Ellenőr, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)
1874-07-15 / 192. szám
Előfizetési árak: Egész éve. . . 20 fit. — kr. Évnegyedre . . 6 fit. — kr. Félévre . . . 10 . — , Egy hónapra . 1 „ 80 „ iígy«** széni ér® 1® krajtzér* szerkesztési iroda: En da peat en, náder-ntoaa 6. a a. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 192. szám Budapest, szerda, július 15. 1874. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, n A .1 o r - u t o * n 6. arc. (LAffrtrty testvérei* irodájábanj. Kiadó-hivatal: Elfifizettautni helyben A* posta után: nádor-utoia 6. b*. r. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády teeiffeok irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VI. évfolyam. TÁVIRATOK. Inpose, jul. 13. (Az „Ellenőr távirata.) Feladatott 8 órakor este, kézhez kaptuk V* 4-kor jul. 14-én reggel). A mai gabonavászon nem volt sok látogató; az üzlet nem volt nagy, mert általában alacsonyabb árakat várnak. Magyar gabona próbák általános tetszésben részesültek, de magas árak miatt nagyobb forgalom nem jöhetett létre. Búzában általában jó termést, rozsban középszerűt, árpában átlagon alulit, zabban roszat várnak Magyar serfőző árpa 3 frt 50 — 70 kr; magyar roza júliusban szállítandó 4 frt 20 krral adatott el. Korpa és etetési czikkek keresettek. Rica jul. 14. Az „Österr. Corresp “ jelenti, hogy aán szerb fejedelem holnap elhagyja Bécset és Eaux-Ronces pyrecei fürdőbe utazik. Marlowiti jul. 14. A mai gyűlésen az igazolások eszközöltek, 71 képviselő közül 67 igazolhatott; a gradiskai képviselő választása megsemmisíttetett ; a szt.-endrei és karlowitzi képviselők ellen vizsgálat rendeltetett el, mindazáltal szavazatjoggal bírnak; — erre a congressus meg alakultnak nyilváníttatott, mire négy jegyző választatott, a választási elnök ma még nem választatik meg. Ischl, jul. 14. A kirándulásban a Gosaumühle-hez a királyné is részt vett. — A japáni küldöttség ide érkezett. Kissing**n. jul. 14. Schweinfurtban elfogatott Hanthaler lelkész Kufstein melletti Wölchseeből, ki a Bismarck ellen elkövetett merénylet szellemi okozójának tartatik. Róma, jul. 14. A minizterelnök a kormány nevében szerencsekivánatot intézett Bismarckhoz. Koppenhága, jul. 14. Az új kabinet következőig van alakítva: Fonnesbeck, elnökség és pénzügy; Tobiesen főigazgató, belügy; Worsaac államtanácsos, cultus. — A külügyi, hadügyi, tengerészeti és igazságügyi miniszterek megmaradtak. Dudley, júl. 14. A kőszénbányamunkások tegnap tartott havi értekezletén elvettettek a birminghami bányatulajdonosok által tartott gyűlésen előterjesztek kiegyezési javaslatok. Ischl, júl. 14. A német császár és Ausztria császára 2 óra 45 perczkor érkeztek ide. Rudolf koronaherczeg porosz egyenruhában várta a felségeket. Herczeg Hohenlohe főudvarmester és báró Nopcsa kiséretekkel együtt „Elisabeth“ czimü szállodában, mely virágokkal díszítve és föllobogózva volt, vártak. Ausztria császára és Rudolf koronaörökös ezután lakosztályába kísérték a német császárt, hol is Wimpffen gróf és grófnő által fogadtatott, a szálloda környékén és a körül fekvő utczákon rendkívüli nagy néptömseg várta az uralkodókat. Stuttgart, jul. 14. A királyi pár szerencsekivonat, kár sürgönyzött Bismarcknak az életveszélyből történt szerencsés menekülése alkalmából. Konstantinápoly, jul. 14. A „Levant Herald“ jelenti, hogy a banktervezet a miniszteri tanács által elfogadtatott, a „Banque imperiale Ottomane“ jogkörének szélesbitését megerősítő decretun legközelebb jelenend meg. Bécs, julius. 14. (Hivat, zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 76.75 Salg Tarján 97.1. Magyar, hitel. 212.75. Magyar záloglevél 85.50 Erdélyi 144.- . Magyar keleti vasút 57.—. Magyar sorsjegy 87. - . Tiszai vasút 228.—. Magyar vasúti kölcsön 96.—. Angol-magyar 40.25. Franco-magyar 84.—. Alföld 144.50. Magy. északkeleti vasút 113.75 Kelet- vasúti elsőbbségi kötvény 68.75. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 74.50 Török —.—. Municipális 39.—. Köln, julius 13 Búza 86.—. 710.50.—.— rozs 520--- 510.50 —. Olaj 11.—. 10.90. Utolsó posta. — Az aostai herczeg, kit Amadé néven Spanyolország királyának ismert a közelmúlt története, ez országról következőleg nyilatkozott a „Gazetta d’Italia“ turini levelezője előtt: „Serrano a hadsereg és a kormányzás élére nem alkalmas; Lagasta nem való semmire; Zorilla, ha visszatérne, halálos ellenzéket találna; Esparero múmiává lett; Páviának nincs múltja; Concha halott, s tán inkább az anti-alfonzista féltékenység, mint a carlista golyók áldozata lett. Moriones, Campos, Bancos, Lamos improvizált fiatal vezérek. Borús napok vannak Spanyolországra. — Én nem hiszem ugyan, hogy a karlistáknak valami könnyű diadala legyen. A tétovázó klérus lustasága s az anti-katholikus ellenzék, legnagyobb akadály előttük, de nyilvánvaló, hogy a karlisták szervezete és vezérlete jobb, mint a rendé hadseregé. Én részemről azt hiszem, hogy Spanyolország két év múlva karlista, vagy legalább a karlisták birtokában lesz. Egy kivételt teszek. S ez volna, ha egy idegen hatalom avatkoznék a harczba. De mi haszna lenne ebből ? Ez a harcznak csak újbólkezdése volna. Spanyolországon nem tűrik meg az idegent. Don Carlos ismeri hazáját, s nem fogad hadseregébe idegeneket.“— (A nyilatkozat hitelességéért persze csak a „Gaz. d’J.“ kezeskedhetik. Az országházból Julius 14.—) Ghyczy Kálmán mai beszédéből, melyet a vasúti engedélyokmány védelmére mondott, Kerkapoly szelleme kisértett. Okoskodások, melyek a helyzet háta mögött ólálkodó pressiót sophismákba burkolják, ügyesen csoportosított számtételek, melyek érdekesen beszélnek a javaslat jelen szerkezete mellett, de még érdekesebben ellene. Dilemmával kezdte, de mint pressiós álláspontjából foly, csak egyik részét bonyolította le. A főkérdés az, mondá Ghyczy, hogy jó-e, helyes-e azon összeköttetés, melyet a nemzetközi szerződés létrehozni javasol ? Ha helyes, ha jó, foganatosítandó pressio mellett és pressio nélkül. Tökéletesen igaz. De hát van annak a dilemmának másik ága is és kikerekítve következőleg hangozhatott volna a pénzügyér száján : ha pedig nem jó és nem helyes, foganatosítandó a pressio hatása alatt, melyből merészebb pénzügyi sakkhúzás nélkül nincs menekülés. S miután nincs, csakugyan jónak és helyesnek kell lennie a szerződésnek, mert lehetővé teszi a fizetésképtelenség elhárítását. Ez pedig az államháztartás rendbehozására vállalkozó Ghyczy előtt oly hatalmas indok, mely mellett a többi nyomtalanul elvész és beáll az okoskodás, hogy „pénzügyeink rendezése nélkül, az orsovai csatlakozás mellett és nélkül, elbukunk.“ Oly egyoldalúlag is igyekezett védeni Ghyczy Kálmán ez álláspontját, hogy a nemzetgazdászati érdekek és elvek fontossága ellen irányult minden érve, minden okoskodása. Szinte bámultuk, hogy a pénzügyi helyzet felfogásának egyoldalúsága mily kicsinylőleg bír nyilatkozni egy ország közgazdasági jövője fölött, noha tudhatná igen jól, hogy erőteljes nemzetgazdaság nélkül nem lehet egészséges pénzügyi helyzet, hacsak adókivetéseit és az összes állambevételeket a levegőre, vagy a Rothschild-consortium örökkétartó kölcsöneire nem alapítja. Az bizonyos, hogy a 157 milliós kölcsön másik felét még ez évben elnyelik a deficitek. Ugyan hová fog akkor jövő évre fordulni Ghyczy államháztartási egyensúlyra törekvő financzképessége? Rothschildhoz megy-e újra s ha igen, ki fogja e terheket viselni, ha nem Magyarország megbénított nemzetgazdasági élete ? Vagy, ha ez nem bírja, kap-e egyáltalán még e kedves consortiumtól is pénzt, melyet többé egy állami banquerotte sem érdekel, miután minden eshetőséggel szemközt kielégítési alapot talál az elzálogított államjószágokban. Nagy súlyt fektetett Ghyczy arra, hogy a világkereskedelmi forgalom mai követelményeivel szemközt zárt falak által el nem különíthetjük Magyarországot. Csakhogy ezt nem is akarja senki. S amilyen érdekünkben áll, hogy közlekedési erőket nyissunk mindenfelé, még nagyobb érdekében áll Romániának, hogy terményeivel a belkereskedelem szűk korlátai között ne mozogjon, s miután geográfiai és állami helyzetének zsákutczájából csak Magyarország nyithat nemzetközi utat, a szó legszorosabb értelmében kényszerítve van, hogy diktandó fogadja el feltételeinket. Magyarország nyugat felé több ponton űzheti nyersterményeivel a kivitelt szárazon, Románia ellenben csak kizárólag Magyarországon keresztül. Leggyengébb volt Ghyczy azon pontnál, hol a differentiális tarifák és a romániai gabonaverseny mellett kardoskodott. Komoly phlegmával tolta előtérbe a hasznot, melyet Magyarország a transitó kereskedelemből máris húz és még inkább húzni fog, ha a csatlakozás létesül. Hét mit képzel Ghyczy, Magyarország megélhet az átviteli kereskedelemből, csak úgy, mint valamely nomád néptörzs és saharai karaván, s az a néhány forint, mely ez után csurog, kipótolhatja a nagy veszteséget, mit a diferentiális tarifák mellett a Dunafejedelemségek concurrentiája okozhat? Hiábavaló azon bizonyítgatás és adatsorolás, hogy mennyire érdekében áll az osztrák vasúttársulatnak, saját magyar vonalának jövedelmezősége tekintetében, a differentiál tarifák mellőzése, részint Románia geográfiai viszonyainál, részint Magyarország kiviteli kereskedésének rendelkezésére álló többi vasútvonalak miatt. Mert épen azon körülménynél fogva, hogy a magyarországi nyerstermények szállításában néhány vasútvonal concurrál az osztrák államvasút magyarországi vonalaival, oda van utalva a társulat Románia nyersterményeire, miután ezek versenyétől nemcsak magyarországi vonalainak forgalmi élénksége és jövedelmezősége függ, hanem ausztriai és még inkább romániai vonalainak élénksége és jövedelmezősége. És e versenyben nagy előnyéül szolgál a primitív termelési eszközökkel előállított dunafejedelemségi gabona olcsósága. Tökéletes hasonmása Ghyczy álokoskodásának ama másik, mely azt igyekszik bebizonyítani, hogy az osztrák állam vasúttársulat nem vonhatja mesterségesen Orsova felé a forgalmat. No kérem méltó lesz, hogy kalapot emeljünk e társulat önzetlensége előtt, ha saját romániai pályavonalainak egy részéről megengedi Tömös felé a nemzetközi forgalmat és nem rendezi be úgy ottani tarifáit, hogy a világforgalmi rendeltetésű czikkek csak saját roppant hosszú vonalait fussák be. Arra igenis nincs elég ereje, hgy a helyi forgalmat elvonhassa a tömösi csatlakozástól, de a nemzetközi forgalom elvonására van ereje és érdeke is. Mert ha Tömös felé vezető vonalai nem lesznek is oly jövedelmezők a forgalom mesterséges elvonása folytán, megjön a veszteség busásan az Orsován át vonuló nemzetközi szállítmányok díjtételeiben, melyek mellett nyer a szállító és nyer a társulat. Végesvégig, pontról-pontra ki lehetne mutatni a pénzügyér indokolásának ellenmondásos, sophistikus, tarthatatlan voltát. De hát merő szószaporítás volna az egész. Mert, ha minden áll, mit Ghyczy a differentiális tarifák kérdésében az osztrák vasúttársulat védelmére felhozott, akkor ez érveknek kétségtelenül meg kellett győzniök az osztrák vasúttársulat képviselőségét is, tehát nincs semmi indok, hogy az engedélyokmány ily irányú kijavításába bele ne egyezzék. Vagy érdekében áll a differentiált tarifa, mint mi állítjuk, vagy nem áll érdekében, mint Ghyczy állítja. Ha nem áll érdekében, miért vonakodik azt elfogadni az engedélyokmány szövegében, mikor utóvégre is romániai vonalainak jövedelmezősége és magyarországi vonalainak fokozottabb élénksége e csatlakozás engedélyezésétől függ, s ha nem egyeznek tariffális feltételeinkbe, melyeknek megszabása egy állam vasútpolitikájának kritériumát képezi, akkor differentiális tarifáikkal együtt mehetnek romániai vasútvonalaikon kéjutazásokat tenni. Ha pedig érdekében áll az osztrák társulatnak, amint nem tagadhatja el semmiféle Kerkapoly- és Ghyczy-logika, mert ténye ott van az osztrák társulat határozott vonakodásában: akkor meg m áltatják a nemzetet és hamisítják meg a történteket, erősen disputálván, hogy itt nem hódolt a kormány semmiféle pressiónak. Őszinteséget, a dolgok leplezetlen bevallását ígérte Ghyczy pénzügyi programmjának és műveleteinek zsinórmérve gyanánt. Hanem hát nem azért ígéret az ígéret, hogy megtartsák, kivált a jobboldal fátumos firmája alatt, mely a legbecsületesebb szándékot és legtisztább nyíltságot is a legvastagabb tévedések, a legszembeszökőbb ellenmondások, s mondjuk meg nyíltan, ámítások rabjává teszi. Az a Ghyczy, kit politikai ballépés sodort túlra, most saját pártjától elhagyatva, kénytelen rideg következetességgel megbarátkozni állásának rejtelmeivel és roszaságával. Viszalépne talán, de már késő, fél, hogy szereplésének újabb fordulata megfejthetlen marad az egész ország előtt és nem érthetve el azt, mit óhajtott, bár az alkalom meg volt rá, politikai hitelét tönkre teszi. Azonban csalódik nagyon, ha a kényszerhelyzet eltitkolásával és hasonló beszédekkel tévedésbe ejti az országot a romániai csatlakozások pressiója tekintetében. Egy miniszteri beszéd sophismáiban amúgy találomra keresni garanciákat Magyarország nemzetgazdasági érdekeire nézve, és nem egy szerződés pontjaiban, melyeknek teljesítését egy souverain állam minden erkölcsi és anyagi hatalma biztosítja, már engedjen meg Ghyczy, nem egyéb a régi politikának újabb és roszabbitott kiadásánál. — A szerb congressus, mint egy karlowitzi sürgöny jelenti, ma ülést tartott, mely a választási elnököt választotta meg, minthogy az igazoló bizottság majdnem teljesen befejezte teendőit. A „Pesti Napló“ esti lapja írja : Több lap ma azon hírt közli, hogy a kormány a választási javaslat tárgyalását elhalasztani szándékozik az őszre, s hogy az országgyűlés eloszlattatik, amint a javaslat első fejezetét letárgyalta. A leghitelesebb forrásból értesülünk, hogy kormánykörökben ilyen szándéklatról semmit sem tudnak. A megállapított napirend szerint, a képviselőház, a vasúti javaslatok letárgyalása után ismét hozzáfog a választási törvényjavaslat tárgyalásához; a mai hírek, melyek e tárgyalás elhalasztását jelentik, alaptalanok. Buffet: A miniszterek állítják — a folyosón — hogy a képviselőház nem kap szünidőt addig, míg le nem tárgyalta a választási törvényjavaslatot. Meglehet, de nem hisszük Annyi bizonyos, hogy a magyar kormány parlamenti munkabeosztó és ügyvezető genialitása folytán a magyar törvényhozók már élénk fogalmat nyertek a velenczei ólomfedelek (piombi) alatt kiszenvedett státusfoglyok végnapjairól, sőt irigyelni kezdik azon rab sorsát is, ki hála Pauler úr emberszeretetének, kanárimadarat kap a vizsgálati „hűvösre“ jutás fegyelmi bilincséhez s az égető sugarak ellen teljesen elzárt kamara sötétségében élvezheti a humánus cserépvirág (rezeda ministerialis) illatozását. * Solymossy képviselő ur ma már azt az indítványt tette, hogy az üléseket reggeli hét órától tizenegyig kell tartani. S e felett holnap még vita is lesz. Ha netán el is fogadtatnék, akkor aztán szépen megszámlálhatják a házat minden reggel. Különben figyelmeztetjük Solymossy képviselő urat, hogy vigyázzon magára, mert interpellációinak és javaslatainak furcsa szaporasága által nevezetes emberré kezd lenni. * Ma beszélt a pénzügyér Ghyczy Kálmán, és oly modorban, hogy töprengés foghatná el az embert, vajon nem puszta álom vagy csalékony délibáb volt azon ellenzéki Ghyczy Kálmán, aki a Laoyay szemfényvesztéseit és a Kerkapoly sofismáit kimutatta volt hatalmasan. Nem, ezt a mai szereplést nem vártuk tőle. Ha előáll a tények ridegségével és elmondja, hogy: igenis, a kormán ismét a kényszerhelyzetnek kénytelen meghódolni s azon pénzhatalmak pressiója alatt kívánja egy kárhozatos törvényjavaslat elfogadását, akiknek segítsége, pártfogása nélkül nem tudná miként fedezze az állam kiadásait, fájdalmas, elszomorító, megszégyenítő lett volna hazánkra nézve a száraz és hideg igazság ezen előadása, de legalább nem csökkentette volna a közbizalmat Ghyczy Kálmán pénzügyér nyilatkozatainak teljes őszintesége iránt. Félő, hogy a mai beszéd után, mely tele volt álokoskodással egy nyilvánosan rész ügy védelmében, a miniszter úr őszinteségnek teljessége iránt nem lesz meg többé az eddigi bizalom. S ez egy új és érzékeny veszteség a közügyre nézve. — A gömöri iparvasutak. Dobsina és Rosznyó közt a vasúti munkálatok teljesen lefejeztetvén, azon vonalrész mlítanrendőri bejárása e hó 8d megtörtént; a közforgalomnak leendő átadása pedig ugyan e hó 15-ére van kitűzve. Merénylet Bismarck herczeg ellen. .Keresd a papot.“ Ézen az napon, mikor a bajor király országa határán vendégül üdvözli a német birodalom fejét, az ország egy másik pontján orgyilkot emel a birodalom első tanácsosára egy gonosztevő. Különös játéka a véletlennek , és nem minden tanulság nélkül való. Lajos király többféle különöbségei közt nagy helyet foglalt el mindenha az a bizonyos zárkózottság, tartózkodás minden iránt, ami a müncheni légkörön kívül esik, olyannyira, hogy állását a birodalommal szemben, ha nem is kétértelművé, de gyakran érthetetlenné tette, és sok fonák magyarázatra adott alkalmat azok részéről, kik e tartózkodásban határozott idegenkedést véltek felismerni minden iránt, ami Berlinből ered, s nevezetesen Bismarck vallásügyi politikája iránt. A bajor ultramontán pártnak nem nagy megerőltetésébe került, clericális érdekű particularizmusát a király magatartásával fedezni a vakhit tömege előtt. Ez nem kérd, nem vizsgál, nem különböztet; nincs érzéke a fejedelmi becsvágy magasabb nézpontjai iránt, melyek az önállóságára féltékeny Lajos királyt vezérelhették: elég látnia az idegenkedés jeleit, hogy indokaira nézve meghigyjen az első jött-ment csuhás agitátornak. Az ultramontán párt a királyi köpeny árnyában — ki merné mondani, hogy oltalma alatt ? — nőtt és izmosodott, s a hazugság mesterségével annyira vitte dolgát, hogy ott künn, a sörös észjárású nép között már kezdték a király és haza igaz emberének nem tartani, ki a clericalismus jelszavait nem hordja ajkán. S a tudatlan nép megvesztegetett érzelmeiből, a kölcsönös hatás törvényei szerint, uj erőt szítt agitatiójához, a clericalismus parlamenti képviselete, s különösen a bajor kamara legutóbbi budget-vitái megdöbbentő jelét mutatták fel e párt túlbizakodó rakonczátlanságának. Bent a hazában és kint a birodalomban gyors ellensúlyozás szükségét ismerte fel e romboló irányzatra nézve a felvilágosultság és a birodalmi egység ügyének minden igaz barátja. Halaszthatatlannak matkozott, hogy Bajorország királya, a tömegnek látható módon is jelét adja végre, miként zárkózottságának indokai nem vágnak össze a klerikalismus vakand járásaival. Bismarck herczeg kissingeni fürdőzése, ha nem egészen, de bizonyára nagyrészt e szükségérzetre vezethető vissza. Lajos királyt az elhatározó lépésre rábírni, senki sem lehetett hivatottabb, mint ez államférfié, kinek őszinte tisztelője a bajor király. De időközben — úgy látszik — a király közvetlen belátása fölöslegessé ígérte tenn a rábeszélést. Az ultramontán párt legújabb parlamenti szereplése kigyógyítani látszott a fejedelmet sajátságos apathiájából, melylyel a clericalis üzelmeket elnézte, s eltűrte, hogy néha nevével is takaródzanak. A gyógyulás csakugyan bekövetkezett, s hosszú habozás után elszánta magát Lajos király a demonstrativ lépésre, mely Vilmos császár üdvözletére Kauferingbe vitte s innen Münchenbe, hogy fejedelmi vendégét kitüntető szívességgel lássa királyi házánál, válaszul az érzelmeiről terjesztett hazudozásokra. De mialatt a fejedelemben ez elhatározás megérlelődött: a claricalis agitatió következményei is megértek egész az orgyilkosságig. S tán épen abban a pillanatban, mikor Lajos királyt szívére ölelte az agg császár , Kullman Eduárd a salzvedeli „Katholikus legényegylet“ nagyratermett tagja, pisztolyt szegezett Bismarck herczeg szivének. — Az esetről alább közöljük a részleteket, melyekből határozottan kitűnik, hogy mottónk csakugyan helyes nyomra vezet. Egy pap már meg van, s alkalmasint több is kerül mellé. A claricalizmus fanatizáló rendszerének gyümölcse esett, s nagyon kellene csalódnunk, ha az ultramontanizmusnak száznál több oka nem kerülne, e rendszer eszeveszett követését megbánnia. A Bismarck mellének szánt posztolylövés, a németországi clericális pártot találta szívén , s Bismarck vallásügyi politikájának bizonyára nagyobb szolgálatot tett, mint ékesszólásának és tudományának minden lövege tehetett volna. * * * A merényletről ez óráig érkezett távirati tudósításainkat következőkben foglaljuk össze: Bismarck herczeg tegnap délután egy nyitott kocsiban a kissingeni sóbánya fürdőhöz akart hajtatni. Épen mikor kocsiba akart ülni, (egy másik távirat szerint, mikor a kocsi indulóban volt) egy rongyos öltözetű egyéniség közeledett felé, mintha üdvözölni akarná. Bismarck vezomüdvözlésre kalapjához nyúlt: az idegen abban a pillatban rá lőtt. A kancellárt udvariassága mentette meg. Üdvözlésre fölemelt jobb karja fogta fel a lökést, csak könnyű sérülést szenvedett A kancellár nem vesztette el hidegvérét, nyugodtan visszament lakására, hol az egyik fürdő orvos Dr. Deruszonnal bekötötte sebeit. Seidl és Schaner nevű csendőrök üldözőbe vették a gonosztevőt s a közönség segélyével mindjárt elfogták; kicsibe múlt hogy a nép bosszú azonnal fel nem áldozta méltó felháborodásának. Az egyéniség neve Kullmann Eduard, asztalos- vagy kádárlegény Magdeburg melletti Neustadtból s mintegy 18—20 éves lehet. Tagja a salzvedeli katholikus legényegyletnek s több ízben látták gyanús érii kezében katholikus papokkal Vannak, a kik tudni akarják, hogy egy katolikus pap adott neki jelt a lövésre. S a legújabb távirati jelentések szerint egy Kotte- 1 er nevű schweinfurti papot, bűnrészesség gyanúja miatt le is tartóztattak tegnap délután, épen midőn az induló vonattal Kissingenből tovább akart állni. Bismarck még tegnap meglátogatta az orgyilkost börtönében, s kikérdezte: Kaumann bevalla, hogy a kanczellárt meg akarta ölni, hogy van e vállalatra még több társa, de kilétüket nem árulta el s egyatalán semmit nem akar vallani. Az eset roppant izgatottságot keltett. Tömegesen tódult a nép a tett színhelyére s Bismarck lakása elé. A kanczellár megakarván nyugatni a közönséget, megjelent az erkélyen, s megmuatván sérült karját: „Nem történt semmi” - mondá. Az összegyűlt közönség a részvét és lelkesedés zajos nyilatkozataival fogadta. Később Bismarck a fürdőigazgatóság épületébe kocsizott nyílt kocsiban, a sorfalat, alkotó közönség folytonos éljenzése között. Este hat órakor a fürdőbeli zenekar a protestáns choralét intonálta, melyet a közönség emelkedett hangulatban hallgatott. Hét órakor hálaadó isteni tiszteletet tartottak, mely alkalommal Wiesinger evangelicus lelkész egy mesteri alkalmi beszédet mondott. Kilencz órakor impozáns fáklyás menetet rendezett a város Bo smarck tiszteletére. A menetben részt vett a városnak majdnem összes lakossága s a fürdővendégek. Elől 200 tűzoltó ment saját zenekarával; ezt követték a városi polgárok fáklyás sorokban, s utánuk a fürdővendégek sorakoztak fekete-vörös-fehér lampionokkal. A menetet vezették Pappenheim gróf,a polgármester és a város tanácsa. A tömeg elénekelvén a néphimnusz, Bismarck megjelent a bengáli tűzzel tündériesen kivilágított ház erkélyén. Bismarck legjobb karját felkötve hordja; a dörgő hocok elhangzása után csengő hangon ezeket mondotta: „Köszönöm önöknek a meleg baráti üdvözletét, és mondjunk hálát mindnyájan istennek, ki engem ma oly kegyesen vezérelt; tovább is meg fog áldani, hogy a feladatot, mely gyönge kezeimbe tétetett le, teljesíthessem. Nem titkolhatjuk el azonban mindnyájan, hogy a csapás, mely ma ellenem hrányoztatott, nem az én személyemre volt mérve, hanem az ügyre, melyet vezérlek, német hazánk szabadságának, függetlenségének és egységének ügyére, és hogy, ha e kövességeim teljesítése közben elestem volna, semmi roszabb nem történik velem, mint azon bű hazafiak ezreivel, kik három év előtt a haza függetlenségéért elestek. A dolog ma úgy áll, hogy az, amit én megkezdettem, és amit a német nemzet keresztül vinni elhatározott, halálom által fel nem tartóztatható és meg nem ingatható, s nem is lesz. Éltessék tehát velem együtt a német haza egyesült fejedelmeit.“ Erre eget rázkódtató kock következett, továbbá a „Wacht am Rhein“ éneklése, mire Bismarck herczeg visszavonult. A merénylet hírét tegnap délután hatszáznál több táviratban tudatták a világ minden nevezetesebb pontjával s az érdekelt személyekkel. Vilmos császár Münchenbe utaztában tudta meg, Münchenbe pedig épen akkor ért a hír, mikor a császári vendég ünnepélyes fogadtatása folyt. Bismarck személyesen táviratozott a császárnak. A hír természetesen mind a császárra, mind a bajor udvarra igen leverőleg hatott. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése július 14-én. Elnök: Perczel Béla. Jegyzők: Huszár Imre, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Bittó, Ghyczy, Zichy gr..