Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)
1874-08-05 / 213. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . IO „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes számra IO krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem kérlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAT NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6 sz.) intézendők. * 213. szám. Budapest, szerda, augusztus 5. 1874. VI. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, aug. 4. A „Neue Freie Pressernek sürgönyzik Flórenczből, hogy a tanácskozmányok czéljából egybegyült republikánus egyletek delegátusai, kik közt Saffi volt római triumvirátus is volt, elfogattak. Berlin, aug. 4. A spanyol nagykövet és egy itteni fegyvergyár között létrejött azon szerződés, mely szerint ez 100,000 fegyver szállítására kötelezte magát, a spanyol kormány által jóváhagyatott.Berlin, aug. 4. A madridi lapok közzéteszik a német kflügyérnek Hohenlohe herczeghez intézett egy állítólagos táviratát, mely a semlegességnek Francziaország általi megsértésével foglalkozik, és mely Deeazesvel közöltetett volna; — a Wolff-féle bureau ezen táviratot tendentiosus koholmánynak mondja, minthogy a franczia kormányhoz semmiféle írásbeli értesítés nem intéztetett és a történt bizalmas értekezés tartalma is egészen hamisan van visszaadva. Paderborn, aug. 4. Martin Konrád püspök a reá mért 18 heti börtönbüntetés megkezdése végett ma elfogatott és az itteni fenyitótörvényszéknek átadatott. London aug. 4. A német koronaherczeg és koronaherczegné meglátogatták az osztrák-magyar fejedelemnét Steephilcastleben. Sécs, august. 4. (Zárlat.) Hitelrészvények 24180 Galicziai 247 75. Államvasut 820 50. Járadék 70 55.1860-dik 108.—. 1864-diki 134.— Ezüst 103.—. London 109.40. Unió bank 121.75. Általános épitőbank 60.50. Angol-ausztria 152.75. Lombardok 134.25. Tramway 154 —. Hitelsorsjegy 160—. Napoleonhor 880.50. Arany 523.—. Frankfurt 9150 Porosz pénzutalvány 161.75 Török sorsjegy 45.75. Angol építőbank 66 80. bécs, aug. 4. (Hivat zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 77.50. Salg. Tarján 92.—. Magyar hitel. 217.50. Magyar záloglevél 85.75. Erdélyi 138.—. Magyar keleti vasút 51.75. Magyar sorsjegy 83.75. Tiszai vasút 223.—. Magyar vísoti kölcsön 97.50. Angol-magyar 42.50. Franco-magya 82.—. Alföld 141.50. Magy. északkeleti vasút 116.—. Kelet vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 79 50. Török —. Municipális 37.75. Berlin, aug. 4. (Kedet.) Galicziai 113.—. Lombardók 82 75. Ezüst-jöv. 68.82. 1860-iki 105.75. Bécs 91.78 Romániai 41.84. Államvaspálya 197.50. Papirjövedék 62.60 Hitelsorsjegyek 107.25. 1864-iki 90.75 Hitelrészvények 146.75. Magyarsorsjegy 65.—. Boroszló aug. 3. Búza —.—, rozs —. —• — —.—. Olaj 18.75. tavaszi 18.75. szesz 26.25. 26.06. 26.66 BUDAI SZÍNKÖR. Szerda, aug. 5-én. »Ariba vagy a falusi egyszerűség. Vígjáték 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. A hussiták utódai. ( —) A fehérhegyi csata emlékét híven őrzi a csehek kegyelete, a lateráni zsinat által emelt máglyát, mely a fejedelmi menedéklevél gúnyjául, egy reformátort hamvasztott el, a vértanuság tisztelete környékén ; de hát ebben a rideg prózai világban az ily érzelemgazdagság mellett is megesik bizony a szerencsétlenség, hogy a próféták jóslatai nagyon aggasztók, Rieger úr kétségbeesett lemondással mutat a koporsóra, mely a jelen kedvezőtlen viszonyok között, mint jövő van beleírva a sors könyvébe a csehek számára, ha valami véletlen meg nem zavarja fátumos számításait. Palacky az agg történetíró, mióta megtudta Hugo Viktor leveléből, hogy Árpád volt az ősapja, már többé nem bízik sem az emlékekben, sem a jövőben, hanem Nepomuki ereklyéjének szánt processiokon zengedezi a zsoltárokat, és hisz, de maga sem tudja miben, így a próféták. Azalatt a pártok szidják egymást, mint a bokrot, pedig a közjogi téren egy szívvel és lélekkel kiáltják a cseh korona egyenjogosulását úgy a vének, mint a fiatalok. Mindkettő programmjának ez a sarkpontja. Lényegesebb különbség csak ott támad, hol a conservativ vének a teljes passivitás mellett harczolnak, és nem mozdulnak addig, míg a hegy hozzájuk nem jő, semerre. A fiatalok ellenben nem várják a hegy mozduló vajúdásait, melyekre semmi kilátás, hanem haladni akarnának azon az úton, mely szabaddá van téve előttök. Szóval nem akarnak csak a foederalistikus ábrándok világában kalandozni, hanem keresnek egy talpalatnyi reális alapot, melyen lábukat megvethessék. E nélkül merő sóhaj az egész politizálás és nagyon szánalmassá válhat a Rieger úr által jósolt temetkezés. Mert hiába nemcsak az erőtan körében van értelme Archimedes ama támpontjának, mely nélkül haszontalan jószág az emeltyű és nem mozdíthat sem ki, sem előre, sem hátra semmiféle tárgyat, hanem a politikában is. Nagyon józanul és gyakorlatiasan gondolkoznak tehát, midőn a közjogi programaiból nem adva föl egy betűnyit sem, a belügyekben keresnek tevékenységük számára tért és használni akarják az időt, mely ma már nem áll meg a Józsué szavára. A tartománygyűlésen való részvét által elérhetőnek tartják ugyanis, hogy tehessenek valamit nemzetekért ott, hol nincs veszélyeztetve a közjogi állás, mely foederalisticus tendentiájánál fogva nem tűr meg semmiféle központi parlamentet, nem tűri tehát a reichsrathot sem. Mihelyt tisztába jöttek a cselekvések módozatával, majdnem önkényt folyt, hogy szakítsanak a vének azon taktikájával, mely az ultramontanismusban és a hűbériségben véli feltalálhatónak szövetségeseit és véli elérhetőknek merev czéljait. Holott a 19-ik század utolsó felében, az egyház és állam között kitört harcz hevében, alig lehetett oktalanabb tett, mint összeházasodni oly elemekkel, melyeket a korszellem sokáig nem tűrhet meg sehol és elseprelőbb-utóbb mint szél az ördögszekeret. Általában ki életre számít, ne fogadjon szállást kryptában és ne baglyok által lakott hűbéri váromladékok között. Meglátszik már eddigelé is, minő eredménye van a vének passiv politikájának, mely rész majmolása akar lenni a magyar szenvedőleges magatartásnak az ötvenes évek idejéből. Pedig a kettő között már csak a jogfolytonosság megóvása, szempontjából is ég és föld a különbség. Az ifju csehpárt érzi és szemére is lobbantja Rieger úr és társainak ama roppant baklövést, melyet elkövettek, midőn használták az alkalmat és a magyar példa ellenére beléptek a reichsrathba. Most persze egyszerű negatívval nem lehet jóvá tenni a botlást, legkevésbbé használhat ellene a clerus szentek vize, mely rendelkezésére áll a véneknek, amint rendelkezésére állana magának a sátánnak is, ha segít. Vad astra, egy kis középkori papuralomhoz. Programmokat faragni előre nem látható esetekre csak ép úgy képtelenség, mint nem lehet programm által megfékezni az eseményeket és rádisputálni, hogy ezt meg azt mellőzze és tűzzön napirendre oly kérdéseket, melyek érdeklik a pártot s talán az országot, de napirendre tűzésök nem áll a párt hatalmában. Szeretnék az ifjú csehek is a merészebb és nagyobb politikai adiót, de hát mikor nem tehetik legjobb akaratuk mellett, miután napirendre az állam és egyház közötti harczot tűzték az események. Választaniok kellett e kérdéssel szemközt is és ők igen helyesen az ultramontanismus ellen foglaltak állást, tudva, hogy a barátság, melyet a sértett papi érdek önzésből nyújt, veszélyessé válhat az egész cseh nemzetre. Látszólag ugyan a csehországi törekvéseknek is kedvez egy oly hatalmas osztály szövetsége, mint az ultramontanismus. Csakhogy e szövetség elbigazító hatása egész nemzedékeket ronthat meg, és győzelem esetében is legfölebb az osztrák uralom türhető járma helyett a papi uralom elviselhetlen igáját sózná a nyakukra. Egyébiránt az ultramontanismusnak Csehország politikai küzdelmeiben nem is volna helye, egyszerűen azon nemzeti traditióknál fogva, melyek Huss vallási tanaival összeforrtak és halálos csapást és azon hatalom részéről kaptak, melylyel most szövetkeztek. Avagy oly könnyű egy nemzetnek megtagadni emlékeit, vértanúit, csatáit és eszméit ? Meglehet, könnyű némelyik nemzetnél, de ily nemzet szörnyen csalódik, ha e tagadás révén és a megtagadónak szövetségével gondolja győzelemre juttatni törekvéseit. Vakság ez, s e vakság közös a csehekkel, kik a legutóbbi választások alkalmával tüntettek a vének mellett és megtagadták az ifjakat. De az ifjúság rugékony jelleme most sem hagyta cserben a koreszmék és tevékenység híveit. A zászlót újra kitűzték s olvasható rajta a jelszó: „A hussiták utódai nem lehetnek sokáig a jezsuiták rabszolgái!“ közik. Híte van, hogy a főrendek közül többen a módosítás mellett nyilatkoztak, míg mások, nehogy a javaslat szentesítése halasztást szenvedjen, és elvi okokból is, a módosítás nélkül való elfogadás mellett nyilatkoztak. A kormány természetesen megmozdít minden követ arra nézve, hogy a javaslatot mielőbb szentesítésre terjeszsze a korona elé s a főispánok, hir szerint, külön-külön fölszólíttattak, hogy a főrendiház ülésein megjelenjenek. Domahidy Ferencz úr, „mint a középpárt elnöke”1 pünk szerkesztőjéhez következő levelet intézett: Budapest, aug. 4. Tisztelt barátom! A lapoknak nagyobb része átvevén a „Reforménak azon hírét, hogy Ghyczy Kálmán miniszterré kineveztetése után megszűnt ugyan a középpárt tagja lenni, de a körnek tagja maradván, jelenleg hivatalosan tudatta velem — a Horn és Huszár Imre fellépése folytán, hogy a körből is kilép. Az igazság érdekében kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy az egész közlemény csakis pletykán alapul, s az adhatott reá alkalmat és illetőleg onnan származhatott, hogy midőn körünk igazgatója az utolsó havi nyugtáját a kör tagjainak, köztök Ghyczynek is megküldte, s ő azokat készséggel s minden ellenvetés nélkül be is váltá, én az igazgatónak ezen eljárásáért megnehezteltem — miután előleges tudomásom róla nem volt — s azon nyilatkozatot tettem, hogy én az eljárást kissé a szerénységgel összeütközőnek tartom, miután Ghyczyt kormányba lépése óta nem tekinthettük többé sem pártunk, sem körünk tagjának. — Ezen beszélgetés a ház folyosóján történvén, ott kellett a „Reform“ pletykázói egyikének meghallani belőle valamit, s abból szerkeszteni a fentebbi hírt. — De Ghyczy Kálmán tisztelt barátomtól, sem miniszterré kineveztetése után a pártból, sem jelenleg a körből kilépésére vonatkozólag semmi hivatalos nyilatkozatot, mint a kör elnöke, nem kaptam. Kérlek tehát jelen nyilatkozatomnak becses lapokban való felvételére ; egyszersmind felkérem mindazon lapokat is, melyek a „Reform“ hírét átvették, hogy nyilatkozatomat szintén szíveskedjenek közleni. A főrendiház jogügyi bizottsága tegnap tartott ülésében hosszabb eszmecsere man, mely a bizottsághoz utasított törvényjavaslatok tárgyalásának sorrendje körül folyt, mindenekelőtt, az incompatibilitási törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. A törvényjavaslat egyes szakaszainál több módosítás fogadtatott el; egyebek között a képviselői összeférhetlenség a diplomáciai állásokban alkalmazott egyénekre is kiterjesztetett. A választási törvényjavaslat felvételének időpontja iránt a bizottság még nem határozott, a törvényjavaslat azonban mindenesetre beható tárgyalás alá fog vétetni. Azt is hírlik, hogy a főrendek e bizottsága számos módosítást tervez. A bizottság ülésén jelen voltak a kormány részéről: Bittó miniszterelnök s gróf Szapáry Gyula belügyminiszter. — A választási törvényjavaslat a főrendiházban alkalmasint nem fog oly simán végig tárgyaltatni, mint sokan hitték. Nemcsak hogy az „en bloc“ elfogadásról szárnyalt hírek nem nyernek megerősítést, de sőt a főrendiház által eszközölni szándékolt lényeges módosításokról van szó. Különösen az erdélyi képviselők tanúsítanak e tekintetben nagy élénkséget és Kemény Gábor b. egy „emlékiratot“ terjesztett a főrendek elé, melyben az erdélyi census „leszállítása“ ellen nyilattisztelő barátod Domahidy Ferencz, mint a középpárti kör elnöke, újabb intézményeinek esküdt ellensége. Ily körülmények között nem lehetett egyéb választás. Ivacskovich jelöltsége — mond végül a „Zaszt.“ — nem a mi kezdeményezésünkből eredt s ezt azért hozzuk fel, hogy a felelősség egész súlya ne nehezedjék a mi vállainkra, amint ez a szerbeknél általánosan szokásban van; készen állunk azonban megfelelni arra, amit a szerb congres- 808 cselekedett s amit a körülményeknél fogva tennie kellett.“ Egészen másként nyilatkozik Ivacskovicsról a „Szrbszki Narod“, mely tudvalevőleg szintén Újvidéken jelenik meg. E lap „tisztában van aziránt“, hogy Ivacskovicsin szerb érsekpatriarcha nem lehet és reményét fejezi ki, hogy Ivaskovics megválasztatása ellen nemcsak ama görög-keleti vallású szerbek fognak óvással élni, kik, számra heten, Grujics Nikánor püspökre szavaztak, hanem hogy a három szerb püspök : Grujics Nikánor, Kengyelacz Emil és Angyelics Germán is tiltakozni fognak egy idegen metropolitából való főpapnak „feltolása“ ellen. „E sorok befejeztével veszszük a hírt, — folytatja tovább az idéztük lap — hogy Ivacskovics román metropolita a választást nem fogadja el. Nem forog fenn tehát kétség, hogy a szerb görög-keleti vallású egyház ötvenöt „árulójának“ szavazata a „vízbe van dobva", egyedüli jelöltkép tehát Grujics Nikánor püspök üdvözölhető.“ A horvát lapok közül a zágrábi „Obzor“ helytelennek tartja, hogy a karloviczi congressus „dacza“ a románokhoz ment érseket keresni. Egyébiránt az „Obzor“ czikke meglehetősen üres dolog. A román „Albina“ már egészen más legény a csárdában s sans phrase kijelenti, hogy a szerb nemzet képviselői Ivacskovics megválasztása által: „boszúl álltak a saját keblükben levő tolvajokon,“ másodszor „meg kisérlették a fenyegetett nemzeti egyház autonómiáját védeni,“ harmadszor „kitűnő bizalmat tanúsítottak a románok iránt s hajlandóknak mutatkoztak velők az egyházi téren szorosabb solidaritásba lépni.“ Az „Albina“ végül megsiratja a távozó „főpásztort“ és czikkét azzal végzi, hogy „a magyarok kétszeres kudarctot vallottak.“ — Quod erat demonstrandum .... — A szerb próféta szédelgésének napjai, úgy látszik, nagyon meg vannak már számlálva. A szerbek mindinkább elfordulnak e lelketlen ámitótól s számos olyatén szerb körökből származott nyilatkozat fekszik előttünk, melyek után Miletics egykori hatalmának teljes eloszlását állíthatjuk, egész határozottsággal. A szerbeknek részünkről csak szerencsét kívánhatunk, hogy végre valahára elfordultak amaz szelmektől, melyek ügyöknek javára nem váltak volna soha. A próféta már maga is belátja az aranjuezi szép napok megszűntét s egy roagán-tanácskozmányból a következő jellemző nyilatkozata szivárgott ki: „vagy ti változtatok meg, vagy én nem vagyok már a régi.“ Azt hiszszük és őszintén örülünk, hogy az alternatíva első része áll s a csörgő-sipkás „próféta“ egykori követői változtak meg, amennyiben elpártoltak a megváltozhatatlannak látszó kolompostól. Ezt bizonyítja a számtalan említettük jelenségen kívül egy helybeli esti lap karloviczi tudósítása is. E lap tudósítója csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy a magyar parlamentben és hírlapirodalomban Mileticset mindig azonosítják a szerb nemzetiséggel, holott Mileticsnek már nincs tekintélye sem a nép, sem az értelmiség előtt Az értelmiség azért nem törődik már vele, mert tudja, ki és mi Miletics, a nép meg azért nem, mert mindinkább tapasztalja, hogy Miletics a szerb ügynek többet ártott, mint használt. Ugyan a levelező azt is írja, hogy a szerb nép zöme a patriarcha-választással megelégedve nincs s kívánja, hogy Ivacskovics meg ne erősittessük; továbbá, hogy Grnics, Kengyelécz és Ángyélies püspökök szintén tiltakoznak, az 1868-as törvényczikkre támaszkodva, mely tudvalevőleg a két egyház elválasztásáról szól. E híreket a „Szrbszki Narod“ általunk alább idézett czikkében is megerősíti. — A szerb congressusra vonatkozólag egy aug. 2-kán kelt belgrádi távirat is fekszik előttünk, mely ekként hangzik : „A belgrádi egyházmegye egyetemes papsága, élén a püspökökkel s az összes kolostorok elöljáróságaival, Stojkovics püspök ellen a kormánynak emlékiratot nyújtott át, melyben őt szakadárnak nevezik s azzal vádolják, hogy szakadást idézett elő a szerb egyházban, mely okból őt a püspöki zsinatnak felelősségre kell vonnia. A nevezett papság tehát már előre is a legerélyesebben tiltakozik Stojkovics patriarchává választása elen. — Részünkről tudomásul veszszük, hogy Stojkovics Belgrádon nem örvend valami nagy rokonszenvnek, hanem azt nem értjük, mi értelme van egy belgrádi tiltakozásnak, midőn magyarországi belügyről van szó ? — A szerb patriarcha-választással foglalkoznak az e hó elsejéről kelt szerb, horvát és román lapok. A „Zaszava“ majd a fölött kesereg, hogy a „szerbség“ nagy „kisértésnek“ volt kitéve, amennyiben a nem-választás és a patriarcha kineveztetése közt kellett, hogy válaszszon, — majd végre megnyugszik az új választás eredményében s Ivacskovicsot úgy tünteti föl, mint a ki „származásánál és érzelmeinél fogva szerb s eddigi magatartásával a szabadelvű nemzeti egyházi és iskolai intézmények barátjának mutatkozott.“ Hanem a „Zasztava“ még ezek után sem feledi a „premier amour“-t s a nemzeti párt nevében legott a szomorúságnak és fájdalomnak ad kifejezést a fölött, hogy említettük párt saját püspökei közül nem választhatott; „mindenesetre fájdalmas dolog — folytatja a „Z.“, — hogy idegen hierarchiából kellett patriarchát választani, fájdalmas ez még akkor is, ha az illető szerb származású és szerb érzelmű is; egyebet azonban mégsem lehetett tenni, mert hát Grujics teljesen lehetetlenné tette magát és Kengyelaé is a szerb egyház-közművelődési élet . A nemetközi gabna vásárról, mely tegnap tartatott és csak este ért véget, valódi osztrák arczátlansággal ir a „N. Fr. Presse“. Egy pesti levelet közöl augusztus 3 dikáról, melynek, ha nem Bécsben készült volna, a déli gyorsvonattal kellett volna elmenni, hogy még helyet találjon a „N. Fr. Pr.“ ez éjjel nyomatott számában. Ig°n, de a vásárnak délben nem volt vége, s csak öt óra tájban állíttattak össze a hivatalos jegyzések, melyekből azután meg lehetett tudni, hogy mennyi kelt el a különböző gabnanemekből, s igy csak a magyar érdekek iránt való részakarat hatta vele meg előre, hogy a budapesti nemzetközi gabnavásár semmikép sem sikerült, csak 1200 ember látogatta, (holott a látogatók száma 3500 volt). „Budapest megszűnt jelentékeny gabnapiacz lenni, rikácsolja palástolatlan kárörömmel. A gabnavásár maga nyújtott fényes bizonyságot arról, hogy nem szűnt meg az lenni, s ha a külföldnek szüksége lesz gabonára, bizonyára nem Bécsben fogja keresni, hanem egyenesen nálunk. Még azt hiszik, hogy a krach után is képesek lesznek Bécsnek hitelt szerezni. Tudja már a világ, hogy Bécs csak a monarchia népeinek fosztogatásából élt és akarna még élni. A jászberényi törvényszék hibás eljárása a közbátorságot veszélyeztető „szegény legények“ ellen, felháborodást szült azon vidék közönségénél, mely a legutóbbi időkben sokat szenvedett a rablók garázdálkodásai által és a szabályos rendőri és igazságszolgáltatási viszonyok körül nagyon kirívó rögtönítélő bíráskodás jogát is megkapta. A törvényszék viselt dolgainak megvilágítására, a többi lapokban megjelent közleményeknek mintegy megerősítéséül, mi is kaptunk egy tudósítást, melyet némi kihagyások híján, adunk minden megjegyzés nélkül, bevárva ez ügyben a hivatalos vizsgálat eredményét. * Jászberény, 1874. aug. 3. T. szerkesztőség 1 A bíróságoknál előforduló furcsábbnál furcsább eljárásokat megszoktuk, hanem olyan, mint július 31-én a jászberényi kir. törvényszéknél előfordult, mégis a ritkaságok közé tartozik és szinte hihetlennek tetszenék, ha immár hivatalosan is constatálva nem volna. E törvényszék területén Borsos Sándor futó betyár miatt statáriumot hirdettek ki az illetékes minisztériumok, sőt a rabló fejére díjt is tűztek ki. Erélyes és fáradhatlan alkapitányunk buzgalma folytán a rabló elfogatott és a törvényszéknek átadatott. Hanem mi történik ? A törvényszék nem ülhetett össze, mert nem volt ellátva rögtönbíráskodási szabályzattal. Nagy volt az izgalom e példátlan hanyagság fölött, míg végre is az alkapitány segített a bajon és ellátta a törvényszéket a kivánt rendelvénynyel, mert midőn a statárium kihirdettetett, a bíróság elfeledé azt hivatalból megszerezni. Oly nagy tájékozatlanságot árultak el ez alkalommal a bírák, hogy a tárgyalás meghiúsult, legfőképen az elnök képtelensége miatt. Bel- és igazságügyminiszterek táviratilag már elrendelték a vizsgálatot. A fejleményekről értesítem. _________ T. P. Brighton, július 31. (Angol fürdői élet.) Míg a szegény spanyolok, nézetem szerint, pusztán vagy legalább is mondhatjuk: főleg a jezsuiták és Róma szolgáinak s szövetségeseinek alattomos fondorlatai és cselszövényei folytán ölik egymást, — más népek jómódú lakosai sietnek a fürdőkbe, uj életet meríteni — uj erőt nyerni a téli mnkásságra. A fürdők között általában nagy a hasonlatosság, a mennyiben az embereknek semmi dolguk, és főczéljuk a mulatság, szórakozás; némi lényegesebb különbség létezik már a tengeri-s más szárazföldi fürdők között s ezek között egyike a leginkább említésre méltóknak Brighton, mely mint egyik előbbeni levelemben emlitem, kivált őszszel és télen az angol arisztokratia székhelye, a fürdőidény csak augusztusban, holnap, kezdődik, Brighton már mostanáig is igen eleven képet nyújtott. Egy a szárazföldről jövő fürdővendégre, aki az angol szokásokkal nem ismerős, az első szembetűnő dolog mindjárt a házak alkotása és berendezése. E házak, kivéve néhány nagyobb szabású hotelt, miként Londonban, kicsinyek és csak 2—4 utczai ablakkal bírók, de egyszersmind oly egyöntetűek és szorosan állanak egymás mellett, hogy mintegy kaszárnya képét nyújtják. Közönségesen egyenes vonalban állanak egymás mellett lapos tetővel, egyedül a squarekon és tengerparton levő uriházak némileg elütök. Ezek ugyanis, bár szintén csak néhány niezai ablakkal bírnak, elől félgömb alakban vannak építve úgy, hogy az egyik ablak jobbra, a másik balra s a középső szemközt nyújt kilátást, persze a tengerre. A ki két ily házat" látott, az ismeri az angol várost s csak néhány éve építenek pl. Londonban is nagyobb Skó épülete i*t- -^Z an£°* házaknak meg van azon nagy előnyuk, hogy a családok legnagyobb része külön lakhatik; egy egész ház 6-15 szobával 50—100 font, a drágábbak néhány száz fontért kaphatók egy évre. Ezenkívül azonban annyi kényelmetlenséggel vannak összekötve, amennyit csak képzelni lehett. A házak kicsinyek lévén, a szobák többnyire szabálytalanok, kényelmetlenek, ha kissé több vendég jő össze, az egyik rész fent, a másik rész lent kénytelen tartózkodni s a háziak magok is folytonos le- és felszaladgálásnak vannak kitéve, más emeleten lévén a hálószoba, másutt az ebédlő, másutt a salon, másutt a konyha stb. De az angol építkezés legnagyobb hiányának tartjuk azt, hogy az ember folytonos léghuzamnak van kitéve, ablak és ajtó úgy vannak beillesztve, hogy folyton jég jöjjön be (az angolok azt mondják: egészségi szempontból) s minden kissé nagyobb szélnél a ház, különösen az ablakok csak úgy rengnek belé. Ennélfogva nem is csoda, hogy az angolok minden flanel és tengeri fürdők daczára túlnyomó többségben rhemna és csujbajban szenvednek s 40 50 éves korukban, ha csak tehetik, Olaszországba utaznak megroncsolt testi szervezetüket helyreállítani. A fürdés reggeli 7 órakor kezdődik a „pier“en, melynek csúcsa teljesen benyúlik a tengerbe, úgy hogy itt teljesen kényelemmel úszhatnak a tenger hullámos vizében, a hídfőhöz közel egy csónak folyton le- a feljár, hogy az esetlegesen valamely hullám által elsodortat vagy kifáradt úszót rögtön kihalászhatja. A „pier“-en csak 10-ig lehet fürödni, azután a nagyközönség számára rendezik be sétahelyül. A hölgyek és urak legnagyobb része azonban, csak 10-11 felé jelenik meg a tengerparton a rendesen a számos padon vagy a hullámok által tisztára mosott és a nap által megszorított kavicsokon foglalnak helyet s gyönyörködnek a tenger nagyszerű látványában, a számos csónak és vitorlás hajóban, de a kíváncsiság főleg a fürdők felé van irányozva. A százakra terjedő kis gépek, (házikók) a parton sorban vannak felállítva s az apadó, vagy dagadó tenger szerint, le-vagy felkúzatnak erős kötelek segélyével. Brightonban, mely mint előbb írtuk, wind, place and fashionról nevezetes, rendesen erős „brece“ jár s lejtős parton a hullámok nagy erővel és robajjal csapkodnak fölfelé, csaknem minden másodperczben, s vonulnak ismét, vissza. A gentlemanek nem ritkán kissé tovább merészkednek úszni, míg a felügyelők kiáltásai vissza nem hiján, a hölgyek legnagyobb része azonban csak úgy lubiczkol a hullámokban, mozgásukban akadályozva hosszú zubbonyaik által s nem egyszer, daczára hogy a gép köteleit tartják kezökben félfordulatnak a rohamos hullámcsoportok által. Fürdés után következik az erősítés s kevés helyen fogy annyi brandy, sherry a erős bor el, mint Brightonban Némely angol nő (s nem épen a csekélyebb szám) könnyebben issza a brandy-t avagy sherry-t, mint magyar hölgyeink a sört. Sokat hallottam már odahaza, mennyit isznak az angolok, de csak azok után, amiket láttam és tapasztaltam, kezd világos lenni előttem, miért található annyi butaság, középkorias eszme hátramaradottság az angoloknál, párosulva az előrehaladottsággal. Déli 12 óra felé kezdődik a zene a West„pier“-en, ahol 100/p-ig az előkelő világ sokasága özönlik le s fel ritkán hagyva magát elriasztani szél vagy kis eső által. Zenét azonban tulajdonképen egész nap lehet hallani, nemcsak a különböző „piere“-ken, d. n. az aquariumban vagy szombaton a pavillion kertjében, hanem a legkülönbözőbb nemű muzsikusok produkálják magukat egész nap a tengerpart és város minden részében. Hol német vagy Cseh muzsikusokból álló zenekarok játszanak, a házak előtt, hol feketére mázolt ál-négerek különféle jelmezekben igyekeznek sajátságos hangzás és zene és furcsa mozdulatok által a sétáló közönség figyelmét lekötni. Majd ismét kintornások, hegedűsök, majom- és pudli-tánczoltatók tartanak produkácziókat és sajátságos, az angol közönségnél mindig akadnak pártfogókra és báraulókra. Egy szegény nyomorék majom, egynéhány láb avasságra ugráló pudli mutogatója, aki talán még Soroksárott is alig akadna nézőre, néhány percz alatt tömeget elődít magakörül Angolországban s az igaz, hogy 100 néző közül ritkán fizet 5—6, de ha nem csorog, hát cseppen. A déli órákban ismét egy-egy letelepedő czirkusz művészei és művésznői vonulnak át a városon, naponkint hangos zene, dobszó és fényes kiséret mellett, mégpedig nem mint azt magyarországi városainkban is láttam néhia, hogy egykét ember képezi a menetet, hanem egész karaván. Elől egy 4 lovas fényesen kifestett nagy kocsin a zenészek trombitálnak és danolnak, utánuk néhány arany és ezüst s bíborba öltözött lovag és delnő nyargal büszkén, ezek után egy kis pany által vontatott taligán egy bohócz fintorgatja arczát, s van követve egy nagy gyermekcsoport által, ismét egy 4 lovas hintó valami tündérnőt rejtve stb. Ez utczai mulatságok csak vasárnap változnak egy kissé, amennyiben akkor, a szenteskedő angolok szokásai szerint minden mulatság tiltva van. Ekkor is találunk ugyan minden lépten nyomon népcsoportokat, de ott a csa Ihatatlan pápa szól