Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-18 / 286. szám
gázlámpák helyére mindenféle csillag meg karikaalakzatokat csavartak, s azokon száz meg száz apró lángocska pislogott. A vestibult, hol a küldöttségek voltak átadandók a köszöntést, szintén lobogókkal és czimerekkel ékesítették föl. Az indóház udvarát pedig voltaképen zászlók és czimerpajzsok kerítették. Itt sem tűrték meg az egyszerű gázlángokat, s helyökben mindenféle alakzatot mutató lángvezetéket alkalmaztak, így égett gázból P. és K. betű is. Az udvaron egész kocsitábor helyezkedett. Öt óra után már gyülekeztek a különféle küldöttségek, nevezetesen a városi deputatió, a tud. akadémia, a földrajzi és földtani társulatok képviselői. Az egyetemi olvasókörnek is volt küldöttsége, nemzeti színű csokorral díszített frakkban. Ezek egy nagy babérkoszorút fogtak. A perionban mind több lett az érkezők száma. Tudósok, írók, a város befolyásos férfiai, s polgárok várták a vonat megérkezését. A katonavilág szintén képviselve volt a zöldtollas kalaptól kezdve a fekete és kék sipkáig. Míg a vonat megérkezett, a zöldtollas kalapok némely sipkák alatt következő többi egyenruha reglements-massig voltát bírálták és korholták, gyanút ébresztve maguk iránt, hogy Payer és Kepes egyenruhája szigorú pontosságának megbirálása végett küldettek ki. A bécsi vonat megérkezett fél 6 órakor s elég dolga akadt kiszálló utasainak, hogy a perronbeli várakozókon áttörjék magukat. Vagy egy negyed óra múlva megint megszólalt a jelző harang, tudatva, hogy a bécsi vonattól Rákos-Palotán külön választott traim közeledik. Rákospalotán a város részéről már küldöttség üdvözölte az érkezőket. A vonat csöndesen és nagy sistergéssel érkezett, s természetes, hogy éljenzés fogadta. Aki fért, a küldöttségekkel együtt a szűk vestibulban szoríttatá magát, hogy halljon és lásson. A kiszálló helytől a vestibul ajtajáig gombolygott egy makacsan összetartó tömeg, mely a megérkezetteket kisérte. Ráth Károly főpolgármesteré volt az első üdvözlő szó, vagyis inkább egész beszéd, melyet a meghatottságot és rendkívüliséget eláruló szakgatottsággal mondott el. A beszéd következő: „Uraim! Szivem mélyéből tisztelem önök becses személyében monarchiánk kitűnő férfiait , a tudománynak felkent bajnokait! Önök tudományús tapasztalatai az összemberiségé, s mint minden vívmány, mely e téren újból felmerül, az emberi társadalmat örök hálára kötelezi. A hála és elismerés babérkoszorúja elsősorban azokat illeti, kik a tudomány kifejlesztésére, az ismeretek előmozdításaára, — s igy az emberi nem művelődésére, — nemes ösztönük által vezérelve, fáradhatlan kitartással közreműködnek. Önöknek tisztelt uraim, e téren minden irányban az oroszlánrész jutott nemes feladatul, mert a tudománynak soha ki nem tölthető tárházát, dús tapasztalataikkal, füldgömbünknek oly részéről gyarapiták, hová eddig emberi lény, s a kutató észnek hatalma elérni alig tudott; — továbbá azért, mert az önfeláldozás, életveszélyes küzdelem, és oly súlyos megpróbáltatások közepette szerezték meg azokat az összemberiség számára, — melyeknek legyőzése önök becses személye és nagy lelki ereje iránt méltó bámulatunkat kelti fel. De a veszély szerencsésen leküzdve, s az óhajtott czél immár el van érve ! Üdvözlöm tehát önöket, tisztelt uraim, Budapest főváros közönsége nevében, azon nyílt biztosítással, hogy önök által a tudomány érdekében hozott áldozat mérvét fővárosunk közönsége teljesen méltányolja! Üdvözlöm önöket a hazafias kebelnek azon viszonylagos érzetével, amely érzelem az éjszaki sarkvidék tájain is, szeretett hazájukra és fővárosunkra való megemlékezésükben önöknek nemes keblét dagasztó! Üdvözlöm végre önöket, fővárosunk várva várt vendégeit, azon édes óhajtással, hogy körünkben való maradásuk rövid ideje, önöknek kedves legyen, és ha ez nekünk sikerült, emlékét megtartani szíveskedjenek.“ Gyakran és nagy éljenek szóltak bele az üdvözlő beszédbe. Aztán dr. Kepes Gyula szólt magyar nyelven, megköszönve a szíves fogadtatást, melyben részesülnek, s mely dúsan kárpótolja őket két év kiállott sanyaruságaiért. Ránézve — úgymond — különösen azért is megható e fogadtatás, mert hazája fővárosában éri őket. Payer Gyula német nyelven és röviden mondott köszönetet, élete egyik legünnepélyesb és feledhetlen napjának mondva a mait. A tud. Akadémia nevében Horváth Mihály mondott néhány szóból álló üdvözlőt. Aztán az egyetemi olvasókör küldősége nyújtotta át a babérkoszorút. Erre aztán az udvarra ment ki mindenki. Legelőször két pompás fogat állt elő. Mindegyikbe négy sallangos paripa fogva, és sörényük sűrűn befonva nemzeti szalagokba. Csupa pántlika volt az egész szerszám. A bakon nyalka kocsis és huszár. Az első kocsiba Payer és Kepes ültek, s velük szemközt a főpolgármester, a második kocsiban pedig Wilczek és Zychy grófok foglaltak helyet. A vendégszállító kocsikat követte aztán vagy harmincz más fogat, a város képviselőivel és a deputatiok tagjaival. Az első kocsik tüzes paripáinak nagyon aprózott lépésben lehetett csak az indóház előtt és gyár utczában mozgolódni. Nagy tömeg volt itt, mely megkezdve az éljenzést, tovább adta a hangot az aszfalt mentében, s aztán a kocsikkal együtt haladt előre az éljen. Voltaképen látni nem lehetett már semmi mást, csak kocsik feketelő körrajzát és bakon ülő huszárok sötét alakját. A boulevard ugyan jól van világítva, de igen széles, s látványosságok megvilágítására görögtűz és bengáli fény lehet csak illetékes. Sok ezer ember sötét lett a széles út két oldalán, a lámpasorok alatt, s a váczi útnak impozáns képe volt ez éljenző tömeggel, a középen robogó hosszú kocsisorral s lovon ügető drabantokkal. Ezen kívül minden ablakból néztek ki fejek az esti sötétségbe. A kereskedelmi akadémián zászló is lengett. A „Hungária“ szállodáig mindenütt akadt szírti csoport és éljenzés. E szállodában van a vendégek lakása. Holnap délelőtt a földrajzi és földtani társulatok küldöttségileg fognak tisztelegni. Délután pedig a vendégek a lóversenyre mennek, s onnan visszajövet a redout séta-hangversenyére. Hétfőn este tartanak fölolvasást a redoutban. Kedden kirándulás lesz a Dunán s d. u. 3 órakor diszlakoma a Hungáriában. Az egész városban pedig minden mulató helyre azzal hívják a közönséget, hogy az éjszaki utazók tiszteletére rendeznek ünnepélyes vigasságot, ütnek csapra sörös hordót és zengenek a sängeresek. Még a „Neue Welt“ is ezt hirdeti egy debardeures álarczos bál felől. Az utczákon pedig az éjszaki utazók arczképeit árulják minden lépten-nyomon, s a fogadtatásra összegyűlt tömeg közt hordárok kínálgatták. * A nemzeti színházban jelentek meg először nálunk nyilvános helyen vendégeink. Nem sokkal 7 óra után érkeztek meg, „Hunyady László“ előadására, melyben Szilágyi Erzsébetet Nagyné Benza Ida asszony, Gara Máriát pedig Hauk Minnie k. a. énekelték. A nézőtér teljesen ki volt világítva és ellepve minden hely, hová csak közönség férhetett. Payer, Kepes, Wilczek és Zichy Edmund az első emelet páholyaiban (a József főherczege mellett) jelentek meg, de előadás közben több más páholyban is tettek látogatást. Payer vadászezredbeli, Kepes pedig honvédorvosi egyenruhát viselnek rendjelekkel. Az előadás jól és sok taps még kihívás közt folyt, s a zenekart maga Erkel vezényelte. Előadás után vacsora a „Hungáriádban. TARCZA. „Pénz és becsület.“ Színmű 5 felvonásban, írta Ponsard, fordította Ország Antal. Évekkel ezelőtt adták már elő, tegnap csak felelevenítették. Azóta egész más irányba törte magát a modern franczia színirodalom, s annak újabb képviselői a színpadon nagyon elevenül tudják viselni magukat. Ponsard nem ott keresi az erkölcsöket, hol Sardou, Dumas vagy akár Feuillet. Bizonynyal nem kisebb költő ezeknél, hanem színpadi fogásokban nincs rendelkezésére az abravour, mely a franczia újabb színműveket annyira jellemzi. Ő egyszerűbbnek ismerve a színpadot, csöndesebb kedélylyel lát feladata megoldásához, tárgya benső értékére bízva legtöbbet. Egyszerű eseményből van szőve a „Pénz és becsület,“ ; lefolyása is egyszerű, bevégzése szintén egyszerű, minden csattanósság nélkül. Az egészben van sok igazság, elmésség és költészet, hanem az utóbbiból nagyon sok ott veszett szállítás fejében a vámon, akkor mikor Országh lefordította. És van benne — a mi legtöbbet ér — nemes irány. Ponsarde műve nem tett nálunk oly hatást, mint egy másik műve: „Galilei“, pedig az sem volt hódító hatású. Mindkét mű közelebb áll egy szépen megírt elbeszéléshez, mint drámai alkotáshoz, kivált a „Pénz és becsület“, mely inkább a dráma alakját fölvett erkölcsi fabula, hogysem egy drámai esemény végfejlődésében megpecsételt sententia. Oly elvek és nézetek melyek szokás által, vagy társadalmi szétterjedésük miatt lettek hatalmasok, s melyeknek mindig megvan az a természetük, hogy alkudni lehet értékükre még azokkal is, kiknek birtokukban van, az ilyen elvek és nézetek megdöntése vagy enyhítése mindig familiáris hatás közt foly le, rögtön fölismervén az érzelmes olvasó vagy színházlátogató az útba ejtett sánczok lerombolásának szükségét, s teljes odaadással támogatja gondolatában azt a bizonyos hőst, ki azok ellen tör, s kiről tudja hogy diadalmaskodnia kell, különben nem merték volna előtte bemutatni. Ponsard mindjárt kezdetben még el is mondatja, hogy mi a czélja és mit akar. A közönséget most már az érdekli, hogy mikép történik ez, s a társadalmi irányú művek szerzőire itt vár a feladat, hogy érdekessé tegyék a küzdelmet, a leleményesség, találékonyság szokatlan fordulatai által. Ponsard művének színpadi hatását az csökkenti, hogy e fordulatok nagyon is épen csak olyanok, melyek a végső tanulság kibontakozására elkerülhetetlenül szükségesek, a végső kibontakozás értéke, jelentősége annyi szép és tanulságos mondás által van koronkint jelezve és ismételve, mintha egyedül e színműben ismerkednék meg a közönség két dolog létezésével: a gazdagsággal és becsületességgel, s itt nyerne először értesítést ezek jelentőségéről és egymás közti viszonyáról. Sőt bizalmatlanság is látszik a szerzőben az iránt, mintha a közönség tán nem is akarná elfogadni az ő nézeteit, azért tehát újólag definiál, s erre a czélra egy külön alakja is van, kit Rodolphe-nak hívnak. Mindig és mindig hátrányára szolgál a hatásnak, a mű értékének, ha a szerzőnek magyarázni kell, ha nem emelkedik oly magaslatra, honnan tisztán látható, s hol minden mozdulatában szabadon kisérheti a figyelem. George fiatal, gazdag ember, a ki könnyen él, s kinek van barátja elég. Szigorún becsületes elveket is örökölt gazdagságával. Amint egy ízben jóbarátjával Rodolphe-fal beszél a becsületről, ez azt mondja neki, hogy a becsületet a szegénység és kényszer próbálja meg. George azt feleli, hogy őt meg nem ingathatná semmi nyomor becsületében, sőt óhajtását fejezi ki , bár elvesztené mindenét, hogy megmutathatná, mi a becsületesség. Körülbelül ez az első felvonás tartalma, egy prológ a történendőkhöz, s aki látott néhány színdarabot, olvasott regényeket, tudni fogja, hogy mi következik. Nem más, mint George megpróbáltatatása. A második felvonásban megtudjuk, hogy George szerelmes a gazdag Mercier egyik lányába. Mercier nagyra van leendő vejével, mert az kiváló becsületességű férfiú. Kissé ugyan roszul esik neki, mikor hallja, hogy George atyja meghalván, igen sok adósságot hagyott maga után, úgy hogy a fiatalemberre nem marad más, mint anyja hozománya, ami évenkint 30,000 frank. Mercier úr siet azonban kijelenteni, hogy előtte a pénz semmi, előtte fő, hogy leánya boldog legyen. De George igen becsületes ember, s megtudva, hogy atyja hitelezői nincsenek kielégítve, saját anyai hozományából elégíti ki őket, hogy ne mondhassa senki, mikép atyja megcsalta hitelezői bizalmát. George-nek nem marad semmije. Mercier úr erre savanyu képet csinál, s a tönkre jutott George-tól megtagadja leánya kezét. A becsületesség legszebb dolog ugyan a világon, de egy atyának leánya jövőjére komolyan kell gondolni. Leányára pedig ráparancsol, hogy menjen nőül máshoz. Ez a más olyan ember fia, aki háromszor mondott hamis bukást, s meggazdagodott. Mercier úr természetesen nem rójja föl az apa vétkét a fiúnak. Szegény Georgot még jegyese is úgy fogadja, hogy a szerelem napjának leáldozását kell fölismernie.), mikor minden vagyonát oda vetette a hitelezőknek, arra számított, hogy sokat magasztalt tehetsége és képessége által megszerezheti kenyerét. Ajánlottak neki a régi időkben elég jó állást. A tönkrejutottnak azonban nem adják oda. Most is ugyanazok képességei, de azok iránt nincs bizalma senkinek. Sanyarog és koplal, s elgyötörve jelenik meg egy estélyen, melyet atyja ügyvivője azért rendez, hogy ide meghívja mindazokat, kik a fiatal embernek állást adhatnának. Nem akar vele szóba állni senki. Itt vannak hitelezői is, kik anynyira magasztalták becsületességét, s akkor biztatták, hogy akármikor hiteleznek neki. Most 20.000 frankot kér kölcsön, mert atyja egykori birtokán van egy papírmalom, melyben most nem dolgoznak. Ő ismer egy papírgyártási titkot, s bizonyos, hogy azzal sokat lehetne keresni. Becsületére fogadja, hogy a kölcsönt két év alatt visszafizeti. De meggyőződik, hogy erényre, észre, becsületre nem szokás hitelezni. Az estélyen találkozik volt jegyesével is, ki már nő, de boldogtalan; férje pazarló és kártyás. George el van keseredve, éhenhalástól fél, fölháborodásában azt tanácsolja neki valaki, hogy vegyen el egy leányt, aki 50 éves ugyan, de gazdag. George, haboz, de végre hajlamot mutat. Ekkor jelenik meg barátja Rodolphe; szándékáért hevesen megtámadja, s emlékezteti egykori mondására, hogy csak olyat vesz feleségül, kit szeret. George folytatja háborgó kifakadásait. Belátja, hogy pénz nélkül nem lehet megélni. Rodolphe inti, hogy adjon rajzórákat, s keresse élelmét napi munkával. George válasza ismét felfakadás. (E jelenet van legtöbb drámai hévvel írva az egész darabban.) Most megjelenik egykori jegyese és ennek nővére, egy fiatal vidám lány, ki George-ot tánczra kéri fel. Mikor George visszajön a tánczból, már szerelmes e lányba, ki őt kopott ruhájában is oly őszinte kedvességgel fogadta. Tudni sem akar tehát többé semmit a vén kisasszonyról. „Most már dolgozni fogok — kiált — mert a szerelem fölemelte ismét fejemet.“ Az ügyvivő pedig ezalatt összegyűjtötte a 20,000 frankot s átadja neki. Természetes, hogy az utolsó felvonásban George ismét vagyonos, s megjelenik Mercier házánál, hogy megkérje fiatalabb leányát. Merciert ezalatt veje pazarlása tönkre juttatá, hanem George nászhozomány nélkül is nőül veszi leányát. Ez a mese, mely mint látható, tanulságos módon van illesztve a színpadi keretbe, a hős erényének kissé antik megpróbáltatási módjával. Leszámítva a reflexiók egy részét, melyek ugyanegy thema körül ismétlődnek, kellemesen is van előadva. De maga a cselekvény nem sok, és főkép nincs benne drámai élet, és nagyon is szabott módon éri sorsa a darab hősét. Hogy intenziójában mennyire fölötte áll a modern franczia színműveknek, azt akárki láthatja vázlatos meséjéből is, mely a nőcsábítás és házasságtörés süppedékes talajától távol, szebb mezőkről nyújt virágot és tövist hősének. Az első előadás nem merítette ki e színmű hatásképességét. Sokszor volt révedezés, sugórafigyelés, sőt akadtak hosszú pauzák, jelezve a gyors összeköttetés megakadását a színpad és sugólyuk közt. A szerepek kiosztásában is jobb erőkkel lehetett volna biztosítani a darab sikerét, melyet avatott erők tömörebben bányászhatnak ki. Szigeti Imre teljes igyekezetével ábrázolta ugyan Merciert, s emlékeztetett is sok ízben Szigeti Józsefre, hanem épen ez emlékeztetés utalt is magára Szigeti Józsefre, kit neki való szerepben senki sem pótol. Helvey Laura k. a. pedig a Felekyné asszony helyét őrizte meg tiszteletreméltó tartózkodással. Feleky játszta Rodolphe-ot, ki e színműben nem cselekvő alak, hanem csak jelenvalóvá teszi s adandó időben képviseli a költőt reflexióival és kijelentéseivel, mindig biztatva és bátorítva. Lehetne játszani — az ábrázoló temperamentuma szerint, — bizsergőbb könnyűvérüséggel is, avagy kisebb-nagyobb pathoszszal. Feleky a pathoszt választotta, amihez ért is, de amiben zavarta ezúttal az a körülmény, hogy egyszer kevesebbszer nézte át szerepét, mint kívánatosnak mutatkozott. Nádaynak jutott George szerepe, s hatással is játszotta. Folyton jobban érvényesülő tehetsége könnyen megbirkózik mindennel. E szerephez azonban határozottabban kivésett vonás kellett volna még. A társalgási szerepek formájából, hangjából ezt nem illeti meg annyi, mennyit Náday kölcsönzött neki. Ezek helyett egy kis csöndes pathosz izmosabbá tenné George alakját. Szathmáryné asszonynak egy rövid , kis szerep jutott, az agg leány. Kitűnt ebben is. Szigeti Jolán kisasszony elevensége talált Lujza szerepével, mely kedves színpadi alak. A többi szerepek mind kicsinyek, s nem nagy igényűek. Ezekből Molnár, Bercsényi, Komáromi, Benedek, Vizvári játszották a valamicskét nagyobbakat. KÜLFÖLD. — Okt. 17. — Franczia köztársaság. (A választási mozgalom Seine-et-Oise megyében. Apró hirek.) A paduai ág még a kormány ellene szóló nyilatkozatait is a maga javára fordítja. Tegnap jeleztük a megyefőnök nyilatkozatát, melyben a herczeg urat egyenesen desavoyalja. A herczeg ur erre egy körlevelet intézett a mairekhez, mely igy szól: „1874 október 13. Maire ur, tisztelt kortárs! A Limbourg ur által önhöz intézett körirat mása annak, mely a röpiratokkal foglalkozik, nem egyéb az, mint kétértelmű előzményekkel bevezetett szakadása azon semlegességnek, melyet Mac-Mahon tábornagy megígért. A praefectus úr téved, nemcsak az ő tiszte, mint állítja, a jog, hogy a kormány gondolatának kifejezést adjon. A praefectusok és miniszterek fölött az államfőnök áll. Értesítettem már Mac-Mahon tábornagynak előttem tett nyilatkozatairól, s azokat szóról szóra fenntartom. A praefectus köriratának — bizonyosan tudom — nem lesz meg az a hatása, melyet Limbourg és Lénard tőle várnak. Fogadja stb. Padua herczeg.“ Ezen irat következtében a minisztertanács elhatározta a paduai herczeget a courson l’aulnayi maireség hivatalától megfosztani. Az „Indépendance Relge“ párizsi levelezője azt jelenti, hogy Mac-Mahon Viliette ezredesnek meg fog kegyelmezni. Murat herczeg 5 gyermeke ellen pert indított, hogy kényszerítse őket, miszerint életfentartására évi járadékot biztosítsanak neki. Spanyolország. (A csatatér rő 1.) Az „Epoca“ legújabb száma Moriones tábornagy jelentését hozza a Pampelonába való vonulásról. Laserna, losarcosi útjában Unzue, Bintrum és Anoreből 22 karlista csapatot csalt ki állásából, s így szabaddá tette a pampelonai utat. A biurrumi ütközetet, melyet a karlisták nagy győzelemnek hirdetnek, jelentéktelennek mondja. Biurrumot 2 század szállta meg, midőn visszavonulást parancsoltak. Az után 2 karlistacsapat támadta őket meg, s 60 fogolyt veszítettek. Pampelonát szeptember 22-én szerencsésen elérték és élelemmel ellátták. A szeptember 23-án megkezdett visszavonulás heves küzdelembe került. A karlisták nagy tömegeket fejtettek ki, s teljesen körül akarták őket venni. Erős viadal után átkeltek a mendivili hídon, s később Basasoainnál heves tűzzel visszariasztották a karlisták főhaderejét. A vesztességet Mariones 300 embernyinek, az ellenségét 3-szorta többnek mondja. Az új karlista tüzérség roszul lövöldözött, s a csapatok Krupp-féle lövegei csakhamar elhallgattatták. Olaszország. (A pápa és a választások.) A „Voce della Verita“ közli a pápa válaszát a Saint-Melanie egyesülethez, mely a néphez tartozó nőkből áll : „Tudjátok, hogy a választókat legközelebb össze fogják hívni,hogy képviselőket válaszszanak. Többfelől kérdezik tőlem, el lehet-e a képviselői mandátumot fogadni. Azzal felelek, hogy először, e választás nem szabad, mert politikai szenvedélyek gátolják, s ha a választás szabad volna is, még nagyobb gátat kellene ledönteni, t. i. az esküt, melyet mindenkinek visszavonhatatlanul le kell tennie. Ez esküt Rómában, a katholicismus székhelyén, Krisztus papja előtt kellene letenni, még pedig oly törvények megtartására, melyeket az egyház kárhoztat.“ E beszéd után a pápa felhívta az egylet tagjait istenhez könyörögni, hogy világosítsa fel a tévelygőket, s különösen azokat, kik Beliállal akarnak szövetségre lépni, anélkül, hogy Krisztust elhagynák, mert ezek azok, kik legjobban megérdemlik a szánalmat. (A dologban a legérdekesebb az, hogy ő szentsége vén asszonyok előtt fejtegeti politikai nézeteit.) Németország. (Az Arnim-esethez. A jogi segély-szerződés Ausztria-Magyarországgal.) A „Voss. Ztg.“ a Bismarck és Araim közötti ellenségeskedés kezdetéről szóló közleményeiben a többi között azt is szemére hányta volt Bismarcknak, hogy épen ekkor, midőn Araim leánya elvesztése által volt lesújtva, sértő iratot intézett hozzá. A „Schles. Ztg.“ egy berlini levelezője védelmébe veszi e vád ellen a kanczellárt, azt mondván, hogy az említett távirat az ifjú grófleány megbetegedése előtt már néhány héttel érkezett Párisba, de a követnek, a ki nem volt állomáshelyén, a városról városra utána küldetett, s ennek következtében sokkal később jutott a gróf kezéhez, semmint Berlinben gondolhatták. Hogy ezen távirat, mely állítólag Mac-Mahon iránt való nagy deferentiájáért rótta meg a grófot, szintén a hiányzó iratok között van-e, melyek előkerítése végett Arnim Boytzenburg grófnőnél 14-én újra házmotozás volt — azt nem tudni, a „Kreuzzeitung“ szerint e házmotozás, Pick rendőrfelügyelő és 6 hivatalnok közbenjötte mellett, déltől délutáni 4 óráig tartott. A kocsiszíneket is megmotozták, hol egyelőre 14 ládát, melyek, mióta Párisból megérkeztek, érintetlenek maradtak, s lefoglaltak, s kocsikon a törvényszéki helyiségbe szállítottak. A kocsiszín őrizet alatt van, senkit sem bocsátanak bele. A házmotozás után a kocsiszínben, föl nem fedezett okból tűz támadt, melyet azonban csekély kár után hamar eloltottak. Uraim idegizgatásban szenved, de nem fekszik. Neje 11 nap óta csütörtökön látogatta először meg. Most már nincs megengedve a mindennapos látogatás, senkinek sem szabad belépnie. A védőügyvéd egy kis levelét, melyben tőle kérdezősködik, nem adták át. A birodalmi tanács elhalasztotta az Ausztriával kötendő jogi-segély-szerződést a birodalmi törvénykezés kibocsátványáig, továbbá a jogi bizottsághoz javaslatokat adott be egy külön bizottság kiküldése iránt, mely a polgári házassági törvényre nézve előmunkálatokat készítsen. Argentin köztársaság. (A forradalom vége.) Garcia az argentini köztársaságnak jelenleg Párisban tartózkodó követe az Egyesült Államokban, Sarmiento elnöktől Buenos Ayresből a következő táviratot kapta : „Az elnökséget átadom Avellanedának . A. forradalom nem sikerült, a hadsereg a kormány rendelkezésére áll . Arrendondot, ki Mendoza felé menekült, 50,000 nemzetőr üldözi. Mitre Montevideoba menekült. Buenos-Ayres teljesen nyugodt. E hírt más táviratok is megerősítik, s azt is mondják, hogy a buenos-airesi fizetés beszüntetésnek semmi jelentősége nincs. Szerbia. (Egy sensational is hír meg ez a fogása.) A belgrádi hivatalos „Szrbszki Novine“ egyik belgrádi lapnak azon izgalmas hírére, mintha Ausztria-Magyarország, Orosz- és Németország részéről holmi „összeesküvés“ forraltatnék Szerbia, illetőleg a Balkán félsziget keresztyén népei ellen, melynek czélja egy önálló királyság alapítása — a következő de ment it hozza : „Bármennyire óvakodik is a kormány a hírlapi polémiáktól, a Belgrádban „Buducsnoszt“ („Jövő“) czím alatt megjelenő időszaki lapnak „összeesküvések Szerbia ellen“ föliratú vezérczikkét mégsem mellőzheti hallgatással. E lázító czikk, minden komolyabb indok nélkül, puszta föltevésekre alapítván állítását, vagy közönséges tényekből saját kedve szerinti következtetéseket vonván, Szerbia iránti ellenséges szándéklatokat tulajdonít és azon hatalmaknak, melyek a barátság legkétségtelenebb bizonyítékaival halmozzák el Szerbiát. A „Buducsnoszt“ üres föltevések folytán ijesztgeti és nyugtalanítja a közönséget, mi azonban a tények ismeretével bírván, nevezett lapnak leleplezéseit üres álomképeknek nyilváníthatjuk. A császárok berlini találkozását s a közöttük történt megállapodást a „Buducsnoszt“ akként magyarázza, amint neki tetszik; mi azonban kétségtelen adatok alapján tudjuk, hogy a berlini találkozásra s a később cserélt eszmék semmikép sem magyarázhatók reánk nézve kedvezőtlenül, mi több előnyöket vonhatunk ki reánk nézve azokból, ha ugyan az eszély s a komolyság utján haladunk, nem pedig azon, melyet a czikk írójának gazdag képzelete magas diplomácziai ügyesség gyanánt ajánlgat nekünk.“ A belgrádi „Vidovdán“ a szerbiai kormány hivatalos közleményének eme cáfolatát egész terjedelmében reproducálja. Oláhország. (Lőpor-elkobzás). A bukaresti „Romanulu“ szerint Tergovistban a török vámhatóság 40 tonna , Romániába szállítandó lőport foglalt le. Mint látszik , maguk a szállítók éltek a gyanúperrel, mert a lőport zsákokba öntötték s füge gyanánt akarták átszállitni ,— fügékkel borítván a zsákok tetejét. A ravasz török hivatalnok azonban mélyebben belenyúlt a zsákra a csalást fölfedezve, az árut elkobozta. Tanügy. — A várbeli községi leánytanoda új tanhelyiségei a budai volt városházban ma megfelelő ünnepélyesség mellett számos vendég jelenlétében megnyittattak. Megjelentek a kormány részéről: Tanárky Gedeon államtitkár s Bója Gergely budapesti tanfelügyelő, a főváros részéről pedig: Ráth Károly fő- Gerlóczy alpolgármester s Békey Imre tanácsnok, azonkívül Ráth József budavári apát s a budavári iskolaszék Jekelfalusy Lajos elnökével élén s több mások. A hymnusz eléneklése után Jekelfalusy Lajos nyitotta meg alkalmas beszéddel az ünnepélyt kiemelvén, hogy ezen új s minden tekintetben megfelelő tanhelyiség létrejötte a fővárosnak köszönhető, mely ezen újabb áldozatkészséges tettével a tanügy érdekeinek hathatós előmozdítása által már rég kiérdemlett babérkoszorújába egy újabb levelet fűzött. Igen helyesen kiemelő szóló, hogy ezen iskola a mellett, hogy a családi és állami életünkre egyaránt nagy horderejű nőnevelés korszerű paedagogiai elvek értelmében ápolni s fejleszteni van hivatva, még azon örvendetes természeténél fogva is, hogy falai közt az oktató s nevelő igét édes hazánk drága nyelvén hirdeti, a legnemesebb czéloknak fog szolgálni. Ezután Ráth Károly főpolgármester igen meleg szavakban köszönetet fejezett ki a főváros nejben a valóban buzgón működő várbeli iskolaszéknek azon nemes törekvéséért, melylyel a gondozására bízott iskolákat emelni meg nem szűnik. Erre felszólítá Gerlóczy alpolgármestert, hogy az iskola ezen új tanhelyiségeit az iskolaszéknek adja át, mi megtörténvén. Tanárky Gedeon államtitkár a kormány nevében elismerést fejezett ki a fővárosi törvényhatóságnak azon készségéért, melylyel a tanítás terén áldoz. Bója Gergely tanfelügyelő hasonlókép a főváros s a várbeli iskolaszéknek ebbeli érdemeit tüntetvén ki különösen a várbeli községi fi- és leányiskolák tanítói karának buzgóságát emelte ki s mint működésük szemtanúja teljes elismerését fejezte ki feladata t hiv betöltéséért s egyszersmind abbeli meggyőződésének adott kifejezést, hogy ezen iskola is derék tanítói karának szakavatott s lelkiismeretes működése mellett mind nevelésoktatási , mind pedig hazafisági tekintetben a hozzá kötött reményeknek teljes mérvben meg fog felelni. Megemlékezett ezen iskola igazgatója Stauffer Adolfról is, ki a jelen évvel érte el sikeres tanítói működésének 25-ik évét. Ezek után az említett igazgató rövid vázlatban előadta ezen tanoda történetét, mely világosan mutatta, hogy ezen sok éven át kezelt iskola csak a legutolsó évek s különösen a főváros egyesítése óta részesittetett kiváló figyelemben, minek jótékony következménye a tanulók oly tetemes szaporodásában mutatkozott, úgy hogy újabb s tágasabb tanhelyiségek váltak szükségesekké s ezen hiány pótlására a fővárosi törvényhatóság a volt budai városházépületben engedett helyet s rendezett be iskolát. Az igazgatónak ezen előadása után a tanulók nevében Hegedűs szólalt fel s nagy tetszéssel fogadott üdvözletében köszönetet mondott az illetőknek, hogy őket ezen új iskola berendezése által oly nagy jótéteményben részesítették s Ígéretet tett az iránt, hogy szorgalmak által oda fognak iparkodni, „hogy a bölcs atyák ezen tettüket egykor meg ne bánják.“ Egy másik leányka pedig az igazgatót üdvözölte 25 évi tanítói működéséről gyöngéden megemlékezvén. Az igazgató ezen üdvözletektől láthatólag meghatva válaszolt növendékeinek. Az énekkarnak egy befejező dala után az ünnepély véget ért s az egybegyült vendégek a tantermek s az igazgatói lak megtekintése után a legnagyobb megelégedéss elismeréssel távoztak. A vendégek egy része, köztük a fő- és alpolgármester az iskolaszéki elnök, tanfelügyelő, budavári apát s az iskolaszék több tagja a várbeli községi főtanodában tettek látogatást, mely tanodában a nem rég szóban forgott alátámasztott rozzant boltozat csakugyan rosz benyomást tett az illetőre s nagyon kívánatosnak találtatott, hogy ezen tanoda is még pedig minél hamarább megfelelőbb helyiségbe helyeztessék át. L. — Ipolyságon Liber József, e buzgó tanfelügyelő fáradozása folytán magasabb polgári leánytanoda létesült. Ez ügyben az első fölterjesztés a minisztériumhoz aug. 19-én történt, s innen a helybenhagyó válasz már aug. 26-án leérkezett; szeptember 25-én pedig a tanárnők kinevezése iránt javaslat létetetett, s október elején a kinevezés kihirdettetett. S az intézet már október 15-én megnyílt. Az alakulás e gyors lefolyása bizonyítja, hogy szorgalom és akarat kell csupán, és sok hiányt pótolhatunk. Mert az ipolysági polg. leányiskola valósággal hiányt pótol, 400 mértföldnyi területen nincs semmi ilynemű intézet. Igazgatónőül Kasztner Janka, a budai tanítónőképezde ritka képességű növendéke nyeretett meg ; mennyiségtani tanárnő Érti Aranka, segédtanárnő Kuczelnik Vilma. Az intézet felszerelése amerikai modora, minden növendéknek külön tolható széke van. Taneszközökkel a tanoda maga látja el magát, helyiségében saját kereskedést nyitott, melyben a tanórák előtt három leány foglalkozik rendesen fölváltva: egyik a könyvet vezeti, másik a pénztárnok, harmadik a segéd, így gyakorlatilag okulnak bele a könyvvezetésbe. A taneszközök a legelső bostoni cégtől valók. Hasonlókép Ipolyságról veszszük azt az értesítést is, hogy az ottani izraeliták, akik neológ és orthodox pártra oszlanak, bár mindössze 42 családot képeznek, nehogy iskolájuk a vallási súrlódások miatt veszélyeztetve legyen, a hitközség hatáskörén kívül álló iskolaközséget alakítottak, s alapszabályaikat már fölterjesztették megerősítés végett a minisztériumhoz. Az izraeliták e tettét a legmelegebben helyeseljük, mert a mizelődésnek minden felekezetiségtől mentnek kell lennie. — Lazariciu János, dévai képezdei tanártól a dako-romanismus kérdésében, melylyel vádoltatott, levelet kaptunk. Adjuk egész terjedelmében. S reméljük, nemcsak szóval, de tettel is bebizonyítja, miszerint a magyar állam érdekeinek szolgál. A levél igy hangzik: Tisztelt szerkesztő ur! A dévai m. kir. állami tanitóképezdének az 1873/4-iki tanévről megjelent „értesítője“ alapján becses lapja folyó évi 277. számában személyem ellen olyan vádak vannak emelve, melyekkel szemben kötelességemnek ismerem, azok alaptalanságát kimutatni, és azt helyreigazításul a közönség elé bocsátani, az „Ellenőr“ lojalitásától elvárva válaszom közzétételét. 1) A dévai m. kir. képezdében a magas közoktatási minisztérium rendelte el már felállításakor a párhuzamos osztályoknál a románsíkuak részére előadási nyelvül a román nyelvet. Midőn tehát a múlt tanévben ezen képezdéhez helyeztettem át, azon meghagyással rendeltettem ide, hogy a román tanár megürült helyét betöltsem, s igy igen természetesen román nyelven tanítsak. Midőn ezt tettem, azt hiszem, nem követtem el semmi casus bellit, — annyival is inkább, mert miniszteri rendeletnek engedelmeskedtem. 2) Hogy a tanári szék által megállapított tanterv ellen az igazgatótanácshoz egy kollegámmal föllebbeztem, ezzel szintén nem tettem semmi hazaellenest, mert a tanári szék nevében kiállított tantervet nem a képezde valóságos tanárai hozták, hanem csak szavazattal bíró, de nem ténylegesen működő professorai. Nem is az volt czélja a tanári szék nevében kiállított tantervnek, mint az értesítőben szép szavakban elő van adva, hogy a román ifjak magyarul megtanuljanak, mert azt hazafi nem ellenezheti, hanem a párhuzamos folyam végleges megszüntetése, mit tudunk a tantervkészítőknek állításaiból. Erre pedig azt hiszem, a magas kór AZ ANGOLOK AZ SAH^0a, V y HATTERAS KAPITÍNÍ < V K .A. L A. 3ST 3D J A. XIRTA yERNE pYULA. TIZENEGYEDIK FEJEZET. Az „Ördög ujja (Folytatás.) Borzasztó idő támadt e napon; a kavargó hófergeteg szemmel át nem hatható sűrű fátyolt vont a brigg körül, s ha a vihar néha szét-széttépte a köd burokját, ijjesztve tört föl az Ördögujja, mint egy rém, a parti oldalon. A Forward egy roppant jégtömbhöz horgonyozva, nem tehetett, még csak meg sem kísérthetett többé semmit. A sötétség nőttön-nőtt, s a kormányos már nem láthatta a hajó elején őrködő tisztet. Shandon, örökös nyugtalanság martaléka, kabinetébe vonult; az orvos úti jegyzeteit rendezgette; a legénység fele a födélen maradt, fele a közös teremben húzódott meg. Egy erős szélroham pillanatában az Ördögujja egyszerre csak szörnyeteg óriássá nőve bukkant elő a szétszakadt ködből. — Szent isten! — kiáltott föl Simpson — ijedten visszatántorodva. — Mi baj ? — kérdező Foker.