Ellenőr, 1874. december (6. évfolyam, 330-358. szám)
1874-12-30 / 357. szám
k bajjal jár mindaddig, míg valamely város fen felmérje és annak lejtméreti viszonyai en. nyomán a körülményekhez képest megállapítva nincsenek; sok bajjal jár különösen azért is, mert a műszakilag képzett egyének e tekintetben igen elágazó véleményeket táplálnak. De ha megengedhetjük is, hogy e tekintetben nem egy ízben eltérő nézetek merültek fel, másrészről ismét be kell ismernünk azt is, hogy e nézetek következményei csak a ház külsejére voltak befolyással, míg maga a vagyonálladék rendesen csak növekedett becsben, mert kényelmes járda, jó kövezet s rendszeres csatornázás nélkül a legszebb épitmény is egy a pusztában emelt gúlához hasonló , mert semmi sem emeli annyira valamely telek vagy ház becsét, semmi sem éleszti annyira az építési kedvet s ösztönt, mint a közlekedés, csatornázás, világítás s tisztaság könnyítése s biztosítása. A tanácsos úr eme vádjaival szemben megnyugvással utalhat a fővárosi közmunkák tanácsa a váczi és Károly-körút kiépítésére, mint oly munkára, melynek létesítése által azon vidék rendkívül sokat nyert forgalmi, közegészségi s kényelmi tekintetben, s amely munka míg egyrészről úttörő gyanánt szerepelt, addig másrészről minden elfogulatlanul ítélő teljes elismerését vívta ki magának. Megjegyezzük még az is az tanácsos úr egyik téves állításával szemben, hogy a váczi Károlykörúton a lejtméret majd másfél lábnyi különbözetet s háromszori törést mutat fel. 3. A sugáruti kisajátításokat illetőleg tanácsos ur súlyosan vádolja a közmunkák tanácsát, mert nem egyenlő mértékkel mért, úgymond, azaz protectiót osztogatott; de bevallja maga is, hogy nem ismeri az ügy lefolyását s igy tehát nem is tudja, valók e azon vádak, vagy sem? Ha valaki valamely ügynek még a törvényben gyökerező legprimitívebb alapvonalait sem ismeri, akkor kár vádak által félrevezetni a közvéleményt. E váddal szemben csak a következőket említjük : A megkötendő egyezség alapját a becsár képezte, amely tulajdonos e becsárral meg volt elégedve, az megkötötte az alkut; aki e becslést sérelmesnek tartotta magra nézve, azt nem a fővárosi közmunkák tanácsa utasította a törvény útjára, hanem ez maga élt a törvény által számára biztosított előnynyel. Ez volt a fővárosi közmunkák tanácsának a törvényben gyökerező eljárása ; csak utóbb, mikor a vállalattal megköttetett a sugárúti szerződés, igértetett egyeseknek a sugárúti vállalat részéről a becsáron felül a czélból, hogy az eljárás mindkét fél érdekében gyorsittassék; voltak akik ezen előnynyel éltek, de voltak ismét olyanok, kik eredetileg kért áraikból engedni nem akarván, az esküdtszéki eljárást reménytették előnyösebbnek. Tanácsos úr azon állítása, hogy a főváros polgárai, mint esküdtszéki birák, s a közmunkaváltsági tartozásaik lerovása körül, nem az igazság s kötelesség érzetének hódoltak, hanem ellenszenv által vezéreltetve okoznak kárt az államnak s fővárosnak, nem épen hízelgő a polgárságra nézve, de egyszersmind a közönségre nézve veszélyes állitás, a mennyiben az egyes polgárok kötelesség teljesítését az ellenszenv vagy vonzódás érzelmeiről tételezi fel, amit a törvény korlátai között soha tenni nem szabad. Az esküdtszéki ítéletek által okozott tetemes költségtöbbletből semminemű hátrány nem származott az államkincstárra nézve, mert a sugárúti szerződés által meg lett térítve minden költség. Ezen esküdtszéki ítéletek annyiban eredményeztek nagy kárt a fővárosnak, az utóbb hozottakat is beleértve, amennyiben beláthatja mindenki, hogy amíg az esküdtek ily meggyőződést fognak táplálni vagyonuk értéke felől, amilyent eddig hozott ítéleteik tanúsítanak, lehetlenné van téve a város szabályozása s emelkedése, a legrozzantabb épületért megítélt rendkívül magas áraknál fogva. 4. Az országainak 18 élre való kiszélesítése, a szakértők véleménye szerint okvetlen szükséges volt, mert e főközlekedési éren máris nagy a forgalom, mely a fővámház építése s környékének fejlődése következtében csak fokozódni fog, 18 öl szélesség e helyen nem túlzottan sok, midőn a lóvonatú vaspálya maga 21/a öl szélességet foglal el, a járdákat pedig a gyalog forgalomnak veszélyeztetése nélkül keskenyre szabni nem lehet. Azonkívül e szélesbítés nagy pénzáldozatot nem igényelt; a legutóbbi a 2 pisztoly telkét illető fölötte sújtó ítélet daczára is összesen alig százezer forintot veend igénybe, mert előre volt látható az, hogy az útban álló házak rövid idő alatt át fognak építtetni, s így költséges kisajátításokra szükség nem lesz. A klinika épülete, valamint a múzeum kertje állambirtok; az előbbi már előbb Polytechnikum építésére volt szánva. Ezen épület tekintetében a szakértők azon meggyőződésben voltak, hogy ezen épületet adaptírozás által országos intézetté már keskeny homlokzatánál és a telek rendkívüli mélységénél fogva sem tanácsos átalakítani, mivel az átalakítás sok pénzbe kerülne és mindég csak összeférezelt épitmény maradna, mely czéljának soha megfelelni képes nem volna ; ugyanezen okoknál fogva e telek az egyetemi építkezések alkalmával úgy szabályoztatott, miszerint jövőre főhomlokzata az egyetemi pavillonokat környező kertre fog nézni, miáltal annak becse rendkívül emelkedett. Eléh tanácsos úr a párisi boulevardokat hozza föl például; megemlítendőnek tartjuk e helyen, hogy a boulevard des italiens, de poissonniére és Porte St. Martin, tehát a régi boulevardok kivételével, a többi mind 19 öl szélességgel bír, s hogy daczára e szélességnek éppen ezen boulevardokon torlódik meg a forgalom túl a rendén. A többi boulevardok sokkal szélesebbek 18 ötnél, az új boulevardok pedig legalább is 40 méter szélességgel bírnak. Az országút kiszélesítésénél tekintetbe szükséges venni azt is, hogy elnézve a közúti vaspályától, elnézve a fővámháztól, ezen főközlekedési ér, kivált a Margit-híd elkészülte után, hoszszas időre úgyszólván egyetlen forgalmi vonala leend a fővárosnak, mely Dunáról Dunára vezet s mint ilyen kiváló érdeket képvisel. 5. A fővámház lejtméretét illetőleg megjegyezzük, hogy e helyen minden bizonynyal valamikor hid fog épülni, melynek ép oly magasságot kell adni, hogy a hajók közlekedése minden vízállásnál biztosítva legyen. Ezen helyen a Duna igen keskeny, s így a híd feljáratát annyival magasabbra kell fektetni, miáltal a vámházat, ha egypár lábbal mélyebbre lett volna jelenleg építve, annak idején el kellene temetni, amit sem kívánatosnak sem czélszerűnek nem tarthat senki is. Az itt említettük okoknál fogva lett megállapítva a vámház lejtmérete egy a kormány, főváros és közmunkák tanácsa által kiküldött szakbizottság által. A kivitelnél támadt nehézségeket a közmunkák tanácsa a fővárossal egyetértőleg elhárította, tekintetbe vévén, amennyire csak lehetséges volt, az egyesek jogos követelményeit, ami mindenesetre kevesebb költséggel s sérelemmel történhetett meg most, mint a híd építése után, amikor azután a vámháztéren épült s építendő középületeket kelletett volna eltemetni, amint ezt a lánczhíd építése alkalmával a Ferencz Józseftéren tapasztaltuk. IX. Ami a nyilvánosságot gyűlésünknek s a fővárosi közmunkák tanácsa tagjainak felelősségét illeti, az csakis felfogás dolga, amennyiben itt véleménykülönbségről és kötelesség érzetéről van szó. A gyűlések nyilvánosságát illetőleg már tudtommal kétszer lett indítvány téve, melyet a közmunkák tanácsának többsége jónak látott el nem fogadni mely határozatát elsősorban azon oknál fogva hozta, mert a tanács kebelében igen gyakran megkötendő alkukról lévén szó, a nyilvánosság csakis káros befolyással lehetne a fővárosi alapra nézve. Véleménykülönbség azonban valamely vád alapját alig képezheti. A felelősséget illetőleg meg vagyok győződve, hogy a tanács minden egyes tagja s hivatalnoka szavazatának adása s hivatalos működése alkalmával át van hatva a felelősség és kötelesség érzetétől, mely minden egyes műveit s öntudatos polgár keblét átrezgi, a hányszor közügyben határozni van hivatva. Hogy a közmunkák tanácsa nem titkolódzik, azt leginkább tapasztalhatta Kleb tanácsos úr s mindazok, akik, habár nem tagjai is a tanácsnak, bármikor meggyőződhettek az ügyek mikénti állásáról, nem is véve tekintetbe azt, hogy a fővárosi közmunkák tanácsának számadásait a legfőbb számszék bírálja s vizsgálja meg. Megjegyezzük még e helyen, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa évenkint terjedelmes jelentést köteles a minisztérium elé terjeszteni, mely jelentés minden egyes országos és városi képviselőnek megküldetik, s azonkívül könyvárus útján is kapható. Ezen jelentésünket tanácsos úr, mint magát ezen ügy körül kiválólag érdeklő, — bizonyára el is olvasta. A tizedik pontban említettekre nézve csak azt jegyzem meg, hogy nem tudom fölfogni, mint olvashatta ki Kléh tanácsos úr, az alelnök által személyesen kidolgozott indokolásból s az 1870-ik X. t. cz. módosításáról szóló törvényjavaslatból azt, hogy egy újabb 24 milliós kölcsön felvételéről van szó. Ámaz indokolásban a törvényjavaslatban csakis arról van szó, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa, tekintettel az ország pénzügyi helyzetére s tekintettel arra, hogy két végrehajtó közeg nehezen fér el egymás mellett, hát volna alakítandó az általam ott fölemlített módozat szerint Ha figyelemre méltatta volna a tanácsos úr azon indokolást, s nem egyedül a közönség véleményének félrevezetésére használta volna azt fel, meggyőződhetett volna arról, hogy én mint azon sorok írója teljesen át vagyok hatva azon nézettől, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa teljesen megfelelt feladatának, habár mint olyan intézmény, mely emberi lények által kezeltetik, akár hányszor hibázhatott is. De hogy hasznos működésének eredményei jóval felülmúlják azon hátrányokat, melyeket netalán itt vagy ott okozott, azt minden elfogulatlan, ki végigmegy Budapesten s meggondolja az itt az elmúlt évek alatt történteket, bevallani lesz kénytelen. A menynyiben működését jelen alakjában nem fogja folytathatni, annak oka azon hatalomszó mindnyájunkra nézve kötelező erejében rejlik, amely azt mondatja velünk: „a haza mindenekelőtt.“ Szerény véleményem szerint tehát feladatunk, éppen e jelszóból indulva ki, nem az lehet: rombolni, gyanúsítani s tönkretenni mindent, a mi nem egészen ínyünkre van, hanem a megváltozott viszonyokhoz s körülményekhez idomítva, megmenteni annyit, amennyit a közügy kára nélkül megmenteni lehetséges. S épen ez oknál fogva felkérem a tisztelt fővárosi közmunkák tanácsát, hogy a Kléh tanácsos úr által a fővárosi közmunkák tanácsa ellen felhozott vádakat, mint alaptalanokat, határozottan visszautasítani kegyeskedjék. Kelt Budapesten, 1874. deczember hó 14-én. Podmaniczky Frigyes, alelnök. KÜLFÖLD. — Decz. 29. — Franczia köztársaság. (A bonapartista bizottság. Kabinetválság a légben. Gambetta. A legitimisták keleti csillaga.) A bonapartista központi bizottság ügyét szerdán tárgyalta a nemzetgyűlés másodszor. Az ötödik osztályhoz benyújtott jelentés szerint, mint a „Droit“ után tegnap jeleztük, a bírói eljárás illetéktelen, miután az illetők 20-nál kevesebben vannak. Az osztály azonban parlamenti enquéte kiküldését kívánta. Goblet, interpellátióját az enquétebefejeztéig elhalasztotta és a többség 420 szóval (az egész baloldal, a jobbközép nagyobb része, Audiffret-Pasquier és mások és Rouher) elfogadta az enquete kiküldését. — Szó van Párisban Dumont és Tailhaud miniszterek visszalépéséről; az „Agence Havas“ pedig azt jelenti, hogy a szombati minisztertanácsban az a kérdés forgott szőnyegen, hogy váljon a cabinet a január 5-én összeülő nemzetgyűlés előtt mostani alakjában jelenjék-e meg? — A „Times“ levelezője Gambettával a politikai helyzetről beszélgetett. Gambetta azt kívánja, hogy Mac-Mahon nemcsak 6 évig, hanem tovább is államfőnök maradjon azon feltétel alatt, ha a köztársaság véglegesen kimondatik, és ellene van a kérdés minden oly megfejtésének, mely nem világosan és határozottan a köztársaság ügyét mozdítaná el. Nagyon rostalja, hogy Thiers a mult évben leköszönt; kötelessége lett volna még reactionarius cabinettel is hatalmi állásában megmaradni. — Néhány legitimista a karácsonyi szünnapokra Frohsdorfba ment. Mint mondják, Chambord grófot alkudozásra akarják bírni. Mások meg azt mondják, hogy látogatásuk czélja csak az, hogy a „roy“tól újabb utasítást vegyenek jövőbeli magatartásukra nézve. Spanyolország. (A „Gustav“ hajó esetéről. Castelár a philadelphiai világkiállításról.) A „Nat. Ztg.“ a „Gustave“ hajónak a karlisták által történt kifosztásáról a következő részleteket közli: „A hajó petróleumot szállított New Yorkból Pasagesba. A háborgó tenger elől 11-en a guetariai öbölbe vonultak, s mivel a legénység a kiállott küzdelmekben ki volt fáradva, és a hajó is sérülést szenvedett, Zephen kapitány a német lobogó mellé a vészlobogót is feltüzette. A kikötőbe vonulás alatt, a karlisták hevesen lövöldöztek a hajóra, akkor is, mikor a horgonyok tarthatatlansága által a legénység legnagyobb veszélyben volt. Zaranzról a karlisták lövöldözései közben a hajó megfeneklett. A guetariai önkénytesek csakhamar segítségére siettek „amigo“-iknak, a lobogósok által felismert „aleman“-oknak, és a kapitányt 10 legénynyel együtt megmentették. A karlisták ekkor a mentő dereglyékre lőttek; összesen 2000-nél több töltést tüzeltek el, a golyók azonban csak néhány legényt horzsoltak meg. Az önkénytesek a megmentetteket Guetariába vitték, hol szívélyesen fogadtattak. 12-én reggel Zeplien kapitány Zaranzba akart menni, hajója után nézni, de a karlisták már meszkől sortűzzel fogadták s a szállítmányt nem akarták kiadni.“ A „Nat. Ztg.“ hozzáteszi, hogy Bismarck herczeg bizonyára megteendi a kellő lépéseket, hogy az illetők elégtételt nyerjenek . A spanyol világkiállítási bizottság 24-én tartotta első ülését, melyben Castelár nagy beszédet tartott, és élénk rajzát adta az Egyesült Államok emelkedése és haladásának, s az ott uralgó szabadság és munkaszeretet eszméinek. Amerikai utazásában számos visszaemlékezéseket talált Spanyolországra. Az új civilisatio, nyelv és művészetek most is viselik spanyol eredetek jellegvonásait, melyeket sem az idő, sem a hálátlanság ki nem törölhette. A nemzetközi kiállítások történetére áttérve, Angolországnak nagy érdemét hangsúlyozza a kezdeményezésért. Spanyolország haladását említve, azon reménynyel végző beszédét, hogy a nyers erő küzdelmét a tudomány és munka békés versenye fogja felváltani, mely egyedül vezetheti az emberiséget a tökéletesülés felé. Angolország. (Pártkérdések.) Az angol közvélemény tisztázására Northcote, kincstárnoknak, Disraeli védelmezésére és Harcourt főügyésznek Gladstone egyházi politikája ellen karácsony hetében tartott beszédeik nagyban befolytak. Előbbi a kormánypolitika vázlatát adta elő, s kimutatta hogy nagy jelentőségű politikai kérdések a legközelebbi parlament elé aligha kerülnek. Harcourt beszéde a szabadelvű párt különválását jelezi, miután előadott elveihez sokan ragaszkodnak. A conservativ lapok ezen igen örülnek s különösen a „Times“, mely Gladstone egyházi politikáját mindig rászalta, hathatósan pártolja Harcourt programmját, melyet a közhangulat kifejezésének nevez. „A helyzet — úgymond — az év végével tisztulni kezd; kezdjük észrevenni, hogy milyen szervezete van a szabadelvű párnak, s milyen programmot tűzött ki jövő évre. Ami a vezérséget illeti, ezt úgy látszik, megbocsátva a volt kormánynak stratégiai balfogásait, ismét Gladstone kezébe akarják adni. De a vezérség kérdése csak két-három ülésszakra vagy talán egy parlamentre terjed ki, míg a jövő pártprogramos kérdése sokkal fontosabb. A személyi kérdésnél sokkal jelentékenyebb az, hogy a szabadelvű párt, vezére által nem engedi magát arra bírni, hogy szélsőségek után járjon, és hogy Gladstone hajdani társai nem igen keresik lámpással a nehézségi okokat, melyek által újra kormányra juthassanak. Ez talán sok időre meggátolhatná a természetes reactiót, mely az elővigyázatos szabadelvűséget kell hogy győzelemre juttassa.“ Olaszország. (A pápa beszéde. A Villa Ruffi-ügy vége.) IX. Pius pápa decz. 21-én a vatikánban összegyűlt tábornokokhoz nagy beszédet intézett, melyből a következő részleteket közöljük : Midőn látjuk, hogy isten egyházának sanyargatásai keserűségben és súlyban naponként fokozódnak, inkább könyeket ontani, mint az igazság és a jog nagy elnyomásáról, az emberi társadalom szerencsétlenségéről s a gonoszak vakságáról szavakat vesztegetni lehetne kedvünk. A szabadság beteges szellemétől elárasztott istentelenség uralkodik, szorosan egyesülve társaival : „a szakadárokkal, az eretnekekkel és hitetlenekkel,akikhez a gonoszság, az erőszak és a szemfényvesztés járul s remények vagy a félelem által magukhoz iparkodnak az emberek kedélyét vonni, hogy a kath. vallást, ha lehetséges lenne, megdöntsék, czéljukat elérjék, és birodalmukat megalkossák , a pogány corruptió birodalmát, melyből urunk Jézus Krisztus az emberi nemet kiragadta s az isten világosságába és országába helyezte. Valóban a kath. egyház súlyosan szenved isten ellenségeinek összeesküvése alatt, s nem szükséges előttetek említenem a szomorú viszonyokat a német birodalomban, Svájczban, a közép és déli Amerika országaiban, mert a sanyargatásokat jól ismeritek s ti is részt vesztek fájdalmunkban. A pápa azután amaz üldözések fölött panaszkodik, melyeket a kath. örmények a török birodalomban szenvednek. Megdicsérő a papságot, mely mindezek daczára mindenütt a kitartás és buzgalom nemes példáját adja. Végül reményét fejezi ki, hogy a kitartás és a hit az egyházat diadalra fogja segíteni. —A Villa Ruffi-féle állítólagos cornisunista lázadás ügyében, mely a nyáron oly nagy feltűnést keltett, mint előre látható volt, utoljára is azzal végződött, hogy deczember 24-én a bolognai vizsgáló bíróság kijelentette, hogy a vádaknak alapja nincs, s a vádlottak ellen nem lehet büntető eljárást indítani. Egyszóval teljes fiasco. Németország. (Lasker kilépéséről.) A „ Deutsche Reichscorrespondenz“ azon általunk is jelzett hírére, hogy Lasker a baloldalhoz szándékozik átlépni, a „Béri, Börsencourier“ megjegyzi, hogy nem tudja ugyan, mi igaz ezen szállongó hírekben, „de figyelemreméltó jelnek vehetői, hogy Lasker úr, Bismarck herczeg estélyeinek hű látogatója, az utolsó estélyen nem jelent meg. A „Nordd. Alig. Ztg.“ utóbbi hangulata is azt látszik bizonyítgatni, hogy Bismarck herczeg és Lasker között meghasonlás állott be. Lasker és társainak kilépése a nemzeti szabadelvű pártból nem volna egyéb, mint határozott pártállás a kormány ellen." Miután Laskernek 40 társa van, világos, hogy, ha véglegesen átlépnek és minden fontos kérdésben az ellenzékkel szavaznak, a többség kisebbséggé válik. A kormánynak tehát vagy kormányelvét kell megváltoztatni, s ezzel együtt a kormányelnöknek visszalépni, — vagy a képviselő-testületet kell feloszlatni. Az előbbit már megkísértették és eredménytelenül, — tehát csak az utóbbi módon lehet a bajon segíteni. Oláhország. (Az orosz követ nyilatkozata.) Bukarestből Írják a „P. Lloyd“Dak, Oroszország diplomatiai ügynöke legutóbb hosszasan értekezett Breresco külügyminiszterrel. Ez alkalommal Oroszország képviselője kijelentette, hogy a pétervári kabinet, bár támogatni kész Oláhország törekvéseit kereskedelmi viszonyainak tágítása és rendezésében, tiltakozik minden oly magyarázat ellen, mintha ebben a porta szerződési jogának megsértésére akarna ' X. TÁRCZA. A IK A L .A. 1ST 3DIT A. III KÖTET. IRTA BERNE GYULA. NEGYEDIK FEJEZET. Az utolsó töltés. (Folytatás.) Az éhség gyötrelmeiben telt el az éj ; csupán az orvos és az őrmester enyhithető a kint egy gyönge reménységgel. A reggel legelső derengése talpra állitá Johnsont s az őrmestert, kisiettek a hévmérőhöz. A higany egészen összehuzódott a golyóba s ott egy tömör hengerré fagyott. Az orvos széttörte a műszert s óvatosan kettyűzött kézzel, egy valóságos érerdarabot vett ki belőle, melynek rendkívüli keménysége kalapácsnak is alig engedett volna. Egy igazi hengergolyó volt az. — Oh! Clawbonny úr, kiáltott fel az őrmester, hisz ez valóságos csoda! Nagy, nagy ember ön, uram! — Nem, barátom, viszonzó az orvos, mindössze is olyan ember vagyok, akit jó emlékezettel áldott meg a természet, aki sokat olvasott. — Mit akar ezzel mondani ? — Annyi az egész, hogy eszembe jutott Ross kapitány u leirásáról egy adat. Az ő mondása szerint egy hüvelyk vastagságú deszkát lyukasztottak át megfagyott higanygolyóra töltött puskával; ha olajam lett volna, az is megfelelt vala a czélnak, mert ugyancsak Ross kapitány elbeszélése szerint, édes mandula-olajból fagyott golyóval lőttek egy palánkra, s ez megrepedt, a golyó pedig sértetlenül visszapattant róla. — Hihetetlen ! : — Pedig úgy van, Johnson. íme, van tehát egy darab éretünk, mely életünket megmentheti ; hagyjuk még idekint, 8 nézzünk körül, nem hagyott-e el a medve ? E pillanatban Hatteras lépett ki a kunyhóból ; az orvos megmutatta neki a golyót s elmondta tervét. A kapitány megszorította derék bajtársa kezét; 8 azzal mind a hárman fürkészni kezdték a láthatárt.Az idő igen derült volt. Hatteras előre sietvén, mihamar felfedezte a medvét, alig hatszáz ölnyire tőlük. A vad, hátulsó lábain ülve, nagy nyugodtan fóliázta a fejét, s szimatolta a szokatlan vendégek szagát. — Ott van ! mondá a kapitány. — Csend inté az orvos. Hanem a rengeteg állat meg se moccsant, amint a vadászokat észrevette. Félelem és harag nélkül bámult reájuk. De látszott, hogy igen nehéz lesz közel férkőzni hozzá. — Barátaim, szólt Hatteras, nem hiú mulatságról van most szó: életünk forog koczkán. Okosan cselekedjünk. — Igen, viszonzá az orvos, nincs több lövésünk egynél; nem szabad elhibáznunk a vadat; halálosan kell találnunk, mert futásban az agarat is felülmúlja, s ha még futhatna, utat nem érnek soha. — Jól van, mondá Johnson, menjünk hát neki egyenest; az ember kockáztatja az életét, hagyján! én ráteszem a magamét. — Nem, nem, én fogom azt tenni! kiáltott az orvos. — Én! szólt Hatteras röviden. — De önnek, kapitány úr, több hasznát veszi a közjó, mint nekem gyámoltalan öregnek, csengett Johnson. — Nem, Johnson, csak hagyják rám a dolgot ; nem fogom életemet kelletén túl koczkáztatni; meglehet különben hogy segítségül hívom majd. — Hatteras, kérdé az orvos, tehát igazán úgy akarja megtámadni a medvét, szenitül szembe ? — Ha tudnám, hogy leverem, megtenném, orvos úr, ám hadd szakítaná be a koponyámat; de ha egyenest megtámadom, elszaladhatna tőlem. Ravasz állat, legyünk ravaszabbak nálánál. — Mit gondol ön tenni? — Hozzájutni tíz lépésnyire, úgy, hogy meg ne gyaníthasson. — Hogy-hogy ? — A módja kissé merész, de egyszerű. Ön eltette ugye bőrét annak a fókának, melyet a minap ejtett? — E szánon van. — Helyes! Mi ketten siessünk most a tanyára, Johnson pedig itt marad vigyázni. Az őrmester egy jégbuczki mögé vonult, mely egészen elfödte a medve elől. Ez nem mocczant helyéről s nyugodtan tovább lóbálódzott és szimatolt. ÖTÖDIK FEJEZET. A fóka és a medve. Hatteras és az orvos a hajlékba tértek. — Ön tudja, szólalt meg a kapitány, hogy a jegesmedvék vadászszák a fókát, s leginkább azzal táplálkoznak. Egész álló napig elleskelődnek utána a lék szélénél, s amint felüti a viz alól fejét, megragadják s megfojtják. A medve tehát nem ijedhet meg a fóka közeledtére. De megfordítva. Kezdem érteni, mi szándéka van, mondá az orvos, de veszedelmes az nagyon. — Ha nem sikerrel biztat, viszonzá Hatteras, s ez a fődolog. Felöltöm ezt a fókabőrt s kimászom benne a jégre. Ne sokat késlekedjünk. Töltse meg fegyverét s adja ide nekem. Az orvosnak nem volt válasza , hiszen maga is megtette volna, amit bajtársa tenni készült. Két fejszét vive magával, a Johnson s a maga számára, kiment a jégkunyhóból s aztán Hatterassal együtt a szán felé indult, hol ez utóbbi annak módja szerint beöltözött fókának, magára igazítván a termetes állati bőrét, mely majd egészen elfödé. Az orvos megtölte azalatt a fegyvert az utólsó lövet porral, s ráverte a higany golyót, mely kemény volt, mint a vas, és nehéz, mint az ólom. Azután átadta a fegyvert Hatterasnak, ez elbujtatá magával együtt a fókabőr alá. — Most siessen ön Johnsonhoz, mondá Hatteras, én még várok egy kicsit, hogy ellenfelemet megcsalhassam. — Adjon isten erőt, bátorságot hozzá! mondá az orvos. — Legyen nyugodt, s mindenekfölött pedig ne mutatkozzanak, amíg lövésemet nem hallják. Az orvos gyorsan elérte a jégbuczkát, mely mögött Johnson megvonult. — Nos? kérdező ez. — Nos, várjunk egy kicsit. Hatteras feláldozza magát megmentésünkért. Az orvos izgatott volt, látta, hogy a medve nyugtalankodni kezd, mintha veszedelmet érezne. Egy negyedóra elteltével a fóka előmászott a jégbuczkák közül, hogy jobban megcsalja a medvét, nagy kerülőt tett, a jégdarabok mögött bujkálva, s most valami ötven ölnyire lehetett hozzá. A medve észrevette, felütötte fejét,, majd ismét összekuporodott, mintha el akart volna rejtőzni. Hatteras oly ügyesen utánozta a fóka mozdulatait, hogy maga az orvos is felült volna neki, ha nem tudja cselét. — Ez az, ez az! suttogó Johnson. A fóka úgy tett, hogy nem veszi észre a medvét, s egész nyugodtan közeledett feléje, mintha léket keresne magának, hogy elemébe merülhessen. A medve azalatt nagy óvatosan tovább csúszott ültéből, s a jégdarabok mögött bujkálva közeledni kezdett a fókához, lángoló szemeiből ki- s mondhatatlan szomjú kívánság sóvárgott; egyután két hónap óta böjtölt már, s most biztos prédát vet útjába a véletlen A fóka már csak tíz lépésnyire volt ellenségétől; ez most hirtelen felpattant, s egy óriási szökéssel Hatteras mellett termett, de megrökönyödve s rémülten hökölt vissza, midőn ez a fókabőrt hátra vetve, féltérdre emelkedett, s szivén czélozta a vadat. A lövés eldördült, s a medve a jégen fetrengett. — Rajta! rajta! kiáltott az orvos. És Johnsonnal együtt a riadal színhelyére rohant. Az óriási vadállat talpra állt megint; egyik talpával a levegőbe csapkodott, a másikkal pedig havat markolva, betömte sebét. Hatteras meg nem tántorodott, markába szokta a kést s várta a támadást. Hanem jól czélzott, s nem remegő kezéből biztos golyóval találta vadját, s mielőtt társai oda érhettek volna, markolatig döfte kését a vadállat torkába, mely élettelenül összerogyott. — Győzelem! kiáltott Johnson. — Hurrá, Hatteras! Hurrá! ujjongott az orvos. — Most, szólt Johnson, rajtam a munka sora; a neheze el van végezve bár, s a vad elejtve, de nem szabad bevárnunk, hogy sziklává keményítse a fagy, késünk, fogunk nem birna vele akkor. Johnson zsigerezni kezdte a rengeteg vadat, mely nagyságra megközelíté az ökröt; hosszában kilencz s terjedelmében hat lábnyi volt teste; szájából két óriási agyat állott ki több mint három hüvelyknyire. Johnson felbonta a medvét, s gyomrában csak vizet talált; nyilván már régóta nem evett semmit; de mégis igen kövér volt, s többet nyomott ezerötszáz fontnál; négy részre tagolták, melynek mindegyike többet adott kétszáz font húsnál. A vadászok elhordták az egész gazdag zsákmányt a jégházba, nem feledvén el az állat szivét sem, mely még három óra múlva is erősen dobogott. (8. folytatás köv.) CSI V A 7 hímms “’in ^ Q buzdítani. Beszélik, hogy hasonló sőt talán még határozottabb nyilatkozatot Belgrádban is tétetett volna az orosz kormány, hova az itteni adiopárt nagy reményekkel tekint. A senatusban Breresco egyszerűen megtagadta az Ausztria-Magyarországgal kötendő egyezségre vonatkozó okmányok előterjesztését. Az ifjú csehek december 27-én Prágában egy 600 tagból álló pártgyűlést tartottak, melyen következő határozatokat fogadtak el: „A nemzeti szabadelvű párt, mai ülésében a fölött tanácskozván, mikép lehetne a cseh nemzet életének hatalmas fejlődést és boldog jövőt biztosítni, a következő czélokra való törekedésben állapodott meg a jelenre nézve: 1. Tekintve, hogy kisebb nemzetek csak úgy foglalhatnak el tisztességes állást, ha műveltség és felvilágosodás által kitűnnek ; tekintve, hogy szellemileg, erkölcsileg és anyagilag csak politikai szabadság útján haladhatnak: a nemzeti szabadelvű párt mindenekelőtt valóban szabad állami szervezetre törekszik demokratikus alapon. Ennélfogva védi minden vallásfelekezet szabadságát, törekszik a Protestantismus tökéletesítésére, a kerületek és községek autonómiájára, küzd a reactió ellen, bármely oldalról jöjjön is. 2. Miután a passiv ellenállás károsnak bizonyult be, áldozatkész harcz és munka szükséges a közélet minden terén, nevezetesen a tartománygyűlésben s minden eszközzel oda kell hatni, hogy a nemzet minden képviselőjét a tartogyűlésbe küldje. Mi a birodalmi tanácsba való belépést illeti, ez csak a cseh nemzetiségi képviselők többségének határozata alapján történhetik, és csak akkor, ha teljes biztosíték éretett el arra nézve, hogy ez által a nemzeti élet feltételei nem veszélyeztetnek. A tartománygyűlésben Csehország önállóságára kell törekedni az érvényes és meg nem semmisíthető államjog és a nemzetiségek védelmére alkotandó törvény alapján 4. Továbbá a választási jog reformjára kell törekedni az általános választási jog alapján a curiák és a virilis szavazatok kizárásával. 5. Az iskolaügy emelése, a tandíj megszüntetése a nép- és középiskolákban, a tanítók fizetésének javítása és a tartományi segélyzések czélszerűbb felosztása a két nemzetiségű tanintézetek között — szintén törekvésének czélját képezi. 9. A hanyatlott anyagi jólét emelése, a földmivelés és kereskedelem előmozdítása és a munkások szükségleteinek kielégítése által. 7. A lakosságtól tömeges petítiók eszközlendők ki a legközelebbi tartománygyűléshez a választási reform, nemzetiségi törvény, tandíj megszüntetés, egyetemépítés stb. iránt. 8. Az egységes és folytonos actio fenntartása végett a gyűlés egy 21 tagú bizottmányt választ, mely a határozatokat végrehajtja, gyűléseket hív egybe stb.“ A hivatalos lapból. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, dr. Diescher Jánosnak, a budapesti egyetem nyugalmazott tanárának, e minőségben szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozom. Kelt Gödöllőn, 1874. évi deczember hó 22-én. Ferencz József, s. k. Br. Wenckheim Béla, s. k. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Nádassy István uradalmi bérlő és a baranyai gazdasági egylet alelnökének, a mezőgazdászat emelése körül szerzett érdemei elismeréséül Ferencz József rendem lovagkeresztjét adományozom. Kelt Gödöllőn, 1874. évi deczember hó 14-én, Ferencz József, s. k. Br. Wenckheim Béla, s. k. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar miniszterem előterjesztésére báró Nyáry Jenőt a nevezett minisztériumhoz tiszteletbeli miniszteri titkárrá nevezem ki. Kelt Gödöllőn, 1874. évi decz. hó 19 én. Ferencz József, 8. k. Bartal György, s. k. A közoktatási miniszter dr. Személy Kálmán, a nagyváradi kir. jogakadémia helyettes tanárát, ugyanezen tanintézetnél nyilvános rendkívüli tanárrá és a vezetése alatti számvevőséghez Radányi József és Gruber Antal ottani első osztályú számtiszteket számtanácsosokká nevezte ki. A pénzügyminiszter Harczer Antal m. kir. főerdészt a beszterczebányai jószágigazgatóság kerületébe magyar kir. erdőmesterré és Andrae Jánost, az erdélyi földi tehermentesítési alapigazgatóság számvevőségének vezető tanácsosát, a nagyszebeni m. kir. pénzügyigazgatósághoz számtanácsosa nevezte ki Kopácsy Ipoly tettleges állományú honvéd-lovas-százados a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s eziméről önkényt leköszönvén, lemondása elfogadtatott. A fiumei m. k. tengerészeti hatóság a kereskedelmi tengerészeihez a következőket nevezte ki: Hajókapitányokká Marocchini Ferenczet, Buccariból. Margan Vinczét, Drágából. — Hajóhadnagyokká: Cernich Ferenczet, Dignanóból. Duiinich Paskalt, Gostrena St. Luciából. Ivancich Jánost, Marsailleból. Minach Jánost, Opritzból Steinfl Antalt, Fiuméből, Vranich Vincét, Costrena St. Luciából. Gömör megyébe kebelezett Feled község kérvénye alapján megengedtetett, hogy ott a már engedélyezett négy országos vásáron túl minden héten kedden hetivásárok tartathassanak. HÍREK.I Decz. 29. — A gödöllői szegényeknek az idén is jótékony ünnep volt a karácson. Mind a királyné, mind a kis Valeria főherczegnő gondoskodtak, hogy a gyöngédség üdítő hatásával tegyék emlékezetessé a napot. A szegény iskolás gyer