Ellenőr, 1875. április (7. évfolyam, 90-119. szám)
1875-04-22 / 111. szám
Előfizetési árak : Egész évre . . 20 írt. — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára ló brajovár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sa St a mit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor - utca a tf. u. (Légrády testvérek Irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján: nádor-atom S. n. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 111. szám. Budapest, csütörtök április 22.1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára »tűnt eddig: Egy évre...................... . 20 forint — kr. Félévre ........ 10 „ kr. Negyedévre ...... 5 „ — kr. Egy hóra...................................... ,, 80 kr. Ár/ előfizetést — postai úton vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pestett, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi uton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Spalato, ápr. 21. Ő felsége korán reggel az államügyeket elintézve, megszemlélő a város közelében fekvő, a velenceiek által épített Grippi erődöt, ezután a polgári és katonai kórházat, hol több beteget megszólított és vigasztalt, továbbá a népiskolákat, hol vizsgát tartott; ezután megtekintő a múzeumban levő római régiségeket, a székesegyházat, a baptisteriumot és egyéb nevezetességeket , miután még a kaszárnyát és fegyintézetet meglátogató, audientiákat adott. Ő felsége mindenütt lelkesedéssel fogadtatott, a hölgyek az ablakokból virágcsokrokat dobáltak, a házak homlokzatai feliratokkal és ékítményekkel diszttzék; a ma esti kivilágításra nagyszerű előkészületek történnek. Bécsi, ápr. 21. Az alsó-ausztriai tartománygyűlésen a helytartó egy interpellációra válaszolva kijelenti, hogy a történt és még bekövetkezendő munkáselbocsátások tárgyában ezek horderejének megítélésére és a teendő intézkedések megfontolására a kormány elégséges adatokkal bír; a bécsújhelyi Sigl-féle gépgyár a kormány részéről ismételten a leghathatósb támogatásban részesült és legközelebb is a kormány nagyobb kül- és belföldi megrendelések elnyerésére közbenjárt, mint a minden gyárkerületből beérkezett nyomozásokból kitűnik, sehol sincsenek nagyobb mérvű munkáselbocsátások kilátásban, sőt egyéb iparágakban, nevezetesen az építési iparnál emelkedő fordulat vehető észre; a kormány a belföldi ipar tekintetbevételét minden alkalomnál különös feladatának tekinti és az e tekintetben hozzá érkező javaslatokat mindenkor legbuzgóbban meg fogja fontolni és előmozdítani. Grácz, ápr. 21. A tartománygyűlésen Kaiserfeld tartományi kapitány kijelente egy képviselőnek, hogy a tartományi rend alapján don Alfonso Gráczban tartózkodása ellen irányuló interpelláló tételét meg nem engedheti. Pária, ápr. 21. Egy félhivatalos jegyzék határozottan megcáfolja ama híreket, melyek szerint Csehországban levásárlások és a Svájczban takarmányvásárlások eszközöltettek volna, és e híreket speculationális manővereknek mondja. Mécs, ápr. 21. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 80.25. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 22 —. Magyar záloglevél 86.80. Erdély 129.—. Magyar keleti vasút 52 50- Magyar sorsjegy 83.30. Magyar földhitel —.—. Magyar vasuti kölcsön 99.50. Anglo-magyar 66.—. Franco-magyar 66.—. Alföld 130.50. Magyar északkelet vasút 121.25. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.90. Tisza vasút 195—. Municipal-bank —.—. Pesti bank Berlin, ápr. 21. (Zárlat.) Galiczai 107.— tallér Lombard 262.— bir. mark. Ezüst jövedék 69.10. tallér 1860-as 117 90. tallér. — Bécs 182 60, bir. mark. — Romániai 35.30 tallér. Államvaspálya 555.— bir. márk. — Papírjövedék 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 358.80. — 1864-es 315.50, bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.— —. Frankfurt, ápr. 21. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 184.10. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119 25. Lombardok 129.50. Évjáruléki papír 65.50. Osztrák bankrészv. 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1834-diki 308.40. Galicziai 213.—. Évjárulékezüst 69.56 Győr-Gráczi —. Utóbörze —. , Magyar sors. 176.50. Paris, ápril. 17. (Kezdet) 3°/0-es járad. 64.15 Olasz járad. 71.95 Credit mobilier 455.—.— Osztr. napra — Consulok —.— Északnyugoti vaspálya —. ._ 5°/0-es járadék 102.60. Államv. pálya 692.—.— Lombardok 320.-------Amerikai —.—. — Magyar kölcsön —.--------Magyar keleti pálya —. — 1871 iki kölcsön —. — 1872* diki —.—. Török sorsj. 131.75. PAria, ápr. 21. (Zárlat) 3°/0 járadék 63.87, 5/0 járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 472.— Lombard 328. - . Államvaspálya 692.—. Koronajószági záloglevelek —. Ausztriai kötvények —1871-diki kölcsön —. 1872-diki kölcsön —. Páris, ápr. 21. Liszt 53.75, 54,25, 56.76 Répaolaj 74.50, 75.-, 76.-. Leuolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin, ápr. 14. 50. Búza 181 50 .—. Rozs 155. — 154.—. 148— 145.50 — Zab 172.80. —Olaj 54.50. — .450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Köln, április 14. Búza 19.95 18 35. rozs 14.50. 14.22—.—.olaj 29.50. 29.10. Antwerpen, ápr. 14. A petróleum üzlete —.—. Amsterdam, ápr. 15. Búza márcz. 276, máj. — Rozs márcz. —. Pétervár, ápr. 15. Rozs —. Richtpetüti szinlapok. Csütörtökön, ápril 22. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 20. szám. Lali a-B o u k h Regényes opera 2 felvonásban. Zenéjét szerzette David Felician. Személyek: Nourredin — — - _ _ Pauli Baskir — — — — — Kőszeghy Bachara - - - - Szalai Kaboul — — — — — Kaczvinszky Lalla-Roukh — — — — Kocsis I. Mirza — — — — — Elllinger Joaéfa v árszínház. Nagy bérlet 119. szám. Kis bérlet 14. szám. A Tölgy lilioma. Dráma 5 felvonásban. Barriere után fordította Feleki. MKezdete 7 órakormány tőlük a postai szállítást; erre jogunk van, s ezzel az elégtétellel tartozunk önmagunknak. Nem rég a bécsi államügyészség egy pesti lap ellenében élt a lefoglalás jogával; hasonló joggal éljen a mi királyi ügyészségünk, s az úgynevezett posta-debit megvonásával a kereskedelmi minisztérium. A magánember is kiparancsolhatja házából az olyan lapot, mely megpiszkolta. Még inkább megteheti ezt az állam. Tegye meg a mienk is. Ezt követeli önérzete. Pártmozgalom a fővárosban. A ferenczvárosi választókerület polgárságából tegnap d. n. 3 órakor nagy küldöttség tisztelgett a miniszterelnöknél s bizalmi feliratot nyújtott át. A küldöttség vezetője szóval is kiemelte, hogy e nevezett kerületben eddig létezett két párt közti éles ellentétek legújabb események folytán eltűnvén, mindkettő egygyé olvadt, és hogy készek a kormányt hazafias működésében erélyesen támogatni. A miniszterelnök örömét fejezte ki a pártok egyesüléseinek ténye fölött, megköszönte a kormáy irányában nyilatkozó bizalmat s a haza érdekében buzgó közreműködésre szólította föl mindnyájukat. Mai (április 21-iki) vezércikkünkbe egy sajtóhiba csúszott be, mely két irányban, bár különböző okokból, kellemetlen lehet. Ennélfogva helyreigazításul szolgáljon,hogy gróf Csiky Nándor helyett gróf Zichy Nándor olvasandó. A májusi előléptetések közlését ma kezdi meg a hivatalos lap. Altábornagyokká kineveztettek a következő vezérőrnagyok : lovag Reitz Lajos, verőczei gróf Pejacsevich Miklós, báró Vlasits Ferencz, a közös hadügyminisztérium osztályfőnöke, lovag Hübl Ferencz, quintenbachi báró Pidol Ferencz Károly, plauenwaldi Pelikán József, lovag Kees György. Vezérőrnagyokká következő ezredesek : báró Neubauer Gusztáv, Müller Jenő, Barth Vilmos, trebienaui Kopfinger Jenő, schreckenfeldi lovag Schauer Károly, Kaiffel Imre, lovag Appel József, annaui Krautwald József és hohewalli Hofbauer Gottfried. Azután kéthelyi gróf Hunyadi Kálmán ezredes a magyar kir. honvédségi lovasság szabadságolt állományából, ő cs. és apostoli kir. felsége főszertartásmestere. Azonkívül kineveztetett 33 ezredes, 40 alezredes, 66 őrnagy, 162 első osztályú kapitány, 137 másodosztályú kapitány, 385 főhadnagy és 351 alhadnagy. A kinevezettek között legnagyobb számmal van képviselve a gyalogság. Soprony városában furcsa értekezletet harangoztak össze április 18-ára a katholikus érdekek tárgyalása végett és a helybeli kath. polgárok önérdekei védelmére szolgáló egyesülés czéljából. A gyűlésen a szánandó kigyeletesség s a ravasz alakoskodás vitte a főszerepet a német nyelven. Egymásután keltek föl a papok, és beszéltek a haladás, a felvilágosodás, az igazság rovására. Az egyik beszédét azzal kezdte, mint a „Napló“ értesül, hogy a hazugság világában élünk. A liberális destructív sajtó Budapesten, Bécsben és az egész világon egyaránt a hazugságot hirdeti, a kath. tanokat gyalázza. Azért kéri a jelenlevőket, hogy a liberális lapokat ne olvassák, ne praenumeráljanak reájuk, mert megmételyezik a jóhitű olvasókat A helybeli lapok (egy német és egy magyar) is ellenségeik, azért jó volna egy igaz, becsületes kath. lapot alapítani, melyhez jó, a kath. dogmákban hivő, becsületes szerkesztő és pénz kell. Továbbá fölhozta, hogy nálunk a katholikusok, pedig az egész monarchiában 27 millióra megy a számuk, hálósipkául a hietlenség jelvényét hordják. A választásoknál magukat langymelegen viselik, azért azután olyan emberek jönnek a parliamentbe, kik nem barátjai a kath. ügynek. Mi mindent a kormánytól várunk, pedig az eddig semmit sem tett érdekünkben. Talán jön egy jobb kormány (bizonyosan Sennyey), ha a választásoknál olyan emberekre szavazunk, kik a katholikus érdeket merik képviselni. Lám Poroszországban hogy üldözik az egyházat, a püspököket, börtönbe hurczolják, de ott a nép nem ilyen közönyös, mint nálunk, mert, mint a t. kanonok úr mondta, „midőn egy püspököt elzárnak, 60,000 hivő térdel a börtön előtt és kérik a behurczolt püspök áldását.“ Végül inti a jelenlevőket, hogy bízzanak a szent atyában IX. Piusban, majd az ő áldása megszabadít a szorongattatásoktól. És ez elmondatott egy 700—800 hallgató előtt, sörös poharak között. Mert hogy a tanácskozás minél józanabb és higgadtabb legyen, — a terem egyik részében sört mértek, — a katholikus érdekek nagyobb dicsőségére. Még egyéb se kell, csak az, hogy a kedélyeket mesterségesen felizgassák, s vallási harczot szítsanak az épülni kezdő állam ellen. Vigyázzanak, nehogy szelet vessenek és vihart arassanak. __ Mai számunkhoz Dr. Cseh Károly .,B»wzél£M czitnii milyenek kivonata van mellékelve. Budapest, április 21. A sajtóosztályok haszontalanságáról sok megszivetésre méltót mondott már el a független journalistika. De meg kell adni, hogy az általános szabály alól mindig tudott a sajtó-bureauk szelleme hasznavehetőségének bizonyítékául eléggé plausibilis kivételeket felmutatni, s különösen az állami érdekeknek megvédése a külföldi sajtó terén volt az a „missió“, melyet szemre-szinte a legtetszetősebb érvekkel tudott magára bizonyítani. Azonban minél tovább szemléljük éppen a legjobban szervezett és dressirozott szolgalmi journalistika, a német sajtóosztály működését, annál csekélyebbé lesz hitünk e kiváltságos missiójában. Éppen ellenkezőleg azt tapasztaljuk, hogy a német állam érdekeinek s kormánya intenzióinak az ellenség pénzén is bajosan lehetne különb kompromittálót szerezni, mint az a kibérelt buzgalom, mely Aegidi tanár úr művezetése alatt producálja magát a pengő és ezúszó inspiratió iránt fogékony külföldi s németországi sajtóban. Csak a legutóbbi napok tapasztalására utalunk. Mivé tették a Reptilien-Fond vihargyártói azt a minden bizonynyal kissé bűvös szelet, amit a német kormány Belgium ellen csapott. Mi legalább kétségbe merjük vonni, hogy Bismarck herczeg minden előszeretete mellett az üdvös iejedelmek iránt, valami különös kedvét találná felzaklatni politikája ellen az egész békés Európa közvéleményét, s elriasztani éppen azon szabadelvűség rokonszenvét, melyre egyházügyi politikájának aligha csekélyebb mérvben van szüksége a nemzetközi téren, mint otthon a szurony erdőség árnyékára. Csupán azért, hogy magát a mumus hírében megtartsa, bajosan feledkezhetett meg e fontos tekintetekről. De akinek ez a legutolsó gondja, a berlini sajtó-bureau az, s a „Post“ kardcsörtető czikkétől, le az oktalannál oktalanabb kihívó gyanúsításig, ingerlő csiklandozásig s hóbortossággal határos pökhendiségéig, az exponált külföldi sajtóközegekben csakúgy izzadt a félhivatalos buzgalom abban a törekvésben, hogy Európa gyanakodását s a szabadelvű közvélemény ellenszenvét minél inkább felkeltse Németország ellen. Nevezetes szerepet játszottak e heccben mindenféle nemzetiségű lovak. S mint éppen ma nagy megelégedéssel olvassuk a „Norddeutsche Allgemeine Zeitungéban, a magyar születésű paripáknak és gebéknek is méltó osztályrész jutott a kitüntetésből, Aegidi úr embereinek segítségére lehetni a mondvacsinált háborús hírek támogatásában. És mindez, kérjük, egészen komoly kapcsolatban a német-belga jegyzékek rémes históriájával. A berlini sajtóosztály a legfontoskodóbb képpel mutatta ki e négylábú áru forgalmában Francziaország gonosz szándékait s egész komolyan rajta volt felébreszteni a gyanút, hogy a belga kormányhoz intézett jegyzékek tulajdonképpen csak előpostás egy nagyobb actiónak, melynek tekintettel Francziaország gonoszságára, Belgium semlegességének megszüntetésével kell előbb-utóbb végződnie. Ez a félhivatalosan istápolt gyanú tette ijesztő jellegűvé Európaszerte a németbelga jegyzékváltást, mely ez ügyetlen szitogatásnál megmaradt volna eredeti természetéhez képest egy meglehetős kellemetlen incidensnek, de melyet elég constatálni minden további következményekre való emésztő gond nélkül. A szöveg szerint ismeretessé lett jegyzékek, s azok diplomatiai megvilágítása, szerencsére még idejében ellensúlyozták a sajtó-bureaui ügyetlenség szépen indult hatását, s visszahelyezték hallgatagul elkobzott jogaiba azt a tárgyias bírálatot, melyet bizony nem volt szerencsés ötlet az ijesztő nagyzás és paczkázó kihívás útján félhivatalos styl-gyakorlatok által egy pillanatra is elvonni a német-belga ügy megítélésétől. Ma Németország fellépése Belgium irányában ismét csak kellemetlen s nem többé ijesztő incidens. A német kívánságok, úgy a mint a diplomatiai udvariasságon átszűrődnek, s a melléjük csatolt hivatalos magyarázatokkal megvilágítva éppen nem kihívó természetűek. Sőt az április 15-ei német válaszjegyzék nevezetes haladást mutat a békés erényekben, az első jegyzékhez képest. Németország már nem kívánja Belgiumtól a törvények kipótlását, tekintettel ,,a más államok kormányának megoltalmazására“. Hanem utal erre, mint egy kívánatos „kísérletre“, melyet ő, Németország meg fog tenni, s óhajtaná, ha mások is megtennék, de maga sem vállal semmiféle kötelezettséget az iránt, hogy a törvényhozásban biztosítja e kísérlet sikerét. Ez elég óvatos fogalomzás, s félreismerhetetlenül magán viseli azon befolyás kezevonását, mely Németországot elszigeteltté tudta tenni előbbi kívánságaival, melyek ha nem is egyenesen, de eléggé felismerhető mellékúton egy semleges állam belügyi törvényhozásába való beavatkozhatnámról tanúskodtak. De kellemetlennek így is elég kellemetlen ez incidens. Németország igen csekély érzékkel látszik bírni a valódi alkotmányosság és parliamentarismus iránt, s e privát baja esetleg a nemzetközi érintkezésben is igen gonkozóvá válhatnék, ha rászoktatás következtében meggyökeredznék benne a hajlandóság e csekély érzékével ítélgetni meg a külállamok alkotmányos életét, s ehhez képest támasztani igényeket. Németország azt tetteti, mintha „Dunst“-ja se lenne arról, hogy a valóságos alkotmányosság és parliamentarismus körében nem igen lehet csak úgy Hübele Balázs módjára experimentálgatni, legkevésbbé pedig felülről a kormánynak. A parlamenti kormány mindig egy parlamenti többség végrehajtó bizottsága, s megbízatása irányáról le nem térhet, annak körét át nem lépheti. S e szerint mindenféle „kísérlethez“ okvetlenül szükséges, hogy az a többség szellemével megegyező legyen. Az ezzel ellenkező kísérleteknek más, új többség alakulása a kikerülhetetlen előzménye. A belga törvényhozás többsége ez idő szerint conservativ, ha jobban tetszik clericális. Ott az egyre megy. Már most Bismarck azt kívánja ennek a többségnek kormányától, hogy egy elvi irányától eltérő törvényhozási intézkedésre tegyen kísérletet. Azaz, dolgozzék maga ellen, s tegyen próbát a maga megbuktatására, s egy új többség alakítására, mely Németország egyházügyi politikájához közelebb álland. Ez anynyi, mint öngyilkosságot követelni. Németország szerencsésebb helyzetben van. Ott a parlamenti többségek theóriása igen pompásan „tudatik“, de alkalmazásnak nem örvend. Ott tehát bízvást meg lehet tenni mindenféle kísérletet. De Belgium, s hasonló esetben például Magyarország is bajosan követhetné példáját, s nem csak a siker, de még csak a kísérlet megtétele iránt sem vállalhatna semmiféle biztosítékot. Mi azt hiszszük, hogy e körülmények megfontolása még higgadtabbá fogja tenni a német kormányt, s az általános európai experimental, mivé az első hírek „congressusa“ máris módosult, minden nagyobb kellemetlenség nélkül le fog maradni a német kívánságok napirendjéről. A király dalmácziai útja hír szerint rövidebb lesz, minthogy ő felsége maga akarja az országgyűlést bezárni és ez alkalomból a trónbeszédet elmondani. A kisbirtokosok földhitel egyesülétének létesítése érdekében holnap, csütörtökön, délután 6 órakor értekezlet lesz gróf Festetich Pál lakásán, a múlt évi értekezletek folytatásaként, melyeket a pénzügyi és politikai viszonyok válságos volta szakított meg, akkor az egész ügy a tervezés stádiumában maradt. Most a viszonyok kedvezőbbek, s a kitűzött cél érdekében kívánatos, hogy minél előbb eredményre jussunk. Tenni kell minden téren, s egy ilyen földhitelegyesülettel többet segítünk a kisbirtokos osztály hitelviszonyain, mintha órákig beszélünk az uzsoráról meg a zsidókról. A bécsi lapokban egy idő óta ismét rendszeres piszkolódásokat olvasunk a magyar állameszme és a magyar nyelv ellenében. Nemrég a „Tagblatt“ vette elő régi szótárát, tegnap pedig a „Neue Freie Presse“ foglalkozott a „magyar globus“-sal mely szerint hosszabb idő óta legbecsesebb darabját képezi az európai ritkaságok kabinetjének, hol a speciális bajuszos és csizmás magyar isten mellett fogadja el a megérdemlett helyet. És így tovább. Okul most az szolgál, hogy a vasúti igazgatás és szolgálat terén a hivatalos magyar nyelvnek érvényt igyekezünk szerezni, de úgy látszik, általában nem tetszik nekik, hogy mi állami háztartásunkat komolyan rendezni kívánjuk, a e mellett az eddig elhanyagolt nemzeti és gazdasági érdekekről sem feledkezünk meg, minden irányban egészségesebb mozgalom indulván meg. Pedig ők már nagyon számítottak az árverésre, melyen versenytárs nélkül ők maradtak volna megint a legtöbbet. Ígérők. Ám tessék nekik ebből a hangból írni és beszélni tovább is, ha azt hiszik, hogy közönségük kedvét leli benne, de mi nem vagyunk kötelesek az ő piszkolódásaik terjesztéséhez járulni, s nézetünk szerint a kormánynak kötelessége ellenükben a rendelkezésére álló eszközöket alkalmazni. Amit más állam meg nem ter, azt mi sem törhetjük el tovább. Az olyan lapot, mely a magyar államot és nemzeti lételének alapját támadja meg, le kell foglalni, ki kell tiltani. Vonja meg a kor A kisbirtokos-osztály érdekében. HL Magyar kisbirtokosok országos földhitel egyesülete. „Népbank“ tehát, de oly szellemben és alakban, miként tegnapelőtt irtuk volt: az önsegély, az öntőkegyűjtés s a kölcsönösség alapelveire fektetett, kizárólag földmivelésünk emelését czélzó „mezőgazdasági népbank“, felállítva az ország minden népesebb vidékén, minden jelentékenyebb községében s mindez betetőzve egy valamennyinek összetartó kapcsát képező központtal a „Magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesülete avagy földhitelszövetségével“ cimeajelszó, az egyedüli út és fotód, mely szerint hazánk kisbirtokos és földmivelő néposztályának hitelviszonyait javítani s jövőjét biztosítani lehet és kell. A népbankokról már szóltunk, hátra van, hogy ama központi intézet megteremtésére, melyet mi a kisbirtoki hitel országos organisatiójának elő- feltételéül, elengedhetlen kiegészítő részes befejtőzésen tekintünk, hívjuk fel a nemzet és kormánya figyelmét és hazafiságát. Hogy egy ily központra szükségvan, érezte azt ama tanácskozmány is, mely a m. kir. helytartótanácsnak általunk már említett felhívása folytán a kisbirtokos néposztály hitelviszonyainak javítás módjáról s eszközeiről tanácskozott. Érezte de megfelelő javaslattal elő nem lépett. A helytartótanácshoz tanácskozása eredményekép benyújtott fölterjesztésben ugyanis így nyilatkozik: „A tanácskozmány nem titkolhatja el, hogy az ilynemű egyesületek, minek Németországban már annyi számmal , oly virágzó állapotban vannak, szintén nem felelhetnek meg a kis földbirtok érdekeinek oly mértékben, mint ezt a nagyobb földbirtokra nézve a földhitelintézetek teszik. A népbankok ugyanis többnyire a személyes hitel kifejtését tartván szem előtt, befektetésre alkalmas, hosszabb idejű nyugalmas kölcsönökre, már alapelveiknél fogva sem nyújthatok kilátást. De midőn az igen kis birtok, már a becslési és egyéb költségeknek a kis kölcsönökhöz aránylag nagy összege miatt is nehezen válhatik jelzálogi kölcsönzés alapjává, tekintve a kölcsönösszegnek, melyre hasonló kisbirtok igényt tarthatna, csekély voltát, sokkal fontosabbnak látszott az értekezlet tagjai előtt azt a tőkét venni számításba, melyet egy ily kisbirtokosnak, például egy negyedrész telkes kisgazdának és családjának öszszes munkaereje, keresete képvisel, vagyis mindenekelőtt az ily kisbirtokosnak személyes hitelét fejteni ki. Igaz, hogy a kölcsönnel, melyhez ez úton jut, állandó beruházási tőkét nem nyerhet, azonban nem kevésbbé fontos reá nézve, hogy a midőn csapások érik, kellő segélyt, s a midőn gazdasági viszonyai igénylik, üzleti vagy forgalmi tőkét kaphasson, mely — a kölcsön többszöri meghosszabbítása mellett, fél vagy egész évig, s talán tovább is nála maradhat. — Hogy a személyes hitelt bármi kisbirtok is szükségkép emeli; s hogy annálfogva az ily kisbirtokot is szintén tekintetbe veszi bármely hitel- vagy kölcsönegyesület, mely a kisbirtokosnak személyes hitelt nyújt, nem szükség mondanunk.“ De ha ez a tanácskozmány nem bírta kimondani, amit érzett, kimondta a gr. Festetics Pál által egybehívott, már szintén említett két rendbeli értekezlet nyíltan és egyhangúlag, miszerint haladéktalanul meg kell teremteni azt a központi egyesületet, mely a kisbirtoki hitelt országosan szervezze és vezesse. Kimondotta ezt ünnepélyesen azon országos pártgyűlés is, melyet a volt „közjogi ellenzék“ a múlt év május havában összehívott, amely kitűnőleg népies jellegénél fogva ily intézkedés sürgetésére csakugyan illetékesen adott kifejezést a maga közszüksége közérzetének. De bár ez ügyben minden szükséges és sürgőssége daczára sem történt, egész év lefolyása alatt, sem országos politikai, sem a kezdeti társadalmi úton jóformán semmi. Idevágólag kérdi a „Hon" egyik múlt évi száma: „Hol akadt meg ezen égetően sürgős és fontos ügy ? Az már nem az illető urak személyes magánügye, hanem közérdek, melyre az egész ország figyelemmel tekint. Az ügy élén álló főurak, úgy látszik a sportnak élnek most, pedig az volna a legnemesebb sport, ha ők, kiket a gondviselés nagy vagyonnal és tekintélyes társadalmi állással áldott meg, a nép jólétére, nyomorának enyhítésére célzó intézmények létrehozásán fáradoznának. De erre nem elég, hogy csak néha, hamar kialvó szikraként villanjon fel munkakedvük. Vagy a kormány tartóztatja fel az egyesület életbeléptetését? Hiszen a kormánynak nem csak hazafias kötelessége, de egyenesen érdekében is fekszik a hitel fejlesztése által az adózási képességet emelni. A kisebb birtokos osztály a drága kölcsönök terhe alatt napról-napra észrevehetőbben pusztul, s ha mielőbb üdvös intézkedések nem léteznek, a közindignatio a kormány ellen fog fordulni.“ „Hinni akarjuk — mondja végül czikkíró — hogy azon szép buzgalom és lelkesedés, melylyel ez úgy kezdeményeztetett, több volt egyszerű szalmatűznél, s hogy a bizottság férfias kitartással meg is fog felelni annak, amire vállalkozott. Örömmel vettük az értesítést, miszerint gr. Festetics Pál úr nemcsak hogy el nem ejtette a nagy horderejű eszmét, hanem a fennforgott akadályok nagyrészben elhárítva lévén, holnap csütörtök délutánra már ismét magához hívta úgy a múltévi értekezletből kiküldött létesítő bizottság tagjait, mint más úgy buzgó hazafiakat, hogy most már az egyesület megalapításához erélyesen hozzálássanak. Üdvtizöljük e téren! Lássanak is hozzá csakugyan teljes erélylyel. Az idő hatalmasan int a cselekvésre! Mert, miként a többször említett fölterjesztés erre vonatkozólag igen helyesen és szépen mondja: „Önsegély vagy közalamizsna, s ha az utóbbi czélra a közvagyon nem elég, a magántulajdon elkobzása, szabad nép a család, a munka és tulajdon oltalma alatt, vagy közköltségen táplált kolduscsoport polgárosodásunk érintett alapjainak felforgatásával, a kényuralomnak egy új formája alatt: Íme az ellentétek, melyek között korunk nemzetgazdáinak és államférfiainak választaniok kell.“ Nem is kételkedünk, miszerint ha majdan az alapítási gyűjtő ívek ki lesznek bocsátva, sem államkormányunk, melynek önérdeke kivánja, hogy az adózók legjelentékenyebb kontingensét a végveszélytől megmentse s mindinkább adóképessé tegye, sem hazafias nagybirtokosaink, főpapjaink, káptalanjaink, megszilárdult hazai intézeteink, s társulataink, a megyék és községek nem fognak késni tehetségük szerint alapítványokat tenni s ekként hova hamarabb létrehozni azon nagy organismust, mely megmenti a kisbirtokot, megmenti a népet. Mert bizonyos az, mit nem mi mondunk először , hogy ez az ország csak addig marad Magyarország, míg a földje a mienk! Az alapítandó egyesületet a maga egész organikusával egyetemben majd akkor fogjuk részletesen ismertetni, ha majd a felhívások szétküldve, az üdvös szándék megvalósulásához, miként hiszszük és szívünkből óhajtjuk —nemsokára közelebb leszünk. (TM)