Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)
1875-05-16 / 135. szám
■■PpT Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 1© „ — „ Egy hónapra , 1980 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP, 135. szám. Budapest, vasárnap, május 16.1875. Hirdetések felvétele:Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrádi? testvérek irodájában») Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre ....... 20 forint, — kr. Félévre ........ 10 „ — kr. Negyedévre.................................5 „ — kr. Egy bóra......................................180 kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem Adatik. TÁVIRATOK. Fiume, máj. 15. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Király 5 felségének kézirata, melyet Szapáry gr. kormányzóhoz intézett, minden utczasarkon van felragasztva. Szapáry gr. a kéziratot a minisztériummal közölte és legfelsőbb meghagyásból ő felsége nevében köszönetet mondott még a vasúthoz való menetel alatt hozott ovatiókért, mely alkalommal a város legelőbbkelő polgárai mint fáklyatartók sorfalat képeztek, valamint köszönetet a városi közegeknek a maga részéről, az ő felsége itidőzése alatti példás rend fentartásáért. Bécs, máj. 15. Király ő felsége ma délelőtt 11 órakor érkezett Bécsbe s a pályaudvaron a királyné, a koronaherczeg, valamennyi főherczeg, a miniszterek, Ranscher bibornok, a községtanács a polgármesterrel élén, a kereskedelmi kamara és számos előkelőség üdvözölték. A polgármester üdvözlő beszédére ő felsége a következőleg válaszolt: „Visszatérve utalásomról, mely némi fáradalmakkal járt, örülök, hogy ismét körükben lehetek. Köszönöm üdvözlésüket.“ Ő felsége megjelenésekor, az ember ember hátán álló népaokaság viharos hocokba tört ki, melyek az egész úton a Krngig tovaterjedtek; azon utczákban, melyeken ő felsége keresztülvonult, a házak fel voltak díszítve, a veteránok zenekarral és a bécsi s alsó-ausztriai tüzérségek sorfalat képeztek. Berlin, május 15. A „Nordd. Alig. Ztg.“ mégegyszer kiemeli, hogy az egyetértés Német- és Francziaország között soha sem volt jobb, mint éppen a lefolyt héten, s egyúttal emlékeztet a birodalmi alkotmány azon czikkére, mely szerint a birodalom nevében kiadott hadüzenethez a szövetségtanács hozzájárulása szükséges, kivéve, ha a szövetséges terület támadtatik meg. London, máj. 15. Pope-Hennessey parliament tag Rómába utazott, hogy a pápának az ír püspökök kérvényét átnyújtsa, melyben kérik, hogy Olaszországgal szemben barátságosan járjon el és az azzal való kibékülésre minden lehető áldozatot hozzon, mivel a kibékülés Olaszországgal az egyedüli eszköz Németország isolatiójára. Czernovitz, máj. 15. A tartománygyűlés igazolatlanak nyilvánította, hogy az elmaradt nagybirtokos képviselők mandátumaiktól megfosztassanak. A tartománygyűlés ma bezáratott. Bécs, máj. 15. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen- Kötvény 82.—. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 217.25 Magyar záloglevél 86.75. Erdély 128.—. Magyar keret vasút 49.75 Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel 75.—. Magyar vasúti kölcsön 100.—. Anglo-magyar 10.50. Franco-magyar 58.—. Alföld 130.—. Magyar északkelet vasút 122.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Tisza vasút 192—. Municipal-bank —.—. Pesti bank —.— Berlin, máj. 15. (Zárlat.) Galiczai 107.— tallér Lombard 255.60 bir. mark. Ezüst jövedék 68.60. tallér 1860-as 117.—. tallér. — Bécs 182.60, bir. márk. — Roma Diai 35.30 tallér. Államvaspálya 545.— bir. márk. — Papirjövedék 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 355.. — 1864-es 308.50, bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.------. Frankfurt, máj. 15. (Zárlat) Váltóárfolyam Bécsre 184.10. Amerikai 1860-re 119.76. 1860-ra 119.25. Lombardok 129.50. Évjáruléki papir 65.50. Osztrák bankrészv. 872.— . Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.— . Évjárulék ezüst 69.56 Győr-Gráczi —.—. Utóbörze —.—. Magyar sors. 176.50. Paris, máj. 15. (Zárlat) 370 járadék 63.87. — 5°/0 járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 172.— Lombard 328. —. Államvaspálya 692.—. Koronajószági záloglevelek —. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —’—. 1872-diki kölcsön —. PAris, máj. 15. Liszt 53.75, 54.25, 56.76 Répaola. 74.50, 75.- , 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—. 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin, máj. 15. 50. Búza 181.50 —.—. Rozs 155. — 154.—. 148— 145.50 — Zab 172.80. —.— Olaj 54.50. —.450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Horn, május 15. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22—.—.olaj 29.50. 29.10. Antwerpen, máj. 15. A petroleum üzlete —.—. Amsterdam, máj. 15 Búza márcz. 276, máj. — Rozs márcz. —. sí in un ssiiiiiizmiii iipisim—1^—sm—■i Általános NEMZETI SZÍNHÁZ, bérletsünet Vasárnap, május 16-án. A falu résza. A nemzeti szinház által 100 arany pályadijjal jutalmazott eredeti népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gy. Személyek: Feledi Gáspár, gazdag falusi földmivelő Komáromy Boriskagyermekei — — Szigeti Ferike Bátki Tercsi, árva, Feledi Gáspár gyámsága alatt Molnárné Göndör Sándor, szolgalegény — Tamássi Finum Rózsi, menyecske — — Blaháné Csapó, gazdaember — — — Benkő Csapóné ) — Paulayné Sulyokné módos asszonyok — Fürediné Tarisznyáné ) — Pajor Anna Egy öreg paraszt — — — Gonda Megyei csendbiztos — — — Kőrösmezey Kónya, kántor-tanító — — — Korcsok Gonosz Pista, bakter — — — Újházi Gonoszné — — — Császárné Cserebogár Jóska, szőlőpásztor — Karikás Czene, czigányprimás — — — Vincze Adam, vén czimbalmos — — — V. Kovács , „makk hetes“ korcsmáros — — Adams ’ Neje — — — — — Odryné Jóska, béres — — — — Sántha Kezdete 7 órakor. Budapest, május 15. Üdvözöljük a királyt! Kit útjára mindnyájunk legjobb szerencsekivonata kisért: üdvözöljük a visszaérkező királyt. Hosszú volt az ut, sok a fáradalma ; még több a gond, mely a fejedelmi hivatását betöltő királyt ez útjában terhelé. Király útja nem két utazás. Minden óra uj munkára várja; lépten-nyomon uj feladatot szül neki a tapasztalás, s mig körötte csupa öröm és verőfény minden, gyakran nehéz, nehéz gond üli meg a fejedelem lelkét. Mennyi összetűző érdek, mennyi eltérő törekvés, egymást kizáró vágy, remény, kívánság fordul bizalommal hozzá. Súlyos feladat egyenlő igazságot tenni, egyenlő részt osztani kegyeiből mindenkinek, hogy senki ne szenvedjen rövidséget; hogy megnyugvást találjon az egyes, s ne lássa kárát az összesség, hogy legyen kinek-kinek az ő érdeke szerint s ne csonkuljon miatta a közérdek. És minden állomás e nehéz feladatra várja, azzal fogadja, azzal búcsúzik tőle. De fejedelmünket ez utazásában nem csak e megszokott, e mindennapi terhes munka várta. Elsőrendű politikai problémák megoldása tetézte gondjai. Kiváló állami érdekek lánczolata fűződött egész útjához Velenczétől, körül Fiuméig. Külügyi dolgok, az ország belső dolgaival versenyezve tornyosították elő a kényes kérdések egész sorát; kérdéseket, melyeknek megoldásától államok nyugalma, népek békéje függ. És nincs e kérdések között egy, melyen ma ott ne látnák az intéző királyi kéz nyomát. Ez szerencsésen megoldva, a helyes megoldás medrébe vezetve az, s gondosan tanulmányozva, lelkiismeretesen méltányolva, tapintattal és valódi alkotmányos érzékkel előkészítve a megoldásra mind ahány. Tényeknek adjuk a szót. Első volt a sorban, s az lett fontosságra is a tény, melynek Velencze volt a szemtanúja. Mi mindent beszél ez nekünk! Eltemetett viszály, örökre elfeledt sérelmek,hagyományos gyűlölség, öröklött előítéletek: ez szól minden szavából. És szól az egymásra utalt, egymást oly sokáig félreértett, szomszédok igaz, benső baráti frigyéről, melyet kölcsönös önmegtagadás, s országaik érdekének feltétlen szem előtt tartása, népeik jólétének mindenek fölött való ápolása érlelt ténynyé a két uralkodó szívében. Szinte versenygés volt az a két koronás fó között : ki nagyobb az önmegtagadásban ? Nyertes lett mind a kettő, s százszorta nyertesek az országok, melyeknek fejedelmei. A velenczei találkozás óta nincs Ausztria- Magyarország és az egységes Itália között semmi rom a múltból; politikai barátságuk oly zavartalan, oly tartózkodás nélkül való, mint népeik kölcsönös szívbeli vonzalma. Ez a kérdés megoldva jól, nemesen, véglegesen. A Dalmátországot átszakító török kerület volt tanúja a másik nemzetközi ténynek, mely fejedelmünk utazását emlékezetessé teszi. Csekélyebb ez tárgyban, de jelentősége nem kicsinylendő. A délszláv utópiákkal ábrándozó bosnyák izgékonyság szeme láttára tüntetni fel a jó viszony épségét, mely Törökország és Ausztria-Magyarország között magában a természeti kényszerűségben gyökeredzik: nagy horderejű demonstratió, s a nyugtalan vágyak csillapítására, s az indokolatlan reménykedés szétoszlatására bizonynyal jótékony hatása lesz. De kiegészíti az érmet, s egyszersmind kidomborítja a másik oldalát, a találkozás Nikicza montenegrói fejedelemmel. Az osztrák-magyar monarchia uralkodója e találkozás fényében s különösen ennek módja által szabatosan kijelölte a pontot, hol foglal állást a török birodalom birodalmi érdekei s azon érdekek között, melyek a vazallus államok törekvéseinek irányában esnek. Ez álláspont correct, igazságos és méltányos. Szerencsés összeegyeztetése a különböző tekinteteknek, s megbizonyítása annak, ho£y aki Törökország barátja, még nem okvetlenül ellensége a Porta főúri karját érező kis országoknak. E tapintatosság és eszély elkísérte az uralkodót a kényes belügyi dolgok útvesztőjébe is. Sehol nem esett ki kezéből az Ariadne-fonál. A sokféleképen komplicált kérdések, közjogiak, nemzetiségiek, s társadalmiak, melyek Dalmáczia viszonyain át meg átszövődnek, nem vezették tévútra sehol, egy pillanatra sem a tájékozódást kereső fejedelmet. Egy jogos igénynek, egy méltánylandó törekvésnek sem lett praejudicálva. S örömmel constatáljuk, hogy éppen ami közjogi kérdést, Dalmáczia hovatartozandóságának kérdését illeti, egyetlen egy szó sem lebbent el az uralkodó ajkairól, mely Magyarország jogának teljes épségben tartásával meg ne egyeznék. A nemzet elég hangosan nyilatkozó kívánsága a legjobb informatió volt ez irányban az uralkodónak, s alkalma lett meggyőződni mindeneknek, hogy nem volt rá kellemetlen hatással a mit tapasztalt. A délszláv demonstrate, melyet némelyek a falra festettek, az maradt, aminek szánva volt: ijesztő mese. A megvalósulástól, ha lett volna is kedve rá, visszatiltotta a fejedelem correct alkotmányos magatartása, melyet szorosan a jog és törvényesség mért ki. Ez vett a fejedelem egyetlen szabályozója ama nyilatkozataiban is, melyeket Fiume hallott tőle, s a határőrvidék. Midőn hangsúlyozva a magyar kormány feladatául emelte ki ez országrészek gondjaviselését s igényeik kielégítését, egyfelől rámutatott a Fiumei kérdés végleges megoldásának irányára, másfelől megjelölte az utat, melyen a határőrvidéki kívánságoknak haladniok kell, hogy czért érjenek. Szorosan az alkotmányos kormányzás határai közé van korlátolva ez az út, tapintattal, de oly praecisióval mégis, mely minden félremagyarázást kizár. Kinek útjáról ennyi tény és így beszél: méltán üdvözöljük szívből, igazán — a visszatért királyt. A szabadelvű párt köre kedden, május 18-án, esti 7 órakor a keleti vasút tárgyában értekezletet tart. A főrendiház bizottsága ma délelőtt tárgyalta a magyar éjszakkeleti és az első magyar-gácsországi vasutak építéséből származott kártalanítási követelésekről, továbbá a vasúti felhatalmazásról szóló törvényjavaslatokat, s azokat változatlanul elfogadta. A bizottság ülésén jelen voltak a pénzügyi és közlekedési miniszter urak. A katasteri kinevezések azért késnek, mert a pénzügyminiszter úr a kérdés fontosságát megillető óvatossággal kíván eljárni a kinevezések körül, s a kinevezések dolgát egészen maga vezeti, ami nem csekély fáradságot igénylő munka, ha figyelembe veszszük, hogy közel ötödfélszáz kinevezésről van szó. A miniszter úr csak olyanokat nevez ki, kiket minden oldalról, teljesen megbízható és a kellő szakismerettel bíró egyénekül tüntetnek fel az alapos informatiók. Mindazáltal a jövő hét vége felé várható a kinevezések első sorozata, előbb a felügyelők és igazgatóké, s azután néhány nappal a biztosoké. A pénzügyminisztérium most nagy mértékben el van foglalva azon utasítások kidolgozásával, melyeket az újjadótörvények,életbeléptetés igényel. Amint értesülünk, Pest megye központi választmánya csakugyan felvette a pátyi választók névsorába Helferstorfer Otmárt, a bécsi skót benézések apátját. Annál érthetetlenebb a központi választmány ezen eljárása, minthogy a kerületi összeíró bizottság elnökének éppen lapunkban megjelent nyilatkozata szerint Helferstorfer apát a kerületben választóul nem is jelentkezett. Az apát úr Magyarországon soha nem lakott, s indigenátust sem nyert, ennélfogva törvény szerint a választók névsorába fel sem vehető. A „Magyar Politika“ mai száma Sátoralja-Ujhelyről keltezve egy nyilatkozatot bocsát közre, mely szerinte oly programmot képez, mely a pártjához szótó polgároknak irányadóul , a vidéki rokonelemek összegyűjtésének eszközéül szolgálhat. Lehet, hogy később hozzászólunk e programmszerű pontokhoz. Most egyelőre csak anynyit jegyzünk meg, hogy különösnek találjuk, miszerint azokat nem a conservatív pártnak, nem is a jobboldali ellenzéknek, hanem a független pártnak küldöttsége írta alá. Hogy elröstellette magát a szélsőjobb és szélsőbal, mikor szövetkezésükről szóltunk, és ime az egymás iránt való rokonszenvük akkora, hogy még nevöket is közös gyökbül veszik, lévén az egyik „független“ a másik „függetlenségi“ párt. Fölmentés. A hivatalos lap mai száma a következő fölmentést közli: Magyar belügyminiszterem előterjesztése folytán Lázár Mihály Háromszék főkirály-biráját, Bereczk, Illyefalva, Kézdi- Vásárhely és Sepsi-Szent-György városok főispánját ez állásától felmentem. Kelt Bndnában, 1875. évi május hó 6-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A választási előmunkálatok jelen állapotát feltüntető érdekes statisztikai adatokat terjesztett tegnap a belügyminiszter a ház osztályai elé. Ez adatok szerint a tizenhat központi választmány már föl is terjeszté a teljesen elkészült állandó választási névjegyzékeket, 98 pedig június hó végéig múlhatlanul föl fogja azokat terjeszteni, és így 114 központi választmányra, vagyis az összes — szám szerint 145 — központi választmányoknak több mint háromnegyedére nézve már ma teljesen bizonyos, hogy a választásokat július hó 1—10-e közt keresztülvihetik. Tíz törvényhatóság — Középszolnok és Thurócz megye, Szeged, N.Kikinda, Abrudbánya, Bereczk, Kolos ésszék városok s Maros és Medgyesszék — központi választmányai az állandó névjegyzékek elkészítésének ideje iránt még nem nyilatkoztak, eddigi munkálataik után ítélve azonban ezek is el fogják június hó végéig készítni az állandó névjegyzékeket. Hét központi választmánynál, n. m. Árva-, Bihar-, Hont- és Sopron megyénél, Budapest fővárosnál s Csik, és Szebenszéknél kétes az állandó névjegyzéknek június hó végéig való elkészülhetése. Tizennégy központi választmány végül ~- t. i. Bács-Bodrog-, Baranya-, Bereg-, Nyitra-, Somogy-, Szabolcs-, Szatmár-, Torontál-, Vas-, Veszprém-, Zala- és Hunyadmegyék, Szászváros- és Szerdahelyszék központi választmányai részéről nem várható június végéig az állandó névjegyzékek elkészülése. Ő felsége visszaérkezését a bécsi lapok meleg hangú vezérczikkekben ünnepük. A hivatalos „Wiener Ztg.“ így szól: Ő felsége több heti távollét után ma tér vissza a fővárosba, melynek polgárai a hűség és a szeretet érzelmeivel üdvözlik őt körükben ; nem mi reánk tartozik kimondani azt, hogy a császár iránt mit éreznek országai és népei; nem volt szükség újból bebizonyítani, hogy mily hű odaadással csügg államai javán, mily áldozatkészséggel és áldozatképességgel teljesíti a feladatát; szinte természetesnek, magától értetődőnek veszszük, hogy a császár annyi fáradalmat visel, oly szakadatlan erőfeszítéseket vállal; a példátlan buzgalommal, de igénytelenül történt kötelességteljesítés tényeiben fényes előképe a császár az állam valamennyi népeinek, polgárainak. Hódolattal üdvözöljük a császárt, midőn Bécsbe bevonni. Szive és a szeretet, melyet népei iránt táplál, meg fogják neki mondani, hogy mit érez Bécs lakossága, midőn oly örömriadva üdvözli őt. Heves- és Kitső-Szolnok vármegye f. évi május 24-ére kitűzött közgyűlése alkalmából a „szabadelvű párt“ megalakítása czéljából közös értekezlet tartatik, melyre a megye bizottságának minden rokonérzelmű tagja szívesen láttatik. Ez értekezlet f. évi május 23-ik napján d. n. 5 órakor az „Oroszlán“ czimű vendéglő termében veszi kezdetét, mire a megye bizottságának illető tagjai ezennel figyelmeztetnek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 15-én. Elnök: G h y c z y. Jegyzők: Wächter, Tombor, Beöthy. A kormány részéről jelen vannak: Széll, Tisza, Perczel. A mai ülés jegyzőkönyve felolvastatván hitelesíttetik. Várady Gábor Rimanóczy Károly terembiztosnak kérvényét nyújtja be elsőrendű terembiztossá leendő kineveztetése iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Bolnár Antal az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentését adja be az 1874. évi 33. t. sz. átmeneti intézkedéseinek pótlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. A legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Eötvös Károly a mentelmi bizottság véleményes jelentését terjeszti be Popovich Desseanu János mentelmi ügyében. Ki fog nyomatni és szét fog oszlatni. Tisza Kálmán belügyminiszter: Mielőtt a napirendre térnénk, óhajtok válaszolni azon interpellatea, melyet a tegnapi napon Majoros képviselő úr hozzám intézett. (Halljuk!) Azt csak mellékesen jegyzem meg, mint reám nézve mindenesetre igen megnyugtató körülményt, hogy miután már tegnap felszólalván, jeleztem, hogy az ügyről tudomásom van,sat. képviselő úr felolvasott interpellációjának egypár tételét utólagosan kitörölte. (Mozgás.) Ami magát a dolog lényegét illeti, engedje meg a t. ház, hogy elmondjam a történteket. (Halljuk!) Még márczius 29 én történt, hogy egy Kovács Ferencz nevű zentai lakos egy Pisze nevű dobossal átment Csóka nevű községbe Torontál megyébe látogatás czímén, de azután a délutáni órákban kimentek az utczára és ott igyekeztek a népet összecsődíteni, a nép közt nyomtatványokat osztottak szét és az egyik nyomtatványnak aláírókat igyekeztek szerezni. Ezen nyomtatvány egy Kossuth Lajost haza hivó levél. Nem ebben fekszik a dolog lényege, hanem abban, ami valóban még arra nézve is, kihez a levél intéztetett, egy általa bizonyosan meg nem érdemelt meggyaláztatás, hogy t. i. az aláírásokat azzal igyekeztek szerezni, hogy azt mondották a népnek, hogyha ő hazajön, fel fogja osztani, meg fogja szüntetni az uradalmakat és azok között fogja felosztani, kik a haza hivó levelet aláírták. (Mozgás.) Ez volt márczius 29-én. Április 20-án ugyanezen zentai lakos ismét átjött azon községbe és ismét hozott azon nyomtatványokból 50 példányt— azt mondván, midőn aztán kérdőre vonatott, hogy csak tévedésből hozta magával azon nyomtatványokat — és izgatásait folytatta, minek következése azután az lett, hogy a járási szolgabiró őt letartóztatta (Helyeslés) és a kihallgatások folyamán sültek ki azok, miket elmondottam, mert tanúvallomások vannak rá, hogy minő indokokkal igyekezett aláírókat szerezni. Hanem már addig is mutatkozott az izgatásnak annyiban, hogy egy 60—80 egyénből álló tömeg a község házát, hol az iskolaszék éppen együtt ült, nagy szidalmakkal és fenyegetésekkel megrohanta, végzések hozatalát követelte saját ínye szerint és az ott jelen volt iskolaszéki elnököt azzal vádolván, hogy a Kovács-féle izgatásra ő figyelmeztette a szolgabirót, ésannyira fenyegette, hogy ez testi bántalmazás elől csak nagy nehezen szökés által bírt menekülni. — Igen természetes a járásbeli szolgabiró ezen mozgalom kolomposait is elfogatta, és mindkét rendbelieket a náluk talált irományokkal kötelessége szerint átszolgáltatta. (Helyeslés.) Azt hiszem, tehát, hogy ha egy tisztviselő a birtokbiztonságot veszélyeztető és ez által az állam különböző osztályaihoz tartozó polgárok közti egyetértést is veszélyeztető izgatást elkövető egyéneket letartóztatja, ha a mozgalom kolomposait, mely a hatóságot támadja meg durva erőszakkal, akkor nem lépett túl hatáskörén, de sőt elutasíthatlan kötelességét teljesítette, teljesítette egész correct módon, midőn a letartóztatottakat az illetékes bíróságnak adta át. (Általános élénk helyeslés.) De azt kérdezhetné valaki a t. ház kebelében, hogy minek voltak tehát ezen nyomtatványok ? Ezekre nézve a t. ház engedelmével nem fogok nyilatkozni, nem fogom nézetemet elmondani azért, mert miután mindezek a rendes bíróság előtt vannak, azt gondolom, helytelen volna tőlem, azokra vonatkozólag itt véleményt mondani és a ház véleménynyilvánítását provokálni, ami némileg a bírói eljárásnak praejudikálna. (Helyeslés.) De ha ettől tartózkodom is, mert kötelességemnek érzem tartózkodni, ez nem zárja ki azt, hogy ne jelezzek annyit, hogy azon irományoknak küldője maga aligha egészen nyugodt volt azoknak helyessége felől, mert, mint bőrféle (Zaj. Derültség) nyomatokat adta fel azokat a postán. S különben is azt gondolom, hogy a t. házat felvilágosíthatom annyiban, hogy ki volt azon nyomtatványoknak elküldője, ki irta alá azon szózatot, melyet ott osztogattak ; s ezt tehetem annyival inkább, mert az irományok közt eredeti levele is megtaláltatott (Halljuk ! Halljuk !), a melyben az elején — igaz — igen szomorúan panaszkodik, hogy ott, ahol eddig minden ember hallgatott ő reá, most,aár barátja is alig van (Derültség), azon túl azonban felszólítja a nyomtatványok terjesztésére, és megmondja nemcsak azt, hogy az a baloldali köpönyegforgatóknak szól, mert erre, méltóztassék saját véleménye szerint ítélni, határozni, perelni nem fogok ; de megmondja azt is, hogy ez a kapatos úriemberekre szól (Nagy zaj), tehát némileg elhinti magvát a később felburjánozott agitatiónak. És, t. hát, ezen levélnek írója, a nyomtatványok aláírója senki sem volt más. (Halljuk! Halljuk!) mint az interpelláló képviselő úr. (Mozgás és derültség.) Ezeknek elmondása után, tehát, mint mondom, a tisztviselő bizonynyal csak kötelességét teljesítette, mikor a tulajdonjog megtámadására intézett izgatás szereplőit, midőn a községi hatóságot megtámadott izgatás kolomposai elfogatván, a rendes bíróságnak átszolgáltatta, kérem, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk, általános helyeslés.) Bajoros István: (Nagy derültség.) A belügyminiszter úrnak interpellációmra adott válasza egyrészt nagyon komolynak látszik, másrészt pedig mulatságos dolgokat beszél el, sőt előadásának végén nevetségessé tenni iparkodik helyzetemet és állásomat. Ezen szempontból én is először a válasznak mulatságos részére fogok válaszolni, t. i. arra, hogy az én levelem következtében terjesztett irományok az illetők által miként értelmeztettek. Ami az én levelemet illeti — habár szíves volt a t. belügyminiszter úr a zentai balközépre nézve egy kis prototypont jelezni, azért megfelelek én mindenkor ott, ahol szükséges lesz, hogy miért írtam azt, mert írhattam és írhatom is mindig, ami abban volt. A feleletnek második részére, vagyis arra, hogy miért fogattak el az illetők, bátor vagyok megjegyezni, hogy a miniszter úr nagyon is részrehajló, és hogy azon levélben foglaltak, melyek engem a dolog állásáról felvilágosítottak, igazaknak látszanak, mivel itt is megjegyeztetik az, hogy az illető csókai jegyző, ki a feljelentést tette, azt hitelkedésből vagy, hogy a levél szavaival éljek, érdemszerzésből tette. Ha a t. ház megengedni méltóztatik, akkor a levelet, mely nem igen hosszú, fel fogom olvasni. (Halljuk! Olvas.) „Keresztyényi húsvét előtt öntől egy pakkot kapott, melyben több példány röpirat volt, s melyeket Keresztyényi szétosztott Zentán. Kovács is kapott egy csomót, ki a röpiratokat húsvét másnapján Csókán elosztotta a nép közt, (egy rokonánál volt látogatóba) többek közt egy „Riadó“ czimű lapot 1874. szeptemberről olvasott föl ő és többen, ahol egy czikkében „üssük agyon a királyokat“ (én nem olvastam) volt; ezen czikken a csókái jegyző kapott, s jelentést tett a t. kanizsai szolgabirónak; a szolgabiró Tatian azonnal csendbiztost s legényeket is küldött ki az állítólagos lázitók nyomozására, Kovács F.-et Zentán el is fogta és két legény kíséretében T.Kanizsára vitte, később Keresztyényit is elvitték, ki ma már hon van, hanem Kovács Ferencz még mindig Kanizsán van. A dologban hallomás szerint semmi sincs, úgy beszélik a csókaiak s zentaiak is, sőt a csókai plébános sem tud egyebet a röpiratok kiosztásánál; számtalanok azt állítják, hogy semmi lázítás vagy zavargás sem történt, némelyek azt mondják, hogy ezen feladása a jegyzőnek érdemszerzés volt a czélja.“ Már most, ha egy buzgó hivatalnok, ki az új kormánypártnál magának érdemeket óhajt szerezni, kénytelen igaztalan és hazug fölterjesztéseket tenni, melyek a nagy közönséget félrevezetve, az ily ámításoknak hitelt adva félrevezettetik; hogy szavaim valóságát bebizonyítsam, ime a zentai bebörtönzöttek további története. Az illető magának érdemeket akart szerezni, és tett egy feljelentést: várjon minden idézés és kihallgatás nélkül bebörtönözni szabad-e, vagy pedig a szolgabírónak kell-e a helyszínén meggyőződést szerezni, annak megítélését a belügyminiszter úr megítélésére bízom. Hanem, hogy elkövettetett a dolog és hogy a zentaiak minden a saját helyhatóságok értesítése s ennek engedelme nélkül és a török-kanizsai szolgabirónak minden bejelentése nélkül elfogattak és átvitettek Török-Kanizsára, az törvénytelen és oly cselekmény, mely a Bach-korszakban sem követtetett el. (Derültség.) Továbbá az, hogy ez emberek napokig le voltak tartóztatva, s hogy alkalmasint később a szolgabiró részéről történt is tudakozódás, annak jele, hogy a dolog komoly nem volt; mert Keresztyényi neje sürgönyözött nekem, (Derültség) hogy a „Riadó“ miatt zárták be férjét. Tudván, hogy a „Riadó“ olyat nem tartalmazott, ami sajtóellenes lenne, mert az nyilvánosan jelenvén meg, a szerkesztő felelős, az 1874. szeptemberi példánya a „Riadó”ból tehát sajtóvétséget nem tartalmazhatott, annál kevésbbé lazítást. így tehát a t. belügyminiszter úrnak informátiója helytelen, és ezt az is mutatja, hogy egyszerű sürgönyömre, melyben csupán azt nyilvánítottam, hogy ha a „Riadó“ és az általam leküldött felhívás oka a letartóztatásnak, kérem, hogy Keresztyényt bocsáttassák szabadon — valóban szabadon is bocsáttatott. Azonban Kovács Ferencz 10—14 napig fogva tartatván, a szolgabiró meggyőződhetett igaztalanságáról, minek következése az lett, hogy Kovács nejének sürgönyére szintén csak azt válaszoltam, s Kovács hasonlag szabadon bocsáttatott. Most kérdem ami-