Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)

1875-05-16 / 135. szám

■■PpT Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 1© „ — „ Egy hónapra , 1­9­80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP, 135. szám. Budapest, vasárnap, május 16.1875. Hirdetések felvétele:­­Budapesten, nádor-u­t­c­z­a 6. szám (Légrádi? testvérek irodájában») Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor­ utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára m­int eddig: Egy évre ....... 20 forint, — kr. Félévre ........ 10 „ — kr. Negyedévre.................................5 „ — kr. Egy bóra......................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai útón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem Adatik. TÁVIRATOK. Fiume, máj. 15. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) Király 5 felségének kézirata, melyet Sza­­páry gr. kormányzóhoz intézett, minden utczasar­­kon van felragasztva. Szapáry gr. a kéziratot a minisztériummal közölte és legfelsőbb meghagyás­ból ő felsége nevében köszönetet mondott még a vasúthoz való menetel alatt hozott ovatiókért, mely alkalommal a város legelőbbkelő polgárai mint fáklyatartók sorfalat képeztek, valamint köszönetet a városi közegeknek a maga részéről, az ő felsége i­tidőzése alatti példás rend fentartásáért. Bécs, máj. 15. Király ő felsége ma délelőtt 11 órakor érkezett Bécsbe s a pályaudvaron a királyné, a koronaherczeg, valamennyi főherczeg, a miniszterek, Ranscher bibornok, a községtanács a polgármesterrel élén, a kereskedelmi kamara és számos előkelőség üdvözölték. A polgármester üd­vözlő beszédére ő felsége a következőleg vála­szolt: „Visszatérve utalásomról, mely némi fára­dalmakkal járt, örülök, hogy ismét körükben le­hetek. Köszönöm üdvözlésüket.“ Ő felsége megje­lenésekor, az ember ember hátán álló népaokaság viharos hoc­­okba tört ki, melyek az egész úton a Krngig tovaterjedtek; azon utczákban, melyeken ő felsége keresztülvonult, a házak fel voltak díszít­ve, a veteránok zenekarral és a bécsi s alsó-ausz­triai tüzérségek sorfalat képeztek. Berlin, május 15. A „Nordd. Alig. Ztg.“ mégegyszer kiemeli, hogy az egyetértés Német- és Francziaország között soha sem volt jobb, mint éppen a lefolyt héten, s egyúttal emlékeztet a bi­rodalmi alkotmány azon czikkére, mely szerint a birodalom nevében kiadott hadüzenethez a szövet­ségtanács hozzájárulása szükséges, kivéve, ha a szövetséges terület támadtatik meg. London, máj. 15. Pope-Hennessey parlia­ment tag Rómába utazott, hogy a pápának az ír püspökök kérvényét átnyújtsa, melyben kérik, hogy Olaszországgal szemben barátságosan járjon el és az azzal való kibékülésre minden lehető ál­dozatot hozzon, mivel a kibékülés Olaszországgal az egyedüli eszköz Németország isolatiójára. Czernovitz, máj. 15. A tartománygyű­lés igazolatlanak nyilvánította, hogy az elmaradt nagy­­birtokos képviselők mandátumaiktól megfosztassa­­nak. A tartománygyű­lés ma bezáratott. Bécs, máj. 15. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen- Kötvény 82.—. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 217.25 Magyar záloglevél 86.75. Erdély 128.—. Magyar keret vasút 49.75­ Magyar sorsjegy 83.—. Magyar földhitel 75.—. Magyar vasúti kölcsön 100.—. Anglo-magyar 10.50. Franco-magyar 58.—. Alföld 130.—. Magyar északkelet vasút 122.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.—. Tisza vasút 192—. Municipal-bank —.—. Pesti bank —.— Berlin, máj. 15. (Zárlat.) Galiczai 107.— tallér Lombard 255.60 bir. mark. Ezüst jövedék 68.60. tallér 1860-as 117.—. tallér. — Bécs 182.60, bir. márk. — Roma Diai 35.30 tallér. Államvaspálya 545.— bir. márk. — Papir­­jövedék 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 355.­. — 1864-es 308.50, bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitel­részvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.------. Frankfurt, máj. 15. (Zárlat) Váltóárfolyam Bécsre 184.10. Amerikai 1860-re 119.76. 1860-ra 119.25. Lombar­­dok 129.50. Évjáruléki papir 65.50. Osztrák bankrészv. 872.— . Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 308.40. Galicziai 213.— . Évjárulék ezüst 69.56 Győr-Gráczi —.—. Utóbörze —.—. Magyar sors. 176.50. Paris, máj. 15. (Zárlat) 370 járadék 63.87. — 5°/0 járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 172.— Lombard 328. —. Államvaspálya 692.—. Koronajószági zálog­levelek —. Ausztriai kötvények —.— 1871-diki kölcsön —’—. 1872-diki kölcsön —. PAris, máj. 15. Liszt 53.75, 54.25, 56.76 Répaola. 74.50, 75.- , 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—. 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Berlin, máj. 15. 50. Búza 181.50 —.—. Rozs 155. — 154.—. 148— 145.50 — Zab 172.80. —.— Olaj 54.50. —­­.450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Horn, május 15. Búza 19.95 18.35, rozs 14.50. 14.22­­—.—.olaj 29.50. 29.10. Antwerpen, máj. 15. A petroleum üzlete —.—. Amsterdam, máj. 15 Búza márcz. 276, máj. — Rozs márcz. —. sí in un ssiiiiiizmiii iipisim—1^—sm—■i Általános NEMZETI SZÍNHÁZ, bérletsünet Vasárnap, május 16-án. A falu résza. A nemzeti szinház által 100 arany pályadijjal jutalmazott ere­deti népszínmű 3 felv. Irta Tóth Ede. Zenéjét szerkesztette Erkel Gy. Személyek: Feledi Gáspár, gazdag falusi földmivelő Komáromy Boriska­­gyermekei — — Szigeti Ferike Bátki Tercsi, árva, Feledi Gáspár gyám­sága alatt Molnárné Göndör Sándor, szolgalegény — Tamássi Finum Rózsi, menyecske — — Blaháné Csapó, gazdaember — — — Benkő Csapóné ) — Paulayné Sulyokné­­ módos asszonyok — Fürediné Tarisznyáné ) — Pajor Anna Egy öreg paraszt — — — Gonda Megyei csendbiztos — — — Kőrösmezey Kónya, kántor-tanító — — — Korcsok Gonosz Pista, bakter — — — Újházi Gonoszné­­ — — — Császárné Cserebogár Jóska, szőlőpásztor — Karikás Czene, czigányprimás — — — Vincze Adam, vén czimbalmos — — — V. Kovács , „makk hetes“ korcsmáros — — Adams ’ Neje — — — — — Odryné Jóska, béres — — — — Sántha Kezdete 7 órakor. Budapest, május 15. Üdvözöljük a királyt! Kit útjára mindnyájunk legjobb sze­­rencsekivonata kisért: üdvözöljük a vissza­érkező királyt. Hosszú volt az ut, sok a fáradal­ma ; még több a gond, mely a fejedel­mi hivatását betöltő királyt ez útjában terhelé. Király útja nem két­ utazás. Min­den óra uj munkára várja; lépten-nyomon uj feladatot szül neki a tapasztalás, s mig körötte csupa öröm és verőfény minden, gyakran nehéz, nehéz gond üli meg a feje­delem lelkét. Mennyi összetűző érdek, mennyi eltérő törekvés, egymást kizáró vágy, remény, kívánság fordul bizalommal hozzá. Súlyos feladat egyenlő igazságot tenni, egyenlő részt osztani kegyeiből mindenkinek, hogy senki ne szenvedjen rövidséget; hogy megnyugvást találjon az egyes, s ne lássa kárát az összesség, hogy legyen kinek-kinek az ő érdeke szerint s ne csonkuljon miatta a közérdek. És minden állomás e nehéz feladatra várja, azzal fogadja, azzal búcsúzik tőle. De fejedelmünket ez utazásában nem csak e megszokott, e mindennapi terhes munka várta. Elsőrendű politikai problémák megoldása tetézte gondjai. Kiváló állami érdekek lánczolata fűződött egész útjához Velenczétől, körül Fiuméig. Külügyi dolgok, az ország belső dolgaival versenyezve tor­­nyosították elő a kényes kérdések egész sorát; kérdéseket, melyeknek megoldásától államok nyugalma, népek békéje függ. És nincs e kérdések között egy, melyen ma ott ne látnák az intéző királyi kéz nyomát. Ez szerencsésen megoldva, a helyes megoldás medrébe vezetve az, s gondosan tanulmá­nyozva, lelkiismeretesen méltányolva, ta­pintattal és valódi alkotmányos érzékkel előkészítve a megoldásra mind a­hány. Tényeknek adjuk a szót. Első volt a sorban, s az lett fontosságra is a tény, melynek Velencze volt a szemta­núja. Mi mindent beszél ez nekünk! Elte­metett viszály, örökre elfeledt sérelmek,ha­gyományos gyűlölség, öröklött előítéletek: ez szól minden szavából. És szól az egy­másra utalt, egymást oly sokáig félreértett, szomszédok igaz, benső baráti frigyéről, me­lyet kölcsönös önmegtagadás, s országaik ér­dekének feltétlen szem­ előtt­ tartása, népeik jólétének mindenek fölött való ápolása ér­lelt ténynyé a két uralkodó szívében. Szin­te versenygés volt az a két koronás fó kö­zött : ki nagyobb az önmegtagadásban ? Nyertes lett mind a kettő, s százszorta nyer­tesek az országok, melyeknek fejedelmei. A velenczei találkozás óta nincs Ausztria- Magyarország és az egységes Itália között semmi rom a múltból; politikai barátsá­guk oly zavartalan, oly tartózkodás nél­kül való, mint népeik kölcsönös szívbeli vonzalma. Ez a kérdés megoldva jól, ne­mesen, véglegesen. A Dalmátországot átszakító török ke­rület volt tanúja a másik nemzetközi tény­nek, mely fejedelmünk utazását emlékeze­tessé teszi. Csekélyebb ez tárgyban, de je­lentősége nem kicsinylendő. A délszláv utópiákkal ábrándozó bosnyák izgékonyság szeme láttára tüntetni fel a jó viszony ép­ségét, mely Törökország és Ausztria-Ma­­gyarország között magában a természeti kényszerűségben gyökeredzik: nagy hord­erejű demonstratió, s a nyugtalan vágyak csillapítására, s az indokolatlan reményke­dés szétoszlatására bizonynyal jótékony ha­tása lesz. De kiegészíti az érmet, s egy­szersmind kidomborítja a másik oldalát, a találkozás Nikicza montenegrói fejedelem­mel. Az osztrák-magyar monarchia uralko­dója e találkozás fényében s különösen ennek módja által szabatosan kijelölte a pontot, hol foglal állást a török birodalom biro­dalmi érdekei s azon érdekek között, me­lyek a vazallus államok törekvéseinek irá­nyában esnek. Ez álláspont correct, igazsá­gos és méltányos. Szerencsés összeegyezte­tése a különböző tekinteteknek, s megbi­­zonyítása annak, ho£y a­ki Törökország barátja, még nem okvetlenül ellensége a Porta főúri karját érező kis országoknak. E tapintatosság és eszély elkísérte az uralkodót a kényes belügyi dolgok útvesz­tőjébe is. Sehol nem esett ki kezéből az Ariadne-fonál. A sokféleképen komplicált kérdések, közjogiak, nemzetiségiek, s társa­dalmiak, melyek Dalmáczia viszonyain át meg át­szövődnek, nem vezették tévútra sehol, egy pillanatra sem a tájékozódást ke­reső fejedelmet. Egy jogos igénynek, egy méltánylandó törekvésnek sem lett praeju­dicálva. S örömmel constatáljuk, hogy ép­pen a­mi közjogi kérdést, Dalmáczia hova­­tartozandóságának kérdését illeti, egyetlen egy szó sem lebbent el az uralkodó ajkai­ról, mely Magyarország jogának teljes ép­ségben tartásával meg ne egyeznék. A nem­zet elég hangosan nyilatkozó kívánsága a legjobb informatió volt ez irányban az ural­kodónak, s alkalma lett meggyőződni min­deneknek, hogy nem volt rá kellemetlen hatással a mit tapasztalt. A délszláv de­monstrate, melyet némelyek a falra festet­tek, az maradt, a­minek szánva volt: ijesztő mese. A megvalósulástól, ha lett volna is kedve rá, visszatiltotta a fe­jedelem correct alkotmányos magatartása, melyet szorosan a jog és törvényesség mért ki. Ez vett a fejedelem egyetlen szabályo­zója ama nyilatkozataiban is, melyeket Fiume hallott tőle, s a határőrvidék. Midőn hang­súlyozva a magyar kormány feladatául emelte ki ez országrészek gondjaviselését s igényeik kielégítését, egyfelől rámutatott a Fiumei kérdés végleges megoldásának irányára, más­felől megjelölte az utat, melyen a határőr­vidéki kívánságoknak haladniok kell, hogy czért érjenek. Szorosan az alkotmányos kor­mányzás határai közé van korlátolva ez az út, tapintattal, de oly praecisióval mégis, mely minden félremagyarázást kizár. Kinek útjáról ennyi tény és így be­szél: méltán üdvözöljük szívből, igazán — a visszatért királyt. A szabadelvű párt köre kedden, május 18-án, esti 7 órakor a keleti vas­út tárgyában értekezletet tart. A főrendiház bizottsága ma délelőtt tárgyalta a magyar éjszakkeleti és az első magyar-gácsor­­szági vasutak építéséből származott kártalanítási követelésekről, továbbá a vasúti felhatalmazásról szóló törvényjavaslatokat, s azokat változatlanul elfogadta. A bizottság ülésén jelen voltak a pénz­ügyi és közlekedési miniszter urak. A katasteri kinevezések azért késnek, mert a pénzügyminiszter úr a kérdés fontosságát meg­illető óvatossággal kíván eljárni a kinevezé­sek körül, s a kinevezések dolgát egészen maga vezeti, a­mi nem csekély fáradságot igénylő munka, ha figyelembe veszszük, hogy közel ötödfélszáz kinevezésről van­ szó. A minisz­ter úr csak olyanokat nevez ki, kiket minden ol­dalról, teljesen megbízható és a kellő szakismeret­tel bíró egyénekül tüntetnek fel az alapos infor­­matiók. Mindazáltal a jövő hét vége felé várható a kinevezések első sorozata, előbb a felügyelők és igazgatóké, s azután néhány nappal a biz­tosoké. A pénzügyminisztérium most nagy mértékben el van foglalva azon utasítások kidolgozásával, melyeket az újjadótörvények,életbeléptetés­ igényel. A­mint értesülünk, Pest megye központi vá­lasztmánya csakugyan felvette a pátyi választók névsorába Helferstorfer Otmárt, a bécsi skót ben­­ézések apátját. Annál érthetetlenebb a központi választmány ezen eljárása, minthogy a kerületi összeíró bizottság elnökének éppen lapunkban meg­jelent nyilatkozata szerint Helferstorfer apát a ke­rületben választóul nem is jelentkezett. Az apát úr Magyarországon soha nem lakott, s indigenátust sem nyert, ennélfogva törvény szerint a választók névsorába fel sem vehető. A „Magyar Politika“ mai száma Sátor­­alja-Ujhelyről keltezve egy nyilatkozatot bocsát közre, mely szerinte oly programmot képez, mely a pártjához szótó polgároknak irányadóul , a vidéki rokon­elemek összegyűjtésének eszközéül szolgálhat. Lehet, hogy később hozzászólunk e programmszerű­ pontokhoz. Most egyelőre csak any­­nyit jegyzünk meg, hogy különösnek találjuk, misze­rint azokat nem a conservatív pártnak, nem is a jobboldali ellenzéknek, hanem a független pártnak küldöttsége írta alá. Hogy elröstellette magát a szélsőjobb és szélsőbal, mikor szövetkezé­sükről szóltunk, és ime az egymás iránt való ro­­konszenvük akkora, hogy még nevöket is közös gyökbül veszik, lévén az egyik „független“ a má­sik „függetlenségi“ párt. Fölmentés. A hivatalos lap mai száma a következő fölmentést közli: Magyar belügyminisz­terem előterjesztése folytán Lázár Mihály Három­szék főkirály-biráját, Bereczk, Illyefalva, Kézdi- Vásárhely és Sepsi-Szent-György városok főispán­ját ez állásától felmentem. Kelt Bndnában, 1875. évi május hó 6-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A választási előmunkálatok jelen állapotát feltüntető érdekes statisztikai adatokat terjesztett tegnap a belügyminiszter a ház osztályai elé. Ez adatok szerint a­ tizenhat központi választmány már föl is terjeszté a teljesen elkészült állandó vá­lasztási névjegyzékeket, 98 pedig június hó végéig múlhatlanul föl fogja azokat terjeszteni, és így 114 központi választmányra, vagyis az összes — szám szerint 145 — központi választmányoknak több mint három­negyedére nézve már ma teljesen bi­zonyos, hogy a választásokat július hó 1—10-e közt keresztülvihetik. Tíz törvényhatóság — Kö­­zépszolnok és Thurócz megye, Szeged, N.­Kikinda, Abrudbánya, Bereczk, Kolos és­szék városok s Maros­ és Medgyes­szék — központi választmányai az állandó névjegyzékek elkészítésének ideje iránt még nem nyilatkoztak, eddigi munkálataik után ítélve azonban ezek is el fogják június hó végéig készítni az állandó névjegyzékeket. Hét központi választmánynál, n. m. Árva-, Bihar-, Hont- és Sop­ron megyénél, Budapest fővárosnál s Csik, és Sze­­benszéknél kétes az állandó névjegyzéknek június hó végéig való elkészülhetése. Tizennégy központi választmány végül ~- t. i. Bács-Bodrog-, Baranya-, Bereg-, Nyitra-, Somogy-, Szabolcs-, Szatmár-, To­­rontál-, Vas-, Veszprém-, Zala- és Hunyadmegyék, Szászváros- és Szerdahely­szék központi választ­mányai részéről nem várható június végéig az ál­landó névjegyzékek elkészülése. Ő felsége visszaérkezését a bécsi lapok meleg hangú vezérczikkekben ünnepük. A hivatalos „Wie­ner Ztg.“ így szól: Ő felsége több heti távollét után ma tér vissza a fővárosba, melynek polgárai a hűség és a szeretet érzelmeivel üdvözlik őt kö­rükben ; nem mi reánk tartozik kimondani azt, hogy a császár iránt mit éreznek országai és népei; nem volt szükség újból bebizonyítani, hogy mily hű odaadással csügg államai javán, mily áldozat­­készséggel és áldozatképességgel teljesíti a feladatát; szinte természetesnek, magától értetődőnek veszszü­k, hogy a császár annyi fáradalmat visel, oly sza­kadatlan erőfeszítéseket vállal; a példátlan buz­galommal, de igénytelenül történt kötelesség­telje­­sítés tényeiben fényes előképe a császár az állam valamennyi népeinek, polgárainak. Hódolattal üd­vözöljük a császárt, midőn Bécsbe bevonni. Szive és a szeretet, melyet népei iránt táplál, meg fog­ják neki mondani, hogy mit érez Bécs lakossága, midőn oly örömriadva üdvözli őt. Heves- és Kit­­­s­ő-S­zoln­ok vármegye f. évi május 24-ére kitűzött közgyűlése alkalmából a „szabadelvű párt“ megalakítása czél­­jából közös értekezlet tartatik, melyre a megye bizottságának minden rokonérzelmű tagja szívesen láttatik. Ez értekezlet f. évi május 23-ik napján d. n. 5 órakor az „Oroszlán“ czimű vendéglő termé­ben veszi kezdetét, mire a megye bizottságának il­lető tagjai ezennel figyelmeztetnek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 15-én. Elnök: G h y c z y. Jegyzők: Wächter, Tombor, Beöthy. A kormány részéről jelen vannak: Széll, Tisza, Perczel. A mai­ ülés jegyzőkönyve felolvastatván hi­telesíttetik. Várady Gábor Rimanóczy Károly terembiz­tosnak kérvényét nyújtja be elsőrendű terembiztossá leendő kineveztetése iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Bolnár Antal az osztályok előadóiból ala­kult központi bizottság jelentését adja be az 1874. évi 33. t. sz. átmeneti intézkedéseinek pótlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. A legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Eötvös Károly a mentelmi bizottság véle­­ményes jelentését terjeszti be Popovich Desseanu János mentelmi ügyében. Ki fog nyomatni és szét fog oszlatni. Tisza Kálmán belügyminiszter: Mielőtt a napirendre térnénk, óhajtok válaszolni azon inter­pellatea, melyet a tegnapi napon Majoros képvi­selő úr hozzám intézett. (Halljuk!) Azt csak mellékesen jegyzem meg, mint reám nézve mindenesetre igen megnyugtató körülményt, hogy miután már tegnap felszólalván, jeleztem, hogy az ügyről tudomásom van,sa­t. képviselő úr felolvasott interpellációjának egypár tételét utóla­gosan kitörölte. (Mozgás.) A­mi magát a dolog lényegét illeti, engedje meg a t. ház, hogy elmondjam a történteket. (Hall­juk!) Még márczius 29 én történt, hogy egy Ko­vács Ferencz nevű zentai lakos egy Pisze nevű dobossal átment Csóka nevű községbe Torontál megyébe látogatás czím­én, de azután a délutáni órákban kimentek az utczára és ott igyekeztek a népet összecsődíteni, a nép közt nyomtatványokat osztottak szét és az egyik nyomtatványnak aláíró­kat igyekeztek szerezni. Ezen nyomtatvány egy Kossuth Lajost haza hivó levél. Nem ebben fekszik a dolog lényege, hanem abban, a­mi valóban még arra nézve is, kihez a levél intéztetett, egy általa bizonyosan meg nem érdemelt meggyaláztatás, hogy t. i. az aláírásokat azzal igyekeztek szerezni, hogy azt mondották a népnek, hogyha ő haza­jön, fel fogja osztani, meg fogja szüntetni az uradalmakat és azok között fogja felosztani, kik a haza hivó leve­let aláírták. (Mozgás.) Ez volt márczius 29-én. Április 20-án ugyanezen zentai lakos ismét átjött azon községbe és ismét hozott azon nyomtatványok­ból 50 példányt— azt mondván, midőn aztán kérdőre vonatott, hogy csak tévedésből hozta magával azon nyomtatványokat — és izgatásait folytatta, minek kö­vetkezése azután az lett, hogy a járási szolgabiró őt letartóztatta (Helyeslés) és a kihallgatások fo­lyamán sültek ki azok, miket elmondottam, mert tanúvallomások vannak rá, hogy minő indokokkal igyekezett aláírókat szerezni. Hanem már addig is mutatkozott az izgatás­nak annyiban, hogy egy 60—80 egyénből álló tömeg a község házát, hol az iskolaszék éppen együtt ült, nagy szidalmakkal és fenyegetésekkel megrohanta, végzések hozatalát követelte saját ínye szerint és az ott jelen volt iskolaszéki elnö­köt azzal vádolván, hogy a Kovács-féle izgatásra ő figyelmeztette a szolgabirót, ésannyira fenyegette, hogy ez testi bántalmazás elől csak nagy nehezen szökés által bírt menekülni. — Igen természetes a járásbeli szolgabiró ezen mozgalom kolomposait is elfogatta, és mindkét rendbelieket a náluk ta­lált irományokkal kötelessége szerint átszolgáltatta. (Helyeslés.) Azt hiszem, te­hát, hogy ha egy tiszt­viselő a birtokbiztonságot veszélyeztető és ez által az állam különböző osztályaihoz tartozó polgárok közti egyetértést is veszélyeztető izgatást elkö­vető egyéneket letartóztatja, ha a mozgalom ko­lomposait, mely a hatóságot támadja meg durva erőszakkal, akkor nem lépett túl hatáskörén, de sőt elutasíthatlan kötelességét teljesítette, teljesí­tette egész correct módon, midőn a letartóztatotta­kat az illetékes bíróságnak adta át. (Általános élénk helyeslés.) De azt kérdezhetné valaki a t. ház kebelé­ben, hogy minek voltak tehát ezen nyomtatvá­nyok ? Ezekre nézve a t. ház engedelmével nem fogok nyilatkozni, nem fogom nézetemet elmon­dani azért, mert miután mindezek a rendes bíró­ság előtt vannak, azt gondolom, helytelen volna tőlem, azokra vonatkozólag itt véleményt mondani és a ház véleménynyilvánítását provokálni, a­mi némileg a bírói eljárásnak praejudikálna. (Helyes­lés.) De ha ettől tartózkodom is, mert kötelessé­gemnek érzem tartózkodni, ez nem zárja ki azt, hogy ne jelezzek annyit, hogy azon irományoknak küldője maga aligha egészen nyugodt volt azok­nak helyessége felől, mert, mint bőrféle (Zaj. De­rültség) nyomatokat adta fel azokat a postán. S különben is azt gondolom, hogy a t. házat felvi­lágosíthatom annyiban, hogy ki volt azon nyom­tatványoknak elküldője, ki irta alá azon szózatot, melyet­ ott osztogattak ; s ezt tehetem annyival in­kább, mert az irományok közt eredeti levele is megtaláltatott (Halljuk ! Halljuk !), a melyben az elején — igaz — igen szomorúan panaszkodik, hogy ott, a­hol eddig minden ember hallgatott ő reá, most,a­ár barátja is alig van (Derültség), azon túl azonban felszólítja a nyomtatványok terjesztésére, és megmondja nemcsak azt, hogy az a baloldali kö­pönyegforgatóknak szól, mert erre, méltóztassék saját véleménye szerint ítélni, határozni,­­ pe­relni nem fogok ; de megmondja azt is, hogy ez a kapatos úri­emberekre szól (Nagy zaj), tehát némileg elhinti magvát a később felburjánozott agitatiónak. És, t. hát, ezen levélnek írója, a nyom­tatványok aláírója senki sem volt más. (Halljuk! Halljuk!) mint az interpelláló képviselő úr. (Moz­gás és derültség.) Ezeknek elmondása után, te­hát, mint mon­dom, a tisztviselő bizonynyal csak kötelességét teljesítette, mikor a tulajdonjog megtámadására intézett izgatás szereplőit, midőn a községi ható­ságot megtámadott izgatás kolomposai elfogatván, a rendes bíróságnak átszolgáltatta, kérem, méltóz­tassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk, általános helyeslés.) Bajoros István: (Nagy derültség.) A bel­ügyminiszter úrnak interpellációmra adott válasza egyrészt nagyon komolynak látszik, másrészt pedig mulatságos dolgokat beszél el, sőt előadásának vé­gén nevetségessé tenni iparkodik helyzetemet és állásomat. Ezen szempontból én is először a válasz­nak mulatságos részére fogok válaszolni, t. i. ar­ra, hogy az én levelem következtében terjesztett irományok az illetők által miként értelmeztettek. Ami az én levelemet illeti — habár szíves volt a t. belügyminiszter úr a zentai balközépre nézve egy kis prototypont jelezni, azért megfele­lek én mindenkor ott, a­hol szükséges lesz, hogy miért írtam azt, mert írhattam és írhatom is mindig, a­mi abban volt. A feleletnek második részére, vagyis arra, hogy miért fogattak el az illetők, bátor vagyok megjegyezni, hogy a miniszter úr nagyon is részre­hajló, és hogy azon levélben foglaltak, melyek en­gem a dolog állásáról felvilágosítottak, igazaknak látszanak, mivel itt is megjegyeztetik az, hogy az illető csókai jegyző, ki a feljelentést tette, azt hi­­telkedésből vagy, hogy a levél szavaival éljek, ér­demszerzésből tette. Ha a t. ház megengedni mél­­tóztatik, akkor a levelet, mely nem igen hosszú, fel fogom olvasni. (Halljuk! Olvas.) „Keresztyényi húsvét előtt öntől egy pakkot kapott, melyben több példány röpirat volt, s me­lyeket Keresztyényi szétosztott Zentán. Kovács is kapott egy csomót, ki a röpiratokat húsvét más­napján Csókán elosztotta a nép közt, (egy roko­nánál volt látogatóba) többek közt egy „Riadó“ czimű lapot 1874. szeptemberről olvasott föl ő és többen, a­hol egy czikkében „üssük agyon a kirá­lyokat“ (én nem olvastam) volt; ezen czikken a csó­kái jegyző kapott, s jelentést tett a t. kanizsai szolgabirónak; a szolgabiró Tatian azonnal csend­biztost s legényeket is küldött ki az állítólagos lázitók nyomozására, Kovács F.-et Zentán el is fogta és két legény kíséretében T.­Kanizsára vitte, ké­sőbb Keresztyényit is elvitték, ki ma már hon van, hanem Kovács Ferencz még mindig Kanizsán van. A dologban hallomás szerint semmi sincs, úgy be­szélik a csókaiak s zentaiak is, sőt a csókai plé­bános sem tud egyebet a röpiratok kiosztásánál; számtalanok azt állítják, hogy semmi lázítás vagy zavargás sem történt, némelyek azt mondják, hogy ezen feladása a jegyzőnek érdemszerzés volt a czélja.“ Már most, ha egy buzgó hivatalnok, ki az új kormánypártnál magának érdemeket óhajt sze­­rezni, kénytelen igaztalan és hazug fölterjesztéseket tenni, melyek a nagy közönséget félrevezetve, az ily ámításoknak hitelt adva félrevezettetik; hogy szavaim valóságát bebizonyítsam, ime a zentai be­­börtönzöttek további története. Az illető magá­nak érdemeket akart szerezni, és tett egy felje­lentést: várjon minden idézés és kihallgatás nélkül bebörtönözni szabad-e, vagy pedig a szolgabírónak kell-e a helyszínén meggyőződést szerezni, annak megítélését a belügyminiszter úr megítélésére bízom. Hanem, hogy elkövettetett a dolog és hogy a zentaiak minden a saját helyhatóságok értesítése s ennek engedelme nélkül és a török-kanizsai szol­gabirónak minden bejelentése nélkül elfogattak és átvitettek Török-Kanizsára, az törvénytelen és oly cselekmény, mely a Bach-korszakban sem követte­­tett el. (Derültség.) Továbbá az, hogy ez emberek napokig le vol­tak tartóztatva, s hogy alkalmasint később a szol­gabiró részéről történt is tudakozódás, annak jele, hogy a dolog komoly nem volt; mert Keresztyényi neje sürgönyözött nekem, (Derültség) hogy a „Riadó“ miatt zárták be férjét. Tudván, hogy a „Riadó“ olyat nem tartalmazott, a­mi sajtóellenes lenne, mert az nyilvánosan jelenvén meg, a szer­kesztő felelős, az 1874. szeptemberi példánya a „Riadó”ból tehát sajtóvétséget nem tartalmazha­tott, annál kevésbbé lazítást. így tehát a t. belügy­miniszter úrnak informátiója helytelen, és ezt az is mutatja, hogy egyszerű sürgönyömre, melyben csu­pán azt nyilvánítottam, hogy ha a „Riadó“ és az általam leküldött felhívás oka a letartóztatásnak, kérem, hogy Keresztyényt bocsáttassák szabadon — valóban szabadon is bocsáttatott. Azonban Kovács Ferencz 10—14 napig fogva tartatván, a szolgabiró meggyőződhetett igaztalanságáról, mi­nek következése az lett, hogy Kovács nejének sürgönyére szintén csak azt válaszoltam, s Kovács hasonlag szabadon bocsáttatott. Most kérdem ami-

Next