Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)
1875-06-10 / 159. szám
érthetővé lett azóta. Az angol parliamentben történt leleplezések megvilágították a situatiót, s láttuk valamennyi kis államot Angliával egyesülten közbenjáróul szerepelni a béke érdekében a berlini kabinetnél, sőt némely részről határozottan ily működést tulajdonítanak magának az orosz czárnak is. Ami ez utóbbit illeti, mi most sem látunk semmi okot, korábban kifejezett azon véleményünktől eltérni, mely az orosz császár berlini látogatásának békenemzői missiót már csak az oknál fogva sem volt hajlandó tulajdonítani, mert Németország puhatolódzásának puszta ténye ez idő szerint semmi esetre nem adhatott imminens aggodalomra okot a szövetséges éjszaki hatalmak egyikének sem. De mindamellett is megismerjük, és értjük a nyugtalanságot, amit ez incidens az éjszaki hatalmak szövetségének körén kívül előidézett. Lehetünk Anglia nagy szemöldökű békecsinálásáról akármilyen véleménynyel, és lehetünk még inkább megnyugvók Andrássy Gyula gróf „isteni“ nyugalmában, aki szemhunyorítás nélkül látta támadni és elvonulni a borúlátót, melynek Derby gróf ugyancsak megkongatta a jégverés ellen való harangot , utóvégre is lehetetlen elzárkózni bizonyos kényelmetlen érzés elől, egy oly politikai situatió láttán, mely semmihez sem hasonlít inkább, mint egy havasi jégoromhoz, hol minden elgördülő rögecskéből romboló lavina gomolyodhatik. Mikor látjuk, hogy Francziaországnak minden mozdulata, mely megtöretett teste edzésére szolgálhat, Berlinben „kellemetlen hangulatot“ támaszt, és látjuk, hogy a kellemetlen hangulat észlelése egymagában elegendő ok Európa legtöbb államában szorongó félelembe esni a béke veszélyeztetése miatt, akkor valóban nem lehet távol tőlünk az aggodalom, hogy ez a hideglelős hangulat előbb-utóbb megtermi a rettegetett gyümölcsöt. És közel fekszik az a feltevés, hogy éppen a béke túlságos féltése s az ennek folytán alkalmazott praeventív szerek időelőttisége vagy visszássága idézheti elő leghamarább a krízist. A félelem rosz tanácsadó volt mindenha. S igen könynyen megtörténhetik, hogy Németországnak egy újabb idegbántalma, melyet a diagnosissal ismerős hidegvérű s magában bízó diplomata szokás nyugalommal enged természetes útján lefolyni, a rémlátók és ijedések kuruzsló gyógyításától csakugyan azzá az ideglázzá fajulhat, amitől féltették. A roszul alkalmazott békéltetés sok veszedelmet okozott már a farkasszemet néző felek közt, tán többet mint az uszítás. Ez az, amitől mi Európa nyugalmát féltjük. Szó sincs róla, hogy a német nervositást valami nagyon ártatlannak tartanák. De e nervositás csak nervosus környezetben fajulhat valóban veszedelmessé, s úgy van vele Németország is, mint minden idegbeteg: idegesek közt még izgatottabbá lesz, de a phlegma az leszereli, megcsendesíti. Phlegmát, hidegvért az európai diplomatiának , s a béke nem egyhamar lesz megzavarva. A feje vesztett praecipitatió minden pillanatban fenekestül ránk fordíthatja a bajt, s a helyzetben az éppen a legaggasztóbb, hogy e praecipitatióra igen nagy mértékben észlelhető a hajlandóság majd mindenütt. A hidegvérű diplomatia feladata leszen, nehéz, de sikerével örök érdemet szerző feladata, a lázas hajlamokat elfojtani, kigyógyítani, ahol mutatkoznak. Nagy elismerés illeti e részben Francziaországot. Ez állam annyi tapintat s annyi méltóságos phlegmát tanúsított e lefolyt incidens alatt, hogy a heves, lobbanékony franczia vérre nem lehetett benne ráismerni. És helyesen téve: ez a politika az, mely a jövő Francziaországot megteremtheti. De nem csekélyebb az érdem az osztrák-magyar diplomatia részén is. A hideg nyugalom s az az öntudatos biztosság, a mit Andrássy Gyula gróf tanúsított, ha csakugyan fennforgott a háború veszélye, bizonyára tett többet lehűtő természeténél fogva a szenvedélyek csillapítására s a gyúlékony hajlamok lohasztására, mint az a sebbellábbal dolgozó izgékonyság, amit Derby lord kifejtett. De váljon elég lesz-e jövőre és minden adandó alkalommal az ilyen lehűtő hidegvér ? Igen és nem. Igen, ha Andrássy Gyula gróf politikája a phlegmatikus diplomatából egy erős phalanxot bir maga köré gyűjteni, mely imponáló nyugalmával már preventive is tudt hatni minden ideges velleitásra , és nem, ha elszigetelve marad, csupán a német barátság erősítő tudatában vetvén meg bizalmát és önbiztosságát. Az ilyen biztonság kész vándorlás. Vegyük hasznát amíg előttünk áll, de ne építsünk rá. S mindenek fölött legyen gondunk egyébfelé is körülnézni oly terület után, ahol lábunkat megvethetjük, ha az a lap egyszer megtalál indulni. Nem bizalmatlanság ez Németország iránt, hanem az a természetes kívánság, hogy mindenek fölött magunkban tanuljunk megbízni, s igyekezzünk úgy megállni Németország mellett, hogy ha egészer elereszti kezünket, legyen mibe megfogódzni. Gr. Péchy Manó szükségesnek tartotta először is a lefolyt három éves törvényhozásnak működéséről és minden nevezetesebb phasisairól egy körülményes és minden fontosabb eseményeket tüzetesen illustráló írásbeli jelentést terjeszteni be választóinak. Ezután fővonásokban reflectált a lefolyt törvényhozásnak három évi működésére. Álláspontját az 1867. 12-iki kiegyezési alaptörvény képezte. Első feladatának tekintette tőle telhetőleg közreműködni, hogy államháztartásunkban a bevételek és kiadások között a szükséges egyensúly mielőbb helyreállíttassék. Kétséget nem szenved szerinte, hogy financiális bajainkat leginkább azon körülmény idézte elő, hogy eddigelé az állam intézményei oly mérvben fejlesztettek, mint a minőben azt pénzerőnk meg nem bírta és hogy ezen kívül oly nagyszerű beruházások is létettek, melyek az ország anyagi erejét jóval meghaladták. De valamint egyrészről nem tartotta volna tanácsosnak, hogy az állam intézményei mostani komoly financiális helyzetünkben anyagi erőnk túlbecsülésével ezentúl is rohamosan fejlesztessenek, úgy másrészről politikai hibának tartaná, ha akár az állam intézményeit, akár kultúrállapotainkat annyiban, amennyiben azt financiális erőnk megengedi, nem fejlesztenénk; követve tehát más államok példáját, financiánk rendezésének leginkább két praktikus módja állott előttünk. Az egyik volt a takarékosságot minden irányban kérlelhetlen következetességei keresztülvinni és az állam intézményeit anyagi erőnknek megfelelőleg fejleszteni, a másik módja financiális állapotunk rendezésének abban állott, hogy az ország lakosai áldozatok hozatalára köteleztessenek és hogy a nemzetben az áldozatkészség buzdíttassék, — azonban ily javaslatok, tekintettel financiális állapotaink komoly helyzetére, valósíthatók és kivihetők nem voltak. Nehogy azonban az országnak áldozatképessége a terhek súlya alatt idővel megzsibbasztassék, elodázhatlan kötelesség volt behatólag közreműködni, miszerint mind a törvényhozás, mind a kormány komolyan gondolkodjanak oly módokról, melyeknek mielőbbi életbeléptetése által sikerülhessen az állam jövedelmeit okszerűleg szaporítani, az ország adóképességét fokozni, a nemzetgazdászatot oly mérvben fejleszteni, mint a minőben annak fejlesztését az ország érdeke jogosan követeli. Áttért ezután a reformkérdésekre és kijelenti, miszerint arra nézve, hogy a reformok szükséges komplexuma mielőbb sikerrel megoldható lehessen, szerinte mindenekelőtt szükséges, hogy mind a törvényhozásban, mind a kormányzásban egy egészséges, egyöntetű és szerves rendszer mielőbb behozassék és állandósíttassék. E czélból haladnunk kell a szükséges logikai egymásután elveinek szigorú követelményei szerint. A reformnak leglényegesebb részét szerinte egy szerves közigazgatás, egy jó, olcsó és gyors igazságszolgáltatás képezi. Ezután megemlékszik az erdélyi speciális kérdésekről és elősorolja a lefolyt országgyűlésen keresztülvitt és szentesített törvényjavaslatokat. Beszédét így végzi be: Ez alkalommal örömmel jegyzem meg, hogy az annyira kívánatos koalitió a legtekintélyesebb két politikai országos párt között a közjogi harcának beszüntetésével a „Szabadelvű párt czime alatt bevégzett ténynyé vált, — melynek alapján az uj kabinet pár hónapokkal ezelőtt meg is alakult ; és mivel én ezen coalitiót felette nagy nyereménynek tartottam, nemcsak magára a közjogi alapra, — hanem az országra nézve is: annak létrejöttét részemről is behatólag előmozdítani kötelességemnek tartottam, most már tehát az ország kiválóbb tényezőinek és a kiválóbb politikai pártárnyalatok egyesülése által annál biztosabban sikerülni fog, hazánkat financiális bonyodalmaiból kiemelni és boldog jövőjét biztosítani. A volt Deák-párt tehát nem abdicálva, hanem az adott viszonyokkal önzéstelenül pacálva ez irányban is megtette azt, amit hazafias érzelmeinél fogva megtenni kötelessége volt. Ami még bennünket, mint önöknek mélyen tisztelt választóinak volt képviselőit illeti, — mi, kik ezennel mandátumainkat éppen oly tiszta lélekkel teszszük le önöknek kezébe, mint a milyennel azt Önöktől átvenni szerencsénk volt, — nyugodt lélekkel nézünk önök ítéletének elébe, — mert lelkünk mélyéből meg vagyunk győződve, hogy becsületes jó szándékkal megtettük mindazt, mit megtenni tehetségünkben és kötelességünkben állott. Ami pedig különösen Erdélynek érdekében folytatott közreműködésemet illeti, erre nézve is nyugodt lélekkel vetem magamat önök szigorú ítélete alá, mert habár nem dicsekedhetem rendkívüli eredmények felmutatásával, annyit azonban tiszta lelkiismeretem boldogító öntudatában bátran merek ezen ünnepélyes helyen önök előtt nyilvánítani hogy 9 évi nehéz működésem ideje alatt, részint midőn Erdélynek ügyeit 6 év leforgása alatt vezetni szerencsém volt, — részint 3 évi képviselői működésem ideje alatt, Erdélynek és önöknek kárára soha nem voltam, és e részben ítéljen az, ki felettünk van! Midőn tehát önöktől, mélyen tisztelt választóim, búcsút veszek, mély tisztelettel arra kérem önöket, hogy méltóztassanak, ha erre érdemesnek találnak, — szerény emlékem számára keblükben egy kis helyet megőrizni, — mert higgyék meg, hogy az lesz 9 évi terhes működésemnek és kötelességem érzetével párosult teljes odaengedésemnek legszebb, legfényesebb jutalma, melyet éltem fogytáig hiven meg fogok őrizni. Részemről biztosítom önöket, mélyen tisztelt választóim, miszerint önöknek éz szeretett kis hazámnak Erdélynek fényes emléke, melyet engedjenek meg, hogy ezentúl is büszkén hazámnak valhassak, szivem mélyéből kihalni soha nem fog. Ajánlom magamat mélyen tisztelt választóim kegyes emlékébe, áraszsza az isten bőséges áldását egész Erdélyre, Kolozsvár városára, önökre és mindnyájokra, — és engedje a gondviselés, hogy mindnyájan folytonos boldog megelégedésben sokáig élhessenek. — Éljenek !!! Hajós János vette át a szót gr. Péchy Manó után s egy visszapillantást vetve az Országgyűlés három évi cyclusára, a kiválóbb törvényhozási tények, események és irányt adott mozzanatok tárgyilagos előadására szorítkozott. Beszéde nagy tetszésben részesült, mely után Sámi László mondott köszönetet a képviselőknek a választók nevében hazafias törvényhozási működésükért, deni, és így minden évben adósságcsinálás által bajainkon segíteni, mert természetes és kimaradhatlan következménye a folytonos adósságcsinálásnak úgy egyes honpolgárok, mint az államnál, a tönkremutás szégyenletes bekövetkezése. A levelet így fejezi be: „Hazánk anyagi előmenetelét czélzó intézkedések megtétele után, sőt ezzel kapcsolatosan járó intézkedések megtétele szintén a főbb teendők közé sorozandó, milyenek: hitelünk megszilárdítása tekintetéből egy a kor kívánalmainak és minden igényeknek megfelelő, mindamellett hazánk speciális viszonyaihoz alkalmazott büntető codex, pénzügyi, közigazgatási, közlekedésügyi, közgazdászati, hasznos reformok, a nevelésügy, különösen pedig a nevelés előmozdítása, szóval minden téren megvárjuk „szabadelvű“ kormányunktól ; szabadelvű kezdeményezést és haladást. Bajaink súlyosak ugyan, de nem kétségbeejtők; óhajaink és kívánságaink a jövőre nézve elég számosak, melyek, hogy a nemzet közóhaja és kívánsága szerint teljesülhessenek és az ország sorsa jobbra forduljon, mindenekelőtt öszszetartás és hazafias jóakarat szükséges, — kell, hogy a nemzet, felhagyva az eddigi viszálkodás és gyűlölködéssel, a kormány körül tömörüljön, és azt minden szabadelvű, hasznos és üdvös, a nemzeti érdekeket előmozdító intézkedéseiben támogassa.“ Mint már említettük, id. Fáy Béla ismét jelölt a kerületnek. Beszámoló beszédek. I. Gr. Péchy Manó beszédéből. Gr. Péchy Manó és Hajós János, Kolozsvár város képviselői f. hó 2-án számoltak be választóiknak. II. A volt bányajogi bizottság jelentése. A mait országgyűlés képviselőházának bányajogi bizottsága egy igen terjedelmes jelentést és egy törvényjavaslatot terjesztett volt a képviselőház elé, melyet Stoll Károly bizottsági jegyző szerkesztett; a jelentés, mely nem kerülhetett már a ház elintézése alá, igen érdekes a bányák, kohók és bányaerdők viszonyaira vonatkozólag, azonban térszűke miatt kénytelen vagyunk csak annak főbb mozzanataira szorítkozni. 1. A uus regale minerale — bányajog— a királynak kizárólagos tulajdona volt. A király saját bérmunkásai által miveltette bányáit, és elfoglalhatott minden birtokot, a melyben érczek fedeztettek fel. 2. A szűk körre szorított bányászat csekély hasznot hajtván, Béla király 1255-ben beszterczei vendégeinek megengedte, hogy az aranytól fizetendő Vio, az ezüst és minden más fémektől fizetendő 1/8 bányabér kötelezettsége mellett egész Zólyom megye területén érczeket keressenek és oly szabadalommal éljenek, a milyennek selmeczi vendégei már élnek. Béla a beszterczeieknek szántható földeket és erdőket is adományozott. Tehát a selmecziek bányajogosultsága régibb, és ez egyezik a selmeczi bányarendnek 1240— 1260-ra tehető keletkezésével, melynek alapját a régi, kiválólag pedig a IV. Bélától nyert szabadalom és a 200 éves iparviszonyokból fejlett bányászok szokásai képezik. 3. A bányajog átengedésének második feltétele „a kényszer-beváltás“ annak áthágóira 1342-iki 34-ik törvényczikkel halálos büntetés lett szabva. 4. A bányajog Zsigmond király által 1405- ben bányabér és kényszer-beváltás kötelezettsége mellett átalánosan felszakadhatván, a már akkor lábrakapott magánipar a bányászatot lassan lassan majdnem egészen átvette, s igy a mohácsi vészig sőt azon túl is fentartotta Zsigmond király engedélye 1523-iki 39-ik törvényczikkel nyert törvényes sanctiót. 5. A bányajog átengedésével erdőhasználat is biztosíttatott, erdők is adományoztatak, melyeknek akkoron nem volt értéke, sőt néhol teher gyanánt tekintettek ; innen magyarázható, hogy István király 1271-ben a szepesi szászoknak erdőirtásra adott szabadalmat. 6. A bányavárosok bányaczélokra nyert erdeik használatában a mohácsi vészig nem háborgattalak. A kincstár s bányapolgárok sorába lépve Körmöczön 1681-ben, Selmeczen a 17-ik illetőleg a 18-ik, Nagybányán is a 18-ik században kezdett tért foglalni a városi erdők használatában, Felsőbányán pedig 1689-ben bányavásárlással nyert erdőhasználatot. És ez teljes összhangzásban van a karok és rendeknek az 1844-iki 179-ik országgyűlésből a főrendekhez menesztett üzenetében foglalt határozott nyilatkozattal. 7. A kir. bányák századoktól bérbe vagy zálogba voltak adva. A kir. bányászat nagyban a 16-ik században vétetett fel újból és mások bányáinak elfoglalásával is terjesztetett. Miksa bányarendelete 1573-ban lett 4-szer meghirdetve, melylyel bányanyitástól vagy műveléstől kir. engedély nélkül minden egyházi és világi főúr is eltiltatott. 8. A kir. bányászat és az annak megfelelő kohászat terjedtével a magánkohászat mind szükebb és szükebb körre szórhatván, sőt tényleg megsemmisittetvén, a nemes és ezekkel vegyitett fémeket tartalmazó beváltmányok olvasztása kizárólagosan a k. kohókra ment át, mely kizárólagos beváltás alapja 1611 szept. 16-án kelt cs. kir. ndv. intézménynyel szilárdittatott meg. Beváltmányokkal a kir. kohókhoz kényszeritett magán bányaiparosok onnan többé nem szabadultak, és a közös olvasztásból közös viszony keletkezett, mely ma is fenálló közös kohó-alapot teremtett. 9.Az bányabér—urbura— czimén húzott jövedelem tekintélyes volt és törvényes; a kényszerbeváltásból — annak súlyosbításával—hozott jövedelem ellenben törvénytelenné fajult, az abból hozott milliók megszámítlatlanok. Iíí VlggForrásai voltak: a) az arany ezüst finomságának meghatározása és a beváltási ár megszabása, mely a nem nemes fémekre is kiterjesztetett; b) a 17-ik századtól, midőn a kohóüzemet a kincstár vette át, a fentebbieken kívül a fémtartalom, a tűzkorlat, az olvasztási és regieköltség meghatározása stb.; 1848 után pedig mindezeken felöl a kohó és minden más költségeknek arany s ezüst pénzben történt megtérittetése. E czímen az agró elvonása által a Nagybánya kerületi iparosok 1 milliónál többet károsíttattak. És az a) b) szerinti jövedelmeknek csak kis része is elégséges volt, akkor csekély értékű uradalmak, erdők megvásárlására, a kohóüzemhez szükséges pénztári készletek előteremtésére. 10. A kir. kincstárnokok, illetőleg a kir. bányajövedelmek haszonbérlői által beváltásokban sarczolt bányászok és bányavárosok az egymást követő háborúk idején rettenetes sorsban részesültek , ott találtatván a nervus rerum gerendarum minden hatalom elfoglalásukra törekedett, hogy , visszafoglalásukra törekvő nagyobb erő közeledésével azokat felgyújtsa, felprédálja. Kiállhatatlanná vált így a bányászok sorsa, elszéledtek a lakosok, részben el is vesztek. I. Ferdinánd 1544. királyi szavával kitartásra kérte a selmeczieket. 11. Az al-magyarcmági bányavárosok területén elterjedt, Béla és más királyok által bányaczélokra adományozott erdők a mind jobban és jobban terjedő bányák igényeinek már meg nem felelvén, Mária Terézia, a selmeczi bányák jövedelmét, melyből a hétéves háború költsége is kitelt, fokozandó, uj erdőket ajánlott fel bányaczélokra, melyek a közös kohó-viszonynál fogva is közösek lettek. 12. A magán bányászoknak a Mária Terézia által felajánlott erdők használati joga iránt kétség támasztatván, eloszlatta azt az 1787. ápril Id. Fáy Béla nyílt leveléről. Id. Fáy Béla a gödöllői kerület választóihoz nyílt levelet intézett, melyben megköszöni a benne helyezett bizalmat, s számot ad a lefolyt országgyűlés harmadik szakáról, melyen a kerületet képviselte. A pártok egyesülését ő is helyeselte, s szükségesnek tartja, hogy az új kormányt minden erőnkből támogassuk, hogy az a reánk váró nagyszerű feladatokat megoldhassa. Mindenekelőtt és mindenekfölött pedig szükséges, hogy az állam roncsolt pénzügyei rendbehozassanak , a kiadás és bevételek közti arány helyreállíttassék, vagyis az államháztartás akként rendeztessék, hogy jövedelmeink elegendők legyenek összes kiadásaink fedezésére, és ne kénytelenittessünk a minden évben megnjuló deficittel, vagyis fedezet-hiánynyal küz20-án 2887. sz. a. kelt cs. kir. udvari leirat, mely a bányászatból a kincstárra báromló nagy előnyök ( a) és b)) elismerése mellett a magánbányászokat a bányászat számára fentartott bányakamarai erdők használatában megerősítette. A közös viszonyokból keletkezett közös bányakohó-alap — most nagy értéket képviselő — bányariadalmakban és erdőkben, kohókban és felszerelésekben ment át a magyar kormányra, örökség az, mely a bányászat fennálltáig — az állam kiváló érdekében is — csak bányaczélokra használható. 13. A közös alap kincstárilag kezeltetvén uj meg új sérelmek keletkeztek, melyek azon idő alatt, midőn az 1790/1-iki, később az 1825/7-iki országgyűlési határozattal kiküldött regnicolaris deputatiók nyomozásai is folytak. 1833. nov. 16-án 8468. sz. a. kelt cs. kir. udv. leirattal megnyugtató orvoslást nyertek; a felség nevében a kohóközösség, erdőhasználat és az üzemköltség kamatjának elengedése biztosíttatván a magán bányaiparosoknak. 14. Megemlittetett azonban ezen a király nevében ismételve tett fogadás alapján kelt bizalom is, és az 1848-iki események után bekövetkezett, a nemzet bukásával súlyosbított elnyomatás a bányászatra is kiterjesztetett. Igazolatlanok maradtak a magyar kormány létrejöttéhez kötött remények, sőt megsemmisittetvén 1871-ben a pénzügyminiszteriumnak 1868-iki 69,292 sz. a. kelt intézkedése, oly állapot állott be, mely minden előbbinél roszabb. Értéktelenné válnak a nagy költséggel termelt, nagy vagyont képviselő zúzérczkészletek, veszélyeztetvék a költséges nagymérvű beruházások, melyeknek helyreütése a magyar bányászatnak a nemzetével azonos története tanúskodása által már a közeljövőben ismét szükségedő váland és fokozott áldozatot igényleni. 15. Az erdőkezelésnek a bányakohó-üzemtől elkülönítése az állam nagy kárával történt. Olyatén elkülönítést a cs. kir. osztrák államvasúttársaság is megkísértett1855-ben temes-brassói javaiban, de mint károst a kísérletre kitűzött idő lefolyása előtt megszüntette. Azon társaság műveinek óriási haladása feltűnést okoz, vajha az ott szokásos üzemvezetés az állami üzemvezetés által utánoztatnék. (Vége következik.) Választási mozgalmak. Képviselőjelöltek: Gömör megye, putnoki kerületében Ragályi Gyula szabadelvűpárti, számadó beszédét megtartván egyhangúlag kikiáltatott képviselőjelöltnek. Jászberényben jelölt Csernátony Lajos szabadelvű párti, Kecskemét város alsó kerületében jelölt Szűcs Imre szabadelvű párti, felső kerületében dr. Norváth János szabadelvű párti és Mocsáry Lajos függetlenségi. Kővárvidék: nagysomkuti kerületében jelölt Pap Sándor szabadelvű párti és Medán Endre nemzetiségi, a kisnyiretibeni Pap Zsigmond és Bartál György. Nagyváradon: jelöltek! Tereszky István szabadelvű párti és Simonyi Ernő függetlenségi. Selmeczbányán jelöltek Dacsó Pál és Zsigmondi Vilmos mind akettő szabadelvű párti. Szörénymegye: karánsetesi kerületében jelölt Hergoz államügyész és Doda Traján tábornok. Vasmegye körmendi kerületében jelöltek Ernuszt Kelemen és Udvardy Ferencz szabadelvűpártiak. Az erdélyi részekből: Szászvároson a szabadelvű párt jelöltje Wodianer Béla. Fogarasvidék: alsó kerületében jelölt Kossy Sándor, a felsőkerületben jelölt Boér Antal az alsóban Moldován Gergelyt, emlegetik. Mind szabadelvű párti. — Küküllőmegye alsókerületében Tisza Lajossal szemben Szilágyi Lajos, felsőkerületében Horváth Gyulával szemben Elekes György lép föl. Mind szabadelvű párti. Csikszékgyergyó-sz.-miklósi kerületben jelöltek Jánosi Sándor, Antalfi, Gál Ignácz és Sántha. Kolozsvármegye mócsi kerületében egyhangúlag Dézsi Sándor jelöltetett ki. Késmárk, jún. 6. Tisztelt szerkesztő úr! A választópolgárok 150 tagú küldöttséggel és fényes bandériummal fogadták volt képviselőjüket Vécsey Tamást és örömrivalgva kisérték Késmárkra. A polgárság óriás többsége mindenütt szeretettel fogadta s a bizalom jeleivel halmozta el volt képviselőjét és ismért jelöltjét. De a megyei nemesség mindent elkövetett és elkövet, a kerület nyugalmának feláldozásával, hogy Berzeviczy Egidet választja meg. A körjegyzők hallatlan pressiót gyakorolnak, hátuk mögött érezvén a szolgabirót. A népet hamis koholt hírekkel és rágalmakkal félrevezetik; a községi elöljáróknak megtiltják, hogy Vécsey képviselői jelentésének meghallgatására a népet gyűlésbe összehívhassák, a programnak szétosztásától elijesztik, sőt némely túlbuzgó Berzeviczyanus urak, kik pedig a miveltebb osztályokhoz sorozandók, ostorral verik az ellennézettet, mégha kitűnő községi tanító lenne is. A kerület nyugalmát annyira feldúlták, hogy valósággal megújult azon pártküzdelem, melyet 5 év előtt vívott győzedelmesen a jobboldal ellen a baloldal. A késmárki kerületben megrontották a fusionális állapotot, melyhez pedig Vécsey az országgyűlésen hozzájárult s melyet választóinak is sikerrel ajánlott Vécsey. A volt balközép hivei csodálják, hogy a volt deákpárti jelölt a lelkészek, körjegyzők és falusi bírák segélyével miképen ingerli a kerület nyugalmának megzavarására, győzelmének reményét a hivatalos pressióban helyezvén. Ezen kerület állapotára méltán terjeszthetné ki figyelmét a kormány. Különben a megyei urak már az összeírások alkalmával törekedtek pártjukat erősíteni nagyszámú polgárok választói jogának törlésével, melyet a reclamatio utján részben lehetett csak jóvá tenni. A késmárki kerület 1872-ben meg volt kímélve a választási izgalmaktól. Ma fel vannak korbácsolva a szenvedélyek. Tisza-Földvár, junius 7. Tisztelt szerkesztő úr! Az országszerte megindult választási pártmozgalmak sorában van szerencsém önt tudósítani innen a Tiszazugból. A szolnoki választókerület szabadelvű párti képviselőjelöltje, Kövér Károly úr, ugyanis tegnap kezdte meg látogatási körútját, s mint hozzá legközelebb fekvő községnek, Tisza-Földvárnak nyílt alkalma először is kifejezést adhatni úgy a jelölt személye iránt nyilvánuló őszinte becsülésének és ragaszkodásának, mint másfelől és kiváltképpen meggyőzhetni őt arról, hogy a zászlójára tűzött magasztos elv, mely minden önáltatást, önámítást kizár, s mely egyedül van hivatva a viszonyok számbavételével hazánk felvirágozásának előmozdítására, visszhangra talál e hatezernél több lelket számláló község választópolgárainak legnagyobb részéről. Jelöltünk i. e. 10 órakor volt Tisza-Földvárra érkezendő, hol kedves meglepetéséül nagy előkészületek létettek fogadtatására a tekintélyes számú lelkes szabadelvű párti választópolgárok részéről, kikhez a szomszédos pusztákról is sokan csatla-koztak az intelligentiából, s kik ahelyett, hogy odabent várták volna be a jelöltet, kivonulának elébe jókora távolságra a helységtől, kocsikon és gyalog, lobogókkal, zenével és lovas bandériummal, mely utóbbi még tovább lovagolt elé a kitűzött bevárási helynél. A jelölt úr megérkezését hoszszantartó lelkesült éljenzés és örömrivalgás fogadta, fehérbe öltözött fiatal leánykák virágokat szórtak kocsijába, s közülök egy, csinos nagy koszorút nyújta át ; majd az éljenzés lecsillapultával Bohus Pál mérnök úr és köztiszteletben álló egybuzgó hazafi üdvözölte őt az egybegyült választópolgárok nevében, kifejezést adandó szavakkal is azok örömének és ragaszkodásának, s kiemelve, hogy nemcsak a megváltozott viszonyok parancsszava sorakoztatja őket a szabadelvű párt zászlója alá, hanem azon szempont éa meggyőződés, hogy csakis ez a párt és ennek az elve képes hazánk jólétének és jövendő boldogságának alapkövét legbiztosabban megvetni. Miután"a jelölt úr megköszönte a polgárok iránta tanúsított bizalmát és jóakaratát, a menet zeneszó és éljenzés mellett bevonult szép csendesen a templomtérre, és itt folyt le azután az ünnepélyes adtás még hátralevő része. Innen a követjelölt úr tovább utazott a czélba vett tiszazugi községekbe, hol pártunk részéről nemkülönben lelkes fogadtatásban részesült. Semmi kétségünk sincs aziránt, hogy kerületünkben a szabadelvű párt elvei annak idején fényes győzelmet fognak ünnepelni. És ez nem is lehet máskép. A szolnoki választókerület saját fényes múltját tagadná meg, melyre csakis büszke önérzettel tekinthet vissza, ha valamikor előtérbe engedné lépni azt a pártot, melynek törekvései és célzatai magukban véve ugyan tiszteletreméltók lehetnek, de amely rémségéé téves utakon keresi hazánk üdvét és boldogságát, a mely ily módon csakis romlást hozhatna a nemzetre. Igenis, a szolnoki kerület nem szakíthat és nem fog szakítani múltjával, számos évek óta vallott következetes elveivel. Dicséretes bizonyítványát adta ő mindig a józan észnek, és be fogja bizonyítani most is, hogy nem használ, mikor tisztán kell látni, fekete szemüveget, mely a tárgyak való igaz színét elveszi, s hogy nem néz senkinek a szemével, hanem a magáéval, a saját szivével érez és saját eszével gondolkodik. Egy szabadelvűpárti választó, Esztergom, júl. 8-án. Tisztelt szerkesztő úr ! Megyénk köbölkuti kerületében múlt vasárnap megkezdte Simonffy Kálmán Andrássy Gyulával körútját, a végből, hogy Simonffy beszámoló beszédjeit, Andrássy pedig megválasztatása esetén a jövő hongyűlésen való magatartása iránt programmját mondhassa el. Noha a kerület már előre fel lett szólítva, hogy az illetők semmi ováziókban részesülni nem akarnak s ez okból csakis előtte való nap estéjén szokták az illető községekben a törvény követelte bejelentést megtenni, ez mindamellett a községek nagyobb részét nem akadályozza, hogy eléjük bandériummal ki ne rukkoljanak. Simonffy tüzetesen számol az egész országgyűlésen történtekről, jellemzi a folytonos pártizgatottságot, a pártok egymás elleni küzdelmeit elvek és hatalom fölött, éppen úgy, mint az ország zilált pénzviszonyait; ezekből fejtegeti az egymást követő kormányválságokat. Ghyczyről, ki szerinte első indítá meg a pártállások változását, annak minisztersége alatt az ország hitele körül tett fáradhatlan és eredményes munkálkodásáról nagy vonásokban és megható módon emlékezik, Dugonics hőstettével hasonlítva össze eljárását, amikor nem gondolva egy hosszú élet alatt szerzett összes érdemeit, egész múltját és jövőjét kockáztatva az általa is rosznak ismert és vallott rendszer közepébe ugrott, csak azért, hogy hazánkat a pénzügyi bukástól megmentve, időt s eszközt szerezzen nemzetének a jelen súlyos bajaiból való kiépülésre. A tusiéról, annak jövőnkre kiható roppant horderejéről, Tisza Kálmánról, ki a Ghyczy által megkezdett művet betetőzte, a benső meggyőződés hangján beszél; benne, az ő erélyes, egyenes eljárásában, s főleg azon szellemi fölényben, melylyel Tisza társai közül annyira kimagaslik , keresi és találja fel jobb jövőnk zálogát, s áldja a gondviselést, hogy adott egy embert nemzetünknek, kiben annyi államférfimerény öszpontosul. Széll Kálmánról is melegen szól, a többi miniszterekről csak röviden emlékezik, stb. Utána Andrássy Gyula mondja el tartalmas programmját, mely mindenfelé közlelkesültséggé fogadtatik; s a megnyerő, rokonszenves alak, az ismert és kipróbált politikai jellem, a kerület minden bajai és szükségei iránt annyira érdeklődő, azokon gyakorta segítő egyén fellépése mindenütt hódít, vonz, úgy, hogy nem vélünk csalódni, ha azt mondják, miszerint hasztalan Beliczay erőlködései, de még b. Baldácsynak Érti Károly melletti mindennemű izgatásai is, mert Andrássy Gyula nagy többséggel lesz a szabadelvű párt részéről megválasztva. A doroghi kerületben Zsitvay József még mindig egyedül áll, noha szó van affelől, hogy K euj é n y f f i, kit Zsitvay teremtett, készül fellépni. No, ha fellép, nagyot is bukik. Azonban máskép állunk a városban. Itt Poór, esztergomi plébános és Kollár Antal polgármester, ki már azelőtt is volt képviselő, állnak szemközt egymással. Pártjuk majdnem egyenlő, s a mindkét oldalról tett erőfeszítések folytán igenigen kétséges, ki lesz a győztes. A választások úgy a városban, mint a megyében július 4-ére tűzettek ki, mégpedig a köbölkút kerületben elnök Hamar Pál, a doroghiban Dezsényi Elek. Mindkét egyén személyes tulajdonai teljes garantiát nyújtanak arra nézve, hogy a választási cselekmény igazságosan lesz végrehajtva. H. Zsombolya, június 6. Ma délután alakult meg a zsombolyai választókerület szabadelvű pártja. A követjelölt fölléptetése f. hó 12-én lesz. Hogy ki lesz a jelölt, még bizonytalan. Gróf Csekonits Endrét emlegetik, ki azonban a jelöltséget aligha elfogadja. Másrészről Huszár Imrét és Belicska szolgabirót hozzák javaslatba. Az eddigi képviselő dr. Lipthay Béla nagyszámú közönség előtt számolt be, de újbóli fellépésre, amint látszik, nincs szándéka. Pest megye évnegyedes közgyűlése. (Június 8. és 9-én.) A tegnapi napról pótlólag közöljük még a következőket: A népesedési kimutatás szerint a megyében 4.795 születés és 4.564 halálozás volt, a népesség tehát 231 lélekkel szaporodott. A közegészségi és közbiztonsági állapotokat az alispán kielégítőknek mondja; a gazdászati jelentések szerint középszerű termést lehet várni; az elemek csak 3 községben'' tettek nagyobb kárt. Az adófizetési viszonyokról a számvevőség jelenti, hogy 1874. végén 1,430,800 forint 93 kr állami adóhátralék volt, i. é. első negyedére 487,293 frt 81 kr íratott, ebből lerovatott 416,866 frtVa 21 kr ; a hátralék 1.501,228 forint 521/2 kr. — E jelentés tudomásul vézett. Több törvényczikk kihirdetése után felolvastatott a belügyminiszter ismert körrendelete az önkormányzati érdeklődés felébresztése, a fegyelmi jog gyakorlata és az egyletek alakulása tárgyában és élénk ilyenekkel fogadtatott s tudomásul vétetett. Ezután több miniszteri rendelet olvastatott fel; megnyugvással vétetett tudomásul nevezetesen a belügyminiszter azon rendelete, hogy a külföldi hatóságokhoz intézett átiratok az ő felsége személyi körüli minisztériumhoz intézendők, de viszont, azon ígéret létezik, hogy a külföldi hatóságokkal való nyelvbeli paritás lehetővé tétele czéljából a consulatusoknál, amennyire lehet, magyarul értő egyének is fognak alkalmaztatni. Szeged város átirata folytán a közgyűlés dr. Kiss és Galtner lelkes felszólalásai után a