Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)

1875-06-11 / 160. szám

Egész évre Félévre Előfizetési árak : 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. • 1O „ — „ Egy hónapra 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca* 6. sz. Semmit sem közlünk , ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésér nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 160. szám. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek POLITIKAI NAPILAP­ irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, péntek, június 11 1875. 711. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Ktey évre............................20 forint, — kr. Félévre ....... 10 ., — kr. N gyedévre............................5 „ — kr. lénásr dóm......................................1 „ SO kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen - nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Fester, nádor-uteza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megretnletések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Eger, június 10. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Heves megye pétervásári választó­kerülete mai napon tartott értekezletén gr. Keglevich Gábor volt képviselő köztetszéssel fogadott beszámoló beszéde után, miután az újból felajánlott bizalmat megköszönte, Ivády Béla szabadelvű pártit egyhangúlag jelölte ki. Erzsébetváros, június 10. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Dr. Patrubány fővárosi tiszti főorvos volt képviselő díszes hallgató­ság előtt ma tartotta átalános tetszésben részesült beszámoló beszédjét. Sepsi-Szent-György, június 10. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Szentiványi ma foglalta el főispáni székét. Sepsi-Sz.-György városában a bizottság zajos éljenzéssel fo­gadta, s beszéde köztetszéssel találkozott. Tiszteletére ezután 150 teritékű díszebédet rendezett a város közönsége; a lelkesedés általános. Zágráb, jan. 10. (Országgyűlés.) Makonecz 10 képviselő által támogatva D­a­­rai beszéd után a következő sürgősségi indítványt nyújtja be: Mondja ki az országgyűlés, hogy ő felsége elé legalázatosabb feliratot fog terjeszteni, melyben ő felségét kéri, hogy ezen országgyű­lés legközelebbi ülésszakára királyi hatalmánál fogva a határőrvi­dékről is hívjon meg képviselőket, és pedig azon választási módozat alapján, melyet a bán a határ­­őrvidék parancsnokával egyetértve, királyi jóváha­gyás mellett, a Horvátország számára fennálló vá­lasztási rend elvei alapján fog megállapítani; ő felsége szólítsa fel ezen országgyűlést valamint Dalmátországot országgyűlési bizottságok kiküldé­sére, melyek egyetértésével Dalmátországnak Hor­vátországgal való egyesítésének módozata és oly ideiglenes választási rend lesz megállapítandó, mely szerint Dalmátország a horvát-szlavon-dalmát­­országi országgyűlésen képviseltetni fog; végül kegyeskedjék .5 felsége a horvát-szlavon-dalmátor- szági ösz-országgyűlésnek a magyar-horvát kiegye­zést utólagos jóváhagyás illetőleg módosítás vé­gett­ alkotmányos tárgyalásra előterjesztetni.­­ A napirendre térve a görög-keleti egyház ügyei­nek rendezésére vonatkozó törvényjavaslat az ál­talános és részletes vitában elfogadtatik, úgyszin­tén az ügyvédi rend az általános tárgyalásban. A gyűlés végén Zsivkovics osztályfőnök szólal fel Makanecz sürgősségi indítványa ellen, mire Mra­­zovics indítványozza, hogy Makanecz indítványa egy ad hoc kinevezendő bizottság elé utasíttassék,a­mi elfogadtatott. Brüssel, jan. 10. Az „Indépendence“ közzé­teszi a bizonyos büntettajánlatok büntethetőségére vonatkozó törvényjavaslat szövegét. Ki ölés bűn­tettének elkövetésére ajánlkozik, kényszermunká­val büntettetik; ki ölésben való részvételre ajánl­kozik és ki ezt elfogadj­a 3 hónaptól 5 évig terjed­hető fogságra ítéltetik; a bűnösök az országból ki is utasíthatók és 5—10 évig rendőri felügyelet alá helyezhetők. Egyszerű szóbeli ajánlat nem esik büntetés alá, ha nem függ össze ajándékok­kal és ígéretekkel. A bűnösök kiszolgáltatására vonatkozó törvény az illető pótlásokkal ki fog egé­­szíttetni. Berlin, jún. 10. A képvisel­őházban a pénz­ügyminiszter, szemben azon állítással, hogy a Seehandlung további fennállása hátrányul szolgál, kimutatja, miszerint a Seehandlung nem idézte elő a közgazdász crisist, és hogy a közgazdasági viszonyok hanyatlása egyáltalán nem tapasztalható, sőt inkább előrehaladás, az alsó néposztályok helyzete soha sem volt kedvezőbb; ő nem hiszi, hogy a kormány a szabad kereskedés vagy a mérsékelt védvám rendszerét el fogná hagyni, hogy a teljes védvámot behozza, ő legalább ehhez soha sem fogja kezét nyújtani. (Tetszés.) Berlin, jún. 10. Forster herczeg-pü­spök a birnbamni bíróság által a Kicke kadhmei prépost ellen kimondott nagy excommunicatió miatt 2000 márk pénzbírságra vagy 133 napi fogságra ítél­tetett. Berlin, jún. 10. A mai tőzsdén internatio­nale értékek nyomott hangulatban voltak, vasutak és járadékok szilárdak, bankok gyengébbek. Bé­s, junius 10. (NIlv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 82.—. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 223.— Magyar záloglevél 86.90 Erdély 128—. Magyar keret vasu­t 51.—. Magyar sorsjegy 81-50. Magyar földhitel 75.25. Magyar vasuti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 8.—. Franco-magyar 59.75. Alföld 182.50. Magyar északkelet vasút 127.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 66.80. Tisza vasút 193—. Municipal-bank —.—. Pesti bank — Amsterdam, jun. 9 Búza márcz. 276. máj. — Bors márcz. —. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 62.szám. Péntek, junius 11-én. Eichner Anna k. a. fölléptéül: A jó falusiak. Szí­nmű 5 felv. Irta Sardou V. Fordították: Paulai Ede és Szerdahelyi K. Az indulót szerzette Nikolics S. Kezdete 7 órakor. Budapest, junius 10. A választások előtt. IX. Az „egy akol és egy pásztor­ felé irány­zott sóvárgás és remény nagyon fogyatékán van már a mennyországra számot tartható hitfelekezeti együgyüség avatottjai közt is. Mert hát az emberiség mindinkább levetkezi és birka-természetét a­nélkül, hogy már közel érezné magát azon angyali álla­pothoz, melyben egy angol író borzadály­­lyal jelezte a szörnyeteg jövete­lét, kit minden földi gyarlóságtól megtisz­tult „tökéletetes lény“ gyanánt fog elismerni az akkori civilizált világ. Mert hát a hitetlenség terjed nagyon, s most már tamáskodnék Tamás a feltámadás cso­dájában még azon esetben is, ha megtapo­gatná a felfeszített üdvözítőnek sebhelyeit. Egy szóval: haladunk nem tudni hova, éppen mint földtekénk, melynek megha­tározott — tengely körüli, 24 órai, és napkörüli, évenkinti — forgandóságain kí­vül egy határozatlan mozgása is van, egész solaris rendszerével egyetemben, a Herkules constellatióban szereplő A csillag felé, hol az isten a megmondhatója mi vár rá, majd később néhány százezer vagy mil­lió esztendő múltával. De haladunk. Azaz mind inkább akarja tudni az okát minden­nek mindenki, s a képtelenségben megnyu­godni, már nem elég „a mester szava“. Hi­székenyek és szenteskedők vannak számosan most is, és lesznek még soká, de a vak­hit emberei srevendülnek szemlátomást min­denütt, a­hol a vasúti mozdony, villanytáv­irat és a gőzsajtó meghonosultak. De ha az emberiség nem az „egy akol és egy pásztor“ felé tart, hanem út meg új felekezetekben és egyházakban raj­zik előre a „tiszta hit“ útjain is: ugyan mire alapíthatja egy értelmes, mivelt és számító ember a várakozást, miszerint a po­litikai fejlődés egyik vagy másik fordu­lata fogja létesíteni azt, a­mit nem várhat­ni többé a „nem e világból való“ dolgok iránti fogalmakra nézve sem. Ez igen balga várakozás és nem csak a nemzetek alkotmányos küzdelmének ösz­­szes története, hanem a társadalmi osztá­lyok érdekharczainak fokozatos bonyolódása által is meg van c­áfolva. S ezért nem tudom én magamnak kimagyarázni, hogy miként okoskodhatnak az átalános egyértelműség szükségességéről s az ellenzéki pártállás fe­lesleges, sőt államilag veszélyes voltáról még az olyan gondolkozó és ismeretdús államfér­fiak is, mint Szlávy József és Wahrmann Mór. Mert hát ha felteszszük is — dato sed non concesso — hogy nekik van iga­zuk, vagyis, hogy igen üdvös dolog volna, ha minden magyar ember esze egy után ballagna hazánk boldogítására: hiszik-e, hogy ez lehetséges? Ha pedig nem hi­hetik, ugyan miért vesztegetik idejüket és elmés­ségüket egy olyan sóvárgás helyessé­gének bizonyítgatására, a­melynek teljesülé­se az absolut lehetetlenségek közé tartozik. Egy párt! Hiszen, kérem, ez nem lé­tezett és nem is fog létezni soha, csak két állapotban: az emberiség vadságában, midőn a Rousseau erdősége alatt még a contrat social sem termett meg, s minden „nem­zetség“ az illető főnök wigwamja körül járta egyhangú bolondját, és a temetőben, hova, remény­em, meg fognak előzni fajunk ellenségei. Felesleges vagy nem felesleges, veszé­lyes vagy nem veszélyes: az egyet nem értés megvan és meglesz, mint megvolt mindég, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs két fűszál, mely tökéletesen egyenlő volna, s mert a világ nem a sphaerák har­móniája, hanem az ellentétes erők közre­működése által halad. Hát nincs előttünk elég világos és gyakran leverő példa, hogy egy ország polgárai még akkor is pár­tokra szakadnak, mikor nem a békés élet napirendre jutott feladatainak rendes meg­oldása vár reájuk, hanem az idegenek által fegyveresen megrohant nemzeti élet védel­me ? Nem is szólva saját történetünkről 1848—49-ben, ugyan hát nem láttuk-e a minap, hogy a francziák mennyire nem értet­tek egyet a­ német hadseregek ellenében sem ? Ha azonban a pártok tétele egy örö­kös tény még akkor is, midőn az kárhoza­­tos és megbélyegzendő, a haza életét fe­nyegető háború alatt is, minek vonni két­ségbe létjogukat akkor, midőn a fokozatos javulást előmozdíthatják s a parlamenti rendszer keretébe tartoznak. A­ki nem akar ellenzéket, az —­ szerintem — dictator­­ságot akar; de ha ezt akar, hát mondja ki kereken s ne beszéljen többet alkotmá­nyos önkormányzatról. Ha pedig nem akar dictatorságot, akkor nem bir kellő érzékkel a parlamentarizmus követelményei iránt. Nekem nem kellett a párthatalmi monopólium akkor sem, midőn ellenzéki voltam s nem kell most sem, midőn kor­mánypárti vagyok, mert nem a dictaturá­­ban, hanem az alkotmányos erők viszonyo­san ellenőrködő működésében látom nemze­tünk érdekeinek felvirágzását. A szabadelvű pártra nézve pe­­dig egyenesen tömörülési előnynek tartom a conservatív ellenzék alakulását. Mert én inkább szeretem, hogy a bármi okon keletkezett és keletkezhető e­l­é­g­e­­detlenségek számára legyen egy szer­vezett, alkotmányos és parlamentáris gyül­­hely, mintsem, hogy benn maradjanak pár­tunkban, mint forrongó elemek és áskálódó „vakondokok“. Hát nem volt elég az utolsó három év eseményeinek tanúsága, hogy mennyire nincs biztonság az olyan „óriási többségben“, melynek soraiból nem tudják hová távozzanak a bukott, nyughatatlan, elégedetlen ambitiók? Hiszen nem is képzelhető olyan párt — bármily hatalmas legyen is — a mely minden nagyravágyást kielégíthetne, min­den hiúságnak kedvére járhatna, minden tehetséget alkalmazhatna s minden érdeket kímélhetne. Már pedig a nagyra vágyás, ki­vált ha nem jogosult, a hiúság, kivált ha selejtes, a tehetség, kivált ha önhitt, s az érdek, kivált ha nemtelen — nem könnyen bocsátják meg számításaik meghiúsulását. Ha van ellenzék, melynek kormányraju­­tása előbb-utóbb remélhető, elmennek oda, s igy erősítik nem csak azt, de a kor­mánypártot is, melynek összetartását nem háborgatják maradásukkal. Ezért tartom én a conservatív ellenzék alakulását kívánatosnak a szabadelvű pártra nézve, a­mely bizony minden ambitiót kielégíteni épp oly kevéssé lesz képes, mint bármely más párt a világon, a hazánk helyzeténél sokkal ked­vezőbb viszonyok közt. Fontosabb ennél a parlamenti rendszer érdeke, a­mely engemet mindenek felett vezérel a conservatív ellenzék szervezkedé­sének üdvözlésében, habár eljárását — mint ki fogom mutatni — helytelennek és tévesnek tartom. Sommeich Pál, a­mint már írtuk volt, nem szándékozik többé képviselőjelöltül fellépni. Ha­nyatló kora — így nyilatkozott a rigyiczai ke­rület választóihoz intézett nyí­lt levelében — a ma­gánélet nyugalmára vágyik,é­s a közpályán el­töltött 44 éves szolgálata erre jogosítja. Az igaz, hogy a visszavonulás jogosultsága nem vonható kétségbe, még akkor sem, ha valaki olyan szellemi és testi erőnek örvend, mint a minőben van Soms­­sich Pál, de a jogosultságon felül van még valami, s ez a kötelesség. Ha sajnáltuk azt, hogy a ri­gyiczai kerület felkérését nem fogadta el, még in­kább sajnálják, hogy egy másik kerület felhívására is tagadólag válaszolt. A­mint ugyanis értesülüek, a kaposvári kerület kérte fel új­abban Somssich Pált a jelöltség elfogadására. E kerületet illetőleg pedig a jelenlegi viszonyok között a tagadó vá­laszt éppen nem találják igazolhatnak, mert itt arról van szó, hogy a szélsőbal leszorításával, pártunk e kerületet ismét megnyerje s meg is nyerné, ha Somssich a jelöltséget elfogadja. Nem tagadhatja meg ezt éppen ő, ki a pánegyesülés eszméjének megpendítői közé tartozik, s annak legbuzgóbb harczosa volt, kijelentvén, hogy csak ettől várja viszonyaink jobbra fordulását. Mi nem képzelhetjük a jövő törvényhozást Somssich Pál nélkül, s éppen azért figyelmeztet­jük a kaposvári kerület szabadelvű pártját, ne hagyja a kerületet félrevezettetni sem a látogatásra készülő szélsőbali népboldogítók által, sem önma­gát tétlenségre kárhoztatni Somssich nyilatkozata folytán. Hazafi­i szolgálatot teljesítenek, ha ragasz­kodnak Somssich Pál jelöltségéhez­, kinek Somogy­­megye, s nevezetesen Kaposvár is annyit köszön­het. Válaszszák meg őt visszavonulási szándéka daczára is, s követeljék tőle ezen áldozatot a ha­za iránti kötelesség és a párt nevében, s ezt Soms­sich Pál, ki a pártegyesülésnek oly őszinte hive, meg nem tagadhatja. Az M5 szolgálatára a hazának még szüksége van. És ez alkalommal azt vagyunk bátrak kér­deni, hogy micsoda pártlap az a „Somogy“, mely­ről azt írták, hogy a szabadelvű párt közlönye ? Mert ha az, akkor ugyan nem felel meg feladatá­nak vagy ígéretének. Neki elég volt Somogy me­­gye egyik legérdemesebb fiának Somssich Pálnak lemondását néhány szóval jelenteni, s azután mind­járt sietett egy szélsőbali jelöltet feldicsérni, a­mi bizony furcsa párt­taktika. Az egyik párt lapjának a másik párt embereit, kivált választások idején, egekig emelni, nem járja. A pártérdek ilyenkor azt követeli, hogy a magunk embereit jelöljük és ajánljuk érdemeik, képességük és kiváló tulajdon­ságaik felsorolásával a választók figyelmébe, mert utoljára is a legfőbb czél a párt által kitűzött el­vek diadalra juttatása, s a képviselők az eszkö­zök, kiket a czél elérésére megválasztunk. Figyelmeztetjük ezeknél fogva még egyszer a kaposvári kerület szabadelvű pártját, hogy elő­ször récen legyenek a szélsőbalról megindított iz­gatásokkal szemben, s másodszor válaszszák meg­­ Sommssich Pált. A J­ó­k­a­i-p­á­­r­t nagybizottsága ma alakult meg a körúti Szabó-udvaron. A választmány 100 tagból 411. Elnökökké: dr. Siklóssy Gyula, Brauer Miksa és Nagy István lettek. Egy 24 tagú bizott­ság küldetett ki, mely Jókai Mórt holnap kéri fel a jelöltség elfogadására és erről holnap este hat órakor referál a bizottságnak. (Igen helyesen és reméljük, hogy a bizottság nem fogja magát kijátszatni a Szentkirály­i- Steiger consortium fogásaival. Szerk­esztő:) A terézvárosi szabadelvű Horn-párt a mai napon megtartott közgyűlésén a tanácskozási te­rem a számosan megjelent választó­polgárság által zsúfolásig tömve volt. Elnöklő Gödi Károly üdvö­zölvén a nagy számban megjelent, választó­polgár­ságot, kiemeli, hogy ily élénk részvét mellett győ­zelmünk fényes lesz. Egyúttal jelentést tesz, hogy hazánk régi­­ koronavárosának , Pozsonynak egyik kerülete tegnap reggel 6 órakor küldöttsé­­gileg Horn Edénél tisztelgett, felszólítván őt a jelöltség elfogadására. Válaszában határozottan ki­jelenté, hogy mindaddig, míg a terézvárosi válasz­tópolgárság őt becses bizalmával támogatja, e je­löltségről semmi feltét alatt le nem mond. Ezen kijelentése daczára Pozonyban jelöltnek proclamál­­tatván, kerületünk csak büszke lehet, hogy ily te­kintélyes város tagadó válasza daczára Horn fényes nevét zászlajára irta. A napr­end főbb pont­jait az ellenjelöltnek utóbb helyreigazított alakban közzébocsátott nyilatkozata képezvén, a közgyű­lés ezen nyilatkozat daczára visszautasította azon sérelmet, mintha választó s választó közt szavazat és súly szerint különbség volna teendő. Bakonyi különösnek találja, hogy az ellenpárt saját mani­­festuma szerint csak most gondoskodott arról, hogy valódi férfiakat válaszszon. Steinitz Adolf népszerű beszédében az ellenpárt állását osto­rozván, kiemeli, hogy azon idő, melyben kü­lönféle nemtelen pressiókkal a választókra hat­ni lehetett, túlélte magát. Kiemeli Hornnak külföldöni működését, s buzdítja a választókat leg­szentebb polgári kötelességük lelkiismeretes, ki­tartó teljesítésére. Ifj. Ludwigh János bejelenti, hogy a VII. kerületi polgári kör túlnyomó szava­zattöbbséggel Horn jelöltsége mellett nyilatkozott. Schwell úr indítványt terjeszt be, melyben a vá­lasztásoknál előforduló vesztegetések megakadályo­zása czéljából egy 100 tagú bizottság megválasz­tását javaslatba hozza ; dr. Schwarcz Gyula ezen indítványt a végrehajtó bizottsághoz áttétetni kéri, megjegyezvén, hogy azon utópiai időszakot, mely­ben nem lesz senki oly gazdag, hogy valakit megvesztegethetne, s senki erkölcsileg oly szegény, hogy megvesztegethető volna, még el nem érkezett, mégis hiszi, hogy e kerületnek ezrei minden csá­bító eszközök daczára zászlónkat diadalra fogják emelni, mert fegyverünk a törvény, czélunk az igazság, törekvésünk diadala, a közjó elérésére. Elnöklő a közgyűlést „Éljen Horn Ede!“ kiáltással befejező, mire a nagyszámú választópolgárság lel­kes éljenzésekkel a polgári lövöldében megtartandó társas vacsorára kiment. A közös budget végleges megállapítása nem igen várható a közel­jövőben. A kiadásokat még a közös minisztertan is sem tárgyalta, s az eddigi gyakorlat szerint csak a három közös mi­niszter megállapodása után kerül a javaslat az ő felsége elnöklete alatt a miniszterelnökök és két pénzügyminiszter részvételével tartatni szokott tanácskozás elé. A részleteket illetőleg a „N. Fr. Presse“értesül, hogy a közös külügyminisztérium költségvetése kész, s csak egyetlen­­pontban kü­lönbözik a múlt évitől, tudni illik — a ez.­péter­­vári követi állomásra kért többlet által. A had­ügyi költségvetést illetőleg a hírek különbözők, három egész öt millió közt változván az összeg, mennyire a kért többlet rúgna, s ezen belül lenne az ágyúc­élokra szükség is. Az adatok különböző volta abból magyarázható meg, hogy még maga a kormány sem határozott véglegesen sem a hadügyi budget felett általában, sem különösen a megren­delendő ágyak kérdésében. A nevezett lap meg­említi még azt a hírt is, hogy a hadügyminiszté­­rium az ágyúk beszerzésére a katonahelyettesek alapjának felhasználását fogná javasolni a delegá­­cióknak. A vámszerződés megkötésére Oroszország ál­tal kiküldött biztosokkal — mint Bécsből távírják, — tegnap volt meg a zárkonferencia. A bankkérdésről a „NI.” Fr. Pr.“ igen érde­kes módon emlékezik meg. Azt kívánja, hogy hadd hízelegjenek Bécsben egy kicsit a magyarok nemzeti hiúságának, s mindezért nem kér cserébe mást, csak azt, hogy mi meg ismerjük el az árfo­lyam egységét. Ez áron megengedi, hogy rendez­hessük bankviszonyainkat egészen kedvünk sze­rint. Azt elhiszszük, csakhogy az ily jóakaratból nem kérünk. Ha egyszer elismerjük azt, hogy ár­folyamunknak nem szabad a bécsitől eltérnie, ak­kor a magyar bank minden függetlensége puszta illúzió, úgy látszik a „N. Fr. Pr.“ csak azért ád az egyik kezével, hogy aztán a másikkal anná kényelmesebben turkálhasson a zsebünkben. Már az ilyen barátság helyett jobban szeretjük, ha régi szép hangján szól hozzánk. Minek is erőlteti ma­gát, szerelmes pislogásával, nálunk ugyan senkit sem fog elbolondítani. Pest megye ráczkevei kerülete vasárnap tartja képviselőjelölő értekezletét. Figyelmeztetjük a ke­rület szabadelvű pártját, nehogy a jelöltekben való meghasonlás által koc­káztassa a megye ezen je­lentékeny kerületének reánk nézve elveszését, elő­mozdítván így egy más pártbeli jelölt esetleges megválasztatását. Igen sajnos lenne, ha a szomszéd szent­endrei kerületben meghonosult vesztegetés és itatás erkölcsrontó mételye ide is átplántálódnék. Igaz, hogy a törvény most szigorúbb a vesztege­tés mindenféle nemeire, s bizonyára a választás megsemmisítésével sújtaná azt a képviselőt, a­ki, vagy a­kinek nevében ily eszközök is alkalmaz­tatnának, de a fő az, hogy a szabadelvű pártbeli­ jelöltek közötti verseny szabadságának a kerület szabadelvű pártja, s illetőleg bizottsága szabjon határt, ha veszélyt lát, s felhívjuk erre az országos központi bizottság figyelmét is. Mint Konstantinápolyból táviratozzák, Hirsch báró fölhagyott minden reménynyel, hogy kielégítő eredményre juthat, s valószínűleg már a legköze­lebbi hajóval eltávozik Konstantinápolyból. — A sófia-üszkübi stratégiai vonalra nézve a Port a vég­leg megegyezett Crabbe vállalkozóval. A pozsonyi második választókerület válasz­tóinak közgyűlése, mint egy távirat jelenti, egy­hangúlag Horn Ede államtitkárt kiáltotta ki kép­viselőjelöltnek. (Váljon ez nem fogás akar lenni, afféle terézvárosi, milyenre 1872-ből emlékszünk. A pozsonyi szabadelvű párt már felállította jelölt­jeit, a mint tegnap táviratok jelentették, Szlávy Jó­zsef és Simonyi Irén urak személyében). úgy halljuk, hogy Pest megye ráczkevei ke­rületében gr. Apponyi Albert tegnapelőtt je­löltül lépett fel a jobboldali ellenzék programj­ával. ____ A magyar nyelv alkalmazása és hasz­nálata tárgyában az osztrák államvasúttársulat fő­­igazgatósága közelebbről körrendeletet intézett ma­gyarországi hivatalnokaihoz, mely a következő pontokat tartalmazza : 1. A társaság szolgálatában akár végleges akár ideiglenes minőséggel alkalmazott minden kö­zegnek a német nyelven kívül a magyar nyelvet oly tökéletesen kell elsajátítania, hogy ezen nyelven ma­gát szó és írásban nehézség nélkül kifejezhesse és hivataloskodhassék, azok pedig, kik ezirányu kötelezettségüket elmulasztanák, ennek kellemetlen következményeit önmaguknak tulajdonítsák. 2. A társaság Bécs, Budapest, Temesvár és czeglédi állomásain magyar nyelv tanfolyamokat nyittatott, hogy a nevezett állomások minden közegei, kik a magyar nyelvet más után meg nem tanulhatnák, azt ezen tanfolyamokban sajátíthassák el, az illető szol­gálati főnökök pedig kötelesek a szóban forgó tan­folyamok látogatása és az azokban tett haladás te­kintetében a főigazgatónál minden egyes hallgató­ra nézve jelentést tenni. 3. A főigazgatóság külön vizsgáló biztosokat fog kinevezni, kik a társaság magyar állomásain a magyar nyelv tanulmányozásá­ban tett haladást megvizsgálják, és a 8 hóról 3 hóra megejtendő vizsgálat eredményét egy külön kimu­tatásban a főigazgatóságnál bemutatni kötelesek. 4. Az állomásokon és a vonatoknál a magyarul beszélő személyzet beosztása oly módon intézendő el, hogy a közönséggel már most is magyar nyelven lehessen érintkezni. 5. A hatóságokkal­ érintkezésnél az ügy­iratok magyar szöveggel látandók el.­­ 6. A közönséggel való írásbeli érintkezésben a társaság közegei mindig azon nyelvet kötelesek használni, melyen az illető beadvány szerkesztetett, és így magyar beadványok mindig magyarul inté­zendők el. 7. Forgalom , távirda , vonatmozgósítás és hajózási szolgálatban előforduló különös műszaki elnevezéseknél haladéktalanul a megfelelő és ható­ságilag megállapított kifejezések alkalmazandók, a­mint ezek a m. akadémia által felülvizsgált mű­­szótárban tartalmazzák; és bár feltételezzük, hogy ezen szótárt, mely Budapesten Tettey Nándor és társa könyvkereskedésében 80 krért megvehető, minden közegünk meg fogja szerelni, a főigazga­tóság mindamellett is a szolgálati és állomási fő­nök urakhoz a kérdéses szótárból a személyzet díj­mentes használhatása végett megfelelő számú pél­dányokat fog meneszteni. 8. A magyar vonatok és hajóknál alkalmazandó hivatalnok és szolgák fel­vételénél egyáltalán csak oly folyamodók fognak tekintetbe vétetni, kik a német nyelven kívül a magyar nyelvet szó- és írásban leírják. 9. Midőn személyzetünknek a magyar nyelv elsajátítására vonatkozó folytonos felügyelete és a magyarul be­szélő folyamodók alkalmazására nézve, első vonal­ban is az üzleti szolgálat helyi főnökségeit tesz­­szük felelőssé, ezeket határozottan oda utasítják, hogy személyzeti javaslataik mindenkori összeállí­tásánál első­sorban is azon hivatalnokokat és szol­gákat vegyék tekintetbe, kik magukat a magyar nyelv elsajátítása körül kifejtett szorgalom és ko­moly törekvés által kiválóan kitüntetik, s kartár­saiknak e részben jó példát adnak. Ezen szolgá­lati rendelet a személyzeti ügyekre vonatkozó álta­lános utasítás kiegészítéséül tekintendő. A temesmegyei árvaügyek. A hi­vatalos lap mai száma a következő felvilágosítást tartalmazza: A „Magyar Politika“­­ évi 139-ik számá­ban „Egy temesmegyei lakos“ aláírással ellátott közleményben az foglaltatik : 1. Hogy Temesmegye árvapénztáránál a kamathátralékok 700,000 frtot meghaladó összegre szaporodtak. 2. Hogy Temes­megye mintegy 60.000 frt kamathátralék elenge­dése mellett Rigyicsky Pál jelzálogi ingatlanainak szabad kézbeli eladását engedélyezte. 3. Hogy a Temesmegye árvaszéke által a Milecz örökösök fóliái birtokának gondnokául kinevezett ifjabb Or­mos Zsigmond megyei al­ügyész, gondnokká lett kineveztetése után az említett birtokot, az ezen lévő terméssel együtt saját atyjának Ormos János­­nak szabad kézből, az ottani viszonyoknak meg nem felelő árért eladta, és hogy a gyámható­ság, daczára ezekre menő hátralékainak ezen eladást, illetőleg vételt azonnal és rohamosan jóváhagyta. Illetékes helyről fel vagyunk hatalmazva, ezen névtelenül közlött adatokra nézve kijelenteni, hogy a belügyminiszter úr valamint az egész országban az árvaügy kezelését kiváló figyelemmel kíséri, úgy a temesmegyei árvapénzek hátralékos kamatainak behajtása iránt is kellő intézkedéseket tesz.­­ A Rigyicsky Pál birtokának eladására nézve egysze­rűen csak annak megjegyzésére szorítkozunk, mi­ként ez a megye közgyűlése által javaslatba ho­zatott ugyan, de ez miniszteri jóváhagyást még nem nyert. — A harmadik ügy a tiszti ügyész ál­tal felebbeztetvén, a mennyiben az árvaszék hatá­rozata a kiskorúakra nézve sérelmes, ez úton nye­rend orvoslást. A romániai vámszerződés. A Romániával kötendő vámszerződés fogja, mint a tegnapi lapokból látom, a ma Bécsben tar­tandó minisztertanács tárgyát képezni. Erre vonatkozólag a félhivatalos bécsi „Mon­tagsrevue“ olyforma commentárt ír, melyet enge­dékenységnek is lehetne nevezni a magyar érdekek iránt, mintha nem tudnánk itt, hogy a romániai szerződés első­sorban is a bécsieket érdekli; ők sürgetvén ezt régóta, az ő speciális érdekök kíván­ván annak mielőbbi életbeléptetését. Mert a gabonavám eltörlése, melyért cserében Románia a gyapjú, és gyapjúneműek, a bőr- és bőráraknak beviteli vámtételeit leszállítani hajlandó.

Next