Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)
1875-06-11 / 160. szám
Egész évre Félévre Előfizetési árak : 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. • 1O „ — „ Egy hónapra 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca* 6. sz. Semmit sem közlünk , ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésér nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 160. szám. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek POLITIKAI NAPILAP irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, péntek, június 11 1875. 711. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Ktey évre............................20 forint, — kr. Félévre ....... 10 ., — kr. N gyedévre............................5 „ — kr. lénásr dóm......................................1 „ SO kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen - nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Fester, nádor-uteza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megretnletések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Eger, június 10. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Heves megye pétervásári választókerülete mai napon tartott értekezletén gr. Keglevich Gábor volt képviselő köztetszéssel fogadott beszámoló beszéde után, miután az újból felajánlott bizalmat megköszönte, Ivády Béla szabadelvű pártit egyhangúlag jelölte ki. Erzsébetváros, június 10. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Dr. Patrubány fővárosi tiszti főorvos volt képviselő díszes hallgatóság előtt ma tartotta átalános tetszésben részesült beszámoló beszédjét. Sepsi-Szent-György, június 10. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Szentiványi ma foglalta el főispáni székét. Sepsi-Sz.-György városában a bizottság zajos éljenzéssel fogadta, s beszéde köztetszéssel találkozott. Tiszteletére ezután 150 teritékű díszebédet rendezett a város közönsége; a lelkesedés általános. Zágráb, jan. 10. (Országgyűlés.) Makonecz 10 képviselő által támogatva Darai beszéd után a következő sürgősségi indítványt nyújtja be: Mondja ki az országgyűlés, hogy ő felsége elé legalázatosabb feliratot fog terjeszteni, melyben ő felségét kéri, hogy ezen országgyűlés legközelebbi ülésszakára királyi hatalmánál fogva a határőrvidékről is hívjon meg képviselőket, és pedig azon választási módozat alapján, melyet a bán a határőrvidék parancsnokával egyetértve, királyi jóváhagyás mellett, a Horvátország számára fennálló választási rend elvei alapján fog megállapítani; ő felsége szólítsa fel ezen országgyűlést valamint Dalmátországot országgyűlési bizottságok kiküldésére, melyek egyetértésével Dalmátországnak Horvátországgal való egyesítésének módozata és oly ideiglenes választási rend lesz megállapítandó, mely szerint Dalmátország a horvát-szlavon-dalmátországi országgyűlésen képviseltetni fog; végül kegyeskedjék .5 felsége a horvát-szlavon-dalmátor- szági ösz-országgyűlésnek a magyar-horvát kiegyezést utólagos jóváhagyás illetőleg módosítás végett alkotmányos tárgyalásra előterjesztetni. A napirendre térve a görög-keleti egyház ügyeinek rendezésére vonatkozó törvényjavaslat az általános és részletes vitában elfogadtatik, úgyszintén az ügyvédi rend az általános tárgyalásban. A gyűlés végén Zsivkovics osztályfőnök szólal fel Makanecz sürgősségi indítványa ellen, mire Mrazovics indítványozza, hogy Makanecz indítványa egy ad hoc kinevezendő bizottság elé utasíttassék,ami elfogadtatott. Brüssel, jan. 10. Az „Indépendence“ közzéteszi a bizonyos büntettajánlatok büntethetőségére vonatkozó törvényjavaslat szövegét. Ki ölés bűntettének elkövetésére ajánlkozik, kényszermunkával büntettetik; ki ölésben való részvételre ajánlkozik és ki ezt elfogadja 3 hónaptól 5 évig terjedhető fogságra ítéltetik; a bűnösök az országból ki is utasíthatók és 5—10 évig rendőri felügyelet alá helyezhetők. Egyszerű szóbeli ajánlat nem esik büntetés alá, ha nem függ össze ajándékokkal és ígéretekkel. A bűnösök kiszolgáltatására vonatkozó törvény az illető pótlásokkal ki fog egészíttetni. Berlin, jún. 10. A képviselőházban a pénzügyminiszter, szemben azon állítással, hogy a Seehandlung további fennállása hátrányul szolgál, kimutatja, miszerint a Seehandlung nem idézte elő a közgazdász crisist, és hogy a közgazdasági viszonyok hanyatlása egyáltalán nem tapasztalható, sőt inkább előrehaladás, az alsó néposztályok helyzete soha sem volt kedvezőbb; ő nem hiszi, hogy a kormány a szabad kereskedés vagy a mérsékelt védvám rendszerét el fogná hagyni, hogy a teljes védvámot behozza, ő legalább ehhez soha sem fogja kezét nyújtani. (Tetszés.) Berlin, jún. 10. Forster herczeg-püspök a birnbamni bíróság által a Kicke kadhmei prépost ellen kimondott nagy excommunicatió miatt 2000 márk pénzbírságra vagy 133 napi fogságra ítéltetett. Berlin, jún. 10. A mai tőzsdén internationale értékek nyomott hangulatban voltak, vasutak és járadékok szilárdak, bankok gyengébbek. Bés, junius 10. (NIlv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 82.—. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 223.— Magyar záloglevél 86.90 Erdély 128—. Magyar keret vasut 51.—. Magyar sorsjegy 81-50. Magyar földhitel 75.25. Magyar vasuti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 8.—. Franco-magyar 59.75. Alföld 182.50. Magyar északkelet vasút 127.—.Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 66.80. Tisza vasút 193—. Municipal-bank —.—. Pesti bank — Amsterdam, jun. 9 Búza márcz. 276. máj. — Bors márcz. —. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 62.szám. Péntek, junius 11-én. Eichner Anna k. a. fölléptéül: A jó falusiak. Színmű 5 felv. Irta Sardou V. Fordították: Paulai Ede és Szerdahelyi K. Az indulót szerzette Nikolics S. Kezdete 7 órakor. Budapest, junius 10. A választások előtt. IX. Az „egy akol és egy pásztor felé irányzott sóvárgás és remény nagyon fogyatékán van már a mennyországra számot tartható hitfelekezeti együgyüség avatottjai közt is. Mert hát az emberiség mindinkább levetkezi és birka-természetét anélkül, hogy már közel érezné magát azon angyali állapothoz, melyben egy angol író borzadálylyal jelezte a szörnyeteg jövetelét, kit minden földi gyarlóságtól megtisztult „tökéletetes lény“ gyanánt fog elismerni az akkori civilizált világ. Mert hát a hitetlenség terjed nagyon, s most már tamáskodnék Tamás a feltámadás csodájában még azon esetben is, ha megtapogatná a felfeszített üdvözítőnek sebhelyeit. Egy szóval: haladunk nem tudni hova, éppen mint földtekénk, melynek meghatározott — tengely körüli, 24 órai, és napkörüli, évenkinti — forgandóságain kívül egy határozatlan mozgása is van, egész solaris rendszerével egyetemben, a Herkules constellatióban szereplő A csillag felé, hol az isten a megmondhatója mi vár rá, majd később néhány százezer vagy millió esztendő múltával. De haladunk. Azaz mind inkább akarja tudni az okát mindennek mindenki, s a képtelenségben megnyugodni, már nem elég „a mester szava“. Hiszékenyek és szenteskedők vannak számosan most is, és lesznek még soká, de a vakhit emberei srevendülnek szemlátomást mindenütt, ahol a vasúti mozdony, villanytávirat és a gőzsajtó meghonosultak. De ha az emberiség nem az „egy akol és egy pásztor“ felé tart, hanem út meg új felekezetekben és egyházakban rajzik előre a „tiszta hit“ útjain is: ugyan mire alapíthatja egy értelmes, mivelt és számító ember a várakozást, miszerint a politikai fejlődés egyik vagy másik fordulata fogja létesíteni azt, amit nem várhatni többé a „nem e világból való“ dolgok iránti fogalmakra nézve sem. Ez igen balga várakozás és nem csak a nemzetek alkotmányos küzdelmének öszszes története, hanem a társadalmi osztályok érdekharczainak fokozatos bonyolódása által is meg van cáfolva. S ezért nem tudom én magamnak kimagyarázni, hogy miként okoskodhatnak az átalános egyértelműség szükségességéről s az ellenzéki pártállás felesleges, sőt államilag veszélyes voltáról még az olyan gondolkozó és ismeretdús államférfiak is, mint Szlávy József és Wahrmann Mór. Mert hát ha felteszszük is — dato sed non concesso — hogy nekik van igazuk, vagyis, hogy igen üdvös dolog volna, ha minden magyar ember esze egy után ballagna hazánk boldogítására: hiszik-e, hogy ez lehetséges? Ha pedig nem hihetik, ugyan miért vesztegetik idejüket és elmésségüket egy olyan sóvárgás helyességének bizonyítgatására, amelynek teljesülése az absolut lehetetlenségek közé tartozik. Egy párt! Hiszen, kérem, ez nem létezett és nem is fog létezni soha, csak két állapotban: az emberiség vadságában, midőn a Rousseau erdősége alatt még a contrat social sem termett meg, s minden „nemzetség“ az illető főnök wigwamja körül járta egyhangú bolondját, és a temetőben, hova, reményem, meg fognak előzni fajunk ellenségei. Felesleges vagy nem felesleges, veszélyes vagy nem veszélyes: az egyet nem értés megvan és meglesz, mint megvolt mindég, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs két fűszál, mely tökéletesen egyenlő volna, s mert a világ nem a sphaerák harmóniája, hanem az ellentétes erők közreműködése által halad. Hát nincs előttünk elég világos és gyakran leverő példa, hogy egy ország polgárai még akkor is pártokra szakadnak, mikor nem a békés élet napirendre jutott feladatainak rendes megoldása vár reájuk, hanem az idegenek által fegyveresen megrohant nemzeti élet védelme ? Nem is szólva saját történetünkről 1848—49-ben, ugyan hát nem láttuk-e a minap, hogy a francziák mennyire nem értettek egyet a német hadseregek ellenében sem ? Ha azonban a pártok tétele egy örökös tény még akkor is, midőn az kárhozatos és megbélyegzendő, a haza életét fenyegető háború alatt is, minek vonni kétségbe létjogukat akkor, midőn a fokozatos javulást előmozdíthatják s a parlamenti rendszer keretébe tartoznak. Aki nem akar ellenzéket, az — szerintem — dictatorságot akar; de ha ezt akar, hát mondja ki kereken s ne beszéljen többet alkotmányos önkormányzatról. Ha pedig nem akar dictatorságot, akkor nem bir kellő érzékkel a parlamentarizmus követelményei iránt. Nekem nem kellett a párthatalmi monopólium akkor sem, midőn ellenzéki voltam s nem kell most sem, midőn kormánypárti vagyok, mert nem a dictaturában, hanem az alkotmányos erők viszonyosan ellenőrködő működésében látom nemzetünk érdekeinek felvirágzását. A szabadelvű pártra nézve pedig egyenesen tömörülési előnynek tartom a conservatív ellenzék alakulását. Mert én inkább szeretem, hogy a bármi okon keletkezett és keletkezhető elégedetlenségek számára legyen egy szervezett, alkotmányos és parlamentáris gyülhely, mintsem, hogy benn maradjanak pártunkban, mint forrongó elemek és áskálódó „vakondokok“. Hát nem volt elég az utolsó három év eseményeinek tanúsága, hogy mennyire nincs biztonság az olyan „óriási többségben“, melynek soraiból nem tudják hová távozzanak a bukott, nyughatatlan, elégedetlen ambitiók? Hiszen nem is képzelhető olyan párt — bármily hatalmas legyen is — a mely minden nagyravágyást kielégíthetne, minden hiúságnak kedvére járhatna, minden tehetséget alkalmazhatna s minden érdeket kímélhetne. Már pedig a nagyra vágyás, kivált ha nem jogosult, a hiúság, kivált ha selejtes, a tehetség, kivált ha önhitt, s az érdek, kivált ha nemtelen — nem könnyen bocsátják meg számításaik meghiúsulását. Ha van ellenzék, melynek kormányrajutása előbb-utóbb remélhető, elmennek oda, s igy erősítik nem csak azt, de a kormánypártot is, melynek összetartását nem háborgatják maradásukkal. Ezért tartom én a conservatív ellenzék alakulását kívánatosnak a szabadelvű pártra nézve, amely bizony minden ambitiót kielégíteni épp oly kevéssé lesz képes, mint bármely más párt a világon, a hazánk helyzeténél sokkal kedvezőbb viszonyok közt. Fontosabb ennél a parlamenti rendszer érdeke, amely engemet mindenek felett vezérel a conservatív ellenzék szervezkedésének üdvözlésében, habár eljárását — mint ki fogom mutatni — helytelennek és tévesnek tartom. Sommeich Pál, amint már írtuk volt, nem szándékozik többé képviselőjelöltül fellépni. Hanyatló kora — így nyilatkozott a rigyiczai kerület választóihoz intézett nyílt levelében — a magánélet nyugalmára vágyik,és a közpályán eltöltött 44 éves szolgálata erre jogosítja. Az igaz, hogy a visszavonulás jogosultsága nem vonható kétségbe, még akkor sem, ha valaki olyan szellemi és testi erőnek örvend, mint a minőben van Somssich Pál, de a jogosultságon felül van még valami, s ez a kötelesség. Ha sajnáltuk azt, hogy a rigyiczai kerület felkérését nem fogadta el, még inkább sajnálják, hogy egy másik kerület felhívására is tagadólag válaszolt. Amint ugyanis értesülüek, a kaposvári kerület kérte fel újabban Somssich Pált a jelöltség elfogadására. E kerületet illetőleg pedig a jelenlegi viszonyok között a tagadó választ éppen nem találják igazolhatnak, mert itt arról van szó, hogy a szélsőbal leszorításával, pártunk e kerületet ismét megnyerje s meg is nyerné, ha Somssich a jelöltséget elfogadja. Nem tagadhatja meg ezt éppen ő, ki a pánegyesülés eszméjének megpendítői közé tartozik, s annak legbuzgóbb harczosa volt, kijelentvén, hogy csak ettől várja viszonyaink jobbra fordulását. Mi nem képzelhetjük a jövő törvényhozást Somssich Pál nélkül, s éppen azért figyelmeztetjük a kaposvári kerület szabadelvű pártját, ne hagyja a kerületet félrevezettetni sem a látogatásra készülő szélsőbali népboldogítók által, sem önmagát tétlenségre kárhoztatni Somssich nyilatkozata folytán. Hazafii szolgálatot teljesítenek, ha ragaszkodnak Somssich Pál jelöltségéhez, kinek Somogymegye, s nevezetesen Kaposvár is annyit köszönhet. Válaszszák meg őt visszavonulási szándéka daczára is, s követeljék tőle ezen áldozatot a haza iránti kötelesség és a párt nevében, s ezt Somssich Pál, ki a pártegyesülésnek oly őszinte hive, meg nem tagadhatja. Az M5 szolgálatára a hazának még szüksége van. És ez alkalommal azt vagyunk bátrak kérdeni, hogy micsoda pártlap az a „Somogy“, melyről azt írták, hogy a szabadelvű párt közlönye ? Mert ha az, akkor ugyan nem felel meg feladatának vagy ígéretének. Neki elég volt Somogy megye egyik legérdemesebb fiának Somssich Pálnak lemondását néhány szóval jelenteni, s azután mindjárt sietett egy szélsőbali jelöltet feldicsérni, ami bizony furcsa párttaktika. Az egyik párt lapjának a másik párt embereit, kivált választások idején, egekig emelni, nem járja. A pártérdek ilyenkor azt követeli, hogy a magunk embereit jelöljük és ajánljuk érdemeik, képességük és kiváló tulajdonságaik felsorolásával a választók figyelmébe, mert utoljára is a legfőbb czél a párt által kitűzött elvek diadalra juttatása, s a képviselők az eszközök, kiket a czél elérésére megválasztunk. Figyelmeztetjük ezeknél fogva még egyszer a kaposvári kerület szabadelvű pártját, hogy először récen legyenek a szélsőbalról megindított izgatásokkal szemben, s másodszor válaszszák meg Sommssich Pált. A Jókai-párt nagybizottsága ma alakult meg a körúti Szabó-udvaron. A választmány 100 tagból 411. Elnökökké: dr. Siklóssy Gyula, Brauer Miksa és Nagy István lettek. Egy 24 tagú bizottság küldetett ki, mely Jókai Mórt holnap kéri fel a jelöltség elfogadására és erről holnap este hat órakor referál a bizottságnak. (Igen helyesen és reméljük, hogy a bizottság nem fogja magát kijátszatni a Szentkirályi- Steiger consortium fogásaival. Szerkesztő:) A terézvárosi szabadelvű Horn-párt a mai napon megtartott közgyűlésén a tanácskozási terem a számosan megjelent választópolgárság által zsúfolásig tömve volt. Elnöklő Gödi Károly üdvözölvén a nagy számban megjelent, választópolgárságot, kiemeli, hogy ily élénk részvét mellett győzelmünk fényes lesz. Egyúttal jelentést tesz, hogy hazánk régi koronavárosának , Pozsonynak egyik kerülete tegnap reggel 6 órakor küldöttségileg Horn Edénél tisztelgett, felszólítván őt a jelöltség elfogadására. Válaszában határozottan kijelenté, hogy mindaddig, míg a terézvárosi választópolgárság őt becses bizalmával támogatja, e jelöltségről semmi feltét alatt le nem mond. Ezen kijelentése daczára Pozonyban jelöltnek proclamáltatván, kerületünk csak büszke lehet, hogy ily tekintélyes város tagadó válasza daczára Horn fényes nevét zászlajára irta. A naprend főbb pontjait az ellenjelöltnek utóbb helyreigazított alakban közzébocsátott nyilatkozata képezvén, a közgyűlés ezen nyilatkozat daczára visszautasította azon sérelmet, mintha választó s választó közt szavazat és súly szerint különbség volna teendő. Bakonyi különösnek találja, hogy az ellenpárt saját manifestuma szerint csak most gondoskodott arról, hogy valódi férfiakat válaszszon. Steinitz Adolf népszerű beszédében az ellenpárt állását ostorozván, kiemeli, hogy azon idő, melyben különféle nemtelen pressiókkal a választókra hatni lehetett, túlélte magát. Kiemeli Hornnak külföldöni működését, s buzdítja a választókat legszentebb polgári kötelességük lelkiismeretes, kitartó teljesítésére. Ifj. Ludwigh János bejelenti, hogy a VII. kerületi polgári kör túlnyomó szavazattöbbséggel Horn jelöltsége mellett nyilatkozott. Schwell úr indítványt terjeszt be, melyben a választásoknál előforduló vesztegetések megakadályozása czéljából egy 100 tagú bizottság megválasztását javaslatba hozza ; dr. Schwarcz Gyula ezen indítványt a végrehajtó bizottsághoz áttétetni kéri, megjegyezvén, hogy azon utópiai időszakot, melyben nem lesz senki oly gazdag, hogy valakit megvesztegethetne, s senki erkölcsileg oly szegény, hogy megvesztegethető volna, még el nem érkezett, mégis hiszi, hogy e kerületnek ezrei minden csábító eszközök daczára zászlónkat diadalra fogják emelni, mert fegyverünk a törvény, czélunk az igazság, törekvésünk diadala, a közjó elérésére. Elnöklő a közgyűlést „Éljen Horn Ede!“ kiáltással befejező, mire a nagyszámú választópolgárság lelkes éljenzésekkel a polgári lövöldében megtartandó társas vacsorára kiment. A közös budget végleges megállapítása nem igen várható a közeljövőben. A kiadásokat még a közös minisztertan is sem tárgyalta, s az eddigi gyakorlat szerint csak a három közös miniszter megállapodása után kerül a javaslat az ő felsége elnöklete alatt a miniszterelnökök és két pénzügyminiszter részvételével tartatni szokott tanácskozás elé. A részleteket illetőleg a „N. Fr. Presse“értesül, hogy a közös külügyminisztérium költségvetése kész, s csak egyetlenpontban különbözik a múlt évitől, tudni illik — a ez.pétervári követi állomásra kért többlet által. A hadügyi költségvetést illetőleg a hírek különbözők, három egész öt millió közt változván az összeg, mennyire a kért többlet rúgna, s ezen belül lenne az ágyúcélokra szükség is. Az adatok különböző volta abból magyarázható meg, hogy még maga a kormány sem határozott véglegesen sem a hadügyi budget felett általában, sem különösen a megrendelendő ágyak kérdésében. A nevezett lap megemlíti még azt a hírt is, hogy a hadügyminisztérium az ágyúk beszerzésére a katonahelyettesek alapjának felhasználását fogná javasolni a delegációknak. A vámszerződés megkötésére Oroszország által kiküldött biztosokkal — mint Bécsből távírják, — tegnap volt meg a zárkonferencia. A bankkérdésről a „NI.” Fr. Pr.“ igen érdekes módon emlékezik meg. Azt kívánja, hogy hadd hízelegjenek Bécsben egy kicsit a magyarok nemzeti hiúságának, s mindezért nem kér cserébe mást, csak azt, hogy mi meg ismerjük el az árfolyam egységét. Ez áron megengedi, hogy rendezhessük bankviszonyainkat egészen kedvünk szerint. Azt elhiszszük, csakhogy az ily jóakaratból nem kérünk. Ha egyszer elismerjük azt, hogy árfolyamunknak nem szabad a bécsitől eltérnie, akkor a magyar bank minden függetlensége puszta illúzió, úgy látszik a „N. Fr. Pr.“ csak azért ád az egyik kezével, hogy aztán a másikkal anná kényelmesebben turkálhasson a zsebünkben. Már az ilyen barátság helyett jobban szeretjük, ha régi szép hangján szól hozzánk. Minek is erőlteti magát, szerelmes pislogásával, nálunk ugyan senkit sem fog elbolondítani. Pest megye ráczkevei kerülete vasárnap tartja képviselőjelölő értekezletét. Figyelmeztetjük a kerület szabadelvű pártját, nehogy a jelöltekben való meghasonlás által kockáztassa a megye ezen jelentékeny kerületének reánk nézve elveszését, előmozdítván így egy más pártbeli jelölt esetleges megválasztatását. Igen sajnos lenne, ha a szomszéd szentendrei kerületben meghonosult vesztegetés és itatás erkölcsrontó mételye ide is átplántálódnék. Igaz, hogy a törvény most szigorúbb a vesztegetés mindenféle nemeire, s bizonyára a választás megsemmisítésével sújtaná azt a képviselőt, aki, vagy akinek nevében ily eszközök is alkalmaztatnának, de a fő az, hogy a szabadelvű pártbeli jelöltek közötti verseny szabadságának a kerület szabadelvű pártja, s illetőleg bizottsága szabjon határt, ha veszélyt lát, s felhívjuk erre az országos központi bizottság figyelmét is. Mint Konstantinápolyból táviratozzák, Hirsch báró fölhagyott minden reménynyel, hogy kielégítő eredményre juthat, s valószínűleg már a legközelebbi hajóval eltávozik Konstantinápolyból. — A sófia-üszkübi stratégiai vonalra nézve a Port a végleg megegyezett Crabbe vállalkozóval. A pozsonyi második választókerület választóinak közgyűlése, mint egy távirat jelenti, egyhangúlag Horn Ede államtitkárt kiáltotta ki képviselőjelöltnek. (Váljon ez nem fogás akar lenni, afféle terézvárosi, milyenre 1872-ből emlékszünk. A pozsonyi szabadelvű párt már felállította jelöltjeit, a mint tegnap táviratok jelentették, Szlávy József és Simonyi Irén urak személyében). úgy halljuk, hogy Pest megye ráczkevei kerületében gr. Apponyi Albert tegnapelőtt jelöltül lépett fel a jobboldali ellenzék programjával. ____ A magyar nyelv alkalmazása és használata tárgyában az osztrák államvasúttársulat főigazgatósága közelebbről körrendeletet intézett magyarországi hivatalnokaihoz, mely a következő pontokat tartalmazza : 1. A társaság szolgálatában akár végleges akár ideiglenes minőséggel alkalmazott minden közegnek a német nyelven kívül a magyar nyelvet oly tökéletesen kell elsajátítania, hogy ezen nyelven magát szó és írásban nehézség nélkül kifejezhesse és hivataloskodhassék, azok pedig, kik ezirányu kötelezettségüket elmulasztanák, ennek kellemetlen következményeit önmaguknak tulajdonítsák. 2. A társaság Bécs, Budapest, Temesvár és czeglédi állomásain magyar nyelv tanfolyamokat nyittatott, hogy a nevezett állomások minden közegei, kik a magyar nyelvet más után meg nem tanulhatnák, azt ezen tanfolyamokban sajátíthassák el, az illető szolgálati főnökök pedig kötelesek a szóban forgó tanfolyamok látogatása és az azokban tett haladás tekintetében a főigazgatónál minden egyes hallgatóra nézve jelentést tenni. 3. A főigazgatóság külön vizsgáló biztosokat fog kinevezni, kik a társaság magyar állomásain a magyar nyelv tanulmányozásában tett haladást megvizsgálják, és a 8 hóról 3 hóra megejtendő vizsgálat eredményét egy külön kimutatásban a főigazgatóságnál bemutatni kötelesek. 4. Az állomásokon és a vonatoknál a magyarul beszélő személyzet beosztása oly módon intézendő el, hogy a közönséggel már most is magyar nyelven lehessen érintkezni. 5. A hatóságokkal érintkezésnél az ügyiratok magyar szöveggel látandók el. 6. A közönséggel való írásbeli érintkezésben a társaság közegei mindig azon nyelvet kötelesek használni, melyen az illető beadvány szerkesztetett, és így magyar beadványok mindig magyarul intézendők el. 7. Forgalom , távirda , vonatmozgósítás és hajózási szolgálatban előforduló különös műszaki elnevezéseknél haladéktalanul a megfelelő és hatóságilag megállapított kifejezések alkalmazandók, amint ezek a m. akadémia által felülvizsgált műszótárban tartalmazzák; és bár feltételezzük, hogy ezen szótárt, mely Budapesten Tettey Nándor és társa könyvkereskedésében 80 krért megvehető, minden közegünk meg fogja szerelni, a főigazgatóság mindamellett is a szolgálati és állomási főnök urakhoz a kérdéses szótárból a személyzet díjmentes használhatása végett megfelelő számú példányokat fog meneszteni. 8. A magyar vonatok és hajóknál alkalmazandó hivatalnok és szolgák felvételénél egyáltalán csak oly folyamodók fognak tekintetbe vétetni, kik a német nyelven kívül a magyar nyelvet szó- és írásban leírják. 9. Midőn személyzetünknek a magyar nyelv elsajátítására vonatkozó folytonos felügyelete és a magyarul beszélő folyamodók alkalmazására nézve, első vonalban is az üzleti szolgálat helyi főnökségeit teszszük felelőssé, ezeket határozottan oda utasítják, hogy személyzeti javaslataik mindenkori összeállításánál elsősorban is azon hivatalnokokat és szolgákat vegyék tekintetbe, kik magukat a magyar nyelv elsajátítása körül kifejtett szorgalom és komoly törekvés által kiválóan kitüntetik, s kartársaiknak e részben jó példát adnak. Ezen szolgálati rendelet a személyzeti ügyekre vonatkozó általános utasítás kiegészítéséül tekintendő. A temesmegyei árvaügyek. A hivatalos lap mai száma a következő felvilágosítást tartalmazza: A „Magyar Politika“ évi 139-ik számában „Egy temesmegyei lakos“ aláírással ellátott közleményben az foglaltatik : 1. Hogy Temesmegye árvapénztáránál a kamathátralékok 700,000 frtot meghaladó összegre szaporodtak. 2. Hogy Temesmegye mintegy 60.000 frt kamathátralék elengedése mellett Rigyicsky Pál jelzálogi ingatlanainak szabad kézbeli eladását engedélyezte. 3. Hogy a Temesmegye árvaszéke által a Milecz örökösök fóliái birtokának gondnokául kinevezett ifjabb Ormos Zsigmond megyei alügyész, gondnokká lett kineveztetése után az említett birtokot, az ezen lévő terméssel együtt saját atyjának Ormos Jánosnak szabad kézből, az ottani viszonyoknak meg nem felelő árért eladta, és hogy a gyámhatóság, daczára ezekre menő hátralékainak ezen eladást, illetőleg vételt azonnal és rohamosan jóváhagyta. Illetékes helyről fel vagyunk hatalmazva, ezen névtelenül közlött adatokra nézve kijelenteni, hogy a belügyminiszter úr valamint az egész országban az árvaügy kezelését kiváló figyelemmel kíséri, úgy a temesmegyei árvapénzek hátralékos kamatainak behajtása iránt is kellő intézkedéseket tesz. A Rigyicsky Pál birtokának eladására nézve egyszerűen csak annak megjegyzésére szorítkozunk, miként ez a megye közgyűlése által javaslatba hozatott ugyan, de ez miniszteri jóváhagyást még nem nyert. — A harmadik ügy a tiszti ügyész által felebbeztetvén, a mennyiben az árvaszék határozata a kiskorúakra nézve sérelmes, ez úton nyerend orvoslást. A romániai vámszerződés. A Romániával kötendő vámszerződés fogja, mint a tegnapi lapokból látom, a ma Bécsben tartandó minisztertanács tárgyát képezni. Erre vonatkozólag a félhivatalos bécsi „Montagsrevue“ olyforma commentárt ír, melyet engedékenységnek is lehetne nevezni a magyar érdekek iránt, mintha nem tudnánk itt, hogy a romániai szerződés elsősorban is a bécsieket érdekli; ők sürgetvén ezt régóta, az ő speciális érdekök kívánván annak mielőbbi életbeléptetését. Mert a gabonavám eltörlése, melyért cserében Románia a gyapjú, és gyapjúneműek, a bőr- és bőráraknak beviteli vámtételeit leszállítani hajlandó.