Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)
1875-10-14 / 285. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyesi szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem kitzlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6.szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. POLITIKAI NAPILAP, 285. szám. Budapest, csütörtök, október 14. 1875. VI. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.................................20 forint — kr. Félévre......................................10 ., — kr. Negyedévre..............................5 „ — kr. Egy hóra..................................180 kr* * 1 Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Szeged, okt. 73. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata..) Lőw főrebbi ma éjjel elhunyt, temetése a közbeeső ünnepek miatt 17-én délután 21/1 órakor menend végbe. Bécs, okt. 13. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Ha az erdélyi katonai kórházak iránti pótelőterjesztésre nézve a két delegáczió közt egyetértés nem jönne létre, a kormány visszavonja ez előterjesztését. Bécs, okt. 13. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Ma délután 4 órakor a két hetes bizottság újból közös ülést tartott az erdélyi katonai kórházak ügyében. A magyar delegátusok nem pénz, hanem becsület kérdésének tekintik ez ügyet, az osztrákok pedig határozottan megtagadnak mindent. Szlávy elnök a magy delegátusok engedését valószínűtlennek tartja,de a maga személyére nézve óhajtana követítő lenni, ha az osztrákok formulázzák közvetítő javaslatukat. Az osztrák delegátusok visszavonulván, megmaradtak előbbi álláspontjuknál, s így eredmény nélkül oszlott szét a gyűlés. Holnap utolsó ülés, a helyzet aligha fog változni, s így szombaton közös szavazás lesz valószínűleg. Bécs, okt. 13. A bíródógyűlés delegatiója mai ülésében az üzeneteket tárgyalta. A vámilletéki maradékok beállítására vonatkozó korábbi határozatát illetőleg hozzájárul a magyar delegatio határozataihoz, úgyszintén a hadügyi ordinárium VI, VII. és VIII. czime tárgyában , a IX., XXI. és XXII. czimek eredeti szövegezéseiben hagyattak meg. A rendkívüli szükségletben parti ágyukra Pólában 120,000 írt, az igmándi erődre 100,000 frt szavaztatott meg, de a földrajzi intézetre vonatkozólag a korábban megszavazott öszszeg tartatott fenn. Az 1873-iki zárszámadás jóváhagyatik a „Przemysl erődre 100,000 frt“ czim kivételével, melyet a bizottság visszautasít. A határőrvidéki szükségletben tett túlkiadásokra a felmentés megadatik. Ezután a kérvények és határozati javaslatok tárgyaltattak. Xiondon, okt. 13. 1858. és 1862-iki török kötvények tulajdonosainak magángyülekezete egy határozati javaslatot fogadott el, mely szerint a nagyvezirnek 6-iki határozata ellen óvást tesznek ők az 1858-iki kötvények tulajdonosai számára egy bizottság kirendelését indítványozzák. München, okt. 13. A képviselőkamarában a felirati javaslat tárgyalásánál Stauffenberg remek beszéde végén egy 76 szabadelvű képviselő által aláírt nyilatkozatot olvas föl, mely a feliratban tapasztalható tényferdítés ellen óvást tesz, nevezetesen azon kísérlet ellen, mely szerint a népnek csak egy része állíttatik a hűséget és ragaszkodást megőrződnek, és a király szent személyének a pártok harczába bevonását hallatlannak tekinti annyival inkább, mert a szabadelvűek mit sem tudnak oly viszályról, mely a fejedelem és a nép közötti kapcsot lazította volna. A nyilatkozat végül a király iránt bizodalmat fejez ki és azt mondja, hogy továbbra is úgy mint eddig a nép szeretete és bizalma által hordva a jogot, törvényt és békét fenn fogja tartani. Berlin, okt. 13. A Prov. Corr.“ a német császár milánói látogatásában további fejlődését és megerősödését látja az európai nagyhatalmak között fennálló és az utolsó hetekben újonnan bebizonyult békeszövetségnek, miért ez összejövetel nagy politikai jelentőséggel bír. A német nép az első német császárt, ki az Olaszország iránti őszinte barátság gondolatával lépi át az Alpeseket, azon óhajjal és reménynyel kiséri útjában, hogy az ottani benyomások és tapasztalatokban mindkét népnek a politikai és szellemi haladás legmagasabb czéljaira irányuló törekvése hathatós biztosítékait találja. Berlin, okt. 13. A volt boroszlói herczegpüspök, a „Germania“ szerint, a porosz püspökségének valamennyi püspöki hatóságait feloszlatta és az azokkal való tárgyalások megszüntetését elrendelte. Belgrád, okt. 13. A romániai fejedelem a szerb fejedelem vasárnapi esküvőjére egy deputatiót küldött. Budapesti színlapok. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 147. szám. Budapest, csütörtökön, okt. 14-én, 1875. Lohengrin. Regényes opera 3 felvonásban. Szövegét és zenéjét irta Wagner Richárd. Személyek: I. Henrik (madarász) Németország királya Kőszeghy Lohengrin — — — — — Udvardi A. Brabant: Elsa — — — — Tannerné Gottfred herczeg, öcscse — — Istvánfi Ilka Telramundi Fridrik, brabanti gróf — Láng Ortrud, neje — — — — Kocsis Irma A király hirdetője — — — Tallián 1-ső ) — Balog L. 3-1aPród- Elsa szolgálatában ( Gobbi Adél 4 ík ) — Fichtnerné Kezdete 7 órakor. VAK-SZINHÁZ. Bérlet 9. szám. A nők iskolája. Vígjáték 5 felvonásban. Irta Moliére; fordította Szász Udmier Személyek: Arnolphe, máskép de la Soreheur — Szigeti József Agnes, fiatal ártatlan, Arnolphe neveltje Molnárné Horace, Agnes kedvese — — — Halmi Kis.. Chrysalde, Arnolphe barátja — — Komáromy Enrique, Chrysalde sógora — — Kőrösmezei Pronte, Horace atyja, Arnolphe jó barátja Pintér Jegyző — — — — — Leövey kezdete 7 órakor. Budapest, október 13. Budapest, október 13. A közös hadügyminiszter tegnap egy kis leczkét kapott a magyar delegátióban. Igaz ugyan, hogy a leczkére az 1873-diki túlkiadások adtak okot, s akkor még Kuhn úr volt a hadügyminiszter, aki nagy lelki nyugalommal fogja olvasni a referádát a lapokban, de az erélyesebb hang nem veszhet kárba a jelenlegi hadügyminiszterrel szemben sem, mert azt tapasztaljuk, hogy a hadügyminiszterek egyformán hajlandók a delegationális határozatok nem respectálására. Nem is egypár százezer, hanem mindjárt egypár millió túlkiadás, az nekik semmi, s hozzá az a naivindokolás, hogy kénytelenek voltak vele, mert a delegatió törölt az előirányzatból. Szinte nevetni lehetne, ha fizetni nem kellene. Ha valami, úgy az ártott a delegationális intézménynek, hogy a hadügyi kormányzat olyan kényen vette a dolgot, s a delegatió határozatait a túlkiadások által mindig illustriusokká tette. Jól mondta a delegatió egyik tagja, hogy ha így megy a dolog, maholnap nehéz lesz a delegatióba tagot fogni. Ugyan mire is való a delegatio, ha törlései miatt van szükség túlkiadásokra. Akkor sokkal egyszerűbb dolog lenne a hadügyi előirányzatban úgy, amint azt a generális urak bölcsen megállapítni méltóztatnak, megnyugodni, s a nagy terhet zúgolódás nélkül viselni. Nem kellene hozzá se delegatio, se országgyűlés. Ne tulajdonítsa másnak a hadügyi kormányzat, mint az elmúlt évek zárszámadásainak, ha akadnak, kik felteszik, hogy talán ez az ideál lebeg szemei előtt. Azok a zárszámadások mind arról tanúskodnak, hogy a hadügyi kormányzat nem tudja, vagy nem akarja magát beletalálni a 67-diki kiegyezés által teremtett alkotmányos formákba. A delegatio megállapítja az összegeket, meghatározza, mely címek között engedhető meg az átruházás, de a hadügyminiszterek nem tartanak meg semmit, s a zárszámadás tökéletesen felforgatott képét mutatja a megszavazott költségvetésnek. Czéltalan munka ez így, s mi vártuk a magyar delegációtól, hogy emlékeztetni fogja a hadügyminisztert a törvényre, melynek értelmében a felmentés meg is tagadható. Úgy is történt. Nem élt ugyan a felmentés megtagadásával most a delegatio, egyrészt azért, mert az 1873-iki túlkiadásokat lényegileg igazoltaknak találta, másrészt meg talán azért sem, mert az 1873-iki dolgokért nem a jelenlegi hadügyminiszter vonható közvetlenül felelősségre, de kifejezte az iránti várakozását, hogy ezentúl ahhoz tartják magukat, amit a delegatio kiszab, s nem állanak elő olyan mentségekkel, melyek azt bizonyítják, hogy a delegatio meghagyásai semmibe sem vézetnek. Nagy ideje volt e várakozás komoly kifejezésének javai is történtek már ez irányban felszólalások, de a magyar delegatió tegnapi ülése jóformán csak ezzel foglalkozott, s általános helyesléssel találkoztak azok, kik az eddig követett eljárást élesebben rótták meg, s kimutatták, hogy ilykép a delegationalis tárgyalások ad absurdum lesznek vive Olyan barátai soha sem voltunk a delegationalis intézménynek, hogy örökre fennállását kívánjuk és változhatatlannak tartsuk, de amíg a törvény a közös költségvetést ebben a formában parancsolja megállapíttatni, addig azt a törvényt meg kel tartani, s megtartását kívánnia kell annak is, ki a törvényt magát rosznak tartja. De ahogyan eddig bántak a megállapított közös költségvetéssel, az nagyon közel állott a törvény kijátszásához, s ez nem engedhető meg, kivált nem akkor, mikor egyáltalán nem hozhatók fel rendkívüli körülmények a törvényes határok meg nem tartásának indokolására. Követelnünk kell különösen a mai viszonyok közt, hogy a hadügyminiszter szorosan a megszavazott költségvetéshez tartsa magát, s ne tegye tönkre számításainkat utólagosan milliókra rugó kiadási többletekkel, amelyekre még póthitelt sem kér. A jövő delegatív feladata lesz érvényt szerezni a zárszámadásokra vonatkozólag tegnap hozott határozatoknak. Érvényt szerezni egész erélylylyel, a törvény szigorú megtartásával. Az ágostai hitvallású protestáns egyetemes egyház választmánya Geduly superintendens és Szentiványi Márton egyházkerületi felügyelő ikerelnöklete alatt ma reggel 9 órakor ülést tartott a végett, hogy az egyetemes felügyelő választása iránt az egyes egyházak részéről beérkezett szavazati leveleket felbontván és így a többség választottját megtudván, az a november 10-ére hirdetett egyetemes gyűlésen ünnepélyesen beiktathassék. Tudva van, hogy 3 hónappal ezelőtt ugyanazon az uton az egyes községek, melyek — az erdélyi szászokat ide nem számítván — 586 anyaegyházat képeznek, körülbelöl egy millió lélekkel, három jelöltet választottak, Zsedényi, Radvánszky és Szentiványi egyházkerületi felügyelőket. Ezen három jelöltre most történt a végleges szavazás. Összesen szavazott ezen másodszori szavazásnál 511 község, (több tót ajkú egyház nem szavazott), Zsedényire szavazott 445, Radvánszkyra 43, Szentiványira 23 egyház. E kitüntető, eddig ily választásnál még nem tapasztalt többséggel választott egyetemes felügyelő a november 10 én tartandó egyetemes gyűlésen ki fog hirdettetni és beiktattatni. Az akkor megelőző isteni tisztelet után a négy superintendens az oltár elé lépvén, az új egyetemes felügyelő, a legifjabb superintendens Szeberényi által felolvasandó esküforma szerint megeskettetik, ezután Zsedényi az egyetemes gyűlés elnökségét átveszi. Az ágostai hitvallású protestáns felekezet kebelében a legmagasabb s a legtiszteltebb az a polez, melyre hitsorsosai most Zsedényi Ede urat emelték. Úgy a hazája mint egyháza körül szerzett érdemekben gazdag férfiúnak ez méltólag kitüntető jutalma. Mi egész szívvel gratulálunk Zsedényi Ede úrnak e kitüntetésért, hitfelekezetének e választásért. Az igazságügyminiszter értesítvén a pénzügyminisztert arról, hogy az adóhivatalok egy része birói letéti, bevételi s kiadási naplókat oly hónapokról, melyekben letétemények be nem folynak s ki nem adattak, nem terjeszt fel : az ellenőrzés sikeres gyakorolhatása szempontjából, mint a „Nemzeti Hírlap“ írja, szoros kötelességévé tette a pénzügyminiszter az adóhivataloknak, hogy azon hónapokról, melyekben bírói letétemények be nem folynak vagy ki nem adatnak, nemleges naplókat szerkeszszenek, s azokat a szokott módon terjeszszék fel. Az osztrák delegátio tegnap tartott ülésében a hadsereg rendkívüli költségvetését vette tárgyalás alá. Az új ágyuk beszerzésére 181, millió, tábori távirdai szerekre 30,000 frt, gyalogsági és vadászfegyverekre 2.050,009 frt vita nélkül szavaztatott meg. Igmánd erőd felfegyverzésére előirányzott 170,000 frt Müller ezredes pártoló felszólalása dacára töröltetett, úgy szintén Póla parti ágyúira 240,000 frt, daczára, hogy a hadügyér kérte annak megszavaztatását; továbbá a főpróbákra kért 50,000 frt. Megszavaztattak azok a czimek vita nélkül a VII ig. Építkezésekre kért 184,000 frt helyett megszavaztatik 50,000 frt. A budapesti lőtérre megszavaztatik 36,000 frt és a pótlólag kért 94 000 frt is. Töröltetik a kórházak használatára kért 83,395 frt, de megszavaztatik X. czimben első építési rátákra 546,300 frt, második részletekre 110,000 frt, s a bécsi kaszárnyák vízvezetékére 51,300 frt. Krakó erődítésére kért összegnél (200,000 frt) élénk vita fejült ki, mely azzal végződik, hogy az összeg töröltetik. Budapest, október 13. 1875.*) Nem emlékszem, hogy valaha lapban roszul közölt nyilatkozataim rectificatiójával untattam volna szerkesztőséget vagy közönséget. De már oly óriási képtelenség, mint a milyet a f. hó 12-ki pénzügyi bizottsági jelentés számba ad, még az én birkatürelmemnek is sok. Nem azt mondtam én, hogy „azon tőkék, melyek jelenleg más helyeken — Pest megyénél stb. vannak elhelyezve (!) a forgalomnak adandók át.“ Mondtam azonban azt, „hogy igyekezzék a kormány oda hatni, hogy azon tőkék, melyek p. o. Pestmegye, vagy Pest város részéről, Budapest pénzintézetei valamelyikénél legfeljebb 5°/0 mellett gyümölcsözőig vannak elhelyezve, helyezettessenek el a zálogháznál, hogy eképen mind a tőkebirtokos nagyobb kamatot nyerhessen, mind pedig a zálogház több, s az eddigieknél olcsóbb kölcsöntőkét használva, a kisebb kölcsönigénynek is többet bocsáthasson rendelkezése alá. Azt hiszem, ez merőben más dolog, mint amit a reporter összeírt. Nem hiába voltam azon véleményben, hogy bizottságok üléseiből csak a történt megállapodások legyenek közölhetők. Bizonyosan a megjelenendő jelentések classicitásáról való előleges sejtelem sugalmazta ezen nézetemet. Szontagh Pál: Legújabban a bécsi szövőiparosok egy küldöttsége járt az osztrák kereskedelmi miniszternél. Szomorú színekkel festették helyzetüket, melyen csak vámemeléssel lehet segíteni. A miniszter, ki nagy készséggel ígérte meg az ugyanez alkalommal kért szövőiskola felállítását, kérelmek *) Kéretnek többi lapjaink e helyreigazító nyilatkozatról tudomást venni, tulajdonképem tárgyában nem adott határozott választ. A vámügyhez. .. Befejeztük a fogyasztási adókat, most áttérhetünk magára a vámterület kérdésére. Alig lesz ma még gondolkozó nemzetgazda, ki egy új védegyletet komolyan akarna. Akik a mai változott idők közt az elmúlt nagy kor e minden hibái és fogyatkozásai daczára is tiszteletreméltó eszméjét fölelevenítik, teljesen hasonlók amaz epigonokhoz, kik a nagy írókat vagy művészeket csupán külsőségeikben, vagy éppen extravagantiáikban utánozzák azon hiszemben, hogy már most ők is épp oly nagy dolgot cselekedtek, mint ama világra szóló lángelmék, akiknek ők csupán gyarlóságaikat, vagy éppen tévedéseiket tudták elsajátítani. Ugyanezt kell mondanunk azokról is, kik minden áron az önálló vámterületet lértrehozzák. Mindkét törekvésnek ugyanegy az alapja, mindkét törekvésnek ugyanegy idő ringatta bölcsőjét. A politikai agitatió szülte azt úgy, mint emezt, a kiválóan nemzeties irányú negyvenes években láttak mindketen napvilágot. Az annyi tekintetben emlékezetes és nagy fordulatot jelző 1790-iki országgyűlés volt az első, mely a harminczad ügyét közgazdasági szempontból igyekezett felfogni. Egy választmány küldetett ki, mely „az ipar és kereskedelem akadályait“ megvizsgálja. Ezóta a fontos kérdés nem tűnt le a napirendről s már 1802-ben négy kereskedelmi kamara (a pesti, budai, pozsonyi és győri) is felszólittatott, hogy adjon véleményt e fontos ügyben. Egész a negyvenes évekig mindig a közbenső sorompók képezték a panasz tárgyát. Minden áru, mely tőlünk Ausztriába, vagy onnan hozzánk jött, kétszeresen adózott. Az osztrák vám és a magyar harmincad sújtotta mind a kettőt. Igaz, hogy a magyar áru Ausztriába szállítva többet fizetett, mint az osztrák hozzánk, de őseink nem csupán e két kézzel mérő igazság, hanem az egész közbenső vámrendszer ellen harczoltak. Még élénkebb lett a küzdelem, midőn Széchenyi föllépésével a kiválóan gyakorlati és nemzetgazdasági kérdések előtérbe nyomultak. Tetőpontját azonban az 1833-ban életbe lépett német vámegylet első éveiben érte el. Az új intézmény áldásai csakhamar mutatkoztak, úgy hogy 1841-ben az eredetileg 12 évre kötött szerződés új 12 évre lett meghosszabbítva. Ez időben Ausztria kormánya is hajlandónak mutatkozott a vámegyletbe belépni, sőt voltak nálunk egyesek, kik a csatlakozást ránk nézve is üdvösnek látták. Ámde ugyanez időben a közviszonyok egy nagy átalakuláson mentek keresztül, mely teljesen megváltoztatta a helyzetet. A magyar nemzet nagy és békés reformmozgalma napról-napra ij meg új hajótörést szenvedett a bécsi kormány konokságán. Az eleinte békés mozgalom felülről erőszakosan más irányba tereltetett, s míg a negyvenes évekig a közgazdasági és sociális reformok álltak előtérben, attól fogva a nemzetiségi és szabadsági törekvések lettek uralkodók. A német vámegylet egy nagy lépéssel vitte előbbre a német nemzet egységesítését, s a legszentebb jogaiban megtámadt magyar nemzet félt, hogy minden közelebbi összeköttetés Ausztriával és Németországgal legdrágább kincsének, nemzetiségének romlásával járhatna. A magyar nemzet sürgette a nyomasztó vám rendezését, mely míg egyrészt korlátot vetett minden forgalom elé, ötszörösen nehezebbé tette az utat Magyarországból Ausztriába, mint onnan hozzánk és legalább is tízszer súlyosabbá az érintkezést a külfölddel, mint Ausztriával. S midőn minden felterjesztés, jogos követelés, kérő esdeklés és fájdalmas panasz orvoslás nélkül hangzott el, felállította a védegyletet. A védvámos törekvések nálunk, mint már ebből is láthatjuk, kiválólag politikai színezettel bírtak. Sőt azzal bírnak némileg ma is, amint arról mindenki meggyőződhetik, ha ez agitatiót közelebbről vizsgálja. Hogy a védvámot azon időben csakis politikai indokok támasztották föl sírjából, legmeggyőzőbben mutatja Pestmegye 1847- diki ismeretes követi utasítása, mely Ausztriával szemben fenn akarja tartani a közbenső vámokat, de a külfölddel szemben a szabad kereskedelemtől sem riad vissza. E sajátságos jelenséget máskép alig lehet megmagyarázni. Ausztriával szemben csupán a politikai szempont volt az irányadó, a külföld irányában azonban nem volt semmi olyan ok, mely az elfogulatlan nemzetgazdasági felfogást akadályozhatta volna. E követi utasítás egyébiránt, ha némileg elburkoltan is, egy nagy igazságot tartalmaz, mely leghívebben fejezi ki az Ausztriával közös vámgazdálkodás hátrányait. Nem az a baj, mit a közös vámterület feltétlen elvetői hirdetnek, hogy t. i. Ausztria és Magyarország közt teljes és korlátlan szabad kereskedelem uralt, hanem az, hogy a közös vámterület határain túllévő nemzetektől nem egy tekintetben valóságos védvám választ el. A szabad kereskedelem legtöbb előnyét elsősorban Ausztria élvezi, míg a védvámnak majdnem hátrányára miránk nehezül. Itt van a baj, és ezen igyekezett az utolsó vámenquére segíteni. Mint ebből is látható, nem vagyunk vakok a közös vámterület hibáival szemben, de tudjuk méltányolni annak előnyeit. Ausztria a nagy vámerízis óta szabadelvűbb vámpolitikát követ, mint az ötvenes években. S mi mindannak daczára nem habozunk kimondani, hogy még ezen szomorú évek is kedvezőbbek voltak közgazdasági fejlődésünkre, mint a szabadság-harcz előtti, de vámsorompós idő. A közbenső vámvonalak ledőltével az összes ipari és forgalmi élet egy roppant súlyos békétól szabadult meg s az anyagi lét minden terén eddig szokatlan pezsgés mutatkozott. Igaz, hogy érdekeinknek kedvezőbb, nevezetesen a külföld irányában szabadabban mozgó vámpolitika mellett még nagy lendületet vett volna e mozgalom, de hogy ennyire is haladhattunk, ezt csupán ama minden forgalmat megbénító sorompók lehullásának köszönhetjük, melyek 1848. lidércznyomásként nehezedtek összes közgazdasági életünkre. Egy-két szám legmegbizhatóbban fog szólni állításaink mellett. Az 1840—50-iki évtizedben hazánk összes áruforgalma Ausztriával tett évenkénti átlagban 103 millió forintot, miből 52 milló volt a behozatal, 51 a kivitel. A legkedvezőbb 1847. évben a kivitel volt 62 millió, a behozatal 57 millió. Mennyit tett ki a külfölddel űzött kereskedés, arról nincsenek megbízható adatok, de ismerve az akkori viszonyokat, mindenesetre többet mondunk, mint kevesebbet, ha a külföldi forgalmat az ausztriainak 20 százalékára becsüljük, és így az átlagos évi összes forgalmat mintegy 120 millió forintra teszszük. Az 1868—72-iki évek átlaga szerint ellenben Magyarország forgalma Ausztriával és a külfölddel közel 800 millió forintot képvisel a transitó kereskedés nélkül, míg ezzel együtt bátran tehető 1000 millió forintra. Hazánk forgalma tehát megnyolczszorosodott ugyanazon időben, míg a monarchia ki- és bevitele, mely 1847-ben 250 milliót tett ki, legfelebb öttel sokszorozódott. Ami egyébiránt az utolsó éveket illeti, azokról következő czikkünkben fogunk bővebben szólani. A népszínházról. (Esetleg egyébről is.) A központtól távolfekvő és nagy igényű színház a népszínház. És ezért megint csak azt kell mondanunk igazgatójának, hogy ragadjon meg minden életrevaló alkalmat, ami az intézet biztosítására szolgálhat, mert épenséggel nem kész Minerva ugrott ki a kerepesi útra. Bevégzett tényekből nem lehet lealkudni semmit, s itt a bevégzett tények közt van kellemetlen is, például az, hogy a népszínház havi bevételének meg kell ütni a 20,000 frtot, egy esti bevétel pedig telt színházban 1400 frtot gyűjthet a pénztárba. Sok telt házra van tehát szükség, úgyszólván állandó telt házra, mert lesznek nyári hónapok is, mikor a közönség nem szeret színházba menni, sőt lesz talán kereset nélküli szünidő is. Azokra a nagy kiadásokra még azt az ellenvetést sem lehet tenni, hogy az igazgatónak szűkebreb kellett volna fogni az erszény nyílását. Nem lehetett volna, mert a fővárosi igények kielégítéséről van szó, és nem lehetett volna magának a színház pompás külsőségei miatt. Aki látni fogja azt a pazar fényű nézőtért, mely csupa aranyozás, szép domborművű ékítésekkel, a boltozaton freskófestményekkel, az fölismeri rögtön, hogy díszletekben, jelmezekben a minden kiállításban mily költséges apparátussal kell dolgozni, hogy a nézőtér fényével öszhangban legyen a színpad , s aki látja a nagy színpadot, kiszámíthatja, hogy mily csoportok szükségesek annak benépesítéséhez. Szóval ennek a nagy fénynek is vannak árnyoldalai. Minden előadás napi költsége 120 ttra van számítva, mely így oszlik föl: háztűzbiztosítás 5 frt; gázvilágitás 35 frt; vízfogyasztás 10 frt; szinlapok 15 frt; fűtés 25 frt; hasz jegyszedő 40 krjával 8 frt; őrök, gőzgép- és fűtőmester 5 frt s egyéb apró kiadások. Ez mindössze egy hóban 3600 frt. A személyzet (közreműködők, zenekar, díszítők, tánczkar, iroda- és pénztári személyzet, színházi szolgák,) és az évi árenda 16,000 frt. De ezenkívül az első idők kiadásai teljesen fölemésztik az új színház iránti érdekeltség minden előnyét. Ott vannak a beruházások, fölszerelések, díszletek, darabok, partitúrák, szerepek, kellékek, jelmezek, zenekari hangszerek, zongorák a próbákhoz; az öltöző szobák bebútorzása, egyenruhák a jegyszedőknek stb. Számítsuk ide még a szerzők, fordítók díjait is. Mindezek beszerezhetésére jelentékeny összegek, s folytonosan nagy közönség kell.