Ellenőr, 1875. december (7. évfolyam, 332-361. szám)
1875-12-19 / 350. szám
családot nem bír eltartani. Ellenben rendszerint igen jól megművelhető egyetlen családnak kézi munkájával, föltévén, hogy megfelelően van az beosztva, s igy munkálva és kertészetileg használva sokszorosan többet bir jövedelmezni. Épp azért az ily birtokok legnagyobb része, t. i. mindaz, amelynek termését közlekedési eszközeink segélyével máris bizton , olcsón lehet szállítani, kertészetileg lenne művelendő. A kerti munka legnagyobb részével más időre esvén mint a mezőgazdasági, munkaerőkben ez utóbbi sem látna azért fogyatkozást, sőt inkább előnyt, azáltal, hogy elvonatvan a terület egy része a sajátképein mezőgazdaságtól, csökkennék éppen a legszorgosabb időkben a munkakereslet. Ugyanazért tisztán önámitás, ha a munkaerők hiányának akarjuk felróni mezőgazdászatunk egyoldalúságát, akár kertészetünk korlátolt és fejletlen voltát. A dolog fordítva sokkal inkább igaz. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 20-án. Elnök : Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Wachter Frigyes, Orbán Balázs, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak : Simonyi Lajos dr., Trefort Ágoston, Perczel Béla, Széll Kálmán, Tisza Kálmán. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Az elnök bemutatja Borsod és Szabolcs megyék feliratát a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyában, a budapesti orvosi kar előterjesztését a közegészségügyi törvényjavaslatra vonatkozólag. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Bakcsi Ferencz benyújtja a kérvényi bizottság jelentését több kérvény tárgyában. Ki fog nyomatni. Ezután harmadszor olvastatik fel és végleg elfogadtatik a méter mérték behozataláról szóló 1874. 8 törvényczikk módosítására vonatkozó törvényjavaslat. Következik a Romániával kötött kereskedelmi szerződés részletes tárgyalásának folytatása. A 3-ik szakaszhoz módosítványt nyújt be Steinacker Ödön, mely módosítványt Simonyi Lajos, mint a fordítási hiba javítását elfogadja. Remete Géza a módosítványokat a központi bizottsághoz kívánja utasítani, de a ház elfogadta Steinacker irályi módosítását. A 4. és 5. §. a központi bizottság szerkezete szerint fogadtatott el, a többi szakasz pedig Steinacker irályi módosításával, mire Irányi Dániel felszólította a minisztert, hogy máskor gondoskodjék oly fordításról, melyet ne kelljen minden szakasznál megváltoztatni. Simonyi Lajos báró nagyon nehéznek találja az ily fordítást, mert némelyek a franczia eredetihez való ragaszkodást, mások pedig a magyar nyelv géniuszához való simulást szeretik. Vay Béla dr., a főrendiház jegyzője jelenti, hogy a főrendek elfogadták az 1876. évi ujonczilletékről, a közadók hatályainak meghosszabbításáról, a megyék 1876. évi költségeiről, a Németországgal kötött egyezményről, s a nemzetközi távirda-egyezményről szóló törvényjavaslatokat, melyek szentesítés végett 5 felségéhez fognak felterjesztetni. Ezután a Romániával kötött szerződés mellé csatolt tarifákat a ház helyesebb szövegezés végett a központi bizottsághoz utasította vissza.* Szatlmtky Károly indokolja a kisdedóvodákról szóló törvényjavaslatát, s kiemeli, hogy a kisdedóvodák a népoktatásnak legerősebb gyámora s a közoktatásnak hatalmas emeltyűje. Ajánlja törvényjavaslatát a női munkakör szélesítése s a paedagogia szempontjából is, végül felhoz nemzetgazdasági és magyar nemzeti szempontokat is. (Az ülés további folyamáról reggeli számunkban.) H. A főrendiház ülése decz. 20-án. Elnök : Majláth György országbíró. Jegyzők : gróf Zichy-Ferraris Victor és gróf Batthyány Ferencz. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Széll, Perczel, Trefort, Wenckheim b., Péchy. A ház tagjai nagy számmal. A herczeg-primás, Ivacskovich patriarcha, a többi főpapok stb. Szögyényi-Marich László bemutatja a hármas bizottság jelentéseit a hozzá utasított törvényjavaslatokról. Beöthy képviselőházi jegyző a métermértékről szóló törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot nyújtja át alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett. Napirend: Az 1876-diki államköltségvetés tárgyalása. Első szónok b. Vay Miklós. Elismeri, hogy a kormány a megtakarításokban elment addig a határig, meddig intézményeink veszélyeztetése nélkül elmehetett. A jelen körülmények között nagyobb megtakarítások nem is voltak eszközölhetők. A fedezetre térve, a jövedelmi pótadó kivetésének elkerülhetetlen voltát bizonyítja. Rövid előadását azzal végzi, hogy a költségvetést elfogadja. Gr. Waldstein János előre kijelenti, hogy a költségvetést tárgyalás alapjául nem fogadja el. Falun élvén, közvetlen tapasztalásból mondhatja, hogy a nyomor nagy s az adóképesség nincs meg. Elsorolja a múlt kormányzatok hibáit, a jelen kormánytól pedig más, nagyobb reformokra fektetett budgetet várt volna, s nézete szerint még sokat lehetne megtakarítani, kevesebbet adna ki luxuriosos iskolákra, megszüntetné a tanfelügyelőket, meg a lótenyésztésre fordított kiadásokat, az államvasutakat el lehetett volna adni, s nem lett volna szükség kölcsönre stb. Gr. Zsigray Fülöpnek a költségvetés kiadási részére nincsen megjegyzése. Megtakarítások történtek, s bízik a pénzügyminiszter ismételt kijelentéseiben, hogy ezen a téren még tovább fog menni. A fedezetet illetőleg azonban a földadó szándékolt emelését igazságtalannak találja. Az az emelés papíron fog maradni, nem mintha az ország nem akarna fizetni, de mert nem tud. (Az ülés további folyamáról reggeli számunkban.) Verdi „Requiem “-je. (Előadatott a nemzeti színházban f. hó 18. és 19-én.) Verdi „Requiem“-je képezi jelenleg zeneközönségünk vita tárgyát. E mű a szerző személyes vezetése alatt Európa legnevezetesebb városait megjárván, nálunk is előadásra került a nemzeti színház buzgó és kitűnő karnagya, Erkel Sándor vezetése alatt. Zeneidényünkben e mű fontos újdonság, nagy hite régen megelőzte előadását s örvendünk, hogy hallhattuk. Hogy e mű megítélésében eltérők a nézetek, az nálunk megszokott dolog, mert közönségünk, sőt zenei részeink (?) is nem szokták latba vetni mindazon tényezőket, melyek egy ilyen mű megítéléséhez kívántatnak. Verdiben sokáig az olasz opera zeneszerzőinek prototypját ismertük, nem is lehet másképen szólanunk a Nebukadnezar, Emani, Rigoletto, Troubadour s más ily művek szerzőjéről; annál meglepőbb volt, midőn Aidában más útra lépett, a modern német zenedráma terére; a meglepetés még nagyobb lett, midőn Verdi „Requiem“-jével a színpad deszkáiról az egyházba csapott át, s a „donna e mobile“ helyett a „libera me domine“ komor hangjai ütik meg füleinket. Ez meglepő változás, mert az egyházi zenének, főleg pedig egy „Requiem“nek, egészen más jelleggel kell birnia, s e különböző jelleg kifejezése nehéz dolog. A zene úgy, mint minden művészet a szerző egyéniségének kifolyása: Verdinek nem az egyházi zene volt szellemi szükséglete, s így hiányzik „Requiem“-jéből is azon kenetteljes varázs, mely az egyházi stylt jellemzi. Ezt mindamellett a zeneirodalom kiváló hangverseny-darabja, s fölötte sokat nyer, ha nem az egyházi zene szempontjából ítéljük meg, mert az egész mtt fénypontja, például a „Diesirae“ mondhatni triviális, rohamos hangfutamai, a „Sanctus“-nak a Beethoven „Pastoral“ symphoniájára emlékeztető játszi zenéje, vagy maguk e kevésbbé sikerült fugák sem igen valók ily alakban egyházi zenébe; egészen más hangokat üt meg „ Requiem “-jében Mozart vagy Cherubini. Verdi „Requiem“-je sok részében oly eltérő stylben van tartva, mintha csak régi operáinak reminiscentiáját hallanék. Ha Verdi e műve nem is stylszerű, ettől eltekintve, nem tagadhatjuk meg attól legnagyobb elismerésünket ; van benne egy pár oly sikerült rész, melyek a zeneirodalom fényes gyöngyei közé számíthatók. Első számát a hangfogóval (sordino) ellátott gordonkák méla hangjai kezdik meg, melyre az énekkarok mélyhanga „requiem aeterna“-ja következik; e bevezetés sok bensőséggel bir, mely a dúr és moll hangnem váltakozásaival szép színezést képez; később fölveszi egyszerű motívumait az egész zenetestület, de folyton visszatartott kifejezéssel, mintegy előkészítve a következő szám megrendítő hatására. A második szám, a „Dies irae“ drámai hatással van írva, s Verdinek egyik művében sem igen találni annyi erőt; emellett gondolatai eredetiek, hangszerezése sikerült; az egész zenekar mozgalomba hozatott, s a különböző hangszerek sokfélegazdag dallami motívumaiban is bizonyos rhythmikus egység uralkodik, határozott taglaltságot találunk benne. E szám hatása elmaradhatatlan: mintha csakugyan isten haragját hallanék fölindulva; a vonóhangszerek erőtelje folyton emelkedik, melyhez a rézhangszerek harsonája csatlakozik ; most lassanként lecsendesedik a hangözön, de csak kevés időre, s rá a fúvóhangszerek lépnek föl gyönyörű harmóniával, melyből a színpadon, az énekesek fölé elhelyezett négy trombita hangja emel- kedik a rá következő „tuba mirum spargens sonum“ dallamaira vezetve, így emelkedik folyton a „Diesirae“ erőteljes kifejezése, míg végre, mintegy vágással elmetszetik. Itt következik aztán a „mors stupebit“ egyszerű, kevésbbé hatásos bassus solo. Szebbnél szebb részletek következnek aztán, melyek között a „Dies irae“ hangjai folyton megújulnak és ismétlődnek, anélkül azonban, hogy az ismétlések untatók lennének, mert mindenütt a szöveg jelentményéből folynak. Az „Offertorium“, mely a műnek mintegy második részét képezi, újra a gordonkák magánjátékával kezdődik, igen szép, de technikai nehézségekkel járó bevezetés. E szám különben igen finom, dallamos tételekből áll; nethek, bűvös zeneként hat ránk, mit különösen a hegedűk és fuvolák magas játéka idéz elő. A „Sanctus“ szintén azon részek közé tartozik, melyek kevés egyházi jelleggel bíró nak, sőt sok helyen triviálisnak mondható. Igen sikerült az ötödik szám, az „Agnus dei“ a soprán és mezzosopron egyszerű dallamának kezdetével, mely egyszerű tétel gyönyörűen megy át az egész zenekar hangszereihez, s melyben talán még legtöbb bensőség és ihlet rejlik. Igen sikerült része a „Libera me domine“ egyszerű zenei szavalást igénylő énekkari motívumával, de ezt már nem mondhatjuk a nemsokára előforduló fugáról. A fugát nem igen szokták alkalmazni dalművekben, s így nem csoda, hogy Verdi ebben nem igen erős, hisz ő eddigelé kizáróan az opera terén működött. Az egész mű jellem íéről elmondhatjuk, hogyinkább az opera, mint az egyházi zene felé hajlik, sőt operái közül leginkább Aidára emlékeztet, s requiemje szellemében talán Aidát sem lehetne egyébnek nevezni, mint egy nagyobb „requiem“-nek. Az előadás minden tekintetben a legsikerültebbek közé tartozik, sőt elmondhatjuk, hogy Buda-pesten ritkán hallottunk sikerültebb előadást. A zenekar jobb műkedvelőink közreműködése által lényegesen erősbödött, s biztosan, erőteljesen játszott, csak helyenként több pianót kellett volna alkalmaznia. A nemzeti színház énekkarán kívül a budai is közreműködött s e derék egylet ismert praeessiójával; az énekkarok pontos összeműködése ily rövid idő alatt meglepő eredményű volt. A magánénekesek telhetőleg iparkodtak feladatuknak megfelelni . Nagyné Benza különösen kivált kifejezésteljes éneke és hangja tisztasága által, erőteljesen és szép felfogással énekelt hangját ritkán hallottuk ily tiszta csengésében. A szabatos előadások sikere Erkel Sándort illeti, ki ezúttal újra bebizonyító, hogy alapos zenei tanulmánya és karmesteri erélye nagyobb feladatokkal is meg bír küzdeni; nyugatommal és erélylyel vezette e nagy zenetestet. Az énekkarok elhelyezése a színpadon szép látványt nyújtott: amphitheatrális emelkedésekben foglaltak egymás fölött helyet, alant a nők, fehér ruhában, fekete fátyollal és fekete kereszttel nyakukon, fönnebb a férfiak, fekete ruha és fehér nyakkendővel ; az énekkarok előtt, székeken helyezkedtek el, a többinek megfelelően öltözött magánénekesek : Nagyné-Benza, Kvassayné, Tannerné, Pauli és Kőszegi. Csütörtökre újólag ett van kitűzve ; mint halljuk hatszor szándékoznak előadni, meg is érdemli. A hivatalos lapból. — Követségi segédek kinevezése. Hohenlohe-Waldenburg Frigyes herczeget, adamóczi Ambró Bélát, szathmári Mezey Sándort és báró Wacken Ágostot, fogalmazó gyakornokokat, fizetésnélküli követségi segédtökké neveztettek ki. — Kinevezések. A m. kir. igazságügyminiszter Lénárd Imre tordai kir. ügyészt a maros-vásárhelyi, továbbá Nesztor József sepsi-szent-györgyi volt kir. ügyészt a medgyesi és Capesius Gusztáv medgyesi k. alügyészt a tordai királyi ügyészséghez helyezte át. — Széles József a makói kir. illetékkiszabási hivatalhoz ideiglenes minőségben II. oszt. fogalmazóvá neveztetett ki. — Áthelyezés. A budapesti m. kir. főügyész Ottmayr István karánsebesi m. kir. ügyészségi írnokot a budapesti m. kir. ügyészséghez helyezte át. — A fővárosi közönség figyelmébe. Budapesten üllőtt 19 szám alatti házban Lichtenstein Pál kereskedésében 1876. évi január 1-én levélgyűjtődő lép életbe. Mi oly hozzáadással tétetik közhírré, hogy az említett levélgyűjtődében a fennkitett naptól kezdve közönséges és ajánlott levelek, — továbbá nyitva és zárva feladott pénzes levelek — értékek megszorítása nélkül, és végre 5 kilogramm súlyig terjedő nem ,utánvételes szállítmányok adhatók fel. — A budapesti ügyvédi kamara köréből. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Sző 11 ésy Arthur ügyvéd és dr. Lukács Adolf ügyvéd s kamaraitag önkénytes lemondása folytán a kamara lajstromából kiterültetett. Laptulajdonosok: Légrády testvérek, Csernátory Lajos. HÍREK: Decz. 18. — A király Hagymás Sámuel magyarhomorogi lakosnak, kinek neje egyszerre 3 leánygyermeket szült, saját pénztárából 50 irtot adományozott. — A királyné a budapesti szegényeknek 2500 irtot, a gödöllői szegényeknek 200 irtot adományozott saját pénztárából. — Duschek József kivégeztetésére vonatkozólag, melyről a napokban mi is megemlékeztünk, a 32. sorzered tartalék- és hadkiegészítő parancsnokságától a következő nyilatkozatot vettük: Szíveskedjék becses lapjába a következő helyreigazítást felvenni: Több napilap a Zárában kivégzett pesti fiúra vonatkozólag felvilágosítást közlött, mely a „Politisches Volksblatt“ és „Neues Pester Journal“ kezdetbeli tendentikus szinezetű tudósításának élét vehette. A 32. sz. cs. k. gyalogezred tartalék-parancsnoksága azon helyzetben van, hogy felvilágosításul e következőket hozzá tehesse. 1. Hogy Duschek József orgyilkos már besoroztatása előtt, mint elitélt tolvaj, ismételten a fegyenczek házában,és atyja elleni életveszélyes fenyegetődzés miatt vizsgálat alatt volt, mely csakis atyjának kérelmére lett beszüntetve. 2. Hogy ő Herzog Károly szakaszvezetőt nem késdöféssel ölte meg, hanem hideg vérrel sorozva saját fegyverével meglőtte. — Az előadottak után ki érdemli meg a nagyobb szánalmat, az orgyilkos, vagy a szerencsétlen áldozat, s egy derék altiszt s szintén pesti fiú, kit rokonai s hozzátartozói siratnak? Hogy bizonyos lapok ez eset előadásával „törvényes gyilkosságról* (Justizmord) beszélhettek, az szelíden mondva, megfoghatatlan, s azt, hogy a jelen esetben az orozva meggyilkolt pesti fiút még sírjában is gyanúsítják, miszerint az igazságszolgáltatás rendes útján ép e büntet miatt a másik „pesti fiú“ iránt részvétet gerjeszszenek, józan észszel senki meg nem értheti. Budapest, deczember 18. Kiszling, ezredes.“ — Honvédek mint szabadkőművesek. A honvédfőparancsnokság, mint a „P. C.“ írja, legközelebb megengedte, hogy honvédtisztek szabadkőműves páholyok tagjaivá lehessenek. Ezen szabadelvű intézkedést helyeseljük, s kár, hogy a közös hadseregben is nem léptetik életbe ezen szabadelvű rendszabályt. De persze, régi dolog, hogy a közös hadsereg mindig hátrább áll egy eszmével. Német- és Olaszországban, hol az illető uralkodók is szabadkőművesek, szintén már rég meg van engedve a tiszteknek, hogy beléphessenek a szabadkőműves páholyokba. Ez alkalomból megemlítjük, hogy Magyarországon 50 szabadkőműves páholy létezik, mely számból 12 a fővárosra esik. Ez utóbbi páholyoknak 2000 tagja van. Körülbelül 500 osztrák alattvaló is magyar páholyokba iratkozott be, mert Ausztriában nem szabad szabadkőműves páholyt állítani fel. Bukarestben is van egy páholy, mely a budapesti főpáholy védelme alatt áll. A bécsi egyetem ifjúsága közt harcz és háború tört ki. Billroth tanár, ki a tanári széken szeret belekotnyeleskedni a politikába és könyvet irt a német egyetemek viszonyairól, s az ezen könyv nagy-német donquijoteidái annyira megtetszettek, hogy az előadási teremben tüntetett Billroth mellett. Billroth egy tapintatlanságokkal teljes beszéddel válaszolt az ifjúságnak. Erre azon egyetemi polgárok közt, kiknek szíve a „nagy“ Németország felé vonzódik, lett nagy öröm, zaj és magnum áldomás. Az ifjúság józanabb része azonban tartózkodott a tüntetésektől, sőt roszalta társainak eljárását, s tanácskozást tartván, nyilvános roszalását fejezte ki Billroth műve felett is. Erre az egyetemen megindult a guelfek és ghibellinek harcza, s a bécsi egyetem botrányok színterévé lett. Az egyetemi tanári kar azonban végre szükségesnek látta, hogy közbevesse magát. A fekete táblán értesítette a lázongó ifjúságot, hogy azokat, kik még tovább is botrányt csinálnak, kiutasítja az egyetemről. — Tüzesetek. Szombatról vasárnapra éjjel a Lipót utczában 30. sz. a. Mészáros Alajos fűszerkereskedő pinczéje kigyuladt. A tüzet hajnalban arra hajtó mészárosok vették észre, s értesítették a tűzoltókat, kik csakhamar elfojtották a pusztító elemet. Vasárnap reggel pedig a gyeputczai gyufagyár gyuladt ki ismét. Szokása majd minden évben, s az a különös, hogy tőszomszédjában van egy kölesőrlő gőzmalom, s körülötte még számos lakóház. A hatóság mégis megtűri a fennálló szabályok ellenére. A tüzet eloltották a tűzoltók, s csak a gyufakészlet égett meg, míg az épületben nagyobb kár nem esett. — A selmecz bányai bányász- és erdészeti akadémia köréből örvendetes hírt veszünk. Ezen akadémiában tudvalevőleg leginkább virágzott a Németországból átültetett „burschenschaft“ s most az akadémiai ifjúság „magyar társaság“-ot alakított, melynek czélja a bányászat és erdészet terén a magyar szellemet meghonosítani. Ezen társaság elnökévé Róth Ferenczet választották meg. A központi honvédegylet választmánya f. hó 18-án este tartott ülésében a menházügyi vezetéssel megbízott bizottság tagainak választása történt meg. Az eddigieket, t. i. Földváryt, Szathmáryt, Krivácsit, Felekit és Sebestyént s jegyzőnek Paulovszkyt választották meg. Becsághy azon indítványt tette, hogy a szükséglendő élelmiszerek ne apródonként, hanem árlejtés útján szereztessenek be. Ez indítványt bizottsághoz utasították, mely a legközelebbi ülésen erről véleményt fog mondani. Az utolsó közgyűlésen határozatba ment, hogy az aradi vértanuk emlékére felállítandó aradi szoborbizottság mellé a központból is választassék egy bizottság, mely két bizottság ezen ügyben együttesen fog működni. E bizottságba az éremügyi bizottság választatott s melléje még három tagot: Szász Károlyt, Chorin Zsigmondot és Mikár Zs.-t adták. E bizottság minden hó második csütörtökén fog a megyeház kis termében délután 4 órakor ülést tartani. A belügyminiszter azon fővárosi közgyűlési határozatot, miszerint a városi fogyasztási adópótlék-díjjegyzékben a jövő év kezdetétől az új mérték aránya szerint átszámított illetékek léptettessenek életbe — jóváhagyta, mennyi tanulság és bölcseség rejlik ! Ez oly olcsó könyvecske, melynek öt krajczár az ára, s oly gazdag a tartalma, hogy magában foglalja mindazt, amit az embernek tudni kell,“ ha szegény, tevékeny, szerény, értelmes és szorgalmas. A „Szegény Richárd“ az a bölcseség, mely kevésből megél ; az a szerénység, mely mindennel megelégszik; az az előrelátás, melyet egy semmiség megvigasztal; kedvező időben a hideg vér, nehéz napokban a bátorság, az erély, az öntudat, az igazság és a munka. A lehetetlen egyenlőség ferde tanait itt nem találjuk meg; sem a proletáriusoknak földosztási törvényeit; sem a nyers erőt, mely a lámpásokat és boltokat betöri, a világot és kenyeret az utcza csatornáiba dobja ; az utczai lárma, az indok lázadás és annak az ostoba dühös tömegnek szeszélye és őrjöngése, mely azt sem tudja, hogy miért haragszik, itt nincsen. Ellenben „Szegény Richárd“ csak egy rendszert is mer: jót tenni és hasznosnak lenni: ő csillapítja a szenvedélyeket; a bátorságot szabályozza; még a reménységet is természetes határaiba helyezi vissza ; s mindenek fölött ösmeri az idő becsét, s tudja, hogy nem szabad lelkében a haszontalan elragadtatásokat megtűrni; ő nem okoskodik, nem bírál és nem ítél el, hanem megnyugtat, visszatart és csendesít; azt akarja, hogy az ember segítsen magán, ha azt akarja, hogy az isten is megsegítse. Az utczai orditozás és kiabálás ugyan mire való? A torkodat rontod és az idődet vesztegeted, pedig az idő az a drága szövet, a melylyel az élet van alkotva! Maradj otthon, végezd dolgodat, ne menj karjaidat ég felé emelve az embereket átkozni s a gondviselést rágalmazni ! Fáradság nélkül nincs kenyér, munka nélkül nincs szerzemény. Mig a lázadáshoz szaladsz, addig az éhség a házadhoz megy s ajtódon kopogtat, s miután az ajtót nyitva találja, s a szobát, üresen, bemegy, az asztalodhoz ül, ágyadba fekszik, a gyermeked bölcsőjébe húzódik. A mai nap többet ér tsz holnapnál, azaz, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok! — Fogd meg az ebéd szarvát, ha meg akarsz gazdagodni! Fond a lenedet, ha azt akarod, hogy fehérneműd legyen! És elvégre az a bölcs, az az okos morál, a szerény tűzhely morálja, a szegény háztój és a napról-napra való küzdésnek morálja, mely azt mondja :„Nem a hit ment meg , hanem a kétely!“ A kétely, érted? a kétely, igen, ez már bölcs tanácsadó, előrelátó barát, alázatos és hasznos tisztviselő; tehát kételkedjél a másoktól nyert tanácsokban és leczkékben; tehát kételkedjél a másoktól nyert ígéretekben; kételkedjél a mások által gerjesztett haragban; kételkedjél másokban és kételkedjél önmagadban; kételkedjél ma, kételkedjél holnap, kételkedjél örökké! Ez a „Szegény Richárd“ derék ember, érdemes ember, elismerem, hogy egy kissé önző, egy kissé fösvény, egy kissé alattomos, de az is igaz, hogy senkitől sem függ, saját magának az ura, mégpedig egyedüli ura, az életét ő rendezi és ő osztja be, a holnapra gondol, nem mulat, nem korhelykedik, az egész világgal békességben él , azt mondja: egy vas patkószeg hiánya miatt elpusztul a ló, s ha a ló elpusztul, vége a lovagnak! Sokat megvon magától, gondos, takarékos, a hétfőből nem csinál szent Heverdel napot, sőt az is gyakran megtörténik, hogy a mi tevékeny munkásunk a szent vasárnapot is megszegi, és dolgozik; de ezek mind olyan vétkek, melyek siói lelkiismerete szívesen felmenti. Azt mondja „Szegény Richárd“: Zsiros konyha, novány végrendelet, s ő sokat ad arra, hogy a végrendelete egy kissé kövér legyen. Már most térjünk a vétkekre, azonban nem kell róluk nagyon sok roszat mondani; a hibák, vagyis apró kis vétkek sok szép napokat adnak, de hagyják e szép napokat azoknak, akiknek a szerencséje már meg van alapítva. Richárd azt mondja: Egy vétkünk többe kerül, mint két gyermeknek a nevelése ! Egy kis finom tea, jó erős punch, egy új rendbeli ruha, egy kis színház, sörház, vendéglős mulatság — nagyon szép és jó dolog, de fájdalom ! ezek a kis ártatlan mulatságok egy kis pénzbe kerülnek, s ezek az apró kis kiadások apránként roppant összeget tesznek, s az ember észre sem veszi, midőn a kiadás meghaladta a bevételt. Megveted a pénzt ? — jól teszed, de ha a pénz becsét tudni akarod, kérj kölcsön ! Erre nézve ! Richárd a hangyához hasonlít,nem szívesen kölcsönöz. Ha a pénzt megszerzi, azt szereti megtartani, mert tudja, hogy a kis patakok csinálják a nagy folyót, s folyójából egyetlenegy eret sem akar elveszíteni. Higgj a szavamnak , kíméld a pénzedet, még ha vásárolni kell is, előbb hosszasan gondolkozzál, hogy szükséges-e, vagy elkerülhető , mire való ez a hatszontalanság ? Mit csinálsz ezzel a csecsebecsével ? Ha kívánságodat kielégíted , mit nyersz vele? elvész az örömed, meg lesz fosztva attól a gyönyörűségtől, hogy kivánj valamit, pedig ez oly nagy és mégis kevésbbé kerülő öröm ! Szegény Richárd azt mondja a szerelemről: A leány ifjú, szép, élénk és kedves — ez igaz... de miért szeressem? Mintha látnám Richárdot durva gyapjú ruhájában, a mint komoly arczczal, kezeit zsebébe dugja s a nyomor véghetetlen sok eshetőségeit számitgatja! Szegény Richárd előtt a nyomor sokkal rosszabb a pokolnál. (5 irtózik a nyomortól, neza akarja sem magának, sem másnak. Főleg — mondja Richárd — a hiúság s a kevélység az, a mi bennünket tönkre tesz. A kevélység hiúságot ebédel, és megvetést vacsorál. Durva ebéd, kegyetlen vacsora , szerencsétlen, milyen jól lakhattál volna egy kis jó pörkölt levessel ! Még azt is mondta Richárd: Inkább feküdj le vacsora nélkül, mint hogy adóssággal ébredj fel. Szerezz meg, amit becsülettel megszerezhetsz, és szerzeményedet tartsd meg ! A hajnali órát használd fel, azaz, aki korán felkel aranyat lel! CSARNOK. Elmélkedés Franklin „Szegény Richard“-ja fölött. Irta: Jules Janin. Egy ritka józan észszel megáldott nagy nemzetgazda azt mondta: Én részemről többre becsülöm Franklint az álmodozó philosophusoknál. A „Szegény Richárd“ nevének már csak említésére is minden jó gondolatunk felébred, s a szegény emberek szerencséje rögtön mosolyogva és nyugodtan tűnik fel előttünk, de a valódi szerencse, a munka által nyert szerencse: a takarékosság, mértékletesség, gondviselés rendeleteibe való megnyugvás. Minő imádandó kis könyv ! Mily könnyű s könyörületes erkölcsi igazságokat tartalmaz ! Ez egyszerű példabeszédek sorozatában KÖZGAZDASÁG, üzleti hetiszemle. — Második fele. — Értéküzlet. Viszonyaink egészben véve mégis bizonyos consolidatiónak néznek eléje. Egy rész hír mégsem veri le annyira az embereket lábukról, mint csak pár hét előtt. Az utóbbi napokban a takarék- és hitelintézet igazgatójának nagymérvű sikkasztásai folytán tetemesen alábbszállott. Nemsokára rá a magy. hitelbankról is kedvezőtlen hírek hallatszottak. A deroute mindazáltal mégis főleg csak két papírra szorítkozott. A félelem és ijedtség elvette ugyan a játszók kedvét más papír iránt is, de legalább nem láttuk ismét visszatérni azt a máskor rendesen mutatkozó eszeveszett rémületet, mely a legkisebb rész szellője a legjobb papírokat is potomáron elpocsékolja. A baisse meglehetősen localizálva maradt, mint azt a papírok heti árfolyama is igazolja. Államadósságok: Magy. vasúti kölcsön 101,25, magyar keleti vasút n. kib. 73.50, sorsjegykölcsön 76.75 (—1), 50 frtos darabokban 76 (—1), m. földtehermentesitési 79.50 (—1), 1867-iki záradékkal 79 (—1), erdélyi 89 (—0.25) p. Osztrák államadósságok közül ezüst járadék 73.75 (40.50), 1864-iki 50 frtos 131.50 (—0.50) p. Biztosítók: I. magyar 1050 (45), Pannónia 340 (+2), p. Pesti közúti 200 (—2). Bankok: Municipal 0.50 (—5.25), m. ált. hitel 194.50 (—10), m. földhitel 56 (—8.75), takarék- és hitelegyesület 26.30 (21.50), budapesti népbank 29.55 (—0.25), iparbank 45 (—5), pesti kereskedelmi 780 (—8), kézművesbank 44 (—6.50). Takarékpénztárak közül első hazai 245 (+5 frt), külvárosi 51 (-10.75), újpesti, mely régen nem jegyeztetett, 35 p. Malmok közül Erzsébet 121 (-fi), Lujza 107(—1)molnárok és sütők 265 (—3), hengermalom 790 (-12), Victoria 169 (-f1), Pannónia 535 (-f 18) p. Egyéb iparvállalatok közül Athenaeum 244 (-f2), Ganz vasöntőde*163 (—2), Gschwindt 218 (—1), salgótarjáni kőszén 64 (+1), spodium 165 (-f1) p. Záloglevelek közül m. földhitelintézeti 51/I°/#-os 85% (—b/8), m. földhiteltársulati eVaVo-os 85 (—0.75) p. Elsőbbségek és az itt meg nem nevezett minden papír változatlan. Pénznemek: cs. arany 5.32 (-f1 kr), 20 frankos 9.08 (11 kr), ezüst 106 (-f0.50), porosz pénztári jegy 1.68% (-f %kr) p. Váltók: Frankfurt 55.35 (-f15 kr), Hamburg 55.45 (-f0.15) London 113.25 (-f0.10), Páris 45 (-f5 kr), Berlin 56 (-15 kr) p. Hüvelyesek: A forgalom mind a helyi fogyasztásban, mind a kivitelnél minimumra szorítkozik; jegyzéseink: törpe bab 4.00—4.30; nagyszemű 3.80—4.00; tarka 3.20—3.50; magyar borsó 6.00—6.50; lencse 5.00—5.50, stockeraui 11.50— 13 frt, kása 3.50 -360 mind vmkint. Mák fogyasztásra élénken kerestetett, jegyzéseink kék 17 frt, szürke 14.50, a. a. mkint. Kendermag a. ausztriai mkint 4.00—4.10, köles 2.00—2.20. Dó tetemes mennyiségben hozatott, a vevők ennélfogva tartózkodók, fogyasztásra azonban meglehetős kerete van. Első min. 9.50- 10 frt, II. min. 8.75—9 frt. Lóheremag. A magas külföldi jegyzések következtében a hangulat itt is élénk volt, tartósan emelkedő irányzat mellett. Természetes luczerna 37—38, tisztogatott 40—50, vörös 29—31 fizetve. Et an. A vidék részéről igen keresett. A készlet e czikkben igen gyenge. Ára: 22—23 % frt. Repczeolaj. Szilárd árak mellett nagyobb üzlet nem történt, és az a rendes fogyasztásra szorítkozott. Ára: kétszer finomított 25—26 frt. Lenmagolaj lanyha, ára 25—26 frt. Olajpogácsa, repczéből egyszer préselt 3% frt, kenderpogácsa 1 frt 85—1 frt 95 kr. Hamuzsir keresetlen, magyar fehér 18 frt, kékes 14%—15, kék, házi 12%—131/a frt. Borkő,ámbár az árak szilárdabbak, a kereslet lejebb szállt s a behozatal is igen jelentéktelen volt. Tudomásunk szerint csak 2 tétel adatott el, melyeket 33 frton vettek meg. Mai árak I. fehér 35 frt, H. 31%—32 frt. C z u k o r: Igen gyenge kereslet mellett, az e heti üzlet lanyhán folyt le s következő árak mellett könnyen kapható. Finomított 46—46% frt 100 kilónként. Petroleum: Készlet folytonosan hiányzik, a kereslet nagy, és az árak szilárdak. Mai ára: amerikai finomított vízszinti 11 frt. Baromvásár. A decz. 17-iki heti vásáron a behajtott szarvasmarha volt 1525 db ; ebből eladattak, és pedig 975 db ökör, párja 145—300 frtig, 429 db tehén, párja 100 frttól 195 frtig, 121 db fejős tehén drbja 80 frttól 145 frtig, 345 db juh párja 9 frttól 11—frtig. Marhahús mázsája 24 frttól 27 frtig. Sertésvásár. E héten felhajtatott 7980 darab, eladatott 7,980 db sertés, és pedig élő mázsája 26—30 frt. Szalonna mázsája 40 frt, zsir mázsája 40 frt. Sertésvásár. (A kőbányai első magyar sertéshizlaló s kölcsönelőlegező társulat jelentése.) Daczára annak, hogy a kivitel jelentékeny, az üzletben mégis hiányzik az ez időtájban szokásos élénkség. Üzleti pangástól s az időjárás változásától tartva, tulajdonosok most nagyobb eladási kedvet mutatnak. Jegyzett árak: magyar 380—500 fontos 29—30 kr, szerb fajta 360—400 fs 28—29 kr, vidéki sertés vasúton átadva 28%—29 kr, tüskés 29, kivitelre való 30—30% p. Kukoricza, uj bánsági 2,25, vidéki pesti merőnkint 3 fr. Sertésfelhajtás: alföldről 3490, Erdélyből 320, Szerbiából 1290, Oláhországból 430, a magyar állami vasúton érkezett 200. Ausztriából fiatal sertés 290 darab, összesen 5920 darab. Elment a felföldre 280, Bécsbe 3970, ebből 2360 sovány. Prágába 940, Bodenbach-Drezda felé 2720, Oderberga- Berlin felé 160, a kőbányai mészárosok leöltek 246 drbot, transito 180 drb, összesen 8490 drb a budapesti fogyasztáson kivül. Szarvasmarhafelhajtás: vasúton érkezett 748 drb, elment 77 drb. Bécsi vásár decz. 14. Az összes felhajtás 3400 drb, az üzlet nehézkesen foly; súlyos 26—27%, középsúlyos 21—26, fiatal 17—22 foton adatott el vámmázsája fogyasztási adó nélkül. Drezdai vásár decz. 13. Felhajtás 883 drb vidéki, 577 magyar sertés, előbbeni 63 mark. magy. 55%—57 mark 50 kilowkint ; eladatlan maradt 284 drb magyar sertés. Berlini vásár decz. 13. Felhajtás 7198 drb, a magyar sertés ára 18% tallér, vidéki 20—21 tallér Üzleti tudósítások. Bnélnjzegt, deczember 20. A 16 zsdón ma kevés adás-vevés.. volt, de a csöndes hangulat daczára sem történtek jelentékeny változások. Magy. vasúti kölcsön 10112, földhitel 1. 857s—88‘/„ magyar hitel 184, osztrák hitel 200 70 —202.60 - 200.80, municzipális 8%-9, takarék és hitel 2972 — 30, országos központi takarékp. 81. Gabnaüzlet. Búza tegnap és ma valamivel jobban volt kínálva, malmaink árengedményeket követeltek melyek azonban csak kivételesen 271 arnyi csökkenéssel engedtek meg, forgalom mind akét napon 25000 mázsa. A lancebuza 1876-iki tavaszra üzletnélküli, névleges jegyzése 4 frt 92 72 kr — 4 frt 95 kr vámmázsánként.A J Rozs igen csekély üzlet mellett változatlan. Árpa szilárd, s a hozatal csekély. Tengeri lanyha, egynéhányszor mázsa 2 frt 2 — 2202 krral kelt el határidőre csökkenő, bánáti 1876-iki május-juniusra 2 frt 621/* kr — 2 frt 65 krral, más vidékbeli 2 frt 50 kr — 2 frt 521, krral jegyezhető ráimnáziánként. Zab kész áru szilárd 2 frt 30 kr - 2 frt 40 krral kelt el 50 bécsi font szerint helyben átvéve ; 1876-iki tavaszra csökkenő, 5000 mérő 2 frt 43 krral adatott el '50 bécsi font szerint Győrött átvéve. Felelős szerkesztő: Csernétony JLajos. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések. Baán (Baranya) jan.30. febr. 21. Bosnyák Tocza háza és szőlői. — Budapest decz. 30. Szabó József szobabútorai. — Budapest febr. 17. apr. 11. Kimer János flórián-utczai 12,985 frtos háza. — Balogh (Nógrád) jan. 5. Petrovich László ingatlanai. — Petárda (Baranya) jan. 17. febr. 17. Scharacz Marko háza s földje. — Mindszent (Baranya) febr. 16. márcz. 17. Dienes György 30,000 frtos nemesi birtoka. — Szebelléb decz. 27. jan. 27. Benedek Teréz ingatlanai. — Budapest decz. 21. Strausz Salamon 89,601 frt activ követelései. - P.-Sz.-Mihály (Szamosujvár) febr. 16. márcz. 16. br Wesselényi István 59,536 írtra becsült birtoka. — Budapest febr. 18. apr. 12. Fáy Ferencz 149,140 írtra becsült ujvásártéri háza. — F.-Füred decz. 28. Nánásy Gyula birtoka. — Mondorlak (Arad) jan. 4. Negyeszk György beltelkes háza. Csődök. Feuchtmann Mór budapesti szabó ellen: bej. márcz. 8—10, perügy. Ferenczy Antal. — Podvinecz Samu bajai lakos ellen; bej. márcz. 14—16-ig; perügy. Csukás László.__________________ Nyomatott Légrády testvéreknél.