Ellenőr, 1876. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1876-01-01 / 1. szám
teni fogja bánatát az elhunytak örökség A temetési költségek leszámítása után nem sok fog ugyan maradni, de jelenlegi viszonyaink kíje ez is valami. A megtakarításokban átalában csak lassan haladhatunk előre, de máris szépedményt értünk el, mert 1876-ban igazságügyük körülbelől másfél millióval kerül kevesebb®) mint P ° 1873-ban, midőn igazságügyünkre 11,500,585 frtot költöttünk. Az egyes vidékek, melyek nem kapják most már közel a törvényszéket, meg fogják érezni a hiányt, de végre is beleszoknak, s ez legalább hűteni fogja a perlekedési vágyat. Igaz ugyan, hogy a magyar törvényszékek a világon legnagyobb területeknek és legsűrűbb népességnek fogják mérni az igazságot — mert míg pl. az igazságügyi költekezésekben nem valami bőkezű Poroszországban is átlag 50,000 lélekre esik egy, legalább 6—7 bíróból és elnökből álló Preisgericht, addig nálunk az átlagos szám már ezelőtt is több volt százezernél, jövőre pedig a közép szám is meg fogja közelíteni a 200,000-et, de végtére is kellett modus vivendit feltalálnunk, hogy az igazságügyet is kielégítsük s a pénz is megmaradjon. Csakhogy azt hiszszük, miszerint még húsz törvényszék megszüntetésével elmentünk azon határig, meddig józan megfontolással, s az igazságügy érzékeny kára nélkül elmenni lehet. Igazságügyünk jelenlegi keretében több megtakarítást nem lehet tenni, mint tettünk eddig, s tenni fogunk még húsz törvényszék és a semmitőszék megszüntetése által. Egyik közelebbi czikkünkben részletesen kimutattuk, mennyi dolguk van a magyar bíráknak, s összehasonlításokat tettünk az ezek és külföld bírái által végzett munka mennyiségére nézve. E számokból nem az tűnt ki, hogy bíráink többet végezhetnének, hanem inkább az, hogy ennyi munkát lehetetlen még a legnagyobb iparkodással is jól elvégezni. Ha tehát igazságszolgáltatásunkat panasz érheti, ez csak a munka minőségére, s nem mennyiségére vonatkozik. Mivel a kereskedelmi törvénykönyv csak 1876. évi január 1-jén lép életbe, már kimerítettük azon főbb mozgalmakat, melyek igazságügyünk terén a lefolyt évben történtek. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy azon törvényjavaslatok felett tartsunk rövid szemlét, melyek bár elkészültek, s részben le is tárgyaltattak, de a jelen év folytában nem emelkedhettek törvényerőre. S e tekintetben elsősorban a keresk. törvénykönyvről kell megemlékeznünk. E törvénykönyv bár fogalmazási tekintetben sok kívánni valót hagy fenn, mégis teljes elismerésünket érdemli ki. Nem mintha új eszméket, új alapelveket tartalmazna — ezt bizonyára még legmelegebb barátai sem állíthatják — de erre nincs is szükség, sőt a kereskedelem érdekében jobb is, hogy az osztrák keresk. törvénynyel együtt közös alapon, a német keresk törvénykönyv alapján készült. Magyarország, Ausztria és Németország közt kereskedelmi tekintetben oly érdekközösség van, hogy csak helyeselhetjük, ha a három ország kereskedelmi ügyei egyöntetűen szabályoztatnak. S a magyar keresk. törvénykönyvnek megvan még azon előnye is, hogy a magyar speciális keresk. viszonyokat, hol elkerülhetetlen volt, tekintetbe vette. Csak azt sajnáljuk, hogy a keresk. törvénykönyvvel együtt a magyar tengerészeti magánjog is nem készült el. Pedig ez iránt már régóta folynak a tárgyalások, s aránylag könnyű munka is leendett, mert egyszerűen csak a német keresk. törvény V. könyvének receptiójáról van szó, mely könyv a tengeri magánjogot tartalmazza. Mivel pedig a tengeri hajók lajstromozása és a matrózrendtartás már szabályozva van, a német tengerjog receptiója csak annyiból állna, hogy az V. könyvnek ide vonatkozó intézkedései kihagyatnának, s az egész könyv új paragraphus-számozást kapna. S hogy mégis az idevonatkozólag már évek óta folyó tágyalások eredménytelenül maradnak, nem igen érthető, s ebben ismét egyikét látjuk azon rendszertelenségnek és habozásnak, mely igazságügyi törvényhozásunkat évek óta jellemzi. A gyakorlati élet, által megkívánt szükségesség lett volna, hogy a keresk. törvénykönyvvel egyidejűleg a teng. magánjog is életbe lépjen, mert ez utóbbi amannak mintegy kiegészítő részét képezi, s mégis az fog bekövetkezni, hogy a teng. magánjogot a keresk. törvénykönyv után csak évek múlva léptetjük életbe. A keresk. törvénykönyv után leginkább a büntető törvénykönyv érdemli meg figyelmünket. Erre vonatkozólag közelebb érdemleges véleményt fogunk mondani, s ezúttal csak azt jegyezzük meg, hogy nagyon sajnáljuk, hogy a parlamentnek az idén nem volt ideje e törvénykönyv letárgyalására. A büntető törvénykönyv hiánya egyik legégetőbb baja igazságszolgáltatásunknak. Igaz ugyan, hogy a gonosztevőket, büntető törvénykönyv nélkül is, megbüntetik hazánkban, de a bírák bölcs belátása, a különféle gyakorlat, felfogás stb. mégis bizonytalanná, lazává tette büntető igazságszolgáltatásunkat Az igazságügyi kormány által tervezett, de még meg nem valósított reformok közt van még: a polg perrendtartás kijavítása, a büntető eljárás, a rendőri kihágások, a bagatell-ügyek, s legújabban a kir. tábla decentralisatiója. Egyik fontosabb kérdés, mint a másik. A polg. perrendtartás az osztrák perrendtartás után a legroszabb a világon. A perlekedési viszketegnek oly tág tért nyit az, hogy nem csoda, ha alsó és felső bíróságaink maholnap egyátalán nem fogják megbízni a munkát. A bagate-ügyekre vonatkozólag kimutattuk már, mily roppant percentjét képezik azok az összes bírósági ügyforgalomnak. A büntető eljárás és a rendőri kihágások ügye szintén sürgős, mert amaz véglegesen fogja szabályozni a bűnperek formaságait, az utóbbi pedig egy sereg felesleges tehertől fogja megmenteni a rendes bíróságokat. Kérjük tehát ezen javaslatok mielőbbi tárgyalását, de mindenek felett kérünk rendszert, nem pedig keresztül-kasul való foltozgatást. Ez okból kérjük, hogy a polg perrendtartással kapcsolatban a bagatell-ügyek, a büntető eljárással pedig rendőri kihágási ügyek kérdése oldassék meg. TÁRCZA. A fővárosból. Kerestetik egy férfi, aki karácson estére sem szivardobozt, sem szivarszipkát, sem gyufa-, sem hamutartót nem kapott, szóval semminemű részletét a „pipatorium“ elnevezése alatt ismeretes összfogalomnak, melytől a hölgyek (tisztelet a szintén dohányzó kivételeknek!) annyira félnek, melynek azonban áldozai szintén sietnek, ha az erőst nem illető képviselőjének kedveskedni akarnak. Egészítsük ki a kurrencset azzal, hogy a becsületes megtaláló kap egy csomó fidibuszt a bank- és vámügyi tárgyalásokról e héten hírlapilag megjelent különböző hírekből. Valami titkos, megmagyarázhatatlan babona van elterjedve a nők köreiben, hogy a férfihoz csak egy utón férni — a füst utján, hogy őt csak egy eszközzel lehet megnyerni — a dohány eszközével, hogy neki mindenek fölött egy dolog kedves — akármi, amivel pipázni, czigarettezni vagy szivarozni lehet. Tisztelem a papucsot és házisipkát (dohányzó készleten kívül a női leleményesség mindenségét), mert ezek legalább a háziasság symbolumai s azt látszanak mondani: ily kényelmesen sehol sem érezheted magadat, azért maradj veszteg és ne vendégszerepelj egyebütt. De a dohánykészlet nem mond semmit. Vagy ha mond valamit, kétségbeejtőt mond: „Ti oly esztelenek vagytok hogy szájatokat szivarozásra vesztegetitek; kobakotok oly üres, hogy egy pipaszárat szívesebben öleltek egy őzike termeténél; oly elvakultak vagytok, hogy a csibuk izzó parazsát izzóbbnak látjátok a legizzóbb szemnél ; oly pazarlók, hogy a drága tüllt báli ruha helyett prózai mocsokmentőnek használjátok!“ . . . Piha ! . . ., Nem megsemmisítő ítélet ez, pedig ez, s nem egyéb jelentősége van annak a sok szivar-ajándéknak. Ki az élet bizonyos számú éveit lemorzsolta, az évenkint visszatérő karácson következtében lassanként a dohányzókészletek oly töme- jgére tesz szert, hogy egy örökkévalóság nélkül e készletek részleteit sehogysem képes elhasználni. Kráternek gondolnak-e minket, kik folytonos kitörésben szenvedünk ? Nem lehet máskép. Minden nő (ez aranyszabály!) a szivart vetélytársnak tekinti s bizonyos leplezett, de mély gyűlölettel néz a pipatóriumra, hol a férfi oly drága perczeket veszteget. S minden nő mégis gazdagítja ezt a pipatóriumot, erősíti a vetélytársat s a vetélytársat azzal buktatja meg, hogy ő pártolja. Mennyi politika a kedves fejekben. De hö! hő! Pegazus, ne ragadj el, különben három hasáb végéig meg nem álsz a tanulságokkal, melyeket a karácsonfa szivar-készleteiből életbölcselmi szabályokképen leszűrsz. A karácson múlt — elmúlt — félmúlt s a mai világban a mi félmúlt — régmúlt. Már mi így conjugálunk. Ó év elmúlt vele a karácson, te még a fénylő gyertyácskákat zenged, pedig után útfélen füledbe harsog az ismert kiáltás: boldog újévet kívánok. Köszönöm, annyit hallom ezt a boldog újévet, hogy csakugyan szerencsésen belebetegedtem. Értem, hogy az ember a sok boldogságtól rosszul lehet s ha rajtam állna — a mint hogy máson áll — az egészségügy szabályozását azon kezdeném, hogy betiltanám a „boldog újév“-et. Határozottan ártalmas az egészségnek. Képzeljünk egy cholericus embert — a „boldog újév“ legalább is arra ingerelheti, hogy egy szelíd főbekallintással példát statuáljon. Egy melancholícus ? — Öngyilkosságra határozhatja el magát. A flegmaticus, ki nehezen válik meg vérmérsékletének szűk bástyáitól, ha egyszer kilép — kétségkívül nagyot művel, valami borzasztót ... amit borravalónak kiosztana, összeadja, megissza maga, s akkor jaj neki! Tagadhatatlan, hogy a „boldog újév“ a kisebb testi sérelem vagy csendháboritás rovatába tartozik s csak hiányos törvényeinknek vagy státumainknak köszönhető, hogy mindenki szabadon kívánhat boldog újévet, a nélkül, hogy a Nemezis Nr. 25. (költői kifejezés a constablerre) azonnal nyakon ne csípje és bírságot ne kívánjon tőle. Mért fizetünk mi , a boldog újév kárvallottjai, mért nem ők, kik a kárt okozzák ? Remélem, codificáló kapacitásaink ezt az eszmét nem fogják mellőzni, mi elég szerények, vagyunk hogy a forrás idézését sem követeljük. Boldog új év! Annyi boldogságot fogyasztunk el újév napján, hogy nem csoda, ha az év folyamára nem marad fenn semmi. Az idén jó volna kevesebbet költenünk és valami keveset megtartani, hogy legyen év közben mire szert tenni. 76. komolyan kezdődik. Saturnus borzasztó redős homlokkal lép a színpadra. A viszonyok sajátszerű bonyodalmainak hatása mind szélesebb körökben válik érezhetővé és nem vélünk csalódni, ha megjósoljuk, hogy a színfalak közt nem egy meglepő fordulat van készülőben, melyről a nézőknek egyelőre vajmi kevés fogalmuk van, de a kellő conjuncturák beálltával oly conflagratiók küszöbére léphetünk, melyek, ha nem csalódunk — aminthogy ismételve jelezzük, miszerint csalódni nem vélünk.................. Ezer bocsánat — beletévedtem a vezérczikkbe. És valóban nem is lehetne jellemzőbb valami, mint a 76-i év beköszöntő tárczaczikkét vezérczikknek írni, mert ez az esztendő vezérczikk anyaggal kezdődik — még pedig szakanyaggal. Aki a vám- és bankügyét nem érti alaposan, az akár át se lépjen 76-ba. Más években a tárczaíró ilyenkor Terpsichoréről álmodozott és könnyelműen ugráltathatta tollát, felkiáltva: víg farsang előestéin állunk , most a penna önkénytelenül vezérczikki nehézkességgel mozog és meghatott állapotban majdnem hajlandó volna a cartell-szerződésről elmélkedni. Bálkirálynék a mostani kilátások szerint: Depretis, Chlumetzky, Simonyi, Széll, mind oly nevek, melyeket hasztalanul keresünk a múlt évek estélyi szépségeinek lajstromaiban. Ily körülmények okvetetlenül birnak hatással a kézre is, mely a zsebbe nyúl, hogy az újév áldásos kívánságait illendően díjazza; a kéz, a zseb, a tárcza nem a régi. A kéz a zsebbe nyúl, s vagy tárcza nélkül tér meg útjából, hogy egy „meleg“ s kézszorítás honoráriumával elégítsen ki vagy nem is nyúl a zsebbe, s inkább a fejre téved, hogy megvakargassa. Karácson, újév, farsang csupa alkalom elkölteni azt, ami úgy sincs; végzetes sorozat, borzasztó „logikai egymásután“ ! „Aki nekem boldog újévet kíván“, mond egy erélyes gargon barátom, „annak utalványt adok, kifizetendő a valuta helyreállítása után.“ — Könnyű neked, felelt egy apa, kit az ég egy quintettel áldott meg, mely a „csók keringőn“ és „felhívás tánczra“ ismert zenéjén kívül mást nem akar most hozni, de mit tegyek én? Ha mi nem hálózunk, az én lányaimat is csak a valuta helyreállítása után találnák elvinni? Aki a bank- és vámszövetségi kérdések napjaiban bőkezű tud lenni báli költségek megszavazásánál vagy újévi borravalók engedélyezésénél, az megérdemli sorsát. Nem sajnálom t. i. az illetőt. Hogy azonban a logikai egymásutánt, melyet említettünk, megtartsuk, át kell térnünk a farsangra. Ugyan kérem mi jutott a sorsnak, napnak, gondviselésnek vagy akármilyen naptárkészítőnek eszébe, hogy az idei farsangot nyolc hétre szaporítani vakmerőségelte ? Kétkedni kezdek a gondviselésben. Vagy nem tudják-e a fensőbb hatalmak, hogy az idén két hét is elég volna? Mintha csak az angoloknak szólna az idei farsang, kik egész Ázsiát egymásután vásárolják össze, tekintet nélkül ránk szegény magyarokra. Ez oly helytelen rendezés, melyet eléggé alig lehet megróni. Sajnos, hogy ez a rendezés nem Feleky vagy Molnár dolga, különben igen könnyű volna rajtuk a port elverni. A „Nőképzők“ okosak, ők felfogták a kor intő szavát s a mulatsággal hasznos czélt kötöttek egybe, politikai tombolát rendeztek a nemzetiségi kérdés megoldására. Nemzetiségi jelmezek fognak a vigadóban az ő estélyükön hemzsegni, ami ha egyrészt nem is dicsérendő eszme, mert áttültet sokfaju hazánkba még új, eddig nem létezett nemzetiségeket is, de másrészt legalább közvetíti a különböző fajok közti érintkezést s közeledést. Vagy képzelhető-e, hogy Miletics ellen tudna állni azon bájos magyar hölgyeknek, kik ott Árpád nemzetét képviselni fogják? Alig hiszszük. A circumspectus szászok(csak minek erre a mulatságra) szintén levn ott bizosan oly szemenszedett székely lányát, kikér universitáson kivül még az universit is odadarádásnak. Mindez tagadhatatlane amitől sek az, hogy nagyon szép oláhok, verbek és vátok is találkozhatnának e veszelmes helye amily lovagias nép vagyunk, valalyik külön rettenthetetlen honatyánk a nemzeti törvény oly revisiójába bocsátkozik, melyt nem gyó£ ki holta napjáig. Azért óvatosság nem fog árt, vigyázz magunkra a nőképzők nemzetiségjelmez-zombiján s ajánlom mindenkinek, alesendőnek magát, dugjon zsebre egy-egy ténytárt s as menjen oda, hogy ha a czukrászian, vagy a lypsókon, vagy a sóhajallékban, úgy pedig a dolgokban valamely nemzetiség amely tagja valamely pillanatban fölötte gyönyek érezné ma is a mentő törvényezikk kezénél írín s az ódává paragrafust azonnal felütve, feléidézhesse. Nem tudom, lesznek-e m:ebben a bálb testvéreink és spekiktől Ad-Aziz ments meg) a bosnyákok is képviselvMindenesetrelyes volna a rendezőségnek árgy szellőzteti miatt a külügyér úrhoz fordul vájjon időalkalomszerűnek tartja-e ama setetreméltó nemzetiség képviseltetését a nőszők tombolásái Mert nem vagyunk bizonyosatenne, nem készít Simonyi Ernő ez alkalomból újabb interpilatiót a min. elnökhöz, mely fólamlás András, gr. előtt sem lehet közönyeVagy ami regfék mesl, vájjon nem hoz-e a „itik“ stante pec vezérczikket Magyarország jedáló viszketegről ?. . . Szóval, a dolgot meg l fontolni. Azt se tudjuk Paul-Tóth Vilmos , Miletics mily szemmel nézne tüntetést. Dőljön el a kérdés bálépen, csak valamiépen a bosnyák hirhedett döttség (mely vakszinüleg hófuvatokban megint) személyesen n jelmezkedjék ezen a mulatón. Árgus. KÜLFÖLD. December 31. A franczia nemzetgyűlés tegnap még nem oszlott föl; a tegnapi gyűlés végleg megállapította a jövő választások rendjét. Jún. 16-án a senator-választó delegátusok, 30-án a senatorok, febr. 20-án pedig a képviselők fognak választatni ; az új házak pedig március 8-án gyűlnek össze. A feloszlás — az állandó bizottság megválasztása, a czukortörvény és vasúti javaslatok elintézése után — mára tűzetett ki. Egy konstantinápolyi távirat szerint Herczegovina külön vilajetté alakíttatik át, élén Rauf pasával, a scutarii kerület (Albánia) szintén külön vilajetet fog képezni, élén Ahmed Havni pasával. Montenegro fejedelme, a „Pol. C.“ híre szerint, panaszló levelet intézett Gorcsakoff herczeghez a maga helyzetének nyomasztó voltáról a fölkeléssel szemben, s kijelenti, hogy ha még továbbra is eleget akar tenni a nagyhatalmak azon kívánságának, hogy visszatartsa népét a felkeléshez való nyílt csatlakozástól, akkor trónját és életét veszélyezteti. Engedelmet kér tehát a czártól, hogy haderejével az események folyamába beléphessen. Az orosz császár erre állítólag azt felelte, hogy maradjon meg a fejedelem eddigi magatartása mellett, állása reméllhetőleg nem sokára egy vagy más irányban kedvezőbbé fog alakulni. Az év utolsó napján. Nagy küzdelmek, folyton bonyolultabbá váló ellentétek — általános nyugalmat színlelő, mindent eltakarni szerető lepel alatt, kivált ha az önmaguk jólétében nem annyira hivő, mint azt óhajtó Tamások kezei föl-föllebbentik a Sais fátyolát —, nem simulhatnak el, nem egyenlíthetők ki egy év közeledő végének puszta ténye által. A közvélemény jóhiszeműsége beleun a minden hangnemben, minden variatióban, minden irányból hangzó béke, nyugalom, biztonság hirdetéseiben nem nyugszik el a határjelző napon sem, még ha eme határt nem is pusztán az idő, hanem maguk az események vonnák meg. Az események határát nem az idő szabja meg: az események alkotnak korszakokat az időben. A történet írója, a maga nyugalmas távlatából fogva föl könyve lapjára a jelenségek képeit, határt szab, korszakokat osztályoz, a háttértől élesen elváló körvonalakat rajzol. Nem úgy a folyamatban levő események megfigyelője, ki előtt az események a magok fejletlenségében sokkal közelebb vannak, semhogy felfogó tükrének góczpontja tisztán egyesíthetné s verhetné vissza a rajzoló sugarakat. Nem tiszta a kép, melyet az év végén a lefolyt eseményekről alkothatunk. A csoportok tökéletlenek, az egyes alakok befejeztenek; itt is ott is egy-egy lényeges testrész hiányát érzi a szem, mely csak jövőre ölt látható alakot. A continens két helyén indult meg az év elején az események újabb menete, egyik helyen sem ért el a nyugvó ponthoz. Francziaországban meg lett az új alkotmány február 25-én, de ez csak uj kerete a képnek, a mely még nincs rajzolva, s melynek helyét még az előbbi csoportozatok vászna foglalja el. Csak ezután bontakoznak még ki az uj alakok s lépnek a feloszló nemzetgyűlés helyére. Spanyolország az év 9. napján már uj királyt üdvözölt határain belől, de a polgárháború még nincs befezve, a király még nem ura az egész országnak, melynek törvényhozó testülete csak ezután ül össze. A keleti viszonyok, melyeknek bonyolódása az év elején a podgoriczai viszály elcsillapultával megnyugodni látszott, s később a herczegovinai és boszniai lázadással tetőpontra hágott, szintén csak ezutánra várják a kifejlődést. A három éjszaki hatalomnak egyesülnie kellett az európai béke biztosítására, s a viszályok elcsöndesítésére. De a fölkelésnek még nincs vége. A porta kiadta reformrendeletét, melynek üdvös és kívánt eredménye még legalább is igen kétséges. A hatalmak reformtervezete is, mely a felázadt tartományok lecsöndesítését és a jobb viszonyok helyreállítását czélozza, még csak terv s előterjesztése is csak ezutánra várható. S mindezen események folyama alatt szüntelenül általános volt az izgalom Európában. A fegyveres béke, mely annyi folytonos manifestátiókra, közbenjárásokra, csillapítgatásokra szorult, nem engedte megnyugodni a kedélyeket. Francziaország hadi újjászervezkedése, a német-belga Duchesneügy, az olasz garantia-törvény, mindmegannyi okul szolgáltak arra, hogy az évnek legtalálóbb jellemzése a sokat emlegetett „Krieg in Sicht“ legyen. S daczára minden biztosításnak, minden békeszövetségnek, az európai hadseregek leszerelésével, vagy legalább a folytonos nagyobb mérvű fegyverkezés megakasztásával, nincs jel, mely biztathatna. De van az évnek egy másik, — megnyugtató — jellemvonása. Ez az általános consolidatióra törekvés minden államban egyenként és együtvéve. Francziaország új alkotmány megteremtésével tett lépést a biztos, nyugalmas jövő felé. Spanyolország királyságot alkotott, pártviszályokat igyekezett rendes mederbe szorítani, s küszöbén áll a polgárháború elnyomásának s az ország alkotmányos rendezésének. Németország, Oroszország és Ausztria Magyarország a békeszövetség megerősítésével törekedtek a kölcsönös jó viszonyok fenntartását és állandóvá tételét biztosítani. Angolország a suezi csatorna részvények megvétele által tett erélyes lépést külkereskedelmének és befolyásának megszilárdítására, s a walesi herczeg utazásával az indiai viszonyok consolidatióját czélozza, a birodalom megerősítésére. Olaszország mindenfelől barátjaivá tette a külállamokat, békés viszonyt tart fenn a pápasággal, s az ország belbiztonságát igyekezett helyreállítani a szicíliai bizottság kiküldése által. Csak Törökország maradt meg az ismeretes fekete pontnak a láthatáron, csak ennek viszonyai fordultak roszabbra a többi államok viszonyainak javulásával szemben. De éppen az általános helyzet megnyugtató volta látszik kezességet nyújtani a felől, hogy e részről sincs fenyegetve a béke, s hogy a lefolyt mozgalmas év végével nyugodtan tekinthetni a mindenütt befejezetlen bár, de sehol sem vésztjósló viszonyok további fejlődése elé. Újabb vészszel az idő nem viselős S ha újév napjára mégis határjelző momentumot akarunk följegyezni , ez csak azon megnyugtatás érzete lehet, mely — hacsak valami rendkívüli, éppen előre nem látható esemény be nem következik — hosszú időre nyújthat biztosítékot minden egyes államnak és népnek a felől, hogy bizton folytathatja consolidátiójának, fejlődésének, felvirágoztatásának áldásos művét! IRODALOM. Emlékeztető. A letűnt esztendő irodalma nem virágzott gazdagon. Uj tünemények nem támadtak, jövőre kiható új eszmeforradalmak nem mutatkoztak az írók között. Nagy napok, melyek egyszerre félistenné emelik az embert, kiragadva kortársai tömegéből, nem fordultak elő; folyt az idő közönségesen, szokot medrében. A politika korszakos fordulatot von; a társadalom pár üdvös hullámot vett föl; az irodalom a kettőnek közepette foglal helyet, eseményes voltára nézve. Szegényebb vala mint politikánk, s dúsabb, mint társadalmunk. A tudományosság és költészet két nagy ünnepen kívül, melyet Akadémia és Kisfaludy-társaság szokott ülni minden évben rendesen, még három jelentékeny ünepe volt a litteraturának. Örvendetes jelenségnek, üdvös mozgalomnak nevezzük ez ünnepeket, mert általuk a nemzet bebizonyította, hogy a szellem bajnokainak az elismerést elegendő érzéke és méltányossága van megadni, mert e iodolatban a nemzet az örök eszmék, a szép, jó és igaz iránt fogékonyságát és rajongását tüntette ki, pedig csak e tulajdonság önt nemesebb érzést, föllengzőbb gondolkozást a társadalomba. Az első ünnepen a közbecsülés és közszeretet Jókai Mór fejére tette le koszorúját, a második ünnepen Szabó Istvánnak, Homer derék fordítójának adta meg az elismerést; azt „az írók és művészek társasága“, ezt a „philológiai egyesület“ rendezte, s ez volt évi működésük legszebb ténye. A harmadik ünnepet Jovanovics Ivánnak az érdemes hazai szerb költőnek tiszteletére ülte baráti köre, de csatlakozott ahhoz szerencsekívánataival a magyar irodalom is. A magyarság e csatlakozásában az idegen ajkú honosai művelődése felett érzett érdeklődése és öröme nyert testvéri kifejezést. Bár erősbülne meg e testvériség mentül szilárdabban, s terjesztene maga körül meleg ragaszkodást, mely a honpolgárok kölcsönös egyetértésének és békés boldogságának lenne soha meg nem rendülő alapja. Magyarország és lakossága csakis akkor lehet igazán gazdag és boldog; szája még nagy is lesz, ha az általános, minden nemzetiséget egyenlőkép átölelő kultúra kint ragyogó sugarakat. A magyar tudományszettudományi társulat hűz idén a miveltséget. Az atnyain kivül kiadó hivatal a legkiválóbb külföldi mban. Áldozott ezzel a tudós a nemzetiségnek, s e kett dőlt eredeti czéljának, mert kifejtése és a nemzeti tud írva aranybetükkel. Ná’ mostanában kezd terjedt földdel való szellemi sor segélyével tartottuk fent a legjelesebb angol és f. következménye az lett, nemcsak eszközül basznit nem érzületi és gondolkozó németséggel. Nemzeti tusunkon szaporodott az kább terjedett a ír' t magyarul adja kéz' a szépirodalmi, törtéryi termékeiből a legkn. veszélyt. Méltó pálya társulat, mely a magr .te meg ez öntudatos 'nden magán társi emeket gyűjtögeti a sztése terén. Tavai feje,i első három éves cyklus uy hét múlva megkezdődő lemes becsvágygyal nyomelmi társulat, mely a jelen -gaiból segít megszebbiteni nem. A földrajzi, földtani tár éptanodai országos egylet dolgozott szót is sikerrel. Rendes kiadványai folytak. A tudományos irodalomban kiemelkedőbb munkákat nyújtottak: Jakab Elek „Az utolsó Apátiról, Fraknói „A magyar országgyűlések történetéből“, Szilágyi Sándor „Rákóczy levelezéséről", Grünwald Béla „Közigazgatásunk és a szabadságról", Lónyay gróf „A bank ügyéről, Rómer Flóris , A régi magyar falfestményekről", Asbóth Lajos „Az éjszakamerikai polgárháború”ról, Hermann Ottó „A pókok"-ról; hasonló rangon állnak: Széchenyi István „Önismeret“ s dr. Hatala Péter „Az én hitvallásom“ czímű munkája. A szépirodalom több becses, elismerésre érdemes művel gyarapodott. Első helyen szerepel a Kisfaludy-társaság kiadványaival, s Jókai Mór, legelső élő regényírónk több könyvével. A régibb erők művei közül Dalmady Győző tartalmas költeménygyűjteménye és Szász Károly Goethe fordítása válik ki magasan. Az újabb tehetségek közül Beöthy Gyula és Endrődi Sándor okozott nagyobb föltünést. Dusabban hajtott a drámairás : Csiky Gergely „Jóslata“, Bérczik „Kiházasitók“-ja, Almási Tihamér „Clarisse“ kedvező fogadtatásban részesült. Tóth Ede a „Falu rosszáéban, mely 1875-ben került színre, bár az előző év terméke, szerencsés darabot irt a régi nyomon a színháznak. Kazár Emil „Hátra hagyott családja“ új nyomot követ, elhagyva a már elunott közönséges felfogást, hogy nők erkölcsi elbukása, s férfiak gazsága nélkül színművet írni nem lehet. Költészetével kedvezőbb fogadtatást érdemelt volna, mint amilyennel találkozott. Tóth Kálmán és Láng Lajos adott még színművet; az utóbbinak „Ildája“ kellemes olvasmány. Nem fűztünk koszorúba minden művet sem a tudományos, sem a költői irodalom mezejéről. Inkább csak irányokat kerestünk, mint statistikai kimutatást állítottunk össze. S jól esik, hogy ez irányok fő jelleme — a nemzeti. Éppen azért megemlítjük még ama jó irányú és mély hatású mozgalmat, melyet nemzeti nyelvünk megtisztítása végett Szarvas Gábor szerencsével megindított s erős akarattal folytat. . . . Legyen a magyar tudománya minél szélesebb és költészete minél virágzóbb területére lett áttelepülte, Ke ’akna ügyvéd pedig elhalálozó lajstromából kitörültettek, úti tiköréhez tartozó iratok ésérté utása, a halaszthatatlan teendők .adnokül Szepessy Károly tornait, neveztetett ki. — A király és királyné szám este fogadták az újévi üdvözleteket aalotában. A fogadásnál, mint már királyt Hohenlohe herczeg főudvarmester, nét Majláth Györgyné képviselte. A halmztviselők és magánosok egymás után ije hódolatukat az uralkodó párra. A főváros tkintélyes küldöttség járt a várpalotában, döttség tagjai voltak: Ráth Károly főpolgá Kamermayer és Gerlóczy polgármesterek, B jegyző, Békey tanácsnok, Thaisz főkapitányár Gyula az I. kerület elöljárója, továbi József apátkanonok, Magyarevics Jeremiás, gyi F., Forgó I., Sztupa Gy., Wahrmann Posner K. L., Rausch F. - kivülők mégzottsági tag. A szónoki tistét Ráth K. f mester vitte, s meleg szavakban tolmácsol város Üdvkivánatait. — A király a csetneki r. k. helyreállítására, saját pénztárából, 200 frlmányozott. — Andrássy Gyula külügyminis herczeg Hohenlohe főudvarmester ma véggé pestről Bécsbe utaztak. — Jókai Mór uj regénye „Az élet diásai“ rövid idő múlva kötetesen is meg A költő e művét a királynénak ajánlotta s mége azt kegyesen elfogadta. — A m. t. akadémia II. osztály. január 3-án ülést tart; tárgyai a követke Ortvai Tivadar r. t. székfoglalóért „Margum et Contra-Margum helyfekvése.“ Szágyi Sándor r. t. értekezése „Nádasdy első követsége Erdélyben 1540—1.“ Az illést összes ülés előzi meg többrendü pályák bejelentése végett. — Türr tábornok a városi dolog gyenezei számára 50 frtot adott, hogy ezel buzgóbban hallgassák a felnőtteket oktató tanit — Prielle Kornéliát marmarosi lői pompás albummal lepték meg. Az albu lapján a művésznő marmarosszigeti szülői sikerült rajta, s a többi lapon az album ajtóinak arczképe van. Az albumot Szabo marmarosszigeti ügyvéd és Szépfaludi Fe „F. Lapok“, munkatársa nyújtotta át Priellellának. — Kitüntetés. A király Kubinszkyt kalocsai székes főegyházi olvasó kanonok, tes prépost és hittudornak a knini (finnini szentelt püspöki czimet adományozta. — A Duna kiáradt. Mint értesült Duna Paks alatt a töltést áttörve, tetemes hlást okozott; a közlekedési minisztérium , a töltések helyreállítása iránt s sürgős intézki tétettek. — Orbán. Tegnap Nyiregyháza és vidékén erős szél dühöngött, mi által a közli megakadályoztatván, a vasúti vonatot több nehány órai késedelmet szenvedtek. — Uj zenemű. Táborszky és Pars adásában megjelent: Ave Maria, Moninszk Liszló után zongorára átírta Wrany iital. A krajczár. — A lánczhidon jelenleg alkalmat lévő kocsibárczák helyett takarékosági szerból f. évi január 15-ikétől fogva kinetszvenyczák fognak használtatni. A kimctavélyi b. a kocsisok által az egész lánczhid sossában őrzendők, és a hidszemélyzetnek, valamnt a ők felvigyázó esetleges felszólításira felmudók. A bárczának a hidon eldobása vagy elve az újbóli megfizetést vonandja maga utn. — Merénylet egy vasit dien. Prágából távírják, a busektehradi vasútn Pue és Wartel állomások közt egy egyén legna éjjelén megpróbálta a síneket felszakolni ; csavart már ki is húzott, két szeget ütött; vasúti őr igen éber volt, meghallotta a nagy, a közelgő vonatot idejekorán megállitva és nagy szerencsétlenséget hárított el. Aettest lehetett kézrekeríteni, s igy azon indokt senhét tudni, mely az illetőt a borzasztó ette sértésére indította. A bírói vizsgálatot termében megindították. A vasúti tisztviselőkyugdij szabályait, mint értesülünk, a közlektési mitér helyben hagyta. — Rendőri hírek. Nebnsül Magdolna, 75 éves, óbudai lakosnő tegnap előtt 8—9 óra között egyedül maradti honn dőn gyermekei később a templomba hazatérz aggnőt a szoba közepén összetett fal elterülve halva találták. Valószínű, így név aggnő a petróleumlámpát gyengeségeiatt elej a meggyűlt petróleumtól ruhái meggiadtak, okozta halálát. Hulláját bonczolás :gett a házba szállították. — Jungbauer ijos ur 1 hó 30-án délelőtt nem lévén honn — molnárt 27. sz. a. lakásán — anyjánál ezalt egy ! HÍREK. Decz. 31 Hivatalos. Lemondás. Szabó Lajos 76-ik zászlóaljbeli tettleges állománya honvéd-hadnagy a m. k. honvédségben viselt tiszti rangjáról s ciméröl önkényt leköszönvén, lemondása elfogadtatott e egyúttal törvényszabta honvédkötelezettségének tartamára, mint közhonvéd a 20. zászlóaljhoz osztatott be. — Állomásban való megerősítés. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter a sepsi-szent-györgyi gadasági szakosztályai egybekapcsolt népiskolához a magyar nyelv, történelem és földrajz tanitójául ideiglenes minőségben kinevezett Kása Dávidot állomásán végleg megerősítette. — Előléptetés. A szatmári magy. kir. pénzügyigazgatóság által Tegze Sándor számgyakornoki jelölt számgyakornokká kineveztetett. — Uj egyletek. A „debreczeni csizmadiaáracsarnok-szövetkezet“ alapszabályai és a kolozsvári önképző- és betegsegélyző iparos ifjak egyletének alapszabályai a belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — A miskolczi ügyvédi kamara körébő 1. A miskolczi ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint Parlaghy Béla, Kiss Mátyás, Petro József, miskolczi lakos — Mikulik József dobsinai lakos — ügyvédek az ügyvédi kamara lajstromába folytatólag bejegyeztettek . Szücs Sámuel, Farkas Gusztáv miskolczi lakos ügyvédek lemondásuk, Kiszey Sándor a budapesti