Ellenőr, 1876. március (8. évfolyam, 60-89. szám)
1876-03-22 / 81. szám
lyik kar tanárt kér kineveztetni, s magántanárt megerősíttetni, mindig egy más karbeli tag ad erről véleményt az egyetemi tanácsban, akár ért hozzá, akár nem. így történt nem egyszer, hogy philosophiai kérdéseket bábász, kórháziakat theologus, váltójogiakat sebész, hittaniakat szemész, történelmieket physiologus, philologiaiakat criminális jogász, egyházjogit vegyész, közegészségi nyelvész stb. referált a tanácsülésben. 1867 óta egy-két tag figyelmeztette évenkint az egyetemi tanácsot, hogy ő a karok tudományos ügyeiben nem lehet illetékes biró. Ez némelykor használt, máskor nem, a mint t. i. a tanács többsége vagy szabadelvű, vagy minden áron suprematiát gyakorolni akaró egyéniségekből állt. Ha a többség elfogadja a kari felterjesztést, ezt szóról-szóra szokta leírni és felküldeni, s azonkívül a jegyzőkönyvbe is egész terjedelmében igtatni, s így a közoktatási minisztérium abban az időrabló mulatságban részesül, hogy ugyanegy felterjesztést háromszor kell elolvasnia. Ha pedig a tanács többsége el nem fogadja a bari felterjesztést, képzelhetni, hogy milyen alkalmatlanságot okoz ez a minisztériumnak. Némelykor a többség azt az elvet fogadta el, hogy a tanács, mellőzve a kari felterjesztések tudományos oldalát, egyedül arra szorítkozzék, váljon kövesse-e a kar a rendeletek által megszabott eljárási módot? De ez is fölösleges, mert a tanügyi törvények s rendeletek legfőbb őre maga a közoktatási minisztérium, melynek a felterjesztett ügyiratokból lehet s kell is megítélnie, váljon volt-e szabálytalanság a kar eljárásában, vagy nem, váljon nem okoz-e hasztalan költséget, s váljon megfelel-e az igazságosságnak? Hogy az egyetemi tanács által nem tudja meg mindig a költségek haszontalan voltát, az kitűnik a tudori szigorlatok és felavatás czimű 2-ik czikkemből („Ellenőr“ 1876-ki évf. 68. sz.) Az egyetemi tanácsnak a karok fölötti uralma tehát fölösleges és czéltalan. S ha az egyetemi tanács vagy ennek elnöke a kari ügyiratokat hónapokig visszatartja, ami már szintén megtörtént, s ha a karnak nem szabad közvetlenül a közoktatási minisztériumhoz felírnia, könnyen belátható, hogy az egyetemi tanács lábbal tiporja a karok jogait. Mindezeknél fogva méltán követelhetik a karok, hogy ők, dékánjaik által közvetlenül, nem pedig az egyetemi tanács útján, levelezzenek a közoktatási minisztériummal, s hogy az egyetemi tanácshoz csak az egész egyetemet érdeklő közös ügyek utasíttassanak. Télfy Iván, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 21-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. , A kormány részéről jelen vannak: Trefort Ágoston,Simonyi Lajos dr., Perczel Béla,Szende Béla, Péchy Tamás. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Napirenden van a népiskolai hatóságokról szóló törvényjavaslat. A 6-ik §. első pontja változatlanul elfogadtatott, a második ponthoz pedig Kállay Béni a következő pótlást ajánlja: „A közigazgatási bizottság intézkedik az iránt is, hogy a községi és felekezeti iskolaszékek azon intézkedéseinek, melyek saját hatáskörüket túl nem lépik, a törvényhatósági tisztviselők érvényt szerezzenek.“ Molnár Aladár a beadott módosítványt nem tartja összeegyezthetőnek e törvény többi intézkedéseivel, míg Zichy Nándor épp ellenkezőleg a módosítvány szükségességét hangsúlyozza. A ház az eredeti szerkezetet fogadja el, s ezután Baross Gábor a 2-ik és 3-ik pont közé a következő új pont felvételét javasolja: „A közigazgatási bizottság intézkedik az iránt, hogy a községi elöljáróságok a tanköteles gyermekeket minden tanévet megelőzőleg két hónappal összeírják és ezen összeírás egy példányát az iskolai hatóságoknak pontosan beküldjék.“ A ház elfogadja ez uj pontot, továbbá a szakasz többi pontjait is változatlanul. A 7-ik § Hegyessi Márton és Baross Gábor módosítványaival fogadtatik el; Hérics és Remete módosításai elvettettek; a 8-ik § változatlanul elfogadtatik. A 9-ik §-nál Kállay Béni szólal fel, mely szakaszban az mondatik, hogy a községi végrehajtási intézetek a polgári község, a felekezeti népoktatási intézetek pedig a hitközség alatt állanak. Szóló ez utóbbi kifejezést, hogy t. i. a hitközség alatt állanak, sem egészen correctnek, sem pedig kielégítőnek nem találja, s azért módosítványt nyújt be, mely szerint „hitközség“ szó helyett „illetékes hatóságai“ kifejezés teendő a szövegbe. 1155 Szivák Imre a törvényjavaslat jelen §-át kiválólag figyelemre méltónak tartja, és pedig 1-szer azért, mert abban van a felekezeti iskolaszék megalakítása kötelezőleg kimondva, és 2-szer, mert ennek szövegezésénél e javaslat először használ oly kifejezést, mely mint jogi fogalom, hazánk közjoga szerint minden irányban kellőleg kifejtve és tüzetesen megállapítva nincs. Érti a hitközség vagy felekezet fogalmát. Éppen ezért módosítványt nyújt be, mely így szól: Azon hitközségek, illetőleg felekezetekre nézve, melyek képviseleti szervezettel nem bírnak, az ezt tényleg pótló közegek tekintetében a fenálló gyakorlat fentartatik. Azon hitközségek, illetőleg felekezetek pedig, melyeknél az iskolaszék teendőinek ellátására az eddigi gyakorlat szerint szervezett közegek vannak , ezeket mint felekezeti iskolaszékeket működésükben jövőre is meghagyhatják. Irányi Dániel módosítványt nyújt be , hogy ott, ahol 10-nél több tanító van, már két képviselőt választhasson a tanító testület az iskolaszékbe, ahol pedig 30-nál is több tanító létezik, hármat választhasson. Zsedényi Ede és Trefort Ágoston elfogadják Szivák indítványát, míg Hegedűs László az eredeti szöveget pártolja, melyhez csatlakozik Madarász József is, miután Szivák indítványa határozott visszalépés. Trefort Ágoston kifejti, hogy Szivák módosítványában nem fekszik az, hogy valaki megfosztassék jogától, hanem csak a status quonak fenntartása, s azért a módosítvány elfogadását ajánlja. Taczolay János felszólal azon irány ellen, mely itt némi titkos, rejtélyes módon érvényesíteni akarja magát, hogy t. i. az állam és egyház közti viszony lassanként törvényesen átalakíttassák. Molnár Aladár elfogadja Irányi módosítványát, de Szivák indítványát nem tartja megfelelőnek azon intencióval, melyből tette azt. Cuprove István indítványozza a szakasznak a központi bizottsághoz visszautasítását. A ház ez indítványt el is fogadja. Ezután rövid vita után határozatba megy, hogy a tárgyalás a többi szakasz felett folytathatni fog s a 10. és 11-ik §. észrevétel nélkül elfogadtatott, a 12-ik § pedig majd csak a 13-ik után tárgyaltatik. A 13-ik §. első pontjánál Plachy Bertalan módositványt nyújt be a tanítók pontos fizetése érdekében. Módositványokat nyújtanak még be: Irányi Dániel, Hegyessi Márton, Berzeviczy Egyed és Molnár Aladár. A ház a szakasz első pontját Plachy és Molnár módosítványával, a második pontot Kállay Béni módosítványával, a harmadik pontot pedig észrevétel nélkül elfogadja. A 14-ik §-nál Szluha Ágost a következő módosítványt nyújtja be: „Azon városokban, hol a népoktatás költségei a kormány engedélyezése következtében a közköltség előirányzatában nyernek fedezetet, a városi képviselőtestület akként intézkedhetik, hogy a népoktatás anyagi ellátása a közpénztárból történhessék.“ A javaslat elfogadtatik, továbbá a 15-ik § is. A 16. § 5-ik bekezdése után Schwarcz Gyula a következő módosítványt ajánlja: „A bizottság szervezését a fővárosi törvényhatóság szabályrendelettel akkér állapítja meg, hogy abban a fővárosi községi tanácsok és tanítók képviselve legyenek, üléseiben a kellő felvilágosítások megadása végett a fővárosi kerületi tanfelügyelő, vagy annak helyettesse részt vehessen.“ A módosítvány elfogadtatik. Molnár Aladár ezután egy uj szakasznak elfogadását ajánlja, mely szakasz a központi bizottsághoz utasittatott, a 17. és 18-ik § elfogadtatott. Következik az interpellátiókra a felelet. Simonyi Lajos b. földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter : (Halljuk !) Markkot János t. képviselő úr egy interpellátiót intézett a kormányhoz, melyben azt kérdezi, van-e tudomása a kormánynak azon erdőpusztításokról, melyek hazánkban történnek, és szándékozik-e ezen országos baj meggátlása végett a háznak törvényjavaslatot benyújtani ? Ezen interpellációra van szerencsém válaszolni, hogy igenis a kormánynak van tudomása, s hozzáteszem, sajnos tudomása azon nagymérvű erdőpusztításokról, melyek az utolsó évtizedekben hazánkban elkövettettek és szándékozik ezen pusztítások meggátlása czéljából mielőbb az országgyűlésnek törvényjavaslatot előterjeszteni. A kereskedelmi minisztérium keblében történtek is e tekintetben előmunkálatok, de ezen munkálatok még nem haladtak annyira, hogy azokat most az országgyűlésnek beterjeszthessem. De ha egészen kész volna is a javaslat, még akkor sem volnék képes azt beterjeszteni, mert mindenesetre figyelembe kellene venni a közigazgatási törvényt és ahhoz kellene alkalmazni e törvényjavaslatot. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni még azt, hogy miután az egyes részletek iránt is kellő tájékozást kívántam magamnak szerezni, felkértem az országos erdészeti egyletet, hogy erre vonatkozólag véleményét adja elő; hasonló czélból az országos gazdasági egyesületet is fel fogom szólítani. Mindenesetre azonban biztosan merem ígérni azt, hogy az Országgyűlés szünetelése alatt a törvényjavaslat el fog készülni, mégpedig úgy, hogy azáltal, a tulajdon szentségének lehetőleg megóvása mellett, az eddig elkövetett erdőpusztítások továbbra nézve meggátoltassanak, és reményem, hogy e törvényjavaslat a jövő országgyűlési ülésszak alatt lesz tárgyalható. (Helyeslés.) Starkhof János meg van elégedve a válaszszal s a ház is tudomásul veszi azt. Sionyi Lajos dr. kereskedelmi miniszter felel Ráth Károlynak az 1872. 8. törvényczikk tárgyában beadott interpellácziójára s örömmel vette ki a képviselő beszédéből, hogy nem az iparszabadságon akar változtatni. Azt hiszi azonban szóló, hogy a ház egyet fog érteni vele abban, hogy az iparosok jelenlegi nem kedvező helyzete nem egyedül e törvény hiányaiban keresendő, hanem ennek főleg azon általános pangás az oka, amely Európa többi államaiban, és sajnos, hazánkban is uralkodik. Valamint hitelviszonyainknak rendezése is szükséges és ez is egyik fő tényező arra, hogy iparosainknak jelenlegi szomorú helyzete javíttassék. Elismeri azonban, hogy a törvényeknek nagy befolyása van az ipar fejlesztésére s kijelenti, hogy egy szakértőkből álló bizottságot fog összehívni, s ennek véleménye szerint fog segíteni a törvény hiányain. Ráth Károly megnyugszik a miniszter válaszában, melyet a ház is tudomásul vesz. Tisza Kálmán bejelenti, hogy holnap fog felelni Szalaynak a marczali beszállásolásra vonatkozó interpellácziójára. Ülés vége 2 órakor. TÁBOZA. Egyszerű khinai mondák. (Francziából.) „Minden holdfordulás első és tizenötödik napján, mielőtt a tanítványok a tanterembe lépnének, üdvözöljék egymást, és az ajtó küszöbe előtt várják meg utoljára érkező társaikat.“ A boncz egy helyeslő mozdulata által már harmadszor nyilvánította tetszését, mert minden a megírt rendelet szerint történt, miután ez a nap egyike volt az év huszonnégy zsi ei- ing-jének, következőleg egy azon 24 korszak közül, melyek a szertartások végzésére és a mesternek ajándékhozásra szenteltettek. Végre a növendékek mindnyájan össze voltak gyűlve a tudományok templomának ajtajában, rendbe állva s párosával haladtak a terem közepe felé; midőn azon tábla ekibe érkeztek, melyen e három szó volt írva: „Khuni-feu-tseu (Confucius), háromszor meghajoltak azon tisztelt férfiú neve előtt, aki több mint 2000 esztendeje az írástudók atyja, az iskolák pártfogója és a tanulók istene. Miután Yang mester tanítványai a szent férfiú táblája előtt háromszor nyilvánítottak hódolatokat, komolyan és hallgatva a mester asztala felé tartottak, hogy a tizenötödik nappal járó ajándékokat letegyék. Csak akkor vették észre, hogy bölcs nevelőjük helyét más foglalta el. A Yang mester tanári székét elfoglaló férfiú tisztes kora nem engedi, hogy csodálkozzanak , mert tudják, hogy ha idegen vendég látogatja meg iskolájukat, Yang mester rendesen a maga helyével kínálja meg a vendéget, ő pedig szerényen a tanulók padjára ül. A gyermekek tehát elkezdték ajándékaikat az öreg koldus elibe rakni; — mint fentebb mondtuk, e napon az ország minden iskolájában hagyományos szokás volt a tanítónak ajándékot vinni. Egyik egy mérték riskását vagy pohánka-lisztet hozott, a másik néhány csipetnyi száraz teát, némelyik czukrot, fűszert vagy gyümölcsöt; voltak kik egy-egy darab szövetet hoztak, vagy valamely a háztartáshoz való hasznos tárgyat. Mindenik hozott valamit, a szerint a mint családja körülményei, vagy nagylelkűsége engedte. Tanítványai után Yang mester zárta be a menetet, mint egy egyszerű tanuló, s az ő helyét elfoglaló idegen előtt ő is meghajtotta magát. Csak ő jött üres kézzel, ugyanezért a boncz gunyoros mosolylyal igy szólt: — Mester uram, maga a jószívűség kötelessége ellen vét, mert a tanító asztala előtt senkinek sem kellene ajándék nélkül megjelenni, s amint látom, semmit sem hozott ez ajándékokhoz. — De igen, válaszolt az iskolamester, mert én szívem jó indulatát hoztam, ez pedig a legtisztább kegyadomány. — S amivel az ember legkevésbbé fösvény, mert semmibe sem kerül. — Meglehet — téve hozzá Yang, a tökéletes világosság —, hogy az én ajándékomat nem találja urambátyám olyan megvetendőnek, ha a tanítványaim által nekem szánt ajándékokat is mellé csatolom ? S kezével az egész osztály által hozott ajándékokra mutatva, igy folytatá Yang: — Tisztelt urambátyám, ez itt mind az öné; a szent férfiú tanítványa nem fogadhatja azt el, a mi Buddha imádójának lábai elé tétetett. A Buddha követője csak ennyit válaszolt: — Elfogadom. — S jelt adott, hogy a tanítás kezdődjék. Az osztály sürgölődik. Mindenik növendék elfoglalja a maga helyét; a boncz folytonosan a tanító székében ül, míg Yang a legidősebb tanulóval ül egy helyen, hol ez rendesen egyedül szokott ülni. Kék vászon tarisznyájából mindenik kivette a könyvét, s a hónap folytán összegyűlt irás gyakorlatait; e lapok szegletei selyemfonattal voltak egymáshoz fűzve. A növendékek mind el voltak foglalva, vagy olvastak, de csak magukban, vagy az íráspéldányról betűket rajzoltak átlátszó papirosra. Yang mester veres tintája s ecsetje a boncz előtt van. A kiosztandó leczkéket komolyan lapozgatja, egy ecsetvonással jelöli meg azon helyeket, melyekre a tanulók figyelmét kiválólag fel akarja hívni. Yang félszemmel a helyét elfoglaló idegent vizsgálja; ez utóbbinak tekintélyes fellépése, a tintatörésnél kifejtett könnyű modora, biztos ecsetvonásai, s a tantárgyak hirtelen átpillantása egy kissé zavarba hozták Yangot, a tökéletes világosságot. Ez nem lehet egy tudatlan barát, gondolá magában. Ha a boncz a főhelyet foglalta el, azt azért tette, mert méltó reá. Azonban Yang nem meri meglepetését és gyanúját szomszédjával közleni, mert a tanulók munkájának haszontalan szavak által való megzavarását határozottan tiltja a hivatalos iskolai szabály. Elérkezett az idő, hogy a tegnap feladott lecskét felmondják. A koncz kiszólít egy osztályt; a fiúk oly tiszteletteljesen jelennek meg Buddha követője előtt, mintha Yang mesternek kellene felelniük. Tíz tanítvány áll előtte, s a boncz összeránczolja szemöldökét. — Minő zavar és rendetlenség — kiáltá; ezek a gyermekek oly roszul vannak nevelve, hogy még azt a rendet sem tudják, melyet akkor kell követni, midőn tanítójuknak fel akarják mondani leczkéjüket. De még be sem végezte beszédét, midőn a legidősebbik tanítvány előhozott a terem szegletéből egy csomag bambusz nádvesszőt, melynek mindenike különböző hosszúságú volt. A tanuló a csomag vesszőt a boncznak nyújtja, ez átveszi, s a két kezében tartja; mindenik gyermek egy veszszőcskét húz ki belőle, s a sors határozása szerint a leczke felmondásra úgy foglalnak helyet, hogy mindig az az első, a melyiknek hosszabb a veszszője. A boncz helyeslőleg int fejével, s a tanítványok kikérdezéséhez kezd. — Oly szilárd a szava, s ha valamelyik megakad, vagy hibásan mondja a leczkét, oly ügyesen igazítja ki; a legkisebb hiba sem kerüli el figyelmét; megjegyzései mindig helyesek, a klassikus könyvekből való idézései oly pontosak, hogy Yang mester meglepetése minden pillanatban növekedik. Felváltva minden osztály a bonczelibe megy, s ugyanazon rendet követve mondják fel leczkéjöket; de midőn már szinte bevégezték, egy mellékes körülmény zavarta meg az órát: egy tanuló ahelyett, hogy a tanító asztalához közeledett volna, hirtelen eltávozott — pedig a felelésben éppen ő rajta volt a sor. A boncz ismét mérges tekintetet vet az iskolamester felé. — Mióta van megengedve — kérdé, — hogy a tanítvány eltávozzék, midőn tanítója szólítja? Ha rest volt és tudatlan, a büntetést nem a futás által kerüli el. Yang, a tökéletes világosság, ki a gyermek távozásának okát megértette, egy cseppet sem indult meg a boncz haragján ; mint tanító nem szégyenli magát, s a fenyegetést tartalmazó szemrehányást taníványára nézve is aggodalom nélkül hallgatja. Rögtön s már most másodszor veszi le a falról az iskolaszabályzatot tartalmazó táblát, s a könyörtelen bírálónak megmutatja a 39-ik szakaszt, mely így szól: „Az írott betűk iránt tisztelettel viseltessél. — Ha a tanítvány betűkkel beírt papirost lát a földön, vegye fel rögtön és égesse el." És valóban, míg Yang ujjával e mondatra mutat, a boncz a gyermek mozdulatát kiséri, s látja, hogy az egy az ablakon keresztül a szél által az osztályba fújt papírdarabkát vett fel. E papirost, mint haszontalan tárgyat, hihetőleg szándékosan lökték az utczára, csak néhány jelentéktelen szó volt ráírva, hogy rajta az ecset hajlékonyságát megpróbálják. De a kötelességei teljesítésére oktatott tanuló előtt ez a minden belbecs nélkül való szó is elég volt arra, hogy azt a papirost megbecsülje, mert meg vagyon mondva, hogy az emberek az írás felfedezésének köszönhetik a szertartások feltalálását, az erkölcsi viszonyok megalapulhatását és a törvények állandóságát; következésképen az írás szent. A gyermek azért távozott el tanítója elől, hogy kötelességét teljesítse ; a Confucius táblája ebbe sietett, hogy a folytonosan ott levő illatszereket égető serpenyőbe vesse, s elégesse ; e vallásos cselekvényt bevégezve, visszament az asztal elibe, hogy a hozzá intézett kérdésekre feleljen. A Koncz kikérdezte őket, írásaikat s minden dolgozataikat lelkiismeretetes pontossággal megvizsgálta. Ekkor felállott, mély igazságérzettel, egy népszónokhoz illő komoly és virágos nyelven megható szavakat intézett a tanulókhoz, kik olyan édes örömmel töltötték el szivét, mint az ivóedénybe töltött zamatos ital, s akik a khinaiak szép kifejezése szerint: a vétkes szemeiből a megbánás könnyeit fakasztják.Az érdemesek között diszecsetet osztogatott szét; a rest tanulókat az ajtó mellé térdeltette, és végre mindnyájokhoz intézve beszédét, e szavakkal végzé : — Legyetek kitartók és elhatározásotokhoz hívek, mert igy szól a bölcs : Egy jó gondolatnak tízezer esztendeig is élnie kell! Legyetek okosak a magatok viseletében, mert azt mondja a bölcs: Ha lábad nyomát el akarod takarni, ne járj a hó- ban. Viszonyaitokban legyetek hallgatagok, mert meg vagyon írva. A barátunk fülébe mondott szót száz mértföldnyi távolságra is meghallják ellenségeink. Szorgalmasan tanuljatok, mert azt mondták a régiek : Az ágaitól megfosztott fát betegnek nevezik , a tanulatlan embert pedig vaknak hívják. Ne szóljatok meg másokat, azaz óvakodjatok a rágalmazástól, mert azt mondja a példabeszéd: Az emberek szájában olyan balta van, melylyel saját testöket pusztítják. Elvégre: Növekedjetek a bölcseség szeretetében, mert ez az egyedüli mód arra, hogy a halhatatlanok sorába jussatok, mert meg vagyon írva. A tízezer nép a császáré, de a tízezer század a bölcs tulajdona. E tanítást bevégezve, a barát Yang, a tökéletes világosság felé fordult, s azt kérdezte: — No, jobban betöltötte volna a helyét, s jobban meg tudta volna nekik e dolgokat mondani ? Az iskolamester, kit az idegen parancsoló hangja sokkal kevésbbé zavart meg, mint beszédének bölcsesége, és azon méltóság, melylyel az a tanitószéket elfoglalta — a barát előtt leborulva, igy szólt: — Tisztelt urambátyám, ön kitűnő tanító, s gyengeségem meghajol fensőbbsége előtt. — Gyengesége, — ismétlé a boncz, szigorú modorát ismét elővéve, — mindjárt meglátjuk. Ez ideig csak a tanítványokat kérdeztem ki, méltányos, hogy a tanító képességét is megvizsgáljam. Ekkor elővette az ecsetet és tizenkét selyem papiroslevelet, roppant sebességgel mindenik lapra négy szót irt. Az iskolamester s tanítványai, merev tekintettel, mély figyelemmel s csudálkozással kisérték a Buddha követője kezének könnyű s kecsteljes mozdulatát. Midőn bevégezte az írást, Yang, a tökéletes világosság így kiálltott fel: — Oh ! Mondtam ugye, hogy ön kitűnő tanító ! A sárkányok könnyűségével repülő ecsetje a drágakövek harmatját vetette el, mert a „tizenkét gyöngyszemből álló nyakláncz“ nevét írta le. — S meg tudná-e őket fejteni ? kérdé a tudós barát kételkedő mosolylyal. — Legalább megkísértem — válaszolá szerényen Yang, a tökéletes világosság. A tizenkét mondát a tanulók rögtön a falra ragasztották, hogy az egész osztály láthassa. (3. flytatás következik.) Az árvíz. Az idő a víz apadására nézve kellemetlen. Tegnap éjjel a vidéken több helyütt esett, majd havazott; Tata környékét reggelre egy lábnyi hó borította. A fővárosban is tegnap egész nap borongott, az éjjel havazott; reggel felé az időjárás kissé megenyhült, s csöndes eső esett egész 6 óráig. Ma délelőtt hideg szél támadt s az még az esti órákban is folyvást tart. Ha melegebb lesz időnk, el lehetünk rá készülve, hogy a Duna pár hüvelyket ismét áradni fog. Az éjjel a főváros mellett a víz jelentékenyen apadt. 20 láb és 6 hüvelykről ma esti 8 óráig IS láb 11 hüvelykre szállott alá; a pár hüvelyknyi várható emelkedés daczára is pár nap múlva a rakodó alsó sétálójáról levonul a Duna, s látni fogjuk pusztító nyomait, miket maga után fog hagyni. Bogyiszlói bajok. Bogyiszló, 1876. márcz. 16. Márczius 7. óta állapotunk nem hogy javult volna, de sulyosodott. A viz hüvelyenkint bár, de folytonosan áradt, s csakis ma észleltünk némi apadást. Naponkint jelentkeznek szerencsétlenek, kik roskadozó házaikat elhagyva, Tolnára költözni kénytelenek ; mert, itt már nincsen száraz hely, hol menedéket lelhetnének. A lakosok egy része jószágával együtt a Dusnok és Nádudvar között levő pusztákra vándorol, de sorsukat ott sem kerülhetik ki, mert a Kalocsánál e napokban elszakadt töltésen a víz oda is elhatol. Sőt, ha nem apad, onnan is kiszorítandja őket. Szomorú állapot. Községünkre nézve pedig kétszeresen szomorú , mert nemcsak a jelen szerencsétlenség súlya nehezedik reánk; de a jövő, melynek a jó reménység magvát kellene a csüggedők közt elhinteni , éppen az ejt kétségbe bennünket. Félelmünk alapja a község és határának fekvésében rejlik. Mert tőlünk jobbra és balra a Duna partjain vonulnak le Tolna és Pest megyének védőgátjai, melyeknek szigetünk egészen, központján fekszik. — Már most, ha a szomorú tapasztalatok után — mindkét megye a jelenleg alacsony és gyengének bizonyult védőgátakat csak egy méter magassággal is felemelteti, akkor községünk és határa évenként ki lesz téve hasonló vízáradásnak. Mert a Tolna és Baja között levő erős Dunahajlatokban meggyűlt és felszorított vizet a két parton levő felmagasított védőgát-vonal — egyenesen községünk ellen zudítandja. És akkor hiába készítünk önvédelmünkre védő gátat, hiába feszítjük meg erőnket, hogy a szerencsétlen évek által okozott károkat szorgalommal helyrepótoljuk, mert phisikai erőnk kevés, mert egy 2200 lelket számláló község nem képes az önvédelemre szükséges 8000 ölnyi töltésvonalat akként elkészíteni, hogy az a két megye erejével és felügyelete alatt létrejött védőgátakkal a versenyt kiállhassa. Hasonló erővel szemben a gyengének omolni kell. Ily körülmények között Bogyiszlónak itt jövője nincsen. A szigetben fekvő 7000 hold leginkább kaszáló és legelő föld csak arra lenne hivatva, hogy a benne hegyezett várakozást évenként hullámokkal takarja el kutató szemeink felől. Ha egy megfelelő védőgát felemeléséhez államsegélyt nyerhetnénk , ez segítene helyzetünkön. Mert csakis akkor lehet értelme az önvédelemnek, ha egy gátat állíthatunk a rohanó árral szemben, mely úgy a víznyomást, mint annak legmagasabb emelkedését is diadalmasan kiállja. Szomorú statistikai adatul közlöm, hogy 1860-tól 1876-ig 8-szor volt részint jég-, részint pedig nyári árvizünk. Megemlítem még, hogy a károsultak élelmezésére Miske község 50 darab házikenyeret küldött. Bízunk kormányunkban, hogy amint a pillanat szükségleteit gyors segélylyel eltávolítá, úgy elhárítandja azon veszélyt is, mely községünk jövőjét fenyegeti. Décsy Gyula: KÜLFÖLD. Márczius 21. Franczia köztársaság. (Az ostromállapot megszüntetése. Az oktatás ügye. Az amnestia) Múlt éjjeli Utolsó Postánkban közöltük a cabinet egy tagjának nyilatkozatát a politikai körökben előtérben lévő négy főkérdés felől. Három ezek közöl, melyekben a tevékenység azonnal megindítható máris nagyban foglalkoztatja a kormányt, s illetőleg a törvényhozást. A préfet-elmozdításokra nézve a hivatalos lap ma már valószínűleg közöl egy rendeletet. A második pontra, az ostromló 11 a p onak Seine, Seine-et-Oise, Rhone és Bouches du-Rhône megyékben való megszüntetésére nézve néhány nap múlva határozatot fog hozni a képviselőház. Tudjuk, hogy 18-án Floquet indítványozta az ostromállapot haladéktalan megszüntetését. A képviselőház ez indítványt sürgősnek nyilvánította s ma megválasztotta az indítvány tárgyalására kiküldött bizottság. E bizottság az indítványt egyhangúlag helyesli, s a minisztérium is magáévá tette. A legnagyobb valószínűség szól tehát mellette, hogy az ostromállapot e négy megyében is már május 1-je előtt meg lesz szüntetve. A harmadik nem kevésbbé nevezetes kérdésben, a felsőbb oktatás ügyében Waddington közoktatásügyér szombaton határozott nyilatkozatot tett a párisi facultások és lyceumok nála tisztelgő tanárai előtt, következőleg: „Meg kell önöknek mondanom programmomat, ministériumom programmját, a közoktatás ügyére vonatkozólag. Akarom az oktatás szabadságát; ezt mindig szükségesnek tartottam s annak is tartom. De ami a fokozatok megadását illeti, szilárdul azt akarom, hogy ez visszavonhatatlanul az állam joga legyen. Ezen pontra nézve sohasem volt más nézetem. Kérem önöket, tanár urak, hogy ezen most tett nyilatkozatomat minél szélesebb körben terjeszszék. — Az a m n e s t ia-inditvány beterjesztése mára volt kitűzve. Az indítványt csak 27 képviselő és 8 senator irta alá, a baloldal pedig inopportánusnak nyilvánította. Spanyolország. (P a via á 11 am csingje.) Emlitettük a spanyol cortes felirati vitájának lefolyását s befejezését. A vita végén, pénteken, Pavia felhozta az 1874. jan. 3-diki államcsínyt is, okait igy adván elő: Az államcsíny és a cortes feloszlatása nélkül oda jutott volna a dolog, hogy don Carlos bevonul Madridba. Az ő tette nem a kormány, hanem a cortes ellen volt intézve, mely utóbbit meg akarta ijeszteni, különben az ágyukban, melyeket kiszögeztetett, csak vak töltés volt. Ő azonban csak azért alkotta meg az ideiglenes kormányt, mert a pártvezérek vonakodtak az I ügyek vezetését átvenni. Castelar félreismerte az 5 I szándékait. Erre Castelar azt válaszolta, hogy ha ő 1874. jan. 3-án ismerte volna Pavia szándékait, elfogatta és agyonlövette volna. Az akkori cortes pillanatilag tévedésben volt, de szándékai becsületesek voltak. — Canovas del Castillo erre nézve a kormány nevében kijelente, hogy Pavia tábornok az ország hálájára tette magát érdemessé, mert Castelar politikája elkerülhetetlenné tette az államcsínyt. Törökország. (A fölkelés.) Jelentettük már, hogy Montenegro végre ráadta magát, hogy tényleg közreműködik a pacificatio létesítésében, s e czélból Nikicza fejedelem ki is küldötte megbízottjait. Egy szláv forrás jelentése szerint ezen békítési kísérlet teljesen meghiúsult. Az insurgensek azt felelték, hogy csak akkor szűnnek meg a háborúval, ha a törökök megtagadják a koránt; a törökök fegyverszünetet is ajánlottak a felkelőknek, de ezek azt nem fogadták el, s abban bíznak, hogy az élelemhiányban szenvedő Niksics erőd megadja magát. Montenegróban néhány önkénytest elfogtak. Boszniából jelentik, hogy ismét egy felkelő csapat alakul, mely Zarko pap vezérletére számít, ki egy szerbiai faluban töltötte a telet. Babics, Uzelacs és Bilbija is szerveztek egy bandát, mely működését azzal kezdette meg, hogy felgyújti Kulinovics bég lakházát. A bég aztán találkozót kért a nevezettektől s „kiegyezési“ feltételeket ajánlott nekik; ők azonban kijelenték, hogy azokat el nem fogadhatják, mig nem közlik társaikkal, a mi eddig nem történt meg. Pestmegye közgyűlése. — Márcz. 21-én. — Gróf Szapáry István főispán az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, olvastatik az alispáni jelentés, melyből a következőket emeljük ki: Az 1875. évben a szülöttek száma 21,512, a halottaké pedig 17,909 volt és igy a megye népessége 3603 lélekkel szaporodott. Az adóhátralék 1874. év végén 1.406,168 frt 2 krt tett, a m. évi kivetés összege 2.386,165 frt 38 kr, ebből befizettetett 2.374,605 frt 74 kr, maradt tehát hátralék 1.421,298 frt 94 kr. A jelentés leírását adja az a megye községeiben még most is pusztító árvíznek, mit olvasóink már a vész tartama alatt közölt tudósításainkból ismernek. Ő felségének 9000 frtot tevő legkegyelmesebb adományán kívül, a megyei vízkárosultak részére az alispánhoz 7000 frtot meghaladó összeg és nagymennyiségű élelmiszer és ruhanemű érkezett be. A jelentés felolvasása után Kovácsy Gyula indítványozza, hogy a Csepel-szigetségi községeknek az árvízveszély elleni biztosítására szükséges munkálatok haladéktalan foganatosítására szükséges mérnöki személyzet kiküldése iránt a kormányhoz felirat intézhessék; egyszersmind a főispán és alispánnak a vésztartama alatt tanúsított gyors és erélyes eljárásukért köszönetet szavaz. Indítványa, Rakovszky István azon pótindítványával együtt, hogy a Csepel községig kiépíttetni tervezett védtöltésnek Lőréig leendő kiépítése is keressék, elfogadtatott. Zemplén megye és Hód-Mező-Vásárhely város közönsége az önálló vámterület és magyar nemzeti jegybank tárgyában a képviselőházhoz intézett feliratát pártolás végett megküldi. Bossányi László bizottsági tag eme két kérdésben a jelenlegi állapotot tarthatlannak jelzi, azonban a kormány iránt teljes bizalommal viseltetvén, meg van győződve, hogy mindkét kérdés a közóhajnak megfelelőleg és az ország javára fog megoldatni, miért is nem kíván a képviselőházhoz felírni, hanem az átiratokat tudomásul vétetni kéri. Utánna felszólal a bizottságnak Czegléden legutóbbi időben megválasztott tagja Simonyi Ernő, ki helyteleníti, hogy a közgyűlés mintegy vak bizalommal legyen a kormány iránt és már eleve szentesítse annak bekövetkezendő elhatározásait. Szükségesnek látja, hogy a Lajtán túl a vámkérdésben megindult agitatió ellensúlyozására, nálunk a közvélemény nyilvánuljon és a törvényhatóságok feliratai által a kormányt a megoldásban éppen támogatni hiszi. Halász Bálint a felirat kérdését nem kívánja bizalmi kérdésnek tekinteni, ő is bizalommal viseltetik a kormány iránt és az alkudozásoknál nem akarja annak kezét, bármi feltételek által megkötni, de feliratilag hangsúlyoztatni kívánja, hogy a vámtételek megállapításánál folytatottalkudozások alkalmával az ország érdekei megóvassanak. Ezután még Kovácsy Gyula, Rakovszky István, Balla Andor Bossányi indítványa mellett, Szeless Mihály, Iloitsy Sándor pedig Halász indítványa mellett nyilatkozván, névszerinti szavazással ez utóbbi indítvány 3 szavazattöbbséget nyert. Liszt Ferencz hangversenye. )A városi vigadóban, márcz. 20-án az árvízkárosultak javára.) Liszt föllépése fontos eseményt képez művészi életünkben, olyat, melyet a külföld is méltán irigyelhet tőlünk; mi azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bár ritkán, de mégis gyakrabban hallhatjuk őt, mint a külföld, hol az utóbbi években oly ritkán lépett föl. Hit, dicsőség és kincs