Ellenőr, 1876. május (8. évfolyam, 119-149. szám)
1876-05-01 / 119. szám
.Előfizetési árak: Egész évre . . ISO irt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr* Félévre . . . IO „ — „ Egy hónapra . I „ 80 „ Egyes szám ára 1O krajczár. (Szerkesztési iroda: dudapesten, nádor-utcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, hétfő, május 1. 1876. 119. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légridy testvérek irodájában). Ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. Kiadó-hivatal: gEizd. clpesten., re átló T'-pl tczex 6. szánt. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig . Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. *z.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az ,,Ellenőr“ részéről nem adatik. --------—*---« : ■—■h ■ ' :% • Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre.............................5 „ 0 kr. Egy bóra........................ . 1 „ $0 kr. Táviratok. Konstantinápoly, ápr. 30. Mukhtár pasa, miután a fölkelőket teljesen megverte, tegnap bevonult Niksicsbe. Ragusa, máj. 1. Mukhtár pasa győzelmes harczok után 28-án Niksicsbe ért, s az erődöt igen bőven ellátta élelemmel. — Czettinyéből jelentik, hogy ápr. 28-án a niksicsi síkságon, a sűrti füst miatt semmit sem lehetett látni; a győzelmes harczókról egyes részletek még ismeretlenek. Pétervár, ápr. 30. A porta a hatalmaktól onorális nem-fegyveres közreműködést kíván, hogy a fölkelőknek szomszédjaik általi támogattatása megakadályoztassék. ápr. 30. Kutschker érsek fölavatása programmszerűleg ma ment végbe a hivatalos személyek és nagy közönség jelenlétében. Madrid, ápr. 29. A lapok meghazudtolják azon hírt, mintha a király egy német herczegnővel szándékoznék egybekelni.— A cortesben, az alkotmányjavaslat tárgyalása alkalmával, a vallási türelemről szóló szakaszhoz tíz módosítás nyujtatott be. Madrid, ápr. 30. Egy hivatalos sürgöny jelenti : A fuerosi eltörléséhez az előkészületi munkálatok folytattanak. A kormány nem engedi, hogy discussio legyen a fölött, hogy a baszk tartományok által viselendő terhek jövőben azonosak legyen Spanyolország többi részeinek terheivel. Ama tartományok delegátusait csakis tanácskozás czíme alaatt fogja kihallgatni a megállapítandó közigazgatási, tartományi és községi reformok tárgyában. Igaz, hogy a baszk tartományokban elégedetlenség uralkodik, s ez talán még növekedni fog, ha a 100 éves szervezet egyszerre eltöröltetik, különösen azért, mert akkor oly terheket kell majd magukra vállalniok, a minőket azelőtt még sohasem'viseltek."Elrendeltetett, hogy a baszki occupáló hadsereget nagyrészben essen tartományok tartsák fennn, hogy hozzászokjanak az általános közterhek viseléséhez Bécs, máj. 1. Az 1860-iki sorsjegyek húzásánál az 1995 s, 13 sz. a főnyereményt, 15989 s. 2 sz. 5,000, 1508 s. 7 sz. 25,000, 7918 s. 15 sz. 10,000, és 3223 s. 4 sz. 10,000 frtot nyert. BUDAPESTISZNLAPOK-tiudapest, hétfő, május 1876. Nemzeti színház Népszínház. Bérlet 27. szám. Jjf youoruaá g M k á |iorMO|t an Eredeti vígjáték 3 felvonást). JJ bohózat dalokkal a trópusn, Roneset szerző Fernando Komáromy Állaga Géza Bever Nádayné Bálint Gyurka Horváth V Blanda felekiné Sarolta, felesége Pártányiné Adolai Bercsényi Piroska, leánya jJuktai Eidelle Ujházy PerencziJeromos Tihanyi Angela K. Jászay M Balácsi Béla Tamási Sobrinus Vízvári Slagymaláz Solymosi Sarló Benedek L. Mihaszna BarnabásEgyüd árista ládlnárné Postnik Pártényi Havarrai kapu. Pintér Pilicski Pauez L Cataloniai nemes Kazaliczky Jutka Békés M. Szolga Tóth Imre Köntös Kovács Kezdete 7 órakor Panna Várhidiné T Örzse Árvái G. Kezdete 7/a órakor. Budapest, május 1. Külföldi szentje. Budapest, május 1. Akhmet Mukhtár pasa újabban megkísértett niksicsi expeditiója, mint a montenegrói határról írják, csakugyan újabb nagy összeütközésre adott alkalmat a Buga-szorulatokban. Osztrogba, egész a montenegrói határig, elfiallatszék az ágyuk dörgése, s úgy látszik, hogy Mukhtár pasa hadereje, mely állítólag négyszer akkora, mint a fölkelőké, utat tört magának, s közeledik Niksicshez. _ A „Pol. Corr.“-nek Ragusából a következőket írják : „A törökök, úgy látszik, 26-án, a niksicsi expedite elpalástolására, gubcsi felé intéztek hadmenetet. Ez irányból egész nap lehetett hallani az ágyuk dörgését. Mukhtár ugyanez nap nagy haderővel eljutott Preszjekáig, hol harczba keveredett a fölkelőkkel. A tudósító azt hiszi, hogy Mukhtárnak most talán sikerült a fölkelők ellentállását megtörni és Niksicsbe eljutni. Ezt sejteti azon körülmény, hogy a fölkelők táborából a három nap óta folyó harczról semmiféle tudósítás nem érkezik. Ha Mukhtár pasa terve sikerült, akkor a fölkelők valószínűleg Boszniába lesznek kénytelenek vonulni. Boszniából is azt jelentik, hogy Rudicza mellett, Hasszán bej megverte a felkelőket, s igy kétfelől szenvedtek az utóbbiak határozott vereséget, egyszerre. A felkelők több órai harcz után teljesen szétverettek s minden irányba szétfutottak. A törökök ezután a másik felkelő csapat felkeresésére indultak. A boszniai katholikusokat a felkelésre az kényszerítette, hogy a török hatóságok nagy szigorúsággal hajtották be a decz. 13-iki irade ellenére — a hadi adót, valamint a gabonadézmát. A falvak és karámok felgyújtása oly nagy terjedelmet öltött, hogy maguk a felkelők is megrémültek már saját tetteiktől, s ezért Pelagics szigorú rendeleteket adott ki az emberélet és vagyon kímélésére. A porta Nagy-Zvornikban újabb erődítéseket rendelt el. Ezen várban két nizam-zászlóalj, 3 redit ezred és 800 basi-bázuk van. A várparancsnokságot Ali pasa veszi át, s az erődítések befejezése után ezen erőd, csak kevéssé fölfegyverezve is, alig bevehető. A szultán, mint Konstantinápolyból jelentik, 1 30,000 embert küldött Herczegovinába, amire annyival nagyobb szükség van, mert a felkelők meghódolásáról csak most érkezett meg az első hír, mely szerint Petrovecza környékének keresztyén lakosai hazatértek, s azonnal megkapták a reformfermánban ígért élelmi és építőszereket. Konstantinápolyban ezalatt folynak a hatalmak béketervezései. Fegyverszünetről, mint látjuk, szó sincs, legalább tényleg nem, de a Mon-tenegro elleni actio elcsöndesült. Oroszország egyébiránt — írják egy bécsi lapnak nem szorítkozik csupán arra, hogy Mottenegro ellen mérsékletre intsen. Sőt annyira megy, hogy kiegyezést javasol Montenegróval a portának, ha azt akarja, hogy szláv tartományaiban a béke helyreálljon. Ehhez természetesen csak területi átengedés által lehet jutni. S Oroszország éppen ezen czélra törekszik. (Paskievics tábornagy legutóbb idézett nyilatkozata értelmében). „Mi kára lehet a portálnak ~~ Ignatieff egész Őszintén — ha egy pár sziklával többet enged át Montenegrónak?“ A porta természetesen éppen azt a „pár sziklát“ nem akarja átengedni, a mindinkább kibontakozó orosz keleti politika szép szemeinek kedvéért sem. Zichy grófnak 28-án hosszan tartó értekezése volt a nagyvezírrel, melyben Rasid pasa külügyminiszter is részt ven. Ez értekezés tárgyáról és eredményéről eddig nincs értesítés. A politikai helyzetet — írják Berlinből a „Pol. Q“nek — Sándor czár ott tartózkodása alatt a fejedelmek és mindkét birodalom ál- Utmn férfiai meg fogják beszélni. Ez alkalommal, magától érthető, hogy úgy a két birodalom közötti benső viszony, valamint a három császári hatalom közös érdeke újból meg fog bizonyulni, s alapját képezendi a keleti kérdés legközelebbi tárgyalásainak. — Mint Bécsből jelentik, e hó 9-én királyunk ő felsége Andrássy gróffal szintén Berlinbe megy. A franczia senatus amnestia bizottsága az ülésszak megnyitására elkészítette jelentését, mely természetesen Hugo Viktor indítványának elvetését javasolja. „Visszautasítván az amnes-tiát — mondja a jelentés —• erőnkről teszünk tanúságot; a comnaviae bűnöseinek nagyon i» nagy engedékenységet tanúsítva, világosan bebizonyita- t vuk gyöngeségünket. Ele mi azért nem ismerjük félre I azon fájdalmakat és nyomort, melyet a márcz. I 18-iki fölkelés maga után hagyott. A közérdek I nem kényszerít arra, hogy süketek maradjunk ama I nők, ama gyermekek panaszai előtt, kik férjek I vagy atyjuk bikája folytán nyomorban emlődnek. I Nem, az igazság szükséges szigorúsága nem zárja I ki a kegyelmet. Mi is azt mondjuk, amit az in- Iditványozók : Szánalmat nektek! Szánalmat azok- I nak, kik tévútra jutottak annyi erkölcsrontó iratok ! és gálád szónoklatok által! Szánalmat azoknak, s kik részt vevén a márcz. 18-iki felkelésben, a nél- 1 kill, hogy eléggé számot adtak volna magoknak ezen undok merénylet bűnös voltáról, már öt év óta I bűnhődnek hibáik miatt, és legalább némi megbánást I tanúsítanak ! Ha a társadalom Veszélyeztetése nélkül I vissza lehet őket adni családjaiknak, nyissuk ki ne- I kiek a börtön ajtaját. De pecn amnestia, hanem a I kegyelmezési jog gyakorlása az, ami megfelel a I szánalomra gerjesztett lékeknek. . . Az alkotmány I egész teljességében a köztársaság elnökére ruházta I a kegyelmezés jogát. A kampány részéről adott ismételt nyilatkozatok biztosítanak felőle, hogy a kormány erélyesen eltökélve minden amneszia-javaslat elvetésére, híven fog ragaszkodni az e napig követett traditióhoz; hogy mind jobban számot fog tartani az 1871-iki fölkelés óta lefolyt időről és az elítéltek erkölcsi megjavulásáról, és hogy egyik legfontosabb és legkellemesebb kiváltságának gyakorlásával oly terjedelmesen fog élni, amennyire azt a körülmények megengedik, így egyrészről szigorúságot tanúsítván a bűnnel szemben, és kegyelmet a megbánás iránt, meg fog felelni a senatus óhajtásának és az ország várakozásának. A bizottság ennélfogva javasolja az amnestia-indítvány elvetését. A porosz képviselőház tegnapelőtt másodízben tárgyalta a kh. vasútügyi javaslatot. A tárgyalás 6 óra hosszat tartott. A közgazdasági miniszter a közgazdaság érdekében szólalt fel a javaslat mellett. A kereskedelmi miniszter újólag felszólította a házat ajavaslat elfogadására, s miután még Bismarck a minisztérium teljes egyetértését hangsúlyozta e kérdésben, a javaslat névszerinti szavazás útján 206 szóval 165 ellenében elfogadtatott. Az 1870-71-iki német-franczia háborúról szóló német táborkari jelentés 10-ik füzete 27-én jelent meg Berlinben, s a franczia főváros körülzárolását adja elő egész szeptember 23-ig, midőn a touli székesegyházon a fehér lobogó kitűzetett, elő vannak benne adva a Jules Favre és Bismarck között folyt alkudozások Strassburg átadása iránt, valamint a Toul és Strassburg előtt történtek. A füzet, mint az előbbiek is, igen érdekes, kivonatolása azonban csak nagyon hiányos volna. Mai egy óráig a magyar kormány Budapesten létező tagjai nem kaptak semmi tudósítást a Bécsben folyó dolgok mibenlétéről. Ezen tudósítás, illetőleg az egyezkedésre vonatkozó, egy vagy más irányzatú döntő elhatározás iránti távirat már tegnap délutánra volt kilátásba helyezve. Eloadása elég bizonyíték, hogy a tárgyalások fordulata most sem olyan kedvező, mint azt — saját szempontjukból — tegnap sokan hitték s még többen állították. Tény gyanánt csak annyit vehetni, hogy a magyar kormány három ízben kérte ő felségét a lemondás elfogadására, s hogy ő felsége, nem tartván azt megadhatónak, a Tisza-kabinet egy utolsó előterjesztésben adta elő azon pontozatokat, amelyeknek osztrák részrőli elfogadása nélkül további értekezletekbe nem ereszkedhetik. Ezen pontozatok felett várták tegnap a fejedelmi határozatot, mi, úgy látszik, nem történt meg még ma délig sem. Értesülésünk szerint, alaptalan azon hír, hogy ő felsége Berlinbe utazik. Oda csak a külügyér, gr. Andrássy, megy, és pedig az orosz császár részéről kifejezett óhajtás következtében. Ezen út miatt a delegációk néhány nappal későbbre lesznek összehíva. Érdekes tudni azon tényt is, hogy az osztrák kormány nagyon ellenzi, az osztrák bank pedig nem ellenzi az ércalap megosztását, mely a Bécsben felmerült banktervezet irányában a magyar kormány egyik feltételét képezi. Ami az igazgatósági rendszer szervezését illeti, itt aztán az osztrák bank nem akar engedni, s az osztrák kormány az engedékeny. Ebből kitűnik eléggé, hogy Bécs kormánya és bankja mily élelmesen osztották ki maguk közt a szerepeket. Szende miniszter urat ma estére várják haza Bécsből. Hogy kormányunk három más tagja mikor jön onnan vissza, az most már tökéletes rébesz. A szárnyaló hírek szerint ma délután Bécsben ismét lesz egy közös tanácskozás a magyar és az osztrák miniszterek közt. Mi e hírnek nem sok hitelt adunk. Végül nem hallgathatjuk el kellemetlen sejtelmünket, hogy a dolog ismét a függésben maradásra lesz kárhoztatva. Nem tartjuk azonban időszerűnek ezen sejtelem indokait már most előadni. Ivánka Imre aról, az éjszak-keleti vasút igazgatójától a következő sorokat vettük: Az „Egyetértésiben a kassa-oderbergi vasút dolgaiban megjelent czikkekre feleljen az, akit legközelebb érdekel, én csak egy körülményre reflectálok. Nem való, hogy a vasutak „nem akarják magukra alkalmazni az új kereskedelmi törvény intézkedéseit, sőt inkább éppen viszonyaikat, alapszabályaikat ennek megfelelőleg kívánván módosítani, nézeteiket formulázták s a minisztériumhoz mintegy hat hete felterjesztették , várva várják az elhatározást, hogy még elég idejük legyen az alapszabályokat módosító közgyűléseket ideje korán behívni, s a törvényt i. é. július 1. napjától kezdve foganatba venni. Ivánka Imre: A májusi közös hadseregbeli előléptetések második folytatásául a hivatalos lap vasárnapi száma a következő kinevezéseket foglalja magában: jelesen alezredesekké ő felsége kinevezte a következő őrnagyokat: Blazekovic Károlyt, a vezérkarban, a XVIII. gy. hadosztály és zárai hadparancsnokság vezérkari főnökét, — ezen állomáson való meghagyással; lovagi Raab Józsefet, a vezérkarban, kat. attachét a cs. és kir. követségnél Konstantinápolyban, a jelen állomásán való egyidejű meghagyással; báró Zerswitz Frigyest, száml. a vezérkarban, a morva-fehértemplomi kat. főreáliskola parancsnokát; Némethy Norbertet, a vezérkarban, vezérkari főnököt a X. gy. hadosztálynál ; báró Handel-Mazzetti Edvardot, a vezérkarban, és szóig. alkalmaztatásban a bécsi főhadparancsnokságnál; tiefenbachi és malzwegi báró Teuffenbach Albint, száml. a vezérkarállományban, beosztva ő cs. kir. fensége IV. Ferdinand főherczeg toscanai nhg. udvartartásához; Pryhila Károlyt, a vezérkar-állományban, és kat. térképelési igazgatót; helfensteini Milde Hugót, a vezérkar-állományban, s a közp. lovass. tani. tanárát; gróf Dubsky-Trzebomyslic Guidót, számf. a vezérkar-állományban, ő cs. kir. fensége Albrecht főherczeg számf. segédét; ehrenstein-rohmanni báró Pfeiffer Károlyt a vezérkarállományban, a tüzér-törzstiszti-jelöltek előkészítő és két felsőbb tanfolyamának tanárát; S c b a 11 e r Károlyt, a vezérkar-állományban, szóig, alkalmaztatásban a közös hadügyminisztériumnál; W a 11 e c k Ferenczet, a vezérkar-állományban, szóig, alkalmaztatásban a gráczi főhadparancsnokságnál; Kattenbrunner v. Quell in Brunn Venerest, és Böttner Antalt, mindketten a vezérkar-állományban, s szóig, alkalmaztatásban a közös hadügyminisztériumnál; báró Ripp Károlyt, a vezérkar-állományban, s vezérkari főnököt az V. gy- hadosztálynál , — a tizenhárom utóbb nevezettet jelenlegi állomásaikon való meghagyással. A Margit-hidjának ünnepélyes megnyitása. A főváros tegnap ünnepet ült. A második állandó hidat, mely huszonhét évre követte az elsőt, ünnepélyesen átadták a forgalomnak. A közönség különben már két hónapja használta, mert február végén az árvíz által látogatott városrészek érdekei a megnyitást halaszthatanná tették. A híd maga egyszerűen, de igen csinosan volt diszítve, apróbb, nagyobb lobogókkal, czímerekkel és girlandokkal. A lobogók egytől-egyik mind nemzetiek. Alant a Dunán pedig szintén lobogós díszbe öltöztetett gőzhajók vetettek horgonyt, hogy a kép még élénkebb legyen. Fél 12-kor már nagy közönség gyülekezett minden oldalról a híd felé. A utczákat katonaság és rendőrök zárták, s magára a hídra csak meghívottak juthattak, a pesti oldalról. Itt jöttek össze a hídfőnél az országgyűlés két házának tagjai elnökeikkel, a főváros nagy számú küldöttsége, Pest megyének majdnem összes központi tiszti kara, élén gr. Szapáry István, főispánnal és Szilassy István alispánnal, az akadémia tagjai, az egyetemi rector és dékánok, egyéb hatóságok és testületek képviselői, s azután festői csoportozatban a közös hadsereg és honvédség tábornokai és tisztikara, Edelsheim-Gyulay főhadparancs-s nők, gr. Szapáry altábornagy, Pongrácz honvéd vezérőrnagy, Schwertführer térparancsnok stíy Sokan voltak magyar díszruhában, igy Majláth I György és Ghyczy Kálmán házelnökök, a fővárosi I hatóság képviselői majdnem mind, több miniszteri I hivatalnok. 12 előtt néhány perccel a katonai diszőrség I a nagy indulóval adott jelt. József főherczeg érkez szett meg, adlatusával Graef honvéd-altábornagygyal. A főherczeg lovastábornoki egyenruhát viselt. A megnyitás pillanatáig a képviselők csoportja közé vegyülve beszélgetett Gorove Istvánnal és Tisza I Lajossal. Pontban 12-kor érkeztek a miniszterek: Péchy I Tamás közlekedési miniszter, egyszersmind a ki Irály személyének képviselője, Trefort Ágost közoktatási és Perczel Béla igazságügyi miniszterek, mind magyar díszruhában. Amint a miniszterek a hídfőhöz értek, Ráth Károly főpolgármester a következő beszédet intézte a közlekedési miniszterhez: Nagyméltóságu Miniszter Úr ! ( Kegyelmes Uram ! ) Budapest főváros törvényhatósága nevében és s képviseletében a legmélyebb alázattal s tisztelettel van szerencsém Nagyméltóságomat üdvözölni, mint t Ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelme- f sebb urunk királyunk ez Ünnepélyes alkalomra megbízott képviselőjét; — egyszersmind pedig legőszintébb örömérzetünknek vagyok bátor első sorban kifejezést adni a fölött, hogy Ő Felsége sokoldalú országlási gondjai között, ezen uj közlekedési dfl megnyitását legmagasabb figyelmére méltatni, azonban akadályoztatása miatt legmagasabb személyének képviseletével Nagyméltóságodat megbízni kegyeskedett; — ezen legfelsőbb elhatározás kétségtelen bizonyítékául, s újabb jeléül szolgálván ő felsége atyai gondoskodásának, s ama véghetet-len és legmagasabb királyi kegyelmének, melylyel szeretett hazánk, s a főváros érdekei iránt minden- 1 koron viseltetni méltóztatik. A Margit hidnak megnyitása, mely a főváros s nak a Duna folyam által elválasztott két részét is-mét egy új ponton örökre összeköti, — rendkívüli fontossággal bír, — nem egyedül csak közlekedési tekintetben, hanem különösen a fővárosi forgalom élénkítése, az ipari kereskedelem fejlesztése, a főváros jellegének emelése, a főváros szépítése, s fekvőségeinek értékesítése szempontjából. Rendkívüli fontossággal bír annál is inkább, mert ezen utóbbi összeköttetése a fővárosi dunaparttoknak oly szerencsés ponton lön létesítve, mely a főváros eddigi terjeszkedési irányának, és a megállapított szabályozási tervnek leghelyesebben meg-elel, és azon biztos reményre jogosít, hogy ezen újabb közlekedési mű, a forgalom előmozdítása mellett nemcsak a főváros szabályozási terveinek keresztül vitelét, fogja elősegíteni, s gyorsítani, hanem általában a főváros fejlődésének, szépítésének, s felvirágzásának egyik hatalmas emeltyűjét kéjpezendi. De különös figyelmet, s méltó bámulatot érdé , mel maga azon díszes, azon monumentalis mű mely ] Ő Felsége legkegyelmesebb urunk királyunk képviseltében, Nagyméltóságod által ma a közhasználatnak, s közforgalomnak ünnepélyesen átadatik ; kivételes ’ figyelmet érdemel nem csak azért, mert az mint épité- ■ gzeti mű mind belső alkotására, mind külalakjára s művészi kivitelre nézve műtanilag a tudomány magasatán áll, és minden tekintetben a monumentális művek azon nagyszerű remekjei közzé sorozható, melyekre a haza, és a főváros mindenkor büszkén tekinthet; — de más részt azért is érdemel kiváló figyelmet s bámulatot, mivel, tekintettel az építést nehezítő helyi viszonyokra, s visszemlékezve a fenálló szintén remek, s gyönyörű lánczhid építési körülményeire, és az akkori építés hosszabb tartamára, ezen remekmű aránylag igen rövid idő alatt készült el, úgy, hogy a megkezdés perczétől számítva, alig 3 év alatt az ige testte jön, és ime a legremekebb alakban büszkén emelkedik ki az a főváros partjai között, az ős Duna hullámaiból. Ma, midőn eltekintve egyéb súlyos csapásainktól, a haza és a főváros örömére ezen remekmű a közforgalomnak átadatik ; ma, midőn Nagyméltóságodat mint ő csász, s apostoli királyi felsége legkegyelmesebb urunk királyunk képviselőjét ez ünnepélyes alkalommal üdvözölni szerencsénk van, úgy hiszem, hogy csak a hála szent kötelességét rovom le, midőn a főváros részéről mély köszönetet nyilvánitok a magas törvényhozásnak, bölcs intézkedéséért és ama törvény megalkotásáért, melynek egyik örvendetes kifolyását ezen remekmű képezi ; mély hálát s tántorithatlan hódolatot nyilvánítok Ő felsége legkegyelmesebb urunk királyunk iránt, ki ama törvény legmagasabb szentesítése által a főváros fejlődésének, s további felvirágzásának egyik főalapját vetette meg, s végre hálát s köszönetet nyilvánítok a mélyen tisztelt kormánynak azon hazafias buzgalmáért és erélyéért, melylyel a törvény végrehajtásának megfelelőleg, eme remekműnek gyors létesítését eszközölni kegyeskedett. A főváros hálával tekintend mindenkor ezen műre, melynek előnyeit elsősorban kétségtelenül éppen a főváros lakossága élvezendő; hálával tekintend azon korszakra, melyben ezen remekmű létesült; de engedje meg Nagyméltóságod, hogy ez alkalommal azon őszinte kijelentést tehessem, miszerint a főváros lakossága egyszersmind azon reményt táplálja, kebelében, hogy most, midőn a főváros közti közlekedés állandó művei, istennek hála, a magyar állam tulajdonát képezik, ha majdan hazánk pénzügyi viszonyainak javulása s megszilárdulása engedni fogják, a közlekedés könnyítésének egyéb akadályai is idővel tán megszünendnek. Engedje meg, végül, Nagyméltóságod, hogy ismételjem a törvényhozás, s a kormány iránti mély hálánk s tiszteletünk őszinte kifejezését, engedje meg, hogy azon óhajtásunknak adhassak kifejezést, miszerint a főváros fejlődéséhez s felvirágzásához kötött reményeink, melyek ezen remekmű létesítése által újabb alapot nyertek, minél biztosabban s gyorsabba® valósuljanak. Legyen isten áldása ezen a törvényhozás bölcs intézkedése folytán emelt nagyszerű művön, s engedje a gondviselés, hogy ha majdan az utókor ezen mai megnyitási ünnepély százados évfordulóját ünneplendi, ezen akkoriban is remekmű, messze földön hirdesse a magyar haza, a magyar nemzet nagyságát, S. dicsőségét, és hirdesse egyúttal az immár világvárossá emelkedett Budapestnek fényét, s lakosainak boldogságát! Az mint az éljenzés elhangzott, Péchy miniszter mondott röviden néhány szót, kifejezve azon reményét, hogy az eredeti tervhez képest a hidi nemsokára a Margitsziget felé is meg lesz nyitva. Ezután ő,felsége a király nevében a hidat meg. S nyitottnak jelentette ki, mire a közönség éljenzett. • A miniszter most megkérte József főherczeget, hogy a megnyitás jeléül a hidon át Budáraazi utat megtenni szíveskedjék, s ezzel a menet megndult. Elől József főherczeg és Péchy miniszter, s azután Trefort, Perczel, Majláth, Ghyczy Kálmán, Ráth főpolgármester, Kamermayer polgármester, a jó tábornokok, képviselők és küldöttségek végtelen sora. Sokaknak eszébe jutott, hogy mennyivel örvendetesebb megnyitás volt ez annál, melyben a Till, évfolyam, lánczhíd részesült. A lánczhidat Haynau nyitotta meg, a Margit-hidat pedig a Felség képviseletében egy magyar miniszter, a nagy emlékű József nádor fiának jelenlétében. A Duna két partján roppant közönség nézte a hídon átvonuló valóban impozáns menetet. A budai parton Péchy miniszter köszönetet mondott a főherczegnek, hogy az ünnepély fényét megjelenésével emelte, s ezzel az ünnepély véget is ért. A közönség egész délután hullámzott a hídon, melyen ezúttal nem szedtek vámot, de a mai naptól gyalogosoktól és kocsiktól ugyanazon vámot fogják szedni, mint a lánczhídon. SPORT: A nemzeti tornaegylet közgyűlése. (Április 29.) A nemzeti tornaegylet szombaton este tartotta meg ez idei rendes közgyűlését. A díszes vívóterem egészen tömve volt, s a tornászat minden barátja megnyugvással és örömmel láthatta, hogy a tornázás iránt mily nagy az érdeklődés, s hogy mily figyelemmel és gondoskodással viseltetik az egylet felvirágzása iránt ifjú és öreg, s minden rendű és rangú ember. Matolay Elek elnök megnyitó beszéde után megkezdődött a választási mozgalom, s habár Matolay, ki már 1869. óta elnöke az egyletnek, ismételve kijelentette, hogy az elnökséget többé el nem fogadhatja, mégis kétszer egymásután nagy lelkesedéssel választatott meg; de ismételve visszalépvén, elnökül dr. Szontagh Ábris, nemzeti tornászatunk egyik első rendű bajnoka, s alelnökül Márkus István, az egylet igazgató-választmányának egyik legtevékenyebb tagja, választatott meg. — A közgyűlés megnyugvással vett tudomást az egylet állapotáról, s elfogadta a választmány összes javaslatait, melyek a tagok számának gyarapítását s az ügyvezető egyszerűsítését czélozzák. Ezen minden tekintetben magyar nemzeti alapon álló egylet jelenleg 442 rendes és 67 alapítótaggal, s 250 gyakorló tornászszal bir; növendékeinek száma 1425, s a vezetése alatt álló tornatanitó-képezdéből már eddig háromszáznál több okleveles tornatanitó került ki, pedig ezen képezde 1868-ban két tanítványnyal kezdte meg működését. Az egylet jelenleg mintegy 20,000 frt jövedelemmel bir, mi lehetővé teszi, hogy súlyos függő terheit lassan-lassan törleszthesse. Bár belátná minden magyar ember, hogy mily üdvös hatású az egylet működése s mily nagy mérvben járul a nemzeti erő gyarapításához. Márt y n s Arisztid a közgyűlés végén emelkedett, eszmében gazdag beszédet mondott, fejtegette az egylet czélját és állását, s különösen kiemelve Matolaynak az egylet fenntartására s általán a magyar nemzeti tornászat körül szerzett maradandó érdemeit, közhelyeslés mellett azt indítványozta, hogy Matolay érdemeinek hálás elismeréseként az ő tiszteletére nyilvános tornaünnepély rendeztessék; ezt a közgyűlés egyhangúlag határozattá emelte; továbbá elhatározta, hogy jövőre azon egyleti tagok, kik nem tornáznak, 6 frt évi díjat fizessenek az eddigi 12 frt helyett, mely intézkedés remélhetőleg tetemesen növelni fogja a tagok számát. Végül Matolay zárszavában megemlékezve hét évig tartott elnöki működéséről, lelkesült szavakkal hívta fel a közgyűlés tagjait az egylet érdekeinek ápolására, kiemelvén, hogy a hazának tesz maradandó szolgálatot az, ki a testi neveléssel az ifjúságot képezni s ez után a nemzet erejét gyarapítani törekszik. A közgyűlés lelkesülten fogadta vezérének intő szavait, s a napirend elintézése után, este 9 órakor eloszlott. A magyar athletikai club viadala, A magyar athletikai club második nyilvános viadala tegnap tartatott meg az Orczy-kertben a programm egy pár pontjában teljes sikerrel, azonban a pénztárnok, azt hiszszük, nem igen lehetett megelégedve azok számával, kik a magyar athletikusok viadalára kiváncsiak voltak, mert a nagy emelvény, mely a vendégek számára összeállíttatott, alig telt meg félig. Különben magának a viadalnak lefolyása a következő volt: A síkversenynél hatan futottak, s a 100 yard távolságot első futotta meg Grund Vilmos, s kapott ezüstérmet, másodiknak Pick Lipót érkezett be, ki a bronce érmet nyerte. Az ökölvívás, mely ezután következett, nem volt valami érdekes, mert a páronkint vetélkedők: Székely Gyula, Oláh Gyula, Szomjas László és Hentaller Lajos nem éppen a legkitűnőbb ökölviadorok voltak, és mint győztesek Oláh György és Hentaller Lajos léptek ki a viadalból, kik aztán egymással küzdöttek az elsőség pálmájáért, melyet többször történt összecsapás után Oláh nyert el, jutalma érte az athletikai club ezüstérme volt, Hentalleré pedig a bronce érem. A gátverseny érdekes volt, 120 yardért kellett befutni, hat gáttal, egyenként három láb magasságban. A futók mindannyian egyenlően haladtak a pályaközepéig, itt azonban az egyik versenyző jóval elhagyta társait, s már-már az övé volt a dicsőség, midőn az utolsó gát átugrásánál elbukott, mire pedig felkelt, társai elhagyták. A czélhoz elsőnek érkezett Zeiller Béla, másodiknak Vaisz Géza, az előbbi tiszteletdíjat és ezüstérmet, az utóbbi pedig bronce érmet kapott. A birkózás, melyre pedig a közönség legkiváncsibb volt, mert a múlt viadalnál eldöntetlen maradt a verseny, elmaradt. Következett a versenyjárás, melynél egy angol mértföldet kellett bejárni. Négyen indultak meg, köztük egy pár balatonfüredi gyalogló is. Eleinte Pap Farkas volt a vezető, de a pálya egyharmadánál óriási gyorsasággal kezdte Bendik István a haladást, csakhamar utólérte a vezetőt, nyomban rá el is hagyta és mindvégig megmaradt elsőnek. Az ezüstérmet meg is kapta Bendik István, a bronce érmet pedig Pap Farkas. Ezután futásra került a sor, mert az első vetélkedés folyt a „bajnok“ czimért. E czimet azonban csak az kapja meg, ki ily gátversenynél háromszor győz. A befutandó tér */* angol mértföld volt 12 gáttal, három láb magasságban. Többen futottak s mindjárt az indulásnál Porzsolt Gyula volt a vezető, a többiek messzebb elmaradtak tőle. Azonban a pálya utolsó harmadánál nagyban közelítettek hoz-