Ellenőr, 1876. május (8. évfolyam, 119-149. szám)
1876-05-04 / 122. szám
telt, hogy a társadalom minden osztályának legelőkelőbb képviselőiből összeállított, és az évek hosszú során át nagy összegekre menő tantrzmekkel jutalmazott igazgatótanács,melynek hanyagsága nélkül azon nagy mérvű defraudatio lehetetlen lett volna, nem tartotta kötelességének a saját mulasztásából eredeti kárt megtéríteni. Más árfolyamon kelnének az intézet részvényei, ha azon igazgatótanács gazdag tagjai előállottak volna azzal a kijelentéssel, hogy a kárt sajátjukból fedezendik, és más árfolyamon kelnének az intézet részvényei, ha a kereskedelmi és iparvilág nem tartózkodnék a bankkal való összeköttetéstől, azon tény folytán, hogy ugyanazon igazgató vezeti a bank- és hitelügyletet, aki nehézkes eljárása és kicsinyeskedő modora által évekkel ezelőtt oly hathatósan tudta magától távol tartani az üzletvilágot. Mondják és elhisszük, hogy sok oly kereskedőtől, ki azelőtt méltó hitelben részesült, az egyszerre és minden indokolás nélkül megvonatott; mondják, és elhisszük, hogy az egész leszámítolási és bankügyletet magához ragadta volna egy concurráló, de élelmesen vezetett hitelintézet; mondják, és elhiszszük, hogy 3 milliónál nagyobb azon összeg, melyet a magyar általános hitelbank Bécsbe küldött olcsó kamatoztatás végett, mert azt itt elhelyezni nem bírja; végül mondják, és elhisszük, hogy ezen furcsa kereskedelmi igazgatás folytán az üzleti költségeken túl a bank alig tud valamit keresni. Különös helyzet! Az egyik igazgató nem ismeri a kereskedőket, a másikat a kereskedők nem akarják ismerni. És ennek kárát a magyar kereskedelem és ipar, valamint az intézet részvényesei vallják ! Lehet valaki jó mathematikai tanár, lehet példás biztosítási hivatalnok, lehet kitűnő közös pénzügyminiszteri osztálytanácsos és mégsem vezetheti Magyarország legelső hitelintézetét. Lehet valaki kitűnő könyvvivő, példás családapa, jó kollega, és ezek mellett nagyon gyarló banküzletigazgató. És ha még támogatásra találnának az igazgatótanács kereskedő tagjai részéről! De ezek egy része Bécsben lakik, édes keveset törődve az itteni ügyekkel, és azok is, kik itt helyben tartózkodnak, saját üzleteikkel és más hasonló bankok és hivatalok ügyeivel annyira el vannak foglalva, hogy még a legjobb akarattal sem volnának képesek az igazgatásban tevékeny részt venni. Az igazgazgatótanács grófi, bárói és ügyvédi tagjainak pedig a részvényesek megköszönhetik, ha az intézet ügyeibe nem avatkoznak. Tanuljunk a franco-magyar, anglo-magyar, municipális és a többi bankok sorsán, tanuljanak különösen azon igazgatók, kik legelső sorban vannak hivatva a magyar általános hitelbank ügyeit intézni. Tessék elhinni, hogy nem szükséges a pénzt Bécsbe küldeni, és ezzel a Dunába vizet hordani; el lehet a pénzt itt is helyezni biztosan és jó kamat mellett, csak szilárd akarat, a fennálló viszonyok tekintetbe vétele, és oly modor szükséges hozzá, amely a kínálkozó üzletet magától nem riasztja vissza. Gondolkozzanak ezek felett, nehogy a liquidáló intézetek sorsára juttassák a hitelbankot is! Egy alapító részvényes. A bonini osztozás. Az adórestitutiónak a közös vámjövedelemből fizettetése méltán egyik legnagyobb sérelme Magyarországnak, s különösen tetemes az a veszteség, melyet ez után a czukoradó visszatérítésénél szenvedünk. Magyarország ha visz, csupán a külföldet közvetlen érintő saját keleti és déli határain át vihetvén czukrot külföldre: ha a magyar vámvonalakon átment valamennyi czukrot magyar gyártmánynak veszszük is, az eredmény, melyet az adóvisszatérítéssel kivitt mennyiségek iránt nyerünk, következőleg fog állani. Kivitetett vámmázsákban a vámterületről Magyarországból finomított czukor nyers czukor finomított czukor 1871- ben 809582 m. 841202 m. 48242 m. 1872- ben 346143 „ 827784 „ 48464 „ 1873- ban 593615 „ 1148249 „ 69958 * 1874- ben 501419 „ 727374 „ 54781 „ 1875- ben 703885 „ 897968 „ 48811 „ évi közepes 590929 m. 888515 m. 54051 m. Az adórestitutio vámmázsánkint a finomított czukortól 5 frt 59 kr, a nyers czukortól 4 frt 55 krt tevén, ehhez képest a közös vámterületről kivitt 590,929 m. finomított czukor után 3.303,293 frtra, a 888,515 m. nyers czukor után pedig 4.042,743 frtra, együtt 7.346,036 frtra megy az adóvisszatérítés évi átlaga, amelyből Magyarországot 30°/0-kal 2.203,811 frt, ellenben az 54,051 m. finomított czukrot tevő magyar kivitelnél visszatérített adó 302,135 frtnyi évi átlagából az osztrák tartományokat 70°/„-kal 211,495 frt terheli, úgy hogy e czimen Magyarország megrövidittetésének évi átlaga 1.992,316 frt. Miután Magyarország 1876- iki összes czukoradó-előirányzata 832,000 frt, ez összegnek majdnem harmadfélszerese vonatik el tőlünk tehát, hogy azzal az osztrák czukorgyáraknak az osztrák állampénztárba folyt adóik visszafizettessenek. Hasonló az igaztalanság, bár nem oly tetemes a megrövidíttetés, melyet a söradó restitutiójánál szenvedünk. Az adóvisszatérítéssel kivitt sör mázsamennyisége — itt is a magyar vámvonalakon kiment sört mind csupa magyar gyártmánynak vevén — volt: TÁRCZA. Pendennis Története, JÓ ÉS BALSZERENCSÉJE, BARÁTJAI és LEGNAGYOBB ELLENSÉGE. Irta W. M. Thackeray. KL.80 KÖTET. Nem mondom én, hogy a városi népnek nincs igaza, de Pendennis Helén falusi nő volt, s az életnek könyve, amint ő magyarázta, egészen más történetet beszélt neki, mint aminő azon lapra van írva, melyet a városokban olvasnak. Mint a legtöbb szelíd és ábrándos nőnél, a házasságszerzés, általában, nagy részét foglalta el az ő gondolatainak is, s mondhatom, hogy ő akkor már régen gondolkozott arról, hogy fia szerelmes lesz s megnősül, mikor ezen eszme még be sem férkőzött az ifjú gentleman agyába. Tetszését találta benne (azzal a szomorú élvezettel, melyet az önfeláldozás gondolata bizonyos nőknek okoz), elképzelni azt a napot, mikor oda fog adni fiának mindent, s Arthur majd hazahozza feleségét, s ő átadja neki a kulcsokat és a legjobb hálószobát, és elmegy és odaül az asztal oldalához, és boldognak látja fiát. Mit is kívánt ő az életben, hanem ha, hogy a fiút boldognak lássa ? Valamiként az ő fiához bátran nőül mehet egy császárnő is, sőt szerencsében részesül, hogy Msr. Penné lehet; azonképen ha fia Vásti királynő helyett szerény Esztert választaná, az anya belenyugodnék ő nagyméltósága választásába. Bármily alacsony származású vagy szegény lenne is az a nő, ki e roppant szerencsét élvezné, Mrs. Pendennis kész volt előtte meghajolni, és jószívvel fogadni őt, és átengedni neki az első helyet. De egy színésznő — egy érett nő, ki régen megszűnt már pirulni, hacsak pirosítóval nem, amint ott állott ezernyi szem kiváncsi tekintete előtt — egy valószínűleg műveletlen és roszul nevelt személy, ki bizonyosan könnyelmű társaságokban forgott, és kétértelmű beszédeket hallott — oha azt már nehéz volt elviselni, hogy egy ilyen nőre essék a választás, s hogy a tisztes matrónát egy ilyen szultána szorítsa le helyéről. Az özvegy mindezen kételyeit elmondta Pennek, azon két nap alatt, mely a nagybátya megérkeztéig letelt; de ő azzal a nyílt őszinteséggel és könnyedséggel felelt meg azokra, melyet az ily korbeli fiatal urak tanúsítani szoktak, s saját véghetetlen megelégedésére, semmivé tette anyja ellenvetéseit. Miss Costigan mintaképe az erénynek és gyöngéd érzésnek; épp oly szende, mint a legfélénkebb lányka; épp oly tiszta, mint a mocsoktalan hó; modora a legfinomabb, élete és lángelméje a legkedvesebb, műveltsége a legbájolabb, s ítélete az ízlés minden dolgában a leghelyesebb; a legcsodálatosabb szelídséggel és tisztelettel viseltetik atyja iránt, ki előkelő családból származó, de vagyontalanná lett öreg nemes, ki azonban Európa legjobb társaságaiban fordult meg. Ő egyébiránt nem siet, 8 tud várni akármeddig, huszonegy éves koráig is; de érzi (s itt arcza rettentően és gyötrelmesen ünnepélyes kifejezést öltött), hogy ez életének egyetlen szenvedélye, s hogy ennek véget csak a HALÁL vethet. Helén, szomorú mosolylyal s fejét rázva, azt mondá neki, hogy az ember túléli az ilyen szenvedélyeket, s a mi a fiatal férfiak és idős nők közötti hosszabb tartamú viszonyt illeti, ő tud egy példát saját családjából — a Laura szegény édesatyja a példa, — hogy az mily végzetes szokott lenni. Mindazáltal, Mr. Pen el volt tökélve, hogy tervének nem sikerülte esetére halál lesz az ő végzete, s semhogy ez megtörténjék — s semhogy ezt ő idézze elő — szegény jó asszony inkább alávetette volna magát bármily áldozatnak, bármily saját személyét érő szenvedésnek, és térdre borult volna és megcsókolta volna lábait menyének , ha hottentotta lett volna is. Arthur tudta, hogy mily hatalma van anyja fölött, s az ifjú zsarnok meg volt hatva, mialatt azt gyakorolta. E két nap alatt majdnem meghódolásra bírta már, és fölöttébb kegyesen bánt vele. Egy estét a szeretetreméltó pástétom-sütővel töltött Chatteriesben, s ott eldicsekedett vele, hogy ő neki milyen befolyása van az anyjára, s a másik évét azzal töltötte, hogy egy lángoló és magasröptű költeményt írt istennőjéhez, melyben, miként Montrose, fogadó, hogy híressé teendi őt kardjával, és dicsővé tollával, és szeretni fogja úgy, a mint halandó asszony még nem imádtatott soha, a nőnem teremtetése óta. Ez éjjel történt, későn éjfél után, hogy a virrasztó anya, lopva fia ajtaja előtt menvén el, a sötét folyosóra az ajtóhueadékon át világsugarat látót kiözönleni, és hallotta, hogy Pen, hányvavetve magát, verseket mormolt. Egy pillanatig megállott, aggodalmasan hallgatózva. A fiú gyermekkori lázaiban és betegségeiben, számos évet töltött igy, őrködve, a szerető lélek. Most halkan megfordította a zárat s belépett, oly nesztelenül, hogy Pen egy pillanatig észre sem vette. Arcza másfelé volt fordulva, írásai széjjel voltak szórva az asztalon, s még több volt körülötte az ágyon- Pen egy rajzont rágott, s rímeken s mindenféle szenvedélyes hiábavalóságon gondolkozott Majd Hamletnek képzelte magát, ki beleugrik Ophelia sírjába, majd az Idegennek, ki karjaiba zárja Mrs. Haliért, szépséges Mrs. Haliért, azokkal a vállaira omló hollófürtökkel. Kétségbeesés és Byron, Moore Tamás és mind az Angyalok Szerelme, Walter és Herrick, Beranger és mind a szerelmi dalok, melyeket valaha olvasott, főttek és forrtak az ifjú gentleman agyában, s éppen legmagasabb fokán volt a képzelmi őrjöngés hagymázának, midőn anyja belépett. — Arthur, szólalt meg az anya lágy ezüst hangja, s a fiú fölriadt s visszafordult. Összefogott néhány darab papirost, s a párna alá dugta. — Mért nem megy aludni, édes fiam? szólt, édes nyájas mosolylyal, s leült az ágyra s megfogta fiának egyik forró kezét. Pen pillanatig révedezve tekintett rá. — Nem tudtam aludni, mondá, — hát — hát — írtam. — S azután keblére borulva anyjának, fölkiáltott: — Oh, anyám! Szeretem őt, szeretem! — Szelíd teremtés hogyne vigasztalta, hogyne szánta volna meg? A kedves lélek megtett mindent, amit tehetett, s nagy álmélkodással és gyöngéd szeretettel gondolta el, hogy még csak tegnap volt, mikor Arthur mint gyermek feküdt itt az ágyban, s ő el szokott jönni, s elmondogatta imáját a nyoszolya fölött, míg fia föl nem ébredt — ünnepnapok reggelén. Nagyszerű versek voltak azok, kétségkívül, bár Miss Fotheringay nem is értett belőlük egy szót sem, de öreg Cos, szemével hunyorítva s bölcs ujját orrára téve, azt mondta: „Tedd a többi levélbe, Milly a lelkem. A Poldoody költeményyei közel se jártak ehhez.“ Milly aztán eltette a kéziratokat a fiókba. Midőn, tehát, az őrnagy, felöltözve s megjelentetésre felkészülve, lejött Mrs. Pendennishez, tíz percznyi beszélgetésből már kivette, hogy szegény özvegyet nem egyedül a Pen által contemplált házassági eszme bántja, hanem jobban bántja az a gondolat, hogy a fiú e miatt boldogtalan, s hogy közte és nagybátyja között valami heves összezördülés talál lenni a tárgy fölött. Szivére kötötte az őrnagynak, hogy bánjon szelíden Arthurral: „Nagyon magasröptű lelke van, s nem hajlik meg a szeretetlen szó előtt“, mondá. „Dr. Portman a múlt este kissé durván — s meg kell vallanom, igazságtalanul beszélt hozzá — mert az én drága fiam becsületérzése oly fennkölt, aminőt egy anya csak kívánhat — de Arthur felelete teljesen rémületbe ejtett, anynyira fölhábordott volt az. Gondolja meg, hogy Arthurom most már férfi, és igen — igen óvatosan bánjon vele" — szólt az özvegy s szép hosz- I szu kezét az őrnagy kabátja ujjára téve. Az őrnagy ajkaihoz emelte a kezet s udvariasan megcsókolta, s csodálkozással és kicsinyléssel (de melyet mutatnia udvariassága nem engedte) nézett az özvegy rémült arczába. „Bon Dieu“, gondolkodék az öreg közbenjáró, „a fiú szépen telefecsegte az asszony fejét, s ez éppen úgy szerezne már neki feleséget, mint akár csörgettyűt, ha az urfi sima cite. Mert nincsenek nálunk oly lettrede-cachet féle dolgok — és egy Bastille, a jó családból való uracsok számára?“ Az őrnagy olyan finom társaságokban forgott, hogy meg lehet neki bocsátani, hogy úgy gondolkozott, mint egy Earl. — Megcsókolta az özvegy reszkető kezét, két keze közé szorította s azután, szemébe mosolyogva, az asztalra bocsátá azt, rátévén saját kezeinek egyikét ? — Csak vallja meg, szólott, — hogy most már azon gondolkozik, miképen egyezzék ki lelkiismeretével, hogy a fiúnak meglehessen az ő akarata. Az özvegy elpirult, s szokott asszonyi módra meg volt indulva. — Azt hiszem, hogy fiam nagyon boldogtalan — és magam is az vagyok------— Ha megtagadja, vagy ha teljesíti kívánságát? kérdé az őrnagy, s nagy önbizalommal téve hozzá magában: — Abból ugyan semmi sem lesz. — Ha elgondolom, hogy fiam ilyen esztelen, rettenetes és szerencsétlen vonzalomra gerjedt, mely, bármi legyen is az eredménye, csak boldogtalansággal végződhetik. — No, házasság nem az eredménye, édes 1875 - 559,104 „ 15,343 „ évi közepesül 510,229 m. 36,010 m. Az adóvisszatérités majd a foktartalom, majd folyómérték után s egyáltalában nagyon különböző kulcsok szerint történvén, annak kiszámításával annyival kevésbbé bajlódunk, mert e czímen veszteségünk aránylag csekély, s évenként mintegy másfélszázezer forintra tehető. Csupán arra utalunk tehát, miszerint Magyarország sörkivitelének a 36,000 mázsa átlag helyett legalább 150,000 mázsára kellene mennie, hogy az adóvisszatérítés e módozata által megrövidítve ne legyünk, holott az ma már még amaz átlagot sem éri el többé, sőt 1875-iki sörkivitelünk annak felét sem téve, az 1871-ikinek pedig egyharmadánál is kevesebbre hanyatlott, az osztrákoké ellenben azóta 20°/0-kal emelkedett. Korántsem fedezi a söradónak a közös vámjövedelemből visszatéríttetése által Magyarországra háromló veszteséget az, hogy a szeszadó restituciója is ugyanakkor történvén, miután mienk a nagyobb kivitel, annál meg mi nyerünk. Igenis, úgy volt a közjogi kiegyezés alkalmával. Magyarország 1869-ben még 491,495 mázsa szeszt, 7.397,000 frt értékben vitt ki, csupán 754,000 frt értékű 37,174 mázsát hozott be, s ugyanakkor a közös vámterület szeszkivitelének értéke is 7.314,000 frtot tevén, ennek nagyobb részét tehát magyar gyártmány képezi. 1873-iki szeszkivitelünk azonban már 149,069 mázsára hanyatlott alá, behozatalunk ellenben 115,006 mázsára szökött fel s a vámterület összes szeszkivitele is csupán 23,147 mázsát tett, melyért alig 50,000 írtra ment az adóvisszatérités. A két utóbbi évben ismét emelkedett ugyan némileg a közös szeszkivitel; midőn azonban azt látjuk, hogy a nagyobbféle, tehát kiviteli szeszgyárak száma, amely Magyarországon s a határőrvidék nélkül 1868-ban még 1065 volt, 1874-ben már s a határőrvidéken levőkkel együtt 552-re szállott alá, bizony nem kecsegtethetjük magunkat, hogy amaz emelkedő kivitel szaporításához részünkről is arányosan hozzájárultunk. Ami a fogyasztási adók kérdését illeti, megváltjuk, hogy részünkről már nem osztjuk az ezek tekintetében nálunk általánossá lett felfogást. Mi nem abban keressük és találjuk az ország megkárosíttatását, hogy a hozzánk jövő osztrák készítményű fogyasztási czikkek fogyasztási adóját az osztrák állam szedi be és tartja meg magának ; s amint nem juthat eszünkbe hogy például Bajorországtól a hozzánk kerülő bajor sör, s Francziaországtól az oláh határokon át Erdélybe jövő franczia czukor arányában fogyasztási adójukból részt kívánjunk magunknak , éppen úgy nem illet meg bennünket, mihelyt külön állam vagyunk, az osztrák állam által saját gyártelepeitől szedett fogyasztási adó bármily része. Magyarország valódi sérelme e részben, szerintünk, az, hogy az a megadóztatási rendszer, mely még az osztrák absolutizmus által, s csupán az osztrák ipar érdekeinek figyelembe vételével hozatott be, nálunk is törvényesíttetvén, annak saját érdekeink szerint megváltoztathatása a kereskedelmi szerződés tartamára a magyar törvényhozás jogköre alól kivonatván, saját gyárainkat elölé, szükségletünknek saját termelésünkkel fedezését lehetlenné téve, a közös vámterületen megint csak az osztrák ipar érdekében és oltalmazására alkalmazott horribilis vámok pedig a külföldről a behozatalt tették lehetlenné, s a magyar fogyasztót az osztrák ipar kizárólagos zsákmányául odadobták. Hogy mennyire megy az a praemium, melyet Magyarország fogyasztó közönsége az ezen magas védvámok által oltalmazott osztrák iparnak csupán a czukor- és sörfogyasztásnál évenként fizet, annak megítélésére szolgáljanak a következő adatok. A behozatali vámadó finomított czukornál vámmázsánként 12 frt 75 kr, nyers (liszt) czukornál pedig 9 frt 45 kr. Magyarország az osztrák tartományokból csupán finomított czukrot hoz be, ellenben azokba csak lisztczukrot visz ki, mely az osztrák finomítók által dolgoztatik fel. Volt pedig vámmázsákban Magyarország évi közepes 456,707 m. 258,343 m, s minthogy külföldre menő czukorkivitelünk évi közepese 54,051 mázsára ment, az osztrák tartományokba tehát évenkint 204,292 mázsa lisztczukrot vittünk ki. Az osztrák tartományokból hozzánk behozott 456,707 mázsa finomított czukornak az osztrák ipar javára esett támadója 5.823,014 frtot, ellenben a tőlünk Ausztriába ment 204,292 mázsa nyers czukor vámdíja 1.930,559 frtot tevén, Magyarország vesztesége e részben 3.892,455 forint évenként, amely veszteség czukoriparunknak az adózási rendszer kényszerű egyöntetűsége mellett folyvást nagyobbodó hanyatlásával évről-évre emelkedik. Magyarország sörbehozatala kivitele 1869-ben 119,770 in. 64,483 m. 3 870 „ 123,477 „ 58,736 „ a vámterületről Magyarországból 1871-ben 474,642 m. 51,909 m. 1872 „ 416,354 * 41,385 „ 1873 „ 530,117 „ 46,162 „ 1874 „ 570,929 „ 25,249 „ behozatala kivitele 1869- ben 423,196 m. 170,262 m. 1870- ben 376,930 „ 331,318 „ 1871- ben 488,621 „ 328,184 „ 1872- ben 515,791 „ 209,185 „ 1873- ban 478,999 „ 252,767 „ behozatala kivitele 1871 „ 219,707 „ 55 577 „ 1872 „ 296,645 „ 45,908 „ 1873 „ 251,855 , 47,671 „ évi közepesül 202,291 m. 54,675 mázsát tevén, minthogy kivitelünkből szintén évi átlagban 36,010 mázsa külföldre megy, az osztrák tartományokba ennélfogva csupán 18,665 mázsát viszünk ki vagy vissza, az általunk fogyasztott osztrák sör évi átlaga tehát 183,626 mázsa, melynek árában, minthogy a legkedvezményezettebb behozatalivámadó vámmázsánként 1 frt 50 krt tesz, az osztrák iparnak 275,439 frt praemiumot fizetünk. Összegezzük azon veszteséget, melyet a Magyarország és Ausztria közt fennálló közgazdasági viszony következményekép már csupán e néhány tárgyban is szenvedünk; a 60 %-os fogyasztásunk veszteségünk arányban arányában ii- szaporulata a kapunk telünk 20% os vámsörfogyasztásunknál a vámtételek arányában . . — 275,439 — összesen 5.284,599 17.761,397 1.424,784 mihez képest a mai állásban Magyarország veszteségének évi közepese e. címeknél 12.476,798 frt. E lapok legutóbbi számai már több ízben foglalkoztak a védegylet emlékezetével. Részünkről is hatalmas fegyvernek tartjuk a védegyletet a nemzet kezében, s annyival hatalmasabbnak, mert annak eredményessége nem csupán chimaera, hanem tényleg bebizonyított dolog. Azonban megvan e fegyvernek az a sajátsága, hogy csupán elnyomatás idején használható, mert repulsiót csupán nyomás idézhet elő, s a nemzetben az ellenállási erőt csak ez teheti élővé. Ma a politikai elnyomatás nálunk nem létezik, mert kecsegtetjük magunkat, hogy közjogilag független kormánynyal bíró szabad állam vagyunk, s a nemzet saját ura ügyeinek. De ha csakugyan feléleszthető is a védegylet eszméjének testté válására szükséges ellenállási erő a nemzetben, míg egyrészt a védegylet mindig csak félrendszabály marad, másrészt éppen úgy érdekharcot idézend az elő a két állam között, mint a közgazdasági teljes elkülönítés, sőt annyival veszedelmesebbet, mert az egyesek élet-halál tusájává teendi azt, s ránk nőve annál kockáztatottabbat, mert a vámterület közössége, a közgazdasági rendszer egyöntetűsége minden előnyével ellenfeleinket erősítendi ellenünkben. Azon érdek tehát, melyért közgazdaságunknak államilag elkülönítéséről lemondunk, nyers termelésünk részére az osztrák fogyasztók barátságos hajlamának megtartása így is, amúgy is, egyformán kockáztatva van. A fenforgó közgazdasági kérdésekben az utolsó szó kimondása minisztériumunkról már remélhetőleg rövid időn a képviselőházra szállván át, nem árt minél apróbbra ismernünk azon anyagi áldozat nagyságát, melyet az együttmaradásnak hozunk, s ha ma ez áldozatot valamelyes politikai tekintetek ki is erőszakolják belőlünk, a jövő szempontjából jó legalább tudnunk, hogy mibe kerültek e tekintetek. Így felemelésből frtot fríot frtot a szövetáruk vámadójánál . . . 1.073,380 8 827,892 1 326,257 a gyarmatáruk vámadójánál . . . 2.069,165 2.561,800 98,527 a czukoradó restitutiójánál . . . 211,495 2.203,811 a czukorfogyasztásunknál a vámtételek arányában 1.930,559 3.892,455 — KÜLFÖLD. Május 3. Mukhtár pasa niksicsi expeditiójával még mindig nem vagyunk teljesen tisztában, bár nagyobb valószínűség szól a mellett, hogy a pasa bement Niksics várába. Egymás mellé állítjuk Mukhtár pasa Konstantinápolyba küldött táviratát, május 1-jéről, s a szláv források ellenkező jelentéseit. Mukhtár pasa e távirata részleteket tartalmaz a csapatoknak Gazkóból történt kivonulása után vívott csatákról. E szerint a török had a felkelőket, kik a preszjekai utat tartották megszállva, pénteken 4 órai harcz után szétszórta, s az élelmi szállítmányt győzelmesen vitte Niksicsbe. A Preszjekába visszatérő csapatok vasárnap a megerősült felkelők által megtámadtattak, a törökök azonban ezeket szétverték. Vasárnap megtámadta Mukhtar pasa a preszjekai erdőkben elsánczolt s újból megerősült fölkelőket s 8 órai harcz után megverte azokat. Az ütközet első napján 8500, másnap 13,500 és vasárnap 16,000 volt a fölkelők száma. (A pasa jeles nagyitó livege, mely a múltkor 14,000 fölkelőt mutatott, most csodálatra méltó pontossággal engedte megolvasni az ellenséget, noha „a fölkelők között levő montenegróiak számát a sűrű erdő miatt meghatározni nem lehetett“.) A törökök összesen 58 halottat s 161 sebesültet vesztettek; a fölkelőknek 1000 halottjuk és sebesültjök volt. A zágrábi hivatalos „Narodne Novine“ viszont a következő táviratokat közli: „Bécs, május 2. A felkelők táborából érkező hírek konstatálják, hogy a Mukhtár pasának győzelméről és Niksicsbe való bevonulásáról szárnyra bocsátott hírek koholtak. Niksics várába csak 500 török lopózott be. A harcz május 1-én még mindegyre tartott.“ „Ragusa, május 1. Mukhtár pasa seregéből Niksics várába egy katona sem vonult be, hanem múlt pénteken a csatározás folyama alatt egy csapat Niksicsből kirohanván, Preszjekához ért s bizonyos mennyiségű élelemmel ellátván magát, azt magával vitte Niksics várába. A harcz még egyre tart, nagy veszélylyel Mukhtárra nézve.“ „Czetinye, május 1. A harcz a Dugaszorosban a fölkelőkre nézve jó eredménynyel végződött, habár a törökök száma 20,000-re, a fölkelőké pedig csak 5000-re tehető. A harcz négy egész napig tartott. Pénteken a törökök Preszjekáig hatoltak, a felkelők által azonban hátulról megtámadtatván, heves küzdelem fejlődött ki közöttük. Erre a niksicsi polgárok a törökök segélyére sietvén, magukat a szükséges — de nem bőséges — élelemmel ellátták. Preszjekáról látván Mukhtár, hogy keresztül nem hatolhat az összes élelemnek Niksicsbe való beszállításával, Presztekán maradt. Szombaton a felkelők a törökök sánczai ellen intéztek rohamot, s a küzdelem a két ellenség között egész nap tartott. Vasárnap a felkelők segélyére még egy pár felkelő csapat érkezvén, a törököket megtámadták és őket megszalasztván, sánczaikat elfoglalták. A harcz kora reggeltől késő estig tartott. A felkelők a törököket Preszjekától Nozdárig kergették. Ehhez hasonló véres és nagy harcz nem volt még a jelen felkelésben. A törökök vesztesége 3000 emberre tehető, a felkelők részéről 120 a halottak s a sebesültek száma. Mukhtár pasa ezúttal sem teljesíthetvén feladatát, Gacskóba visszavonult. Zichy gróf konstantinápolyi nagykövetnek a montenegrói kérdésben történt felszóllalására vonatkozólag olvassuk a „P. L.“-ban. Zichy grófhoz ő felsége megbízásából egy sürgöny érkezett, melyben ő felsége szivére köti a török kormánynak, hogy Montenegro ellen minden gyors actiótól tartózkodjék, megígérvén , hogy megnyerni szándékozik ezen fejedelemségtől a Niksicsbe való élelemszállitmány átbocsátását. Kijelentette még ő felsége, hogy jó szolgálatait odakölcsönzi arra, hogy Montenegrónál, Herczegovina ügyében a legszorosabb semlegességet keresztülvigye, mely a császári csapatoknak lehetővé teendi, hogy a fölkelésnek csakhamar végét szakasszák (d’avoir bient et raison de l’insurrection. A czettinyei úgynevezett „hivatalos lap“ egyik legutóbbi számában ilykép tanúsítja a montenegrói nagyhatalmasság eminens békés szándékait: „Már a fölkelés kezdetekor, midőn Szerbia és Montenegro semlegességéről volt szó, egyenesen kimondtuk, hogy olyan semlegesség, aminőt a porta kíván, teljes lehetetlen, s hogy Montenegro éppen nem köteles történelmét és Miklós fejedelmünk dicső tetteit arczul csapni. Tökéletes együgyűség volna tehát, ha jelenleg titkot akarnánk csinálni abból, hogy a herczegovinai fölkelés, a dolog természete szerint, egy kiapadhatatlan forrásból meríti erejét — Montenegro politikai helyzetéből és szabadságszeretetéből.“ Mit szólnak ehhez a pacificáló diplomata uraságok ? Andrássy gróf berlini útjára vonatkozólag a „Nordd. Alig. Ztg.“ egy állítólagos kijelentése igen lanyha hangulatot idézett elő a bécsi börzén. A „P. L.“ értesülése szerint az említett lap, azon jelentés ellenében, hogy Andrássy Berlinbe meghivatott, kiemeli, hogy a külügyér Berlinbe rendeltetett. A „N. fr. Pr.“ egy berlini távirata megemlíti ugyan a „N. A. Z.“ egy hosszabb jegyzékét, mely Andrássy, Bismarck és Gorcsakoff legközelebbi conferentiáinak jelentőségét emeli ki, melyek éppen ott tartatnak meg, ahol a három császári szövetség keletkezett, s melyekkel Németország ismét középpontja lett az európai békének, — de e táviratban nyoma sincs a fentebbi híresztelésnek. A „N. A. Z.“ czikke egyébiránt igy végződik : „Török részről proclamálták a reformokat, de négy hó folyt le azóta, s még sem történt intézkedés sehol, amaz ígéretek megvalósítására melyekért nemcsak a török kormány becsülete, hanem azon hatalmak szava is le van kötve, melyek e reformokat az elengedhetetlenség minimumaként jelezték. A fölkelők szintén elfogadták ama reformokat, de garantiákat kértek végrehajtásukat illetőleg — garantiákat, melyeket megadni a porta, úgy látszik, képtelen. Ezen garantiák megteremtésének föladata most a hatalmakra háramlik, melyeknek már saját tekintélyüknél fogva sem szabad medidatióikat haszontalanul a homokban elveszni látniok, s melyek az ozmán birodalom legnagyobb megrázkódtatását a fölkelés körülhatárolása által legalább kísérletileg megelőzni, szükségesnek tartják. Az európai érdekeknek nem szabad többé egy tespedés alatt szenvedniük, melynek vészes következményeit csak idejekorán alkalmazott közbelépéssel lehet megelőzni.“ Fővárosi ügyek. Budapest főváros közgyűlése. (Május 3-ikán.) Ráth Károly főpolgármester megnyitván a közgyűlést, napirendre került a zálogkölcsönző intézetekről szóló szabályzat. Mielőtt a részletes tárgyalás megkezdődött volna, Ráth Károly gyáros két indítványt terjeszt elő. Miután a tervezet a főv. zálogüzleteket nagy mérvben meg fogja szorítani, szükséges a szegény lakosság érdekében újak állításáról gondoskodni, illetőleg a fővárosnak odaműködni, hogy a khr. zálogház hitelműveletek folyóvátételében meg ne szoruljon. Indítványozza tehát először, hogy a főváros tőkéiből helyezzen el egy részt a kir. zálogházban indítványozza másodszor, hogy keressék fel az ipar- és keresk. miniszter a fővárosban még két fiókzálogházat állítani és pedig egyet a Terézvárosban, egyet a Duna jobbpartján. Posner egy hasonló irányú indítványban minden kerület számára egy zálogház felállítását kéri a minisztériumtól engedélyeztetni. Ezen indítványokat a tervezet letárgyalása után vonja a közgyűlés határozat alá. A szabályzat részletes tárgyalásánál kisebb vitára adott alkalmat mindjárt az első pont. Ez ugyanis meghatározza, hogy minden magán zálogüzletet nyitó egyén tízezer forint cauziót tartozik letenni. Tavaszi sokalván az összeget, elégnek hisz 6000 frtot, de a közgyűlés az előterjesztés szerinti összeget, a 10.000 frtot fogadja el. Ezen öszszeg a közönség netáni károsodásainak biztosítására . An Uniot.rtin^ii.itui» »Ha« 1.iniwnHfitt bírságok fedezésére szolgál. (2. §.) A fennálló üzletet előleges bejelentés nélkül más helyre áttenni tilos. A 3. §-nál, melyben a 10,000 frt óvadék a fióküzletek nyitásakor is letétetni javasoltatik, Ráth gyáros ez összeget 5000 írtra indítványozta leszállítani . A közgyűlés nem fogadta el az indítványt. A következő §§-ok, 3—4 észrevétlenül elfogadtatván, az 5 §-nál, melyben a zálogüzlet tárgyát nem képezhető ingóságok vannak elsorolva, ismét Ráth K. gyáros szólalt fel, kívánván, hogy a zálogképtelen tárgyak közé vegyék fel a hivatalnokok fizetési ívét és a zálogjegyeket is. De ez az indítvány is elbukott. Érdekes volt Kán egy jelentéktelenebb módosítása indokolásában e §-nál azon adat, hogy indítványozó, mint mondja, tud esetet, hogy a szülők gyermeküket zálogosították el. A gyermek kiváltása aztán nehezen ment, mert a kölcsönző megszeretvén a gyermeket, nem akarta kiadni. A §. változatlanul fogadtatik el. A további és észrevétlenül elfogadott pontokból kiemeljük, hogy a vételjegyek (Kauf und Verkaufschein) kiállítása tilos. A kamatlábon kívül egyéb illetékek nem követelhetők s a kamatláb mennyisége az üzletben feltűnő helyen kifüggesztendő. Ráth Károly indítványára elhatároztatott, hogy a zálogkövütésnél a közvetítő tartozik a zálogtárgyat 3 nap alatt a kir. zálogházba bevinni, s a rendes zálogjegyet róla kivenni; ellenben elbukott Ráth (gyáros) azon javaslata, hogy a zálogkölcsönzők a kir. zálogházba a tárgyakat újra betehessék. A zálogkölcsönzőnek nem szabad a betett tárgyakat máshova vinni zálogba. Tűz és betörésen kívül minden kárért felelős a zálogkölcsönző, s biztosítékán kívül egész vagyonával felelős, sőt pénzbírsággal fenyíttetik. Minden zálogtárgy kiváltható a lejárati napig és azonkívül egész az elárverezésen való kikiáltásig. Az árverezések az első fokú iparhatóság egy küldöttének jelenlétében történnek. Kikiáltási ár a főkönyvbe vezetett becsérték. A tervezet letárgyaltaltatván, szőnyegre került Ráth Károly gyárosnak a gyűlés elején tett két indítványa. Az első a pénzügyi és gazdabizottsághoz utasittatott, a második indítvány elfogadtatott s a minisztériumhoz két fiók zálogház felállítása iránt felirat intéztetik. Posner indítványa e határozat által ellesett. Következett a napirend többi tárgya. Pestmegye feliratát a bukovinai magyarok hazatelepitése iránt, a gyűlés helyeselte s az országgyűléshez ily értelemben feliratot küldeni; egyszersmind kimondta, hogy a kincstári uradalmakra, németek helyett a bukovinai magyarok telepítését pártolja. Ezután a gyűlés több apró ügyet elvégezvea 8-kor eloszolt; holnap ismét összeül, ekkor terjeszti elő Jókai Mór a fővárosi szeretetházról szóló tervezetét. HÍREK. Május 3. Hivatalos. Áthelyezés. Ő felsége Csilléry Kálmán kecskeméti járásbirósági albirónak a félegyházai kir. járásbírósághoz hivatalból leendő áthelyezését megengedte. — Kinevezés: ő felsége Pálffy István közjegyzői jelöltet az igazságügyi magyar kir. minisztériumhoz tiszteletbeli segédfogalmazóvá kinevezte. — Vásáriengedély. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Zemplén megyében kebelezett Tokaj községének megengedte, hogy az ott márczius 27-én árvízveszély miatt meg nem tartathatott országos vásár helyett i. é. május 15-én pótvásár tartathassák. — Mária Henrietta belga királyné ma reggeli 7 órakor Wiesbadenból Bécsbe ér