Ellenőr, 1876. június (8. évfolyam, 150-178. szám)

1876-06-11 / 159. szám

előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre .. .. 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. ”Szerkesztési iroda: qBtzcLd­pesten, nádor-i utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. —Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, vasárnap, junius 11. 1876. 159. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te & Cie­­czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. Kiadó­hivatal, Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre...............................20 forint, — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre..............................5 „ — kr. Egy hóra...................................1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyváruái után történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Táviratok. Bécs, jun. 10. A király jelen volt ma a Schmelz gyakorló­téren a koronaherczegnek gyakorlati hadi vizsgálatán, mely fényesen sikerült. Bécs, jun. 10. A „Pol. C.“ egy hiteles táv­irati értesítésben Belgrádból 10-iki kelettel jelenti. Az összes hatalmak képviselői egyesítették az utóbbi napokban fáradozásaikat, hogy Milan feje­delemnek és kormányának az esetleges békehábo­­rításból folyó teljes felelősséget megvilágosítsák, különös nyomatékkal beszélt az orosz képviselő Kartoff, és nem lehet kételkedni, hogy a szerb kormánynak válasza a szerbiai hadi készületek iránti török részről mértékletes hangon tett kér­désre, mely e hó 6-án érkezett Belgrádba, meg­nyugtató lesz. London, jún. 10. Hire jár, de mindenesetre még megerősítésre szorulva, hogy Anglia Helgolan­­dot Németországnak szándékozik átengedni. Berlin, jun. 10. A császárnak Emsbe való utazása határozottan e hó 13-ára tűzetett ki. Bécs, jun. 10. A „Pol. C.“ jelenti: Koller K. hadügyminiszter egészségi állapotának javulása annyira halad, hogy ressortjának fontosabb ügyei­ben már részt vehet. Bécs, jun. 10. (Zárlat) Hitelrészvény 133.80 Gali­cziai 192.25. állam­vasút 261.-. Rente 65.35. 1860-as 108 75 1864-es 128.75. Ezüst, 103.25. London 121.60. Unió- Bank 56.75 Által. épité Sbank 10.—. Magyar Földhitel —. Angol-Osztrák 66 40. Lombard 75.—. Tramway 109.—. Hitelsorsjegy 159.—. Napoleonder 968.—. Arany 582.-. Frankfurt. 59.15. Porosz pénzutas?. 59.60. Török sorsjegy 19.75. Anglo építő bank 17.—. Municipalbank—. I Mim­­TV— BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, vasárnap, junius 11 1876. Nemzeti színház. “ Jenő gáday^ Bérlet 65. szám. Kezdete 7 órakor. A lelencz. , , Eredeti népek­-i. 4 Mr. NépS/J llllísz. Szentesi Nagy A falu rosza. . . , » „ . . Eredeti népszínmű 3 felv. szVJ *•»* K?.k Felekké ' Budai színkör. Erzsiké Szigeti J. Argyll éts Tündér Kotori Sántha Ilona. Zsuzsána Császárné ’. Toncsi Köles! M. Látványos népszínmű da­ Beregi Ferencz Kőrösmezei lókkal és tánczokkal, 3 sza- Bokori Halmi kaszban. Földesiné Fürediné Kezdete 7 órakor. Mathild_______Molnárné »II IIIIII UHUI üli TI 11 UM—WB—B—B—— UTOLSÓ POSTA. Konstantinápolyból jelentik, hogy a nagy­vezér körrendeletet intézett a tartományi kormányzókhoz, tudtokra adván, hogy az új kor­mányrendszer alapját képezendő törvények fölött, a szultán hattjában kifejezett elvek szerint most tanácskoznak. Felszólítja a kormányzókat, hogy tartózkodjanak minden a múlt kormány rendeletei alapján tehető lépésektől, mivel azok most el vannak törölve. Ama rendeletek elha­markodva bocsáttattak ki, s alapelveik olya­nok, melyeknek alkalmazása súlyos bajokat hozna magával. Az angol és franczia lapok nem igen nagy bizalommal beszélnek a szultán utóbbi amnes­­tiális és fegyverszüneti rendeletéről. A „Journa des Déb.“ határozottan kétségbe vonja eredményét, úgy, a­mint most van. A­mi Francziaország magatartását illeti, az „Estafette“ egy sugal­­mazottnak látszó czikkben azt hangsúlyozza, hogy Francziaországnak ezentúl is híven kell ragaszkod­nia passiv politikájához a keleti ügyekkel szemben. A három éjszaki udvar jónak látta a keleti kérdést, egy szűkebb congres­­sus képében, kezébe venni, Francziaország, távol attól , hogy háttérben hagyása miatt panasz­kodnék , megelégedettnek mutatkozott azon sze­­reppel, mely a szerencsétlensége óta választott s sem­­m­ikép sem méltóságán aluli belső erőgyűjtési maga­­tartásának megfelel... A hatalmak jelenlegi vi­szonya még sokkal homályosabb, s a konstan­tinápolyi kormányváltozás által keltett remények sokkal bizonytalanabbak, semhogy e pil­lanatban végleges elhatározásokra jutni lehetne. Azért programmunk ezentúl is: várakozás és gondolkodás. Ha e szerep szerény, azért nem kevésbbé tisztességes, mert teljesen a békének van szentelve, s fölötte a mérséklet, egyetértés és pár­tatlanság uralkodik. V. Murad takarékossági tényeit a „Turquie“ bőven sorolja elő. Az új szultán nemcsak a civillistából 60,000 erszényt (300,000 török font) engedett át az államnak, valamint a herakleai szén­bányákat, hanem a koronás birtokok jövedelmeit is. E jövedelmek 80—100,000 erszényre (4—500,000 török font) rúgnak. Magára vállalta továbbá a pénzügyminisztérium terhére esett eddigi költségét a palotai szolgálatnak, valamint a zenészek és a test­őrök fizetését is, a­mi ismét 300,000 fontot tesz. A palotai tisztviselők nyugdíjazását is a­ szultán fogja űzenni. Az udvari istállót, csekély számú lovak megtartásával, részint mezei munkára a koronás birtokokon, részint a lovas ezredek használatára en­gedte át. A volt szultán kincse, melytől oly­­sokat vártak, a „Sztambul“ közlése szerint alig találtatott meg csak részben is. Számos apró szekrényt, melyekben 30 millió font értéket hittek, üresen találtak (hát a zsebelés ?). Csupán a már említett 8 milliónyi consolidét találták meg, és öt, aranyokkal teli szekrénykét, melyek tartal­ma még nincs megolvasva, de alkalmasint 600,000 fontot tesz. A valide szultána vagyona — 5 millió fontnyi consolide — szerint lábán eltűnt. Ép­pen úgy hiányzik legnagyobb része azon gyé­mántoknak és drágaköveknek, melyeket Abdul uralkodása alatt oly szenvedélylyel halomra gyűjtött. Most aztán zeget-zugot fölkutatnak a pa­pírok és ékszerek után — sehol semmi­­ szemmel tartják a gyanús személye­ket — de semmi re­mény. Budapest junius 10. Sine die. Az angol kormány elnöke, Hartington-­­ nak felelve tegnap, jó hírt mondott Euró-­­­pának megint, és Oroszországnak friss borsot­­ az orra alá. A gyűlöletes berlini emlékirat f el van napolva „sine die“, magyarosan „kis kedd“-re; kép nélkül szólva: megbu­­j­kott csúfosan, érdeme szerint. Disraeli elég­­ udvarias, hogy ezt így himzetlenül ki nem­­ mondja, de elég gonosz, úgy tüntetni fel­­ hibátlan szívességű szólásformákban vala-­­­mennyi hatalom újabb egyetértését a quid nuncs több lényeges pontjára nézve, hogy az orosz politika teljes felsülése szinte hu­­moristikus köntösben jelen meg a győzel­mes John Bull lábainál. Nevezetesen, az újabb egyetértésre ösz­­szeriadt hatalmak, — melyek közül öt ép­pen ma Tiégy hete abban lett egygyé sziv­­szerint és teljesen, hogy a keresztyén m­ár­­tiromság koszorújával ékes rája világért, burkot vet a fényes szultán nyakára, — ma egyszerre megvilágosodik a szentléleknek ál­tala, s belátja, hogy a szultánra pressiót gyakorolni nem szabad, sőt időt kell enged­ni tanácsosainak eljárásuk és politikájuk meg­­érlelésére. Az egyetértés tárgyának e cso­dálatos urszine-vátozása­ még abban a pont­ban is mutatkozik, hogy Szerbiára viszont üdvös pressió gyakoroltassák az illendő ma­gaviselet érdekében ; ugyanarra a Szerbiára , t. i.­hol a konstantinápolyi forradalom elő­estéjén, már minden gyúlékonyat felhalmo­zott az orosz kéz, s a trónváltozás hírére már-már szikrát kapott a máglya. És végre abban is szent lett az egyetértés, hogy a tö­rök birodalom új uralkodóját egyszerre és egyformán ismerték el a hatalmak, már­mint azt az uralkodót, kinek trónraléptekor az orosz felfogás azzal a szerfelett előzékeny jóindulatú czélzással kedveskedett, hogy a trónváltozást igen nehéz lesz diplomatice in­dokolni. Üdvöt és szerencsét ez uj egyetértéshez. Ha isten a kártól megóvja és megmarad a csapáson, melyre átváltott, ez az egyetértés jóra fog vezetni. Jelenti a beavatkozás el­vének elestét, az insurrectió bátorításának s dédelgetnének korlátait, a dolgok uj ren­dében való bizalmat s az uj török kormány megszilárdítását. Együttvéve oly eredmény ez, mely a berlini emlékirat után, a poli­tikai constellatio lényeges átidomulása nél­kül nem jöhetett létre. S valóban minden arra vall, hogy az átidomulás teljes folyamatban van. Orosz­ország már­is kénytelen előre tolt Fadje­­jeffjeit és Csernajeffjeit visszavonni, sőt ez utóbbit félhivatalos dorgatóriumban része­síteni, Szerbiában viselt dolgaiért. Kényte­len a keleti szláv keresztyének felett nem gyakorolni „természetes véduri jogait“ és visszaparancsolni magát arról az útról, melyre Berlinben oly bizton­ bizvást lépett. Az Ignatieff-féle földosztó s világrendező terv, ha ily buta combinatió egyátalán megfordulhatott még orosz agyban is, kény­telen csigaházába visszahúzódni s megva­lósulása felé legalább is ez állatka haladási tempóját követni. Anglia nagy szolgálatot tett a béke ügyének, s ha biztos keze, melynek nyo­mát már is ily eredményekben köszöntjük, nem lankad el, s nem csügged a szilárd akarat, mely tetteiben újra vezérleni kezdi: fáradozásainak gyümölcse elé a siker remé­nyében nézhetünk. Nem várjuk mi azt Ang­liától, nem is örömest tennék fel róla, hogy politikájának kihívó ért köszörüljön. Sőt ellenkezőleg, nem ismerjük érdekét, mely rá nézve ily eljárást tenne kívá­natossá , és ismerjük száz érdekét, mely múltjánál, jelenénél, minden szokásánál és természeténél fogva az okos diplo­­máczia hajlékony, de biztos czélt követő ösvényére utalja. S ha a helyén való haj­lékonysággal, szilárdság és erély párosul, hol ez a szükséges, s Oroszországot nem megalázni, de megtartóztatni lesz a czél, nem félhetünk, hogy Anglia az előidézett ellentétes áramlattal egy európai összeüt­közés veszélyét­ sodorja elő, a­mi bekövet­keznék okvetlenül, ha Oroszországot a vég­letekre kényszerítenék. Sovány egyesség is jobb a kövér pár­nál , s ezen indulva, sem roszat sem fölös­legeset nem látunk a hatalmak újabb érte­kezésében, amit Emsben terveznek. De­, hogy czélját érje, szükségesnek látszik, hogy a hármas szövetség (ha már beszélhetünk ilyesmiről) keretén túl terjeszkedjék. A hármas szövetség tényleg megszűnt diktálni Európának, s ha Anglia és Francziaország sajtónak tapasztalt befolyását alakilag is el­ismeri, ezzel nem inkább hódol a tények hatalmának, mint a józan politika okos ta­nácsának, mert így éri el, hogy az a be­folyás nem kívülről ellene, hanem vele együtt döntsön. A párisi szerződés aláírói­nak közös értekezése felelve meg legjobbann a megváltozott helyzetnek, s egyszersmind ez volna az, melyben és melynek általa, nézetünk szerint, monarchiánk is legbizto­sabban érvényesíthetné befolyását, hogy le­gyen igazán elnapolva, minden keleti baj és veszedelem „sine die“. Az országgyűlési szabadelvű párt köré folyó év június hó 11-én délelőtt 16 órakor értekezletet tart. A képviselőház igazságügyi bi­zottsága ma d. u. tartott ülésében tárgyalás alá vette a főrendiháznak a záloglevelek biz­tosításáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó módosításait. A 4. §. 1. bekezdésére vonatkozó módosítás, mely szerint valamely intézetnek záloglevelek ki­bocsátási üzletre fog­adassék az alaptőkét 200,000 írtra kívánja tétetni — elfogadtatott. A képviselő­ház tudvalevőleg elégnek tartotta volt a 100,000 frt alapot. Ugyancsak a 4. §. 2. bekezdésére tett azon módosítása a főrendiháznak, hogy ezen törvénynek visszaható ereje legyen, vagyis mindezen intézkedések a jelenleg működő és jelen­leg kölcsönökkel foglalkozó összes intéze­tekre kiterjesztessék — a többség által el nem fogadtatott, miután a jelenlegi intézetek minden eddigi kormány által sanctionáltattak; e szerint csak a jövőben alakuló intézetekre lenne kihatással. S­i­m­o­n­y­i Lajos b. kereskedelmi miniszter behatóan mutatta ki a módosítás czélszerűségét és védelmezte azt, mert e nélkül nem lesz meg a szükséges egyöntetűsége a különféle zálogleveleknek s igy minthogy zálogleveleink nagy részben külföldre kerülnek, félő, hogy ez által különböző értékkel fognak azok birni, t. i. categóriákra fognak osz­tatni : biztosítottakra és nem biztosítottakra. Azu­tán szükséges az alap már azért is, mert a föld értéke bizonyos fluctuatióknak ki van téve, s a kölcsönvevők sem fizetik sokszor pontosan a köl­csönöket, s igy jó, ha az intézetenkek van alap, melyhez hozzányúlhatnak. Ugyanezen nézetben osztoztak Bokros, Juhász és Ham­me­rsberg bizottsági tagok, kik a többség ezen határozata ellenében különvéleményt jelentettek be. Ezután került volna a sor a békebiróság­­r­ó­l szóló­­javaslat szövegének hitelesítésére, mely Horánszky azon indítványára, hogy különösen a II. fejezet, mely nagy fontossággal bírván még a hitelesítés előtt sokszoroztassék, s a tagok közt osztassák ki — hétfőre halasztatott. BUFFET. Csanády Sándor úr annyira elvhű ember, hogy mindegyre megfeledkezik azon hódoló irat­ról, melyet aláírt ő is Ausztria császárához, midőn ő felsége még nem volt Magyarország megkoroná­zott és alkotmányos királya. Pedig azt a docu­­mentumot az „Ellenőr“ már közölte egyszer, hanem hát Csanády Sándor nem akar rá emlékez­ni, mert neki Tisza Kálmán „elvfeladása“ ellen időnként kiordítozni magát életéről. Ezen önfeledő hivatását teljesítette ma is szokott sületlenségével, s örömmel látta a képviselőház egész értelmisége, hogy Tisza Kálmán kormányelnök úr megtalálta végre azon feleletet, melyet tőle Csanády Sándor otrombaságai érdemelnek — a megvető hallgatást. A­mi választ ezenkívül is diktálhat néha neki, azt megkapja másoktól, hol prózában hol versben, s minthogy ez alkalommal egy költő barátunk méltatta őt egy kis tollrajzra, mi a prózát abba hagyjuk a következő soroknak engedve át a tért: Lég, — már nincs benned: felpuffadt hólyag, üres gömb! Zörgsz még­is, ha gyerek, macskafarokra kötött, így zörg, dörg, zuhog és puffog nagyhangú Csanády. Bősz dühe kandúrfark, ő maga — hólyag — üres. Az ország talajviszonyai és ön­tözésre alkalmas területeire nézve K. Si­­monyi Lajos közgazdasági miniszter a gazda­sági cultur­mérnöki jelöltek által tanulmányokat szándékozik létezni. A czélból, hogy az első­sor­ban beutazandó vidékekre nézve némileg a tájé­kozódás meglegyen, az alábbi adatokra van szük­sége. Felszólítja e végből a törvényhatóságokat, hogy a gazdaközönséget ebbeli szándékáról érte­­sítsék, hívják fel arra, hogy a szükséges adatokat közvetlen a vezetése alatti minisztériumhoz mielőbb de legfeljebb július hó közepéig küldjék be. A kívánt adatokra nézve megjegyzi, miszerint mind­azon gazdák, kiknek: a) birtokán öntözés vagy lecsapolás, illetőleg e czélból berendezett csatornázás vagy esetleg alag­­csövezés létezik; b) kiknek birtoka mellett, vagy onnan keresz­tül oly kisebb folyó vagy patak vezet el, a­mely esetleg öntözési czélokra felhasználható; adjanak tüzetes értesítést a következő adatokról: 1. Megye, helység legközelebbi vasúti vagy gőzhaj­óállomás. 2. Öntözött vagy lecsapolt, vagy alagcsöve­­zett terület nagysága. 3. Mely folyóból vézetik az öntöző víz, s egy­szerű kivezetés, vagy géppel való emelés által esz­közöltetik-e az öntözés. 4. Az esetleg öntözhető, vagy öntözni szándé­kolt terület nagysága. Felkéri a törvényhatóságot, hogy a­mennyi­ben helyben vagy a törvényhatóság területén gaz­dasági egyesület is léteznék, a gazdaközönség fel­hívása alkalmával az egyesület közreműködését is igénybe venni szíveskedjék. A budapesti kereskedelmi tvszék elhatározta, hogy a részvénytársulatok minden tő­­kereductiójánál a kérdéses intézet hitelezőinek meg­hallgatására határidőt rendel el s csak ennek megtörténte után hagyja jóvá az ilető közgyűlés leszállító határozatát. A franko magyar bankra nézve a határidő kitűzése már megtörtént s az új szabá­lyokat csak ennek letelte után hagyja jóvá a ke­reskedelmi törvényszék.) Az országházból. Junius 10. A képviselőháznak ma változatos tár­gyú ülése volt. A területrendezési vita foly­­tattatott. Élénk vita folyt Pest-Kiskun me­­gye és Hajdú megye felett. Interpellatió be­jelentetett nem kevesebb, mint három. Mi­niszterek válaszoltak a hozzájuk intézett interpellatiókra, s hogy a vált­ozatosság még nagyobb legyen, két határozati javaslat is nyújtatott be. Egyik Helfy, másik Remete Géza határozati javaslata. Helfy hiteles statisztikai adatokat kíván a kormánytól a nemzetgazdasági ál­lapot feltüntetésére annak megítélhetése czéljából, hogy minő hatással volt az 1867- diki vám- és kereskedelmi szövetség köz­­gazdasági viszonyainkra, s miként fejlődtek e nemzetgazdasági állapotaink 1867. óta, s minek ezen állapotok jelenleg. Hogy pedig a kormány általános megjegyzésekkel ki ne térhessen a kérdés elől, Helfy úr erről is gondolkodott. Négy pont alá foglalja a rész­letes kérdéseket, melyekre a választ Hel­fy úr még a jelen ülésszak vége előtt kívánja ; szóval Helfy úr egy vaskos sta­tisztikai kézi könyvet követel a kor­mánytól, s pedig rövid néhány nap alatt, hogy aztán e kézi könyvből megtanulhassa, minek nemzetgazdasági viszonyaink, hogy aztán az őszszel előterjesztendő nemzetgaz­dasági törvényjavaslatokhoz hozzá­szólhas­son. E határozati javaslat a szerdai ülésben kerül tárgyalás alá. Nem tudjuk, mit fog határozni a ház, valamint azt sem tudjuk, vájjon a kormány szolgálhat-e azonnal Helfy urnak és a szélső bajnu­k a kívánt statisztikai kézi­könyvvel; de ha csakugyan szolgálhat, hát szerencsét kívánunk Helfy úrnak és tár­sainak ehhez a nemzetgazdasági tanulmány­hoz, mely ha komoly és őszinte lenne, mint hinni szeretnék, nem mondjuk, hogy hasz­nára nem válnék a szélsőbal nemzetgazda­sági bölcsességének. A második határozati javaslatban Re­mete Géza a jezsuiták ellen támad, s azo­kat még az idén szeretné kiirtani Magyar­­ország földjéről. De hát mivel a magyar törvényhozásnak és közvéleménynek most sokkal fontosabb dolga van a jezsuitáknál, ez a határozati javaslat a jelen ülésszak alatt nem kerül tárgyalás alá. Állítólag az őszszel kerítik rá a sorrendet. A tulajdonképpeni napirend a terület­­rendezési törvényjavaslat tárgyalásának foly­tatása volt. A mai ülésnek ezen része sza­kasztott mása volt a megelőző ter­ülleti vi­táknak. Az ellenindítványok, módosítások eseje záporozott és jegesett ma is. Nincs oly képzelhető és képzelhetetlen rendezés, kike­­rekítés, mely különösen Pest-Kis-Kun me­­gyére vonatkozólag meg ne pendíttetett vol­na. Mivel pedig minden indítványnak, módosítványnak akad egy-két szónoka, ki a napnál világosabban be akarja bizonyí­­tani, hogy egyedül csak az ő kikerekítési terve helyes, hát a vita oly hosszúra nyú­lik, hogy e pillanatban egyátalán nem tud­juk, mikor ér véget. A kormánynak azon­ban máris nagyon szüksége van a szabad időre, hogy a bécsi tárgyalásokat folytat­hassa ; nincs tehát más mód a jelenlegi ülés­szak megrövidítésére, minthogy ha a szó­noklatok nem akarnak megrövidülni, az ülé­sek tartamát kell meghosszabbítani. Azért tehát az ülések hétfőtől kezdve d. e. 10 órától d. u. 3 óráig fognak tartani. Bármily nagy szónoklat-áradat gyülekszik is össze a képviselőház medenczéiben, ezen az 5 órá­nyi csatornán Csak lefolyik még idejében. A mai terület­rendezési vita akként ért véget, hogy a kormányjavaslat a Pest- Kis-Kun megyére nézve elfogadtatott, Haj­­dúmegye pedig függőben maradt. Pest- Kis-Kun megye feletti vitában a neki ke­­seredés hangja is megszólalt. Egyik szó­nok elnevezte az uj megyét azon kereszt­nek, mely a helyet jelölendi, ahol a meg­boldogult hajdú városok nyugosznak. Egy másik szónok pedig szörnyetegnek nevezte a javaslatot. Tiszteljük mi is a történelmet, de hát ha a történelmi szempont annyira parancsoló, hogy feltétlenül engedni kell Wk, kapunk utas számához fél iv melléklet van csatolva, neki, úgy kár is volt a területrendezésbe fogni, mert minden megyéin­k meg van a maga történelme*, úgy jobb lett volna min­dent a régi „történelmi“ a­l*po­ba fogni. A czimeknél ugyis tul­ános sok enged­mény történik a történelmi szempont ja­vára, úgyhogy egy-egy összeolvasztott na­gye egész név-galimathi­­st kap, m­­it ma történt Pest Kis-Rümeg­ével, melynek „Pest-Pilis- So 11- és Kis Kunm­uyn“ lesz a neve. Most aztán jó emlékező tehetsége legyen annak, aki a magyar megyék nevét hibátla­nul be akarja tanulni. Az ülés végén még egy törvényszéki vita is volt. A verséczi és oraviczai tör­vényszék a fehértemplomi törvényszékbe olvasztatott. E miatt kérvényt nyújtottak be, hogy a törvényszék Verseczre helyez­tessék át. A kérvényi bizottság a beadványt az igazságügy- és belügyminisztériumhoz utasította. Ne­de­cz­k­y pedig határozati javaslatot nyújtott be, hogy a törvényszék Verseczre helyeztessék át. A ház a kérvé­­nyi bizottság javaslatát fogadta el. Nem tudjuk, mit fog a kormány e kérdésben határozni, de részünkről szeret­­nék, ha a törvényszék­­ meghagyná Fe­­hértemplomon. Ott jó helyen van. A határvidék viszonyainak jobban megfelel ott igazságügyi szempontból is, a társadalmi és nemzetiségi viszonyok pedig parancsoló­­lag szólnak Fehértemplom m­elett. Részünk­ről azt óhajtjuk, hogy a kormány ne tér­jen el eredeti határozatától. Vili. évfolyam. Noli fenevari. Hosszas vajúdás után végre elkészült az úgy­nevezett uzsora-törvényjavaslat és már legközelebb fog törvényhozói tárgyalás alá vétetni. Nem tudjuk, hogy mily intenziók vezérelték kormányférfiainkat, amidőn az ijesztő mérveket öl­tött uzsora­szörny ellenében egy ily gyönge, sőt mondjuk ki, erőtlen palliatív szert kívánnak alkal­mazni, de önkénytelenül arra a gondolatra kell jönnünk, hogy ez csupán kezdete egyéb kormány és törvényhozási alkotásoknak az uralkodó baj el­len, melyről igen helyesen mondá egy hazai szak­férfiú, hogy ez tulajdonképen csak egyik kórjelen­­sége egészségtelen társadalmi és közgazdasági ál­lapotainknak. Történjék azonban bármiként, nem hagyhat­juk szó nélkül az uj javaslatot, melyre annyian és oly sokáig vártak. E javaslat csak toldaléka az 1868 ik évi XXXI. t. cz.-nek ; czélja: mérsékelni az uzsorát, de miután szerzői maguk is érzik annak elégtelen­ségét, nem szünteti azt meg. El fogja-e azonban érni e czélját ? Meglesz-e ama hatása, amelyet szerzői és védői várnak tőle? Megváltjuk, hogy e kérdésekre, bármennyire is igyekszünk a kormány szándékát jóra magya­rázni, csak nemmel felelhetünk. A törvényjavaslat szerzői a czélponton túllőt­tek és el lehetnek készülve rá, hogy oly jelensége­ket idéznek azzal elő, melyek még mérgesebbé teendik a bajt. Nem akarjuk a javaslat egyes pontjait bon­­czolgatni, hanem csakis lényegét megbírálni. A kamatláb maximum meghatározása az egésznek a magva. 10 °­ C lesz a kamatláb maxi­muma s az ezt túlhaladó kamat kikötése kölcsön­ügyleteknél bizonyos törvényszerű hátrányokkal fog járni a kölcsönadóra nézve, amennyiben sem a te­lekkönyv, sem a bíróságok, sem a közjegyzők nem fogják azt oltalmukba venni, de nem lesz büntetés­sel összekötve, mi az uzsoratörvények elmaradhat­­lan kelléke szokott lenni. A túlhajtott kamat kö­vetelése és elfogadása nem fog sem becstelenséget, sem szabadság vagy pénzbüntetést maga után von­ni, hanem csak­i s a közjegyzői hitelesítés, a te­lekkönyvi biztosítás és a bírói megítélés jogos megtagadásával nagyobb koc­kázatot hárítani az uzsorás hitelezőre. Ezzel azonban csak fokoztatik az uzsorások vakmerősége és lelketlensége kamatkövetelésben. A lehető veszteségeket nagyobb haszon keresése által keilend ellensúlyozniok. És ez igen természe­tes, az uzsora legközelebbi okaira vezethető visz­­sza. A bizalom s a hitel hanyatlásának és a köl­csöntőkék koc­kázatának mérve szerint gyarapodik vagy csökken az uzsora; a pénzkínálat mérve is bír rá nagy befolyással, de nem nálunk, hol a tő­kék szédelgés és válságok miatt visszavonultak. Önkényt következik ebből, hogy mihelyt a magas kamatlábra adott kölcsöntőke koc­kázatát szívelik az uzsorának egy oly közel indoka hatványoztatik, a­mely gyorsan fogja fokozni a már anélkül is túl­zott kamatláb mérvét. A törvényjavaslattól — mi legalább — ily hatást várunk, minek következté­ben még palliative orvosló gyógyszernek sem te­kintetjük a fenforgó, gyökeres orvoslást igénylő baj ellenében. De nézzük meg közelebbről az uj kamatlábat, mely nem mondatik ugyan törvényesnek, miután az 1868. XXXI. t. sz.­nek a törvényes kamatnak hat százalékban megállapítását továbbra is fenntartja, ilyennek fog azonban tekintetni, mert a törvény ol­talma alá helyeztetik. A gyakorlat törvényesnek fogja azt venni, kivéve a köz- (letéti) pénztárakat, bíróságokat s hatóságokat. Különösen a külföldiek szentesítve fogják látni e törvényben a 10°/0-os ka­matlábat s ebből természetesen nem a pénznek ná­lunk ritka nagy jövedelmezőségére, hanem hitelünk­nek önnön­ magunk által is elismert hanyatlására következtetni. Hogy ezzel a külföldi tőkéket még jobban elriasztjuk tőkeszegény országunktól, hogy ezzel csak megrontjuk a pénzpiaczoknak anélkül is hanyatlott bizalmát irántunk, bizonyítani felesleges. E törvényjavaslatnak — ha szentesítést fog nyerni — míg amaz elvárható rész követkeménye leend, hogy míg mostanság a tisztességes emberek a 6°­.-os törvényes kamatlábat tartották szem előtt és ezen vajmi kevéssel mentek túl, nehogy az uzso­rások gyülöletes nevét kelljen elviselniük, ezentúl a törvényes kamatláb maximumot fogják megköve­

Next