Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)
1876-10-14 / 284. szám
ítéletét, s meg vagyunk győződve, hogy Arnim felett független német polgárok illenek, mint esküdtek, azok verdiktje is kárhoztató lett volna. Mert azt egy ország közvéleménye sem tűrhetné, hogy oly fontos szerep előnyeivel, minő szerepet Arnim játszott, az állm hátrányára visszaéljenek, s nem tűrheti különösen Németország, mely most fejezi be egygyé alakultának nagy művét. A német birodalom két államférfiának antagonismusa most már teljesen véget ért. Szomorú vég, de az elbukott fél saját maga idézte fejére végzetét. A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. A szerbiai harcztérről a „Pol. Cégnek okt. 10-éről a következőket írják : Csernajeff eredeti hadjárati terve úgy tekinthető, mint a mely teljesen balul ütött ki. A szerbek támadását a törökök minden ponton visszaverték s a támadásból hamar védelem lett, mely csak itt-ott mutathat fel egyes apró előnyomulásokat. A támadás a Drina mellett Bjelina falain tört meg, mit gúnyosan „Olimpics Moszkvájának“ neveznek. Az ibari hadsereg mozgását részint az ügyes Mehemed Ali pasa állította meg, részint az, hogy a montenegróiakkal a közös működést feladták. Zádh elveszte a parancsnokságot, Alimpics katonai hírnevét, s a dolgok Bosznia és Szerbia határain a teljes paralysis stádiumában maradtak. Most Novoszeloff orosz tábornoktól várják az Ibárnál a dolgok jobbra fordultát. Csolak-Antics, ki Novoszeloffnak alá van rendelve, ennek parancsára Jankova Klissurán át a Toplicza-völgybe nyomult s elfoglalta Kursumlyét, mely Mitrovicza vasúti állomást fenyegeti. Novoszeroff most tervének második részéhez fogott. Támadólag akar föllépni Szjenicza felé, valószínűleg a montenegróiakkal akarván ez után összeköttetésbe lépni. E czért Szucseszka és Previ török várak kiürítése csak előmozduá. A bosnyák határon szintén nagy élénkség uralkodik. Visegrádnál és Zvorniknál a törökök nagyobb csapattömegeket összpontosítanak s valószínű, hogy meg akarják támadni a drinai szerb védelmi vonalat. A szerb haderők e pontokon csak a szigorú védelemre szorítkoznak. Komoly veszély sem Szabácsot, sem Gyesniczát, sem Valjevot nem fenyegeti, mivel e helyek kellően meg vannak erősítve. Különösen tüzérségi szempontból igen erősnek lehet tekinteni a drinai határ hadállásait. A „Deutsche Ztg.“-nak egy Belgrádból érkezett közleménye szerint a Timok- és Morava-seregnél orosz sürgönyvonalak is lesznek felállítva. Csernajeff minap egy hadi távírót egy évi fogságra ítélt. Razaniba ismét 80 kozák érkezett. A kozák-legio eddig 400 lovasból áll, kik kiválólag lándzsák s revolverekkel fölfegyverkezvek. A timoki sereg két hónapra élelmiszerekkel láttatott el. Deszpotovics dugába dőlt boszniai hadjárata felől Belgrádból hivatalosan jelentik a következőket : Egy fölkelő csapat Despotovics ezredes vezetése alatt október 5-én megtámadta az Omer bey alatt álló törököket Busko-Blato közelében, azokat szétverte és a falut rohammal megverte. Október 8-án a Liskany melletti török erőditvények megtámadtattak s ezen alkalommal egy ágyú és élelmiszerek estek a győzők hatalmába. A montenegrói harctérről újabb jelentés egy van, Ragusaból. A törökök eszerint október 10-én kora reggel ismét előrenyomultak, a montenegrói őrhelyeket Malgat magaslatán, Spaztól éjszakra félmértföldnyi távolban a montenegrói földön meglepték, a magaslatot elfoglalták és elsánczolták. Később 3, oda sietett montenegrói század ütközetbe bocsátkozott, mely azonban a fejedelem kivonatára csakhamar ismét abbahagyatott. A montenegróiaknak körülbelül 100 ember veszteségük volt. Fentnevezett magaslat a Zeta balpartján az egész völgysíkságon uralg és elősegíti az éjszaknyugat felé való előrenyomulást. A török csapatok egy része október 11-én délután ismét Podgoriczába tért vissza. Klobuknál a situatio csaknem változatlan. A Ljubinye felé parancsszó ellenére czirkáló 5 montenegrói század már visszatért és parancsnokuk a fegyverszünet megsértéséért igazolás végett Czettinyébe idéztetett. A „P. Lt.“ Belgrádból következő táviratot kap: Az egyes kerületek elöljáróságai következő jelentéseket küldtek be a külügyminiszterhez a törökök által elkövetett pusztításokról és kegyetlenségekről. Tecacsak kerület főnöke jelenti, hogy a törökök szeptember 29-én Belopolje, Nesalin, Milatkovics s Vratina falvakat egészen, Draginicsot pedig részben elhamvasztották ; az épületekben és állatokban történt kár értéke 10,000 frankra rúg. Két agyot bántalmaztak és egy beteg leányon erőszakot követtek el. A podrinyi kerületben 1000 aranyra menő kárt okoztak az épületekben, míg az elrablott barmok értéke 500 aranyat tesz ki. Radaly nevű faluban egy 12 éves gyermeket darabokra vagdostak. Az azbukoczi kerület Lyuboviya nevű városa összeágyaztatott úgy, hogy 50,000 aranyra rúg a kár, egy 8 éves gyermek pedig állati módon bántalmaztatott. A jadrani kerületben egy kovacsiczai polgárt, Yukosavljevics Pantelicset halálra gyötörtek és egy bizonyos Babics Györgynek feleségét megsebesítették. A podrini kerületben a kár 58,000 aranyat tesz ki. Lukovoból Krisztics Miklós fejedelmi biztos október 1-jétől jelenti, hogy ezen kerületben az összes kárt még nem is lehetett megállapítani, ahol a törökök kérészül vonultak, mindent elégettek és elpusztítottak, mi csak kezeik ügyére került, a lakosokat mint rabszolgákat elhurcolták magukkal, a védteleneket és gyermekeket pedig levildösték. A krajnai kerületben hat falut s számtalan magán épületet borítottak lángba, az aggokat és gyermekeket bántalmazták, a leányokat és asszonyokat meggyalázták és foglyok gyanánt elczipelték. A knyazevaczi kerület Knyazevacz nevű városában magában 1210 ház, kereskedések és raktárok lettek a lángok martalékaivá, valamennyi állam épület, kórház, iskola és templom elpusztult, a harangok összezúzattak, a szent képek szétszaggatva megszentségtelenittettek, az áruk pedig elraboltattak vagy megsemmisittettek. Sozlyik kerületben a Gramada, Pandirolo és Dervent közötti utón 32 helység és összes államépületek romban hevernek. A zaglaváczi kerületben 20 falut égettek el, Papratina és Repuschnicza falvak lakosait rabszolgákul adták el. — A Krozorieki kerületben mindent elraboltak és több mint 100 ház égett le. — A zajcsári kerületben 24 falu pusztult el és 200 ember — mindkét nemből — gyilkoltatok meg. Leszabdalt emberi tagrészek egész tömegét lehet találni, orrokat, füleket, nyelveket; 30 személy rabszolgaságba vitetett. A kár az utóbb nevezett 3 kerületben 7 millió aranynál többet tesz ki. A Usicza kerület főnöke jelenti október 2 áról, hogy a törökök Mokragona nevű helységet vendéglője, iskolája Quarantain-épülete és vámházával együtt, elhamvasztották , hogy azonkívül Zavrina, Jagoschlicza s Vasiljevics falvak egészen, Smiljevácz, Besarovo, Vucsyak és Medovnik részben romban hevernek. — Jabloniczában 20 ház égett le úgyszintén igen sok épület Burjad és Ojkoviczán és 7 határőrségi ház. Az ingó dolgokban megejtett kár e kerületben 40,109 aranyra rúg, barmokban 207,849 arany. Makragonában a törökök valamennyi sebesültet megkínoztak és a tűzbe vetették; a sírokból előragadták a tetemeket, levágták fejeiket és azután úgy hagyták őket feküdni. Kruseváczkerüllet főnöke október 7-ről ezeket tudatja: Jarinjában 115 ház hamvasztatott el, úgyszintén Murima, Josanicza, Zubovácz, Resicze és Schilyegovácz nevű falvak. E kerület kára 17,645 arany. Egy beteg asszonyon erőszak követtetett el, Gaggot meggyilkoltak és egynek közülök karjait vagdalták le. TÁRCZA Pendennis Története, JÓ ÉS BALSZERENCSÉJE, BARÁTJAI és LEGNAGYOBB ELLENSÉGE. Irta W. M. Thackeray. HARMADIK KÖTET. — Istenbizony, nem olyan rosz asszony ez, gondolkodik magában az őrnagy. — Nem műveit, az igaz, és „Apolló“-t „Apollo“-nak nevezi, de van egy kis szive, és én szeretem az ilyesfélét, s van roppant sok pénze is. Az Indiai Társaságnál három csillag van a neve mellett, amely, terringettét, arra a kis semmiházba fog szállni — várjon? — S elgondolá, hogy milyen jó volna, ha ebből a pénzből egy kevés Miss Blanchera menne át, s még jobb volna, ha ama csillagok egyike a Mr. Arthur Pendennis neve mellett tündökölnék. Egy nap az öreg diplomata éppen akkor lépett be Lady Clavering termébe, mikor ez nyilván nagy felháborodással kijött onnan, s futott föl mellette a lépcsőn saját lakosztályába. — Most nem beszélhet vele, mondá, — nagyon mérges arra a — a — a kis, nyomorult — a harag elfojtotta a többi szavakat, vagy megakadályozta kiejtéseket, mígnem Lady Clavering a halltávon túl volt. — Kedves jó Miss Amory, mondá az őrnagy, belépve a terembe, — látom, hogy mi történt. Kegyed és mama egyenetlenkedtek. Az anyák és leányok a legjobb családokban is egyenetlenkednek. Éppen csak a múlt héten történt, hogy kiegyenlítettem egy viszályt Lady Clapperton és leánya, Lady Claudia közt. Lady Lear tizennégy évig nem beszélt legidősb leányával. Nyájasabb és érdemesebb nőket soha életemben nem ismertem; önmaguk kivételével, mindenki előtt csudálatra méltók. De nem élhetnek együtt; nem is kellene együtt élniök, s egész lelkemből óhajtom, kedves kisasz-szony, hogy láthassam önt már a saját házában — mert nincs nő Londonban, ki azt jobban vezethetné — saját házában, boldoggá téve saját otthonát. — Nem vagyok igen boldog ebben a mostaniban, mondá a sylphid, és mama bárgyúsága egy angyal türelmét is kimerítené. — Teljes igaza van ; önök nem illenek egymáshoz. A kegyed anyja annak előtte egy nagy hibát követett el — vagy a Természet okozta ezt kegyednél ? — nem kellett volna kegyedet kiműveltetnie. Nem úgy kellett volna nevelkednie, hogy az a művelt értelmes lény legyen belőle, aminő lett, környezve, megvallom, olyanok által, kik nem bírnak a kegyed lángelméjével és műveltségével. Kegyednek a legfényesebb köröket kellene vezetnie, s nem másodrangú helyet elfoglalnia akármely társaságban. Én figyeltem kegyedre, Miss Amory, kegyed becsvágyó, és megillető sphaerája a parancsolás. Kegyednek tündökölnie kell, s ebben a házban nem lehet, tudom. Reményem, hogy valamikor egy másik és boldogabb házban fogom kegyedét látni, mint annak úrnőjét. A sylphide megvetőleg ránta meg liliomvállait. — Hol az a királyfi és hol az a palota, őrnagy úr? mondá. — Kész vagyok. De a mai világban nincs többé regényesség, s nincs valódi szerelem. — Valóban nincs, mondá az őrnagy, legérzelmesebb s legegyszerűbb modorával, melyre képes volt. — Nem tudok róla semmit, mondá Blanche, lesütve szemeit, — csak amit a regényekben olvastam. — Természetes, hogy nem, kiáltott föl Pendennis őrnagy , hogyan is tudna róla, kedves fiatal hölgy? s a regények nem valók, a mint kegyed igen helyesen megjegyzi, s az életben nincs semmi regényesség. Lelkemre, szeretnék olyan fiatal regény lenni, mint öcsém. — És mik, folytatá Miss Amory, elmélázva, — mik azok a férfiak, kiket minden este a báltermekben látunk őgyelegni? — tánczoló gárdisták, fillértelen kincstári írnokok — fabábok! Ha öcsém vagyona az enyém volna, lehetne olyan házam, aminőt ön igér — de az én nevemmel s az én csekély vagyonommal, mily kilátásaim lehetnek? Egy falusi pap, vagy valamelyik Russel Square melletti utczában lakó prókátor, vagy egy dragonyos kapitány, aki lakást fog számomra bérelni, s részegen jön haza a társas asztaltól, s olyan füstös szagú lesz, mint Sir Francis Clavering. Ilyen életsorsra vagyunk mi leányok kárhoztatva. Oh, Pendennis őrnagy, meguntam Londont, a bálokat, a fiatal dandyket, hegyes szakállukkal, s a gőgös nagy ladyket, akik ismernek ma, s lenéznek holnap — és ezt az egész nagy világot. Szeretném elhagyni s félrevonulni egy kolostorba. Sohasem fogok találni senkit, aki megértsen. S itt oly egyedül élek családomban és a világban, mintha örökre be volnék zárva egy czellába. Bár Irgalmas Nénék volnának itt, s én közéjök tartozhatnám, s megkaphatnám a járványos bajt, s belehalhatnék — szeretném itt hagyni e világot. Nem vagyok nagyon idős, de fáradt vagyok, annyit szenvedtem — úgy kiábrándultam — bágyadt vagyok, bágyadt vagyok — oh, vajha eljönne a halál angyala és tovaintene innen! E beszédet következőleg lehet magyarázni. Néhány nappal ezelőtt egy előkelő hölgy, Lady Flamingo, hidegen bánt Miss Amoryval és Lady Claveringgel. Miss Amory egészen magán kívül volt, hogy nem kaphatott meghívót Lady Drum báljára; az évad vége felé járt, s még senki sem kérte meg kezét; egyáltalában semmi föltűnést nem okozott, ő, ki annyival szellemesebb volt valamennyi azon esztendőbeli lánynál, s az ifjú hölgyeknél kik különös körét képezték. Dóra, kinek csak ötezer fontja volt, Flóra, kinek nem volt semmije, s Leonóra, kinek vörös haja volt, férjhez megy, s senki nem jött el Amory Blancheért! — Kegyed bölcsen ítéli meg a világot és saját helyzetét, kedves Blanche kisasszony, mondá az őrnagy. — A királyfiak mai napság, mint kegyed mondja, nem házasodnak, ha csak a királykisaszszonynak jó kerek tőkéje nincs, vagy nem az ő rangjához tartozó hölgy. — A nagy családok ifjai nagy családokból nősülnek: ha nincs vagyonuk, ott van a többinek a válla, mely előretolja őket a világban, a mi majdnem épp annyit ér. — Egy leány a kegyed vagyonával alig számíthat nagy házasságra, de egy leány a kegyed szellemével s bámulatos tapintatával és finom modorával, oldalán értelmes férjjel, bármely helyet is elnyerhet a világban. — Borzasztóul republikánusok lettünk. A tehetség jelenleg versenyez a származással és gazdagsággal , s egy értelmes férfi egy értelmes feleséggel, elfoglalhat bármely helyet, amely neki tetszik. Miss Amory természetesen legkevésbbé sem értette, hogy mire céloz Pendennis őrnagy. Talán eszébe jutottak bizonyos körülmények, s azt kérdezte magától, hogy az őrnagy nem lehetne-e közbenjárója egy régibb kérőjének, s nem Penre czéloz-e? Nem, ez lehetetlen. Pen udvarias volt hozzá, de több nem. —így tehát nevetve mondá: — Ki az az értelmes férfi, s mikor fogja idehozni, őrnagy úr? Nagyon szeretném látni. E pillanatban egy szolga benyitotta az ajtót, s bejelentette Mr. Henry Fokert, mely név hallatára s barátunk megjelenésére, az ifjú hölgy s az öreg úr egyszerre fölkaczagott. — Ez nem az, mondá Pendennis őrnagy. — El van ígérve unokahugának, Lord Gravesend leányának. — Isten velünk, kedves Miss Amory. Világiassá kezdett-e lenni Arthur, s nem kell-e a férfinak tapasztalást szereznie a világban s azt hasznára fordítania ? Ő, mondá, érzi, hogy nagyon hamar nagyon öreg kezd lenni. — Mint átalakít és megváltoztat bennünket ez a város, mondá egyszer Warringtonnak. Mindegyikök a maga éjjeli mulatságából jött haza, s Pen pipáját szívta s szokása szerint elbeszélte barátjának az éppen lefolyt est kalandjait és észrevételeit. — Mint átváltoztam, mondá, — abból az együgyü fairpaksi fiúból, a ki képes volt szivét megrepeszteni első szerelméért! Lady Mirabel ma estélyt adott, s oly komoly és nyugodt volt, mintha herczegnőül született volna, s soha életében sem látott volna sülyesztőt. Megtisztelt társalgásával, és igen kegyesen megdicsérte Walter Lorraineért. — Mily leereszkedés, vágott közbe Warrington. — Nemde ? mondá Pen, egyszerű képpel — mire a másik szokása szerint kaczagásba tört ki. — Lehetséges-e, mondá, hogy valakinek eszébe juthat kegyesen bánni a Walter Lorraine kiváló szerzőjével ? — Mindkettőnket kinevetsz, mondá Pen, elpirulva kissé, — erre magam is rájöttem. Azt mondta, hogy ő nem olvasta a könyvet (amint, gondolom, életében sem olvasott semmiféle könyvet) , de Lady Rockminster olvasta, és Connaught herczegné igen szellemdúsnak mondotta. Ez esetiben, mondom, boldogan fogok meghalni, mert, tetszem ama két hölgynek: ez képezi életemnek nagy czélját, s megnyervén helyesléseket, természetesen másra nem kell várnom. Lady Mirabel ünnepélyesen nézett rám szép szemeivel, s így szólt: „Ó, valóban“, mintha megértette volna amit mondtam, s azután azt kérdezte, hogy eljárok e a herczegné csütörtöki estélyeire, s mikor azt mondtam, hogy nem, reménytette, hogy látni fog ott, s szivemre kötötte, hogy igyekezzem odajutni, mert mindenki ott van — mindenki, ki a felső körökhöz tartozik; s azután beszéltünk a tumbuktui új követről, s hogy többet ér, mint elődje; meg arról, hogy Lady Mary Billington egy paphoz fog nőül menni, ki teljen rangja alatt áll; s hogy Lord és Lady Ringdove mint összeveszett egymással a házasság harmadik havában, Tom Pouter, Lady Ringdove unokatestvére miatt — és így tovább. Annak az aszszonynak a komolyságáról azt hihetted volna, hogy palotában született, s életének valamennyi időszakát a Belgrave Squareen töltötte. — És te, azt hiszem meglehetősen jól vitted szerepedet a társalgásban, mint grófi atyáid sarjadéka s a fairpaksi kastély örököse ? mondá Warrington. — Igen, emlékszem, olvastam az ünnepélyekről, melyek akkor folytak, mikor nagykorú lettél. A grófné fényes teaestélyt adott a szomszéd nemességnek , s az úri cselédséget a konyhában egy-egy ürüczombbal s egy pint sörrel vendégelték meg. A lakoma maradványait szétosztották a helység szegényei közt, s a park bejárása ki volt világítva, mígnem az öreg John elfújta a gyergyát, mikor a rendes órában nyugalomra tért. — Az én anyám nem grófné, mondá Pen — bár igen jó vér van az ő ereiben is — de bár polgári asszony, sohasem láttam főrangú hölgyet, ki őt nemességben felülmúlta volna, Mr. George, s ha eljösz a fairpaksi kastélyba magad fogsz ítélni róla és unokahúgomról is. Nem oly szellemdúsak, mint a londoni asszonyok, de minden bizonynyal épp oly műveltek. A falusi asszonyok gondolatai más tárgyakra irányozvak, mint azok, amelyek londoni hölgyeinket elfoglalják. Falun az asszonynak megvan a maga háztartása, s megvannak a maga szegényei, hosszú csöndes napjai, s hosszú csöndes estéi. — Borzasztó hosszúak, mondá Warrington — és nagyon is csöndesek ; volt módom bennök. (víz folyt, kiiv. A békealkudozások. A porta föltételei, melyek alatt a 6 havi fegyverszünetet megajánlotta, már ismeretesek. Ellenére azon jelentésnek, hogy a porta nem formulázott tulajdonképeni fegyverszüneti feltételeket, hanem nyomatékosan hangsúlyozta óhajait (demarcationális vonal lenne a szerződő hatalmak részéről kiküldendő tisztek által a török főparancsnokokkal egyetértőleg megállapítandó) — Konstantinápolyból ma a hivatalos távirat ezt jelenti: A porta következő feltételekhez kötötte a fegyverszünetet : „Megakadályozandó, hogy a jelenleg a török sereg kezében levő hadállásokat a szerbek újra megszállják; mindennemű fegyver és lőszer beszállítása a két fejedelemségbe megtiltassék; az idegen önkéntesek beözönlésének hatékony gát emeltessék, s mindkét fejedelemségnek megtiltassék, hogy a szomszédos fellázadt tartományoknak akárminő segélyt nyújtsanak.“. A hatalmak magatartásáról eddigelé még semmit sem lehet tudni, ha csak a magántáviratok kathegorikus szavait nem akarjuk tényül elfogadni, melyek szerint Bécsben és Berlinben nem fogadják a feltételeket kedvezőtlenül, s mindenesetre a további alkudozások tárgyát azok fogják képezni. Egy mindentudó bécsi újság értesülése szerint a porta magatartása arra fogja bírni Sándor czárt, hogy újabb eszmecserébe bocsátkozzék uralkodónkkal. A „Fremdenbl.“ pedig határozottan demontálja az imént tisztelt lap azon hírét, hogy a hatalmak a porta javaslatait elvetették. A „N. fr. Pr.“ értesülése szerint a porta feltételei egy emlékiratba vannak foglalva, melyben többi közt az is mondatik, hogy a feltételek nem képezik a porta utolsó szavát. Kimondja a török kormány abbeli meggyőződését is, hogy a hatalmak által ráerőszakolt fegyvernyugvás nemcsak nem tett semmi szolgálatot a béke ügyének, de sőt megkárosította Törökország érdekeit. Mindazáltal a porta hajlandó hat hónapi fegyverszünetet kötni; ezen idő múlhatatlanul szükséges a demarcationális vonalak megjelölésére, mert Törökország nem adhatja föl úgy könnyedén azon positiókat, melyeket annyi áldozatok árán kiküzdött és elfoglalt. Az emlékirat e tartalma közöltetett bizalmasan a hatalmak képviselőivel, kiknek nagy része helyeselte azt, köztük monarchiánk képviselője is. Ennélfogva egy diplomatiai actió indult meg Belgrádban oly czélból, hogy Szerbiát a porta által ajánlott fegyverszünet elfogadására bírja. Ha ez megtörténik, a porta egy bizottságot nevezend ki a békefeltételek kidolgozására az angol javaslat alapján. Daczára ennek, nem valószínűtlen, hogy ismét oly helyzet áll elő, mint a fegyvernyugvás elfogadása után, mikor Oroszország garantiák követelésével állt elő s így a helyzet ismét háborúsra fordulhat. Livadiában most a fölött határoznak, hogy Oroszország föllépjen-e isolálva, avagy nem. A „Presse“ okt. Ilkéről következő táviratot közöl Konstantinápolyból: „A porta ma estig még nem közölte hivatalosan a nagykövetekkel a fegyverszünet elfogadására vonatkozó nyilatkozatot. Diplomatiai körökben azonban ismerik már annak lényeges tartalmát. A nyilatkozat azt mondja, hogy a porta elvan határozva a béketárgyalások megkönnyítése végett, s a közeledő tél miatt is az ajánlott fegyverszünetet Montenegróval és Szerbiával elfogadni, de nem csupán 6 hétre, hanem 1877. márcz. 15-ig való kiterjedéssel.“ Tulajdonképeni föltételek peremptoricus alakban nem állíttanak föl, de igenis hangsúlyoz a porta óhajtásokat. Vonatkoznak ezek: 1. A fegyverszünetre vonatkozó tulajdonképeni katonai arrangement. A porta azt kívánja, hogy szerződéses hatalmak tiszteket küldjenek a harcrtérre, kik az ottani parancsnokokkal egyetemben megtegyék a szükséges intézkedéseket a demarcationális vonal s hasonló stratégiai teendők iránt. Föltévén, hogy a török pataknak joguk van, a jelenleg általuk birt propositiókat, melyekből a fegyverszünet alatt kivonulnának, ismét megszállni. 2. Fölteszi és kívánja a porta, hogy a fegyverszünet tartama alatt sem Szerbia sem Montenegró nem támogatja a fölkelést a szomszéd török tartományokban semmikép. 3. Fontolják meg a hatalmak azon eszközöket, hogy miként lehetne véget vetni az idegen katonáknak Szerbiába való nagyszámú bevonulását.“ Az „Agence Havas“ már jelzett 10 iki konstantinápolyi távirata így hangzik: „A ma tartott minisztertanácsban eleinte erős oppositió volt a fegyverszünet ellen. Végre megegyezett a minisztertanács abban, hogy egy 6 heti fegyverszünet, rövid tartama miatt, súlyos veszélyeket rejt magában Törökországra nézve, azon esetben, ha a tárgyalások hajótörést szenvednének. Minden esetre nézve elhatározták azonban, hogy közöltetni fognak a hatalmakkal azon feltételek, melyek mellett a porta egy 5—6 havi fegyverszünetbe beleegyeznék, mely a porta véleménye szerint hármas előnynyel bírna. Először a porta lecsillapíthatná ezen idő alatt a muzulmánok felizgatott fanatismusát; másodszor nem lenne kitéve a kénytelenségnek az ellenségeskedést olyankor ismét megkezdeni, midőn az időjárás az operatiókat felette megnehezíti, s végre ily elhalasztás megkönnyítené a békefeltételek fölötti egyezkedést, és általános reformok hozathatnának be a birodalomba. A fegyverszünet notifikaciója a hatalmakhoz ily értelemben holnap fog megtörténni. Általában azt hiszik, hogy a porta feltételei el fognak fogadtatni. A franczia külfigyér lapja a „Moniteur“ úgy találja, hogy a porta által ajánlott öt-hat havi fegyverszünet „nagyon hosszúra“ terjed, azonban ily hosszú fegyverszünetből a portának nagy előnye van, tudathatja alattvalóival, hogy ezáltal a békére nézve a kezdet meg van téve, hogy állami tekintélye s méltósága meg van őrizve, s azonkívül a fegyverszünet hosszú tartama által egy téli hadjárat lehetősége, mely rendkívüli áldozatokkal járt volna — teljesen kizárva van. Ezzel szemben úgy véli a „Moniteur“, hogy a szerbek a fegyverszünet által mit sem nyernének, ameddig török csapatok szerb földön állanak. „S ezért azt tartjuk“ — teszi hozzá, — a hogy az éjszaki hatalmak, nevezetesen pedig Oroszország — aligha lesznek egy nézeten a portával, hacsak ez következménykép az állások kölcsönös odahagyásába bele nem egyez, melyek a hadviselők jelen operatióinak kulcsát képezik. Különben a porta békés érzületeire lehet számítani. — A legutolsó perczig félendő volt, hogy a török válasz minden további tárgyalásnak útját fogja vágni. Jelenleg már több reményünk van, hogy az nem fog megtörténni, habár megvalljuk, vannak kabinetek, melyeknek türelme mindezen halogatásoknál könnyen megszakadhat. Azonban az európai béke oly nagy jótétemény, hogy a hatalmak — melyekre ezértünk — új áldozatokra szánandják magukat — anélkül, hogy ezáltal méltóságuk rovására járnának el." Londoni hivatalos körökben, mint onnan jelentik, a porta ajánlata, s általában az utóbbi napokban tanúsított magatartása, bár még nem ismerik a fegyverszüneti föltételeket, kedvező és kielégítő benyomást ébresztett. S a porta ezen határozataira nézve nagy befolyást tulajdonítanak Sir H. Elliotnak. Ami már Szerbiát illeti, a „Pol. C.“-nek azt jelentik, hogy ott Csernajeff a dictator s azon nézetét, hogy a törökök a téli idő beálltával már a hideg folytán is tönkre fognak menni, a kormánynyal is elfogadtatta. Azért szó sem lehet hosszabb fegyverszünetről s a szerb kormány ez ügyben körjegyzéket fog a hatalmakhoz intézni, Milán fejedelem pedig nemsokára a főhadiszállásra utazik. Niki ez a fejedelem teljesen osztja a szerbek ezen nézetét. Belgrádban azt is tudni akarják, hogy a trónörökös és Miljutin hadügyminiszter Livadiában a czárt a háborúnak megnyerték s hogy Oroszország hadüzenete legközelebb bekövetkezik. Mint viszont a „Presse“-nek jelentik, a szerb kormány még nem volt azon helyzetben, hogy az új fegyverszünet föltételei felett a portával tanácskozásba lépjen vagy épen határozatot mondjon, minthogy a fegyverszünet föltételei Belgrádban még nem ismeretesek. Különben a fejedelem és a minisztérium határozottan a fegyverszünet mellett fognak nyilatkozni. A hármas szövetség. A három császári hatalom szövetségének emlegetése az utóbbi időben egészen kimaradt a használatból. A „Pol C.“ egy hosszú berlini levele pótolni akarja most ezt a mulasztást, s egész akadémiai fejtegetést hoz e szövetség mibenlétéről és tendentiájáról. A levél így hangzik : „Minél inkább közélg a pillanat, melyben a három császár szövetsége erős próbára lesz kitéve, annál erősebb lesz annak megállása azon oldalról, honnan mindig kételyek támasztottak a szövetség tartóssága és életképessége iránt. Valóban itt csodálkoznak azon kitartáson, melylyel magyar és osztrák lapok ismétlik a régi dalt a szövetség rombadőltéről, azon szövetségéről, mely négy éves fenállása óta Európának a békét biztosította és ezután is képes lesz a három birodalom közös érdekeit az azok közt netán létező érdekellentétek fölébe emelni, mely ellentétek fölébe, melyek azon mérvben lettek szelidítve, amint a három uralkodó és vezérminisztereik határozott akarata most is fönáll, hogy az 1872-ben elért egyetértés és közeledés alapelveihez ragaszkodjanak. A három császár szövetsége nem a védelem vagy támadás bizonyos esetére köttetett, de midőn nemcsak elismerték, de méltányolták is az 1870. óta Európában beállott viszonyok egész jelentőségét, megegyeztek abban, hogy minden nagy kérdésben, melyek a világrészt mozgathatják, csak előzetes közös egyetértés után cselekedjenek és ezen békeszövetség fentartását elébe tegyék minden más érdeknek, melyek egyik vagy másik hatalom között netán fenállnak, vagy támadhatnak. Nagyfontosságu pillanat volt az, mikor Ferencz József császár Andrássy gróf kíséretében az itteni orosz palotában látogatást tett s mikor azt Sándor czár a berlini királyi palotában viszonozta. Az orosz politika alapja Ausztria irányában azóta változatlan volt. És Sándor czár méltán hivatkozhatott ez év májusában ama három hadi érdemrendre, mint politikájának symbolumára, melyeket Ausztria-Magyarország első miniszterének tiszteletére föltűzött. Hatalmas birodalmak között a szövetség, melyek érdekei, vagy jobban mondva politikája éveken át collisióban volt, csak compromissum alapján létesülhet. Nem volt szükség szerződésszerű formában ünnepélyesen kijelenteni, hogy a közeledés Oroszország és Ausztria között csak a keleti kérdésben közösen czélbavett megoldás alapján létesülhet és tekintetbevétele és méltánylásával mindkét fél valódi barátsági szövetség mellett nem canlidáló érdekeinek. A haladó kultúra lényegesen megváltoztatta az államok czéljait és életszükségleteit. Az európai vasútrendszer távoli vidékeket hozott közelebb egymáshoz és mióta Ausztriának Noviban egy kiindulási pontja van jövendő vasúti összeköttetésekre a délkeleti tengerek felé, érdekei a Haernus félszigeten előbb vagy utóbb, de elkerülhetlenül bekövetkező állami újjáalakulásokkal szemben egészen mások, mint voltak pl. Metternich korában. De az európai Törökország területei állami újjáalakulásának esete még nem következett be. Ha ma Törökország összeomlik és Ausztria azon kényszerű helyzetbe jön, hogy kelet felé terjeszsze határait, naz áldozatokkal járó feladatokat kell magára vállalnia, hogy ama népségekbe új állami eszmét plántáljon és azt ápolja, hogy azokat a politikai és gazdasági új élet első stádiumain keresztül vezesse. Ily feladatot joggal ellenez minden osztrák államférfi, mert erre a monarchiának belül még igen sok nehézséget kell leküzdeni. De Ausztriának mégis számolni kell az eshetőséggel, hogy egy napon a missió elutasíthatlanul állhat elébe, hogy ne mondjuk, fog elébe állni, hogy miszerint állami czéljait a cultura és civilisatió érdekeivel egyesítse és a birodalom mai délkeleti határinál a századok romjaiba új életet öntsön. A civilizatió érdekei a török reformkérdéssel szemben összeesnek Ausztria-Magyarország érdekével. Amily kevéssé mozdítná elő ezen érdeket a kis önálló államok egész sora, melyek egyenként vagy összességükben a meg nem elégedés politikáját űznék, és oly nagy érdeke van úgy a monarchiának, mint a civilisatiónak és Európa békéjének abban, hogy a porta keresztyén tartományaiban Törökország integritását nem érintő közigazgatási autonómia létesíttessék. Ily intézmények áldásos hatása alatt ama népességek új életre fognak ébredni és előkészülnek amaz állami és alkotmányformákra, melyek képesekké teszik arra, hogy majdan részt vegyenek egy fejlett politikai és culturális életben. Egy ily autonómia előmozdítása: ez idő szerint Ausztria-Magyarország életérdekét képezi. Oroszország meszszebb menő irányba törekvő erői: azon irányban fognak befolyást és súlyt veszíteni, amint Ausztria- Magyarország teljes erélylyel törekszik a czélra. Németország, mely a keleti kérdésben Ausztria és Oroszország mögött csak másodsorban következik, őszintén fog csatlakozni mindig oly politikához, melyet két szövetségese közösen folytat. A két hatalom minden közös elhatározása ép úgy számíthat Németország támogatására, mint amily bizonyos a felől, hogy az elhatározott kivitele nem fog lehetetlenné tétetni semmi ellenkező erő által. Németország érdekei és kötelességei keleten oly természetűek hogy népünk nem látná örömest, ha egy katonánk vagy matrózunk élete koczkáztatnék is, ha csak pl. a lobogó méltósága tekintetbe nem jönne. De az eredménytelen javaslatok és tekintetbe nem vett intések politikájának vége kell hogy szakadjon Törökországgal szemben egyszer mindenkorra. Mérsékelt és világosan meghatározott követelés, a visszautasítás esetében feltétlen és biztosított keresztülvitel a saját erősegélyével! Erre már nincs többé szükség a conferentiára! Annyi tanácskozás és határozathozatal volt már, hogy éppenséggel nem maradt hátra többé semmi más , mint cselekedni, vagy az aetákat egyszerűen félredobni. A conferentia csak bevégzett tényekkel számolhat, ha pedig azok előkészítése bizatik a conferentiára, attól lehet tartani, hogy a dolgok végtelenségbe húzódnak“. Bukarestből írják a „Pol. C.“-nek okt. 8-ikáról a következőket: Egy ma kibocsátott fejedelmi decrétum elrendeli, hogy a rendes hadsereg, tartalékosaival együtt, továbbá a miliczia, az évenként tartatni szokott őszi gyakorlatokra concentráltassék. Irányadó körökben a hadsereg e concentrálásában csak az őszi gyakorlatok közönséges tényét látják. Mások azonban — minthogy az összpontosítandó 30.000 ember az orosz határokra megy, s a katonai ambulanceok teljesen föl vannak szerelve, a tábori orvosok is valamennyien a sereggel mennek — kénytelenek azt hinni, hogy a román kormány minden eshetőségre előkészíti seregét. Az őszi gyakorlatok a törvény értelmében csak 14 napig tarthatnak. A most összpontosítandó sereg költsége havonként 2 millió frankra rúg. Nagyon valószínű, hogy a kormány a mai sanyarú pénzviszonyok közt nem költene ennyit, ha az ország föntartásának kötelessége nem parancsolná e kiadást. Az állam pénzügyi helyzete valóban szomorú. A 16 millió frankos kölcsön, mely a folyó kiadásokat fedezte volna, nem jött létre, ámbár a kamara Bratianu pénzügyminiszternek a kamatoztatásra nézve teljhatalmat adott s az itt lakó idegen pénzügyi kapacitások egyik kiváló tagja vállalta föl az üzlet megkötését. Ép ily eredménytelen maradt Rosetti fáradozása Londonban a projest-predeli és a djukoknai vasútvonalak kiépítésére szükségelt 420 millió beszerzését illetőleg; az angol consortium oly feltételt szabott, melyet a liberális párthoz tartozó mai kormány a maga álláspontjáról s a nélkül, hogy örökre lejárja hitelét, el nem fogadhatott. A Bratiano-cabinet nem emancipálhatja a zsidókat Romániában, de nem is lesz olyan kormány, mely ezt megkísérthetné. Ezután Bécsnek fordultak. A Societate Financiara részvényeit bocsátották áruba s államjószágokat akartak elzálogosítani , de itt sem kaptak pénzt. A zavar meglehetős nagy.