Ellenőr, 1876. december (8. évfolyam, 332-360. szám)
1876-12-01 / 332. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 2« rrt — kr. Évnegyedre .. * 5 írt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra I „. 80 , Egyes azám ára 10 krajczár. (Szerkesztési iroda: Budapesten., nádor-sztcza. 6. szdrru gzsuciil stm köztünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kkaratok visszaküldésért min volatkozunk. — Posta által csak bérmentes Izvilekst fogadunk *1. POLITIKAI NAPILAP: girdtihik MrMtt Budapttstn, nidar-uteza 8. szám (Ligrády testvérek irodájában). További Havas, Laute 4 Ciemezégnél Pirisban (Place de la Bonne Nr. 8), valamint Leopold Miku hirdetési ügynöknél, Budapest, Bikosirok-utcza 431. ez, fftadó-hivatal: Budapesten, addor-uteea 6, BBdjru Bt intézmdők at tUfbeUttkét a lap vérsekért tanalkotá vrtndtn füst Holds, 332. szám. Budapest, péntek, deczember 1. 1876. Till. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utozs., 6. o.) Százaléka könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 100 — kr. Negyedévre............................50 Skr. Egy hóra .................................1 „ 80 krjj Táviratok. Bécs, nov. 80. (A „B. C.“ távirata.) Az osztrák kormány a magyar kormánynak legközelebb azt fogja javasolni, hogy rövid idő alatt folytassák a tárgyalásukat az osztrák nemzeti bankkal; a többi kiegyezésijavaslatok pedig, ha a banktárgyalások addig be nem fejeződnek, terjesztessenek a két törvényhozás elé; ezek elintézése után a bankjavaslat megállapítható, s azután valamennyi javaslat egyidejűleg terjeszthető legfelsőbb szentesítés alá. Pária, nov. 29. A minisztérium elhatározta, hogy Dufaure ne mondjon le addig, míg mindkét kamra meg nem szavazta a budgetet. A miniszterválságot maga a baloldal is ki akarja kerülni. Konstantinápoly, nov. 30. (A „P. C.“ távirata.) A tatárok mindnyájan saját költségükön látják el magukat Remington-fegyverekkel. Minden családfő két Remington-fegyvert és 600 töltényt szerez be. Aki fölfegyverkezését nem tudja kimutatni, az nem bocsáttatik be a mecsetekbe. Ezen rendszabály folytán 75,000 család fegyvereztetik föl és készíttetik elő a krimi expeditióra. Lowlork, nov. 30. A dél-carolinai senatus demokraticus tagjai a republicanusok által megalakult törvényhozás törvényessége ellen óvást tettek. Zágráb, nov. 30. Mollinary táborszernagyot hat heti szabadságidejéből mára várják vissza. Pétervár, nov. 30. A berlini „Post“ nyilatkozása a Gorcsakoffnak Suvaloffhoz intézett nov. 19-iki sürgönyében és ugyanannak nov. 3-iki magánlevelében kifejezett orosz politikáról itteni irányadó körökben idegenkedést keltett; a második iratból kiszakított eme megjegyzést: „Valóban kínos látni, hogy két nagy állam, melyek egyesülve az európai kérdéseket kölcsönös előnyükre és mindnyájának előnyére szabályozhatnák, miként nyugtalanítja önmagát és a világot előítéleten és félreértéseken alapuló antagonismus által”, — a „Post* praetensionak mondja. A három császár-szövetségnek fenállása mellett, mely iránt Oroszország mindenkor teljes hűségét tanusita, ezen passus csak azt jelentheti, hogy két hatalomnak antagonismusa az általános megegyezést nehezíti. A párhuzam, melyet a „Post“ egy külön czikkben Oroszországnak 1853-iki nyilatkozataival van, teljesen ellenkező oly helyzettel szemben, mely egyrészt Romániának állása folytán egészen más mint akkor, és melynek másrészt a mostani situatiót megelőzött, a hatalmak által megállapított együttes lépések egészen más szint adtak. Pétervár, nov. 30. Jó értesülés szerint Milán fejedelem innét többszörösen figyelmeztetett, hogy bármiként alakuljanak az ügyek, Oroszország nem gondol rá, hogy bizonyos panszlavistikus izgatók terveit előmozdítsa; ha Szerbia számára, orosz oltalom alatt, a jogosult igényeket akarja érvényesíteni, úgy ezen oltalom mellette van; de sem a szerb korona, sem haszontalan, minden tényleges viszonyt figyelmen kívül hagyó izgatások Oroszország által nem fognak képviseltetni. — Marinovics Milán fejedelemnek azon biztosítását hozza, hogy Szerbia, Oroszország nézeteinek fogja magát alárendelni. Róma, nov. 30. Salisbury délelőtt egy órahosszat Melagarival értekezett, s délután a király s királyi herczegek által fogadtatik; elutazása valószinüleg holnap történik. Kopenhága, nov. 30. A birodalmi gyűlés ülésszaka 1877. febr. 2-áig meghosszabbíttatott is, melyet Gór csak off herczeg (azt hiszik, körsürgöny alakjában) a szerződő hatalmakhoz intézett. A monarchia magatartására nézve jól értesült oldalról azt mondják, hogy a kormány eddig hiven teljesítette az összes berlini és reichstadti megállapodásokat, s a keleti ügyek további fejlődésére nézve szabad minden lekötelezettségtől. A Bulgáriára vonatkozó orosz reform-tervezetet közli egy konstantinápolyi levelező. Ez kimondja, hogy Bulgária autonóm tartománya lesz az ottomán birodalomnak, s állani fog a dunai és szófiai vilajetekből, a filippopolis és szlivnói szandzsákokból és Macedonia bulgáriai kerületéből. A keresztyénekre és muzulmánokra való tekintettel felosztott cantonokban cantonalis tanács lesz, melynek tagjai a községek (valláskülönbség nélkül választott) képviselői. A canton élén áll a főkormányzó által választott mudir. A cratonok szandzsákokká egyesülnek, melyek fejét, a muteszarist hosszabb időre a porta választja a hatalmak beleegyezése mellett. A hivatalnokok a kerület nagyobb számú felekezetiből valók. Bulgária élén egy keresztyén főkormányzó áll, ki az ország nyelvét ismeri, s egy aporta és a garantáló hatalmak közti megállapodás által öt évre neveztetik ki. A kormányzó mellett lesz egy nemzeti gyűlés, mely a cantonok képviselőiből áll, évenkint egy hónapig ülésezik, s foglalkozik Bulgária minden ügyeivel. — A bírák felét a kormányzó választja a cantonok által ajánlt pályázók közül, másik felét pedig a gyűlés választja a kormányzó jelöltjeiből. — A tartomány hivatalos nyelve a bolgár. Vegyes cantonokban a bolgár és török nyelv egyenjogú. Vallás- és közoktatási szabadság alapfeltétel. Az ottomán kormány tizedadós egyéb jövedelme a legközelebbi öt év átlagából számíttatik ki és állapíttatik meg. Az ottomán csapatok csak a várakban s bizonyos, a porta és a hatalmak által kijelölt városokban tartózkodnak. A közbiztonságot nemzetőrség tartja fenn, a keresztyéneknek keresztyén, a mohamedánoknak—mohamedán tisztjei lévén — főparancsnak a főkormányzó. — E terv, mint minden reformterv csak oly katonai erő felhasználása mellett vitessék keresztül, mely képes elejét venni minden rendetlenségnek ; a felügyelet egy nemzetközi bizottságot illetne, melynek tagjai a választásokat, a közigazgatást és jogszolgáltatást évenként legalább egyszer felülvizsgálják. Az orosz cár a Szerbiából visszatért Doktoroff tábornoknak (a moravai hadsereg főparancsnokának), ki most Pétervárott van, kijelentette, hogy nagy mértékben számít a Szerbiában levő orosz hadosztályra.Belgrádi hír szerint még hozzátette : „Mondja meg a Szerbiában maradt orosz tiszteknek, hogy az által semmit nem vesztenek, ellenkezőleg előnyben részesülnek“. — A testőrséghez tartozó távirdai és tengerészeti osztály fölött szemlét tartván, azt mondta — egy másik alkalommal — a lezár, hogy reményű, orosz katonákhoz méltóan fogják magukat viselni, a tisztek előtt pedig azon kívánságát fejezte ki, hogy egészségesen s épen térjenek vissza. De ha a háború szükségessé válnék, igy végre, akkor méltóknak fogják magukat bizonyítani arra, hogy orosz tisztek. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, péntek, deczember 1. Nemzeti színház. Először : PHAEDRA. Szomorújáték 5 ferv. Irta Racine. Ford. Farkas Albert, Theseus, Athén királya — — — Szigeti I. Phaedra, hitvese, Minese és Pasiphae leánya Jászay M. Elyppolit, Theseus és Antiope amazon királynő fia Nagy Imre Aricia, az athéni Pallausidák családjából — Helvey L. Theramen, Hyppolit nevelője — — Pintér Oenone, Phaedra dajkája és bizalmas barátnőja Parlayné Panope, udvarhölgy Phaedra kíséretéből — Császárné Ismene, Aricia bizalmas barátnője — — Sántháné Kezdete 7 órakor. JS é p r z I ii ház. A. kis doktor. Vig operette 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. A pétervári távirati communiqué, mely a ma reggeli lapban jelent meg, mint a „N. Fr. Pr." írja, megfelel egy hivatalos közlésnek Budapest, november 30. Az elégtétel. Igen okos szent volt az, bizonynyal, aki megírta volt régesrégen, hogy a tűzzel játszani nem jó. Kár, hogy elfelejtettük a nevét, bárcsak azokat is elfelejthetnék legalább, kiknek e régi igazság új tanulsága szól: a dicséretesen uralkodó osztrák bankkörök miniszteri alattvalóit, hűségben elhaló parliament hűbéreseikkel egyetemben. Soha se voltunk barátai az állatkínzásnak, s csak elfelejthetnék őket örökre, hogy még álmunkban se háborítana utálatos mesterségük zakatolása, bizony örömest elengednék nekik a lassú tűzön való tortúrát, melytől megsül, aki pirulni nem is tud. Nem tehetünk róla, hogy a választás nem tőlünk függ, s így nolle-welle megelégedéssel kell fogadni azt a jól megérdemelt erkölcsi visszatolást, melylyel a magyar elégtételt vesz magának rajtuk addig is, míg az isten megszabadít bennünket egymástól. Az elégtétel teljes lesz. A magyar kormány nem maradt egyedül azzal a véleményével, hogy az Auersperg herczeg urék Kunstgriffjei igen jelesek lehetnek ugyan az osztrák parliamenti pártkomédia számára, de kevésbbé dicséretesek a politikai morál szempontjából s még kevésbbé alkalmasak az állami tekintély emelésére. Meghatalmazást nyert legfelsőbb helyütt igazolhatni azon eljárás jóhiszeműségét, melyet maga követelt s megvilágítani érdeme szerint azt a másik eljárást, mely a magyar kormány jóhiszeműségére nem átallott árnyékot vetni. E meghatalmazással élt is a kormány haladéktalanul. A szabadelvű párt mai értekezletén, melyről alább található a tudósítás, jelezte azon eljárást, melyet követni jogosult, és követni fog. Wahrmann Mór interpellációja szolgáltatta erre a kívánt alkalmat. A képviselő úr ugyanis a közhangulatnak megfelelő tüzetes indokolás kíséretében, interpellációt intézett a kormányhoz az osztrák részről felvetett gyanúsító körülmények tárgyában, s egyszersmind megjelentette a pártnak, hogy interpellációját a képviselőházban ismételni szándékszik. Kérdései ezek: 1. Történt-e május 11-ike óta a két kormány közt újabb megállapodás, mely a bank kérdésére vonatkozó megállapodásokat megmásította? — Vagy pedig megmásithatatlanoknak tekinti-e a magyar kormány a főelveket s ezeket továbbra is érintetlenül fentartja-e? 2. Ragaszkodik-e a magyar kormány ahhoz, amit október 4-ikén kimondott, hogy a kiegyezés egyes részei, a bankügyét beleértve, egymástól elválaszthatatlan kérdést képeznek és csak együtt terjeszthetők szentesítés alá? 3. Mit szándékozik tenni a magyar kormány, hogy a bankkérdésnek a többször említett elvek alapján tttó megoldását biztosítsa? Semmi új megállapodás nem történt. A kiegyezés részei elválaszthatatlan összefüggésben vannak. A kormány fentartja minden előbbi nyilatkozatát és kétségbevonhatatlan bizonyítékot fog szerezni aziránt, hogy az osztrák kormány áll-e a május 11-iki és október 4-iki nyilatkozatokban megjelölt alapon. Ezt volt a miniszterelnök válasza ma; ennek nyomatékos (úgy hiszszük okleveles) kibővítése lesz a képviselőház szombati ülésén adandó válasz. Depretisur insinuatióinak erélyes visszautasítása ez s egyszersmind határozott kényszerítése az osztrák kormánynak a becsületes igazmondás megkísérlésére, saját hívei előtt, vagy ha ez nem menne, arra, hogy mondjon le a bona fides bitorlásáról azon tetteire nézve, melyek a legelementárisabb tisztességtudással is ellenséges lábon állanak, s szíveskedjék ennek következéseit teljes mértékben élvezni. Az osztrák kormánynak nem marad egyéb hátra e sarokba szorítás után, mint töredelmesen oda állani félrevezetett hívei elé s a mellét verve mondani: fiaim nem mondtam igazat,vagy a magyar kormány elébe sompolyogni, mondván : bizony meg akartalak egy kicsit csalni, de hiába a véremben van. És mi mind a két esetben rendkívül fogjuk irigyelni az osztrákoktól az ő ügyes és szemes embereiket , és egy szóval se fogjuk megemlíteni, hogy minden országnak olyan kormánya van amilyet megérdemel, sőt még arra se fogunk czélozgatni, hogy ily érdekes vallomások után milyen arczbőrrel bírhatnak azok, kik fényes nappal mernek Bécs utczáin megjelenni. S mindezt pedig annál könnyebben fogjuk tehetni, mert igen tisztán áll előttünk, hogy ezek az urak nem sokára s alkalmasint a Reichsratb utján csak a kormánypalota előtt fognak sétálgatni, bámultatván ak maguk furfangos mivoltát. A szabadelvű párt értekezlete. (November 30.) Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét G o r o v e elnök megnyitván, Tre for t közoktatásügyi miniszter bejelenti, hogy Helly azon határozati javaslatára, melyben az alapok és alapítványoknak még ez évben a költségvetésbe fölvételét indítványozza, közelebbről felelni fog. ő Helfy kívánságát lehetetlennek tartja, mert ily bonyolult ügyet határozati javaslat útján nem lehet elintézni,hanem csak újabb törvény hozása által. A miniszter Helfy határozati javaslatával szemben az összes kormány nevében kijelenti, hogy ezen bonyolult ügyben, mely 1870-ben és 1873-ban már országgyűlésileg tárgyaltatott és ezek következtében bizottságoknak működését idézte elő, lehetetlennek tartja másként mint törvényhozásilag intézkedni. Kifejezi továbbá, hogy bár az alapok és alapítványokra nézve a kormány magát felelősnek tartja, de ebből azoknak a budgetbe fölvétele nem következik, mert ha felvétetnének, a ház határozatától kellene függeniök, holott pedig azok korábbi törvényeink értelmében a felség patronátusa alatt állanak. Oly módozatról kell tehát gondoskodni, mely egyfelől a felelősség mostani hiányait kipótolja s másfelől a felség patronatusi jogát se csorbítsa meg. A kormány komolyan és tüzetesen foglalkozik e kérdéssel s oly törvényjavaslatot fog ez ügyben a ház elé terjeszteni, mely azt megnyugtathatja. Várady Gábor megnyugszik a miniszter kijelentésében, de azt hiszi, hogy a kormány nyilatkozatának egy lépéssel tovább kell mennie, mert miután ez ügyben a múlt országgyűlés már bizottságot küldött ki, s annak albizottsága már munkálatot terjesztett be, de közbejött akadályok miatt a főbizottságban elő nem terjeszthették : nem lát más utat az ügy újabb felvételére, mint hogy az alapítványi bizottság újból megválasztassék. Trefort miniszter ez indítványt elfogadja ■ előtte szólót fölkéri annak megtételére. Horváth Gyula azon kérdést teszi fel, való-e a lapok azon állítása, hogy a kormány ez ügyet a saját és a cerűs választottaiból alakítandó bizottságra bízta volna, mire Trefort kijelenti, hogy a kormány e tekintetben még semmi megállapodásra nem jutott. Molnár Al. semmi akadályát nem látja az alapítványok felvételének a költségvetésbe, mert régi törvényeink az országgyűlésnek azok ellenőrzésére is jogot adnak; a király patronátusi joga nem egyéni, hanem királyi jog, melyet Hunyady János mint nem király is gyakorolt. Tisza K. miniszterelnök azt tartja helyesnek, hogy a bozás intézkedése alatt úgy az országgyűlés ellenőrzési joga, mint a felségi jog épségben tartassák, s a hozandó törvény célja, hogy az ellenőrzés a gyanút teljesen kizárja a kezelés iránt. A megvitatásnak nézete szerint ajavaslat tárgyalásakor lesz ideje. Erre az értekezlet a kormány nyilatkozatát tudomásul veszi és Várady indítványát elfogadja. Elnök előadja, hogy miután több oldalról azon óhaj nyilvánult, hogy azok után amik a monarchia másik felében történtek a vám és kereskedelmi szövetségre s a bankkérdésre vonatkozólag, a pártban a teendőkre nézve értekezlet tartassák, ezen óhajtásnak eleget teendő, hívta össze a jelen értekezletet. Wahrmann Mór azok után, amik a monarchia másik felében történtek és azon nyilatkozatok után, melyek ott a kormány részéről létettek, szükségesnek tartja, hogy tisztában legyünk azon fontos kérdésekben a teendőkre nézve, melyek az országot oly közelről érdeklik. Aki azon nyilatkozatokat olvasta, lehetetlen, hogy az ne lássa mennyire ellentétben vannak azzal, amiket kormányelnökünk itt a körben és a képviselőházban május 11-én és okt. 4-én elmondott. Ezen eltérések pedig igen lényegesek. A kormányelnök kijelentette, hogy a kiegyezési kérdések, név szerint a vám, a restitutio, a fogyasztási adó, a quota és a bankkérdés együtt szoros összeköttetésben vannak s az nem is lehet másként, mert mindkét fél engedett , amit az egyikben egyik engedett, azért compensatiót kapot a másikban. Az osztrák kormány részéről tett nyilatkozat az összetartozást azonban kétségbe vonja, tagadja s lényeges módosítások eshetőségéről szól, mégpedig éppen a bankkérdésre vonatkozólag és a magyar kormánynyal újabb egyezkedéseket helyez kilátásba. Ennélfogva azon kérdést intézi a miniszterelnökhöz el-ször. Történt-e május 11. óta a két kormány közt valami megállapodás, mely a bankkérdésre vonatkozó megállapodásokat megmásította, vagy pedig a magyar kormány a főelveket megmásíthatatlan alapul tekinti, melyeket ezentúl is fentart ? 2- szor. Ragaszkodik-e a magyar kormány ahhoz, amit okt. 4-én kimondott, hogy a kiegyezés egyes részei a bankügyét beleértve egymástól elválaszthatatlan kérdést képeznek és csak együtt terjeszthetők szentesítés alá? 3- szor. Mit szándékozik tenni a magyar kormány, hogy a bankkérdésnek a többször említett elvek alapján való megoldását biztosítsa ? Tisza Kálmán miniszterelnök nem tartja ugyan elvileg szükségesnek, hogy interpellare történjék, de miután tudva van, hogy egy részről interpellate van készülőben, nem ellenzi, hogy a párt kebeléből interpellate intéztessék. Ami Wahrmann képviselő első kérdését illeti, arra nézve, hogy történt-e május 11-ke és okt. 4-ke óta valami, amire nézve megváltozott volna a helyzet a két kormány közt, határozottan nyilvánítja, hogy semmi ilyen nem történt (helyeslés), és legyen meggyőződve az értekezlet, hogy ha a kormány szükségesnek látta volna az ország érdekében változtatásokat, módosításokat tenni, a május 11-én és október 4-én elmondott megállapodásokra nézve nem késett volna egész őszinteséggel a párt és illetőleg a ház elhatározása alá bocsátani a kérdést. Miután abból indul ki® hogy a házban meg fog történni az interpelláló, nem szándékozik adandó válaszát most részletezni, hanem csak röviden, szabatosan és határozottan a következőket válaszolja:lőször, hogy a kormány azok után, melyek a két kormány közt történtek, jogosult volt máj. 11-én a bankügyi megállapodásokra nézve, valamint okt. 4-én tett nyilatkozatainak megtételére, amelyben kimondotta, hogy habár ezen kérdések jogi összefüggésben nincsenek is, de azon politikai összefüggésben vannak, hogy szentesítés alá csakis együttesen terjeszthetők. A másik az, hogy a kormány mind a május 11-én, mind az okt. 4-én tett nyilatkozatát ma is fentartja. (Élénk helyeslés.) Ami a harmadikat illeti, hogy mit szándékszik tenni a kormány, erre azt válaszolja, hogy első feladatának fogja tartani biztos, kétségbevonhatlan bizonyítékokat szerezni az iránt, hogy az osztrák kormány állt a máj. 11-ei és okt. 4-ki nyilatkozatokban megjelölt alapon, és aszerint amint erről meggyőződik, fogja további eljárását megtenni. (Élénk helyeslés.) Ezután Zsedényi szólal fel, ki mindenekelőtt azon kérdést fejtegeti, vájjon szükséges-e hogy a képviselőház tudomásul vegyen olyant, ami nem egyéb, mint egy clubban történt nyilatkozat; szükséges-e a képviselőháznak közbenjárása, mintegy atyáskodása, holott tudjuk bizonyosan, hogy a kormány ragaszkodik a sokszor jelzett megállapodásokhoz. Csernátony azon nézetét fejezi ki, hogy igenis szükséges az interpellate előterjesztése, mert az osztrák kormány oly nyilatkozatot tett és pedig 3 párt együttes értekezletén, amelynek következtében kétségbe lehet vonni azt, hogy a magyar kormány béna fidessel járt el, és ezen interpellációval mintegy elégtételt szolgáltatunka magyar kormánynak. (Élénk helyeslés.) Móricz Pál kijelenti, hogy a felolvasott interpellálta szövegét elfogadja, mihez az értekezlet is hozzájárul. Miután a miniszterelnök még kijelentette, hogy ha az interpellálta megtétetik azt, amit még hozzá akar adni, ami nyomatékos, de a lényeget nem változtatja, el fogja mondani, az értekezlet véget ért. Az értekezleten jelen volt 174 tag és minden miniszter. Gróf Andrássy külügyér ma este vagy holnap Budapestre jön. Röviden constatáljuk, hogy a koronának nem volt előleges tudomása Depretis úr nyilatkozatának szövegéről, s hogy ő felsége kijelentése Reehbauer előtt, hogy az Auersperg kormánynyal meg van elégedve, jóval megelőzte azt a nyilatkozatot. Az osztrák minisztérium tagjai közül ketten, valószínűleg Preuis és Lasser urak e napokban — s tán már holnap — Budapestre jönnek. A „Pester Lloyd“, vonatkozva mai mássodik czikkünkre, következőleg magyarázza ki ama bizonyos „tévedés“ értelmét: „Az „Ellenőr“ félreértett bennünket. Nekünk is volt tudomásunk azon jegykönyvek létezéséről. A megrovás csak odairányult, hogy a magyar kormány a bank képviselőit nem azonnal az alapelvek megállapítása után vonta a részletek kidolgozásához — ami által néhány hónappal előbb kiderült volna, mit csak most annyi idővesztés és fáradság után tudunk meg, hogy tán a Nemzeti bank nem hajlandó amaz alapelvek elfogadására — vagy pedig szükséges lett volna az alapelvek megállapítása után egy általános pályázati felhívást intézni mindazokhoz, kik ezen elvek alapján egy osztrák-magyar bankhoz járulni készek volnának; ez próbaköve lett volna annak, várjon az osztrák kormány csakugyan más pályázókat is figyelembe venni, vagy pedig a Nemzeti bankkal való szerződést minden áron létesíteni akarja-e, esetleg oly áron is, melyet megadni nem tudunk. Magyarország jogos követeléseinek árán, úgy az egyik, mint a másik esetben a helyzet már rég tisztázva lenne — holott az ma — néhány héttel az összes kiegyezési törvények előterjesztési határideje előtt még igen bonyolódott“. Erre csak azt jegyezzük meg, hogy a két kormány megállapodásainak értelmében sohasem tekinthette a nemzeti bankot harmadik hatalomnak, és sem azonnal, sem később nem lehetett a kérdést oly kapcsolatban contemplálni, mely az eldöntést bármi részben a nemzeti banktól tette volna függővé. A nemzeti banknak a dualisticus bankszervezet alapján adandó bankprivilégium tekintetében csak elsőbbséget adott a két kormány, s együttes kötelezettséget vállalt egyszersmind arra való nézve, hogy azon esetben, ha a nemzeti bank ez elsőbbség kedvezményével élni nem akar, más vállalkozó kerestessék. A két kormány a privilégium feltételeit állapította meg, mihez a két kormányon kívül senkinek nem volt köze. A vállalkozónak csak az alapfeltételek elfogadása adhatott jogot a tisztán bankműszaki részekre vonatkozó módosítások iránt véleményt nyilváníthatni. Lucám úr érvelései. 1. Az osztrák Nemzeti bank választmánya a két pénzügyminiszter banktervezete érdemében tartott hétfői ülésén egyhangúlag magáévá tette Lucám úr viszautasító javasatát. Nincs ugyan még szöveg szerint ismerve előttünk a válasz, melyet a bank a két kormánynak adni fog, a bank köreiből kiszivárgó hírek azonban sejteni engedik hogy úgy maga a határozat, mint annak indokolása, mégis nem lesz a Lucám úr által jelentésében használt impertinens hangon tartva. Azon remény, hogy a bank válaszirata el fogja találni tudni azon illedelmes hangot, melyen egy üzércsoportnak, még ha oly hatalmas tőzsérekből áll is, a neki tisztességes hangon s tisztességes üzletet kínált kormányokhoz szólnia kell: felment bennünket az alól, hogy Lucára az insolentiáira érdemlegesen reflectáljunk. Másrészt azonban az elutasítás ténye s annak szükségkép Lucár ur indokolására támaszkodása szükségessé teszi, hogy tehát ez indokolással részünkről is tüzetesebben foglalkozzunk. Lucám ur hangja s azzal egyidőben az osztrák kormány perfídiája méltó megbotránkozást keltettek ugyan Magyarország minden rétegében, azonban feháborodásunk teljes jogosultsága mellett is, ma még annyival kevésbé van okunk teljesen elejtettnek tekinteni a dualisticus bank eszméjét, mert az a két állam közt fenforgó közgazdasági kérdések lánczolatában oly szemet képez, amelynek kivetése az egész lánczot megbontja. Nekünk itt Magyarországon a dualisticus bank nem nőtt össze lelkünkkel, s nincs nagy Magyarországon józan ember, ki azt a jogosult magyar igények teljes kielégíttetésének tartaná. Elfogadjuk azt azonban, mint a jelen viszonyok némi tagadhatlan javítását; elfogadjuk politikai tekintetekből, hogy a közös monarchia külső bajait a visszautasítás által belegyenetlenkedéssel ne szaporítsuk, de követeljük egyszersmind, mint az ugyanezen tekinteteknek általunk hozott egyéb közgazdasági áldozat minimális recompensatióját. Ma még nincs kizárva annak se-