Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1877-02-01 / 31. szám

kamatozott. Ez a jutalom, ez a nagy kincs, tisztelt közönség, a koronás király soha meg nem szűnő, föltétlen bizalma! Ő felségeik, a király és királyasszonyunk hí­ven teljesítették a nagy férfiú kivonatát; ők tették az első koszorúkat is a ravatalra, a­melyet a nem­zet, a­melyet a mivelt emberiség áll vala körül. Kövessük e magasztos példát, tisztelt közönség; rójuk le mi is, e tudományos intézet részéről is, a hazafias kegyelet füzérét a férfin sírjára, a­kiben mindazt, a mi nagy, a mi nemes és kiváló tulaj­don van nemzetünkben, a legmagasabb kifejlett­ségben, mintegy eszményítve láttuk megtestesülni, gyöngeségei nélkül! Tartsuk szemeink előtt ez eszményt örökre feledhetetlenül. Igyekezzünk elsa­játítani polgári erényeit, nagy államférfim tulajdo­nait, nem feledkezvén meg azon igazságról, hogy a­mit a nemzeteknek kivívni sikerül, ugyanazon eszközökkel tarthatják meg és fejleszthetik tovább, a­melyekkel szerezték! ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház i­lése január 31-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár, Beöthy, Orbán. A kormány részéről jelen vannak : Perczel Béla, Szende Béla, Péchy, Bedekovich. Az ülés d. e. 10 órakor kezdődik. ülnek, miután a legközelebbi ülés jegyző­könyve hitelesíttetett, bemutatja Madas Miklós nagy­szalontai lakos kérvényét Schwartz Péter elleni bűnperében; a rozsnyói kereskedelmi testület kér­vényét az italmérést szabályozó belügyminiszteri ren­delet ügyében ; özv. Bogyó Mihályné szül. Tripammer Emilia kérvényét kegydij, vagy kielégítésért. Több tithyati lakos kérvényét a bur­asiak által Goór főtiszt mellett benyújtott vádirat elvetése és uj vizsgálat el­rendelése ügyében. A körv. bizottsághoz utasittatnak. Elnök jelenti, hogy Hodosi József a bródi kerület­ben megválasztott országos képviselő, a törvény ál­tal kijelölt 15 nap alatt, az elnökségnek hozzá in­tézett felszólítása folytán, megbízó levelét beadta. Az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Király Ala­jos jász-jákóhalmi országos képviselő, köztörvény­hatósági tisztviselővé neveztetvén ki képviselő állá­sáról lemondott. Az elnökség az új választásra szükséges lépé­sek megtételére felhatalmaztatik. Perczel Béla igazságügyminiszter a királyi curiánál időnkint felmerülő nagyobb hátralékok el­hárítása és feldolgozásáról, vagyis az 1870. XVI. és XII. t. sz. módosításáról szóló tvjavaslatot ter­jeszt be. Ki fog nyomatni, szétosztatni, s az igazság­ügyi bizottsághoz utasittatni. A szombati ülésben a számvizsgáló bizottságba Jeney József 187 és a kérvényi bizottságba Vécsey Tamás 181 szavazattal választattak meg a hiányzó tagok helyébe. Szirák Imre kimutatja a kérvény-bizottság jelentését. Szombaton tárgyaltatik. Helfy és Madarász interpellate jegyzett be az interpellates könyvbe. Napirenden van Szalay Imre által a gyártott borokra vonatkozólag a házhoz benyújtott törvény­­javaslat. A ház, miután Szalay felszólalt javaslatának indokolása c céljából, a javaslatot a pénzügyi bi­zottsághoz utasítja. Hedry Ernő a számvizsgáló bizottság jelen­tését terjeszti be, melynek értelmében a ház szám­adásai jóvá­hagyattak. Helfy Ignácz a következő interpellate in­tézi a belügyminiszterhez: A belügyminiszter úr tudtával és beleegyezésével történtek-e ama rendőri intézkedések, melyek f. hó 27-én este a Kossuth Lajosnál járt czeglédi küldöttség hazaérkezése al­kalmából a közvélemény általános megbotránkozá­sára a fővárosban tétettek? Tudtával és beleegyezésével történtek-e, hogy a pályaudvar bejáratát elzáratták, hogy a polgá­rok megakadályoztattak abban, hogy a hazaérke­zőket üdvözölhessék, hogy a küldöttség számos drabant és lovas pandúr által kisértetett be a vá­rosba, hogy békés honpolgárok szabad mozgások­ban erőszakkal akadályoztattak, és hogy vélemény­­nyilvánításukért fogságba hurczoltattak, sőt egyik tíz napi fogságra ítéltetett? Ha mindez a belügyminiszter tudtával és be­leegyezésével történt, vagy bár utólagosan is he­lyeslésével találkozik, kérdem: Mivel bírja a belügyminiszter a személyes és polgári szabadság e durva megsértését, az alkot­mány és törvény e világos megszegését igazolni ? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az interpelláció kiadatik a belügyminiszternek. Hadarász József szintén a belügyminiszter­hez intézi a következő interpellálót: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak a felől, hogy a budapesti egyetemi polgárok azon társai­kat, a­kik mint küldötteik mentek Konstantiná­­polyba és ott minden hű magyar honpolgárt meg­ható szívességgel fogadtattak, hazánkba visszaté­résük alkalmával ünnepélyesen kívánván fogadni, neki­k a rendőrkapitány által, önküldött társaik ünnepélyesen fogadtatása eltiltatott? 2. Való-e a hírlapokban közlött azon hir, hogy a vasút mentében levő községek s jelesen a me­lyekben készültek az egyetemi polgárok küldöttsé­gét ünnepélyesen fogadni, ettől rendőrileg eltiltot­­tak ? és ha való. 3. Szándékozik-e a miniszter úr akként in­tézkedni, hogy a rendőrkapitánynak Budapesten s a rendőrségnek netalán máshol kiadott e törvény­­ellenes és a magyar nemzeti közszellemet mélyen sértő intézkedése megszüntettessék, és sem az egye­temi polgárok, sem senki a rendőrség által ne gá­­toltassék abban, hogy a hazánkba visszatérő fiatal egyetemi polgár­ küldötteket ünnepélyesen fogad­hassák ? Közöltetik a belügyminiszterrel. A legközelebbi ülés szombaton lesz, midőn első­sorban tárgyaltatni fognak a kérvények, azután a Körmöczbánya, Korpona és Bakabánya városok hovatartozásáról, a Köncsös és Matkó puszták Kecs­kemét hatósága alá helyezéséről, a törvényhatósá­gok területének végleges megállapításáról és Szö­­rény megye ideiglenes közigazgatási rendszerének további fenntartásáról szóló törvényjavaslatok. Péchy Tamás szintén a szombati ülésben fog válaszolni Madarász interpellációjára. Az ülés d. e. */4 12 órakor véget ért. A KELETI HÁBORÚ. A békealkudozások a porta és Szerbia közt jó eredménynyel folynak eddigelé még csak Bécs­­ben. Az előzetes alkudozásokra — mint a „Pester II.“-nak Bécsből jelentik — török részről Falkon effendi, követségi titkár, s szerb részről Zukics ügynök küldetett ki. Az eddigi megbeszélésekben csupán a kölcsönös kívonatok és követelések vé­tettek tudomásul. Territoriális tekintetben a status quo ante vétetett kilátásba, a Szerbia által kívánt határszabályozás fenntartva maradt; e tekintetben­­csak a hely­színen fogna egy határszabályzó bizott­­s­ág egybegyűlni. A bécsi alkudozások csak a Szerbia által a békefeltételek megtartása iránt adandó ga­­r­illákat, a szerb terület kiürítésének módozatait, a hadi kárpótlás megállapítását, a jövőbeli tribu­­tum-fizetés határidejeinek kitűzését, és a Szerbia jövőbeli véderejére vonatkozó meghatározásokat, fog­ják felölelni. — Tegnap érkezett Bécsbe a porta távirati válasza (írja a „Pr.“) Zukics úr azon kér­désére, hogy a porta mily alapon akarja vezetni a béketárgyalásokat. A kijelentés az volt, hogy a status quo ante alapján. A porta szándékairól, mikor az ajánlatokat Szerbiának és Montenegrónak megtette, a „Daily Telegr.“ tudósítója a következőket jelenti: Ha Szerbia beleegyezik a status quo ante alapján a békébe, ez azt jelenti, hogy Oroszország nincs elhatározva a harczra. Ha nem, Szerbia vissza­utasítása egyszerűen azt fogja javasolni, hogy Orosz­ország háborút akar. Törökország világosan tudni akarja, hogy mily helyzetben áll Oroszországgal szemben, hogy erélyesen léphessen föl akár alkot­mányos reform­ működésével, akár katonai készü­leteivel. Montenegrónak kielégítő territoriális enged­ményeket fog tenni határszabályozás czímén. Sőt most éppen a válik kinevezésével foglalkozik, és ha meg nem akadályozzák, a fegyverszünet letelése előtt sokkal többet fog elvégezni, mint a­mennyit a conferentia ultimátuma követelt. A párisi orosz nagykövet és a franczia kül­ügyminiszter leveleket kaptak Pétervárról, melyek igazolják azt, hogy Sándor czár Milán fejedelem kérdésére azt felelte, hogy fogadja el a fölajánlott békét. — A „Moniteur“ nagy súlyt fektet erre, s jó remény­nyel tekint az alkuvások eredménye elé. A „W. Abendp.“ pedig constatálja, hogy a Török­ország és Szerbia közt függő kérdéseket a közvé­lemény élénk rokonszenvvel s bizonyos fokig nem is remény nélkül fogadta. A porta intézkedéseiről a „Daily Tel.“ leve­­levezője ki több ízben beszélt a török kormány egyes tagjaival, azt írja, hogy az alkotmány mű­vén minden részen erélyesen haladnak. A török parliament összejövetele márczius 1-jére van ki­tűzve, s máris sok követet választottak be az al­sóházba, kik közül sokan keresztyének. A senato­­rok listája már majdnem teljes, s legközelebb ki fog hirdettetni, a parliamenti épület is közel van a befejezéshez. Azelőtt az egyetem volt benne, az Aja Sophia szomszédságában. — Öt külön­bizott­­ság munkálkodik a parliament elé terjesztendő tör­vényjavaslatokon, melyek az alkotmány egyes részeire s a kiviteli módozatokra vonatkoznak. Midhat pasa hi­vatalosan elrendelte a polgári lakosság teljes lefegyver­zését. Katonák és rendőrök, valamint utasok kivételé­vel, kiknek külön engedélyük van, senkinek sem szabad fegyvert viselnie.­­ A porta, teljes meg­fontolással elhatározta, hogy saját akaratából végre fogja hajtani a conferentia legtöbb pontját. Ilyen már az előbbi rendelet is, továbbá az, hogy 10,000 lakosokkal bíró cantonokat állítanak föl, s rende­zik az adóügyet. A franczia külügyminiszter egy körirat szétkül­dését helyezte volt kilátásba, mely a keleti ügyek állásáról szólt volna. Most, mint Párisból jelentik, e körirat kibocsátását az orosz körjegyzék megér­keztéig elhalasztotta. Athénnál, hol a Konstantinápolyból hazatérő legtöbb diplomata pihenőt tart, írják, hogy Lord Salisbury tisztelgett a királynál s azután hossza­san értekezett Kumundurosz miniszterelnökkel, mi­vel Görögország állását a keleti viszonyok jelen phasisában kimerítően megbeszélte. Amint biztosan állítják, Kumundurosz úr leplezetlenül elmondotta Görögország igényeit, utalt azon következményekre, melyekre azok figyelembe nem vétele vezethet. Gö­rög kormánykörökben azt beszélik, hogy Salisbury úr a görög miniszter követeléseit méltányosaknak ismerte el. Időközben sir Henry Elliot, Ignatieff tá­bornok és Chaudordy gróf is Athénbe érkeztek. Sir H. Elliot azon beszédéhez, melyet, mint közöltük, az elutazása előtt nála tisztelgett angol és idegen alattvalók előtt tartott, bővebben hozzá­tehetjük még az angol nagykövet azon nyilatkoza­tát, hogy immár minden viszály elenyészett a muzul­mánok és keresztyének közti viszonyból és helyet adott egy a birodalom történelmében eddig példa nélkül álló érzésnek. Sir Henry kifejezte azon reményét, hogy néhány hóval később, midőn állá­sára visszatér, nagy javulást fog találni az országban. A boszniai és herczegovinai lázadók nem haj­landók a békére, s a pétervári szláv bizottságnak megírták, hogy nem hajlandók a fegyvert, melyet jogaik kivivására ragadtak s melyet egy évnél hosszabb idő óta diadalmasan viseltek, követelé­seik biztosított valósítása előtt letenni. A hercze­­govinai és boszniai lázadók csapatai számítanak Oroszország segélyére és meg vannak győződve, hogy e várakozásukban csalódni nem fognak. Hazai irodalom. — Hogy nő a vetés ? czim alatt jelent meg a természettudományi társulat kiadásában Johnsán Sámuel amerikai tanár és mezőgazdasági író ki­tűnő kézikönyve, mely a növények chemiai alkotá­sát, szerkezetét és életét tárgyalja. A fordítás Duka Marczel tollából került, a revistót Balás Árpád és Csanddy Gusztáv végezték; e magyar kiadáshoz pedig Wartha Vincze és Jurányi Lajos tanár urak azonfelül még két évre terjedő becses jegyzeteket is készítettek, melyek függelék alakjában vannak a munkához csatolva. A könyv kiállítása igen csi­nos s 71 fametszetü ábra is ékesíti. Részletesebb ismertetésére legközelebb még visszatérünk. — „Die Schultparcassa vom Standpunkte der Paedagogik und National-Oeconomie“. Eczim alatt Schröter Carina, temesvári nőtanító terjedelmes dol­gozatot irt, mely az iskolai takarékpénztárak törté­netével foglalkozik hazánkban. Közli Laurent ta­nár ismert előadását, Weisz B. Ferencznek, ez ér­demes fővárosi képviselőnek a budapesti közgyű­lésben ez ügyre vonatkozó interpellátióját, majd a sajtó egyes nyilatkozatait gyűjti össze. Majd elbe­széli, mikép győződött meg ő, ki eleinte az iskolai takarékpénztárak ellensége volt, azok jóravalósá­­gáról. Aztán ő különféle beszélgetést idéz, melyek a tanítónak az élet különböző viszonyai között út­mutatást adnak arra nézve, miként kell az iskolai takarékpénztár eszméjét s átalában a takarékossá­got úgy a gyermekekkel, mint a felnőttekkel meg­ismertetni. Végre osztozik Weisz B. Ferencz azon nézetében, hogy Deák Ferencz emlékét a tanítók úgy ünnepelnék meg legjobban, ha az általa he­lyeselt s „régi óhajának“ nevezett takarékpénztárak eszméjét iskoláikban megvalósítanák, habár kisér­­letkép is. — A kolozsvári tudomány-egyetemtől egész csomó hivatalos füzetet kaptunk. Megvannak benne az 1875—76-iki tanév rectora és tanácsának be­iktatása és a tanév megnyitása alkalmából tartott beszédek, a kolozsvári egyetemi 1874/5-iki pályá­zatok eredménye s az uj pályaterek kihirdetése alkalmából mondott beszédek; még v­an benne Szász Bélának „Deák Ferencz emlékezete“ czimü szép beszéde, melyet az egyetem rendezte ünnepen adott elő, mely a Deák-irodalom legtartalmasabb és leg­becsesebb művei közé tartozik. E beszédek a hi­vatalos f­asciculusok 3 első számában foglaltatnak. A negyedik füzet az egyetemi „Almanach“-ot tartal­mazza 1875/6-ról, végre az ötödik az egyetem tanrendjét foglalja magában az 1876/7-iki tanév II-ik felére. — „A történelmi és régészeti Értesítő“ III-ik évfolyamának első száma megjelent. Kiadja a dél­magyarországi és régészeti társulat. Szerkeszti Mi­lets János titkár. A füzet a szerkesztőnek foglalja magában több czikkét; kívüle még Molnár Vid felolvasásával találkozunk, ki a bolognai illyr-ma­­gyar kollégiumot 1537—1781 közt ismerteti. Tudományos mozgalmak. A Kisfaludy-társaság ülése. (Január 31.) A Kisfaludy-társaság ma délután 5 órakor Lukács Móricz elnöklete alatt tartotta meg havi ülését. Tagok s közönség szokatlan nagy számmal jelentek meg. A fölolvasások megkezdése előtt Greguss je­lenti, hogy a mai gyűlésre az elhunyt Dömötör Já­nos székfoglalója „A magyar verselés újabb ma­gyarázatáról“ volt bejelentve, mely azonban szerző gyászos kimúlta következtében természetesen elma­radt. Dömötör fölött emlékbeszédet mondani Baksay Sándor ajánlkozott, mit a társaság helyesléssel fogad. Ezután Szász Károly mutatta be „Salamoni­jának Hl-ik részét. E mű két év előtt az aka­démia Nádasdy-díját nyerte el, s habár akkor még csak 2 részből állt, mégis teljes egészet képez. Szerző mindazonáltal szükségesnek látta a folyta­tást s művét Salamon haláláig befejezni (az első két rész ugyanis a mogyoródi csatáig tartott). A har­madik rész 6 énekből áll, s ezekből adott Szász Károly mutatványt. A fölolvasott részletek követ­keztetni engednek a mű becses voltára. A közön­ség nagy tetszéssel is fogadta azokat. A második költemény Lévay „Bérczi kápol­nába volt, melyet Gyulai Pál olvasott föl s mely szintén igen tetszett. Greguss tudatja, hogy Süme­­ghi Kálmán Kisfaludy Sándor több kéziratát aján­dékozza a társaságnak, melyek eddig még kinyo­matva nincsenek. Ezek: Észrevételek a m. aka­démiára nézve; Észrevételek a diaeták operátumai­­ról; Széplélek ; két költemény, Anyja névnapján (13 éves korában irta) és Chlorishoz; továbbá „Könyvbeli virágok“ anthologia és végre egy be­széde a m. akadémia alapításáról, melyet az orszá­gos bizottság gyűlésén mondott. Ez utóbbi munká­latot Sümeghi Kálmán a mai gyűlésen ismertetni akarta, minthogy azonban kilátásban volt, hogy a pályázatok s választások eldöntése huzamos­ ideig fog tartani, a társaság azt a jövő ülésre halasztotta. Tudomásra hozatik még Burger Zsigmondné kérvénye, melyben az általa kiadott Dugonics-al­­bumból több példányra való előfizetéséért esedezik, oly elintézést nyert, hogy Gyulai P. indítványa sze­rint a tagok közt az aláírás köröztetni fog. Ezek után zárt ülés következett a tagok választása és a pályázatok eldöntése végett. A­mi a pályaműveket illeti,­­ az eredmény szomorú. Sem a kisebb víg elbeszélésre, sem pedig a regény elméletére kitűzött jutalmat nem adta k: a társaság­ még csak dicséretben sem részesül egyik is. Megemlítésre­ érdemesek a kisebb költői elbe­szélések közül első helyen a „Dologkerülő“, mely min­den pályázó társa közt a legtisztességesebb ; to­vábbá a „Sánta Csaba“, „Kamzesz király“, „Selyem papucs“, „Nőhöz ment férj“. A 25 darab aranyat a társaság 15-tel meg­toldja, s a jövő évre 40 aranyos pályadijat tűz ki kisebb komikai költői beszélyre, 1877. deczember 30-iki határidővel. A regény elméletére 2 munka pályázott, mind­kettő gyönge, de az első számú, melynek jeligéje Széchenyiből van véve, némi elismerést érdemel. A kérdést a társaság a jövőre mellőzi s ki­tűzi a magyar regény történetének megírását, 100 arany jutalma mellett, 1878. október 31-iki határ­idővel. A választások heves harczot idéztek elő; természetes, hogy volt korteskedés, rábeszélés bő­ven. Ajánlatba is jöttek sokan : gr. Széchen An­tal, Ágai Adolf, Kazár Emil, Lauka Gusztáv, Navy László, gr. Zichy Géza, Mindszenty Gedeon és Várady Antal. Megtörtént a társulaton a csapás, hogy Agai Adolfot nemcsak ajánlották benne, mi­hez elég erkölcsi bátorság kellett, hanem a­mint a szavazásból kitűnt, mégis választották tagul, a­mi­hez elég jókora önmaguktól való megfeledkezés vola szükséges; 25 szavazat közül 15-öt kapott, mellette gr. Széchen Antal 19-et. A többi jelölt az első vá­lasztáson átesett, Mindszenty csak 3, Lauka csak 3 és Várady Antal csak 2 szavazatot nyert. Ka­zár, Névy és Zichy sem érte el az általános szó­többséget, igy újra kellett szavazni, a midőn 15 szóval Kazár Emilt sorozta a társaság tagjai közé. Még az ünnepélyes közülés programmját ál­lapították meg a következőkben: I. Elnöki megnyitó. Lukács Móricztól. II. Titkári jelentés. Greguss Ágosttól. in. Kemény Zsigmond felett. Emlékbeszéd Szász Károlytól. IV. A szobor. Költemény Szász Bélától. V. Az uj család. Beszély Beöthy Zsolttól. VI. Pályázati jelentés. VII. Elnöki zárszó. Az ülés vége 1/18-kor ért véget. A magyar földtani társulat ma este tartotta meg tisztújító közgyűlését Beitz Frigyes elnök­lete alatt. Sajóhelyi Frigyes titkári jelentése a tár­sulat múlt évi életének jelentősebb mozzanatait adta elő: 7 szakülésen a társulat 11 tagja 17 elő­adást tartott. A tagok száma jelenleg 380, melyben a múlt évi gyarapodás 21-et tesz ki. A bevételek összege kerek számban 2600 írt, kiadás 2400 frt, pénztári maradék 200 frt.­­ A társulat alaptőkéje állampapírokban és készpénzben 4700 frt. Szabó Jó­zsef indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az idén nem fog vidéki vándorgyűlést tartani, hanem a helyett az orvosok és természetvizsgálók nagygyűléséhez csatlakoznak. A választások eredmé­nye a következő: Elnök Reitz Frigyes, alelnök Szabó József, elsőtitkár Inkey Béla, másodtitkár Smidt Sán­dor, pénztárnok Czanyuga József. Választmányi tagok Böckh János, Hofmann Károly, Krenner József, Zsigmondy Vilmos, Hunfalvy János, Wartha Vin­cze, Lóczi Lajos, Sajóhelyi Frigyes, Róth Lajos, Matyasovszky Jakab, B. Splényi Béla és Braimann Vilmos. — Kívánjuk, hogy a hasznos és nemes czélokat szolgáló derék kis társaság a maga kö­rében a jövendőben is mentői sikeresebben mű­ködjék, s kívánjuk, hogy az új tisztikar az eddi­giek működését helyes irányban és — ha sokat nem kívánunk — egy kissé több energiával, na­gyobb élénkséggel folytassa, s igyekezzék azt a lépten-nyomon nyilatkozó érdeklődést, mely a ma­gyar közönségben ezen társaság iránt is megvan, ne csak megtartani, hanem hova tovább egy kissé fokozni is — s a maga nemes czéljaira mentől in­­tensivebb módon felhasználni. Fővárosi ügyek. — A fővárosi középitési bizottság a péntekre eső ünnep miatt ma este tartotta heti ülését, melyen Gerlóczy alpolgármester elnökölt. Sorrendileg és fon­tossága tekintetében is első tárgy volt a fővárosi új épületek adómentességi kedvezményének 3 évre meg­hosszabbítása fölötti indítvány. A bizottság már elv­ben elfogadta Kármán Lajos ily értelmű indítvá­nyát ; időközben Markus is tett indítványt a köz­gyűlésen. Ma ez is fölolvastatott. Az eszme meg­­pendült a mérnök és építész-egyletben is, mely szintén adott be a tanácshoz egy emlékiratot, mely­ben a 3 évi adómentesség megújítását a törvényho­zásnál kérelmezni javasolja. A ma felolvasott me­morandum alapos érvekben bővelkedik. Említettük, hogy a közép­­bizottság a határidő hosszabbítás elvi elfogadása után az indokolt elő­terjesztés elkészítésére a 7-es bizottságot hívta fel. Ezen előterjesztés a meghosszabbítás mellett azon érveket hozza főleg fel, hogy az 1875. 4. t. ez. kelte óta az építkezési kedv nagyon éledt; azóta t. i. a hatóság 10 négy emeletes, 47 három emeletes, 318 földszinti házra s 68 vegyes toldalékra adott ki építési engedélyt;­­ most, a határidő lejárta felé azonban az összes építkezés csak a mindennapi szükség kielégítésére szorítkozik, nagyobb vállalatok nem létesülnek. Azonkívül sok a főváros kellő közepén a régi roz­zant ház, sok a beépítetlen telek, melyek adómen­tességi kedvezmény nélkül nem egyhamar épülnek be és fel. A kedvezmény meghosszabbítása közgaz­dasági szempontból is szükséges, mert óhajtandó, hogy a tőke a hazában maradjon. A monarchia szomszéd fele nem­régiben nagyobb körre, 4 évre adott adómentességet az uj épületeknek s az üzleti tőkepénzesek ott majd bizonyára jobb talajt talál­nak elhelyezni tőkeiket. Az ipar, kereskedelem pang, az iparos adóját is alig tudja megke­resni ; kell, hogy foglalkozást adjunk az iparosok­nak. A kedvezményi határidőt azért is meg kell hosszabbítani, mert a közegészségi viszonyok javí­tása égető szükség, ez pedig leghathatósabban előmozdítható az építkezési kedv fokozása által; épülnek házak, élesül a lakás, a szegény is képes lesz egészségesebb helyre költözni. Különben a főváros már 1874-ben elrendelte az egészségtelen és pinczelakások kiürítését fokozatosan. Ezek alap­ján javasolja a bizottság, hogy az országgyűléshez terjeszszen fel kérvényt a közgyűlés az 1875. IV. t. cz.-ben megadatott fővárosi építkezési adómen­tességnek 1880. augusztus 1-ig kiterjesztése tár­gyában, még pedig sürgősen. Három év főkép azért elég, mert az építkezési kedv fölélesztése és az iparosok foglalkoztatása a főczél. Hogy pedig az építkezési kedv még jobban éledjen, elrendelendő volna, hogy 1880. aug. 1-ig minden egészségtelen és pinczelakás kiürittessék,­­ és hogy a vámsorompón belül ne legyen szabad tovább tűzifa-raktárakat tar­tani. Steiger volt az egyetlen szónok az első pontra nézve; elmondta, hogy bár tudja jól, miként a most épült házakba fektetett tőkék kárt szenved­nek a kedvezmény meghosszabbítása által s midőn adóalapot akarunk teremteni, sok háztulajdonostól elveszszük azt. (Helyeslés.) Mindazáltal ő a kér­vényt teljes szívvel pártolja, mert a fővárost szé­píteni s az iparosokat foglalkoztatni kell. A sür­gősséget tekintve pedig jónak látná, hogy a kér­vény egyúttal a pénzügyminiszterhez is felmenesz­tessék. A bizottság erre elhatározza, hogy elő fogja terjeszteni a közgyűlésnek, mikép kérvényt menesz­­szen az országgyűléshez, a kormányhoz s különö­sen a pénzügyminiszterhez az 1875. IV. t. cz.-ben biztosított 20—25 évi adómentességnek 1880. aug. 1-ig meghosszabbítása tárgyában. A gyűlés egyéb tárgyai aprólékos ügyek voltak. HÍREK. — Jan. 31. — Hivatalos. Kinevezések. A m. kir. igazságügymi­niszter Pethes Pál jászberényi kir. járásbirósági aljegyzőt az ottani kir. törvényszékhez jegyzővé, Nagy Lajos téb­i kir. járásbirósági dijnokot ugyanazon kir. járásbírósághoz, Vay Lajos kisvárdai kir. járásbirósági dijnokot a miskolczi kir. járásbirósághoztirnokokká és Deák János nagykállói lakost a nagykállói kir. járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá ne­vezte ki. — Előléptetések. A m. kir. honvédelmi miniszter a vezetése alatt álló minisztérium számvevőségéhez Kuln Má­tyás I. osztályú számtisztet II. osztályú számtanácsossá, a m. kir. pénzügyminiszter Beusz József fogyasztási adósze­dőt a lánczhid hivatalnál pénztárnokká, és Gylfó István pénzgyűjtőt, jelenleg ellenőr helyettest, ugyancsak a láncz­hid hivatalhoz ellenőrré nevezte ki. — Névváltoztatások: Fleischmann Sándor komáromi lakos vezetéknevének „Füredi‘‘-re, Dr. Punczmann Béla bu­dapesti lakos vezetéknevének „Pártok“-ra kért átváltoztatása megengedtetett. — Uj egyesület. A soproni irodalmi és művészeti kör alapszabályai a m. kir. belügyminisztérium által a bemuta­tási záradékkal elláttattak. — A kassai ügyvédi kamara káréból. A kassai ügy­védi kamara ré­séről ezennel közhírré tétetik, miszerint Vitányi Bertalan ügyvéd szerencsi lakos, a kamara ügy­védi lajstromába folytatólag felvétetett. — A király 400 irtot ajándékozott a szepes­­megyei Illésfalu tűzkárosult lakosainak. — legfőbb fegyelmi tanács névsorát mi is közöltük s e névsor hiányos volt, a mennyiben Bónis Sámuel ur neve kimaradt belőle, nem a saját hibánkból, hanem azon forrás fogyatékos­sága miatt, a melyből többi laptársainkkal együtt merítettünk, velök egyetemben a mulasztást elkö­vettük. — A báttaszéki uradalom ügye elintézést nyert a magyar és osztrák kormány közt. Mint Bécsből jelentik, Trefort miniszter tegnap meglátogatta az osztrák kultusminisztert Stremayert, valamint a Theresianum igazgatóját Schmerling lovagot, mely alkalommal a Theresianum ügyei­t évi tárgyalásuk után rendbe hozattak. Mind a két miniszter aláírta a szerződést, mely szerint a Theresianum tulajdo­nát képező báttaszéki uradalom a magyar alapít­ványi alapok közé bekebeleztetik, és jövedelme ki­zárólagosan csak magyar növendékek részére for­dítható.­­ Az országgyűlés húsz képviselője ma reggel a konstantinápolyi küldöttséghez következő távirati üdvözletét intézte: „Alálírott képviselők a küldött­ségnek a nemzet közérzületét kifejező vállalkozá­sukhoz elismerésüket fejezik ki és szerencsés meg­­menekülésökhöz örömüket nyilvánítják.“ Az aláírt nevek közt vannak : Bánhidy Béla­­, Földváry Mihály, Ragályi Gyula, Fáy B., Sztupa György, Pap Gábor superintendens, Kovácsy Gyula, Metz­­ner Gyula, Szontágh Pál gömöri, Hets Károly, Mik­lós Gyula, Szluha Benedek, Gullner Gyula, Boda Sándor, Lukács Béla, Varga Károly stb. . A konstantinápolyi küldöttség megérkezésé­nek napjáról még nincs biztos hír. Fogadásukra nagy előkészületek történnek, noha tudva van, hogy az egyetemi ifjúságnak a rendőrség megtiltotta, hogy a hosszú és nevezetes útról visszatérő kollegákat a megérkezéskor köszönthesse, sőt — hír szerint — a vasutak mentén levő városok hatóságai szintén utasítást nyertek, hogy a tüntető fogadtatást ott is megakadályozzák. Ez intézkedések most elég tár­gyat szolgáltatnak beszédre, hírlapi czikkek írására és országgyűlési interpellációra. A fővárosban a polgárság körében alakítanak bizottságot, mely a fogadtatásról gondoskodjék. A kolozsvári egyetemi ifjúság az ottani rendőrségtől engedélyt nyert, hogy saját küldötteiket, Thoroczkay Lajost és Bágya Kálmánt díszszel fogadhassák, ha megérkezik. Me­netben fognak kivonulni az indóházhoz, lobogókkal és zeneszóval, s Czakó József mond üdvözlő beszé­det. Aztán pedig lakomát rendeznek a redouteban. A polgárság is föl van hiva, hogy vegyen részt az ünnepélyben. — A főváros idei költségvetésébe a kisebb kir. haszonvételek rovatába 300,000 frt jövedelem van fölvéve. A kerületi elöljáróságok által eszközölt összeírás, vagyis inkább az italmérők bevallása alap­ján az összegnek alig felére, t. i. 151,712 frt 60 krra lehetne számítani. A tanács ez eredményt el nem fogadhatja, mert mintegy 185,000 hektoliterrel kevesebb sör és bor van bevallva, mint a­mennyi az utolsó három év alatt átlag a vámon behozatott. Indítványozni fogja tehát a közgyűlés előtt, hogy a kerületi elöljáróságok megállapítása egyelőre csak az első évnegyedre fogadtassák el, újabb bevallások eszközöltessenek, s a fizetési tárczák csak úgy ál­líttassanak ki, hogy később még az esedékes illeték is befizetendő az első évnegyedre. Ha az uj beval­lásnak sem lenne kedvezőbb eredménye, akkor el­lenőrök alkalmaztassanak városszerte, kik a kimé­rendő italmennyiségre vigyázzanak. — A vadászati engedélyekért Pestmegye 1875- ben 10,344 frtot adott át az állami kincstárnak, 1876-ban azonban csak 8930 frtot, pedig azóta a Kis-Kunság is ide tartozik.­­ A Petőfi-szobor bizottsága jövő hétfőn, d. u. 3 órakor Tóth Kálmán alelnök lakásán (zöldfa­­utcza 29. sz.) ülést tart, s intézkedni fog, hogy Huszár Adolf szobrász megkaphassa a városligeti azon pavillont műsteremnek, melyben Eötvös szobrát is mintázta.­­ A természettudományi estély, melyen Her­man Ottó folytatni fogja előadását, péntekhez egy hétre, február 9-ikén lesz. A január 26-iki dátum­mal kiosztott belépti jegyek érvényesek maradnak febr. 9-ikére. — A nemzeti színházban holnap, csütörtökön a „Carmen“ operát szerepcserével adják elő. A bikaviador szerepét Láng helyett Odry fogja énekelni. — Halálozások. Özvegy Borbély Miklósné szü­letett Losonczy Izabella mélyen elszomorodott szív­vel jelenti elfelejthetlen emlékű kedves férjének, Roffi Borbély Miklósnak, boldog házasságuk ötödik, életének 65-ik évében, rövid betegsége folytán f. hó 29 én szívhüdésben történt gyászos elhuny­tát. A boldogult hideg tetemet február hó 1-én a refor­mált egyház szertartása szerint tétetnek a tisza­­derzsi sirkertben örök nyugalomra. — P.-Bánházá­­ról bori és borfeői Bory Károlynak e hó 27-én 69 éves korában történt halálát jelentik. — „Kemény Zsigmond társaság“ czim alatt M.-Vásárhelyen szépirodalmi társulat alakult, mely e hó 28-án Tolnay Lajos elnöklete alatt tartotta meg első ülését. A tisztviselőket még nem válasz­totta meg, várva a tagok nagyobb számmal való beiratkozását, a­mi biztatón indult meg. B. Apor Károly kir. táblai elnök, Gyarmathy Sándor kir. főügyész és Jenei Albert egyenkint száz forintos alapítványt tettek. — Körmöczbányáról írják nekünk: Felső vi­dékünk, mely tudvalevőleg nagyobbrészt nem ma­gyar ajkú lakosokkal bir, szemlátomást magyaro­­sodik és ezt leginkább tanintézeteinknek köszön­hetjük. Deák Ferencz nagy hazánkfia halálának év­fordulati napját Körmöczbányán is megülték. A m. kir. állami főreáltanoda tanári kara és ifjúsága f. hó 28-ikán reggel a helybeli plébánia-templomba gyűlt össze s onnan a főreáltanoda dísztermébe vonult, hol Schröder Károly a főreáltanoda igaz­gatója megnyitó beszéde után az ifjúság egy gyász­dalt énekelt, melynek szövegét Vizy Ferencz tanár és zenéjét Bella János karmester irta. Versényi György tanár rövid, de emelkedett szellemű emlék­beszédet mondott, egy növendék pedig alkalmi köl­teményt szavalt, melynek szövegét szintén Vizy Fe­rencz tanár irta. Záradékul az ifjúság a „Szózat“-ot énekli. Az ünnepély díszét emelte az is, hogy a tankerületi főigazgató, Klamarik János úr is jelen volt, ki alkalomszerű buzdító beszédet mondott az ifjúsághoz, és dicsérettel emlékezett meg az ünne­pélyt rendező igazgatóról és tanári karról. A fő­igazgató úr örömére szolgált, hogy az intézeti if­júság jelentékeny előhaladást tett nemcsak a ta­nulmányokban, hanem a magyar nyelv és hazafias érzelmekben is. Megígérte, hogy ezt a kormány­nak is tudomására fogja hozni.—Városunkban nagy érdeklődés mutatkozik a képviselőválasztás iránt is. Elhunyt képviselőnk Lehoczky György helyébe Pesty Frigyes jeles tudósunk, Justh József volt tu­­róczmegyei alispán és Rucska Tivadar államhiva­talnok vannak jelöltekül fölléptetve. De éppen most az a hír kezd elterjedni, hogy Justh József a je­löltségtől visszalépett. — Báli hírek. Holnap, csütörtökön a korcso­lyázók bálja van, s úgy látszik a legsikerültebb bál lesz. A jegyek jól kelnek, s díszes közönségre lehet számítani. — Az elsőgyermek-menhely javára rendezendő calico-bál, mely sorsjátékkal van össze­kötve, febr. 4-én lesz, s bizonyára most is oly né­pes és derült lesz, mint mindig. — A terézvárosi dub (sugárút 35. sz.) febr. 2-án hangverseny­nyel egybekötött tánczestélyt rendez. A műsor ez: Haydn­tól vonós négyes, előadják Salaba, Novák, Gschwindt és Niczky. „Az én dalom“, Gumberttől, énekli Heim Róza k. a. „Ledőlt szobor“, Petőfitől, szavalja Schwartz E. k. a. Dalok, énekli Grünwald úr. „Polaine“, hegedűn előadja Salaba, zongorán kiséri Gschwindt. „Mignon-keringő“, énekli Heim Róza k. a. „Humorisztikus előadás“ Hirsch L. úr­tól. — A józsefvárosi kör helyiségében febr. 3-án tánczvigalom lesz a szegény gyermekeket ruhával segélyző egyesület javára. A háziasszony tisztjére Pernhardt Jakabné urhölgy kéretett föl.­­ Az egy­éves önkénytesek báljának bizottsága a félreértések kikerülése végett tudatja, hogy a szétküldött meg­hívók, habár egyes személyre vannak is kiállítva, a czímzettnek családjára is vonatkoznak. A bál febr. 6-án lesz, s jegyek febr. 4., 5. és 6-ik nap­ján a „nemzeti szállodában“ válthatók.­­ Az osztrák állami­ vasút társaság igazgató­sága három főtisztviselőt, kik magyarul nem tanul­tak meg, a m. kir. vasúti főfelügyelőség figyelmez­­­tetésére osztrák állomásokra helyezte át, helyöket pedig magyarokkal töltötte be. — Utazás Kalocsáról Budapestre. A „P. N.“ Kalocsáról következő sorokat kapott ily czim alatt: „T. Valkay Imre pestmegyei főmérnök úr emlék­könyvében. Érsekünk dr. Haynald Lajos e napok­ban Budapestre utazott Kalocsáról. Képzeld csak, e rövid útra kellett neki egy tiszttartó, hatbéres, ásókkal, kapákkal bőven ellátva, hat ekocsis e­gy lovas, egy hintó, öt kocsi, huszonhét (27!) ló, egy zabhambár, egy mozgó szénaraktár, egy sereg jó­­kivonat az úthoz és végre ezeken kívül pinczetok és tarisznya. Mi mindnyájan arra fogadtunk, hogy az nap nem ér föl; gondolom, te is fogadtál volna velünk, hogy ily erővel képtelenség egy nap alatt fölérni. És rendes körülmények alatt nem is jutott volna fel, hanem ő exolája egy kis csalfasággal élt, a­mennyiben Kalocsától kezdve Soltig sehol sem ment az országúton. Solttól kezdve már felétek álom az utazás, no majd felénk is lesz a nyáron két lóval járható út, csakhogy azt nem ti csináljátok, hanem az, ki az ég madarai és a rétek liliomairól is gondoskodik. Isten veled ! Kalocsa, 1877. jan. 28.“ (Nekünk úgy tetszik, hogy a kikerült országút nem megyei itt.) — Egy sikkasztó bünpörét kezdte meg e hó ■ 22-én a becskereki törvényszék. A sikkasztó: Ke-

Next