Ellenőr, 1877. június (9. évfolyam, 180-232. szám)
1877-06-24 / 223. szám
A HÁBORÚ. A lapunk élén közölt térkép 3-ik lapját képezi a nagy vezérkari földabrosznak. A három lap öszszeillesztésére utbaigazítóul a következő ábra 3s szolgál: Szilisztria 1- 2. Viddin Ruszcsuk Budapest, június 23. Mezőinken dús élő kalászban az isten áldása; virágos réteken buja termést fodroz hullámzóvá az esti szél: annyi sanyaruság után végtére egy ígéretes éven pihen meg a gazda szeme, melylyel együtt sír és örül a pangó ipar, a meglankadt üzlet, kimerült forgalom. Uj remény, uj bizalom száll mindenüvé, hol a munka végénél keresi boldogulását a szorgalom ; a magyar tűzhelyek oly ritka vendége: a megelégedés újra szállást keres rég elhagyott helyén s újra jó kedvvel, friss erővel néz a magyar ember ország jövője elé. Kinek volna lelke e sokat zaklatott nemzettől elrabolni a rég várt üdülést ; s munkája és isten pazar jókedvének gyümölcsét kalandos czélokért hiú ábrándokban elfecsérelni, kifosztani! Kinek volna lelke elvenni a kalászos rónáról a munkás kezet, hogy posványos vizek gázlóin, sivár sziklák között embersorokból rendezzen aratómezőt a halálnak egy oktalan csiny kedvéért. Ne kisértsétek a józan észt, ne bélyegezzétek meg ismeretlenbe az emberek lelkiismeretét. Az nem lehet, hogy e monarchiának legyen oly gonosz szelleme, mely ez égbekiáltó bűnt sugallaná neki. S ha volna: nem lehetnek szabad nemzetek annyira elkárhozottak, hogy zsibbadtan hulljon alá gyáva ölbe a kéz, mikor a bűnt elkövetni látják. Ha beszélni hallunk vért, vagyont, becsületet elpocsékolni kész hitvány tervelésről, mely a népek akarata ellen ország érdekeivel s állami és nemzeti létünkkel öszszeütköző czinkosság szerével merne keresni megvalósulást, pörbe szállni szeretnénk a végzettel, hogy ily önmegalázó, önlenéző hiszékenység létezhetését ki nem zárja az élni való nemzetek köréből. Elképzelhetlen, hogy mert ily nyomorultnak, ily semminek tartani ember, ki magyarnak írja magát, az alkotmányos szabad Magyarországot. Elképzelhetlen, miként terjed el az őrült gyanú, melynek megvalósulhatása egyértelmű volna a monarchia vezér népeinek elsülyedésével , a semmiségbe. Az a gyanú, hogy a muszka tervek előmozdítására, Törökország kifosztására indulnak hadaink, hogy barátunk vérében fürösszék fegyverüket. A mi képzeletünk nem bírja így megbélyegezni magát, a nemzetet és a monarchia vezetőit. Mert mi úgy érezzük, hogy az államok politikája csak a népek akaratával egy nyomon haladva érheti el czélját. És úgy tudjuk, hogy a vezérnemzetek akarata e monarchiában elég érthetőleg nyilatkozott. Csalódhattak, tévedhettek monarchiánk vezetői sokban: ez egyben soha. S ha megfeledkeztek is sok mindenről talán, nem feledhették el, hogy az államhatalom egyetlen biztos szövetségese a polgárok közvéleménye ; ezzel mindent, e nélkül semmit, ennek ellenére csak kárhozatot és romlást szerezhet. Nem: a monarchia vezérnemzeteinek akarata ellenére egy szurony se villanhat meg az ország határán, mióta e határon belül az alkotmány az úr, mely elűzte diadalmasan e szent födél alól a szuronyra támaszkodó hatalom elviselt, megcsúfolt, tehetetlennek bizonyult elvét, a király és haza dicsőségére. Nem : a magyar fiúk vérét nem onthatják czélokért, melyek nem a magyar nemzet czéljai; s nem nyúlhatnak a magyar apák zsebébe pénzért, érdekek nevében, melyek nem mieink. ... És mégis hamar úgy fordulhat, hogy omlani fog véretek, szegény magyar fiuk, mégis megháboríthatnak üdülésedben sokat hányatott nemzetem. A hullámzó rétek kövér rendjeitől, s a kalászos áldás képeitől riadó szólítja el a nemzet virágát. A tűzhelyeknél, hová újra visszatérni kezd a megelégedés, üresen marad egy-egy hely, vetetlen egy-egy ágy. Örökre tán. A halál kaszája peng. A háború hi, az érdek küld, a becsület parancsol. Talán már holnap, talán még ma. De nem lesz panaszos nekünk a kötelesség, mely a trón és haza oltalmára szólít, míg kétségbe nem estünk alkotmányos garancziáink értéke, alkotmányunk őreinek ébersége s helyes gondolkodása fölött. Mert ezekben bízva, amazok értékét becsülni, kell, hogy rendületlen legyen bennünk a tudat, hogy csak a végső kénytelenség vonja ki kardunkat hüvelyéből, s csak oly czélokért, melyeket a nemzet lelkesedése az áldozatok minden terén követhet, s emelt fővel vallhat magáénak a közvélemény, mely összezúzó felháborodással torolná meg a nemzet érdekeibe, becsületérzésébe ütköző kalandos terveket. Budapest, június 28. A képviselőház mai ülésén megindult a keleti vita, melynek nagy érdeklődéssel nézünk elébe. Méltán. A kezdet után ítélve, higgadt és tárgyiasnak ígérkezik a vélemények nyilatkozása. Kaas Ivor báró igen találóan ecsetelte az okokat, melyek Bosznia elfoglalását monarchiánkra nézve nem teszik kívánatossá. S maga Simonyi Ernő is igyekezett a tapintatosságot keresni, habár mégsem találta mindig. Alább egész terjedelmében közöljük e beszédeket s csak azt óhajtjuk, hogy minél magvasabbak csatlakozzanak hozzájok annak megbizonyitására hogy a keleti politika lényegére nézve nincs eltérés a képviselőház árnyalatai közt sem, valamint nincs a sajtóban és a közvéleményben. Ha valaha most van egységünkben erőnk, kik egységet bizonynyal nem fogja megzavarni némely tollas individuumok szitkolódása, kik alőtt szent, csak az a törekvés, hogy tollak, szájuk szenye összhangban legyen a gondolatok piszokjával, mely agyukban poshad. A muszka átkelt a Dunán. Éjfél után 1 órakor kaptuk meg Konstantinápolyból a távirati megerősítést, a muszka forrásból már éjfél előtt megérkezett hirnek, hogy az oroszok Macsin és Szakcsa között s alább Hirsovánál is kisebb csapatokban átkeltek a Dunán. Az orosz forrás 3000-re teszi a Macsinnál átkelt sereg számát, melyből 6000 lett, mire Párisba érkezett róla a hír az „Agence Havas“ útján, mely intézet arról is tud, hogy Brailánál készen van a híd. Beszélnek csatáról is, mely közvetlenül Macsin megvívását fogja eredményezni. Valószínűbb azonban, hogy e csatát még csak ezentúl kell majd megharczolni és megnyerni az oroszoknak. Bizonyosat tudni nem lehet. Fölösleges tán megjegyeznünk is, hogy a Dobrudzsába történt sporadicus átkelések éppen nem tekinthetők valami nagy sikernek s inkább csak arra vannak számítva, hogy a törököket több helyütt nyugtalanítsák az alatt, mig a főátkelést, mint az alább olvasható eredeti táviratunkban jelzett csapatmozgalmak elárulják, Nikápoly vagy Gyurgyevó táján fogják megkísérteni. (Éjjeli posta) A „N. fr. Pr.“ mai esti lapjában ezeket jelenti: Mint velünk közlik, Ausztria-Magyarország részéről úgy az orosz, mint a török kormánynak, s illetőleg azok itteni képviselőinek, közlések tétettek a jelentett „katonai intézkedésekről,“ s az azokkal összefüggésben levő szándékokról. Londonból ma hozzánk érkező jelentések megerősítik, hogy a st.-jamesi cabinet részéről, mihelyt az oroszok a Dunán átkeltek, Anglia actio eljárása van kilátásba véve, melylyel azon czél lesz egybekötve, hogy reális alapot adjon a dolgok tovább fejlődésére és megoldására való angol befolyásnak, úgy látszik azonban, hogy a háborús czélokra való hitelmegadásról szóló hírek azon 5 milliós hitel összetévesztésén alapulnak, mely az indiai deficit fedezésére van szánva. A nagy ütközet Delibaba mellett. A „Daily Telegraph“ következő távirati tudósításokat vette a delibábai ütközetről Erzerumból jún. 19-től: Az ide érkezett tudósítások szerint az egész török vonal hosszában heves csata vivatott Delibába közelében. A csata több maneuverrel kezdődött a gyalogságnak, hathatós támogatás mellett, sikerült visszanyomni az oroszokat, de mindkét fél sokat vesztett. A puskatűz rendkívül heves és pusztító volt. Az ütközet csakhamar általános és vérontó lett, a tartalék a tűzbe vitetett. Rövid ideig csak a derékhad és a törökök jobb szárnya küzdött. De az oroszok csakhamar nagy erőfeszítést tettek jobb szárnyukon, és sikerült nekik oly állást foglalni el, honnan tüzérségük uralkodott a török jobbszárny fölött. Az oroszok ágyúi rettenetes kereszttüzet fejtettek ki a magaslatokról, mely a törököket komoly veszteségekkel fenyegette. A török megerősítvén tüzérségüket, újra fölvették a küzdelmet, erős tüzelést folytattak, így rendes ágyúcsata fejlődött ki. E közben az oroszok együttes támadásokat intéztek mind a két szárnyon nagy számú gyalogsággal és lovassággal, így előnyomulva minden ponton és öldöklő ágyutüzelést fejtve ki a törököket visszavonulásra kényszerítették, kik küzdve és teljes rendben vonultak vissza a passzini síkságra. Ugyanazon lap ezen ütközetről a következő részleteket közli: Az oroszok minden fegyvernemből igen jelentékeny erőt toltak előre Jedi-Kán felé, és a dombokon könnyű csapatokat helyeztek el. A törökök Jaka nevű helységbe vonultak vissza, mely nyári juhpásztortanya. Következő reggel hat órakor, jelentéktelen előőrsi csatározások után, az oroszok kifejtették erejüket Jedi-Kánban. A törökök azonnal hat tábori ágyúüteggel, és három hegyi ágyúval az ellenség fogadására siettek. Két üteget és hat zászlóaljat visszahagytak az út védelmére és tartalékban a falu mellett. Déltájban a törökök az oroszokra bukkantak mintegy hat mértföldnyire Tahdtól. Rövid idő múlva a nehéz orosz ütegek az elfoglalt hegyhátról sűrű és jól irányzott tüzet fejtettek ki azon orom ellenében, melyet a török csapatok elfoglaltak, melynek folyamában Arnold Kembal tábornok és Norman kapitány nagy veszélyben forogtak, az utóbbi szétrobbant lövegforgács által megsérült, egy török ezredes pedig megöletett. Szombat reggel 6 órakor hat orosz erős hadoszlop általános támadást intézett, pusztító ágyutűz támogatása mellett, de a lövegek a czélpont előtt hullottak be. Midőn már közel voltak a törökök, tartós és hathatós tűzzel fogadták őket. De az oroszok ennek daczára előre nyomultak, és miután sikerült nekik a két állás közötti hegyhátat elfoglalniok, erős hadosztályt küldöttek a török jobb szárny megkerülésére. Az orosz ágyuk pusztító tőzének két óra hosszat kitéve, a törökök bámulatos vitézséggel állottak ágyúik mellett, meg nem félemlítve veszteségeik által. Midőn az orosz csatárlánczok lejöttek a hegyhátról, bámulatos ügyességgel választották meg a talajt, és rendkívül gyorsasággal tolták előre mellvédeiket. Ha ezt nem teszik, igen kemény veszteséget szenvedtek volna, oly kitünőleg folytatott tűzzel fogadtattak. Kilencz órakor az oroszok négy tábori ágyút helyeztek el a hegyháton, mely képessé tette őket, hogy majdnem az egész török homlokot végig pusz TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Bécs, jun. 23. (Eredeti távirat.) A török csapatok a Zeta völgyében egyesültek. Újból jelentik Bajazid visszavételét. Czettinye, jun. 28. Hat napi küzdelem után, és 7000 ember veszteséggel, Szulejman pasa ma a Zeta balpartjára ment át, hogy Spuznál egyesüljön Ali Szaid pasával. Kondon, jun. 23. A Reuter ügynökségnek jelentik Konstantinápolyból e hó 23-ról. (Hivatalos.) Herczegovinában és Albániában mind a két török hadtest egyesült és Czettinnye ellen vonulnak. Kladova, jun. 23. (Eredeti távirat.) Tegnapelőtt délben a kalafati ütegek ágyúzást kezdtek Viddin ellen. A törökök erősen viszonozták a tüzet, mely sötét estig tartott. A török löveg valamennyi szétrobbant. Két kalafati ház romba dőlt, sok megsérült, a sánczokban 8 ember megöletett, 20 megsebesült. Tegnap ismét megkezdték az ágyúzást. Yiddinben nagy tűz látható. Kalafátban ismét sok a kár, az ütegek körül is, hol sok a sebesült. A halottak száma még nincs constatálva. Csctatge-Gúlában uj üteget állítottak föl. — Az orosz csapatok zöme Szlatinából Turnu-Magurdlibe megy. Braila, jun. 23. (Eredeti távirat.) A macsini magaslatok ellen reggeli 9 órától 11-ig folyt a harcz. Az oroszok ágyukat zsákmányoltak s sok törököt fogtak el. A törökök vesztesége ismeretlen. Az oroszok tetemes veszteséget szenvedtek. A harcz folytatása kilátásban van. Macsin komolyan van fenyegetve. Bukarest, jun. '*3. (Eredeti távirat.) Közvetlenül a Dunán való átkelés megtörténte után a czár vissza szándékozik térni Czarszkoje-Szelóba. Kladova, jun. 23. (Eredeti távirat.) Az orosz-román cooperatio esetére Tum-Szeverin körül egy hadtest fog összepontosíttatni. Az elszállásolás végett már intézkedések létettek. A kereskedelmi körök attól tartanak, hogy a hajózás Szeverintől alá Grúzáig legközelebb fennakad. Konstantinápoly, jun. 23. {Eredeti távirat.) A török flotta egy része parancsot kapott, hogy a görög vizekben czirkáljon. A kormány Kandia szigetét ostromállapotba szándékozik helyezni. Bécs, jun. 23. (Eredeti távirat.) A „N. W. Tagblatt“ híre szerint Andrássy kijelentette a török képviselőnek, hogy a monarchiát a határon végbemenő események kényszerítették a figyelő hadtest fölállítására. Erről Novikoff is értesíttetett, azon hozzátevéssel, hogy ha a porta továbbra is képtelen volna a monarchia határain túl levő állapotokat megszüntetni, Ausztria arra fogja magát kényszerítve látni, hogy megszállja az illető bosnyák területet. (A ,,Neues Wiener Tagblatt“ igen roszul tudja ezt a dolgot. A tény az, hogy ily hóbortos nyilatkozatokat nem államférfiak, hanem őrültek szoktak tenni. A „Neues Wiener Tagblatt“ ily „hallomásainak“ titka egyébiránt az, hogy az orosz követség által engedi magát bolonddá tétetni. Szerk.) BéCS, jun. 23. (Eredeti távirat.) Vasszilcsikof orosz követségi tanácsost egyik pétervári gyógyintézetbe vitték. A londoni tudósításnak, mely a hadi készületekre kívánt hitelről szól, nagy fontosságot tulajdonítanak, és lehetséges, hogy a Bécsben jelzett actióval összefügg. Braila, jun. 22. (Eredeti távirat.) A „Deutsche Zeitungénak jelentik: A czár ideérkezése holnapra, szombatra halasztatott. A dunai átkelést a 4-ik hadtest, mely a 17. és 18. hadosztályból áll, továbbá 5000 kozák, mintegy 100 ágyúval fogják végrehajtani ; a parancsnok Zimmerman altábornok. A czáron kívül Károly fejedelem is jelen lesz az átkelésnél. BéCS, jun. 23. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Pressernek jelentik Bukarestből: Oroszország szándékait Montenegro veresége megváltoztatja. Az oroszok Szerbiában és Görögországban háborút akarnak támasztani, anélkül, hogy az illető kormányokat erre elyadíroznák. Górcsákót állítólag figyelmeztette Riszticset az Ausztria részéről fenyegető veszélyekre, s különösen hangsúlyozta azt, hogy Szerbia nem elég erős arra, hogy háborút viseljen. Milán fejedelem várja be a dunai átkelést. Oroszország Szerbiával szemben épp oly kevéssé vállal garanciát, mint Romániánál. A kőéletekre való pénzt Ignatieff megígérte. Páris, jun. 23. (Eredeti távirat.) A „Mémorial Diplomatique“ jelenti: Nubar pasa értekezett Derby-vel, mint hírlik, egy Egyiptom esetleges megszállását illető converttióról, hogy Oroszország Konstantinápoly elfoglalásában megakadályozva legyen. London, jan. 23. (Eredeti távirat.) A „Presse“-nek jelentik: A kormány nagy erőfeszítéseket tesz, hogy Ausztria-Magyarországot a kereskedelmi és vámszövetség megújítására bírja, az utólagos szerződésben megállapított tarifa kezdeményeivel és egy angolt delegált meghívását kívánja a német-osztrák-magyar tárgyalásokhoz. Az osztrák-magyar részről történt visszautasítás daczára, egy angol delegált Párison keresztül útban van Bécs felé. Konstantinápoly, jún. 23. (Délután) A szultán Hasszán herczegnek egy gyémántokkal ékített kardot és két lovat küldött. Hasszán holnap Várnába indul. — Szulentan és Ali Szaid hadosztályai egyesülten nyomulnak Czettinye ellen. Biztosan hírlik, hogy az oroszok és Mukhtár pasa között valamint Erzerumnál ütközet folyik. Bécs, jun. 23. A „Politische Correspondenz“ következő szorosan hivatalos jellegű communiquét közöl : Az utóbbi napokban megjelent különféle tudósításokkal szemben, melyek az Ausztria-Magyarország részéről elhatározott katonai rendszabályokról szólnak, kénytelenek vagyunk, hivatkozással az ismételve ide vonatkozólag tett nyilatkozatot újólag emlékezetbe hozni, hogy a kormány a lapoknak semmiféle tudósításaiért nem vállal felelősséget, kivéve a „ Wiener Abendpost“-nak és a ,,Politische Correspondenz“-nek különösen jellegzett tudósításait. A forgalomban hagyott híreket ami illeti, határozottan constatálhatjuk, hogy a kormány egyrészről a jelen helyzettel szemben nem feledkezhetik meg kötelességéről, minden lehető eshetőséget idejekorán jól megfontolni, hogy a birodalom minden érdekeit megóvja a sérelemtől, de hogy másrészről az esetleges katonai intézkedéseket illetőleg ez óráig még semmiféle irányban sem hozattak tényleges határozatok. Pétervár, jan. 23. A „Golosz“ fejtegeti a suezi csatornának az angol által való esetleges megszerzését, s azt mondja, hogy ezt Oroszország nem ellenezné, mert a keleti kérdést akkor megoldhatná az orosz érdekekkel összhangzó értelemben ; a suezi csatornának Anglia által való megszerzése szabaddá tenné Oroszország kezeit, és fölmentené a szükségességtől, hogy cselekvési szabadságát korlátozza, nehogy a többi hatalmak féltékenységét fölébreszsze, kik néha drágán fizettették meg Oroszországgal semlegességüket. Ezen sürgönyhöz azon megjegyzés csatoltatik, hogy ámbár a „Golosz“ nagy elterjedt lap, de irányadó körök által közlemények nyilvánítására nem használatiktítják. Ezen pillanattól kezdve a törökök vesztesége igen jelentékeny volt, tüzérségük leszereltetett, embereik sűrűen hullottak, és gyalogságuk minden támogatás nélkül gyilkos tűznek volt kitéve. Több mint húsz perczig az ottománok rendületlen vitézséggel állották ezt az új támadást, s ekkor történt, hogy vezérök Mehemed pasa, karddal kezében, élőkön elesett. Ám a török tisztek követték vezérök hős példáját, és bátorították bajtársaikat a kétségbeesett viadalban. Növelte a bajt az, hogy a lőszer fogyatkozott, s sok hasztalan lovassági és gyalogsági tüzelés folyt. 9 óra 45 perckor az orosz tűz betű szerint végig szántotta a földet, bombáik úgy hullván, mint a kőzápor. Oldalmozdulataik most nagy erővel megkezdődtek, megelőzve egy vasgolyó-vihar által, mely széles réseket támasztott az ottomán derékhadban, az első sorokat darabokra szaggatva. A magaslat, melyen a törökök az ütközet kezdetén állottak, nem volt többé tartható. Az ottomán holttestek halma ezen a magaslaton monumentuma a bátor, félelmetlen vitézségnek. Az életben maradottakat az oroszok 11 óra 45 perczkor visszaüldözték. A törökök 350 foglyot és 1000 halottat és sebesültet vesztettek. Kemball tábornokot lovának gyorsasága mentette meg, a kozákok minden áron foglyul akarván őt ejteni, mert azt hitték, hogy angol tiszt a parancsnok. Mukhtár pasa még mindig válságos helyzetben van Koran-Duzseben. A törökök bátran tartják magukat, s azt mondják, hogy döntő ütközetet vívnak azon a helyen, ahol állnak. A derékhad most igen erős állásban van. Az oroszok átkelése a Dunán. Konstantinápoly, jún. 23. este. (Hivatalos.) Az oroszok: azon körülményt, hogy a török erők Dobrudzsában csekélyebb számnak felhasználták és múlt éjjel nagy számban Macsin és Iszakcsa között, továbbá Karacsaczin mellett Hirsova környékén a Dunán bárkákon átkeltek. A törökök eleinte ellenálltak és az oroszoknak veszteséget okoztak, de csekély számuk folytán vissza kellett vonulniok, mire az oroszok az említett két ponton az átkelést folytatták és e szerint egy nagy ütközet közel álló. Braila, jún. 22. Körülbelül 8000 orosz kelt át a Dunán Galacznál múlt éjjel, a kozákok lovait és az ágyukat tutajokon szállították át, melyek védőkészülékekkel voltak ellátva; az orosz gyalogság a partra érve nem a Duna mentében nyomult előre, hanem a hegyek mögött az ország belsejébe tartott, és makacs küzdelem után a basibozukokkal a Macsin fölött uralkodó magaslatokat elfoglalta, a küzdelem kora reggeltől délig tartott. Macsin bevétele rövid időn bekövetkezik. Páris, jun. 23. Az „Agence Russe“ táviratot közöl Brailából 22-ről, mely szerint Galacz előtt 6000 orosz kelt át a Dunán, a macsini török helyőrség visszavonult, a híd Braila mellett kész. Bécs, jun. 23. A „Polit. Correspon“-nek távírják Galaczból 22-éről. A czár ma éjjel érkezik Brailába, hol a dunai híd ma készült el, holnap kelnek át az oroszok a kicsitnél elhelyezett orosz üteg oltalma alatt. Az oroszok nagy mennyiségű naszádot láttak el pánczéllal, gőzgépekkel, és ily módon úszó sánczokká silakitot.Gucát nyolcat. A kilenczedik orosz hadtest, mely az orosz jobbszárnyat képezi, az Aluta balpartján a Dunához vonul. EGYÉB TÁVIRATOK. Zágráb, jun. 23. A mai rector-választás alkalmával dr. Brestyenszky Sándor választatott meg, de ez köszönettel utasítá vissza a választást, azután dr. Vojnovics Costa választatott meg. Kopenhága, jun. 23. A miniszterek magán pert indítottak a baloldaliak elöljárói ellen, kik a minisztereket törvényszegéssel vádolták. Stónia, jun. 23. Clericdis lapok közlik a pápának tegnapi allocutióját, melyben köszönetet mond a jubilaeuma alkalmából tett nyilatkozatokért. Olasz tudósítások szerint Mac-Mahon levelet intézett a pápához, melyben köszönetet mond a kapott Pius-rendnek nagykeresztjéért. I’áris, junius 23. (Zárlat) 3% Évjárulék 69.60. Olasz Évjárulék 69.65. Mobilier Hitelr. 130.— Töröksorjegy 23.50 5°/0 Évjárulék 105.65. — Osztr. államvasut 457.—• Lombard 151—. Osztr. földhtelrészv. —.—. A feloszlatás! vita a franczia senatusban. (Éjjeli posta.) — „N. fr. Presse“ távirata. — Páris, jun. 23. A végső szavazást zajos vita előzte meg. Berthanid (balközép) cáfolja a feloszlatási javaslatot. Ez káros politikai és vallási harczot idéz elő, és a parliamenti uralmat a személyes septennatus alá rendeli. Máj. 16-ka alkotmányos ugyan, de nem parliamentáris. A választások plebiscitum jellegét fogják magukra ölteni, melyben két nagy név fog egymás ellenében küzdeni: a forradalom mellett Thiersé, az ellenforradalom mellett Mac-Mahoné. Broglie téved, midőn Gambettát állítja föl a tábornagy ellenében. Gambettát mély törvényes szellem lelkesíti, és sohasem viselte magát mint forradalmár. Berthauld fölemlíti, hogy Versaillesban „Császárság“ czím alatt új lap indult meg, ez a föloszlatást már kimondotta és a senatorokat „a községek tanácsának“ nevezte (Általános fölindulás). Váljon a kormány, kérdi szónok, kihirdeti-e az ostromállapotot, daczára, hogy nincs joga hozzá ? És mily mérvben akarja támogatni jelöltjeit? Berthauld kéri, hogy a tábornagynak semleges személyét és nevét ne compromittálják; kérdezi továbbá, hogy a lapok forgalmát mily mértékben akarják megengedni ! Egyik departementben még a Journal des Débats-t is eltiltották már. Továbbá miként fognak a kereskedelmi szerződések föntartatni ? A választásokat siettetni kell, hogy idejében elfojtsanak minden harcziatgyújtó anyagot. Mily joggal tartották magukat a miniszterek bizalmi férfiaknak? Broglie minden pártot megcsalt. Jó lesz visszaemlékezni az 1830. évre ! Három párt egyesült a köztársaság ellen ; ezek közül kettő hatalmasan fog csalódni. Ki a csaló ? A senatus, midőn jóváhagyja a föloszlatást, saját vesztét idézheti elő. Brunet közoktatásügyi miniszter kinyilatkoztatja : A válság okai már eléggé kifejtettek az elnök levele által. A volt, mindenesetre kissé heves, miniszterelnöknek azt válaszolja, hogy Francziaország dönteni fog közte és a tábornagy közt. Simon közbekiált: Senki sincs jogosítva kétkedni szavaimban. Brunet folytatja. Az összeütközés egyedüli oka az, hogy a helyzet elviselhetlenné vált. Arago félbeszakítja a szólót, és az elnök (Audiffret Pasquier) által rendreutasíttatik. Brunet: A volt igazságügyminiszter a szószéken helytelen okiratot közölt, és az igazságszolgáltatás ellen merényletet követett el. E szavaknál zaj támad. Rendreutasítást kívánnak. Elnök inti a minisztert, hogy ne sértse volt kollegáit. Brunet menti magát. A megszakítás folyton tart. Az elnök többeket rendre utasít. Teszelin fölkiált: A miniszter maga is tagja volt a vegyes bizottságoknak ! Brunet folytatja: Minden conservatív meg volt félemlítve a radicalizmus terjedése által, és kérdezték, hogy mi lesz a tábornagyból ? Azt mondták, hogy a miniszterek nem szabadok, nincsenek a parlamentben, ahol helyük lenne, hanem az előcsarnokokban. Az igazi miniszterelnök nem ült a miniszteri székben. A miniszterek oly protectiót fogadtak el, mely nem igen keltett bizalmat. Ez által a tábornagy veszélyeztetve volt. Elnök újra rendreutasítja a minisztert. Brunet folytatja : A tábornagy kénytelen volt, ha férfiakat választani és ezekre bízni az ügyeket. Azt hiszi, hogy a veszély növekedni fog, azért kéri a föloszlatást. Mi csak nevetünk azon lehetőség fölött, hogy a választásoknál legyőztetünk, mi bízunk a sikerben. A választók meg fogják ismerni a maneouvret, melynek segélyével eddig meghamisították a közvéleményt. Látni fogják az örvényt, mely tátongott és nem választanak radicalism A kormány programmja össze van alkotva azon gyűlöletből és félelemből, melyet a radicalismus okoz. A kormány semmiféle államcsínyt nem csinál , csak a mérsékelt köztársaságot akarja védeni. Az ostromállapot sem fog bekövetkezni, ha a radicálisok nem fogják a kormányt erre kényszeríteni. Ők az erkölcsiséget akarják védelmezni. Külső veszély nem fenyeget. Francziaország a békét akarja. Martel azt mondja, hogy őt megtámadták, mert rászólólag nyilatkozott volt a „vegyes bizottságokról“. Hogy a besangoni törvényszék ítélete, nem háborította föl Bronezt, az sajnálatos ; minden tisztességes conservativ föl volt miatta háborodva. Igazolja aztán saját eljárását. Yahoulaye ellene szól a feloszlatásnak. Kérdi, hogy Francziaország csakugyan alkotmányos kormány alatt él-e, vagy a személyi régime felé hajt-e. Tekintsenek — úgymond — Belgiumra, Angolországra, Németalföldre s hasonlítsuk össze ezeket Francziaországgal. Nálunk nem a miniszterek fedezik az állam fejét, hanem az államfő fedi minisztereit. Itt van például a tábornagy levele. A tábornagy irhat mindenféle levelet, a köztársaság elnöke azonban csak olyan iratokat tehet közzé, melyet miniszterek ellenjegyeztek. A tábornagy levele ennél fogva nem létezik, mert nem a köztársaság elnökétől ered. Tévedés tehát azt mondani, hogy az elnök kívánja a feloszlatást; nem ő, hanem a miniszterek tezik ezt, midőn az elnök felelősségét tolják előre. A miniszterek egyáltalában abban tetszenek maguknak, hogy mindenütt a tábornagy szavát és alakját léptetik közbe. Az ország sohasem nyugodtabb, mint mikor a kamarák üléseznek, mert akkor mindenki tudja, hogy eszméi érvényesülhetnek. Szónok emlékeztet arra, hogy ő volt az első, ki az utóbbi választások alkalmával a tábornagy nevét a köztársasággal kapcsolatba hozta. Most plebiscitum-választások lesznek, amelyekben a tábornagy a köztársaság ellenében fog állani. Ez a helyzet felette sajnos. A minisztérium az eszmék kifejlődését a coalitio által akarja megakasztani. De tévedésben ringatja magát. Vegyék csak értesüléseiket clubokká átalakított termeikből. Mi a munkálkodó népből veszszük azokat, amelynek kedvéért a köztársaságot megteremtettük, amelybe eleven hazafiasságot öntöttünk. Francziák akarunk lenni, kétszeresen büszkék, mert republikánusok is vagyunk. Oly választások, melyek kedvezőtlenek volnának a köztársaságra nézve, kárára lennének e népnek. A tábornagy, a leköszönés vagy megaláztatás alternatívájába helyezve, kéri a legitimistákat, hogy egyesüljenek vele. Mindketten, azok is, ő is, vissza szeretnék taszítani a szabadságot. Az alkotmányhívek jogtalanul viselnék nevüket, ha megszavaznák a feloszlatást. Csak a bonapartisták nyernének ezzel. Isten oltalmazza meg Francziaországot, ha a feloszlatás bekövetkezik. Ahelyett, hogy védenék, ezen határozattal tönkre fogják tenni. Franchieu azt mondja, hogy kevés bizalma van a minisztériumhoz, de azért a feloszlatás mellett fog szavazni, mivel a képviselőház nem szavazta meg a költségvetést. Nem engedheti, hogy Francziaország szükséget szenvedjen. A jövő bizonytalan, s mivel Francziaországot parlamenti kormánynyal nem lehet fölsegíteni, más Útprincipiumot kell keresni. Cordier (nagy szövőgyárak tulajdonosa) kifejezést ad az iparosok panaszainak. — A miniszterek nem felelnek. — 150 szóval 130 ellen kimondatik a képviselőház feloszlatása.