Ellenőr, 1877. június (9. évfolyam, 180-232. szám)

1877-06-24 / 223. szám

A HÁBORÚ. A lapunk élén közölt térkép 3-ik lapját ké­pezi a nagy vezérkari földabrosznak. A három lap öszszeillesztésére utbaigazítóul a következő ábra 3s szolgál: Szilisztria 1- 2. Viddin Ruszcsuk Budapest, június 23. Mezőinken dús élő kalászban az isten áldása; virágos réteken buja termést fodroz hullámzóvá az esti szél: annyi sanyaruság után végtére egy ígéretes éven pihen meg a gazda szeme, melylyel együtt sír és örül a pangó ipar, a meglankadt üzlet, kimerült forgalom. Uj remény, uj bizalom száll min­denüvé, hol a munka végénél keresi bol­dogulását a szorgalom ; a magyar tűzhelyek oly ritka vendége: a megelégedés újra szál­lást keres rég elhagyott helyén s újra jó kedvvel, friss erővel néz a magyar ember ország jövője elé. Kinek volna lelke e sokat zaklatott nemzettől elrabolni a rég várt üdülést ; s munkája és isten pazar jókedvének gyü­mölcsét kalandos czélokért hiú ábrándok­ban elfecsérelni, kifosztani! Kinek volna lelke elvenni a kalászos rónáról a munkás kezet, hogy posványos vizek gázlóin, sivár sziklák között embersorokból rendezzen aratómezőt a halálnak egy oktalan csiny kedvéért. Ne kisértsétek a józan észt, ne bélye­­gezzétek meg ismeretlenbe az emberek lelki­ismeretét. Az nem lehet, hogy e monarchiának legyen oly gonosz szelleme, mely ez égbe­kiáltó bűnt sugallaná neki. S ha volna: nem lehetnek szabad nemzetek annyira el­­kárhozottak, hogy zsibbadtan hulljon alá gyáva ölbe a kéz, mikor a bűnt elkövetni látják. Ha beszélni hallunk vért, vagyont, be­csületet elpocsékolni kész hitvány tervelés­ről, mely a népek akarata ellen ország ér­dekeivel s állami és nemzeti létünkkel ösz­­szeütköző czinkosság szerével merne keresni megvalósulást, pörbe szállni szeretnénk a végzettel, hogy ily önmegalázó, önlenéző hi­székenység létezhetését ki nem zárja az élni való nemzetek köréből. Elképzelhetlen, hogy mert ily nyomo­rultnak, ily semminek tartani ember, ki magyarnak írja magát, az alkotmányos sza­bad Magyarországot. Elképzelhetlen, miként terjed el az őrült gyanú, melynek megvaló­­sulhatása egyértelmű volna a monarchia ve­zér népeinek elsülyedésével , a semmiségbe. Az a gyanú, hogy a muszka tervek előmoz­dítására, Törökország kifosztására indulnak hadaink, hogy barátunk vérében fürös­szék fegyverüket. A mi képzeletünk nem bírja így meg­bélyegezni magát, a nemzetet és a monar­chia vezetőit. Mert mi úgy érezzük, hogy az államok politikája csak a népek akaratá­val egy nyomon haladva érheti el czélját. És úgy tudjuk, hogy a vezérnemzetek aka­rata e monarchiában elég érthetőleg nyi­latkozott. Csalódhattak, tévedhettek monarchiánk vezetői sokban: ez egyben soha. S ha meg­feledkeztek is sok mindenről talán, nem fe­ledhették el, hogy az államhatalom egyetlen biztos szövetségese a polgárok közvéleménye ; ezzel mindent, e nélkül semmit, ennek elle­nére csak kárhozatot és romlást szerezhet. Nem: a monarchia vezérnemzeteinek akarata ellenére egy szurony se villanhat meg az ország határán, mióta e határon belül az alkotmány az úr, mely elűzte diadal­masan e szent födél alól a szuronyra támasz­kodó hatalom elviselt, megcsúfolt, tehetet­lennek bizonyult elvét, a király és haza dicsőségére. Nem : a magyar fiúk vérét nem ont­hatják czélokért, melyek nem a magyar nem­zet czéljai; s nem nyúlhatnak a magyar apák zsebébe pénzért, érdekek nevében, me­lyek nem mieink. ... És mégis hamar úgy fordulhat, hogy omlani fog véretek, szegény magyar fiuk, mégis megháboríthatnak üdülésedben sokat hányatott nemzetem. A hullámzó ré­tek kövér rendjeitől, s a kalászos áldás ké­peitől riadó szólítja el a nemzet virágát. A tűzhelyeknél, hová újra visszatérni kezd a megelégedés, üresen marad egy-egy hely, vetetlen egy-egy ágy. Örökre tán. A halál kaszája peng. A háború hi, az érdek küld, a becsü­let parancsol. Talán már holnap, talán még ma. De nem lesz panaszos nekünk a köte­lesség, mely a trón és haza oltalmára szó­lít, míg kétségbe nem estünk alkotmányos garancziáink értéke, alkotmányunk őreinek ébersége s helyes gondolkodása fölött. Mert ezekben bízva, amazok értékét becsülni, kell, hogy rendületlen legyen bennünk a tudat, hogy csak a végső kénytelenség vonja ki kardunkat hüvelyéből, s csak oly czé­lokért, melyeket a nemzet lelkesedése az ál­dozatok minden terén követhet, s emelt fő­vel vallhat magáénak a közvélemény, mely összezúzó felháborodással torolná meg a nemzet érdekeibe, becsületérzésébe ütköző ka­landos terveket. Budapest, június 28. A képviselőház mai ülésén megindult a ke­leti vita, melynek nagy érdeklődéssel nézünk elébe. Méltán. A kezdet után ítélve, higgadt és tárgyiasnak ígérkezik a vélemények nyilatkozása. Kaas Ivor báró igen találóan ecsetelte az okokat, melyek Bosznia elfoglalását monarchiánkra nézve nem teszik kívánatossá. S maga Simonyi Ernő is igye­kezett a tapintatosságot keresni, habár mégsem ta­lálta mindig. Alább egész terjedelmében közöljük e be­szédeket s csak azt óhajtjuk, hogy minél magvasab­bak csatlakozzanak hozzájok annak megbizonyitására hogy a keleti politika lényegére nézve nincs elté­rés a képviselőház árnyalatai közt sem, valamint nincs a sajtóban és a közvéleményben. Ha valaha most van egységünkben erőnk, kik egységet bi­zonynyal nem fogja megzavarni némely tollas in­dividuumok szitkolódása,­­ kik alőtt szent, csak az a törekvés, hogy tollak, szájuk szenye összhang­ba­n legyen a gondolatok piszokjával, mely agyuk­ban poshad. A muszka átkelt a Dunán. Éjfél után 1 órakor kaptuk meg Kon­stantinápolyból a távirati megerősítést, a muszka forrásból már éjfél előtt megérke­zett hirnek, hogy az oroszok Macsin és Szakcsa között s alább Hirsovánál is kisebb csapatokban átkeltek a Dunán. Az orosz forrás 3000-re teszi a Ma­­csinnál átkelt sereg számát, melyből 6000 lett, mire Párisba érkezett róla a hír az „Agence Havas“ útján, mely intézet arról is tud, hogy Brailánál készen van a híd. Beszélnek csatáról is, mely közvetlenül Macsin megvívását fogja eredményezni. Va­lószínűbb azonban, hogy e csatát még csak ezentúl kell majd megharczolni és meg­nyerni az oroszoknak. Bizonyosat tudni nem lehet. Fölösleges tán megjegyeznünk is, hogy a Dobrudzsába történt sporadicus átkelések éppen nem tekinthetők valami nagy siker­nek s inkább csak arra vannak számítva, hogy a törököket több helyütt nyugtala­nítsák az alatt, mig a főátkelést, mint az alább olvasható eredeti táviratunkban jel­zett csapatmozgalmak elárulják, Nikápoly vagy Gyurgyevó táján fogják megkísérteni. (Éjjeli posta) A „N. fr. Pr.“ mai esti lap­jában ezeket jelenti: Mint velünk közlik, Ausztria-Magyarország ré­széről úgy az orosz, mint a török kormánynak, s illetőleg azok itteni képviselőinek, közlések tétet­tek a jelentett „katonai intézkedésekről,“ s az azok­kal összefüggésben levő szándékokról. Londonból ma hozzánk érkező jelentések meg­­erősítik, hogy a st.-jamesi cabinet részéről, mihelyt az oroszok a Dunán átkeltek, Anglia actio eljárása van kilátásba véve, melylyel azon czél lesz egybe­kötve, hogy reális alapot adjon a dolgok tovább fejlődésére és megoldására való angol befolyásnak, úgy látszik azonban, hogy a háborús czélokra való hitelmegadásról szóló hírek azon 5 milliós hitel összetévesztésén alapulnak, mely az indiai deficit fedezésére van szánva. A nagy ütközet Delibaba mellett. A „Daily Telegraph“ következő távirati tu­dósításokat vette a delibábai ütközetről Erzerum­­ból jún. 19-től: Az ide érkezett tudósítások szerint az egész török vonal hosszában heves csata viva­­tott Delibába közelében. A csata több maneuverrel kezdődött­ a gyalogságnak, hathatós támogatás mellett, sikerült visszanyomni az oroszokat, de mindkét fél sokat vesztett. A puskatűz rendkívül heves és pusztító volt. Az ütközet csakhamar ál­talános és vérontó lett, a tartalék a tűzbe vitetett. Rövid ideig csak a derékhad és a törökök jobb szárnya küzdött. De az oroszok csakhamar nagy erőfeszítést tettek jobb szárnyukon, és sike­rült nekik oly állást foglalni el, honnan tüzérségük uralkodott a török jobbszárny fölött. Az oroszok ágyúi rettenetes kereszttüzet fejtettek ki a magas­latokról, mely a törököket komoly veszteségekkel fe­nyegette. A török megerősítvén tüzérségüket, újra föl­vették a küzdelmet, erős tüzelést folytattak, így rendes ágyúcsata fejlődött ki. E közben az oroszok együttes támadásokat intéztek mind a két szárnyon nagy számú gyalog­sággal és lovassággal, így előnyomulva minden pon­ton és öldöklő ágyutüzelést fejtve ki a törököket visszavonulásra kényszerítették, kik küzdve és tel­jes rendben vonultak vissza a passzini síkságra. Ugyanazon lap ezen ütközetről a következő részleteket közli: Az oroszok minden fegyvernemből igen jelen­tékeny erőt toltak előre Jedi-Kán felé, és a dom­bokon könnyű csapatokat helyeztek el. A törökök Jaka nevű helységbe vonultak vissza, mely nyári juhpásztortanya. Következő reggel hat órakor, jelentéktelen előőrsi csatározások után, az oroszok kifejtették erejüket Jedi-Kánban. A törökök azonnal hat tá­bori ágyúüteggel, és három hegyi ágyúval az el­lenség fogadására siettek. Két üteget és hat zász­lóaljat visszahagytak az út védelmére és tartalék­ban a falu mellett. Déltájban a törökök az oroszokra bukkantak mintegy hat mértföldnyire Tahdtól. Rövid idő múlva a nehéz orosz ütegek az elfoglalt hegyhátról sűrű és jól irányzott tüzet fejtettek ki azon orom elle­nében, melyet a török csapatok elfoglaltak, mely­nek folyamában Arnold Kembal tábornok és Nor­man kapitány nagy veszélyben forogtak, az utóbbi szétrobbant lövegforgács által megsérült, egy török ezredes pedig megöletett. Szombat reggel 6 órakor hat orosz erős had­oszlop általános támadást intézett, pusztító ágyutűz támogatása mellett, de a lövegek a czélpont előtt hullottak be. Midőn már közel voltak a törökök, tartós és hathatós tűzzel fogadták őket. De az oroszok ennek daczára előre nyomul­tak, és miután sikerült nekik a két állás közötti hegyhátat elfoglalniok, erős hadosztályt küldöttek a török jobb szárny megkerülésére. Az orosz ágyuk pusztító tőzének két óra hosszat kitéve, a törökök bámulatos vitézséggel állottak ágyúik mellett, meg nem félemlítve vesz­teségeik által. Midőn az orosz csatárlánczok lejöttek a hegy­hátról, bámulatos ügyességgel választották meg a talajt, és rendkívül gyorsasággal tolták előre mell­­védeiket. Ha ezt nem teszik, igen kemény veszte­séget szenvedtek volna, oly kitünőleg folytatott tűz­zel fogadtattak. Kilencz órakor az oroszok négy tábori ágyút helyeztek el a hegyháton, mely képessé tette őket, hogy majdnem az egész török homlokot végig pusz­ TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Bécs, jun. 23. (Eredeti távirat.) A török csapatok a Zeta völgyében egyesültek. Újból jelentik Bajazid visszavételét. Czettinye, jun. 28. Hat napi küzde­lem után, és 7000 ember veszteséggel, Szulejman pasa ma a Zeta balpartjára ment át, hogy Spuznál egyesüljön Ali Szaid pasával. K­ondon, jun. 23. A Reuter ügynökségnek jelentik Konstantinápolyból e hó 23-ról. (Hivatalos.) Herczegovinában és Albániában mind a két török hadtest egyesült és Czet­­tinnye ellen vonulnak. Kladova, jun. 23. (Eredeti távirat.) Teg­napelőtt délben a kalafati ütegek ágyúzást kezdtek Viddin ellen. A törökök erősen viszonozták a tüzet, mely sötét estig tar­­tott. A török löveg valamennyi szétrob­bant. Két kalafati ház romba dőlt, sok meg­sérült, a sánczokban 8 ember megöletett, 20 megsebesült. Tegnap ismét megkezdték az ágyúzást. Yiddinben nagy tűz látható. Kalafátban ismét sok a kár, az ütegek kö­rül is, hol sok a sebesült. A halottak száma még nincs constatálva. Csctatge-Gúlában uj üteget állítottak föl. — Az orosz csapatok zöme Szlatinából Turnu-Magurd­libe megy. Braila, jun. 23. (Eredeti távirat.) A macsini magaslatok ellen reggeli 9 órától 11-ig folyt a harcz. Az oroszok ágyukat zsákmányoltak s sok törököt fogtak el. A törökök vesztesége ismeretlen. Az oroszok tetemes veszteséget szenvedtek. A harcz folytatása kilátásban van. Macsin komolyan van fenyegetve. Bukarest, jun. '*3. (Eredeti távirat.) Köz­vetlenül a Dunán való átkelés megtörténte után a czár vissza szándékozik térni Czarsz­­koje-Szelóba. Kladova, jun. 23. (Eredeti távirat.) Az orosz-román cooperatio esetére Tum-Szeverin körül egy hadtest fog összepontosíttatni. Az elszállásolás végett már intézkedések létet­tek. A kereskedelmi körök attól tartanak, hogy a hajózás Szeverintől alá Grúzáig leg­közelebb fennakad. Konstantinápoly, jun. 23. {Eredeti táv­irat.) A török flotta egy része parancsot ka­pott, hogy a görög vizekben czirkáljon. A kormány Kandia szigetét ostromállapotba szán­dékozik helyezni. Bécs, jun. 23. (Eredeti távirat.) A „N. W. Tagblatt“ híre szerint Andrássy kije­lentette a török képviselőnek, hogy a mon­archiát a határon végbemenő események kényszerítették a figyelő hadtest fölállítá­sára. Erről Novikoff is értesíttetett, azon hozzátevéssel, hogy ha a porta továbbra is képtelen volna a monarchia határain túl levő állapotokat megszüntetni, Ausztria arra fogja magát kényszerítve látni, hogy meg­szállja az illető bosnyák területet. (A ,,Neues Wiener Tagblatt“ igen roszul tudja ezt a dolgot. A tény az, hogy ily hóbortos nyi­latkozatokat nem államférfiak, hanem őrül­tek szoktak tenni. A „Neues Wiener Tag­­blatt“ ily „hallomásainak“ titka egyébiránt az, hogy az orosz követség által engedi magát bolonddá tétetni. Szerk.) BéCS, jun. 23. (Eredeti távirat.) Vasszil­­csikof orosz követségi tanácsost egyik pé­­tervári gyógyintézetbe vitték. A londoni tudósításnak, mely a hadi készületekre kí­vánt hitelről szól, nagy fontosságot tulaj­donítanak, és lehetséges, hogy a Bécsben jelzett actióval összefügg. Braila, jun. 22. (Eredeti távirat.) A „Deutsche Zeitungénak jelentik: A czár ideérkezése holnapra, szombatra halasztatott.­­ A dunai átkelést a 4-ik hadtest, mely a 17. és 18. hadosztályból áll, továbbá 5000 kozák, mintegy 100 ágyúval fogják végre­hajtani ; a parancsnok Zimmerman altábor­­nok. A czáron kívül Károly fejedelem is jelen lesz az átkelésnél. BéCS, jun. 23. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Pressernek jelentik Bukarestből: Orosz­ország szándékait Montenegro veresége meg­változtatja. Az oroszok Szerbiában és Gö­rögországban háborút akarnak támasztani, a­nélkül, hogy az illető kormányokat erre elyadíroznák. Gór­csákó­t állítólag figyelmez­tette Riszticset az Ausztria részéről fenye­gető veszélyekre, s különösen hangsúlyozta azt, hogy Szerbia nem elég erős arra, hogy háborút viseljen. Milán fejedelem várja be a dunai átkelést. Oroszország Szerbiával szemben épp oly kevéssé vállal garanciát, mint Romániánál. A kőéletekre való pénzt Ignatieff megígérte. Páris, jun. 23. (Eredeti távirat.) A „Mémorial Diplomatique“ jelenti: Nubar pasa értekezett Derby-ve­l, mint hírlik, egy Egyiptom esetleges megszállását illető convert­­tióról, hogy Oroszország Konstantinápoly el­foglalásában megakadályozva legyen. London, jan. 23. (Eredeti távirat.) A „Presse“-nek jelentik: A kormány nagy erő­feszítéseket tesz, hogy Ausztria-Magyaror­­szágot a kereskedelmi és vámszövetség megújítására bírja, az utólagos szerző­désben megállapított tarifa kezdeményeivel és egy angolt delegált meghívását kívánja a német-osztrák-magyar tárgyalásokhoz. Az osztrák-magyar részről történt visszautasí­tás daczára, egy angol delegált Párison ke­resztül útban van Bécs felé. Konstantinápoly, jún. 23. (Délután) A szultán Hasszán herczegnek egy gyémántokkal ékített kardot és két lovat küldött. Hasszán hol­nap Várnába indul. — Szulen­tan és Ali Szaid hadosztályai egyesülten nyomul­nak Czettinye ellen. Biztosan hírlik, hogy az oroszok és Mukhtár pasa között valamint Erzerum­­nál ütközet folyik. Bécs, jun. 23. A „Politische Corres­­pondenz“ következő szorosan hivatalos jellegű communiquét közöl : Az utóbbi napokban megjelent különféle tudósításokkal szemben, melyek az Ausztria-Magyar­ország részéről el­határozott katonai rendszabályokról szólnak, kénytelenek vagyunk, hivatkozással az is­mételve ide vonatkozólag tett nyilatkozatot újólag emlékezetbe hozni, hogy a kormány a lapoknak semmiféle tudósításaiért nem vállal felelősséget, kivéve a „ Wiener Abendpost“-nak és a ,,Politische Correspondenz“-nek külö­nösen jellegzett tudósításait. A forgalom­ban hagyott híreket a­mi illeti, határo­zottan constatálhatjuk, hogy a kormány egyrészről a jelen helyzettel szemben nem feledkezhetik meg kötelességéről, minden lehető eshetőséget idejekorán jól megfon­tolni, hogy a birodalom minden érdekeit megóvja a sérelemtől, de hogy másrészről az esetleges katonai intézkedéseket illetőleg ez óráig még semmiféle irányban sem ho­zattak tényleges határozatok. Pétervár, jan. 23. A „Golosz“ fejtegeti a suezi csatornának az angol által való esetleges meg­szerzését, s azt mondja, hogy ezt Oroszország nem ellenezné, mert a keleti kérdést akkor meg­oldhatná az orosz érdekekkel összhangzó értelem­ben ; a suezi csatornának Anglia által való meg­szerzése szabaddá tenné Oroszország kezeit, és föl­mentené a szükségességtől, hogy cselekvési szabad­ságát korlátozza, nehogy a többi hatalmak félté­kenységét fölébreszsze, kik néha drágán fizettették meg Oroszországgal semlegességüket. Ezen sürgöny­höz azon megjegyzés csatoltatik, hogy ámbár a „Go­losz“ nagy elterjedt lap, de irányadó körök által közlemények nyilvánítására nem használatik­­títják. Ezen pillanattól kezdve a törökök veszte­sége igen jelentékeny volt, tüzérségük leszereltetett, embereik sű­rűen hullottak, és gyalogságuk minden támogatás nélkül gyilkos tűznek volt kitéve. Több mint húsz perczig az ottománok ren­dületlen vitézséggel állották ezt az új támadást, s ekkor történt, hogy vezérök Mehemed pasa, kard­dal kezében, élőkön elesett. Ám a török tisztek követték vezérök hős példáját, és bátorították baj­társaikat a kétségbeesett viadalban. Növelte a bajt az, hogy a lőszer fogyatkozott, s sok hasztalan lo­vassági és gyalogsági tüzelés folyt. 9 óra 45 perc­kor az orosz tű­z betű szerint végig szántotta a földet, bombáik úgy hullván, mint a kőzápor. Oldalmozdulataik most nagy erővel megkezdődtek, megelőzve egy vasgolyó-vihar által, mely széles réseket támasztott az ottomán derék­hadban, az első sorokat darabokra szaggatva. A magaslat, melyen a törökök az ütközet kez­detén állottak, nem volt többé tartható. Az ottomán holttestek halma ezen a magaslaton monumentuma a bátor, félelmetlen vitézségnek. Az életben maradotta­kat az oroszok 11 óra 45 perczkor visszaüldözték. A törökök 350 foglyot és 1000 halottat és sebesültet vesztettek. Kemball tábornokot lovának gyorsasága mentette meg, a kozákok minden áron foglyul akarván őt ejteni, mert azt hitték, hogy an­gol tiszt a parancsnok. Mukhtár pasa még mindig válságos helyzet­ben van Koran-Duzseben. A törökök bátran tart­ják magukat, s azt mondják, hogy döntő ütközetet vívnak azon a helyen, a­hol állnak. A derékhad most igen erős állásban van. Az oroszok átkelése a Dunán. Konstantinápoly, jún. 23. este. (Hivata­los.) Az oroszok: azon körülményt, hogy a török erők Dobrudzsában csekélyebb számnak felhasználták és múlt éjjel nagy számban Macsin és Iszakcsa között, továbbá Karacsaczin mellett Hirsova környékén a Dunán bárkákon átkeltek. A törökök eleinte ellenálltak és az oroszoknak veszteséget okoztak, de csekély számuk folytán vissza kel­lett vonulniok, mire az oroszok az em­lített két ponton az átkelést folytatták és e szerint egy nagy ütközet közel álló. Braila, jún. 22. Körülbelül 8000 orosz kelt át a Dunán Galacznál múlt éjjel, a kozákok lovait és az ágyukat tutajokon szállították át, melyek védő­készülékekkel voltak ellátva; az orosz gyalogság a partra érve nem a Duna mentében nyomult előre, hanem a hegyek mögött az ország belsejébe tartott, és makacs küzdelem után a basi­­bozukokkal a Macsin fölött uralkodó ma­gaslatokat elfoglalta, a küzdelem kora reg­geltől délig tartott. Macsin bevétele rövid időn bekövetkezik. Páris, jun. 23. Az „Agence Russe“ táviratot közöl Brailából 22-ről, mely sze­rint Galacz előtt 6000 orosz kelt át a Du­nán, a macsini török helyőrség visszavo­nult, a híd Braila mellett kész. Bécs, jun. 23. A „Polit. Correspon“-nek távírják Galaczból 22-éről. A czár ma éjjel érkezik Brailába, hol a dunai híd ma ké­szült el, holnap kelnek át az oroszok a ki­­csitnél elhelyezett orosz üteg oltalma alatt. Az oroszok nagy mennyiségű naszádot lát­tak el pánczéllal, gőzgépekkel, és ily módon úszó sánczokká silakitot.Guc­át nyolcat. A­ ki­­lenczedik orosz hadtest, mely az orosz jobb­szárnyat képezi, az Aluta balpartján a Du­nához vonul. EGYÉB TÁVIRATOK. Zágráb, jun. 23. A mai rector-választás al­kalmával dr. Brestyenszky Sándor választatott meg, de ez köszönettel utasítá vissza a választást, azután dr. Vojnovics Costa választatott meg. Kopenhága, jun. 23. A miniszterek ma­gán pert indítottak a baloldaliak elöljárói ellen, kik a minisztereket törvényszegéssel vádolták. Stónia, jun. 23. Clericdis lapok közlik a pápának tegnapi allocutióját, melyben köszönetet mond a jubilaeuma alkalmából tett nyilatkozatokért. Olasz tudósítások szerint Mac-Mahon levelet inté­zett a pápához, melyben köszönetet mond a kapott Pius-rendnek nagykeresztjéért. I’áris, junius 23. (Zárlat) 3% Évjárulék 69.60. Olasz­­ Évjárulék 69.65. Mobilier Hitelr. 130.— Töröksorjegy 23.50 5°/0 Évjárulék 105.65. — Osztr. államvasut 457.—• Lombard 151­—. Osztr. földhtelrészv. —.—. A feloszlatás! vita a franczia senatusban. (Éjjeli posta.) — „N. fr. Presse“ távirata. — Páris, jun. 23. A végső szavazást zajos vita előzte meg. Berthanid (balközép) c­áfolja a feloszla­tási javaslatot. Ez káros politikai és vallási har­­czot idéz elő, és a parliamenti uralmat a szemé­lyes septennatus alá rendeli. Máj. 16-ka alkotmá­nyos ugyan, de nem parliamentáris. A választások plebiscitum jellegét fogják magukra ölteni, mely­ben két nagy név fog egymás ellenében küzdeni: a forradalom mellett Thiersé, az ellenforradalom mellett Mac-Mahoné. Broglie téved, midőn Gam­­bettát állítja föl a tábornagy ellenében. Gambettát mély törvényes szellem lelkesíti, és sohasem vi­selte magát mint forradalmár. Berthauld fölemlíti, hogy Versaillesban „Csá­szárság“ czím alatt új lap indult meg, ez a fölosz­­latást már kimondotta és a senatorokat „a közsé­gek tanácsának“ nevezte (Általános fölindulás). Vál­jon a kormány, kérdi szónok, kihirdeti-e az os­tromállapotot, daczára, hogy nincs joga hozzá ? És mily mérvben akarja támogatni jelöltjeit? Berthauld kéri, hogy a tábornagynak semleges személyét és nevét ne compromittálják; kérdezi továbbá, hogy a lapok forgalmát mily mértékben akarják megen­gedni ! Egyik departementben még a Journal des Débats-t is eltiltották már. Továbbá miként fognak a kereskedelmi szerződések föntartatni ? A válasz­tásokat siettetni kell, hogy idejében elfojtsanak min­den harcziat­gyújtó anyagot. Mily joggal tartották magukat a miniszterek bizalmi férfiaknak? Broglie minden pártot meg­csalt. Jó lesz visszaemlékezni az 1830. évre ! Há­rom párt egyesült a köztársaság ellen ; ezek kö­zül kettő hatalmasan fog csalódni. Ki a csaló ? A senatus, midőn jóváhagyja a föloszlatást, saját vesztét idézheti elő. Brunet közoktatásügyi miniszter kinyilat­koztatja : A válság okai már eléggé kifejtettek az elnök levele által. A volt, mindenesetre kissé he­ves, miniszterelnöknek azt válaszolja, hogy Fran­­cziaország dönteni fog közte és a tábornagy közt. Simon közbekiált: Senki sincs jogosítva kétkedni szavaimban. Brunet folytatja. Az összeütközés egyedüli oka az, hogy a helyzet elviselhetlenné vált. Arago félbeszakítj­a a szólót, és az elnök (Audiffret Pasquier) által rendreutasíttatik. Brunet: A volt igazságügyminiszter a szó­széken helytelen okiratot közölt, és az igazságszol­gáltatás ellen merényletet követett el. E szavaknál zaj támad. Rendreutasítást kí­vánnak. Elnök inti a minisztert, hogy ne sértse volt kollegáit. Brunet menti magát. A megszakítás folyton tart. Az elnök töb­beket rendre utasít. Teszelin fölkiált: A miniszter maga is tagja volt a vegyes bizottságoknak ! Brunet folytatja: Minden conservatív meg volt félemlítve a radicalizmus terjedése által, és kérdezték, hogy mi lesz a tábornagyból ? Azt mond­ták, hogy a miniszterek nem szabadok, nincsenek a parl­amentben, a­hol helyük lenne, hanem az előcsarnokokban. Az igazi miniszterelnök nem ült a miniszteri székben. A miniszterek oly protectiót fogadtak el, mely nem igen keltett bizalmat. Ez által a tábornagy veszélyeztetve volt. Elnök újra rendreutasítja a minisztert. Brunet folytatja : A tábornagy kénytelen volt, ha férfiakat választani és ezekre bízni az ügyeket. Azt hiszi, hogy a veszély növekedni fog, azért kéri a föloszlatást. Mi csak nevetünk azon lehetőség fölött, hogy a választásoknál legyőztetünk, mi bízunk a sikerben. A választók meg fogják is­merni a maneouvret, melynek segélyével eddig meg­hamisították a közvéleményt. Látni fogják az ör­vényt, mely tátongott és nem választanak radica­lism A kormány programmja össze van alkotva azon gyűlöletből és félelemből, melyet a radicalis­mus okoz. A kormány semmiféle államcsínyt nem csinál , csak a mérsékelt köztársaságot akarja vé­deni. Az ostromállapot sem fog bekövetkezni, ha a radicálisok nem fogják a kormányt erre kénysze­ríteni. Ők az erkölcsiséget akarják védelmezni. Külső veszély nem fenyeget. Francziaország a bé­két akarja. Martel azt mondja, hogy őt megtámadták, mert rászólólag nyilatkozott volt a „vegyes bizott­ságokról“. Hogy a besangoni törvényszék ítélete, nem háborította föl Bronezt, az sajnálatos ; minden tisztességes conservativ föl volt miatta háborodva. Igazolja aztán saját eljárását. Yahoulaye ellene szól a feloszlatásnak. Kérdi, hogy Francziaország csakugyan alkotmányos kormány alatt él-e, vagy a személyi régime felé hajt-e. Tekintsenek — úgymond — Belgiumra, Angolországra, Németalföldre s hasonlítsuk össze ezeket Francziaországgal. Nálunk nem a miniszterek fedezik az állam fejét, hanem az államfő fedi mi­nisztereit. Itt van például a tábornagy levele. A tábornagy irhat mindenféle levelet, a köztársaság elnöke azonban csak olyan iratokat tehet közzé, melyet miniszterek ellenjegyeztek. A tábornagy levele ennél fogva nem létezik, mert nem a köztársaság el­nökétől ered. Tévedés tehát azt mondani, hogy az elnök kívánja a feloszlatást; nem ő, hanem a mi­niszterek te­zik ezt, midőn az elnök felelősségét tolják előre. A miniszterek egyáltalában abban tet­szenek maguknak, hogy mindenütt a tábornagy sza­vát és alakját léptetik közbe. Az ország sohasem nyugodtabb, mint mikor a kamarák üléseznek, mert akkor mindenki tudja, hogy eszméi érvényesülhetnek. Szónok emlékeztet arra, hogy ő volt az első, ki az utóbbi választások alkalmával a tábornagy nevét a köztársasággal kap­csolatba hozta. Most plebiscitum-választások lesznek, a­melyekben a tábornagy a köztársaság ellenében fog állani. Ez a helyzet felette sajnos. A minisztérium az eszmék kifejlődését a co­­alitio által akarja megakasztani. De tévedésben ringatja magát. Vegyék csak értesüléseiket clu­bokká átalakított termeikből. Mi a munkálkodó nép­ből veszszük azokat, a­melynek kedvéért a köztár­saságot megteremtettük, a­melybe eleven hazafias­ságot öntöttünk. Francziák akarunk lenni, kétsze­resen büszkék, mert republikánusok is vagyunk. Oly választások, melyek kedvezőtlenek volnának a köz­társaságra nézve, kárára lennének e népnek. A tábor­nagy, a leköszönés vagy megaláztatás alternatívájába helyezve, kéri a legitimistákat, hogy egyesüljenek vele. Mindketten, azok is, ő is, vissza szeretnék taszí­tani a szabadságot. Az alkotmányhívek jogtalanul viselnék nevüket, ha megszavaznák a feloszlatást. Csak a bonapartisták nyernének ezzel. Isten oltal­mazza meg Francziaországot, ha a feloszlatás bekö­vetkezik. A­helyett, hogy védenék, ezen határozat­tal tönkre fogják tenni. Franchieu azt mondja, hogy kevés bizal­ma van a minisztériumhoz, de azért a feloszlatás mellett fog szavazni, mivel a képviselőház nem szavazta meg a költségvetést. Nem engedheti, hogy Francziaország szükséget szenvedjen. A jövő bi­zonytalan, s mivel Francziaországot parl­amenti kor­mánynyal nem lehet fölsegíteni, más Útprincipiumot kell keresni. Cordier (nagy szövőgyárak tulajdonosa) kifejezést ad az iparosok panaszainak. — A mi­niszterek nem felelnek. — 150 szóval 130 ellen kimondatik a képviselőház feloszlatása.

Next