Ellenőr, 1877. június (9. évfolyam, 180-232. szám)

1877-06-11 / 197. szám

Hirdetések felvétele a, kiucLóTvov­ uta­lba.Ti : Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Leopold ,Miksa hirdetési ügynöknél Budapest, Rákosárok-utcza 431, valamint Havas, Lau­te & Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Őfi adó-hivatal: Budapesten, nádo­r-u­tez a 6. szám. Idi intézendők a: előfizetések it a lap szétküldésért vonatkozó minden felszólalás, Reggeli Tziadás, 197. szám. Budapest, vasárnap, juntas I. 1877. Előfizetést iraki Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1­8 80 . Egyed szám ára 6 krajczár. ”Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. A Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. A HÁBORÚ. Budapest, junius 9. A muszka mulatságos kezd lenni. A háborúnak még nincs az elején se túl, s már is a végéből álmodik magának nagyzó ábrándokat. Készit mappákat, csinál hozzá államjogot, annedtált occupál, oszt, ád, vesz. Egyszóval mindent elvégez, a­mi dia­dalmas hadjáratok után a nem korlátozott hatalom munkája szokott lenni; összeol­vasztja Bulgáriát Oláhországgal; azután megbánja s csinál a kettőből megint ket­tőt; felszabadítja Krétát, Görögországnak ad Epirust, és ismét elejti e tervet félig, hogy megszállja Konstantinápolyt egészen angol kísérettel, miközben a Duna torkola­tokról nagylelkűen lemond, Örményországot azonban követeli Erzerumig. Mielőtt egy csatát nyert volna! Mi­előtt egy zsombéknyi török földet érezne víratlanul a bocskora alatt! S ha már most az ember hozzá képzeli, hogy ugyanaz a muszka hatalom disponál úgy anticipandó, melynek hat hónap kellett 200,000 ember­­ mozgósítására és Ugyanannyi hét a Pruthon­­ való áthurczolkodásra : a földrendező sietség felderítő hatása elmaradhatatlan. Egy haszna azonban mindenesetre lesz e korai szüretelésnek. Mert mindig haszon­­ előre tudni a nyomorultról: mittevő lenne,­­ ha az isten felvinné a dolgát? S talán eb-­­­ben a felfordult világrészben is van még­­ mód a kitudódott rész szándék elé gá­tat vetni. Szucsava (Bukovina) jun. 5. (Saját levelezőnktől.) Az izgatottság napról-napra növekszik. E kis osztrák provinczia oláh és szláv lakossága (kik a többséget teszik) feszülten néz az események elé, és a „mindenható“ czárról beszél még az útszéli oláh koldus is. A pópák vérmes reményekkel te­kintenek a „független“ Románia felé és nyiltan hir­detik, hogy a „nagy" István vajda álmai valósulni fognak. Ez a „nagy“ vajda tudvalevőleg egy olyan oláh birodalomról álmodozott, mely a mai Romá­nián kívül még Bukovinát, Bessarábia oláh részét, Erdélyt és Magyarország egy részét is magába fog­lalta volna.­­Még a mi császárunk is (t. i. az osztrák császár) velünk tart — beszélik a pópák — mert hisz Bukovinán keresztül szabadon jár a „szabadító“ muszka is Bécsből épen egy katonát se rendeltek ide a határok őrzésére.“ És igy prédikálnak még a templomokban is a népnek, sőt itt már azt is mesélik az ámítok, hogy az osztrák olászár azért tart az oroszszal és így az olá­hokkal is, mert a „nagy“ oláh birodalom egy osztrák főherc­egnek jut,­ Károly­­ herczeg pedig visszasétál Berlinbe. A hivatalos körökben és a németek s lengye­lek közt félelemmel nézik e szélső osztrák provinczia elhagyatottságát, és a bécsi kormány talányos kö­zönyét és hallgatagságát csakugyan az orosz javára magyarázzák, s attól tartanak, hogy az oláh és szláv nemzetiségek államellenes hangulata rövid idő múlva tettekben fog nyilvánulni. A durabanyi zsidó­üldözések (melyek jún. 3 án kezdődtek és még 4-én reggel is tartottak) még in­kább növelték az izgalmat és az itteni oláhok közt is veszedelmes hangokat lehet hallani a zsidók el­len ; könnyen meglehet, hogy egy reggel a dura­banyi vérengzések Bukovinában kerülnek szinre. A hir, hogy mily sok aranyat találtak a darabanyi zsidóknál, dobogásba hozott minden oláh szivet s a Moldvával határos oláh falvakban már nagyon is hangosan beszélnek a zsidó korcsmárossal. A tűz még lappang, de csak egy szikra kell, hogy lángra lobbanjon és akkor olyan zsidó­üldözést rögtönöznek bukovinai oláhiak, hogy még moldvai testvéreiket is elhomályosítják. Tegnap hallottam igen jó forrásból, hogy moldvai oláh izgatók járnak a bukovinai oláhok közt, kik a nagy politika mellett azt is hirdetik, hogy „csak bízzanak mert a zsidók pénzét mind el­veszik és kiosztják a szegény nép közt, a melytől azt kicsalták“. Egy másik izgató pedig a kim­­polmigi vásáron a részeg oláh parasztoknak és két pópának biztatólag mondta: „a mi a zsidóké ne a tietek, azért csak ébren legyetek és ha az üzenet megérkezik, el, a kaszával és a kapákkal.11 E jó madarakat még moldvai oláh pópák is kísérik, kik oláh paptársaikat igy tüzelik a szent harczra: előbb a zsidókat öljük ki, aztán a némete­ket és az ungorokat (magyarokat!), s akkor mi le­szünk az arak!“ Az oláh kommunizmus igy veti előre árnyékát a következményei beláthatlanok. Említenem sem kell, hogy az izgatók egészen szabadon járnak azon ürügy alatt, hogy a Moldvából Bukovinába mene­kült rokonaikat, barátaikat és ismerőseiket láto­gatják. A németek, magyarok, lengyelek és a zsidók félnek a darabanyi vérengzések óta, melyek nem egy, sem két, hanem mint itt mondják négy községre terjedtek ki, de az oláh kormány a­mint hírét vette az oláh civilisatió vérengzésének, rajta volt, hogy minél enyhébb alakban (csak két helyet említve) kerül­jön a nyilvánosság elé, ha már eltitkolni nem lehetett. Hogy is mondaná meg a Bratianu-kormány, hogy öre­geket és csecsemőket is öltek meg és Oláh urak vezették az egész vérengzést ?­A tűz lángolt határaink­on és nem akadályozzák meg terjedését. Bizony nehéz helyzet ez. Német, magyar hallgat, tűz , oláh és szláv kia­dás f ordításáért nemcsak fenyítést nem kap, hanem még csengő rubelekkel is megajándékozzák. Most sok a rubel Bukovinában. Honnan jön , azt itt nem kérdezik. A csernovicei egyetemen tanuló moldvai oláh ifjak bukovinai társaik közül eddigelé húszat csábítottak el Oláhországba küzdeni a török ellen. A szucsávai zsidó­ község egy küldötte ma Dara­­bonyba utazott a szerencsétlenek megtekintésére. Az ostromállapot Romániában. (Éjjeli posta.) Bukarestből jun. 6-ikáról írják a „N. tr. Pr.“-nek. A fejedelem elnöklete alatt tegnap éjjel tartott minisztertanácsban elhatározták az ostrom­­állapot részleges kiterjesztését Romániára. Minden kihágás és vétség ugyanis, mely a Romániában álló hadaknak valaminemű kárt okozhatna, ezentúl hadi törvényszék elé kerül. Ezen rendkívüli intézke­dést félhivatalosan következőleg indokolják : Néhány lengyel nemzetiségű egyén Moldvában állítólag több helyen fölszaggatta a vasúti síneket, s ez ál­tal több szerencsétlenséget idézett elő, a­melyek az orosz hadseregnek számos halottjába és sebe­sültébe kerültek, így a többi közt Bacev mellett is. Sőt azt mondják, hogy a Piteszti és Krajova közti hídbeomlás is szándékosan volt előidézve, így beszélik a jóhiszemű publikumnak; a való az , hogy e határozatot az orosz főhadiszállás parancsára hozták , s ez a legszorosabb ösz­­szefüggésben van a czár megérkeztével. — A román büntető törvénykönyv, mely nem ismeri a halálbüntetést; biránk, kik talán nem mindannyian kipróbált muszka barátok, nem igen alkalmasak az oroszoknak arra, hogy kellő elrettentést gerjeszsze­­nek a czár vagy környezete elleni merényletektől. Hozzájárul az egyéb romániai bajokhoz az is, hogy az orosz kormány nagyon nem jó szemmel nézi, hogy a román törvényhozás mintegy permanentiában van, s a kormány naponkint olyan interpellációkra kénytelen felelni, a­melyek nem igen hizelgőleg hangzanak Oroszországra nézve. Carol fejedelem osztozik ebben a jóravaló antipathiában, mert (leg­alább némileg) kénytelen számot adni minden lé­péséről. Bratianu és Rosetti pedig nagyon jól ér­zik, hogy a törvényhozás bezárásával az egyetlen eszközt is elveszítenék, a­melylyel még a fejede­lemre hathatnak. A fejedelem és miniszterelnöke közt már több heves sem­a volt, igy akkor is, mikor az az orosz főhadiszállás Ploiestiből Cotrocenibe volt átmenendő. A nehézségeket a czár megérkezte még növelni fogja. A fejedelem ez alkalmat aligha föl nem fogja használni arra, hogy a teljes ostromálla­potot hirdettesse ki az országra s magának dictator­­ságot nyerjen. A hadi párt máris olyan erős, mint Romániában soha. A katonai törvények vitatását a képviselőházban is alighogy megengedik. A ciár föhadraállása Plojenliben. (Éjjeli posta.) 500,000 frankot kért a román külügyminiszter a képviselőháztól a czár méltó fogadásának költsé­geire. Nem kímélték a költséget , majd behozza a királyság. Egy plojestii levelező így írja le a czár ottani szállását: A ház, mely a Strada de Prefecturaban fek­szik, egyike a legcsinosabbaknak Plojestiben, a czár befogadására mindamellett be kellett rendezni. A tulajdonos, Negulesco úr, minden változtatásba be­leegyezett, mely engedélyt Belk­o István d.­senator, ki biztosul neveztetett ki Sándor czár oldala mellé, a legbőkezűbben kiaknázza, a mennyiben a há­zat a legpompásabban diszitteti. A helyiségek beosztása nagyon egyszerű. Négy lépcsőszaka­szon felhaladva egy előcsarnokba lép az em­ber, melyből balra nyílik az inas szobája, jobbra a czár szárnysegédének lakosztálya. Az elő­szoba közép ajtaja a czár elfogadó termébe ve­zet, ettől balra van a hálószoba, melyet eddig még nem lehetett berendezni, mivel a czár ágya még nem érkezett meg Pétervárból s el kellett távolítani a pompás menyezetes ágyat, mert a czár csak egy­szerű tábori ágyán akar nyugodni. Az elfogadó te­remtől jobbra van a czár dolgozó szobájába és ezt a szárnysegéd szobájától egy tö­rök módra beren­dezett falon választja el. A török szoba nem hi­ányzik egy bojár házában sem, s míg a román urak mindenben francziásították magukat, a török idők ez utolsó maradékát bőven megőrzötték, min­denesetre csak azért, mert az ily török szoba a legnagyobb kényelemmel kínálkozik az édes sem­mittevésre. A legszebb szőnyegek hozattak Kaas Fülöp és fiai raktárából s a legelegánsabb bécsi bútorok szállíttattak le és igy sikerült Bellio bá­rónak a legelegánsabb kis palotává varázsolni át a régi bojár házat. Az étterem és a cselédség egy külön szárnyban, a konyha a föl­dalatti helyisé­gekben helyeztetett el. A mű azonban nem lett volna befejezve, ha kertről nem gondoskodtak volna; a hely meg volt hozzá s igy nyolcz napi szorgalom ezt is barátságos ligetté varázsolta. Közvetlenül a czár szállása szomszédságában van a trónörökös nagyherczeg számára berendezett nyárilak. Belső beosztása majdnem ugyanaz, mint a czáré, csakhogy emez — távolabb a főúttól — csöndesebb helyen van. Szép kert is környezi, mely nagyterjedelmü s ízléssel van ültetve. ■aavfet pun­ktírjegyzéke: A Románia függetlenségére vonatkozó leg­utóbbi török körjegyzék, melynek velős kivonatát tegnap reggeli lapunkban közöltük, szó szerint így hangzik: Per­a, jun. 5. A magas porta már egy előbbi közlésében si­etett megjelenteni a párisi szerződést aláírt hatal­maknak azon egyezményt, a­mely által a bukaresti kormány megkönnyítette az orosz hadaknak az Egyesült­ Fejedelemségek és a birodalom inva­­sióját. Azóta a moldva-oláh haderők nem szűntek meg ellenséges tetteket követni el a birodalom területe és hadai ellen. Végre a magas porta arról értesült, hogy a fejedelmi kormány kihirdette a maga függetlenségét és hadat üzent a luzerani ha­talomnak. Az Egyesült­ Fejedelemségek lázadása tehát immár bevégzett lény; ugyanazon emberek, a kik nyilvánvaló hűtlenséggel átadták az országot az ellenségnek s a fejedelmi hadsereget szolgálatkész eszközzé tették Oroszországban, annyira mentek vakmerőségükben, hogy széttépték a fejedelemségek s a birodalom többi része közt eredetileg fennállott kötelékeket, s nyíltan megsértették azon határoz­­mányokat, a­melyekkel egész Európa kimondotta Moldva-Oláhország politikai tételének föltételeit. Európa tudja, hogy a magas porta mily hí­ven tisztelte mindenkor a fejedelemségeknek adott kiváltságokat, még legizgalmasabb időikben is. Daczára a moldva-oláh kormány azon törek­vésének, hogy valóságok gyanánt tüntesse föl azon hibás eszméket, melyeket egy idő óta, a luzerani udvarhoz való viszonyaiból eredő jogai és köte­lességei felől magának alkotott, semmi akadály nem hárittatott a legitim szabadságok gyakorlása elébe, melyek valódi mozgatói minden őszinte és valódi haladásnak,­­ semminemű gát nem vette­tett az ország intézményei kifejlődésének. Szeren­csétlenségre, mindez nem volt elég hatalmas arra, hogy a fejedelmi kormányt az ország becsülete és valódi érdekei által előírt után megtartsa. A függetlenségnek oly pillanatban való ki­hirdetése, midőn a fejedelemségeket az ellenség elözönlötte, nem fogja megh­alni sem Európát, sem magukat a moldva-oláhokat; a történelem eléggé bizonyítja, hogy Oroszország mily hasznot tud húzni előbb-utóbb az ily függetlenségi proclama­­tiókból, saját érdekei és nagyravágyása javára. De ezúttal, lázadásra ösztönözvén a fejede­lemségeket, az orosz kormány nem szorítkozik csu­pán arra, hogy vesztét készíti elő azon tartomá­nyoknak, a­mely­ek számára a szerződések, évek hosszú során át, irigylésre méltó jólétet biztosítot­tak. Hanem a magas portával szemben c­inkosává teszi magát a forradalomnak, s a legfelforgatóbb elvek sugalmazójává, egész Európának dobja oda a kihívást, lerontásán és megsemmisítésén munkál­kodva azon politikai épületnek, melyet, az idő által megerősíttetvén, csak ezelőtt néhány évvel lé­nyegesen szükségesnek ítéltek az általános egyen­súly fenntartására. Ily felette sajnos helyzettel szemben a magas porta a legformálisabb és legerélyesebb módon til­takozik, úgy a fejedelmi kormány elhatározása, mint Oroszország nagyravágyó szándéklatai ellen. Visszautasítunk oly tetteket és terveket, me­lyek egyiránt nyílt megtámadást képeznek a szer­ződések, — a fejedelemségek politikai létének fel­tételei — és Károly fejedelemnek suzerainjével szemben való legünnepélyesebb kötelezettségei ellen. A magas porta kijelenti, hogy bármit tesz és beszél is Moldva- Oláhország lázadó kormánya, ő érintetlenül fenn akarja tartani jogait, fentartva magának, hogy a fejedelemségek ellenében oly eszközökkel fog élni, a­melyeket a saját érdekeire való gond javasoland, s az események fejlődése kitűzend. A császári kormány kéri a párisi szerződést aláírt hatalmakat, szíveskedjenek tudomásul venni ezen lépését ; reménye, hogy Európa csatlakozni fog nézetéhez és tiltakozásához ; meg van győződve, hogy az európai közjog fenntartásában érdekelt összes hatalmak fölemelendik szavukat, hogy el­ítéljék az épp úgy meggondolatlan mint vétkes tetteket, hogy megakadályozzák abban, mikép po­litikai hatásuk legyen, s hogy elejét vegyék azon szerencsétlen következményeknek, melyek azok­ból az európai egyensúlyra nézve eredhetnének. Szíveskedjék közölni ezen sürgönyt ő excel­­lentiájával, azon kormány külügyminiszterével, a­melynél ön megbízva van, s hagyjon róla má­solatot. _________ Romaniából, Bukarestből távirják f. hó 6-áról a „D. Te­­legraph“-nak . Tegnap a czár Jászvásárra érkezé­sekor egy irreguláris cserkesz kapitány, ki anél­kül, hogy kilépett volna az orosz szolgálatból részt vett a múlt évi szerb háborúban, kihallgatást kért a czártól, hogy bocsánatot kérjen a katonai fegye­lem ilyetén áthágásáért. A czár azonban nem bo­csátotta őt magához, sőt elfogatását rendelte el, mire a tiszt halálos gyilokdövéssel fúrta keresztül mellét. A ruscsuki ütegek 59 lüveget küldtek tegnap Gyurgyevóba, melyek azonban kevés kárt okoztak ; az orosz ütegek nem viszonozták a tüzelést. Egy török monitor tüzelt Galaczra, de a román tüzérség visszavonulásra kényszerítette. Az egész dunai vo­nalon lázas tevékenység vehető észre a törökök részéről, s kémek jelentése szerint a törökök valamennyi ponton egyszerre támadó­lag készülnek fellépni. Kalafatban és Gyur­­gyevóban mindenki talpon áll, s minden előintéz­­kedés megtétetett a várt támadás visszaverésére. A helyhatóságok több városban most egyszerre a legszigorúbb vizsgálatot tartanak az idegenek út­levelei felett, s több angol alattvaló kénytelen volt Mansfield őrnagyhoz fordulni útlevelek hitelesítése végett. Mansfield ennek folytán a román kormány­nál panaszt emelt, s azóta megszűnt az angolok zaklatása. Ma kihallgatáson voltam a fejedelemnél, írja a nevezett angol lap levelezője. A fejedelem ag­gódni látszott Anglia magatartása miatt az esetben, ha az oroszok elérnék a Balkánt. És megjegyezte, hogy a czár utánozni fogja a német császár ver­­saillesi magatartását, a­midőn mint főhadvezér Plo­iestiben marad s akként alkalmazza a román hadse­reget, mint Vilmos császár alkalmazta a szászt. Ausztria politikája szintén nyugtalanította a feje­delmet, ki aztán ismét Angliára vitte át a beszél­getést s egyebek közt megjegyezte, hogy a Vid­­dinből átlőtt ágyúgolyók mind szépen csiszolt angol gyártmányok, mire én azt válaszoltam: De porosz­­országból származó Kruppféle ágyuk okádják ki ezen golyókat, már­pedig Poroszország legalább is époly jóakarója Oroszországnak mint Nagybritannia. Az orosz-román egyezményt naponkint párszor is megszegik, s az orosz főbb tisztek jókat nevet­nek fölötte és tagadják, hogy az őket bármire is kötelezné. A román kormány kebelében belvillon­­gás dúl; Bratiano és Rosetti a papírpénz kibocsá­tásának terve mellett követelik, lépje át a fejede­ TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Zimony, jun. 9. (Eredeti távirat.) Musz­­tafa Bazil pasa átvette a thessaliai csapa­tok főparancsnokságát; a határok megerő­sítésére a legnagyobb erőfeszítések léteznek. Thessaliában legközelebb ki fog hirdettetni az ősi rom­állapot. Bécs, jun. 9. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Pressernek távirják Peruból. A nem­zetgyűlés első olvasásban elfogadta a 6 millió font starling kényszerkölcsönre vo­natkozó törvényjavaslatot. E kölcsön erejéig papírpénz bocsáttatok ki 10.9* 10-kal és 5° 10 tör­lesztéssel. Lemberg, jun. 9. (Eredeti távirat.) A moszkvai szláv bizottság tekintélyes összeget küldött Belgrádba és Boszniába. — A pán­­szlávok lázadást igyekeznek előidézni­­-Szer­­biában és a koszovi vilajetben. Belgrád, jun. 9. (Eredeti távirat.) A kormány fegyvert vásárol Németországban. — A jövő skupzsina háborupárti többségének elégedetlensége a minisztériummal, a­mint tartani lehet tőle, felkelést fog előidézni a jagodini és alexináczi kerületekben. Triest, jun. 9. (Eredeti távirat.) Ka­­nenból érkező jelentés szerint számos elő­kelő krétai polgár összejövetelt tartott Oma­­loban s elhatározta, hogy fegyvertárakat állít fel s katonai begyakorlókat alkalmaz a fiatalság számára. Kanea vallja három zászlóaljat küldött Omaloba. — Thessaliában legközelebb várható az ostromállapot kihir­detése. Róma, jun. 9. (Eredeti távirat.) A „Deu­tsche Ztg.“ értesülése szerint Anglia figyelő tábort állít fel Gibraltárban. — Németor­szág és Ausztria-Magyarország támogatják Anglia és Oroszország titokban tartott al­kudozásait. — Az olasz kormány megta­gadta külföldi képviselőitől a nyári szabad­ságidőt. Konstantinápoly, jan. 9. Hubert pasa visszatért a Fekete Tengerről, három gabo­nával rakott hajót hozott el az ostromzár megszegése miatt, s lefoglalt egy görög vi­torlás­hajót. — Erzerumi új sürgönyök con­­statálják, hogy az oroszok előnyomulnak. — Mukhtár pasa közeledik Erzerumhoz; úgy látszik, közelebb csata lesz Erzerum előtt. Bécs, jun. 9. A „Pol. Corr.“ egy pétervári levele ellene szól mindazon versióknak, melyek demarcationalis vonalat vagy közeli béketárgyalá­sokat emlegetnek. Egy demarcationalis vonal ki­tűzése ellenkeznék az Oroszország által ismételten proklamált önzetlenségi politikával s az európai érdekeknek a portával szemben való képviseletével. Angliával békepontok fölött negoc­iálni czéltalan volna, mert Oroszország egyelőre csak Törökország­gal van háborúban, s ennélfogva idegen közvetí­tésre nincs szükség. A császár nem azért utazott a hadsereghez, hogy megkönnyítse a békekötést, ha­nem, hogy a hadsereget a küzdelemre lelkesítse. A béke csak akkor jő kérdésbe, ha Bulgá­ria occupatiója bevégzett tény lesz. Az orosz kabinetnek imputált azon eszméről, hogy a háború után a törökoszági keresztyén tartomá­nyok jövője egy európai congressus által döntessék el, nem lehet szó. Az orosz nagykövetek Pé­­tervárban léte Gorcsakoff azon óhajtásán alapul, hogy értesülést szerezzen magának a szomszéd államok esetleges támogatására való kilátásról, s illetőleg a talán Oroszországot esetleg fenyegető veszélyekről.­­Csak jó dolga van a muszka kormánynak mikor kénye-kedve szerint billegtethet egymás ellensúlyozására a bécsi félhivatalos hangokat. A „Wiener Abendpost“-ból kieresztett tapogató csá­pok nem találván tisztának a levegőt, kijátszák el­lene a „Politische Corr.“-et, — mintha nem egy kézben volna mind a két kártya, így dobálgatja ki egymást a két hivatalos dudás a csárdából, mig egyszer a monarchia közvéleménye gyalázatosan ki nem dobja mind a kettőt, muszka tendentiákkal együtt. Szerkia Konstantinápoly, jun. 9. Mukhtár pasa 6-áról kelt sürgönyében jelenti. Az orosz hadosztály, mely Oltit megszállotta, visszavonult Peniakba. —• Erzerum kormányzójának ugyanaz napról kelt sür­gönye Alisbgertből tudatja: Karsz körül semmi fi­gyelemre méltó esemény nem történt. — Ali Szaib pasa 7-éről kelt sürgönyében egy összeütközésről tesz említést a montenegróiakkal Piperi kerületben. Az éjjel érkezett bécsi lapokban a követ­kező távirati tudósításokat olvassuk: „N. fr. Presse“, Krakó, jun. 9. Bukaresti hírek jelentik, hogy az ottani pánszláv komité szá­mos szerbet felvett a bolgár légióba; a román had­seregben szintén nagy számmal léptek be a szer­­bek. Moszkvából másfél millió ezüst rubel ér­kezett e napokban mint önkénytes adomány ha­­diczélokra Romániába. Hír szerint a legelőke­lőbb moszkvai társaság több hölgye ajánlko­zott betegápolóul a tábori kórházakba. — Bu­karest jun. 9. A beketi román üteg lődözni kez­dett egy csapatot szállító török gőzöst, melynek legott egy monitor sietett segítségére s támogatva a török parti ütegek által felvette a harczot. A túloldali kikötőben horgonyozó hajók fenyegetve látván magukat rögtön felhúzták az osztrák lobo­gót. A románoknak a török táborra irányított tüze­lése nem volt képes feltartóztatni a gőzöst a csa­­p­atszállításban. Az ágyúzás két óra hosszat tartott. „A. W. Tagblatt.“ A ruscsuki ütegek ma reggel lőni kezdték Nadarost, Gyurgyevo közelé­ben ; mindeddig azonban eredmény nélkül. A Duna vízállása folyvást apad. — Turn-Szeverin, jun. 9. A törökök tegnapelőtt ágyúzni kezdték az új sánczokat a Kalafat és Yiddin között fekvő szi­geteken. Román részről nem viszonozták a tüzelést. — Hiteles forrásból hallható, hogy az oroszok leg­később egy hét múlva ide érkeznek. „Presse.“ Tiflis, jun. 8. Oklobdzsia altábor­­nok felső és alsó Katank­i, Kurjak és Tisek kerü­letekben orosz közigazgatást léptetett életbe. — A tulajdonképt működő hadsereg jobbszárnya Sakar­­liben, Obitól délre 3 mértföldnyire van, míg a Karsz alól előnyomuló csapatok Karjszk és Ászán közt állanak, és a balszárny zöme Toprakalé ki­kerülésével a déli után Mulla-Szulejmánon át Ko­­vassán felé nyomul. Török szökevények jelentik, hogy Hadsi Husszein pasa, Ardaban volt parancs­noka és Mulla-Kunduchov, ki csak 35 lovassal menekült meg a Begli-Ah­metben folyt mészárlás­ból, haditörvényszék elé állíttattak. sem a Dunát a román hadak élén, míg Cogolni­­ceanu a képviselőház feloszlatását a román védelmi magatartás szigorú megtartását szorgalmazza. A román kormányt rémületbe ejti a kilátás, hogy az orosz hadiszállítók behurczolják a szar­vasmarha láb- és szájbetegséget Galiczia és Podoliá­­ból. E csapást elhárítandó, a kormány sürgönyzött bécsi ügynökének, emeljen komoly panaszt az oszt­rák-magyar kormánynál s követelje, hogy az elő­­vigyázati rendszabályok a határokon szigorúan meg­tartassanak, nehogy beteg marhák szállíttassanak ki Oláhországba. Az ázsiai h­arcztérről, Erzerumból távírják f.­há­d­áról a „D. Tele­­graph“-nak. A városban volt összes levéltárak Erzinganba szállíttattak. A muzulmán polgárság fegyvert kért a parancsnokságtól, hogy tevékeny részt vegyen tűzhelye védelmében. Mondják, hogy Ispirnél, a Csurukszu völgyében a Baibursba vivő után kozákok mutatkoztak. Szoganlu folyó most már minden irányban hajózható. Az oroszok elő­nyomulása az összeköttetést Trebizonddal valószí­­nűleg rövid időn meg fogja szakítani. Mukhtar pasa főhadiszállása jelenleg Haszan­­kalé­ban van, honnan hihetőleg erélyesen fogja védeni a szeve hegység átjáratát, mivel ez az egyetlen positió, a­melyet meg nem kerülhetnek az orosz haderők.­­ Az orosz parancsnokok most pontról-pontra Paskievics taktikáját követik, ki kardcsapás nélkül foglalta el Erzerumot, s orosz izgatók már régebb idő óta dolgoznak a város kurd és örmény lakosainak lekenyerezésén. Az oro­szok szabadon bocsátottak számos erzerumi szüle­tésű török foglyot, pénzzel látták el őket s meg­hagyták nekik, beszéljék el, mily kitűnő bánás­módban részesültek az orosz táborban s mily jó az egészségi állapot a orosz csapatok közt, melyek készpénzzel fizetnek mindenért. E taktika azonban most az egyszer nem igér valami nagy sikert, mert úgy a török katonaság, valamint a lakosság szi­lárdul el van tökélve az utolsó csepp vérig védel­mezni a várost az oroszok ellen. IX. évfolyam. EGYÉB TÁVIRATOK. Bécs, jun. 9. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ írja: Az osztrák regnicolaris de­putatió befejezte az átalános vitát s elfo­gadta a javaslatokat, melyek a nuntiumra vonatkozólag tétettek s melyeknek összeállí­tásával Herbst bízatott meg. ( A magyar deputatió nuntiuma már kiosztatott az oszt­rák bizottság tagjai közt s kedden vagy szerdán kerül tárgyalásra. Bécs, jun. 9. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ írja a magyar nuntiumról : A magyar deputatió a két birodalom nyers bevételeit , ál­lítólag minden bevételi forrás kikülönítése után, mely források csak az egyik résznél fordulnak elő, veszi számítása alapjául. E szerint az egyenes adók, noha ezekre nézve az adótörvények nem egyenlők, be vannak vonva a kiszámítási alapba. Vájjon ugyanaz-e az eset az erdőket, az állami fekvő­­ségeket és a bányákat illetőleg, nem lehet ki­venni a nuntiumból, mely a részletekre nézve nem igen nyújt számadatokat. Ellenben elég nagylelkű Magyarország nem vonni be a szelvényadókat is a kiszámítási alapba, és pedig mint a nun­­tium kiemeli, nem azért, mintha a szelvényadó kamatleszállítás, és mint ilyen egyszerűen Magyar­­ország 1867-től datálódó repudiatiójának kifejezése lenne az államadósságot illetőleg, hanem azon egy­szerű okból, mert Magyarországon nincs szelvényadó. Oly logika ez, melyből azon remény mosolyog felénk, hogy ha egykor eszébe jutna a magyar kor­mánynak, vagy talánya végzet szoritna rá, hogy 1867 óta kötött államadósságaiból hasonló „bevételi forrást“ csináljon, a szelvény­adót is be fogja venni a kiszámí­tási alapba.­­ A­mi a határőrvidéket illeti, a ma­gyar nuntium számítása szerint erre 0,68 és nem 2 százaléknak kellene esni, mely számítási eredmény egyszerűen onnan származik, mert a magyar depu­tatió a határőrvidék tényleges évi bevételeit és nem annak a bekebelezés által magyar állami tulajdonná vált vagyonát, mely tudvalevőleg nagy részben colossalis erdőkből áll, veszi számításba, vagyis kereskedői nyelven fejezve ki magunkat, nem határőrvidék a zárszámlája, hanem nyereség és veszteség számlája képezi a kiszámítási alapot. A­mi a restitutiókat illeti, a magyar de­putatió egyszerűen csatlakozik a kormány ja­vaslatának indokolásához. Hogy a vámbevé­telek felosztására nézve, ugyanazon sérelmes arány áll fenn, mint a restitutionális teherére, csakhogy itt a hátrány osztrák részre hátoralik, — arról természetesen egy szót sem szól a nuntium, de valószínűleg annál behatóbban fog az osztrák válasz e dolgokkal foglalkozni. — Hogy a magyar javaslat egyszerűen el fog fogadtatni, azt bizonyára annak szerzői magok sem hiszik. Paris, jun. 9. Az „Union“ constatálja, hogy a legitimista párt és a kabinet között megegyezés létesült. — A „Moniteur“ írja: A vasútigazgató­­ságoknak adott utasítások régibb keletűek és egy­szerű következményét képezik a Francziaország­­ban, úgymint Németországban fennálló mozgósítási rendszernek. Mai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva-

Next