Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)

1877-09-21 / 384. szám

glSszitési ink: Egész évre . . 2® frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 , — „ Egy hónapra , 1 „ 8® „ Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: esten, nádor-atcza 6. szcim. Semmit sem kértünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak birmentis leveleket fogadunk el. Hirdetistk filiett­i­a, TztacLektratalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te & Cle.­őségnél Páriában (Piac* de la Rom­a« Hr. 8^ Hirdetésekért járó dij esaki* az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtanti számla ellenében fizetendők jflladó-hivatal: Budapesten, nádor-vitass­a. 6. s­z­ám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 384. szám. Budapest, péntek, szeptember 21-1877. IX. évfolyam. Figyelmeztetjük azon­t. olvasóinkat, kiknek hó végével előfizetésük lejár, hogy azt mi­előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Esti kiadásunk naponkint féltvén jelenik meg, a­nélkül, hogy az előfize­tési árt felemelnék. Az „Ellenőr“ ára maradt a régi: fél évre....................................10 frt — negyed évre.................................5 frt — havonként.................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „Ellenőrbre a kő bármely nap­jától kezdve előfizethetni. A HÁBORÚ. Budapest, szeptember 20. Dr. Fux — nota bene az osztrák poli­tikus mind doctor, miből megérthető, hogy politikájuk örökké beteg — tehát Dr. Fux meginterpellátiózott a reichsrathban. Még pedig csupa merő keleti politikával, ami­ben köztudomás szerint rendkívül „fest“-ek az osztrák doctorok. Csak természetes tehát, hogy ez erősségüknél fogva a közönséges emberi elme számára való logica törvé­nyeire nem szükséges ügyelniük ; határozott romantikus hajlamaiknál fogva azonban an­nál inkább értékesíthetik elméjük irányí­tójául a regekincset, melyet a német száj­­hagyomány a fogékony szellemek számára éppen megőrzött. S hát vala egykor egy király — így szól a mese — de okosabb vala nálánál egy leány, aki mindig tulment a király eszén. Egyszer a király odaszen neki: no te okos leány, ha olyan okos vagy, hát gyér el hozzám úgy, hogy gyalog legyen és mégse gyalog, hogy felöltözve légy és még­is meztelen, s hozz ajándékot, és mégse hozz. Nyilván ez a felséges probléma lebeg­hetett a Fox és a többi doctorok szemei előtt, mikor tegnapi interpellációjukra meg­­fogamzott bennük a bűnös gerjedelem. Mert mikor az indokolásban kifejtik, hogy a monarchia érdekei most kevésbbé látsza­nak veszélyezettnek, mint valaha, és ennél­fogva az első kérdő pontban azt kérdik, hogy megmarad-e amint illik absolute sem­legesnek monarchiánk, a második pontban mégis Szerbia fészkelődésének meggátlására utalnak: a doktor urak a bölcseségnek ugyanazt a kövét találták fel, mely a mese­beli király együgyüségét örökíté meg. Légy absolute semleges és gátold meg Szerbiát az actióban. Igazán, ha az ember nem tudná, hogy tréfálnak, azt kellene hinni, hogy az emeleten nem minden van rendben. Azonban a doctor urak bizonyosan végig tudják a mesét, s tréfás mivoltuknak határtalanságában olyatén megoldását con­­templálják furfangos problémájuknak, mint ahogy az okos leány megoldotta volt a magáét. Felült egy kecskére, felöltözött há­lóba s vitt a királynak egy madarat, s mi­kor átadta volna, a madár elrepült. S ha már Auersperg herczeg csak corpulentiájánál fogva sem ülhet fel nekik kecskére hálóban, a­mi persze a mulatság java volna, de leg­alább arra a madárra méltán kiváncsiak lehetnek, ami az ilyen bolond tojásból, mint ez az interpelláló, válasz fejében kikelhet. És erre csakugyan magunk is kiván­csiak vagyunk, s elismerjük capitális egy tréfának : töretni Auersperg herczeg álta az Andrássy gróf fejét, hogy a manóba fe­leljen ily mulatságos kérdésre valamennyire hivatalos állásához mért komolysággal. nyolc közepette is a „három“ császári szö­vetség az, ami az európai conflagratiót megakadályozni képes, akkor véleményünk szerint nagyon csalatkozik. A hármas szövetség, mint eddig volt ezután is csak biztatás volna Oroszországra nézve. S egy megbiztatott Oroszország ez idén ha összetörve is esztendőre újból kezdi meg a háborút. Az európai conflagratió esé­lye pedig annál valószínűbb minél tovább tart a kelet harcra, minél több érdekét érinti a nyugatnak. Egy Oroszország ellen­ben, mely érzi, hogy magára maradt s a lármás szövetség fictiója sem biztatja töb­bé: igen közel eshetik a kényszerűséghez minél előbb tisztességes békét keresni, hogy a megalázó őt ne keresse fel. De még abban az esetben is, ha Orosz­ország, bár kiküszöbölve a hármas szövet­ségből, megújítani az oktalan vérontást ál­­becsérzetének téve eleget — még abban az esetben is biztosabb alapon nyugodnék az európai béke az erdélyi havasokon innen s túl ezen a Szajna völgyéig, mint az az alap, melyet számára a „National Zeitung“ kijelöl. Eddig hihette aki úgy szerette hogy a hármas szövetségnek Oroszország is az erő­forrása. De immár kétségtelen, hogy ezen­túl, és mindaddig, míg háborúba van ke­veredve, s a háború csapásait ki nem he­veri ; még győztében is, csak a gyöngeség forrása lesz s marad szövetségesei számára. Bármely szövetség, melyben Oroszország is benne van, ezzel csak képtelenebbé válik azon incidensek elhárítására, melyekből európai conflagratió származhatik. S lel­künk mélyéből, meg vagyunk győződve, hogy Ausztria-Magyarország és Németország szövetsége Oroszország nélkül, sokkal bizto­sabban féken tarthatná bármely harmadik hatalom aggressív szándékait. Azon egy­szerű oknál fogva, mert Oroszország izolált­sága megakadályozna oly szövetkezést, a­melyben Anglia nem abba a táborba tar­toznék, a­hol monarchiánk és Németor­szág van. Ne takargassa a „National Zeitung“ s a bányán vannak még e bölcs poroszok,­­ ne takargassa a tényeket üres frázisok kö­penyegével, ne tetessen rövidlátást akkor, midőn messzebb is kell tekinteni a mai napnál. Ha Németország olyan nagy ba­rátja Oroszországnak, adjon neki egy ba­rátságos tanácsot. Mondja meg neki, hogy ez az idő nem alkalmas czéljai megvalósí­tására, s hogy feküdjék le a betegágyra, éljen orvoslással, mert sebeinek, fáradt tag­jainak nagy szüksége van mindkettőre. És mindenekfölött ne bolondítsa magát és musz­káit azzal a hitegetéssel, hogy a hármas szövetség oly értelemben mint eddig fenál­­lott, továbbra is megállhat. Budapest, szept. 20. A berlini „National Zeitung“ a salz­burgi találkozásról szólva, esti lapunk táv­irata szerint azt mondja, hogy Andrássy és Bismarck eleget tesznek, ha megerősítik azon oszlopokat, melyeken eddig Európa bé­kéje nyugodott, s bár a tél folytában fog­nak kísérletek történni, hogy azokat meg­ingassák, de e kísérletek sikertelenül ma­radnak, ha a három császári udvar egyet­értése fenmarad. Hogy pedig e nagy frá­zisra feltegye a koronát, hozzá­teszi a „Nat. Zing.“, miszerint Európa zavartalan békéjének garantiája most inkább, mint valaha a három császár egyetértésében rejlik, így oltalmazta meg a békét a hár­mas-szövetség eddig. Ám tökéletesen igaz, hogy az európai béke megzavarása oly értelemben, hogy az orosz-török háborúba, melyre az orvul tá­madó muszka gazságot a hármas-szövetség ereje szabadította fel, más nagyhatalmak bele vegyüljenek — valóban sikerült. Ha azonban a „National Zeitung“ azt hiszi, hogy a Plevna és Haszánkiej, Zewin és Ba­­jazid alatt gyökeresen megváltozott viszo­ A plevnai Urik győzelem. (Éjjeli posta.) Az oroszok által elfoglalt plevnai redouteok visszavételéről a „Daily News“ levelezője — mint lapunkban táviratilag már jelezve volt — a követ­kezőket jelenti: Napkeltekor (szerdán) a törökök támadást kezdettek az elfoglalt redouteokra, s ismét dühön­gött itt a harczi zavar, míg másutt nyugalom ural­kodott. A törökök kétségbeesett támadása vissza­vezetett. Újabb támadás következett s újabb visz­­szaveretés, s ez így tartott egész nap, míg a törökök ötször egymásután támadtak és vissza­verettek. Az orosz veszteségek borzasztók vol­tak. Szkobeleff tábornok, mint hiszik, 2000 em­bert vesztett a támadásokban. Délután tájban még 3000 embert vesztett a redouteok megtartására tö­rekvésében, mialatt zászlóaljai mintegy varázserő­vel összezsugorodtak. Egy lövész-zászlóalj 160 em­berre fogyott le. Egy 150 emberből állott század csak 40 embert számlált. A tisztek roppant arány­ban estek el és sebesültek meg. Csak egyetlen ezred-parancsnok maradt életben s alig egyetlen zászlóalj-parancsnok maradt meg. A vezérkarból két tiszt halt meg. Dobrovolszki tábornok elesett. Egy tisz­tet egy ágyú szétrobbanása darabokra szaggatta. Csak Szkobeleff maga maradt épségben, mintha sérthe­tetlen élete volna. Háromszor-négyszer meglátogatta napjában a redouteokat, a katonákat bátorítva, azt mondva nektek, hogy mindjárt fog segítség érke­zik . Plevnát csakhamar elfoglalják, csakhamar győzelem fogja koronázni erőfeszítéseiket; ez a végső, döntő csapás, mely hazájukért, az orosz fegyverek becsületéért és dicsőségéért vitatik; s a katonák lelkes kiáltásokkal viszonozták szavait, mialatt százankint lettek semmivé. Szkobeleff tábornok újra meg újra küldött se­gítségért, s újra meg újra értesítette a főhadvezért, hogy a positio tarthatatlan. A délután eltelt és erősítés nem érkezett. Leviczki tábornok egyene­sen megtagadta az erősítést — mint értesültem — akár mivel a positiót, Szkobeleff állítása ellenében tarthatónak hitte, vagy mivel nem volt miből kül­denie erősítést. Kriloff tábornok saját felelősségére küldte oda egy ezred maradványait, de ezen ez­red is későn érkezett. Szkobeloff tábornok 4 órakor odahagyta volt a redouteot, hogy egy tszemközt levő erdős magas­laton sátrába vonuljon. Alig időzött itt egy órát, midőn jelentették neki, hogy a törökök ismét a jobb oldalt támadták meg a lováczi után köz­vetlenül Plevnán túl. Előre nyargalt személyes meggyőződést szerzendő, s egy ordonánczczal találkozott jelentvén, hogy a törökök hatod­szor is megtámadták a redouteot. Szkobeleff a redontehoz vágtatott, de saját futó legénységével találkozott. Ezek a negyvennyolcz órai szakadatlan harczban kimerülve, elbágyadva, éhesek s szomjan és fáradtságtól halók voltak. Az oroszok tétlensége következtében a törö­kök képesek voltak túlnyomó erőt összegyűjteni, mely utolsó, kétségbeesett erőfeszítést tett, s mely­nek sikerült az oroszokat elűzni. Egy fiatal tiszt egy maroknyi katonával mindvégig tartotta bástyá­ját. Nem akartak futni s az utolsó emberig leka­­szaboltattak. Kevéssel ezután találkoztam Szkobeleff tábor­nokkal, e napon először. Borzasztó felindulásban és dühben volt. Egyenruhája porral és sárral volt borítva; kardja eltörve, György­ keresztje félrecuszva vállára, arcza fekete a puskaportól és füsttől; sze­me vad és vérben úszó s hangja elveszve. Telje­sen rekedt volt. Sohasem láttam még olyan „har­czi képet, mint ő volt. Este ismét láttam őt sátrá­ban. Teljesen nyugodt volt. Ezt mondá: „Megtettem a mi tőlem tellett; többet nem tehettem. Detachementom félig meg van semmisitve; ezredeim nem léteznek többé ; tisztem nem maradt; nem küldtek hozzám erősítést, s elvesztettem há­rom ágyút.“ — Azon négy ágyúból való volt ez, melyeket ő a redoutba elhelyeztetett, midőn azt elfoglalta, s csapatai egyetlen egyet bírtak elvinni. „Miért tagadták meg öntől az erősítést?“ kérdem. „Ki a hibás ?“ — „Nem hibáztatok senkit“, vi­­szont­ ő, h „isten úgy akarta. Az orosz hadvezérlet. Valahány levelező, a­ki közelebbről betekint­hetett az orosz hadvezérlet dolgaiba, nem győzi eléggé kiemelni annak nyomorúságos voltát. Újab­ban is a „Daily News“ levelezője, ki hajmeresztő dolgokat is a griviczai redouteban látottakról, kö­vetkezőleg nyilatkozik: „Az oroszoknak a hihetetlenségig rész hadve­zérletéről az angol és minden más nemzeti tisztek közt most csak egy vélemény uralkodik. Ennek rójják föl főképen az első kudarczokat, és az ered­mény nélkül föláldozott sok embert. Hogy az oro­szoknak hamarjában sikerülhetne elkövetett hi­báikat helyreütni, vagy csak új és hathatós offenzívát kezdeni, ezt tehetséges katonák képzel­­hetetlennek tartják. „Ha ezredemből minden tize­dik katonát leterítenének — hallottam egy harcz­ban kipróbált angol ezredestől — már akkor is visszarettennék a föladattól, hogy a megmaradot­­takat azonnal tű­zb vigyem"*. Hasonlóképen nyi­latkozott előttem több német tiszt is. Azt pedig csak nem akarja állítani valaki, hogy az orosz vagy román katona fölülmúlja szívósságban és képesség­ben az angolt és németet. Az oroszok vereségének másik oka abban látszik rejleni, hogy az orosz tá­borkar haditerveiben papiroson levő ezredekkel gaz­dálkodik, vagyis a­melyek csak meg vannak írva, de a valóságban nincsenek. Ez történt minden előbbi orosz hadj­á­b­an, a mai szomorú örökség A „Times“ tudósítója írja Bukarestből szept. 14-ről: „Naponként érkeznek ugyan erősítések Bul­gáriába, a Dunán való átkelésnél egész brigádok látszanak csodálatos módon eltűnni. Én nem hiszem, hogy a papírra följegyzett csapatok kétharmada, de talán alig több mint fele jön át valóban a Du­nán. A táborkar a feljegyzett ezredek szerint teszi meg számításait a­nélkül, hogy előbb kikutatnák, hogy hány főből állanak ezek. Ennek az a követ­kezménye, hogy folyton túlbecsülik saját erejüket, és csak az elhatározó pillanatban veszik észre, hogy csalódtak számlájukban. A Plevna előtt tá­borozó oroszokat 120,000-re becsülték, és az ott alkalmazott hadosztályok mindenesetre ennek a számnak felelnének meg. De valóságban a romá­nok levonásával, az ottani haderő soha sem volt még csak fele annyi sem­. Orosz személyek és dolgok. A mai Oroszország egy kiváló politikai sze­mélyiségével volt alkalma beszélni a „P. Lloyd“ egy bécsi levelezőjének, ki eme személyiség nyilat­kozataiból a következőket jegyzi föl: „Oroszországban mindenki különbség nélkül sajnálja Gorcsakoff herczeget. Sajnálják, hogy az ősz államférfi, ki annak idején kiadta volt a jel­szót, hogy Oroszország „ne bonde pas, mais se recueille“, élte estéjén meg nem érdemelt kudar­­czot vall. Gorcsakoff herczeg ártatlan a háborúban, nem akarta azt; ő és Adlerberg gróf mindig békét tanácsoltak a császárnak, de miután ez a Krém­ben tartott beszédével a háborút bizonyos körülmé­nyek közt elkerülhetetlenné tette, Gorcsakoff a leg­tökéletesebb ügyességgel vezette ápril 24-ikéig a diplomatiai campagnet. Nem ő az oka, hogy a szeren­csés diplomatiai hadjáratra szerencsétlen bábom kö­vetkezett, s most elrontotta a kard azt, a­mit a toll jóvá tett. Gorcsakoff herczeg, ki ártatlan a háborúban, bi­zonynyal szívesen visszavonulna a magánéletbe, de ő rá nézve valóságos becsületkérdés, hogy a háború alatt uralkodóját cserben ne hagyja, a­míg ez szük­ségesnek véli az ő szolgálatait. A háború után — ha a czár megengedi, még a háború alatt is — Gorcsakoff mindenesetre visszalép. U­tóda már ki is van jelölve: Suvaloff Pál, ki most Londonban van. Győzelmes háború esetében Ignatieff candidált volna, de akkor kevés kilátással, most pedig semmi re­ménye lehet. Suvaloff „nyugati ember,­ európai, pánszláv hajlamok nélkül, nem barátja a lengye­leknek, szigorú centralista, de nem elvi ellensége a képviseleti rendszernek. Reutern gróf és Valujeff a bábom után is meg fognak maradni, — mind­ketten nélkülözhetetlenek az általános reformok időszakában, melyeknek be kell következni. Nagyon haragusznak, és teljes joggal, Milyu­­tin hadügyminiszterre. Ő teremtette a mostani szer­vezetet, ő küzdött szenvedélyesen annak minden megváltoztatása ellen, ő tűrte el a corruptiót és csalást a hadsereg közigazgatásában, őt teszik első­sorban jogosan felelőssé a vereségekért. Ő Orosz­ország Grammontja és Leboeufje egy személyben. Ő sarkalta háborúra Livádiában a császárt, ő állott a György-teremben a Kremlben a czár oldalánál, midőn ez kijelentette, hogy Oroszország — fara de se, — ő adta szájába a szerbeket szidalmazó szó­kat, ő vitte a hadsereg élére Nikolaj nagyherczeget és Nepokolsiczky tábornokot, — s miután a hábo­rút elkerülhetetlenné tette, s arra nézve semmit elő nem készített, — ő igyekezett magáról elhárítani a felelősséget, midőn a neki fölajánlott főhadvezérsé­­get (mikor Nikoloij nagyherczeg typicusban feküdt) nem fogadta el. A legtehetségesebb és legnépsze­rűbb tábornokát eltávolította. Bar­atinszki herczeg tábornagy, Samil legyőzője mintegy száműzetésben él Varsó közelében. Kaufmann, Khiva meghódítója távol van a harcztérről; Tottlebent a legutóbbi időig távol tartották; Csernajeff (no ezért csakugyan kár,­­ hogy ott nincs — mert most már bizonyosan Pé­­tervár felé keresné az utat. Szer­t.) és Fadjejeff kénytelen volt kilépni a szogálatból, mivel a „Rusz-­­ kij Mir“-ben kellemetlen dolgokat műveltek a had­ügyminiszternek . Dannenberget ideje előtt nyugal­mazták . Meller-Zakomelszki a legtehetségesebb tak­tikus még eddig a pétervári helyőrségnél volt. Midőn a háború elején azt emlegették, hogy a gár­dát a harcrtérre viszik, Milgutin azt mondta: „C’est ridicule, a gárda a törökök ellen.“ Ő tette Nepo­­kojsiczkit és Leviczkit a vezérkar élére, kik közül az első túl van a hetvenen, minden érdemök pedig csak az, hogy lengyelek és ultramontánok. Miljutin elbocsáttatása bizonyosnak vehető. Oroszországnak, hogy győzzön, egy Carnotra vagy Scharnhorstra van szüksége. Milyutinban Leboeufre talált. . .“ TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL London, szept. 20. (Eredeti távirat.) A „Neule freie Presse“ jelentése : A Stan­dard“-nak táv­írják 19-r®l, hogy a tö­rökök éjjel elfoglalták Szelendervot, mely a Sipka-szorosban a Nikoláj ko­lostortól balra fekszik és a honnan a szorost elkerüld jó kegy­­ut vezet Gabrovába. Vodiczai főhadiszállás, szept. 18. (Ere­deti távirat. Esti lapunkhoz elkésett..) Teg­nap Mehem­ed Ali személyes vezetése alatt a törökök Kapriváig nyomultak előre, hol az oroszoknak nagy sátor­táboruk van. A bjelai fensikig kiterjesztett kémszemlék al­kalmával kitudták a törökök, hogy az el­lenség következő positiókat tart megszállva: A 12. hadtest Vladimir nagyherczeg alatt Damogijától Beklemén keresztül Gorni-Mo­­nasztirig. A 13. hadtest Hahn tábornok alatt, egy hadosztállyal Balabanlar mel­lett, a másikkal Koprivától nyugatra. A 11. hadtest 32. hadosztálya Csarkics mel­lett van koncentrálva; a 11. hadtest többi része Ozmán Bazár vidékén táboroz. Az oro­szok hadserege demoralizáltnak látszik. Az orosz 32. hadosztály ma meg akarta szál­­lani Cserkovnát, de az egyiptomi csapatok megakadályozták azt, és rövid küzdelem után megfutamították az ellenséget, és ez­után minden harcz nélkül szállották meg a törökök Verbokát. Az eldöntő ütközet várható. Kopacse, szept. 18. (Eredeti távirat. Esti lapunkhoz elkésett.) A „N. fr. Pr.“ jelentése: Az oroszok elhagyták a Banyiczka Lom jobb partját egész a folyó torkolatáig és a Kopriva előtti jobb parti magaslato­kig. Innét nagy sátortábort láttunk és a tá­borkar sátrait. A 32. hadosztály Csarkicj mellett áll, az ehhez tartozó csapatok teg­nap délután meg akarták szállani Cserkov­nát, de a törökök ezt rövid ágyúzás után megakadályozták és az orosz gyalogságot visszavonulásra kényszerítették. Feltűnt, hogy az oroszok sehol sem állottak helyt, a­mi demorálisátiójukra vall, és a törökök er­kölcsi erejét növeszti. Ozmán pasa jelen­tette szept. 14-től a főhadvezérnek, hogy naponként küzd az oroszokkal, kiktől utolsó kirohanása alkalmával 3 ágyút vett el, és hogy a legjobb reményekkel tekint a jövőbe. Berlin, szept. 20. (­Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ jelentése: A trónörö­kös seregébe 53,000 embert osztottak be; ezek egyenesen Ruszcsuk ellenében állíttat­nak föl; akkor a trónörökös 110,000 em­ber és 400 ágyú fölött fog rendelkezni, és Mehemed Ali ellenében támadólag föllépni. A többi hadosztályokat a Plevna és Szu­­lejmán ellen operáló 24 hadosztály meg­erősítésére fordítják. Szerajevo, szept. 20. (Eredeti távirat.) 240 felkelő alávetette magát a bangalukai kajmakámnak. Szerbiából 120 menekült család érkezett vissza. Belgrád, szept. 20. (Eredeti távirat.) A milicziát hazabocsátották; a határnál csak nyolcz zászlóalj marad. Czettinye, szept. 20. (Eredeti távirat.) Montenegróban nagy éhhalál uralkodik. Négy kerületben már több ember halt meg; az oroszországi szláv­ comitoktól gabona- és pénzküldeményt kértek. Zimony, szept. 20. (Eredeti távirat.) Karagyorgyevics pártja sok ezer proclama­­tiót terjeszt Szerbiában, a nép hangulata Milán trón vesztése mellett van. Konstantinápoly, szept. 19. („P. C.“ A pesti főconsulatus utján.) A Nikoláj hegyen levő erődítéseket, melyeket csapataink el­foglaltak, az ellenség azután ismét vissza­foglalta. Csapataink közül azokat, melyek az erődöt elölről támadták meg, a jobb és balszárnyon operáló más hadoszlopoknak kellett volna támogatniok. De ezeknek a csapatoknak előnyomulását strategikus aka­dályok késleltették. Miután az oroszok erő­sítéseket vontak magukhoz, és túlnyomó számra növekedtek, kirohanó támadást in­téztek, melynek a mi elszigetelt hadoszlo­punk engedni és előbbi positióiba visszavo­nulni volt kénytelen, de előbb jelentékeny veszteséget okozott az ellenségnek. Szulej­­mán pasa nem kétkedik, hogy rövid idő alatt ismét elfoglalja a Nikoláj erődöt, és az egész szorosnak ura lesz. Pétervár, szept. 20. (Esti lapunkhoz e­sett.) A „Golosz“ jelenti Igdirből szept. 18- ra a törökök az oroszok egész vonala menti megkezdették a tüzelést. Az ágyúzás délig tar és e közben az ellenség lassankint leereszkedő magaslatokról. Bécs, szept. 20. Bukarestből távirja „Politische Correspondenz“-nek mai kö­tet. A plevnai actió a török positiók fo­tonos bombázására szorítkozik, melyet törökök gyöngén viszonoznak. E hó 17 óta máshol is volt ágyuharcz. Nevezett 17-ke és 18-ka közötti éjjel a törökök gyobb haderővel több kirohanást tet grivicvai rredoute ellen, melyek a tökök nagy veszteségével vezettek vis. Ellenben a románok által a Plevna ele legnagyobb redoute meglepetésére II. délután tett kísérlet kudarczot vallott, románok 300 ember veszteségével vezet vissza a griviczai redouteba. Bukarest, szept. 20. Ma isteni tisztet tartottak a székesegyházban az elesett románok melyben a fejedelemnő, a román hatóságok, C­­sakoff herczeg, Jonin és Stuart is jelen voltak fejedelemnő igen meghatott volt. Ma a gárdi tartozó gránátosok és dragonyosok vonultak Bukaresten. Bécs, szept. 20. A „Politische Corresp­­enz“-nek jelentik Cattaróból. E hó 18-ka at Duga-szoros őrházat is a montenegróiak ker­estek; a capitulált helyőrségeknek szabad elvá­lást engedtek Sztoláczba; a bileki török csalá is szabadon elmehettek Sztoláczba. A montenegri legközelebb Korjanicz és Trebinye ellen szál­koznak operálni. A török győzelmek ünneplése a vidéke Pozsony,*szept. 20. Több ügyvéd, bivla, és kereskedő ma elhatározta, hogy a törökök ü­zelmei alkalmából, vasárnap este kivilágítást fáklyás menetet rendeznek és a török sebeszt részére pénzsegélyt gyűjtenek. Baja, szeptember 20.­­Eredeti távirat: török nemzet dicsőítésére érzelmeinknek kifejez­adandó ma estére török és nemzeti lobogóink tűzése mellett világítást rendezünk. A.-Kanizsa, szept. 20.­­.Eredeti távir Nagy-Kanizsa város lakossága a török győzeli feletti örömének ma ünnepélyes kivilágításban ad kifejezést. Szombathely, szept. 20.­­Eredeti támr Egész várost fényesen kivilágítottuk. Zászlók i­genek a házakon. Ének és zeneszó mellett ezr­ből és ezrekből álló körmenet élteti a törökök g­zedelmét. A körmenet után lakom a Sabariában. EGYÉB TÁVIRATOK. Salzburg, szept. 20. (Saját tudósítóid Esti lapunkhoz elkésett.) Bismarck tegy huzamosan értekezett Andrássyval. Daczi elzárkózottságuknak úgy értesültem, ha Andrássynak, előtérbe állítván a monarch érdekeit és az általános közvéleményt, sik­­ült odahatnia, hogy Szerbia és Görög­­szág támadása megakadályoztassék. É­marck családja megérkezett. Andrássy órakor elutazik. Salzburg, szept. 20. Andrássy gróf délután két órakor Bécsbe utazott. Bismarck h­ezeg és fia kikisérték a pályaudvarig; az elbuci­zás rendkívül szives volt. Bismarck herczeg vs­színüleg holnap utazik el, családja néhány nap itt marad. London, szept. 20. (Esti lapunkhoz ell­sett.) A lapok kétségbe vonják, hogy a salzlon találkozás czélja a béke közvetítése. A „Timi úgy vélekedik, hogy a plevnai ütközet után a ki­vetítés tervei az academicus discussio terére u­­taznak. A Bismarck és Andrássy közt váltott el­mecsere inkább vonatkozhatik Németország kö­zességeire és érdekeire a törökök vagy oroszok na veresége esetében. Pancsova, szept. 20. (Eredeti távirat.) Rz Károly városi tanácsost, az államügyész beleegy­zése nélkül, Bakallovics jegyző, mint vizsgálók parancsára, elfogták, mert a templomban a c­­vent alkalmával a városi kapitány ellen fölsz­lalt, daczára, hogy ez utóbbi ellen hivatalával­­, visszaélés miatt disciplináris vizsgálatot rendelt el. Mivel ez elfogatás a választások előtt csak nemzetiségi párt érdekében történhetik, a maga és német lakosság közt fölháborodást gerjesztett Páris, szept. 20. (Eredeti távirat.) Jo Lemoinet a „Journal des Débats*‘-ban mi jelent egy czikkeért, pörbefogják. A hang­zat izgatott. Bécs, szept. 20. A „Fremdenblatt“ érte­lése szerint Cesch a Santa Croce Alajos bárót Thurnburgi Latour József titkos tanácsos által nagyot élethossziglan az urakháza tagjaivá néz­ték ki. Zágráb, szept. 20. A tartománygyűlés 1 nap a feliratot veszi tárgyalás alá. Filippovics szágos parancsnok ma tette bemutató látogató Mazuranics bánnál, Mihajlovics bibornoknál, Zi­kovics osztályfőnöknél, Radivojevics a hétszer­­yes tábla elnökénél, Klobucsarics báni tábla el­vénél, Bartolovics országos pénzügyigazgatónál Andrijevics polgármesternél. Bécs, szept. 20. A képviselőház kiegye bizottsága a bankstatutum 40. czikkét Schaup iosítványával elfogadta. Az igazgatóság befolyt a hitel maximumát illetőleg, a főtanács vétója a korlátoztatik. A 40. czikk Sturm módosításával gadtatott el, hogy t. i. nem tagok is választ ii a főtanácsba; hasonlóképen a 43—49 czikkek nyeges módosítás nélkül fogadtattak el. Berlin, szept. 20. A „Norddeutsche Zeit” szerint a következő nyolcz nap alatt válik el, jön a német hajóhad a középtengeren mara vagy pedig visszahivatik.

Next