Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)
1877-09-21 / 384. szám
glSszitési ink: Egész évre . . 2® frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 , — „ Egy hónapra , 1 „ 8® „ Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: esten, nádor-atcza 6. szcim. Semmit sem kértünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak birmentis leveleket fogadunk el. Hirdetistk filiettia, TztacLektratalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cle.őségnél Páriában (Piac* de la Roma« Hr. 8^ Hirdetésekért járó dij esaki* az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtanti számla ellenében fizetendők jflladó-hivatal: Budapesten, nádor-vitassa. 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 384. szám. Budapest, péntek, szeptember 21-1877. IX. évfolyam. Figyelmeztetjük azont. olvasóinkat, kiknek hó végével előfizetésük lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Esti kiadásunk naponkint féltvén jelenik meg, anélkül, hogy az előfizetési árt felemelnék. Az „Ellenőr“ ára maradt a régi: fél évre....................................10 frt — negyed évre.................................5 frt — havonként.................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t. közönséget, hogy az „Ellenőrbre a kő bármely napjától kezdve előfizethetni. A HÁBORÚ. Budapest, szeptember 20. Dr. Fux — nota bene az osztrák politikus mind doctor, miből megérthető, hogy politikájuk örökké beteg — tehát Dr. Fux meginterpellátiózott a reichsrathban. Még pedig csupa merő keleti politikával, amiben köztudomás szerint rendkívül „fest“-ek az osztrák doctorok. Csak természetes tehát, hogy ez erősségüknél fogva a közönséges emberi elme számára való logica törvényeire nem szükséges ügyelniük ; határozott romantikus hajlamaiknál fogva azonban annál inkább értékesíthetik elméjük irányítójául a regekincset, melyet a német szájhagyomány a fogékony szellemek számára éppen megőrzött. S hát vala egykor egy király — így szól a mese — de okosabb vala nálánál egy leány, aki mindig tulment a király eszén. Egyszer a király odaszen neki: no te okos leány, ha olyan okos vagy, hát gyér el hozzám úgy, hogy gyalog legyen és mégse gyalog, hogy felöltözve légy és mégis meztelen, s hozz ajándékot, és mégse hozz. Nyilván ez a felséges probléma lebeghetett a Fox és a többi doctorok szemei előtt, mikor tegnapi interpellációjukra megfogamzott bennük a bűnös gerjedelem. Mert mikor az indokolásban kifejtik, hogy a monarchia érdekei most kevésbbé látszanak veszélyezettnek, mint valaha, és ennélfogva az első kérdő pontban azt kérdik, hogy megmarad-e amint illik absolute semlegesnek monarchiánk, a második pontban mégis Szerbia fészkelődésének meggátlására utalnak: a doktor urak a bölcseségnek ugyanazt a kövét találták fel, mely a mesebeli király együgyüségét örökíté meg. Légy absolute semleges és gátold meg Szerbiát az actióban. Igazán, ha az ember nem tudná, hogy tréfálnak, azt kellene hinni, hogy az emeleten nem minden van rendben. Azonban a doctor urak bizonyosan végig tudják a mesét, s tréfás mivoltuknak határtalanságában olyatén megoldását contemplálják furfangos problémájuknak, mint ahogy az okos leány megoldotta volt a magáét. Felült egy kecskére, felöltözött hálóba s vitt a királynak egy madarat, s mikor átadta volna, a madár elrepült. S ha már Auersperg herczeg csak corpulentiájánál fogva sem ülhet fel nekik kecskére hálóban, ami persze a mulatság java volna, de legalább arra a madárra méltán kiváncsiak lehetnek, ami az ilyen bolond tojásból, mint ez az interpelláló, válasz fejében kikelhet. És erre csakugyan magunk is kiváncsiak vagyunk, s elismerjük capitális egy tréfának : töretni Auersperg herczeg álta az Andrássy gróf fejét, hogy a manóba feleljen ily mulatságos kérdésre valamennyire hivatalos állásához mért komolysággal. nyolc közepette is a „három“ császári szövetség az, ami az európai conflagratiót megakadályozni képes, akkor véleményünk szerint nagyon csalatkozik. A hármas szövetség, mint eddig volt ezután is csak biztatás volna Oroszországra nézve. S egy megbiztatott Oroszország ez idén ha összetörve is esztendőre újból kezdi meg a háborút. Az európai conflagratió esélye pedig annál valószínűbb minél tovább tart a kelet harcra, minél több érdekét érinti a nyugatnak. Egy Oroszország ellenben, mely érzi, hogy magára maradt s a lármás szövetség fictiója sem biztatja többé: igen közel eshetik a kényszerűséghez minél előbb tisztességes békét keresni, hogy a megalázó őt ne keresse fel. De még abban az esetben is, ha Oroszország, bár kiküszöbölve a hármas szövetségből, megújítani az oktalan vérontást álbecsérzetének téve eleget — még abban az esetben is biztosabb alapon nyugodnék az európai béke az erdélyi havasokon innen s túl ezen a Szajna völgyéig, mint az az alap, melyet számára a „National Zeitung“ kijelöl. Eddig hihette aki úgy szerette hogy a hármas szövetségnek Oroszország is az erőforrása. De immár kétségtelen, hogy ezentúl, és mindaddig, míg háborúba van keveredve, s a háború csapásait ki nem heveri ; még győztében is, csak a gyöngeség forrása lesz s marad szövetségesei számára. Bármely szövetség, melyben Oroszország is benne van, ezzel csak képtelenebbé válik azon incidensek elhárítására, melyekből európai conflagratió származhatik. S lelkünk mélyéből, meg vagyunk győződve, hogy Ausztria-Magyarország és Németország szövetsége Oroszország nélkül, sokkal biztosabban féken tarthatná bármely harmadik hatalom aggressív szándékait. Azon egyszerű oknál fogva, mert Oroszország izoláltsága megakadályozna oly szövetkezést, amelyben Anglia nem abba a táborba tartoznék, ahol monarchiánk és Németország van. Ne takargassa a „National Zeitung“ s a bányán vannak még e bölcs poroszok, ne takargassa a tényeket üres frázisok köpenyegével, ne tetessen rövidlátást akkor, midőn messzebb is kell tekinteni a mai napnál. Ha Németország olyan nagy barátja Oroszországnak, adjon neki egy barátságos tanácsot. Mondja meg neki, hogy ez az idő nem alkalmas czéljai megvalósítására, s hogy feküdjék le a betegágyra, éljen orvoslással, mert sebeinek, fáradt tagjainak nagy szüksége van mindkettőre. És mindenekfölött ne bolondítsa magát és muszkáit azzal a hitegetéssel, hogy a hármas szövetség oly értelemben mint eddig fenállott, továbbra is megállhat. Budapest, szept. 20. A berlini „National Zeitung“ a salzburgi találkozásról szólva, esti lapunk távirata szerint azt mondja, hogy Andrássy és Bismarck eleget tesznek, ha megerősítik azon oszlopokat, melyeken eddig Európa békéje nyugodott, s bár a tél folytában fognak kísérletek történni, hogy azokat megingassák, de e kísérletek sikertelenül maradnak, ha a három császári udvar egyetértése fenmarad. Hogy pedig e nagy frázisra feltegye a koronát, hozzáteszi a „Nat. Zing.“, miszerint Európa zavartalan békéjének garantiája most inkább, mint valaha a három császár egyetértésében rejlik, így oltalmazta meg a békét a hármas-szövetség eddig. Ám tökéletesen igaz, hogy az európai béke megzavarása oly értelemben, hogy az orosz-török háborúba, melyre az orvul támadó muszka gazságot a hármas-szövetség ereje szabadította fel, más nagyhatalmak bele vegyüljenek — valóban sikerült. Ha azonban a „National Zeitung“ azt hiszi, hogy a Plevna és Haszánkiej, Zewin és Bajazid alatt gyökeresen megváltozott viszo A plevnai Urik győzelem. (Éjjeli posta.) Az oroszok által elfoglalt plevnai redouteok visszavételéről a „Daily News“ levelezője — mint lapunkban táviratilag már jelezve volt — a következőket jelenti: Napkeltekor (szerdán) a törökök támadást kezdettek az elfoglalt redouteokra, s ismét dühöngött itt a harczi zavar, míg másutt nyugalom uralkodott. A törökök kétségbeesett támadása visszavezetett. Újabb támadás következett s újabb viszszaveretés, s ez így tartott egész nap, míg a törökök ötször egymásután támadtak és visszaverettek. Az orosz veszteségek borzasztók voltak. Szkobeleff tábornok, mint hiszik, 2000 embert vesztett a támadásokban. Délután tájban még 3000 embert vesztett a redouteok megtartására törekvésében, mialatt zászlóaljai mintegy varázserővel összezsugorodtak. Egy lövész-zászlóalj 160 emberre fogyott le. Egy 150 emberből állott század csak 40 embert számlált. A tisztek roppant arányban estek el és sebesültek meg. Csak egyetlen ezred-parancsnok maradt életben s alig egyetlen zászlóalj-parancsnok maradt meg. A vezérkarból két tiszt halt meg. Dobrovolszki tábornok elesett. Egy tisztet egy ágyú szétrobbanása darabokra szaggatta. Csak Szkobeleff maga maradt épségben, mintha sérthetetlen élete volna. Háromszor-négyszer meglátogatta napjában a redouteokat, a katonákat bátorítva, azt mondva nektek, hogy mindjárt fog segítség érkezik . Plevnát csakhamar elfoglalják, csakhamar győzelem fogja koronázni erőfeszítéseiket; ez a végső, döntő csapás, mely hazájukért, az orosz fegyverek becsületéért és dicsőségéért vitatik; s a katonák lelkes kiáltásokkal viszonozták szavait, mialatt százankint lettek semmivé. Szkobeleff tábornok újra meg újra küldött segítségért, s újra meg újra értesítette a főhadvezért, hogy a positio tarthatatlan. A délután eltelt és erősítés nem érkezett. Leviczki tábornok egyenesen megtagadta az erősítést — mint értesültem — akár mivel a positiót, Szkobeleff állítása ellenében tarthatónak hitte, vagy mivel nem volt miből küldenie erősítést. Kriloff tábornok saját felelősségére küldte oda egy ezred maradványait, de ezen ezred is későn érkezett. Szkobeloff tábornok 4 órakor odahagyta volt a redouteot, hogy egy tszemközt levő erdős magaslaton sátrába vonuljon. Alig időzött itt egy órát, midőn jelentették neki, hogy a törökök ismét a jobb oldalt támadták meg a lováczi után közvetlenül Plevnán túl. Előre nyargalt személyes meggyőződést szerzendő, s egy ordonánczczal találkozott jelentvén, hogy a törökök hatodszor is megtámadták a redouteot. Szkobeleff a redontehoz vágtatott, de saját futó legénységével találkozott. Ezek a negyvennyolcz órai szakadatlan harczban kimerülve, elbágyadva, éhesek s szomjan és fáradtságtól halók voltak. Az oroszok tétlensége következtében a törökök képesek voltak túlnyomó erőt összegyűjteni, mely utolsó, kétségbeesett erőfeszítést tett, s melynek sikerült az oroszokat elűzni. Egy fiatal tiszt egy maroknyi katonával mindvégig tartotta bástyáját. Nem akartak futni s az utolsó emberig lekaszaboltattak. Kevéssel ezután találkoztam Szkobeleff tábornokkal, e napon először. Borzasztó felindulásban és dühben volt. Egyenruhája porral és sárral volt borítva; kardja eltörve, György keresztje félrecuszva vállára, arcza fekete a puskaportól és füsttől; szeme vad és vérben úszó s hangja elveszve. Teljesen rekedt volt. Sohasem láttam még olyan „harczi képet, mint ő volt. Este ismét láttam őt sátrában. Teljesen nyugodt volt. Ezt mondá: „Megtettem a mi tőlem tellett; többet nem tehettem. Detachementom félig meg van semmisitve; ezredeim nem léteznek többé ; tisztem nem maradt; nem küldtek hozzám erősítést, s elvesztettem három ágyút.“ — Azon négy ágyúból való volt ez, melyeket ő a redoutba elhelyeztetett, midőn azt elfoglalta, s csapatai egyetlen egyet bírtak elvinni. „Miért tagadták meg öntől az erősítést?“ kérdem. „Ki a hibás ?“ — „Nem hibáztatok senkit“, viszont ő, h „isten úgy akarta. Az orosz hadvezérlet. Valahány levelező, aki közelebbről betekinthetett az orosz hadvezérlet dolgaiba, nem győzi eléggé kiemelni annak nyomorúságos voltát. Újabban is a „Daily News“ levelezője, ki hajmeresztő dolgokat is a griviczai redouteban látottakról, következőleg nyilatkozik: „Az oroszoknak a hihetetlenségig rész hadvezérletéről az angol és minden más nemzeti tisztek közt most csak egy vélemény uralkodik. Ennek rójják föl főképen az első kudarczokat, és az eredmény nélkül föláldozott sok embert. Hogy az oroszoknak hamarjában sikerülhetne elkövetett hibáikat helyreütni, vagy csak új és hathatós offenzívát kezdeni, ezt tehetséges katonák képzelhetetlennek tartják. „Ha ezredemből minden tizedik katonát leterítenének — hallottam egy harczban kipróbált angol ezredestől — már akkor is visszarettennék a föladattól, hogy a megmaradottakat azonnal tűzb vigyem"*. Hasonlóképen nyilatkozott előttem több német tiszt is. Azt pedig csak nem akarja állítani valaki, hogy az orosz vagy román katona fölülmúlja szívósságban és képességben az angolt és németet. Az oroszok vereségének másik oka abban látszik rejleni, hogy az orosz táborkar haditerveiben papiroson levő ezredekkel gazdálkodik, vagyis amelyek csak meg vannak írva, de a valóságban nincsenek. Ez történt minden előbbi orosz hadjában, a mai szomorú örökség A „Times“ tudósítója írja Bukarestből szept. 14-ről: „Naponként érkeznek ugyan erősítések Bulgáriába, a Dunán való átkelésnél egész brigádok látszanak csodálatos módon eltűnni. Én nem hiszem, hogy a papírra följegyzett csapatok kétharmada, de talán alig több mint fele jön át valóban a Dunán. A táborkar a feljegyzett ezredek szerint teszi meg számításait anélkül, hogy előbb kikutatnák, hogy hány főből állanak ezek. Ennek az a következménye, hogy folyton túlbecsülik saját erejüket, és csak az elhatározó pillanatban veszik észre, hogy csalódtak számlájukban. A Plevna előtt táborozó oroszokat 120,000-re becsülték, és az ott alkalmazott hadosztályok mindenesetre ennek a számnak felelnének meg. De valóságban a románok levonásával, az ottani haderő soha sem volt még csak fele annyi sem. Orosz személyek és dolgok. A mai Oroszország egy kiváló politikai személyiségével volt alkalma beszélni a „P. Lloyd“ egy bécsi levelezőjének, ki eme személyiség nyilatkozataiból a következőket jegyzi föl: „Oroszországban mindenki különbség nélkül sajnálja Gorcsakoff herczeget. Sajnálják, hogy az ősz államférfi, ki annak idején kiadta volt a jelszót, hogy Oroszország „ne bonde pas, mais se recueille“, élte estéjén meg nem érdemelt kudarczot vall. Gorcsakoff herczeg ártatlan a háborúban, nem akarta azt; ő és Adlerberg gróf mindig békét tanácsoltak a császárnak, de miután ez a Krémben tartott beszédével a háborút bizonyos körülmények közt elkerülhetetlenné tette, Gorcsakoff a legtökéletesebb ügyességgel vezette ápril 24-ikéig a diplomatiai campagnet. Nem ő az oka, hogy a szerencsés diplomatiai hadjáratra szerencsétlen bábom következett, s most elrontotta a kard azt, amit a toll jóvá tett. Gorcsakoff herczeg, ki ártatlan a háborúban, bizonynyal szívesen visszavonulna a magánéletbe, de ő rá nézve valóságos becsületkérdés, hogy a háború alatt uralkodóját cserben ne hagyja, amíg ez szükségesnek véli az ő szolgálatait. A háború után — ha a czár megengedi, még a háború alatt is — Gorcsakoff mindenesetre visszalép. Utóda már ki is van jelölve: Suvaloff Pál, ki most Londonban van. Győzelmes háború esetében Ignatieff candidált volna, de akkor kevés kilátással, most pedig semmi reménye lehet. Suvaloff „nyugati ember, európai, pánszláv hajlamok nélkül, nem barátja a lengyeleknek, szigorú centralista, de nem elvi ellensége a képviseleti rendszernek. Reutern gróf és Valujeff a bábom után is meg fognak maradni, — mindketten nélkülözhetetlenek az általános reformok időszakában, melyeknek be kell következni. Nagyon haragusznak, és teljes joggal, Milyutin hadügyminiszterre. Ő teremtette a mostani szervezetet, ő küzdött szenvedélyesen annak minden megváltoztatása ellen, ő tűrte el a corruptiót és csalást a hadsereg közigazgatásában, őt teszik elsősorban jogosan felelőssé a vereségekért. Ő Oroszország Grammontja és Leboeufje egy személyben. Ő sarkalta háborúra Livádiában a császárt, ő állott a György-teremben a Kremlben a czár oldalánál, midőn ez kijelentette, hogy Oroszország — fara de se, — ő adta szájába a szerbeket szidalmazó szókat, ő vitte a hadsereg élére Nikolaj nagyherczeget és Nepokolsiczky tábornokot, — s miután a háborút elkerülhetetlenné tette, s arra nézve semmit elő nem készített, — ő igyekezett magáról elhárítani a felelősséget, midőn a neki fölajánlott főhadvezérséget (mikor Nikoloij nagyherczeg typicusban feküdt) nem fogadta el. A legtehetségesebb és legnépszerűbb tábornokát eltávolította. Baratinszki herczeg tábornagy, Samil legyőzője mintegy száműzetésben él Varsó közelében. Kaufmann, Khiva meghódítója távol van a harcztérről; Tottlebent a legutóbbi időig távol tartották; Csernajeff (no ezért csakugyan kár, hogy ott nincs — mert most már bizonyosan Pétervár felé keresné az utat. Szert.) és Fadjejeff kénytelen volt kilépni a szogálatból, mivel a „Rusz- kij Mir“-ben kellemetlen dolgokat műveltek a hadügyminiszternek . Dannenberget ideje előtt nyugalmazták . Meller-Zakomelszki a legtehetségesebb taktikus még eddig a pétervári helyőrségnél volt. Midőn a háború elején azt emlegették, hogy a gárdát a harcrtérre viszik, Milgutin azt mondta: „C’est ridicule, a gárda a törökök ellen.“ Ő tette Nepokojsiczkit és Leviczkit a vezérkar élére, kik közül az első túl van a hetvenen, minden érdemök pedig csak az, hogy lengyelek és ultramontánok. Miljutin elbocsáttatása bizonyosnak vehető. Oroszországnak, hogy győzzön, egy Carnotra vagy Scharnhorstra van szüksége. Milyutinban Leboeufre talált. . .“ TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL London, szept. 20. (Eredeti távirat.) A „Neule freie Presse“ jelentése : A Standard“-nak távírják 19-r®l, hogy a törökök éjjel elfoglalták Szelendervot, mely a Sipka-szorosban a Nikoláj kolostortól balra fekszik és a honnan a szorost elkerüld jó kegyut vezet Gabrovába. Vodiczai főhadiszállás, szept. 18. (Eredeti távirat. Esti lapunkhoz elkésett..) Tegnap Mehemed Ali személyes vezetése alatt a törökök Kapriváig nyomultak előre, hol az oroszoknak nagy sátortáboruk van. A bjelai fensikig kiterjesztett kémszemlék alkalmával kitudták a törökök, hogy az ellenség következő positiókat tart megszállva: A 12. hadtest Vladimir nagyherczeg alatt Damogijától Beklemén keresztül Gorni-Monasztirig. A 13. hadtest Hahn tábornok alatt, egy hadosztállyal Balabanlar mellett, a másikkal Koprivától nyugatra. A 11. hadtest 32. hadosztálya Csarkics mellett van koncentrálva; a 11. hadtest többi része Ozmán Bazár vidékén táboroz. Az oroszok hadserege demoralizáltnak látszik. Az orosz 32. hadosztály ma meg akarta szállani Cserkovnát, de az egyiptomi csapatok megakadályozták azt, és rövid küzdelem után megfutamították az ellenséget, és ezután minden harcz nélkül szállották meg a törökök Verbokát. Az eldöntő ütközet várható. Kopacse, szept. 18. (Eredeti távirat. Esti lapunkhoz elkésett.) A „N. fr. Pr.“ jelentése: Az oroszok elhagyták a Banyiczka Lom jobb partját egész a folyó torkolatáig és a Kopriva előtti jobb parti magaslatokig. Innét nagy sátortábort láttunk és a táborkar sátrait. A 32. hadosztály Csarkicj mellett áll, az ehhez tartozó csapatok tegnap délután meg akarták szállani Cserkovnát, de a törökök ezt rövid ágyúzás után megakadályozták és az orosz gyalogságot visszavonulásra kényszerítették. Feltűnt, hogy az oroszok sehol sem állottak helyt, ami demorálisátiójukra vall, és a törökök erkölcsi erejét növeszti. Ozmán pasa jelentette szept. 14-től a főhadvezérnek, hogy naponként küzd az oroszokkal, kiktől utolsó kirohanása alkalmával 3 ágyút vett el, és hogy a legjobb reményekkel tekint a jövőbe. Berlin, szept. 20. (Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ jelentése: A trónörökös seregébe 53,000 embert osztottak be; ezek egyenesen Ruszcsuk ellenében állíttatnak föl; akkor a trónörökös 110,000 ember és 400 ágyú fölött fog rendelkezni, és Mehemed Ali ellenében támadólag föllépni. A többi hadosztályokat a Plevna és Szulejmán ellen operáló 24 hadosztály megerősítésére fordítják. Szerajevo, szept. 20. (Eredeti távirat.) 240 felkelő alávetette magát a bangalukai kajmakámnak. Szerbiából 120 menekült család érkezett vissza. Belgrád, szept. 20. (Eredeti távirat.) A milicziát hazabocsátották; a határnál csak nyolcz zászlóalj marad. Czettinye, szept. 20. (Eredeti távirat.) Montenegróban nagy éhhalál uralkodik. Négy kerületben már több ember halt meg; az oroszországi szláv comitoktól gabona- és pénzküldeményt kértek. Zimony, szept. 20. (Eredeti távirat.) Karagyorgyevics pártja sok ezer proclamatiót terjeszt Szerbiában, a nép hangulata Milán trón vesztése mellett van. Konstantinápoly, szept. 19. („P. C.“ A pesti főconsulatus utján.) A Nikoláj hegyen levő erődítéseket, melyeket csapataink elfoglaltak, az ellenség azután ismét visszafoglalta. Csapataink közül azokat, melyek az erődöt elölről támadták meg, a jobb és balszárnyon operáló más hadoszlopoknak kellett volna támogatniok. De ezeknek a csapatoknak előnyomulását strategikus akadályok késleltették. Miután az oroszok erősítéseket vontak magukhoz, és túlnyomó számra növekedtek, kirohanó támadást intéztek, melynek a mi elszigetelt hadoszlopunk engedni és előbbi positióiba visszavonulni volt kénytelen, de előbb jelentékeny veszteséget okozott az ellenségnek. Szulejmán pasa nem kétkedik, hogy rövid idő alatt ismét elfoglalja a Nikoláj erődöt, és az egész szorosnak ura lesz. Pétervár, szept. 20. (Esti lapunkhoz esett.) A „Golosz“ jelenti Igdirből szept. 18- ra a törökök az oroszok egész vonala menti megkezdették a tüzelést. Az ágyúzás délig tar és e közben az ellenség lassankint leereszkedő magaslatokról. Bécs, szept. 20. Bukarestből távirja „Politische Correspondenz“-nek mai kötet. A plevnai actió a török positiók fotonos bombázására szorítkozik, melyet törökök gyöngén viszonoznak. E hó 17 óta máshol is volt ágyuharcz. Nevezett 17-ke és 18-ka közötti éjjel a törökök gyobb haderővel több kirohanást tet grivicvai rredoute ellen, melyek a tökök nagy veszteségével vezettek vis. Ellenben a románok által a Plevna ele legnagyobb redoute meglepetésére II. délután tett kísérlet kudarczot vallott, románok 300 ember veszteségével vezet vissza a griviczai redouteba. Bukarest, szept. 20. Ma isteni tisztet tartottak a székesegyházban az elesett románok melyben a fejedelemnő, a román hatóságok, Csakoff herczeg, Jonin és Stuart is jelen voltak fejedelemnő igen meghatott volt. Ma a gárdi tartozó gránátosok és dragonyosok vonultak Bukaresten. Bécs, szept. 20. A „Politische Correspenz“-nek jelentik Cattaróból. E hó 18-ka at Duga-szoros őrházat is a montenegróiak kerestek; a capitulált helyőrségeknek szabad elválást engedtek Sztoláczba; a bileki török csalá is szabadon elmehettek Sztoláczba. A montenegri legközelebb Korjanicz és Trebinye ellen szálkoznak operálni. A török győzelmek ünneplése a vidéke Pozsony,*szept. 20. Több ügyvéd, bivla, és kereskedő ma elhatározta, hogy a törökök üzelmei alkalmából, vasárnap este kivilágítást fáklyás menetet rendeznek és a török sebeszt részére pénzsegélyt gyűjtenek. Baja, szeptember 20.Eredeti távirat: török nemzet dicsőítésére érzelmeinknek kifejezadandó ma estére török és nemzeti lobogóink tűzése mellett világítást rendezünk. A.-Kanizsa, szept. 20..Eredeti távir Nagy-Kanizsa város lakossága a török győzeli feletti örömének ma ünnepélyes kivilágításban ad kifejezést. Szombathely, szept. 20.Eredeti támr Egész várost fényesen kivilágítottuk. Zászlók igenek a házakon. Ének és zeneszó mellett ezrből és ezrekből álló körmenet élteti a törökök gzedelmét. A körmenet után lakom a Sabariában. EGYÉB TÁVIRATOK. Salzburg, szept. 20. (Saját tudósítóid Esti lapunkhoz elkésett.) Bismarck tegy huzamosan értekezett Andrássyval. Daczi elzárkózottságuknak úgy értesültem, ha Andrássynak, előtérbe állítván a monarch érdekeit és az általános közvéleményt, sikült odahatnia, hogy Szerbia és Görögszág támadása megakadályoztassék. Émarck családja megérkezett. Andrássy órakor elutazik. Salzburg, szept. 20. Andrássy gróf délután két órakor Bécsbe utazott. Bismarck hezeg és fia kikisérték a pályaudvarig; az elbucizás rendkívül szives volt. Bismarck herczeg vsszínüleg holnap utazik el, családja néhány nap itt marad. London, szept. 20. (Esti lapunkhoz ellsett.) A lapok kétségbe vonják, hogy a salzlon találkozás czélja a béke közvetítése. A „Timi úgy vélekedik, hogy a plevnai ütközet után a kivetítés tervei az academicus discussio terére utaznak. A Bismarck és Andrássy közt váltott elmecsere inkább vonatkozhatik Németország közességeire és érdekeire a törökök vagy oroszok na veresége esetében. Pancsova, szept. 20. (Eredeti távirat.) Rz Károly városi tanácsost, az államügyész beleegyzése nélkül, Bakallovics jegyző, mint vizsgálók parancsára, elfogták, mert a templomban a cvent alkalmával a városi kapitány ellen fölszlalt, daczára, hogy ez utóbbi ellen hivatalával, visszaélés miatt disciplináris vizsgálatot rendelt el. Mivel ez elfogatás a választások előtt csak nemzetiségi párt érdekében történhetik, a maga és német lakosság közt fölháborodást gerjesztett Páris, szept. 20. (Eredeti távirat.) Jo Lemoinet a „Journal des Débats*‘-ban mi jelent egy czikkeért, pörbefogják. A hangzat izgatott. Bécs, szept. 20. A „Fremdenblatt“ értelése szerint Cesch a Santa Croce Alajos bárót Thurnburgi Latour József titkos tanácsos által nagyot élethossziglan az urakháza tagjaivá nézték ki. Zágráb, szept. 20. A tartománygyűlés 1 nap a feliratot veszi tárgyalás alá. Filippovics szágos parancsnok ma tette bemutató látogató Mazuranics bánnál, Mihajlovics bibornoknál, Zikovics osztályfőnöknél, Radivojevics a hétszeryes tábla elnökénél, Klobucsarics báni tábla elvénél, Bartolovics országos pénzügyigazgatónál Andrijevics polgármesternél. Bécs, szept. 20. A képviselőház kiegye bizottsága a bankstatutum 40. czikkét Schaup iosítványával elfogadta. Az igazgatóság befolyt a hitel maximumát illetőleg, a főtanács vétója a korlátoztatik. A 40. czikk Sturm módosításával gadtatott el, hogy t. i. nem tagok is választ ii a főtanácsba; hasonlóképen a 43—49 czikkek nyeges módosítás nélkül fogadtattak el. Berlin, szept. 20. A „Norddeutsche Zeit” szerint a következő nyolcz nap alatt válik el, jön a német hajóhad a középtengeren mara vagy pedig visszahivatik.