Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)
1877-10-14 / 427. szám
Előfizetést tart: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — , Egy hónapra . 1 „80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: (Buedepesten, Ivádor-sztcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak birmentes leveleket fogadunk el. (Reggeli Tziadás. (Hirdetések felvételi a. Jczadóh-tvcStalbaTi ■■ Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite * Cie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: fjFrízdalesten, Tiddor-intézc. 6. szám. Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 427. szám. Budapest, vasárnap, október 14- 1877. II. évfolyam. igBSHEOS0tEaiSE$E®*^tR577^ii2$l Budapest, október 13. A hideg összehúz,a meleg tagit. És, tessék elhinni, a physika törvényei mindenen uralkodnak , a háború eseményein , sőt ime a háborús dolgok hírlapi rovatán is. Összehúzta a hideg mind a kettőt. Lapunk kivételes beosztása, melyet a hadi események változatos bősége igazolt, ezzel fölöslegessé vált. S azt hiszszük, helytelen volna elsőséget erőszakolni a háborús rovat számára, midőn már javában kezdi elveszteni ehhez való jogát. Megtartjuk azonban e beosztásból mindazt, mi egy félévi tapasztalás folytán előnyösnek, gyakorlatinak bizonyult. Megtartjuk nevezetesen lapunk élén a szemlét, azzal a különbséggel, hogy ezentúl nem fog a háborús eseményekre szorítkozni, de felölel és röviden jellemez mindent a mit legújabb távirataink és értesüléseink bármi tekintetben kiválóbbnak mutatnak. Egy szóval a nap politikai történetének ha kis tükre lesz. Megtartjuk az eddigi beosztás azon előnyét is, hogy távirataink és legújabb értesüléseink az első oldalon lesznek csoportosítva, s kiegészítjük e berendezést azzal, hogy napközben érkezett belpolitikai közleményeinket is idecsatoljuk, a hosszabbakat legalább kivonatilag érintve s utalva a máshelyütt következő kimerítő tudósításra. Nem mondunk le a háborús rovatról sem, s az anyag bőségéhez képest, de mindenesetre ugyanazon lelkiismeretes pontossággal foglaljuk össze e fejezet alatt a hadieseményeket, mint eddig. S merjük reményleni, hogy olvasóinknak is épp oly megelégedésére, aminőt tapasztalni eddig szerencsések valánk. A nap fő érdeke nyugat felé összpontosul, Francziaországban holnap döntenek a választások a nemzet nyugalma u tán a világrész nyugalma fölött is. De nem érdektelen a keleti láthatár sem. Nem mintha történnék valami, de épp ellenkezőleg, mert nem akar történni semmi. Egy nagyszerűen nevetséges visszakozásról szólanak legjobb híreink. Plevna ostroma elmarad, a lomi előnyomulás elmarad és a szerb antinh az is elmarad. Elmaradhatlannak látszik azonban az oláhok bátor visszahúzódása a hazai búbos kemenczék zugába, hol csakugyan sokkal enyhébb a levegő, mint a török sereg közelében. Még utoljára csakugyan az sül ki, hogy a „magyar betörés“ is arra valónak fedeztetett fel, hogy legyen miért a „haza védelmére“ sietni. Táviratok. Krakkó okt. 13. (Eredeti távirat.) A lengyel lapok borzasztó tudósításokat kapnaka bulgáriai orosz hadsereg állapotáról. Különben a Jantrán levő csapatok elyenséget szenvednek, hogy gyakran egész napokon át egy falat kenyerök sincs; olykor kétszersültet osztanak ki, de ez oly ehetetlen, hogy a katonák eldobják. Tirnova mellett egy zászlóalj megtagadta az engedelmességet, mivel négy napig élelem nélkül hagyták. A Jantrán és a Sipka-szorosban alig jár ki a legénységnek az adag harmadrésze. — Hiány van téli ruhákban is; egész köpenyeg-szállítmányok rendszerint elvesznek. — A Lomon máris halálesetek fordulnak elő a hideg folytán. Az intendaturában roppant rendetlenség uralkodik; egész élelem- és ruhaszállítmányok nyomtalanul eltűnnek. A hadsereg morális hangulata mindezeknél fogva kétségbeesett; a tisztek és katonák naponta békétlenkednek. Gyakori a szökés is; a kecseljevoi előőrs állítólag átment a török táborba. Még a tábornokok is elvesztették reményüket a kedvező sikerben. Bukarest, okt. 13. (Eredeti távirat') A „Neue freie Presse“ jelentése: Szerbia és Románia között nem létezik szövetségi egyesség; a románok hír szerint Plevna bevétele után Bulgáriát el fogják hagyni. Az általános rohamot Plevna ellen október 4-ére (16) űzték ki, de az eső miatt valószínűleg elhalasztották az oroszoknak és románoknak földrounkálatukat egyelőre be kellett szüntetniük. A románok a Griviczát uraló erődtől 40 lépésnyire állanak; az orosz főhadiszállásnak Szisztovába áthelyezése legközelebb történik. A Turnu-Magurelli melletti román hidat a Duna elragadta. Belgrád, okt. 13. (Eredeti távirat,) A ,,N. fr. Pr.“ jelentése: Több már megkötött szállítás megint visszavonatott. — Párisi finánezkörökben azon hir van elterjedve, hogy a szultán követet küld az orosz főhadiszállásba. Szerajevo, okt. 13. (Eredeti távirat.) Jelentik, hogy a fölkelők Medroj mellett a jaczai kerületben megverettek. — Dr. Ziemann a vilajet kormányzóságával a menekültek visszatérése tárgyában alkudozik. Eddig több ezer tért vissza. Nagy árlejtéseket írtak ki hadiszállításokra. London, okt. 13. (Eredeti távirat.) Beustsak legközelebbi látogatása Knoweleyben korábbi meghívás folytán történt. Beust és Derby megbeszélték az időpontot, mikor és mely alapon történhetik meg sikerre való kilátással a közvetítés. Zágráb, okt. 13. (Eredeti távirat.) Konstant pasa, a boszniai kormányzó adlatusa a határról alkudozásokat folytat a Horvátországba internált menekültekkel a hazatérés iránt. A porta kedvezményeket enged, eddig azonban csak a katholikus menekültek hajlandók a hazatérésre. Pétervár, okt. 13. A hivatalos lap egy császári rendeletet tesz közzé, mely szerint a harcztéren levő minden katona szolgálataiért tiszti rangra emelhető. Bukarest, okt. 13. Az „Agence Havas“ jelenti: A vihar elszakasztotta a Jskapoly melletti hidat; az átfedés tutajokon történik ; a rendszeres összeköttetés helyreállításán szorgalmasan dolgoznak. A czárevics hadserege meg van erősítve. Szulejman pasa hadseregét a typhus tizedeli. (Maszka typhus-beteg persze nincs egy szál se. Szerk.) A Zimmermannféle hadtest egy mozdulata miatt Szulejman pasa 30,000 embert küldött ki. Az idő hirtelen jóra fordult. Borúi- Sztuden, okt. 12. (Hivatalos.) A hideg és rosz időjárás egyre tart; mindenütt nyugalom uralkodik; csak a ruszcsuki hadoszlopná szállták meg a kozákok 11-ikén Opaka falvát miután az ellenséget elkergették. Bécs, okt. 13. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Budapestről, hogy az illető közegekhez érkezett távirati jelentések szerint szabad csapatoknak az erdély-romániai határon való betöréséről semmit sem tudnak. Miután lehetetlen, hogy a román hírekben megolvasott 1500 fegyveres betörő észrevétlenül átmehetett volna a határon, igen érdekes enne megtudni, hogy mily okból terjesztették felhivatalosan Bukarestből oly feltűnően mindenfelé ezt a hírt, mely mint bebizonyul, alaptalan. (Erre magunk is kiváncsiak lennénk, ha már tegnap nem gyanítottuk volna a czélt, melyre ez a híresztelés valószínűleg visszavezetendő. Egyébiránt feljegyezzük azt a verziót, mit a „D. Ztg.“-nak táviratoznak, hogy a „Románul“ sugalmazói ezt azért fandálták ki, hogy legyen alkalmuk a hadsereget szép szerével visszavonni Kis-Oláhországba, — amiben különben nem hiszünk teljesen. Szerk.) Bukarest, okt. 13. Az „Agence Russe“ alaptalannak mondja a magyar betörésről szóló híresztelést; a hírt a turn-szeverini prefekt küldte be az alprefekt jelentése alapján, ki a bajaráni községi elöljáró jelentésére támaszkodott, a ki a hó ellapátolás végett megkettőztetett határőrséget insurgens bandáknak tartotta. A prefektust elbo csát okt. iá, a „i'Oí. Co» i. „_i_ Bukarestből. Azon hírre, hogy állítólag magyar szabadcsapatok betörtek, egy csapatosztály oda küldetett, de mindeddigsemmit sem talált; minden látszat szerint az egész invasio-eset csak mystificatio (mint tegnap mondók. Szerk) — Turnu- Magurelli és Nikápoly közt távirati összeköttetés lesz. A Plevna előtti egész román hadsereget téli ruhával látják el. Párizs, okt. 13. (Eredeti távirat.) Décazes a libourni beszédében a republikánusokat őrjöngő bolondoknak nevezte, kik azon veszélyre, hogy a conservativ monarchius Európát Francziaország ellen kiiriják, Mac-Mahont meg akarják buktatni. Berlin, okt. 13. (Eredeti távirat.) A ,,N. fr. Pr.“ jelentése: A német kereskedelmi gyűlés 16 szavazattal 5 ellen elfogadta azon indítványt, hogy a birodalmi kormány szólíttassék fel, miszerint ha Ausztriával a kereskedelmi szerződés október 31-éig létre nem jön, az ipar helyzete tárgyában enquétet hívjon össze. Bécs, okt. 13. Az urak háza megválasztotta a kiegyezési bizottság tagjait. Megválasztották : gróf Belrupt, herczeg Czartorysky, gróf Falkenhayn, báró Hacrold, Hein, Helfersdorfer apát, báró Hye, Kutschker bibornok, Latour tábornok, herczeg Lichtenstein Frigyes, Moser, Pipicz lovag, gróf Rechberg, Schmerling lovag, Schöller lovag, herczeg Schrenburg, báró Stählin, gróf Trautmansdorf, gróf Thun Guido, báró Webie. A quota küldöttségből e bizottsághoz beosztották : báró Wintersteint, gróf Wrbnát, Hasner és Arneth lovagokat. Bécs, okt. 13. A „Pol. Corr.“ közli az osztrák adókimutatást, mely szerint 1877. januártólaugusztusig bezárólag 56.688,000 forint egyenes adó folyt be, 464,000 írttal több, mint a múlt év ezen szakában; közvetett adóban 101.561,000 frt, 1.166,000 írttal kevesebb, mint a múlt évben, tehát összesen 702,000 forinttal kevesebb, mint 1876-ban. A háborús oroszok nem nyújtanak segítséget a futóárkokban. Ennek következtében szombat óta több ezer orosz utász dolgozik éjjel-nappal a tranchéekben. Több ezred azzal is foglalkozott volt, hogy nyugat felé redouteokat és földhányásokat emelt. Ma a tartósnak látszó havazás miatt a munka félbeszakadt. A török csapatok folyton nyugtalanítják az előőrsöket. Különösen az utóbbi három éjjelen történt ez, főleg délnyugaton, mit az oroszok arra magyaráznak, hogy Sefket pasa csapatait készülnek elfogadni. Bukarestből jelentik a „Daly News“-nak okt. 10-ikével . Konstantin nagyherczeg most útban van Kalaras felé, s át fogja venni a már ott levő orosz csapatok parancsnokságát. — Várják, hogy Zimmermann hadteste legközelebb megkezdi az offensivát. A császári család téli programmja következő I lesz: Nikolaj nagyherczeg Szisztovában üti fel fő- hadiszállását, hol a levegő egészségesebb, mint Gorni-Sziadenben ; Sándor czár pedig a tél egyes részét Bukarestben fogja tölteni, hol a czarevna valószínűleg találkozni fog vele. A Balkánban nagy hó volt, s egy kalafati távj irat is nagy hidegről és havazásról szól. Az utóbbi viharok több ízben megszakasztották Nikápoly és Turnu-Magurelli közt az összeköttetést. Angol vélemény monarchiánkról. A londoni conservativ „Globe“ következőleg * Ítéli meg Ausztria-Magyarországnak a keleti kér- Idésben elfoglalt állását: „Van egy hatalom, mely az Ottoman szívós- ■ ságnak, vagy az orosz tehetetlenségnek nagy hálával tartozik. Ha a czár csapatai véghezvitték volna azt a katonai sétát, melyet Bulgárián át Drinápolyig, ha nem egészen a Roszporusig terveztek, a dolgok nem oly simán folytak volna le Ausztriára nézve, mint most. Sokkal több bajoskodása lett volna Szerbiával, mint eddig, s a szomszéd szláv tartományok türelmetlen zsörtölős- ködése valószínűleg annyira fokozódott volna, hogy megdőlt volna tőle azon kormány egyensúlya, mely- nek mottója bizonynyal az kellene, hogy legyen: a császárság, a béke i s ezen békét minden erő- ! feszítés nélkül megszerezte magának. Sérthetetlen-ségét külföldi okoknak köszönheti, melyek fölött semminemű ellensúlyozást nem gyakorolhatott. Az utóbbi ideig nem is tett kísérletet a két hadviselő fél közötti közvetítésre. Valóban, ha Zichy gróf most , csakugyan kísérletet tett arra, hogy a portál rábírja, mikép békejavaslatokkal lépjen Oroszország és Európa elé, az valószínűleg csak azért történnék, mivel főnöke Bécsben rettenetesen tart attól, hogy az orosz tábornokok egyszer talán mégis csak képesek lesznek majdnem kétségbeesett helyzetekből kivergődni, s valamely jelentékeny eredményt kivívni a törökök felett, mely Ausztriát ! Ítéz&gSt?65rTh%1^ ! Az angol lap, ezen jeles fejtegetések után, melyek kellő világításba helyezik tárgyismeretét, Beust grófot is emlegetve, constatálja, hogy Andrássynak szerencsés csillaga van, s azután így folytatja : „Napról-napra világosabbá lesz, hogy, ha Oroszország a háború erőfeszítéseiben annyira kime- szül, hogy végre kénytelen lesz legalább egy időre az európai poltikai hatalmak második sorába húzódni vissza, Ausztria állása ezáltal rendkívül megjavul. Semmit sem fogunk akkor hallani hármas szövetségekről, amelyekben alárendelt szerepet játszik. Egyszerre le fogja rázni a bilin-i cseket, s kelp abba a teljes függetlenségbe, amelyet eddg Berlinnel szövetségben aligha birt Buzgón és madenfelől fogják keresni szövetségét. Németország, Francziaország sőt talán Anglia is áradozni fog ak barátságáért. A császár-király kománya ekkor azon helyzetben lesz, hogy barátjait etszésszerű, megválaszthatja, s bizonyos tekintetűn döntő bű lesz az európai politika ügyeiben. Az erdélyi csínybe maholnap tökéletesen belebolondulnak muszka atyánkfiai, követvén e részben a magyar szélsőségek buzdító példáját, csakhogy oly’irányban, melyet ezek aligha előreláttak vala az ő bölcseségük megmérhetetlenségében. Igen mulatságos például, amit a „Golosz“ bécsi levelezője e magasabb hóbort nemében producál. Szerinte az erdélyi kísérletnek, nem csekélyebb következése lesz, mint az, hogy Magyarország elveszti szabadságát, mert az egész udvar úgyis ellenségünk, mi pedig Rudolf trónörököst úgysem akarjuk királyunknak, hanem Mária Valéria királykisasszonyt. Olyan rettenetes egy állapot ez. Hogy valaki ennyire megbolondult legyen, azt mégis bajos feltenni. S mi hajlandóbbak vagyunk azt hinni, hogy muszka levelező atyánk fiába egy kitűnő eatyrikus szellem szorult, s egy geniális ötletnek engedve, paródiát, vagy frescót akart írni szélső ellenzékünk eszejárásának kifigurázására. Meg kell adni, hogy ez neki csakugyan sikerült, annyiban, hogy ennél nagyobb ostobaságot puncto camarilla még a legabnormisabb vörös fej se fundálhatna ki. A temesvári kereskedelmi és iparkamara feliratot intézett a kereskedelmi minisztériumhoz a Romániával fennálló vámszerződésnek román hivatalnokok által történt megsértése tárgyában. Crispi az ismeretes Berlin-utazó tegnap éjjel Bécsbe érkezett. Állítólag a reichsrath tagjai egy „parlamentarisches Diner“-t óhajtanak enni az olasz vendég tiszteletére, s a maguk jóvoltáért Crispiről egyébiránt az a hír, hogy „in spe“ külügyminiszterséghez előkészítőül cselekszi e tapasztalás utazást, mely annyi port vert fel. Szerbia háborús indulatáról azt puhatolta ki az „Eastern Budget“ czímű, angol nyelven írt osztrák duodee-hivatalos lap, hogy e jeles fejedelemség majd csak tavaszszal indul törököket fogni, ha ugyan addig őt magát meg nem fogja valami. De akkor is csak úgy, ha Oroszország garantároz neki teljes függetlenséget és területnagyobbodást Ó-Szerbiában. Ez pedig tudvalevőleg nagyon könnyű az orosznak, minthogy az 5 legsajátabb függetlensége és területe is azon az uton van hadi sikerei következtében, hogy körülbelül azt is másnak kell majd garantírozni. Az osztrák lengyelek keleti bajai. A reichsrathbeli lengyel képviselők több napig elkínlódtak e héten a keleti kérdéssel, az interpellálás és neri interpellálás fölött töprengve. Utóljára is elejtették az ügyet egészen. De hogy a liquid fecisse videan tur, elhatározták tegnapi clubülésükön, hogy az ismert lengyel monstre-föliratra válaszolni fognak. Ez iratban az mondatik, hogy a reichsrathbeli lengye képviselők, kik a fölirat aláíróihoz hasonlón csakis az ország érdekeit tartják szem előtt, feladatul és felelősségük teljes tudatában vannak ugyan, s opportunitási okoknál fogva a feliratban ajánlat lépésre a keleti kérdésre vonatkozólag nem határozhatják el magukat. Ezen választ már el is küldték Gácsországba. Az orosz táborból, Vrbiczából, a Plevna előtti román főhadiszállásról jelentik a „Standard“-nak e hó 9 ikéről. A múlt héten a román vezérkar panaszkodott, hogy a Budapest, október 13. Ma est nem érkezett a belügyminisztériumba semmi hivatos hír, mely a bukaresti lapok közleményét, hy magyarok törtek be az erdélyi ha- táron, megejtené. Az’egész hir, mint előre láttuk, tendentiosukoholmánynak bizonyul. (Lásd távira- •tunkat. Sze) A 6'os magyar aranyjáradékkölcsön aláiróit, hivatással az aláírási felhívásra, figyelmeztetjük egy az általuk aláirt járadékösszeget (reduction történvén) f. hó 18-án egészen befi- ; zethetik, ly esetben azonnal kezükhöz vehetik a ’ 1 járadékkényekről szóló ideiglenes elismervénye- J ket. Hanban részletekben akarják a befizetést ! ] teljesített f. hó 18-tól kezdve tehetik, és ezej esetben vételi utalványt kapnak, a melyen a részletfisek nyugtatványozva s az azok arányá-ban az úrénak átadandó ideiglenes elismerve- [r nyék gyezve lesznek. Az aláirt összeg első ne- ! ? gyed jrtek befizetése mindenesetre f. hó 21-ig , ( teljest _________ | jj ^ német' vámszerződésre vonatkozólag, azt a s hirt, r szerint a főnehézség a borvámoknak 4 f írtrólTM való emelésében rejlenék, a „Pester T Lloy^étségbevonja, s azt írja, hogy Németor- ■* szág* is tett javaslatot a borvám számban ki- r fej ej magassága iránt, hanem egyszerűen fenn- r tart®agának, hogy a borvámot esetről esetre r a n belátása szerint határozhassa meg, a mi terjtesen még elfogadhatatlanabb kikötés. A ? 1 „Borr.“ ez ellenében ragaszkodik ahhoz, hogy ^ I Noszág elállt ama eredeti indítványától, hogy I I tapok ne is állapíttassanak meg a szerző- ! s de miután az osztrák-magyarországi megbízotynak utaltak, hogy ez a bizonytalanság nagyongé kereskedelemre, és indítványozták a 6 frtnyi volt, mely természetesen kölcsönös volna. A . két versio közül, melyik a helyes, nem ti Tény azonban, hogy a német vámszerződés gálja ismét sokkal biztatóbb arczulatnak örvend, ha látszik, hogy létrejöttét nem gátolja többé élhetetlen akadály. “Új Budapest, október 13. Francziaország holnap választja képviselőit. Az évek óta tartó alkotmányharc ezzel döntő stádiumba lép. A franczia nép holnapi szavazatával ki fogja nyilatkoztatni : állandósítani akarja-e azt az államformát, melynek újjászületését, s halálos sebeiből a történelemben példátlanul gyors felépülését köszöni; vagy pedig viszszakivánkozik pihenni a monarchia árnyékába, daczára azon rázkódásoknak, melyeket a restaratio, legyen az bármely színezetű, okvetlenül fel fog idézni. Meszsze kikiható lesz eredményében ez actus; túl francaiaoroatig invic&idut. A Luelyota, franczia nép adhat magának holnapi szavazatával; Európa békéje is;’sa harcz, melyet holnap proclamálhat: Európa harcza is. Mi nyomról-nyomra figyelemmel kisértük a bonyodalmakat, melyek kuszáti csomóját holnap lesz hivatva megoldani a franczia nemzet. Figyelemmel kisértük tárgyiasan, minden rokon, vagy ellenszenvtől mentesen. Egy nagy nép alkotmányának és szabadságának kérdése még akkor sem maradhat az egyszerű belügyi kérdések zárt körében, ha e kérdés nincs közvetlen összeköttetésben a külügyi politikával. Ez a kérdés mindig közös érdeke leend a czivilizált és szabad nemzeteknek. De ezen mindenesetre nyomós szempont nem vesztegetheti meg ítéletünket, midőn Európa súlyos politikai helyzete arra kényszerít bennünket, hogy a politikai platonizmust kizárva, csak Európa és ebben mindenekelőtt Magyarország szempontjából bíráljuk a Rajnán túl lefolyó eseményeket. A polgári, társadalmi és lelkiismeret-szabadság nagy érdekei, magukban tekintve, a szabadság minden igaz barátját kell hogy arra bírják, miszerint a Francziaországban a vallási és politikai fanatismus dühével vívott alkotmányharczban feltétlenül azoknak kívánja a diadalt, akik a köztársaság zászlói alatt harczolnak. A republicánusok táborában van a polgári és lelkiismeret szabadság, Francziaország. szabad institutiói felvirágzásának záloga. Ellenben a monarchikus táborban kísért a zsarnokság, az ultramontanismus: az első bilincsbe készül verni a polgári szabadságot, a második kinyújtja kezét a lelkiismeret-szabadság után. íme mennyi ok a rokonszenvre az egyik, mennyi ok az ellenszenvre a másik tábor iránt. De elnyomva az egyenlően természetes és egyenlően indokolt rokon- és ellenszenvet, érdekünket nem azon tábor zászlójához kötjük, melyhez csak hajlamunk ronzana, hanem ahhoz, mely legtöbb kezességet igér az iránt, hogy a saját szempontból kívánatos békés rendet megszilárdítja francziaországban. S mikor e szempont alá ■endeljük is ítéletünket, akkor is ki kell mondani, hogy az ultramontán-monarchista sem az a párt, melynek diadala megnyug■ásunkra lehetne. Ez a diadal most sem békét, sem egyetértést, sem erőt nem adna Francziaországnak. Semmit, amire Európánakzüksége van. A köztársaság mély gyökeret ért Francziaország talajában, nem a közársasági eszmék győzelme, hanem amiatt, hogy a respublica aegise alatt történt Franciaország megváltása, s bámulatos nemzetazdasági felvirágzása. Egy csapással tehát em, hanem csak hosszas, a nemzet erejét elemésztő küzdelem árán lehetne e mélyrentó gyökereket kiszaggatni. A köztársaság már dereneivára vitte vissza, a legerősebb kormány ellenére is oly hathatós ellenállást szögezne, mely annak az európai politikára való hatását paralizálná. Ide járul még az, hogy midőn a köztársaság már le volna igázva, a monarchikus szövetség önmagában bomlana szét, azon kérdés felett ezivakodtában: kié legyen hát most az örökség? Ha pedig a szövetségesek egyikének sikerülne is a többit megülni, ha egy restaurátió, vagy államcsíny rázkódásai árán sikerülne is megcsinálni a monarchiát, Francziaország még nem lenne az a Francziaország. Mert még a gyönge, a bomladozó Francziaország is kívánatosabb, mint egy Francziaország, mely a pápaság kezében válna fegyverré. Márpedig ez időszerint egyáltalán nem képzelhető monarchicus restauratió a nélkül, hogy Francziaország kikerülje a clericalismus végzetes uralmat. A monarchista pártok egyike sem győzhet a papos párt segítsége nélkül. Ez pedig okvetlenül megkövetelné segítsége jutalmát.S hogy ez a jutalom mi lenne, arról nincs kétség sem Francziaországban, sem azon kívül. Az ultramontanismus őrült vállalatba kergetné Francziaországot Olasz- és Németország ellen, s hogy egy ily vállalat catastrófába kergetné Francziaországot, s esetleg rémes cataclismát idézne fel Európára, azt mindenki tudja. Mi nem lennénk utolsók azok közt, kik szívesen üdvözölnének egy oly franczia monarchiát, mely szilárd, megbízható elmékre támaszkodva, venné át országa kormányát. Egy monarchiát, melyek származásának végzete nem praedestinálna eleve az agent provocateur szerepére. De ilyen monarchia e pillanatban lehetetlen. A Mac- Mahon-Saint-Paul-Fortou liga, nem az a szövetség, melynek győzelméből ép gyümölcs teremhet. Ennek nem kívánjuk a diadalt. ________ Francziaországból. (Éjjeli polt.) Hugo Viktor tegnap a párisi IX. kerület választói gyűlésén, melyen a meghívót Grévy képviselőjelölt nem jelenhetett meg, beszédet tartott, melyben fejtegette, hogy a törvényhozás a nemzeti akarat legfőbb kifejezője. Ennek alája van rendelve a végrehajtó hatalom. A suffrage universel parancsolóan és véglegesen fog határozni, s visszaadja Francziaországnak a nyugalmat. Mindenki engedelmeskedni tartozik annak. Hugo Victor így végzi beszédét: „Győzni fogunk, de nem fogjuk győzelmünket a logikai határokon túl kizsákmányolni. A jövő le fogja győzni a múltat“. * A miniszterek az utolsó órában még egyszer hozzálátnak az actióhoz. Fourtou ur ismét a következő kör rendeletét intézte a prefektekhez: „Paris, 1877. okt. 6. Prefekt ur ! Azon pillanatban, midőn az öszszes franczia polgárok egy új képviselőház választásához vannak behiva, föladata a tekintélynek, hogy a választónak kötelességei teljesítésére és jogainak a legteljesebb biztonságot nyújtsa. Ha vannak választók, kiket bizonyos fenyegetések, bántalmazások és erőszakoskodások emléke visszatart a választó urnától, úgy mindenesetre fontos őket megnyugtatni s tudomásukra hozni, hogy polgári kötelességüket bizalommal teljesíthessék. A választástól való visszatartás, mely a félelem érzetén alapulna, közerkölcseink állapotáról sajnos fogalmat nyújtana s mindenesetre a kormánynak rovatnék föl, mely bűnös támadások ellen nem tudta megvédelmezni a választókat. A választó helyiség rendőrsége, az iroda főnökéhez tartozik, ki kétségkívül meg fogja tudni védelmezni a választó biztonságát s a szavazatok becsületességét. A termek bejáratainál azonban gyakran történtek kihágások s elbátortalanító kísérletek, melyek, minthogy a hatósági közeg hiányzott, büntetlenül maradtak. ön nem fogja tűrni, hogy efféle botrány ismétlődjék s meg fogja tenni a kellő intézkedéseket, hogy a választóknak teljes oltalmát biztosítsa. Egy a szavazóterem bejáratainál fölállított rendőrbiztos vagy csendőr a városokban, egy csősz a vidéki községekben gondoskodni fognak arról, hogy semmiféle megfélemlítést tett, semmiféle fenyegetés és erőszakosság ne történjék, a nélkül hogy az legottan konstatálva s megbüntetve ne lenne. A választók biztonsága, a szavazat-őszinteség, ez azon kettős czél, melyet a kormány maga elé tűz, melynek elérését becsületbeli dolognak tartja. Fourtou.“* Paris úr, a közmunkaminiszter, egy dieppei lakomán a következőket mondta : „Azt állították, hogy ezen választásoknál valamely kormánykérdés forog szóban. Mi sem hamisabb ennél : a köztársasági alkotmány kártyája az országnak. Nem arról van szó, hogy milyen legyen a kormányforma, ez már el van döntve, hanem igenis arról, hogy minő kezekbe jusson a kormány, várjon azokéba, kik — öntudattal vagy e nélkül— a forradalmi eszméknek dolgoznak kezére, vagy pedig azokéba, kik mindenekelőtt a nagy elveket, melyeken minden társadalom nyugszik, kívánják biztosítani. Mi azt akarjuk, hogy a köztársaság kormánya a konservativok kezeiben maradjon. Mi szilárdítják a békét, mivel a köztársaság marsallelnöke volt az első, ki azt kikiáltotta, mivel a senatus s a képviselőház, ha az utóbbi conservativ elemekből alakul, melyekhez fordulunk, programmjuk élére a békét fogják helyezni, mivel az egész nemzet belátja, hogy csakis békés politika engedheti a múlt szerencsétlenségét jóvátenni s a takarékosság által fölhalmozott tőkéket a közmunkák javára érétkesíteni.“