Ellenőr, 1878. február (10. évfolyam, 58-106. szám)
1878-02-13 / 78. szám
hogy nem jók. Egy szóval nem kívánok semmi halasztást e tekintetben, hanem azt óhajtom, hogy e kiegyezés mielőbb perfektté tétessék. (Élénk helyeslés a középen ) Kívánom, hogy köztünk mielőbb helyre álljon a béke és bennünket kedvező állapotban találjon a bekövetkezhető eshetőségekkel szemben. És úgy látom, hogy a villongás a károk mellett a nemzetnek és a birodalomnak sokba kerülhet. Ajánlom a javaslatok elfogadását. (Hosszasan tartósénk helyeslés és tetszésnyilvánítások a középen.) HÍREK. — Az elhunyt gr. Károlyi Gyuláné temetése holnap (14-ikén) fog nagy pompával, délelőtti likőr megtartatni. A temetés a legnagyobb díszszel az entreprise des pompes funebres rendezi. Az ifjú grófnő a kastély kápolnájában nyugszik kiterítve. A fényes egyház folyton zugó harangjai, a község középületein lengő fekete lobogók szomorúan hirdetik a gyászt, mely iránt legnagyobb részvétet tanúsít az egész vidék s a főváros főrangú körei, melyeknek az ifjú grófnő kiváló kelyenczök volt. Az egyházi szertartásokat Somhegyi József, pápai főpap s báthmonostori apát végzi teljes segédtettel. A gyászoló család főrangú rokonai és tisztjei nagy számban érkeznek Fóthra a szomorú szertartásra. — Gróf Szapáry Imre honvédkapitány haláláról a következőket Írja a “P. Lloyd.11 A grófot egy Jászberényből a honvédministeriumhoz érkezett távirat szerint tegnap reggel halva találták meg ágyában. A kapitány egyik alárendeltje, Tóth hadnagy boszujának esett áldozatul, kit ő néhány nap előtt kötelesség szülte kényszerűségből a gyakorlaton megrótt. A nevezett hadnagy ugyanis iszákosságra adta magát s a gyakorlatokon több ízben botránkoztató állapotban jelent meg. Gróf Szapáry többször szelíden megintette Tóthot, sőt a végzetes napon is oly jószivü volt iránta, hogy jelentésében, melyet a Budapesten tartózkodó parancsnokhoz intézett, a hadnagy iránt elnézést kért, fölemlitvén, hogy már régi katonai elbocsáttatása koldussá tenné. Mindez azonban nem enyhítette Tóth hadnagy boszuvágyát ; éjjel berontott a kapitány szobájába s lelőtte azt, ki mindig kegyes és elnéző volt iránta. A szerencsétlen gróf 1838. június 27-én született s 1873. április 29-én kelt egybe Radics Petronella báró kisasszonynyal, kit két évi együttlét után a halál ragadott el tőle. A gróf testvére volt gróf Szapáry Gyula egykori belügyminiszternek. A honvédminiszterium a szomorú esetről értesittetvén, azonnal bizottságot küldött Jászberénybe, hogy a tulajdonképeni tényálladékot kipuhatolja E bizottság ma vagy holnap érkezik vissza a fővárosba. — Henri Rochefort ismét szerepelni készül. A „Reveille“ legujabbi száma tudatja olvasóival, hogy a lap ezentúl Henri Rochefort sugallatára fog szerkesztett. — A bírói kar egyik kitűnőséget halt el február 9-én Marosvásárhelyen Petri Ádám, királyi táblai bíróban, ki 62 éves kora daczára még mindig ifjú és rugékony lélekkel birt, pedig már hoszszabb idő óta gyöngélkedett. Életpályáját mint ügyvéd kezdette, azután mint községi tanácsos, polgármester, tanár, országos képviselő folytatta s végül mint királyi táblai biró fejezte be. A családi gyászjelentés következőleg hangzik : Özvegy Petri Ádámné, született Farczádi Emília a maga és gyermekei Vilmas férjezett Kathonav (Gynlátié , gyermekei!; ; Lajos egyetemi jogiallgató és Róza ; továbbá az elhunytnak édesanyja özv. Petri Györgyné, szül. Lénárt, Lídia ; valamint testvérei : Petri Ágnes, férjezett Végh Ferenczné gyermeke és unokái, és Róza, férjezett Nagy Károlyné és gyermekeik ; úgyszintén számos közeli és távoli rokon nevében fájdalomtól elborult szívvel jelenti, hogy a hű férj, gondos apa, szerető fiú, áldozatra kész testvér és rokon , királyi itélőtáblai biró Petri Ádám, élte 62-ik, boldog házassága 32-ik évében f. hó 9-én d. u. 4 órakor megszűnt élni. Temetése február 11-én nagy részvét között ment végbe. — Kaposvárnak dicséretére válik, hogy a török menekültek ügyét oly meleg és áldozatra kész felebaráti szeretettel fölkarolta, hogy február 8-án a török segélyző központi bizottság 4600 irtót küldött el Konstantinápolyba. Mert hát mindig igaza lesz Petőfinek, hogy „minden Demosthenesnél szebben beszél a tett.“ Max Emanuel, bajor herczeg e hó közepe táján Magyarországba jő medvevadászatokra. — Levin Schilckinget, az ismert német írót, családi szerencsétlenség érte. Egyetlen fia sorsa fölött aggodalmaskodik, ki valószínűleg a háborúnak lett áldozata. A derék fiatal ember mint orvos lépett a török szolgálatba, s részt vett a plevnai dicső harczokban. Midőn a vár elestekor fogságba került, fölkért egy orosz tisztet, hogy egy levelét juttatná atyja kezeihez. A levél csakugyan eljutott Bécsbe , mert Levin Schücking itt töltötte a telet, és abban a fogoly megígérte, hogy ezután ő is küld tudósítást magáról. Azóta azonban egy sor sem érkezett tőle. A kétségbeesett apa egy az orosz császári házzal rokon német herczegnőhöz fordult, kinek évek előtt felolvasója volt, kérvén, hogy az orosz udvar részéről fia nyomoztatását eszközölje ki. A herczegnő meg is tette a lépéseket, de az orosz udvar eddigi intézkedéseinek nem volt eredménye. Igen valószínű, hogy a fiatal orvos útközben a többi török foglyok sorsára jutott ss elhalt. Az apa azonban nem adta föl reményét s bízik abban, hogy a sajtó útján köztudomásra hozva a dolgot, talán mégis útbaigazítást nyerhet valakitől fia sorsa iránt. — Farsang. Az athléták a farsangi versenyben derekasan legyőzték a báli sikerért hasztalan küzdő pályatársakat. A küzdtérs redout termeinek minden zege-zuga megtelt a legdíszesebb báli közönséggel. A négyeseket körülbelül 120 pár tánczolta öt colonban. Annyi szép leányt egy csomóban hamarjában ritkaság látni. A lady patronasse Rohonczy Gidáné volt ; körülé ültek báró Edelsheim Gyulayné s több előkelő urhölgy. A tánczvigalom hajnalig tartott. A festők pedig a Frohner-szálló nagy termében rendeztek egy kedélyes házi estélyt, melyen bizalmasabb körként az irodalom és művészvilág adott találkát, hogy megmutassa : mi az igazi farsangi mulatság, mely amíg a táncz hevében rózsásra festi az arczokat, a kedélyekre is rózsás derűt von. A jókedv a jóizü vacsoránál pezsdült föl s hágott a táncz füzében a legmagasabb fokra. Szép asszonyok és szép leányok rózsakoszoruja között rajzolt a fecskeszárnyu fekete lepkék raja. A tánczosnők között láttuk Arany Lászlónét, dr. Heinrichnét, Takács Lajosnét, Ligetinét leányával, Againét, a Konek-nővéreket, Pulszky Polixénát, Gyulai Arankát, Telepynét leányával, Komócsy Lajosnét, Tölgyessynét s még sok szép asszonyt és leányt. A kedélyes mulatságot a hajnali harangszó kisérte a múlandóság sírjába, mely azonban sokáig nem lesz a feledésé, mert akik ott voltak, még jó ideig s mindig édesen gondolnak vissza e rózsás órákra. A rendezés, vagy jobban a „teremtés“ nagy művének érdeme Pállik Béláé, kitűnő festőnké, ki közül az öregebb és fiatabob festő-nemzedék szép gárdát képezett. Duna-Földváron, mint lapunknak írja rendes levelezőnk, e hetdikén szép sikerű kaszinóbált tartottak. Bájos hölgykoszoru gyűlt egybe s különösen kitűntek Rátkai, Policzer, Csenterics, Falvai, Zacsovics és Hevesi urhölgyek. A mulatság kedélyes és fesztelen volt, s csakis reggeli öt órakor kezdődött a társaság szétosztása, írja továbbá levelezőnk, hogy a beköszöntő képviselőválasztásra Duna-Földváron már élénk trzfrgalmat észlelhető. — A nőképző-egyesület zártkörű táncrestélye holnap, csütörtökön lesz az Európában. Akik tévedésből meghívót nem kaptak volna és arra igényt tartanak, szíveskedjenek ez iránt a bálrendező ifjúsághoz fordulni a „Nemzeti szállodába,“ ahol egyidejűleg a belépti jegyek is válthatók. — Tij érdemjel alapítását indítványozta nemrég Jakoff a nisnij-novgorodi püspök. A püspök úr a „józanság érdemjele“ czímen akarja a kitüntetési módot életbeléptetni s pedig úgy, hogy abban csak papok és egyházi szolgák részesülhessenek. A józanságukért ekképen kitüntetett férfiak az érdemjelet a reverendán, mellük bal felén viselik. A ki bebizonyithatólag vétkezik e józanság ellen, elveszti az érdemjelt, s csak akkor nyerheti ismét vissza, ha öt éven át józan életet folytat. Nyilvános köszönet az „Országos Kőképző egyesület“ elnöksége részéről. Az álarcosbálon az ezüst sorsjáték alkalmával Máday Sándor úr közjegyzői munkadíjának elengedése által 30 írttal járult a jótékony czél előmozdításához ; Vigyázó Sándorné úrnő 10 írttal, Babics képviselő úr 5 írttal váltotta meg jegyét ; Máday Jánosné, Herzfelder Dianóra úrnők 5—5 irtot, N. N. és Doritz úr 2—2 irtot, NJ. N. pedi 1 irtot küldött. Különös elismerés és köszönet illeti Cserhalmay Ferenczné úrnőt, a ki áldozatkőséget és fáradhatlan buzgalmat fejtett ki a termek díszítése körül, a gyönyörű művirágokét Nadányi Albertné úrnő közbenjárására Zirzen Janka és Dusóczky Károlyné úrnők kiváló szívessége folytán a két tanítónő-képezde növendékei készítették, amiért is az egyletet a legőszintébb köszönetre kötelezték. -------------- \\ —• A népszínházban tegnap este egy eddig, nálunk ismeretlen zeneszerő, Serpitte operetője „A kis néma“ került színre félig telt ház előtt. A közönség meglehetősen hidegen fogadtaz újdonságot, melynek alapgondolata egész a trágárságig sikamlós, nem sok szellemmel és éllel föltálalva. Don Albátrosz, egy katonásdit játszó vén marquis, nőül,vett egy fiatal leányt , Mercédest, ki az esküvőről visszatérőben egy kis katasztrófa folytán, amennyiben a kocsi, melyben jöttek, fölborult, — néma lett. Hiába a kétségbeesett férj minden iparkodása, hiába hozatja házához a leghíresebb orvosokat , felesége néma marad. Dr. Kamomillasz, egy bölcs bolond doctor azt tanácsolja a szerencsétlen férjnek, hogy vegye nőül a nejét , akkor fölpattan annak nyelve. Mig a tudományos gyógymódok rejtélyes utait vizsgálná a vén, megérkezik don Rafael, egy csinos ezredes, ki Mercedesnek szerelmes levelet irt s most Albatroszt, kit don Manuel cselszövényei folytán száműztek az udvartól, értesiti a királyi kegyről, melyet újra megnyert s átad neki egy okmányt, melyben feleségét, Mercedest a király fölolvasónőjének nevezi ki. E kitüntetés a legnagyobb csapás. Hogy azonban a királyi kegyet el ne veszítsék, Cassadát, a kis szobaleányt adják ki, mint felséget s viszik az udvarhoz — fölolvasónőnek. Mercedes pedig Rafaellel kél útra s útközben egy kis katasztrófa után (feldőlnek, eltörik a kocsikerekük) a néma megszólal. Baj van azonban , titkolni kell a férj előtt a szerencsét, mert hát a bölcs bolond doktor tudományos könyvének 49-dik lapján furcsa gyógymódot ír le, mely tőkéjért sen Rafael és Mercedes esetére vall. Itt sok apró félreértés történik. A csomó kuszálódik : a szobaleány, kit fölolvasónak szántak, nem tud olvasni , a kis néma gyakran elfelejti, hogy nem néma, míg végre a sok bohóskodásnak az lesz a vége, hogy Albatrosz nagy ágyúja, melyet a szerencsétlen marquis rögeszméje szerint lencsével kell elsütni, elsül , Mercédes elsikoltja magát s a boldogtalan férj elég boldog azt hinni, hogy nem dóra Rafael szerelme, de az ő bolond ágyúja oldotta föl az elég hamis kis feleség nyelvét. — A szöveg úgy, mint a zene nagyon járt nyomokon halad s derültséget inkább egypár obsigált, de részben elkoptatott szójáték keltett, mint a helyzetek komikuma. A közönség még leginkább mulatott Együd alakításán, ki a bölcs doktort eredetileg alakította.Solymosi, mint marquis, több mozzanatban hatott, csak az énekrészekben nem volt valami különösen disponálva. Szabó Karola a „kis némát“, míg az néma volt, kitünően játszotta, bár kis hangjával később elég tisztességesen énekelt. Erdélyi Marietta játéka hideg, színtelen volt s egy csinos dalt annyira tönkretett, hogy szinte kedve kerekedett az embernek arra gondolni : bár lenne ez a szerep is — néma. A közönség imigy-amúgy hallgatta végig a darabot , néha tapsolt is, de nem valami lelkesedéssel. Budapest, febr. 13. Értéküzlet. A tőzsde hangulata igen izgatott volt. Az előtőzsdén: osztrák hitelr. 215.50— 216.50 magyar hitelr. 201. A déli tőzsdén : osztrák hitelr. 218.50—216, 219 záródott, magyar hitelr. 201—202.50, befektetési értékek lanyhák, érczváltók és valuták merevek, London 119.80, Páris 47.40, Berlin 59, Napoleon-arany 9.55. Felelős szerkesztő: Palásthy Sándor. Bécsi tőzsde. Február 12. tiaptuitidouMiofc : Xterrad* 'c*i»tverislfe0 Owjtrwa'nmr5 mio