Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)

1878-05-04 / 222. szám

dflS Azetist árai: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám Ara 4 krajczár. Szerkesztési iroda: gjudaj­­esten, nádor-ízt ez cl 6. szám. Smn.it sem ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. -r Kisíratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. (Heggel! Iujch­Lcls. 222. szám. Budapest, szombat, május 4.1878. ánmrtrrvx Mtrftste CL­JclCLdOhtva,talbCLTL , Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Iftfite & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: tilpizdd­ pesten., nádor-sztezc­ 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. X. évfolyam, Budapest, május 3. A táviratok ma semmi újat nem je­lentenek, csak a mohamedán fölkelés nagy­mérvű terjedését konstatálják, mely már teljesen katonailag van szervezve, s a­melyre a békítő bizottságnak legcsekélyebb hatása is alig lesz, tekintetbe véve, hogy miből eredt a csendes muzulmán lakosság felzendülése. A London és Pétervár közt állítólag „közvetlenül” folyó diplomatiai tárgyalások­ról sincs semmi hír, de ez irányban nem teljesen lehetetlen még Oroszország további engedékenysége. Berlini katonai körökben lega­lább azt tartják, hogy az orosz hadse­reg mostani állapota mellett, — nem is véve számításba a ruméliai fölkelést, — új nag­y háborút viselni Oroszországnak lehe­tetlen. Ha pedig háborút nem viselhet, nincs más mód, mint elmennie a legvégső konces­­siókig, ha ugyan Péterváron is higgadtan tudnak már gondolkozni a helyzet felől. * (Éjjeli posta ) Londonból jelentik a N. fr. Pressének, hogy Salieburyhez Andrássytól uj javas­latok érkez­ek, melyek a congressus eszméjét uj alak­ban világítják meg. Bécs és London közt most élénkebb jegyzékváltás foly, mint valaha, de nem igen van rá kilátás, hogy az angol felfogáson vá­­toztatni lehetne. A Daily News is azt írja, hogy a diplomába nem halad előre, egyetlen vigasztalása csak az, hogy a tárgyalások nem szakadtak meg teljesen. Labanovnak konstantinápolyi orosz nagykö­vetté kineveztetését az angol lapok kedvezőleg ma­gyarázzák. _______ Zágrábból tegnapi kelettel a következőt írják a P. Corr.-nek arról a kacsáról, mit egy zágrábi lap Bosznia megszállását illetőleg szárnyra bo­csátott : Egy itteni horvát lap ma azon hírrel lép fel, hogy Filippovich tábornok Bécsből azon utasítást kapta, hogy a parancsnoksága alatti csapatok­ból Sisseknél huszonötezer embert stratégiai felállításban összpontosítson, és hogy „horvát hon­védcsapatok“ helyeztetnek Filippovich parancsnok­sága alá. A lap hozzáteszi, hogy ez jele an­nak, hogy legközelebb bevonulnak csapataink Boszniába. A horvát kormány­köreikben minderről nem tudnak semmit, ha nem is titkolják, hogy ily eshetőségek nagyon is kivánnak. A főparancsnok­ságnál arról biztosítanak, hogy a főparancsnok Filippovich táborszernagy csak vizsgálati körúton van és hogy közvetlen parancsnoksága alatt nem is állnak nagyobb csapattestek. A törvény értel­mében honvédcsapatok tudvalevőleg nem is alkal­mazhatók a magyar törvényhozás egyenes enge­­gedélye nélkül az ország határain túl. A horvát kormány megkísértette a boszniai menekülteket a provinciáiéból legalább az őrvidékre átvitetni. De ez is csak részben sikerült. Kérdés intéztetett azért, vajon kiosztható-e a segélyezés május elsején túl is és azon távirati utasítás érkezett le, hogy a se­gélypénzek szigorú ellenőrzés mellett további intéz­­tézkedésig osztassanak ki. Az Egyesült ellenzék ma d. u. 6 órakor tar­tott értekezletén megválasztotta gazdasági bizottsá­gát, mely a köz alapszabályainak kidolgozásával s egy közelebb tartandó értekezlet elé terjesztésével is megbizatott. A bizottság tagjaivá gr. Berchtold László elnöklete alatt, Flórián, Kovácsy, Bujanovics, Desewffy Kálmán, Farkas Elek (körösi), Pulszky, Pogonyi és Sztupa választottak. Ezután az értekez­let részletesen tárgyalta a pénzügyi tárcza költség­vetését, melynek egyes czímeinél a párt tagjai ré­széről több felszólalás fog történni. A helyzetről írja a félhivatalos Abendpost. A tegnap és ma érkezett táviratok csak csekély járu­lékot nyújtanak a politikai és katonai helyzet fel­­világosításához. A hatalmak tárgyalásait majdnem egészen homály fedi, és a lapok relatíve hiteles nyi­latkozataiból csak az tűnik ki, hogy a hatalmak egyelőre előleges egyetértésre törekesznek a lénye­ges vitás kérdésekben, és a formális eldöntést csak azután bízzák a congressusra. Az orosz és angol sajtó controversiója még mindig a régi kerékvágás­ban mozog. Az első azt követeli, hogy ismerje el az orosz kormány Európának suprematiáját, az utóbbi pedig negatív tendentiával vádolja Angliát, és csak Anglia positív terveinek előadásából remél eredményt. Hogy eddig Anglia a san­ stefanói szer­eződés bírálására szorítkozott, és saját érdekeit nem nyilvánította világosan és határozottan, ezt a vádat a német és az olasz sajtó egy része szintén nem hallgathatja el; ellenben h­atározottan tagadja, hogy ez a vád diplomatiai tárgyalásra vagy fölszólalásra szolgáltatott volna okot, abból a czélból, hogy Anglia ellenjavaslatainak előterjesztésére hivassék. Az angol flotta, Anglia — írják a Pressének — már mozgó­sította tengeri haderejének nevezetes részét. A leg­erősebb hajórajok a földközi tengeren állomásoz­nak, a­hol két parancsnok alatt 1 52 hajó hordja a brit zászlót. Hornby a Dardanellákban hat pánczé­­los és két gőzhajóv­al rendelkezik, összesen 98 ágyúval, és pedig négy 700, öt 600, tizenhét 400, tizennégy 300, harmincz 150, két 90, tizennégy 64, hat 40, hat 20 fontos ágyúval és 3680 em­­írrel. Az ő parancsnoksága alatt van a Bezika­­Iben levő hajóraj is, és pedig két pánczélos­­ó és öt gőzös, összesen 63 ágyúval; van köz­ü­ünk öt 300, hat 150, tizenöt 90, huszonhat év 20 fontos. A legénység száma 1585 'a tornai flotta Malta szigeténél állomásozik. Seymour admirál alatt van hét pán- és tizenkilencz gőzös, összesen 125 köztük öt 600, huszonhét 300, hat 'dez 150, huszonhat 64, öt 40, és 50 ágyú. A legénység 4000 före­tt levő csatornái új hajóhad hajóból, 40 hadigőzösből,és ixmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmm 11 i i -ii wiibmhinmmi i nni i■ mw■■■■ mtmmmtwmm mi,■m isiw 4 szállító hajóból fog állani. Jelenleg föl van már szerelve 5 kazamatás hajó, 2 tornyos hajó, 6 pán­czélos fregát, 1 pánczélos korvett és 6 parti mo­nitor. Most van szerelés alatt 2 tornyos hajó, há­rom kazamátás hajó és egy pánczélos fregát. A pánczél nélküli hajók közül föl van szerelve 4 fre­gát, 10 csavarcorvett, 2 csavarslopp, három kerekes gőzös és két ágyúnaszád. A csöndes tengeren van 1 pánczélos fregát, 1 csavarfregát, 3 csavar corvett, 3 csavarsloop és 2 ágyúnaszád; Ausztráliában 1 monitor, 1 sorhajó, 4 corvett és 2 sloop; Keletindiában 2 monitor, 1 fregát, 2 corvett, 2 sloop, 6 ágyunaszád; Nyugat­­indiában 2 kazamatás hajó, 3 parti moni­tor, 3 corvett 7 ágyunaszád és 2 kerekes gőzös ; Chinában 2 kazamátás hajó, 4 fregat, 4 corvett, 1 aviso, 1 sloop és 18 ágyunaszád; Nyugati Afrikában 2 corvett, 1 kerekes gőzös, 1 szállítóhajó, 5 ágyunaszád; keleti Afrikában 1 sloop; déli Amerikában 1 corvett, 1 sloop, 2 ágyúnaszád. Ide nincs beleszámítva a kikötői szol­gálatot teljesítő számos hajó. Föl van tehát szerelve vagy felszerelés alatt áll: 5 pánczélos hajó és 133 hadi gőzös. Táviratok: BéCS, máj. 3. A Politische Correspon­­denz jelenti Konstantinápolyból . A moha­medán fölkelés Thrácziában terjed, a szétug­­rasztott török katonákon kívül a török he­gyi lakók is hozzá csatlakoznak, kik vadsá­guknál fogva félelmesek. A forradalom a Rodope hegységtől a Maritza völgyig ter­jed. A békítő kísérletek eddig eredményte­lenek maradtak, úgy látszik, hogy a porta engedni fog Oroszország követelésének, és kiüríti Várnát és Sumlát. Várnába hajókat küldöttek a török csapatok elszállítására. Bátum kiürítését is reméllik. Bécs, máj. 3. A Politische Correspondenz jelenti Belgrádból. A demarcationális vonalak mel­lett toborzó török irreguláris csapatok izgatottsága miatt a szerb kormány nem küldötte haza az első osztályú milicziát , ezenkívül azonban semmiféle rendkívüli intézkedést nem tett a szerb kormány. Berlin, máj. 3. Illetékes részről telje­sen alaptalannak jelentik ki a lapok azon hírét, hogy a tengerészeti tartalék paran­csot kapott, hogy behivatásra készüljön. Paris, máj. 3. Magánhírek szerint Ignatieff tábornokot tárcza nélküli miniszternek nevezték ki. Gorcsakoff herczeg valószinű­ utóda Valujeff. Konstantinápoly, máj. 3. Batumból je­lentik, hogy ott 15 zászlóalj van készen Konstantiná­poly­ba hajózásra ; az ottani török irreguláris segéd­csapatokat elbocsátották. Pétervár, máj. 3. Az Agence Russe írja, hogy öt-hat nap előtt nem lehet várni a helyzet megváltozását , mert most újólag erőfeszítéseket tesznek a megegyezés létesítésére. Gorcsakoff herczeg köszvénye a lábaiba szállott; a fájdalmak még na­gyobb álmatlanságot okoztak; az orvosok minden foglalkozást megtiltottak. A czár érmet veret azok számára, akik részt vettek a bábomban. J New-York, máj. 3. Hírlik, hogy a Cimbria hajón levő orosz tisztek és matrózok Portlandben partra szállanak és a szárazföldön mennek San­ Franciscóba. Bécs, május 3. (Pester Corr.) Az ő felsége elnöke alatt 1 órakor kezdődött mi­nisztertanács fél 4-ig tartott; a tanácsko­zás tárgyát képező kérdésekben még nem határoztak. A delegátiók összehívásának­­idejét, miután ez a többi kiegyezési ügy­gyel szoros összefüggésben van, s­intén nem tűzhették ki. A két kormány közötti tár­gyalások holnap folytattatnak. Ezek folya­mától fog függni, mikor lesz ő felsége el­nöklete alatt újabb tanácskozás. — A mai közös tanácskozás után Tisza, Széll, Wenck­­heim és Szende miniszterek a magyar kor­mány palotájában értekezést tartottak. Ő felsége tegnap fogadta Szendét, ki a ma délutáni gyorsvonattal Budapestre utazik. Paris, május 3. Maille gróf tegnap, a vá­lasztási enqnéteről szólva, a csalás szót használta. E miatt Laissant a bizottság tagja párbajra hívta, melyben Maille könnyű sebet kapott. Páris, máj. 3. A posta-congressus ma meg­kezdte munkálatait. S New-York, máj. 3. Mexicóból jelentik, hogy Durango és Neuve-Leon tartományokban kiütött a forradalom. Trevino tábornokot küldötték elnyo­mására. Budapest, május 3. A békeremények árfolyama kétes ér­tékű emelkedésnek indult. A diplomatia is­mét remél, úgy van ez legalább megírva táviratokban és ujságczikkekben. De hát a diplomatia mindig remélt és remélni fog az első ágyúszóig. Dante poklának tornáczában sem hagy fel a reménykedéssel. Mert neki ez a kötelessége. Egyébiránt teljesen értjük, hogy a hely­zet legalább külsőleg kevésbbé aggasztó­nak tűnik fel, mint a múlt napokban. A béke ügye egész tegnapig oly brissen állt, hogy alább nem sülyedhetett a háború tény­leges kitörése nélkül. Anglia oly mélyen belement a követelésbe, Oroszország a ta­gadásba, az ellentétek oly éles alakot öltöt­tek, hogy a túlságosan feszült viszony fenn­tartása csak az azonnal való ultimátumba s hadiüzenésbe szakadhatott. Ámde a há­ború rögtön való kitörése nincs sem Orosz­ország, sem Anglia érdekében. Ha az első készen volna a lába elé vetett keztyű fel­vételére, vagy az utóbbi a gyors támadásra, a hadra készült fél már okvetlenül szakí­tásra hajtotta volna a kérdést. Oroszország­nak azonban száz oka van a conflictus élére állításától való tartózkodásra. A czári ukáz bármily hatalmas volna, sem teremthet rög­tön új hadtesteket, melyek alkalmasak len­nének az angol invázió tagadására. Ezenkí­vül Romániában egy oroszellenes hadsereget kell sakkban tartani, Ruméliában roppant terjedelmű lázadással kell megküzdeni, a török kormány és hadsereg gyanús maga­tartása pedig mindezeknél komolyabban int a higgadt megfontolásra. Ami pedig Angliát illeti, még ez sem fejezte be hadikészülődéseit. Szárazföldi csa­patai még nem érkeztek mind keleti had­állásaikba. Az indiai zászlóaljaknak csak egy töredéke érkezett Máltába, a nagyobb rész csak után, a legnagyobb rész pedig még Indiában van. S addig, míg hadi ké­szülődéseit be nem fejezte, egy állam sem szokott — III. Napóleon szomorú példájá­tól eltekintve — hadat szenni, bármennyire meg is van győződve, hogy a diplomatia által bontogatott csomót csak a kard old­hatja meg. A diplomatia szereplése ilyenkor ha­sonlít a színpadi játékkörhöz. Foglalkoztatja a közönséget, míg a színfalak mögött a dráma folytatására, a valódi eseményekre készülnek. De azért mindenki tudja, hogy e játékkézzel nem fog végződni a darab, mert különben a hallgatóság a szerzőt és szereplőket egyaránt kifütyölné. Ezt a szolgálatot végzi most az euró­pai, s különösen az angol és orosz diplo­mat­a. Betölti békecsináló szereplésével azt az időközt, míg a kormányok elkészítik a háborút. Ily jelentőséget tulajdonítunk a legújabban felmerült békés híreknek. Sőt még azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy a tények súlya kerül a béke mérlegére. Lé­tesülhet a demarcationális vonalak meghú­zása, az ellenséges hadaknak egymást in­­gerlő közeléből való eltávolítása. De mindez nem fog változtatni a valódi helyzeten. A mellékes engedmények nem ellensúlyozhat­ják a lényeges differentiák súlyát. S közelebb jutottak-e a differentiákt megoldásukhoz ? Egy lépéssel sem. Anglia egy jottát sem engedett abbeli követeléseiből, miszerint az egész san­ stefanói békeszerző­dés felett az európai areopág döntsön. S Oroszország bármennyire kerülgette a kér­dést, de egy arasznyival sem közeledett az angol állásponthoz. S most, midőn ismét lehetségesnek tartják a békés kiegyenlítést, mit csinál Anglia, mit csinál Oroszország ? Anglia legnagyobb erélylyel folytatja hadi készülődését. Oroszország autocraticus kor­mányzatának egész gépezetét hozta mozgás­ba haderejének romjaiból való felépítésére. Sőt még tovább megy. Tüntet készülődései­vel Anglia ellen. Kalandos hóbortokat en­ged meg magának, melyek Angliát — a mellett, hogy nem ijesztik meg — inger­ük, s a hangulatot a brit szigeten elkese­rítik. Az orosz kormány Amerikában íreket fogad szolgálatába, hogy Új-Skóczia ellen indítson képtelen vállalatot. Csernajeff pedig utazásra készül egy expeditionális hadtest­tel, nem ugyan a holdba, de mi ezzel — a lehetetlenség tekintetében — egyértelmű­­­ Indiába. Az ily őrjöngéstől várható-e a nyugodt megfontolás ? A­hol a kedélyek a deliriumig így fel vannak izgatva, várható-e ott a bé­kés kiegyenlítés? Ide járul, hogy az úgynevezett békés áramlat kellő közepén Németország részé­ről oly tényeket registrálhatunk, melyek alkalmasak Oroszország felbátorítására, s így akadályozólag hatnak a békés kiegyen­lítést c­élzó törekvésekre. Az angol hajó­hadnak a keleti tengeren való megjelené­sére vonatkozólag olyasmit jeleznek Berlin­ből a német kormány állítólagos szándéká­­ról, mi ha bebizonyodnék, Anglia elleni fe­nyegetésként hangzanék. A német császár pedig a Pour le merite-rend nagy kereszt­jét ajándékozta a czárnak. Nem bírálhatjuk meg még magán­ember annál kevésbbé az uralkodók benső érzelmeit és szándékait. A hajlamoknak érzelmeknek nincs törvénye. Ezt az érdem­keresztet a czár különben is nagyon megérdemelte. A minden oroszok ura két év elforgása alatt rendkívüli érde­meket halmozott fel a szótartás, becsületszó, ünnepélyes ígéretek s más efféle dicséretes dolgok terén. A békés czár Európának bé­két szerzett, amitől egy évtizedig gázolhat a vérben. A humanitás czárja oly emberséges dolgokat vitt véghez a Balkán-félszigeten, hogy, ha ez humanismus, úgy inkább kér­nénk czár ő felségétől egy kis barbarismust. A szótartó czár nem tartotta meg egy sza­vát, egy ünnepélyes ígéretét sem. A keresz­tyén erkölcsöt hirdető czár lábbal tiport minden jogot, minden erkölcsöt. A szövet­­ségeseit jutalmazó czár letiporta szövetsé­gesét, kinek legtöbbet köszönhet, Romániát. Mindez­által igen rászolgált az érdem­keresztre, s nem is tesszük vitássá ebbeli érdemeit. De alaposan tarthatunk attól, hogy a német császár e lépése, bár annak tán a személyes rokonszenven túl semmi jelentősége sincs, Oroszország felbátorítására hat, s akkor, midőn a békés megoldás egye­dül és kizárólag csak Oroszország engedésé­től remélhető, s midőn minden személyes érintkezést és diplomatiai nyomást Oroszor­szág megfélemlítésére kellene felhasználni, az orosz kormányt megerősíti merev tagadó állásában, s igy az érdem­keresztnek meg­lesz azon érdeme, hogy segít véget vetni a helyzet bizonytalanságának, siettetve az újó­lag elnapolt háború kitörését. Budapest, május 3. A közoktatási budget felett a vita ma mégis legalább közoktatási vita volt, ha ál­talában nem is emelkedett valami maga­sabb niveaura. Nyilvánultak ma is óhajtá­sok, melyek valósulása mind igen kívánatos, mint azt már tegnap is megjegyeztük, de a kormány első­sorban a pénzügyi helyzet­tel tartozik számolni. Míg ez alaposan meg nem javul, addig bajos lesz új kiadási té­teleket fölvenni a budgetbe, az éppen ha­­laszthatlan kiadások kivételével. Érintette a vita a felekezeti és a kö­zös iskolák kérdését is. Míg Schwarcz Gyula főleg a nemzetiségek által lakott vidékekre sürgette az állami iskolák felállítását, ad­dig Helfy általában elítélte a fe­kezeti is­kolákat. A felekezetek gondoskodjanak a vallási oktatásról, de a közoktatás maga legyen közös, kizáratván a vallástanítás a nyilvános iskolákból, még az elemiekből is. Az erkölcsös nevelés nincs valláshoz kötve. Kettőjük között Poór Antal védte a másik álláspontot, azt állítván, hogy a közös isko­lai rendszer soha sem lesz tökéletesen ke­resztülvihető. Egyelőre ez is meddő vita. Hogy a kö­zös iskolákra volt szükség, megmutatta a tapasztalás. A minisztérium azonban főleg a nemzetiségek által lakott vidékekre fordí­totta figyelmét, mert itt volt a baj legége­tőbb. Ez irányban a haladás nem tagad­ható el. Hogy a közös iskolai rendszer ál­talában, kivált a jelenlegi viszonyok között, nem vihető keresztül, azt magunk is beis­merjük. Az állam most még nem nélkülöz­heti a felekezetek közreműködését. Fontossággal bírnak a közoktatási mi­niszter nyilatkozatai a középoktatás kérdé­sét illetőleg. Beismerte, hogy vannak oly kiáltó bajok, melyek megszüntetésére minél előbb törekedni kell, s szándéka is enquete­­ket tartani és nagyon komolyan intézkedni e bajok megszüntetése végett, így például a középtanintézeteknél azon túlterheltetés­­nek, mely alatt a fiatal generáció szenved, véget kell vetnünk, mert annyira fejlődtek a dolgok, hogy a gymnasium most nem ké­szíti elő az ifjút az egyetemi oktatásra, ha­nem eltompítja elméjét. Sejthetjük ezekből, hogy a miniszter halaszthatlannak ismeri a középoktatás re­formját. Buzdítást meríthet erre a ház he­lyesléséből is. A reform szükségének érzete kezd általánossá válni. Hogy az ki fog terjedni nemcsak a gymnasiumi oktatásra, hanem egyúttal a reáliskolák intézményére is, arról meg vagyunk győződve. Szóba jött a kisdedóvás ügye is. A miniszternek igaza van abban, hogy ezt nem fejleszthetjük állami intézménynyé, mert ez társadalmi feladat. Az állam fel­adata, hogy a­hol ily törekvések mutat­koznak, azokat támogassa, s eddig a kor­mány nemcsak erkölcsileg, hanem a lehe­tőségig pénzerővel is támogatta azon köz­ségeket, melyek ily intézetek felállítására törekedtek. A háznak hétfőig nem lesz ülése. Ek­kor a pénzügyminiszteri előirányzat kerül napirendre._________ hetetlen volt némi összetorlódás. De valódi kelle­metlenséget csak az idő okozott. Már tegnap is több ízben szakadt a zápor; a Mars-mező újdonat uj utai, melyeken alig hintették el a kövecset és porondot, feneketlenné váltak, élénken emlékeztetve a jó magyar Intum super latumra; a friss virág­ágyak tönkre paskolva, eliszapolva terültek el a kiállítási téren. Romlás és sál­ volt minden a Mars­­mezőn, a meddig a szem belátott. De bámulatos, mit bir az emberi kéz egyetlen éjen át véghez vinni. Ma reggelre, a zápor nyomai majd mind elenyész­tek ; az utak újonnan meghengerezve nagyobbrészt járhatóvá lettek; az iszap eltakarittatott, s a virág­agyak, a mennyire lehetett, helyreállittak. Egész­ben véve a kiállítás környezetében megvolt az összhang. Szerencsétlenségre ma déltájban ismét neki eredtek az ég csatornái s hatalmas zápor szakadt le a Marsmező, ez egyszer éppenséggel nem szom­jas homokjára. Dörgés, villámlás volt a nyitány a nagy ünnepélyhez. De a tegnapi borzasztó zivatar mégsem ismétlődött. A zápor hirtelen átvonult, nem hagyva hátra csak szakadozott felhőket az égen és pocsolyákat a földön. Azután kiderül, az ég és ki­sütött a nap, gyönyörű perez volt ez. Hullámzó tömeg, fényes közönség, tarka egyenruhák, pompás díszöltönyök s szebbnél szebb fogatok érkezése élénkítette meg a Trocadero és az iparpalota kör­nyékét. Távolabb e mozgalmas kép keretéül, nyolc­vanezer ember, teljes katonai díszben. Páris, Vincennes és Versailles összes helyőrsége kivonult az ünnepély pompájának emelésére. Huszonhat ka­tonai zenekar játszott a trocaderói és a Mars­mezőn. Ekkor déli egy óra volt, iga óra van. A trocaderói palota földszinti csarnoka foglalja az elsőrendű meghivottakat. Kö­zépen, éppen a vízesés fölött emelvény van, dús menyezettel s aranyos szobrokkal, melyek az öt vi­lágrészt, ábrázolják. Ez az emelvény a tábornagy, a külföldi herczegek, a miniszterek, a rendezők számára való. E mögött van a diplomaták, a meg­hívott hölgyek, s a kettő között a tábornagyoé emelvénye. 3/42-kor Teis Ferenc kereskedelmi miniszter, el­be megy a külföldi nemzeteket képviselő hercze­­geknek. Ezek: a walesi herczeg (Anglia), Assisi Ferencz (Spanyolország), Lipót főherczeg (Ausztria- Magyarország), Aosta herczege (Olaszország), Leuch­­tenberg nagyherczeg (Oroszország), a németalföldi királyi herczeg és a dán királyi herczeg. Fogad­ván őket a kereskedelmi miniszter, bevezeti az el­fogadó terembe, mely ez alkalomra külön rendez­tetek be. Fényűzően van bebutorozva. Két sor pi­ros bársony fautetál köröskörül; a falak gobelin kárpitokkal bevonva ; gyönyörű kárpit a földön. 2 órakor a földszinti csarnok tele van. Egy­másután érkeznek, a szorongó képviselők és sena­­torok tömegén keresztül: Hohenlohe herczeg, német nagykövet, nejével és leányával s nagy kísérlettel, don Carlos, a khinai követség, Mgre Meglia nun­­tius, Orioff herczeg, Canrobert tábornagy, Izabella exkirálynő, kisérve Mac Mahon nejét. Az öltözetek és egyenruhák kü­lönfélesége festői látványt nyújt. Most érkezik a köztársaság elnöke, díszkinten, ka­tonai kísérettel. A középbejáráson lép be­ a keres­kedelmi miniszter, Krantz kiállítási főbiztos és az egész személyzet, a­kiki a maga helyén várja. A meghívottak tömege igen szívélyesen fo­gadta az elnököt, ki egyenest a díszterembe megy, hol a herczegeket és a hivatalos kíséretet találja. A szokásos üdvözletek után a menet megindul, a vizesés fölötti emelvényhez. Páris város pavilonjánál a menet újra meg­­állott. Itt volt felállítva a buffet mindennel gazda­gon ellátva, a mi szemnek-szájnak, különösen száj­nak, kedves. S a dús éléstárnak egy csepp oka sem volt elhanyagoltatás miatt panaszkodni. Ekkor természetesen nagyon kellemetlen zava támadt. De ez csak azután következett be, mikor a senatorok előtt már megnyitották a trocaderói pa­lota kapuját. A többi hivatalosak száma is szerfö­lött nagy volt, a megjelenőké pedig fölülmúlt min­den várakozást. A tábornagy csak nehezen tudott utat nyitni magának, ismételve ezzel a kiáltással fogadták: „Éljen a köztársaság!“ Utána szintén keresztül hatolhattak Assisi Ferencz király, a Wa­lesi herczeg, a hollandi trónörökös, és Lipót főher­­czeg. De a többi kíséret előtt rögtön össze­záródott a tömeg, és a minden rangú hiva­talosak rohantak az emelvényre, mely na­gyon kicsiny volt befogadásukra. Hallatlan erő­feszítésekre volt szükség, hogy utat nyithassanak a minisztereknek, a secaris és a képviselőház el­nökének. A senatorok és a képviselők közül sokan elvágottak a kísérettől. A rend helyreálltával a ke­reskedelmi miniszter elmondotta beszédét és a tá­bornagy megnyitottnak jelentette ki a tárlatot. Ezután megkezdődött a hivatalos körmenet a világtárlat megtekintése végett. Csodálatos tevékeny­ségre volt szükség, hogy ennyire rendbe hozhassák a kiállítási csarnokokat, mert csak itt-ott lehet hé­zagokat látni. Páris városa pavillonjától kezdve a déli elő­csarnokig a közmunkák minisztériuma rendezkedett be. Alig várják, hogy itt is készen legyen minden, mert ez lesz a kiállítás egyik legérdekesebb része. A közmunkák csarnokából a szegjetpavillonon át a gépek csarnokába (franczia osztály) mentek. A köz­társaság elnökének belépésekor mozgásba hozattak a gépek. És ezzel vége lett a hivatalos körmenet­nek. Csak formalitásról volt szó: a béke és a mun­ka nagy légyottjának megnyitásáról, és nem tették alapos vizsgálat tárgyává a kiállítást. Sőt sietett a menet, hogy helyet adhasson a nagy néptömegnek, mely égett a kíváncsiságtól, hogy mielőbb megte­kinthesse ezeket a csudadolgokat. A kiállítás, mondanom sem kell, részleteiben még befejezetlen. De egészében véve teljes össz­hangját mutatja már most is alkotó elemeinek. A benyomás nagyszerű , mely növekedni fog, minden lépéssel, melyet az elrendezés befejezése felé tesz. De alkalmasint még hosszabb idő lesz szükséges míg el lesz mondható, hogy minden készen van. Egyébiránt itt mesés gyorsasággal történik min­den , s megeshetik az a csoda is — és nem lesz csoda, hogy egy két nap múlva, minden rendben lesz. Hiszen aki csak három nap előtt látta is a kiállítást, nem hitte volna, hogy még három hét múlva is megnyitható lesz. De 35—40.000 munkás kéz amennyi itt a kiállítás befejezésén tegnap és tegnapelőtt foglalatos volt, csodákat művelhet. A magyar osztály a legbefejezettebbek közé tartozik, nem fog szégyenünkre válni. A párisi közkiállítás megnyitása: Páris, május 1. Reggel óta feltűnő izgatottság jellemzi Páris utczáit, melyek kinézése a szó legszebb értelmében ünnepélyes. Lobogó lobogó felett, koszom, füzér, cserepes virág drága szőnyeg öt hat sorjával egy­más fölött; a házóriások, melyek a boulevardokat szegély­zik, úgy néznek ki, mintha alaptól tetőig merő kirakatok volnának. És a sor végtelen. Talán nincs egy ház sem ez épület-tengerben, mely valamivel jelét ne adná az általános ünnepben való részvé­telének. Igaz, a hazafias lelkesedés tükröződik vissza mindenen, amit e város és e nép ma tesz. A vá­ros feldíszítésére senkitől nem volt hivatalos fel­szólítás, önként járultak hozzá a lakosok az ünne­pély emeléséhez. És mindenki hozzájárult. Páris népe tán soha nem volt még ily egyértelmű, rend, osztály, és politikai pártkülönbség nélkül. Dél tájban az ünnepies színezetű utczákon egyszerre csak a kocsik és hintók egész sorai kezdtek vegyülni a gyalogosok közé, a­kik már jóval előbb ellepték a Mars-mező és a Trocadero felé vezető utczákat. A hatóság részéről minden intézkedés megtörtént a rend fenntartására, s ez valóban példás volt. Csak a Trocadero közelében, hová a tömeg mindenfelől deboucheirozott, elkerül­

Next