Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)

1879-01-30 / 52. szám

­gl!fa été­si iraki Egész éne • LO frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . lO , — , Egy hónapra . 1 , go , Egyed szám­ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, ndder-utcza 6. szdm. t nm kfcUm­rc, ha nem tudjuk, hitül jön. — Kéziratok menakülditire nem volUallammk. — Poéta által teák bérmentes leveleket fogadunk el. Reggeli kiadás: Budapest, csütörtök, január 30.1879. 52. szám. fürdetések felvételi a Toladidhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérik irodájában). További Hava«« Lau­te et Cle, czégnót Pirisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. *­*■*• igiadó-hivatal: Budapesten, nddor-utcza 6. szdm­. tie ir­étendik ae élü­ktetések ét a lap ezéthüldáére­mmátkáéi minden JeleMMe. XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfi­zetőinket, kiknek előfizetése január hó végével lejár, hogy azt mielőbb meg­újítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára: egész évre . ................................20 frt — félévre...........................................10 frt — negyedévre.......................................5 frt — egy hóra.......................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. Távi Tiltó I­I. Páris, jan. 29. Dufaure értekezett dél­előtt Mac-Mahon tábornagygyal; az érte­kezés eredménye ismeretlen. Általában azt hiszik, hogy Mac-Mahon ragaszkodni fog elhatározásához. Holnap a házak ülése előtt minisztertanács lesz Versaillesban a helyzet megbeszélése végett. Az a hír, hogy a tá­bornagy magatartására Freppel angersi püs­pök levele gyakorol befolyást, teljesen té­ves. Mac-Mahon semmiféle levelet sem ka­pott Freppeltől. Páris, jan. 29. Minisztertanácsot tar­tottak a belügyminisztériumban, azután pe­dig az igazságügyminisztériumban. A sena­­tua és a képviselőház elnöke is részt vett.. Az a hiteles hir kering, hogy Mac-Mahon tábornagy lemond és azonnal összeül a con­­gressus. Az utóbbi valószínűleg Grévyt, vagy Dufauret választja a köztársaság elnökévé. Páris, jan. 29. (Este.) A Mac-Mahon tábornagy lemondásáról szóló hir korai. A miniszterek holnap kifejtik a házak előtt a helyzetet. Mac-Mahon lemondása akkor fog megtörténni, ha a házak helyeselni fogják a minisztérium által előterjesztett rendele­tet. Valószínű, hogy a congressus nem ül össze hamarább, mint holnap este, vagy pénteken. Berlin, jan. 29. A párisi válságról írja a „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“. A­mint a jan. 6-ki választások eredményéről figyelmeztetőleg mon­dottunk, ma már megtörtént Francziaországban. A korlátlan uralmat megragadó liberalismus a radica­lisms társává szegődött, és gyorsan kergeti az országot az örvény szélére. Poroszországot 18 évvel ezelőtt az erős akarat megóvta ettől a sorstól. (Ettől az erős akarattól fáj még most is a néme­tek feje. Ilyen orvosságot csak irigyeik ajánlhatnak a francziáknak. Szerk.) London, jan. 29. A „Standard“ jelenti Khoszból, hogy Vali Mohamed, Sir Ali mos­toha testvére, útban van Hazarah­ba, hogy meghódoljon Roberts tábornoknak. Vali Mo­hamednek megparancsolták, hogy Kabulba menjen, de a Peywar szorosban szenvedett veresége miatt félt oda menni, hogy kivé­gezik. Bécs, jan. 29. Konstantinápolyból jelenti a Politische Corresponded. A végleges békekötés aláírását még most is akadályozza azon körülmény, hogy nem tudnak megegyezni a 11. pont szövege­zésében. Még a török hadifoglyok élelmezésére fize­tendő kárpótlást illetőleg sem jött létre megállapo­dás. De abban már megegyeztek, hogy a békekötés aláírása után 85 nappal az orosz csapatoknak egészen ki kell üríteniök a török területet. Pétervár, jan. 29. A minisztérium érteke­zett ma a pétervári legtekintélyesebb orvosokkal. Zdekauer és Botkin igen erélyes rendszabályokat ajánlottak az epidémia ellen, így a holttestek el­égetését, orvos-rendőri bizottságok alakítását, a vég­rehajtó hatalomnak egy kézben való egyesítését, és az európai tekintélyes orvosok iránt való elő­zékenységet. Fetervár, jan. 29. Az orosz kormány utasí­totta külföldi képviselőit, hogy részletesen közöl­jék az illető kormányokkal azon terjedelmes rend­szabályokat, a­melyeket a pestis terjedése ellen tett az orosz kormány. Pétervár, jan. 29. Az Asztrahánból és a Volga vidékéről érkezett jelentések megnyugtatók. A kormány a legerélyesebb intézkedéseket rendelte el. Valószínűleg Lorisz­ Mel­koff tábornok fog kül­detni mint főbiztos Asztrahánba teljhatalommal. Fetervár, jan. 29. Hivatalos jelentés sze­rint Asztrahán kormányzóságban­­. hó 26-ka óta nincsenek pestis betegek E pillanatban minden rendszabály a desinficiálásra és egészség-rendőri intézkedésekre irányul. Berlin, jan. 29. Az oroszországi pestis­ről írja a Provinzial Correspondent: Ámbár a dol­gok eddigi állása nem adott okot komolyabb ag­godalmakra, sőt inkább reméllen­ lehet, hogy a betegség az edd­gi terület körén belül lesz kiirtható, de a kormány azért semmit sem fog elmulasztani, hogy a lehetséges veszélyt idejében megelőzze. Berlin, január 29. A pestis ellen teendő in­tézkedéseket tárgyaló bizottság mai ülésében Hirsch és Pettenkoferr professorok is részt vettek, kiket a­­ bizottság tagjaivá választott. A bizottság több kör­­t utasított az illető albizottságokhoz tárgyalás v£­­.­t. A szövetségi tanácsnak a bevitel korlátozá­­sára vo­natkozó határozatait mai ülése után fogják közzéteni.­­• __________ Bécs, Jan­ 29. Az új franczia conventió va­lószínűleg február elején fog életbe lépni. Azonkí­vül Francziaország az egyezményi tarifákat visz­­szahatólag szándékozik alkalmazni a januárius hó­ban bevitt árukra, és vissza fogja téríteni az ál­talános vámtarifa alkalmazása a szállítókra rótt nagyobb vámköltséget. Bécs, jan. 29. A „Politische Correspondenz“ jelenti Rómából, hogy a vati­án és Ausztria-Ma­gyarország végleges egyezségre léptek a bosniai és herczegovinai katholikus egyház szervezését ille­tőleg. Bécs, jan. 29. A költségvetési bizottság el­intézte a honvédelmi minisztérium és a legfőbb számszék költségvetését. Berlin, jan. 29. Széchenyi gróf nagykövet ma reggel visszaérkezett Friedrichsruheból. Délután ebédet adott tiszteletére a császár. Meghivatták Lichtenstein herczeg, Russel nagykövet és neje, Hohenlohe-Schillingsfürst herczeg, Stolberg Ottó gróf, Bülow miniszter, Reuss-Köstritz herczeg, Salm-Dyck gróf, Biron-Curland herczeg, Stillfried gróf és Rosenberg szertartásmester. Összesen negy­venre volt terítve. Berlin, január 29. A Provinzial Correspon­denz ezeket írja a birodalmi gyűlés büntető hatal­máról : A kanczellárnak nem jut eszébe, hogy za­varja a birodalmi gyűlés önállóságát házi jogának megóvásában E törvényjavaslatnak csupáncsak az a czélja, hogy a'­birod­almi gyűlés hathatósan­ gyako­­rolhassa ezen jogát.Ilyen kívánatos, hogy a kormány közreműködése nélkül is elérhető legyen ez a czél, de a legutóbbi tárgyalások­ nem bizonyították, hogy az illetők erélyes akarattal törekednek ezen czél felé. Épen azért ezen tárgyalásoknak nem le­hetett azon eredményük,­ hogy a kanczellár szán­dékainak sürgős jelentőségét csökkentsék. Berlin, jan. 29. Azon hírt, hogy a pénzügy­miniszter a birodalmi minisztériumban kabinet-kér­­déssé tette a dohány-monopólium elvetését és igy egy szavazatnyi többséget nyert, koholtnak mond­ják az esti lapok. Ilyen ellentét annál kevésbbé merülhetett föl, mert a dohány monopólium nem forgott szőnyegen a kérdéses ülésben, mert csak azon törvényjavaslatról volt szó, a­mely a súly szerint adóztatja meg a dohányt. Ezen törvényja­vaslatot pedig egyhangúlag elfogadta a birodalmi minisztérium. A szövetségi tanács bizottságai is tárgyalták a dohány­bizottság jelentését és többséggel elfo­gadták a dohánynak súly szerint való megadóz­tatását. Berlin, ja­n 29. A képviselőház napirendre tért a centrum javaslata fölött, melyben az alkot­mánynak az állam és egyház viszonyairól szóló 3 czikkét helyreállítani kívánta. Ellene szavaztak a centrum, a lengyelek s az a conservativek. Bern, január 29. Rómában megkötötte az olasz kormány Svájczczal a kereskedelmi szerző­dést a legtöbb kedvezmény alapján, vámtartell nél­kül, 1879. év végéig. Bern, jan. 29. Olaszország lemondott a csempészet megakadályozására szolgáló vám-car­­tel megkötéséről. Svájcz és Olaszország közt a legtöbb kedvezmény alapján köttetett meg a ke­reskedelmi szerződés, az olasz-franczia szerződés mintájára, így tehát az osztrák-magyar-olasz szer­ződés tarifája lép életbe. London, jan. 29. Déli Yorkshire és éjszaki Derbyshire bányatulajdonosai és munkásai meg­egyeztek, hogy a munkabér által okozott viszályt döntőbíróság elé terjesztik. London, jan. 29. A Times közli Odo Rus­sel sürgönyét, a­melyet e hó 10-kéről intézett Sa­­lisburyhez, a­melyben sajnálkozását fejezi ki, hogy a német kormány által a vasra vetett vám- és az újabb rendszabályok egészen kiszorítják az angol­országi vasat a német piaczokról. A nagykövet jó forrásból jelenti, hogy a vas-enquête bizottság 50 fillér védvámot fog ajánlani mázsánként. Bukarest, jár. 29. A házakban fölolvas­ták a fejedelem üzenetét, a­mely ajánlja az alkot­mány 8. czikkének megváltoztatását. A senatus hét tagú bizottságot választott. Este közös titkos ülést tart a két ház. Budapest, január 29. A képviselőhöz zárszámadási bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében kiosztotta tagjai közt az 1877. évi költségvetés egyes részeire vo­natkozó zárszámadásokat s azokat, az illető előa­dók jelentéstétele után fogja egyenként tárgyalás alá venni. A költségvetés következőleg oszlatott fel a bizottság tagjai között: kir. udvartartás, kabineti iroda, országgyűlés, közösügyi kiadások, központi nyugdíjak és át. nyugdíjak: Dacsó Pálnak ada­tott ki. Államadósságok és vasúti kamatbizt. előle­gek : Frölich Gusztáv. Horvát-Szlavonország ben­g, költségei, Fiume, állandó számvevőszék, miniszterelnökség, ő felsége körüli minisztérium, horvát-dalmát-szlavon miniszté­rium Dőry Dénes. Belügyminisztérium: Zalay István,­­ Pénzügyminisztérium: Mihályi Péter. Közm. és közm. minisztérium: Szontagh Pál (gömöri.) Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszté­rium : Schreiber Frigyes. Igazságügyminisztérium : Iudaházy Gyula. Honvédelmi minisztérium: Nagy Gábor. Vallás- és közoktatási minisztérium : Tomcsá­­nyi József. Az általános rész: Máriássy Sándor, Plachy Tamás és Zákó Sándor bizottsági tagoknak ada­tott ki. A bizottság nyolc­ napi időt engedett az egyes előadóknak a jelentéstételre, mely idő lefo­lyása után a fenti sorrend szerint megkezdi a tárgyalást. A közlekedésügyi minisztériumnak a vasutak biztosítása ügyében kiadott rendelete, mint a N. fr. Presse-nek Budapestről távírják, élénk ellen­zéssel találkozik az illető körökben. A tiszavidéki vasút, melynek igazgatótanácsában a kormány többséggel rendelkezik, elfogadta a rendeletet, az alföld fiumei ellenben teljesen elvetette azt; a magyar nyugati vasút igazgatósága szintén elfogadta,­­ha­nem a felügyelő bizottság óvást jelentett be ellene, hasonlókép erélyesen tiltakozott az intézkedés el­len az első erdélyi vasút felügyelő bizottságának két tagja. Az ügy átalában komoly conflictussá kezd élesedni s a kolozsvári tűzesetet a rendelet ellen igen hatásos érvnek tartják. No mi azt tartjuk, hogy e tiltakozó igazga­tóságok és felügyelőségek végre is meg fognak szelídülni, ha a közlekedésügyi minisztérium részéről komoly elhatározást tapasztalnak. A­mi pedig a ko­lozsvári tűzesetet illeti, részünkről azt éppen a vasutak kölcsönös szövetkezése mellett szóló érv­nek tekintjük. Vasutainknál a legutolsó tetemesebb tüzeset 1873-ban történt; tessék összeszámitni, hogy azóta mostanig mennyi biztosítási dijt fizettek vasutaink, sőt tessék hozzávenni még amaz 1873-as évet is terhestől együtt s a mostani káresetet szin­tén , és vasutaink díjfizetései még akkor is igen tetemesen túlhaladják az általuk kapott kártérí­téseket. A magy. kir. államvasutak igazgató tanácsa az összes vonalak részére 1879. évben szükséges aczél- és vas-sin s ezekkel együtt a kapcsoló sze­rek biztosítása iránt a nyilvános pályázati hirde­tést mellőzve egyenes felhívást intézett azokhoz a c­égekhez, a­melyek gyáraik fekvése folytán, az ettől feltételezve lévő szállítási költségek figyelembe vétele mellett az államvasutak szükségletének fede­zésére egyátalán versenyezhettek. Összesen 11 osztrák-magyarországi c­ég hiva­tott fel ajánlattételre. Szabályszerű után a kitűzött határidőig kilencz ajánlat érkezett be. A beérkezett ajánlati árak alapján­ azon anyagon kívül, a­me­lyek a kincstári gyáraknak tartattak fenn, az igaz­gató tanács, mint báb­juk, azt határozta, hogy : a déli vonatra szükséges aczélsinek szállítását bérmentve Zágrábba 100 kgrammonként 9­árt 35 krral a „Steierise Eisenindustrie-Gesellschaft“ c­ég­­nek, mint legolcsóbbnak engedi át azzal a feltétel­lel, hogy bármely külföldi gyárból eredő hason súlymennyiségű ócska sint és sinhulladékot bér­mentve Fiuméban, Zágrábban vagy Zákányban 100 kilogrammkint 3 frt 35 krral tartozik átvenni. A keleti vonal részére szükséges síneknél a wittkoviczi gyár a szíriai vasipar társulatnál ol­csóbb, mert az előbbinél az ócska sínekre fizetendő összeg 2000 frttal kevesebb. Minthogy azonban a wittkoviczi új síneket Ruttkától Szolnokig kell a vasút saját vonalain átszállítani, a szállítási önkölt­séget tekintet nélkül hagyni nem lehetett, s ennek folytán az említett gyárnak csak arra az esetre engedtetett át a sínek szállítása, ha a kitett ára­kat még 24 krral leszállítja. A sinkapcsoló szerek szállítása a következő czégeknek, mint legolcsóbbaknak engedtetett át: A 33—25 klg. és 32,5 klg. rendszerű sínek­hez való összes alátét lemezeket és hevedereket a salgótarjáni vasfinomitó-társulatnak 100 klg.­kint 11 frt 50 krral. A déli vonalbeli 32.5 kilogramm rendszer­hez való heveder-csavarokat a lerinczi gyárnak bérmentve Zákányba 100 klgkint 19 frt 30 kr. — az ottani 33—25 klgram­­b 32.5 klg. rendszerhez való sinszegeket 100 klgkint 17 frt és 17 frt 20 krral a hohenmanteni gyárnak. Az észeki és keleti vonal részére szükséges aczélfejü vassínekre és az északi vonalbeli 23.6 klg. rendszerű bessemer aczél csúcssinekre az oszt. államvasut társulat bánáti gyárainak ajánlata fo­gadtatott el és pedig az aczélfejü sínek 100 klgr.­­kint 15 frt 40 krral és a 23.6 kilogramm rend­szerű vassínek 15 frt 50 krral bérmentve Kőbá­nyára. A többi csúcssinekre a steier vasipar-társulat ajánlata fogadtatott el bérmentve Kőbányára 100 klg. 10 frt 10 krért. Bizalmi kérdés. xv. Kimutattam — egész fejlődési lehető­ségében — az eredményt, melyre az osztrák képviselőház „alkotmány hű“ corypheussai­­nak külügyérellenes hadjárata vezetett volna, a monarchia két államának jogegyenlőségi terén és constitutionális határai közt. Hogy mire vezethetett volna azon osztrák hadjá­rat, ha az ellenzéki rádiók teljes diadalhoz jutnak, úgy Bécsben mint Budapesten, a törvényhozó testületek mindenik házában, annak feltevésébe nem bocsátkoztam, mert nem szeretek extraparlamentáris eshetőségek­ről elmélkedni; meggyőződve lévén külön­ben is, hogy bármennyire „elmenjen“ a Reichsrath esze, a magyar országgyűlés min­dig tudni fogja meddig mehet, saját felbon­tása nélkül, a túlhajtás oktalanságában, mi­dőn a korona úgy áll előtte mint a jogok és kötelességek fenntartásának valódi mintaképe. Hanem hát annak az „egyesült ellenzéknek“ ,hacsak nem azon lelkiismeretlen indok sugal­­mazó eljárását, hogy „hiszen a győzelem részükre elképzelhetetlen lévén, minden ve­szedelem nélkül játszhatik az ország létér­dekeivel declamationális képességük,­ tán mégis meg kellett volna gondolni a doctor Herbst és famulussal vagy Mephistos által kidolgozott harezterv sikerülésének magyar következményeit is, mielőtt a gróf Andrássy­­ Gyula bécsi ellenségeinek szövetségessé gya­nánt mutatta be magát urbi et orbi. Mert ha nem vett is számításba semmi egyebet, (pedig ezen egyebek képezik az eshetőségek legkomolyabb részét), arra csakugyan elké­szülve kellett lennie, hogy a megbuktatandó gróf Andrássy Gyula helyett „külügyér és az uralkodóház minisztere“ lehet egyik-másik cseh vagy német államférfiú, de magyar nem. És ha legalább is ennyivől tisztában kellett lenni magával, ugyan miként kerülhette volna ki előrelátását azon további, logikus bizonyosság is, miszerint az a cseh vagy német államférfiú, mint „külügyér és az uralkodóház minisztere“ nem fogja meg­szüntetni ugyan sem a berlini szerződést, sem az occupatiót, de követhet igenis, olyan szláv vagy germán szellemű politikát kifelé és lefelé, a miért nemzetünk bizony nem sok áldással emlegetné a gróf Andrássy Gyula megbuktatására vállalkozott , osztrák üzletnek magyar részvényeseit. És mindezt tudva, mert tudni kötelességük volt: az egyesült ellenzék mégis bevitte magát az apponyismus hadjáratába, mely nem győz­heti le természetét a bécsiekkel való szövet­kezésre, mihelyt hatalomról álmodik. Hogy nem nagy kedvvel adta magát rá s nem is igen igyekezett ártalmas lenni, az eléggé kitűnt azon lágymeleg támogatásból, mely­­lyel gróf Apponyi Albert rohamait tá­mogatták „elvtársai“ úgy a delegátió­­ban, mint az országházban. — Hiszen kérem, Szilágyi Dezsőt fel kellett tusz­kolni , hogy beszéljen, s midőn aztán rászánta magát, hát azt mondta róla a „jobboldali ellenzék“ posthumus ítélete, hogy nem volt köszönet benne. És kétség­telen is, hogy a­mikor Szilágyi Dezső egy vitába, melynek tárgya, mint a külügy is, szakképzettségének határai közt van, tehet­ségei és malitiája egész erejével elegyedik, akkor ő nem szónokol oly élhetetlenül mint múltkor a delegátióban. Sőt másként tud támadni Pulszky Ágoston is, ha nemcsak azért száll síkra, hogy pártvezérét cserben hagyni ne látszassék. De hát hogy is lehe­tett volna kedvük egy olyan Campagne-hoz, melynek sikerét nem óhajthatták mint ma­gyarok, időtlenségét beláthatták mint eszes emberek, s a­melyhez csak az apponyizmus iránti deferentiából járultak mint egyesült ellenzékiek. Arra nem is fektetek nagy súlyt, hogy Pulszky Ágoston szerfelett törökellenes politika embere volt azon időben, midőn még a kormánypárthoz tartozott és a szid­­vizmus iránt is eléggé rokonszenvesen nyilatkozott egy a Kállay­­ Bénié után tartott érdekes beszédben. És nem vo­nok ki túlságos következtetést a tényből sem, miszerint báró Bánhidy Béla a 60 milliós hitel megszavazási napjaiban nem csinált semmi titkot, sőt elmondá delegátus társai előtt akárhányszor, hogy „Boszniába mi bemegyünk, mert oda nekünk be kell menni.“ Ezen előzményeknél fogva is — noha nem tulajdonítok nekik döntő fontos­ságot — de főleg az oppositionális észszerű álláspont és taktika kívánalmaiból indulva ki: a csoda az lett volna, ha a nevezettek és társaik nemcsak a vezérük iránti tekin­tetből vettek volna részt a gróf An­drássy Gyula elleni nevezetes hadjáratban, hanem küzdöttek is volna con brio, ke­vesen, lelkesen, comme qui dirait meggyő­ződésből. Bár­mennyire bágyadtan viselte is magát azonban az egyesült ellenzék,elég az hozzá, hogy oda ment mégis, a­hova az apponyizmus vitte: az Andrássy elleni háború osztrák ve­zéreivel való véd- és daczszövetségbe. És most mutathatják magukat a faképnél, mely alatt a Herbstek és Giskrák hagyták őket, még azon határozati javaslataik által is, melyeket a Reichsrath elvetett; mert hiszen azon ellenzéki javaslatok is elfogadást nyil­vánítottak a berlini szerződésre nézve, ergo a berlini szerződés alapján foganatosított occupatióra nézve is. Várjon hogy érzi magát ama fakép alatt az egyesült ellenzék „válasz­felirati“ követelése egy olyan minisztérium létesítésére, mely Bosznia és Herczegovina elhagyását vegye fel programmjának sine qua non pontjai közé ? Bizony furcsán érez­heti magát. Na de most már nem is az a jelszó, hanem más, és ezúttal, őszintébb. A felsült hadjárat magyar vezére most már kije­lenti fünek-fának, hogy ha a cabinetalkotás végett nézetei előadására lenne felszólítva, nyilvánítaná készségét az occupatio elfogadá­sára, ennek minden következményeivel együtt. De hát miért volna szükséges egy kabinet­változás, ha Apponyi sem csinálna egyebet, mint „Andrássy és Tisza“ ? Vagy tán a „minden következéseivel"­ való előleges kibé­külés tenné az occupatiot ajánlatosabbá egy minisztérium programmjában. No de ne kö­tekedjünk a hátrálókkall, sőt nézzünk más­felé, mialatt vert seregük keresi azon hidacs­­kát, melyen visszasompolyoghatnak a belügyi ellenzékiség terére, hol persze könnyebben véltek boldogulhatni, ha előbb a külügyi ellenzékiség terén megbuktatják Andrássyt. Szerintem az apponyizmus haditervének elfo­gadására nem is bírta, az egyesült ellenzék zömét egyéb, mint amaz édes számítás. Pe­dig e részben sem gondoltak meg mindent, midőn neki indultak azon zsákutczának, hon­nan most oly dicstelenül kénytelenek visz­­szakullogni. Andrássy és Tisza nincsenek egymás gallérához varrva, hogy az egyiknek bukása maga után vonja a másikét is. Néz­zük csak miként áll ezen kérdés a gyakor­lati észjárás szerint, mely eltér némileg az ellenzéki ábrándozástól. A tárgy megérdemli — úgy külügyi mint belügyi hordereje által — az elmélkedést. CSERNÁTONY. nes tervet — fel akar kényszeríteni a néme birodalmi gyűlésre, mely eleintén tiltakozik erős fogadalmakat tesz, kezdetben a félhi­vatalos sajtó apparátusát hozza működésbe, ha ez nem elég, megjelenik a birodalmi gyűlés tanácstermében s jupiteri szemöldök­­rángatással, vagy egy­ sarcastikus, mindig éles, de mindig szellemes felszólalással ren­desen megtöri az ellenzék renitentiáját. De ha még ez az eszköz sem használ, úgy a­ végsőhöz nyúl: beadja lemondását. Ez az eszköz csalhatatlan. A hatalmas kanc­ellár akarata lenyomja túlsúlyával a mér­legen a német nemzet képviselőinek akaratát. Németországtól nincs messze Franczia­­ország, s Bismarck kezében a lemondás fegyvere sokkal nagyobb sikereket vívott ki, hogysem Mac-Mahon meg nem kísértené a német kanczellár példájának utánzását. Utá­nozta ezelőtt is, s a lemondással való fenye­getőzés Francziaországban is sikeresnek bi­zonyult , mert bármily nagy ellentétek van­nak Német- és Francziaország közt, a német és franczia viszonyok, sok tekintetben ana­lógiát tüntetnek fel. Németországban azt hiszik, hogy Bis­marck visszalépése következtében befejezet­lenül maradna a német egység műve, s a német, állam hajója részekbe rohanna, ha nem e nagy ember hatalmas, biztos és ki­próbált keze tartaná a kormányt. Franczia­országban attól tartanak, hogy Mac-Mahon visszalépte koc­kára tenné a köztársaság ügyét, s belzavarokat idézhetne fel. Ez a szempont vezette a franczia re­publikánusokat, midőn a tábornagy-elnök lemondásának fegyverét szegezte mellüknek. Ezért tértek ki, engedékenységük által, a kitörni készülő zivatar elől. A magentai hős, kinek babérait nem tépte meg Wörth és Fröschweilen, most ismét ezt a fegyvert szögezi a köztársasá­giak, sőt a kabinet mellének. A republikánusok jogos haragjának ki­szolgáltatja a prefekteket, a közigazgatási hivatalnokokat, sőt a bírói kart, de a tá­bornokokról hallani sem akar. A tóga nem kerülhet ellentétbe az állam eszméivel, de a fényes gombos egyenruhának erre kivált­sága van. A tábornagy-elnök nem engedi megzavartatni a generális urak circulusait, habár az ország nyugalmába kerül is. De hát miről van tulajdonképen szó ? A senátusi választások után a franczia kormány programmot adott a nemzet kép­viselői elé. E programm a lehető legmér­­sékletesebb volt, s a lehető legkevesebbet ígérte, a­mi a republikánusokat kielégít­hette. A köztársaság megsértett szelleme áldozatokat követelt úgy a köz-, mint£had­­ügyigazgatási és birói karban. A köztársa­ság nyílt ellenségeinek helyekről való eltá­volítását sürgette a közvélemény felháboro­dása. Dufaure a lehető legtapintatosabban járt el, de meg sem hagyhatta a fő kato­nai főparancsnokságokat a köztársaság iránt ellenséges tábornokok kezében, kik minden adott jelre készek volnának rohamra vezé­nyelni ezredeiket a nemzetgyűlés ellen, hogy katona-uralom létesítése által elké­szítsék az utat a monarchikus restaurátió számára. Ezt a programmot Mac-Mahon helye­selte. Pontjait előleges tudomása mellett állapították meg a miniszterek. S most meg­tagadja a leglényegesebb pont végrehajtá­sát. Méltó ez eljárás a nagy franczia köz­társaság elnökéhez ? A pártok harczainak és a kulisszák mögötti ármánykodások játék­­tárgya-e a köztársaság, elnöki tiszt, hogy Mac-Mahon ma visszautasítsa azt, amit teg­nap helyeselt? Mert hogy itt ismét katonai és reac­­tionárius ármánynyal van dolgunk, az két­ségtelen. A generális urak, támogatva a clericalisok és monarchisták által, megro­hanták a gyenge és minden befolyásra hajló tábornagyot s rábírták a kormány tervé­nek való ellenállásra. Ezért fenyegetőzik lemondásával. De vájjon sikerre vezet-e most is ez eszköz ? Mi nem hisszük. A franczia köz­szellem s a köztársasági párt helyzete ma egészen más, mint volt évek előtt. A köz­társaság mély gyökeret vert. A köz­társasági párt óriási többséggé lett. Hogy legújabban ketté szakadt, ez nem gyengí­tette erejét. A radicális elemek különváltak, ez az egész. S e körülmény csak megszilárdítja a mérsékelt köztársaságiak állását. Az ura­lomra jutott pártoknál mindig ismétlődik e jelenség. A heterogén elemek, melyeket a közös nyomás tartott össze, kiválnak, de ez­által csak szilárdabb lesz az egyöntetű elemekből álló párt összetartása. Ezzel a hatalmas párttal és az ez által támogatott kormánynyal helyezkedik most ellentétbe a köztársaság elnöke, oly rend­szabály miatt, mely legkevésbé sem érinti Francziaország katonai szervezetét, mert csak néhány compromittált katonai parancs­nokának eltávolításáról van szó. Budapest, január 29. Mac Mahon, a franczia köztársaság elnöke s Bismarck, a német birodalom kan­­czellárja, ha egyébben nem is, abban min­denesetre megegyeznek, hogy sokat emlege­tik lemondásukat s igy gyakorolnak nyo­mást az ország képviseletére. A német kanczellár nagy tökélyre vitte ezt a takti­kát. Ha valamit — bármely szabadságéig

Next