Ellenőr, 1879. január (11. évfolyam, 5-55. szám)
1879-01-30 / 52. szám
gl!fa étési iraki Egész éne • LO frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . lO , — , Egy hónapra . 1 , go , Egyed számára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, ndder-utcza 6. szdm. t nm kfcUmrc, ha nem tudjuk, hitül jön. — Kéziratok menakülditire nem volUallammk. — Poéta által teák bérmentes leveleket fogadunk el. Reggeli kiadás: Budapest, csütörtök, január 30.1879. 52. szám. fürdetések felvételi a Toladidhivatalban, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérik irodájában). További Hava«« Laute et Cle, czégnót Pirisban (Place de la Bourse Nr. 8) Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. **■*• igiadó-hivatal: Budapesten, nddor-utcza 6. szdm. tie irétendik ae élüktetések ét a lap ezéthüldáéremmátkáéi minden JeleMMe. XI. évfolyam. Figyelmeztetjük azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése január hó végével lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap vételében késedelmet tapasztaljanak. Az „Ellenőr“ ára: egész évre . ................................20 frt — félévre...........................................10 frt — negyedévre.......................................5 frt — egy hóra.......................................1 frt 80 kr. Az „Ellenőrbre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. Távi Tiltó II. Páris, jan. 29. Dufaure értekezett délelőtt Mac-Mahon tábornagygyal; az értekezés eredménye ismeretlen. Általában azt hiszik, hogy Mac-Mahon ragaszkodni fog elhatározásához. Holnap a házak ülése előtt minisztertanács lesz Versaillesban a helyzet megbeszélése végett. Az a hír, hogy a tábornagy magatartására Freppel angersi püspök levele gyakorol befolyást, teljesen téves. Mac-Mahon semmiféle levelet sem kapott Freppeltől. Páris, jan. 29. Minisztertanácsot tartottak a belügyminisztériumban, azután pedig az igazságügyminisztériumban. A senatua és a képviselőház elnöke is részt vett.. Az a hiteles hir kering, hogy Mac-Mahon tábornagy lemond és azonnal összeül a congressus. Az utóbbi valószínűleg Grévyt, vagy Dufauret választja a köztársaság elnökévé. Páris, jan. 29. (Este.) A Mac-Mahon tábornagy lemondásáról szóló hir korai. A miniszterek holnap kifejtik a házak előtt a helyzetet. Mac-Mahon lemondása akkor fog megtörténni, ha a házak helyeselni fogják a minisztérium által előterjesztett rendeletet. Valószínű, hogy a congressus nem ül össze hamarább, mint holnap este, vagy pénteken. Berlin, jan. 29. A párisi válságról írja a „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“. Amint a jan. 6-ki választások eredményéről figyelmeztetőleg mondottunk, ma már megtörtént Francziaországban. A korlátlan uralmat megragadó liberalismus a radicalisms társává szegődött, és gyorsan kergeti az országot az örvény szélére. Poroszországot 18 évvel ezelőtt az erős akarat megóvta ettől a sorstól. (Ettől az erős akarattól fáj még most is a németek feje. Ilyen orvosságot csak irigyeik ajánlhatnak a francziáknak. Szerk.) London, jan. 29. A „Standard“ jelenti Khoszból, hogy Vali Mohamed, Sir Ali mostoha testvére, útban van Hazarahba, hogy meghódoljon Roberts tábornoknak. Vali Mohamednek megparancsolták, hogy Kabulba menjen, de a Peywar szorosban szenvedett veresége miatt félt oda menni, hogy kivégezik. Bécs, jan. 29. Konstantinápolyból jelenti a Politische Corresponded. A végleges békekötés aláírását még most is akadályozza azon körülmény, hogy nem tudnak megegyezni a 11. pont szövegezésében. Még a török hadifoglyok élelmezésére fizetendő kárpótlást illetőleg sem jött létre megállapodás. De abban már megegyeztek, hogy a békekötés aláírása után 85 nappal az orosz csapatoknak egészen ki kell üríteniök a török területet. Pétervár, jan. 29. A minisztérium értekezett ma a pétervári legtekintélyesebb orvosokkal. Zdekauer és Botkin igen erélyes rendszabályokat ajánlottak az epidémia ellen, így a holttestek elégetését, orvos-rendőri bizottságok alakítását, a végrehajtó hatalomnak egy kézben való egyesítését, és az európai tekintélyes orvosok iránt való előzékenységet. Fetervár, jan. 29. Az orosz kormány utasította külföldi képviselőit, hogy részletesen közöljék az illető kormányokkal azon terjedelmes rendszabályokat, amelyeket a pestis terjedése ellen tett az orosz kormány. Pétervár, jan. 29. Az Asztrahánból és a Volga vidékéről érkezett jelentések megnyugtatók. A kormány a legerélyesebb intézkedéseket rendelte el. Valószínűleg Lorisz Melkoff tábornok fog küldetni mint főbiztos Asztrahánba teljhatalommal. Fetervár, jan. 29. Hivatalos jelentés szerint Asztrahán kormányzóságban. hó 26-ka óta nincsenek pestis betegek E pillanatban minden rendszabály a desinficiálásra és egészség-rendőri intézkedésekre irányul. Berlin, jan. 29. Az oroszországi pestisről írja a Provinzial Correspondent: Ámbár a dolgok eddigi állása nem adott okot komolyabb aggodalmakra, sőt inkább reméllen lehet, hogy a betegség az eddgi terület körén belül lesz kiirtható, de a kormány azért semmit sem fog elmulasztani, hogy a lehetséges veszélyt idejében megelőzze. Berlin, január 29. A pestis ellen teendő intézkedéseket tárgyaló bizottság mai ülésében Hirsch és Pettenkoferr professorok is részt vettek, kiket a bizottság tagjaivá választott. A bizottság több kört utasított az illető albizottságokhoz tárgyalás v£.t. A szövetségi tanácsnak a bevitel korlátozására vonatkozó határozatait mai ülése után fogják közzéteni.• __________ Bécs, Jan 29. Az új franczia conventió valószínűleg február elején fog életbe lépni. Azonkívül Francziaország az egyezményi tarifákat viszszahatólag szándékozik alkalmazni a januárius hóban bevitt árukra, és vissza fogja téríteni az általános vámtarifa alkalmazása a szállítókra rótt nagyobb vámköltséget. Bécs, jan. 29. A „Politische Correspondenz“ jelenti Rómából, hogy a vatián és Ausztria-Magyarország végleges egyezségre léptek a bosniai és herczegovinai katholikus egyház szervezését illetőleg. Bécs, jan. 29. A költségvetési bizottság elintézte a honvédelmi minisztérium és a legfőbb számszék költségvetését. Berlin, jan. 29. Széchenyi gróf nagykövet ma reggel visszaérkezett Friedrichsruheból. Délután ebédet adott tiszteletére a császár. Meghivatták Lichtenstein herczeg, Russel nagykövet és neje, Hohenlohe-Schillingsfürst herczeg, Stolberg Ottó gróf, Bülow miniszter, Reuss-Köstritz herczeg, Salm-Dyck gróf, Biron-Curland herczeg, Stillfried gróf és Rosenberg szertartásmester. Összesen negyvenre volt terítve. Berlin, január 29. A Provinzial Correspondenz ezeket írja a birodalmi gyűlés büntető hatalmáról : A kanczellárnak nem jut eszébe, hogy zavarja a birodalmi gyűlés önállóságát házi jogának megóvásában E törvényjavaslatnak csupáncsak az a czélja, hogy a'birodalmi gyűlés hathatósan gyakorolhassa ezen jogát.Ilyen kívánatos, hogy a kormány közreműködése nélkül is elérhető legyen ez a czél, de a legutóbbi tárgyalások nem bizonyították, hogy az illetők erélyes akarattal törekednek ezen czél felé. Épen azért ezen tárgyalásoknak nem lehetett azon eredményük, hogy a kanczellár szándékainak sürgős jelentőségét csökkentsék. Berlin, jan. 29. Azon hírt, hogy a pénzügyminiszter a birodalmi minisztériumban kabinet-kérdéssé tette a dohány-monopólium elvetését és igy egy szavazatnyi többséget nyert, koholtnak mondják az esti lapok. Ilyen ellentét annál kevésbbé merülhetett föl, mert a dohány monopólium nem forgott szőnyegen a kérdéses ülésben, mert csak azon törvényjavaslatról volt szó, amely a súly szerint adóztatja meg a dohányt. Ezen törvényjavaslatot pedig egyhangúlag elfogadta a birodalmi minisztérium. A szövetségi tanács bizottságai is tárgyalták a dohánybizottság jelentését és többséggel elfogadták a dohánynak súly szerint való megadóztatását. Berlin, jan 29. A képviselőház napirendre tért a centrum javaslata fölött, melyben az alkotmánynak az állam és egyház viszonyairól szóló 3 czikkét helyreállítani kívánta. Ellene szavaztak a centrum, a lengyelek s az a conservativek. Bern, január 29. Rómában megkötötte az olasz kormány Svájczczal a kereskedelmi szerződést a legtöbb kedvezmény alapján, vámtartell nélkül, 1879. év végéig. Bern, jan. 29. Olaszország lemondott a csempészet megakadályozására szolgáló vám-cartel megkötéséről. Svájcz és Olaszország közt a legtöbb kedvezmény alapján köttetett meg a kereskedelmi szerződés, az olasz-franczia szerződés mintájára, így tehát az osztrák-magyar-olasz szerződés tarifája lép életbe. London, jan. 29. Déli Yorkshire és éjszaki Derbyshire bányatulajdonosai és munkásai megegyeztek, hogy a munkabér által okozott viszályt döntőbíróság elé terjesztik. London, jan. 29. A Times közli Odo Russel sürgönyét, amelyet e hó 10-kéről intézett Salisburyhez, amelyben sajnálkozását fejezi ki, hogy a német kormány által a vasra vetett vám- és az újabb rendszabályok egészen kiszorítják az angolországi vasat a német piaczokról. A nagykövet jó forrásból jelenti, hogy a vas-enquête bizottság 50 fillér védvámot fog ajánlani mázsánként. Bukarest, jár. 29. A házakban fölolvasták a fejedelem üzenetét, amely ajánlja az alkotmány 8. czikkének megváltoztatását. A senatus hét tagú bizottságot választott. Este közös titkos ülést tart a két ház. Budapest, január 29. A képviselőhöz zárszámadási bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében kiosztotta tagjai közt az 1877. évi költségvetés egyes részeire vonatkozó zárszámadásokat s azokat, az illető előadók jelentéstétele után fogja egyenként tárgyalás alá venni. A költségvetés következőleg oszlatott fel a bizottság tagjai között: kir. udvartartás, kabineti iroda, országgyűlés, közösügyi kiadások, központi nyugdíjak és át. nyugdíjak: Dacsó Pálnak adatott ki. Államadósságok és vasúti kamatbizt. előlegek : Frölich Gusztáv. Horvát-Szlavonország beng, költségei, Fiume, állandó számvevőszék, miniszterelnökség, ő felsége körüli minisztérium, horvát-dalmát-szlavon minisztérium Dőry Dénes. Belügyminisztérium: Zalay István, Pénzügyminisztérium: Mihályi Péter. Közm. és közm. minisztérium: Szontagh Pál (gömöri.) Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium : Schreiber Frigyes. Igazságügyminisztérium : Iudaházy Gyula. Honvédelmi minisztérium: Nagy Gábor. Vallás- és közoktatási minisztérium : Tomcsányi József. Az általános rész: Máriássy Sándor, Plachy Tamás és Zákó Sándor bizottsági tagoknak adatott ki. A bizottság nyolc napi időt engedett az egyes előadóknak a jelentéstételre, mely idő lefolyása után a fenti sorrend szerint megkezdi a tárgyalást. A közlekedésügyi minisztériumnak a vasutak biztosítása ügyében kiadott rendelete, mint a N. fr. Presse-nek Budapestről távírják, élénk ellenzéssel találkozik az illető körökben. A tiszavidéki vasút, melynek igazgatótanácsában a kormány többséggel rendelkezik, elfogadta a rendeletet, az alföld fiumei ellenben teljesen elvetette azt; a magyar nyugati vasút igazgatósága szintén elfogadta,hanem a felügyelő bizottság óvást jelentett be ellene, hasonlókép erélyesen tiltakozott az intézkedés ellen az első erdélyi vasút felügyelő bizottságának két tagja. Az ügy átalában komoly conflictussá kezd élesedni s a kolozsvári tűzesetet a rendelet ellen igen hatásos érvnek tartják. No mi azt tartjuk, hogy e tiltakozó igazgatóságok és felügyelőségek végre is meg fognak szelídülni, ha a közlekedésügyi minisztérium részéről komoly elhatározást tapasztalnak. Ami pedig a kolozsvári tűzesetet illeti, részünkről azt éppen a vasutak kölcsönös szövetkezése mellett szóló érvnek tekintjük. Vasutainknál a legutolsó tetemesebb tüzeset 1873-ban történt; tessék összeszámitni, hogy azóta mostanig mennyi biztosítási dijt fizettek vasutaink, sőt tessék hozzávenni még amaz 1873-as évet is terhestől együtt s a mostani káresetet szintén , és vasutaink díjfizetései még akkor is igen tetemesen túlhaladják az általuk kapott kártérítéseket. A magy. kir. államvasutak igazgató tanácsa az összes vonalak részére 1879. évben szükséges aczél- és vas-sin s ezekkel együtt a kapcsoló szerek biztosítása iránt a nyilvános pályázati hirdetést mellőzve egyenes felhívást intézett azokhoz a cégekhez, amelyek gyáraik fekvése folytán, az ettől feltételezve lévő szállítási költségek figyelembe vétele mellett az államvasutak szükségletének fedezésére egyátalán versenyezhettek. Összesen 11 osztrák-magyarországi cég hivatott fel ajánlattételre. Szabályszerű után a kitűzött határidőig kilencz ajánlat érkezett be. A beérkezett ajánlati árak alapján azon anyagon kívül, amelyek a kincstári gyáraknak tartattak fenn, az igazgató tanács, mint bábjuk, azt határozta, hogy : a déli vonatra szükséges aczélsinek szállítását bérmentve Zágrábba 100 kgrammonként 9árt 35 krral a „Steierise Eisenindustrie-Gesellschaft“ cégnek, mint legolcsóbbnak engedi át azzal a feltétellel, hogy bármely külföldi gyárból eredő hason súlymennyiségű ócska sint és sinhulladékot bérmentve Fiuméban, Zágrábban vagy Zákányban 100 kilogrammkint 3 frt 35 krral tartozik átvenni. A keleti vonal részére szükséges síneknél a wittkoviczi gyár a szíriai vasipar társulatnál olcsóbb, mert az előbbinél az ócska sínekre fizetendő összeg 2000 frttal kevesebb. Minthogy azonban a wittkoviczi új síneket Ruttkától Szolnokig kell a vasút saját vonalain átszállítani, a szállítási önköltséget tekintet nélkül hagyni nem lehetett, s ennek folytán az említett gyárnak csak arra az esetre engedtetett át a sínek szállítása, ha a kitett árakat még 24 krral leszállítja. A sinkapcsoló szerek szállítása a következő czégeknek, mint legolcsóbbaknak engedtetett át: A 33—25 klg. és 32,5 klg. rendszerű sínekhez való összes alátét lemezeket és hevedereket a salgótarjáni vasfinomitó-társulatnak 100 klg.kint 11 frt 50 krral. A déli vonalbeli 32.5 kilogramm rendszerhez való heveder-csavarokat a lerinczi gyárnak bérmentve Zákányba 100 klgkint 19 frt 30 kr. — az ottani 33—25 klgramb 32.5 klg. rendszerhez való sinszegeket 100 klgkint 17 frt és 17 frt 20 krral a hohenmanteni gyárnak. Az észeki és keleti vonal részére szükséges aczélfejü vassínekre és az északi vonalbeli 23.6 klg. rendszerű bessemer aczél csúcssinekre az oszt. államvasut társulat bánáti gyárainak ajánlata fogadtatott el és pedig az aczélfejü sínek 100 klgr.kint 15 frt 40 krral és a 23.6 kilogramm rendszerű vassínek 15 frt 50 krral bérmentve Kőbányára. A többi csúcssinekre a steier vasipar-társulat ajánlata fogadtatott el bérmentve Kőbányára 100 klg. 10 frt 10 krért. Bizalmi kérdés. xv. Kimutattam — egész fejlődési lehetőségében — az eredményt, melyre az osztrák képviselőház „alkotmány hű“ corypheussainak külügyérellenes hadjárata vezetett volna, a monarchia két államának jogegyenlőségi terén és constitutionális határai közt. Hogy mire vezethetett volna azon osztrák hadjárat, ha az ellenzéki rádiók teljes diadalhoz jutnak, úgy Bécsben mint Budapesten, a törvényhozó testületek mindenik házában, annak feltevésébe nem bocsátkoztam, mert nem szeretek extraparlamentáris eshetőségekről elmélkedni; meggyőződve lévén különben is, hogy bármennyire „elmenjen“ a Reichsrath esze, a magyar országgyűlés mindig tudni fogja meddig mehet, saját felbontása nélkül, a túlhajtás oktalanságában, midőn a korona úgy áll előtte mint a jogok és kötelességek fenntartásának valódi mintaképe. Hanem hát annak az „egyesült ellenzéknek“ ,hacsak nem azon lelkiismeretlen indok sugalmazó eljárását, hogy „hiszen a győzelem részükre elképzelhetetlen lévén, minden veszedelem nélkül játszhatik az ország létérdekeivel declamationális képességük, tán mégis meg kellett volna gondolni a doctor Herbst és famulussal vagy Mephistos által kidolgozott harezterv sikerülésének magyar következményeit is, mielőtt a gróf Andrássy Gyula bécsi ellenségeinek szövetségessé gyanánt mutatta be magát urbi et orbi. Mert ha nem vett is számításba semmi egyebet, (pedig ezen egyebek képezik az eshetőségek legkomolyabb részét), arra csakugyan elkészülve kellett lennie, hogy a megbuktatandó gróf Andrássy Gyula helyett „külügyér és az uralkodóház minisztere“ lehet egyik-másik cseh vagy német államférfiú, de magyar nem. És ha legalább is ennyivől tisztában kellett lenni magával, ugyan miként kerülhette volna ki előrelátását azon további, logikus bizonyosság is, miszerint az a cseh vagy német államférfiú, mint „külügyér és az uralkodóház minisztere“ nem fogja megszüntetni ugyan sem a berlini szerződést, sem az occupatiót, de követhet igenis, olyan szláv vagy germán szellemű politikát kifelé és lefelé, a miért nemzetünk bizony nem sok áldással emlegetné a gróf Andrássy Gyula megbuktatására vállalkozott , osztrák üzletnek magyar részvényeseit. És mindezt tudva, mert tudni kötelességük volt: az egyesült ellenzék mégis bevitte magát az apponyismus hadjáratába, mely nem győzheti le természetét a bécsiekkel való szövetkezésre, mihelyt hatalomról álmodik. Hogy nem nagy kedvvel adta magát rá s nem is igen igyekezett ártalmas lenni, az eléggé kitűnt azon lágymeleg támogatásból, melylyel gróf Apponyi Albert rohamait támogatták „elvtársai“ úgy a delegátióban, mint az országházban. — Hiszen kérem, Szilágyi Dezsőt fel kellett tuszkolni , hogy beszéljen, s midőn aztán rászánta magát, hát azt mondta róla a „jobboldali ellenzék“ posthumus ítélete, hogy nem volt köszönet benne. És kétségtelen is, hogy amikor Szilágyi Dezső egy vitába, melynek tárgya, mint a külügy is, szakképzettségének határai közt van, tehetségei és malitiája egész erejével elegyedik, akkor ő nem szónokol oly élhetetlenül mint múltkor a delegátióban. Sőt másként tud támadni Pulszky Ágoston is, ha nemcsak azért száll síkra, hogy pártvezérét cserben hagyni ne látszassék. De hát hogy is lehetett volna kedvük egy olyan Campagne-hoz, melynek sikerét nem óhajthatták mint magyarok, időtlenségét beláthatták mint eszes emberek, s amelyhez csak az apponyizmus iránti deferentiából járultak mint egyesült ellenzékiek. Arra nem is fektetek nagy súlyt, hogy Pulszky Ágoston szerfelett törökellenes politika embere volt azon időben, midőn még a kormánypárthoz tartozott és a szidvizmus iránt is eléggé rokonszenvesen nyilatkozott egy a Kállay Bénié után tartott érdekes beszédben. És nem vonok ki túlságos következtetést a tényből sem, miszerint báró Bánhidy Béla a 60 milliós hitel megszavazási napjaiban nem csinált semmi titkot, sőt elmondá delegátus társai előtt akárhányszor, hogy „Boszniába mi bemegyünk, mert oda nekünk be kell menni.“ Ezen előzményeknél fogva is — noha nem tulajdonítok nekik döntő fontosságot — de főleg az oppositionális észszerű álláspont és taktika kívánalmaiból indulva ki: a csoda az lett volna, ha a nevezettek és társaik nemcsak a vezérük iránti tekintetből vettek volna részt a gróf Andrássy Gyula elleni nevezetes hadjáratban, hanem küzdöttek is volna con brio, kevesen, lelkesen, comme qui dirait meggyőződésből. Bármennyire bágyadtan viselte is magát azonban az egyesült ellenzék,elég az hozzá, hogy oda ment mégis, ahova az apponyizmus vitte: az Andrássy elleni háború osztrák vezéreivel való véd- és daczszövetségbe. És most mutathatják magukat a faképnél, mely alatt a Herbstek és Giskrák hagyták őket, még azon határozati javaslataik által is, melyeket a Reichsrath elvetett; mert hiszen azon ellenzéki javaslatok is elfogadást nyilvánítottak a berlini szerződésre nézve, ergo a berlini szerződés alapján foganatosított occupatióra nézve is. Várjon hogy érzi magát ama fakép alatt az egyesült ellenzék „válaszfelirati“ követelése egy olyan minisztérium létesítésére, mely Bosznia és Herczegovina elhagyását vegye fel programmjának sine qua non pontjai közé ? Bizony furcsán érezheti magát. Na de most már nem is az a jelszó, hanem más, és ezúttal, őszintébb. A felsült hadjárat magyar vezére most már kijelenti fünek-fának, hogy ha a cabinetalkotás végett nézetei előadására lenne felszólítva, nyilvánítaná készségét az occupatio elfogadására, ennek minden következményeivel együtt. De hát miért volna szükséges egy kabinetváltozás, ha Apponyi sem csinálna egyebet, mint „Andrássy és Tisza“ ? Vagy tán a „minden következéseivel" való előleges kibékülés tenné az occupatiot ajánlatosabbá egy minisztérium programmjában. No de ne kötekedjünk a hátrálókkall, sőt nézzünk másfelé, mialatt vert seregük keresi azon hidacskát, melyen visszasompolyoghatnak a belügyi ellenzékiség terére, hol persze könnyebben véltek boldogulhatni, ha előbb a külügyi ellenzékiség terén megbuktatják Andrássyt. Szerintem az apponyizmus haditervének elfogadására nem is bírta, az egyesült ellenzék zömét egyéb, mint amaz édes számítás. Pedig e részben sem gondoltak meg mindent, midőn neki indultak azon zsákutczának, honnan most oly dicstelenül kénytelenek viszszakullogni. Andrássy és Tisza nincsenek egymás gallérához varrva, hogy az egyiknek bukása maga után vonja a másikét is. Nézzük csak miként áll ezen kérdés a gyakorlati észjárás szerint, mely eltér némileg az ellenzéki ábrándozástól. A tárgy megérdemli — úgy külügyi mint belügyi hordereje által — az elmélkedést. CSERNÁTONY. nes tervet — fel akar kényszeríteni a néme birodalmi gyűlésre, mely eleintén tiltakozik erős fogadalmakat tesz, kezdetben a félhivatalos sajtó apparátusát hozza működésbe, ha ez nem elég, megjelenik a birodalmi gyűlés tanácstermében s jupiteri szemöldökrángatással, vagy egy sarcastikus, mindig éles, de mindig szellemes felszólalással rendesen megtöri az ellenzék renitentiáját. De ha még ez az eszköz sem használ, úgy a végsőhöz nyúl: beadja lemondását. Ez az eszköz csalhatatlan. A hatalmas kancellár akarata lenyomja túlsúlyával a mérlegen a német nemzet képviselőinek akaratát. Németországtól nincs messze Francziaország, s Bismarck kezében a lemondás fegyvere sokkal nagyobb sikereket vívott ki, hogysem Mac-Mahon meg nem kísértené a német kanczellár példájának utánzását. Utánozta ezelőtt is, s a lemondással való fenyegetőzés Francziaországban is sikeresnek bizonyult , mert bármily nagy ellentétek vannak Német- és Francziaország közt, a német és franczia viszonyok, sok tekintetben analógiát tüntetnek fel. Németországban azt hiszik, hogy Bismarck visszalépése következtében befejezetlenül maradna a német egység műve, s a német, állam hajója részekbe rohanna, ha nem e nagy ember hatalmas, biztos és kipróbált keze tartaná a kormányt. Francziaországban attól tartanak, hogy Mac-Mahon visszalépte kockára tenné a köztársaság ügyét, s belzavarokat idézhetne fel. Ez a szempont vezette a franczia republikánusokat, midőn a tábornagy-elnök lemondásának fegyverét szegezte mellüknek. Ezért tértek ki, engedékenységük által, a kitörni készülő zivatar elől. A magentai hős, kinek babérait nem tépte meg Wörth és Fröschweilen, most ismét ezt a fegyvert szögezi a köztársaságiak, sőt a kabinet mellének. A republikánusok jogos haragjának kiszolgáltatja a prefekteket, a közigazgatási hivatalnokokat, sőt a bírói kart, de a tábornokokról hallani sem akar. A tóga nem kerülhet ellentétbe az állam eszméivel, de a fényes gombos egyenruhának erre kiváltsága van. A tábornagy-elnök nem engedi megzavartatni a generális urak circulusait, habár az ország nyugalmába kerül is. De hát miről van tulajdonképen szó ? A senátusi választások után a franczia kormány programmot adott a nemzet képviselői elé. E programm a lehető legmérsékletesebb volt, s a lehető legkevesebbet ígérte, ami a republikánusokat kielégíthette. A köztársaság megsértett szelleme áldozatokat követelt úgy a köz-, mint£hadügyigazgatási és birói karban. A köztársaság nyílt ellenségeinek helyekről való eltávolítását sürgette a közvélemény felháborodása. Dufaure a lehető legtapintatosabban járt el, de meg sem hagyhatta a fő katonai főparancsnokságokat a köztársaság iránt ellenséges tábornokok kezében, kik minden adott jelre készek volnának rohamra vezényelni ezredeiket a nemzetgyűlés ellen, hogy katona-uralom létesítése által elkészítsék az utat a monarchikus restaurátió számára. Ezt a programmot Mac-Mahon helyeselte. Pontjait előleges tudomása mellett állapították meg a miniszterek. S most megtagadja a leglényegesebb pont végrehajtását. Méltó ez eljárás a nagy franczia köztársaság elnökéhez ? A pártok harczainak és a kulisszák mögötti ármánykodások játéktárgya-e a köztársaság, elnöki tiszt, hogy Mac-Mahon ma visszautasítsa azt, amit tegnap helyeselt? Mert hogy itt ismét katonai és reactionárius ármánynyal van dolgunk, az kétségtelen. A generális urak, támogatva a clericalisok és monarchisták által, megrohanták a gyenge és minden befolyásra hajló tábornagyot s rábírták a kormány tervének való ellenállásra. Ezért fenyegetőzik lemondásával. De vájjon sikerre vezet-e most is ez eszköz ? Mi nem hisszük. A franczia közszellem s a köztársasági párt helyzete ma egészen más, mint volt évek előtt. A köztársaság mély gyökeret vert. A köztársasági párt óriási többséggé lett. Hogy legújabban ketté szakadt, ez nem gyengítette erejét. A radicális elemek különváltak, ez az egész. S e körülmény csak megszilárdítja a mérsékelt köztársaságiak állását. Az uralomra jutott pártoknál mindig ismétlődik e jelenség. A heterogén elemek, melyeket a közös nyomás tartott össze, kiválnak, de ezáltal csak szilárdabb lesz az egyöntetű elemekből álló párt összetartása. Ezzel a hatalmas párttal és az ez által támogatott kormánynyal helyezkedik most ellentétbe a köztársaság elnöke, oly rendszabály miatt, mely legkevésbé sem érinti Francziaország katonai szervezetét, mert csak néhány compromittált katonai parancsnokának eltávolításáról van szó. Budapest, január 29. Mac Mahon, a franczia köztársaság elnöke s Bismarck, a német birodalom kanczellárja, ha egyébben nem is, abban mindenesetre megegyeznek, hogy sokat emlegetik lemondásukat s igy gyakorolnak nyomást az ország képviseletére. A német kanczellár nagy tökélyre vitte ezt a taktikát. Ha valamit — bármely szabadságéig