Ellenőr, 1879. április (11. évfolyam, 164-215. szám)

1879-04-22 / 199. szám

VIDÉK. Komárom, ápr. 20. Az üdvözlő felírat. — Hangverseny a szegediek javára. — Képviselőválasztási mozgalmak. — Komárommegyének ápr. 17-én tartott köz­gyűlése hódoló feliratban terjesztette fel valóban őszinte legjobb kivonatait felséges Királyunknak s Királynénknak ezüstmenyegzőjére. A felirat remek callygraphiával regál papírra íratott s kívül bár­sony, belül selyem-kötésbe foglaltatott. A tiszavidéki árvízkárosultak részére me­gyénkben is erélylyel gyűjtenek segélyt. Eddig a tatai járásból már 2000 forintot túlhaladó összeg küldetett fel s még remélhetőleg 6000 forint be­­gyülend a megyében. Ugyane czélra tegnap a megyeház nagy ter­mében Konkolyi Thege Miklós, Asztalos Aba és Kürthy Lajos urak kezdeményezése és buzgólko­­dása mellett hangverseny rendeztetett, melyen mind a helybeli cs. és kir. katonai legfőbb és főtisztikar, mind a polgári osztály, valamint a megyéből igen számosan tanúsították a jótékony czél iránt meleg részvétüket. Ő cs. és kir. fensége János Salvator főherczeg 100 forintot küldött a rendezőségnek. A tiszta jövedelem mintegy 400 forint. Az igen számos hallgatóság nagy megelége­dését nyilvánította a közreműködőknek zajos tap­sokkal és kihívásokkal. Közreműködtek: Pápay Sándorné, Perkert Alajosné asszonyságok, Jankó Irma, Mattyasovszky Györgyike, Buday Anna kis­asszonyok, Jankó Pál és Kis Péter urak s a 34-ik sz. gyalogezred zenekara. Konkolyi Thege M. urnak, a jeles zongora­művésznek, a hangverseny zenészeti részének ki­tűnő vezényléséért nagy elismerését nyilvánította a közönség, melynek egy része a hangverseny után Nérey teremében barátságos vacsorára gyülekezett, s utána tánczra kerekedve reggeli 2 óráig mu­latott. A képviselőválasztási mozgalmak Komárom­ban megindultak. Mocsáry és Eötvös Károly ajánla­tára gróf Zichy Ernest az ellenzék jelöltje, s nagy párt áll részén, melynek vezetői ügyvédek, s tag­jai a szekeres gazdák és kézművesek. A szabadelvű párt jelöltjének, Pulay Kornélnak, kemény küzde­lemre kell készülnie. Ghyczy Kálmánhoz Igmándra eddigi választói küldöttséget indítnak, mely köszönetet mondand a közügynek szentelt hosszas buzgó kitűnő fáradal­maiért. Tudományos mozgalmak. A tudományos akadémia ülése. — Április 21. — A tudományos akadémia III. osztálya ma dél­után 5 órakor Stoczek József elnöklete alatt ülést tartott, melyen először dr. Szabó József tanár egy új ásványt ismertetett meg, melyet Urvölgyön a régi rézbányák egy elhagyott ágában találtak és Urvölgyinek nevez el. Réz és mész kénsavhoz kötve, meg víz képezik az alkatrészeket. Kristály alakja rhombos, tökéletes kristályokat nem képez, hanem leveles halmazokat smaragd-zöld-kékeszöld színnel, melyeken az optikai tulajdonságok meg­állapítása azonban kivihető annyira, hogy a kris­tályrendszer ezen oldalról is biztosan kiderül. A Brochantit és Langit ásványfajok mellé helyezendő, különösen ezen utóbbihoz áll közel, s úgy tekint­hető mint Langit és Gypsz anyag összekristályodva. Utána dr. Hirschler Ignácz 1. t. dr. Goldziher Vil­mos magántanár „A szaruhártya szalagszerű meg­­vastagodásáról“ czimű értekezését mutatja be. Goldziher egy 51 éves egyén szemét vette boncztani vizsgálat alá, s azon a szalagszerű el­­homályodást találta a szaruhártya mellső rétegé­ben. A szoros vizsgálat kiderítette, hogy az elho­­mályosodás merőben csak colloid csomókból áll. Ez egészen új dolog. A colloid elfajulás, melyet Goldziher talált, jobban belefér e bizonytalan kórállapotok kórtanába, mint a mészszerű elfaju­lás, melyről eddig beszéltek, a­nélkül, hogy egyet­len egy esetet is tüzetesen vizsgáltak volna. Mind­ezek folytán Goldziher ezen közleménye által a szem kórboncztana becses adattal gazdagodott. Klein Gyula műegyetemi tanár előadást tar­tott a tengeri moszatok krystalloidjairól. Előadó már azelőtt mutatta ki a kryst­aloidok előjövetelét több moszatnál, és most új adatokat közöl erre nézve. Fontos, hogy előadó által a krystalloidok előjöve­­tele zöld moszatokban is ki lett mutatva, holott eddig csak a vörösszínű moszatoknál, azaz Flori­­deáknál voltak ismeretesek. Eddig a krystalloidok összesen 19 moszatfajban, melyek 12 nembe tar­toznak, találtattak, és így, tekintve a nemek szá­mát és változatosságát, valószínű, hogy a tengeri moszatoknál általános jelenségek ismerete még hiányos, és így csak a további vizsgálatokból vár­ható, melyeket előadó a legközelebbi kedvező al­kalommal szándékozik végrehajtani. Végül dr. Borbás Vincze tanár, mint vendég, olvasta föl „Floristikai adatok, különös tekintettel a hazai TÁRCZA. BARNA ARTHUR. 4 Regény két kötetben. Irta: BEKSICS GUSZTÁV. Első kötet. III. FEJEZET. Elsüllyedt tenger. 1. A Szahara. A Szahara, az északi szélesség 30 és 16-dik foka közt elterülő, 120,000 □ mértföldnyi renge­teg pusztaság, nagyobb mint Oroszország nélkül Európa. Egyptom határán, a líbiai hegyektől kez­dődik és 10—16 foknyi széles, rettentő határt ké­pezve a civilisázió és forgalom előtt, az Atlas hegységig terjed, s csak az Atlanti óceánban vész el teljesen, sőt még ez elsőrangú tengerrel is erős harczot folytat. A csaknem állandóan észak­keleti szelek roppant mennyiségű homokot vetnek az Atlanti Óceánba, úgy hogy Afrika északnyugati partján folyton új és új homok­zátonyok támad­nak. A pusztító homok harcza ez az éltető vízzel. A Szahara betemeti a tengert. Tért hódít el az Óceántól! E roppant pusztaságot középmagasságú, ko­pár hegyek vagy fensíkok metszik át, mely utób­biak közt legnagyobb és legrettenetesebb a Ham­­mada el Hamra, a vörös sivatag. Jól hasonlította ezt a sárga-barna sivatagot egy kitűnő franczia tu­dós a párducz bőréhez. A­merre a szem tekinteni képes, mindenütt a leverő, egyhangú sárgás szint, az enyészet, a sorvadás színét látja. E sárga ala­pon fekete foltokat képeznek az oázok, épp mint a párducz bőrén a pettyek. Az oázokon az élet a sivatag koporsójába van zárva. Tetszhalott, melyet fojtogat a forró homok, élesztget a forrás üdítő vize. Ugyanazon harcz ez, mit a tenger folytat a szigetek ellen. A hullámok addig nyaldossák körül érdes nyelvükkel a kiemelkedő szárazföldet, mig az lassanként el­fogy. A Szaharán a számum és a homok végzi a víz munkáját. A számum leperzseli lánglehelleté­­vel a pálmafák koronáját. Az éles, apró homok, mint izzó parázs égeti a pázsit füvét. A zöld folt mindig kisebb lesz. A homoktenger mindig szoro­sabb gyűrűben övezi, végre átcsap rajta. Betemeti az éltető forrást. Nem marad helyén semmi ismer­tető jel. Egy folttal kevesebb lett a párducz sárga bőrén. Aki e folton lakott, élő lény, elmenekül. A berber tuareg másutt üti fel sátorát. A sivatag oroszlána ordítva keres új tanyát. A Szaharán van összesen 17 nagyobb és számos apró vár. Eltűnően csekély archipelagus a roppant homok­ óc­eánon. E tenger hajói a tevék. Valóságos hajók, mióta akadtak egy német pro­­feszszornak követői, ki a parabolát a gyakorlatban is meg akarta honosítani, vitorlát alkalmazva a tevékre, hogy a szél által tolatva, gyorsabban és kevesebb erőfeszítéssel haladhassanak. (A német profeszszor eszméje nem eredeti. A kínaiak száza­dok óta használják a vitorlás kocsikat, melyekbe a szelet fogják ló helyett. Nevezetes megtakarítás, és azért ajánljuk nemzetgazdáink figyelmébe.) Midőn egy-egy karaván tevehajóin „kievez“ a Szahara „sík tengerére“, hosszú időre búcsút mond a „száraz földnek.“ Nagy utakon nem talál egyet­len fűszálat, egyetlen enyhet adó lombot. Minde­nütt a forró, égető homok, mely leperzseli a me­zítelen lábról a bőrt, sőt — ha fedve vannak — a czipőket. Mikor a nap a zenithre emelkedik s függőle­gesen árasztja le tűzsugarait, jaj azon karavánnak, mely ilyenkor minden védelem nélkül van a ho­moktengeren. A hőmérő ilyenkor 50, sőt 60 C. fo­kot mutat az árnyékban. A homokba helyezett hőmérő rohamosan felszáll a forrpontig. Elképzel­hető azon szerencsétlen emberek és állatok sorsa, kik ily forróság elől nem menekülnek valamely váz árnyékába és üdítő forrásához. A nap azonban lassanként leszáll a zenithről, a forróság enyhül. A déli órákban többnyire beálló szélcsendet az ég valamely tájáról kiinduló légáramlat váltja fel. Szerencse, ha a szél rendes irányából, északkelet­ről támad. Akkor lehetséges a fárasztó menet folytatása. Ámde gyakran ép akkor, midőn a nap készül lemerülni a láthatáron a homoktengerbe, midőn tehát a puszta vándorai remélhetik, hogy a gyorsan beálló est meghozza az enyhülés áldását (ami rendesen oly bőven kijut, hogy az utazónak fogava­­czog tőle) a szél déli irányból kezd fújni. A rettenetes számom előpostái jelenkeznek a láthatáron. A te­vék előbb érzik a veszedelmet, mint gazdáik. Ha nincs a láthatáron vár, megállapodnak, fejüket összedugják, majd a homokba rejtik el. A sivatag megélénkül. Az állatok menekülnek a szelek ret­tentő királyának útjából. A­hol a láthatár sötét­vörös tűzben ég, mintha az égboltot egy vulkán gyújtotta volna fel, onnét jó a veszedelem. Ebből az irányból meneküljön minden a mi él és mo­zogni tud. A­mi az őserdők és a prairik égése Ameri­kában, az a számom a Szaharán. A prairik meg­száradt füvében oly gyorsan harapózik a tűz, hogy a megriadt gím, az ügyetlen testalkatú, de mégis gyorslábú bölény sem képes előle menekülni. Hogy menekülhetne tehát ember, vagy állat a számum előtt, mely — nem mint a prairi-égés széltől űzött láng — hanem meggyuladt szél ? Előtte nem futhat semmi állat, de gyakran kitérhet előle. A számum gyakran keskeny szalagot képez, mi a déli szelek sajátja. Az egyenlítő alatt sokszor támad oly tor­nádó, mely alig egy mértföldnyi szélességgel bir; ebben a szélességben azonban feldúl mindent merre irányát veszi: városokat rombol le, őserdőket tör pozdorjává. A Szaharán is gyakran tapasztalják, hogy míg a homok­tengeren számuk dúl, a leg­közelebbi váron még a datolya-pálma levele sem mozdul. Amerre azonban a szelek öldöklő királya tartja átvonulási útját, ott minden élő lénynek, halálbüntetés terhe alatt, porba kell omolnia ő felsége előtt. A szaharai nyúl egy perez alatt bele­ásta magát a homokba, s a számuk romboló sze­kere ártalmatlanul robog keresztül felette. A sze­lek királya nem veszi észre. Jaj annak, a­kit észrevesz! Az ember is utánozza a szaharai nyúl pél­dáját. Arczczal borul a földre, hogy ne lássa a rombolás daemonának tekintetét. Ez a tekintet megölné, vagy mindenesetre megvakítaná, így azon­ban csak azon veszélyben forog, hogy a homok betemeti. Komoly veszély. Camby­sesnek egész had­seregét nyelte el a homoktenger. De mégsem bizonyos halál. Több chance-ja van a szabadulásnak. S mikor aztán mind a veszélyeket szerencsésen kiásta a Szahara „sík tengerére“ merészkedő ka­raván, epedve egy csepp vízért, sóhajtozva egy négyszög méternyi árnyékért, s a láthatáron meg­jelenik egy vár sötétzöld alakja: akkor lelkesül­­­ tebb örömben tör ki a karaván, kiáltva Föld, Föld! mint mikor Kolumbus, az Atlanti óceánon téve­­lyegve, lázongó matrózaival küzdve, megpillantotta az első tengerentúli szigetet. Az oáz is sziget, de épúgy, mint a tenger szigetei, szilárd föld, melyre, a háborgó (víz vagy homok) tenger hányattatásai után, biztosan lép a láb, s melyen édes víz, fa, lomb, élőlény, szóval élet van. Ez a Szahara. Azon embernek, ki vállalkozik rá, hogy ezt a sivatagot legyőzze, rajta vasutat építsen, lerombolja a civilisátió útját elzáró ezt a rengeteg gátat, le­törölje a térképről ezt a sárga foltot, kiűzze az enyészet szellemét roppant birodalmából, ennek az embernek a Prometheusok és Daedalusok fajából kellett származnia. Prometheustól kellett örökölnie a vakmerő bátorságot, Daedalustól a bevégzett tech­nikai ügyességet. Barna Arthur, kimutathatólag, nem szárma­zott a görög hősök egyikétől sem. Atyja, mint tud­juk, becsületes, de egyszerű kereskedő volt. A nagy vállalathoz szükséges kellékekkel mégis bírt. Volt genneje, bátorsága, tettereje, becsvágya, erős aka­rata és rendelkezésére állott a modern technika minden segédeszköze. Szerelme ellen küzdve, a munkába temetkezett. Nem volt színpadi szerelmes, ki mindig a szerelem lyráját pengeti. Szerelme a munka és a nagy eszmékért küzdő ész koporsójába volt zárva. Ámde nem volt halott, hanem csak tetszhalott. Arthur érezte koronként, hogy a kedves halott bűvös szemeit nyitogatja, hogy életre támad. Ilyen­kor kétszeres buzgalmat és tetterőt fejtett ki, míg csak a bűvös szemek ismét becsukódtak . . . Mielőtt vállalatába kezdhetett volna, minde­nekelőtt meg kellett ismerkednie, geológiai szem­pontból, a Szaharával. Geológiailag megismerkedni egy földrészszel nem könnyű dolog. Nehéz kérdés megmondani egy hölgy éveit, annál nehezebb kitalálni tehát egy föld­rész korát jellemző tulajdonságait, s felderíteni múltját. A geológia anyakönyvében a Szahara százezer­­évesnek van feljegyezve. Százezer év előtt ment vég­be azon nagy átalakulás, melynek következtében a Szahara egy részét képező belső tenger eltűnt, s ott hagyta sóshomokkal borított kopár fenekét. Százezer esztendőt kimondani is sok, elképzelni is nehéz. S mégis elenyésző csepp az idő tengerében. A geológia, mely millió években számit, csak mint tegnapról beszél róla. A teremtés tegnapjáról. E teg­napot pontosan meghatározni természetesen lehe­tetlen. Annyi azonban bizonyos, hogy a szaharai tenger eltűnése a harmadképletű hegyek alakulása után történt. Hogy a Sahara egy jelentékeny részét ten­ger fedte, ezt ma már nem kell bizonyítani. Min­den kétséget eloszlatnak e tekintetben a Sahara talajviszonyai, a sóshomok, e homokban tömegesen található csigahéjak, a nagyszámú sóstavak, melyek tükre több méternyivel alacsonyabb a Földközi tenger tükrénél. Még azt is meg lehet határozni, hol nyúlt bele a Földközi-tenger karja Afrikába, Tunisnál. A sóstavak egész lánczolata mutatja azon utat, melyen a Földközi-tenger hullámai betörtek Észak-Afrika belsejébe Ez az ut az ó­kor kis Syr­­tisétől a gabesi öböltől indul ki. A sóstavak leg­nagyobbika, melyet a nagy Fejes tónak neveznek, alig 16 kilométernyire van s ugyanily széles ho­mokgát választja el a Földközi-tengertől. Felesleges és kevés érdekű volna tovább bizo­nyítgatnunk egy elfogadott tényt. Teljesen hiteles történelmi tény ez: a geológia a föld alakulása történelmének ténye, melynek bizonyítékai gyak­ran sokkal szilárdabbak a politikai történelem bi­zonyítékainál. Sokkal fontosabb és érdekesebb azon másik két kérdés: miként tűnt el a szaharai tenger? E kérdésre két válasza is van a geoló­giának. A két válasz közül egyik puszta analógián alapuló velet. A másik komolyabb alappal bír, mert tényekre támaszkodik. Az első szerint a szaharai tenger azért tűnt el, mert Afrika északi részeinek talaja emelkedett. A talaj emelkedése és sülyedése által előidézett változások szemeink előtt is történtek és történ­nek , annál inkább történhettek az idő azon ren­geteg folyamában, melynek cseppjeit századok ké­pezik. Európa északán most megy végbe ily emel­kedési és sülyedési processus. A jeges-tenger a ta­laj sülyedése következtében évről-évre tért foglal. A Balti-tenger ellenben évről-évre fogy. Hiteles mérések konstatálják, hogy a Balti-tenger talaja folytonosan emelkedik. Ennek következtében a skandináv félsziget mindinkább terjed délfelé, s a fin partok nyomulnak észak és észak­nyugat felé. Elérkezik az idő (ha a talajemelkedés meg nem Epilobiumok és rózsák elterjedéséről) terjesztését. Bordás külföldi példára Calm,L-Hor­­szági növényhybridákat i­s. A ’’'ismerteti, míg a második részben a hazai vadrózsák mono­­graphiáját alapvonalaiban terjeszti elő. Ezzel az ülés véget ért. HÍREK. Április 21. Hivatalos. Megerősítés. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter a petrozsényi „lónyay-bányai“ magyar tannyelvű ál­lami elemi népiskolához t.mitvul ideiglenes minőségben ki­nevezett Babarczy Lukácsot állomásán végleg megerősítette. — Ügyvédi kamarák. A budapesti ügyvédi kamara ré­széről ezennel közhírré tétetik, miszerint Molnár Árpád (la­kik Király­ utcza 86. sz.) és Pollák Illés (lakik Nádor­ utcza 8. sz.) ügyvédek, a kamara lajstromába folytatólag fölvétettek; ellenben Miskey Ferencz budapesti ügyvéd, Szuhá­n költözése folytán, fenti lajstromból kitöröltetett; Sándor Imre ügyvéd pedig lakhelyét Halasról — a kamara területén belől — Ka­locsára tette át. — Alapszabályok megerősítése. Pozsonymegye törvényha­tósága területén a Stomfán fennállott molnár- és sütő-czéh helyébe alakítani szándékolt ugyanottani vegyes ipartársulat alapszabályai, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi mi­nisztérium által, i. e. 8196. sz. a., a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. — Zemplén megye törvényhatósága te­rületén alakult „bodrogközi általános ipartársulat“ alapsza­bályai, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszté­rium által, f. évi 8777. sz. a., a törvényes bemutatási zára­dékkal elláttattak. — Vásár engedélyezés. A földmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi m. kir. miniszter, f. évi 9205. zs. alatt kelt rende­letével, Győr megye területéhez tartozó Peér községnek meg­engedte, hogy az ott november 15-ét megelőző hétfőre és keddre kitűzött országos vásár jövőre állandóan október 15-ét megelőző hétfőn és kedden tartassák meg. Alsó-Fehér megye területéhez tartozó Kutyfalva községnek megengedte, hogy az ott évenként január 7-ére kitűzött országos vásárt jövőre ál­landóan április hó 10-én tartassák meg.­­ Az ezüstmenyegzős ünnepélyek Bécsben. Az ünnepélyek hosszú sorozata tegnapelőtt kezdődött a különféle hódoló küldöttségek fogadásával, mely­ről már említést tettünk. A diszmenet az ismert napon reggeli 8 órakor kezd szervezkedni, s 9-kor indul. A diszmenet alkalmával nyolcz­ezer katona fogja a korlátot képezni az utczákon. Az emelvé­nyeken reggeli 8 órától kezdve lehet a helyet el­foglalni. — Marolcsics táborszernagy, Bécs katonai parancsnoka már kiadta a csapatok teendőire vo­natkozó parancsokat. — A kegyelmi rendeletet, melynél fogva eddig 353 személy fog az ezüst­lakodalom napján szabadon bocsáttatni, ő fel­sége e hó 15-dikén hagyta helyben.­­ Az ünnepélyt rendező bizottság, egyetértve a birodalmi meteorológiai intézet igazgatóságával, lépéseket tett, hogy mindazon európai meteorológiai intézetektől, melyekkel a bécsi összeköttetésben van, távirati tudósítás érkezik az európai időjárás állásáról, hogy az ünnepélyek alatt jelentések tétethessenek közzé a közönség számára, a bécsi időjárás várható ala­kulásáról. , Csütörtökön 6 ilyen jelentés fog közzé­­tétetni. Ő felsége a meghívókat illetőleg elren­delte, hogy az udvari ünnepélyekhez első­sorban hivassanak meg a különböző országok és testüle­tek bizottságai, és pedig rangszerint mint elsők a belső titkos tanácsosok. E rendelet következmé­nyeként az udvari operaházban az ünnepélyes elő­adás sem fog a „Théátre páré“ jellegével bírni, mert a hivatalos rang, mely ily alkalommal irány­adóul szolgál, ez esetben nem vézethetvén tekin­tetbe, a legjobb helyekre a két ország parlament­jeinek küldöttsége, tartományi küldöttségek stb. jutnak. — Rudolf trónörökös tegnapelőtt Essen báró svéd-norvég követet meghatalmazott minisztert fo­gadta, a­ki átadta a svéd király által számára adományozott szeraan-rendet.­­ Pauer János székesfehérvári püspök tud­valevőleg e hó 24-én foglalja el ünnepélyesen székét. A püspök tehát ő felségük ezüstmenyeg­zője és saját beiktatási ünnepélyének alkalmából: városi és megyei kegyeletes czélokra 500 frtot, a fehérvári katonaság megvendégelésére 100 frtot és 10 akó bort adományozott, egyenlően elosztva a cs. és kir. katonaság és honvédség között; vala­mint az általa gyűjtött 1000 darab arany és ezüst érmet a főispán rendelkezésére bocsátotta s igy ezen általa hosszú időn át gyűjtött tudományos kincset a sz.-fehérvári lap reménykedése szerint valószínűleg a székesfehérvári muzeum kapja meg. — Nemes tett. Pallavicini őrgróf tudatta Algyő községgel, hogy birtokából 300 holdat a község rendelkezésére bocsát gyarmattelep czéljából, to­vábbá a templomot saját költségén felépitteti, a települőknek az építkezésre szükséges téglákat díj­talanul engedi át, s az uj községnek 10,000 frt készpénzt fog adományozni. — Báró Hirsch az ismert bankár, tegnapelőtt fényes estélyt adott párisi palotájában, melyen Izabella spanyol exkirálynő is megjelent. Az es­télyre fényes közönség volt hivatalos, így a diplo­­matia nagy számmal jelent meg. A hangversenyen Faure és egy fiatal amerikai énekesnő Miss Humsby működtek közre. — A tudományos akadémia elnöksége az 1879. évi (XXXVIII.) nagygyűlés, illetőleg igazgatósági és ünnepélyes közülés napjait következően tűzte ki: május 19. megjelenés, május 20. délután 5 ezek, május 21. d. u. nagy­fej­­­ű­ a nagygyülés folytatása; tagváiassíli®,“május 23. igazgató tanács ülése déli 12 órakor, május 25. ünnepélyes körülés délelőtt 10 órakor. — Bismarcknak szobrot emeltek Kölnben, mit ő a következő inkább gúnyos, mint hálás sza­vakkal köszönt meg, melyek híven jellemzik a vaskanczellár közmondásos szerénységét. „Urasá­­godnak szives tudósítását emlékszobrom leleplezé­séről nagyon köszönöm. Emelő tudat reám nézve, hogy az ősi hires városban, melyhez már a polgár­jog tisztessége által tartozom, legalább képben foglalhattam szilárd állást s kedvező jelnek tekin­tem, hogy ez derült idő mellett történt. Bismarck.“ — A ferenczvárosi templom felszentelési ün­nepélyére nagyban folynak az előkészületek. Meg­hivatnak a fővárosi bizottság tagjai és mások. A templom padjai a miniszterek, főbb tisztviselők és a hölgyközönség részére vannak fentartva, a többi férfiközönség részére csak állóhelyek adatnak ki. Az ünnepélyen csak meghívottak jelenhetnek meg, dísz- vagy salonöltözetben. A szertartás reggeli 8 órakor veszi kezdetét s mintegy három órát fog igénybe venni. A szertartás első része künn a tem­plom körüli téren tartatik meg, mi czélból a her­­czegprimás részére külön díszes sátor emeltetik. A mise tartama alatt Liszt koronázási miséje ada­tik elő Engesser Mátyás vezetése és Nádainé, Saxlehner Emma, Pauli és Kőszeghy nemzeti szín­házi tagok közreműködése mellett. A templom körüli téren pedig d. u. 1 órakor négy emlékfát fognak ünnepélyesen beültetni.­­ A Petőf-tár­saság — mint jeleztük — teg­nap délelőtt 10 órakor Északy Károly elnöklete alatt, nagyszámú s díszes közönség előtt fölolva­sási ülést tartott. A fölolvasók sorát P. Szathmáry Károly nyitotta meg „Nyelvünk szépségei“ czímű értekezésével. Kiemelte ebben, hogy míg nyelvünk iránt majdnem minden civilizált nép érdeklődést kezd tanúsítani, egyedül a német az, mely nyel­vünk műveltségét és szépségét kétségbe vonja. Értekező fejtegetéseiben nem akar oda bocsátkozni, a­hová bocsátkoztak egyes irodalmi férfiak, midőn „Ádám“ szót innen magyarázták: „Ádám“, „Évát“ pedig onnan, hogy midőn Ádám megpillantotta fe­leségét, s végig gyönyörködött rajta, igy kiáltott föl: „Ej ha!“ bár nyelvünk igen régi voltát épen a legújabb felfedezések igen közelről támogatják. Hogy nyelvünk mennyiben tarthat igényt a „szép“ elnevezésre, mutatja azon természete, melynél fogva nem tűri a mássalhangzó összetorlódást, rövid, m­m­s hangméretes verselésre egyaránt a legnagyobb könnyűséggel alkalmazható. Megvan a finomsága, gördülékenysége, lágysága, úgy hogy a külföldiek nem egyszer olasznak vélték, ha hallották. Érte­kező állításainak bizonyítására a legkülönfélébb példákat hoz föl remekíróinkból. Hogy pedig a nyelvi fejlődés tekintetében is mennyire előbbre vagyunk, mint pl. a németek, mutatja a következő példa. A halotti beszédben van teszem e szó: „Vagymük.“ Ennek ősrégi alakja igy volt: „Mükvagy­u­nk­ sind, tűk vagy stb. — A „Vagy­­mükből“ fokozatosan „Vagymunk“ „Vagyunk“ és végre „Vagyunk“ lett. — S igy, ha szabad e szóval élnünk, három lófejjel vagyunk e tekintetben előbbre, mint pl. a német, mely még csak e korban van „Mak­ vagy a­nir sind.“ Ily után haladva igyekezett értekező a magyar nyelv előnyeit az idegenek felett kiemelni. A fölolvasást a közönség élénk tapssal fogadta. Utána Komócsy József hatással adta elő Tóth Endre „Az elhagyott küszöb“ czimű sikerült elégikus költeményét, végül Szana Tamás Bodon „Egy kéthónapos csecsemő“ czimü itt-ott jóizű humorral, majd komorabb han­gon írt elbeszélését olvasta föl a közönség tetszése közben. A kéthónapos csecsemő lelenez, kinek ap­ját keresik, de nem találják. Az anya vízbe ölte magát, az apa Párisban mulat — a kis gyermek pedig meghal. Az apa lélekfurdalásaiban találja büntetését. A fölolvasások után zárt ülés következett. — Bernardette Soubirous, a híres lourdesi pásztorleány, kinek a szent szűz — állítása sze­rint — 1858-ban Lourdesban megjelent, a neversi irgalmas nénék kolostorában meghalt.­­ Mint kuriosumot beszéli el egy kőnyomatai lap egy jelenvolt szem- és fültanú után a követ­kező, majdnem hihetetlennek látszó esetet: Egy pénzintézet e napokban több, összesen 10,000 frt értéket képviselő váltót akart escomptiroztatni az osztrák-magyar banknál Budapesten. A bank es­­komptirozta is a váltókat egynek kivételével, mely 1000 írtra szólt. Ezen 1000 forintos váltó pedig csupán azért jön visszautasítva, mert az magyar nyelven volt kiállítva. — A merényletek hazájából. A Kaukázusban is felemelik már fejüket a nihilisták. A pétervári Golosz híre szerint e hó 13-án Wladikavkaszban (terszki kormányzóság) Chabarod Nikolaj rendőr­főnököt egy lengyel, Szlomeczky Konstantin le­szúrta. A rendőrfőnöki helyettest, Ajbarovot is le akarta szúrni, de megakadályozták. A gyilkost át­adták a haditörvényszéknek. — Thaisz Elek rendőrfőnök úr a következő sorokat küldte be lapunkhoz: Azon alkalomból, hogy a Lakatos-féle rablóbandának még szabadon volt 4 tagja elfogatott, a budapesti hírlapoknak ezen tényre vonatkozó közleményeiben az állítta­tott, mintha a rablók Szabó Pál és Hartl János kapit.­biztosok által nyomoztattak volna ki és tar­tóztattak volna le, holott az merőben alaptalan, mert most nevezett kapitányi biztosoknak abban semmi érdemük sincs, a­mennyiben a nyomozást, valamint a rablók elfogatását a lovas osztály állo­mányához tartozó több rendőrközeg segédkezése mellett Osgyányi József lovas rendőrőrmester Kis Pál tizedessel együtt eszközölte. — Beaconsfield lord és a cz­ár. Beaconsfield lord a nemrég történt merénylet alkalmából sze­­rencsekivonatot intézett a czárhoz, melyet a czár a legbarátságosabb hangon köszönt meg, egyszers­mind azon meggyőződését fejezte ki, hogy Orosz­ország és Anglia egyetértése a legjótékonyabb ha­tással volna Európa érdekeire. A barátságos viszony fentartását illetőleg, a czár számít a lord támoga­tására.­­ A zeréndi árvízről Arad megye alispánja részletes jelentést tett tegnapelőtt a közigazgatási bizottság ülésén. Részletesen vázolta a víz betöré­sét, mely, mint mondá, egy végzetes tévedés kö­vetkezménye volt. A Közösszabályozó társulat töl­téseibe ugyanis a belvizek levezetése czéljából vas­csövek vannak alkalmazva, melyek a folyómeder felől jól záródó vasajtóval vannak ellátva olyfor- ■ mán, hogy ha a Körös medrében leapadt a viz, a levezetendő belvizek kinyomják a vasajtót s le­folynak, mire a folyó természetes árja újra be­csapja azt s nem lehet félni, hogy az ár betódul rajta. Ez a költséges zsiliprendszert helyettesíti e töltéseknél. A Lőcsfoknál, mely Zerénd felett 200 ölnyire fekszik, szintén van ilyen vascső s e csőnél már husvét első napján észlelték a viz át­­szivárgását. Jelentést tettek a Körös-szabály­-társ­­mérnökének, a­ki azt hitte, hogy a vascső mélyen vízben levő s így nem látható ajtajának van baja, akként intézkedett tehát, hogy e csövet betömesse. Midőn aztán ez intézkedéseit foganatosítandó, a helyszínére csónakázott, akkor látta, hogy a cső­nek semmi hibája sincs, hanem a víz a cső alatt mossa át a töltést. Már ekkor embervastagságban bugyogott fel a töltés alsó részéről a víz, mely természetesen oly sok földet ragadott el magá­val, hogy a töltés megsüppedt. Mivel pedig a víz, mely a gát színét már előbb érinté, foly­ton növekedett, csakhamar átcsapott a töltés koronáján s a körtöltést egész az államutig teljes hosszában ellepte. Az árviz ellen igy hiába véde­kezett a szegény lakosság. A viz az egész közsé­get elárasztotta. A kár, daczára annak, hogy élet­veszély nem történt s a háziállatok és ingóságok megmenthetők voltak, tetemes, mert már ma lehet mondani, hogy a község kétharmada rommá lesz, és 180—200 ház össze fog omlani. Eddig már 56 ház össze is dőlt. Kétszáz család okvetlenül tel­jesen tönkre jut, nem is számítva, hogy az elöntött nagy területen levő vetések semmivé tétetnek, bár a viz apadóban van s az állami főmérnök minden intézkedést megtett arra, hogy a viz gyorsan le­gyen levezethető. Előadta ezután azon intézkedé­seket, melyeket ő az árvízzel szemben tett a mi­nisztériumnál, kérvén, hogy a megyében ő maga indítá meg a gyűjtéseket. Egyszersmind javaslatot tett a kormánynál, hogy a szegediek javára befolyt s még a megyei pénztárban levő adakozások, me­lyek Arad megye lakosságától folytak be, az illető adakozók beleegyezésével a zeréndiek javára for­díthatók legyenek. Egyelőre különben a megyei szegényalapból a szükséges összegeket kiutalvá­nyozta, hogy az ideiglenes segélyezés eszközölhető legyen. Felemliti végül, hogy a facseti puszta (Jó­zsef főherczeg uradalma) szintén veszélyben volt s ott 120 tagból álló gazdasági személyzet és sok hasznos háziállat fenyegetve volt. Jellemző s méltó a megemlítésre, hogy Feketegyarmat községe e pusztán levő veszélyeztetett egyénektől megtagadta a kért segélyt, és nem küldött csónakokat, a­mi mindenesetre kárhoztatásra érdemes eljárás! — A magyar tisztviselők országos egyesülete f. hó 19-én dr. Pauler Tivadar elnöklete alatt vá­lasztmányi ülést tartott, melyen elhatározta, hogy a f. é. május hó­­1-én tartandó közgyűlésen a legrégibb 20 választmányi tag lép ki s helyekbe új tagok fognak választatni. Elnök jelentette, hogy a pénztárt a legnagyobb rendben találta. A titkári és a pénztárnoki jelentések, melyek szerint a múlt havi maradvány 649 frt 42 kr, tudomásul vétettek. Erre a választmány a szegedi és szegedvidéki ár­vízkárosultak javára 100 frtot szavazott meg, mely összeg a fővárosi hatóságnak fog átszolgáltatni. A folyó ügyek elintézése és 22 új tagnak felvétele után az ülés véget ért.­­ A nagyszalontai nazarénus hitközség ellen erős oppositio alakult, melynek czélja a nazarénus egyház kebeléből mentel több hívőt áttéríteni az „igaz hitre“; ezen fiókvallás „az igaz hívők egy­háza“ titulust öltötte magára. Minden tagjának úgy kell tudni a bibliát, mint a fiskálisnak a pa­­ragraphusokat, s a szentkönyv szavaival c­áfolják meg a nazarénusokat. A nagyszalontai nazarénus püspök — egy érdemes lakatos­mester — nem érez elég lelkierőt magában a szellemi csatára s 12 apostolt verbuvált maga mellé; de az „igaz hívők egyháza“ mint a „Bihar“ írja, napról-napra szaporodik, mert az idén sok bor termett s a ked­velt italt felette olcsón mérik s a nazarénus atya­fiak testestül-lelkestül megutálták a vizimádó nazarénus vallást, tömegesen térnek át az i gaz hitre.“ — Az öreg Slezák. Ma délután a rendőrségi hivatalban egy öreg ember jelent meg e szavak­kal: „Én nagyon bűnös vagyok é­s kéri, hogy tar­tóztassák le. A kihallgatásból kitűnt, hogy az illető az öreg Slezák, Slezák czipésznek az atyja, a­kit tegnap Reiter, újpesti lakos megölése miatt elfogtak. Beismeri, hogy a verekedésben tényleg résztvett. — A „Külföld“ czímű irodalmi havi folyóirat, melyet Möller Ede és Újvári Béla szerkesztenek igen ügyesen, áprilisi füzetében két nagyobb köz­leményeket hoz s pedig: „Miguel de Cervantes Saavedra“-ról tanulmányt Győry Vilmostól és Taine „Az elméről“ czimü könyvének ismertetése Márki Sándortól. A füzetben azonkívül több ismertetést olvashatunk, így Krones „Ausztria történeteiről, Schmid „Az összes nevelés- és oktatásügy encyclo­­pádiája“ czimü művéről, Secchi „A csillagok“ czimü tanulmányáról stb. A vállalatot melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Részvétnyilatkozatot küldött Párisból Cre­­mieux a nagyváradi Chevra Kadischa elnökéhez dr. Landesberg főrabbi halála alkalmából. Cremieux a következő szavakban fejezi ki részvétét: „Tous mes sentiments de condolation á la Chevra Kadi­scha, tous mes sympathies á la famille de m. le dr. Landesberg.“ (Teljes részvétemet a Chevra Ka­­dischának, rokonszenvemet pedig dr. Landesberg családjának.) — A népnevelők pesti egylete tegnap tartotta évi közgyűlését Tanos Imre elnöklete alatt. A múlt évi működés ecsetelése után bejelenté, hogy két szakosztály megalakult és működését megkezdette. Az egyesületi lap kiadása iránt Weiszmann test­vérekkel a szerződés megköttetett s miután a ki­adók pénzhiányban szenvednek, kértekre a köz­gyűlés 100 frt előleget szavazott meg. A pénztár­nok távollétében erre elnök előadta az intézkedé­seket, a­melyeket a választmány a vagyoni állapot rendezése érdekében tett s előterjesztő a szám­adásokat. Erre a választmány indítványát tárgyal­ták, hogy a szegedi árvízkárosult tanítók segélye­zésére a közgyűlés 30 írtot szavazzon meg. Gyur­­kovics Béla indítványára az adományösszeg 100 írtban állapíttatott meg. Elhatároztatott azután, hogy az ezüstmenyegző alkalmából a ferenczvárosi új templomban az isteni tiszteleten az egylet testü­letileg részt vesz. A végrehajtó bizottság ő felsé­geikhez hódoló feliratot intéz s azt a tagok mind­nyájan aláírják. Az egyleti helyiségről való gon­doskodással a választmány bízatott meg. Csengery Gy. volt néptanítót ajánlani fogja az egylet az Eötvös-alap bizottságának segélyezésre. Weisz B. F. egy fontos eszmét pendített meg: a tanítók életbiz­tosításának ügyét, melyet a­mennyiben összeműkö­­dés útján létesíthető volna, ajánl a választmány figyelmébe. Schmied indítványa a hírlapok szer­kesztőségei fel fognak kéretni, hogy a tanítók­ fegyelmi ügyeit addig ne közöljék, míg ez egyesü­let nem fogja választmánya utján a tárgyilagos tudósítást beküldeni. Végül Schön J. röpiratát, a­mely Heinrik Gusztáv tanár alaptalan vádakkal telt röpiratára, a tanítók tankönyvírási képességé­ről, válaszol, az egylet könyvtárának megszerezni határozták. A megürült jegyzői állásokra Schmied Gyula és Sztolár István választottak meg. •­ A fer­enczvárosi róm. kath. templomnak ő felségük ezüstmenyegzője napján, azaz f. hó 24-én leendő felszentelése alkalmára a rend fentartása ér­dekében a fővárosi rendőrséggel egyetértőleg a kö­vetkező intézkedések állapíttattak meg. 1.A felszen­telési szertartás reggeli 8 órakor vévén kezdetét, a Bakács tér valamint a soroksári utczának a Kinizsi utczától a nyul­ utcza sarkáig terjedő része a napi közönséges kocsiközlekedéstől elzáratik. 2. A templom­térre közlekedő kocsik a soroksári ut­­czán déli irányban jutnak a Bakács térre s a tem­plom homlokzatával szemben fekvő Bakács-utczán keresztül hajtatnak el. Visszatéréskor a kocsik a Bakács-utczán át járnak a templom elé, s a so­roksári utczán át hajtatnak vissza. 3. A templom homlokzata előtti téren a felszentelési sátor lévén felállítva, — itt valamint a terasse-on meghívott vendégeken kívül senki h­lyet nem foglalhat. 4. A felszentelésre meghívott küldöttségek és vendé­gek, valamint a főváros tisztikara és törvényható­sági bizottsága részére a templom homlokzata előtti feljárók közt levő tér van kijelölve, hol utóbbiak a bibornok prímás­­ eminencziája fogadása végett reggeli ha 8 órakor gyűlnek össze. 5. A templom­­épület a felszentelés befejeztéig mindenki előtt zárva marad.­­ Megnyitása után pedig a beme­net csupán egyházi-, katonai- vagy magyar- dísz­ruhában megjelenő küldöttségeknek és meghívott vendégeknek, — utóbbiaknak a meghivójegy fel­mutatása mellett — engedtetik meg. 6. Hölgyven­dégek, kiknek helye az oratóriumban vagy empo­­riumban van kijelölve, a kis főutczán át juthatnak a Bakács térre, a templom épületbe azonban csu­pán a hátsó oldalajtónál mehetnek be. 7. A tem­plom hajójába a bejárás kizárólag a főbemenetnél történik. 8. A helyek kijelölése fővárosi szinű jel­vényekkel ellátott rendezők által történik. — A szegedi munkálatokról. A „Szegedi Hír­adó“ írja. Az alföldi vasút munkálatai, a több napi szeles és esős idő daczára szépen haladnak.

Next