Ellenőr, 1879. április (11. évfolyam, 164-215. szám)
1879-04-08 / 176. szám
Csak Deák újabb megjelenése a nyilvánosság színpadára idézett elő aztán örvendetes fordulatot . . . csak az ő programmját: méltányos kiegyezés Ausztriával és — öntudatos összeműködés benn, kölcsönös támogatás kifelé, helyeselték föltétlenül nemzetünk komoly és igaz barátai mindenfelé. .. . S mely elidegeníté egykor, politikánk vissza is hódítá ismét a külföld rokonszenvét. Csak az volt bizonytalan: mily arányú e rokonszenv ? mit ér, mire kész, ha ütni fog az óra, melyben kénytelenek leszünk a költővel újból a nagyvilágra, Európára hivatkozni. . . . S ez óra sokkal hamarabb ütött, mint tán magunk sejtek. A legközelebbi orosz-török háborúban a lét és nemlét borzasztó kérdése merült föl monarchiánkra nézve, — a san stefanói békepontokban pedig meghatott annak halálos ítélete! Az orosz dölyf és önkény bizton számított Európa közönyére. Hitte, hogy ha 1848-ban büntetlenül elgázolhatta monarchiánk felét, ugyanígy végezhet ma az egészszel is. Az eredmény ismeretes. Egy magyar államférfiunak jutott osztályrészül a dicsőség a muszka diadalok és azok gyümölcsei közé monarchiánk vétoját állítni elháríthatlan akadályul, s az ebből támadható pörhöz Európát kérni föl bíróul. Merész lépés, végzetes kísérlet volt! De fényesen sikerült. Európa elfogadta a kínált szerepet, s hogy monarchiánk javára ítélt, istenen és a muszka diplomatián kívül a berlini congressus actáira utalhatunk. Osztrák külügyér és politikája teljesb, önkéntesb és hasznosabb elismerésben ennél soha sem részesült. De szólt az a magyar államférfiúnak, szólt egyszersmind a magyar fajnak és nemzetnek is. Dalsorsunk úgy akarta, hogy egy rettenetes nemzeti katasztrófa közvetlen a fönebbi verdikt után borítsa könybe és gyászba a magyar fajt. . . A legtisztább és legnépesb magyar város rombadult pár óra alatt . . . 70,000 java magyar tegnap még ország dísze és támasza, ma ország szegénye, gyásza, terhe, gondja és földönfutója. S 70,000 megtört szív óriási keservében és 70,000 sápadt ajk megrendítő fajaiban hallotta és hallhatta ismét Európa Magyarország fohászát, hogy Népek hazája napvilag Hozzád bátran kiált — Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált. Csakhogy a magyarok istene ezúttal egy csapásért kettős vigaszt küldött ... Európa, mely két ízben politikánk miatt cserben hagyott és segélytelenül engedett át sorsunknak — most rohamosan sietett és tódult segélyünkre s mire e sorok sajtó alá adatnak, a hivatalos lap hasábjain nemcsak együtt lesz az — első millió önkéntes adakozásokból, de minden fillére egy füst alatt válasz lesz a nagyvilágtól, hogy életet óhajt a magyarnak, hogy szüksége van a magyar nemzetre, hogy hisz 'fajunk jövőjében, s hogy a politika, melyet a magyar nép az utolsó választásoknál, a kiegyezési tárgyalások alatt, a keleti kérdésben, szóval minden nevezetes alkalommal és esetben voksával szentesített — helyes politika, s értő és általa vészszel és veszélylyel, árvízzel és muszkával szemben bátran és bizton számíthatunk Európára és Európa erkölcsi és anyagi támogatására. A középiskolai irodalmi oktatás reformja. Nemcsak a szappanfogyasztást, a közönségnek a közműveltség tényezői, különösen az iskolák iránti érdeklődését is lehet valamely nemzet civilisatiója mértékének tekinteni. Mi egész joggal teszszük fel olvasóközönségünkről, hogy nem utolsó gondja: mi történik iskoláinkkal és iskoláinkban, hogy szívből óhajt olyan tanügyi szervezetet és oktatási rend- és módszert, mely a nemzet értelmi és erkölcsi erejét lehető magasra fokozván, a létfentartás és hatalom kérdésében egyikét szolgáltatja a leghathatósabb biztosítékoknak. E feltevés, jobban mondva, ez ügyben táplált meggyőződésünk teszi kötelességünkké éber figyelemmel kísérni tanügyünk minden jelentősebb mozzanatát; ez okozza, hogy az oktatásügy kérdéseit lapunk is mindig behatóan vizsgálja, vagy felölök alapos tájékozást iparkodik nyújtani. Jelenleg, mint olvasóink tudják, egyéb közt a gymnasiumok reformja van szőnyegen. A közoktatási tanács már kidolgozta az új tantervet s kisebb szakbizottságokban élénken foly a tárgyalás az oktatás menetét és módszerét megállapítandó „utasítások“ dolgában. A sok időt és sok fáradságot kívánó munka nem készülhetett el akkorra, mire ígérve volt, de talán nem merülnek fel oly nehézségek, melyek az új tanterv életbeléptetését már a legközelebbi tanévben lehetetlenné teszik. Ismerjük az új szervezet alapelveit, s ha a részletes terv és utasítás képes lesz ezeket teljesen érvényre emelni, mi a gymnasiumok reformjától nagyon sok jót várunk. Az egésznek jellemzésére szolgálhat az a törekvés, mely az irodalmi oktatás gyökeres átalakítását czélozza. Aki csak félig-meddig ismeri is a mi középiskoláinkban eddig divatozott irodalmi oktatást, szinte csodálatosnak tarthatja, hogy az illetékes helyről már rég el nem hangzott a „vető“ azon minden alaposságot nélkülöző, az irodalmi nomenclatura fátyolai közt eviczkélő, körmönfont aesthetikai dogmák gyártásában parádézó, szellemtelen módszer ellen, melynek eredménye a legjobb esetben is alig lehetett más, mint éretlen tudákosság, kritikasztori viszketeg, amig az ifjúság épen azokban a dolgokban maradt szánandóan koldus, melyek a helyes irodalmi oktatás végczélját képezik: a nagy írók szellemének, eszméinek, a szép formáknak ismeretében. Mi nem hiszszük, hogy legyen a világon művelt nép, melynek iskoláiból minden tényezőt összevéve is, oly tömege kerüljön ki az anyanyelv kezelésében botrányosan tehetetlen ifjú embereknek, mint amennyi nálunk kikerül. De lehet-e ez másként? Az iskolai előadás „ex cathedra“ egyetemesdit játszik ; műremekek alapos olvasása, írásbeli mentői kevesebb; javítás, igazi stílusgyakorlat mentői ritkább, vagy legalább mentői kevésbé gyakorlati; a magánolvasás mentői felületesebb, csaknem kizárólag regényekre szorítkozó. Vájjon nem az volna-e épen a csoda, ha ily rendszer mellett kielégítő képzettséget szerezhetnének ifjaink? Ideje, hogy más útra térjünk; ideje, hogy számot vessünk magunkkal az iránt, mi az s minő módon teendő az ifjúság szellemi birtokává, ami nem csupán a nemzeti érzést ápolja s fejleszti kellő irányban, hanem az általános műveltségnek is oly alapfeltételét képezi, mely nélkül az iskolázottság lehet formai qualificatio a társadalmi állás szempontjából, de semmiesetre sem garantia valakinek szellemi és erkölcsi értéke iránt. Az új tanterv kellő súlyt fektet ugyan az irodalmi elméletekre, mint amelyek tisztázzák, rendszerbe foglalják az ismereteket, de ezeknek megszerzését az eredeti forrásokból, magokból a műremekekből követeli, s azért úgy osztja fel az irodalmi oktatás tananyagát, hogy az ifjú részint iskolai, részint (köteles) magánolvasás által ne csak tájékozást nyerjen, hanem korához mért, beható tanulmányozás útján tökéletesen megismerkedjék a mintaszerű, jellemző darabokkal, s megtanulja ezeken, hogyan kell tulajdonképen az irodalommal saját lelke gazdagítása czéljából utóbb is foglalkoznia. Az a tanításmód, mely nem látszólag, de igenis valójában magas álláspontra vezeti a növendéket, a művek ismeretével egyenlő fontosságúnak tartja az írásbeli előadásban való képességet is, és biztos utat jelöl ki a tanárnak, melyen tanítványait óhajtott sikerhez vezetheti. Természetes, hogy az irodalomtörténet is veszteni fog ezáltal fontosságából a középiskolai oktatásban, ha egyáltalában veszteségnek lehet nevezni a pragmatikus és dogmatikus tanítás kiküszöbölését oly helyről, amelyen élénk emlékező tehetségen kívül vajmi kevés feltétel van meg az ily oktatás eredményességéhez. És a jóravaló tanárnak nem fog a szive fájni, ha nem kell neki a régi nyelvemlékeknek egyetemre való nyelvészeti fejtegetéseivel vesződnie, ha nem kell neki buzgóságukért ugyan tiszteletre méltó, de „irodalmi“ tekintetben jelentéktelen irók műveiben a „remeteség“ bebizonyítására adatokat keresgélnie; sőt örülni fog, hogy annál több időt szentelhet oly irók megismertetésére és megkedveltetésére, kik a nemzeti és emberi műveltség ügyében nagy gondolatokkal, mély érzéssel és valóban szép formákkal hagytak magok után vonzó, léleknemesitő emlékeket. Hazai irodalom. — Megjelent: A tiszántúli református középiskolai tanáregyesület első évkönyve 1878/9-ről. Szerkesztette Gergely Károly, egyesületi jegyző. Ára 80 kr. A 140 lapra terjedő, díszesen kiállított kötet tartalmát az alapszabályok, a tagok névsora, az állandó bizottság, jegyzőkönyv, közgyűlési beszédek és értekezések teszik. Az egyesületnek jelenleg 3 tiszteletbeli, 6 alapító, 30 pártoló, 75 rendes, összesen 114 tagja van. Az egyesület czélja: általában ugyan az összes hazai, de különösen a prot. felekezeti középiskolai tanügy előmozdítására törekedni, az egyházkerületbeli felekezeti középiskolákat egymással lehető összhangzásba hozni, odaműködni, hogy a kerületi középiskolák, fenntartván a prot. szellemet s megőrizvén önkormányzati jogaikat, minden tekintetben a kor színvonalára emelkedjenek. Ezen czélból az egyesület felváltva más-más középiskola székhelyén vándorgyűléseket tart, azokon az iskolák állapotát bizalmas közlések által megismerni igyekszik, a tapasztalt hiányok s bajok orvoslásáról tanácskozik, határozatait minden egyes tanári kar a maga kebelében életbelépteti, az iskolákat érdeklő ügyekben az egyházkerülethez indítványokat terjeszt elő. — Most midőn középiskolai tanügyünk rendezése tárgyában mindenfelől országboldogitó tervek merülnek fel, mindenesetre örömmel kell üdvözölnünk az oly egyesületet, mely szakértőkből alakulva a javuláshoz vezető módokat megvitatja, a nézeteket tisztázza s ez egyesület alakulását annak jeléül is tekinthetjük, hogy a protestáns intézetek tanárai is felismerték, hogy a korral kell haladniok ha azt nem akarják, hogy el ne maradjanak. Mindenkinek, ki iskoláink felvirágoztatását szívén viseli, melegen ajánljuk az egyesület támogatását, különösen pedig a protestánsoknak, mint akiket az ügy első sorban illet. A közgyűlésen tartott értekezések következők: Töredékes gondolatok a magyar írásbeli dolgozatokról. Futó Mihálytól. A magyar nyelv tanításáról, különösen a gymnasium alsóbb osztályaiban. Vozári Gyulától. A gymnasiumi vallástanításról. Gergelyi Károlytól. A latin nyelv elemi tanításáról. Békési Gyulától. — Az „Egyetemes philologiai közlöny “ harmadik füzete megjelent a következő tartalommal: Értekezések: A Toldy-mondáról. Dr. Ábel Jenőtől. Variae lectiones. P. Thewrewk Emiltől. Az ugor nyelvek elágazása II. Markovics Sándortól. Plautus et Terentius. Dr. Pecz Vilmostól. Két finn népmese. Genetz Arvidtól. Hazai irodalom : Josef Victories Gramatik der slovakischen Sprache. Zalmy z hór. Bosen Jozefa Victora Scheffela, etc. Altslovenische Lautlehre von Fr. Miklosich. Ism. Wagner Lajos. Bölcs Náthán. Ford. Zichy A. Ism. Wigand János. Epistula ad Aemilium. Thewrewk de Ponor. Scripsit E. Abel. Ism. Latkóczy Mihály. Külföldi irodalom. Tudományos mozgalmak. A tudományos akadémia ülése. — Április 7. — A tudományos akadémia II. osztálya ma délután 5 órakor Pauler Tivadar elnöklete alatt ülést tartott, melyen először dr. Wenczel Gusztáv értekezett „Tata fénykoráéról. Ez igen érdekes értekezés főbb vonásaiban a következő: Tata fénykora 1412-ben Zsigmond alatt kezdődik s eltart Mátyás haláláig, 1490-ig. Miután értekező a rómaiak korából való régiségekre, a tatai apátság alapítására rövid visszapillantást vetett, kiemeli, hogy Tata városi jogosítványát valószínűleg az Anjou-királyoktól nyerte, egyszersmind bemutatja a város pecsétjének rajzát, melynek alapján a fenebbi következtetést különösen vonni lehet. A város fénykorát illetőleg három korszakot különböztet meg, tudniillik Zsigmond, a Rozgonyiak, végre Mátyás korát. A város világtörténeti jelentőségre 1412. évben emelkedett, midőn Zsigmond és Ulászló lengyel király körútjuk alatt azt meglátogatták 1419, 1422, 1424, 1425, 1420. évek azok, melyek történetében különösen fontosak. A külföldi kútfők számos becses adatot nyújtanak azon európai ügyekről melyek Tatán, tárgyaltattak és intéztettek el. Értekező erre példákat hoz fel a német birodalom és Olaszhon közügyeiből, így a német rendnek prussiai és rigai püspök-privilégiumait Tatán erősítették meg, és az egyesített skandináv országok királya, ügyeinek tekintetéből itt, valamint Budán és Visegrádon hosszabb ideig tartózkodott. Az olaszhoni ügyeket csak Tatán végezték el, hol Zsigmond a bizánczi császárt, Paleologus Manuelt és a szerb despotát Lazarovics Istvánt is fogadta. 1435-ben és 1436-ban is fontos ügyeket tárgyaltak részint Tatán, részint Székes-Fehérváron, így IV-ik Jenő pápa és a bázeli egyházi zsinat közt, az armaták tárgyában keletkezett differentiákat stb. De Zsigmond halála után változás állt be, mert Tata több más várral együtt a Rozgonyi család inscriptionalis birtokába jutott, mi Mátyás idejéig tartott, ki 1465-ben már Tatát bírta. A Rozgonyiak alatt a vár egészen elpusztult, azonban Mátyás azt nemcsak a legnagyobb fénynyel újra felépíttette, hanem terjedelmes és díszes vadászkertekkel, kerti ültetményekkel és tágas vizi épitkezésekkel látta el, úgy hogy függő kertjei szintoly nevezetesek voltak, mint a Dunával való összeköttetésre s az ottani hajókázásra való készületek. Ezután Szilágyi Sándor rendes tag bemutatta Károlyi Árpád értekezését „Dobó István és Balassa Menyhért összeesküvéséről,a melyet ismertetni fogunk. Ezzel az ülés 7 órakor véget ért. Az árvíz. A jótékonyság cselekedetei. Babatinszky Mária, egykor a nemzeti színház, utóbb a bécsi operaház tagja, ki később Zachariás nagyiparoshoz ment nőül Nordhausenben, távol hazájától sem feledkezett meg a szegedi szerencsétlenekről. Lakóhelyén ugyanis hangversenyt rendezett, melynek 767.75 márkára rugó jövedelmét a maga részéről 1000-re egészítette ki. * Aachenben e hó 3-án igen sikerült hangverseny volt, melyen Clotilde de Noeker, s Emilie la Ruelle úrhölgyek szives közreműködése mellett a porosz kir. 53. számú gyalogezred zenekara s karmestere Mohr Bernát működtek közre a gyógyház nagytermében, a szegedi szűkölködők javára. A közönség a hangversenyen oly nagy számmal jelent meg, hogy a nagy teremben alig lehetett mozogni, zsúfolásig telve volt minden páholy, ülő és állóhely. Egy aacheni lap szerint már 4—5000 márka gyűlt be a rendőrfőnöknél.* A török nagyvezér és a miniszterek az ottomán banknál nagyobb összeget adományoztak a szegediek javára. * Frankfurtból írják, hogy ott e napokban „A zene- és énekmelodia“ czimü egyletben „akadémia“ tartatott és pedig igen szép eredménynyel a szegedi árvízkárosultak javára. Az akadémiában szavalták Petőfi egy költeményét, Vörösmarty „Szózatát“ és Jókai „Bölcsőjét“ dr. Dux Adolf fordításában. írják továbbá, hogy a pénzt Edelsheim Gyulainé bárónőnak és Teleki Sándorné grófnénak küldték el. HÍREK. Április 7. Hivatalos. Kinevezitek. Ő felsége járásbiróvá a gyulafehérvári járásbírósághoz, Czícs András ottani albirót nevezte ki. — A pénzügyminiszter Reinhold Olivér I. oszt. pénzügyi fogalmazót, Ilod osztályú pénzügyi titkárrá s a kolozsvári illetékkiszabási hivatal főnökévé nevezte ki. — Áthelyezik. Az igazságügyminiszter Pünkösti Albert kézdivásárhelyi kir. törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt, a beregszászi kir. törvényszékhez helyezte át. — Iskolalátogatók. A vallás- és közoktatási miniszter Kubinyi Kálmán árvamegyei Isztebne, Kralován, Parnicsa, N.Palu, Zsaskó és Zázriva községek ideiglenes iskolalátogatóját, ebbeli tisztségétől saját kérelmére fölmentvén, a kérdéses községek számára, az 1876. évi 28. tcz. 3. §-ában nyert felalkalmazáshoz képest, Meskó Dezső megyei pénztári ellenőrt és árvaszéki nyilvántartót, ideiglenes iskolalátogatóvá nevezte ki. — Bánya-esküdtek. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Pálffy József és Szontagh Aladár fogalmazó gyakornokokat, bányaesküdtekké nevezte ki. — Vásár. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter megengedte, hogy a Debreczen sz. kir. városban Remete Antal, Szent-György, Nagy-boldogasszony és Dénes napokról elnevezett országos vásárok, a jövő 1880. évtől kezdve, a régi elnevezések alatt ugyan, de az eddigi 15 napi tartamuk helyett csak 9 napon át tartassanak ; még pedig a következő felosztással: a vásár azon hetet, amelyben a felnevezett határnapok (ünnepek) esnek, megelőző héten hétfőn kezdődik, mégpedig nyers terményekre és iparczikkekre nézve az egész kilencz nap alatt; ezenkívül ezen most jelzett első héten csütörtökön és pénteken juhvásár, szombaton és vasárnapon sertésvásár; a második (t. i. az illető határnapot — ünnepet — magában foglaló) hétnek hétfő és kedd napján pedig marhavásár is tartatik. Megengedte továbbá a miniszter, hogy a Borsod megye területéhez tartozó Mező-Csáth községben a f. hó 3-án elmaradt orsz. vásár helyett, f. évi április hó 20-án pótvásár tartassék, s hogy a Pozsonymegye területéhez tartozó Malaczka községben f. évi április hó 15-ére eső országos vásár, ugyanezen hó 16-kán tartassák meg. — ő felségük ezüstmenyegzői ünnepére, mint a városi bizottság végrehajtó albizottságának Ráth főpolgármester elnöklete alatt tartott mai ülésén megállapíttatott, küldöttség viszi fel Bécsbe a főváros hódolati feliratát és az emlékérmet, melyet száz arany súlylyal veretnek a királyi pár számára. A főpolgármestert a belügyminiszter felhívtn, hogy a fővárosi küldöttség névsorát terjessze fel, az összehívta a végrehajtó bizottságot a választás végett. A bizottság a következőket választotta meg: Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester, Gerlóczy Károly első alpolgármester, továbbá Busbach Péter, Burián János, Gschwindt Mihály, Havas Sándor, Lechner Lajos, Mendl István, Országh Sándor, Steiger Gyula, Wahrmann Móricz. E küldöttség Bécsben mindennemű ünnepélyességen résztvesz. Ezután megállapittattak a ferenczvárosi templom felszentelési ünnepélyének módozatai. Meg fog hivatni úgy a kormány, katonai hatóságok, bíróságok, mint egyházi hatóságok stb. A szegények megvendégelése oly mérvű lesz, hogy vendégség történik 6000 szegényre, 2700 forinttal, azonkívül 17 intézetben 470 írttal. A két városi szegényházban pedig 400 ember fog megvendégeltetni. — A királyi pár ezüstmenyegzős ünnepélye Münchenben. Az ünnepi bizottság az április 24-én este tervezett banker eszméjét elejtette, hanem elhatározta, hogy ő felségeikhez művészileg kiállított hódolati feliratot fog küldeni, április 24-én ünnepi szentmise fog tartatni a „ Frauenkirche “ - ben s este a 1?*7-féle Kolosseumban egy diszestélyt rendezend. A feliratot Benczúr, Knabl, Young akadémiai tanárok tervezték s készítik. Az ünnepi estélyen közreműködő művészek s művésznők mindnyájan osztrák-magyar származásúak. — Koburg herczeg és neje tegnap este a fővárosba érkeztek. — Személyi hirek. Szapáry Gyula gr. miniszter Fegyvernekre utazott. — Ghyczy Kálmán a fővárosba érkezett. Ghyczy hir szerint belső titkostanácsossá fog kineveztetni. — Pauer János székesfehérvári püspök e hó 24-én foglalja el püspöki székét. — Földváry Mihály alispán ma reggel Ráczkevére utazott néhány napra a csepelszigetségi ügyek elintézése végett. — Simor herczegprimás újabb adománya. Az esztergomi érseki tanítóképezde a székesfehérvári országos kiállításon magát képviseltetni óhajtván, a herczegprimás a képezde igazgató-tanárának Kudlik Jánosnak e czélra 115 irtot adott, mely összegből a szállítási költségek lesznek fedezendők, valamint két tanárnak utazási költségei is, hogy a tárlatot megtekinthessék. Ezenkivül 5 darab aranyat adományozott ő eminentiája azon képezdei növendékeknek kiosztás végett, kik a kiállítandó tárgyak közül legtöbb érdemet szereztek. — 14,000 perczent. Berlinben ritka uzsoráspör folyt a napokban a törvényszék előtt. Egy Grünberg nevű kereskedő 45 márkát adott 6 márka kamatra kölcsön egy hivatalnoknak, 4 hétre. Ez még semmi. Hanem egy térítvényt is íratott alá, mely szerint az adós a váltó esedékessége után minden napra 20 márkát fizet, míg csak a váltóbeli eredeti összeget le nem fizeti. A váltó esedékessége után 42 nap alatt az adós tehát 840 márkát lett volna köteles fizetni a térítvény szerint, ez utóbbi azonban inkább bepereltette magát. Az első fórumnál Grünberg nyert, a kamarai törvényszék azonban elutasította, indokul hozván fel, hogy a kamatok az eredeti összegnek 14 ezer százalékára nőttek fel s ilyen kölcsön kötésébe adós csak úgy egyezhetett bele, hogy vagy nem volt a szabad akarat állapotában, vagy a legvégső nyomor kényszerítette rá. Mikor a kölcsönadó az adós ezen szorult helyzetét kizsákmányolta, olyan tettet követett el, mely nem fér meg a becsületességgel s a jó erkölcsökkel. Ilyen szerződés nincs megengedve, azért nem is köthető meg, stb. stb. — Verhovay bűnügyében, a budapesti fenyítőtörvényszék által hozott és másodfokúlag megerősített vádhatározat tárgyában ma tanácskozott a legfelsőbb ítélőszék első tanácsa, (elnök Bónis, előadó Osztrovszky, bírák Vadnay, Suhaj, Burian, Zuvics, Balló.) A vád tudvalevőleg az 1877. decz. 16-án a miniszterelnök ablaka alatt történteken alapszik, melyeket a két alsóbb bíróság „fennálló hatóság elleni erőszakoskodásnak“ minősített. Verhovay védője Komjáthy Béla orsz. képviselő, ki a mai tárgyaláson személyesen megjelent, terjedelmes felebbezést nyújtott be, melyben a vádhatározat megsemmisítését kéri. A tanács elnöke Bónis az idevágó iratok felolvasása után és félórái zárt tanácskozás után kihirdette a jogérvényes végzést, mely szerint Verhovay semmiségi panasza elvettetik, de másrészt a két első fórum határozata oda módosíttatik, hogy Verhovay ellen a további bünfenyítő eljárás alanyi tényálladék hiányában beszüntetendő. Egyszersmind utasíttatott az elsőfokú bíróság, hogy Komjáthy Béla orsz. képviselő ellen, a felebbezési iratában foglalt kifakadások és heves kifejezések miatt, indítsa meg az ügyvédi rendtartás 67. §-ban kifejtett a fentartott eljárást. — Főrangú eljegyzés. Tegnapelőtt jegyezte el Rodolics Alfonz, a 7. huszárezred ezredese Heine- Geldern Mathild bárónét Bécsben. Rodolics több évig volt párisi osztrák-magyar attaché s a császárság korában igen kedvelt egyéniség volt a tuileriákban. — A szegedi menekültek. A belügyminiszter a főváros hatóságát, illetőleg a segélybizottságot arra hívta föl, hogy a szegedi menekültek azon részét, mely munkaképes, foglalkozásra szorítsa; aki pedig nem volna hajlandó ily irányú intézkedésnek megfelelni, azt vitesse vissza Szegedre. A bizottság, mielőtt e leiratot ismerte volna, már hetek előtt hasonlóképen cselekedett, de a menekülteknél nem is volt szükség hivatalos szigorral lépni föl, mert a ki bírt, önkényt munkát keresett és ebben segítségükre volt úgy a város, mint az élelmező női bizottság. Aki munkát talál, önkényt kíván távozni Budapestről. Ebből látszik, hogy a miniszteri rendelet értelmében cselekedett kezdet óta a segélyző bizottság. Megemlítjük, hogy a minister arra is fölhívta a bizottságot, hogy a menekültek közt való halálozásról kimutatást terjesszen föl hozzá. Renan Ernő szerdán foglalta el helyét a franczia akadémiában. Renan nem régen épült föl hosszas betegeskedéséből s nagyon szenvedőnek látszott, midőn Hugo Viktor és Simon Gyula, mint keresztatyák által vezetve a teremben megjelent. Ezért beszédét is kivételesen ülve olvasta föl. Beszéde elején szokás szerint elődjéről Claude Bernardról emlékezett meg ékes szavakban s azután korunk nagy bölcsészeti s egyházi kérdéseit fejtegette. Az uj tagot üdvözlő beszédet Mezséres tartotta. — Házasság. Dr. Dell’Adami Rezső ügyvéd e hó 5-én kelt egybe Beke Mariskával, Beke Kristóf legfőbb itélőszéki biró leányával. Az ifjú pár Olaszországba utazott. — A magyar athletikai club választmánya szombaton délután gr. Esterházy Miksa elnöklete alatt ülést tartott, amelyen mindenekelőtt az évi rendes közgyűlés idejét folyó április 27-ik napjának délelőtt 10 órájára tűzte ki. A választmány elhatározta, hogy a közgyűlés előtt, aznap délelőtt 8 órakor nagy verseny tartassák az Orczykertben. E verseny egyes pontjait a következők képezik : két bajnoki sík- és gátverseny, egy 100 yard síkverseny kezdők számára, nyertesek kizárásával és magas ugrás. A propositiók közelebb fognak közzététetni, s a nevezési zárnap 1879. ápril 24-ikének este 729 órája a club hivatalos helyiségében. A választmány többi határozatai közül megemlítjük a következőket: A honvédelmi minisztériumnak köszönő iratot intéz az Orczy-kertben átengedett gyakorló térért. Zsingor Mihály művezető a nyáron mulhatlanul kiküldetik Londonba a boxolás tanulmányozása végett. A labdajáték kézikönyve megjelenése tárgyában szintén sürgető intézkedés történt. Elhatároztatott,hogy a korosabb osztályok részére külön gyakorló órák legyenek, és pedig minden héten szerdán este fél 7-től fél 9-ig úgy az athletika, mint a kardvívásban. Ezen gyakorlatokon az egyetemi ifjúság nem vehet részt. Császár F. titkár 9 alapító és 7 rendes új tagot jelentett be. Sajnos tudomásul szolgál, hogy sokan vannak tagdíjjal hátralékban. A behajtást illetőleg szigorú intézkedések történnek; ezek foganatosításával az ügyész bízatott meg, ki azon utasítást nyerte, hogy minden felszólítás nélkül, a bíróság utján lásson a behajtáshoz. Bejelentetett az athletika-bál bizottsága által áttett 1158 frt tisztajövedelem, melyért úgy az összes bálbizottságnak, mint különösen gr. Bethlen András és Rohonczy Gida uraknak köszönetet szavazott a választmány, Császár Ferencz urnak pedig jegyzőkönyvi elismerést fejezett ki, bálbizottsági jegyzői minőségében kifejtett sikeres tevékenységéért. A legközelebbi választmányi ülés ápril 19-én délután 3 órakor lesz, midőn is a közgyűlés tárgyainak sorrendjét állapítják meg. — Halálozások. Dr. Dové Vilmos Henrik német birodalmi tanácsos meghalt 76 éves korában Berlinben pénteken délután. Dové, elsőrangú tekintély a természettan terén s a meteorológiának, mint tudománynak megalapítója, született Liegnitzben, 1£03. okt. 6-án. Mathematikai s természettudományi tanulmányait Boroszlóban s Berlinben végezte; 1826-ban a königsbergi egyetemen magántanárrá, 1828-ban pedig a berlini egyetem nyilvános rendkívüli tanárává neveztetett ki. 1845-ben berlini rendes tanárrá s akadémikussá választatott. A természettan terén különösen a fénytant s a villanyosság tanát fejlesztette tovább. De Dove főérdeme abban áll, hogy a meteorológiát szigorúan tudományos alapra fektette. Az ő elmélete a szelek forgási törvényéről elsőrangú tudományos vívmány. 1848 óta a porosz központi meteorológiai intézetet igazgatta. Dove nemcsak kitűnő tanár s felfedező, hanem jeles előadó is volt, menten minden öntúlbecsüléstől. Dove neve mindaddig fenn fog maradni, míg a természettudomány buzgó pártolókra talál.— A táviratokból értesültünk már, hogy a brixeni érsek, Gasser Vincze meghalt. Született 1809. okt. 30 án épen azon a napon, mikor Tyrolt elszakították a francziák Ausztriától, a Bajorországnak adták. 1833-ban pappá szenteltetett, 1836-ban a brixeni theologiai intézet rendes tanárává neveztetett ki. 1848-ban több kerületet képviselt a frankfurti parliamentben; ugyanazon évben érseki consistoriumi tanácsossá , 1855 ben pedig brixeni kanonokká nevezték ki. Gasser egyike volt Ausztria legbuzgóbb katholikusainak, Tyrol nyugodni nem tudó agitátort vesztett el benne. — Kényelmes hivatal. Madait a berlini rendőrség főnökét brandenburgi „világi kanonokká“ nevezték ki. Eulenburg gróf, exminister szintén brandenburgi kanonok volt. Mint ilyennek, a kanonok urnak épen semmi tennivalója nincs, mindazonáltal évenkint 12,000, markot kap fáradozásai jutalmául. A rendőrfőnök évi jövedelme ez által 27,000 markra emelkedett, eddigi hivatala ugyanis 15,000 mark jövedelmet húzott. — A szegedi adófelügyelőség. A pénzügyminiszter, a Csongrád megye, Szeged sz. kir. város és Hódmező-Vásárhely törvényhatósági joggal felruházott város területére kiterjedőleg Szeged városában elhelyezett m. kir. adófelügyelő székhelyét, ideiglenesen Hódmező-Vásárhelyre tette át. Az olympiai ásatásoknál a napokban Kladeos folyam-isten szobrának fejét több római régiséggel együtt jó állapotban megtalálták. — Lienbacher György országos főtörvényszéki tanácsos s reichsrathi képviselő Bécsben, eljegyezte dr. Fuchs Viktor ügyvéd nővérét. — Utazás velocipében. Mihalovics Mihály gazdasági intézeti hallgató, Keszthelyről folyó hó 6-án reggel indult el velocipében, hogy Keszthelytől Pitvarosig (Makó melletti puszta) vivő hosszú utat Budapesten keresztül tegye meg. Budára a Rudasfürdőhöz folyó hó 8-kán este 8 óra felé érkezhetik fel, hol bizonyára nemcsak barátai és ismerősei, hanem e sportnem kedvelői is nagy érdeklődéssel fogják bevárni. Mint értesülünk, az athletikai club részéről is többen fogják őt üdvözölni és további útjára buzdítani. Az adókivető bizottságok ápr. 8. és 9-ei tárgyalásairól következőket jelenthetjük: Az I. II., IV. és VII. kerületi bizottságok a tőkekamatadó-köteles felekre vonatkozó adójavaslatot fogják tárgyalni és pedig az I. és II. kerületi a krisztinavárosiakat, a IV. ker. pedig azokét, kiknek nevei L, M, N és O betűkkel kezdődnek. A VII. ker. bizottság csak 9-én tart tárgyalást, a többi már 8-án. III. oszt. kereseti adó kivetésével a lipótvárosi, a józsef-ferenczváros-kőbányai és a VI. ker. bizottságok ápr. 8-án, s illetőleg az utóbbi 9-én foglalkoznak. A tárgyalások egyúttal a Lipótvárosban a 259. és 295., a József-Ferenczváros és Kőbányán a 201—230 és végül a VI. kerületben az 1461 beltelki házszámtól 1467-ig és az 1468 kültelki házszámtól az 1510. házszámig tartozó felek adóügyére terjednek ki. — Pikáns ügy. Monsignor Raest, a 85 éves strassburgi püspököt, mint a „Gaulois“ írja, a pápa egy herczegi család körében felmerült pikáns házassági ügy elintézésére szólította föl. A monsignor már el is utazott Monacoba, ahonnan az ügy befejezése után Rómába megy. A monacói herczeg 15 év óta özvegy, fia azonban Hamilton herczeg leányát bírja nőül. — Elfogott tanulók. A szombaton reggel sociális üzelmek miatt Bécsben elfogott öt tanulót tegnap hallgatták ki a rendőrségnél. Azon feltevés, hogy a főagitátor Portuczinsky volt, kezd valószínűvé lenni. A Bécsben megindítani tervezett sociális mozgalmak vezetését ő vállalta volna magára. A lakásán tartott motozás alkalmával sok compromittáló iratot s nyomtatványt, brochuröket, felhívásokat találtak. A rendőrség az elfogottakat a törvényszéknek szolgáltatta át. A középítési hetes bizottság mai ülésén a következő építkezésekre nézve javasolta kiadni az engedélyt: Lankó Józsefnek gazdasági épületekre a Rokusz-hegyen. Sir Jánosnak földszintes házra a kis lőportoronyutczán; Pospischil A.-nak toldaléképületre a rigó-utczán, Rismayer J.-nek földszintes házra a sárkány-utczában; Eberling J.-nek földszintes házra a Kuruczlesén. Kotzán J. nek háromemeletes házra a lövész-utczában. — Isten áldása. Dr. Posada-Aranjo azt írja Broca Revue d’Anthropologie-ájában, hogy Columbiában minden nő rangkülönbség nélkül maga szoptatja gyermekét s hogy a csecsemők csak 18 hónapos korukban választatnak el. Antioquia államban majd minden házasság 10—15 gyermekkel van megáldva. Egy anya 34 gyermeket (köztük több ikret) mutat fel. Egy embernek, ki háromszor nősült, 51 gyermeke van. A leányok 13—16 éves korukban mennek férjhez. — Tri és Tessin svájczi kantonok kormánya, mivel a nagymérvű munkabeszüntetések következtében zavargásoktól fél, a legmesszebbmenő óvintézkedéseket rendelte el. A kereskedelmi miniszter leiratot intézett a fővárosi hatósághoz, melyben előadja, hogy legközelebb egy halászati törvényjavaslatot szándékozik a törvényhozás elé terjeszteni. Minthogy azonban a törvényjavaslat czélszerű megalkotása alapos s beható tanulmányozást igényel s ekként annak elkészítése hosszabb időt vesz igénybe, megkereste a miniszter a hatóságot, hogy az egyöntetű eljárás elérése czéljából nem lenne-e hajlandó a törvény megalkotásáig, a fővárosi halászati szabályzatot felfüggeszteni, vagy ha ez nem lehetséges, legalább a nyári időszakra, vagyis április 1-től június 1-éig a halászatot betiltani. — Pályázati hirdetetés. A „Budapesti-józsefvárosi (8-ik kerületi) kisdedóvó egylet futó-utczai óvodájában előléptetés folytán üresedésbe jött s 500 frt évi fizetés és 1 szobas konyhából álló szabad lakással, esetleg pedig a fizetésnek 700 frtra emelkedéséig minden 5-ik működési év után 50 frtnyi pótlék élvezetével egybekötött óvónői állomásra ezennel pályázat nyittatik, felhivatnak tehát mindazon okleveles óvónők, kik ez állomást elnyerni óhajtják, kellőleg felszerelt kérvényeiket f. é. april 19-ig Obermayer Lajos egyleti titkár ur kezeihez (lak. 8. ker. Kisfaludy utcza 9-ik sz. I. em. 14 ajtó s található naponként d. u. 2—3-ig) hol az alapszabályok értelme szerinti egyéb feltételek is megtudhatók, annál is inkább beadni siessenek, minthogy az előzetes vizsga már f. hó 19-én d. u. 3 órakor fog a futó-utczai óvodában megtartatni, s a nyomban megválasztott óvónő működését f. é. május 1. okvetlen megkezdeni köteles leend. Budapesten, 1879. ápril 6-án. A választmány. — Merénylet a florenczi polgármester ellen. Signor Peruzzit — mint a „Nazione“ írja — ápr. elsején este, midőn Corsi községi hivatalnokkal sétálgatott, egy egyén megtámadta. Corsi a polgármesterre veté magát s elvonta a támadás elől, mire az ismeretlen dulakodni kezdett velük. A zajra többen jöttek elő s sikerült a merénylettevőt, daczára megkísértett menekvésének, elfogni. Az elfogott tette indokául azt hozta fel, hogy őt a polgármester megtámadta és sértegette. — A n Havi Szemle“ áprilisi füzete megjelent. Tartalmából megemlítjük a következő czikkeket: „Eötvös, közoktatásügyi működéséről“ tanulmány, Molnár Aladártól, „Magyarország s Horvát-Szlavonországok között levő pénzügyi viszonyról“ Lukács Bélától, „Dühring Jenőről“, Böhm Károlytól. „A nők az egyetemen“, Dukay Vilmostól. „Révay Miklós tankönyvei“, Kiss Árontól. Zenészeti szemle. Könyvismertetés. Wilkie Cillins regényének folytatása stb. Naptár. Kedd: április 8. Rom. kath. és prot.: Dénes, Apollonia, görög: Matróna. Múzeum, könyvtár és ásványtár 9 1-ig. Akadémiai könyvtár 3— 7-ig. Egyetemi könyvtár 4—8-ig. .Műcsarnok a képzőművészeti társulat kiállítása 9—4-ig. Állatkert nyitva egész nap. Köztelek: gazdasági és tanszermúzeum 10—12 és 2—4-ig. Elfogadás a pénzügyminiszternél 5—6-ig. A László segélyegylet közgyűlése. Törvényszéki csarnok. — Egy szennyes ing — négy hónap. Riegelhaupt Ede reggeli sétára indult, útközben azonban betekintett Bischitz Gyula ügyvédjelölt váczi