Ellenőr, 1879. április (11. évfolyam, 164-215. szám)

1879-04-08 / 176. szám

Csak Deák újabb megjelenése a nyilvánosság színpadára idézett elő aztán örvendetes­ fordu­latot . . . csak az ő programmját: méltányos kiegye­zés Ausztriával és — öntudatos összeműködés benn, kölcsönös támogatás kifelé, helyeselték föl­tétlenül nemzetünk komoly és igaz barátai min­denfelé. .. . S mely elidegeníté egykor, politikánk vissza is hódítá ismét a külföld rokonszenvét. Csak az volt bizonytalan: mily arányú e ro­­konszenv ? mit ér, mire kész, ha ütni fog az óra, melyben kénytelenek leszünk a költővel újból a nagyvilágra, Európára hivatkozni. . . . S ez óra sokkal hamarabb ütött, mint tán magunk sejtek. A legközelebbi orosz-török háborúban a lét és nemlét borzasztó kérdése merült föl monarchiánkra nézve, — a san­ stefanói békepontokban pedig meg­­h­atott annak halálos ítélete! Az orosz dölyf és önkény bizton számított Európa közönyére. Hitte, hogy ha 1848-ban bün­tetlenül elgázolhatta monarchiánk felét, ugyanígy végezhet ma az egészszel is. Az eredmény ismeretes. Egy magyar államférfiunak jutott osztályré­szül a dicsőség a muszka diadalok és azok gyü­mölcsei közé monarchiánk véto­ját állítni elhárít­­hatlan akadályul, s az ebből támadható pörhöz Európát kérni föl bíróul. Merész lépés, végzetes kísérlet volt! De fényesen sikerült. Európa elfogadta a kínált szerepet, s hogy monarchiánk javára ítélt, istenen és a muszka diplomatián kívül a berlini congressus actáira utal­hatunk. Osztrák külügyér és politikája teljesb, ön­­kéntesb és hasznosabb elismerésben ennél soha sem részesült. De szólt az a magyar államférfiúnak, szólt egyszersmind a magyar fajnak és nemzetnek is. Dalsorsunk úgy akarta, hogy egy rettenetes nemzeti katasztrófa közvetlen a fönebbi verdikt után borítsa könybe és gyászba a magyar fajt. . . A legtisztább és legnépesb magyar város romba­­dult pár óra alatt . . . 70,000 java magyar teg­nap még ország dísze és támasza, ma ország sze­génye, gyásza, terhe, gondja és földönfutója. S 70,000 megtört szív óriási keservében és 70,000 sápadt ajk megrendítő fajaiban hallotta és hallhatta ismét Európa Magyarország fohászát, hogy Népek hazája napvilag Hozzád bátran kiált — Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált. Csakhogy a magyarok istene ezúttal egy csapásért kettős vigaszt küldött ... Európa, mely két ízben politikánk miatt cserben hagyott és segély­te­lenül engedett át sor­sunknak — most rohamosan sietett és tódult se­gélyünkre s mire e sorok sajtó alá adatnak, a hi­vatalos lap hasábjain nemcsak együtt lesz az — első millió önkéntes adakozásokból, de minden fillére egy füst alatt válasz lesz a nagyvilágtól, hogy életet óhajt a magyarnak, hogy szüksége van a magyar nemzetre, hogy hisz 'fajunk jövőjében, s hogy a politika, melyet a magyar nép az utolsó vá­lasztásoknál, a kiegyezési tárgyalások alatt, a keleti kérdésben, szóval minden nevezetes­ alkalommal és esetben voksával szentesített — helyes politika, s értő és általa vészszel és veszélylyel, árvízzel és muszkával szemben bátran és bizton számíthatunk Európára és Európa erkölcsi és anyagi támoga­tására. A középiskolai irodalmi oktatás reformja. Nemcsak a szappanfogyasztást, a kö­zönségnek a közműveltség tényezői, különö­sen az iskolák iránti érdeklődését is lehet valamely nemzet civilisatiója mértékének te­kinteni. Mi egész joggal teszszük fel olvasó­kö­zönségünkről, hogy nem utolsó gondja: mi történik iskoláinkkal és iskoláinkban, hogy szívből óhajt olyan tanügyi szervezetet és oktatási rend- és módszert, mely a nemzet értelmi és erkölcsi erejét lehető magasra fo­kozván, a létfentartás és hatalom kérdésében egyikét szolgáltatja a leghathatósabb bizto­sítékoknak. E feltevés, jobban mondva, ez ügyben táplált meggyőződésünk teszi kötelességünkké éber figyelemmel kísérni tanügyünk minden jelentősebb mozzanatát; ez okozza, hogy az oktatásügy kérdéseit lapunk is mindig be­hatóan vizsgálja, vagy felölök alapos tájé­kozást iparkodik nyújtani. Jelenleg, mint olvasóink tudják, egyéb közt a gymnasiumok reformja van szőnye­gen. A közoktatási tanács már kidolgozta az új tantervet s kisebb szakbizottságokban élénken foly a tárgyalás az oktatás menetét és módszerét megállapítandó „utasítások“ dolgában. A sok időt és sok fáradságot kí­vánó munka nem készülhetett el akkorra, mire ígérve volt, de talán nem merülnek fel oly nehézségek, melyek az új tanterv élet­­beléptetését már a legközelebbi tanévben lehetetlenné teszik. Ismerjük az új szervezet alapelveit, s ha a részletes terv és utasítás képes lesz ezeket teljesen érvényre emelni, mi a gym­nasiumok reformjától nagyon sok jót várunk. Az egésznek jellemzésére szolgálhat az a törekvés, mely az irodalmi oktatás gyökeres átalakítását czélozza. A­ki csak félig-med­­dig ismeri is a mi közép­iskoláinkban eddig divatozott irodalmi oktatást, szinte csodála­tosnak tarthatja, hogy az illetékes helyről már rég el nem hangzott a „vető“ azon minden alaposságot nélkülöző, az irodalmi nomenclatura fátyolai közt eviczkélő, kör­mönfont aesthetikai dogmák gyártásában pa­rádézó, szellemtelen módszer ellen, melynek eredménye a legjobb esetben is alig lehetett más, mint éretlen tudákosság, kritikasztori viszketeg, a­mig az ifjúság épen azokban a dolgokban maradt szánandóan koldus, me­lyek a helyes irodalmi oktatás végczélját képezik: a nagy írók szellemének, eszméi­nek, a szép formáknak ismeretében. Mi nem hiszszük, hogy legyen a vilá­gon művelt nép, melynek iskoláiból minden tényezőt összevéve is, oly tömege kerüljön ki az anyanyelv kezelésében botrányosan tehe­tetlen ifjú embereknek, mint a­mennyi nálunk kikerül. De lehet-e ez másként? Az iskolai előadás „ex cathedra“ egyetemesdit ját­szik ; műremekek alapos olvasása, írásbeli mentői kevesebb; javítás, igazi stílus­gya­­korlat mentői ritkább, vagy legalább mentői kevésbé gyakorlati; a magánolvasás mentői felületesebb, csaknem kizárólag regényekre szorítkozó. Vájjon nem az volna-e épen a csoda, ha ily rendszer mellett kielégítő képzettséget szerezhetnének ifjaink? Ideje, hogy más útra térjünk; ideje, hogy számot vessünk magunkkal az iránt, mi az s minő módon teendő az ifjúság szellemi birtokává, a­mi nem csupán a nemzeti érzést ápolja s fej­leszti kellő irányban, hanem az általános műveltségnek is oly alapfeltételét képezi, mely nélkül az iskolázottság lehet formai qualificatio a társadalmi állás szempontjából, de semmiesetre sem garantia valakinek szel­lemi és erkölcsi értéke iránt. Az új tanterv kellő súlyt fektet ugyan az irodalmi elméletekre, mint a­melyek tisz­tázzák, rendszerbe foglalják az ismereteket, de ezeknek megszerzését az eredeti forrá­sokból, magokból a műremekekből követeli, s azért úgy osztja fel az irodalmi oktatás tananya­gát, hogy az ifjú részint iskolai, részint (köteles) magánolvasás által ne csak tájékozást nyer­jen, hanem korához mért, beható tanulmá­nyozás útján tökéletesen megismerkedjék a mintaszerű, jellemző darabokkal, s megta­nulja ezeken, hogyan kell tulajdonképen az irodalommal saját lelke gazdagítása czéljá­­ból utóbb is foglalkoznia. Az a tanításmód, mely nem látszólag, de igenis valójában ma­gas álláspontra vezeti a növendéket, a mű­vek ismeretével egyenlő fontosságúnak tartja az írásbeli előadásban való képességet is, és biztos utat jelöl ki a tanárnak, melyen tanítványait óhajtott sikerhez vezetheti. Természetes, hogy az irodalom­történet is veszteni fog ezáltal fontosságából a kö­zépiskolai oktatásban, ha egyáltalában vesz­teségnek lehet nevezni a pragmatikus és dogmatikus tanítás kiküszöbölését oly hely­ről, a­melyen élénk emlékező tehetségen kívül vajmi kevés feltétel van meg az ily oktatás eredményességéhez. És a jóravaló tanárnak nem fog a szive fájni, ha nem kell neki a régi nyelvemlékeknek egyetemre való nyelvészeti fejtegetéseivel vesződnie, ha nem kell neki buzgóságukért ugyan tiszteletre méltó, de „irodalmi“ tekintetben jelentékte­len irók műveiben a „remeteség“ bebizonyí­tására adatokat keresgélnie; sőt örülni fog, hogy annál több időt szentelhet oly irók megismertetésére és megkedveltetésére, kik a nemzeti és emberi műveltség ügyében nagy gondolatokkal, mély érzéssel és való­ban szép formákkal hagytak magok után vonzó, léleknemesitő emlékeket. Hazai irodalom. — Megjelent: A tiszántúli református középis­kolai tanáregyesület első évkönyve 1878/9-ről. Szer­kesztette Gergely Károly, egyesületi jegyző. Ára 80 kr. A 140 lapra terjedő, díszesen kiállított kö­tet tartalmát az alapszabályok, a tagok névsora, az állandó bizottság, jegyzőkönyv, közgyűlési be­szédek és értekezések teszik. Az egyesületnek je­lenleg 3 tiszteletbeli, 6 alapító, 30 pártoló, 75 ren­des, összesen 114 tagja van. Az egyesület czélja: általában ugyan az összes hazai, de különösen a prot. felekezeti középiskolai tanügy előmozdítására törekedni, az egyházkerületbeli felekezeti közép­iskolákat egymással lehető összhangzásba hozni, odaműködni, hogy a kerületi középiskolák, fenn­tartván a prot. szellemet s megőrizvén önkormány­zati jogaikat, minden tekintetben a kor színvonalára emelkedjenek. Ezen czélból az egyesület felváltva más-más középiskola székhelyén vándorgyűléseket tart, azokon az iskolák állapotát bizalmas közlések által megismerni igyekszik, a tapasztalt hiányok s bajok orvoslásáról tanácskozik, határozatait minden egyes tanári kar a maga kebelében életbelépteti, az iskolákat érdeklő ügyekben az egyház­­­kerülethez indítványokat terjeszt elő. — Most midőn középiskolai tanügyünk rende­zése tárgyában mindenfelől országboldogitó ter­vek merülnek fel, mindenesetre örömmel kell üd­vözölnünk az oly egyesületet, mely szakértőkből alakulva a javuláshoz vezető módokat megvitatja, a nézeteket tisztázza s ez egyesület alakulását annak jeléül is tekinthetjük, hogy a protestáns in­tézetek tanárai is felismerték, hogy a korral kell haladniok ha azt nem akarják, hogy el ne marad­janak. Mindenkinek, ki iskoláink felvirágoztatását szívén viseli, melegen ajánljuk az egyesület támo­gatását, különösen pedig a protestánsoknak, mint a­kiket az ügy első sorban illet. A közgyűlésen tartott értekezések következők: Töredékes gondo­latok a magyar írásbeli dolgozatokról. Futó Mi­hály­tó­l. A magyar nyelv tanításáról, különösen a gymnasium alsóbb osztályaiban. Vozári Gyulától. A gymnasiumi vallástanításról. Gergelyi Károlytól. A latin nyelv elemi tanításáról. Békési Gyulától. — Az „Egyetemes philologiai közlöny “ harma­dik füzete megjelent a következő tartalommal: Értekezések: A Toldy-mondáról. Dr. Ábel Jenőtől. Variae lectiones. P. Thewrewk Emiltől. Az ugor nyelvek elágazása II. Markovics Sándortól. Plautus et Terentius. Dr. Pecz Vilmostól. Két finn nép­mese. Genetz Arvidtól. Hazai irodalom : Josef Vic­tories Gramatik der slovakischen Sprache. Zalmy z hór. Bosen Jozefa Victora Scheffela, etc. Altslo­­venische Lautlehre von Fr. Miklosich. Ism. Wag­ner Lajos. Bölcs Náthán. Ford. Zichy A. Ism. Wi­gand János. Epistula ad Aemilium. Thewrewk de Ponor. Scripsit E. Abel. Ism. Latkóczy Mihály. Külföldi irodalom. Tudományos mozgalmak. A tudományos akadémia ülése. — Április 7. — A tudományos akadémia II. osztálya ma dél­után 5 órakor Pauler Tivadar elnöklete alatt ülést tartott, melyen először dr. Wenczel Gusztáv érte­kezett „Tata fénykoráéról. Ez igen érdekes érte­kezés főbb vonásaiban a következő: Tata fénykora 1412-ben Zsigmond alatt kezdődik s eltart Mátyás haláláig, 1490-ig. Miután értekező a rómaiak ko­rából való régiségekre, a tatai apátság alapítására rövid visszapillantást vetett, kiemeli, hogy Tata városi jogosítványát valószínűleg az Anjou-kirá­­lyoktól nyerte, egyszersmind bemutatja a város pecsétjének rajzát, melynek alapján a fenebbi kö­vetkeztetést különösen vonni lehet. A város fény­korát illetőleg három korszakot különböztet meg, tudniillik Zsigmond, a Rozgonyiak, végre Mátyás korát. A város világtörténeti jelentőségre 1412. évben emelkedett, midőn Zsigmond és Ulászló lengyel király körútjuk alatt azt meglátogatták 1419, 1422, 1424, 1425, 1420. évek azok, melyek történetében különösen fontosak. A külföldi kút­fők számos becses adatot nyújtanak azon európai ügyekről melyek Tatán, tárgyaltattak és intéztettek el. Értekező erre példákat hoz fel a német biro­dalom és Olaszhon közügyeiből, így a német rend­nek prussiai és rigai püspök-privilégiumait Tatán erősítették meg, és az egyesített skandináv orszá­gok királya, ügyeinek tekintetéből itt, valamint Budán és Visegrádon hosszabb ideig tartózkodott. Az olaszhoni ügyeket csak Tatán végezték el, hol Zsigmond a bizánczi császárt, Paleologus Manuelt és a szerb despotát Lazarovics Istvánt is fo­gadta. 1435-ben és 1436-ban is fontos ügyeket tárgyaltak részint Tatán, részint Székes-Fehér­váron, így IV-ik Jenő pápa és a bázeli egy­házi zsinat közt, az armaták tárgyában kelet­kezett differentiákat stb. De Zsigmond halála után változás állt be, mert Tata több más várral együtt a Rozgonyi család inscriptionalis birtokába jutott, mi Mátyás idejéig tartott, ki 1465-ben már Tatát bírta. A Rozgonyiak alatt a vár egészen elpusz­tult, azonban Mátyás azt nemcsak a legnagyobb fénynyel újra felépíttette, hanem terjedelmes és díszes vadászkertekkel, kerti ültetményekkel és tágas vizi­ épitkezésekkel látta el, úgy hogy függő kertjei szintoly nevezetesek voltak, mint a Dunával való összeköttetésre s az ottani hajókázásra való ké­születek. Ezután Szilágyi Sándor rendes tag bemutatta Károlyi Árpád értekezését „Dobó István és Balassa Menyhért összeesküvéséről,a melyet ismertetni fo­gunk. Ezzel az ülés 7 órakor véget ért. Az árvíz. A jótékonyság cselekedetei. Babatinszky Mária, egykor a nemzeti színház, utóbb a bécsi operaház tagja, ki később Zacha­­riás nagyiparoshoz ment nőül Nordhausenben, távol hazájától sem feledkezett meg a szegedi szeren­csétlenekről. Lakóhelyén ugyanis hangversenyt ren­dezett, melynek 767.75 márkára rugó jövedelmét a maga részéről 1000-re egészítette ki. * Aachenben e hó 3-án igen sikerült hangver­seny volt, melyen Clotilde de Noeker, s Emilie la Ruelle úrhölgyek szives közreműködése mellett a porosz kir. 53. számú gyalogezred zenekara s kar­mestere Mohr Bernát működtek közre a gyógyház nagytermében, a szegedi szűkölködők javára. A kö­zönség a hangversenyen oly nagy számmal jelent meg, hogy a nagy teremben alig lehetett mozogni, zsú­folásig telve volt minden páholy, ülő és állóhely. Egy aacheni lap szerint már 4—5000 márka gyűlt be a rendőrfőnöknél.* A török nagyvezér és a miniszterek az otto­mán banknál nagyobb összeget adományoztak a szegediek javára. * Frankfurtból írják, hogy ott e napokban „A zene- és énekmelodia“ czimü egyletben „akadé­mia“ tartatott és pedig igen szép eredménynyel a szegedi árvízkárosultak javára. Az akadémiában szavalták Petőfi egy költeményét, Vörösmarty „Szózatát“ és Jókai „Bölcsőjét“ dr. Dux Adolf fordításában. írják továbbá, hogy a pénzt Edels­­heim Gyulainé bárónőnak és Teleki Sándorné gróf­­nénak küldték el. HÍREK. Április 7. Hivatalos. Kinevezitek. Ő felsége járásbiróvá a gyula­­fehérvári járásbírósághoz, Czícs András ottani albirót nevezte ki. — A pénzügyminiszter Reinhold Olivér I. oszt. pénzügyi fogalmazót, Il­od osztályú pénzügyi titkárrá s a kolozsvári illetékkiszabási hivatal főnökévé nevezte ki. — Áthelyezik. Az igazságügyminiszter Pünkösti Albert kézdivásárhelyi kir. törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt, a be­regszászi kir. törvényszékhez helyezte át. — Iskolalátogatók. A vallás- és közoktatási miniszter Kubinyi Kálmán árvamegyei Isztebne, Kralován, Parnicsa, N.­­Palu, Zsaskó és Zázriva községek ideiglenes iskolalátogatóját, ebbeli tisztségétől saját kérelmére fölmentvén, a kérdéses községek számára, az 1876. évi 28. tcz. 3. §-ában nyert fel­alkalmazáshoz képest, Meskó Dezső megyei pénztári ellenőrt és árvaszéki nyilvántartót, ideiglenes iskolalátogatóvá ne­vezte ki. — Bánya-esküdtek. A földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi m. kir. miniszter, Pálffy József és Szontagh Aladár fogalmazó­ gyakornokokat, bányaesküdtekké nevezte ki. — Vásár. A földmiv­elés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter megengedte, hogy a Debreczen sz. kir. vá­rosban Remete Antal, Szent-György, Nagy-boldogasszony és Dénes napokról elnevezett országos vásárok, a jövő 1880. év­től kezdve, a régi elnevezések alatt ugyan, de az eddigi 15 napi tartamuk helyett csak 9 napon át tartassanak ; még pe­dig a következő felosztással: a vásár azon hetet, a­melyben a felnevezett határnapok (ünnepek) esnek, megelőző héten hétfőn kezdődik, még­pedig nyers­ terményekre és iparczik­­kekre nézve az egész kilencz nap alatt; ezenkívül ezen most jelzett első héten csütörtökön és pénteken juhvásár, szomba­ton és vasárnapon sertésvásár; a második (t. i. az illető ha­tárnapot — ünnepet — magában foglaló) hétnek hétfő és kedd napján pedig marhavásár is tartatik. Megengedte to­vábbá a miniszter, hogy a Borsod megye területéhez tartozó Mező-Csáth községben a f. hó 3-án elmaradt orsz. vásár he­lyett, f. évi április hó 20-án pótvásár tartassék, s hogy a Po­­zsonymegye területéhez tartozó Malaczka községben f. évi április hó 15-ére eső országos vásár, ugyanezen hó 16-kán tartassák meg. — ő felségük ezüstmenyegzői ünnepére, mint a városi bizottság végrehajtó albizottságának Ráth főpolgármester elnöklete alatt tartott mai ülésén megállapíttatott, küldöttség viszi fel Bécsbe a fő­város hódolati feliratát és az emlékérmet, melyet száz arany súlylyal veretnek a királyi pár számára. A főpolgármestert a belügyminiszter felhívtn, hogy a fővárosi küldöttség névsorát terjessze fel,­­ az összehívta a végrehajtó bizottságot a választás végett. A bizottság a következőket választotta meg: Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester, Gerlóczy Károly első alpolgármester, továbbá Busbach Péter, Burián János, Gschwindt Mihály, Havas Sándor, Lechner Lajos, Mendl István, Országh Sándor, Steiger Gyula, Wahrmann Móricz. E küldöttség Bécsben mindennemű ünnepélyességen résztvesz. Ezután megállapittattak a ferenczvárosi templom felszentelési ünnepélyének módozatai. Meg fog hivatni úgy a kormány, katonai hatóságok, bíróságok, mint egyházi hatóságok stb. A szegé­nyek megvendégelése oly mérvű lesz, hogy vendég­ség történik 6000 szegényre, 2700 forinttal, azon­kívül 17 intézetben 470 írttal. A két városi sze­gényházban pedig 400 ember fog megvendégel­­tetni. — A királyi pár ezüstmenyegzős ünnepélye Münchenben. Az ünnepi­ bizottság az április 24-én este tervezett banker eszméjét elejtette, hanem el­határozta, hogy ő felségeikhez művészileg kiállí­tott hódolati feliratot fog küldeni, április 24-én ünnepi szentmise fog tartatni a „ Frauenkirche “ - ben s este a 1?*7-féle Kolosseumban egy diszestélyt ren­­dezend. A feliratot Benczúr, Knabl, Young akadé­miai tanárok tervezték s készítik. Az ünnepi esté­lyen közreműködő művészek s művésznők mind­nyájan osztrák-magyar származásúak. — Koburg herczeg és neje tegnap este a fő­városba érkeztek. — Személyi hirek. Szapáry Gyula gr. minisz­ter Fegyvernekre utazott. — Ghyczy Kálmán a fő­városba érkezett. Ghyczy hir szerint belső titkos­tanácsossá fog kineveztetni. — Pauer János szé­kesfehérvári püspök e hó 24-én foglalja el püs­pöki székét. — Földváry Mihály alispán ma reggel Ráczkevére utazott néhány napra a csepelsziget­­ségi ügyek elintézése végett. — Simor herczegprimás újabb adománya. Az esztergomi érseki tanítóképezde a székesfehérvári országos kiállításon magát képviseltetni óhajtván, a herczegprimás a képezde igazgató-tanárának Kudlik Jánosnak e czélra 115 irtot adott, mely összegből a szállítási költségek lesznek fedezendők, valamint két tanárnak utazási költségei is, hogy a tárlatot megtekinthessék.­­ Ezenkivül 5 darab aranyat adományozott ő eminentiája azon képezdei növendékeknek kiosztás végett, kik a kiállítandó tárgyak közül legtöbb érdemet szereztek. — 14,000 perczent. Berlinben ritka uzsorás­­pör folyt a napokban a törvényszék előtt. Egy Grünberg nevű kereskedő 45 márkát adott 6 márka kamatra kölcsön egy hivatalnoknak, 4 hétre. Ez még semmi. Hanem egy térítvényt is íratott alá, mely szerint az adós a váltó esedékessége után minden napra 20 márkát fizet, míg csak a váltóbeli eredeti összeget le nem fizeti. A váltó esedékes­sége után 42 nap alatt az adós tehát 840 márkát lett volna köteles fizetni a térítvény szerint, ez utóbbi azonban inkább bepereltette magát. Az első fórumnál Grünberg nyert, a kamarai törvényszék azonban elutasította, indokul hozván fel, hogy a kamatok az eredeti összegnek 14 ezer százalékára nőttek fel s ilyen kölcsön kötésébe adós csak úgy egyezhetett bele, hogy vagy nem volt a szabad akarat állapotában, vagy a legvégső nyomor kény­­szerítette rá. Mikor a kölcsönadó az adós ezen szorult helyzetét kizsákmányolta, olyan tettet kö­vetett el, mely nem fér meg a becsületességgel s a jó erkölcsökkel. Ilyen szerződés nincs megen­gedve, azért nem is köthető meg, stb. stb. — Verhovay bűnügyében, a budapesti fenyítő­­törvényszék által hozott és másodfokúlag megerő­sített vádhatározat tárgyában ma tanácskozott a legfelsőbb ítélőszék első tanácsa, (elnök Bónis, elő­adó Osztrovszky, bírák Vadnay, Suhaj, Burian, Zuvics, Balló.) A vád tudvalevőleg az 1877. decz. 16-án a miniszterelnök ablaka alatt történteken alapszik, melyeket a két alsóbb bíróság „fennálló hatóság elleni erőszakoskodásnak“ minősített. Ver­hovay védője Komjáthy Béla orsz. képviselő, ki a mai tárgyaláson személyesen megjelent, terjedel­mes felebbezést nyújtott be, melyben a vádhatá­rozat megsemmisítését kéri. A tanács elnöke Bónis az idevágó iratok felolvasása után és félórái zárt tanácskozás után kihirdette a jogérvényes végzést, mely szerint Verhovay semmiségi panasza elvette­tik, de másrészt a két első fórum határozata oda módosíttatik, hogy Verhovay ellen a további bün­­fenyítő eljárás alanyi tényálladék hiányában be­szüntetendő. Egyszersmind utasíttatott az elsőfokú bíróság, hogy Komjáthy Béla orsz. képviselő ellen, a felebbezési iratában foglalt kifakadások és heves kifejezések miatt, indítsa meg az ügyvédi rendtar­­tás 67. §-ban kifejtett a fentartott eljárást. — Főrangú eljegyzés. Tegnapelőtt jegyezte el Rodolics Alfonz, a 7. huszárezred ezredese Heine- Geldern Mathild bárónét Bécsben. Rodolics több évig volt párisi osztrák-magyar attaché s a csá­szárság korában igen kedvelt egyéniség volt a tuileriákban. — A szegedi menekültek. A belügyminiszter a főváros hatóságát, illetőleg a segély­bizottságot arra hívta föl, hogy a szegedi menekültek azon részét, mely munkaképes, foglalkozásra szorítsa; a­ki pedig nem volna hajlandó ily irányú intézkedésnek megfelelni, azt vitesse vissza Szegedre. A bizott­ság, mielőtt e leiratot ismerte volna, már he­tek előtt hasonlóképen cselekedett, de a menekül­teknél nem is volt szükség hivatalos szigorral lépni föl, mert a ki bírt, önkényt munkát kere­sett és ebben segítségükre volt úgy a város, mint az élelmező női bizottság. A­ki munkát talál, ön­kényt kíván távozni Budapestről. Ebből látszik, hogy a miniszteri rendelet értelmében cselekedett kezdet óta a segélyző bizottság. Megemlítjük, hogy a minister arra is fölhívta a bizottságot, hogy a menekültek közt való halálozásról kimutatást terjesszen föl hozzá.­­ Renan Ernő szerdán foglalta el helyét a franczia akadémiában. Renan nem régen épült föl hosszas betegeskedéséből s nagyon szenvedőnek látszott, midőn Hugo Viktor és Simon Gyula, mint keresztatyák által vezetve a teremben megjelent. Ezért beszédét is kivételesen ülve olvasta föl. Be­széde elején szokás szerint elődjéről Claude Ber­­nardról emlékezett meg ékes szavakban s azután korunk nagy bölcsészeti s egyházi kérdéseit fejte­gette. Az uj tagot üdvözlő beszédet Mezséres tartotta. — Házasság. Dr. Dell’Adami Rezső ügyvéd e hó 5-én kelt egybe Beke Mariskával, Beke Kristóf legfőbb itélőszéki biró leányával. Az ifjú pár Olasz­országba utazott. — A magyar athletikai club választmánya szombaton délután gr. Esterházy Miksa elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen mindenekelőtt az évi rendes közgyűlés idejét folyó ápril­is 27-ik nap­jának délelőtt 10 órájára tűzte ki. A választmány elhatározta, hogy a közgyűlés előtt, az­nap dél­előtt 8 órakor nagy verseny tartassák az Orczy­­kertben. E verseny egyes pontjait a következők képezik : két bajnoki sík- és gátverseny, egy 100 yard síkverseny kezdők számára, nyertesek kizárá­sával és magas ugrás. A propositiók közelebb fog­nak közzététetni, s a nevezési zárnap 1879. ápril 24-ikének este 729 órája a club hivatalos helyi­ségében. A választmány többi határozatai közül megemlítjük a következőket: A honvédelmi minisz­tériumnak köszönő iratot intéz az Orczy-kertben átengedett gyakorló térért. Zsingor Mihály műve­zető a nyáron mulhatlanul kiküldetik Londonba a boxolás tanulmányozása végett. A labda­játék kézi­könyve megjelenése tárgyában szintén sürgető intéz­kedés történt. Elhatároztatott,hogy a korosabb osztá­lyok részére külön gyakorló órák legyenek, és pedig minden héten szerdán este fél 7-től fél 9-ig úgy az athletika, mint a kardvívásban. Ezen gya­korlatokon az egyetemi ifjúság nem vehet részt. Császár F. titkár 9 alapító és 7 rendes új tagot jelentett be. Sajnos tudomásul szolgál, hogy sokan vannak tagdíjjal hátralékban. A behajtást illetőleg szigorú intézkedések történnek; ezek foganatosí­tásával az ügyész bízatott meg, ki azon utasítást nyerte, hogy minden felszólítás nélkül, a bíróság utján lásson a behajtáshoz. Bejelentetett az ath­­letika-bál bizottsága által áttett 1158 frt tiszta­jövedelem, melyért úgy az összes bálbizottságnak, mint különösen gr. Bethlen András és Rohonczy Gida uraknak köszönetet szavazott a választmány, Császár Ferencz urnak pedig jegyzőkönyvi elisme­rést fejezett ki, bálbizottsági jegyzői minőségében kifejtett sikeres tevékenységéért. A legközelebbi választmányi ülés ápril 19-én délután 3 órakor lesz, midőn is a közgyűlés tárgyainak sorrendjét állapítják meg. — Halálozások. Dr. Dové Vilmos Henrik né­met birodalmi tanácsos meghalt 76 éves korában Berlinben pénteken délután. Dové, elsőrangú te­kintély a természettan terén s a meteorológiának, mint tudománynak megalapítója, született Liegnitz­­ben, 1£03. okt. 6-án. Mathematikai s természet­­tudományi tanulmányait Boroszlóban s Berlinben végezte; 1826-ban a königsbergi egyetemen ma­gántanárrá, 1828-ban pedig a berlini egyetem nyil­vános rendkívüli tanárává neveztetett ki. 1845-ben berlini rendes tanárrá s akadémikussá választatott. A természettan terén különösen a fénytant s a villanyosság tanát fejlesztette tovább. De Dove főérdeme abban áll, hogy a meteorológiát szigorúan tudományos alapra fektette. Az ő elmélete a sze­lek forgási törvényéről elsőrangú tudományos vív­mány. 1848 óta a porosz központi meteorológiai in­tézetet igazgatta. Dove nemcsak kitűnő tanár s felfedező, hanem jeles előadó is volt, menten minden öntúlbecsüléstől. Dove neve mindaddig fenn fog maradni, míg a természettudomány buzgó pártolókra talál.­­— A táviratokból értesültünk már, hogy a brixeni érsek, Gasser Vincze meg­halt. Született 1809. okt. 30 án épen azon a na­pon, mikor Tyrolt elszakították a francziák Auszt­riától, a Bajorországnak adták. 1833-ban pappá szenteltetett, 1836-ban a brixeni theologiai intézet rendes tanárává neveztetett ki. 1848-ban több kerületet képviselt a frankfurti parliamentben; ugyanazon évben érseki consistoriumi tanácsossá , 1855 ben pedig brixeni kanonokká nevezték ki. Gasser egyike volt Ausztria legbuzgóbb katholiku­­sainak, Tyrol nyugodni nem tudó agitátort vesztett el benne. — Kényelmes hivatal. Madait a berlini rend­őrség főnökét brandenburgi „világi kanonokká“ ne­vezték ki. Eulenburg gróf, exminister szintén bran­denburgi kanonok volt. Mint ilyennek, a kanonok urnak épen semmi tennivalója nincs, mindazonáltal évenkint 12,000, markot kap fáradozásai jutalmául. A rendőrfőnök évi jövedelme ez által 27,000 markra emelkedett, eddigi hivatala ugyanis 15,000 mark jövedelmet húzott. — A szegedi adófelügyelőség. A pénzügyminisz­ter, a Csongrád megye, Szeged sz. kir. város és Hódmező-Vásárhely törvényhatósági joggal felruhá­zott város területére kiterjedőleg Szeged városá­ban elhelyezett m. kir. adófelügyelő székhelyét, ideiglenesen Hódmező-Vásárhelyre tette át.­­ Az olympiai ásatásoknál a napokban Kla­­deos folyam-isten szobrának fejét több római régi­séggel együtt jó állapotban megtalálták. — Lienbacher György országos főtörvényszéki tanácsos s reichsrathi képviselő Bécsben, eljegyezte dr. Fuchs Viktor ügyvéd nővérét. — Utazás velocipében. Mihalovics Mihály gaz­­dasági intézeti hallgató, Keszthelyről folyó hó 6-án reggel indult el velocipében, hogy Keszthelytől Pitvarosig (Makó melletti puszta) vivő hosszú utat Budapesten keresztül tegye meg. Budára a Ru­dasfürdőhöz folyó hó 8-kán este 8 óra felé érkez­­hetik fel, hol bizonyára nemcsak barátai és isme­rősei, hanem e sportnem kedvelői is nagy érdek­lődéssel fogják bevárni. Mint értesülünk, az athle­tikai club részéről is többen fogják őt üdvözölni és további útjára buzdítani.­­ Az adókivető bizottságok ápr. 8. és 9-ei tárgyalásairól következőket jelenthetjük: Az I. II., IV. és VII. kerületi bizottságok a tőkekamat­­adó-köteles felekre vonatkozó adójavaslatot fogják tárgyalni és pedig az I. és II. kerületi a krisztina­városiakat, a IV. ker. pedig azokét, kiknek nevei L, M, N és O betűkkel kezdődnek. A VII. ker. bizottság csak 9-én tart tárgyalást, a többi már 8-án. III. oszt. kereseti adó kivetésével a lipótvá­rosi, a józsef-ferenczváros-kőbányai és a VI. ker. bizottságok ápr. 8-án, s illetőleg az utóbbi 9-én foglalkoznak. A tárgyalások egyúttal a Lipót­városban a 259. és 295., a József-Ferenczváros és Kőbányán a 201—230 és végül a VI. kerület­ben az 1461 beltelki házszámtól 1467-ig és az 1468 kültelki házszámtól az 1510. házszámig tar­tozó felek adóügyére terjednek ki. — Pikáns ügy. Monsignor Raest, a 85 éves strassburgi püspököt, mint a „Gaulois“ írja, a pápa egy herczegi család körében felmerült pikáns há­zassági ügy elintézésére szólította föl. A monsignor már el is utazott Monacoba, a­honnan az ügy be­fejezése után Rómába megy. A monacói herczeg 15 év óta özvegy, fia azonban Hamilton herczeg leányát bírja nőül. — Elfogott tanulók. A szombaton reggel so­­ciális üzelmek miatt Bécsben elfogott öt tanulót tegnap hallgatták ki a rendőrségnél. Azon feltevés, hogy a főagitátor Portuczinsky volt, kezd valószí­nűvé lenni. A Bécsben megindítani tervezett sociá­­lis mozgalmak vezetését ő vállalta volna magára. A lakásán tartott motozás alkalmával sok compro­­mittáló iratot s nyomtatványt, brochuröket, felhívá­sokat találtak. A rendőrség az elfogottakat a tör­vényszéknek szolgáltatta át.­­ A középítési hetes bizottság mai ülésén a következő építkezésekre nézve javasolta kiadni az engedélyt: Lankó Józsefnek gazdasági épületekre a Rokusz-hegyen. Sir Jánosnak földszintes házra a kis lőportoronyutczán; Pospischil A.-nak tolda­léképületre a rigó-utczán, Rismayer J.-nek föld­szintes házra a sárkány-utczában; Eberling J.-nek földszintes házra a Kuruczlesén. Kotzán J. nek­ háromemeletes házra a lövész-utczában. — Isten áldása. Dr. Posada-Aranjo azt írja Broca Revue d’Anthropologie-ájában, hogy Colum­biában minden nő rangkülönbség nélkül maga szop­tatja gyermekét s hogy a csecsemők csak 18 hó­napos korukban választatnak el. Antioquia állam­ban majd minden házasság 10—15 gyermekkel van megáldva. Egy anya 34 gyermeket (köztük több ikret) mutat fel. Egy embernek, ki háromszor nő­sült, 51 gyermeke van. A leányok 13—16 éves korukban mennek férjhez. — T­ri és Tessin svájczi kantonok kormánya, mivel a nagymérvű munkabeszüntetések következ­tében zavargásoktól fél, a legmesszebbmenő óvin­tézkedéseket rendelte el.­­ A kereskedelmi miniszter leiratot intézett a fővárosi hatósághoz, melyben előadja, hogy legkö­zelebb egy halászati törvényjavaslatot szándéko­zik a törvényhozás elé terjeszteni. Minthogy azon­ban a törvényjavaslat czélszerű megalkotása ala­pos s beható tanulmányozást igényel s ekként an­nak elkészítése hosszabb időt vesz igénybe, meg­kereste a miniszter a hatóságot, hogy az egyön­tetű eljárás elérése czéljából nem lenne-e hajlandó a törvény megalkotásáig, a fővárosi halászati sza­bályzatot felfüggeszteni, vagy ha ez nem lehetsé­ges, legalább a nyári időszakra, vagyis április 1-től június 1-éig a halászatot betiltani. — Pályázati hirdetetés. A „Budapesti-józsef­­városi (8-ik kerületi) kisdedóvó egylet futó-utczai óvodájában előléptetés folytán üresedésbe jött s 500 frt évi fizetés és 1 szoba­s konyhából álló szabad lakással, esetleg pedig a fizetésnek 700 frtra emelkedéséig minden 5-ik működési év után 50 frtnyi pótlék élvezetével egybekötött óvónői állomásra ezennel pályázat nyittatik, felhivatnak tehát mindazon okleveles óvónők, kik ez állomást elnyerni óhajtják, kellőleg felszerelt kérvényeiket f. é. april 19-ig Obermayer Lajos egyleti titkár ur kezeihez (lak. 8. ker. Kisfaludy­ utcza 9-ik sz. I. em. 14 ajtó s található naponként d. u. 2—3-ig) hol az alapszabályok értelme szerinti egyéb felté­telek is megtudhatók, annál is inkább beadni siessenek, minthogy az előzetes vizsga már f. hó 19-én d. u. 3 órakor fog a futó-utczai óvodában megtartatni, s a nyomban megválasztott óvónő működését f. é. május 1. okvetlen megkezdeni köteles leend. Budapesten, 1879. ápril 6-án. A vá­lasztmány. — Merénylet a florenczi polgármester ellen. Signor Peruzzit — mint a „Nazione“ írja — ápr. elsején este, midőn Corsi községi hivatalnokkal sétálgatott, egy egyén megtámadta. Corsi a polgár­­mesterre veté magát s elvonta a támadás elől, mire az ismeretlen dulakodni kezdett velük. A zajra többen jöttek elő s sikerült a merénylette­vőt, daczára megkísértett menekvésének, elfogni. Az elfogott tette indokául azt hozta fel, hogy őt a polgármester megtámadta és sértegette. — A n Havi Szemle“ áprilisi füzete megjelent. Tartalmából megemlítjük a következő czikkeket: „Eötvös, közoktatásügyi működéséről“ tanulmány, Molnár Aladártól, „Magyarország s Horvát-Szla­­vonországok között levő pénzügyi viszonyról“ Lu­kács Bélától, „Dühring Jenőről“, Böhm Károlytól. „A nők az egyetemen“, Dukay Vilmostól. „Révay Miklós tankönyvei“, Kiss Árontól. Zenészeti szemle. Könyvismertetés. Wilkie Cillins regényének folyta­tása stb. Naptár. Kedd: április 8. Rom. kath. és prot.: Dénes, Apollonia, görög: Matróna. Múzeum, könyvtár és ásványtár 9­ 1-ig. Akadémiai könyvtár 3— 7-ig. Egyetemi könyvtár 4—8-ig. .Műcsarnok a képzőművészeti társulat kiállítása 9—4-ig. Állatkert nyitva egész nap. Köztelek: gazdasági és tanszermúzeum 10—12 és 2—4-ig. Elfogadás a pénzügyminiszternél 5—6-ig. A Lá­szló segélyegylet közgyűlése. Törvényszéki csarnok. — Egy szennyes ing — négy hónap. Riegel­haupt Ede reggeli sétára indult, útközben azon­ban betekintett Bischitz Gyula ügyvédjelölt váczi

Next