Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)

1879-05-04 / 222. szám

sztik el, hogy annak egyrészt az erdők pusztítása az oka, az iránt nem csoda, ha nem viseltetünk érdekkel és szeretettel. Mit tudja a sík föld lakója, mi az erdő? Hol lát igazi szép erdőt, hacsak a felföldön nem uta­zott? Ott is csak azt látta, hogy szép, de mi a haszna, mi a szerepe a természet, a nemzet ház­tartásában, azt nem észlelte, nem észlelhette. Ahoz idő, ahoz tanulmány, ahoz a viszonyok ismerete szükséges. Nem illetheti őt e miatt szemrehányás. A sík föld természeti viszonyainál fogva gabonatermesz­tésre való, mint ilyen mindig több hasznot fog húzni az erdőnél. Különbséget kell tenni a fa- és erdő­tenyésztés között, a hold és évenkénti jöve­delmet számba venni pedig nemcsak jogában áll minden birtokosnak, sőt kötelessége is. Hogy az erdő ellensúlyozza a klíma szélső­ségeit, esőt csinál stb. oly tételek, melyek eddig minden kétség fölött bebizonyítva nincsenek. És ha bebizonyítva volnának is, előbb azt a kérdést kel­lene eldönteni: ki hozza meg a közjónak azt az áldozatot, hogy kevesebb jövedelemmel megelé­gedve, földjén erdőt tenyészszen, a­mely esőt csi­náljon neki is, a szomszédnak is, az egész vidék­nek is. Nem akarunk azok közé számíttatni, a­kik ily eszményi okokkal harczolnak az erdőkért, de ismét azon állítás mellett mindig készek leszünk síkra szállani, hogy igen sok esetben az erdő oly talajt borít, melynek elpusztulása az erdőtlenítés következtében bizonyos és a környezet jobb mi­nőségű és intenzívebb művelés alatt álló területei­nek romlását is maga után vonja. Homokos vidéken pl. a homokdombok kiir­tása csak rövid ideig tartó hasznot adott eddig a gazdáknak, a homok­futás megindulása által pe­dig sok jó termőföldet rontott el. Nem indokol­ható-e, ha a szomszéd birtokosok ily módon való elsilányítása ellen védelmet óhajtanak az államtól, vagy ha a nemzetgazdák ezen bajt felismervén, a a nemzet­vagyon ily meggondolatlan rombolás el­len a kényszer hatalmát hívják föl. Hegységekben a meredekebb hegyoldalak er­­dőtelenítése a vízáradásnak fokozásán kívül a völ­gyekben elterülő szántóföldeknek kőgörgeteg, ka­vics és más terméketlen törmelékkel való elbon­tását vonja maga után. Nem követelhetik méltán a völgylakók, hogy a termékeny talaj ilyetén meg­rontása ellen megvédelmeztessenek ? De nemcsak az erdők lábainál fekvő földek romlanak így el, mint példát eleget láthatni a fel­vidéken, de maga az erdőtér is lassanként egészen terméketlenné válik. A sziklás hegy­testről azt a csekély földréteget, a­mely eddig fedte, ha az erdő koronázata többé nem óvja, előbb-utóbb lemossa az eső, elhordja a vizát. A meztelen, puszta szik­lán azután nem nő semmi sem, sőt azt újra befá­­sítani vagy lehetetlen, vagy csak roppant áldoza­tok árán. A­ki erre példát kíván, menjen a Vág, Tisza és a Maros vidékére, vagy a szomorú Karstba, szép út az Trieszt felé, láthat ott eleget. Láthatja ott az erdőpusztitás sajnos következményeit. El fog borzadni azok fölött. Szegény, nyomorult vidék, melyet hajdan rengeteg erdők borítottak, melyek­ből a velenczei köztársaság hires hajói készültek! Van joga a jelenleg élő nemzedéknek elpusz­títani, tökéletesen tönkretenni talaját? Nem ha­sonló az ily tény a hazaárulással ? Nem köteles­sége az államnak gátat vetni az ily meggondolat­lanság elébe? Nem tehetünk fel részakaratot, meggondolatlanságnak nevezzük. De az államböl­cseknek, a­kik a képviselőház padjain ülnek, szá­molni kell a meggondolatlansággal is. Magas hegységekben, melyek az erdőtenyé­szet régiója határán felülemelkednek, az erdők szerepe fokozódik és legmagasabb értékét éri el az alább fekvő vidékre; nemcsak a mezőgazdasági területek, de maguk az erdők is veszélynek vannak kitéve, ha amazok ott fönt rosszul kezeltetnek. Szabad kéz hagyható-e tehát ott a birtokosnak, nem megkövetelheti-e az állam, hogy tekintettel legyenek többi polgártársaikra? És pedig annyival inkább, mert ha rosszul kezelnek, nemcsak másnak ártanak, de önmaguknak is, mert az ily gondos ápolást igénylő erdők tönkre­menvén, ők maguk és utódaik is elesnek a további jöve­delemtől. A tulajdonjog szent és sérthetetlen. Ám le­gyen az. A tvr. is elfogadja ezen elvet (1. §.), de mint minden jognak, úgy ennek is van határa; a tulajdon fölötti korlátlan jogot az állam csak addig ismerheti el, míg az a közjóval ellentétbe nem jó. A civilizált államban az egyes tartozik érdekeit a közjónak alárendelni. A tulajdonjog szentségének tiszteletben tar­tását illetőleg azonban itt mindjárt ki kell jelen­tenem, hogy a külföldi erdészeti törvények közt lámpával lehetne keresni azt, mely a magánbirto­kosnak csak közelről is annyi szabadságot engedne, mint a tervezett magyar törvényjavaslat, pedig a külföldről nem mondhatjuk azt, hogy kevésbé ér­tene az erdőhöz, mint mi, sőt egy német szaklap­ban épen azt a hibát emelik ki, hogy a magán­­tulajdonosoknak nagy szabadságot enged, sőt ezt pláne compromissumnak is hiszik az erdőfentartók és a szabad gazdák között. A törvényjavaslat szabatosan meghatározza azon eseteket, midőn a tulajdonjog az erdőket il­letőleg alárendelendő a közjónak, midőn erdőt ir­tani nem szabad (2. 4. §.) és elrendeli ezen er­dőknek letárolás után való mielőbbi újraerdősíté­sét. (3, 5—9. §.) Amint megkívánhatja azonban a közjó azt, hogy egyesek érdeke alárendeltessék az általános­ságnak, szintúgy megkívánhatja az ország minden polgára, hogy vagyonát az állam idegenek bekapásai ellen megvédelmezze. Nincs oly birtok­állomány a világon, amelyik oly lelkiismeretlen és a társada­lom által nem is igen megbélyegezett megtámadá­soknak kitéve lenne, mint az erdő. Fát lopni az erdőről, annak tilalmasaiban, legeltetni, nem is szá­­míttatik a bűnök közé; fölgyújtani az erdőt vi­gyázatlanságból vagy rosszakaratból, nem is valami különös gonosztett. Pedig mennyi érték pusztul el így ?! Tönkretenni egy erdőt úgy, hogy annak talaján többé semmi ne nőjjön: eddig gazdasági élelmesség és nem bűn volt ! Mint jártak el ily kihágásokkal szemben ed­dig a törvényhatóságok, amiatt eleget panaszkod­tak az ország erdészei az Érd. Lapokban. De pa­naszaikat nem hallotta meg az ország. Az erdő­törvénynek idevágó része (II. czim) az, melyet a magyar erdész-közönség sóhajtozva és legnehezeb­ben vár. Megzsibbad a legjobb akarat is, ha az ember napról-napra látni kénytelen, mint pusztít­ják szorgalma gyümölcsét büntetlen. Védelmet kérünk erdeink pusztítói ellen és kérünk már 12 év óta, lehet-e csodálkozni azon, ha türelmün­ket kezdjük veszíteni. De hisz a lapok tudósításai szerint az or­szággyűlés által kiküldött bizottság már letárgyalta a törvényjavaslatot s némi csekély változások ki­vételével ajánlani fogja a háznak. Nem tudjuk, milyenek e változások, de re­mélni akarjuk, hogy nem lényegesek,*) és remélni szeretjük, hogy a képviselőház tekintettel lesz arra, hogy a javaslatot alapjában egy erre hivatott és az erdőbirtokosok közreműködésével dolgozott országos testület az erdészeti­ egyesület szerkesz­tette és hogy annak létrehozásában a haza legki­tűnőbb szakemberei vettek részt. Miután azonban a Pesti Napló 1878. április 24-iki esti lapjában a törvényjavaslat ellen lénye­ges kifogások létettek, idején valónak látjuk azokra most, a törvényjavaslat bekövetkező tárgyalása al­kalmából válaszolni. Az van mondva a hivatoti czikkben, hogy a törvényjavaslat hazai viszonyainkkal és helyze­tünkkel nem számol, és igazságtalannak találja azt, hogy tekintet nélkül a terület nagyságára, az újraerdősítést 6 év alatt rendeli el és nem tesz különbséget a törvényjavaslat törvényerőre emel­kedése előtt és utána tett irtások között. Igaz, hazánkban az erdőpusztítás már annyira haladt, hogy a múltra is tekintettel kellene lenni, s a törvénynek bizonyos tekintetben visszaható erő­vel is kellene bírnia. Kívánatos lenne tehát, hogy az 5-ik § oly módon egészíttessék ki, hogy a tör­vény létrejötte előtt végbevitt, a 4-ik­k szerint tiltott irtások, legfeljebb 10 év alatt beerdősíttessenek. Node erre a nálunk hangzatos szabadelvű igények mel­lett alig merek gondolni! Hogy a törvényjavaslat nincsen tekintettel a terület nagyságára és minden viszonyok között 6 évet rendel mint maximumot a beerdősítésre, s nem hibája a trvj-nak, mert az ily erdőkre nézve a 3-ik § a használati mód megállapítását elren­deli, s tehát gondoskodva lesz arról, hogy az évi vágásterek csak oly nagyok legyenek, miszerint évenként be is fásuttathassanak. Ennélfogva a 6 év elég, nagyon is elég hosszúra van szabva. Mert ha tarolás utána a vágás tüstént beültettetik, 6 év a tatarozásokra elegendő. Különben pedig a tör­vényjavaslat­ tiltja TM 1 ''O'1”'1" -­ily területeknek tarra vágását, előre látván, hogy e mellett az újraerdősítés lehetetlenné tétetnék. A 6 év azoknak szól, a kik a törvény ellen cse­lekedtek s annak határozata daczára irtottak til­tott helyeken. Méltó is tehát, hogy a kihágóknak a lehető legrövidebb időt rendelje, mert a ki a törvény daczára irtani merészelt, bizonyosan 100 okot fog találni a területnek évekig való nyúzá­­sára és a befásítás elhúzására. Lényegesebb kifogása van czikkírónak a szer­vezendő kir. erdőfelügyelőségek ellen. Mind igen szép az a­mit elmond, de hisz ő maga is óhajtja, hogy tekintettel legyünk hazai viszonyainkra. Ezen viszonyok pedig olyanok, hogy a megyében befo­lyásos emberek sokat keresztül tudnak vinni. Mi azt hisszük, hogy ha a kir. erdőfelügyelő látni fogja, hogy a megyei közigazgatásnál nem boldo­gul, följebb viszi a dolgot a miniszterhez és nem valószínű, hogy ott is érvényesüljön az ellenkező befolyás. Részünkről az erdőfelügyelőket igenis szük­ségesnek tartjuk és előre látjuk, hogy számos teendőjük lesz, de számuk feleljen meg a viszo­nyoknak. Egyelőre kevesebbet kell kezdeni, s ha munkásságuk haszna kitűnik, s látszik, hogy nem bírják a rájuk bízott területet inspiriálni, szaporíthas­sanak kellő arányban az állomások. A magyar sík­­föld nagy része erdőtlen, vagy az erdőpusztítás *) A tett változtatások a törvényjavaslat elvi intézke­déseit csakugyan nem módosítják. A szerk. ott nem oly káros. Itt vagy nem. Vagy csak igen nagy téren kellene alkalmazni egyet. A felügyelőségek helyett czikkíró által mond­hatni fogalomzavarból indítványozott kísérleti ál­lomások inkább elhalaszthatók, mert azok inkább elméleti kérdésekkel foglalkoznak, melyeknek meg­oldásában úgyis a külfölddel karöltve kell közre­működnünk, s ha pár évvel később lépünk is az észlelők sorába, az nem oly baj, mintha bevárjuk, míg erdeink tökéletesen elindittatnak, s akkor al­kalmazunk erdőfelügyelőket, a­mikor már nem leend, mire felügyelniök. Igen hasznos intézmény lesz a kir. erdőfelügyelőségek felállítása, de nem könnyű feladat lesz az arra való embereknek a verseny­zők előreláthatólag nagy számból való kiváloga­tása, és fölötte nehéz is lesz azoknak az állása. Csak különös tekintély és felülről jövő erős támo­­zás mellett remélhető eredménydús működésük. Mindenek felett pedig ajánljuk a kormánynak, hogy ez állomásokra, ha nem akarja, hogy a czél­­jaiban és eszközeiben jó törvény fiascot valljon, úgy a szakismeret mint a feltétlenül becsületes jellem és jó hírnév tekintetében a hazai erdészek színe-javát válassza, a­mit annál könnyebben tehet, mert ily egyénekben már nincs hiány, csak díja­zásuk biztosítja a tisztességes polgári megélhetést, a kiválasztottak nagy felelősséggel járó szakveze­tését pedig, mely az egész munkának lelkét adja, oly kézre bizza, melynek eddigi múltja elég biz­tos garantiát nyújt. Leginkább zokon veszi czikkb­e az erdészek követelt qualificatióját; úgy látszik azonban, hogy a 36. §. azon tétele: a jelen törvény hatálybaléptét megelőzőleg alkalmazásba vpett erdőtisztek azonban ezen minőségükben a jelen §-ban megszabott elméleti képesség nélkül is meghagyhatók, kikerülte figyelmét. Vizsgáljuk azonban a törvényjavaslat incrimi­­nált pontját közelebbről. A trvjav. szerint az ál­lam, a törvényhatóságok, a községek, egyházi testüle­tek és egyházi személyek (mint ilyenek) birtokában levő, továbbá a köz- és magánalapítványok és hit­­bizományokh­oz tartozó erdők, valamint a közbir­­tokossági erdők is addig, mig közösen használtat­nak és részvénytársulatok erdei gazdasági rendsze­res üzemterv szerint (17. §.) és erdő-akadémiát végzett s felsőbb államvizsgát a belföldön letett erdőtisztek által kezelendők. (36. §.) Tehát mind oly testületekről vagy egyének­ről van szó, melyek fölött az államnak felügyele­tet gyakorolni és a­melyekkel szemben vagy az országot, vagy az erdő jelenlegi vagy jövendőbeli jövedelmeinek részeseit vagy birtokosait megvédeni kell. Gondoskodnia kell tehát, hogy az erdő állo­mánya jó karban tartassák s hogy az a jelenlegi használó vagy használók érdekében, vagy a több birtokosok és részvényesek kárára meg ne apasz­­tassék és el ne pusztíttassék. Hogy az állam az erdőfelügyelőség utján gyakorolt szigorú ellenőr­zésen kívül az illetők érdekeit inkább és biztosab­ban képes megóvni, ha a kezelés qualifikált szak­értők kezeibe van letéve, mintha olyanokéban volna, kiknek képességéről meg nem győződhetett, az — úgy hiszszük — czikkíró úr minden (külön­ben igen humánus) okoskodása daczára kétségtelen. Mi tehát a II. fejezetet czikkíróval épen ellentétben oly lényegesnek és igazságosnak tart­juk, hogy azon netán teendő minden lényeges vál­toztatást annál nagyobb hibának tartanánk, men­nél átalánosabb a panasz az illető erdők legna­gyobb részének eddigi kezelése ellen. Igen helyesnek tartjuk azt, hogy a tvj. a volt úrbéresek tulajdonát képező erdőket, nem községi, hanem közbirtokossági erdőknek definiálja, mert ezzel régi, az osztrák erdőtörvényből hozzánk át­szivárgott anomáliát szüntet meg. Községi vagyon­nak tekintettek és használtak sok helyen oly er­dő* » —d­,. ~ KOi.cég egyes lakosainak birtoka és esetleg adás-vevés utján lassankéin, k­é/jljün is összesülhet. Kívánatosnak tartottuk volna, ha a bírósá­gokat is kötelezte volna arra ezen törvény, hogy erdészeti ügyekben csak qualificált szakértőket fo­gadhassanak el. Örökösödések, osztály, kisajátítá­sok, kártérítések sat. alkalmával oly lényeges kér­dések kerülnek a bíróságok elé, és döntetnek el azok által, melyek gyakran roppant értékekkel függenek össze. És ilyen ezer és ezreket érő va­gyoni kérdések gyakran oly egyének vélemény­­adása alapján ítéltetnek el, kiknek fogalmuk sincs azok mivoltáról, vagy a­kik azoknak értékét ala­posan kiszámítani nem tudják. Miután azonban ennek helye kevésbé van az erdőtörvényben, azt óhajtanók, hogy az igazság­ügyi miniszter, addig, míg az illető törvénybe föl nem vétetheti, rendeletileg hagyná meg a bírósá­goknak, és intézkednék, hogy megyénként a qua­lificált erdészek névsora kihirdettessék. ILLÉS NÁNDOR: TÁRCZA. Nemzeti színház. (Az eredendő bűn. Eredeti dráma 4 felvonásban Várady An­taltól. Először előadatott a nemzeti színpadon 1879.május 2.) „Tamara“ balsikere alkalmával tanácsoltuk Váradynak, hagyja el a biblia és phantázia tár­gyait, tegyen kísérletet a mai életből vett fela­dattal, tán több szerencsével fog találkozni. „Az eredendő bűn“ igazolta állításunkat,­ Várady a kri­tikának nem kedvencze,­gédelgetésben nem része­sül, derekasan meg szokták paskolni — és a „Ta­mara“ sorsa idősb, kevésbé rugékony i­ót hosszú időre elkedvetlenített volna. Ha nem a fiatalság vessző­i minél jobban hajlítják, annál erősebben pattan vissza. A százaranyos martyr, testében még nyilakkal, íróasztalhoz ül —­k­ — s kiköszörüli a csorbát. Mit jelentsen az „eredendő bűn“ czíme ? Hogy az apák vétke megbüntettetnek fiaikban is. Az öreg Kovács valamely pénzintézet tagja volt a Tisza­­vidékén, igazgatótanácsosok könnyelműséggel, bizo­nyos Barna gonoszsággal tönkretették a bankot s bűnbaknak odaállították Kovácsot. Ez aztán két évig börtönben ült mások vétkeiért, kiszabadulván elment Amerikába s most husz év múlva visszatér honvágytól tzetve — hazájába nejével és Ador­ján fiával. Ennyiből áll az expositió egyik szála. — Van több is, melyeket azonban az illető helyeken fo­gunk elmondani, amikor a cselekvénybe belevágnak. Várady nehézkesen indítja meg a három szálból szőtt cselekvényt. Tardy főispán kastélyában vagyunk. Árad a közeli Tisza s a vészbizottság tagjai minden oldalról összegyűlnek. Kelletlenül, kedvet­lenül jődögélnek és néhány jó vonás jellemzi azt a közönyösséget, melylyel az önkormányzat földjén, Magyarországon minden ingyenes hivatal iránt viseltetnek. Csak egy ember küzd a rakon­­czátlan folyam ellen: Adorján, a mérnök. Le is győzi , gátakat emel, melyeket az ár el nem so­dorhat s a vész egyelőre el van hárítva. Ebben az első felvonásban ismerkedünk meg az öreg Kovácscsal is. Eljön Tardy­hoz, régi barát­­jához, de hideg fogadásban részesül. Oly ember, aki „be volt csukva“, tartózkodást kelt, amerre, akihez fordul. Csak Pataky orvos képez kivételt, őt nem bántja előítélet. Kovács keserűséggel szi­vében távozik. Tardynak leánya van, még pedig kettő — egy drámai hősnő s egy vígjátéki. Amaz Klára, ezt Gabriellának hívják, Klára a Tiszán csolnakázik — élte veszélyben forog és Adorján megmenti. Az első felvonás a hős bevonulásával végző­dik a kastélyba. Eddig a közönség hidegen maradt. Nincs is e felvonásban jelenet, mely az érdeklődést megragadhatná — az öreg Kovács föllépte drámai apaszinész hiányában nem tehetett mélyebb hatást. Azonban a második felvonás első felében for­dult a darab sorsa. Egy ügyesen gondolt jelenet a lankadt közönséget felvillanyozta. Klárát Szerémi gróf is szereti. Azért mondom „is,“ mert drámai hősök nem hiába mentik meg a hölgyek életét s Adorján sem képez kivételt. Ro­kon lelkek, őszinteség, előitéletnélküliség van mind­kettőben. Míg az öreg Tardy mindenképen túl akarna adni az alkalmatlan vendégen, kitől az ösz­­szes társaság húzódik, lánya beleszeretett, Szerémi és Adorján összeakadnak. Kettőé egy nő nem lehet. Bár van és Klára épen egy piros meg zöld cotillon-jelvénynyel közeledik feléjük, aki a zöldet kapja, az­t így beszélik meg, lőjje ma­gát főbe. Szerencse, hogy a kis Gabriella hallga­tózott s nénjét beavatja. A zöld jelvény eltűnik, a pirossal pedig mindkettőt megkínálja. Egyik sem akarja elfogadni — Klára véget vet a nagylelkűség versengésének azzal, hogy Gabriella piros jelvényét elkérve, mindkettőt egyformán díszíti föl. Innen fogva kezdett a közönség érdeklődni s a hatás fokozódott. Várady is, mintha csak most meleged­nék bele tárgyába. Klára Gabriellát bizza meg, adja tudtára Sze­­réminek, hogy vágyai teljesülésre nem tarthatnak igényt. Csinos folytatása az előbbi jelenetnek. Mert a kis­lány, aki e kényes megbízást nyeri — maga szereti ám a grófot. S midőn Klára titkát el­mondja, elárulja a magáét is, Szerémi szivét vesztve, szívet talál. E fordulat úgy tetszett, hogy senkinek sem jutott eszébe kérdőre vonni Váradyt: t. szerző úr! nem tartja-e ön valószínűtlennek, hogy az a Szerémi, aki az imént kész amerikai párbajt vívni Kláráért, pár perc­c­el rá — minden küzdelem nélkül — megelégszik Gabriella kárpótlásával? Látni fogjuk, hogy ez nem az egyetlen erő­­szakoltság s valószínűtlenség, melyen Várady fiatal hévvel átszökik egy latásos jelenet kedvéért. Előtte egy czél lebeg: a színpadi hatás. Helyes, de lehet jól indokolva is hatni. Tardy értesül lánya szerelméről s boszanko­­dik. Szeretne Adorjántól szabadulni, amit termé­szetes után igy érhetne ti. Leültetné maga mellé Adorjánt s fölkérné — különböző udvarias hime­­zéssel-hámozással, hogy hagyja el házát. De Vá­rady előidéztet vele oly drámai jelenetet, mely hasonló körülmények közt bizony erőszakolt. Ha jól értettük,­­közbevetelet mondva a darab itt-ott kuszáll és szerző szándéka nem tudható ki első hallásra eléggé világosan, a szöveg meg nincs ke­zemnél) Tardy felszólítja lányát: válasszon férjet. Egy nagy társaság jelenlétében. Sokat megenged a színpadi conventionalismus, de ily kényes családi ügyeket mégis csak bizalmasan négy­szem­közt szokás végezni, kivéve ha kényszerítő körülmények minden más utat elzárnak. Klára természetesen Adorjánt választja s Szerintis gróf — akit a mér­nök bátor magatartásává a jelvény jelenetében megnyert — kérőjeként lép föl. Ha Kovács akármely más névvel jelenik meg előtte,­­— felel Tardy — mint a megbélyegzett Kovács névvel, szívesen rája és vejéül fogadja. Nem lehetett volna ezt a jelenetet a nyilvá­nosság kizárásával megírn? — Mikor a darab expoázióját elmondtuk, emlí­tést tettünk még két szóról, melyből a cselekvény szőve van. Most kerül s­or a másodikra. Az öreg Kovács, csakhogy fiát bodoggá tegye, elhatározza neki más nevet adni. Ő t.r. évek előtt Barnley an­gol kereskedő megbizottjaként ennek fiát Samut az újvilágba vitte. Egy kazárrobbanás megölte a kis angolt és Kovács — nehogy a szerető szülőket megijessze — az elveszettek lajstromába saját ha­­sonkorú fiát íratta be. Előbb a valót fölfedezte Barnleynek, de ez — fájdamában — többé látni sem kívánt semmit, ami­­a halálára emlékezteti, így maradtak a Kovács Adrián halálát megerősítő hivatalos okmányok kezében. A darab csúcspontján értünk. Kovács az öreg azt követeli nejétől, hogy tagadja meg fiát. Érdekes, hatásos jelenet. A ki ily jelenetet ki tud gondoli s úgy kiviszi, mint Várady, attól az igazi hivatást senki sem tagadhatja meg. Ha eddigi működése smertté tette, ez a je­lenet megalapította nevét. Elejénte nem akart a közönség belekerülni. Nem vette az egész tervet másnak, mint névcserének. A mai közönség nagyon józan s ez esetben igy okoskodott: miről van szó ? Arról, hogy Kovács Adorján ezentúl mint Barnley Samu szerepeljen — rajta hát! Vegyen föl más nevet, szüleit azért nem veszti el, hisz a nevelő szülőknek is van joguk gyermekükhöz s lehet sok­szor csak annyi, mint az édeseknek. De csakha­mar nagyot fordul a jelenet. Adorjánnal nem lehet játszani, ő a névcserébe nem egyeznék, el kell vele komolyan hitetni, hogy nem fiuk. S ez a terzett fiú, apa s anya között szép, helylyel-közzel az igaz érzelemnek egy-egy gyöngyszeme is vetődik föl. A nemeslelkű ámítás valahogy sikerül, Adorján már-már hitelt adna szüleinek, midőn az anya mégis csak elárulja ma­gát. Egy sikoly és fiának karjaiban fekszik. A kibonyolítás gyarlóbb s nem állja ki a bí­rálatot. Érintsük röviden a cselekvény harmadik szálát. Kovács becsületét hajdan Barna ölte meg, ugyanaz, a­ki most is mint a főispán titkára sze­repel. Ez a Barna bizonyos árviz-alapot kezel. Vi­szonya is van egy angol nevelőnővel Miss Marival, szerelmük gyümölcse egy gyermek. Barna terve: éjnek idején a töltést föltépni — árvizet idézni elő s a keletkező zavarban az árviz-alappal, Marival s gyermekével megszökni. Nyíltan elmeséli szándé­­kát kedvesének, a­kit hatalmában tart a gyermek által. Ha Mari elárulja Barnát, gyermeke apját árulja el. Barnától ügyetlenség ugyan Marit titkába avatni — nincs is rá kényszerítő szükség, termé­­szetes­ volna, hogy Mari máskép jön nyomára a gaz tervnek, de hagyján!.. . Fölmerülhet az az el­lenvetés is, hogy Barnán — ki már húsz év előtt ama pénzintézetnél szerepelt, tehát akkor is meg­lett férfi lehetett , miképen nem fogott az idő. Most is még ifjú Seladon .... Ezek azonban cse­kélységek. A gyermek meghal, Marit nem köti le sem­miféle tekintet, fölfedi a titkot Kovácsnak s Ador­ján megkettőzteti a gátőröket, hogy a szakítást lehetetlenné tegye. Tardy eközben aggodalmak közt keresi eltűnt „titoknok“-át. (Mért „titoknok“ ?) Minden pillanat­ban várja a miniszteri biztost, ki az árvíz­alap szét­osztása miatt jön, zsebében a pénztár kulcsa, de aggodalmában sem jut eszébe a cassát megvizs­gálni, hanem csak egyre azon jajgat, hogy hová lett Barna. Csakhogy az aknák a kellő pillanatban felrobbanjanak , sok indokolási helytelenséget enged meg magának az ifjú szerző. Végre fölfedezi a valót. A pénz eltűnt. Ekkor megjelenik Kovács és nemeslelkű bo­­szút áll. Kezében Barna tárczája, kit a nép tetten érve — agyonvert. Visszaadja a tárczát Tardynak s kideríti ártatlanságát is, mert a tárczában talál­­tatik a „titoknok“ naplója is, mely felvilágosit, hogy Kovács csak bűnbak volt s ártatlanul jött a credóba. De vájjon kielégitő-e Kovács nemeslelküsége ? Nem tesz ő egyebet, mint hogy becsületes megta­lálóképen egy tárczát visszaad gazdájának. Neki kellene Barnát tetten érni, erővel kel­lene tőle a tárczát elvennie. Ő legyen azon ember becsületének megmentője, aki őt lenézte, házából kinézte. Adorján s Klára, Gabriella és Szerémi házas­sága zárja be a darabot, mely Oroszországhoz an­nyiban hasonlít, hogy agyaglábakon álló colossus­­nak mondható. Várady — úgy látszik — sebesen dolgozik, pedig színdarabnak élni kell és pihenni. Futtában megírva sok részlet elkerüli az író figyel­mét, ami az indokoláson és a kellő tartalmasság hiányán látszik meg. Váradynak a frázis­gyártást s ürességet hányták — sokszor nem alaptalanul — szemére. Ő hallgatott a kritikára és nagyban ja­vult. De még itt-ott nem egy darab czafrang lóg le a dictióban. Pihentesse kissé darabjait, a pihen­tetés minden napja formában és tartalomban gya­rapítani fogja műveit. Van még más architecturál hiánya is, a jelenetek inkább követik egymást, de nem fejlődnek meg természetesen egymásból. Mind­ezt azonban meghozza az idő, mely az ifjúi nemes nagyravágyást és elhamarkodást mérsékli. Szerző fiatal ember és nagyot mert — merészségét sok s megérdemelt siker követte; tehetsége iránt bizal­mat keltött. Igazolja ezentúl e várakozásokat. „Az eredendő bűn“ úgy rokonszenves alapeszméje, mint több szép jelenete miatt érdemes a közönség figyelmére. ARGUS. Állambevételek és kiadások 1879. első felében. I. Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 187­9. évi januárhó 1- től márcziushó végéig előfordilt bruttó bevételekről, összehasonlítva azokat az 1878. évi ha­son időszaki eredményekkel. Az 1878. évi eredménynyel szemben kedve­zőbb 1,816.277 frt 49'/# krral. II. Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1879. évi január hó 1-től, márczius hó végéig előfordult bruttó kiadásokról, összehasonlítva azokat az 1878. évi hason időszaki eredményekkel. Tényleges eredmény Kiadások 1879. 1878. évi I-ső negyedben frt kr frt kr krral mutatkozik; ma­rad tehát kedvezőbb nettó­ eredmény 1,816.277 ~ 49.5 kr. A fennebbi 2,828.655 frt 83 krnyi bevételi többletből a fogyasztási adókra 809.190 frt 77 V0 kr, és pedig: a fogyasztási adóvisszatéritésekre az 1878. évi XIX. t.-cz. 2. §-a alapján 243.780 frt 45 % kr. a többi 565.410 „ 32 „ legnagyobbrészt a szesz- és czukoradóra esik. A szeszadó-többlet az uj adótörvény követ­kezménye, a­mint ez a pénzügyigazgatóságok által beterjesztett havi kimutatásokból kétségtelenül ki­tűnik. A czukoradónál mutatkozó bevételi többlet onnan ered, hogy a répaczukor-gyárak termelő ké­pessége a folyó termelési idényre 60%-al emel­kedett. A dohányjövedéknél mutatkozó 445.439 forint 74­/2 krnyi bevételi többlet a belföldön eszközlött dohányeladásra esik, ugyanis: belföldi dohányeladás czimén folyt be az 1878. év I. negyedében 5,676.605 frt 02 */a kr. 1879. év I. negyedében 6,118.611 „ 021/9 „ tehát 1879-ben több 442.006 frttal. A fenebbi 1.012.378 frt 33'/* krnyi bevételi kevesebbletből a bélyeg- és jogilletékekre eső 385.566 frt 83 l/i krnyi kedvezőtlen eredmény oka, az ipar és kereskedelem általános pangásában, a jogügyletek számának csökkenésében, a kezelősze­mélyzet létszámának elégtelensége és a bélyeg- és jogilletékek iránt fennálló szabályok hiányos volta. Az „államnyomda“ czimén mutatkozó 95.488 frt 97 krnyi bevételi kevesebblettel szemben álla­nak a nyomdának következő még ki nem egyenlí­tett követelései, és pedig: az államépületi felügyelő­ségtől 39.341 frt 44 kr. egészben 112.922 frt 29 g* kr. A még fenmaradó összeg az illető bevételi czimek közt jelentéktelen, további említést nem érdemlő, az egyes évnegyedi eredmények rendes hullámzásából eredő összegekben oszlik el. * A 4.771.905 frt 23 krnyi több kiadást főleg a következő kiadások többlete okozza: 1. Földtehermentesítés és örökváltság czimén mutatkozó 144.333 frt 24 krnyi kiadási többlet csak látszólagos — és onnan ered, hogy a tőzsde­­szerű beváltásra 1879. május 1-én szükséges föld­­tehermentési kötvények beszerzésére a magyar ál­talános hitelbanknak készpénzbeni előlegek adattak. 2. Vasúti kölcsön kamatai s törlesztése czi­mén mutatkozó 245.725 frt 20 krnyi kiadási több­let szintén csak látszólagos, mivel a kimutatott 2,680.638 frt 10 */2 krnyi tényleges kiadás, az 1879. évre egészben 5,474.431 frttal elő­irányzott hitelből az év e­ső felére eső 2,737.215 frt 50 krral szemben 56.577­­frt 39*/* krnyi kisebb kiadás mutatkozik, az 1878. évi eredmény­nyel szemben mutatkozó 245,725 frt 20 krnyi ki­adási többlet onnan ered, hogy a külföldi beváltási helyeknek 1877-ben adott nagyobb pénzjavadalma­zásokból 250,000 frt maradt fenn és igy ezen összeggel ki Bevételek Egyenes adók 17,410.866 86% 16,769.672 93 % Fogyasztási adók 3,741.840 77­­2 3,176.430 45% Fogyasztási adók visszaté­rítéséből 243.780 45% — — Vámkezelési átalányból 120.477 75% 126.202 70% Bélyeg 1,915.377 08 2,018.256 53­/2 Jogilletékek 2,999.862 95 3,282.550 33 Dijak 129.093 34 127.103 52 Fémjelzés 4.691 32­/2 3.850 32% Út-, híd- és révvám 4.691 97 5.455 01 Dohányjövedék 7,238.300 17% 6,792.860 43 Lottójövedék 974.095 27% 1,104.106 28 Lójövedék 2,673.825 78% 2,334.002 87 Államjószágok 1,308.336 48% 1,166.193 51 Államerdők 1,285.744 35% 1,304.675 22 Bányászat és pénzverés 5.475.778 68% 5.471.506 57% Államnyomda 69.593 63 165.082 — Államépületek 8.309 20% 10.156 12 Államvasutak és gyárak tiszta jövedelme 800.000 — 650.000 — Ingó államvagyon 279.165 94 361.616 53% Különféle bevételek 186.198 78% 206.802 96% Állami előlegekből 139.089 49% 136.233 39 Átmeneti bevételek 272.272 14 448.989 25 Szőlődézsmaváltság bevé­telei 458.319 54% 371.271 63 Maradvány- és irtványföl­dek megváltásából 11.963 15'12 12.944 75% Sorsolási kölcsön bevételei 152.213 64 67.038 92 Állami lótenyészintézetek bevételei 221.881 23 320.174 60 Posta 1,457.131 09% 1,451.992 38% Távirda 404.631 93­­/2 291.086 82% Összesen 49,992.533 07 48,176.255 57% Tényleges eredmény 1879. 1878. évi I-ső negyedében frt kr frt kr A királyi udvartartás költségei 1,168.615 44 1,168.496 19­0 cs. és apostoli királyi fel­sége cabineti irodája — — — — A főrendi és képviselőház szükségletei 440 238 90 449.432 03 Közösügyi kiadások 7,4334.474 75 7,286.433 74% Az 1849. évtől az 1867. évig tettleg fennállott központi kormány közegeinek nyug­dijai — — — — Nyugdijak az illető minisz­teri tárczáknál — — — — Államadósságok és pedig: Államadóssági járulék 8,228.945 06% 8,343.848 51 Földtehermentesítés és örökváltság 2,696.600 65 2,552.267 41 Szőlődézsmaváltság 988.243 41 1,010.748 90 Maradvány- és irtvány­földek megváltása 13.441 87 8.450 67 % Vasúti kölcsön kamatai s törlesztése 2,680.638 10 % 2,434.912 90 % Sorsolási kölcsön törlesz­tési járadéka 612.000 — 612.000 — Gömöri vasúti kölcsön kamatai s törlesztése 240.297 07 175.281 25 30 millió frtos kölcsön kamatai s törlesztése — — — — 54 millió frtos kölcsön kamatai s törlesztése 2,664 854 78 2,685.602 66 153 millió frtos kölcsön kamatai s törlesztése 2,676.769 49 2,735.249 25 Arany járadék-kölcsön kamatai 6,405.420 83 1,775.717 89 Keleti vasút államkötvé­nyek kamatai 304.771 — 292.886 61 % 1879. évi köles, kamatai 196.575 12 — — 1877. évi köles, kamatai 167.706 27 111 07 Függő államadósságok kamatai 86.773 75% 106.970 85 Vasúti kamatbizt előlegek 5,332.452 34 % 5,288.105 08 Horv.-Szlavonországok bel­igazg. 1.373 779 28% 1,143.340 85 Fiume 20.485 39 2 J6.évs 10 Állami számvevőszék 31.497 76 31.690 85 % Miniszterelnökség 93.899 96 % 66.502 54% 0 Felsége személye körüli minisztérium 12.686 08 13.680 02% Horvát-szlavon - dalmát mi­nisztérium 9.272 16 10.347 09 Belügyminisztérium 2,004.684 30 1,872.129 22% Pénzügyministerium, és pedig: Pénzügyigazgatás, adó­­beszedési és kezelési költségek, s nyugdijak­kal együtt 2,548 862 97% 2,548.259 55% Dohányjövedék 4,617.065 20 4,554.773 08% Lottojövedék 477.855 68 491071 08 Lójövedék 906.841 69 920.562 41% Államjószágok 493.256 62 491.588 45­% Államerdők 1,045.885 82% 1,065.446 08% Bányászat és pénzverés 5,360.142 63% 5,282.703 96 Államnyomda 92.152 40 116.342 57% Államépületek 4.161 28% 3.219°84 Különféle kiadások 67.892 06 105.383 34% Földadószabályozási költ­ségek 371.025 02 365.726 04 Átmeneti kiadások 61.985 34% 49.631 60% Közmunka- és közlekedési minisztérium 1.848.686 72 2.391.010 12 Földmivelés-, ipar- és keres­kedelmi minisztérium 275.174 20 302.622 12 Állami lótenyészintézetek 470.835 72 494.667 56 Posta 1,299.106 42% 1,192.622 00% Távirda 482.465 36 447.483 49 Vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1,279.914 56 1,145.859 03 Igazságügyi minisztérium 2,545.012 34 2,574.626 48 Honvédelmi minisztérium 1,877.684 94 2,508.793 99% Összesen 71,911.131 79 67,139.226 56 A közösügyi bizottság által rendkívüli hadi költségekre pótlólag 1878-ra megsza­vazott 5,000.000 írtból és 1879-re engedélyezett 30,000.000 írtból Magyar­­országra eső 10,990.000 forintból 4.876.420 * Felvilágosítások. Az 1878. év iső negyedében előfordult bevé­telekkel szemben az 1879. évi I. negyed eredménye kedvezőbb : az egyenes adóknál 641.193 frt 93 kr. a fogyasztási adóknál 809.190 „ 77'/a „ a dijaknál 1.989 „82 „ a fémjelzésnél 841 „ -- „ a dohányjövedéknél 445.439 „ 741/* „ a sójövedéknél 339.822 „ 91 '/„ „ az államjószágoknál 142.142 „ 97 '/« „ a bányászat és pénzverésnél 4.272 „11 „ az államvasutaknál 150.000 „ — „ az állami előlegeknél 2.856 „ 10 ‘/2 „ a szőlődézsmaváltság bevé­teleinél 87.047 „ 91­2 „ a sorsolási kölcsön bevé­teleinél 85.174 „ 72 „ a postánál 5.138 „71 „ és a távírdánál 113.545 „11 „ összesen kedvezőbb 2,828.655 frt 83 krral. A többi bevételi czimek­­nél a bevételi kisebblet összesen 1,012.378 „ 33­­­„ a dohányjövedéktől 11.000 „ — „ az igazságügyminisztériumtól 22.697 „70 „ zárszámadásokért 10.884 „ 50 „ a pénzügyminisztériumtól 6.100 „ 82 „ bélyegjövedéktől 12.603 „ 93 *­* „ és a vallásminisztériumtól 10.293 „90 „

Next