Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)
1879-05-05 / 223. szám
Előfizetési Avaló : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „80 „ Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak térmentes leveleket fogadunk el. Egyes szám ára g kr. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán). Továbbá Daube (J. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 223. szám. Budapest, hétfő, május 5. 1879. XI. évfolyam. Budapest, május 4. Egy külföldi nagy lapnak bécsi levelezője egykor azt mondá Andrássy grófnak: „Excellentiád sajtóhivatala egész erejét abban fogyasztja, hogy irtóháborút visel a lapok alaptalan hirei ellen. Örökké dementál. Ez utóvégre nagyon unalmas lesz“.— „Ezeket az alaptalan híreket — felelé a külügyminiszter — másként hazugságoknak, koholmányoknak hívják s higyje meg uram, ha sajtóhivatalomnak csakugyan sikerül a hazugságokat kiirtani a lapokból, akkor roppant érdemet szerzett magának. A hírlapi kacsáknak nem szabad kiméleti időt engedni, mint nem engedjük a fenevadaknak“. Reméljük, hogy a nemes gróf egyéb s kétségtelenül mulatságosb vadászataiban szerencsésebb volt, mint sajtóhivatala, mert bizony eddig nyoma sincs, hogy a hírlapi kacsák faja gyérülne. Egy ritka nagyságú példánynyal épen a napokban a „Kölnische Ztg.“ gazdagította a piaczot. Azt híresztelte egy állítólag pétervári táviratban, hogy Salisbury Bulgáriának és Kelet-Ruméliának egyesítése iránt tökéletesen megegyezett a muszkával. S ma az angol lapok Salisburynak egy beszédét köztik, mely ez állítást a lehető leghatározottabban hazudtolja meg. Sőt annyira megy az angol miniszter, hogy a kelet-ruméliaiakat még fenyegeti is, ha a berlini szerződésnek szót fogadni nem akarnának. Ezen feltűnő erélyt nagyon természetesnek fogják találni olvasóink, ha megemlékeznek arról, mit e napokban ugyancsak a „Köln. Zig“ama hire ellen hangsúlyoztunk mi, hogy t. i. Kelet-Rumélia épen Salisbury lordnak teremtése. Andrássy akkor azt ajánlotta, hogy inkább adjanak Bulgáriának még egy darab földet, melyen a népség tisztán bolgár, de aztán hagyják Kelet- Ruméliának többi részét egészen a török keze alatt, minden kormányzati megszorítás, minden európai beavatkozás nélkül. De ezen kelet-ruméliai eszméjét Salisbury már a konstantinápolyi conferentián szerette meg s semmi áron sem akarta cserben hagyni. A muszkák ennek ellenében sanstefanoi Nagybulgáriájukat hajhászták, s igy gróf Andrássy végtére az angol javaslat elfogadására határozta el magát. Andrássy aztán e megoldásnak megnyerte Németországot, Anglia Francziaországot; Olaszország a nagy többséggel szavazott, s megszülemtett Kelet- Rumélia. Igen érdekes Salisbury beszédének azon része, mely mutatja, hogy az angol tartományt is bántják az „alaptalan hírek“ moszkitói is. A brit miniszter kéri hallgatóit, ne higyjenek mindent, mit a hírlapok nekik feltálalnak. Aztán apostrophálja Reuter báró urat. Ki az a Reuter báró? fontos ember! A „Reuter-office“ utas gazdája, a „Reuter-office“ pedig Londonban közvetít a hírlapoknak híreket, telegrammokat, mint nálunk a bécsi „Correspondenz-Bureau“ s ha Reuter báró egy hazugságot talál a „Times“-ba cseppenteni, az aztán elszól a világra, mint a nagy harang a kis városra. S ,mily finom gúnynyal mondja a miniszter: „Én a báró urat nemzedékének egyik legérdekesb emberéül ismerem s valósággal megfoghatlan előttem, hogy miként birja ő magát hivatalom titkainak birtokába helyezni, azonban ő sem csalhatatlan és alkalmilag még báró Reuter is tévedésbe esik.“ Boldog Salisbury, aki nem ismeri a mi ellenzéki lapjainkat! Ajánljuk Reuter úrnak, kössön mindennap egy kis bokrétát a „Napló“ s „Magyarország“ híreiből s állításaiból, küldje meg azt Salisburynak, hogy tanuljon különbséget s fogadunk, hogy báró Reuter két hét múlva a térdszalag-rend lovagja lesz. „Senkinél, azaz egy fontos személyiségnél sem mutatkozik a szándék, eltérni a berlini szerződéstől“ — bizonyítja a brit miniszter továbbá, de mond ennél jóval többet is. Ő, a szelid, békeszerető Salisbury kinyilatkoztatja az egész világ előtt: „Már sokat áldoztunk a békének, de kell, hogy az áldozat elég is legyen.“ Salisbury csak más szóval ismétli, mit Beaconsfield már tavaly deczemberben mondott, hogy t. i. a berlini szerződés vonalain kívül nincs európai béke. Bizonyítja mindez, mit mi is elégszer vitattunk . A berlini szerződés nagy concessiókat tett a győzelmes muszkának, a szabadság után sóvárgó keresztyén népeknek ; de épen mivel a concessiók a végletekig mennek, azért a berlini szerződés az ultimátum jellegével bir s azon változtatás történni nem fog. És midőn a szelid lelkű, bársonykezű Salisbury igy nyilatkozik a keleti-ruméliai kérdésben, igy a keleti kérdésre nézve egyáltalán — hogy is volt az, mit Károlyi Alajos az alá nem irt, de szilárd szövetségről mondott? . . . Hogy ily diplomaticai — ne mondjuk tüntetések, hanem nyilatkozatok után legkevesebb okunk sincs lelkendezve tudakozódni a Suvaloff-féle missiónak jelentősége s eredménye után — talán felesleges is mondanunk. Azt mondottuk tegnapelőtt e helyt, hogy folynak az ügyek a berlini szerződés medrében, itt-ott lassacskán, de folynak. Az „Agence Russel erre nézve újabb bizonyságot szolgáltat, midőn jelenti, hogy az európai commissió, mely a Bulgária és Kelet- Rumélia közti határ megállapításával bízatott meg, e határt egyhangúlag kijelölte, úgy, hogy a kérdés: váljon e tárgy eldöntésére nézve egyhangúlag kívántatik-e, vagy elégséges-e a többség is? elesett. Jól értesült bécsi levelezőnk a muszka lap e hírét alaposnak mondja. A részleteket ma még nem ismerhetjük. De a berlini szerződés második czikke elvként állítja fel: „E bizottság figyelembe veendi annak szükségét, hogy ő császári felsége a szultán Kelet-Ruméliának Balkán-határait megvédhesse.“ Ha már most e bizottság egyhangúlag, tehát a török felhatalmazottak hozzájárulásával határozott, akkor fel kell tennünk, hogy e határ védképes lesz, mindenesetre sokkal védképesebb, mint a pétervári lapok óhajtják, kik még a napokban hirdették, hogy a bolgároknak nincs szükségük alkotmányos parlamentre, szájas szónokokra, hanem csupán elszánt hazafiakra, mert csak le kell szállniok a Balkánról, hogy Kelet-Ruméliát meghódíthassák. Egyébiránt nagyon könnyen megeshetik, hogy, ha találkoznak olyan „elszánt hazafiak“, a kelet-ruméliaiak fogják őket véres fővel hazájukba visszaterelni. Bécsi levelezőnk azt írja, hogy az ottani diplomatia mindennap ij meg új tudósításokat kap, melyek bizonyítják, hogy Kelet-Ruméliában a népség zöme s nagy többsége mindinkább megérti Európa akaratának komolyságát s nem kíván egyebet, mint békét s rendet. Van ugyan ott még egy csoport lármás ember, részint szélső irányúak, részint olyanok, kik a muszka uralmat nagyon jövedelmezőnek találták, de hogy ezekkel az ügyes Aleko pasa, támaszkodva a népség javára, könnyen fog végezni. Egyébiránt bécsi levelezőnk a legközelebbi napokra orosz részről oly tényeket s nyilatkozványokat helyez kilátásba, melyek be fogják bizonyítani, hogy Európa akaratának komolyságát végtére megértették Pétervárott is, s megértették, hogy a Kelet-Rumélia balkáni határát szükség esetében nem csak a török, de Európa is fogná védeni. Ő felsége a következő kéziratot intézte a magyar közoktatási miniszterhez: Kedves miniszter Trefort! Ezüstmenyegzőm alkalmából indíttatva éreztem Magamat, katonai nevelőintézetekben állított alapítványi helyek mellett, az osztrák-magyar monarchia tudományegyetemein is a négy tudománykar szegény és érdemes hallgatói számára, magánvagyonomból vett tőke felajánlása által negyven ösztöndíjat, egyenként háromszáz forinttal aranyban alapítani. Ez ösztöndijakból, melyek „Ferencz József Erzsébet arany-ösztöndij“ nevet fognak viselni, hét-hét van egyenként a bécsi és budapesti, öt a prágai és három-három a gráczi, innsbrucki, krakói, lembergi, czernowiczi, kolozsvári és zágrábi egyetemek számára rendeltetve. Az ösztöndíjak adományozását Magamnak tartottam fenn s az adományozás iránti előterjesztéssel magán- és családi javaim igazgatóságát bíztam meg. A miről Önt ezennel értesítem. Kelt Bécsben, 1879. évi április hó 24-én. Ferencz József, s. k. Király ő felsége a következő kéziratot bocsátotta ki: Az Általam egybehitt Mária-Terézia-rend káptalan, egyhangúlag vagy szótöbbséggel, a következő jelölteknek ítélte oda e rendjelet: a középkeresztet: philippsborgi , vhitivnovics József táborszernagynak, prágai parancsnoka .A Jornoknak, a lovagkeresztet: gróf Szápáry László altábornagy, kassai hadparancsnoknak , báró Jovanovics István altábornagynak, a parancsnokló tábornok és tartományi kormányfőnök helyettesének Boszniában s Herczegovinában, és báró Pittel Henrik ezredesnek, a báró Mollinary nevét viselő 38. sz. gyalogezred parancsnokának A káptalan ezen javaslatát jóváhagyom, s nevezetteket, középkeresztesül és lovagokut, a rendbe fölveszem. Ama tapintatnál fogva, melylyel vecsei és böröllyeiságfai Vecsey József altábornagy, mint az I. gyaloghadosztály parancsnoka, a Lenkovics-Bandin-Odziak melletti fontos ütközetet vezényelte, nevezettet a Mária-Terézia-rendbe való fölvételre méltónak találom, s őt ezen rend lovagjává kinevezem. Minthogy ezzel az Általam egybehitt Mária- Terézia-rend káptalan feladata befejeztetett, azt ezennel feloszlatom, s az erre vonatkozókat a káptalan elnökéhez és a rend kanczellárjához egyidejűleg kibocsátom. Kelt Bécsben, 1879. évi május hó 6-án. Ferencz József, s. k. * (A „Mária-Terézia-rend“ az uj kinevezettekkel együtt 18 rendtagot számlál, kik közül egy, Albrecht főherczeg, nagykeresztes, négy birtokosa a középkeresztnek (Benedek, Marolcsics, Kuhn és Philippovich) s a többi 43 lovagkeresztes, ez utóbbiak között Füller őrnagy a legidősebb rendtag — 66 éve tartozik a rend tagjai közé. A külföldi rendtagok között egy középkeresztes (Károly Frigyes porosz herczeg) s 9 lovagkeresztes, ezek az orosz czár, szász király, a német trónörökös, a nápolyi exkirály és három fivére, Konstantin orosz nagyherczeg és Hervarth porosz tábornagy.) A képviselőház közigazgatási bizottsága tegnap megalakult s elnökévé: Tóth Vilmost,jegyzővé Pulay Kornélt választván meg. Ma d. e. 10 órakor első ülését tarta, melyben a Szeged városába kinevezendő királyi biztos hatáskörére vonatkozó törvényjavaslatot vette tárgyalás alá. Az ülésen az elnök távollétében Stojkovics Péter mint korelnök elnökölt. A kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter volt jelen. Ajavaslat általános tárgyalása megkezdettén, Gullner Gyula helyesli a javaslat azon intézkedését, hogy a kir. biztos mellett biztosi tanács fog működni, minthogy azonban ez csak consultativum votummal fog bírni, nem tartja helyesnek, hogy annak 12 tagja közül 9-et nevezzen ki a miniszterelnök. Megjegyzi továbbá, hogy a biztos működése kizárólag a helyzet által contemplált ügykörre volna szorítandó a nélkül, hogy az administratió más ágaira is kiterjesztetnék. Végül a 6. §-t a 9. §-sal kombinálva azon ellenvetést teszi, hogy a változatlan elfogadás esetében a rendes administratió költségei is az állam terhére esnének. Tisza Kálmán miniszterelnök mindenekelőtt a költségekre vonatkozólag megjegyzi, hogy az állam által viselendő költségek alatt a rendes administratív költségei értetnek és legfeljebb a szükséghez képest előlegezésről lehet szó. A biztosi tanács alakítását illetőleg Gullner aggodalmait nem oszthatja, mert kívánatosnak tartja, hogy úgy a tanácsban, mint az albizottságokban is az 5. §-ban felsorolt teendők tekintetében, kivált a többségre álljon többé-kevésbé érdekelt Szeged városiakból, különben is a kir. biztos nem lesz a tanács véleményéhez kötve. A biztosnak az összes közigazgatási teendők" teljhatalmú intézésével leendő megbízását illetőleg tud eseteket képzelni, mikor ez feltétlenül szükségessé válik épen Szeged érdekében, miért is ajánlja ajavaslatot elfogadás végett, megjegyezvén még, hogy a biztosi tanács által alakítandó albizottságok egyes apróbb dolgokban határozathozatali joggal is felruházandók lennének. Kende Kanut felhozza, hogy a kir. biztosság felállítását épen a szegediek kérték saját jól felfogott érdekükben, miért is indíttatva érzi magát ajavaslatot annál inkább elfogadni. Szólották még Lipthay Béla b. és Tisza Lajos, Dőry és Taray Endre, mire ajavaslat átalánosságban elfogadtatott. A részletes tárgyalásnál a czim következőleg módosíttatott : „ Törvényjavaslat szab. kir. Szeged város törvényhatóságába kiküldendő kir. biztos kinevezéséről és annak hatásköréről.“ Az uj czimnek megfelelőleg a „törvényhatóság“ szó minden szakaszba felvétetett. A 3-ik §. első sorában központból kifejezés helyett létetett a minisztérium kebeléből,11 ezután következik a kir. biztos rendelkezésére bocsátandó stb. Az 5. §. c) pontjából e szótól kezdve valamint végig következő két sor kihagyatott s helyébe a következő uj d) pont vétetett fel: „ mindazon munkálatok vezetése, melyek a város belterületének a víztől mielőbb megszabadítására szükségesek A többi pontok e módosításnak megfelelőg: e) f) g) h) i) uj betűk alá foglaltattak. Végül a 9-ik §. első szavai helyébe tétetett: „A kir. biztos kiküldetéséből folyó 11, ezután következik: kiadások fedezését stb. Pulay Cornél bizottsági jegyző nagy elfoglaltsága miatt négy napi szabadságidőt nyervén, a bizottság a jelentésnek szerkesztésével és a törvényjavaslat előadásával Taray Endre bizottsági tagot bízta meg. ______ A képviselőház zárszámadási bizottsága ma d. e. 11 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a Nagy Gábor által előadott a Magyarország és Horvát-Szlavon országok között 1875. évi leszámolás eredményéről és az 1873—74 évekre vonatkozó leszámolásokban történt tévedésekről szóló jelentést. Az ülésen a kormány részéről jelen volt: Bedekovich Kálmán horv. miniszter; a főszámszék részéről Hosszú József fő- és Vavra József számvevőszéki tanácsosok. Horvátország a jelentés szerint Magyarországnak tartozik 1.108.177 írttal, azonban a képviselőház 1877-ben márczius 8-án hozott a számszék szerint egy téves határozat, melynek következtében a leszámolásnál 288.000 frt volna Horvát-Szlavon országok javára írandó. Ezen összeg leütése után a követelés Horvátország iránt 820.177 frtot tesz ki. A bizottság tagjainak egy része a képviselőház határozatának visszavonhatlanságát, mások annak ellenkezőjét állíták. Határozat e kérdésben ma nem hozatott s a tárgyalás folytatása a következő ü résre Valasztáson. A trieszti választás kedvezőtlenül ütött ki a „reichstreut“ pártra nézve. A választást heves vita előzte meg a statútum azon pontjának értelmezése fölött, amely az elnök megválasztására szükséges számarányról szól. Végre abban állapodtak meg, hogy absolut többség vagyis 28 szavazat is elégséges a választás érvényességéhez. Ekkor Angelit 29 szavazattal választották meg elnökké, Dimmer 25 szavazatot nyert. Dimmer mint első alelnök 50 szavazatot nyert, Luzzatto négyet. Defacist 28 szavazattal választották meg Luzzatto ellenében másod alelnökké. Az eddigi jelentések arra vallanak, hogy Defacis kivételével irredentista elöljárókat választott a trieszti képviselőtestület. A lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság lókiállítására és versenyére nézve az igazgatóválasztmánynak tegnap tartott ülésén megalakíttattak a bíráló bizottságok (Jurik) és pedig kiállítási bíráló bizottság: elnök Wenckheim Béla b., tagok : Horváth tábornok, Szapáry Iván gr., Károlyi Gyula gr., Blaskovics Miklós és Harkányi Károly. Az ügetőverseny bíráló bizottsága: elnök Almássy György gr., tagok: Szapáry Antal gr., Odescalchy Gyula hg., Migazzy Vilmos gr., Batthyány Elemér gróf, Zichy-Feraris Viktor gr. és Balogh Kálmán. A kiállítás 5-én hétfőn az omnibus-telepen a reggeli órákban ünnepélyesen zeneszó mellett fog megnyittatni, melyre ő Felségeik a király és királyné látogatásának ígéretét bírja az igazgatóság. A királyné ő felsége személyes kivonatára a társaság sorjegyei be fognak mutattatni, miután ő fesége azokból vásárolni óhajt. Kényelem tekintetében is az igazgatóság mindennemű intézkedést tett, hogy a netáni kívánalmaknak elégtétessék. Gondoskodva van egy kiállítási étkező helyiségről is (Buffet), hol a bíráló bizottságok számára villásreggelit ad a társaság. Bemeneti díj a kiállításra 20 kr. általános jegy (Plack), melylyel mindenüvé, a kiállításra, versenytérre stb. be lehet menni, 2 frt. Átalában a kiállítás igen szép reményekre jogosít. A már megérkezett anyag nemcsak igen szép és jó, de nagyszámú. Valamint a vevők száma a külföldről és belföldről igen tekintélyes és a vásárlások már is javában folynak. Az ügetőverseny iránt is, mely 6-án kedden a városligetben fog megtartatni, az érdekeltség igen nagy. Bejelentések történtek a fővárosból, vidékről és Bécsből,szép számmal. Mindebből kitűnik az, hogy közgazdaságunk ezen ága a további fejlesztést nagyon megérdemli, mely Magyarországnak már eddig is dicsőséget szerzett a külföldön és nem csekély anyagi hasznot hajtott. Kalafátból jelenti a Neue freie Presse, hogy I. Sándor fejedelem megválasztásának örömére ápr. 30-kan kivilágítást rendeztek a viddini bolgárok, amelynek tartama alatt rendőrközegek vezetése mellet néptömeg gyűlt össze az osztrák-magyar consulatus előtt és macskazenét csapott. Azt elhiszszük, hogy ilyesmi kitelik a bolgároktól, de a kalafáti jelentések rossz hírben állanak a legutóbbi háború óta. Tanácsos lesz tehát elvárni a fentebbi hir megerősítését is. Konstantinápolyból jelenti a „Neues Wiener Abendblatt“, hogy a porta alkudozásba bocsátkozott Lobanoff nagykövettel azon orosz-török vegyes bizottság kinevezését illetőleg, amely az autonóm hatóságoknak át fogja adni Kelet-Rumélia közigazgatását, és a nemzetközi bizottság segélyével elhárítja az esetleg fölmerülő akadályokat. A szultán Vitális volt franczia ezredest nevezte ki a kelet-ruméliai csendőrség parancsnokává. Táviratok. Szeged, máj. 4. (Eredeti távirat.) Vásárunk a viszonyokhoz mérten élénk. Szőreg felől jövő több kocsit visszaküldték helyszűke miatt. Az alföldi vasút betöltési munkálataihoz több munkaerő kellene, így lassan haladnak. A belvíz áll, az időjárás esős. Bécs, május 4. A „Montagsrevue“ írja: Suvaloffnak a kelet-ruméliai provisoriumra vonatkozó javaslatait nem utasította ugyan vissza Andrássy gróf teljesen, de ellenjavaslatokat tett ellenükben, amelyeket a referendum vett Suvaloff. Most tehát a pétervári kabinet fogja eldönteni, hogy elfogadja-e ezen ellenvetéseket a végleges és általános megállapodás alapjául. Az osztrák-magyar kormány az esetleges megállapodás legszükségesebb feltételének tartja azt, hogy az orosz kormány magatartása a Balkán-félsziget népeit minden kétségen felül bizonyossá tegye, hogy a berlini szerződés határozatait végrehajtani hajlandó, és a hatalmak határozatai ellen irányuló törekvéseikben sem erkölcsi, sem anyagi támogatásban nem fogja részesíteni a Balkán-félsziget népeit. Az osztrák kormány álláspontjának ez az egyszerű formulája. Darmstadt, május 4. Battenberg Sándor herczeg ideérkezett. Pétervár, május 4. Orenburgban eloltották a tüzet és a hajlék nélkül maradtakat is elhelyezték. Pétervár, máj. 4. Orenburgban kevés hely kivételével máj. 3-án eloltották a tüzet, néhol a hamu alatt most is ég a parázs. A tűz teljes eloltására erélyes intézkedéseket tettek. A hajléktalanok legnagyobb részét már elhelyezték. Kenyeret ingyen osztanak szét. A segélyező bizottság öt kerületre osztotta a várost, hogy megbízható értesülést szerezhessen a szükséget szenvedők állapotáról. Több bank ismét megkezdette működését. A birodalmi bank tűzmentes szekrényében körülbelül 300,000 papiros rubel égett el, az ezüst, arany és az értékpapirosok nem szenvedtek kárt. Róma, május 4. A pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé néhány adónem reformját illetőleg, amelyből 30 millióval reméli szaporíthatni a jövedelmet, hogy így megszüntethesse a lisztadót. A pénzügyminiszter a javaslat sürgősségét kívánta kimondatni. SPORT. A tavaszi Uv*»«onvfik eiSo nania____ — Május 4. — Az esőn kell kezdenünk. Ez a mi megátalkodott ellenségünk. Ma lett volna künn a versenytéren tíz, húsz vagy tán harminczezer ember is, ha az eső nem esik. De esett az éjjel, délelőtt, rá-rákezdte délután, s verseny közepén nekieredt igazában. Az után persze iszonyú sár, s a gyalogos közönség, mely pedig olyan érdekes staffage-át szokta képezni a versenytérnek, természetesen otthon maradt. Ha nem a tribune, az megtelt egészen. Minden hely el volt foglalva, alsó és felső páholyok és zártszékek, az utolsóig, szép közönséggel. Az alsó páholyokban a főrangu világ szinte teljes számmal, mert Bécsből is eljöttek azok, kiket különben ide számítunk. Ott volt gróf Andrássy Gyuláné is kedves leányával. Az udvar az első verseny után érkezett nyolcz kocsiban. Ő Felsége a királyné jött előbb Gizella főherczegnővel, azután a király Lajos herczeggel, pompás négyes fogatú nyitott kocsiban. A közönség lelkesült éljenzése fogadta őket. Még előbb érkezett József főherczeg, kit hosszabb idő óta először láttunk a gyepen. A király a verseny alatt lejött a páholyból s többekkel beszélgetett, nevezetesen Wenckheim báróval, Tisza Kálmánnal, Henneberg és Ghyczy Béla honvédtábornokokkal, ifj. gr. Károlyi Istvánnal s Thaisz főkapitánynyal. Az utóbbinak a király elismeréssel szólott a tegnapi napról és a rendről, melyet tapasztalt. A főkapitány azonban megjegyezte, hogy ez nem az ő érdeme, hanem egészen a közönségé. Ő nem állított ki rendőröket, nem akadályozta a forgalmat, még a terhes kocsik közlekedését sem s mégis a legszebb rendben folyt le az egész ünnepély. A páholyokban voltak még gr. Andrássy Manóné és Aladárné, gr. Zichy Nándorné, gr. Pálfy Geraldine sz. Károlyi grófnő leányával, gr. Szapáry Istvánné, ifj. gr. Almássy Kálmánné, Keglevich Margit grófnő, b. Edelsheim Gyulainé, b. Inkey Nándorné, gr. Zichy Pálné leányaival, gr. Wenckheim Frigyesné, gr. Kornisné, gr. Pejachevich Márkné, Blaskovich Miklósné szül. Edelspacher Marianna bárónő stb. A miniszterek közül Tisza Kálmán, b. Wenckheim, gr. Szapáry Gyula, br. Kemény Gábor, Bedekovich Kálmán, továbbá Majláth György országbíró, gr. Szapáry Antal, gr. Szapáry Géza fiumei kormányzó, gr. Szapáry István pestmegyei főispán, Tisza Lajos és László, Kinszky, Erdődy, Zichy grófok, b. Simonyi Lajos, gr. Andrássy Aladár, gr. Wenckheim Frigyes, Grünwald Béla, b. Edelsheim Gyulai, gr. Szapáry László, Horváth, Henneberg és Ghyczy Béla tábornokok stb. stb. Meg kell még jegyeznünk, hogy ő felségeiket útközben is mindenütt lelkes éljenzés kisérte, s hogy a soroksári utcza fel volt lobogózva. Nem kevés boszúságot okozott a nézőközönségnek az, hogy a nyerő pont nem a tribune előtti volt, mint rendesen, hanem az erdőnél. Ezt a talajviszonyok, illetve a sár és víz miatt, ma délben határozta el a lovaregyleti választmány. Pontban 3 órakor, a jelzőharang hármas kongása után a Széchenyi díjjal megkezdődtek a futamok. Három ló indult ebben és pedig gr. Festetics Pál Szélvésze, br. Üchtritz Zsigmond egy névtelen ménje és gr. Sztáray János Altonája; utóbbi vállalkozott a vezetésre, majd felváltja a Festeticsmén, mig a feleuton túl utóbbi elmarad s Altona canterben nyert hoszszal. — Br. Üchtritz lova, egy jól megtermett, izmos ló, levetve lovasát (Whiks-t), hatalmas száguldásban jó ideig amazokkal együtt futott. A második futam a nemzeti díj majdnem 1000 arany értékéért, képezte a programm főpontját. Ötös mezőny indult ebben, élén a derék Amaranthus mint főkedvencz, utána Ilona, gr. Festetics Pál Carolinája, Blaskovics Ernő Purdéja és gr. Sztáray J. Kedvese; Feleuton Ilona, br. Springer G. e könnyű kis kanczája beéri a vezetőt, erős küzdelem támad köztük s végre is egy lóhoszszal Ilona nyeri meg a dijat; br. Majthényi Amaranthusa második, Purdéjó harmadik. A totalisateurnél Ilona tisztelői 40 frt osztalékra tettek szert. A 3-dik verseny a mezei gazdáké volt, tizenhárman álltak ki a síkra s ezúttal majd mind megfutották a pályát. Herédi István szolnoki lakos öreg pej lova, mely a múlt évben nyert, most is diadalra vezette a hátán ülő Betyár Petit s elvitte az első dijat 100 forintot: Baron Spej lova mint második nyert 50 forintot, Sáska lova 10 frtot. Ezúttal a mezei gazdák néhány igen szép állatot vezettek fel, melyek egyikét Kegl Pista 500 frtért meg is vette; egy somogyi sárgára és egy pejre is erősen alkudtak, nem tudjuk lett-e eredménye ?! Az Asszonyságok dijáért 4 űrlovas ült nyeregbe: gr. Festetics Pál Wild Roverjét lovagolta bg Esterházy Lajos, General Hope Szivárványát br. Grovestin, Baltazzi Arisztid Tallósát Baltazzi Hector, Blaskovics Ernő Bolygóját Beniczky Gábor; sikerült indulás után a Festetics mén vezet, nyomban utánna Tallós és Bolygó, Szivárvány leghátul, igy futnak feleutig, hol Tallós fölnyomul a vezetőhöz s erős derékfutás után, canterben nyer, 6 hoszszal, Wild Rover második, Bolygó 3-dik. A Károlyi-dijért (1500 forint) Kincsemnek nem akad vetélytársa s egyedül futva meg a pályát 46-dik győzelmét meglehetős könnyű szerrel aratja. Az akadályversenyben 4 ló indult, gr. Eszterházy Miklós Queen Bess-je, Beniczky Gábor Wild Youthja, gr. Eszterházy Miklós Nihilistje és gr. Szapáry Iván Zsibója, Queen Bess, eleitől végig pompásan vezetve hoszszat nyer Nihilisz ellen, mely mintegy 20 főnyi teherkisebbségével erős küzdelemre hiva amazt az utolsó befordulónál. Wild Youth 3-dik, Zsibó feltartatott. Az akadályokat mindannyi pompásan ugorta. És ezzel 1/16 órakor vége lett a versenyeknek s a jól megeredt esőben kiki sietett mielőbb haza jutni. vezne l’Afe', a n második verseny. Bár jobban ked- HÍREK. Május 4. Hivatalos. Diplomatiai hírek. Ő felsége lovag Bazzon Ágost, Bécsbe kinevezett „olasz consulnak megbízó leveléhez az exequaturt megadta. Ő felsége lovag Chiari Gerő cs. és kir. főconsulnak Salonichból Rustsukba, valamint lovag Montlong Oszkár cs. és kir. főconsulnak Rustsukból Salonichba leendő kölcsönös áthelyezését megengedte s ez alkalomból utóbbnevezettnek a miniszteri tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. Ő felséges Oesterreicher Gusztáv, főconsuli czimmel és jelleggel fölruházott cs. kir. consulnak Konstantinápolyban, valamint Franceschi Rikárd, az Alexandriában székelő cs. és kir. főconsulságnál alkalmazva levő cs. és kir. consulnak, díjmentesen a 3-ad osztályú vaskoronarendet; továbbá Calzavara Lajos, tiszteletbeli cs. és kir. alconsulnak Avlonában, a koronás arany érdemkeresztet; végül Filippovics Santo, a Smyrnában székelő cs. és kir. főconsulságnál alkalmazásban álló irodatisztnek, az arany érdemkeresztet adományozta. — Kinevezések. A belügyminiszter az országos levéltárnál id. Kendelényi Ferencz kezelő aligazgatót, allevéltárnokká, — dr. Thallóczy Lajos levéltári tisztet, levéltári fogalmazóvá, — és Csatth Ádám levéltári tisztet, levéltári aligazgatóvá nevezte ki. — A m. kir. igazságügyminiszter Dalba Lajos győri kir. törvényszéki díjtalan joggyakornokot, a felső-eőri kir. járásbírósághoz aljegyzővé, Bátor János jászberényi kir. törvényszéki írnokot a jászberényi, Jorgovits Gergely aradi kir törvényszéki írnokot pedig a fehértemplomi kir. törvényszékhez segédtelekkönyvvezetőkké és Költő Ferencz vajdahunyad. kir járásbirósági birnokot az algyógyi kir. járásbíróságból írnokká nevezte ki. — Posta, Zemplén megye gálszécsi járásában fekvő Magyar-Izsép helységben, folyó évi május hó 6-án új postahi