Ellenőr, 1879. június (11. évfolyam, 270-314. szám)
1879-06-11 / 284. szám
tróf Vietés Atmund: Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 6 frt — kr. Félévre . . 10 . — . I Egy hónapra . 1 , 80 . Szerkesztési Iroda , Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS: Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán). Továbbá Daube G. t. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Hitidei hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendik az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 284. szám. Budapest, szerda, junius 11. 1879. XI. évfolyam. Táviratok. Szeged, jun. 10. (Eredeti távirat.) Pécs városa ma 10 500 frtot küldött polgármesterünknek az árvízkárosultak részére, 500 frtot pedig a pécsi takarékpénztár a szegedi pénzintézetek károsult hivatalnokai részére. E hó 20-kán megszüntetik a népkonyhák az élelmezést, a kenyérosztás pedig július 1-jén szűnik meg. A belvíz egy hüvelyket apadt. Újvidék, jún. 10. (Eredeti távirat.) Ámbár a „Nedelnyi Liszt“, Ignyatovics lapja is lenyomatta az ismeretes szt.-tamási czikket, hogy híveket szerezzen Polit nemzetiségi vezérsége részére, Polit jobbnak látja maga helyébe az öreg Branowacskyt proclamálni a „Zasztavában“ a szerbek vezérévé. Átalában azt hiszik, hogy Branowacsky nem fog élükre állani a hírhedt bolondoknak, mert újvidéki hatósága megválasztása óta elvált Polit híveitől. Brassó, június 10. (Eredeti távirat.) A brassópredeali vonalat ma nyitották meg a műszaki közegek s nagy közönség jelenlétében. A megnyitás minden akadály nélkül történt meg s ezzel e vonalon a rendes közlekedés kezdetét vette. Brassó, junius 10. (Hivatalos.) A brassó-predeáli vonal megnyitása ma junius 10-én minden akadály nélkül teljes rendben végbe ment. Zágráb, jún. 10. Zágráb második kerülete az elhalt Jakics helyébe e hó 21-én fogja képviselőjét megválasztani. Jelöltül dr. Andrijevics (nemzetiségi) volt zágrábi polgármester lépett föl. Bécs, június 10. Jvanovics tábornok tiszteletére, fürdőre való utazása alkalmából, a bégek tegnap bucsu-banquettet rendeztek, amelyben a tisztikar, a hivatalnokok és a szerajevói előkelő polgárok minden valláskülönbség nélkül részt vettek. Kapetanovics Mehmed bég ő felségét köszöntötte föl, kifejezve a boszniai és herczegovinai nép háladatosságát a nagy áldozatokkal helyreállított rendért, egyszersmind biztosítván ő felségét hűségükről és ragaszkodásukról. Joanovics tábornok kívánságát fejezte ki válaszában, hogy a boszniai és herczegovinai nép megalapítsa szerencsés jövőjét. Az egész ünnepély nagyszerű tüntetéssé változott át, mely az ő felsége és a monarchia iránt való lojalitásban nyilvánult. Zára, junius 10. Rodich helytartó megtekintette tegnap a spalatói katonai intézeteket és ma délben ide érkezett. Bécs, jun. 10. Filippopolból jelenti a Politische Corresponder. A directorium kinevezte a 28 kerület elöljáróját. Ezek közül 21 bolgár, 4 görög és 3 török. A vegyes kerületekben a legelőkelőbb hivatalnokok ezen három nézettség egyikéből vétetnek. Bécs, jun. 10. Bulgária és Keleti-Rumélia kiürítése, mint a Politische Correspondenz jelenti, máj. 26-án kezdődött meg az orosz csapatoknak Burgaszba való hajóra szállításával; a 30. hadosztály két dandára már útban van haza felé; a 16. hadosztály gyors menetekben tart Burgasz felé; a 9. hadtestet is Burgaszon át fogják haza szállítani, ahol Szkobeleff tábornak intézi a visszavonulást. Bécs, jún. 10. Athénból jelenti a „Politische Correspondenz“ . Francziaország, támogattatva a többi hatalmak által, fölszólította a görög kormányt, hogy a biztosoknak Konstantinápolyba való küldését siettesse. Marseille, jun. 10. Algériából jelentik. Hétfőn ezer felkelő megtámadta az oredaai állásokat, melyeket két század vadász és egy század szpahi védelmezett. A felkelőket visszaverték, kik 50 halottat vesztettek. Berlin, jun. 10. Nagyszámú idegenek érkeztek ide. Az idegen fejedelmeket a pályaudvarban a herczegek és a diszőrség fogadták, a palotában pedig a császár üdvözölte őket. Berlin, jun. 10. A császári pár ma délután 1 h 5 órakor fogadta Elek és Mihály nagyherczegeket. Délután 5 órakor a császári palotában családi ebéd volt, a melyre a már itt levő fejedelmeket is meghívták. Berlin, jun. 10. A Sándor orosz czár nevét viselő dsidás ezred küldöttsége tegnap indult Pétervárra, hogy a czárnak, ezredfőnökségi 50 éves jubileuma alkalmából szerencsekivonatait nyújtsa át. Vilmos császár a küldöttségnek diszkardot adott át a czár részére. Pétervár, jun. 10. A czár ide érkezett. Pétervár, jun. 10. Maria Pavlovna nagyherczegné tegnap óta veszélyen kívül van. Athén, jun. 10. Olga királyné hazajött Livádiából. Hornsby tengernagy ideérkezett. A kormány nem szándékozik sem összehívni, sem pedig szétoszlatni a parliamentet Mantua, jan. 10. Az árvíz, mely a Pó folyam töltéseit átszakította, rendkívül nagy károkat okozott Mantua tartományban. Revere és Sermide közt az ár éjszaka oly hirtelen lepett meg 12 helységet, hogy a lakosoknak alig volt idejök a töltésekre menekülhetni; a községi elöljáróság is ott táborozik. Sok ház közel van az összeomláshoz. A befultak száma nagy. A tönkrejutott birtokosok kétségbeesett képet nyújtanak. Mindamellett a hatóság gondoskodása folytán mindenütt rend uralkodik. Pétervár, jun. 10. Szolovjeff megvallotta a kihallgatás alkalmával, hogy összeköttetésben állott a socialistákkal. A „Zemlyai Volgát“ ismeretlentől kapta. Szolovjeff kihallgatása után a tanukat hallgatta ki a törvényszék. Wenig Edward fegyverkereskedő megismerte a revolvert, amelyet Szolovjeff használt merénylete alkalmával. A revolvert dr. Weimar vette nála. Virenk azt vallotta, hogy Szolovjeff az az ember, aki később töltényeket vett nála a revolverbe, dr. Weimar azt vallotta, hogy a revolver hasonló ugyan ahhoz, amelyet ő vásárolt, de nem az. Ő Szevasztiánoff nevű patiense részére vette a revolvert, de akit azóta nem látot és nem ismert közelebbről. Ezután Szolovjeff két leánytestvérét és fitestvérét hallgatták ki. Szolovjeff Helena a terembe való lépésekor elájult, orvosi ápolás végett kivitték. Nikoláj Szolovjeff a vádlott testvére azt mondotta, hogy ő vele sohasem beszélt nyíltan testvére, és azt sem vallotta meg, hogy honnan kapja a tiltott nyomtatványokat. Budapest, június 9. A magyar kormány, mint tudva van, a szegedi catastrópha következtében előtérbe nyomult hazai fontosabb folyamszabályozási munkálatok és tervek alapos és elfogulatlan bírálata czéljából külföldi tekintélyes szakértők meghívását és meghallgatását határozta el. Ezen expertise objectivitásának megóvása czéljából a szakértők megválasztását a magyar kormány az illető államok kormányaira bízta. Hivatalos megkeresést intézett Franczia és Olaszország, a német birodalom és Hollandia kormányaihoz, melyek — Olaszország kivételével — Gross (inspecteur des ponts et chaussées), Koslowski (Elbafolyam-igazgató) és Waldorp J. A. A. (hangai mérnök) urak személyeiben a kívánt szakértőket megnevezték, a franczia köztársaság kormánya részéről megjegyeztetvén, hogy Gross urat valószínűleg a rhonei főmérnök is (Ingenieur en Chef) fogja kísérni. Megérkezésük július 1-ére van kilátásban, itt létük pedig, mintegy 6—8 hétre van tervezve, minthogy bírálatuk körébe a Tiszaszabályozás és a fővárosi Dunaszabályozás nagy kérdésein kívül hihetőleg a Tiszavölgy néhány kiválóbb mellékvizeinek kérdése is bele fog vonatni. A közmunka és közlekedési miniszter intézkedett arra nézve, hogy a meghívás alapeszméjéhez híven, a külföldi szaktekintélyek minden általuk szükségesnek jelzendő instuctiv anyaggal elláttassanak, nekik mindenről való, helyszíni személyes meggyőződés és közvetlen szemle lehetővé tétessék s elfogulatlan kiséret fölött rendelkezzenek. A Tiszát azonban magának a miniszternek társaságában fogják megtekinteni. Az olasz kormány jelöltjének pótlólag megnevezése mellett, minden ez ügyre vonatkozó mozzanat nyilvánosságra fog hozatni. Mint olvassuk, magyar szakértő Hajdú tokaji mérnök lesz, ki eddig a torontáli társulatnál szolgált, újabban lépett államszolgálatba és a felső- és alsó Tisza viszonyait egyaránt ismeri, valamint a külföldi szakértők nyelvét is tökéletesen bírja. Ezen kívül a miniszter a fővárost is felszólítá, hogy két megbízottja által képviseltesse magát, hogy midőn a Dunaszabályozás ügye előkerül, a fővárosi nézeteket és érdekeket képviseljék. Szerbiával a tárgyalások egyelőre csupán a vasúti kapcsolat kérdésének elintéztetésére fognak szorítkozni, a kereskedelmi szerződésre vonatkozó egyezkedés ellenben őszre marad, miután elsősorban az occupált tartományoknak monarchiánkhoz való gazdasági viszonyaik rendezendők, illetve e tartományok is a közös vámterületbe felveendők. A cseh kiegyezési mozgalom új intermezzoval gazdagodott. Prágában tegnap látogatott gyűlést tartottak a választók, amelyben „Reform“ név alatt újpolitikai clubot alakítottak. A gyűlés egyhangúlag Klaudyt választotta elnökké, Brzezina nagykereskedőt pedig alelnökké, aki indítványozta, hogy a prágai polgárság feliratban szavazzon bizalmat Klaudynak. Az indítványt nagy tüntetéssel és egyhangúlag elfogadták. Ez új párt, a közjogi párttal ellentétben, választói gyűléseket rendez és azt tűzi ki czéljául, hogy a reichsvábba feltétlenül belépő képviselők választassanak. A keskenyváigányu vasút egészen Zeniczáig elkészült, a forgalom július 16-án fog megnyittatni az egész vonalon. A bród-zeniczai vonal kiépítése által a teherszállítás költsége métermázsánként és kilométerenként 14 krról 6 krra csökkent. A „Presse“ perai értesülése szerint Essadbejt, a külügyi hivatal új musztesárját jelölte ki a görög-török alkudozások vezetésére. A „Neue fr. Presse“ értesülése szerint válság készül a görög-török határon. A török csapatokat Skodiából a thesszáliai határra küldik és Janina mellett táborban helyezik el. A janina-prevezai országút kiigazítását elrendelte a porta és máris nagy erélylyel javíttatja, számára a szükséges hajlékok biztosítva legyenek. Nevezetesen pedig — azon esetre, ha a kijelölt három ponton kívül más pontokon, természetesen a Lim-vonalon innen, megfelelőbb hajlékok találtatnának katonáink számára — a katonai kormány nem fog szigorúan épen ezen pontok megszállásához ragaszkodni. Boszniának és Dalmácziának a közös vámterületbe való bekeblezése czéljából, az osztrák és a magyar kormány szakelőadói ma folytatták a tárgyalásokat s mostanra be is fejezték. A sót Boszniában — úgy mint eddig — egyelőre ezután is a magyar hitelbank fogja — mivel ebbeli szerződése még 1880. ápr. haváig érvényes — eladni. Most csak az ellen fognak intézkedéseket tenni, hogy Boszniában más származású se ne bocsáttassák áruba. A dohány egyedáruság csak később fog életbe léptettetni. — (B. C.) Bécsből jelenti a „Bad. Corr.“. A novi-bazári szandsákságban fekvő Lim-vonal megszállása nem áll közvetlenül a küszöbön, mert még csak most fognak bizalmi férfiak odaküldetni, hogy csapataink elszállásolása és élelmezése iránt a szükséges információkat megszerezve, e tekintetben jelentést tegyenek. Minthogy t. i. a conventióban megjelölt három ponton az elszállásolásra nézve egyáltalában nagy a hiány, még a bevonulás előtt messzemenő intézkedéseket kellene tenni a végből, hogy csapataink mire nem akad pályázó. Az újvidéki „Zasztava“ azon felhívásra, hogy Polyt a szerb nép „vezérének“ kikiáltassék, dr. Polyt Mihály következő nyilatkozatát közli: „Amióta a szerb nép vezére — ime már három éve — fogságban szenved, a szerbek szegényeknek, elhagyatva érzik magukat. Nincs meg vezetőjük, nincsen tanácsadójuk. Nem csoda tehát, ha arról gondolkozik a nép, hogy mikér lehetne őt helyettesíteni. Csakis ezen körülménynek tulajdoníthatom, hogy vezérünk helyettesekép az én nevem hozatott szóba. Azok azonban, kik nekem ilyféle szerepet szántak, túlbecsülik egyrészről képességeimet, másrészről nem ismerik az én természetemet. Nagy dolog az egy nép vezérének neveztetni! Nemcsak tudományra és ismeretekre van itt szükség, hanem oly önfeláldozásra is, mely gyakran tragikummal van egybekötve. Egy egész életet kell feláldozni és szentelni annak, semmi egyébbel nem foglalkozni, mint csakis a nép javával törődni, s készen állani azon rettenetes tapasztalatokra, miket e pillanatban a mi vezérünk tesz! Az én természetemen kívül azonban a viszonyok sem olyanok, hogy ma bármiféle vezérszerep lehetséges volna. Ha efféle szerep egyáltalában lehető volna, Miletics ma nem ülne börtönben! Erre vonatkozólag nem szükséges illusiókban ringatódznunk. És a mi vezérünk sorsa kiábrándíthat ezen illusiónkból. Vannak idők, a midőn egyes polgár nem tudhatja: mi szabad, s mi nem szabad, s ily időkben a népvezérek összes szereplése megszűnik. Bach idejében Deák nem lehetett a magyar nemzet vezére. Be kell vallanom, hogy e pillanatban elveszítettem a mérvszabályt arra nézve, hogy Magyarországban mi szabad és mi van tiltva, jóllehet ismerem a köz- és magánjognak öszszes határozmányait. Amidőn tavaly az újvidéki szerb „Kolo“ („Kör“) részéről kibocsáttatott a szerb választókhoz a felhívás, magában véve lejális és hazafias, mi jogászok mindannyian — pedig hát szép számban voltunk — azt hittük, hogy az nem lehet tiltott dolog alkotmányos választási mozgalom idejében, a magyar minisztérium azonban egészen más nézetben volt, s vizsgálatot indított meg ellenem is, mint a „Kolo“ elnöke ellen s a „Kolo“ többi összes tagjai elllen is, kik az illető határozathozatalban résztvettek. Ily időkben holmi vezérségről nem lehet szó, s meg vagyok győződve, hogy maga Miletics is, ha fogságából kilépne, fontolóra venné, és számolna a mostani súlyos időkkel. Ehhez képest nem marad tehát egyéb hátra, minthogy mindenki a maga helyén a nép iránti kötelességét végezze, ahol arra elkerülhetlenül szükség van. Mi szerb képviselők a magyar országgyűlésen efféle körülményeket nem provokáltunk , de minden alkalmat felhasználtunk, hogy teljesítsük kötelességünket. A felirati vita alkalmával álláspontunkat megjelöltük, nemkülönben a magyar nyelv kötelező oktatása fölötti vita alkalmával szavunkat hallattuk. Ezentúl is minden alkalommal teljesíteni fogjuk kötelességünket. A magyar országgyűlésen kívül azonban van nekünk még egy másik gyűlésünk is, mely a mi népünkre nézve még sokkal fontosabb, s ez a mi nemzeti egyházi congressusunk. A congressus összehívásának küszöbén mindenesetre nagy szükség van egy értekezlet összehívására. Ezen conferentiát azonban nem engem illet (s nem is volna részemről illő dolog) összehívni. Van nekünk egy hazafias derék szerbünk, szerb tetőtől-talpig, a congressusnak első világi elnöke: Bránovacski István (a szerb congressus alelnöke): A congressus egész ügyét ő neki kell vezetni. Ami engem illet, én mindenha készen állok népem szolgálatára, holmi „vezérségnek, az árnyékát is azonban visszautasítom magamtól. Sem képességet nem érzek erre, sem természetem nincs arra alkotva, de a mai súlyos idők sem alkalmasak arra. Dr. Polyt:“ Ebből a tragikomikus elégiából az az örvendetes tanulság, hogy a nemzetiségi izgató urak kezdik nem jól érezni magukat. Úgy látszik, használt a leczke, melyet Miletics épen most tanulgat. Ami pedig Polyt ur kifakadásait egyéb szempontból illeti, arra nem akarjuk vesztegetni a papirost. Miletics összehasonlítása Deák Ferenczczel még paródiának is rossz. Budapest, június 10. Szeged király biztosa, Tisza Lajos holnap érkezik rendeltetési helyére. Holnap kezdi meg fontos vezérszerepét azon nagy munkában, melynek czélja Szeged reconstructiója, a nagy alföldi városnak romjaiból való újjáteremtése. Szeged örömmel, bizalommal várja az érkezőt. Az ország közvéleménye helyeselte és helyesli a kormány választását, midőn Tisza Lajost szemelte ki a nagyfontosságú állomásra. Sőt constatáljuk, hogy még az ellenzéki sajtó is szívesen fogadta Tisza Lajos kinevezésének tényét, vagy pedig — egy két nyilatkozattól eltekintve — tisztességes tartózkodást követett e ténynyel szemben. Pedig midőn Tisza Lajos a szegedi királybiztosság mandátumát elfogadta, ésoly dicsőségessé válható, mint kockáztatott szerepre vállalkozott. E szerepre feltette nemcsak becsvágyát, hanem államférfim hírnevét is. Az elpusztult, de romjaiból új életre kelő Szegedre irányul nemcsak Magyarország, hanem Európa figyelme. Magyarországnak életbevágó érdeke van abban, hogy a nagy alföldi város, a magyarságnak nemcsak fészke, hanem délkeleti irányban előretolt őrbástyája, a magyar ipar iskolája, a magyar kereskedelem egyik főemporiuma ismét felvirágozzék. Európa pedig nemcsak a humanismus és civilisatio, hanem az adott százezerek jogcímén érdeklődhetik Szeged sorsa iránt, s épúgy, mint Magyarország megkövetelheti, hogy a magyar kormány oly férfiút állítson az alföldi város reconstructióját czélzó munkálatok élére, aki a nagy, terhes feladatnak megfelelni képes. Azon az állomáson tehát, melyre Tisza Lajos ő felsége megbízásából elment, lehet dicsőséget szerezni, de el is lehet bukni dicstelenül. Hol van tehát annak oka, hogy az ellenzék az ily vállalkozással szemben is meglehetősen megőrizte tárgyilagosságát? Tisza Lajos személyében. Az oly fontos állomáson, melyet Tisza Lajos elfoglalt először is, másodszor és harmadszor is jellem szükséges. És Tisza Lajos jellem, melynek szeplőtlenségét még a gyűlölet, a pártszenvedély, s a gyanúsítás megrögzött ösztöne is tiszteletben tartja. Jellem, mely felüláll minden bírálaton. Tudjuk, hogy ellenzéki laptársaink csak kötelességüket teljesítették, midőn e kiváló férfiú jellembeli tulajdonságai iránt lerótták tartozásukat; de vannak idők, van a pártviszonyoknak oly elmérgesedése, mikor még a kötelesség teljesítése is érdemül tudandó be. És örömmel constatáljuk, hogy nem hangzott el egyetlen nyilvános szó, nem adatott nyomdafesték alá egyetlen betű a sajtóban, mely nem adózott volna tisztelettel és elismeréssel Tisza Lajos jelleme iránt. Valóban, ahol milliók kezeléséről és szétosztásáról, ezerek és ezerek segélyezéséről van szó, ott azon férfiúhoz, ki csaknem korlátlanul és ellenőrzés nélkül áll az ügyek élén, mint Caesar nejéhez, a gyanú árnyékának sem szabad férnie. És Tisza Lajoshoz a gyanúnak még árnyéka sem fér. Ő nemcsak tetőtől-talpig gentelman, hanem egyike a legrendezettebb anyagi viszonyok közt élő, s a közpályán járó férfiaknak. Ha tehát egyéb nem is, már e kiváló tulajdonság indokolná Tisza Lajosnak királybiztossá történt kineveztetését. Ámde van Tisza Lajosnak számos más jeles tulajdonsága is, mely a kormány választását igazolja. Tán nem szakember a vízműtanban, a folyamszabályozásban, töltéskészítésben stb. ? Lehet, ámbár Tisza Lajos közlekedési minisztersége után is szakszerű tanulmányokat tett éppen e téren a külföldön is. De van-e az ily szakszerűségre szükség, s valamennyi szakképzettség, mely Szeged reconstructiójánál elkerülhetlenül szükséges, feltalálható-e egy emberben, bárki legyen az, s bármily technikai ismeretekkel bír? A technikai ismereteket nem a királybiztosban, hanem a melléje adott szakemberekben követeljük meg, akik a végrehajtást vezetik. A királybiztosban, ki egy szakemberekből álló táborkar feje, egészen más tulajdonságokat keresünk. A czél ismeretét, a vezéreszmékben való termékenységet, az összes műveleteket áttekinteni tudó szellemet, biztos szemet, akaraterőt és hajthatlan erélyt. S ezek a tulajdonságok megvannak Tisza Lajosban, kinek múltja garantiát képez arra nézve, hogy a mire vállalkozik, annak becsülettel megfelel. S hogy egy város reconstructiójához szükséges munkálatok vezetésénél éppen helyén van, e tekintetben biztosítékul szolgál azon szerepe, melyet mint a budapesti közmunkatanács elnöke, betöltött. Van eszméje, van szakismerete, s ami fő, van ízlése. Budapest szépítése iránt nemcsak nagy érdeklődéssel viseltetett mindenkor, hanem e tekintetben sokat is köszön neki a főváros. Szegeden pedig szintén, nemcsak a víz levezetéséről, hanem építkezésekről s oly terv megalkotásáról és keresztülviteléről lesz szó, melynek alapján a nagy alföldi város újjá fog születni. S ami Tisza Lajos akaraterejét és erélyét illeti, ez köztudomású. Az ő erős kezében nem fog megereszkedni a vezető gyeplő. Az ő ellenőrző szeme és a hitványsággal szemben kíméletet nem ismerő keze alatt, nem fog lábrakapni az indolentia és corruptió. DE 3 O V á. S. A budapesti adóhivatal ugyancsak meg van boszulva irányomban. Amióta ugyanis, elmondtam egész ártatlanul, minden gonosz utógondolat nélkül, hogy mily gyakori és változatos mulatsága van Budapesten az „intésekkel“ és „végrehajtási“ hatalmasságokkal még egy olyan polgárnak is, aki hét hóval előre van az állam és község iránti tartozásainak lerovásával: egy nap se telik el anélkül, hogy gombomon ne fogjon, vagy levelet ne intézzen hozzám — magyarul is, németül is — több polgártársam, a velük történt hasonló esetek előadása végett. De miként is lehettem én olyan balgatag, hogy ne gondoljam meg „fellépésem“ kimaradhatatlan következéseit? Mily nyugodtan élvezhetném most e hőséget, ha „zár alá“ ajánlok, sőt egyenesen exequáltatok is egy tigrispintyőkét 1 forint 20 krajczár erejéig, s nem szólok semmit az egész dologságról senkinek, s még kevésbé a közönségnek. Hanem hát így jár az éneskedés gyakran. Jól esik nekem, miért nem tudtam megadni magamat egész elszántsággal, mint keleti fajunk fijához illik, az üdvözítő eszmének, miszerint a fővárosi adóhivatal képtelensége és rendetlenkedése olyan nemzeti intézmény, melyet a magyarok istene teremtett széles jó kedvében s a melyen változtatni annyi volna, mint felforgatni egy ősi szokást és megingatni a magasztos traditiók iránti minden kegyeletet. No de „a tényekkel számolni kell,és most már hiában bánom, hogy nem tudtam hallgatni. Mit csináljak, azonban a sok panaszszal, kifakadással, méltatlankodással és mindenféle hangulatú értesítéssel, melyeknek halmazát szerencsétlen türelemvesztésemnek nyilvánosságra hozatala által magamra zúdítottam? Boldogítsam vele az „Ellenőr“ olvasóit? Ez volna még a nyárközépi időtöltés is képzelem milyen szemeket nyitna ilyesmi iránti kísérletemre tisztelt barátom a szerkesztő! Különben is „jó forrásból“ tudom, hogy a pénzügyőr úr komolyan foglalkozik azon feladattal, miszerint az adóügy körüli jogtalan zaklatások és leírhatatlan szekátorok tömegétől megkímélve legyenek a polgárok országszerte, s igy a fővárosban is. Legjobb lesz tehát, ha a sérelmeikkel hozzám fordult bajtársak is úgy tesznek, mint teszek én, midőn kecsegtetem magamat a reménynyel, hogy gróf Szapáry Gyula meg is teszi azt, a mit miniszteri elődei is megígértek, de — egy vagy más okból — mindig utódaikra hagytak. Ecce Herum Crispinus. Pázmándy Dini úr ismét izgágáskodik és fontoskodik — Párisban. Bármennyire mellőzhető legyen is azonban furcsa szereplése máskor, most az egyszer mégsem hagyhatni azt szó nélkül. Miután napjainkban körülbelül mindenki olvassa vagy felolvastatja magának a hírlapokat, hát átalános a tudat, miszerint a szegedi csapás folytán világszerte nyilvánuló rokonszenv és segélykészség ébrentartására dicséretes buzgóságot fejtett ki a magyar-osztrák monarchiának egész külügyi képviselete; de hogy diplomatáink ezen általános buzgóságának elismerése után még különös és legmelegebb köszönetet érdemel azon rendkívüli erély és fáradhatatlan emberszetet, melylyel monarchiánk két nagykövete tüntette ki magát, mindenekfelett: gróf Károlyi Alajos Londonban, s gróf Beust Párisban. Hogy mennyire szívükön hordozták a részvétadományok megindulásának és tartósságának szent ügyét, arra nem kell most adatokat idézni, mert hiszen hirdette cselekvésük folytonosságát, buzdító tevékenységük lankadatlan voltát és tapintatos nyilatkozataik megnyerő hatását az európai egész sajtó. S hogy a segélyezés ügye oly nagyszerű mérveket öltött és oly bámulatos sikerre vezetett, abban bizonyára igen nagy érdeme van Angliában gróf Károlyi Alajosnak s Francziaországban gróf Beustnak, épen azon befolyásnál fogva, melyet illető állomásuk helyén, az irányadó köröknél maguknak egyéniségeik megkedveltetése által biztosítani tudtak. A magyarok iránti rokonszenv nem az ő művök, mert az megvolt előttük is és nyilvánult volna nélkülök is, de hogy az a létezett rokonszenv oly kimagasló tényekben nyilvánuljon, mint a minek az adakozások valódi versenyzésében nyertek angol és franczia kifejezést: erre bizony olyan derék közreműködés kellett nagyköveteink részéről, mint a milyennel gróf Károlyi és gróf Beust tették magukat méltókká Szeged és nemzetünk hálás érzelmeire. És ha ezen hálás érzelmek nem hallgatandók el gróf Károlyi irányában sem, a ki magyar ember és igy velünk érez már fajánál fogva is, még kevésbé volna helyén, sőt épenségesen illetlen is volna nem fejezni ki elismerést gróf Beust irányában, a ki nem magyar ember és mégis úgy viselte magát párisi hatáskörében, mint fajunk egyik legjobb barátja. És vegyük most az elmondottakhoz am a másik tényt, miszerint a franczia adakozásoknak több tekintetben nevezetes (s máskor tán általam is részletezendő) folyamáról, főleg pedig azon óriási ünnepélyről, mely múlt szombaton ragyogtató Páris nemeslelkűségét hazánk iránt: minden érkező hír egy új örömhang volt a nemes és emelkedett szellemű indulatok harmóniájában, melyet nem zavart meg egyetlen rikácsoló szó sem. Itt volt egy szóval, azon ritka eset, midőn nem tolakodik egy nemzet jó napjának, tiszta örömének, egész háládatosságának ihlettségébe semmiféle boszantó szándék és idétlen értesítés. Hanem hát Pázmándy Dini úr nem azért ment Párisba, hogy ott ne importánskodjék, haza pedig valami lármás ötletet ne indítson, mely persze, a „ Pesti Napló“ terén meg is találja zakatoló helyét azonnal. Pázmándy Dini úr, ugyanis, a következő hírrel „állított be:“ Pár fekete folt azonban a párisi ünnepélyen is van. Ezt gróf Beust okozta a zászló kérdéssel. A rendezők az operán a franczia és a magyar nemzeti zászlókat akarták kitűzni, úgyszintén az opera előtti térre. Gróf Benst azonban kisütötte, hogy miután az opera állami intézet, ez azt jelentené, hogy a franczia kormány önállónak ismeri el Magyarországot s követelte az osztrák sárga-fekete zászlók kitűzését is. Ne tessék ezen nevetni, a dolog így esett meg, sőt még diplomatiai interventió is történt ez ügyben. A párisi magyarok s a rendezők a dolog felett eléggé boszankodtak s méltán mondák, hogy e jótékonysági franczia-magyar ünnepélyen mit keres az osztrák zászló, egyáltalában mi köze az ügyhöz a politikának? De a franczia kormány meghagyta az operának a sárgafekete zászló kitűzését s ma két ily zászló is ki van tűzve a magyar és a franczia mellett. A nagy lépcsőház azonban csak magyar nemzeti színekkel van diszitve, — csodálatos, hogy gróf Beust az ellen is fel nem szólal . . . Bezzeg nincs kifogása, ha osztrák városról lenne a szó, s csak osztrák zászlók lobognának az operáról . . . Ilyenek az osztrák-magyar diplomaták, még ha gr. Beustnak is hívják őket! A fennebb mondottakból kitűnik, hogy mit kell tartani Pázmándy Dini úr éretlen és sületlen elmélkedéséről. Nem is vesztegetek rá több szót. Csak azt jegyzem meg, hogy az a gróf Beust egyenlőn képviseli Párisban a magyar király és az osztrák császár monarchiájának külügyeit, mint nagykövet. Neki tehát kötelessége egyenlő becsülésben részesíteni monarchiánk mindkét államának nevét és lobogóját. És én nem is hiszem, hogy a franczia rendezőség mellőzni akarta volna az osztrák zászló kitűzését. Azok a francziák sokkal műveltebb emberek és főleg sokkal politikusabb fők, semhogy megsérteni akarnák monarchiánk egyik államát a másik állama iránti rokonszenvük nyilvánításának módozata által. S Pázmándy Dini úr nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy a józaneszű magyar emberek közt lehet olyan patrióta is, aki ama zászló históriája miatt — még ha igaz volna is — szidná a németet. Beust grófnak van egy régi nagy bűne hazánk irányában, de azóta sokkal jobb magyarnak mutatta magát, mint Pázmándy Dénes úr, akinek üdvös működéséről akár Szeged akár más magyar föld javára, én részemről nem hallottam soha senkitől semmi hírt.