Ellenőr, 1880. április (12. évfolyam, 152-203. szám)
1880-04-22 / 188. szám
Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 „ Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) Szerkesztési Iroda : Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, csütörtök, április 22. 1880. 188. szám. Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Daube (. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó mindenslxtétülési XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára reggelt és esti lap együtt : Egy évre .... 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Két hóra ... 3 „ 60 „ Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért 1 Irt jár évnegyedenként. Táviratok. Taks égése. nem szabad rossz néven venni a csehek ezen követeléseit sem. Szóló pártolja a prágai egyetem utlaquistikus berendezését. Dunajevsky fejtegeti, hogy a krakkói egyetem taneszközök hiányában s a takarékossági módszer következtében a kitűzött czélt kitűnő erővel sem érheti el. Szóló a nyelvkérdésben az egyenjogúsítás elvének hódol s nem tart attól, hogy a német nyelv, mely önkéntesen forgalmi nyelvek ismertetett el, rövidséget fog szenvedni. J i re czek előadó zárszava után a 9. czikket s az 1—8 paragrafusokat elfogadták. Lemberg, April 21. A galicziai jelzálogbank mai közgyűlésében fölolvasott üzleti jelentés szerint 26,818.500 frtra rugó záloglevél s 2,903.750 frtnyi pénztári jegy van forgalomban. A tiszta nyereség 486.253 frt. A krakkói sorsjegyek legnagyobb részén túladott a bank. Az egész osztalék 26 frt részvényenként , ebből a felülosztalék 16 frtra rúg, melyet július 1-jén űzetnek ki. Bécs, ápr. 21. A közoktatási miniszter a képviselőházban ma tartott beszédének végén meleg elismeréssel emlékezett meg az osztrák tisztviselőkről, akik az ingadozó s bizonytalan viszonyok közepette szilárdul megőrizték az állami eszmét és minden kormánynak hiven átszolgáltatják, mely ezen állami eszmét szolgálja. Belgrád, ápr. 21. (Eredeti távirat.) Az Ausztria-Magyarországgal kötött vasúti szerződés szentesítése végett május hó első napjaiban fogják összehívni a szkupstinát. Minthogy Alimpics beteg, valószínűleg Maries fogja védelmezni a szkupstinában a vasúti szerződést. Pétervár, ápr. 21. Az orvosok mai jelentése szerint Gorcsakov álma nyugtalan és elégtelen volt, ami nem gyakorolt kedvező hatást erejének visszanyerésére. Ennek következtében a vérkeringés akadozása és nagy főfájás állott be. Az egészségi állapot különben változatlan. Duna-Földvár, (Saját levelezőnktől föladatott délután 5 óra 20 perczkor, érkezett 5 óra 30 perczkor.) Paksról jelentik, hogy a város fele része lángokban áll. Paks, (Saját tudósítónktól, föladatott délután 4 órakor, érkezett 5 óra 10 perczkor.) Városunkat iszonyú csapás érte ma. A déli órában harangok kongása tűzvész kitörését jelezte, mely csakhamar rendkívüli arányokat öltött. A tűz az alsó város egyik szűk utczájában támadt, melyben nagyrészt nádfedelű házacskák állnak szorosan egymás mellett. Alig néhány perc, s egész tűzsor jelezte a pusztító elem tova terjedését. Mentésre gondolni se lehetett. A tűz megfoghatatlan gyorsasággal terjedt, egyik ház a másik után borult lángba , az emberek a kétségbeesés erejével küzdöttek, mind hiába. A tűz utat talált egészen a nagy utczáig s ennek házait kezdte pusztítani. Csakhamar az egész város talpon volt; viz azonban nem volt oly nagy mennyiségben, hogy a lángokat elfojtani lehetett volna. A nádfedelű házak lakásra dőltek össze s egymás hátán épülve, kölcsönösen táplálták egymáson a vészes elemet. A szerencsétlenség annál sajnálatra méltóbb, mert a sújtott városrészben nagyrészt szegény emberek, munkások, kisiparosok és kiskereskedők laknak, kiknek mindenük odaégett. E perczben már egész utczasorok égnek, a városban iszonyú füst, még nagyobb zavar. Paks. (Saját tudósítónktól, föladatott 6 órakor, megérkezett 8 óra 15 perc este.) A veszély szünefélben van, s ha váratlan eset nem merül föl, városunk megmentednek tekinthető. De borzasztó áron. A kár nagyságát most megbecsülni lehetetlen, annyi bizonyos, hogy 150 -200 ház teljesen a lángok martaléka lett. Az összeomlott tetőzetek a szerencsétlen károsultak vagyonának legnagyobb részét eltemették. A nyomor leírhatatlan- Vannak, kik mindenüket elvesztették s ma földönfutó koldusok. Az épületeknek csak kis része volt biztosítva. Bécs, ápr. 21. A képviselőház folytatja a költségvetés tárgyalását. A „főiskolák“ czikkénél a közoktatási miniszter kijelenti, hogy őt a ház egyik oldaláról sem fogják megcáfolni, ha azt állítja, hogy a tanodai törvények végrehajtása alkalmával sok hiány mutatkozott. Az ausztriai iskolák érdekében rendkívül sok történt, annyi mint más államban , mindazáltal az iskolák fejlődésének állapota s haladása nem áll helyes arányban a költségekkel. A miniszter több szembetűnő hiány felsorolása után hangsúlyozza, hogy vegyes lakossággal bíró tartományokban más hazai nyelven is lehetséges az oktatás. A népnek a legkönnyebb módon, vagyis, amennyire lehetséges, anyanyelvén kell tanulnia. Előadja a miniszter, hogy már tavaly szelídítették az iskolai mulasztásra rótt szigorú büntetéseket, iskolákat rendeztek be és építettek; fejtegeti a vallásoserkölcsi nevelés értékét; az iskolai törvények gondoskodtak ugyan ezen nevelésről, de nem mindenütt alkalmazták ezeket a törvényeket. E jelenség azonban nem csökkenti azon törvények értékét. A miniszter helytelennek találja, hogy e népiskolák egyik osztályából a másikba való átlépéskor a vallástanból nyert osztályozás nem bír értékkel, hogy némely tartományban a főreáliskolákban nincs vallási oktatás, s hogy közönyösnek tartják, váljon más vallásfelekezethez tartozik-e a tanító, mint a tanulók. Tekintettel ezen hiányokra, a kormány értékesíteni fogja tapasztalatait, s ami törvény, azt törvény útján fogja megváltoztatni, ami közigazgatási ügy, azt közigazgatási úton. Ausztriában minden nemzetiség egyenlő joggal, egyenlő előnynyel bír. Ezen az utón s egészen tárgyilagos megítélés mellett a közoktatási törvényhozás kérdéseiben nem tévedhet a kormány. A kormány figyelmesen s alaposan tanulmányozta az előadott resolutiókat és igyekezni fog, hogy ezen tanulmányt gyakorlatilag is értékesítse. Személyi ügyekben hihetőleg egy párt sem fog követelni engedményeket. Wurmbrand kijelenti, hogy a prágai egyetemre vonatkozó resolutio el nem fogadható. Conkrét indítványokat, melyek a cseh nemzetiség jogosult igényeit tartalmazzák, mindenkor támogatni fog az alkotmányhű párt. Tiltscher pártolja a resolutiót s azt mondja, hogy az, amit ma a cseh képviselők követelnek, már a prágai egyetem megalapítójának is szeme előtt lebegett. A jelenlegi állapot s az igazságtalan bánásmód, melyben ez intelligens s iparkodó nemzet részesül, tovább nem tarthat. Az alapító szándékait teljesíteni kell ! S u es s Ede a főiskolák fejlődéséről s azon szerepről szól, melyet a német nyelv játszott. Szóló óva int, hogy Prágából a német szellem ősi talajáról ne távolítsák el az élet kellékeit s kijelenti, hogy a resolutiót el nem fogadja. Tonner utal arra, hogy minden nemzetnek elő kell mozdítania szellemi fejlődését, azért hogy papi vagy szerzetesi pályára szánták magukat. Fölszenteltetésüket azonban bejelenteni tartoznak. Azok, akik nem lesznek lelkészekké vagy szerzetesekké, utólagosan köteleztetnek a tényleges szolgálatra, és csakis az egyévi önkéntességre formálhatnak jogot. A népiskolák, a polgári iskolák és a tanítóképző intézetek tanítójelöltjei és tanítói, úgyszintén azok, akik örökösödés útján jutottak mezei gazdasághoz, abban maguk gazdálkodnak és e gazdaság jövedelme öttagú család eltartására elégséges, de nem nagyobb ezen jövedelem négyszeresénél, a reájuk nézve legalkalmasabb időben nyolc hét alatt kiképeztetnek és szabadságra bocsáttatnak. Az itt elősorolt tanítóképző intézetek növendékeit azon kedvezményben részesíti az új törvény, hogy a tanítók sorában mutatkozó vagy beállható hiány ideje alatt a két utolsó évet hallgatók tanulmányaik befejeztéig szabadságra bocsáttatnak, de mozgósítás esetében behivatnak. Az ujonczozásra három korosztály állíttatik ki és csak kivételesen a negyedik korosztály, de az ezen korosztályból való sorozás azonnal berekesztendő, mihelyt a megállapított illeték kitölt; sőt a negyedik korosztály nem is vonható sorozás alá, ha a három első osztály födözi az újonczilletéket. Budapest április 21. Az új védtörvény, mint értesülünk, meghagyja a szolgálati kötelezettség eddigi tartamát. E kötelezettség három évig tart az álló hadsereg sorhadi állományában és hét évig a tartalékában; a haditengerészet sorhadi állományában négy évig, tartalékában pedig öt évig ; a póttartalékban tíz évet tölt minden abba besorozott; a honvédségben a közvetlenül besorozottak tizenkét évig kötelesek szolgálni, azok pedig, akik az álló hadseregben vagy a póttartalékban tíz évet töltöttek, két évig. A szolgálati kötelezettség eddigi tartama nem volt megrövidíthető. Európában ugyanis minden államban legalább is oly sokáig, sőt tovább is tart a szolgálati kötelezettség mint nálunk. Ezzel kétség nélkül tartozott a kormány honvédségünk és hadseregünk harczképességének. E szabály azonban nálunk majdnem általános kivételt szenved, mert például a sorhadi szolgálatból kivétel nélkül még három év előtt, vagyis kiképeztetése után hazabocsátják a legénységet. Azt hiszszük, hogy ezt az védtörvény indokolásában is hangsúlyozni fogja a magyar kormány és hogy a közös hadügyminiszter is el fog követni mindent, hogy könnyítsen a hadkötelesek és az ország terhén. Az egyévi önkéntesség életrevalónak bizonyult. Az új védtörvény nemcsak megtartja ezt az intézményt, sőt szélesebb alapra fekteti. Azonban a tapasztalatokból okulván a kormány, némi javítás alá is veti ezt az intézményt. Eddig az egyévi önkéntes hét évvel későbbre halaszthatta a tényleges szolgálat megkezdését, szolgálati idejét azonban mégis a felavatástól kezdve számították. Eddig megtörténhetett tehát, hogy a mozgósítás egészen kiképezetlennek találta az egyévi önkéntest. Az új védtörvény megváltoztatja a szolgálati idő számítását, hogy ösztönt adjon a tényleges szolgálat megkezdésének siettetésére. A hadköteles korba léptük előtt fölavatott egyévi önkéntesek szolgálati ideje, abban az esetben, ha a tényleges szolgálatot akár önkéntesen, akár mozgósítás alkalmával tett behivatásuk következtében, legalább azon évben kezdik meg, amelyben a hadköteles korba lépnek, besoroztatásuk évének október 1-jétől, különben pedig azon év október elsejétől fogva számíttatik, amelyben életkoruk 20. évét betöltik. Egy évi önkéntesek lehetnek, akik főgymnáziumot vagy főreáliskolát végeztek. Az új törvény ezenkívül följogosítja a honvédelmi minisztert, hogy az illető szakminiszterrel együtt megállapítsa, hogy mely szakiskolák képesítenek az egyévi önkéntességre, és hogy utasítást készítsen a vegyes fölvételi bizottság részére. Az ily szakiskoláknak azonban csak azon növendékei részesülnek ebben a kedvezményben, akik legalább az algymnáziumot, alreáliskolát vagy a polgári iskola négy alsóbb osztályát bevégezték. Az egyévi önkéntesjelölt megtartja e kedvezményre való jogát akkor is, ha esetleg testi fogyatkozása miatt utasíttatik el kérelmével és később sorozás alá kerül, de az újoncz-állítás előtt köteles az illetékes polgári hatóság előtt érvényesíteni ezen igényét. Azon egyévi önkéntesek, akik a sorozás alkalmával, sorsszámuk szerint, a póttartalékba jutnak, a közös hadseregben szolgálják le az egy évet. A hadköteles korban álló azon tanulók, akik a főgymnasiumnak, főreáliskolának vagy valamely egyenrangú és legalább három éves tanfolyammal bíró szakiskolának két utolsó osztályába, vagy az ily egyenrangú és két évfolyamú szakiskolának legfelsőbb osztályába járnak, szintén részesíthetők ezen kedvezményben, de csak azon feltétel alatt, hogy a végleges határozat tanulmányuk befejeztéig függőben marad. Esetleg ezek is teljesíthetik a honvédségben a tényleges szolgálatot. Az egyévi önkénytesek, ha tiszti képesítést nyernek, mozgósítás esetében a szükséghez és a közös hadügyminiszter elhatározásához képest, a hadseregben vagy a honvédségben alkalmaztatnak. A régi törvénynek a papjelöltekről szóló paragrafusai annyiban szenvednek változást, hogy a gymnázium két felső osztályából besorozottak is szabadságra bocsáttatnak, ha kinyilatkoztatják, E o Vás. Nem tartozom azok közé, akik a költségvetés feletti viták hosszadalmassága miatt elvesztik türelmüket. Mert nincs ország, amelyre nézve legfontosabbnak ne volna tekintendő a bevételeit és kiadásait illető kérdés. Ennek helyes megoldásától függ ugyanis mindazon többi „kérdéseknek“ élvezetes megfejtése, amelyekhez sok ékes és éktelen szó férhet, sőt fér is, az állami háztartás hogylétének legkisebb méltánylása nélkül. Nem , én nem panaszkodom azért, hogy a követelés és tartozás körül (noha egyre megy ki helyzetünkben mindkettő) hetekig tart a szónoklat. Akik értenek a dolognak egyik vagy másik részéhez és nézeteik nyilvánítása által a közérdek előmozdítására vélnek működni, jól teszik, ha nem hallgatnak. Igaz ugyan, hogy más mivelt nemzetek (még ha — előhaladtságuk folytán — az idővel gazdálkodni nem tartoznának is annyira, mint elmaradt társaik) többnyire kinőttek az „általános viták“ parlamenti fogzásának alkotmányos gyerekeskedéseiből, sőt túl vannak már azon kamaszkoron is, melyben egy csinos frázis előpenderítésénél az illető nagy hazafinak csak akkor lehet teljesebb gyönyörűsége, midőn pelyhedző bajuszának zsenge szálait kipödörten sétáltatja. Hiszen — kérem — az a tegnapelőtt még kreuzfidel kényuralmi Ausztria is ott van már a constitutionális érettségben, hogy a bécsi „urakháza“ (ámbár kormányellenes) mellőzendőnek ítéli a budget feletti általános beszélgetést, és egyenesen a részletekbe — in médiás rés — akar hatolni, minden előleges teketória nélkül. Én azonban megmaradok ezen külföldi tapasztalások daczára is azon kedélyes nézetem mellett, miszerint az évezredes alkotmányosság árpádi fajánál nem kell fennakadni azon, hogy ékesszólásának ősi sujtásaiból és sallangjaiból nem bír kibontakozni. Legfelebb is reménylenünk kell, hogy ez a másutt elévült szokás nem egyértelmű nálunk a második fiaskodással. Ami engem elszomorít, az a tény, miszerint a mi parlamentünkben szörnyű számot tesznek a mindenhez értők. Merem állítani, hogy nincs ország ahol annyi universális lángész volna, mint amenynyit hazánk törvényhozó testülete producál minden vita alkalmával. Az embernek fáj a szíve, ha meggondolja, hogy ezek a zsenik nem vihetik semmire, mert hát nagyon tömegesen versenyeznek a mindentudóság babérjáért. Bármennyire bámuljuk is Orbán Balázst, mégsem hunyhatunk szemet a folytonos látmány előtt, miszerint Csanády Sándor túltesz rajta is minden kérdés megvilágításánál. Midőn ennyi „megváltónk“ hallatja üdvözítő igéit akárminő tárgy kerüljön is napirendre, a közönséges eszű embernek nem lehet rossz néven venni, ha hitével nem hamarkodja el a dolgot ; mert hát a jövendő boldogság kérdése nem tréfa. — Tán mondanom se kellene, hogy a fenebbi eszméket nem azon beszédek sugallották, melyek az igazságügyi költségvetés felett tartottak. Ezekről elismerem én is, hogy helyén voltak és szakképzettségről tanúskodnak. De ki áll jót róla, hogy nem lépnek fel itt is, a szinfalrángató zsenik? Sőt az igazat megvallva, nem látom át, hogy azon értelmes szakférfiak is, mint amilyenek eddig szólottak, miért ne mondhatták volna el nézeteiket a részletes tárgyalásnál. Hát nem vették még észre, hogy az értelmetlenek és szinfalrángatók soha sem állhatják meg a szót utánunk? Ezek a szájaskodók néha tán némák is maradnának, ha előbb okos beszédet nem hallanának. Mihelyt jól szólott valaki — s tán épen nagy tetszés közt is — azonnal félreértik és elkezdenek nyelvelni bután. Ajánlom ez észrevételt a komoly politikusok figyelmébe, akiknek — bármely párthoz tartozzanak is — nem lehet czéljuk az időfecsérlés hetvenkedőinek bátorítása. Ideje, hogy a budgetvita véget érjen , mert sok fontos dolog vár még gyors elintézésre a parlament részéről, mely június közepén tal tán még sem szeretne ülésezni. Mit ér az a büntető törvénykönyv, bármily elismeréssel nyilatkozott is iránta a német, olasz és franczia szakirodalom, ha nincs még életbe léptetve ? Ezt kell tehát foganatosítani rögtön, további késedelem nélkül, mihelyt túl leszünk a budgetvitán. Aztán ott van az erdélyi birtokrendezés ügye és ott vannak a vidéki (vicinális) és a nagy vasúti tervek iránti javaslatok. És már április vége felé járunk. Tessék elhinni, hogy a takarékossági politikát igen üdvös eredménynyel lehetne olykor kiterjeszteni némely „nagy“ beszédek meggazdálkodására is, kivált a zseniknél. A képviselőház közoktatási bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében, melyen a kormány részéről Szász Károly min. tanácsos s a tagok közül Molnár Aladár, Miehi Jakab, Szeberényi Gusztáv, Hegedűs László, Degré Alajos, Zsilinszky Mihály, Baross Gábor és Antal voltak jelen, megállapíttatott a bizottság munkarendje, mely szerint a jövő hétfőn tartandó ülésen fölvétetik, elsősorban, mint: sürgős tárgy a gymnasiumok és reáliskolák oktatásáról szólójavaslat, ennek befejeztével következik a műemlékek fentartásáról szólójavaslat tárgyalása. (D. É.) A következő sorok közzétételére kérettünk fel: A „Magyarország“ ma reggeli számában ezt írja: „Emmer Kornél a szabadelvű párt — s ez időszerint még a Tisza-kormány pártjának — egyik kiváló képzettségű tagja , mai beszédében, melyet a képviselőházban a szóbeliség mellett tartott, hivatkozott a „Havi szemlében“ Justus tanulmányára „Reformpolitikánkról“, s úgy hivatkozott arra, mint amely olvasandó, méltánylandó és követendő. Miután van okunk föltenni a kormánypárti képviselők nagy részéről, hogy e tanulmányt nem olvasták, sőt Emmer hivatkozása után is bajosan fogják elolvasni, ime könnyítünk rajtuk, s ide írunk ízelítőül egy helyet Justus tanulmányából, illustrálásául annak, hogy mily veszedelmes olvasmány az a kormánypártra nézve, melynek studirozását Emmer Kornél oly élénken ajánlja. Justus a tanulmány VIII-dik részét így kezdi: „Magyarországnak, alkotmánya visszaszerzése óta legsötétebb korszaka az, melyet Tisza Kálmán kormányzatának második fele képez. Tény, hogy minden téren hanyatlás állt be. Az elszegényedés óriás mérveket ölt, és így tovább. Valóban, a kormánypártnak jobb olvasmány ennél nem ajánlható. * A „Magyarország“ megszokott mindenről, ami pártjával, vagy pártjának politikájával kapcsolatban van, csak magasztalólag és minden bírálat nélkül szólni, és azért megzavarta, hogy egy tárgyilagos tanulmányt olvasott, ha ugyan a Justus-tanulmányokat csakugyan olvasta, ami iránt alapos kételyünk van, mert az említett tanulmánynak csak egy, tán véletlenül szemébe akadt mondatát kapta ki, minden összefüggés nélkül a további fejtegetésekkel. A Justus-féle tanulmányok a pártpolitika nyűgeit levetve bírálják reformtörekvéseinket, s kormányaink politikáját, megtámadva a kormánypártokat épúgy, mint volt és jelenlegi ellenzékünket. S a „Magyarország“ mégis úgy tünteti fel, mintha azok Tisza Kálmán és kormányzata ellen irányulnának, s Emmer Kornél úr ellenzéki czikkeket ajánlana a kormánypárti képviselők figyelmébe. Ez insinuációval szemben elég volna hivatkoznunk arra, hogy mindazok, akik a J u s tu s-féle tanulmányt olvasták, s a pártpolitikán kívül egyébbel is szoktak foglalkozni, e tanulmányt nem tartják sem ellenzékinek, sem kormánypártinak, hanem viszonyaink tárgyilagos megvilágításának. Sőt a Justus-tanulmány határozottan védelmezi Tisza Kálmánt a keleti politika, az osztrák-magyar kiegyezés, a corruptio stb. czímén szórt vádak ellen. S valóban sajnálatos is lenne, ha a sajtóban nem emelkednének más, mint csak oly hangok, melyek, a pártpolitikához képest, a kormányt vagy magasztalják, vagy kíméletlenül üldözik, különösen oly kérdésekben, mint a reformkérdések, melyeknek, legalább részben, semleges területet kellene képezniük. Egyébiránt a Justus-tanulmányt a „Magyarország“ aligha fogja az ellenzék számára konfiskálni, ha kijelentjük, hogy az egy határozottan kormánypárti író tollából származik. Budapest, április 21. Igazságügyi vitáink többnyire laposak, bőbeszédűek szoktak lenni. Az eszmék, elvek harcza ritkán szokott eszményi tisztaságában fellépni. A pártpolitika ezt a területet is meghódította Magyarországon, azon pártpolitika, mely betör nálunk minden, bármily semleges térre. Azon pártpolitika, mely leheletével nálunk megfertőzteti még az igazság istenasszonyának templomát is. Évek óta azonban alig volt annak nevezhető igazságügyi vita a parlamentben. Nálunk vagy közöny, vagy túlságos hév mutatkozik minden téren. A tegnap megindult vita némi tekintetben kivételt képez. A parlament behatóbban tárgyalja az igazságügyi kérdéseket, anélkül, hogy egy-két momentumtól eltekintve a harc kíméletlenné, a kedélyek türelmetlenekké lennének. A tegnapi vita egyetlen pont, a szóbeliség kérdése körül forgott. Ma szélesebb terjedelmet öltött, több igazságügyi kérdést ölelt fel, s egy-két beszéd által intensivitásában is növekedett. Az igazságügyi administrate, az ügyvédi kar bajai, a bűnvádi eljárás, egyéni szabadság, fegyelmi eljárás, codificatio stb. kérdések is szóba kerültek. De azért a szóbeliség kérdése praedominált ma is. Ez képezte a sarkpontot, melyen a mai vita megfordult. Ma már mindenki meggyőződhetik, hogy a szóbeliség reformjára elő van készítve a közszellem, hogy e reform elől többé nem lehet kitérni s hogy most már elérkezett e reform előmunkálatainak ideje. S hogy a kormány nem is akarja soká halasztani ezt a reformot, hanem a közeli jövőben megvalósítja azt. Pauler igazságügyminiszter mai beszéde után nem lehet kétséges. Ő ugyanis magáévá tette Emmer Kornél határozati javaslatát. Ez a kijelentés nem mulasztandja el jótékony hatását gyakorolni az összes jogászok, sőt az ország közvéleményére. Tudjuk, hogy évek múlnak el, míg ez a reform megvalósítható lesz. Helyesen mondta Apáthy István, hogyha ma megbíznának valakit egy a szóbeliségen alapuló perrendtartás készítésével , éveket kellene csak e nagy horderejű reform kérdés tanulmányozásával töltenie. De az elv ki van mondva, elfogadja azt a parlamenti többség. Innéttől tehát igazságügyi reformjainkban lesz összekötő kapocs. Reformmozgalmaink kuszáti útjai egységes czél felé fognak törekedni. A szóbeliség lesz az irányjelző. A szóbeliség eszménye fogja fényét reflectálni arra a caosra, mely 1867-től majd egy évtizedig felgyülemlett és összetömörült igazságügyünk területén. De térjünk vissza a mai vitához. A szónokok sorát Dárday Sándor nyitotta meg, figyelemmel hallgatott, az igazságügynek több kérdését felölelő beszéddel. Dárday Sándor bírált és védett. A kormánypárti képviselők utánzásra méltó példát mutatnak az ellenzéknek, miként kell tárgyilagosan, a pártszenvedélytől meg nem vesztegetve szólni igazságügyi kérdésekhez, melyek nem lehetnek a pártpolitika kérdései. Volna csak a jelenlegi ellenzék kormányon, majd más hangokat hallanánk a kormánypártról. A hibákat és hiányokat pedigészrevenni és megjavítani, nemcsak az ellenzék, hanem — és főleg — a kormány és pártjának dolga. Figyelemre méltó azon utalás, melyet Dárday az angol rendőrségre vonatkozólag tett. Mi azonban különösen azon angol rendőrségre szeretnők felhívni a figyelmet, mely 1877. óta, az igazságügyi rendőrségnek határozottabb elkülönítése óta működik. Dárday sürgette a kir. táblák decentralisatióját, s ezt lehetőnek tartja a bűnvádi eljárás életbe léptetése előtt is. Beszédének nagy részében az ügyvédi kar bajaival és e bajok orvoslásának módjával foglalkozott. Mi a napokban mondtuk el e kérdésben véleményünket, kifejtve, hogy törvényhozási uton e tekintetben kevesebbet lehet tenni, mint társadalmilag. De azért helyeseljük és üdvözöljük azon határozati javaslatot, melyet Dárday benyújtott. Az 1874: 34. t. sz. reformra szorul. Pauler igazságügyminiszter meg is ígérte e reformnak, a kellő korlátok közt és az igazságszolgáltatás érdekeihez képest leendő megvalósítását. Chorin Ferencz beszéde igazságügyi bajaink nagy részben túlzott feltárását képezte. Hogy az egyéni szabadságnak, házjognak, levelezési titoknak nincs kellő garantija, igaz, s mi ezek nevében előbb panaszkodtunk Chorin Ferencznél. Csakhogy ő elfeledte hozzátenni, miszerint e garantiák nem a Tisza-kormány idejében vesztek el, s hogy épen Tisza Kálmán kormánya fogja azokat, a bűnvádi eljárásban, felállítani. Chorin után Apáthy István szólalt fel. Beszéde egyikét képezte a jelenleg folyó igazságügyi vita legmagasabbra kiemelkedő pontjainak. A ház nagy figyelemmel és élénk tetszésnyilatkozatokkal kísérte ezt a tartalmas és igazságügyünk egész területét megvilágító beszédet. Apáthy nagyrészt a kormány és különösen Pauler igazságügyminiszter ellen felhozott vádakkal foglalkozott. Tág, alapos ismereteinek fegyverével, s különösen a való tények felderítése által tönkre verte a vádakat. Utalt azon codificationális munkákra, melyek részint Pauer kezdeményezése folytán, részint Pauler közreműködése mellett jöttek létre. Védte az annyi oldalról megtámadott bagatell-eljárást, s kellő igazságot szolgáltatott e reformunknak. Tagadta, hogy ez a reform tette volna tönkre az ügyvédi kart, s hogy ez eljárás módosítása által lehetne orvosolni az ügyvédek bajait. Apáthy beszéde nem egy naponként hangoztatott vádnak szegte nyakát, s megbizonyította, hogy igazságügyünk nem oly fekete, mint amily feketére az ellenzék festi. Az általa előidézett hatást nagy mérvben fokozta Pauler Tivadar igazságügyminiszter hosszú, fontos beszéde. Az igazságügyminiszter bevezető szavaiban csak megjegyzésekre és nem szónoklatra készítette elő a házat. S beszéde szónoklattá, egyikévé lett Pauler legjelesebb beszédeinek. A szónoki constructiót bizonyára gátolta az a sok tárgy, melyet Pauler felhalmozott beszédében. Nem egyszer kénytelen volt szétforgácsolni erejét az apró detailok közt, s bevezetni hallgatóságát az igazságügyi administrate és kezelés kicsinyes titkaiba. De ezt kénytelen volt tenni. Az emelt vádak provokálták rá. Panaszkodtak, hogy rossz az igazságügyi administrate, hogy rossz az ügykezelés, hogy a bíróságok túl vannak halmozva, hogy hiányos az ellenőrzés, a kinevezéseknél követett eljárás stb. Pauler mind e panaszra, mind e vádra megfelelt, minden igazságtalanul emelt kifogást megcáfolt. A ház több ízben tetszés nyilatkozatokkal szakította meg nagy érdeklődéssel hallgatott beszédét.