Ellenőr, 1880. május (12. évfolyam, 204-254. szám)
1880-05-04 / 208. szám
tégta», „ Igáé lelk«, társaságnak, — aggódottes!” az eget, s buzgón epekednek egy kis napvilágért. Bizony meg is érdemlik, s kívánunk is nekik derült, nevető verőfényt, aranyos napsugarat, aranyos napokat. De azért holnap megnyitják az ünnepélyt, ha szakadó zápor lesz is. A Károlyipalota nagyszerű helyisége fölötte kényelmes, s elég nagy arra, hogy nagy közönséget befogadjon, s olyan díszes, hogy még a szabad levegő balzsamáról is lemondunk, ha a remekművű oszlopok, márványfolyosókon időzhetünk. Az udvar, mely tulajdonképen beválik díszes salonnak, kis paradicsommá van átvarázsolva. Közepéről virággulák közül négy kandeláber nyúlik föl, a falak mellett kilencz piros-sávos fehér árulátor; a sátrak között déli növények csoportja, melyeket magasra nyílva fölöttük, piros azalea virága koronáz, rózsaszín, fehér árnyalatokban. A csoportozatok a következőleg alakultak meg : Szivar. Majláth Györgyné, Hellhofferné, Horváth k. a. és Majláth Sarolta k. a. Arczképek és papírneműek. Gróf Cziráky Béláné, Földváry Emilia, Waldstein grófné, Rössler k. a. és Zichy Margit k. a. Virágok. Báró Inkey Nándorné, Braunné, br. Inkey Nandine k. a. és br. Inkey Ella k. a. Különfélék. Gróf Zichy Pálné, Mandl Ignáczné, Gyulai Margit k. a. és gr. Zichy Sarolta k. a. Porczellán, üveg. Báró Vécsey Józsefné, gr. Berchtold Richárdné, Takácsi k. a. és Toldalagi k. a. Illatszer. Wrede herczegnő, Erdélyi-Raucher Paula, Eötvös Mariska k. a. és Vértessy k. a. Édességek. Takácsy-Ujlaki Sarolta, gróf Almássy Kálmánné, gróf Almássy Mária k. a. és Vértessy k. a. Játék- és fafaragványok. Tarcsayné, gróf Zichy Nándorné, gróf Erdődy k. a. és gróf Zichy Sarolta k. a. A „Tavasz“ elárusítása a kertben. Pálffy grófné, Cziráky grófné, Pulszky Polixéna k. a., gr. Szápáry Ilona k. a. és Trefort Anna k. a. Tombola a kertben. Báró Bourgoingné, szül. Kinsky grófné, gr. Andrássy Manóné, b. Edelsheim- Gyulayné, Weiszné, szül. Krausz, Csávossy Béláné, b. Atzél Béláné, b. Lipthay Béláné, Rupp Imréné, Lopresti báróné, Balassa Irma k. a., gróf Andrássy Irma k. a., gróf Andrássy Etelka k. a., Nagy Sarolta k. a., Károlyi Mariska k. a. A pénztárnál azon egyleti hölgyek fognak közreműködni, amely egyletek javára az ünnepély rendeztetik. Buffet, Dessewffy Pálma grófné, Blaskovics Miklósné, Jálicsné, Ráth Károlyné, Kármán Lajosné, Herzbergné, báró Sennyei Pálné, Andrássy Leontin grófné, Pázmándy Dénesné, Bisitz Dávidné, gr. Zichy Ilona k. a., gróf Pálffy Fanny és Anna k. a., Ligeti Margit k. a., Bisitz k. a., Bogdán Margit k. a., Harkányi k. a., Reiter k. a., Holländer k. a., Tóth kisasszonyok, Montbach k. a. és Tornyai Schossberger k. a. Az udvarból jobbra nyilik a tombola - terem , 20, 50 kr. és 1 írt tételekkel. Igen érdekes tárgyakat fognak kisorsolni, kedves kis finom apróságokat, melyek mindegyike megéri az a pénzt, mit értek koczkáztatni kell. A tombola sokféle, époly leleményes mint mulatságos módon lesz rendezve s rendkívül nagyszámú tárgyainál fogva nagy jövedelmet igér a rendező hölgyeknek. A buffet a hirlapáruló sátortól jobbra esik s a palotának három szép nagy termét foglalja el. E termek egyikéből kis kertbe vezet egy lejáró, ahol majd szintén lehet mulatozni, ha lesz napsugár. A fenebbi tervben csak az a változtatás történt, hogy a „ Tavasz “-t nem a kertben, de a palota előcsarnokában, egy pompás persaszövetű török sátorban fogják árulni. A kertben szakadatlanul fog katonazene játszani egész estig, akkor czigányok folytatják a muzsikálást. A kert kapujánál nagy árbocz lesz társulat kölcsönözte — az erkélylyel szemben hűsítő italok, fagylalt árulása, jobbról-balról szintén lobogós árboczok, e fölött lesz azután az est beálltával a villanytelep,, mely mint a próba megmutatta, tündéri fényt fog árasztani az egész kertre. Az érdeklődés a közönségben már eddig is olyan nagyfokú, hogy az eredménynyel előre meg lehetnek elégedve a közreműködő hölgyek. Különösen a polgári és kereskedő osztály az, mely rendkívül előzékeny, udvarias és áldozatkész az ünnepély iránt, mit legjobban bizonyítanak a következő adatok: A buffet számára Haggenmacher promontori serfőző annyi sört igért ingyen, amenynyit a nagyérdemű közönség csak elfogyasztani képes. Petheő adott 25 üveg pezsgőt — ezt, valamint a franczia pezsgőt az udvar sátrában árulják, ha eső nem lesz — Kugler egész halom édességet ingyen, a buffet minden hideg, sült és nyers étke csak úgy jött, senki sem tudja honnan, Testory, Kertész, Medetz, ki tudná még elősorolni szerit-számát azon derék kereskedőknek, kik ez ünnepély sikeréért valósággal önfeláldozóan működtek közre. Ma este a rendező hölgyek azt a kellemes hírt kapták, hogy a királyné minden bizonynyal meg fogja látogatni az ünnepélyt, Rudolf trónörökössel együtt ; elképzelhető, hogy minő örömmel, minő lelkesedéssel fogadták e hirt, mely hivatva van az ünnepély sikerét nem várt magas fokig csigázni — s az eredmény mindenesetre tekintélyes összeg lesz. Ami költség volt, az úgyszólván egyesek áldozatkészségén elesett mind. A virágokat Károlyi Gyula gróf kertjéből kapták — a Triesztből érkezett virágok — árukat a nemes Bourgoing báró fedezi, füzérekbe fűzve a sátrakat diszitik, — a buffet minden czikke ajándék, a tombola gyönyörű tárgyai egy krajczárba sem kerültek, s mint olvassuk, eddig már majdnem 3000 belépti jegy kelt el ! Nem lehet kétség benne, ez az ünnepély mindenesetre ritka fényű, s emlékezetes lesz a főváros lakossága előtt. Megemlítjük még e helyütt, hogy az ünnepélyben résztvevő hölgyek úgyszólván kivétel nélkül csatlakozni fognak a budapesti nőegyletek tömeges küldöttségeihez, melyek csütörtökön reggel 6 órakor fogadandják a királynét az osztrák államvaspálya indóházában. * A. „Tavasz“. Folytatjuk mutatványainkat a holnapi ünnepély díszlapjából a „Tavasz“-ból, szedve érdekeset, a pompás lapból, melyben érdekes, kitűnő minden, s gyönyörű kiállítása, a szép képek a sok kitűnő író apró, kedves művei, az egésznek könnyűd, szellemes összeállítása s diszkótése selyem szövetburkolatáért mind külön-külön megérdemlik, hogy megvegye mindenki, reméljük a maga gyönyörűségét szem előtt tartva sem fog sajnálni senki egyegy forintot, eltekintve a nemes jótékony czéltól, amiért a magyar közönség mindenha kész volt áldozni. A lap czíme: „Tavasz. Ünnepi lap az ő felsége Erzsébet királyné védnöksége alatt álló vörös kereszt-egylet és bölcsöde, a gyermekmenhely, a homoeopatikus- és gyermekkórház javára, szerkesztette Pulszky Polyxena, bizományos Rautman Frigyes. Egyetlen szám* ^ A belső oldalon egymagában a következő kis vers áll: „Aurai gond, anyai báj Virraszt a bölcső felett, Redős homlok, mosolygó száj, Az aggódó szeretet , Kire ily nap nem derül, Szánd az árvát, hányörülj !“ Arany János. Néhány találó mondás: „A gyermekarcz nyilt derűje olyan, mint a napsugár.“ „Harcz aczélot jellemez.* „Barátság rostája a veszély. Röpülnek, mint a polyva. Drága szem, ami megmarad.“ „Nem találtam oly sivárnak a sivatagot, mint a fényes terem fényes társaságát, melyben mindenki csak magát szereti.“ Asbóth János.* Hiker a mezőn járok, hol a Pacairta szánt énekelve, minden a mi él összezeng Mintha együtt ünepelne, A pasateraip közbe Felsikit, majd lágyan elhal. Szivem reszket és lelkemben Születik a szerelemdal. Mikor hegyen járok, hol a Felhők és sasok fészkelnek, Csörgő patak mossa lábát Égbe hivó fenyveseknek, Valami von engem ia fel, Lábam fokról-fokra hágdal Tüdőm tágul, én lelkemben Születik a szabadságdal.- Pünkösdre. Szabados János. . .. Szeged viz alatt állt, népe mindent vesztett, — a könyör táplálta, ruházta. És nem volt közte éhező: — a földönfutó az egész országnak volt vendége. Nyilt felhívásokkal kellett kérni az adakozókat, hogy ne küldjenek több élelmiszert Szegedre: elégen túl van már minden. — Eljött a pünkösd ünnepe. Erre a napra, mintha összebeszéltek volna, a szomszédvárosok lakói mind fehér czipót, kalácsot sütöttek a szegedi ínségesek számára — ne múljék el róluk enélkül a sátoros ünnep... Mennyi gyöngédség van ebben az ötletben! A nép gondolta ezt ki magától. Költő nem gondolhatna ki szebbet ! Jókai Mór.* Deák Ferenciről: „Soha se tartsd gratiának, hogy oda kell azt adnod, a mi a tied. E bölcs mondásnak története van, melyet Deák Ferencz így adott elő: „Gyakran csodálatos befolyása van az emberre annak, mit gyermek korában látott vagy hallott. Öt vagy hat esztendős voltam, midőn egyszer édesapám elvitt magával látogatóba Németújvárra az öreg Batthyány Lajos herczeghez. Édesatyám és a herczeg jó czimborák voltak, s a herczeg szerette apámat. Míg az öregek egymással beszélgettek , addig engem a herczeg parancsára egy inas kivezetett a kertbe játszani. A kertésznek volt egy fia, ki velem egykorú volt, s kivel csakhamar megbarátkoztam. A kertész két narancsot adott nekem ajándékba és a kertészfiával és a két narancsosat a parkban igen jól mulattam. Amint ott játszadozunk, egy útkanyarulatnál jön szemközt a herczeg édes apámmal. Atyám meglátja nálam a narancsokat, s ezt kérdi tőlem: — Hol vetted fiam ezt a szép gyümölcsöt? — A kertész bácsi adta. — Jól van fiam, de most jer a kegyelmes herczeghez, kínáld meg a narancsosat, s mond neki tisztességtudással : Kegyelmes herczeg, tegye meg azt a grátiát, fogadja el szerénységemtől ezt a két narancsot. E szavakra én a két narancsot erősen megszorítottam, a kezemet hátra téve azt mondám: Nem adom. Édesapámat meglepte,e permek is dacz, s.th fölemelve kérdé tőlem : — Miért nem adod? Erre újra daczosan feleltem: — Nem adom, mert ez az enyém. Apám újra haragba jött, de őt a herczeg lecsillapitá, s azután a herczeg hozzám jővén, arczomat megsimogatá s e szavakat mondá: — Derék gyerek vagy fiam. A tied az a narancs. Sohase tartsd grátiának, ha oda kell adnod, a mi a tied. E szavakat — úgymond Deák Ferencz — sohase felejtettem el, gyakran eszembe jutottak akkor is, mikor a bécsi kormánynyal alkudoztunk.“ Eötvös Károly.* A bazár látogatóihoz. Ím a vásár : hát mit vsixtik ? Bármit vssatek, dúsak lesztek A jó tettnek szép emlék Szivünknek e legszebb éke, Hála könnye szenvedőknek, Aggastyánnak, csecsemőnek Női részvét szende hája. Szép szem áldó mosolyába : Nő mosolya, emlék gyöngye Szenvedőnek hála könnye Szivből szivbe — oh higyjétek, — Mind örökre, mind tiétek ; Im a vásár, jertek, jertek, Ennyi kincset ritkán nyertek ! Gyulai Pál.* A Könyörület mag az Isten kertjéből. Rejtélyes kelevények hozták a földre, hol nemes szivek televényében megfogamzott. ♦ A kötelesség az embernek az, a mi a léghajónak a gáz. Üres léghajó sülyed. Az okos néz, a bölcs lát. * A formát megteremti a lángelme, a forma a mesterembereket.* Ha igaz, hogy a stil olyan mint az ember — Magyarországon nagyon sok lehet a rossz, ember. Bérezik Árpád.* Női hivatás. Férjhez menj , kenyeret tudj sütni, kiszabni az ünget, Várj, foltozz, ápold a csecsemődet ha van. Plátót meg Shakesperet magyarázod : rajz, zene, ének, Estély, bál, gyűlés : mindez időbe kerül. Egy kis mindenség vagy szinte’ magadba'. S a férfi? E mindenségnek, hadd legyen ő az ura ! Zichy Antal (szerint): Temesvári level- Május 2. Chi va piano, va sano, va lontano. Nem magyar példabeszéd lesz ez, de azért elkel nálunk s okulhat abból a magyar ember is. Nagy czélok felé csakugyan biztosabban lehet lassú lépésben közeledni, s minél göröngyösebb és meredekebb a magas czélokhoz vivő út,a lassúsággal egyértelmű óvatosság annál szükségesebbé válik. . . . íme egy konkrét bizonyíték. Városunkban a germanismusnak éveken át főtámasza, tűzhelye, fészke, melegágya az úgynevezett filharmonikus egylet volt.... Más mint német szó soha sem zengett nagyszámú tagjainak ajkán; más mint német muzsika csak kivételesen került programmjaira. Magyar pedig soha! . . . Csak egyszer tért el némileg ez iránytól s látszott hajolni a jobb, illetőleg nemzetiebbhez, midőn az orsz. dalár-szövetségbe szintén belépett, — de a szegedi nagy dal-versenyen egyese^apîntamnsâg^t^ôsszù^alâsznTnë^zeT^ len tréfálózásaihoz az időt, helyet, tárgyat és embereket, hogy az ily tréfákhoz nem igen értő „temesvári svábok“ az ünnepély után nyomban kiléptek a szövetségből s szakítottak ismét a magyarosodással is. Mint annyi más siker, főispánunk Ormós Zsigmond ur közbecsüléstől koszorutt nevéhez fűződik az is, hogy a régi irány és szellem a közbejött kellemetlen incidens daczára az egylet keblében és működésében rohamosan veszteni kezdi lábai alatt a terrénumot, s a legutóbbi közgyűlésen már nemcsak hogy a főispán urat választák meg védnökké, de midőn minapában határozatba ment, hogy névnapja előestéjén fáklyás serenáddal fogják őt meglepni, egyhangúlag elfogadtatott e szép indítvány méltó toldaléka is — miszerint, az egylet két magyar és csak egy német dallal fogja ez alkalomból hódolatát tolmácsolni . . . Mint lett az ige testté, már táviratilag jeleztem. Nincs mit hozzáadnom, mint gratulálni e névnapi tisztelgéshez az ünnepélyes mozzanat mind a két szereplőjének s nyiltan tolmácsolni óhajomat, váljék köztük minél bensőbbé e frigy, s hogy a magyar állameszme politikai és közigazgatási képviselője köré a temesvári nem-magyar nemzetiségű lakosság szintoly áldozatkészséggel, hazafisággal, őszinteséggel és állhatatossággal csatlakozzék, mint csatlakoztak egykor ugyanez elemek vitéz ősei a magyar állammal és nemzettel mindig közös érdekeiknek s a magyar föld délkeleti határainak oltalmára hadverő hires vezéreink, a Losonczyak, Hunyadyak, Kinizsyek sat. köré. Tegnapi táviratomat szabadjon itt arra nézve is kiegészítnem, amit a megyei tisztikar hódolatáról említettem. Az emlékül adott olajfestmény Blaas egyik nagy hirre kapott alkotásának jól sikerült másolata. Tárgya a velenczei hölgyek elraboltatása dalmát kalózok által —époly hatásos, mint a kivitel; a másolat műbecsét pedig jelentékenyen emeli az a mellékkörülmény is, hogy temesvári származású fiatal hölgy igazolta azzal nem mindennapi hivatását. A színek élénksége, a rajz korrectsége, s hogy a rablók zordon erélyessége, a megriadt, elrémült hölgyek iszonya és védekezése aránylag keveset vesztett e másolaton az eredetinek nagy előnyeit képező drámaiságából és életteréből — valóban szép tehetségre vall. A régészeti társulat az utolsó választmányi ülés határozata szerint júl. 2-án tartja nagygyűlését. Az elnök Ormós Zsigmond főispán s a titkár főt. Pontelly István a napokban Mehádiára rándulnak in face loci szemügyre venni azon hatalmas cseppkő barlangot, mely csak az imént lett fölfedezve s már is veszedelmes vetélytársa —egyelőre persze csak papiron — világhírű gömöri kollegájának, az aggtelekinek. A helybeli természettani társulat pünkösd vasárnap rendez ugyane czélra tömeges kirándulást ; egyik kitűnő tagja, Th emás J. főreáliskolai tanár ugyanekkor fogja „a szakértői fölülvizsgálatot“ megejteni. Nem ártana talán, ha a fővárosból úgy az akadémia mint a természettani társulat szintén delegálna valakit a saját köréből, mert ha csak fele is igaz annak, amit e barlang nagyszerűsége felől rebesgetnek, úgy e váratlan „lelet” szintén kincs, ha nem lehet is a nemzeti múzeumban üreg alá tenni s ingyen mutogatni — „a magas uraságoknak.ztosítandó választók része”, minthogy ha finnell UUU választónak ha együtt van külön kerületet adunk, óhajtanók, hogy a törvényhozás a kerületeknek az általános választások előtt való átvizsgálását szabályozza. Végül pedig nem tartjuk feleslegesnek megjegyezni felszólalásunk alkalmi volta igazolására, miszerint a folyó év végével az egész ország törvényhatóságainak bizottsági tagjai fele számban választás alá jővén, czélszerűen csak úgy a pótolhatók a jelzett hiányok, ha már a választásokra alkalmazhatólag életbe lép a módosítás, mi csakis törvényhozás útján lévén eszközölhető időt igényel. Kiss Lajos, Zilah április 23. A közügyekre való befolyás az arra jogosultak meghatározásából bírálható el. Közéletünk a törvényhatóságban birja talaját s ezen talaj mivelése nélkül közvéleményt, kivált általánosat képzelni sem lehet; a közvélemény pedig egy állam olyan fokmérője, hogy minden polgár csak annyiban bírhat igénynyel érdemei elismerése iránt, amennyiben azon ország, törvényhatóság vagy község közvéleményét, melyben működési köre a körülmények folytán megszabva van, a szép, nemes és azok, kik a közvéleményt képviselni törvényszerűi jogosultak, olyan törvényes alappal is bírjanak, mely az egyenlőség alapján legalább a törvényes bírálatot kiállja. Törvényhatóságaink közvéleménye a bizottság vagy közgyűlés többségének nyilatkozata s ezért szükséges, hogy egy törvényhatóság minden bizottsági tagja egyenlő alapon jusson a joghoz. Értjük: szükséges hogy úgy az értékképviselet mint a választás, ha már mint nézetünk szerint is politikus intézmény et fogadtatott el, egyezzék meg azon közös alapban, mely az 1870. XLII. t. cz.-ben kifejezve nincs s tényleg több törvényhatóságban figyelemre sincs méltatva, t. i. abban, hogy csak képviselőválasztásra jogosult lehessen értékképvi- selő is, ne csak a vagyon, de az állam iránt lerovandó kötelesség — adófizetés — teljesítésétől is tétessék függővé jogának időszerinti gyakorlása. Ezt tartalmazza az 1870. XLII. t. sz. értelme. De annak készítéséhez a választási törvény s képviselő választási jogosultság kellőleg s az újabb alapon meghatározva nem lévén, kellően kifejezve nem lett, ezért szükséges volna a törvényt e tekintetben módosítani. Az 1870. XLII. t. sz. 20. §-a szintén módosítandó, mert annak C. pontja szerint, aki a törvényhatósággal számadási viszonyban van, bizottsági tag nem lehet, már pedig az egyes községek fizetéses közigazgatási elöljárói, a járási tisztviselők sőt a törényhatósági úgynevezett központi tisztviselők is hivatalos állásukból kifolyó olyan viszonyban vannak, mely a mint egyfelől — a törvény szavaival élve — számadásos, — másrészt a felebbvaló iránti köteles engedelmesség elvénél fogva a függetlenséget — akár mint szépíti is valaki — nem hogy k nem zárja, sőt kifejezi, amint ezt mindenütt tapasztalhatjuk, hogy példát hozzunk fel : az alispán le akar valakit tenni egy hivatalba legtöbbnyire atyafiság, korteskedés vagy egyébből mentett indoktól, okkal móddal berendeli a törvényhatósági bzottság falusi biró, körjegyző s hivatalnok tagját s a mai viszonyok közt megvan a többség. Aki sem hiszi, nézze meg az ország bármely választó gyűlését, s meggyőződik, ezért tekintettel még az a körülményre, hogy a bírósági hivatalnokok a brónak alantabb fokban úgyszólván az elnök s ezek utján az igazságügyminiszter feltétlen áthelezési rendelkezése alatt állanak s az úgynevezett „nemzetiségi törekvések“ leginkább alsóbrendü brósági hivalnokokból lett járási stb. hivatalnokok beválasztott bizottsági tagok által támogattatok, s igy ezek úgy felülről mint alulról befolyásolhaók , óhajtanák s czélszerűnek tartanék a törvény oda módosítani, hogy: községi és törvénhatósági közigazgatási hivatalnokok általában, elsőbirósági hivatalnokok pedig kivéve a birói és hasonrang tagokat törvényhatósági bizottsági tagoknak választhatók ne legyenek. Még egyet kivánok megjegyezni, az 1870. XLII. t. cz.-ben nem foglatatik a tekintetben intézkedés, hogy ha a bizottági tagok választására alakított választókerületek választói a 200 számon alul leapadnak, s esetleg 00 számon felül felszaporodnak, mit tegyen a trvényhatóság s közelebbről a kir. belügyminiszer olyan határozatot hozott, hogy e tekintetben törvényhozási intézkedés szükséges, ezen véenényt, mely épen felebbezésünk folytán nyilnitatott, sem akarván a tényleges állapottal szinte eredményre nem vezető vitát kezdeni, elfogaduk, azonban azon pótlással, hogy egyúttal arra is legyen figyelem, miszerint jövőre csak a tervet alakításának szüksége foroghasson fenn, járt figyelemmel arra, hogy a törvényhatóság ábal politikai szempontból jóskál czélszerűbb válsztás főhelyek — központok — alakíthatók, lepdábt 400—800-ig csopor Fővárosi ügyek. — A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság, Kada Mihály alpolgármester elnöklete alatt ma délelőtt 9 órakor ülést tartott. Először is fölolvasták a 6 millió forintos kölcsön tárgyában beérkezett belügyminiszteri helybenhagyó leiratot, melyet a bizottság tudomásul vett s a hitelműveleletek elkészítésére és részletes terv kidolgozására az illető fővárosi hatósági közegeken kívül (alpolgármester, tanácsnok, főszámvevő, ügyész jegyző): Kochmeister Frigyes dr., dr. Busbach Péter, Schweiger Adolf, Fenyvessy Adolf, Fuchs Rezső, Éles Henrik, Házmán Ferencz, Ráth Károly (iparos) , Stern Adolf és Rety Adolf urakból álló bizottságot küldött ki. — A bizottság erre fölhívja a part és javadalmi bizottságot , hogy az összekötő teherpályaudvar kiépítéséhez, az eljárt vegyes bizottság részéről kívánt és szükségesnek jelzett 1300 folyóméter városi part terület átadása és az ide vonatkozó part és földesúri jog átruházása kérdésében véleményes jelentést tegyen. A Krisztinavárosi nyári színkörre vonatkozólag a legutóbbi közgyűlési határozat folytán a nyári idényre beérkezett ajánlatokat, tárgyalás alá véve, a bizottság Szatmáry Károly színigazgató ajánlatát elfogadta s a színkört 300 frt bérnek előleges lefizetési kötelezettség mellett azon hozzáadással adta bérbe 1. évi szeptember hó 15-ig, ha az igazgató a szükségesnek mutatkozó belső tatarozási munkálatokat minden kártérítési igény nélkül sajátjából fedezi. Több tárgy nem lévén az ülés véget ért. A gyári övezetek megállapítása tárgyában működött vegyes bizottság munkálata — melyet annak idején részletesen ismertettünk — a tanács elé került. — Ez elhatározta, hogy mivel a gyári vagon kérdése az építkezési szabályokkal szorosan összefügg, a munkálatot ugyanazon közgyűlés elé viszi, mely az építési rendszabályokat fogja tárgyalni, hogy ezt együttesen amazzal vegye tanácskozás alá s az építési szabályokon, ha úgy tetszik, ennek értelmében tegyen változtatásokat. A vegyes bizottsági operátumnak más része is van ; t. i. az, mely a gyáripar előmozdítása czéljából hatósági kedvezményeket hoz javaslatba, nevezetesen a déli gyári vagonban apróra parcellázott városi telkeknek olcsó fix árfolyamon iparosok tulajdonába bocsátását 10 évi vételár törlesztés mellett, továbbá községi adómentességet s az állami adómentességnek a törvényhozásnál kieszközlését stb. minthogy ezek pénzügyi természetű kérdések, az előterjesztés főrészétől elválasztottak s a tanács ezeket véleményadás végett a pénzügyi bizottságnak adta ki. A Rudasfürdő kiépítését elhatározta ugyan a város, hanem hogy mikép teljesíti, nem tudni. Az a sajátságos körülmény „adta elő” magát, ugyanis az alap keresésénél, hogy folyton nedves, iszapos, gyógyforrásos talajban ásnak s bár már harmadfél ötnyire lehatoltak, még mindig nem találnak száraz réteget. Az a szomszéd telek, amelyet a fürdő mellett nagyobbítás végett megszereztek, dus gyógyvizek kincseit rejti magában. i§2ce1NI#Mi,nefcabiria velkwel.de81.11/A Barna tanácsnok felhívta a Rudasfürdő építésére felügyelő házi bizottmány tagjait, hogy a teendők megbeszélése végett május 3-án este 6 órakor a helyszínen gyűljenek össze. — A kőbányai ur halottként, dr. Apaticzky Sándor letette a tanács előtt a hivatalos esküt. — A városligeti drót-szigetre vivő hidat legközelebb kijavítják és díszesebb állapotba helyezik. — Azon ó budai erülőkre nézve, melyek árverés utján a gyámpénztár birtokába jutottak, a tanács elrendelte, hogy az elöljáróság felbecsülje s önkéntes árverésen egyenkint eladja azokat. HÍREK. Május 3. — — A királyi család Budapesten. Mint hiteles forrásból értesülünk, ő felségeik a király és a királyné f. hó 6-án csütörtökön reggel 7 órakor külön vonaton, Rudolf trónörökös ő fensége pedig 7-én, pénteken reggel 5 óra 57 perckor a rendes bécsi vonaton érkeznek a fővárosba. József főherczeg és családja Pannonhalmán. József főherczeg múlt hó 30-án váltotta be ígéretét, hogy a pannonhalmi apátot meglátogatja. A Kis-Bérről főapáti fogatokon megérkezett legmagasabb vendégeket a főapát az összes szentmártoni rendtagok élén üdvözölte. Midőn a főherczegi család a lépcsőkön felhaladt, a főapát úr a sorfalat képező tudós benézésekre mutatva, igy szólt a főherczegasszonyhoz : „És ezek itt, ezek az én családom.” A főherczegi család magán József főherczegen és Klotild főherczegasszonyon kivül két kis főherczegnőből és két kis főherczegből áll. A családot Pannonhalmára kisérték : Zichy Irén grófnő, Nyáry Albert báró főkamarásmester, Holdházy János apát a gyermekek nevelője és Holdházy Mária úrhölgy. Pannonhalmára ez alkalomból jött: dr. Rómer Flóris és a tihanyi apát. Az ebéd után az egész család a főapát vezetése alatt meglátogatta a távolabb fekvő Boldogasszonykápolnát, hova a főherczegasszony kíséretével újra visszatért és jelenlétével emelte az ép e napon az ég királynéja tiszteletére megnyitott májusi ájtatosságot. Szombaton a főapát 7 órakor tartott sz. miséjén jelen volt az egész főherczegi család. Reggeli után Pannonhalma remek múzeumát méltatta beható figyelemre. Ebéd után 4 négylovas fogaton Tarjánba vitte ki vendégeit a boldog házigazda. Mária Dorottya Amália főherczegnő vasárnapon járult először az úr asztalához. E nap emlékét szép költemény hirdeti, melyet gyönyörű diszkötésben, a Benedek-rend ősi szorgalmát magán hordó rajzokkal ékesítve kapott a főherczegnő. — Kivilágítás. Rudolf trónörököst tudvalevőleg e hó 7-én ünnepélyesen fogadják a fővárosban. Az ünnepélyességekhez — mint halljuk — fényes kivilágítás is járul, melyet Budapest lakossága rendez a trónörökös tiszteletére. — A tudományos egyetem jubileumát május hó 13-án többek közt a tud.akadémia dísztermében ünnepélyes kezüléssel fogják megnyitni. Ezt megelőzőleg az egyetemi templomban 9 órakor ünnepélyes isteni tisztelet tartatik, melynek befejeztével az egyetemi hatóság, tanári testületek és egyetemi polgárok, testületileg vonulnak az akadémia dísztermébe. A közülés tárgyai: 1. Ünnepi beszéd dr. Margó Tivadar egyetemi rectortól. 2. A tudományos egyetem 1780-ban történt újjáalakításának ünnepélye alkalmából Ányos Pál által szerzett dicsének. Elmondja Kálmán Károly III éves hittudományi hallgató. 3. Ünnepi óda, irta és előadja : Szász Károly, vallás és közokt. miniszteri tanácsos és egyetemi m. tanár. 4. A tiszteletbeli és jubiláris tudorok kihirdetése. 5. A pályamunkák rövid bírálatának és a pályanyertesek neveinek kihirdetése. veretett életeknek, valamint az ugyanezen alkalomból megjelent, az egyetem száz éves történetét tárgyszó munka I-fő füzetének, melynek szerzője dr. Pauler Tivadar, m. kir. igazságügyi miniszter, egyetemi tanár. Dr. Greguss Ágost bölcsészetben dékán által. 7. A pályanyerteseknek a jutalmak kiosztása, az egyetem rectora által. 8. Köszönő üdvözlet az egyetemi tanácsnak és alapítóknak a pályadijak kiosztása alkalmából. Elmondja Bodoky Lajos IV. éves joghallgató. 9. Az egyetem rectora által a közülést befejező zárszó. Az ünnepélyt befejezőleg a tudományos egyetem hittankari hallgatóinak dalárdája a Kölcsey hymnust fogja énekelni. Az ünnepélyen a király ő felségét József főherczeg ő fensége fogja képviselni, ki a templomban, az akadémiában és a Hungariában tartandó lakomán is jelen lesz. A templomba és az akadémia termébe, mely 11 óra után elzáratik, jegyek nem adatnak, csupán a karzatra hölgyek részére. A tudományos akadémia első osztálya ma ülést tartott, melyen Szász Károly bemutatta Imre Sándornak „Beregszászi Nagy Pál élete és munkái“ czimű székfoglalóját, utána pedig Zichy Antal jellemezte Széchenyi István grófot, mint szónokot. Mindkét fölolvasás megérdemelt, élénk tetszésben részesült. — Személyi hirek. Korizmics László szembaja már annyira javult, hogy a köztiszteletben részesült férfiú ismét a közügyeknek szentelheti tevékenységét. — Dr. Kovács Zsigmond veszprémi püspök pünkösd vasárnapján székhelyén Veszprémben, május 30-án Pápán, június 6-án Nagy-Kanizsán, junius 13-án pedig Kaposváron fogja a bérmálás szentségét kiszolgáltatni. — Széll Kálmán képviselő ma Rátótra utazott. Amint a „Bud. Corr.“ értesül, az ősz előtt nem fog Budapestre visszatérni, illetve az őszi ülésszak előtt a képviselőház tárgyalásaiban nem fog többé résztvenni. — Mirese János Olaszországban élő hazánkfia, az érdemes történetbúvár — mint halljuk — az utóbbi időben súlyos beteg volt. Most azonban annyira felüdült, hogy működését tovább folytathatja. — Etienne, a „Neue Freie Presse“ volt főszerkesztője emlékszobrát tegnapelőtt leplezték le a hadersdorfi temetőben, ahol a kitűnő publicista hamvai pihennek. A szobrot Tilgner készítette. A bécsi lap jelenlegi szerkesztője dr. Bacher és a „Concordia“ elnöke Nordmann mondtak ez alkalomból beszédeket. — Paulayné-Gvozdanovics Júliát ma délután 3 órakor kisérték az örök nyugalom helyére a Kerepesi úti 23. számú házból. A szobát, melyben a ravatalt fölállították, egészen elbobtá a gyász jele: fekete lepel, míg a terem közepén fölállított koporsóra nagy égő viaszgyertyák vetették gyönge fényüket. Rózsa-, babér- és pálmakoszorúk, melyeket társai, barátjai s tisztelői küldtek az elhunyt művésznőnek, egész halmazban borították el a ravatalt. A küldők között voltak jelesül: a nemzeti színház („Isten veled“ felirattal), melyet Podmaniczky báró tett a koporsóra, a népszínház, az országos sziniképezde növendékei, dr. Bereczky Endre, házi orvosa („Oda lent már nem fáj semmi“), Jókainé, Felekyné („Nem feledünk el“), Lendvayné („Midnyájunk áldása kisérjen“), Márkus Emilia („Kedves jó nénikémnek“), Hegedűs Sándorné, Hetényi család, Blaháné Lujza, Molnáráé, E. Kovács Gyula, Helvey Laura. Kevéssel három után a koporsót az udvarra vitték, hol csakhamar kezdetét vette a temetési szertartás, melyet Kanovics József városi plébános segédlettel végzett. A koporsót az elhunyt gyászoló férje s családja, továbbá a nemzeti színház tagjai, élükön Podmaniczky Frigyes báróval állták körül. Magát az udvart pedig s a ház előtti boulevardot roppant közönség töltötte meg daczára a folyton szakadó esőnek. A szertartás végeztével a nemzeti színház énekkara Vr ovmatvlji truckcrool. A koporsót azután a hatfogatú díszes gyászkocsira helyezték, s a menet, élén a nemzeti színház gyászlobogójával s a színházi zenekar kürtös tagjaival, kik közben-közben gyászindulókat zengtek, a Kerepesi utón, Sándor-utcza s múzeum-utczán át megkerülvén a színházat, a színház előcsarnokánál megállóit. Itt Bercsényi Béla a nemzeti színház tagjai s saját nevében megható szavakban vett búcsút az elhunyttól. Utána Várady Antal szólt. E beszédek után a menet ismét megindult a kerepes-úti temető felé. A koporsót közvetlen a mélyen sújtott férj, Podmaniczky báró s lelöki követték. Utánuk a nemzeti színház tagjai lépdeltek, köztük Festetics gróf, Ribáry József minisztertanácsos. A menethez időközben óriásilag felszaporodott közönség csatlakozott, úgy hogy merre vonult, a közlekedés egészen félbeszakadt. A közönség csak akkor oszlott szét, midőn az utolsó hantok hullottak dübörögve a koporsóra, mely néhai Paulayné hült tetemét takarta. A művésznő emléke még sokáig élni fog közöttünk. — Az 1861-iki országgyűlési beszédek. Mint a „Mag“ egy londoni magánlevélből értesül, Lichtenstein György, ott tartózkodó honfitársunk több angollal arra fogadott, hogy az 1861 évi magyar országgyűlési beszédek között legalább tiz tizenöt európai érdekű lesz, é s kikötötték, hogy ha a fogadást megnyeri, minden ily beszédért ely font sterling fizettetik. Az angolok magok bírálták meg a szónoklatokat, s magok jelöltek ki tizenhét ily beszédet, minek eredménye az lett hogy a 200 irtot meghaladó összegből nagy lakoma volt a magyarok tiszteletére. — Elfogott sikkasztó. Dittinger Ambrus bécsi hivatalszolgát, ki a „Robert et Comp.“ czég kárára 25.000 irtot elsikkasztott s azután megszökött Londonban elfogták. 8 ’ — Rendkívüli eset — írják lapunknak Liptó- Szent-Miklósról — vette fel városunk csendéletét. Egy előkelő családban ebéd közben a házi kisasszony egyszerre csak jajsikoltással eldobja a kanalat és idegrángatásokkal a székbe hanyatlott; ettől a percztől kezdve szavavesztetté lett. A szerencsétlen leány írásban tudatja gondolatait. — Földtani expeditiók. A közgazdasági miniszter már jóváhagyta a földtani intézetnek folyó évre szóló fölvételi tervezetét. A fölvételi osztályok a következőleg alakultak meg. Az I. osztály dr. Hoffmann Károly főgeolog alatt áll Matyasonky Jakab m. k. osztály-geolog és Stürzenbaum József m. kir. segéd-geolog tagokból, kik folytatják Szilágymegyébeni felvételeiket. — A II. osztály, melynek tagjai: Röckh János m. kir. főgeolog és Halavács Gyula m. kir. geologgyakornok, az előző években Szörénymegyében felvett területhez nyugatról közvetlenül csatlakozó területen folytatja felvételeit. — A III. osztály, melynek tagjai: Telegdi Róth Lajos m. kir. osztály-geolog és Kókán János m. kir. geologgyakornok, bevégzi a dunántúli kerület felvételét olykép, hogy T. Róth a Lajtha-hegységben a mult évről visszamaradt részt, mig Kókán az előző években a Dunamentén hátramaradt részt veszi fel. Mint az előző években, úgy az idén is intézeti tagok nyílt igazolványnyal ellátva az illető megyéket jó eleve értesítették a területekön eszközlendő felvételről. Mindhárom osztály e hó végével indul el rendeltetése helyére, s csak szeptember végével vagy október elején térnek vissza a fővárosba. — Meggyilkolt lelkész, Csuszka Gyula lohodi ref. lelkész a napokban a padláson zajt hallván, fölsietett revolverével. A padláson rablók voltak, kik észrevévén, hogy revolver van a lelkésznél, kérték, hogy ne bántsa őket, nem nyúlnak semmihez. Ő csakugyan hitt nekik, lefelé mentek a padlásról, midőn az egyik rabló hirtelen megfordult és balra-