Ellenőr, 1881. szeptember (13. évfolyam, 437-491. szám)
1881-09-11 / 455. szám
XIII. évfolyam. — 455. sz. Melléklet az „Ellenőr”” 455. számához. A nagyszebeni kiállítás és a románok. Nagy-Szeben, szept. 8. Román Miron metropolita nagy terjedelmű és szép kertjeiben egy uj épület emelkedik, fából készült csinos építmény, homlokzatát faragványok, gályák és virágok díszítik : ez a kiállítási épület, fordított T alakban, sok mindenféle tárgyat foglal magában, melyeknek egy részét is felemlíteni, sok időt és tért igényel. Mi csak a főbb dolgokra szorítkozunk. Az ásványtani osztályban kőszén, kőolaj, sók, grafit, ezüst; a földmivelési, erdészeti és kertészeti osztályban gabonaneműek, kender, len, dohány, bükköny; továbbá bőrök, tollak, viasz, gyapjú, zsírfélék, sajtok, fakészítmények, tapló, szurok, gyümölcs, virág és egyéb vetemények; a kézműipar osztályban bútorok, kocsik, zsindely, hordók, szövetek kender-, len-, gyapjú- és selyemből; tálak, üvegneműek, különféle ruhák mint háziipar készítmények láthatók. A gépek osztályában eke, szórómalom, kő- és könyvnyomdái, fényképészeti szerek; a művészeti osztályban képek, festmények, faragványok, rajzok ; az irodalmi és népnevelési osztályban irodalmi termékek, egyházi és világi könyvek, a tanintézeti ifjúság írásbeli munkái, leánykák kézi hímzései stb. vannak elhelyezve. A kiállítás szept. 15 ig tart. Magát a kiállítást szigorú kritika alá venni bajos dolog. Ez olyan egy népfaj produktumait tünteti elő, mely alig 30 év óta kezdi a mesterségekben, a művészet és tudományban is magát gyakorolni. Az irány eléggé kitetszik a kiállított tárgyakból: a románok minden téren haladni igyekeznek a korszellemmel! Ezelőtt három évtizeddel egy pár írnok, falusi jegyző és gyarló képzettségű papság képezte a románok intelligenciáját. Mesteremberekről, művészekről, tudományosan képzett egyénekről akkor alig lehetett szó. Aki a románok nagyszebeni gyűlésén és a kiállításon jelen volt, láthatta, hogy 30 év alatt a románok körében is nagyot fordult a világ. Nagyszámú értelmiség, a tudományok tudorai, előkelő állású hivatalnokok, ügyvédek, orvosok, mérnökök, tanárok, finomabb műveltségű papok, jómódű mesteremberek, nagy- és kiskereskedők voltak jelen. És mindezek aránylag kedvezőtlen időszakban keletkeztek és ami több oly időben, midőn némely túlzó arról panaszkodik, hogy Magyarországban a román faj „el van nyomva“. Elfogulatlan ember előtt az az elnyomás csak ideális, képzeleti dolog, aki nálunk dolgozni akar, megtalálja megélhetési eszközeit, példa reá a román iparkiállítás. A román háziipar nemcsak azért figyelemre méltó, mert ez tünteti ki a román nő szorgalmát, tehetségeit, munkaszeretetét, hanem, mert a román nő, —aki egész nyáron át férje oldalán a mezei munkával foglalkozik, — télen át ő dolgozza fel a kender-, len- és gyapjúszöveteket, melylyel férjét, magát és egész házát ruházza. A román nő öltözteti fel urát és gyermekeit; ő készíti a fehér és fekete téli subát, gyapjúból, bőrből ; a nadrágot és mellényt, a fehérnemüeket; ő czifrázza ki ügyességével és fantáziájával mindezen ruhadarabokat; ő csinálja az összes női ruházatot, és a cretina készítésénél mutatja ki egész tehetségét; ebben versenyeznek a román pórnők egymással és valamennyi nép pórasszonyaival és háziiparával. A román paraszt maga csinálja báránybőr sapkáját, szalmakalapját és lábbelijét. Nejének mindezekért vesz „a tordai vásár alkalmával“ piros csizmát, hogy ünnepnapokon azt húzza fel, mert a cretinzához a piros csizma illik legjobban. Hogy a románok életmódja nem lehet valami rossz, mutatja azon körülmény, hogy Nagy-Szeben vidékén épen a román férfiak, de különösen a nők a legszebbek. Nemcsak a román nő ruházata festői szépségű , de termetük, alakjuk is valóban a legszebb; fekete szemeikből értelmiség és tűz sugárzik, bizonyos költői ábrándozással egybekapcsolva, mely akkor tűnik ki legjobban, mikor rákezd egy-egy bús nótára, melyből 18 évszázad küzdelmeit, jó és balsorsát e népfajnak lehet kimagyarázni. Hogy e népfaj Európa keletén oly kis számban, elszigetelten, annyi viszontagság után el nem pusztult, ezt főképem a román nőknek lehet köszönni, kik évszázadokon át tartották fenn a családban nemcsak a nemzeti nyelvet és szokásokat , de a régi jó és rossz hagyományokat, előítéleteket és pogánykori babonákat is. És mindezt oly időkben, mikor a románoknak még templomaiban és iskoláiban is a szláv és görög nyelv uralkodott. Hogy az 1848 iki év mily nagy fontosságú időpont hazánk népeinél, azt akkor tudhatjuk meg legjobban, ha a románok akkori állapotát a maival összehasonlítjuk. 1848. óta a románok nagyobb előhaladást tettek Erdélyben, mint azelőtt kilencz évszázadban. És ezen eredménynyel szemben elesik a túlzók azon okoskodása is, hogy Erdély uniója Magyarországgal a románok rovására és leigázására történt. Mikor körünkben nagy államcsoportosulásokat láttunk, lehetetlen volt nekünk is tovább engedni a partikuláris államalkatokat. A kor szelleme egyesítette a két országot, s hiábavaló dolog marad a román passivisták azon törekvése, hogy a régi állapotot újra felidézzék. Kisebb politikai események, rendszerváltozások alig érezhetőleg a föld népe fölött elvonulnak. Alkalmat vettem magamnak Erdélyben szóba állani a román parasztokkal és megkérdeztem tőlük, hogy tulajdonképen „mi a bajuk?“ „Nincs egyéb bajunk, uram, mondák mindannyian, csak az adó nagy. Olyan sokat gyűléseznek oda fent Pesten, annyit tanácskoznak és mi mindezekből csak azt az egyet érezzük, hogy mindig több adót követelnek tőlünk. Hiszen meg is fizetnék mi az adót, ha nagy is, de a föld nem igen terem; sokszor alig van annyi termésünk, hogy kenyérnek, magnak elég jusson, a szarvasmarhánk meg most kevesebb van, mióta a földet kommasszálják, mint régebben ; abból nem adhatunk el, hogy az adót megfizessük, mert akkor igavonónk nem marad. Ugyan mire kell az a temérdek sok adó ?“ Erre én azt feleltem: „Lássátok jó emberek, 1848. óta más világot élünk, ötvenszer annyi katonát kell tartani mint előbb, mert szomszédaink is annyit tartanak; vasutakat, iskolákat kellett építeni, hogy a szomszédokkal versenyt tartsunk ; sok háborút viseltünk s a költsége sok millióra rúgott, ezeket kell most kifizetnünk. Akármelyik párt jönne is kormányra, kevesebb adót nem fizetnétek, mert nagyok az ország szükségletei.“ Az én embereim megértették e szavakat, megértették az ország pénzügyi helyzetét. Daczára annak, hogy románul beszéltem velük s hogy teljes bizalommal voltak irántam, nem mondták, hogy nekiek egyébre volna szükségük, például Nagy Romániára s több effélére. Ők a vagyoni állapot javítását kívánják; ez az egyetlen és fő vágyuk , s e mellett kívánnak jó tisztviselőket, kik ügyeiket pontosan és olcsón elvégezzék, kik őket megértsék s nekiek jó tanácscsal tudnak szolgálni. Mikor Magyarország pénzügyi helyzete jobbra fordul, hogy tehesse azt az ország valamennyi népeivel, a mit tett vagyonilag és szellemileg Francziaország az elszásziakkal és lotharingiai lakosokkal, akkor a nemzetiségi kérdés nagyobb része meg lesz oldva. Akit mi vagyonilag és szellemileg felemelünk, az hozzánk és ezen országhoz fog vonzódni. A bizonyos jót senki sem szokta koczkáztatni a bizonytalan rosszért A föld népének hűsége akkor csökken azon föld iránt, melyet maga munkál, mikor a megélhetés feltételeit nyomasztóknak, elviselhetetleneknek látja. Nincs komoly és számbavehető román politikus sem Erdélyben, sem Romániában, aki be ne lássa, hogy Daco Románia felállítása politikai képtelenség. Mindnyájan örülünk Románia előhaladásán, mert ő vér a mi vérünkből, de ő rajtunk nem segíthet. Ha Bécsben és Budapesten az ország integritását féltik, ám féltsék azt Bismarcktól és Gorcsakovtól. Ők szoktak birodalmakat alapítani és romba dönteni, nem a románok. A románok pure et simple védik nemzetiségüket, mint védték azt 18 századon át itt Európa keletén valamennyi invasio ellen. S valamint a múltban a török adott halálos döfést a román fajnak, úgy jelenleg nem a magyarok azok, kiktől okunk volna félteni nemzetiségünket. Amit mi a magyaroktól kívánunk, az: Ne akadályozzák természetes előhaladásunkat. ők minket magyarosítási törekvéseikkel csak boszantanak. Akinek léte ép oly nehéz, vagy talán nehezebb mint a mienk, az igyekszik a mi létünket is megnehezíteni. Utánozzák minden rosszban az osztrák németeket. Az osztrákok felsültek, de megmaradtak németeknek; a magyarok, ha felsülnek, veszte lesz Magyarország és vele a magyar nemzet“. Meglátogattam az öreg Baritz Györgyöt, ki évekre nézve idős ember, de ki oly élénk, erőteljes és munkás egyén, mint egy fiatal, ő az erdélyi románok politikai vezetője. Igen képzett, tanult és finom műveltségű ember; engem is szívesen fogadott. Ő azt mondta: „Harmincz éven át igyekeztem a magyarok politikai embereivel egyetértésre jutni, egy oly „modus vivendi“ megteremtésére, törekedtem, mely mindkét fajnak és a haza érdekeinek megfelel. Most öregségemre belátom, hogy tn hiába való dolgon munkálkodtam; a magyarok nem tanúsítanak érzéket a mi életfeltételeink iránt; úgy bánnak velünk mint, akár a török és a muszka. Nálunk nem a hideg ész dolgozik, de a politikai fanatizmus. Az erdélyi magyarok oda nyilatkoznak, „hogy inkább mindnyájan elvérzenek, mintsem a románokat lássák, hogy velük hason jogokat élveznek ! Ám ők itt Erdélyben saját vétkeik miatt vérezhetnek el pusztán, sokkal előbb mint a románok. Mi akkor is körülálljuk girjaikat s azt mondjuk: Isten bocsásd meg nektek, mert nem tudták, mit cselekesznek! Nem tudom — folytató Baritz — lesz-e a fiatalabb román nemzedéknek kedve a románmagyar barátságról álmodozni, oly tapasztalatok után, mint naponkint van alkalmunk látni.“ Román Miron metropolita azt mondá nekem : „A magyar és román Chauvinismus küzd most egymással. Ily szenvedélyes harczban a mérsékelt embereket túlkiabálják. Be kell várnunk, mig ők kifáradnak, ha a AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, szeptember 10 39 ROMOLA. Irta: GEORGE ELLIOT. Két kötetben, I. kötet. MÁSODIK KÖNYV. Huszonötödik fejezet. A Duomóban. (Folytatjuk.) Sokáig és figyelmesen nézte volt Baldassaret, mert, épen az őszbaj indította őt meg, és valami rendkívüli fájdalom kinyoralta az arezon, a kötél nyakán, fölkeltették benne mind a fogékonyságot az aggkori szenvedése iránt, melyet egész élete kifejleszteni elősegített. Azt képzelte, hogy Baldassare szemei találkoztak az övéivel első vándorló körültekintésekor, de ez valósággal nem figyelt reá; csak az egész jelenet jutott öntudatára első megrezzenésekor, és ez az öntudat mint a villám úgy eltűnt a nélkül, hogy észrevehetőleg megszakítaná az érzések vad zajongását, melyet találkozása Titoval felkorbácsolt. A múltnak képei törtek reá mintegy lázas önkívület álmai sajátságosan vegyülve szomjjal és kínos nyomasztó érzéssel. A tüzes szenvedély közepette nem alkothatott tiszta képet a jövőről : legközelebb járt e fajta fogalomhoz a keserű tudat, hogy képességei meggyengültek, s hogy általában elhatározta magát bizalmatlanságra és gyanakvásra. Egyszerre érezte, hogy hatalmas hangok, melyek saját szenvedélye dörgő viszhangjának látszottak, reszkettetik meg kedélyét. A szózat biztonsága átjárta őt csontja velejéig, mondván — „Közel van a bosszúállás napja.“ Baldassare reszketett és fölnézett. Távolabb állott, semhogy egyebet kivehetne, csak a szónek általános megjelenését, kinyújtott jobbjával a feszületet tartva magasra, de úgy vágyott a fenyegető hangra, mintha az üdvözülés ígéretét hallaná. Szünet állott be, míg a szónok újra megszólalt. Lassankint leeresztette karját. Letette a feszületet a szószék szélére, karját összefonta mellén, körülnézett a tömegen, mintha minden egyes szemébe akarna nézni. „Firenzeiek valamennyien tanúim vagytok, mert nem sarokba bújva beszéltem. Tanúim vagytok, hogy négy éve múlt, hirdettem már a büntetés elkövetkezését, mikor még semmi jele nem volt háborúnak, megpróbáltatásnak. Fölemeltem szózatomat, trombitakép harsogtattam az egyházfők, fejedelmek és Itália népeinek és mondám: Gonoszságtok serlege megtelt, íme gyülekezik az ur menyköve, s le fog csapni s izzé-porrá töri a serleget, és gonoszságtok, mely úgy szük nektek mint a kellemetes bor, fölöttetek elömlik s olyan lesz mint az olvadt ólom. És nektek, óh papok, kik mondjátok : ha, ha nincs gondviselés a szentélyben — a Shechinak semmi — a könyörületesség széke üres : a lepel mögött vétkezhetünk és vájjon ki büntet meg? Nektek megmondtam: Isten jelenléte templomában nyilatkozni fog mint az emésztő tűz, szent öltözeteitek lángoló halotti lepellé válnak, a kellemes zene helyett jajkiáltás és szisszenés hangzik, lágy nyugágy helyett tövisek lesznek s a léhák leheltetéből döghalál kél. Ne bízzatok aranyotokban és ezüstötökben, ne bizzatok erős váraitokban ; mert legyenek bár a falak vasból, a várak gyémántból, az Úr sziveitekbe rémülést, tanácsaitokba tehetetlenséget tesz s megszégyenülve futni fogtak mint az asszonyok. Darabokratöri a számtalan hatalmas férfiút s helyökre másokat állít. Mert isten nem tűri többé szentélye megfertőztetését, egyházát alapjából megtisztogatja. „És mivelhogy meghatott, hogy az ur nem cselekszik semmit, amit ki nem nyilatkoztatna szolgáinak a prophétáknak, engemez érdemetlen szolgájat választott ki, és szándékát megérteté lelkemmel az iratok élő szavaiban és gondviselésének tetteivel, és angyalok révén látomásokban fölfedezte nékem. És az ő szava annyira elfogott, hogy csak olyan vagyok mint az erdő ága mikor a mennyek fuvalata keresztül taegy rajta, és nem adatott nékem hallgatnom, m£g ha a gúnyolódok ezeltáblájává lennék is. És négy évig hirdettem az isteni akaratnak engedelmeskedve, a hitetlen élcelődéssel szemben hirdettem, három dolgot: hogy a jelen napokban megújítja az Úr egyházát, hogy mielőtt megtörténnék az újítás, egész Olaszországnak ki kell büntetését szenvednie, és hogy mindezek gyorsan elkövetkeznek. „A képmutatók azonban, kik a szeretetet tettetve leplezik gyülölségüket az igazság iránt, igy szólottak hozzám : Jer Frate, hagydjövendölgetéseidet, elég ha az erényt tanítod. — Ezeknek igy felelek: Igen, szivetek mélyén gondoljátok, Isten messzire van, szava olyan mint az elhalt férfiak írásai, nem cselekszik többé úgy mint régente, megintve a nemzeteket, büntetve a zsarnokokat, és lesújtva a szentségtörő papokat, ahogy sújtotta Éli fiait. De ismét fületekbe kiáltom: Isten közel van, nincs messzire. Ítéletei nem változnak, ő a seregek ura, az erős férfiak, kik harczra kelnek, szolgái, épúgy mint a vihar, a tűzvész, a döghalál. Angyalainak lehelletével hajtja őket és reátörnek a kiválasztott országra, mely megszegte a szerződést. Es te, óh Itália, vagy a kiválasztott ország, hiszen te hozzád helyezte szentélyét és te fertőztetted meg! Nézzed! haragjának szolgái elértek — itt állanak kapuid előtt.“ Savanarola hangja szenvedélyes erővel emelkedett ezen pontig, most egyszerre elnémult, leeresztette kezét és nyugodtan kapcsolta össze maga előtt Némasága, ahelyett, hogy alkalmat szolgáljon apró izgés-mozgásra, a hallgatóságra époly igézetet gyakorolt mint szava. A székesegyház roppant területén férfiak és asszonyok ott ültek feléje fordult arczcal, mint a lélegző szobrok, míg megint halk tiszta hangon megszólalt. „Mégis szünet van — épugy mint mikor Jeruzsálem elpusztult volt szünet, hogy az Úr gyermekei elmenekülhessenek onnan. Csend van a vihar kitörése előtt: ime, fölül fekete sötétség uralg, egy levél sem moczczanik; a szél elnyugodott, hogy Isten intő szavát meghallhassuk. Halljad meg most óh Firenze, te kiválasztott város a kiválasztott országban! Szánd meg bűneidet, hagyd el a gonoszt; szolgáltass igazságot; szeresd a könyörületességet; tégy el magadtól minden tisztátlanságot, hogy telkeiteket eltolta; utazóitokat és lakásaitokat végigjárhassa a szentség és igazság szelleme s akkor nem jön reátok a döghalál, a kard elmegy fölöttetek és sértetlenül hagy. Mert a kard ott csüng az égen, inog, leesik! Isten kardja a földön, gyors és váratlan!Nem mondtam e évek előtt, hogy megláttam a látomást és hallottam a szózatot? És ime beteljesedett ! Nem áll-e kapuitok előtt egy király seregével? Nem rendül-e meg a föld a lovak patáitól s a gyors ágyuk kerekeitől ? Nincsen-e ott egy vad tömeg, mely letarolhatja az országot, mint az éles borotva? Mondom nektek, a franczia király seregével Isten szolgája. Isten vezetni fogja őt, ahogy vezeti a kéz az éles sarlót, és a gonoszok összerogynak előtte erőtlen tagjaikkal; learatja őket mint a szalmát; és a ki előle szökik, az nem szökik el, s a ki előlök menekszik, az el nem menekül. És a zsarnokok, kik trónt készítettek maguknak a sokaság bűneiből, a hitetlen papok, kik lelkekkel kereskednek s megtöltenek minden szentélyt paráznasággal, lágy nyughelyeikről kisodortatnak s az égő pokolra vettetnek és a pogányok s azok, kik a régi szerződés idején vétkeztek, félrevonulnak mellőlök és úgy szólanak: íme, ezen férfiak uj gonoszság tüzét hozták az örökké való tűzbe. „Te azonban, óh Firenze, ragadd meg a kínált kegyelmet. Lássad, feléd nyújtják a feszületet: jer és gyógyulj meg. Itália nemzetségei közül melyiknek jutott oly jel mint nektek? A zsarnok kiűzetett közületek: a férfiak, kik baljokban a vesztegetés diját, jobbjukban palctát tartottak, elmentek s nem ontatott vér és most irtsátok ki magatokból a többi botrányt mind és erősek lesztek az élő isten erejével. Mossátok le magatokról vétkeitek fekete szurokját, mely olyanná tett benneteket mint a pogányokat, tegyétek el az irigységet, a gyűlölséget, mely városotokat farkasok tanyájává változtatta. És nem lészen bántódástok, a seregek elvonulása olyan lesz, mint a vándormadarak repülése a lázadó Piza visszaadnák nektek, ittség és döghalál messze marad kapuitoktól, olyanok lesztek a nemzetek között mint a világítótorony. De vigyázzatok! a meddig a táborban megtűritek az elátkozott gonoszságot, megpróbáltattok és megkinoztattok, még na egy csekély részetek megmenekül is.“ 1 . (Folytatása komtke*ü.^: : ELLENŐR harczot ad absurdum vitték, akkor jön meg a mérsékelt elemek ideje. Egy kívánságom volna, hogy a kormány ne nehezítené a hazafias és mérsékelt románok helyzetét. Egy mérsékelt és hazafias román pártra égető szükség van, mert a szélső eszmék mind nagyobb tért foglalnak. Az anyagi romlással karöltve jár a politikai széthúzás és fejetlenség.“ Gondolkozzunk a hallottakon. D. J. Folytatás. H I RE K. ~ Szeptember 10. — A Petőfi-szobor ügye ma a fővárosi tanács előtt is megfordult, mely jóváhagyta több szakbizottság által előterjesztett azon propositiót, hogy a Petőfi-szobor a Petőfi-téri sétány meghosszabbításán, vagyis az eskü tér irányában a még létesítendő nyujtványon foglaljon helyet. Ott egészen szabadon fog állani. A sétány is megmarad, ahogy van. A mérnöki hivatal utasittatott, hogy a helyet Ybl és Huszár Adolf közbejöttével tűzze ki. — A Stefánia-alapítvány, melyet a fővárosi Erzsébet leányárvaházban tíz új hely felállításával a törvényhatóság tett, legközelebb életbe lép; miután pedig az árvaházban az eddigi alapítványi s rendszeresített helyekkel minden szobácska el van foglalva, úgy, hogy több hely nincsen, és tekintve azt is, hogy a számos felvételért esdő árvaleányka kedvéért a közelebbi időben bővítésről gondoskodni úgy is kell, az árvaházi bizottság azon indítványt teszi a tanácsnak, hogy az Erzsébet árvaleánykát egy szárnyépület emelése által bővíttessék. Az országos nőiparkiállítás tárgja ma délután 4 órakor Zichy Jenő gróf és Rómer Flóris elnöklete alatt teljes ülést tartott, melyben Gelléri Mór kiállítási titkár a bírálatok következő eredményét terjesztette elő: Odaítéltetett aranyérem, az I. osztályban huszonkettőnek, a II. osztályban huszonhétnek s a harmadik osztályban tizennégynek. Ezüstérem az I. osztályban hatvankettőnek, a II. osztályban ugyanannyinak, a III. osztályban harminczkilencznek. Bronzérem az I. osztályban száztizennégynek, a II. osztályban százhuszonnyolcznak és a III. osztályban száznegyvenkilencznek. A IV. és V. osztályhoz tartozó kiállítók különböző fokú okleveleket fognak nyerni. A bírálat eredménye tudomásul vétetvén, az f. hó 12-től kezdve a kiállítási iroda által a lapokban hivatalosan fog közzététetni. Felszólamlások f. hó 12-től 19-ig bezárólag gróf Zichy Jenő elnökhöz, délelőtt 9—12-ig, délután 2-től 5-ig a kiállítási irodában nyújtandók át. A szövőszékek, festmények és rajzok elbírálására gróf Zichy Jenő elnöklete alatt két külön bizottság küldetett ki, mely bizottságok az elnök vezetése mellett f. hó 12-én kezdik meg s fejezik be munkálataikat. — Ciotta fiumei polgármester Székesfehérvár polgármesteréhez a következő levelet intézte : Mélyen tisztelt Polgármester ur! Haza érkezvén a fővárosból, legkedvesebb kötelességemnek sietek eleget tenni, midőn azon hazafias s mélyen megindító fogadtatásért mondok köszönetet úgy a magam, mint polgártársaim nevében, a melylyel Székesfehérvár nemes közönsége bennünket útközben részesített. Az édes örömnek körükben töltött rövid perczei ; az őszinte ragaszkodásnak tündöklő jelei ; a valóban hazafias szeretet gerjedelmei, a melylyel mindenki egyaránt buzgólkodott minket ünnepelni: mindez kitörölhetetlenül van bevésve mindnyájunk . szivében csak azt óhajtjuk, hogy viszont ölelhessük valamikor az Adria partján fehérvári testvéreinket Szíveskedjék, mélyen tisztelt Polgármester úr, ebbeli érzelmeinket a városi tanács, valamint az egész lakosság előtt tolmácsolni s fogadja különösen köszönetünket ama nemes buzgóságért, melylyel a fogadtatást oly fényessé s ünnepiessé tenni igyekezett. Kézcsókolásunk és hódolatunk a nemes keblű hölgyek iránt, kik jelenlétükkel oly nagy mértékben emelték a felejthetetlen ünnep szívélyességét. Vegye szivesen, mélyen tisztelt polgármester úr, megkülönböztetetett tiszteletems nagyrabecsülésem kifejezését. Csotta János, m. p. polgármester. — A békésmegyei régészeti és mivelődéstörténeti társulat f. hó 12-én d. u. 4 órakor Gyulán a megyeház dísztermében közgyűlést tart, következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó beszéd és értekezés ily czim alatt: „Újabb adatok Békésmegye és különösen Gyula város XV—XVI. századbeli történelméhez“ — a müncheni okmányok nyomán Göndöcs Benedektől. 2. Főtitkári jelentés az egyesület múlt évi működéséről — Zsilinszky Mihálytól. 3. Muzeumőri jelentés id. Mogyoróssy Jánostól. 4. Pénztárnoki, jelentés Kőrös Kálmántól. 5. Netaláni indítványok. —■ A közúti vaspálya-társulat az óbudai közlekedés gyorsítása érdekében O Budán is le fogja fektetni a kettős vágányt, olykép, hogy a második vágány más utczában fog menni. A főváros által a kitűzésre indítványozott vegyes bizottságba a közmunkatanács a maga tagjait már kijelölte , a tanács ma a főváros részéről a következőket küldte ki: Gerlóczy alpolgármester, Scheich K., Nasztl M., Preuszner József, Reischl K. és Rózsa Péter jegyző. — Postarablási kísérlet történt a Ráczkeve és Dömsöd közti úton. A ráczkevei postát négy rabló támadta meg, a kocsis azonban észrevéve szándékukat, gyorsan a lovak közé vágott s daczára az utána küldött lövéseknek, szerencsésen megmenekült. A szolgabiró megindította a nyomozást. Az állatkertijét A szokásos őszi nagy állatkisorsolás holnap (vasárnap) délután 5 órakor veszi kezdetét az állatkertben. A sorsolás a következő négy vasárnapon folytattatik. Minden alkalommal 200 különféle állat, nagyobbrészt papagájok és egyéb dísz szoba madarak lesznek kisorsolva. Minden látogató sorsjegyet kap ingyen, amely mind az öt húzásra érvényes. A sorshúzás befejeztével a nagy ragadozók közös etetése történik, a mely igen érdekes látványt nyújt. — Folyó vadászatok. Sporttudósitónk a következőket jelenti: Szeptember hava, a szarvas-cserkészet legfőbb idénye elérkezett s már legtöbbnyire kezdetét is vette a bőgés. Csakis a sárosfői erdő (gr. Eszterházy Móriczel csendes még, hol mindemellett gr. Eszterházy Pál már ejtett egy bikát. Ugyancsak E. Pál, továbbá Jenő és Ferencz grófok a devecseri uradalomhoz tartozó erdőségekben a nyár folyamán 20 db őzbakot ejtettek el cserkészve. A devecseri uradalomban ezen évben eredményes vadászatokat várnak ,kis-vadra is, mert a nyúl állomány megközelitőleg 400 drbra s a foglyok száma 300 darabra becsülhető. — A kállói erdőben nagy társas-vadászatot rendezett folyó ha 2 dikán báró Podmaniczky Géza, melyen a vidékből kiváló br. Vay Dénes, BernáthGyula, a Világiak, Karsaiak stb. s a fővárosból .Sárkány János Ferencz, a „Vadász és Versenylap“ szerkesztője, Thaisz Elek és Áebly Adolf urak, — összesen mintegy 18-an vettek részt. A vadászat eredménye egy derék, körülbelől 21 a mázsás vadkan, melyet dr. Vay Dénes s 1süldő, melyet br. Podmaniczky Géza ejtettek el; ezenkivül egy másik erős vadsertés keményen megsebezve elmenekült. A hajtásban több drb sertevad, fő- és őzvad volt. ■— Odafent Göraörmegyében a Szentiványiék vadászterületén szintén vadásztak ki vadsertésre e hó első napjain, de a kedvezőtlen esős időben ezúttal sovány eredménynyel, mert csakis Szentiványi Árpád ejtett el egy körülbelül 3 mázsás kant. A több napi vadászaton Budapestről Keleti Károly min. tanácsos vett részt. Sikeres fogolyvadászat volt a gácsi uradalomban múlt hó végén, mely 2 nap alatt 64 drb foglyot eredményezett, miből a vadászterület tulajdonosa és testvére 54 dbot s a vadászszemélyzet 10 dbot lőttek. A gácsi uradalomban ezen évben igen sok fogoly van. A Nemes Orosziban Kazy urnák jól gondozott vadászterületén is csinos vadászatok voltak aug. 16-án s a következő napokon, — melyeken a háziúr és vendégei Muzsik és dr. Jeszenszky István urak összesen 137 db vadat hoztak terítékre. 73 db volt a fogoly, a többi fürj és csak néhány db fáczány és süldő nyúl, — miután ez utóbbiakra télen történik vadászat. A fogoly-állományban ezen 73 drbnak lelövése észre sem vehető ■*— jegyzi meg a tudósító — a mi szép állományra enged következtetni. Az őzvad is szépen szaporodik, miután csakis erőszakra történik vadászat és pedig lesen vagy cserkélve. Végül a pozsonyi társas káptalan vásáruti uradalmához tartozó u. n. Vöröstőke pagonyban f. hó 2-án Fray Vilmos ottani körvadász 1 db erdei szalonkát lőtt, a mi nem kis újság szeptember elején! — A Duna titka. Egy bulgár faluban Tatár-Bunárban reggel egy halász sietett a Duna partjára, hogy ■szokott foglalkozásához lásson. Kivetette a hálót s érezte, hogy nagy zsákmányra akadt. Amint azonban kihúzta a hálót, nagy csodálkozására egy nagy kitöltött zsákot pillantott meg. Halászunk hiába próbálta a zsákot fölnyitni, kezdte tehát tapogatni s roppant ijedelmére arról győződött meg, hogy a zsákban holttest fekszik. A paraszt rögtön a hatósághoz szaladt, mely nyomban a helyszínére sietett. A felnyitott zsákban ritka szépségű fiatal nő holtteste volt, fehér, kék virágokkal áttört selyem ruhában. Gyönyörű szőke, haja fürtökben hullt alá nyakára, melyen gyémántos nyakék, míg ujjain öt drágakő foglalatú gyűrű volt. A holttestet egyelőre a tatárbunari temetőben helyezték örök nyugalomra, a hatóság pedig megindította a vizsgálatot e titokszerű bűntény kiderítésére. A berlini sakk-congressuson a játék eredménye e hótán a következő volt: Zuckertort kettős győzelmet aratott, egyet délelőtt Schütz, a másikat délután Minkwitz ellenében, minek folytán első sorba jött, míg ellenben Masont, ki eddig a legjobban állt, egészen hátranyomták. Ezenkívül nyertek Schallopp Winawer ellen, Blackburne Wemmers ellen, L. Paulsen Berger ellen és Noa Wittek ellen. A játék rendje ez újabb győzelmek következtében így alakult: Zuckertort 5, Blackburne és Schwarz 472, Mason, L. Paulsen és Schallopp 4, Csigaryn 31/2, Minkwitz, W. Paulsen, Winawer és Wittek 3, Berger, Noa és Riemann 2/4, Schmid és Wemmers 2, végül Schütz */a. E hó 7-én a következő párok játszottak: W. Paulsen—Csigaryn, Minkwitz — Winawer, Wittek—Schwarz , Wemmers—Zuckertort, Schmid—Blackburne, L. Paulsen—Schallopp, Mason— Schütz és Noa—Berger. Budapestt, vasárnap, szeptember 11. 1881.