Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-06-10 / 131. szám
\ T^RC2A. A hirdetési rovat. (Vége.) 1^®aiaiwUeZe^ ^8yottakra nem képzem‘nt a budai várkert. Az V ntnia8a6a Tegyül itt össze a para^ Jasfa miQden bubájával- Egész Pest !Ss» milHgaT -itt. és mégsem lát semmit ! \ Hm gvér!?1 ifóbb ■ Gl6ny0 pedig az' i i^siumwi itogatják- Egr-pgy di*k ’ VI Hitekbe* meneköl ide, hogy első £nn„ laozza egy-egy epekedésben «tám4raer,Dant keresi a friss levegőt ta*tiJ,* Vegre egy vidéki család, kik fíí|lí8 látogat^egte'tl'nteD' ' *be a budai várin ^egérkp ■ egy kertészlegény egyel- volt * parkaQy^ta körül, más A!1 Ni, jl/ kijelölt sarok padra ültem. Ha 2avaTta|fulk!lek é® elmegyek — g°D' 1 * Pedutr aDu történjék meg az israer H. Dem jön d... ^ Ütott Ruha -suhogás Si,akireRékzSemet, folekinték ... és az A Dt • arn& Zulejkáját látám magára hojt tplém kezét, azt mondva : eljött, sokat szenvedtem." Tervem volt, magamat az ismeretlen leve ■ lező gyanánt szerepeltetni, s aztán jöjjön a minek jönni kell, de e nő megjelenése oly igéretes volt, előbb említett néhány szavában annyi volt a meghatottság, hogy nem tudtam hazug szót csalni ajkaimra. Nem minden zavar nélkül mondom, hogy foglaljon helyet, s midőn ezt megtette, igy szólok : „Kisasszony, ön tévedésben van személyem felől ; én nem az vagyok, kit ön ide várt.“ E szavakra a nő elhalványult, s egész remegéssel kérdezi, hogy „talán veszélyesen beteg? Ugye ő küldötte önt, hogy végre megmentsen a gyötrelmes bizonytalanság alól? Ön kétségkívül jó barátja neki? Kérem beszéljen róla — — mondjon el mindent, mindent — hogy meggyógyul-e hamar? Miért nem itt vagy íratott? Van-e barátja, aki szórakoztassa? Van e szülője, a ki viraszszon ágya mellett? Beszéljen kérem, beszéljen.“ Soha kiváncsiság jobban meg nem bosszulhatta magát, mint nálam most. A szorongások között, milyeneket egy rossz tetten kapott gyermek csak kiállhatott valaha, felelem neki : „Kisaszony én megbízottja, küldöttje sem vagyok azon urnak, kit ön ide várt. Én nem is ismerem azon urat.“ E szavakra mint villanyütésre ugrott föl székéről, szemei haragos villámokat szórtak, s távozása közben lesujtólag mondá : „Pimasz leskelődő !“ „Kisasszony! az ég nevére kérem hallgasson , ki, mondám én, miközben megragadtam karjait, hogy megakadályoztassam távozását - kivácsiság hozott ide, igaz, hogy meggyőződtem, nem hírlapi humbug-e az egész levelezés , de föltettem magamban hogyha jöni fog valki én azonnal teljes discretioval eltávozom.“ „Mit akar velem? Bocsásson!“ felelé a ridegen. E perezben mentő gondolatom támadt. „Meg akarom tudni önnek lakását.“ »Hogy leskelődései után még árulkodhassék is ?“ felelé csipősen. „Nem, mondom nyugodtan, hanem hogy azt a boldogságot, miről ön csak álmodott, valóban megszerezzem önnek.“ „Talán mások inkáit kutató becses kezével kívánna boldogítani ?“ »Hagyjuk a gúnyolódást kisasszony — mondám neki komolyan. Ön nem könnyű vérü nőnek látszik, kivel szemben tréfát űzhetnénk az érzelmekből. Önnek tetszett a gondolat, hogy egy ismeretlen férfiú szikráztathatja ötleteit, azért írta meg első levelét. Önnek szórakozást nyújtott a polémia, azért írta meg első levelét. Ön nem szerette jegyessét, s azért jelent meg lesimitolt hajjal. Ama férfi megértette, hogy mit jelent a leeresztett haj, s ön mélyen beleszeretett azon soha nem látott férfiba, ki csupán azért, hogy önt az ismeretlen, egy nyűgtől megszabadítsa, háromszor nézett 15 lépésnyire egy pisztoly torkába és egy embert ölt meg , azért írta meg ön a harmadik, negyedik és ötödik levelét.“ „Mit akar ön mindezzel mondani?“ „Azt, hogy miután a kisasszony egy szívós lélek teljes határozottságával szeret, el kell hogy fogadja szolgálatomat. Három nap alatt kikutatom az ön ismeretlenét, csak mondjon bánni kis jelt róla s talán föltűnt önnek is valaki a kioszkban, vagy a sétatéren, vagy a szinházban, ki önnek szemléletébe elmerült? Vagy talán ő.küldött önnek névtelen levélkét, s ön emlékezni fog a hordár alakjára vagy számjegyére ? Kérem mondja el a legkisebb részletet is, hogy keresésemben támpontul szolgálhasson.“ „Tisztában vagyunk egymással uram ! Nem tudok semmi jelt, de ha tudnék sem mondanám meg, mert ön — és ekkor úgy a szemem közé nézett, mintha át akart volna szúrni — mert ön rendőrkém! Mondja csak, mennyi díj van a Parker József ellenfelének fejére kitűzve?“ E sértő megjegyzésre anélkül, hogy egy árva szócskát szólaitam volna, fölkeltem helyemről és nyugodt lépésekben eltávoztam. A kertkapun úgy léptem ki, hogy még csak vissza sem pillantottam. Most már becsületbeli kérdést csináltam abból, hogy mindenáron kikutassam az ismeretlent. Először is a 17. számú bérkocsist kérdeztem ki, ez nem emlékezett semmire. Innen elmentem a „Budapesti Híradó“ kiadó hivatalába elékértem a hirdetési rovat május 20, 21, 24 és 25-diki kéziratait. Megtaláltam mind a négy levelet, az Írás ravideliken egyforma aláírás vagy név egyiknél sem volt. Egyébre nem emlékeztek, mint hogy e leveleket a hirdetési díjakkal együtt egy hordár hozta, de a hordárszámjegyét nem figyelték meg. Csüggedten kértem el és vettem magamhoz a leveleket. Szobámba érve újból átolvastam mindeniket, s alapos vizsga alá vettem őket. Ekkor födöztem fel, hogy május 27-ikinek borítékán a Nádor utczabeli fiókpostahivatal bélyege van, tehát nem hordát vitte, és hogy a május 20-kin monogram van B. I. betűkkel. Tehát lakása a Lipótvárosban van, s nevének kezdőbetűi : B. I. Hogy nem is jutott eszembe, hogy azért mert ott tette föl levelét, nem bizonyos, hogy ott lakik-e valóban? Rendrejártan a lipótvárosi papirkereskedéseket s végre egy nádorutczai kereskedésben reáismertek, hogy a monogramot ott készítették, de hogy kinek, arról nem tudtak fölvilágosítást adni. Én azonban láttam, hogy már nyomon vagyok, mert ezen utczában járt a postára, s ugyanezen utczában vásárolt levélpapírt. Az utcza sarkán hordár őgyelget. Hozzásiettem, megkérdezem tőle, hogy nem szállított-e pénzes leveleket a múlt hónap vége felé a Budapesti H.kiadó hivatalához? Kérdésemre igennel válaszolt ugyan, de megbízójának sem nevét, sem lakását nem ismeri. Azt is megjegyezte, hogy gyakran látta ezen utcza jobbfelőli során végig haladni, de már két három hét óta nem látta. Ő az, gondolom magamban, bizonyosan alég mindig beteg , s ezzel jó borravalót ígértem a hordárnak, ha holnap reggelre elhozza nekem azon névsort, mely az utcza jobbfelőli oldalán lakók B. I. betükkel kezdődő neveiket tartalmazza. Másnap reggel a hordár következő névsort kézbesített nekem : nr. 3 Bor Imre, ur.8. Bisztriczer Ida, ur. 11. Bárdos István, nr. 15 Beru alit *55“, SZERKESZTŐI IRODA : 9M› hová a lap 8neh0m' részét illető közlemények „ .»«s 1*¡- czimondók. -----£lXrN2ÉS” ELŐFIZETÉSI CÍM : Jf Iten, vagy helyben házhoz hordva: Vidé*'8 * ig frt. ..! Negyedévre .... jA“ mindennap, avasat- és ünnepnapot t; vételével. »•» adatnak rlnza . . • • g fit! |lj Egy hóra helyben . 1 ’ llélu ára helyben 4 kr. vidéken S kr. I r ftt !* frt. 1 frt. 131. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Hestl Kiaa Zs. Kolozsvár, péntek, június 10, 1881. KIADÓ-HITATAX Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és a nyílt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő : ! , ,, ! 'j. I «», ! i' , ,,,1^/lások erkölcsi 14 hatása* I ,.utt már régen megénekelte, hogy 1 ft támasza s talpköve a tiszta |.^ft feltételesen azt tette utánná, hogy r megvész, Róma ledéi s rabigába gör- I jj jl 6 kw«**« 6 “Tiba“, “ilit J .Lj dolgoznak azon, hogy kijelöljék és azokat a férfiakat, a kiknek Rii megmentsék a hazát a bukástól, l'-- ‘ k hanem azt erőssé és virágzóvá ri*fiá czél helyes, nemes és szent, de ■ kérdés hogy milyenek, az eszközök a sithekkel ezt el akarják érni ? A feleletre vaktózással gondol az, aki a közelebb- jeléúlt napokban egy vagy más helyen fardalt. Igen, mert azok az eszközök, a ZIL ma a képviselőjelöltek felhasználósi legrosszabb szándékra, a legnagyobb és a legnagyobb erkölcsi sülyedésre lattjuk. Hogy egy pár esetet megemlítsünk: az L.gyűlési képviselő mandátumának leje előtt már így félesztendővel lejő kerülje s ott a falusbirón elkezdve felfelé mint-: ilmhivatalnokkal, nem véve ki a tanául és tanítókat sem, szövetségre lép, és nogatist kér hivatalvesztés terhe alatt. A tjér pedig minden nap szükséges és elkethetetlen s a hivatalnok elfojtja érzelmit, elteit s ítéletet hoz, ügyet végez, ha Iperié, a perlett, a folyamodó és panaszló idézi magát. Ha a vádlott történetesen tojásos ember községében, győzelme lesz*, lett légyen bár a legmegbélyegezettebb vnts. Ez az egyik. És aztán várja valaki, hogy a törvény deletben tartassák, hogy a fiú ne ölje le az apját, a testvér testvérét, a szom- sz szomszédját, hogy a közönséges mivel ha ember ne égesse össze épületét, ne Nitalmát annak az urnak, a ki ellenít mivel ellenzéki talál lenni, éppen a tőr* -t miere ingerli. Népünknek, mint minden népnek küld ® hajlandósága van a részegeskedésre. A tjobban kultiválja mint a papját. Ezt ’Miot oly jól ismerik a jelöltségre a3- 1 1!*^’ ^ Polgártársat karon fogva vi- Mér saját házukhoz, hogy megkóstol* a híres jóságu szilvoriumot vele, pig csalogatják a biró házához vagy I‘zsidóhoz, hol a jelölt ur nevére konjy^'lra annyit lehet inni a meny‘edunk esetet a hol, már ezelőtt ^ ,JDaPpal megkezdődött ez a lélek : Csak hagyján volna tán, de hig. o ^^lékezünk azokra, a lapunk- ÁH, tütelmesen jelzett, itatásokra, a ma- 14 a elvileg dolgozó urak az ünnepeken végeztek, azt kell kérdeznünk, hogy mi lett a keresztény Magyarországból ? Ha erkölcsi érzületét elveszítette a nép, hova lettek a rend és közbiztonságra kiküldött biztosai? Erre azonban a hivatottak hallgatással felelnek. Igen, mert ami itt történik, saját művök. Igen, mert nemcsak megengedték, hanem közrejártak abban, hogy minden kis faluban két három helyenittessék csapra egy-egy hordó ! Eddig az ünnepek arra valók voltak, hogy a nép vallásos vágyait és szükségeit kielégítse, lelkét nemesítse, testét pihentesse, s élvezze a családok és barátok társaságát. Ma már a templomban muzsikaszó, ujjongás, lárma, káromkodás és verekedés űzik szét a még összejövőket is. Ma a templom helyett a korcsmába terelik őket; a család szentélyét megzavartatják a förtelmes, részegítő italok által, és — oh jaj — mindezt azért teszik, hogy a szegény népnek hozzák meg az eszét, hadd tudja kire szavazzon. Ez a második módja a szabadelvű választásnak. Valóban nemes eszközök egy szent czél elérésére! De hát azt hiszik , azok, akik ily művet végeztetnek, hogy e részegségi állapot mindig így fog tartani ?Hát nem gondolnak soha arra, hogy a részeg éget józanság szokta követni, és hogy mielőtt hozzá fognának a haza boldogításához, már kinyílik szemök, már találkozni kell a férjnek nejével, s az atyának fiával? Ugyan kérjük, mondják meg milyen kibékítő eszközöket tudjunk felajánlani a háborgó családoknak? Gondolnak-e kérdjük tovább a nagyközönségre, amelyből a haza — melyet kormányozni akarunk — áll? Ha meghódítanak, elsülyesztenek minden vidéket, ahol még helyök van, remélhetnek e valamit? Fogadom, hogy jót jogosan remélhessenek. Szűnjenek meg tehát az erkölcstelen lélekvásártól ! Ne sülyeszszék el jobban a szegény hazát. Gondolják meg, hogy a gyermek az atyjától többet tanul, mint az iskolából. Nézzék meg azokat a falvakat, amelyekben éppen ez eljárás miatt maholnap nem lesz egy megbízható becsületes ember. Önök mind hozhatják majd a törvényt, ha ide lenn az erkölcsöt — az ország támaszát és talpkövét összerontották — mert azok nem fogják megmenteni a népet és a hazát a biztos bukástól. Ne feledjék el, hogy önök vannak a népért és nem a nép önökért. ( Gy. : Az egyes minisztériumokban a jövő évi költségvetési előirányzat összeáltását már megkezdték, úgy hogy az egyes minisztriumok ezen budget-tervezetei július hó folyamában a pénzügyminisztérium rendelkezésére fognak bocsáttathatni. — Dalmácziának Boche és Zuppa kerületeiben ismét kísérletet akarnak tenni a katonakötelezettség életbeléptetésére, s e czélból Rodich báró helytartó Cattaróba utazott. Az 1869. évi fölkelés tanulsága szerint azonban e kérdést nem igen tanácsos szőnyegre hozni, mert a bohézok és zuppaiak katonáskodni nem akarnak ugyan, de szabadságukért bámuhitraméltó hősiességgel tudnak harczolni. Jelenleg ugyan a helyzet egészen más, mint 12 év előtt, mert Bosznia és Herczegovina a menekültek előtt, nem áll többé szabad menedékhelyül, úgyszintén Montenegró sem. A dolog azonban mégis sok nehézségbe ütközik, mert a lakosság egyik tekintélyesebb tagja sem akarja a felelősséget magára vállalni a nép előtt s egyiket sem lehet rábírni, hogy a népnek az ügy keresztülvitelét ajánlani merje. — Milán fejedelem bécsi és berlini utazása, mint tudva van, a szerb fejedelem azon aspirácziójával áll összefüggésben, hogy magát királyá koronáztassa. Midőn a szerb-török háború alkalmával e érv felmerült, az európai diplomáczia ezt derültséggel fogadta s külügyi hivatalunk határozottan ellenezte Azóta megváltozt az idők sora. Tisza Kálmán nem hiába jelenté ki a képviselőházban, hogy a monarchia nem fogja tűrni az önálló államok alakulását a Duna mentén. A külügyi hivatal, mint Bécsből jelentik, nem tesz semmi kifogást a szerb fejedemségnek királysággá emeltetése ellen, sőt Németországra is hat, ugyan ily értelemben. Milán fejedelem így közel áll ahhoz, hogy útjáról a királyi koronát hozza haza. Választási naptár. Junius 24. Budapest főváros. Háromszék megye, Veszprém megye. Nagy-Várad. Arad megye. Junius 25. Pápa. Vasmegye. Debreczen. Junius 26. Pestmegye. Junius 27 Szebenmegye. Kázdi- Vásárhely. Temesmegye. Pozsonyváros. Junius 28. Baranyamegye. Bácsmegye. Aradváros. Csatározást. A kolozsvári mamelukok. Tegnap a redouteban megtartatott a kormánypárti értekezlet. Lehettek hatvanan, de miután kormánypárti matadorok nyolcvanat mondanak, úgy hiszszük, voltak vagyötvenen. Dr. Ékes Károly kanonok elnökölt és kenetesen hirdelte az egyetértést, „itt van egy a zsebemben,“ kiáltotta valaki. Nem a nagy betűst értem, válaszolt az elnök, de ha már benne vagyunk a szójátékban, figyelmeztetem az urakat, hogy valamint az „Egyetértés“ a legjobb lap, úgy nekünk is legjobb az egyetértés. Általános elragadtatás. Csak Dobás barátunk és toasztírozó társunk „indul ki azon elvből,“ hogy mindazok, kik »Egyetértésit hirdetnek, hagyják el a termet. Helyeslés. Néhányan eltávoznak. Ekként a flekkenezők inter pocusa maradván, 40 tagú bizottságot választanak. Elnök lesz dr. Éltes, alelnökök Dávid Antal és Várady Károly. Ugyan mit vélhetett Károly barátunknak 8 hónap óta a szegény függetlenségi párt ? Szász Domokos kijelenti, hogy miután az „Ellenzék szerkesztője tekintetes Bartha Miklós úr“ az ő személyét illetőleg hasztalan „puhatolódzott“, ergo visszalép azon polczról, melyre föl sem lépett volt. Nem kérdezték meg, hogy micsoda fizikai lehetőség van ebben, hanem megéljenezték. Szász Béla ezeredikszer kérkedik meg azzal, hogy ő jó mameluk. Igen helyesen teszi, kivált egyetemi tanári minőségében. A tudományt, főleg a filozófiát mindig azok vitték előbbre, kik alárendelt lelkületet tanúsítottak a közpályán. Sokzatesen kezdve, sok jó példa van. Tehát Szász Béla kijelenti, hogy aláveti magát a többség mindennemű határozatának. — Senki sem mondta, hogy: fölösleges beszéd. Elnök kéri a jelöltek jelölését. — Ismét szójáték, ismét általános elragadtatás. Szász B. ajánlja Hegedűs Sándort, az adócsinálót, és Péchy Manó grófot a jókedvű adakozó igaz hívét. Péchyben megdicsérte az önállóságot, Hegedűsben a városi összeköttetéseket. Tehát az önállóság érdem , tehát a Péchy érdeme abból áll, hogy kilépett volt a kormánypártból?! Hallod ezt a logikája Mill Stuartnak ! Gyarmathy Miklós követ dob akutba, felemlíti, hogy két kerület van, s ez az értekezlet, mely kizárólag latárierekből áll, nem tolhat a kerület választó polgárai nyakára jelölte .1 r ' • (If ■ r';1 ';! \V 1 ' ' T‘ fe ' ; Pár télét. Az alsó-kubini kerület m. ellenzéki jelöltje Kubi nyi Árpád. A doroghi kerületben pártunk jelöltje Vass Sándor. Ellenjelöltről még szó sincs. A csengeri kerületben a függetlenségi párt Kiss Áron esperest léptette fel jelöltül. Az uzdini választókerületben Polyt Mihály ellen a kormánypárt báró Nikolicsot lépteti fel. A ráczkevei kerület függetlenségi párti jelöltje dr. Halász Géza folyó hólidikén kezdi meg körútját, mely napon Laczházán, 12- én pedig Ráczkevén mondja el programúsbeszédét. A gyöngyösi függetlenségi párt a visszalépett ifjú Abnássy Kálmán gr. helyébe a képviselő-jelöltség elfogadására Rády Endrét kérte fel, ki a jelöltséget menten el is fogadta. Rády az 1876—78-ki országgyűlésen a patai kerületet képviselte függőben szabadelvű programmal, mely pártunkhoz tartozik. Tolna megye pinczehelyi választókerületében a mérsékelt ellenzék Pinczehelyen Apponyi Sándor grófot kiáltotta ki képviselőjelöltnek. F 1 Aranyos-Zlaróton a mérsékelt ellenzék, , miután Samassa Adolf a jelöltséget el nem fogadta, Dilles Sándort léptette fel. Miskolcz város déli választókerületében a mérsékelt ellenzék f. hó 9-én délután tartja választási s képviselőjelölési értekezletét, melyre a központból Szilágyi Dezsőt várják. A vágsellyei kerületben a kormánypárt Jánossy Jánost léptette fel, ellenjelöltje Rudnay István pártonkívüli. A váczi kerületben a volt képviselő, ifj gr. Ráday Gedeon a pünkösdi ünnepek alatt körutat tett. Bukása a függetlenségi párti dr. Prónay Gábor ellenében biztos. Nagyszombatban Emmer Kornél e hó 2- án tartja beszámoló beszédét. Nagy-Szent-Miklóson a kormánypárt Rónay Jánost akarja felléptetni. Somogy megye nyatádi kerületében a függetlenségi párt Szabó Kálmánt kiáltotta ki jelöltté, Pap Sándor szabadelvű párti ellen. Zala-Szt.-Groth képviselője Bessenyey Ernő júniusb án Sümegben tartó beszédét több százra menő választó közönség előtt. Bessenyei Ernő mérsékelt ellenzéki programmal egyhangúlag képviselőjelöltnek újból kikiáltatott. Élesben Szlávy Olivér pünkösd hétfőjén tartotta beszámolóját. A nagy-ilondai kerületben ismét Simó Lajost kiáltotta ki a kormánypárt jelöltül. Karczagon pártunk jelöltje Csanády Sándor, a kormánypárté pedig Varró Samu Zólyom megyében a beszterczebányai kerületben a kormánypárti Halassy Gyula, a sziácsi kerületben pedig a mérsékelt ellenzéki Grünwald Béla még eddig ellenjelöltek nélkül vannak. Zentán a kormánypárt Gromon Dezső volt főispánt léptette fel. Nagyváradról írják a „P. N.“-nak: a függetlenségi párt erősen mozgolódik. Vasárnap (12-én) fényes zászlószentelést tart, melyre Helfy, Eötvös K., Thaly K. és Irányi D. urak is megígérték megjelenésüket. Városunk hölgyköreiben élénken érdeklődnek ezen ünnepély iránt ; számos szép úri nő és kisasszony megígérte közreműködését az ünnepély fényének emelésére. Lesz ünnepélyes bevonulás (szombaton dr. budapesti vendégek megérkeztekor) fáklyás menet, ünnepi szónoklat és vers. (Ez utóbbit Ábrányi Emil ezen alkalomra írta.) Szóval a függetlenségi párt oly demonstráczióra készül, mely Nagyvárad polgársága körében kellő lendületet fog ébreszteni. Az ókanizsai jelöltséggel a kormánypárt b. Podmaniczky Frigyest fogja megkínálni. A jószáshelyi kerület újból a szabadelvűpárti Konstantiny Györgyöt kiáltotta ki jelöltül. Kis-Jenőban Bánhidy Béla b. f. h. 6 ikán tartá beszámoló beszédét; képviselőjelöltül újból felléptetett. A pécskai választókerület volt képviselője, Gaál Jenő, pünkösd napján tartotta beszámoló beszédét Pécskán s egyuttal elbúcsúzott a kerülettől, miután a pankotai jelöltséget fogadta el. hajdu-Bísszörményben Bódogh Albert a szélsőbalit kiáltották ki jelölté. Bereg megye halmi kerületében a függetlenségi párt Szálkai Sándort állította föl jelöltül. Liptó-Szent-Miklóson a szélsőbal Turánszky Tamást léptette fel. A székelyhídi kerületben a szélsőbal KIGS Albertet kiáltotta ki újból jelöltté. A monori kerületben a függetlenségi párt Dell’ Adami fővárosi ügyvédet kiáltotta ki jelöltté. A soproni jelöltséget T r e f o r t elfogadta. A mátészalkai kerületben a kormánypárti jelölt Péchy Jenő, a függőpárti pedig Vállyi János.