Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-06-10 / 131. szám

\ T^RC2A. A hirdetési rovat. (Vége.) 1^®aiaiwUeZe^ ^8yottakra nem képze­­m‘nt a budai várkert. Az V ntnia8a6a Tegyül itt össze a para­^ Jasfa miQden bu­bájával- Egész Pest !Ss» milHgaT -i­tt. és mégsem lát semmit ! \ Hm gvér!?1 ifóbb ■ Gl6ny0 pedig az' i i^siumwi itogatják- Egr-pgy di*k ’ VI Hitekbe­­* meneköl ide, hogy első £nn„ laozza­­ egy-egy epekedésben «tám4raer,Dant keresi a friss levegőt ta­­­*tiJ,* Vegre egy vidéki család, kik fíí|lí8 látogat^egte'tl'nteD' ' *b­e a budai vár­­in ^egérkp ■ egy kertészlegény egyel-­­ volt * parkaQy^ta körül, más A!1 Ni, jl/ kijelölt sarok padra ültem. Ha­­­ 2avaTta|fulk!lek é® elmegyek — g°D' 1 * Pedutr aDu történjék meg az israe­r H. Dem jön d... ^ Ütott Ruha -suhogás Si,aki­reRékzSemet, folekinték ... és az A Dt • arn& Zulejkáját látám magára hojt tplém kezét, azt mondva : eljött, sokat szenvedtem." Tervem volt, magamat az ismeretlen leve­ ■ lező gyanánt szerepeltetni, s aztán jöjjön a mi­nek jönni kell, de e nő megjelenése oly igéretes volt, előbb említett néhány szavában annyi volt­­ a meghatottság, hogy nem tudtam hazug szót csalni ajkaimra. Nem minden zavar nélkül mon­dom, hogy foglaljon helyet, s midőn ezt megtet­­­­te, igy szólok : „Kisasszony, ön tévedésben van személyem felől ; én nem az vagyok, kit ön ide várt.“ E szavakra a nő elhalványult, s egész re­megéssel kérdezi, hogy „talán veszélyesen beteg? Ugy­e ő küldötte önt, hogy végre megmentsen a gyötrelmes bizonytalanság alól? Ön kétségkívül jó barátja neki? Kérem beszéljen róla — — mondjon el mindent, mindent — hogy meggyó­­gyul-e hamar? Miért nem itt vagy íratott? Van-e barátja, a­ki szórakoztassa? Van e szülője, a ki viraszszon ágya mellett? Beszéljen kérem, be­széljen.“ Soha kiváncsiság jobban meg nem bosszul­hatta magát, mint nálam most. A szorongások között, milyeneket egy rossz tetten kapott gyer­mek csak kiállhatott valaha, felelem neki : „Kisaszony én megbízottja, küldöttje sem­­ vagyok azon urnak, kit ön ide várt. Én nem is ismerem azon urat.“ E szavakra mint villanyütésre ugrott föl szé­kéről, szemei haragos villámokat szórtak, s távo­­­­zása közben lesujtólag mondá : „Pimasz leskelődő !“ „Kisasszony! az ég nevére kérem hallgasson , ki, mondám én, miközben megragadtam karjait, hogy megakadályoztassam távozását - kivácsiság hozott ide, igaz, hogy meggyőződtem, nem hír­lapi humbug-e az egész levelezés , de föltettem magamban hogy­­ha jöni fog valki én azonnal teljes discretioval eltávozom.“ „Mit akar velem? Bocsásson!“ felelé a ri­degen. E perezben mentő gondolatom támadt. „Meg akarom tudni önnek lakását.“ »Hogy leskelődései után még árulkodhassék is ?“ felelé csipősen. „Nem, mondom­ nyugodtan, hanem hogy azt a boldogságot, miről ön csak álmodott, valóban meg­szerezzem önnek.“ „Talán mások inkáit kutató becses kezével kívánna boldogítani ?“ »Hagyjuk a gúnyolódást kisasszony — mon­dám neki komolyan. Ön nem könnyű vérü nőnek látszik, kivel szemben tréfát űzhetnénk az érzel­mekből. Önnek tetszett a gondolat, hogy egy is­­meretlen férfiú szikráztathatja ötleteit, azért írta­­ meg első levelét. Önnek szórakozást nyújtott a­­ polémia, azért írta meg első levelét. Ön nem szerette jegyessét, s azért jelent meg lesimitolt hajjal. Ama férfi megértette, hogy mit jelent a­­ leeresztett haj, s ön mélyen beleszeretett azon soha nem látott férfiba, ki csupán azért, hogy önt­­ az ismeretlen, egy nyűgtől megszabadítsa, három­szor nézett 15 lépésnyire egy pisztoly torkába és egy embert ölt meg , azért írta meg ön a har­madik, negyedik és ötödik levelét.“ „Mit akar ön mindezzel mondani?“ „Azt, hogy miután a kisasszony egy szívós­­ lélek teljes határozottságával szeret, el kell hogy fogadja szolgálatomat. Három nap alatt kikuta­tom az ön ismeretlenét, csak mondjon bánni kis jelt róla s talán föltűnt önnek is valaki a kioszk­ban, vagy a sétatéren, vagy a szinházban, ki ön­nek szemléletébe elmerült? Vagy talán ő.küldött önnek névtelen levélkét, s ön emlékezni fog a hor­dár alakjára vagy számjegyére ? Kérem mondja el a legkisebb részletet is, hogy keresésemben tám­pontul szolgálhasson.“ „Tisztában vagyunk egymással uram ! Nem tudok semmi jelt, de ha tudnék sem mondanám meg, mert ön — és ekkor úgy a szemem közé nézett, mintha át akart volna szúrni — mert ön rendőr­kém! Mondja csak, mennyi díj van a Par­ker József ellenfelének fejére kitűzve?“ E sértő megjegyzésre a­nélkül, hogy egy árva szócskát szólai­tam­ volna, fölkeltem helyem­ről és nyugodt lépésekben eltávoztam. A kertka­pun úgy léptem ki, hogy még csak vissza sem pillantottam. Most már becsületbeli kérdést csi­náltam abból, hogy mindenáron kikutassam az is­meretlent. Először is a 17. számú bérkocsist kérdez­tem ki, ez nem emlékezett semmire. Innen el­mentem a „Budapesti Híradó“ kiadó hivatalába elékértem a hirdetési rovat május 20, 21, 24 és 25-diki kéziratait. Megtaláltam mind a négy le­velet, az Írás ravideliken egyforma­ aláírás vagy név egyiknél sem volt. Egyébre nem emlékeztek, mint hogy e leveleket a hirdetési díjakkal együtt egy hordár hozta, de a hordár­­számjegyét nem figyelték meg. Csüggedten kértem el és vettem magam­hoz a leveleket. Szobámba érve újból átolvastam mindeniket, s alapos vizsga alá vettem őket. Ek­kor födöztem fel, h­ogy május 27-ikinek boríté­kán a Nádor utczabeli fiókpostahivatal bélyege van, tehát nem hordát vitte, és hogy a május 20-kin monogram van B. I. betűkkel. Tehát lakása a Lipótvárosban van, s nevének kezdőbetűi : B. I. Hogy nem is jutott eszembe, hogy azért mert ott tette föl levelét, nem biz­onyos, hogy ott lakik-e valóban? Rendrejártan a lipótvárosi papirkereskedése­­ket s végre egy nádorutczai kereskedésben reá­ismertek, hogy a monogramot ott készítették, de hogy kinek, arról nem tudtak fölvilágosítást ad­ni. Én azonban láttam, hogy már nyomon vagyok, mert ezen utczában járt a postára, s ugyanezen utczában vásárolt levélpapírt. Az utcza sarkán hordár őgyelget. Hozzásiet­tem, m­egkérdezem tőle, hogy nem szállított-e pénzes leveleket a múlt hónap vége felé a Buda­pesti H.kiadó hivatalához? Kérdésemre igennel vá­laszolt ugyan, de megbízójának sem nevét, sem lakását nem ismeri. Azt is megjegyezte, hogy gyakran látta ezen utcza jobbfelőli során végig haladni, de már két három hét óta nem látta. Ő az, gondolom magamban, bizonyosan alég mindig beteg , s ezzel jó borravalót ígértem a hordárnak, ha holnap reggelre elhozza nekem azon névsort, mely az utcza jobbfelőli oldalán la­kók B. I. betükkel kezdődő neveiket tartalmazza. Másnap reggel a hordár következő névsort kézbesített nekem : nr. 3 Bor Imre, ur.­­8. Bisz­­triczer Ida, ur. 11. Bárdos István, nr. 15 Beru­­ alit *55“, SZERKESZTŐI IRODA : 9M› hová a lap 8neh0m­' részét illető közlemények „ .»«s 1*¡- czimondók. -----­£lXrN2ÉS” ELŐFIZETÉSI CÍM : Jf Iten, vagy helyben házhoz hordva: Vidé*'8 * ig frt. ..! Negyedévre .... jA“ mindennap, avasat- és ünnepnapot t; vételével. »•» adatnak rlnza . . • • g fit! |lj Egy hóra h­elyben . 1 ’ llélu ára helyben 4 kr. vidéken S kr. I r ftt !* frt. 1 frt. 131. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. H­estl K­iaa Zs. Kolozsvár, péntek, június 10, 1881. KIADÓ-HITATAX­­ Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és a nyílt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő : ! , ,, ! 'j. I «», ! i' , ,,,1^/lások erkölcsi 14 hatása* I ,.utt már régen megénekelte, hogy 1 ft támasza s talpköve a tiszta |.^ft feltételesen azt tette utánná, hogy r megvész, Róma ledéi s rabigába gör- I jj jl 6 kw«**« 6 “Tiba“, “ilit J .Lj dolgoznak azon, hogy kijelöljék és azokat a férfiakat, a kiknek Rii megmentsék a hazát a bukástól, l'-- ‘ k hanem azt erőssé és virágzóvá ri*f­iá czél helyes, nemes és szent, de ■ kérdés hogy milyenek, az eszközök a sithekkel ezt el akarják érni ? A feleletre va­­k­tózással gondol az, a­ki a közelebb- j­­eléúlt napokban egy vagy más helyen f­ardalt. Igen, mert azok az eszközök, a ZIL ma a képviselőjelöltek felhasznál­­ósi legrosszabb szándékra, a legnagyobb és a legnagyobb erkölcsi sülyedésre lattjuk. Hogy egy pár esetet megemlítsünk: az L.gyűlési képviselő mandátumának le­­­j­e előtt már így félesztendővel lejő kerü­lje s ott a falusbirón elkezdve felfelé min­­­­t-: il­mhivatalnokkal, nem véve ki a taná­ul és tanítókat sem, szövetségre lép, és nogatist kér hivatalvesztés terhe alatt. A tjér pedig minden nap szükséges és elke­­­thetetlen s a hivatalnok elfojtja érzelm­­­it, elteit s ítéletet hoz, ügyet végez, ha Iperié, a perlett, a folyamodó és panaszló idézi magát. Ha a vádlott történetesen tojásos ember községében, győzelme lesz­­*, lett légyen bár a legmegbélyegezettebb vnts. Ez az egyik. És aztán várja valaki, hogy a törvény deletben tartassák, hogy a fiú ne ölje le az apját, a testvér testvérét, a szom- sz szom­szédját, hogy a közönséges mive­­l ha ember ne égesse össze épületét, ne Ni­­­talmát annak az urnak, a ki ellen­­ít mivel ellenzéki talál lenni, éppen a tőr* -t miere ingerli. Népünknek, mint minden népnek küld­­ ® hajlandósága van a részegeskedésre. A tjobban kultiválja mint a papját. Ezt ’Miot oly jól ismerik a jelöltségre a3- 1 1!*^’ ^ Polgártársat karon fogva vi- Mér saját házukhoz, hogy megkóstol* a híres jóságu szilvoriumot vele, pig csalogatják a biró házához vagy I‘zsidóhoz, hol a jelölt ur nevére kon­­jy^'lra annyit lehet inni a meny­­‘­edunk esetet a hol, már ezelőtt ^ ,JDaPpal megkezdődött ez a lélek­ : Csak hagyján volna tán, de h­ig. o ^^lékezünk azokra, a lapunk- ÁH, tüt­­elmesen jelzett, itatásokra, a ma- 14 a elvileg dolgozó urak az ünne­peken végeztek, azt kell kérdeznünk, hogy mi lett a keresztény Magyarországból ? Ha erkölcsi érzületét elveszítette a nép, hova let­tek a rend és közbiztonságra kiküldött biz­tosai? Erre azonban a hivatottak hallgatás­sal felelnek. Igen, m­ert a­mi itt történik, sa­ját művök. Igen, mert nemcsak megengedték, hanem közrejártak abban, hogy minden kis faluban két három helyen­­ittessék csapra egy-egy hordó ! Eddig az ünnepek arra valók voltak, hogy a nép vallásos vágyait és szükségeit kielégítse, lelkét nemesítse, testét pihentes­se, s élvezze a családok és barátok társasá­gát. Ma már a templomban muzsikaszó, uj­­jongás, lárma, káromkodás és verekedés űzik szét a még összejövőket is. Ma a templom helyett a korcsmába terelik őket; a család szentélyét megzavartatják a förtelmes, része­­gítő italok által, és — oh jaj — mindezt azért teszik, hogy a szegény népnek hoz­zák meg az eszét, hadd tudja kire sza­vazzon. Ez a második módja a szabad­elvű választásnak. Valóban nemes eszközök egy szent czél elérésére! De hát azt hiszik , azok, a­kik ily művet végeztetnek, hogy e részegségi ál­lapot mindig így fog tartani ?­­Hát nem gondolnak soha arra, hogy a részeg éget józanság szokta követni, és hogy mielőtt hozzá fognának a haza boldogításá­­hoz, már kinyílik szemök, már találkozni kell a férjnek nejével, s az atyának fiával? Ugyan kérjük, mondják meg milyen kibékí­tő eszközöket tudjunk felajánlani a háborgó családoknak? Gondolnak-e kérdjük tovább a nagy­közönségre, a­melyből a haza — melyet kormányozni akarunk — áll? Ha meghódí­tanak, elsülyesztenek minden vidéket, a­hol még helyök van, remélhetnek e valamit? Fogadom, hogy jót jogosan remélhessenek. Szűnjenek meg tehát az erkölcstelen lélek­­vásártól ! Ne sülyeszszék el jobban a sze­gény hazát. Gondolják meg, hogy a gyermek az atyjától többet tanul, mint az iskolából. Nézzék meg azokat a falvakat, a­melyek­ben éppen ez eljárás miatt maholnap nem lesz egy megbízható becsületes ember. Önök mind hozhatják majd a törvényt, ha ide lenn az erkölcsöt — az ország tá­maszát és talpkövét összerontották — mert azok nem fogják megmenteni a népet és a hazát a biztos bukástól. Ne feledjék el, hogy önök vannak a népért és nem a nép önökért. ( Gy. : Az egyes minisztériumokban a jövő évi költségvetési előirányzat összeál­­tását már megkezdték, úgy hogy az egyes miniszt­riumok ezen budget-tervezetei július hó fo­lyamában a pénzügyminisztérium rendelkezésére fognak bocsáttathatni. — Dalmácziának Boche és Zuppa ke­rületeiben ismét kísérletet akarnak tenni a kato­­nakötelezettség életbeléptetésére, s e czélból Ro­­dich báró helytartó Cattaróba utazott. Az 1869. évi fölkelés tanulsága szerint azonban e kérdést nem igen tanácsos szőnyegre hozni, mert a bo­­h­ézok és zuppaiak katonáskodni nem akarnak ugyan, de szabadságukért bámuhitraméltó hősies­séggel tudnak harczolni. Jelenleg ugyan a hely­zet egészen más, mint 12 év előtt, mert Bosznia és Herczegovina a menekültek előtt, nem áll töb­bé szabad menedékhelyül, úgyszintén Montenegró sem. A dolog azonban mégis sok nehézségbe üt­­közik, mert a lakosság egyik tekintélyesebb tagja sem akarja a felelősséget magára vállalni a nép előtt s egyiket sem lehet rábírni, hogy a népnek az ügy keresztülvitelét ajánlani merje. — Milán fejedelem bécsi és berlini utazása, mint tudva van, a szerb fejedelem azon aspirácziójával áll összefüggésben, hogy magát ki­­rályá koronáztassa. Midőn a szerb-török háború alkalmával e érv felmerült, az európai diplomáczia ezt derültséggel fogadta s külügyi hivatalunk határozot­tan ellenezte Azóta megváltoz­­t az idők sora. Tisza Kálmán nem hiába jelenté ki a képviselő­házban, hogy a monarchia nem fogja tűrni az ön­álló államok alakulását a Duna mentén. A külü­gyi hivatal, mint Bécsből jelentik, nem tesz sem­mi kifogást a szerb fejed­­emségnek királysággá emeltetése ellen, sőt Németországra is hat, ugyan ily értelemben. Milán fejedelem így közel áll ah­hoz, hogy útjáról a királyi koronát hozza haza. Választási naptár. Junius 24. Budapest főváros. Háromszék me­­gye, Veszprém megye. Nagy-Várad. Arad megye. Junius 25. Pápa. Vasmegye. Debreczen. Junius 26. Pestmegye. Junius 27 Szebenmegye. Kázdi- Vásárhely. T­emesmegye. Pozsonyváros. Junius 28. Baranyam­egye. Bácsmegye. Arad­­város. Csatározást. A kolozsvári mamelukok. Tegnap a redouteban megtartatott a kor­mánypárti értekezlet. Lehettek hatvanan, de miu­tán kormánypárti matadorok nyolc­vanat monda­nak, úgy hiszszük, voltak vagy­­ötvenen. Dr. Ék­es Károly kanonok elnökölt és ke­netesen hirdelte az egyetértést, „itt van egy a zsebemben,“ kiáltotta valaki. Nem a nagy be­tűst értem, válaszolt az elnök, de ha már benne vagyunk a szójátékban, figyelmeztetem az urakat, hogy valamint az „Egyetértés“ a legjobb lap, úgy nekünk is legjobb az egyetértés. Általános elragadtatás. Csak Dobás barátunk és toasztírozó tár­sunk „indul ki azon elvből,“ hogy mindazok, kik »Egyetértésit hirdetnek, hagyják el a termet. Helyeslés. Néhányan eltávoznak. Ekként a flekkenezők inter pocusa marad­ván, 40 tagú bizottságot választanak. Elnök lesz dr. Éltes, alelnökök D­á­v­i­d Antal és Várad­y Károly. Ugyan mit vélhetett Károly barátunknak 8 hónap óta a szegény függetlenségi párt ? Szász Domokos kijelenti, hogy miután az „Ellenzék szerkesztője tekintetes Bartha Mik­lós úr“ az ő személyét illetőleg hasztalan „pu­­hatolódzott“, ergo visszalép azon polczról, mely­re föl sem lépett volt. Nem kérdezték meg, hogy micsoda fizikai lehetőség van ebben, hanem meg­éljenezték. Szász Béla ezeredikszer kérkedik meg az­zal, hogy ő jó mameluk. Igen helyesen teszi, kivált egyetemi tanári minőségében. A tudományt, főleg a filozófiát mindig azok vitték előbbre, kik alárendelt lelkületet tanúsítottak a közpályán. Sokzatesen kezdve, sok jó példa van. Tehát Szász Béla kijelenti, hogy aláveti magát a többség mindennemű határozatának. — Senki sem mond­ta, hogy: fölösleges beszéd. Elnök kéri a jelöltek jelölését. — Ismét szójáték, ismét általános elragadtatás. Szász B. ajánlja Hegedűs Sándort, az adócsinálót, és Péchy Manó grófot a jókedvű adakozó igaz hívét. Péchyben megdicsérte az önállósá­got, Hegedűsben a városi összeköttetéseket. Te­hát az önállóság ér­d­e­m , tehát a Péchy ér­deme abból áll, hogy kilépett volt a kor­mánypártból?! Hallod ezt a­ logikája Mill Stu­artnak ! Gyarmathy Miklós követ dob akutba, felemlíti, hogy két kerület van, s ez az értekez­let, mely kizárólag latárierekből áll, nem tolhat a kerület választó polgárai nyakára jelölte­ .1 r ' • (If ■ r';1 ';! \V 1 ' ' T‘ fe ' ; Pár télét. Az alsó-kubini kerület m. ellenzéki jelölt­je K­u­b­i n­y­i Árpád. A doroghi kerületben pártunk jelöltje Vass Sándor. Ellenjelöltről még szó sincs. A csengeri kerületben a függetlenségi párt Kiss Áron esperest léptette fel jelöltül. Az uzdini választókerületben Polyt Mi­hály ellen a kormánypárt báró Nikolicsot lépteti fel. A ráczkevei kerület függetlenségi párti je­löltje dr. Halász Géza folyó hó­li­dikén kez­di meg körútját, mely napon Lacz­házán, 12- én pedig Ráczkevén mondja el programús­­beszédét. A gyöngyösi függetlenségi párt a vissza­lépett ifjú Ab­nássy Kálmán gr. helyébe a kép­viselő-jelöltség elfogadására Rád­y Endrét kérte fel, ki a jelöltséget menten el is fogadta. Rády az 1876—78-ki országgyűlésen a patai kerületet képviselte függőben szabadelvű programmal, mely pártunkhoz tartozik. Tolna megye pinczehelyi választókerületé­ben a mérsékelt ellenzék Pinczehelyen A­p­p­o­nyi Sándor grófot kiáltotta ki képviselője­­löltnek. F 1 Aranyos-Zlaróton a mérsékelt ellenzék, , miután Samassa Adolf a jelöltséget el nem fogadta,­­ Dilles Sándort léptette fel. Miskolcz város déli választókerületében a­­ mérsékelt ellenzék f. hó 9-én délután tartja vá­lasztási s képviselőjelölési értekezletét, melyre a központból Szilágyi Dezsőt várják. A vágsellyei kerületben a kormánypárt J­á­­nossy Jánost léptette fel, ellenjel­öltje Rudnay István pártonkívüli. A váczi kerületben a volt képviselő, ifj gr. Ráday Gedeon a pünkösdi ünnepek alatt kör­utat tett. Bukása a függetlenségi párti dr. Pró­­nay Gábor ellenében biztos. Nagyszombatban Emmer Kornél e hó 2- án tartja beszámoló beszédét. Nagy-Szent-Miklóson a kormánypárt Ró­nay Jánost akarja felléptetni. Somogy megye ny­atádi kerületében a függetlenségi párt Sz­a­bó Kálmánt kiáltotta ki jelöltté, Pap Sándor szabadelvű párti ellen. Zala-Szt.-Groth képviselője Bessenyey Er­nő június­b án Sümegben tartó beszédét több százra menő választó közönség előtt. Bessenyei Ernő mérsékelt ellenzéki programmal egyhangú­lag képviselőjelöltnek újból kikiáltatott. Élesben Szlávy Olivér pünkösd hétfőjén tartotta beszám­olój­át. A nagy-ilondai kerületben ismét Simó Lajost kiáltotta ki a kormánypárt jelöltül. Karczagon pártunk jelöltje Csanády Sándor, a kormánypárté pedig Varró Samu Zólyom megyében a beszterczebá­­n­y­a­i kerületben a kormánypárti H­a­l­a­s­s­y Gyula, a s­z­­­i­á­c­s­i kerületben pedig a mérsé­kelt ellenzéki G­r­ü­n­w­a­l­d Béla még eddig el­lenjelöltek nélkül vannak. Zentán a kormánypárt G­r­o­m­o­n Dezső volt főispánt léptette fel. Nagyváradról írják a „P. N.“-nak: a függetlenségi párt erősen mozgolódik. Vasárnap (12-én) fényes zászló­szentelést tart, melyre Hel­­fy, Eötvös K., Thaly K. és Irányi D. urak is megígérték megjelenésüket. Városunk hölgyköreiben élénken érdeklődnek ezen ünnepély iránt ; számos szép úri nő és kis­asszony megígérte közreműködését az ünnepély fényének emelésére. Lesz ünnepélyes bevonulás (szombaton d­r. budapesti vendégek megérkezte­kor) fáklyás­ menet, ünnepi szónoklat és vers. (Ez utóbbit Ábrányi Emil ezen alkalomra írta.) Szó­val a függetlenségi párt oly demonstráczióra ké­szül, mely Nagyvárad polgársága körében kellő lendületet fog ébreszteni. Az ókanizsai jelöltséggel a kormánypárt b. Podmaniczky Frigyest fogja megkínálni. A jószáshelyi kerület újból a szabadelvű­­párti Konstantiny Györgyöt kiáltotta ki jelöltül. Kis-Jenőban Bánhidy Béla b. f. h. 6 ikán tartá beszámoló beszédét; képviselőjelöltül újból felléptetett. A pécskai választókerület volt képvise­lője, Gaál Jenő, pünkösd napján tartotta beszá­moló beszédét Pécskán s egyuttal elbúcsúzott a kerülettől, miután a pankotai jelöltséget fogad­ta el. h­ajdu-Bísszörm­ényben Bódogh Albert a szélsőbalit kiáltották ki jelölté. Bereg megye halmi kerületében a füg­getlenségi párt Szálkai Sándort állította föl je­löltül. Liptó-Szent-Miklóson a szélsőbal Turánsz­­ky Tamást léptette fel. A székelyhídi kerületben a szélsőbal KIGS Albertet kiáltotta ki újból jelöltté. A monori kerületben a függetlenségi­­ párt Dell’ Adami fővárosi ügyvédet kiáltotta ki jelöltté. A soproni jelöltséget T r e f o r t elfo­gadta. A mátészalkai kerületben a kormánypárti jelölt Péchy Jenő, a függő­párti pedig Vállyi János.

Next