Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-05-04 / 101. szám
I taegza. ^ík Erdély kultur történetéhes. kifcban w^,ar me8 ^elk dolgokról még csak kézí^tésére mun'Jáknak \ilág eleibe való terne tani,:!Z,ve e§jBen állott nagy érdemű tár*(íraioak neveik : tijjj J ® 8* l, 2_ Bethlen Miklósné, született gr. ^ Kr Hu *rt' ^ZVt 21- Gyulai Ferenczné, !* er Kár°1ÍOa 45 frt* Özv- gr. Bethgr gr|'*D gr. Kendeffi Rachel 45 frt. H frt Ahlen Uszlópó, szül. gr. Bánffy Klá Bethlen k *'■’ gr' ^endeffi Elekné, szül. gr. V»é StükiSzUna ^ frt- Özv. br. Alvintzi Gá- G%v p' ,gr- teleki Kata.*|) Mélt. gr. Bánffi ^élt. gr evi^tor ur ő Excellentiája 45 frt. ^dlentiájIgnátz Erdélyi Tüspök ur 6 ^Krariu* ^ ^ Br. Bánffi Farkas Ze]eki iJ Ur, 5 Excellent iája 45 frt. Mélt. gr. ^Dentiája 4^ frUB°rn'aÜs ConsilLrius ur ő Ex ^tIle6 ur ú°h rt ^r' ^rukeQtBal Mihály *%i Já Excellentiája 45 frt. Mélt. gr. Eszgreg0s ^uBernialis Consilarius ur 45 frt. ^ Ur 45 Gf ^Qdor Provinciális Comissa^ CW./for- Kálnoki Lajos Guberur* Mélt. Székely Dávid Pro- I*lis ConsiliUS ur* Mélt- Zeik Dániel Guber^iliaring anU„8 Mélt. Pál János Gubernialis V__ Ul* Mélt. Szegedi Jósef Gubernialis átlaggal jelölt igem űzettek. Consiliarius ur* 45 frt. Mélt. Koszta István Gubernialis Consilarius ur 45 frt. Mélt. Ahlefeld Mihály Gubernialis Consiliarius ur* Mélt. gr. Teleki Domokos Gubernialis Secretarius ur 45 frt. Mélt. gr. Teleki László Gubernialis Secratarius ur 45 frt. Mélt. gr. Bethlen Gergely Gubernialis Secretaries ur 45 frt. Mélt. Bisztrai Josef Gubernialis Secretarius ur* Mélt. Haunenheim István Gubernialis Secretarius ur* Mélt. Horváth Antal Gubernialis Secretarius ur* Mélt. Cserei Farkas Gubernialis Secretarius ur* Mélt. Sándor János Cubernialis Secratius ur* Mélt. idősb gr. Bethlen Pál Tabulae Praeeses ur ő Excellentiája 45 frt. Mélt. Cserei János ítélő Mester ur* Mélt. Turi László ítélő Mester ur adott 45 frt. Mélt. Oberster Bartsai Ábrahám ur 45 frt. Mélt br. Bánffi László ur 45 frt. Mélt. gr. Teleki Mihály ur 45 frt. Mélt. gr. Nemes Ferencz ur 45 frt. Mélt. Dániel Imreh ur 45 frt. Mélt. Balla Sámuel ur* Mélt. Gál Josef ur* Mélt. gr. Haller Sigmond ur Tekintetes Túri Josef ur* Mélt. gr. Bethlen László ur 45 frt. Mélt. Csernátoni Ferencz ur* Mélt. gr. Teleki Imreh ur 45 frt. Mélt. gr. Kemény Farkas Statuum Praesidens* ur ő Excellentiája 45 frt. Mélt. br. Kemény Simon ur Excellentiája 45 frt. Mélt. br. Kemény Sámuel ur 45 frt. Mélt. br. Jósika Antal ur 45 frt. Mélt. gr. Haller Gábor ur 45 frt. Mélt. Biró Gábor ur* Mélt. br. Bethlen János ur 45 frt. Mélt. br. Radák Ádám ur 45 frt. Mélt. gr. Teleki Lajos ur 45 frt. Mélt. gr. Toldalagi László ur 45 frt. Mélt. gr. Rhédei János ur* Mélt. gr. Teleki Ferencz ur Mélt. gr. Mikes István ur* Mélt. gr. Huszár Josef ur* Mélt. gr. és Generalis Gyulai Sámuel 45 frt. Mélt. gr. Bethlen József ur 45 frt. Tekintetes Kis Budaki Rettegi Sigmond ur* Mélt. gr. Lázár Josef ur* Mélt. gr. Gyulai Josef ur 45 frt. Mélt. br. Wesselényi Miklós ur 45 frt. Tekintetes K. Sz. Léleki Kozma Ferencz ur* Mélt. gr. Vass Sámuel ur 45 frt. Mélt. gr Bethlen Dániel ur adott 45 frt. Mélt. br. Henter Antal ur* Mélt. gr. Torotzkai Pál urfi 45 frt Mélt. gr. Iktári Bethlen Sámuel ur* Mélt. gr Bethlen Miklós ur. Mélt. Cserei Imre ur* Mélt Cserei Josef ur* Mélt. gr. Horváth Ferencz ur* Mélt. br. Szentkereszti György ur 45 frt. Kelönte Josef ur 45 frt. Br. Cristiani de Rali 45 frt. Udvari Consiliarius Semsei ur 45 frt. Mélt. br. Prónai Sándor ur 45 frt. Summa: 1314 frt. Mélóságos Gubernátor Ur ő Exilja assignatiojára adtam Tites Benkő József Uramnak 135 Német Forintokat és igy ezen Társaság effective Fundussa 1179 frt. Nota Bene : 1. Kik legyenek a Subscribensek közül azok, a kik a tiz arany rátát meg nem fizették, az ezen Laistrumból világosan kijő. 2. Azok közül a kik nem fizettek, egy némelyek meghaltak, mások pedig téltem meg Szóktatván, deklarálták, hogy annyit nem adnak. • Ami elkölt a Jelentő-lajstromok Nyomtatására, azok egy némelyikének Postára való tételére, és ajuietániták kinyomtatására azt ha a rátámon felyül a magaméból fizethetem, szerencsémnek fogom tartani. Sign. Kolozsvár 18-ik Februariis 1794. Gr. Teleki László. taszOI. szám. killító SZERKESZTAI IRODA : . (J hova a lap szellemi részét illető közlemények *®' czimzendők. Az „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA : „..Are postán, vagy helyben házhoz hordva: 12 frt. I. Negyedévre......................3 frt. íffe . • ’ ' 8 fit. fil Egy hóra helyben . . i frt. itte ■ „ám Ara helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Ellenek“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével “ "soriratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiadás. • , KIADÓHIVATAL • Szem Janó, könyvkereskedése, hová ! déflaetének! hirdetések és nyiltterek . , , HIRDETÉSI DIJAK: a szórasabozott garmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden V. .. , hirdetés után 30 kr. Wo és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek tarmond sora után 20 kr. fizetendő ír I ir Bajok. j,d.pesti lapot ujdonsági rovat, tér.volt a múlt héten. Öngyilkosság is Jíkelev rablógyilkosság sem hiányzott , rest nhallát is találtak , s a sikkasztás fel is szaporodott Igazán „érdekes“ sírf Érdekes“ tragédiái a munkátlanságnak, szoniornak, a kétségbeesésnek s tülköltetik Sok olvasót az „eset“ részletei ertek másokat a rendőri vizsgálat; kép. Lecoque“ urat, ismét másokat a bi- f ítélete, sőt egyes momentumainak lemuszáj, mert különben a lap nem dlég érdekes . Igen kevés ember van, ki gondolkozóban e szomorú esetek gyakori ismétlődése hiall. Pedig méltó a megfigyelésre. Backle azt állítja, hogy jól vezetett staktika Londonban egy évtized alatt nemcsak mutatta ki, hogy a házasságok, születést, halálozások száma bizonyos körforgásban imétlődik, hanem, hogy oly dolgok száma is ismétlődik, melyek egészen a véletlentől tidonak függeni, így például hozza fel a Mnneptetlen, vagy ajánlott, vagy nem czímzett levelek számát. Az említett esetek sem a véletlen kiforytat, hanem társadalmi bajt mutatnak föl. Ez esetekhez csatlakozik a kivándorlási is. Akármit mond Láng Lajos, s akármiként bizonyítgat a pénzintézetek tőkeszaporodását is, kétségtelen tény, hogy nagymérvű elszegényedési lejtőn állunk. Szegény ma Magyarországon majdnem mindenki, úr és munkás egyaránt. Sok rése van ebben a túlköltekezésnek. A társadalom követelésekkel áll elő, s az egyén isege megtagadni a követeléseket. Egyiknek állása, másiknak rangja, harmadiknak csak összeköttetései, negyediknek férjhez adó leánya kívánják meg, hogy terjeszkedet túl anyagi tehetségein. Me baj ez, kivált a középosztály azon ősénél, mely fixírozott jövedelemből él, s az egyik nap túlkiadását nem egyenlít, a másik nap fokozottabb bevételével. Itt a bukás kikerülhetlen. De ha van része az elszegényedésben a “iadalomnak túlköltekezés, olykor henyeg igen gyakran könnyelműség által: az islánrész mégis csak a rosz kormányzatuk tudandó be. Bármennyire nem tartozik ízlésünkhöz!^®?Tezett kopott frázisok használása, uis. kell mondanunk, hogy közadóink "üisebetlenségig terhesek. A mezei munsi nem ritkán történik meg, hogy egész 5* « » Ett pénzt, mint a mit is a terhet városi ember nem ér, mint a falusi. Felszámithatlan az a sok pótlék, mely a falusi ember rovására esik. Annak a tehernek, mit a falun évente fölhajtanak, fejét sem látja a kincstár, s így a kormánynak alig lehet arról tudomása. Akinek 100 forint államadója van, az el lehet készülve rá, hogy neki a közkormányzat még egy másik 100 forintjába belekerül. Csak össze kell számítani, hogy miből élnek a körjegyzők, körorvosok, szolgabirók, esküdtek, strázsák, erdő- és határpásztorok, papok, tanítók, kántorok, harangozók, bábák, kollektorok ; hogy miből fedezik a sokféle komiszió költségeit; a kataszteri munkálatokhoz kivontató napszámokat, fuvart, irodát és bizottságot; a katonai fuvarozást ; némely vármegyében postatáskát, vizipuskát, métermértéket és házszámtáblákat ; napszámilletéket a vármegyei, községi és vicinális utakhoz; útmunka- váltságot ; iskola, templom és községház fenntartási költségeit, egyszóval a vármegye és község háztartását. E nagy terhet nagyobbá teszi a rosz kormányzás. Hiába fizetjük oda a jövedelem legjelentékenyebb részét, mert az állam csak pénzért igazítja el oly dolgainkat, melyekben feltétlenül hozzá kell fordulnunk. Pénzért kapjuk az igazságszolgáltatást — bélyeges papír kell, ha bármelyik hatóságnál meg akarjuk védni igazunkat. Ki győzi mindezt megfizetni ? És mit ad az állam e fizetések fejében ? Az olcsó, gyors és megbízható igazságszolgáltatást ? Ad jó rendőrséget, melynek oltalma alatt személyünk és vagyonunk teljes bátorságban legyen? Nyit meg az ipar védelme által új meg új kereseti forrásokat? Megvédelmezte helyes pénzügyi politikával czukorgyárainkat a végpusztulástól? Megkönnyíteni igyekszik terheinket a végrehajtás olcsósága, egyszerűsége s az idő czélszerű megválasztása által? Nem. Mindezeket nem teszi. Hanem filléreskedik az igazgatás kárán egy-egy irnok-állomással , s pazarolja az ország vagyonát a közös hadsereg intézményének feltartása által. Aki takarékoskodni akar, az itt kell hogy megkezdje. Ha már nagyobb koncepciókra képtelen e kormány, szállítsa le legalább a szolgálati éveket három helyet kettőre, hogy az itt elnyelt temérdek kiadás részben legalább apadjon. ■ — A kormány leszavaztatása a főrendiházban. A főrendiháznak tegnap (máj.3.) érdekes ülése volt. A perrendtartási novellát tárgyalták a főrendek és híre terjedt, hogy a vitában Majláth György országbíró részt vesz. A hír megvalósult. Az országbíró, ezen ülésre elhagyta elnöki székét és a Tisza minisztereinek mögötti padban foglalt helyet, ahonnan felszólalt a javaslat ellen. Úgyszintén, hasonló szellemben szólaltak fel gr. Zichy Nándor és dr. Vécsey József. A javaslatot az igazságügyminiszter védte ; a miniszterek közül még Tisza miniszterelnök és K. Orczy volt jelen, a karzatokon igen sok képviselőt láttunk. A kérdés szavazásra kitüzelvén, Haynald bíbornok, néhány püspök és főispán a kormány javaslata mellett szavaztak , a független urak ellene. A szavazás eredménye az, hogy a javaslat általános elfogadása mellett 17 szavazat volt, ellene 18, s így a javaslat egy szavazattöbbséggel mellőztetett. Majláth országbíró a végrehajtási javaslatot tárgyaltatni ajánlá, — de Pauler miniszter felszólalására, aki kijelenté, hogy a két javaslat szorosan összefügg, mind a perrendtartási, mind a végrehajtási járásiét viszautasittatott a képviselőházhoz — s igy e javaslatokból a mostani országgyűlés alatt aligha lesz törvény. — A magyar aristokrátia a trónörökös pár budapesti ünnepélyes fogadtatásában — mint a fővárosból értesülünk — aligha fog részt venni. Mágnásaink nagyon zokon veszik, hogy Budapestre sem a magyar, sem pedig a belga királyi pár nem jön el. Másfelől talán még az is élénk emlékükben van főurainknak, hogy a trónörökös Prágában léte alkalmával miként nyilatkozott a magyar arisztokratiáról, mit még eddig semmiféle oldalról sem cáfoltak meg. Ezekben keresendő az ok, hogy most tüntetőleg távol akarnak maradni az ünnepélyességektől. A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfőn délelőtt déli 1 és fél órakor Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt ülést tartott, melyen a kormány részéről is jelen voltak . Pauler Tivadar és Szapáry Gyula gr. miniszterek, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Láng Lajos mint előadó olvasta fel a hazai ipar gyámolításáról szóló törvényjavaslatra s a főrendiház által tett módosításokra vonatkozó jelentéseket előterjesztve , azok is hitelesíttettek, s a legközelebbi országgyűlésben beterjesztendőknek határoztattak Ezután a szegedi kir. törvényszék polgári és bűntető osztálya, továbbá ugyanott egy kerületi börtön és fogház számára emelendő épületek költségeinek fedezése tárgyában beterjesztett törvényjavaslat vétetvén elő, Pauler miniszter előadja a tény állását s azon okokat, melyek ez épületek emelését szükségessé teszik, azonban indítványozza, hogy a részletesebb tárgyalás előtt egy szűkebb körű bizottság küldessék ki, mely a terveket megvizsgálva tegyen jelentést.Ezen bizottság tagjai il kijelöltettek Zsigmondy Vilmos, Dárdai Sándor és Lukács Béla. A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnapelőtt tartott ülésében részletes tárgyalás alá vette a kir. kúriának az országos képviselő választási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslatot. Már az első, hosszabb vitára adott okot, melyben részt vettek Hosztinszky, Pauler, Horváth Lajos, Emmer, Vidliczkay, Teleszky, Szilágyi, Bokros, végül Teleszky István a következőkben formulázza az eldöntendő elvi kérdéseket : 1. A Curia bíráskodási szorítandó e csupán a kérvényekkel megtámadott választásokra vagy a ház bizottságai által kifogásolókra is terjesztendő-e ki ? 2 A kérvények alakszerűsége fele a ház széljen-e ? 3. A kérvényezési jog szoríttassék-e a választás megsemmisítésére vagy más eredmény megállapítására terjedjen e ki ? 4. A ház elnökének megkeresésére indítandó-e meg az eljárás? Miután ezen kérdésekhez a bizottságnak még több tagja kíván szólni, s mivel az idő nagyon előrehaladott, a tárgyalás folytatása a legközelebb tartandó ülésre halasztatott Hétfőn este több óráig tartó minisztertanács volt, melyen gr. Pejachevich Uszte horvát bán és dr. Philippo Vich táborszernagy parancsnoklő tábornok is megjelentek. A tanácskozás tárgyát a határőrvidék bekeblezési módozatainak megállapítása képezte. A pénzügyminiszter kezdeményezésére a legközelebbi napokban a pénzügy s az igazságügyminisztérium kiküldöttei között a jövedéki kihágásokra kiszabott büntetések szigorítása illetve felemelése tárgyában, tanácskozások fognak tartatni. A budapest-dombóvár-pécsi vasútra vonatkozó szerződés a magyar hitelintézet és az osztrák hitelintézet képviselői részéről a közlekedési ministériumban tegnap d. u. aláíratott. A magyar hitelbank egy tegnap d. e. tartott igazgató-tanácsülés után, melyre Weisz igazgató is odaérkezett Bécsből, a kormány részéről szabott néhány feltételt elfogadta, ami által a szerződés létesítve jön. Az engedély-okmány értelmében ez a vasút az állam minden terheltetése nélkül fog kiépíttetni, míg a kormány tökéletes szabad intézkedési jogot élvez az átviteli tarifákra nézve, ami a fiumei forgalom érdekeire nézve rendkívüli nagy előnyt képez. — Horvát izgatás a fiumei ügyben. Trsat mezőváros Fiume közelében ápril 28-án bizottsági ülést tartott s elhatározta, hogy Fiume város ismert kérvénye alkalmából feliratilag fölkéri a horvát kormányt, ne engedje meg, hogy a fiumei kérvény kívánságához képest Fiumei megye nevét megváltoztassák, vagy a megye székhelyét Fiuméból máshova tegyék ; és oly kevéssé engedje meg, hogy a horvát gymnasiumot Fiuméból eltegyék , legfeljebb más helyiséget béreljenek az intézet számára Fiume városában. Azonkívül elhatározták, hogy a portorói képviselő útján a horvát országgyűléshez kérvényt intéznek, hasson oda, hogy a fiumei kérdés mielőbb úgy oldassák meg, a mint a horvát királyság jogainak és méltóságának megfelel s hogy Fiume nemsokára egyesittessék Horvátországgal. Végül még azt is elhatározták, hogy a hozott határozatokat közüik az összes horvát községekkel s felhívják őket, különösen a Fiume és Deluiczamegyei községeket a határozatok elfogadására. — Beaconsfield lord utóda Beaconsfield lord politikai örökségét Richmond herczeg vette át s az angol konzervatívok őt választották pártvezérökké. Tulajdonképeni örököse és utóda Beaconsfieldnek nincs, mert mindabból, a mi konzervatív elem a két házban van, olyan magasan kivált, hogy senki sem képes hasonló tekintéllyel székére ülni. Ha tehát azt mondjuk, hogy sir Stafford Northote az alsóház és Richmond herczeg a felsőház ellenzékének fog élére állani, ezzel egyszerűen csak a tényeket konstatáljuk. Tulajdonképeni vezérségről nincs szó. Csak ha újra konzervatív kabinetet kellene alakítani, lenne vita tárgya a konzervatív párt vezéri kérdése. Sir Stafford Northcotenak lenne elsősorban jogigénye, de csak azon esetre, ha addig valami új tehetség föl nem merül. Lord Salisburyt senki sem szereti s azért a felsőház konzervativjai megnyugodnak Richmond herczegben, ki őket már Disraelinak peerré emelése előtt vezette. A fővezetés ügyének különben még jó sokáig csak elméleti jelentősége lesz, mert Beaconsfield lord halálával az az eshetőség is messze távolban áll. Egy szegény család története. (Angol szöveg után.) Scimi itatti fatlé. V. (9. Folytatás.) Milyen élénk színekkel festjük azt az édes otthont, melyet Péter Worcesterben keres számunkra, s azt mondja, hogy kora tavasszal haza visz. Képzeletben egészen beleéljük magunkat a jövőbe, atyánkat reá beszéljük, hogy adja el az üzletet, költözzék hozzánk, lesz egy csinos kis napfényes külön szobája, hol kedvencz könyvei olvasása mellett elvégre kipihenheti magát ; a két kis fiút jobb oskolába adjuk, a mi kis Lottink nevelését sem hanyagoljuk el, futkározhat s danolhat a kertben kénye kedve szerint, igy aztán megerősödik s elveszíti holdvilág színét, milyen szép kertünk lesz ! Péter saját virágai után fogja mintáit festeni, tudom, hogy egy-két év múlva olyan nevet vív ki magának, hogy hite lesz az egész országban. Még a Lina néni természete is megvátozik, szelíd lesz és elégedett, mert minden kívánságát teljesítjük, s nem lesz oka miért mérgelődni. Milyen boldogság a jövőnkről beszélni Péter jóízűen nevet, midőn azt indítványozom, hogy Carden urat se hagyjuk egyedül, majd megkérjük szépen, hogy jöjjön velünk. Nem sok az amit a vásártérre érve be kell vásárolnom, de a Péter kezében levő kosár hamar megtelik, sok bajom van vele, míg az árukat jól össze tudom szorítani. Pétert épen úgy mulattatja a vásárlás mint engem, s minden újabb vételnél tesz valami tréfás megjegyzést : egyszer máskor midőn én a kosárba rakosgatom, édes szavakat suttog a fülembe arról az időről midőn majd a saját háztartásunkhoz kell vásárolnunk. Többször megtörténik, midőn kipirult arczczal felpillantok, hogy a mellettünk elmenőket mosolyogni látom. Mindig kedvencz szokásom volt az emberek arczát vizsgálgatni. Péter már egy párszor nevetve figyelmeztetett, ne töltsük az egész délutánt a vásártéren. — De Péter! suttogám egy pillanatra megállva, s piros almát dugva egy bámészkodó rongyos utczagyermek hidegtől elgémberedett kis kezébe, nézd csak a véznap gyermek boldogságát, milyen mohón harap az almába, bizonyosan éhes ! Nem érdemes-e annak a kis sovány arcznak a mosolygását látni ? — Szegény kicsikék, de kevés gyermekség látszik rajtuk — válaszold Péter — egy kiéhezett képű fiúcskaelőtt kitérve, amint az a kenyér piaczon egy kis morzsa után nézve belénk botlott. — Vájjon milyen érzés lehet az szeretet és gondozás nélkül nőni fel, mint ezek a kis koldusok, mondom az öcséim számára vett almákból ismét kivéve egyet. Az ilyen tengődést életnek is alig lehet nevezni, mert csak kedveseinknek a szeretete teszi az életet édessé. — Oh ha tudnám, hogy a konzervatívok kormányra jussanak. Az ír földbirtok-kérdésben legalább oly jelentéktelen érvekkel lépnek föl, hogy ez az ügy aligha fogja babérjaikat szaporítani. Pártélet. Udvarhely megyében a pártok akként tömörültek, hogy ‘mindeniknek biztos kilátása látszik lenni a statusquo megtartásához. A havasalyi kerületben Tibid Antal, a hornorodiban ifj Dániel Gábor kormánypárti mamehik,a csemeték nagy valószínűséggel meg lesznek választva. Az oláhfalvi kerületben az Ugrón Ákos, a székelyudvarhelyiben az Ugrón Gábor, s a székelykereszturiban az Orbán Balázs megválasztatása kétségtelen. Van ugyan két egy húron pendülő ember: Oláhfaluban valami Daniel nevű scriba (nem Dániel, hanem csak Daniel vagy talán Dani) s Székely-Kereszturon valami Szentkirályi nevű hivatalnok vagy körorvos vagy mit tudjuk mi, hogy mi , akik szeretnének híresekké válni nevüknek a lapokban való megemlítése által, s biasini vágyakat táplálgatnak. Na de elmúlik e baj is , hiszen meg szokott gyógyulni a szunyogcsípés is. A nagyiklódi választókerület deputatiója tegnap tisztelgett dr. Bánffy Dániel a exczellentiájánál, fölkérvén őt a kormánypárti jelöltség elfogadására. Értesülésünk szerint igenlő választ kaptak. Ez idáig rendjén van. Csodálkozunk ugyan rajta, hogy itt ott lézeng még a kormánypárt számára is egy-egy független ember, s hajlandó szolgálatokat tenni oly vagyoni állással bíró egyén is, mint dr. Bánffy Dániel, ki kétségen kivül még inkább érzi a kormányzás terheit, mint mi mondjuk csodálkozunk rajta, de kifogásunk ez ellen nem lehet, sőt örvendünk, hogy nem a hivatal vagy befolyáskeresők sorából választott az iklódi kerület, hanem azokból, kikre nézve a képviselőség nem gradus ad Parnassum. Pedig érdekes volna a nemes bárót látni, amint a Parnassuson mászik fölfelé ! De kifogásunk van igenis az ellen, hogy a küldöttség vezére Török József kataszteri pótbiztos úr. Van-e erről tudomása a kateszteri igazgatóságnak ? Mit fog szólani a pótbiztos úr osztálysorozási naplójának azon részéhez, mely május hó 1-sejéről ekként ad számot: „Kortesgyűlésben voltam N.Iklódon ; 2-dikáról : Kortesutat tettem Kolozsvárra ; 3-áról : Kortesbeszédet tartottam dr. Bánffy Dániel 6 nagyméltóságának , 4-éről : Kortesutamat befejezve, visszatértem járásomba? Engedélyivel volt-e távol járásától Török pótbiztos úr ? Mi czimen kérte s mi czimen adatott meg az engedély? Ha nem volt engedélye, indul-e meg ellene fegyelmi vizsgálat? Lehet valaki beteg mint tisztviselő az ország számlájára, de tiltakozunk az ellen, hogy az amúgy is megkésett osztálybasorozási munkát félbehagyva, kortesutakat tegyen valaki az ország kontójára. Felvilágosítást kérünk. Csíkszeredáról Írják : Megtörtént. Kolozsvárról kaptunk jelöltet. Id. K. Biasini Domokos fia ifj. dr. K. Biasini Domokos érdekében ugyan csak próbálgatja szerencséjét. Részletek még hiányzanak, hanem a hír szerint, végső esetben mameluknak is felcsapna, így kormánypárti jelöltekben sincs hiány, miután dr. Bocskor Károly is ha nem több, legalább jelölt lesz, volt képviselőnk is szeretne megmaradni addig állásában, míg egy jó vasfejű mameluk nem akad, ki egyszersmint az ő magas tetszését is bírná. Hanem a jó urak aligha „csizmadiát“ nem fognak mindnyá-