Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-07-01 / 148. szám
a7EBK£»»!T*I IBOD.i : ® / I«» on.illuTTI I T*A¡ Vlfl fi ill t,nvá a lap Szellemi rációt illető közlemények ■mtc** a®’ »Z czirnzenflök. .mrZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA : 14S. Sízdm, A* ^ i .1_tnn Knoh/\«7 Imi “"portán, v«17 helyben házhoz hordva: Vid* p ja frt. Ili Negyedévre . . . . frt. Negyedévre....................3 frt. . • g tk Egy hóra helyben . . 1 frt. f. -w9Iiin ár* helyben 4 kr. vidéken 5 kr. rfk„ mindennap, a vasas- és ünnepnapok kivételével. ***&•»* *em ‘datnak VISZ*' POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kt adAs. _____Kolozsvár, pónt’k, julius 1. 1981. 1 __________________________________-------- KIADÓ INVITAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: .rtatszor hazahozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdető után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hidecesknél külön kedvezményt nyújt a kiad -hivatal. I Nyilitori czikkek gaillroud sori utfmn 20 kr. fizetendő tf,t,lvá- előfizetésre. ácsodik évnegyed lejárván. A.flapunk t. előfizetőit, mifizetéseiket mielőbb megviselkedjenek, hogy a lap ifiben zavar vagy fennetkezzék. A támogatás azon nagy mer- A Sn lapunk eddig a t. olfSuségP által részesittetett, 1 .ft azt hinnünk, hogy la- Ihiányt isótol. Feladatunknak til kernyedelen szorgalombetartással fogunk eleget anuak az lesz, a mi volt: Marszág függetlenségenek katonemzetünk dicsőséges hagyvainak magyarázója, s hazánk sztos aspirátióinak szószó- Befizetési árak: ifi .................... I ijJ ................................... I frt-Egérre............................12 írtii előszetétek postutalványával Kolozsvárra az „EL- kudó-hivatalához (Stein János; küldendők. Az „ELLENZÉK“ szerkesztősége. Pártelemek. Az ellenfél erejét mérlegelni higgadtságom nagyizni, de nem is kicsinyleni: jó önérzetnünktől jóakaratot, jószándékot mog:a jót fitymálni és becsmérelni, s Onmat égig magasztalva, eként leplezni saját vizet s elbóditni önmagunkat, hogy ne Au ellenség valóságos hadállását: ez ma szédelgés, nemzett úti jó hazudozás volk melyre csak fizetett tollak kitartott , képes. L.ial az első pillanatban tisztában volt körösügyes rendszer, minden "w,delegationalis czafrangjaival, ősziével és osztrák-szláv diploma, együtt: egy óriási, infernalis ha: “ rendszer jó és rosszhiszemű baj- itt bizonyítgatták, hogy viszont mával néma reál-, hanem per“"Persze, mert csak ezzel lehetett ’ hetit a politikai érzékét elbóditni, ,mi fekete, fejérnek. • tekintélye negyven éves ?W*en éves politikai be- ■; fölépítve, az autoritásnak az ellenállvanagyobb humbugot is el fog . a nagy és nagynak tsjuál ?zent tisztelettel tekintő ma-II Közösügy és personal unió; milyen ördögi humbug! Erkölcstelen humbug, melylyel csak a Tisza Kálmán elveinek szegre akasztása versenyezhet. Ámítani a nemzetet 8 évig a legkáprázatosabb dolgokkal, elhitetni vele, hogy mindazt egyszerre meg lehet szerezni , és nyolczadik év utolsó napján meghazudtolni önnönmagát, kijelenteni, hogy elveinket feladjuk, s itt ismét azt hazudni, hogy ez az elv megtagadás csak ideiglenes, de nem mondtunk le róluk; azonban tetteinkkel mind mélyebbre és mélyebbre ásni a tátongó űrt, mely egykoron vallott elveink és a jelenben követett politikánk között tátong, im a Tisza-rendszer 6 éves immoralitása és politikájának története ! Ám, a bolondítás, a szédelgés, a hazudozás mind nem volt elég. Sárba kell rántani az ellenfélt. Forradalmárnak kell gyanusítni a dynastia előtt, földosztogatónak a vagyonos osztályok előtt. Nos, édes urak! A most folyó választások szemetekbe dobják humbugtok cáfolatát. Nézzetek körül, de nem úgy, mintha a „Kelet“ számára egy izzadtságos vezérczikket akarnátok írni, tele fizetett mocsokkal és vele született bűzzel. Nézzetek magatok körül, elfogulatlanul, hidegen, becsületesen mérlegelve az ellenfelet ! Mindenütt, ahol el is estünk, a függetlenségi párt a társadalom legfüggetlenebb, legmagyarabb, a valódi nemzetalkotó elemekből toborzotta híveit. Fájdalmas mert óriási csalódást bizonyít, de mégis sokszorosan örvendetes: pártunk elvei épen azokban a rétegekben találja fel legtöbb bajnokát, azon rétegek körében hódit, melyek az egykori félrevezetett Deák-párt zömét alkották s részben alkotják ma is a kormánypárt tisztességesebb elemeit. Szolgáljunk nevekkel? A „Kelet“ is szokott állitni, de tényekkel és nevekkel mindig adós marad. Ez az ő roppant zseniális tacticája. De mi bizonyitni szoktunk. Szolgáljunk nevekkel? Igazoljuk-e állításunkat tényekkel és nevekkel ? Kolozsvárit úgy hiszszük nemcsak az egyetemi tanárok, hivatalnokok és Nagy Jánosok, meg Szász Domokosok az intelligens, munkás, tekintélyes, társadalmi súlylyal bíró elemek. Nos, Kolozsvárit ezeken a categóriákon kívül a függetlenebb elem túlnyomóig a mi zászlónk alá sorakozott. A vidéken ataja mindig nyitva volt, a szegények és szenvedők előtt is, mert ő nem akarta, hogy élete nyomtalanul vesszen el, azt a czélt tűzte ki magának, hogy minél több jót tegyen, igy aztán nem volt teher az élet, s volt dolga elég, minden napnak meg lévén a maga kötelessége ; az pedig örök igazság, hogy aki kötelességét teljesíti, az megelégedett és boldog. Régi barátainak száma meginkult,egy része azoknak, kik Violával egyidőben voltak ifjak, férjhez mentek, némelyek meghaltak, vagy elmentek Castletonból; azok a kik megmaradtak gyakran felkeresték Violát, mert ő most is szerette a társaságot, s habár nem voltak is házánál olyan zajos mulatságok mint szülei életében, de kellemes időtöltésre mindig lehetett a Borostyánlakban számítani. Tehát az idő könnyen repült el Viola felett. Ólom szárnyainak súlyát a szegény Vivián érezte. Ez évek alatt Dacre ur nagyon megöregedett, elgyengült és összeesett; egyetlen gyermekének a távolléte betölthetetlen űrt hagyott a magányosan élő öreg körül. Viviantól ritkán kapott tudósítást, és az soha sem volt kielégítő; csak Viola tudta, hogy Dacreur mennyit húsoit a Ha szerencsétlen sorsa felett. A harmincz éves Viola most is olykedves vonzó alak volt mint tíz évvel ezelőtt, nem lehetett ötöt nem szeretni, kivált akik közelebbről ismerték, rajongtak érte. Több házassági ajánlatot kapott, de ő bű maradt azon ígéretéhez, hogy Viviánon kívül soha sem fogja más férfi feleségének nevezni. Méltóztassák körültekinteni : Ott volt Torda, az iparos tiszta magyar szine-java, a vidéken pedig a magyarság kivétel nélkül a miénk volt, még pedig a gentryvel az élén. Tisza László mellett ellenben buzgólkodott a hivatalos apparátus és a szebeni conferentiával szemben engedetlenkedő románság. Felvincz? Ismét ott találjuk a függetlenségi párt lobogója köré csoportosulva, legelői a csatarendben : a jó magyar tekintélyes és függgetlen gentryt, ott vannak a Betegh Ferenczek, a Szentpáliak, a br. Spanocchiak, a gróf Klebelsbergek , Török Dániel; azután a székely magyarság többi szine-java, Hegedűs Lajos és Zathuroczki a református papság papság köréből; ott van Thoroczkó , br. Jósika Andor, Miksa, Boros Albert ; ott van B.Hunyad, Barcsay, Szacsvay Sándor, Sarabory Lajos, Bányai Mihály stb.; ott van Kolozs, gróf Kornis Albert, Ugrón György, Száva Sándor, Zabulik Lajos, stb. stb. Nos, méltóztassák csak, az ellenfél fitymálása nélkül, körültekinteni és mérlegelni sorainkat, nem kell mindent a kitartott újságlap szemüvegén át nézni. Igen, igen , leverő lehet ugyan önökre a tudat, hogy fogy lábam alatt a talaj , de már bizony ki kell békülniök a gondolattal, hogy nem nevezhetnek minket többé földosztogató, felforgató, rebellis csőcseléknek! Ápolását és megáldot : ii il :V^dt. t 11 'Jedül érezte magát Vipenkije sem volt. Sokan B °l ■ „**»& leányt nehéz óráir A ^lili 8 többen felajánl I rlEM A KÖTELESSÉG. '■ Angolból I ^utl Szívni ■ VII. lefolytatás és vége.) 1% kijen,^ SajQálta Viviánt, a szeli'- c.£U.,t ^nek haragja s bőszre röllWi .n*r^°tt lépése annak I :: '"’ fogságát tönkre tette. L\ 'őségét még mélyebben I 7« DaP melyen e levelet jelent volna meg há-I ^k voltak, leányának Életének legszebb korszaka fájdalmas és zavart volt, de most már csendes nyugalom vette körül. A Vivián által okozott seb behegedt szívében. Az idő is kíméletesen bánt vele. Most harmincz éves korában is olyan volt mint egy fiatal leány. Finom fehér arcrbőre nem durvult, márvány sima homlokán nem volt a redőnek még árnya saru, sötét vidaszin szemei tiszták és nyugodtak voltak, s aranyszint játszó gesztenye színű; haja épen oly tömött volt mint hajden. A gyakorlatibb szem rögtön felösmerte arczán hogy egy nagy bánat vonult el felette, de ez nem vont le a kedves arcz kelleméből semmit; arczkifejezésén szelíd türelem látszott, s néha olyan szomorú volt. Egy nyári estve egyedül sétált a kertben, egyszer-egyszer megállott s a gesztenye fák alatt leült. A mult időkre gondolt, azon felejhetetlen boldog napokra, midőn Viviánt megismerte, és arra az órára, midőn Vivián szerelmet vallott, s megkérte ötét, hogy legyen nője, eszébe jutott szelid jó anyjának gyöngéd szeretete, és az a rettenetes éjszukta, midőn anyja meghalt, apja nyomorék lett és gyógyíthatatlan beteg, s az ő ifjú élete s boldogsága tönkre ment. Viola annyira el volt gondolataiba merülve, hogy észre se vette, hogy a legény egy utat vezet az ő kedvenc sétáló helye felé. Álmodozásából a közeledő léptek zaja ébresztette fel; visszafordult és Dacre Vivián állott előtte! Vivián húsz évvel látszott idősebbnek. Az élet baja nagyon megviselte s erős nyomokat hagyott arczán, de Viola az első pillanatban megismerte. Némán állott meglepetésében. — Deane kisasszony, Viola, hát nincs szavad a visszatérőhöz? kérdő szelíden. — Isten hozott! Mennyire örülök, hogy visszatértél! kiáltá Viola mind a két kezét az érkező elibe nyújtva. Alig tudok beszélni anynyira meg vagyok lepve. Nem tudtam, hogy itthon vagy. Ma délután érkezett meg a hajónk és én épen úgy mint midőn először jöttem haza, csak annyi ideig időztem Londonban, mig a kikötőből a vasúti indóházig mentem s egyenesen jöttem haza, hogy soha se hagyjam el házunkat többé. — Nagyon örülök, mondá a leány, és atyád is örülni fog, nagyon sokat busult rajtad. — Egykor nem tudtam mi a bánat, de most már én is ismerem, sőt még a szégyen sem idegen előttem. Viola nézz reám, a bánat és a szégyen idő előtt megrémlett. Viola mély részvéttel nézett reá. — Vivián voltál atyádnál ? kérdé. — Nem voltam. Viola én egyenesen jöttem hozzád. Jó angyalom, légy könyörületes , ismét kezeidbe teszem életemet. Az az asszony, kit őrültségemben nemmé tettem, aki szégyent és gyalázatot hozott becsületes nevemre, az az asszony ezelőtt fél évvel meghalt. A sír minden hibáját betakarja. Életem rosszabb volt az élő halálnál. Viola szánj meg és tégy boldoggá. Te jó és hű voltál mindig, én hibáztam ellened, rosz voltam és büszke. Keservesen megbünhödtem. Viola, édes megbántott angyalom, meg tudsz-e bocsátani? Ne küldj el magadtól, szánj meg szenvedéseimért; engedd, hogy a régi emlékek beszéljenek mellettem. Viola reményihetek? Nézz reám édesem, mert szomjazom tekintetedet: szólj egy biztató szót, oh szerelmem, ne hagyj elveszni, szeress ! De a leány nem tudott reá nézni, édes remegés fogta el, szemeit lesütötte azzal a szemérmes bátortalansággal, amit Vivián a régi időből olyan jól ösznert. Azonban beleegyezése s megbocsátása jeléül az egyik kezét a Vivián kezébe tette. És Vivián örömittasan szorította kedvesét keblére. * * * Dacre-kastély a lemenő nap arany sugaraitól volt megvilágítva, — de a pompás épületben gyönyörü virágos kertjével s jól gondozott parkjával, kevesen ismernék fel a régi romladozásnak indult ősi házat. Vivián beváltotta szavát s gazdagságával az ősi birtok megkapható részeit szerezte vissza, s az ősi kastélyt állította vissza előbbi fényébe. — A Dacre vári birtok és kastély ismét a vidék legelső uradalma lett. A tó partjánál egy boldog család áll. — Azt a szép, élénk szemű barna fiút Dacre Hűbérinek hívják; ő az a fiatal örökös, kinek születését ez előtt olyan fényesen ünnepelték meg. Egy aranyhaju kis leány, az anyja viola szinsze— A földadó szabályozása. Tekintettel az a körülményre, hogy a földadóról szóló 1875. évi törvény időközben igen sokat változott, a pénzügyminiszter az életben levő törvényi rendeletek összegezése útján készült rendeletet bocsátott ki, melyben a földadó szabályozva van. E szerint ki van mondva, hogy : Az állami földadó a tiszta jövedelem után minden földrészletre egyenlő százalékban vettetik ki. A földadó tárgyát képezi minden gazdaságilag használható földterület, amennyiben nem adómentes, habár tényleg más czélra fordíttatik is. A földadó tárgyát nem képezik a) a közutak, állandó dűlőutak, utczák és közterek, b) a beépített köztelkek és az udvarok, c) szállításra használható és vizinűvekre szolgáló csatornák, d) a törvény oltalma alá helyezett" védtöltések és csatornák, e) temetők, f) országos és közhatósági kezelés alatt álló kertek, melyek jótékony egyletek czéljaira szolgálnak, g) tanítási czélokra használt fa- és szőlőiskolák. Ezután előadja a rendelet az ideiglenesen adómentes tárgyakat, a fölbirtok tiszta jövedelmének kiszámítását, s a végrehajtási eljárásokat. Az iparengedélyek megadásáért benyújtott folyamodványok bélyegirtéke tárgyában felmerült kételyek megszüntetése végett a pénzügyminiszter körrendeletet bocsátott ki, melyben értesíti a pénzügyigazgatóságokat, hogy azon kérdés eldöntésénél, hogy valamely község az iparengedélyek megadásáért benyújtott folyamodványok bélyegilletéke tekintetében az illetékszabás 13-ik tétele 3-ik pontjában megjelölt osztályok melyikébe sorozandó, csupán a lakosság száma szolgál irányadóul tekintet nélkül arra, hogy azon községet szervezeténél fogva a „város“ vagy más elnevezés illeti-e meg. — E horvát tartománygyűlés A fiumé ügyében kiküldött bizottságának jún. 28-iki ülésében Zsivkovics báró osztályfőnök és Derencsin előadták a kiegyezési törvény" eredeti okiratát, továbbá az erre vonatkozó királyi leiratokat és országgyűlési jegyzőkönyveket. Konstatálták, hogy a Fiuméról szóló 66. § t csakugyan beragasztották, de ez nem részakaratúlag történt, hanem az szó szerint megfelel a királyi leiratban kimondott s az országgyűdülés által elfogadott propoziczióknak. Az egész r az akkori horvát udvari hivatal könnyelmű eljárásáról tesz tanúságot, s a szükséges nagy sietség mentheti csak A felolvasottok szövege megegyezik a királyi leirat szövegével. Az országgyűlés akkori jegyzője Hrovics, aki a november 16-iki gyűlésen a leiratot s a kiegyezési törvényt felolvasta, bizonyítja, hogy az a 66 §. mostani szövegezésével a császári pecséttel ellátva a császári kabinetirodából érkezett az országgyűléshez. A múlt ülésen bontatott fel. A vita e fölött majdnem négy óráig tartott. Mrazovics megmaradt a mellett, ha nem is anyagi, de alaki hamisítás mindenesetre történt. Hrvat Dirkoindítványozá a bán jelentésének tudomásulvételét. E fölött, valamint Mrazovics azon indítványa fölött is, hogy a kormány felhívassék, igyekezzék a regnikoláris küldöttségek minél előbbi összehívására, hogy a fiumei kérdés véglegesen elintéztessék, ma fog a bizottság határozni. Hir szerint Urbanics azt indítványozza az országgyűlésen, hogy a hamisítási ügyben bünfenyítő vizsgálatot indítsanak. figula Fehérvárról. 1881. junius 29. A függetlenségi párt térfoglalása városunkban örvendetes lendületet nyert; csak a mai nap reggelén jelentek meg a kolozsvári intéző bizottság küldöttei Ugron Gábor, Ferenczy Miklós és Orbán Balázs; a délután 4 órára képviselőjelölő értekezletet egybehívó falragaszok — nyomdai akadályok miatt — csak a déli órákban ragasztathattak ki, s mégis zsúfolásig megtelt értelmes és előkelő közönséggel a sétatéri chiosknak nagy terme. A gyűlés elnöki tisztét Ugron Gábor tölte be, s rövid bevezető s üdvözlő beszéd után Thoroczkay Zsigmondot a következő nagy hatást előidézett beszéddel mutatta be és ajánlotta a választó közönségnek. „ Tisztelt polgártársak! A meghatottság, az ihletség a mély tisztelet érzetével lépek a volt Erdélynek e minden tekintetben legclassicusabb pontjára, nemcsak azért, mert e szabad kis város Apulum néven már a rómaiak korszakában kiváló szerepet játszott, s egyik legtekintélyesebb hadászati pontjukat s leggazdagabb telepüket képező, mint az arany- éss ógazdag tartomány egyik emporiumi, és vadrendszerének egyik sarkpontja. Hanem főleg s leginkább azért is, mert e jelentősége, e vezérszerepe fennmaradott az azután következett ezredéven át, sőt kihat az némileg a jelenre is. Ki tudna e városba lépni a nélkül, hogy az erdélyi fejedelemség történelmének dicsfényét ne látná lelki szemei előtt szótáradozni. Ki tudna hidegvérrel lépni a múlt e classicus földjére, melynek minden köve, minden halma régi dicsőségről, régi nagyságról regél, melynek minden hantját a szabadság és polgárosodás védelmében kiontott honfi vér öntöző és szentesitő. Ez érzelmeknek természetszerűleg fokozódniok kell nálunk, akik hazánk függetlenségének , önálló államiságának elévülhetlen szent elveit tűztük zászlónkra, az elvek jogfolytonosságát kitartjuk, az elévülés ellen biztosítjuk s a közeljövőben való valósításra előkészítjük Hisz sehol az országban a haza függetlenségének kivihetősége, annak jogosultsága és történelmi fejlődése oly erős alapokon nem nyugszik, mint e szab. kir. városban, mely hosszú századokon át volt, Erdély függetlenségének, hatalmának és művelődésének góczpontja. E város történelme fényesen világra szólólag czáfolja meg azon kis hitüek gyáva okoskodását, az opportunitás kis embereinek azon hazafiatlan sophismáit, hogy Magyarország kicsin és gyenge s önállólag meg nem élhet. Lehet-e ez állítást fényesebben megczáfolnunk, mint a sz. kir. városra mutatással; e városra a mely mintegy azonosul a nemzeti fejedelemséggel, mely e korszaka szép történelmének mintegy megtestesülését képezi. Hisz a kis és sok nemzetiségű, s a magyar birodalom legterméketlenebb részét képező Erdély, a mely a magyar birodalomnak egy negyedét képezi, arra volt képes, hogy önálló független államot képezzen, mely fenntartá és megvédé, Európa akkori legnagyobb katonai hatalmával szemben a magyar alkotmányt. Olyan független és önálló államot, amely ha kellett százezer harcrost állított síkra ; oly államot, amely nemcsak saját függetlenségét és államiságát tudta két óriási birodalom elnyomási törekvései ellen megvédeni, hanem Európa vallási és politikai szabadságának biztosításába is befolyt, sőt döntő szerepet játszott. Emlékezzenek vissza önök azon korszakra, amidőn itt Gyula-Fehérvártt az erdélyi fejedelmek fényes udvara trónolt; a midőn a külhatalmasságok követei, küldöttei vették körül a trónt; a midőt a magyar tudósok, történészek nagy raja seregelte körül, s a magyar műveltséget oly magas fokra emelték, mint azelőtt soha, midőn Bethlen Gábor és Rákóczyak udvarához gyülekeztek a külföldi tudósok, művészek, midőn e város a magyar Athéné magaslatára emelkedett. Midőn Erdély az ipar és művészet némely ágában, a mint például az ötvösség, posztó, fegyver s lószerszám gyártásban stb. felülmúlta Európa többi államait, a midőn azanya garmadában állott, a midőn sójával posztójával, ékszerével, kénével, czinoberével, dohányával nagy kiviteli kereskedést folytatott s a jóllét és gazdagság oly fokára emelkedett, hogy Kincses Erdély-nek nevezték el. Ezekkel szemben merné-e valaki állítani, hogy a négy akkora Magyarország ne bírna hivatottsággal az önáló állami léteire, és azon jólétre, azon befolyásra, amelylyel az egykor kicsiny Erdély bírt. A mi törekvéseinknek, a függetlenségi párt által vallott magasztos elvek foganatosításának lehetősége sehol inkább bizonyítva nincsen, mint itt Gy.Fejérvártt, ennek dicső múltja által. Mert e városnak Erdélyével összenőtt történelme is bizonyítja, hogy kis országok is lehetnek nagyok, függetlenek és szabadok, ha fiainak lelkében él a hazaszeretetnek, a szabadságszeretetnek csodákat miveló érzetes az erős akarat, mely a sikert mindig biztosítja életrevaló népek számára.