Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-01-03 / 2. szám
i'-6 év'oUf tii. }ZeBK£^ZT^I IRODA : ráWat« 'é s* hovH lap szellemi részét illető közlemények aZlU..He. Lu ,KaMU&u ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. . . 1« frt. Negyedévre ... 4 frt. ", j .8 ut. |! Egy hóra helyben . 1 frt 50 ki. Kgve* »•'»“ helybe*16 ki, vidéken 6 kr. 9»iki V.«n'ku mindennap, & vasárás ünnepnapok kivételével 7tér***°* nem adatnak vieaaa. Tér* POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI KS I AHSADALMI NAPILAP. JSJ.AC%a*m. Kolozsvár, . i KI A ,ti V Stein Jáno* kf.nyvk*re*kedő8e klk 4*. HU Hatszor hasíbozott gármood hí Nagyobb és gyakoribb h 3 t A x. U A »gy anne. tatán 90kr hír été. *120 kr. I Gratulácziók. 3in vagytok meglepetve. Minden a mi a dolga* természetes rendje szerint A kormlánypárt azt mondta: adjon 1 minisiterelnök azt mondta: fogadj . kormánypárt azt mondta : adjon isház elnök" azt mondta: fogadj isten, kölcsönös :a kívánságokat leírta az őrlések valamelyike; litografiái példányban az D. É. aztán el zelrózsa minden irányában, igei, megszorult udéki lapok adhasszéczikkük helyét s az ország ujabzodák meg, hogy az egymásnak tá htalmat és annak hulladékait igézik.1ene viszontbiztosító társaság egy és ottha *lai sindicatusa még mindig teljesebn áll a részvényesek consortiumával. vi,adk igen természetes. Miért ne ne- j ti/-'., jftsza Kálmánt nagy férfiúnak, mi- i k°r ez, ás a kerek világon úgy sem teszi ’ marine appelláljanak a barátság szentjén. Önkor úgy is mindenki tudja, hogy óidé, ígysé tartja őket össze ? Fi a. is igen természetes, hogy agrailázókat ürességgel tömték tele. Ezzel csak divitraki tódottak. Mert semmit sem rapnni es ngis folytonosan beszólni: ez a nj eb magar államférfiul qualificatio pró■ A tl nem tudja ezt a mesterséget, számjon az országgyűlési többség jára. E — meggyőződés nélkül, de— jöndiat nélkül, cselekvés — irány alkotó— eszme nélkül. ime parlamen- D'inyun és többségünk kharakterist. Nem kell megijedni: ezúttal nem tar tóik a következetességet. Úgy móden,, miként azt várni lehetett, ne mondott semmit s a többsége s, kszurogns & budget nagy versenyén még az k sem fognak idegeskedni. Az éljen ,.gik sem il bele. "Kormánypat újévi üdvözlete a minisz. , és nem dolog. Régi gyakorlat , szokástolitikai aktussá érlelni. A ' kormány, idejében is megtették.fclönbséjakkor és most! párt szinerából választottak szonoka .z országnavolt mit olvasni és volt i ttc gondol kői. Most kiválasztják a ' nypírt középtrüségeinek két rokkant s oda ásják, hogy motyogjon el a verejtékhatások között a Tisza dicsőségére, aztán Tisza Kálmán ■t ik hasonló pásból. Unő satnyttáminő üresség, minő esz : ténység! A ki tegnapi lkakból e beszédeket még asta volna, kink olvassa el. Lehet e m .........ma türpeségnek, a porbamászásnak, a gőgölő semminek jobban kidomborított jelenetét képzelni, mint milyen ez a gratuláczió volt ? A Mám férfiúi beszédeket szoktak ily alkalommal tartani, és ezek közönséges és unalmas toasztokat mondtak forma nélkül és tartalom nélkül. És mégis van a Tisza beszédében egy pont, mely méltán figyelmet érdemel, mert magyarázója újabb alkotmányos életünk rendszerének. „A körültekintő óvatosságot, a semmit koczkára nem tevő hazafiságot“ emlegeti mint olyant, mely hazánk fokozatos felvirágzását előmozdítja. És beismeri, hogy e politika mellett „» jóról le kell mondani a kivihető kedvéért. Eltalálta. E pár szóban van megmondva összes bajaink filozofómája. „Körültekintő óvatosság.“ Igen, ez a szó, melylyel megmételyezték közerkölcseinket, mert e szó hatása alatt fosztották meg az ország értelmiségének legnagyobb részét a nemzeti önbecsérzettől. E szóval tettek gyávává minden törekvést s riasztották viszsza az áldozatkészséget. „Óvatosság!“ Igen, ez az a szó, melynek értelmét kikeresztelték, hogy indokolni tudják a megalkuvásnak egy szerencsétlen pillanatát. A botor alkunak, a megfélemlített hazafiságnak, az udvari légkörbe vágyóló meghunyászkodásnak hazug köpenyegéül o ha dobták e szót: óvatosság ! „Óvatosság!“ ... De hát miben óvatos az urak rendszere? „Semmit koczkára nem evés!“ De hát mi az, mit ők koczkáztatniélnek? Hiszen nem e hazáért tanúsítottak önök óvatosságot, hanem az osztrákért. Hiszen nem e haza jogait féltek koczkáztatni, hanem az osztrák érdekeket. Hát óvatosság volt lemondani országunk törvényes függet*eségéről?— hisz épen ezzel tették koczká-a a hazát. Hát óvatosság volt lemondani a 0'jajt jer.. -hadcaroa.. ot-:.. ? bís—&***■ iltal tették koczkára alkotmányos életünket és hazánk biztonságát, mert egy idegenadsereg kegyelmére bízták azt. Vagy tán sem idegen? Hát parancsoljon neki Tisza Kálmán, hadd lássuk országunk hatalmát, próbáljon meg egy káplárt őrmesterré előléptetni. Hát óvatosság volt. . . ? Eh, de mit küroljük tovább. Az óvatosság 'védelmet iu■olvál. Hát miben védték ők a nemzetet? Óvatosságból igenis szokás megtartani vaamit, de elharácsolni valamit nem szokás. Pedig önök elharácsolták függetlenségi jogánkat, csatornákat nyitottak vagyonunk elharácsolására is. Gyávák, meghunyászkodók, satuyult ivadékai egy satuya kornak azok, kik igy bánnak egy nemzet életével. És most belekalaszkodunk egy hitvány szóba, s azt hiszik, hogy annak hamis értelmezése által, jóvá esz téve minden hibájuk. Ily bűnbánatot nem fogadunk el; ily vezeklésre nincsen fölmentés. S minő eredményt mutat fel maga Tisza Kálmán az „óvatosság“ e politikájaként? „A jóról le kell mondani a kivihető kedvéért.“ Hogyan ? Hát ide jutottunk már ? Le kell mondanunk a jóról: ezt mondja a kormányelnök az ország színe előtt újév napjának reggelén? És miért mondjunk le a jóról? „A kivihető kedvéért?“ Hát a jó, nem kivihető többé nállunk? Hát így, mi a közkormányzás czélja ? Mi hát az a kivihető, miután nem a jó? Lemondjunk a jóról? Mi legyen hát törekvéseink tárgya? A kivihetőség... legalább is- mondjaa miniszterelnök, íme, a magas ideál, mit nekünk Tisza Kálmán kitűz. Lelkesedésünk tárgya egy független haza, a szabadság, a felvilágosodás, a nyomor megváltása, az erkölcsi elvek diadala volt. Ezentúl a nemzet aspiratiója e nagy gondolatban összpontosul: Kivihetőség! Minő rangy nemzet lenne ily jelszó mellett a magyar!! R.\ ■ m 3. aia. — Bausznern Crui'** Egy javaslatot közölt a Pester Loyd mellett Bausznern Guidó úr itt a középtanodai tanárképzést illetőleg. E javaslat nem akar egyéb lenni, mint kiváltság a szász tanárok számára. Sajátságos, hogy a mi szászaink mindig és mindenütt „kiváltságot“ keresnek. Bauszperu úr, hogy ártatlanabb színben tüntesse fel a dolgot, javaslatának indokolásában a porosz tanárképzésre hivatkozik, de helytelenül, mert össze találta téveszteni a német „Mittelschule“-t (felsőbb népiskola) a mi középtanodáinkkal a azok tanítóinak képesítését akarja alkalmazlni a mi középtanodai tanáraink képesítésére s ily módon huni ki a törvényjavaslat ama követelmealól, hogy egyetemi képesítéssel kell bánnia a középtanodai tanárnak. Kzönben az egész javaslat csak annyiban érdemel figyelmet, hogy ezzel újgazdagodott, ■ 760-7 v dssr tavp Ti V~.y• A javaslat végén azzal lényeg*.u*. • veru ur, hogy ha az ő nézeteit nen vár közoktatásügyi bizottság, s ház« nemképesítést követel minden k. t. tanártól — tehát ha nem adnak az erdélyi szászoknak extrawurstot — ő és fajbelit, a többi szászok, nem fogják megszavazni a középiskolai törvényjavaslatot. Na bizony ! — A m. kir. kúria tanácsának összeállítása 1882-ik évre I. Polgári tanács. Másodelnök : Fábry István. Bírák : Szabó Imre, Raisz Szilárd, Jamniczky Lipót, Osváld Sándor, Elekes Pál, Nagy Imre, Lendvay József. Tanácsjegyzők: Szentiványi Gyula, Vajdafi Emil. II. Polgári tanács : Tanácselnök : Mihajlovics Miklós. Bírák : Soltész Albert, Vértesy Sándor, Babos Kálmán, Masirevic Samu, Nagy Samu, Haris György, Szabó Ágoston. Tanácsjegyzők : Borszéky Károly, Saárosy Károly, Ili Polg. tanács. Tanácselnök: Lukács Ignácz. Bírák : Balásy Antal, Szantgyörgyi Imre, Halmosy Endre, Dimits Emil, Kossalki János, Coda Bódog, Veszprémi János. Tanácsjegyzök Tőkés Ferencz, Revicky Ambró. Őiség kezében le- j lp-'É ez ELLENZÉK TÁRCÁJA. 1882. j'iár 3. SÁMIÁSZLÓ hagyatiából Tanss. jeg~léklgirar.Szil, ult«net xalvax engedi magad az atyád képe által tanári . .. engedd tatepoltatni magad azon tal,mely ablakon hajlott be és illataségdhez vegyint az árny által , med előtt elvonni a galamb búcsuján templom és a nyáros ég által en- í ’gadanácsoltatni. olvasd—lelked cesziti tisztaságát.— a dolgnak két lenya van: az erény, vidámígot teszi jellemessé — és a g, melyi vidámságt teszi bájolóvá. illgasdzon ezer lingot, melyet az madára ismétel mind ezek azt k: légy t -ta az ég azt, tiszta mint a mi — mint nádén, mit Urban nyugszik, egy nyugod — A negálom a szívből rá száll, és a bölcs arcának méltóságát ,egy vidám! A hit ligor nélkül él; egyik visszajárzása a ők mosolygása. 2 »7 a meißner molvu „ ki, azt a vili. VOM , guzeágna-L'*—- —' Vi X " •' ••ZsOri *•■.' A nő barátsága, L. asszony emlékkönyvébe. Lamartinótól. Barátság, édes nyugalma a léleknek, s bájos alkonya a szívnek, — egy nő szemeiben miért sokkal gyöngédebb derengésed ? Hisz természeted ugyanaz mindenütt; e a szívben, melyet ajándékul adál, nem a nőt szeretjük többé, és a szerelem elvész U nevét. De mint egy tiszta tükörben a sugár tisztábban látszik , úgy az érzemény is láthatóbb két szép szemben. Egy női hang ezüst csengésében sokkal több gyöngédség van, s a lélek szűz gyönyöre csak nem az érzékek gyönyörévé válik. Az ember férfias gyöngédsége, izmos karral való oltalom, de a tiéd szelíd ölelés. Oh nő, kit én tisztelek , engedd váltogatva a legkedvesebb névvel szólitnom, — engedd még megcsalnom magamat a szerelem hasonlatosságival. Gyöngéd vagy szigorú, bájos vagy komoly — de mindig csak a barátság az én legfőbb javam,— s bár kié legyen is a kéz, mely szorít, mindig egy szív az , mely az egésznek felel. Nem, — kezem soha vissza nem taszítja az érzelemnek ezen jelképét — de mikor a kéz gyögéd női kéz — még sokkal kedvesebben szorítom azt. Josefina búcsúja Napoleontoi. ■ Midőn Napoleon »IsK nejétől,jjWáUK. ——s«.:-----4na C P bocsásson meg neked ! Vedd vissza gyűrűdet , vedd vissza koronádat — Én szedtem a tövissel, másé keml a virág, másé leend a balzsam, enyém a fájdalom — Én szenvedtem a nap melegét, más élvezendi az árnyat. Én iszom a salakot, más a fűszeres italt — Én viselem a gyászt, más ünneplend , — másé lesz a koszorú fűzér , és az enyém a durva sír. Holnap, hogy ha a föld sóhajt, és birodalmadon egy fekete felleg vonul el , — gondolj reám. Lu—szóltam, te csillagod , de én meghalok. — Isten veled! A politikáról. Szemére vetik Lamartinenek, hogy miért egyesedik politikába, miért nem írja inkább költeményeit. — Ezeknek ő ezt felelte : Ha a politikába gyönyörűségből vagy hiúságból egyelődnek—akkor bírálóimnak igazuk volna, de ha én a politikába kötelességből egyelődöm, mint nehéz időben minden hajón utazó munkához lát, akkor nincs igazuk, én inkább szeretném a hajó fedélzetén szép napnál énekelni , de ha evezőhöz vagy vitorlákhoz kell nyúlni , akkor ezt kell tenni. A sociális munka mindennapi és kötelező dolga minden embernek ■* ki csak a társaság javai és káraiban részül. A mi időnk**, és országunkban különc fogalom van a ; •• .urui legkevésbb ú évig, melyik által kormányoztatok; — ez csak a naptár idő dolga De nem kevesebbről van szó, mint megtudni, vájjon a sociális világ határszélteli útjában dlöntegy-e vagy hátrál, vájjon az emberiség nevelése, » szabadság vagy pedig az önkény által eszközöltetik e, mely eddig oly rosszul nevelé, vájjon a törvényhozás mindenki jogainak s kötelességeinek kifejezése leszen-e vagy csak egy nehány zsarnoksága? ha vájjon taníthatni-e az emberiségnek, hogy magát inkább erény, mint erő által kormányozza. Vájjon az embereknek és nemzeteknek egymás közti politikai viszonyaikba elvégre bevihetnie a testvér-szeretet azon isteni elvét, mely az égből azért hullott a földre , hogy eltöröljön minden szolgaságot, és megszenteljen minden törvényt; — ha vájjon eltörlik-e a törvényesített gyilkosságot, és kitörik-e a nemzetek törvénykönyveiből azon tömegekkénti gyilkolást, mit háborúnak neveznek;és ha vájjon végre az emberek úgy kormányozzák e magukat, mint családbeliek a helyett, hogy egymást pusztítsák , naint vadállatok ; ha vájjon a lelkiismeret szent szabadsága együtt nő-e az ősz világosságával, és ha vájjon az Isten abban századról századra jobban tündökölvén, századról századra inkább tiszteltedk-e, munkában és szavakban, szellemben és igazságban ? Ilyen fogalmam van nekem a politikáról. bitlét sz* j-ZPgó . * nem. — att IRODALOM és MŰVÉSZET. pacsu a hazamtól. Irta Jókai Mór. álU \ V f, n -• '7 ont #o 9 C kr. B.i-t kiírtr ... .1/ , * . . V » Váltó és IV. Polg. tanácselnök: » Alajos. Bírák: Hersich Ignác?., Szloboda Kassel Ágoston, Wettstein Antal, Rauchof József, Breuer József, Polgár Ignácz. Tanács)* ■ L . Oppl Alajos, Fabiny Ferencz. Úrbéri és V. polg. tanácselnök: Szabó Sámuel. Bírák: Dapsy Vilmos, Puskariu János, Gál János, Topler Károly, Mersics Miklós, Gellén József. Tacsjegyzők: Szentmarjai Dezső, Schindler Jenő. I. Büntető. Alelnök: Perczel Béla. Bírák: Manoilovich Emil Osztromky József, Bakó János Blaskovics Kálmán, Végh Ignácz, Csillag Benő, Németh Miklós. Tanácsjegyző : Gebhardt Ferencz, Szentizarey Jenő. II. Büntető. Tanácselnök: Csemegi Károly. Bírák: Ocsvay Ferencz, Beöthy Zsigmond, Baló Mihály, Ast Nándor, Horváth László, Gyarmathy Sámuel, Anarassovics Bera, Tanácsjegyzők:aimon Géza, Fabiny Ferencz. III. Büntető. Tanácselnök : Fabiny Theofil. Bírák: Bovánkovics József, Pápai Károly, Herczeg Sándor, dr. Suhay Imre, Conrád Mór, Agorasztó Miklós, Dobor József. Tanácsjegyzők: Szijjártó Zsigmond, Szentimrey Jenő. IV. Büntető. Bírák: Tóth Lőrincz, Sávich József, Faur János, Dózsa Dániel, Burján Imre, Mattyasovszky Lipót, Kudlik István. Tanácsjegyzők : Perczel Gyula, Saárosy Károly. — Háromszékmegyének 1881. decz. 28-án tartott rendkívüli közgyűlésén nevezetes és Kézdi-Vásárhely városát kiválóan érdeklő ügy került szőnyegre. A megye ugyanis elhatározta, hogy kérvényt fog intézni a kormányhoz, hogy a jelenleg honvéd laktanyául szolgáló épület, mely egykor katonai nevelő intézet volt, szereztessék viszsza a várónak s kerestessék meg a kormány ezen fontos nevelő intézet visszaállítása iránt.- A pénzügyi bizottság tagjai tegnap január 2-án indultak el Fiuméba, hogy ott az államköltségen emelkedő kikötő ékítményeket megszemléljék. A képviselők ma értekeznek e kikötővárosban s egy napi idézés után visszatérnek Budapests Néhányrrr töttTet ■ n. Ban’rg■, a ki., s szára.. A mezőn nek mígv De vissza a i. a törvei urak esi. ’ nekik let kon a feluak, hogy a hogy dolgozz szerzett filléret hasson és men munkatársai feijajd' kaptak — hanem Ütött Éppen ciak. A ‘lj8 Sted. A *irá®cti .Ceake Ji akur“ * ^aliax a megye a ki'át melte. Történni szokó rándulnak hogy jó helyen üdülő Simonyi Ernő képviselőt meglátogassák A prágai „Ceake Si'orxny“ a mult év politikai szemléjében a következő, nézve eléggé erdetes dolgokat írja: Ha a szláv világra vetjük tekintetig , itt igen sok megszomorító jelenséggel kozunk. A szomszéd Magyarországon a magynok merényletet készülnek elkövetni a tótok exiláziója ellen, akik jóval a magyarok előtt hpedtek meg a közös országban. A hozzánk nyelvileg legközelebb álló szláv nemzetiség, a tó ok daczára közel két milliónyi számuknak, egyedn képviselőt sem bírnak a magyar parliamerbe juttatni. Hasonló megszomoritó viszonyok ulkodnak a felső-magyarországi kisoroszok köz a hol a renegát lelkészi kar a magyar nyelv, ('k a lithurgiába való behozatalán fáradozik. A mgyarországi szláv népek közül, ide nem szórva az autonomizált horvátokat, csak a szer dicsekedhetnek politikai szervezettel, de az uttaiak eben is készületeket tesznek a magyarok A szerbek, mert vonakodtak renegától a főbb egyházi hivatalba emelni, megfosztatni a választói joguktól, mert valószínű, hogy a magyar kormány daczára meg nem választatásának ia NI Párisi Biztat' — No Nekoti’ Porrá Jó HU Verem Nen'T'ali Nos. Mm iá ! Sok hivatalla.' ;ái Adóív, népszáll'i. *■ Rendőrségnek ese. j’ Adóhivatalnak érik — S mindezen dolgokn Mégis elővesz egy-egy Mikor mes' "I mí,i’ ), Hosszúnál' tCE'án ve (Egy^ki' ?iro ■ Ott” '• • iirdeti me* űr