Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-05-04 / 101. szám
Kolozsvárt 1882. tessék, melynek jövedelmei kiszolgált altiszteknek a magyar honvédség számára való szerzése czéljából szegődtetési czélokra fordittatnának. Azonban ezen terv nem valósulhatott. Mert már 1873. végével nemcsak a koronázási ajándék értékesítéséből származott 589.000 frtnyi tőke s annak időközi kamatai, úgyszintén magán adakozásokból befolyt 155.028 frt 27 kr. a kezdetben fenállott honvéd-segélyző bizottság által 1848 —49-iki honvédek segélyezésére 1581 frt 49 krnyi jelentéktelen tőkemaradvány kivételével teljesen felhasználtattak, hanem a magán adakozásokból újabban begyült 111.638 frt 53 krnyi készpénz és 85.305 frtnyi névértékű értékpapitőke is, mely állandó alapként kezeltetett, elégtelen volt arra, hogy annak jövedelméből a régi honvédek nyugdijszükséglete fedeztessék. Ez oknál fogva az 1871-ben rendezett állam - sorsjátéknak, valamint a későbbi sorsjátékoknak jövedelmei is nem az alaptőke gyarapítására hanem időszakonként a fedezetet meghaladó nyugdíjszükséglet pótlására fordíttassék. Minthogy azonban e sorsjátékok jövedelme is elégtelen volt arra, hogy a volt honvédek nyugdíjszükséglete fedeztessék, más segélyforrás hiányában nem maradt egyéb hátra, mint ő Felsége engedélyével a romániai kormány által a fegyverekért fizetett kárpótlási összeget is e czélra fölhasználni. A szóban levő kárpótlási összeg fejében befolyt volt tőkében, mint már fennebb megjegyeztetett, a Sántha Lajosnak kifizetett jutalomdij levonásával: 44 248 frt 38 kr; időközi kamatokban 3416 frt 70 kr. vagyis összesen 47,665 frt 8 kr . s ezen összeg, mely elhelyezte volt 46,00 frt névértékű föld teher mentesítési kötvényben és 13 ezer 385 frt 83 krról szóló takarékpénztári könyvecskében, 1874 évi jun. 30 án teljesen kiszolgáltatott az országos honvédsegélyző egyletnek. A magyar kormány szerződése az osztrák államvasút-társasággal. Párisból a következőket írják a „Correspondance de Pesthe-nek. Ön bizonnyára csodálkozik azon, hogy a magyar kormány s az osztrák államvasut között létrejött egyezmény, mely a budapesti és bécsi sajtóban annyi port vert fel s annyi tollat hozott mozgásba, a párisi lapok előtt nem igen ismeretes s általuk egyáltalán kommentárral nem kísértetik. Csak a magas financziális körökben foglalkoztak komolyan Joubert ur missiójával, ki Egyptomban s az „Union générale affaire“-ben nyert babéraihoz uj diadalt fűzött. Joubert ur jelen missiója alkalmával, nem mint az osztrák államvasút párisi felügyelőinek egyike szerepel, hanem, mint a „Banque de Paris et des Pays bas“ volt elnöke. Ő a tulajdonképi igazgatója ezen nagy és tekintélyes vállalatnak, mely — mint ön tudja — az osztrák államvasúttal egyetemben aspirált a bolgár-román vasutak kiépítésére vonatkozó concessióra. Teljesen biztos forrásból tudjuk, hogy Joubert úr ezen bécsi urakkal szemben, — kik közül néhányan születésre nézve magyarok — semminemű chauvinistikus előítéletet nem táplál, ellenkezőleg helytelennek tartja azon ellenséges álláspontot, melybe az osztrák államvasut bécsi közegei e négy társulatot Magyarországgal szemben helyezték, mert ez álláspont nem felelt meg egyáltalán az osztrák államvasut által kibocsátott értékpapírok franczia birtokosai érdekének. Ea Joubert-féle emberek már régebben vezették volna e társulatot, ez mind a részvényesek, mind a magyar kormány javára lett volna. Mi magunk is nemrég kijelentettük az osztrák államvasút párisi bizottságának egyik tagja előtt, hogy egyáltalán fel nem foghattuk, hogy ezek a nehézkes bécsi urak soha sem szánhatták magukat önálló, határozott lépésre, s azért ma is csodálkozunk, hogy nem kapták meg a concessiót a szerb vasutak kiépítésére. A Habsburgok monarchiájára annyi jótékony hatású dualizmusnak az áffaravasútra való kiterjesztése ezen urak előtt — úgy látszik — már a világ végét jelentette. Ezen urak most megbuktak. Az utas, ki Budapestről vagy Temesvárról B Bécsbe vagy Páriába utazik, ezentúl már akad az osztrák államvasúton oly gyorsvonatra, mely ép oly gyorsasággal halad Budapest és Bécs között mint a Strassburg és Pars között közlekedő gyorsvonat. Nem akadunk többé az osztr. államvasút szegedi indóházában oly jegyárusra, ki szót sem tud magyarul. Joubert úr interventiója nélkül nem jöhetett volna létre az Ordódy közlekedésügyi miniszter és Hieronymi államtitkár által előkészített egyezmény és jókor, hogy a Szlávy úr lemondása következtében keletkezett szomorú hangulatot ellensúlyozza. Ezen inkább financziális mint politikai levelet azon óhajjal zárjuk be, vajha Joubert úr nem sokára tüzetesen foglalkoznék a déli vasút- , ntk Magyarországhoz való viszonyával. Igaz, hogy ezen relátiók már javultak, de bizonyos tervek valósítása kölcsönös megértés esetén igen sokat használhatna mindkét félnek. Joubert urnák intim viszonyai a Rothschild házhoz, melyek már régóta fennállanak kapcsolatban a Magyarország iránti újabb jó relatiókkal, e feladatra különösen alkalmasnak tüntek fel. "" 11 ------- - • 1 ? ------Tisztviselők minősítése. A tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság május 2- án délután 5 órakor Péchy Manó gróf elnöklete alatt ülést tartott. A kormány részéről Tisza K. miniszterelnök és Ribáry miniszteri tanácsos vol Iak jelen. A bizottsági tagok közül Dárday, Nikolics, Unger, Horányszky, Baross, Berzeviczy Bochkor, Tischler és Thury jelentek meg. Dárday Sándor előadó olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvet, mely megjegyzés nélkül hitelesíttetett. Azután olvassa az 5. §. új szövegét, mely a bizottság megállapodásai értelmében lévén szerkesztve észrevétel nélkül elfogadtatott. A községi jegyzőkre vonatkozólag ét szakasz, mint a 6-ik illesztetett a tói 53 . latba, melyet Tisza miniszternek a hadságyeslései közt, hosszasan indokol . Horánszky, Baross és Tisza miniszterelnök jegyzései után, a szakasz részben leemélegezésével az előadó megbizatott. Ezután eszmecserére adott elkadót a bross által felvetett azon kérdés, hogy jegyzői közigazgatási hivatalt viselt egy nem a vizsgálat alól felmentessenek-e felmentést nem adta meg. . Ezután a tanügyi szakról szóló szakasz vezetett tárgyalás alá. . . .. Dárday Sándor előadó a tanügyi szak szóló 7. §-nál felemeti, hogy a helyzet e törvényjavaslat benyújtása óta némileg valanyiben időközben elejtetett a közép az adott javaslat melynek V. fejezete a taná ok képesítését tárgyalta, amire itt utal Tudomása szerint a kormány ugyan újból okozik ama viszontagságteljes javaslato e teni, de kétségtelen, hogy felekezeti szempontokból mindenkor küzdelmes bizonytalanságnak kitéve. A tanügyi szakképesítés meghatároz, azonban kétségkívül az állam jogere , épugy mint a bírói, ügyvédi, orvosi, mérnöki stb szakképzettség meghatározása. Elismeri ugy a vallás és oktatás közti szorosabb kapcsolatot s ezért távolról sem akarja csorbítani a tek autonómiáját a tanerők alkalmazása e 111 tízében. . E jogot sértetlenül kívánja megőrizni, de a kualifikácziónak meghatározása sem tartozhat a felekezetek jogkörébe. Mint az autonóm törvényhatóságok választhatják a meghatározott qualifikáczióval bíró tisztviselőket, úgy felekezetek is szabadon alkalmazhassák a meghatározott qualifikáczióval biró tanerőket s ezért következő indítványt terjeszt elő: „Tanárok, tanítók és tanítónők csak állami képesítés alapján nyert tanári, tanítói vagy tanítónői oklevéllel alkalmazhatók." Ezzel — úgymond — csak az elv nyerne szentesítést az állam részéről. Tisza miniszterelnök azt óhajtja, hogyha speciális kérdések hozatnak fel, akkor az általános szakaszok vétessenek előbb fel s ezután a különöseket, hogy a szakminiszter meghivattathassék. Az előadó javaslatához, amint az tétetett, nem járul. Ennek folytán e szakasz függőben marad. Az orvosi szak tárgyalásánál Tischler Vincze indítványozza, hogy a járási és községi orvosok nemcsak a belgyógyászati, hanem a sebésztudori és szülészmesteri vizsgára is köteleztessenek. Tisza miniszterelnök nem tartja méltányosnak a minősítvényt úgy felcsigázni, hogy sem az állások ne töltessenek be, sem a szakemberek ne ölhessenek meg . Erre a bizottság Tischler inrányát mellőzi. Budapest, május 3. A bizottság ma folytatta ülését. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Dárday olvassa a körjegyzőkre vonatkozó 6. §. szövegezését. Ezután a múltkor függőben maradt tanügyi szak vétetett tárgyalás alá. Trefort miniszter nem óhajtja, hogy a tanerők állami képesítésének kérdése jelen törvényben oldassák meg. Hiszi, hogy a középtanodai törvény idővel kellő elintézést nyer. Ebbe valónak tartja azt is, Tisza miniszterelnök osztja e nézetet. Horánszky nem véli e kérdésen könynyen keresztül esni, de nem véli azt sem, hogy az államképesítés kérdése itt elvileg kimondassák. Reményét fejezi ki azonban, hogy ez iránt a középtanodai törvény mielőbb intézkedni fog. A bizottság Trefort miniszter nézetéhez hozzájárul. Baross szerint itt a tanügyi közegeknek nem képesítéséről, hanem minősítéséről van szó. E nézetet a bizottság is elfogadja. Baross egyébiránt az egész szakaszt, mely most a tanügyi adminisztráció közegeinek minősítéséről szól, oda szeretné redukálni, hogy itt érdemleges intézkedés ne tétessék, hanem hivatkozás történjék, hogy ez iránt is külön törvény intézkedik. Indokolja, hogy sokszor nincs az illetőnek tanképesítése, de azért a közoktatási politka szempontjából eredménynyel alkalmazható, tehát általánosan itt ne intézkedjünk. Chorin szerint a miniszternek lesz joga kiváló egyéneknél ő Felségétől a minősítvény elnézését kérni. Trefort miniszter ellene van Baross indítványának, melyet a bizottság is mellőzött. Tárgyalás alá vétetik a bányászati szak. — Chorin kérdi, hogy kell-e bányászoknak a jog- és államtudományi tanfolyamot végezni? Terhesnek tartja az intézkedést. Ribáry min. tanácsos megjegyzi, hogy a bányaakadémián a bányát technire művelő tisztviselőknek való ismeretek adatnak elő. A bányászat jogi oldalát a bányakapitányságok tárgyalják s ezekért kellett a jogi ismereteket felvenni. Dr. Weckere pénzügyminiszteri osztálytanácsos szükségesnek tartja a tüzetes ismereteket a bányakapitányságoknál. A bányaakadémián előadott jogtudomány nem elég. Bedé min, tanácsos nem tartja nehéznek mindkét folyamot végezni, mert rendesen ösztöndíjjal bírnak s aztán a jogászok a bányászatnak csak rájuk nézve szükséges részét végzik. Tisza miméinek megjegyzése után a bekezdés elfogadtatott. K rá iz a bánya-főhivatalokat is felvétetni kéri. Weckerle oszt. tanácsos megjegyzése után a bányászati szak elfogadtatott. Tárgyaltatik az erdészeti szak. T ibád A felvilágosítást kér, hogy mi értetik a köztörvényhatósági erdészeti szolgálat alatt. Bedő min. tanácsos megjegyzi, hogy van ELLENZÉK nak városok, hol erdészek vannak s ezek minősítését meg kell határozni. A szakasz elfogadtatott. A levéltári szaknál a fogalmazásban jogi vagy bölcsészeti tanfolyamot és egy szakvizsgát tervez a törvényjavaslat, mely intézkedést Dárday örömmel elfogadta. Tisza miniszterelnök megjegyzi, hogy itt a szakaszban csak az, ami a törvényhatóságokra vonatkozik, hol a latin nyelv ismerete szükséges. Tibád szigorúnak tartja azt, hogy a megyei levéltárnokok vizsgálattételre Budapestre az orsz. levéltárhoz jöjjenek. Tisza min. elnök szerint nem kívántatik a latin nyelvnek tudományos ismerete, de szükséges, hogy legalább régi okmányokról becsületes másolatott tudjon adni. Dárday azt hiszi, hogy miután az állás életfogytig tart, fog akadni elég arra való ember. Ribáry miniszteri tanácsos megjegyzi, hogy nagyobb vidéki levéltárak is nemsokára a tudomány követelményeinek lesznek berendezve. Ezeknek tartalma többnyire latinul van írva, tehát szükségesnek tartja a nyelv ismeretét. Berzeviczy osztja e nézetet. Szerinte a fogalmazási szakra is úgy, mint a kezelésire meg kell állapítni a bizottságot. Ribáry mint tanácsos konstatálja, hogy az országos levéltárnál mindkét bizottság fel van állítva. Berzeviczy e szerint kéri módosíttatni a javaslatot. Tisza miniszterelnök világosan kitétetni akarja, hogy a törvényhatóságiak melyik bizottság előtt tartoznak vizsgázni. Tibád felelve Dárday és Ribárynak, megjegyzi, hogy a vidéki levéltárak közigazgatási és nem tudományos szempontból ítélendők meg. Ha van ezekben történelmi kincs, gyűjtessék külön a tudomány számára. Kifogásolja továbbá, hogy a német nyelv követeltetik. KÜLFÖLD. Törökország. A miniszterváltság véget ért. Abdurrahman pasa neveztetett ki kormányelnökké ; a kabinetben egyéb változás nem ment végbe. A szultán parancsa, mely Abdurrahmant kinevezi miniszterelnökké így hangzik: „Tekintettel ama szükségességre, hogy Szaid pasát felmentsük méltóságától, kinevezzük önt fenséges vezér Abdurrahman Nuredin pasa, kinek tapasztalata és hűsége előttünk annyira ismert, kormányunk elnökévé, Allah legyen ön iránt kegyes.“ Bulgáriában nagy dolgok vannak készülőben. Egy hatalmas párt alakult ugyanis, mely arra törekszik, hogy Bulgaria is Rumelia, „Nagy Bulgaria“ név alatt egyesittessék s fejedelme Aleko pasa legyen. E párt teljesen meg van győződve, hogy Sándor fejedelmet lemondásra bírni, semmi nehézségbe nem fog ütközni. Szófiából máj. 28-től sürgönyzik a Pol. Col.nak: „A rendőrség itt egy Petkor nevű fiatal bolgárt fogott el, ki a nihilistákkal való összeköttetés gyanúja miatt, már hoszabb idő óta rendőri felügyelet alatt állott. Ez embertől a fejedelem személyét lázitó módon megtámadó röpiratokat, ezek sokszorosítására szánt hektográfot s ezen kívül okmányokat koboztak el, melyek a szabadelvű pártot kompromittálják. Ez elfogatás következtében, mely aligha az egyedüli lesz, a bolgár rendőrségnek állítólag egy meglehetősen elágazó összeesküvés szálait sikerült megragadnia, mely összeesküvésnek végrehajtó bizottsága egy szófiai vendéglőben tartotta üléseit. Oroszország. A miniszterbizottságban május 2-án tárgyalták a belügyminiszter által a zsidó kérdésben javaslatba hozott „ideiglenes“ rendszabályokat. Ezek a „Golosz” szerint a fennálló törvényekbe nem ütköznek, de nem is képesek azokat megváltoztatni. A zsidó kérdésben megalakult bizottság javaslatát azonban a birodalmi tanács elé terjeszteni kell. Németország: A szövetségi tanácsnak a dohányegyedáruság fölött tartott szavazásnál a bajorok, szászok, bádeniek, hesseniek, az ifjabb ágbeli Reuss herczegek s Bréma ellenzőleg, Württemberg, Szász-Weimár, Braunschweig pedig pártolóig szavaztak. Bajorország a jegyzőkönyv szerkesztésénél kinyilatkoztatja, hogy egyetért ama gondolattal, miszerint a birodalomban a dohány indirekt megadóztatásának rendszere még jobban kifejlesztessék, bár nincs meggyőződve arról, hogy a monopólium a kivánt pénzügyi eredményre vezetne. Bajorország ennélfogva olynemű adóreformot vél behozandónak, mely által a dohány magasabb jövedelmezősége mélyreható gazdasági visszahatás nélkül volna elérhető, Szászország nehéz gazdasági és szociál politikai okokból ellene szavaz. Hasonló okból, főkép pedig az iparra háromolható bátrányok folytán ellene szavaztak Bádeni Hesszen, épgy Oldenburg és az ifjabb Reuss ági Bréma kijelenti, hogy a monopólium gazdasági és pénzügyi romláshoz fog vezetni. Románia: A szenátorok és képviselők május 1-én tartott gyűlése a dunai kérdést illetőleg határozatra nem jutott. Ma újra értekezlet lesz. A „Románul“ Barrére javaslatáról elmélkedve azt mondja: „Kénytelenek vagyunk fájdalmunknak kifejezést adni a felett, hogy most Francziaország kormánya az, amely e keserű serleget nyújtja nekünk.“ Francziaország. A kamarákat május 2 án nyitották meg A pénzügyminiszter javaslatot nyújtott be az orleansi vasúttársulattal kötendő szerződés tárgyában, mely a 207 milliónak viszszafizetésére vonatkozik. Az igazságügyminiszter pedig a zsaroló hirlapírók megbüntetésére nézve adott be törvényjavaslatot. Az utóbbi javaslatra nézve sürgősségi indítványt tett a miniszter. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. A szenátus rövid tanácskozás után szombatig elhalasztotta tárgyalásait. Olaszország: Mancini miniszter legköze lebb előterjeszti az olasz képviselőháznak az Aszad kikötő tényleges birtokba vételéről szóló törvényjavaslatot. Szerbia: Belgrádból sürgönyzik a Pol. Cor.nak máj.s ról: Milán király tegnap érkezett körútjából Karanováczba, hol nagy ünnepélyességgel fogadták. Horvatovics ezredes, ki szabadság idejét tölti most Belgrádiján, május végén az ellenkező hírek daczára visszatér állomására. Milosevicsot, a radikálisok egyik vezérét s Biret polgármesterét, sikkasztás miatt felfüggesztették s titkárával együtt elzárták. Anglia. Az ír kiegyezkedési kérdés miatt felmerült részleges miniszterválság mindeddig nem szűnt meg. Május 1-én este általánosan el volt terjedve Londonban az a hír, hogy a kabinet legkonzervatívebb tagjai visszalépnek. Azonban később megtudták, hogy csakis Forster köszönt le, és hogy a többi minisztereket rábírták arra, hogy továbbra is megmaradjanak hivatalukban. Parnellt legközelebb szabadon bocsátják. Granville azt válaszolta Salisbury kérdésére, a felsőház május 2-diki ülésében, hogy Forster leköszönt. A kormány nem szándékszik Írországban új politikát követni. A kényszertörvényt mostani alakjában azonban nem fogják megújítani. Az elfogott képviselőket szabadon bocsátják, ami még a többi, puszta gyanú alapján elfogottakat illeti, ezek szabadon bocsátása fontolóra fog vétetni. Az alsóházban Gladstone jelenti, hogy Írországba már elküldte az utasítást, hogy Parnell’t, Dillon t és C. Kelly’t bocsássák szabadon. A többi elfogott egyén ügyeit a kormány gondos vizsgálat alá fogja venni mindazokat, akik valamely bűntett elkövetésében részt nem vettek, szabadon fogja bocsátani. Forster leköszönt, mert nem akarta ezen rendszabályokért a felelősséget viselni. A kormány nem indítványozza a kényszertörvény megújítását, de intézkedni fog, hogy Írországban az élet és a tulajdon oltalomban részesüljön. Csik-Szereda: A Csik-Szereda város között elvonuló útvonal jogi természetére nézve igen különleges valami ; két és fél ötnyi szélességben az úgynevezett út koronája állami tulajdont képez ; az ettől jobbra és balra eső részei az útvonalnak vagyis manéven az útpatkák a város tulajdonát képezik. Magában ezen viszony is elég különös, de ezen viszony eredménye azután az, mi fő figyelmet érdemel. C.-ik-Laereda ugyanis vásáros hely, hol igen népes heti és országos vásárok tartatnak; tartatnak pedig ezek a most jelzett útvonalon, miután Csík-Szeredának egy talpalatnyi piacz helyisége sincs. Az állami építészeti hivatal feladatának megfelelően az állami tulajdont képező út koronáját piacz helyiségül használn igen természetesen nem engedheti, a vásáros közönség ismét a szám nagyságánál fogva is az útpatkákon elégséges térhelyet nem találván, kénytelen az út koronáját is elfoglalni. Ebből folytonos éles súrlódás fejült ki, s rendesen a vásáros napokon a forgalom a Gyimes- Héjjasfalvi útvonalon teljesen megakad. Ezen kívül is a város tulajdonát képező útszélek elhanyagolt állapotban vannak, szemétdombot s sártengert képeznek, sokkal kényelmesebbnek látszik tehát a jó karban tartott s szilárd talajú út koronáján helyezkedni el a vásáros közönségnek, miáltal a fennebb jelzett forgalmi akadályok már nagyobb mérveket öltenek. Többször történtek már felszólalások ezen akadályok lehető elhárításáért, egy már régóta tervben vett mellék útvonal kiépítéséért, hogy azután a fő útvonalon ekkor megakadt közforgalom szabad menetet találna, de mert ez költségbe kerül , mert ez által a patres conscripti cirkulusai sérelmet szenvednének, ez irányban még ez ideig semmi sem létetett. Hogy mennyire szükséges ez anomálián segíteni, azt a legközelebbi lósorozás is bizonyította. Folyó hó 2-án ugyanis a m. k. honvéd lovasság számára lósorozás történt Csíkszeredában - történt pedig ez az úgynevezett „Háttér“-féle szálloda előtti szegleten, hol 3 fő útvonal találkozik össze, s hol rendes körülmények között is a Felcsik, Alcsik, Héjjasfalva s Szt.-Lélek, Mindszent felől jövő forgalom egy szűk pontban találkozván, veszélyes összeütközések történhetnek. Ily helyekre pedig lóvásárt rendezni s ott ama jól tájfétt tüzes vérű csikókat troppgalopban próbálgatni legalább a veszély valószínűségének látszata vagy előleges feltevése nélkül alig lehet. Az illetékes hatóságnak e felett átnézni legalább is szabályellenes s a megelőző rendőri tevékenység elmulasztását nyilván magán viseli, jövőre nézve legalább az effélékre figyelni nem volna felesleges. _______________ b. 1. Az országos dalárünnepély Debrecenben. Az orságos dal- 8 zeneünepélyre, mely a f. évben Debreczenb°n fog megtartatni, s mely aug. 20-án veszi kezdetét, máris nagy mérvben folynak a készülődések. Az ünnepély programmja teljesen még nincs ugyan megállapítva, s lehető, hogy a már eddig történt megállapodások is változás alá fognak jönni, de azt már most is jelezhetjük, hogy a verseny színhelyére nézve előre tervezett külön helyiség építése elejtetett, e helyett a színház jelöltetett ki, melyben a verseny le fog folyni. Maga a halárünnepély különben hat napra van tervezve, minden napon más más természetű ünnepélyekkel kapcsolatban. A budapesti nemzeti zenede titkári hivatalához az idei debreczeni orsz. dalárünnepélyen résztveendő, eddigelé 38 hazai egyesületi dal- és tagegylet összesen 523 működő taggal, 64 képviselő és 1 pártoló taggal, jelentetett be. Ez egyletek következőleg oszlanak meg: 1. Versenyző dalárdák: Miskolcs zeczi dalegylet 25 zene- és dalkör Szegszárdi 28. Szatmári - , .illa 30. Ungvári dalárda zeneegylet 24. Losonc, egyesület 26. B.Csabai férfi dalkör szegedi polgári dalárda 28. Kolozsvári téri dalárda 40. Pesti nemzeti Hit*- -működő taggal. Losonci 24. Szentesi dalegylet ^ dalárda 28. Szegedi dalka, férfi dalegylet 36. Ri szombati dalárda 30. Győri énekdal-egyesület polgári dalárda 40. Pesti nemzeti dalkör'^ M.-Vásárhelyi dalkör 32. Husz 11 daleset 15 működő taggal. Hogy. 2. Képviselt dalárdák: Szamosujvári szenegylet 7. Zombori kaszinó dalárda 3 Adalmihályi dalárda 3. H.-M.-Vásárhelyi dalárda*? Budai ének-s zeneakadémia 4. Czeglédi d*p 21. Nagybecskereki dalárda 5. B.-Gyarmati n egylet 16. Soproni férfidalegylet 6. Sárognit énekkar 6. Budapesti nemzeti zenede 6. Zenevészek segélyegyletet képviselő taggal. In’1‘ Nem jelentkeztek, de jelentkezésre ide Jányi Kornél egyesületi titkár által felhivattak' ^ apatini, bonyhádi, a budai, az esztergomi, a Di. a szolnoki dalárdák. Továbbá a békési dalo«] [' a Kolozsvári Dalkör, a kolozsvári »Hilária« egylet, a kolozsvári zenekonzervatórium, a szabadkai dalegylet, a sz.-udvarhelyi dalegylet. Természetesen a versenyző egyletek közé számítandó még a debreczeni dal- és zeneegylet, mel mintegy 60 működő taggal fog résztvenni a versenyben. Május 4. IRODALOM és MŰVÉSziíj Színházban. Halmai újonnan szerződött tag kedden lépett fel először színpadunkon Sámon »Váljunk el« vígjátékéban a Des Printes alakját mutatta be meglehetős jó sikerrel. Ez a siker nem azt jelenti, hogy egészen jól alakította Pruvelles alakját, se nem azt, hogy mások alakításával egybevetve felfogás és kivitel dolgában azokat felölmúlta. Nem , csupán azt jelenti, hogy értelmes színésznek bizonyította magát, aki felfogásban a helyes utón jár, rendelkezik érczes, bár épen nem hajlékony hanggal és a kipek színpadi leleménye ha nem is mutatkozik gazdagnak, temperamentuma megkapónak és egyénisége nagyon rokonszenvesnek, de bír minden irányban jóravaló, érdeklő és nem visszatetsző tulajdonsággal. Színházunknak egy szükséges és igen jóravaló tagja válhatik belőle. — A Cyprienne szerepét Szacsvainé játszta sok kellemmel és kedvességgel, csakhogy nem épen anynyi igazsággal. Például midőn férje szeretőjével a légyottait kapja (I. felv.) oly egykedvűséget, zavartalanságot és fel sem tévést tanúsított hangjában és mozdulatában, amint azt csak romlott nő teheti, nem pedig Cyprienne, aki alapjában nem csak elegáns nő, hanem jó nő is. Ezt a jóságot szépen kitüntette Hunyady Margit e szerep alakítása alkalmával. Különben az előadás csendes és vontatott volt. Tegnap „Milton“ került színre Kovács Gyula első felléptével, mint szerződött tagéval a czímszerepben. A vendégszerepléseiről hazatért művészt szóvni nem akaró tapsokkal fogadta a közönség s míg a megjelenésekor felzúgó taps, csak a viszontlátás üdvözlete volt, addig a felvonásonként ismétlődő kihívás már a művészt illette. Közönség szép számban volt jelen az előadáson, mely, meg kell vallanunk meglehetős emelkedett tónusban folyt. Közönségünk elég jól ismeri kedvenczét és a derék művészt arra nézve, hogy ez útból felmentve érezzük magunkat a megjegyzések alól, amelyek különben az újonnan szerződött tagok fellépte után azoknak erényeiről és hibáiról, valamint az előadásról átalában, nem fognak elmaradni. A párisi Salon e hó 1 -én megnyílt. Nem kevesebb, mint háromezer festmény van kiállítva, melyek közül nem csekély dolog lesz a műitészeknek a jobbakról véleményt mondani. Mert talán sohasem volt annyi fényes név, annyi jeles művet képviselve, mint az idén. Kiállítanak hogy csak a legismertebb neveket említsük Puvis de Chavannes, Roll, Boulanger, Bergeret, Bastien Lepage, B ro z i k (cseh), Cabanel, Carolus,urán, Benjamin, Constant, Clairin, Lhaplain, Dupré, Doré, Daubigny, Jubois, André, Gill, Grandjean, Herner, a két Israeli, a hollandi művészet büszkeségei, Bink Lajos hazánkfia, Roll óriási festménye a július 14-én évente megtartatni szokott köztársasági népünnepet ábrázolja. Rendkívül elegyen egy kép. Lepage egy nagyúri hölgy arczképét állította ki. Carolus Duran egy női alakot s Krisztus a sírban czímű remek festményt küldött be. Benjamin Costant, a modern Kelet festője szintén Krisztust festett. Dóré alpesi tájat küldött be. Bon d a barátjának, Puvis de Chavannesnak életnagyságú képét állította ki. Béraud gyönyörű szalont festett, melyben az ifjabb Coquelin előadást tart. A tárlat egyik legvonzóbb darabja Sargent »Spanyol tánczosnő«-je. Nem kell megfeledkezni Peter Philosoph-járól; e kép egy rongyos koldust ábrázol, ki rendkívüli étvágygyal eszi levesét. Egyik legnagyobb vonzerőt fogja gyakorolni André Gill képe: „A bolond“. E kép látása a közönségnek folyton emlékezetébe fogja idézni szerencsétlen festőjét, ki nem rég őrült meg. Sarah Bernhardt Spanyolországból jövet május 5-én érkezik Marseillebe, ahol »Frou- Frou«-ban, a »Kaméliás hölgy«-ben, »Hernand~«-ban és az »Idegen nő«-ben fog fellépni, férjével Damelással együtt. Onnan a művészpár Grenoblébe, majd Genfbe és Rouenba, a hó végén pedig Belgiumba utazik vendégszerepekre. l