Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-05-16 / 111. szám
Harmadik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Bel-király ut.2- 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények 0 czimzendők.. AZ „SLLSKZIS“ ELŐFIZETÉSI DUA Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: .................10 frt. Ill Negyedévre ... 4 frt ....................1* frt. ill Egy bóra helyben . I frt 50 kr. Egyes szám Ara helyben 5 kr. vidéken 6 kr. j Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár-és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Egeivérre félévre • 111. szám . POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti Eladás. —--------------------—----- ■ ■ ■ ----- Kolozsvár, kedd, május 16, 1882» KIADÓ-H HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Száraz ágon.... Iszonyú, hogy mivé sülyedt a magyar kormánypárt politikai erkölcstelensége! Megborzad a tisztességes ember attól az erkölcsi posványtól, mit ma Magyarország parliamentjében úgy neveznek, hogy: kormánypárti politika ! Ez már nem is cynismus. Amit a többség Tisza vezérlete alatt követ , az már csak egy hajszálnyira van attól, mit közönséges életben bűntettnek neveznek, politikában pedig feljogosít a passiv vagy actív ellenállásra. íme : egy államférfi, Tisza Kálmán. Árulással kezébe keríti a hatalmat; a magánérdekek, a megvesztegetések, a hivatalos hatalom ezer meg ezer immorális eszközével, a közerkölcsök megmételyezésével, a dynastia és soldatesca előtti nyomorult hajlongással inficiál egy egész nemzedéket , maga köré gyűjt egy többséget, ő és érdek-komponistái egymásra halmoznak árulást a nemzeti jogok ellen, elvfeladást, a magyar alkotmányosság 67-i csekély előnyeit is meghamisítják, a nemzet vérét és millióit egy hazagyilkoló politika szolgálatában lelketlenül fecsérelik. S mikor aztán arra kerül a sor, hogy indokolják bár sophismákkal, bár a látszat kedvéért üzelmeiket, a többség elhatározza, hogy hallgatni fog! Hát nem absolutismus ez in optima forma? Nem a többség zsarnok önkényéé ez, annál jogtalanabb és erkölcstelenebb önkény, minél kárhozatosabb az, amit ilyen eljárással, a politikai szabadság, az alkotmányosság arculütésével a nemzetre akarnak erőszakolni. A bosnyák vitába fogott a képviselőház tegnap. A többség vezére maga köré csoportosítja a Láng Lajosokat, a Baross Gáborokat, a Móricz Pályákat. A pártklubban napokon át foly a tanácskozás. A kormánypárt egy-két tagjában, kiknek szívéből a Tisza-politika korruptiója még nem ölt ki minden tisztességérzetet, gondolkodási képességet és nemzeti érdek iránti fogékonyságot, megmozdul a szív, fölébred a lelkiismeret. A pártértekezleten több felszólalás történik a szőnyegen levő kérdésben. Sokan tiltakoznak a bosnyák politika ellen. Nem tudják, mit akarnak Tiszáék s mire kötötték le magukat a bécsi udvarnak ? S mire törekednek azzal a fatális politikával ? És Tisza és intimusai elcsitítják a párt fölébredt lelkiismeretét. Elcsitítják nem felvilágosítással, nem megnyugtatással, hanem a pártfegyelem szájkosaraival, s minekutána a leghallatlanabb cynismussal elhatározzák, hogy a törvényjavaslatot a többségből az előadón s talán Tiszán kívül senki sem fogja védelmezni, megjelennek az országgyűlésen. Az ellenzék megkezdi a csatározást. A többség hallgat. Az ellenzék egymásra zúdítja a hazafias aggodalmak, a megcáfolhatatlan argumentumok lövegeit a bosnyák politika ellen. A többség hallgat és a buffetben, a folyosókon cseveg, szivarozik, csemegézik. Egy hangot nem emel a nemzetáruló politika védelmére, bár a külső decorum kedvéért. Hát mi ez, ha nem a leglelketlenebb játék a parliamentarizmussal? Hisz ez pellengérre állítása az alkotmányosságnak ! Ez a lelkiismeret elfajulása a többséggel, és pokoli sarcalmus a közvélemény és ellenzékkel szemben! Nem védik politikájukat, hanem hallgatnak és szavaznak! De hiszen így miben különbözik a parlamenti többség nem indokolt és indokolhatlan parancsszava az absolut uralkodó szuronyától? És mire hitványul bolonditni a nemzetet, hogy parlamentje van, midőn, mint Ugrón tegnap kiemelte : a parlamenti többség kötelességének ilyes felfogása mellett sokkal egyszerűbb és becsületesebb eljárás két század katonaságot berendelni az országházba és azt parancsszóval megszavaztatni. Hát nem vérlázító komédiázás az, amit Tiszáék mivelnek. Hallgatnak! Midőn már tarthatatlan az álláspontjuk, midőn már nem tudjákvédeni magukat, midőn már ferdítéshez kapkodnak, mint tette Láng Lajos, az előadó, mikor azt meri állítni, hogy a bosnyák foglalás kezdetén a többség helyeselte ezt a politikát ; midőn szóval: ez a vakmerő valótlanság az egyedüli argumentumok, akkor lelketlen tömeggé alakulnak, szavazógéppé formálják magukat — és hallgatnak! Valóban erre már lehetetlen, hogy a nemzet erkölcsi érzülete fel ne lázadjon ! Ilyen páratlan politikai corruptióval szemben már az az irónia sincs helyén, amit Györffy Géza használt, midőn a hallgató többséget Tompa versével persiflálta: „Száraz ágon hallgató ajakkal, Meddig ültek csüggedt madarak ?“ Ily becstelen politikával, a parliamentarizmus ilyen cynikus arctulütésével, ilyen a históriában páratlan demoralisatiójával szemben az uralkodó többségi politikának — mint Helfy olyan helyesen hangsúlyozta tegnap — nem marad más hátra, mint a passiv resis tentia! Még megérhetjük ezt is a Tisza-regime alatt! — Az országgyűlési szabadelvű párt vasárnap délután 6 órakor Vizsolyi Gusztiv elnöklete alatt tartott értekezletén a boszniai hitelről szóló törvényjavaslat, volt szőnyegen s az elfogadtatott. A tárgyalásban részt vettek: Láng Lajos előadó, Fálk, Baross Gábor, Kőrösy Sándor, Hegedűs Sándor, Horváth Gyula, Busbach Péter, Ivánka Imre, Dárday Sándor, Miksa Elek és Tisza Kálmán miniszterelnök. Ezt megelőzőleg felvétetett és Szögyény László előadó indokolására vita nélkül elfogadtatott, a szegedi híd-feljáró kiépítéséről szóló törvényjavaslat . A mérsékelt lenzék tegnapelőtt délután Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletében tárgyalás alá vette az 1882. évi 21,700 000 forintnyi rendkívüli hadiköltségekből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslatot. A tárgyalás előtt Apponyi Albert gróf és Szilágyi Dezső referáltak a delegáczióban részükről folytatott eljárásról. Magához a törvényjavaslathoz hozzászóltak Hodossy Imre, Bittó István, Apponyi Albert, az értekezlet, melyen a párt teljes számban vett részt, egyhangúlag elhatározta, hogy a törvényjavaslatot elveti. Az okkupáczió költsége feletti vita tegnap indult meg a képviselőházban s már az első nap is igen élénk és heves felszólalásokkal járt. A kormánypárt két értekezleten vitatta az ügyet, s a klubban számos felszólalás történt az okkupáczió ellen, minek folytán az hangsúlyoztatott, hogy a vita tartassák titokban s a párt szavazzon ugyan az előterjesztésekre, de a párt köréből ne igen szólaljanak fel a házban, mert ez által konstatálnának a kormánypártban levő ellentétek. S csakugyan a vitára egyetlen egy kormánypárti szónok sem iratkozott fel, míg az ellenzéki szónokok tömegesen jelentkeztek a szólásra. A vita, a pro és kontra érvek mérlegelése lehetetlen lévén, e miatt Helfy, Ugron G. és Madarász hevesen felszólaltak, kijelentve, hogy a kormánypárt némasága csúffá teszi az alkotmányt és nevetségessé a parliamenti. A jelenetek zajosak és szenvedélyesek voltak. Tisza mint elnök válaszolt s argumentálni igyekezett azon felfogás ellen, mintha minden ellenzéki szónok után a kormánypárt részéről is tartoznék valaki beszélni. Utána Győrffy Géza tartott egy szellemes megjegyzésekben gazdag beszédet a különvélemény mellett. Folyt szintén a törvényjavaslat ellen beszélt. Végül Tisza miniszterelnök felelt a Polyt és Györffy beszédére. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. május 16. A művésznő. Elbeszélés. Irta : Nulla. (Tolyatás.) _Esh ! mai időben a házasság földúlható s egy pillantásod elég, hogy az övének vége szakadjon. — És neje ? a ki szereti őt? — Dévényiné csak leányát szereti, ha ezt meghagyják neki, örömmel lemond mindenről. — Hallgass el, kérlek, az afféle undorral tölt el. — Hát akkor a milliomos? — Megmondtam papa, hogy vagy művésznő leszek, vagy hajlamból megyek férjhez. — Valamely szegény flótáshoz? na még ez volna szép! Nem foghatom meg, honnan veszed ezeket a regényes eszméket. Különben sejtem, az » Dellői a szép kék szemeivel, na hiszen gyönyörű parthie lenne egy olyan leánynak, mint te, egy aféle hétszilvafás erdélyi nemes ember. — Csak szeretne, csak akarna, gondolta magában Zóra, de örömmel lemondanék érette fényes álmaimról! Nem fény és vagyon teszi a boldogságot, mond a fennhangon. — Csak azt tudnám, ki verte a fejedbe őeket az érzelgős dolgokat, azt csak nem mondhatod, hogy ezekre is én neveltelek . Én úrnőik nőktelek, s ezek nem érzelegnek. — Oh nem, távol legyen tőled! — Ne moralizálj kérlek, hanem vedd komolyan a dolgot. — Komolyan veszem, s a művésznő akarok lenni, amire neveltél. — az megjárta akkor, mikor szegények voltunk, azóta változtak körülményeink, vagyonhoz jutottunk, melynek segélyével ismét nevünkhöz méltó helyet foglaltunk el a társadalomban, vagy tán nem elég jó neked ez a társaság ? a legmagasabb aristocratia köreibe vágysz? Sőt igen is jó, becsületes, vidékről beszármazott képviselők, tisztességes középosztály, felvergődött pénzemberek, kiknek könnyen hinthetünk port a szemükbe egy ideig, míg újra elől nem kezdődik a hitelezők, foglalók, végrehajtók búcsújárása, pünkösdi királyságunk lejár s ama társaságok ajtai szépen bezárulnak előttünk. — Talán nem magam idézem elő a zivatart? Nem sokkal inkább te, gondtalan pazarlásoddal, féktelen fényűzéseddel? — Tán jó gazdasszonynak neveltél ? takarékosságra szoktattál? De ne pöröljünk hiába. Én csak azt mondom, hogy helyesebb ily szégyenteljes helyzet elöl a művészetben keresni menedéket? — Sokkal helyesebb egy előnyös házasság által végleg biztosítani jövőnket. Neked kettő kínálkozik — — Mondtam már, az egyik ízlésem, a másik elvem ellen van. —Nem akarok családi életet rontani. — Van is ott mit rontani! Dévényiék már is úgy élnek, mintha el lennének válva, az a hideg pedáns asszony nem képes Arisztidet magához lánczolni, míg egy olyan briliáns jelenség mint te, rabszolgájává teheti. De valaki jön! Épen ő az, hallom amint az inassal beszél, kérlek, légy szives iránta. Gróf Dévényi Arisztid, mintegy 36 éves, érdekes külsejű, szenvedélyes tekintetű férfi, jól ápolt korszakái köríti kissé halvány arczát, szőke haja gondosan kétfelé választva , homlokára simítva, öltözéke a legújabb divat szerinti, szóval valódi gentleman. — Hogyan ! még negligéeben, szép bárónő? — kérdé, miután a ház urával szívélyesen kezet szorított volna, kezet csókolva Zorának. — Talán nem tetszik önnek? — kérdé ez mosolyogva tekintvén őt szemeivel elnyelni látszó vendége arczára. Sőt nagyon is, az észvesztésig tetszik, suttogó szenvedélyes pillantással Zórának valóban igézően szép alakjára. Azt hittem sétára készen fogom találni nagyságodat — folytatá hangosabban — olyan szép idő van, az a kis eső egészen megtisztította a levegőt; nincs kedve valahová a szabadba menni Zóra bárónő ? — Épen készülődni akartam — felelt felemelkedve Zóra — Egy pillanatig, kérlek, mulattasd meg kedves vendégünket, mielőtt elmennénk egy sietős levelet kell megírnom, de öt percz múlva itt leszek. — Tudja, hogy ma önöknél fogjuk tölteni az estét ? — kérdé atyjának távozta után Zóra. — Tudom, azért lát ragyogó kedélyben, mert biztos reményem van a nap hátra levő részét az ön körében tölthetni. — Ne feledje, hogy Irén hívott maga viszonta szigorúan összevonva szemöldeit Zóra. — Irén nekem igen jó barátnőm, aki örül, ha kedvemre tehet valamit. — Csak barátnője s nem több? — Alig több. ő okos asszony, látja, hogy szerelmemet nem bírja lekötni s beéri barátságommal. — Különös viszony! — A lehető leghelyesebb tizenkét évi házasság után; becsüljük egymást s haladunk háborútlanul különböző utainkon, melyekre különböző ízléseink vezetnek. Mi soha sem találtunk együtt; én a nagy világ embere vagyok, Irén csak otthonában találja jól magát. Ő belátja, hogy engem nem bír kielégíteni és megnyugszik sorsában. — De hisz ön szerelemből vette el. — Ifjúkori fellobbanás, egy kellemes jelenség pillanatra leköti figyelmünket, az ifjúság mohóságával bírni óhajtjuk, hogy később, a férfikor önérzetére ébredve, midőn valódi ideálunkat feltaláljuk, belássuk meggondolatlanságunkat. De szerencsére törvényeink gondoskodtak mentségről. Ohóra ! mi lehetne egy férfi oly nő mellett, mint ön, egy oly nő mellett, kinek egyetlen pillantása lángba borítja vérünket, érintése forró szenvedélyre gerjeszt, mosolya elkábit, csókja, ölelése üdvözít, vagy kárhozatra hajt. S e szókkal egészen közel hajolt Zórához. — Dévényi gróf! megtiltom az ily beszédet ! — kiáltott helyéről felugorva Zóra — gondolja meg kivel beszél. — A világ legbájosabb hölgyével, kinek egy csókjáért örömmel áldoznám oda életemet ! — Nem úgy, gróf úr, hanem tisztességes leánynyal, a ki nem adott okot, hogy egy nős ember így beszéljen vele. — Egy szavába kerül, hogy ne legyek az! — Csakhogy én e szót nem fogom kimondani. De félre e gyerekes komédiával, megmondom önnek, hogy ha körömben akar maradni s barátságomra némi súlyt fektet, ilyesmit elő ne hozzon. Most büntetésből magára hagyom, várjon, mig felöltözöm. II. Mig férje a szép Zórának udvarol, Dévényi Irén grófnő leányának ad franczia leczkét. Irén mintegy harminczéves, igen szép asszony, kissé hízásra hajló, de elég csinos termettel, szép szabályos, komoly kifejezésű arczczal, melynek ritka bájt ad egy pár lélekteljas nagy sötétkék szem s a finom ajkak körül tanyázó szolid mosoly. Dús gesztenyés?,ída haja egyszerűen simára van fésülve, egész öltözékét egyszerű, mondhatni szigorú elegantia jellemzi. Tíz éves leánya egy gyönyörű gyermek, kiben atyjának élénksége anyjának szelídségével párosul. Figyelemmel hallgat anyja oktató szavaira, noha olykor vagy teli pillantást vet az ablakok felé, mintegy kis rabmadár, a mely szeretne kirepülni. (Tolyt. köv. — A délszláv felkelés. Dahlen táborsz. nagy máj. 14-től jelenti: A Grebak-Korjenplaninán és a Rakitnica völgyben elhelyezett csapatok minden irányban átkutatták ezt a vidéket. Számosabb főből álló bandák ugyan nem találtattak, azonban kisebb rablócsapatok jelentése konstatáltatok melyek a helységeket kifosztják és minden összeütközést ügyesen elkerülnek. A csapatok által üldöztetve e bandák egy része észak felé húzódott, a megfelelő intézkedések megtétettek, hogy azokat lehetőleg kézrekerítsék. A rakitnicai és cnarjekai völgyben elhelyezett csapatok parancsnoka jelenti, hogy a lakosság az átkutatott helységekbe nagyrészt visszatért, a mezei munkával foglalkozik és a csapatok érkezésekor előzékenységet és legális magaviseletet tanúsít. E vidéken általában mind sürgősebbé válik a törvényes rend helyreállítása iránti kívánat. A focsai kerületben még sok kívánni valót hagynak hátra a viszonyok. Rablások sűrűn fordulnak elő, noha a csapatok erélyesen és sikeresen lépnek fel a kóborló rablók ellen. A 14. tábori vadászzászlóalj egy osztálya megtámadott egy a Para hosszában rabolt tárgyakkal menekülő felkelőbandát és négy rablót megölt. A dunakérdés. A román kormány, a Barzare-féle javaslatra jegyzékkel akar felelni, amelyben kijelenti, hogy ez a javaslat mostani alakjában elfogadhatatlan A Bratianu-kormány azonban mégis úgy vélekedik, hogy a javaslatnak oly értelmű módosítása, hogy Románia rendelkezési joga és szuverenitása csorbát ne szenvedjen, igenis képezheti diskusszió tárgyát. A román kamara május 14-ei ülésében Vernescu indokolta a dunai kérdésre vonatkozó interpelláczióját és elismeri, hogy Bratiano kormánya eddig nem kompromittálta Romániának erre vonatkozó érdekeit; sajnálkozik azonban Statescu külügyéinek a szenátusban tett azon nyilatkozata felett, hogy Barrere javaslata a berlini szerződés LV. czikkének megoldására nézve tárgyalás alapjául elfogadható volna. Szóló kijelenti, hogy azt az alapot elfogadni annyit jelentene, mint a vegyes bizottságot elismerni, melyet Románia, miután a berlini szerződésen kívül áll, el nem fogadhat; kéri tehát a kamarát, hogy indokolt napirend által jelezze a kormánynak az általa követendő eljárást. Statescu külügyér ismétli a szenátusban tett nyilatkozatait és azt mondja, hogy Románia soha se fogja Európának azon jogát elismerni, hogy a román vizeken alkalmazza a hajózási szabályzatokat és gyakorolja a folyamrendőrséget. Európa kétségkívül fel van jogosítva arra, hogy elhatározza, vájjon egy meghatalmazott vagy pedig a parti államok bizottsága gyakorolja-e az ellenőrzést a szabályzat végrehajtása felett és ha ezen közegek egyszersmind ítélhetnek-e a szabályzatok ellen elkövetett kihágások esetén. A kormány azt hiszi, hogy ez a programm a Barrore-javaslat lényeges módosítása által valósítható volna. Cogolniceanu azt mondja, hogy Barrore javaslata rosszabb az avant-projetnél. Statesco eljárása rész, mert Barrare javaslatának valamennyi pontját, az utóbbit kivéve, módosítani kellene. Szóló pártolja az ellenjavaslatot, melyben a kormány érvényt szerez programmja alapelveinek. Tegnap folytatták a tárgyalást. Az egyiptomi válság. Egyiptomban a válság mind nem ért véget, de eljutott azon pontra, hol jobbra vagy balra múlhatlanul el kell dőlnie. Legvalószínűbbnek látszik, hogy a hatalmak intervenciójára lesz szükség. Az a szándék azonban, hogy Egyiptomban angol-franczia fővezénylet mellett török csapatok csináljanak rendet, kezd háttérbe szorulni, mert a török kormánynyal történt érintkezés folytán kiderült, hogy a porta nem teljesíthető feltételeket szab s másrészről még Anglia és Franciország javaslatainak sem akar kellő mérvben megfelelni. De a polgárháború kitörése a Nílus mellett minden órán várható s igy a gyors intervenció szüksége is beállhat, a párisi és londoni kabinetek már fontolóra vették az angol-franczia csapat-expediczió lehetőségét s a franczia hadügyminiszter a minisztertanács által mozgósítási terv kidolgozására utasíttatott. Az újabb híreket a következőkben adjuk : A Piraeusban horgonyzó franczia hajóraj készemléti parancsot kapott, hogy Egyiptomba vitorlázzék. A Journal de St.Petersbourg ezt írja: „Az a jelentés, hogy Ausztria-Magyarország és Németország európai kérdésnek tekintik az egyiptomi kérdést, teljesen megfelel az orosz szempontnak. Oroszország volt az első, mely európai megegyezést indítványozott. Az angol kabinet elfogadta az indítványt és kifenti, hogy Európa nélkül semmi sem fog történni". A Reuter ügynökségnek jelentik Kairóból. A notablook kamarájának elnöke és bizottsága a palotába mentek, hogy a minisztérium érdekében közbenjárjanak. A khedive visszautasíta a közbenjárást és kijelenté, hogy nem alkudozik lázadókkal. Hír szerint Alsó-Egyiptomban a beduinok nagy számban csoportosulnak. Egy kairói távirat jelenti, hogy az egész kormány le fogna köszönni és az államtitkárok, a khedive elnöklete alatt, ideiglenesen fogják vezetni az államügyeket. Hírlik, hogy nadar pasa volt pénzügyminiszter fogja elvállalni az új kabinet megalakítását. A notablook ellenállása Arabi pasa ellen folyvást nagyobbodik, a válság valószínűleg katonai pronunciamentóhoz fog vezetni, amelynek sikere fölöttébb problematikus. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 15-én. A délszláv felkelés költsége. A 21.700.000 frtnyi rendkívüli hadi költségekből a magyar korona országaira eső rész fedezéséről szóló törvényjavaslat feletti vitát Láng Lajos bizottsági előadó beszéde nyitotta meg. Utána Eötvös Károly szólott egy nagyszabású beszédben indokolva a különvéleményt. Beséde következő : Eötvös Károly beszéde. T. képviselőházi (Halljuk !) Megvallom, hogy a t. képviselőház az én nézetem szerint igen sajátságos, mondhatnám, szomorú helyzetben van azon kérdéssel szemközt, amely itt most tárgyalásra ki van tűzve. Régi közjogi gyakorlat, de az alkotmányosságnak legkezdetlegesebb alapelve, hogy egyetlen krajczár költség erejéig se vétessék igénybe a nemzet áldozatkészsége, hacsak a kormány abba a helyzetbe nem hozza az ország képviseletét, hogy ez meggyőződjék minden költségnek, minden tehernek, minden fillérnek hová fordításáról. Közjogi szokás, de ismétlem az alkotmányos élet legkezdetlegesebb törvénye az, hogy minden költségelőterjesztésnél tüzetesen szorosan indokolja a kormány: miért, mennyiben van arra szükség, mennyi haszna következik abból a nemzetnek, minő okok azok, melyek a kormányt azon költségek kérésére indították, és intő indokoknak kell azoknak lenni, melyek a nemzet képviselőinek többségét azon költségek megszavazására szükségképen kell hogy indítsák. Ebben a kérdésben ilyen előterjesztéssel, fájdalom nem állunk szemközt. Ilyen előterjesztés-