Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-07-01 / 147. szám
tartási és esővíznek az eltávolítására használtatnék fel, a szilárd excrementumok összegyűjtésére pedig a hordó-rendszer (tonnen-system) alkalmaztatnék. Ami a csatorna légnemeinek a benyújtott terv szerinti eltávolítását i Heti az ezen csatornákon és a water-elosetteknek a tető felé kihúzandó csövein, úgy ennek keresztülvitelét szóló semmi szín alatt sem találná megengedhetőnek ; sőt fő s ulyt kívánna fektetni majdan azon kívánságra, hogy a waterelosettek csövei légmentesen — kettős vízzárással — zárattassanak el a csatornáktól, hogy a csatorna légnemei semmiféle körülmények közt se hatolhassanak a waterclosettek csöveibe s igy bizonyosan a lakásokba is. E légnemek kibocsátására a csatornahálózat alkalmas pontjain légkivezető készülékek lennének szerkesztendő, amelyeken a kijáró gázok mosó és fertőztelenítő apparátuson mennének keresztül a szabad levegőbe való elegyülésük előtt. Dr. Salamonnal szemben megjegyzi, hogy nem a levegőnek a csatornákba való jutását, hanem azt kell megakadályozni, hogy a csatornabeli gázok ne juthassanak ki a szabad levegőre. Szóló különben időelőttinek és lehetetlennek tartja a benyújtott tervezet részletes tárgyalásába már jelenleg bocsátkozás, gondos és alapos előtanulmány szükségeltetik ehez, nehogy valamely irányban való elhamarkodás, esetleg a városáért ezreibe kerüljön. Indítványozza azért, hogy a benyújtott tervezet egy szakértőkből álló szőkébb komitténak adassék ki tanulmányozás végett, nem túlságosan hosszú határidő kitűzése mellett. A kiküldendő komitténak tűzessék ki feladatául, hogy mind a bevezetendő víz minőségére, mind a legczélszerűbb bevezetési helyre nézve a kellő előtanulmányokat tegye meg, mind pedig a csatornázási rendszer általános és legfőbb részleteire nézve programmot dolgozzon ki, melynek alapján azután a tárgyalások a vállalkozóval megindíthatók legyenek. (Élénk helyeslés.) Herczog Ödön felszólítandónak tartja a tervbenyújtó bankot, egy approximatív költségvetés beterjesztésére. Dr. Finny egy pár sikerült megjegyzés előbocsátása után kinyilvánítja, hogy Fabinyi tanár nézeteit teljesen osztja, indítványát magáévá teszi és ajánlja az értekezletnek elfogadásra. Dr. Groisz G. a Fabinyi tanár és Herczeg indítványait egyesíteni kívánja és ily alakban kéri az értekezletet határozatát kimondani. Gamauf Vilmos a bizottság kiküldését szintén szükségesnek tartja, de egyszersmind kívánja, hogy a városi képviselő testület szólíttassék fel, hogy az előtanulmányokhoz és esetleg idegen szakértőknek meghívásához megkívántató összeget a bizottság részére szavazza meg. Többé kevésbé hasonló értelemben nyilatkozott Ferencz József un. püspök és dr.Jenei Viktor is, különben mindannyian pártolták Fabinyi tanár indítványát. Ezután felolvastatott az Union-Bank levele, melynek kíséretében tervezetét benyújtotta városunk hatóságához. E levél igy hangzik: Kolozsvár szab. kir. város tekintetes képviseletének. Kolozsvárt, Kolozsvár sz. kir. városában létesítendő vízvezeték és a csatornázásra saját kezdeményezésünkből szakértők által előkészítő intézkedéseket tettünk. Szabadságot veszünk tehát ezen munkálat létesítésére vonatkozó emlékiratok — memorandum — beterjesztésére, melyet több példányban kinyomattunk. A tervezet csak főbb vázlataiban tárgyalja a csatornázást és vízvezetéket, azonban megjegyezzük, hogy Kolozsvár város viszonyainak és szükségletének megfelelő javaslat, melyet legelső szakférfiak által készíttettünk, a tekintetes városi képviselethez való letárgyalás végett készen tartatik, felüdülésnek mily gazdag kutforrása van itt, hány nyomorék nyerte itt vissza testének épségét, hány halálra ítélt lett életképessé, hány testi erejében megfogyatkozott nyerte és nyeri vissza itten testének lelkének épségét. Egy ily hely valódi áldása a szenvedő emberiségnek. Nem ok nélkül nyerte el a gyógyhely a Székely Gastein melléknevet, mert gyógysikereivel talán Saltzburg ama világhírű fürdőjét is túlszárnyalja. Bámulatos a Szeke gyógysikereinek sokoldalúsága, mert a Gastein által gyógyított specziális bajokon kívül valóban csodás hahatása jelentkezik az üdült köszvény és hülésekben, mindennemű ideg bántalmakban és szélhüdésben. Ez utóbbi bajnak speciális gyógyhelye a Szejke; számos oly eset van, hogy tagjaiban, sőt beszélő tehetségében is megbénult guttaütöttek nyerték itt vissza testi és szellemi épségüket. Bárha e rövid ismertetésem sokakra bírna vonzerővel, mert előre is biztos vagyok arról, hogy ide vonzatásukért nem szemrehányást, hanem hálás elismerést nyernek. Ez indokból megjelölöm az idejutás módozatát is. Legczélszerűbb va után Segesvárig jönni, hognnan a személyvonattal egybekötött (minden reggel induló) postakocsin lehet délutáni 1 órára Székely Udvarhelyre jutni, honnan óránként közlekedő omnibuson lehet a csak negyed óra távolra fekvő Szejkére kirándulni. My majd — ha a fürdő megnépesültével — az évad fénykora bekövetkezend, isméti tudósítását beküldeni és nem mulasztandja Nyikómenti. Tisztelettel tudatjuk tehát, hogy a mellékletben ismertetett vállalat keresztül vitele végett hajlandók vagyunk önökkel mind a pénz beszerzése, mind a műszaki kivitelre nézve tárgyalásokba bocsátkozni, mivel azon reménynek adunk kifejezést, hogy a megejtendő tárgyalások, tekintettel a javaslatra, melyet önöknek tenni szándékozunk, a kívánt eredményre fognak vezetni. Ha önök ez iránt velünk egyetértenek, szíveskedjenek a tárgyalások megkezdése végett minket tudósítani. Teljes tisztelettel Az „ Union-Bank.“ Elnöklő főispán köszönetet mond az értekezlet tagjainak a közügy érdekében tett szíves közreműködésekért és konstatálja az értekezlet egyhangú kívánságát a vízvezetés és csatornázás létesítése iránt. Kimondja továbbá az indítványozott szűkebb körű bizottság kiküldésének szükségét, melybe nem csak városi képviselők, de oly szakértők is meghívandók, kik nem tagjai a városi képviselő testületnek. Szükségét látja, hogy a városi képviselő testület ne csak az előmunkálatok költségeinek fedezésére szavazzon meg egy bizonyos összeget, de méltányosnak tartja, hogy a többnyire szakértőkből álló albizottság tagjai részére, kikre feladatuk teljesítése által nagyon is sok és nem kis fáradságot igénylő munka vár, egy bizonyos tiszteletdíj szavaztassák meg. Ily értelemben fogja az ügyet a képviselő testület elé terjeszteni. Ezzel az értekezlet eloszlott. A szász agitatiók. Alig érdemli meg bár, hogy az erdélyi szászok »schulverein«-os dolgaival tovább foglalkozzunk, mint az egyszerű tények constatálásával, mindazonáltal épen ezeknek tisztába hozatala czéljából, nem árt eszközeiket és czéljaikat közelebbről vizsgálni meg, úgy mint azok a közvetlenségben nyilvánulnak, hogy higgadtan ítélhessünk a tények által teremtett helyzet fölött. Ismerni tanulván a régi hagyományok és krónikák után (mert a komoly történelem vajmi keveset bíbelődött velök) a szász fajnak „körültekintő” tapintatos jellemét, melylyel mindig tudott czéljai elérésére maga körén kívül is eszközöket kovácsolni, mint a szomorú emlékű 1848-ban a román bujtogatások elősegítésében. Önkénytelenül merül fel a kérdő gondolat, hogy a jeleni szász agitationak mi a czélja, mi az eszköze? Agitationak kell azt határozottan nevezni, mert az nem hazai, nem párt és nem kultúrai érdekben történik, hanem történik fajgyűlölete alapján, államellenes czélokra. S hogy ez így van, erre nézve nem azt a nyomtatott meghívókat és „Offene Erklärung“okat kell elolvasni, melyek a városokban osztatnak szét, hanem meghallgatni azt az egyszerű falusi parasztot, ki gondterhes lépéssel követi vezető papját olyan nyílt gyűlésre, melyről eddig képzete se volt, melynek komoly következményeit a legreményteljesebben várja; mert hiszen ott nyiltan kimondták, „hogy a magyarok elnyomják a szászokat, kiknek a nagy Németország segélyül jönne, de a magyarok nem engedik ; a magyarok az ők ellenségeik — ergo: nekik a magyarok ellenségének kell lenni, kik azt akarják, hogy német neveiket is elváltoztassák“; és ez az egyszerű falusi ember megmondja azt is, hogy ők kimentek a gyűlésre, mert papjuk, jegyzőjük a városi urakkal együtt megmondták nekik, hogy ha be nem mennek és nem „protestálnak“, a magyarok nemcsak az iskolában tiltják el a német tanítást, de még a templomi istentiszteletet is csak magyarul végezhetik!! . . . Erre már ugyancsak felbuzdulhat a leghidegebb vér is, s hogyne az a becsületes falusi szász, ki annyira vallásos és meg van győződve, hogy lutheránus nem lehet más mint német, vagy megfordítva. Ezzel járták be a szász falukat az „actiona-comiték“ tagjai, a városi minden rendű tanítók, kik közül rendszerint minden gyűlésben valamelyik vagy elnök vagy jegyző, a bíró pedig egyszerűen kiadta a „parancsot”, hogy minden ember megjelenjen. így történt, hogy Kőhalomban románok is jelentek meg, kiket saját nemzetébeli mikor kérdezett, hogy miért jöttek be, egyszerűen azt felelték : „a biró parancsolta“. És megkísértették már azt is, hogy a románokkal „közös ügyet“ csinálva, ezeket beleugratták , hisz ki nem vette volna észre a hírhedt Wolf Albertnek egy beszédében azon „Zarte Anspielungot“, hogy „inkább lesznek románok, mint magyarok* . . . Hanem a románok megismerték már a szász barátságot, köszönik, de nem „instálnak“ belőle . . . És minden ilyen népgyűlésen foly egy kis „traktament* is. Ki adja hozzá a költséget ? nem lehet tudni. Én azt hiszem, hogy a „Schulverein“-nak iskolákat segélyző pénzeiből telik az ki, mert még senkitől nem hallottam vagy olvastam volna, hogy az a segély, mit ad a „Schulverein“, miből áll és hol van, pedig azt ugyancsak megköszönik. A kőhalmi népgyűlésre, megjelent az Udvarhely megyében fekvő Daróczy szász község is, magával hozva az ottani templomban őrzött régi lovag szablyát, — melyről az a hagyomány, hogy a szászok bejövetelüknél a vezéré lett volna; — ezt a szablyát az illető kivonván, magasra tartotta azon felkiáltással: „ezzel hoztuk be ide a civilizacziót és kultúrát, — ezzel fogjuk megvédeni magunkat!” . . . És az agitatio foly elkeseredetten, kifogy- Iratlanul a legelterjedtebb lapjaikban is. Nemcsak azt mi magyar, hanem átalában mi „hazai“ azt lerántják, sárral dobálják. A „Tageblatt"-nak Pestről csak az időjárásról van táviratja, — hanem Berlinből, Karlscheból stb. — kimerítő tudósításai. Vádolják és szidják a magyarhoni német lakosságot, mely megtagadja „nemzetiségét, a vezérek bérben adták magukat Tiszának, s a kormány titkos pressiójának volt az eredménye csak is. Hát mért nem működtetett itten is a kormány ? hisz itt is a tisztviselőkar jobbára magyarokból áll, kiknek mindenesetre az a hibájuk, hogy a szász agitatiokkal szemben a népet még felvilágosítani se kísértik meg, sőt saját közegeiket, a körjegyzőket, bírókat engedik vezérekké lenni s mégis csak felelősségre se vonják; holott azt tudhatják, hallhatták és láthatták, hogy az egésznek eredménye a nemzetiségek gyűlölködése, mely a szász köznépben már a magyar ellen felébresztve van. És ezért határozó a közigazgatás felelős, mert az ily agitatio a rend és büntetőtörvénykönyvbe ütközik. A közigazgatás erélytelenségének hata az is, hogy azon kevesek a szászok kik a több hóbortjait nem helyeselik, egy csak visszahúzódtak, a nélkül, hogy az akadályozását komolyan meggátolni csa .. . sértették volna is, vagy bár egy .eré,y®s ! „Akiitt zattal adtak volna magukról életjelt, ha gy_ nem, legalább azon kis lapban, mely fö“ , sükre áll. De nem, hanem, hogy tekintete pártot nem alkothatak, szépen visszahúzód , és hallgatnak ma is! „Cirkumspektusság" az egesz nem egyéb. A „schulvereinosok“ pedig magasan vannak diadalukkal és a vett üdvözletekkel, milyen még Bécsből is érkezett. Én nem tudom, hogy az annyiszor eltemetettnek hirdetett Kamarilla árnyéka kisére? csak azt tudom, hogy Bécs volt az, honnan annyi csapás jött hazánkra, honnan századokon keresztül kapták utasításaikat az erdélyi szászok. Nem akarom hinni, hogy onnan kapnak utasítást most, csak azt találom különösnek, hogy azon ifjúság, melynek 48-beli elődei a magyar függetlenségért, oly hősiesen küzdöttek, most még csak a magyar állameszme consolidatioja ellen is tüntessen! Igaz azóta változott a helyzet, mert Bécs ma ránk nézve éppen oly idegen, mint Berlin vagy Göttinga, de épen azért a bécsi német ifjúság mentse meg a németséget, ott túl a Lajtán, hol bizonnyal nagyobb veszélyben forog, mint mi közöttünk, s ne bátorítsa itten az ártatlan szász népet oly aspiratiokra, melyek akkor se létesülhetnének, ha magyarország összetörne. Mert a szászok azon titkos czéljuknak elérésére, hogy régi kiváltságaikat, megtoldva egy kis nagy-szebeni „L a n d t a g*-gal vissza kapják, eszközül a magyar alkotmánynak, ha kell, Magyarországnak eltörlése is — jó jók abban a hiedelemben és reményben vannak, hogy példájukat a Magyarországon lakó más nemzetiségek is követni fogják; hogy az így minden oldalról (mint 48-ban) megtámadott ország kénytelen lesz velük alkudozni, hogy ők aztán megszerezzék a nagy Németország barátságát! ... Ez a kicsinyes önző czél, melyért eszközül nem szégyenük a magyar nemzet iránti gyűlöletet szítani; a magyar alkotmányt gyanúsítani ; saját hazájukat s királyuknak birodalmát compromittálni; a külföldiekkel konspirálni; most nem lehet egyébnek nevezni azt, hogy az általuk félrevezetett néhány német tudós nem tankönyvekkel látta el az iskolákat, hanem oly politikai pamfletteket terjesztettek szét, melyért igenis méltán ítélte el őket Magyarország több milliónyi lakossága, de melyet ők alig 150 ezernyi lélekszám szépen megköszönni nem szégyenesnek. Nem lehet tehát kételkedni, hogy a szász agitátorok nemcsak a magyar állameszmének, de magának a magyar nemzetnek ellenségei. Ezzel tisztába kell jönnie mindenkinek ki magyar, fent és alant! Tudnia kell ezt különösen az erdélyieknek és a székelyeknek, kik meggazdagították és gazdagítják ma is a szászokat. Az a Segesvár, mely kereskedelmi főpiacra most is Csiknak, Udvarhelynek, az a Segesvár szükségesnek találta a junius biki népgyűlés által kinyilatkoztatni a „Felhívásban“, hogy „minden ismerhető jellegével“ annak, mi mindig volt: német város akar maradni. Mi szükség volt erre? mit jelentsen ez?! Ki vonta ezt kétségbe? Ez csak azt jelentheti, hogy a ki nem német, az itten idegen, hazátlan pária, s csak megtűrt személyek! . . . S bizonyára módját is találná erre a „nemes tanács“ és „közönség“, hogy a polgári jog megadását megtagadja akármelyik magyartól, ki itten akarná magyar polgári jogát élvezni. És Teutsch nagykereskedő, ki oly nagy összeköttetésben áll az ország minden szegletében, s magyar bortermelő birtokosokkal, ez a Teutsch mint mondjuk 200 veder bort ajándékozott a „Schulvereinoze“ népgyűlésnek, tehát azért, hogy annak tudósai azt írták Magyarországról, hogy a vasutakkal a szász városokat mindenütt kikerülték a magyarok. És a székely atyafiak, azért mégis odajárnak vásárolni, mintha nem volna nékik is elég városuk. Mert ne lehetne Keresztúrt, Udvarhelyt s Csíkban is oly kereskedőt találni, ki a vidék szükségleteit épen úgy elláthatná, s épen úgy hozathatna mindent Pestről, Bécsről mint a segesváriak ; s ez által legalább saját vagyonosodásukat mozdítanák elő, s nem adnának alkalmat, hogy saját pénzükkel szervezzék ellenök a népgyűléseket. Háromszék már emancipálta magát Brassótól ; ez már csak pénzt hoz onnan ki gabonája árában, de szükségleteit Szentgyörgyön vagy Kézdi-Vásárhelyen szerzi be. Miért ne tehetné ezt az udvarhelymegyei is? De hiában j ott még „chick“, hogy minden „jobb,“ ha külföldi , s ennélfogva Segesvárról vásárol... A kormány is hagyjon föl dédelgetéseivel. Az államhivatalokat — emberiségi szempontból is helyezze át olyan helyekre, hol a szegény hivatalnok nem csak családjára van utalva, hanem nyilvános társadalmi életet is talál. Ott van Erzsébetváros, ez a kis magyar hár. A honvéd huszárság miért ne lehetne Kereszturon inkább mint Segesvárt, hol lenézik a tisztikart. Hadióparancsnokságnak nem volt minden tekintetben megfelelőbb Maros -Vásárhely vagy Kolozsvár. És végre nem tehetne a kultusminister az ellen, hogy a tanítók államellenes agluzióba ne vegyüljenek , vagy legalább megtudja azt, hogy a „Schulverein“ mit, hol és kit segélyez? Mindezek komolyabb megfontolást is érdemelnének, mert a százak törekvéseit a más nemzetiségek érdekében is ellensúlyozni kell. Ők magukat „szellemileg“ Magyarországon kívül lévőknek nyilatkoztatták; városaikat „zárt“ német helyeknek; erre a megfelelő kadenczia csak az lehet, ha az állam is velők mint nyílt bujtogatókkal és lázongókkal bánik. Hunu». A hétfalusiak ügye. (Hétfalu és Fogaras ! II. (Vége.) Okuljanak az intéző körök a finnebb jeleztemtörténeti tényekből, a szász faur Brukkenthalok saját ügyeik és gazdaságukbani eljárásukról.• Ott vannak a különböző harminczadi, erdészi, kincstári, uradalmi, gazdasági stb. 100 családot meghaladóig, bizonyos kenyeret adó hivatalok, teremtsenek még 100-at vagy 200-at magyar érték, magyar érdek, és mindenekkel szemben magyar barátság képviselőit, magyar társaságot alkotókat és fenntartókat, a Fogaras városi és vidéki, csak tétlenségünk és részvétlenségünk miatt reményt vesztett, de régi állásuk és hivatásuknál fotóvá együvé tartozó magyar, rónáni és szász 1848-ig, sőt azutáni tizedben is együtt tartó a megye és a haza jóllétére együtt munkáló értelmes és jó indulatu, ott született elem rövid hónapok alatt megint összehozható, megint egy czélra a közhaza boldogitására egyesíthető. Viszsza fognak térni — az intéző körök vigyék viszsza a Fogarasból és vidékéről a részvétlenség és nem pártolás miatt eltávozott — ok nélkül el is vitt Jakab, Herszényi, Csiky, Rákosy, Benkő, Bruszt, Bisztray, Kapocsány, Benedek, Iucze — ___, „ Sterczing, Gegér, Beér,'Seres,'Nagy s több meg számos szakértelemmel miveit s bármely állásra képes róniakat, családokat. — Ezek és hivatalnokai által teremtsen feltétlen magyar társadaldalmat a városban és vidéken . Fogaras és vidéke egy pár év alatt megint azzá válik, ami volt 1848-ig, Erdély egyik legkedveltebb városává és vidékévé, — nem halt ott el az egyetértés és a közhaza boldogságára munkáló örök szellem, hanem csak ájulásba esett a meg nem érdemlett részvétlenség, és az ijesztő körülményeknek és viszonyoknak irányadó köröknél fel nem ismerése miatt. Teremtsenek az intéző körök városi és mezei rendőrséget, vagyon- és törvénytiszteletet; őriztessék a számtalan gyalog és csempész Oláhországba járó ösvényeket, a brázai, rákoviczai, dregusi, margineni és ohábai, részint harminczadi, részint kissebb átjárókat, a törcsvári szorossal együtt bízzák feltétlen magyar őrizetre és kegyeletre, s akkor nemcsak a kincstári jószágok magyar kezelet és vezetés alatt, hanem a terjedelmes gróf Teleki, gróf Mikes, Boór, Herszószényi, Méné, Bisztrai, Kapocsány stb. nemes birtokok, üveg-csűr és papiros-malmok új életre legalább az 1858 ig létezett magyar életre ébrednek, a nevezett birtokosok részint maguk, részint gazdasági kezelőik által visszatérnek birtokaikba — dicsősége is lesz a jelen intéző köröknek az, hogy a pusztulásnak indult megye újból romjaiból feltámad ; s akkor ha Háromszékhez nem csatolható a Barcza földe ma, teremthető lesz egy erőteljes és magát magyar érdekben fenntartható Törcs vármegye Brassó kirekesztésével. Csak ne a szokásos félig intézkedés s szerencsétlen protectió gyarló erőivel kezdjen az intéző a roppant mulasztások okozta bűnök kiirtásához — erre nincs idő. A halgatás, halál — nem jóllét jele ott. Tisztelt Szerkesztő úr! Nézze el hazafias aggodalmamnak e jogos és történelmi nyilatkozatait, tartoztam ezekkel a közvéleménynek, kötelességem volt az ügyeinket nem ismerő különben jóindulatú intéző köröket egész tisztelettel felvilágosítani a valóságról és reámutatni nemcsak a hiányokra, hanem a lehető orvos eszközökre is, s amidőn csak annyit jelentek meg, hogy a magyar esperesség létesítése érdekében mindeddig semmi sem történt, s máig is a „Schulverein* tagjai és referensei rendelkeznek derék papjaink és ekklésiáinknak Kérem engemet és népemet tartson meg hazafias jó indulatában és pártfogásában. C s á n gó-ő r.*) *). Ügyünk iránt eddig tanúsított kiváló pártolás alapján tisztelettel kérem fővárosi és hazai lapjainkat, kegyeskedjenek leveleimet közlésre méltatni. Az iró, állomásozó ezredbeli tiszt bona fide levő ló. Távolság circa 4000 méter. Teher 7. tuff.dok S I.eher 71 I klgramm, 4 éresre 5 klgrammal kevesebb f V/a, telvbzérre 21/2 klgrammal több. Erdélyi Jv® | kancza ivadékára 21/*, mindkettőére 45* | vagy »»uv» —■-*- - izi ——«.óim«TM ^ , grammal keveseb. Lóra, me ly gát- vagy akadályversenyben még nem indult, 3 klrammal keveset!" gát- vagy akadályverseny nyertesére 3 klgramm több. Erdélyen kívül elletett lóra 5 klgram 1118! több; nem Erdélyben idomított lóra klgrammal több. Űrlovarok : üzleti lovar 5 grammal több. Tétel 20 frt, fele bánat. Tett bánatokat a második ló kapja, a pályakulcs*-g levonása után. Nevezés szeptember 1-én Izóráig. déli íj V. Vigasz verseny. Handikap, kötele mindazon lovakra, melyek ez évi kolozsvári esenyeken az Asszonyságok dijára, Államdijjal vagy az Eladó-versenyre nevezve voltak. Fat^ csak olyan ló, mely a fennirt dijak valamelyik indult, de nem nyert. Távolság 1600 méter ^ 50 frt, bánat 252 frt. Szeptember 15 ig e: 15 frt. — Terhek szeptember 10-ig 1^....7 telnek. U9t*' több VI. Földészek sport-kedvelő által. versenye. A kolozsvári lóversenyek. 1882. szeptember 22-én és 24-én. Második nap, vasárnap kér 24-én szeptem- I. Ela dó-ter seny. Egyle.ti dij500frc. aranyban. Futhat minden ló. Távolság 2400 méter Teher 8 évesre 60, 4 évesre 67, 5 évesre fS,Kb 701klgrm-s mDDre 17* klgrmmal több, Erdélyen kívül született lóra 5 klgrmmal több, nem Erdélyben idomítottra még 4 klgrammal több. A nyertes 800 frtért eladó. Űrlovarok üzleti jogar 5 klormmal több. Tétel 30 frt, fide’ bánat. Tét- és bánatösszeg fele az első, fele a második lóé. Nevezés szeptember 1-je délelőtt 10 óráig. „nn„ !” Másodosztályu a 11 am dij dUon trc. aranyban. Futhat minden Erdélyben lakó tulajdonos bona fide birtokában levő Erdélyben elletett és felnevelt mén vagy kancza Távolság 3216 méter. Teher 3 évesre 551/ klgr 4 évesre 65, 5 évesre és idősebbre 681/, karmm’ kanczára 11/* klgrammal kevesebb. Egy °1260 frtos verseny nyertesére 3, két ily, vagy * 2500 frtosóra 5 klgrmmal több. Erdélyen kívül idomított lovakra még 4 klgrammal több. Tétel 60 frt, fele bánat. Tót és bánatösszeg fele az első, fele a második lóé. Nevezés 1882. julius 20-ika déli 12 óráig. III. Polgári és Kolozsvár városi dij 250 frt. Futhat minden állandóan Kolozsvárit lakó Kolozsvár városi polgárnak legalább 3 hó óta bonatide birtokában levő lova Tenyésztők kizárva. Távolság 2000 méter Teherkiegyenlítés nélkül Űrlovarok szinben vagy egyenruhában. Tétel 10 frt, fele bánat. Tél- és bánat felét a második ló kapja, a 3-dik ló tételének levonása után. Legalább három különböző tulajdonos lovának kell futni, különben a díj nem adatik ki. Nevezés szeptember 15-ike déli 12 óráig. IV. Akadályverseny, aláírási dij- Futhat minden erdélyi birtokos, vagy Erdélyben Megjegyzések: 1. Bármely versenyre csak egyleti részvényes nevezhet lovat s ilyen is csak: ki bon* fia nevezi lovát. 2. Részvényesnek csak az tekinthető, ki versenyekig az e czélra szerkesztett nyilatkozatot — hogy 10 évig az egylet részvényes tagja óhajt lenni — aláírja és az első évi részvénydijat sportban lefizeti. 3. Részvényes sem idomár, sem fileti 10 ér nem lehet. 4. Minden nyereményből 5% az egyleti pénztár javára levonatik. 5. Minden pályázó lótól, anyiszor, ahányszor indult, 5 frt indulási pénz és 5 frt pénz az egyleti pénztárba fizetendő. 6. Teheregységül a kilogramm szolgál, távolságnál a méter. 7. A bejelentéseknek a díj külön megnevezésével, a rovar színeivel, a ló származásával, terhek pontos kiszámításával kell az egyleti titkárhoz intézett bérmentes levelekben történniök. 8. Csak levél vagy táviratilag tett nevetés érvényes, mely nem később, mint a kitűzött napon és időben kell, hogy a titkárhoz megjöjön. 9. Az illető tulajdonos urak és idomárok figyelmeztetnek, hogy eltérőleg a budapesti vagy más magyarországi pályákon fennálló szokásoktól, a kolozsvári lovaregylet határozatából, valamennyi tót- és bánatösszeg a versenyek előtti este 6 óráig a titkárságnál befizetendő, ellenkező esetben oly lovak, melyekért a tételek említett ideig be nem fizettettek, pályázásra nem bocsáttatnak. 10. Mindennemű tudakozódás, bejelentés és nevezés ily czím alatt: „Versenyt illető“ Bariba Lajoshoz, Kolossvárb, főtér 4-ik szám, bérmentesen intézendők. A lovaregylet megbizásából: Bartha Lajos, egyleti titkár, gyep- TANÜGY. Tekintetes szerkesztő ur! Székely József okleveles tanár urnak becses lapja 144 számában „A felsőbb leányiskola vizsgái“ czimmel megjelent czikkére teendő egynéhány észrevételre kérnék helyet. Hogy már előbb nem válaszolhattam, ennek oka, hogy betegségem folytán későn értesültem a dologról. Sz. ur meglátogatta a felsőbb leányiskola II-dik osztályának jan. 26-án tartott vizsgáját, s erről teszi meg jelentését a nyilvánosság előtt. Sz. ur szerint haladás a földrajzban gyenge, meg sem közelíti a felsőbb leányiskola czélját. Hogy a feleletek nem voltak, de nem lehettek olyan jók, mint a többi tantárgyakból, megengedem; de hogy általában gyengék lettem volna, ez határozottan nem áll. S ebből mond Sz. ur oly határozott Ha életet ? De ha Sz. úr elég meggondolatlan egy 0£®sz évi munkát oly könnyelműen elbírálni, mindokát különben igen jól tudjuk, bízom a jelenvolt józan hallgatóság elfogulatlanságában, remélem jóakarata elnézését annak meggondolásából, hogy betegségem miatt helyettesíttetnem kelle magamat oly egyén által, aki bár szakképzett, de nem lehetvén az évi tananyag feldolgozásának menetére és részleteire nézve teljesen ti- t^'£0Zva, igen könnyen túlmehetett épen tág látkörénél fogva azon bizonnyára csak szűk körön, ameddig a nagy tananyag mellett heti 2 óra általában terjeszkedhetni engedi. S lehet-e abból is, ha a kérdező, aki most először szerepelt nyilvánosan ilyen minőségbe, magát, mint Sz. ur megjegyzi, előtérbe tolván án többet beszélt kelleténél, egyenesen a Sz. ur következtetését levonni ? Ez alkalomból a tankönyvet is egy katagonkus „rosz“-szal bélyegzi. ^ k •^■z argumentumok: nagy tananyag és no* Hogy a tananyag nagy heti 2 órai feldolgozásra, ’ de bizonyára még mindig kicsi jHhoz képestDJ'8k0lának Sz' Ur által képzel MD * Hogy nehézkes az iránya, az határozottan nem áll. Jóbb nem * nagy kár, hogy már jóval ei roszasóo-ö Ine*tette e tankönyv barátait ennek szö v w ■ ’ ,s, jóval előbb nem mentette meg sas “• Bournáz János, fels. leányisk. tanár, Julius l.