Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-08-29 / 196. szám
i Egyiptom. Wolseley tábornok nem várt gyorsasággal folytatja előnyomulását Ismailiából. Csütörtökön az édesvízi csatorna mentén, mint látszik, kevés eredménynyel harcolt Arabi élcsapataival, melyek Ramses- és Tel-el-Kebirból kaptak erősítéseket, pénteken azonban a maga részéről is erősítéseket vonva magához, tovább nyomult Mahó Kolozsvárt 1882- ben, és ezeknél is költséges ábrák és rajzok csak kivételesen közöltessenek. Általában ezen eljárásnál a központi választmánynak a legnagyobb takarékosság szerv előtt tartása ajánltatik, olvastatott a 2. szakcsoport jegyzőkönyve, mely szerint a szakosztály Kis József tanfelügyelő indítványát magáévá téve kéri a nagygyűlést, hogy Hunfalvy János elnök által tartott megnyitó-előadást külön lenyomatban oly számban állítsa ki és terjessze, hogy ezen, úgy a néptanítók, nemzetgazdák, mint általában a műveit nagy közönségre felette érdekes tartalmú értekezés az illetők által jutányos áron megszerezhető legyen. Miután ezen megnyitó beszéd a napi közlöny részére már szedés alatt van, abból 1300 példány füzet alakban külön lenyomatban „ára 10 akr” feljegyzéssel kiadatni és tanfelügyelők utján a néptanítók és gazdák között terjesztetni határoztatik, — ezen külön kiadás eszközlésével dr. Zelizy Dániel titkár bizatik meg. Ezután az állandó választmány uj tagjainak névsorát olvasták föl, mely itt következik: Budapestiek: Kriesch János, Szenzi Guidó, Balogh Tihamér, Antal Géza, Lichtenberg Kornél, Faludy Géza, Hunfalvy János, Borbás Vincze, Hegedűs János, Hirkó László, Mocsáry Sándor, Löwy Ede, Schuczauer Ernő, Horváth Géza. Vidékiek: Révész Bálint, Török József, Zelizy Dániel, dr. Varga Géza, Szabó Dávid, Pol- sák László. Utóbb Chyzer Kornél Zemplén megye főorvosa, Magyarország gyógyvizeiről, azok árté- tékéről és értékesítéséről tartott igen érdekes ev. felolvasást, melynek igen nagy tetszést aratott az a része, hol a hazai orvosoknak adott igen rdng , érdemlett utasításokat. Biztatta őket, hogy igyeekezzenek betegeiknek jó tanácsot adni, ártalmas ásványvizeket ne itassanak velük, hanem törekedjenek megismerni a magyarországi ásványvizeket és fürdőket, s ismertessék meg ezt a közönséggel is. Utal továbbá arra is, hogy a kormány mit sem tesz ásványforrásaink fenntartása érdekében, sőt megengedi, hogy hamisított ásványvizeket áruljanak. Panaszképen említi, hogy a mi fürdőinkben a közönség nem zavartalan nyugalmat, hanem mulatságot keres. Végül a gyűlés bezárásául Révész Bálint püspök mondotta el bezáró beszédét, melyben érzékenyen búcsúzott el az orvosok és természetvizsgálóktól, az a körülmény, hogy 40 éves pályáján ez alkalommal volt először e tudós társaság elnöke, úgy tűnt fel előtte, mint a keső hajnal, s most midőn az elválás percre beállott: az alkonyhoz hasonlítja a jelenetet, melyben egymástól ismét — talán örökre — elválnak. Elismeréssel emlékezett meg Révész a nagygyűlés három osztályának munkálkodásáról s kifejté, hogy ezek a megelőző vándorgyűléseknél sokkal sikeresebbek voltak úgy az előadások kitűnő volta, mint a közönség nagy érdeklődése tekintetében. Köszönetet mond a tisztviselői karnak, köszönetet a tudományok iránt érdeklődő közönségnek, az értekezőknek, főleg pedig a hölgyközönségnek, mely az előadások iránt ritka érdeklődést tanúsított. Utána Simonffy Imre polgármester búcsúzott el röviden a város vendégeitől. A „Bika“ vendéglő nagytermét szorongásig megtöltött közönség harsány éljenzéssel fogadta mind a két beszédet. Ekként folyt le az utolsó ülés. A Hortobágyra kirándult tagok mind megérkeztek az ülésre, de a déli vonattal kirándultak a nyíregyházi sóstóra. Az éj folyamán Igló városa megkérte a természetvizsgálókat, hogy jövő nagygyűléseket ott tartsák meg, de a meghívás későn érkezett. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. augusztus 29. ELAIN. Regény. Angolból: Amica. XXVII. (45. Folytatás.) Ott volt a Vezúv égő katlanával; a Capri és Ischiai bájos szigetek , a nagy tengeröböl ragyogó vizével, arany partjaival ; a narancsfák, arany gyümölcsökkel, a zöld myrtus, a sárga és piros szöllők, a természetnek minden szépsége, de Elain nem látott semmit. Az a rettenetes szenvedély, mely szívét betöltötte, minden mást kizárt belőle. A virágzásban levő hársak között csalogányok csattogtak; a myrtus bokrok között édes hangú madarak csiripeltek. De ő nem hallott semmit, mindig csak ezek a szavak ismétlődtek előtte: „A halál jobb az életnél“. Míg életének színezetét ezek a sötét szavak adták, addig nem remélhette, hogy a lét örömmel töltse el. Néhány hét múlva Nápolyban való letelepedésük után Lady March levelet írt Sir Bironnak , elmondta a véleményét. Elain nem élénkült, nem volt jobb színben, s nem látszott erősebbnek; arcza színtelen volt, szemei elvesztették fenyőket. Úgy látom, ha az aggódó anya, hogy leányom rosszabb van, mint volt. De a változás oly lassú, oly észrevehetetlen volt, hogy a többiek észre sem vették. Sir Aidewin azt gondolta, hogy felesége most sokkal csendesebb, mint ezelőtt volt. Néha csudálkozott, hogy a csengő nevetés, dal hova tűnt ajkáról, örökös vidámságát hol hagyta? Csendes nyugalma tévútra vezető, nem álmodó, hogy Elain mindig csak reá gondolt, ő érte búsult. Nagyon csudálkozott volna, ha tudja, hogy feleségének a szíve a szó teljes értelmében fáj s majd megszakad érte. S a mint az idő haladt, e nemes családnak imádott sarja, a gyöngéd szülők szeretett gyermeke, ez ifjú teremtés, ki oly szép volt, mint a költő álma, egy kedves gyermek anyja, emésztődött, epedt és hervadt, menthetetlenül, mert megtudta, hogy férje nem szerette s házasságukat föl akarta bontani. Egyszer elment a férjével egy nagy nápolyi herczeg képgyűjteményét megnézni; figyelmét egy kép kötötte le. Ez Mordecai volt a palota kapujában ülve, mig Hámán féltékenységgel s gyűlölettel arczán állott előtte s nézett reá. E kép remekmű volt s a Sir Aldewin figyelmét is megkapta. — Milyen bolond, milyen ostoba egy ember! jegyzé meg nejéhez fordulva. Lásd Elain, Hámánnak mindene meg volt a mit kívánt, gazdagsága, a király kegye, magas állása, s még is elégedetlen volt, s szerencsétlennek érezte magát, csak azért, mert Mordecai a palota ajtajában ült. — Gyakran megtörténik — válaszolá Blain — hogy ha egy nagy kívánságunk nem teljesül, az égnek minden más adománya elveszti becsét előttünk. A szavak s a szomorú hang feltűnt Aldewin előtt. Egy angol regény, Angolországban a közönség előszeretete megoszlik a leíró regény meg a rejtelem- és bűnregény között, azaz a Wilkie Collins iskolája s az elemző regény között. E körülmény mondatta lenéző és kihívó hangon Zolával, hogy a korunkbeli angol regényt a „családban megengedhető olvasmánynak tekintik.” Az a regény, melyről itt a szó lesz, a leíró fajhoz tartozik, s a londoni Academy, bájos könyvnek nevezi. Ez „A szív rejtelme“ (A Heart’s Problem)czímű két kötetes regény, mely a kedvelt Gibbon Károly legutóbbi műve, mely tárgyára nézve a skót életből van véve, de épen úgy skót, mint angol sajátsággal bír, a titkos házasság sajátságával. A törvényes nő vagy a törvényes gyermek azonosságát az angol regényekben még költői szabadság kedvéért sem szabad palástolgatni. Nem is teszik az angol regényírók. De, íme a regény érdekes tartalma: Guthbert őrnagy titkos házasságban élt egy nővel. El kellett utaznia Indiába, s távolléte alatt egy férfi, aki érdeklődött a hátrahagyottak iránt, elszöktette az őrnagy nejét és leányát. Mikor Guthbert visszatért, hosszú keresés után csak nyomaikat találta meg ; neje már meg volt halva s leánya, Mabei, varróleány volt Smith Lucy név alatt. A őrnagy magához vette a leányt, neveltetni kezdette, utazott vele , barátjainak egészen átváltozottan mutatta be. Mabei élete ekként két ágú volt: egyszer volt tudniillik Smith Lucy, egyszer pedig volt Guthber kisasszony; az egyik Mabei alázatos és egyszerű volt, a másik Mabei fényes és előkelő; az egyik Mabei cseléd volt — Tehát te azt gondolod, hogy igen sokaknak ül egy Mordecai a kapusok előtt? kérdő. — Meg vagyok róla győződve; fájdalom igen sokan vannak, kiknek élete örökre elborul, ha egy édes vágyok nem teljesül. — Milyen különös sötét gondolat egy ily fiatal főben. Elain talán neked is van egy kielégítetlen vágyad? A halvány arczot élénk pir futotta el. — Igen, van, válaszolá; van egy áldás, mi hiányzik életemből, és ez mindent a mivel birok semmivé tesz előttem. — Én nem hittem, hogy a szerencsének van olyan adománya, a gondviselésnek olyan áldása, amit ne birnál, jegyzé meg Baldewin. — A legnagyobb, és épen az az egy mi a többit is becsessé tetnné, hiányzik, mondá Elain halk hangon. Nem találod ki, hogy mi az? — Nem képzelem, hogy mi lehet. Mond meg, mi az, amire vágysz és nem bízhatod? — A férjem szerelme, volt a szomorú válasz. Látva, hogy férje beszélni akar, kedves hallgatást parancsoló mozdulattal emelte fel a kezét. — Ne szólj semmit, folytatá. Vannak szavak, melyekre nincs válasz; az én mondatom olyan volt. Láttad a Galatea szobrát? Ha nem láttad, nézzük meg együtt; én legtöbb művészi becscsel bírónak tartom az egész gyűjtemény között. A Galatea szobrához vezette, s Aldewin csakugyan el volt ragadtatva általa. — Elain — kiáltó hirtelen — ez a szobor reád emlékeztet. Nyakadnak s fejednek épen ez a bájos tartása van, s karjaidnak ez a hajtása. — Örülök, hogy ennyi szépet találsz bennem — válaszolá Blain. Jobb szeretnék márvány Galatea lenni, mint az a ki vagyok. S Aldewin sokat gondolkozott szavainak a mély értelme felett, ta felé és pedig az első hadosztálylyal, 16 ágyú-val és egész lovasságával. Lehet, hogy Wolseley azt hitte, mikor itt Arabi főhaderejével találkozik, de saját jelentése, hogy az egyiptomiak egész tüzérségüket visszavonták, melyet egyébként az angol parancsnok 24-iki magatartásukért igen megdicsér, arra enged következtetni, hogy Arabi a Ramses mellett jól elsánczolt gyalogságával csak az angol hadsereg előnyomulását akarta megakasztani. Wolseley távirati jelentéseit a csütörtökön és pénteken vívott harczokról más oldalról vett következő adatok egészítik ki. A két utolsó ütközet szintere Izmailiától nyugatra kilencz angol mértföldnyire terjedt. Felel-Kebir további tíz mértfölddel esik odább. Az angolok vesztesége állítólag 6 halott és 30 sebesült. Sok ló is harczképtelenné lett. Az ellenség összes veszteségét 400 főre becsülik. Az elsőnapi ütközetről a Standard ezeket jelenti: Az egyiptomi tüzérek kitűnően czéloztak; az első gránát csak néhány lábnyira repült el Wolseley feje fölött s alig tiz féfnyire egy ló lábát szakította el. Az ellenség pozíciója a csatornától messze benyúlt a sivatagba. Lovassága folyton ott forgolódott körülöttük, anélkül, hogy megtámadhattuk volna, ellenben a gyalogság sohasem jött le távolig. A mi gyalogosaink egész napon át az árkok mögött voltak kénytelenek feküdni, tétlenül s majd elepedve a szomjúságtól. Az ellenség tüzérsége sokkal erősebb volt, hogysem lovasságunk megtámadni merte volna s csak késő délután tétettek meg a támadás előkészületei, mire beállott az alkony. Éjjel érkeztek meg az erősítések, melyek tiz mérföldet mély homokban jártak, megérkezett a gárda-lovasság is s már napkelte előtt minden kész volt a kivonulásra, csak attól tartottunk, hogy az ellenség megillant, s íme, amint a nap fölkelt, nagy boszszankodásunkra kiderült, hogy csakugyan úgy történt. A „Times“ barettéri tudósítója következő részleteket sürgönyzi Alexandriából: Ma 23-án sétalovaglást tettem a táboron kívül eső téren. Az ellenség s előőrseink közti tér, mely körülbelül 700 yardra tehető, egészen sivárnak s pusztának tűnt fel. Útközben találkoztam két emberrel, kik azt mondták, hogy szeretnének bemenni Alexandriába, de attól tartanak, hogy kémeknek fogják őket tartani egyúttal azt is állították, hogy 500 egyiptomi szeretné elhagyni Arabi táborát, ha biztosak volnának, hogy az angolok szívesen fogadják őket. Én azt tanácsoltam nekik, hogy jöjjenek a városba fehér zászlóval s adják elő kívánságukat, mire ők habozni látszottak. Beszélgetésünk folyamában mondták még, hogy ők nem látták a khedive proklamációját, hanem csak azt hallották, hogy Tevfik együtt iszik és mulat az angolokkal. Azt is beszélik, hogy Arabi szombaton King Osmanban volt, de hirtelen elhagyta e helyet s gyorsan elment dél felé, magával vívvn a lovasság és gyalogság egy részét. Az abukiri csatáról mit sem hallottak, hanem azt mondták nekik, hogy Zagazig közelében légbe fogják röpíteni az angolokat, valamint azt is, hogy 5000 indiai katona átszökött Arabi táborába. Ily hírek annál is inkább hitelre találnak az egyiptomiak közt, mert tudják, hogy az indiai csapatok mind mohamedánok, ellenben nem adnak hitelt az Arabi által kolportált s egyiptomiak tömeges lemészárlásáról szóló híreknek. Arabi — mondá a két ember — igen beteg volt, majdnem meghalt , most azonban már jobban van. Tulba — úgy hiszik — már meghalt. Biztosan állítják, hogy Haufi megmérgeztetett, mivel Arabival vitába keveredett. Számosan eltűntek a táborból, többen azt mondják, hogy azokat is megmérgezték, mások szerint pedig megszöktek. A king osman tábor tovább indult. TANÜGY. Értesítés. Az alsó-szen utczai gyermekkertben a jövő 1882—83-ik tanévre a beiratás folyó év szeptember 1-én kezdetik meg; a rendes foglalkozás szeptember 4-ikén veszi kezdetét, melyről az érdekelt t. szülők azon kérelemmel értesít ELLENZÉK etnek, hogy a nevezett időben ideszánt kisdedeiket beíratni szíveskedjenek. Kolozsvárt, 1882. aug. 29. Király Róbertné, ksdedneve.főnö. A kolozsvári ág. hitv. ev. elemi iskolában 1882—3 tanévre a beiratások sept. 1—3-án d. e. 9-12-ig, d. u. 2—5 óráig eszközöltetnek. A tanítás 4 én kezdődik. Felkéretnek a t. szülők, hogy gyermekeik beiratását a jelzett napokon eszközöljék, hogy a tanítás annak idején kezdetét vehesse. Az igazgatóság. A belvárosi ev. ref. leányiskolában a beiratás megkezdődik szept. 6-ig, minden nap délelőtt 9—12 óráig, délután 2-5 óráig. Vidéki növendékek teljes ellátásra is felvétetnek az intézetbe. Állami kereskedelmi akadémia Fiuméban. A jövő szeptember hó 4-kén kezdődik meg a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium által Fiuméban felállított állami kereskedelmi akadémián az előadás. E távol felállított felsőbb tanintézet három osztályból fog állani; a második már ez évben, a harmadik pedig a következő évben fog megnyílni. Tannyelve az olasz, melyen kívül, mint kötelezett tárgy taníttatik még a magyar, német, franczia és angol nyelv. A többi tantárgyak azonosak az e nembeli jelesebb intézetekéivel. Felvétetnek az első osztályba (e hó végéig) mindazok, kik valamely középiskola (gymnasium vagy reáliskola) négy alsó osztályát kellő sikerrel végezték, vagy akik a polgári iskola nyolcadik osztályából kielégítő eredménnyel kerültek ki. Ezenkívül felvétetnek még azok is, kik koruk 13-ik évét betöltvén, a felvételi vizsgálatot kiállották. E vizsgálat szól az anyanyelvre, a német nyelvre, földrajz és történelemre. Ez intézet látogatása nagy előnyére válnék mindazon ifjainknak, kik a nagy tengeri kereskedelemmel, egy tengeri kikötő közlekedési viszonyaival közelebbről megismerkedni óhajtanának. Ezenkívül tekintetbe véve azon körülményt, hogy magyar ifjaink az idegen nyelveket ritka könnyűséggel sajátítják el, még azért is ajánlandó lenne a magyar kereskedői ifjúságnak ez intézetet látogatni, mert abban, a világ minden kikötőiben használatos olasz nyelvet szintén magukévá tehetnék. IRODALOM és MŰVÉSZET: egy szabónál, a másik egy gazdag és előkelő apának egyetlen örököse. — E kétágú helyzetnek ugyanazon kettős egyéniség felel meg a mennyiben Mabeiben ugyanazon időben az előkelőség finomsága és a régi szokások nehézkessége is meg volt. Mabei, még mint varróleány megismerkedett egy jó családbeli ifjúval, Calthorpe Mórral, kinek a leány csinos arczáért szelíd és becsületes magaviseletéért nagyon megtetszett. Mór eltökélte magában, hogy túl teszi magát az előítéleteken s nőül veszi a kis varróleányt, de épen akkor az őrnagy ráakad leányára s magával viszi a nélkül, hogy tudná a két szerelmes, hogy mi történik tovább a másikkal. Nagy idő múlva egyszer az ifjú Calthorpe véletlenül bemutatja magát Guthbert kisasszonynak, kinek történetét nem ismeri. Azt hiszi, hogy ő nő a varróleány, Lucy — mert olyan a hangja, szava, szemei, mint Lucyé volt, de nem olyan többé magatartása modora és észjárása. — Nagy zavarban van! — Calthorpe mondogatja magában, hogy ez lehetetlen, ez nem Guthbert leány mert Mabel az által igézi őt, ami benne még Lucy. A mint reá tekint, ő Guthbert kisasszonyon túl Lucyt látja benne. A mint beszél vele s Mabel oly kaczérságot és lengeséget affektál, mint amily egyszerű és egyenes volt Lucy, hirtelen egy meghitt szó, egy régi hang még nagyobb zavarba hozza Mórt. Mabeinek kedve telik abban, hogy gyötörheti. Mabei megvallja Mórnak, hogy miután nem vette nőül a kis szabó házától, elhatározta, hogy megbosszulja magát. Kinyilatkoztatja azt is, hogy nagy öröme telik abban, hogy Mórnak megmondhatja, hogy ő egy haszonvágyó, hogy a pénzért eped, hogy őt bezzeg nem kérte meg, mikor szegény leány volt s azért most szive mélyéből megveti őt. Az ifjú lesújtva hallja Mabei beszédét Aztán hogyan hajtja végre Mabei tervét, miként lesz megbüntetve azzal, hogy féltékenynyé válik, miként válik Guthbert kisasszony minden látszatos győzelme fájdalmassá és tépővé a Lucy szivében, — mindezt Gibbon csodálatos finomsággal s a szív mély ismeretének leleményével beszéli el. Nem kevésbbé árul el a regényíró kiváló talentumot a benyomások és érzelmek elemzésében, melyek fogjul ejtik az ifjút. Egy este Mabel czélzásokat tesz az ifjúra s társas játék közben a Lucy nevet választja magának. Ekkor mondja Mór: — Lucynek nevezem önt, ha kedve telik ebben, annak nevezem a minek a karja szólt, lelkesülten. Lucy mind az volt az én lelkemben, a mi egyedül én. Én szerettem már önt, mielőtt láttam volna, nagyon szerettem ... Az isten szerelmére kérem önt, magyarázza ki magát . . . Lucy megzavarta életemet mint egy álom s ezzel eltűnt. . ön idejött. Szivem megtölt, nem új szerelemmel, nem új arcz benyomásával, szivem megtelt boldogsággal, mert álmaim megvalósultát látom . . . Bárki legyen ön, ön rám nézve Lucy . . . Szeretem önt s önért akarok csupán élni. Erre Mabel megvető szavai, melyeket már rég elkészített magában, zuhatag módjára siklanak ki njakán. Keserű szemrehányásokat tesz neki, zord kifejezésekben insultálja s kinyilvánítja, hogy ő Lucy, hogy szerette őt, de most megveti. Móricz egyetlen szóhoz sem tud jutni, hogy igazolja magát, s hogy tudtul adja, hogy régóta keresi Lucyt s bár nem találta meg, de örökké hű maradott emlékéhez. E szót nem tudja megmondani Mór, eszébe nem jut e szó. E jelenet közben csupán gépiesen ezt hangoztatja: „Ön Lucy s ön hogyan gondolhatja ezt rólam, mit beszélhet így nekem . . .* Mabel rá sem tekint s felelet nélkül hagyja ott Mórt. De szivét e szó tápé : „Ön Lucy“. Ezzel teljes szakadás követi a regény megoldását. Azonban végre a körülmények megmagyarázzák a múltat. Mabel megérti Mór küzdelmeit a véget, hogy megtalálja Lucyt. Mór bizonyítékot nyújt arra, hogy Mabelnek igaza volt, midőn azt állította, hogy a nagy hozományért akarná őt elvenvenni. E szerint mindketten boldogtalanok s bántottak szívük szerint. Melyik teszi most a másik felé az első lépést? Egyik sem ! Büszkeségük és hideg méltóságok tiltja ezt tenniök. Gibbon megragadó művészettel rajzolja e két lény lelki állapotát, kik szeretik egymást, kik szeretnének egymásnak kezet nyújtani, de nem engedi azt egy INIWITTT» ■MMBM ——»——— XXVIII. Ha családi életének e fordulópontján megkérdezték volna a Sir Aldevin véleményét, egész őszintésséggel azt válaszolta volna, hogy most jobban szereti a feleségét, mint eddig szerette. Nagy lelkesedést nem szenvelget iránta, érezve, hogy szive szerelmét nem bírja; de becsülését s tiszteletét nem vonhatta, s nem vonta meg Elaintől. A kis Victoriát szenvedélyesen szerette, s e gyermek szoros kapocs volt közöttük; de Elain ezt nem látta. Gyöngéd érzékeny természete félénken húzódott vissza kegyetlen sorsa előtt. Házas életüknek az első félévében volt az idő, midőn az Elain szerelmének élénk nyilvánulása majdnem terhére volt. Most megváltozott a viselete. Elain soha sem kereste fel férjét, sőt amennyire lehetet kerülte, nem kocsikázott és sétált vele; nem ostromolta kérdéseivel, természetesnek hitte, hogy az ő jelenlétét aála óhajtja, hogy gyűlöli őt, s e hittől áthatva, úgy cselekedett, mintha férje valóban gyűlölné őket. Szemérmes tartózkodással, sőt félénkséggel húzódott vissza minden érintkezéstől, egyedül az a vágy töltötte el szívét, vajha viszszaadhatná férjének szabadságát és Madolint. Amint a férje iránt való tartózkodása s feszültsége nőtt, a gyermeke iránti szerete is azon mértékben növekedett. Ő maga sem tudta, mily erős és mindent magában foglaló érzés az. Egyedül ez tartotta életben. Lady March kétségbe volt esve, amint az idő haladt, s a várt javulás még sem állott be- Ismét itt az orvosnak, kinek a válassza agyan az volt: utazás és légváltozás. — De hogy erőltessem útra, kiáltá a rencsétlen anya, midőn ha arra kérem is, hogy jöjjön velem a kertbe sétálni szomorú bádjadt tekintettel nézve rám, azt mondja, hogy el van fáradva? Közlötte a levelet Madolinnal, ki azt mondta, hogy az orvos tanácsát követni kell. Miért ne próbálnának meg egy kis tengeri utat? Miért ne utaznának egyik helyről a másikra, a kis leányt nagyannyával együtt Nápolyba hagyva? Beszéltek Elainnek tervekről, ő beleegyezett, de Viktória nélkül nem akart menni. Bár merre ment ő, a kék szemű kislánynak vele kellett lenni. Csak midőn Lady March meggyőzte róla, hogy a kicsikének nem fog jót tenni az úr, akkor nyugodott bele kívánságukba. Elhatározták, hogy első kirándulásuk Nápolyból Szicziliába lesz. Aldewin választotta Szicziliét- Palermót akarta látni, s Madolin sokat beszélt a Szent Rozália hires oltáráról, melyről ő is sokat olvasott. (Folyt. köv.) Augustus 29. chiraóra: büszkeségek. E chimera miatt gyötrődnek és gyötörnek másokat. Saját szívükön emésztődnek, megőrizve lelkük született büszkeségét, sírjokig. Mabel végre a regény szerint férjhez megy egy más férfihoz, de mi a magunk részéről nem igen hiszünk jövendő boldogságában. Ima egy leíró és lélektani regény tartalma, milyent ma az angol közönség leginkább kedvel. Figyelmeztetés. Már a jövő héten kerül ki sajtó alól egy fontos adatokat tartalmazó,pPetőfit különféle vádak (test tanulás, részegeskedés, korhelység stb.) ellen utalmában vevő füzet ily czímmel : A „Petőfi - szobor telepezésének emlékére.“ A füzet ára 20 kr. Három egyszerre megrendelt példány után egy ingyenpéldány, öt példány után két ingyenpéldány jár. A füzet bor ára nagyobb lesz. Gyors megrendelést kérek, hogy a nyomatandó példányok száma iránt némileg tájékozva legyek. (A kiadó.) A megrendelések a szerzőhöz ekként czimzendők: T. Thewrewk Árpád, II. kr. egyet, legymn. tanár urnák Budapesten, Lovas-út, 64. o. A „Vasárnapi Újság“ aug. 27-iki száma a következő tartalommal jelent meg: Szende Béla. — Egyedül. Propertius elégiája. Csengeri Jánostól. — Politikai kémek. Korrajz a közelmúlt időkből. — A magyar színészet viszonyai ezelőtt félszázaddal. Horváth György agg színész elbeszélése után közli Egervári P. Ödön. — A budapesti városliget. — Gyermektörténetek. P. Szathmári Károlytól. — A csigák életéből. Hazai Gyulától. — Arabi pasa és az egyiptomi iskola. — Egyveleg. — A szent István-napi népünnep. — Az uj franczia minisztérium elnöke.— Khinából hazafelé. Faragó Ödöntől. — A debreczeni halár-ünnepély — A magyar tudósok t a természetvizsgálók nagygyűlése. — Irodalom és művészet. — Közintézetek és egyletek. — Egyház és iskola. — Mi újság . — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Sakkjáték. — Heti naptár. Képek : Szende Béla. — Ellinger fényképe után. — A budapesti városligetből. 1. A Stefánia-út. 2. A szökőkút. 3 A Hattyú-sziget. 4. Részlet a Nádor-szigetről. 5. Zuhatag a tónál, Dörre Tivadar rajza. — Gyermek-történetek: 1. Családi tragédia. 2. A disznó-élősdi. 3. A molnár gyermeke. 4. A pálicsi eset. (Gyulay László rajzai.) A csigák életéből. A mocsári csiga nyelve. — A Szent-István-napi népünnep a budapesti városligetben. I. Laczikonyha. 2. Az ökörsütés. (Feszty Árpád rajzai.) 3. A főbejárat a sugarainál (Dörre T. rajza.) — Duelers. — Támadó vasúti vénát Alexandria közelében. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt, a »Politikai Újdonságok«-kal együtt 3 frt. Ugyancsak a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest egyetem utcza 4-dik sz.) megrendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt. SPORT. A zentai athletikai klub versenye Augusztus 27. A zentai athletikai klub mai versenyeit nagy közönség nézte végig. A versenyek minden tekintekintetben sikerülteknek mondhatók. A megtartott bajnoki távverseny-gyaloglásban elsőnek Berger Mór érkezett be, ki a kitűzött 15 kilométer távolságot 2 óra 28 percz alat tette meg. Braun Soma jó második volt, 2 óra 30 p. alatt tette meg az utat. Az úszóversenyben, melynek távolsága 5000 méterben volt megállapítva, daczára a dühöngő szél által előidézett hullámoknak, többen vettek részt. Elsőnek érkezett be Gombos Zoltán 35 p. és 6 m. percz alatt, jó második volt Goldstein Simon, ki 36 percz és 30 másodpercz alatt tette meg az utat. A 1230 méternyi vigaszversenyben Venczel Lajos bajnokjelölt lett a győztes, ki a nagy sír