Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-09-19 / 213. szám
s nek veszem, ilyennek fogadom el, jelentse be a társaságnak ajándékáért legőszintébb köszönetemet. Midőn végül rokonszenvemet, érdeklődésemet kéri a társaság számára, olyan valamit kér, amit már bír. Csakhogy az én rokonszenvem nagyon értéktelen portéka, melynek önök nagyon kevéssé vehetik hasznát, nem is tudom, mire széloz, ha Helfy Ignácz barátom meg nem súgja. Az élő halott szót fog nézni, talál e valamit sírjának romjai közt, amit önök, ha nem is kielégítőnek, de jóindulatú elnézéssel eltűrhetőnek tekinthetnek. Találok-e, nem tudom, de szétnézek. Társaságuk tevékenységéhez a legjobb sikert kívánva, van szerencsém önt nagyrabecsüléssel üdvözölni. Turin, 1882. aug. 25. KOSSUTH LAJOS: Kolozsvárt 1882. hez az erkölcsi életben mint Pasteur mikropjai a szerves életbe véghez visznek. A másik az úgynevezett természeties irány, mely az erkölcsi szemétdombról szerzi tárgyait és alakjait és tetszeleg magának abban a gondolatban, hogy művészet, mely azt képzeli, hogy a leírás csak akkor tökéletes, ha hű a természetihez. Igen, de a természetben nemcsak ganéj van, a természetben virág is van. Profanálja a művészetet, aki az erkölcsganéjdombon turkál alakzatok után. Azt gondolom, a szépirodalom hivatása emelni, nem pedig leszállítani a műveltség színvonalát. Nem hiszem, hogy jómód volna a tisztaság megkedveltetésére az, ha mindig csupán az aljasságot, durvaságot, piszkot dörgöljük a közönség orrához. Mint becses leveléből látom, a Petőfi-társaság dicséretes tevékenységének eszközeit a fővárosban havonkint tartott felolvasások, közlönyei, és könyvkiadványai képezik, mihez az olvasási kedv fokozása és az író és közönség közti viszony bensőbbé tétele czéljából legújabban vidéki felolvasások is csatoltattak. Önök, kik a helyzetet nemcsak általános körvonalaiban mint én, hanem részleteiben is ismerik, az eszközök megválasztásánál bizonyosan számot vetettek mind az adott viszonyokkal, mind a módokkal, melyekkel rendelkeznek. Nekem csak b óhajtanom lehet, hogy tevékenységüknek elég anyagi erő is álljon rendelkezésére, hogy hóna alá nyúljon az úttörő nehézségei által homályba tartott tehetségeinek, és hogy az iránytalan vagy rossz irányú irodalomtól a tér elvitattassék, melyre azután a nemzeti szellem, jó ízlés és az erkölcsi érzés nyomják rá az imprimatort. Hanem nekem úgy rémlik, — és az ön levele folytán rémlik úgy, — hogy most az olvasási kedvnek nemcsak fokozása, hanem tisztázása is kívánatos. Nemcsak sarkantyúra van szükség, hanem fekre is. A jó eredeti olvasmány, melyet önök nyújthatnak, nem zárja ki azt, hogy azon selejtes is olvastassák, melyet ön mételyezőnek jelez, mert legyen eredeti, legyen fordítás, az is táp az olvasási kedvnek. Hát különbség van a mostani feladat és azon azon koré közt, mely a magyar szépirodalom hajnala volt. Akkor csak az volt a feladat, hogy minden amit a magyar irodalom nyújt, olvastassák; most az, hogy, ami mételyes, ne olvastassék, ha még oly szépen is szól magyarul. Annál veszedelmesebb, mennél szebben szól. Nekem úgy rémlik, hogy a magyar irodalom emelése végett tanácsos volna módját ejteni, hogy a magyar közönség folyvást tájékozva legyen, hogy mi az, amitől óvakodnia kell. E figyelmeztetésnek nem kellene pusztán az általános irányelvekre szorítkozni, mert ezzel az történnék, ami a mocskos cseresnyével, hogy az egyes szemekre azt mondanák: „ez a szem nem mocskos“ és a dolog vége az volna, hogy a mocskos cseresnyét az utolsóig elfogyasztanák. Mózses jut eszembe, aki nem szorítkozott annak szabályul adásra, hogy ami tisztátlan, attól tartózkodni kell, hanem számot vetve az éghajlattal, részletekbe vitte egészségtani rendszerét és egytől egyig elmondotta a pusztán vándorló és Kánaánba letelepülendő népének: ez és ez tisztátlan legyA»*- rerjeg ne egyétek ^ ^'^“'nekféirí'^^^zéssel oda lehetne ^ Ha okadatok megbelj^'^jjrna, ha valaki jutni, hogy tisztességvesztéssel Ja.^sta nemzeti oly olvasmányon kapatik rajta, a mi ,?1 össze érzülettel, a jó ízléssel, az erkölcsiséggel bícenem fér; ha oda lehetne jutni, hogy a szép ra* zecskék ne tekintessenek többé szépeknek, ha ma * gukat ily erkölcsi piszoklapok forgatásával megfertőztették! Nehéz, de oly feladat, mely körül már a tölrekvés is szól.’’ ———^r«T^3—f i . ■ — — ■» .....- . — ■ ELAIN. Regény. Angolból: A mica. XXXVIII. (60. Folytatás.) Az enyhe nyári légben a templom harangja megkondult, s a harangszó eszébe jutatta azt a szép tanítást, melyet végig hallgatott, és annak az emléke megerősítette idegeit, lecsendesítette agyának és szívének a lázát. Most már eléggé lecsöndesült, eszébe jutott minden, tudta, hogy bár férjét és gyermekét minden nap, s talán egész naphosszat láthatja, azért épen oly erősen el volt választva tőlük, mintha a halál választotta volna el. A dolog gyakorlatibb oldala is eszébe jutott, kis kezeire nézett, melyek soha sem dolgoztak, ujjaira, melyek csak mulatságból s időtöltésből nyúltak varrótűhöz; várjon e kis kezek jó barátai lesznek-e most? kisegítik e ügyességekkel a bajból? De a szeretet segítségére fog jönni. Ő nem volt ügyetlen, könnyen tanult, utkozott ; miután akaratereje s szorgalma van, bizonnyal ő is meg tudja azt tenni, amit mások meg tesznek; s a legrosszabb esetben, ha nem volna képes elég jól varrni, két három nap bele telne míg tökéletlenségét észre vennék, s az alatt az idő alatt meglátná a kis leányát. Az ajánlat előmutatása nagyon megzavarta, de szerencsére eszébe jutott Rowley kisasszony; érezte, hogy biztosan számíthat reá. Rögtön oda ment le a mindentudó bölcs kisasszonyt foglalatosság nélkül találva, kérdezte, uol vele pár perczig. Rowley kisasszony hiúságának mindig hízelgett, ha valaki bizalommal volt iránta, s készséggel felajánlotta idejét. Figyelemmel hallgatta míg Elain rövid és egyszerű története elbeszélte. Mondta, hogy férjét és gyermekét elveszítette ; egyedül áll a világon, nincsenek rokonai sem barátai, külföldön lakott, de most visszatért hazájába s egy csendes helyet keres, hol egész életére meghúzódjék. Brooktont meg szerette, mert csendes, szép és egészséges hely. S miután elhatározta, hogy itt telepedik le, munkát keres, mert azt hiszi, hogy a varrásból ő is tud élni, mint annyian megélnek. Mit gondol Rowley kisasszony, lehet-e reménysége, hogy tervét kiviheti ? — Igen, határozottan lehet reménye, biztató Rowley kisasszony , egy tisztességes asszony, aki jól tud varrni, mindig kaphatna Brooktonban munkát; valóban, Briscoe asszonyság épen a napokban említette, hogy milyen áldás volna, ha egy jó varrónőt kaphatnának. Ezután következett különböző egyéneknek a részletes életrajza, akik megkereshették volna munkájukkal a kenyereket, de nem tették; miután a Brooktoni varrónők jellemét sorra vette, elhallgatott. Ekkor Elain elmondta kérését, hogy Rowley assszony lenne-e sziv-s pár szóval ajánlani, miután egy szó tőle többet tesz, mint ha más húszat mondana? Szegény Elain Siemonit sem gondolhatott volna ki, mivel czélját jobban elérhette volna. Rowley kisasszony azt mondotta, hogy egy perczig sem habozik a Moore asszonyság kérésének eleget tenni. Úgy igazították el a dolgot, hogy ha Mookastélyba megy, s a gazdasszonyyal beregg ~li t t , , m • , * -•‘te Wár£ s varrónői kénesség szel, becsületessel?.? " ve, Rowley kisasszonyra hivatkozzék. Mielőtt Lady Chesleigh a kastélyba ment volna, hosszasan és aggodalmasan nézett a tükörbe. Vájjon lehetséges-e hogy valaki ráismerjen ? Érezte, hogy attól nem félhet. A fiatal Elainhoz nagyobb ellentétet képzelni sem lehetett, mint amilyen ez a sárgás barna bőrű asszony, nyomorék vállával, s majdnem a szemöldökig lefüsült feket hajával. — Még ha szemtől szembe állanék Aldewinnel, s úgy beszélnék vele, akkor sem ösmerne reám, gondolá. Bátran mehetek kedveseim közelébe. Három óra múlva az Ashbrooki gazdasszony szobájában állott, nyugodtan állva ki a Birdné szemléjét. A gazdasszonynak megtetszett a modora, beszéde, szerénysége, finomsága és a szelíd hangja , de a külseje sehogy sem tetszett, oly barna volt, hogy majdnem külföldinek képzelte az ember, Birdné pedig ki nem állhatta a külföldieket. Azonban Moorenónak a szép rokonszenves hangjáért megkegyelmezett, s elhatározta, hogy megpróbálja ügyességét, s ha használhatja több időre felfogadja. — Azt hiszem, hogy özvegy asszony ? kérdé tőle. S Lady Chesleigh c’ligult hangon válaszoló : — Elvesztettem a férjemet. Birudné erre nem tett semmi megjegyzést. — Jobb lesz. — Joh úgy igazítja a dolgait, í^Ugazdasszony — hogy folytonosan kastélyban lakjék, idő vesztegetés volna minden nap visszasétálni Brooktonba. — Szívesen megteszek mindent a mit kegyed kíván, válaszoló Elain. — Ez már helyes , mondá Birdné; szeretem az udvarias embereket; a ki velem illedelmes, az nem vallja kárát.. Ha mindent elkövet, hogy tetszésemet megnyerje, akkor jól ki fogunk együtt jönni. Egy egészen külön szobája lesz a melyben varrhat; az ételét is oda fogom küldeni , s valamelyik üres vendégszobában fog aludni. — Köszönöm, mondá Blain hálásan. Birdné sóhajtott. Ez a becsülettudó szerény varróné tetszett neki, a saját kifejezése szerint olyanak találta a kivel jól ki tud jönni. De azért sokkal óvatosabb s okosabb volt, mint hogy bizalmától elragadtatva, a szája eljárjon, és sokat mondjon neki; annyit azonban mégis érintett, hogy a kastélyban nem olyan simán megy minden a hogy ő szeretné; az utóbbi időben nagyon sok dolga volt; ladyk voltak náluk látogatóban, s asszony vendégek sokkal unalmasabbak, mint milyen bárminő házi asszony lehetne. Ő a maga részéről — mondá — igen óhajtaná, hogy minél előbb asszony legyen a háznál. — Ha nincsen Brooktonban valami fontos dolga — folytató — akkor jól tenné, ha most mindjárt itt maradna. Valami asztalneműket kellene megjegyezni, s nekem nincsen időm reá. _ Nagyon szívesen itt maradok, otthon nincsen semmi dolgom, válaszoló Blain. Tehát el volt igazítva a dolog. A szony egy csinos kis szobába vezette, melynek ablakai a virágos kertre nyiltak. Az asztalon egy nagy csomó fehérnemű feküdt, mely előre el volt készítve a számára. — Ha valamire szüksége van csengessen, mondá Birdné. S Elain egyedül maradt. Először ült le a férje házában, s nem tudott ellentállani, hogy a jelent össze ne hasonlítsa azzal, ami lehetett volna. E házhoz mint boldog menyasszonyt hozhatták volna haza; itt lakhatott volna mint úrnője és királynéja; boldog lehetett volna kimondhatatlanul, ha a férje szerette volna. De nem szabad erre gondolni. Inkább azt kérdezve magától, hogy mik voltak az ő saját hibái, mit követett el rosszul, hogy enynyire megadta az árát? A saját hibája, hogy itt van mint pénzért felfogadott segítség, a férje házánál, ahelyett, hogy mint királyné uralkodjék ott. És most Elain minden ügyességét elővette, hogy varrónői kötelességének megfeleljen. A gyakorlatlan kis kezek eleinte nagyon tehetetleneknek látszottak , de Elain tudta, hogy a fődolog a Birdné jóindulatát megnyerni; ha ezt sikerül megnyerni, akkor minden jól lesz ; és ő nagy figyelemmel, szorgalommal s kitartással dolgozott Még a fejét sem emelte fel, hogy az ablakon kinézzen , s bármilyen nagy volt a kisérts, hogy kezeit ölébe eresztve uj helyzetén elmerengjen, nem engedett magának időt az álmodozásra; nem hagyta munkáját félbe; dolgozott szakadatlanul; s midőn a gazdasszony néhány óra múlva benézett hozzá, meg volt elégedve, hogy egy csomó asztalkendőt már csinosan megjegyezve talált. (Folyt. köv.) Hanem mert ön divatot említ és egy kárhozatos divat ellen nincsen hatalmasabb fegyver, mint a nevetségessé tétel, Cervantes Saavedra jut eszembe, ki korának divatos kalandhajhászását és állovagiasságát Don Quixotejában a sz szoros értelmében agyonütötte. Miért ne akadjon magyar Cervantes a mostani mételyező, kárhoztatandó divat ostorozására De bármiként legyen az, indíttatva érzem magamat még arra figyelmeztetni, hogy azon mételyez áramlatnak, mely önt méltó panaszra ösztönözte legtermékenyebb, mert legterjedelmesebb csatornája a fájdalom, nem ritkán nagyon is óvatlanul vigyázatlanul kezelt hírlapi tárczairodalom. Ez ol széles körben és oly folytonosan özönlő ár, mikén alig hihető, hogy annak kigőzölgő miaszmáit felolvasásokkal eloszlatni lehessen. Itt más segédeszközre is szükség van. Az önök társasága talál felhasználhatná tekintélyét és társadalmi összeköttetéseit, hogy a zsurnalisztika tisztességes rész az önök czélját saját czéljának is tekintse. Talál ha anyagi erejük engedi, önök gondoskodhatná- nak, hogy a tisztességes hírlapirodalom ne legyen szűkében a jó tárczamunkának és ne érezze magát szegénység által kényszerítve olyanoknak tért nyitni, melyek a nemzeti érzület, a jó ízlés és az erkölcsöket megmételyezik. Én, ki nem csak nemzetem körén, hanem az emberi társaságon is egészen kívül tengek, tanácsadással a társadalmi bajok közül sem képes, sem illetékes nem vagyok, de a bajt látom, szolgáljon jó szándékom mentségemül, hogy szabadságot veszek magamnak az önök figyelmeit erre felhívni. És most, hogy becses levelének semmi része se maradjon válasz nélkül, még magamról is kell szólanom. Ön felemlíti, hogy a Petőfi-társaság mindjárt megalakulásakor tiszteleti tagjának választott meg. Ez engem rendkívül meglepett volna, ha Helfy Ignácz barátom múltkori látogatása alkalmával azt előttem szóba nem hozta volna, mert nem tudom, miként történt, de nekem erről legkissebb tudomásom sem volt. Hanem akármiként történt is, nem gondolja-e ön, hogy én egy szépirodalmi társaság tagjai között olyformán veszem ki magamat, mint Saul a próféták között ? Nem tudok semmit egész életemben, ami ily megtiszteltetésre nem hogy érdemet, de még csak ürügyet is szolgáltathatna. Ön maga is érezte azt, mert jobb indok hiányában szónoki stílemre hivatkozik, mégpedig oly magasztaló minősítéssel, mely ellen itt kell, hogy leghatározottabban tiltakozzam. Az én szónoki stílem! Uram bocsá’?! igaz, bennem oly erős volt életemen által a hazafias kötelességérzet, hogy kötelességből még a szónoklástól sem riadtam vissza, pedig ez a mesterség hallgatag természeti hajlammal merőben ellenkezik. De ha volt idő, midőn szónoklataimat némi hatás kisérte, ezt nem szónoki tehetségemnek, melylyel nem bírok, hanem azon valaminek kell tulajdonítanom, mivel akkor a levegő telítve volt, és tulajdonítanom kell annak, hogy együtt éreztem nemzetemmel, csont voltam csontjából, test testéből, tehát ajkaimról bent a hazában nemzetem óhaja, vágya, öntudata, honszeretete, künn pedig nemzetem panasza, keserve szólt. Ez az egész. De annyit mondhatok — mert igazat mondok — hogy egykori szónoklatom a mai kor igényeinek színvonalán messze alul áll. Önöknek vannak szónokaik, kikkel nekem versenyezni ""szembe sem juthat, az a megtiszteltetés, melyben *" Tőka Petőfi-társaság részesített, nem megérengen.-,&lom, hanem csak az önök nagyrabedemelt jur.4. ingyenes ajándéka — ilyencsak jóindulata* lm mwm—mm— ELLENZÉK Meghiúsult merénylet. Triesztből e hó 17-éről a következőket írják: Tegnap délután Ronchiban két állomással Nabresina után Görz felé, az olasz határ közelében egy, két bombát magával hordó egyént fogtak el. Tegnap ez esetet ez időre el kellett volna hallgatni, de később hivatalos tudósítások történtek, mivel egy erőszakkal végrehajtott elfogatás nem volt eltitkolható. Megbízható magántudósítások jelentik, hogy egy tisztességesen öltözött férfi tegnap Rocchiban egy cazettát (kis kocsi) akart Triesztbe felfogadni s a megjegyzésre, hogy egy óra múlva a vasúttal kényelmesen s olcsón mehet Triesztbe, kijelentette, hogy kocsin kell mennie. Ez feltűnt. Innen aztán értesítették a monfalconei csendőrséget, mely azonnal csendőröket küldött szét az egész vidéken. Ronchiban, a déli vasút mentén fekvő kis városban, megtudta az egyik csendőr, hogy a kocsi a két utassal a vendéglőbe tért és hogy rajud a két olasz már szobájában van. A csendőr azonnal felment hozzájuk s az elreteszelt ajtón kopogva bekiáltott: „Aprire ! (Kinyitás!) A bent levők azonnal megfeleltek a felszólításnak és egy félig meztelen ember jelent meg az ajtó küszöbén, ki mihelyt a csendőrt megpillantotta minden szó nélkül inge alól revolvert rántott elő s rá lőtt. A csendőr rávetette magát az idegenre s a golyó, a nélkül, hogy őt találta volna, a falba fúródott. A zajra előrohantak a ház lakói s csak heves tusa után sikerült az embert megfékezni. Társa a tusakodás közben elmenekült, valószinüleg az ablakon át a kertbe ugrott s innen szaladt az utczára. A megkötözött olasz magán kívül volt dühében s fogaival igyekezett a kötelet széjjel harapni. A szobát pontosan átmotozták, de a kis kézi bőröndben, mely a két olaszé volt, semmit sem találtak; ellenben a szekrényben két orsini bombára akadtak, melyek tökéletesen megegyeznek azzal a bombával, melyet múlt augusztusban a trieszti korzón hajítottak a közönség közé; mindegyik bomba negyven pistonnal volt megtöltve. A foglyot megfelelő kíséret mellett azonnal Malfalconeba szállították s még most is ott őrzik. Azt a kocsist is elfogták, ki a gonosztevőket Ronchiba szállította. Még ugyanazon éjjel Triesztbe kisérték. Az még nem bizonyos, valljon ő is részessé a szándékolt merényletnek. Az hallatszik, hogy az elfogott olasz Monfalconeban minden felvilágosítást megtagad. Állítólag udine lakoi. Az elfogott merénylőnek Oberdank Mihály a neve és trieszti születésű. Családja már régóta Görzben lakik. Mintegy három év előtt Oberdank megszökött a Weber-ezredből s Rómába ment, hol még rövid idő előtt mennyiségtant hallgatott a polytechnikumban. Elfogatása Ronchiban csak azután eszközöltetett, miután a rendőr felszólította, hogy bocsássa be őt s ezeket a szavakat intézte hozzá: „Jó barátok vagyunk!“ Oberdanképen azzal volt elfoglalva, hogy nyírogliczerinnel töltött meg egy bombát. KÜLFÖLD. Az egyiptomi ügyek végleges rendezésének módjáról a legellentétesebb hírek keringenek. Kongresszus vagy konferenczia leszen-e, ez most a főkérdések egyike. Párisban a kongresszus eszméje iránt több a rokonszenv, míg másutt a konstantinápolyi értekezlet egyszerű folytatását sürgetik. Nincs azonban kizárva azon eshetőség sem, hogy kongresszus is, konferenczia is egyarán elmarad s a rendezési kabinetek közti tárgyalások útján fog megtörténni Anglia, ha csak lehetséges, előbb megalkuszik a szultánnal, s azután maga teendi meg javaslatait az egyes nagyhatalmaknál. Az angol-török titkos szerződés híre újabban szintén fölmerült, ámbár ma is oly valószínűtlennek látszik, mint előbb volt. Annyi bizonyos, hogy az angol-török katonai egyezmény teljesen meghiúsult s azon elkeseredés folytán, melyet Konstantinápolyban az egyiptomi katasztrófa hatása alatt tanúsítanak, épen nem hihető, hogy a két állam közt máris meglenne a titkos megegyezés. Sőt az sem valószínű, hogy ez a megegyezés egyhamar létrejöhetne. Azért a hatalmak beavatkozása alig lesz kikerülhető. Eddig legvalószínűbbnek látszik, hogy konferenczia fog összejöni, melynek főtárgya a Szuez-csatorna rendezése lesz. Ezt bizonyítja azon hír is, hogy Mancini olasz külügyminiszter körlevél útján felkérte a kabineteket, hogy az értekezletre Spanyolország is meghivassék. Ez utóbbi országnak szintén vannak Észak-Afrika papírján birtokai, s így olyan érdekei is, melyek az esetleges konferenczián figyelembe veendők. Általánosan azt hiszik, hogy hatalmak közül a Spanyolország részvétele ellen senki sem emel kifogást. Az angol királynő Balmoralból a következő sürgönyt küldő Wolseley tábornoknak : „A királynő örömteljesen vette a győzelem hírét, melyet csapatai Tel el-Kebirnél kivívtak, s hogy sir Garnet Wolseley különösen megemlékezik Connaught herczegről s a csodálatra méltó módról, melylyel a fensége dandárját a rohamra vezérlő “ . A londoni lordmayor a győzelemért London lakossága nevében üdvözlő Wolseley tábornokot, kit korábbi diadalaiért London város polgárának választottak meg. Alexandriából e hó 17-től sürgönyzik. A Kafr-el-Dewartól fél óra távolságra fekvő Aslan-erőd megadta magát Wood tábornoknak, ki az erőd birtokba vétele után egy Portucci nevű tengerésztisztet fogatott el, a ki „Castelfidardo" olasz hadihajó személyzetéhez tartozik és a kiről azt hiszik, hogy a felkelőkkel együtt az angolok ellen harczolt. A hadifoglyok elszállítása végett Kafr-el- Devvarba küldött vasúti vonatok megérkezésekkor csak egy kis csapatot találtak, mely a fegyvereket őrizte. A többi lázadó mind megszökött. A ramlehi tüzérségi tábor feloszlattatott. Abukir átadása valószínűleg még ma fog végbe menni. Sándor orosz czár koronázására egész komolyan megléteznek az előkészületek. Az ünpelyek kissé szűkebb körre fognak ugyan szorítkozni mint a hagyományok szerint előbb szokásban volt. A főnehézség mely a koronázást hátráltatja, mint a moszkvai hírek állítják, nem az, hogy a nihilisták újabb merényleteitől félnek, hanem az, hogy nem bírnak tisztába jöni a tervezett reformokra nézve. Mindenki érezi, hogy a koronázási manifesztum nem állhat pusztán üres frázisokból. Nagy állami reformokat kell abban proklamálni, s ezekre nézve nem tud a czár tanácsosaival tisztába jönni. Még mindig tartja magát a hir, hogy a czár az alkotmányos uralkodás terére fog lépni s e ezeiből valami országgyűlés felét fog népeinek engedélyezni. A debreczeni ref. zsinat, Debreczen, szeptember 17. A zsinat mai ülését Vay elnök 11 órakor megnyitja. A bizottsági munkálat tárgyalása folytattatik. A 233. és 399. szakaszok változatlanul, vita nélkül egyhangúlag elfogadtatnak. A -(jT-ból való szövegezésére Beöthy,ég £0QCJZ' September 10. *=■) zsinati tagok küldettek ki. A 429. §. változatlanul, a 435 ik némi irályi módosítással fogadtatott el. 444. §-nál, mely az ítéletek foganatosításáról intézkedik, Farkas Albert módosítványa elfogadtatván, a szakasz következőkép módosíttatott: „Az ítélet jogerőre emelkedése esetében a bíróság elnöksége az ítélet végrehajtásáról intézkedik.“ A 460. §. változatlanul elfogadtatott. A 107. §-nál, mely a confirmálódó növendékeknek lelkész által való oktatásáról intézkedik, Mitrovitz Gyula és Szilágyi Áron módosítványt nyújtanak be. Lengyel Imre a szöveg fentarlását óhajtja, mert a §-t már a tavalyi zsinat elfogadta. Bizottsági szöveg tartatik fenn. Következik a 14-ik szakasz: a tanárokról 162. 163. 164. és 165. szakaszok változatlanul vita nélkül elfogadtatnak. A tanítókról szóló fejezet vita nélkül elfogadtatott. Következett a zsinati értekezlet által kinevezett bizottsághoz csatolt pótlék tárgyalása. A póthatározat felolasítván, a végleges szövegezés végett kiküldött bizottsághoz utasíttatott. A bizottsági munkálat elkészültéig a zsinat felfüggesztett. Tuberez múlva Bőhy Zsigmond a kiküldött hármas bizottság elnöke beterjeszti a bizottság megállapodását. Elfogadtatott a 418-ik paragrafus következő szövegezése: Fegyelmi esetekben az egyházi bíróságok az alábbi szakaszokban megállapított szabályok szerint járnak el. A 6 dik szakaszhoz a következő pont jön: az egyházi hatóságoknak eddigi gyakorlatban levő közigazgatási hatásköre, melynek részletei az egyházalkotmány 6, 19, 41 és 51. szakaszok szerint különben is az egyházmegyék, illetőleg az egyházkerületek szabályrendeletei által állapíttatnak meg, továbbra is érintetlenül tartatik. A 41. szakaszhoz, mely egyházmegyei gyűlések hatásköréről szól, hozzátetetel határozunk, hogy ez kiterjed a presbitériumok felfüggesztésére és új választások elrendelésére. Egyebekben a póthatározat elfogadtatott, s felolvastatván a mai éles jegyzőkönyve hitelesíttetik. Tóth Sámuel olvassa hat évre terjedő felirati javaslatát, melynek második szakasza még nincs is befejezve. A felirat alapelvei elfogadtatnak, a kidolgozással Tóth Sámuel bizatik meg. Elhatároztatott, hogy a törvények megerősítés esetében az egyházkerületek útján fognak kihirdettetni és ki fognak nyomattatni. Ha a törvények nem szentesületnek, akkor Budapestre uj zsinat fog egybehivatni. Elnök : Ezzel a zsinatot befejezetnek nyilvánítom, magam, elnöktársaim és a jegyzői kar nevében köszönetem nyilvánítom szives türelmükért, egyúttal szives elnézésüket kérem gyengeségemért.« (Hosszan tartó zajos éljenzés.) Beöthy Zsigmond lelkes szavakkal ecseteli Vay elnök buzgóságát és odaadó működését, s indítványozza, hogy ezért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztassák neki. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik. Ezután Nagy Péter másodelnök megható imát mond és ezzel délután két órakor a zsinat berekesztetik. Dr. Ajtai K. Sándor lelépő rector magnificus beszámoló beszedő. III. (Vége.) Legfontosabb ezek között a bölcsészeti és mennyiség-természettudományi karoknál a tudorsági tanfolyam előbbi trienniumának quadriennimumá emelése. Ugyanis is ő cs. és apost. kir. Felsége 1881. szept. 14-én Miskolczon kelt legfelsőbb elhatározásával megengedte, hogy a tudorsági szigorlatokra rendszerint oly folyamodók bocsáttassanak, kik valamely bel-vagy külföldi egyetemet, mint rendes hallgatók, négy éven át látogatták, — olyformán, hogy akik az 1880— 81. tanévben három évet még nem végeztek, azok az uj szabályzat követelménye alá essenek. A megváltortat,1-21 gT^valamint a kevésbé Ifc/igen változáson átment 10. §, külön lapra nyomattatván, a meglevő régi szabályzathoz mellé-