Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-05-04 / 101. szám
Kolozsvárt 1883. A két hivatalra tehát költ most a város együtt 3145 irtot, azonkívül fűtés, világítás, bútorzat, irodaszerek két külön hivatali helyiségben egymástól elkülönítve, bizonnyára többet fölemésztenek, mint ha a két hivatal egy kalap alá kerülne. Ha már most egyesittetnek a városgazdai és mezei rendőrfőnöki állás egy személyben, akkor természetesen az egyesitett állást jobban kellene dotálni s mégis tetemes megtakarítást lehetne elérni. Tegyünk például egy kis számitást eként: Együtt : 2840 forint. Ámde ha az egyesitetett hivatal főnökének és segédjének dotatióját lejebb számítjuk (mert annyi is elég volna) 100—100 írttal s az írnoknak is csak 400 irtot veszünk számításba, akkor épen 640 irtot lehetne megtakarítni az egyesitéssel. Már pedig városi pénztárunknak épen ez idő szerint, midőn olyan rohamosan emelkednek másféle közkiadásaink s midőn olyan nagy buzgalommal fogtunk neki egy csomó nagyobbszerű beruházásnak, bizony-bizony nagy szüksége van az utolsó krajczárra is, mely megtakarítható. Egyetlen egy érvet képzelünk az egyesítés ellen felhozhatónak. De ez sem érv, csak látszat. T. i. hogy a városgazda úgy is túl van terhelve. Hát ez most már nem áll. Túl volt terhelve akkor, midőn külön gazdászati tanácsos nem volt és az akkori városgazda (most már tanácsos) úgyszólva gazdasági tanácsos és városgazda volt egy személyben. Akkor igenis lehetett szó túlterheltetésről, de ma már szó sincs erről. Most van már gazdasági tanácsos, aki elvégezheti a nagyobbszabású gazdászati teendőket, melyeket az utóbbi 3—4 év alatt úgyszólva a volt városgazda teljesített — tanácsos hiányában Ha hát nem akartunk az új gazdászati tanácsosi állással újabb sinecurát teremteni, akkor többé nem beszélhetünk a városgazda túlterheltetéséről. Még egy ellenvetést lehetne talán tenni az egyesítés ellen. Azt, hogy mi lesz, ha p. o. az új (egyesített) városgazdái állásra nem a jelenlegi rendőrfőnök választatnék meg? Neki csak 3 év múlva jár le a mandátuma. Hát egyszerűen az lesz, hogy végkielégítést kapna. A város úgy is nyerne, mert ez a végkielégítési összeg nem terjedne többre, mint amennyit az egyesítéssel egy év alatt megtakaríthatna jövőben a város. íme elmondottuk érveinket. Kimutattuk az egyesítés üdvös voltát, mit még az támogat, hogy régibb időben a két állás valóban és tényleg egy személyben volt öszszesítve. Kimutattuk az egyesítés financiális előnyét. Kiváncsiak vagyunk, hogy a városatyák közül kik lesznek mellette és ellene ? — kik szolgálnak személyi érdekeket és kik viselik szívükön a város valódi közérdekét, mely minden téren a lehető takarékoskodást és a lehető legjobb szervezetet követeli meg egészen, de a főrendek igen számosan jelentek meg. A középiskolai törvényjavaslat általános tárgyalása feletti vitát ma Zichy Nándor gr. nyitotta meg, ki elfogadja ugyan a javaslatot, de a valláserkölcsi nevelést és a tantárgyak korlátozását hangsúlyozza. Ezután Zichy Henrik gr. beszélt, védelmére kelt a kath. autonómiának és a kath. egyháznak az államhoz való viszonyát ismertette. Szólásra már többen nem voltak feljegyezve, de Haynald Lajos bibornok-érsek akart szólani félreértett szavai helyreigazítása végett. A ház nagy figyelemmel hallgatta az érsek nagy érdekű felszólalását, s melynek éle főkép Tisza Kálmán miniszterelnök ellen van irányozva. Az érseket beszéde végén élénken megéljenezték. Az elnök feltette a kérdést, elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául? Egyhangúlag elfogadták. Ezután megkezdték a javaslat részletes tárgyalását. Az első paragrafusnál nagy vita támadt, s oly jelenet fordult elő a házban, amire alig emlékeznek a főrendiház tagjai. A javaslat 1. §-a így hangzik: .Középiskolák alatt ezen törvényben a gymnáziumok s reáliskolák értendők. Gymnázium és reáliskolának az a feladata, hogy az ifjúságot magasabb, általános műveltségre juttassa s a felsőbb tudományos képzésre előkészítse. A gimnázium e feladatot a minden irányú humanisztikus, főleg az ó-klaszikai tanulmányok segélyével, a reáliskola pedig főleg a modern nyelvek, a mennyiségtan és természettudományok tanítása által oldja meg.“ Eh-hoz a főrendiház bizottsága azon módosítást ajánlá, hogy a második bekezdés első mondatába ezen kitétel „magasabb“ helyett, ez tétessék : „vallás-erkölcsi alapon.Császka szepesi püspök indokolta az állandó hármas bizottság e módosítását. Hangsúlyozta a valláserkölcsi nevelés fontosságát. Cziráky János gr. rövid beszédben kelt a hármas bizottság védelmére. Ezután Vay Béla báró terjesztette elő külön módosítását, mely szerint a gymnáziumi oktatás czélja az, hogy az ifjakatvalláserkölcsi alapon magasabb műveltséghez juttassa . Erre Tisza Kálmán szólalt fel. A valláserkölcsi oktatás híveivel szemben megjegyezte, hogy a nevelés nem az iskola, hanem a család dolga, s ha a család nem nevel, akkor az iskola minden fáradsága hiábavaló. Továbbá azt jegyezte meg, hogy a magasabb műveltséget az egyetemen és nem a középiskolában szerezhetik meg az ifjak. Erre az elnök fel akarta tenni a kérdést, és pedig ily alakban: „Elfogadja-e a ház a hármas bizottság módosítását? Ebből nagy zűrzavar támadt. Az elnöki csengetyű szakadatlanul hangzott, az elnök maga is zavarban volt, s amire alig volt még eset a főrendiházban, egyszerre többen beszéltek. Az elnöki csengetyű végre túlharsogta a zajt. A szónokok részben azt hangoztatták, hogy először a kormány által beterjesztett javaslat felett kell szavazni, mások ellenben azt vitatták, hogy előbb a hármas bizottság módosítása felett kell dönteni. .Halljuk a házszabályokat!“ hangzott minden oldalról. Az elnök megjegyezte, hogy a házszabályok ily esetekben nem rendelkeznek, de az eddigi szokás szerint előbb mindig a bizottsági módosítás felett szoktak szavazni. Vay Béla b. újra felszólalt s azt indítványozta, hogy a jelen esetben előbb a kormány javaslata tűzessék ki szavazásra. Zichy Nándor gr. pedig azt indítványozta, hogy ebből az esetből kifolyólag, a ház hozzon elvi határozatot, hogy azután mindig előbb a bizottság szövegezését tűzzék ki szavazásra. Különben Vay K. indítványa nem is helyes, mert hát néha a módosítás olyan természetű, hogy előbb kell a módosítás sorsa felett határozni, mint a javaslt Az elnök felteszi a kérdést : elfogadja a ház a hármas bizottság módosítását, ig, vagy nem ? A ház a módosítást nem fogadta el. Erre következett volna a Gay Béla indítványa feletti szavazás, ő azonban Z . Nándor előbbi szavaiban czélzást lat az javaslatára vonatkozólag, s miután az ő javaslata főleg amagasabb műveltséghez juttatás“ elvében kulminál, amit csak neze hét elfogadni, ha a törvényjavaslat . ma is változatlanul elfogadtató, visszavonja indítványát. Ez ellen Cziráky János gróf ünnepélyesen és erélyesen tiltakozott, s bejelentette, hogy magáévá teszi Vay b. morosítását. Újra nagy zaj támadt, az elnök csengőnek sok dolga akadt. Végre elnök nagy nehezen fel tudja tenni a kérdést. Elfogadtatik-e Vay buszdositása, melyet gróf Czirákia , "iagat"val tett, igen vagy nem? A szavazás felállása volt történendő. Megolvasták az igennel szavazókat, megolvasták a nemmel szavazókat. Az eredmény kétséges volt. Mire roppant zaj támadt, az elnök újra csengetett. .Halljuk a házszabályokat!“ kiáltottak mindenfelől. Elnöke felolvassa a házszabályok ide vágó szakaszát, mely szerint, ha az eredmény kétséges, akkor a név szerinti szavazást az elnök 10 főrendiházi tag kérelmére elrendelheti. Cziráki János gr.: Álljunk fel tizen! Többen oda szóltak hozzá. Írásban kell beadni. Végre megfogalmazták a névszerinti szavazás iránti kérvényt és aláírták. Erre elnök elredelte a névszerinti szavazást, melynek eredménye az lett, hogy a módosítást elfogadta 33, nem fogadta el 37, e szerint a kormány javaslata 4 szótöbbséggel elfogadtatott. A módosítás, illetőleg a „vallás-erkölcsi alapon“ szócskák mellett szavaztak az összes főpapok, több mágnás, (gróf Zichy Nándor, b. Barkóczy kultuszminiszteri fogalmazó stb.) s a főispánok közül gróf Szapáry István s Kubicza Pál. A szavazás után is nagy élénkség uralgott a teremben. A középen több főpap szenvedélyesnek látszó polémiát folytatott lisza Mezei rendőrfőnök ... 700 „ Dajnoka.................... 365 » Irodai szolga .... 240 „ Kijáró mezei lovas rendőr 400 „ Összeg: 1705 „ Városgazda (egyúttal mezei rendőrfőnök) . . . lOoO forint. Segédvárosgazda .... 700 .* Egy írnok............................. .1,00 „ Egy irodaszolga .... 240 * Egy mezei lovasrendőr .^^ 400^ ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése iSStt. máj. 2-án. A főrendiház mai ülése is nagy érdekű volt. A karzatok ugyan nem teltek ELLENZÉK A ké*pvise*lőhA* ülése május ig. A képviselőház ma sokféle tárgygyal és kérdéssel foglalkozott. Napirend szerint a fiumei kikötőben építendő kőolajkikötőmedencze létesítéséről szóló javaslat tárgyaltatott elsősorban. Hegedűs Sándor előadó indokolván a javaslatot, az úgy általánosságban, mint részleteiben észrevétel nélkül elfogadtatott. Most az 1880. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről szóló javaslat került tárgyalásra, mely Hegedűs előadó nemkülönben Orbán Balázs és Csanády felszólalása után, további észrevétel és módosítás nélkül ment keresztül. A harmadik tárgy: az 1882. évi közösügyi költségek fedezése czéljából a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegről szóló javaslat, melyet Hegedűs előadó indokolása után a ház részleteiben is változatlanul elfogadott. A negyedik tárgy az első magyar gácsországi vasútra vonatkozó 1871. és 1875. évi törvények módosításáról szóló javaslat. Hegedűs indokolása után ez is észrevétel és módosítás nélkül elfogadtatott. És most következett a napirend legfontosabb tárgya : a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló javaslat. E felett élénk általános vita fejlődött ki, melyet Hegedűs előadó nyitott meg, ki után Iványi emelt szót a javaslat ellen, határozati javaslatot adott be, a tárgyalás alatti javaslat pótlása és az iránt, hogy a kormány utasítandó törvényjavaslat beterjesztésére az általános közigazgatási bíráskodásról. Ugyancsak a javaslat ellen beszélt Lits is, ki azt csak szalmaszálnak tartja, mely után az adózó közönség kétségbeesésében kapkodni fog s mely a bajokat nem fogja gyökeresen orvosolni. Teleszky az igazságügyi bizottság részéről is elfogadásra ajánlja a javaslatot, mely a közadók kezeléséről szóló s már elfogadott javaslatnak betetőzése. — Helly elismeri ugyan, hogy e javaslat némi javulást képez az eddigi állapotokkal szemben, de hát ezt is csak kortesfogásból tette a kormány, hogy látszólag eleget tegyen annak, mit az ellenzék évek óta követel. Pártolja Iványi határozati javaslatait. Lázár Ádám után Szapáry miniszter kelt a javaslat védelmére, megjegyezvén egyebek közt, hogy Helfy maga is nemrégiben igen nagy súlyt fektetett a pénzügyi bíráskodás megalkotására. — Hegedűs és Iványi zárszavai után a ház igen nagy többséggel elfogadta általánosságban részletes tárgyalás alapjául a javaslatot. A részletes tárgyalásnál az 1. §. Teleszky módositványaival fogadtatott el. A 2. §-hoz többen szóltak és adtak be módositványokat de a ház itt a vitát félbeszakította s a folytatást a legközelebbi ülésre halasztotta. *— Végül Csiky Kálmán adta be a véderő-bizottság jelentését az 1872. évi 16. tcz. módosításáról szóló törvényjavaslat iránt. A hétfői ülés napirendjére tűzetett ki. Haynald Lajos kitboosai érsek beszéde (a főrendiház szerdai ülésén.) Améltósága elnök ! méltsgos főrendek ! Nagyon érzem azt, hogy nekem tegnapelőtt kellett volna, ha az idő nem haladt volna annyira, hogy az ülést tovább folytatni nem lehetett, felszólalnom a végre, hogy köszönetet mondjak a nagy miniszterelnök úrnak azon különös szívességéért, melylyel részvétét tanúsítva irántunk, bizonyos figyelmeztetéssel volt azon rosszakra nézve, melyek ily vagy amolyan esetben bekövetkezhetnének. Egy második ok, hogy akkor mindjárt nem szólaltam fel, az volt, hogy a már felírt jelesebb szónokok sorába betolakodni nem akartam, harmadik ok pedig az öreg embert nagyon megillető némi kényelmeskedés, mert hittem, hogy akik még szólni fognak meg fogják köszönni önméltóságának említett kegyességét. Ez történt is így ; ketten-hárman felszólaltak ez irányban és méltatták azon figyelmeztetést, saját nézeteik szerint. De miután ők ki nem merítették egészen e tárgyat, ama kegyes enuucziáczió pedig leginkább az én személyemhez volt, az én beszédem után intézve, azért kötelességemnek tartom először a nm. miniszterelnök úr által érintett nézeteimnek kifejezést adni, másodszor kétségtelenül saját hibám miatt helyesen nem értett szavaimnak a kellő értelmezést megadni. Úgy gondolom, hogy legjobban teszek akkor, ha azokra hosszabban nem reflectálva, amiket az előttem szólott szónokok érintettek már, tisztán csak két dologgal, mely nagyméltóságú miniszterelnökünk szavaiban áll élénkbe, foglalkozom és azokra nézve fölvilágosító nézeteimet az engem megillető alázatossággal és szerénységgel elmondom. önagy méltósága a miniszterelnök úr azt méltóztatott mondani, hogy az én beszédemből azt hihetné valaki, miszerint e törvényjavaslatnál az az eset forog fenn, hogy midőn a más vallásfelekezetek jogokat nyernek, a kath. egyház jogokat veszt. Én erről nem szólottam egész beszédemben, a bilancsot nem húztam, mert a polémiának még árnyékát is kerülvén, nem akartam fölmutatni azt, mennyivel kevesebb jogok maradnak azok számára, kik állítólag jogaikat megtartják, azoknál, kik a szóban forgó állítás szerint joggyakorlatuknak csorbítását szenvedik. De én ezt nem tettem, tartózkott egész beszédemben mindentől, mi 7e kezetű kedves honfitársainknak csak intibilitását is sérthetné. Ha vonatkoznátok, megmondom mindjárt, miért üzi azt. Körülbelül csak ily szellemben tam: „Kegyelmes állam! fontold meg' hogy a katholika egyháznak vannak\ret' lességei a te polgáraid iránt, te irántad ^ emberiség iránt; e szolgálatot teljes * ^ s hivatva van, a templomban, az iskol'i ez az életben. Tedd meg, hogy teljesith ^ ezen szolgálatát Hogy pedig valaki szoplatot teljesithessen, kell hogy éljen, élhessen, kell hogy lélekzelhessen. Ne f0°f'gasd tehát kegyes állam a katholika * házat az iskolában, hogy lélekzelhessen ki" élhessen és igy a kellő szolgálatot hesse.* Az az szószerint igy fejezte«! magamat: .Adja meg nekünk az áll" szellemi megélhetésünknek feltételeit a, •l*kójában, hogy mi magasztos kötelességig nek megfelelhessünk.“ És csak egy gondolatmenetben vonatkoztam a más vallásfelekezetekre, monj, hogy a mennyire méltán kívánja ezt «j,. den más felekezet maga számára, ugy felvonhatjuk mi is. Egyebet nem tettem, az hogy polemire látszassam eljárni. Nemlalkozom továbbá azzal, mit a nm. ministerelnök a studiorum comissioról monditt milyen volt iskoláinknak 1848. előtti kományzata, milyen a studiorum commissione természete és működése , kimerítően megfelelt erre a méltóságú tárnokmester úr, tar- tózkodhatom tehát attól, hogy ezen tárgyi mélyebben belebocsátkozzam, csak azon egyet kényszerülvén megemlíteni, hogy a katholikus iskolaügy mostani kormányzata a 1848-ig fönnállotthoz képen viciált status- quo, amint ezt beszédem egész érvelése kifejtette. De van egy másik tárgy, melylyel behatóan foglalkoznom kell, értem azon figyelmeztetést, melylyel ő nagyméltósága a miniszterelnök úr óvott attól, nehogy azör- vényjavaslattal szorosan össze nem füigy",, tárgyak a vita keretébe bevonattassanak, mint ez megtörtént volna. Hála istennek, körülbelül 30 esztendeje annak, hogy ily téren mint épen tehetségeim engedték és ezen hosszú időkön át tett tapasztalataimnak és gyakorlatomnál legalább azt a következményét vindhala magamnak, hogy körülbelül tudom azt, a:.i lehet, mit szabad, mit kell és mit illik mondani, midőn egy nagy gyülekezetben annaie idejét és figyelmét igénybevéve beszél valaki. Az a vád tehát, hogy idegen tárgyak vonattak be ide és épen én általam, e törvényjavaslat tárgyalásába, engem talán 1ós sújthat. Bizonyos támadásokra elég egy színű védelemre egész könyveket kell írni. Ez mgyarázza meg a dolog állását. Az által® s igen tisztelt vallás- és közoktatási miniszer úrtól hallottuk több ízben a jelen tárrgyalás közben is ezen kifejezést: „autonok f felekezetek !* S midőn kérdjük, hogy mi autózónk flekezetet képezünk-e törvényes attribumokval, a felelet az, hogy nem! Ha I szemben azt akarjuk kimutatni, hogy 1 autonóm felekezet vagyunk, s a törvény értelmében gyakorolni akarjuk azon jogokat, melyek az autonómiával járnak, kil mutatnunk, mi az az autonomia és mily j jelentősége van ennek a katholikus egyházon , én ezt tettem, megmagyarázván autonómia valódi fogalmát. Ha egy 415!ji bővebben szóltam róla, tettem ezt azért, mert a dolog természete igy hozta val. Továbbá ne is mondja senki, hogy *|j általam tárgyalt azon kérdés, mily belő y»gy sál legyen egy egyháznak Kamatos ' függése, nagyobb vagy kisebb vagy®*^ gyakorlandó jogokra nézve, melyről teg»»r , oly találólag szólt Besztercze nagyút P poke e törvényjavaslat tárgyánál. Május 4. I AZ „ELLENZEKI TÁRCZÁJA. 1883. május 4. Vezeklés. A szerelem hídja szerzőjétől. Angolból szabadon fordította. A m i c a. XLIV. 93. Folytatás. Ők el voltak egymástól válva. Mig életök tartott, sohasem léphettek közelebbi viszonyba egymással. Idegeneknek kellett maradniok. De ez oly nehéz feladat volt, hogy Etel nem tudta kiállani. Egy kevés ideig csak tűrte, de aztán felállott s a szobájába vonult. Ez az éj volt a leghosszabb és a legszorosabb, mit Etel keresztül virasztott. Két nap múlt el addig, mig sir Oscarral úgy találkozott, hogy beszélhetett vele. Etel a virágházban volt egyedül midőn sir Oscar belépett s Etelt meglátta, arcza egy pár pillanatra kiderült, de aztán a régi fáradt gondülte kifejezés ismét viszszatért. Oda ment Etelhez. Etel, mondá a régi meleg bizalommal, óhajtottam kegyeddel egyedül találkozni. Beszélni akarok. Van szabad ideje, hallgathat reám néhány perczig ? — Igen, volt a válasz. — Azt óhajtom megmondani, hogy ha tudtam volna, hogy kegyed itt van, nem jöttem volna ide. A találkozás fájdalmától pinzrleméltam volna mindkettőnket, ezt nagyon nehéz elviselni. Rokonom szíves meghívását néhány hétre fogadtam el, de nem maradok itten. Néhány nap múlva távozom. Etel lehajtotta a fejét és hallgatott. — Etel, folytatási Oscar, kérem mondjon meg nekem valamit. Én nem változtam meg. Kegyed iránti szerelmem nem apadt sőt nőtt; ez életem legnagyobb boldogsága és egyúttal életem legnagyobb gyötrelme. Ha kérdésemet ismétlem, hogy szeret-e mi a válasz? — Szeretem. — Ha kérésemet ismétlem, hogy legyen feleségem minő választ kapok? Etel hallgatott egy pár perczig, aztán felemelte szemét kedvese arczára. — Ismét a régi választ vagyok kénytelen mondani — válaszold. Most épen oly lehetetlen, hogy felesége legyek, mint akkor volt. — Ettől féltem, mondák Oscar szomorúan. Ah, édes Etel, mennyi bánattal van tele az élet! Nem maradhatok itt, elviselhetetlen a kin minden nap látni kegyedet és tudni, hogy 9oha sem lehet az enyém. Mennem kell. Mi köztünk nem lehet barátságról szó, sokkal forróbban szeretjük egymást, minthogy a barátság kielégíthetné. Az igaz hogy alig mertem reményleni, és mégis úgy tetszik, hogy ezt a második csalódást az elsőnél is nehezebb lesz elviselni. Nagyon sajnálom, monda Etel, szomorúan, s elosmerem hogy jobb lesz nekünk távol lenni egymástól. — Tudom, Etel, tudom. Bár másképen tehetnénk ! Én részemről azt gondolom — De mondatát nem végezhette be, mert lady Leighton lépett a virágházba s nem szólhatott többet E napon Etel nem ment le többé a szobájából. Ha követhette volna saját akaratát, nem találkozott volna többé sir Oscarral, miért ujjitnák meg a hasztalan fájdalmat ? — Nemsokára elmegy, gondold a szerencsétlen leány, s akkor megszűnik a fájdalom élessége. Sir Oscar megkísértette Holmedalet elhagyni, de lord Leighton hallani sem akart róla. Hiába hozta fel a báró sürgős dolgait, melyek jelenlétét igénylik. Megígérted hogy néhány hétig nálam maradsz, mondá lord Leighton, lagalább egy hetet itt kell töltened. Sir Oscar vonakodva de mégis engedett. — Egy hét gyorsan eltelik, gondola, s míg itt leszek, amennyire lehet, kerülöm a találkozást. Három nap már elmúlt, s Etel arra a tudatra ébredett, hogy mily gyorsan repül az idő. Már a következő nap reggelén találkoznia kellett Carrington Loránnal, s tudatni véle határozatát. Etel nem sokat gondolkozott e tárgyról, de gondolkozásának az eredménye az volt, hogy megkéri férjét, utazzék el messze s hagyja őt magára. Etel tisztában volt azzal, hogy mit tegyen. Kész volt Carringtonnal találkozni, elválni tőle, megkérdeni tőle, hogy mennyi pénzt küldjön számára és hová; ezt sorjában mind előre elrendezte az agyában. Arra is el volt készülve, hogy Sir Oscartól elváljék, így kellett ennek lenni, így volt jobb mindkettőjükre nézve és ő is épen mint Sir Oscar azt óhajtotta, hogy bár ne találkoznának többször ittlétük alatt. Eljött az ebéd ideje, a vendégek mind összegyűltek. Azonban a házigazda még mindig távol volt s elhatározták, hogy egy kevés ideig várakoznak reá. Végre lord Leighton is megérkezett. Nagyon halavány volt és nyugtalannak látszott. Néhány szó mentséget mondott hosszas kimaradása miatt s aztán az étterembe mentek. Az ebéd már vége felé járt, midőn Etel a mellette ülő urat hallotta szomszédjának halk hangon a következő szavakat mondani: — Hallottál a szerencsétlenségről ? Nem hallottam, mi történt ? kérdé a másik. — Egy erdész meglőtte magát vigyázatlanságból. Etel hallotta e szavakat; megdöbbent, úgy érte, mint egy váratlan csapás. Azonban csakhamar összeszedte magát. Hiszen nemcsak egy erdésze volt lord Leightonnak, — ki tudja melyikkel történt a szerencsétlenség ? Megfeszített figyelemmel igyekezett minden szóra ügyelni, s csakugyan midőn a férfiak egy tárgyról sugdos''"’ta a Lord Leighton közbe szólt : 1 — Én nem akartam ebéd alatt el®dani a rossz hirt, de úgy veszem észrel *( már sokan tudják, tehát elmondható®'" ^ a hir fájdalom, igaz. Az erdőben egyik erdősz lell magát! Etelnek valamelyik szomszédját töltött és ő gépiesen megitta. ^1 — Melyik erdöszöddel történt * I rencsétlenség ? — kérdé az egyik I — Azzal a kiről a múltkor be#4 a műveit erdőszömmeL Én úgy vette® re, hogy volt valami titokszerü ez e® Azt mondják, hogy a lövés után b’J san egy női nevet kiabált Hogy történt ? kérdé eg)w»'( vendég. yg\ — Nagyon egyszerűen. Töltött J vért vitt magával, a sárkány egy dg'® J A fegyver elsült s a golyó a tüdején keresztül. . l^j — Az én cousinom is épen ég. meg magát, mondá egy vendég. jJi 8 - Lord Leigthon, kérdé egy' * meghalt a szegény ember. Urt^l — Még nem. Rögtön orvosok é tem minden irányba, s ámbár 0°® n^\TI nek egyhangúlag a gyógykezelésre ^ ^1 de mindnyájan azt mondják, hogy ‘ ^ halálos s a beteg nem élhet hus óráig. (Folyt. köv.) _ .UoT|l ^1