Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-05-25 / 117. szám
Kolozsvárt, 1883 behatása alatt a radiofon a beszédet is tisztán adja vissza. Bell a beszédet rádiójánál 50 méternyire volt képes a fénysugár segítségével átvinnni. Az előadó számos kísérlettel világította meg különben is érdekes tárgyát. Mocsáry Sándor múzeumi segédőr a poszméhek életéről a legújabb megfigyelések szerint tartott előadást. Előadó a méhfélék nagy családját valódi méhekre és parasik, vagyis álméhekre osztja. A poszméhek, melyeket dongóknak, dongóméheknek, földi darázsnak és pöszörnek is neveznek, az egy nyári társas életű valódi méhek közé tartoznak. Minden egyes társaságnak alapját egy nőstény veti meg, mely a telet a földben moha között, vagy odvas fában aludta át. Csak a nyár elején, a legtöbb fajnál csak a nyár végén jelennek meg a hímek s valamivel később a nagy nőstények, melyek párzás után a földbe elvonulva kitelelnek, míg a hímek és dolgozók őszkor elhalnak. A poszméhek a virágok termékenyítése által igen hasznos rovarok, azért a, angolok Új-Zélandban és Ausztráliában is megtanították őket. Madarász Gyula, azon két érdekes fajt ismertette, melyekkel hazánk madáraunája szaporodott. Ezek egyike az élősködő bánya, mely egész Afrikában honos s a legközönségesebb fajok közé tartozik, az emberek lakásai közül tartózkodik s hulladékokkal táplálkozik. Nevezetes az, hogy míg más közönséges afrikai fajok legnagyobb része Európába vándorol, addig e faj Európában való előjövetele mindeddig kétes volt. A másik faj a szibériai lazar czinke, melyet dr. Mihalovics Sándor bártfai főorvos fedezett fel Sáros megyében. A szakülés után választmányi ülés következett, melyen a chemiai bizottság tett jelentést a folyó évi chemia nyílt pályázat eredményéről. Beérkezett hat tervezet, melyekre 6000 frt volna szükséges a kitűzött 1000 írttal szemben. Ámbár a tervezetek legnagyobb része méltó volna a kivitellel való megbízatásra, a bizottság az összeg korlátoltsága miatt azon tervezetnek adta az elsőséget, mely hézagpótló s ipari és nemzetgazdasági tekintetben is legfontosabb. Ugyanazért megbízatásra ajánlja László Ede műegy. tanársegédet a magyarországi anyagok chemiai és mechanikai analíziseinek végrehajtásával s ezzel kapcsolatban azon kérdés megfejtésével: mennyiben alkalmazhatók ipari czélokra a magyarországi anyagnemek ? Ugyancsak a chemiai bizottság tett örvendetes jelentést Plósz Pál és Csanády Gusztáv tanárok munkájáról, A borászat kézikönyvéről. A bizottság a munkát kiadásra ajánlja. A könyvkiadó vállalatban Emery: A növények élete ez, műve a jövő hóban készül el s küldetik szét az aláíróknak. Ez alkalommal 19 új tagot vettek fel s igy a társulat tagjainak száma úti 69. A budavári gyilkosság. A Pitély és Jávor ellen orgazdaság miatt szerdán lefolytatott végtárgyaláson a törvényszék Pitély Mihályt a btk. 370 fjban ütköző orgazdaság bűntettében s a 374 §-ba ütköző bűnpártolás vétségében Jávor Jánost pedig a btk. 370 fj-ában ütköző orgazdaság bűntettében bűnösnek mondott ki s elrendelte, hogy az ítélet tsszbüntetés kiszabása végett a Majlát-gyilkosság miatt vádlottak ellen folyamatban levő vizsgálat irataihoz csatoltassék.* Pitély kihallgatását illetőleg még a következőkről értesülünk: A gyilkosság merev tagadásában anynyira ment, hogy a vizsgáló bíró már majdnem lemondott a reményről, hogy beismerésre bírja. Spangával kétszer, Jávorral pedig egyszerszembesítették. Spanga ismételten beismerő vallomását, szemébe mondta Pitélynek, hogy ő is részt vett a gyilkosságban, Pitély tagadta s a vizsgáló bírónak ama kérdésére, hogy mi oka volna Spangának őt terhelni ha ártatlan, Pitély azt felelte „lehet, hogy bosszúból fogja rám a gyilkosságot, de én ártatlan vagyok.“ Jávor szintén a szemébe mondta Pitélynek, hogy a gyilkosság napján együtt volt Spangával és Bereczczel, mert Pitély még ezt is tagadta, de hasztalan, Pitély állhatatosan ragaszkodott a tagadáshoz. A második szembesítésnek már meg lett az eredménye. Ekkor Spanga nem csak, hogy újból szemébe mondta Pitélynek, hogy ő a gyilkos, de süt sírva kérte, hogy vallja be tettét. Ez hatott Pitélyre, aki most már körülményesen vallotta be a gyilkosságot. Az ő vallomása mint már említettük, lényegében teljesen megegyezik a Spangáéval. Szantner József urasági szolgát, aki ebben az ügyben szintén vizsgálati fogságban volt, tegnap szabadlábra helyezték, miután teljes ártatlansága már az eddigiekből 18 kiderült. fc—-- -------- - A polgári iskolákról. V álasz az „Ellenzék“ máj. 22-ki számában ily ezalatt megjelent napi hírre.) Az említett rövid czikkecske általában . Polgári iskolákat „meglehetős czélszerűtlen s a magyar viszonyokra épen nem találó tanintézeteknek“ mondja. a . Azt hiszem bizonyos, hogy a polgáriisskólák érdekében megalapittatásukkor és utóbb is az orsz. első tanügyi férfiai húzkodtak s szükségéről oly meggyőződést *) Adjuk e czikket, mely a dolog természete szerint lapunk részéről a „nyílt kérdésiek sorába tartozik. Szerkesztő, tápláltak, hogy a törvényben ezek felállítását egész szigorral mondatták ki. Utóbb is a megújuló közoktatási kormányférfiak kedvelt intézetei maradtak. A miniszter úr majdnem évenként új meg új jogokkal ajándékozza meg s fejlesztésére évenként történnek lépések s számuk évenként 9—10- zel szaporodik. Röviden, a polgári iskolák nem szűkölködnek védők nélkül a tanügyi legkiválóbb férfiak részéről. Azonban, ha a kiváló férfiak érdeklődését szükségesnek tartjuk az oktatás valamely ága iránt, a társadalom érdeklődő hozzájárulását még szükségesebbnek látjuk. S hogy állunk a társadalom érdeklődésével ? A legutóbbi miniszteri jelentés szerint van hazánkban 110 polgári iskola, tehát 9- czel több, mint az előbbi évben. Ezekbe járt 1880-ban 8.450 tanuló, míg 1881/2-ben járt 9 824 tanuló s tehát 1.374-gyel több. E polgári iskolák közül a fiuk számára esik 57 s az ezekre eső fiú tanulók szaporodása 72. Erre a miniszteri jelentés a következő megjegyzést teszi: „Ha egyes tanintézetek fejlődési fokozatául a tanulók számszerinti növekedését vagy csökkenését fogadjuk el, a polgiskolák állapotából azt lehet következtetni, hogy a közokt. törvény ezen intézménye az ország közvéleménye előtt napról-napra népszerűbb lesz. Ez minden, csak épen a hanyatlás jele nem. Honnan mégis az ellene emelkedő hangok ? Ha egyfelől bizonyos az, hogy a fejlődés tényeiről nem mind szereznek tudást azok, kik a polg. iskolák ellen írnak; másfelől pedig tény, hogy a folytonos kísérletezés a kor szellemében rejlik. Röviden a támadások jó része onnan, hogy csupa reform akarunk lenni. Másfelől pedig, hogy az érdek e tárgyban épen a polg. iskolákra irányul, onnan van, hogy 76 helyt, vagy épen tisztán községi (21), vagy községi, de államilag segélyezett (46) intézetek lévén, így a figyelem minden községi költségvetés vagy számadás alkalmával ráirányul a rájuk költött 6—8 ezer frt tételre. Innen az, hogy az „Ellenzék“ említett czikke is ily kifejezéseket használ: „Kolozsvár is, mint annyi sok más város, polgári iskolájában olyan tanintézetet tart fenn, melynek viszonyaink közt nincsen hivatása s fölöslegesnek nevezhető.“ „Ez intézetre már 10—12 év óta hiába költ a város évenként 8—10 ezer frtot, amit pedig meglehetne takaritni, vagy pedig valamely szakipartanodára célszerűbben felhasználni.“ Tehát itt is a sok kiadás miatti panasz. A kifejezések egyik része pláne azt sejteti, hogy ez összeget meg lehetne takarítani. Nem, azt semmi áron nem lehetne. Nem lehet akkor, midőn közoktatási kormányunk ez intézményt fenntartja a törvény erejénél, a fejlődés szükségénél és oly rokonszenveinél fogva, hogy még másfajta intézetté átalakításába sem nyugodott bele sehol sem nálunk sem abba, hogy reáliskolává alakíttassák. A polgári iskola szükséges, mert az 1868-as törvény biztosítja és követeli s mert az életben tényleg fejlődik oly arányban, mint nálunk a közokatás bármely intézménye. Itt tehát nem a polg.iskolák megszüntetéséről vagy átalakításáról, csupán fejlesztéséről lehet szó, erről van is. A miniszter úr még 1881. aug. 29-ről körrendeletet bocsátott ki a tanfelügyelőkhöz, hogy miképp mely iparág behozatalával lehetne a polgári és felsőbb népiskolákat ipartanműhelylyel kibővíteni s egyszóval oly formán fejleszteni, mint az 1868-ki XXXVIII- ik törvényczikk óhajtja. Ily irányban az ügy városunkban is előkészítve s a miniszter úrhoz még 1881. végéről felterjesztve van s hirek nem is hiányoznak közelebb megjelenendő módosításokról. E szerint is a czikkecskében felhozott mulasztás vádja nem érheti sem a nemes város tanácsát, sem az iskolaszéket sem a kereskés iparbarát, sem a tanfelügyelőségek, sem az intézet tanári karát. Hogy pedig a nemes város eddig hiába költött volna? Talán nem. Ki óhajtaná s óhajtotta volna városunk ama tekintélyei közül, kik 1871-ben a polgári iskolát létesítették, városunkat haszontalanul költetni ! Ez nehéz vád, de tán enyhül, ha azt mondom, hogy ez intézmény, leszámítva a kísérletezés pár évét, folyton fejlődött és lelkes tanári kara és elődöm és az oktatás iránt érdeklődő polgárok hozzájárulásával alapul szolgált az ipari és kereskedelmi szakoktatás megindulásának s bizonyára alapul fog szolgálni s kell is szolgálnia a kolozsvári szakipari oktatás megteremtésének is. Így állván a dolgok, nem tarthatjuk czélszerűnek a népszerűtlenítést oly tárgyban,amelyben a siker minden reménye biztatja a mellette állókat s elidegenítheti azokat, kik jobb meggyőződést szerezni nem vesznek időt maguknak. Ferencz Zoltán, igazgató, rogai, mely szeretve tisztelt főnökét ilyes elhatározásra bírhatná. A tisztviselői kar egész bizalommal és odaadással szolgálja a várost szeretett főnökének vezetése alatt, kit a városi közönség egyhangú bizalma helyezett a városi ügyek és tisztviselői kar élére, s minekutánna a tisztviselői kar úgy látja, hogy a városi közönség e bizalma nem hogy megcsökkent volna, de sőt emelkedett az alig 1 2 évvel azelőtt megválasztott ősz első tisztviselője iránt, kinek a városi közügyek és érdekek ápolása a közigazgatás vezetése és az ügyek vitele körül kifejtett tapintatos, ernyedetlen buzgalmát és tevékenységét, épen a tisztviselői karnak volt és van alkalma folyvást tapasztalni: a tisztviselői kar kérve kéri a polgármester urat, hogy amennyiben netalán legtávolabbról is gondolt volna a visszalépésre, erre nézve az őt annyira tisztelő tisztviselői karnak nyilatkozni, s illetőleg az iránt megnyugtatni méltóztassék, hogy továbbra is megmarad a tisztviselő kar élén s azon a díszes álláson, melyre őt a város polgárságának egyhangú szavazata emelte s mit annak idején a tisztviselői kar is olyan őszinte örömmel fogadott. Erre a polgármester a meghatottságtól láthatóan meghatóan mondott köszönetet az előtte összegyűlt tisztviselőknek s a főkapitánynak felelve, kijelenté, hogy őt is meglepte a kérdéses hírlapi közlemény de egyúttal fájdalmasan is érintette, hogy épen olyan oldalról látszik ez a közlemény kiindulni, amely oldalról annak idején ő, ki a polgármesteri díszes állást soha sem áhítozta s nem kereste, a legnagyobb támogatásban részesült. Kijelenti továbbá, hogy ő legtávolabbról sem gondolt a viszszalépésre, nemcsak de tiszta, nyugodt lelkiismerettel elmondhatja, hogy semmivel sem adott okot ily szándéklat föltevésére. Ő, valamint annak idején készséggel meghajolt a közakarat előtt, mely őt a polgármesterségre szólította: azonképen megmarad a diszes paleton mindaddig, míg a törény és közbizalom ott maradni feljogosít)..... Nemtelen rágalomnak nyilvánítja azon, bizonyos oldalról, ezélzatosan terjesztett hírt, mintha ő bárkinek, bármikor csak egy szóval is ígéretet tett volna, hogy időközben, mielőtt a törvényes idő letelnék, vissza fog lépni. Ilyen nyilatkozatot ő soha még egy elejtett szóval sem tett, amit különben megtenni az ő részéről teljes erkölcsi lehetetlenségnek kell hogy tartsanak mindazok, kik az ő szeplőtelen becsületben megfutott félszázados múltját ismerik. Ismételve köszöni tisztviselői kartársainak beléje helyezett bizalmát és nyilvánított szeretetét, mely oly édesen kárpótolja őt az ama tendentiosus hirleléssel egy napig okozott keserűségért s ismételve ígéretét és kijelentését, hogy visszalépésre nem is gondolt, biztosítja a tisztviselői kart, hogy míg a törvényes idő le nem jár s polgártársai közbizalma tőle el nem fordul, nem fordul, nem is fog semmiféle cselszövény pressiója alatt bőn szeretett városának szolgálatából kilépni. A szeretett ősz polgármester e szavait a megjelent tisztviselők kitörő s háromszor megújult éljenzéssel fogadták, mi fényesen tanusította, hogy Minorich K. polgármester mennyire bírja Kolozsvár város tisztviselői karának őszinte szeretetét, elismerését. Ezután a polgármester minden egyes tisztviselővel szívélyesen kezet szorítva, azok eltávoztak a tanácsteremből. Jól szintén nem sikerült , volt esze, hogy ne tekintse „tekintélyesének a klikket s „küldöttségének a pletykát. Mit is akar a klikk! Polgármestert választani. De hiszen a polgármesteri szék nem üres, a hat évi cyclus, csak két és fél év múlva telik le ; a polgármester nem készül lemondani, nincsen is oka rá; a polgármester nem hibázott, hogy el lehessen állásáról mozdítani; a polgármester nem beteg, hogy muunkaképtelensége miatt visszalépésre gondoljon; panaszok nem merültek fel a polgármester ellen, fegyelmi vizsgálat nincsen ellene indítva . . . hogyan lehet ilyen körülmények között polgármesterválasztásról szó ? A gonoszságoknak minő tervezése veti itt előre árnyékát ? Valóban gyűlöletes szerepet vállal magára a klikk. (Ők fordlerozták Minorich Károlyt a polgármesteri székbe. Akik kifogásolták az öreg urat, azoknak azt felelték, hogy reversalis van a kezük között, amelylyel bármely időben lemondathatják állásáról. Kiderült, hogy nem igaz; reversálist az öreg ur nem adott. De ők hazudtak, hogy adott. A város becsületével nem törődtek; mit bántak ők, hogy egy ilyen koholmány terjesztésével a város legtöbb hivatali állását gyalázzák meg ? Akkor megtették Minorichot, mert ő rá volt szükségük. Most mást akarnak tenni mert másra van szükségük. Így bánnak a város érdekeivel és igy bánnak azzal az emberrel, aki bízott bennük. Az önkormányzat elvei nem számítnak, a polgárság nyugalma nem jön tekintetbe, a kiadás mely növekednék az oknélküli nyugdíjazás által, mindegy nekik. Fődolog a klikk-érdek. Lelkiismeretlenségük játékszernek tekint egy hazafias szolgálatban becsülettel megöszült egyént s úgy szeretne bánni vele, mint egy koczkával, melyet szeszély szerint lehet ide-oda dobni. Nem sikerülvén a reversalis manőver, megteszik a polgármestert betegnek s híresztelni kezdik, hogy lemondani készül. Városszerte terjed a hír; mindenki beszélni kezd róla , jelölteket emlegetnek mindenfelé. Milyen jó alkalom, hogy megbomoljanak a függetlenségi párt egyetértő sorai! Milyen jó alkalom, hogy elkedvetlenedjék az üreg polgármester! Sem egyik, sem a másik nem történt meg. A városi bizottságnak azon tagjai, kik a függetlenségi elveket vallják, elhatározták, hogy üres pletykának tekintik a fölmerült hiteket, s a polgármester jelölés kérdése fölött, miután ezen állás nincsen üresedésben, egyszerűen napirendre térnek. A város tisztikara pedig megjelent testületileg Minorich polgármesternél, hogy felvilágosítást nyerjen a kósza hírek felöl . Minorich kijelentette, hogy neki sem oka, sem szándéka nincsen, megválni azon állástól, hová őt a közbizalom emelte s hol őt a közbizalom védelmezi. Az aknamunka tehát nem sikerült. A mi kis robbanás történt, az a klikket ütötte hátba. Konkolyt akartak hinteni, de a dudva nem talált talajt s magvát a szél a klikk szeme közé szórta. A polgármesteri kérdéshez. Azzal a temlontipsus hírrel szemben, hogy ősz polgármesterünk leköszönni szándékoznék, a városi tisztviselői kar testületileg megjelent tegnap (máj. 24.) délelőtt Minorich K. polgármester előtt Deák P. főkapitány vezetése alatt. A főkapitány úr a tisztviselői kar nevében kijelentette, hogy a tisztviselői kar egész meglepetéssel vett tudomást a kérdéses hírről, mégpedig annál nagyobb meglepetéssel, mivel a polgármester úr mindnyájuk szerint ép erőnek, egészségnek örvend, a legtávolabbról sem történt sem régebben, sem közelebb bár egyszerű eélzás, mely arra engedett volna következtetni, hogy állásától megválni szándékozik. A tisztviselői kar a maga részéről nem is lát semmi olyan körülményt fenso- ELLENZÉK Felsülés. Nincsen benne kétség, a klikk fegyvere meg volt töltve, az áldozat ki volt szemelve s a puska el lett sütve. Szerencsére a golyó csak a levegőn fúrt lyukat. A függetlenségi párt, melynek e lövés folytán meg kellett volna oszolni, együtt maradt abban a jó egyetértésben, mely kolozsvári vezérletét és eljárását még mindig jellemezte. Minorich Károly polgármester, kinek — szintén e lövés folytán meg kellett volna betegedni, ép és egészséges, mint a makk. A golyó tehát nem talált sem itt, sem ott. Minden marad a régi rendes kerékvágásban. Az öreg Minorichnak nem gyengül meg egészségi állapota akármennyire óhajtandó az klikk érdekekből, a függetlenségi párt nem száll a lépvesszőre, mint egy éhes czinege, bármilyen édesen szóljon a „hivóka“. Az intrika nem győzött, a terv nevesült el s a klikk alaposan kompromittálta magát megint. Tagjai járhatnak, kelhetnek „kör“-ből „társadalomiba, „társadalomiból „klubiba, „klubiból farkasutczába; súghatnak-lónghatnak ,tetszés szerint; költhetnek álhiteket felelősség nélkül ; rágalmazhatnak embereket titokban megtehetik egymást értelmes embernek, nagy szónoknak, kitűnő publicistának ; hirdethetik mélységes tudományukat, kétkedhetnek patentírozott bölcsességükkel; háborítás nélkül gúnyolhatják a földmívest ostobának a polgári csikizeinek, a hozzájuk nem tartozó értelmiséget tudatlannak .... a választó közönség többsége, mely nem tartott velük a követválasztásnál, nem hallgatott rájuk a városi bizottsági tagok választásánál, nem segítette őket győzelemre a tanácsos választásnál, ezentúl is tudni fogja kötelességét s nem engedi magát sem a kósza hirek terjesztése, sem alattomos cselszövények hálózata által hazafias útjáról letántorittatni. Tehát csak járjanak, keljenek ; gyülésezzenek a farkasutczai tágas irodákban; csókolózzanak azzal a kit megmartak ; higyjék magukról, hogy körülöttük forog a világ; éljenek abban a képzelődésben, hogy övék a hatalom és dicsőség.... mi nem zavarjuk meg érdekes munkájukban. Sőt akarjuk, hogy újra megtöltsék a farkasutczai kiegyezésben megtákolt Hintát s minden héten kisüssenek egy ostobán nevetséges töltést. Ha ez a játék megfelel ízlésüknek, no a miénknek is megfelel, s örömest leszünk néző közönség, mert fölötte szeretjük a bohózatot komoly arczokkal, nehéz kosztümben. Rajta tehát és folytassák tovább. Gyarmathy Miklós alispánnal nem sikerült a manőver; volt esze, hogy ne dobja magát egy lejárt klikk karjai közé. Dr. Haller Károly egyetemi tanár MINDENFÉLE. Kolozsvár, május 25. — Az iimnanyi ünnep tegnap minden külső isteni tisztelet nélkül folyt le városunkban ; a zimankós hideg, szeles és esős idő miatt oltárok felállítására és körmenetre még gondolni sem lehetett a szabad ég alatt így a főtéri anyatemplom belsejében mutatta be a közönség vallási kegyelete áldozatát. — Teleki Sándor ezredes tegnapelőtt megérkezett. Amennyire örültünk, hogy viszontláthatjuk a mi kedves ezredesünket, és annyira nehezünkre esik hogy holnap elhagyja valásunkat. — Pályázat az iparom ifjak egyletében. A helybeli iparos ijak egyletének legutóbbi választmányi ülésén egy pályázat lett elfogadva, mely élénk világot vet az ifjak szellemi munkálkodására is. A pályázati felhívás itt következik. „Pályázat! Van szerencsém a kolozsvári iparos ifjúsági egylet összes tagjait értesíteni, hogy egyletünk választmánya általános pályázat tárgyául tűzte ki, a következő kérdést Az iparos ifjúsági vándorgyűlések czélja és haszna, tekintettel az idén Békés-Gyulán megtartandó és munkakiállítással egybekötött vándorgyűlésre.“ A pályamunkák idegen kéz által íratva és jeligés levélkével ellátva, július 25-ig alulírotthoz intézendők. Az aránylag legjobb mű egy nyilvános, ünnepélyes vasárnapi délutáni ülésnek lesz felolvasás tárgya. —■ Kolozsvárt 1883. május 25. Toros Tivadar e. titkár. — A városi bizottság országos függetlenségi párti tagjai közül, mintegy 35-en tegnap délután értekezletet tartottak a Vigadó kistermében, polgármesterségre és dr. Haller K. jelölésére vonatkozólag a K. Közlöny által fölvetett kérdések megbeszélése végett. Az értekezletről, közleményeink nagy halmaza miatt, csak holnap hozhatunk részletes tudósítást. Torna vizsgálat. A helybeli ev. ref. fatanodák ifjúságának tornászati vizsgálata holnap délután 5 órakor fog megtartatni a tomnavivő intézet nyári helyiségében, miről a szülök és érdekeltekértesittetnek. Hírek az egyetemről. — A jogi kar már megtette intézkedéseit a vizsgarend átalakítására nézve az uj szabályrendelet értelmében. — Az egyetemi ifjúság nevében ma (25-én) d. u. 3 órakor egy 5 tagú küldöttség (Fehér Sándor, Puskás Lajos, Tutsek Sándor, Varró László, Lengyel József) következő bizalmi adresst adta át dr. Haller Károly tanárnak : Ngos tanár úr! Az egyetemi ifjúság értesült azon városszerte elterjedt hírről, hogy Ngodat Kolozsvár sz. kir város polgársága a polgármesteri diszes hivatalnak óhajtja megnyerni, ürömmel töltötte el e hir mindnyájunk kebelét, mert bizonyságául szolgál annak, hogy ama szeretet és bizalom, melylyel mi Ngod iránt viseltetünk, túlterjed az egyetem falain és viszhangra talál egy egész város polgárságánál, örömmel fogadtuk azért, mert ez uj, diszes állásában hű alkalma nyilvék Ngodnak, hogy önzetlen, buzgó tevékenységét, melylyel országos és városi közügyeinkben eddig is részt vett, majd fokozott mérvben gyakorolja hivatalának díszére, Kolozsvár város polgárságának előnyére és gyarapodására. De az örömbe ürömcsepp vegyül, mely a fájdalom érzetét kelti fel bennünk: a polgármesteri hivatal elfoglalásával válni kellene Ngodnak egyetemünktől, válni kellene az ifjúságtól. E veszteségnek csak kilátása is elegendő arra, hogy minden tőlünk kitelhető eszközzel megkísértsük annak elhárítását. Hisz tudjuk mindnyájan, hogy Ngod az ifjúság legbuzgóbb pártfogója, kiben jóakaratú barátot nyer mindenikünk minden időben; tétlenül nézzük tehát hogy ifjúságunk e támaszától megfosztassék ? Tudjuk, hogy egy megtisztelő és díszes állástól, kiterjedt, üdvös tevékenységi kör elfoglalásától akarjuk visszatartani, azonban bizalmat int belénk az a remény, hogy Ngod talán nem fog egyszerre szakítani azon ifjúsággal, melynek nevelésében hosszú évek során át fáradhatatlan tevékeny részt vett, ha látja azt, hogy az ifjúság folyton rendíthetetlen bizalommal, szeretettel viszonozza odaadó működését. Egész egyetemünk érzelmeit fejezzük ki midőn arra kérjük Ngodot. Na hagyja oda Ngod diszes helyét egy újabb kedvéért, maradjon meg e paleton, hol egy koronás király elismerése, tanártársainak tisztelete, az ifjúságnak bizalma és szeretete kiséri, folytassa működését ezentúl is abban az irányban , melyben máig, legyen továbbra is hazai tudományunk egyik kiváló oszlopa, egyetemünk disze, tanáraink egyik legnépszerűbb, és legszeretettebb alakja számtalan évekig. Kolozsvárt 1883. máj. 21. — 230 aláirás. Az egyetemi dalegylet hangversenynyel egybekötött tánczestélye f. hó 26-ikán, kedvezőtlen idő esetében a városi redouteban fog megtartatni. A hangverseny programmja a következő: 1. Schumann „Élj őseink hazája.“ 2. Káldy Gyula „Népdal egyveleg “ 3. Abt „Az éjhez“ (solo négyes). 4. Volkmann „Az erdőben.“ 5. Magyar népdalok. Kezdete fél nyolcz órakor. Jegyek válthatók az estély napján a nemzeti szálloda 8. sz szobájában. 10. Kovács Gyula és aradi Miklós a ma reggeli vonattal Szamosújvárra utaztak részt veendő egy jótékony hangversenyen, ha az urambátyám vasúton nem késtek, mire e sorok napvilágot látnak ott lesznek a dalauzi hazájában. Hat csángó érkezett ma Kolozsvárra. Pancsováról jöttek Gy-Fehérvár felé vasúton s mennek vissza Bukovinába, hogy rendezzék ügyeiket és hozzák el családjaikat is. Ezek még az első hazatelepitéskor jöttek volt haza s úgy látszik óvatosak voltak és miután a visszaletelepedés előnyösségéről meggyőződtek, már most eddigi otthonukban levő vagyonkájukat pénzé teszik s családjaikat elhozzák az uj hazába. A tanácshoz ma utjuk tovább folytatására segélyért folyamodtak s kaptak is fejenkint 5 forintot, együtt 30 forintot. A neveik is ezek: Dávid Jóska, Kelemen Mihály, Daradics Ferencz, Nagy András, Hompot Antal és Márton, legifjabb köztük 21, a legidősebb 58 éves. Pancsova mellett a vizerőditési munkálatoknál már dolgoztak is és egy részük Nagy-Györgyfalván, a több Hertelendyfalván telepedett le. Mindnyájoknak igazolványa van Nagy György kormánybiztostól. Holnap Deés felé utaznak tovább Bukovinába. — Héti Ilonka. tegnapelőtt lépett föl másodszor a nyári színházban a Milimári czímszerepében, ezúttal is nagyon csekély közönség előtt. A Vendég ezúttal is elég elismerésre méltó buzgósággal felelt meg szerepének, de minden törekvése mellett sem tudott, sem mélyebb benyomást, sem rosszabb hatást kelteni. Réti Ilonka egész játéka elég élénk s kifejező, csak az nagy baj és kár, hogy minden szava, mozdulata, sőt minden pillantása csupa copia : copiája hol Blaha Luizának, hol Pálmai Ilkának, de az ő eredetiségük, érzelembeli mélységük, az ő kifejezésbeli igazságuk és főleg drámai nevük nélkül. Szóval két föllépésével olyannak tanúsította magát Réti Ilona, akinek helye lehet olyan nagyobb színháznál, ahol egy sőt két primadonna mellett kisegítőképen elférhet még egy-két segéd primadonna is , de a mi színpadunkon egymagára még a legszerényebb követelést is alig volna képes kielégítni. A k. a. úgy vesszük észre, még egészen kezdő, még pedig abból a fajtából mely még a jövőnek sem tud tenni valami nagyon biztató ígéreteket. Énekhangja elég rokonszenves volna, de teljesen fejletlen még és a gyöngébbek közül való egész hang regiszerében alig van egy-két teljes erejű, szépen kifejlett hang, a többi inkább csak árnyéka az énekhangnak, amilyenre a színpadnak szüksége van. Mondják, szerződtetés a czélja e vendégszereplésnek. Mi a czélt, a két föllépésből ítélve, eltévesztettnek tartjuk. — Sálma v Ilka Olaszországba utazott, hol a nevezetesebb olasz színházakat fogja meglátogatni; június elején azonban már Bécsben lesz a népszínházi társulattal. — Ezután is következik egy havi szerződésileg kikötött szabadsága, melynek idejét Francziaországban fogja eltölteni. — Stániki-Him.vill és l’gercs között a 62. számú őrháznál létesített Jegenye nevű megállóhelyen folyó év június elsejétől kezdve a 203 és 204 számi személyvonatok megállanak. — A róni kút liilikus fogy imnár-inni „daltársulata“ június 3. a „redoute“ termében hangversenyt rendez. Kezdete d. u. 1 órakor. Jegyek előre válthatók : Stratzinger Gusztáv papírkereskedésében (főtér) és a hangverseny délutánján a helyszínen. Május 25. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: BARTHI IIIíliÓS.