Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-05-25 / 117. szám

Kolozsvárt, 1883 behatása alatt a radiofon a beszédet is tisztán adja vissza. Bell a beszédet rádió­jánál 50 méternyire volt képes a fénysu­gár segítségével átvinnni. Az előadó számos kísérlettel világította meg különben is ér­dekes tárgyát. Mocsáry Sándor múzeumi segédőr a poszméhek életéről a legújabb megfigyelé­sek szerint tartott előadást. Előadó a méh­­félék nagy családját valódi méhekre és pa­­rasik, vagy­is álméh­ekre osztja. A poszmé­­hek, melyeket dongóknak, dongóméheknek, földi darázsnak és pöszörnek is neveznek, az egy nyári társas életű valódi méhek kö­zé tartoznak. Minden egyes társaságnak alapját egy nőstény veti meg, mely a te­let a földben moha között, vagy odvas fá­ban aludta át. Csak a nyár elején, a leg­több fajnál csak a nyár végén jelennek meg a hímek s valamivel később a nagy nősté­nyek, melyek párzás után a földbe elvonul­va kitelelnek, míg a hímek és dolgozók ősz­kor elhalnak. A poszméhek a virágok ter­­mékenyítése által igen hasznos rovarok, azért a­, angolok Új-Zélandban és Ausztráliában is megtanították őket. Madarász Gyula, azon két érdekes fajt ismertette, melyekkel hazánk madáraunája szaporodott. Ezek egyike az élősködő bánya, mely egész Afrikában honos s a legközön­ségesebb fajok közé tartozik, az emberek la­kásai közül tartózkodik s hulladékokkal táp­lálkozik. Nevezetes az, hogy míg más kö­zönséges afrikai fajok legnagyobb része Eu­rópába vándorol, addig e faj Európában va­ló előjövetele mindeddig kétes volt. A má­sik faj a szibériai lazar czinke, melyet dr. Mihalovics Sándor bártfai főorvos fedezett fel Sáros megyében. A szakülés után választmányi ülés kö­vetkezett, melyen a chemiai bizottság tett jelentést a folyó évi chemia nyílt pályázat eredményéről. Beérkezett hat tervezet, me­lyekre 6000 frt volna szükséges a kitűzött 1000 írttal szemben. Ámbár a tervezetek legnagyobb része méltó volna a kivitellel való megbízatásra, a bizottság az összeg kor­látoltsága miatt azon tervezetnek adta az elsőséget, mely hézagpótló s ipari és nem­zetgazdasági tekintetben is legfontosabb. Ugyanazért megbízatásra ajánlja László Ede műegy. tanársegédet a magyarországi anya­gok chemiai és mechanikai analíziseinek végrehajtásával s ezzel kapcsolatban azon kérdés megfejtésével: mennyiben alkalmaz­hatók ipari czélokra a magyarországi anyag­nemek ? Ugyancsak a chemiai bizottság tett örvendetes jelentést Plósz Pál és Csanády Gusztáv tanárok munkájáról, A borászat kézi­könyvéről. A bizottság a munkát ki­adásra ajánlja. A könyv­ki­adó vállalatban Emery: A növények élete ez, műve a jö­vő hóban készül el s küldetik szét az alá­íróknak. Ez alkalommal 19 új tagot vet­tek fel s igy a társulat tagjainak szá­ma úti 69. A budavári gyilkosság. A Pitély és Jávor ellen orgazdaság miatt szerdán lefolytatott végtárgyaláson a törvényszék Pitély Mihályt a btk. 370 fj­ban ütköző orgazdaság bűntettében s a 374 §-ba ütköző bűnpártolás vétségében Jávor Jánost pedig a btk. 370 fj-ában ütköző or­gazdaság bűntettében bűnösnek mondott ki s elrendelte, hogy az ítélet tsszbüntetés kiszabása végett a Majlát-gyilkosság miatt vádlottak ellen folyamatban levő vizsgálat irataihoz csatoltassék.* Pitély kihallgatását illetőleg még a következőkről értesülünk: A gyilkosság merev tagadásában any­­nyira ment, hogy a vizsgáló bíró már majd­nem lemondott a reményről, hogy beisme­résre bírja. Spangával kétszer, Jávorral pe­­dig egyszer­­szembesítették. Spanga ismétel­ten beismerő vallomását, szemébe mondta Pitélynek, hogy ő is részt vett a gyilkos­ságban, Pitély tagadta s a vizsgáló bí­­rónak ama kérdésére, hogy mi oka vol­na Spangának őt terhelni ha ártatlan, Pitély azt felelte „lehet, hogy bosszúból fogja rám a gyilkosságot, de én ártatlan vagyok.“ Jávor szintén a szemébe mondta Pitélynek, hogy a gyilkosság napján együtt volt Span­gával és Bereczczel, mert Pitély még ezt is tagadta, de hasztalan, Pitély állhatatosan ragaszkodott a tagadáshoz. A második szem­besítésnek már meg lett az eredménye. Ek­kor Spanga nem csak, hogy újból szemébe mondta Pitélynek, hogy ő a gyilkos, de süt sírva kérte, hogy vallja be tettét. Ez hatott Pitélyre, a­ki most már körülményesen val­lotta be a gyilkosságot. Az ő vallomása mint már említettük, lényegében teljesen megegyezik a Span­­gáéval. Szantner József urasági szolgát, a­ki ebben az ügyben szintén vizsgálati fogság­ban volt, tegnap szabadlábra helyezték, mi­­után teljes ártatlansága már az eddigiekből 18 kiderült. fc—-- -------- - A polgári iskolákról. V­ álasz az „Ellenzék“ máj. 2­2-ki számában ily ez­alatt megjelent napi hírre.) Az említett rövid czikkecske általában . Polgári iskolákat „meglehetős czélszerűtlen s a magyar viszonyokra épen nem találó tanintézeteknek“ mondja. a . Azt hiszem bizonyos, hogy a polgári­­i­sskólák érdekében m­egalapittatásukkor és utóbb is az orsz. első tanügyi férfiai húz­kodtak s szükségéről oly meggyőződést *) Adjuk e czikket, mely a dolog természete sze­­rin­t lapunk részéről a „nyílt kérdésiek sorába tartozik. Szerkesztő, tápláltak, hogy a törvényben ezek felállítá­sát egész szigorral mondatták ki. Utóbb is a megújuló közoktatási kormányférfiak ked­velt intézetei maradtak. A miniszter úr majdnem évenként új meg új jogokkal aján­dékozza meg s fejlesztésére évenként tör­ténnek lépések s számuk évenként 9—10- zel szaporodik. Röviden, a polgári iskolák nem szűkölködnek védők nélkül a tanügyi legkiválóbb férfiak részéről. Azonban, ha a kiváló férfiak érdeklődését szükségesnek tartjuk az oktatás valamely ága iránt, a társadalom érdeklődő hozzájárulását még szükségesebbnek látjuk. S hogy állunk a társadalom érdeklődésével ? A legutóbbi miniszteri jelentés szerint van hazánkban 110 polgári­ iskola, tehát 9- czel több, mint az előbbi évben. Ezekbe járt 1880-ban 8.450 tanuló, míg 1881/2-ben járt 9 824 tanuló s tehát 1.374-gyel több. E polgári­ iskolák közül a fiuk számára esik 57 s az ezekre eső fiú­ tanulók szaporodása 7­2. E­rre a miniszteri jelentés a követke­ző megjegyzést teszi: „Ha egyes tanintéze­tek fejlődési fokozatául a tanulók számsze­rinti növekedését vagy csökke­n­é­­sét fogadjuk el, a polg­­iskolák állapotá­ból azt lehet következtetni, hogy a közokt. törvény ezen intézménye az ország közvéle­ménye előtt napról-napra népszerűbb lesz­. Ez minden, csak épen a hanyatlás jele nem. Honnan mégis az ellene emelkedő han­gok ? Ha egyfelől bizonyos az, hogy a fej­lődés tényeiről nem mind szereznek tudást azok, kik a polg. iskolák ellen írnak; más­felől pedig tény, hogy a folytonos kísérle­tezés a kor szellemében rejlik. Röviden a támadások jó része onnan, hogy csupa re­form akarunk lenni. Másfelől pedig, hogy az érdek e tárgyban épen a polg. isko­lákra irányul, onnan van, hogy 76 helyt, vagy épen tisztán községi (21), vagy köz­ségi, de államilag segélyezett (46) intézetek lévén, így a figyelem minden községi költ­ségvetés vagy számadás alkalmával ráirá­nyul a rájuk költött 6—8 ezer frt tételre. Innen az, hogy az „Ellenzék“ említett czikke is ily kifejezéseket használ: „Kolozs­vár is, mint annyi sok más város, polgári iskolájában olyan tanintézetet tart fenn, melynek viszonyaink közt nincsen hivatása s fölöslegesnek nevezhető.“ „Ez intézetre már 10—12 év óta hiába költ a város éven­ként 8—10 ezer frtot, a­mit pedig meg­lehetne takaritni, vagy pedig valamely szakipartanodára c­élszerű­bben felhasználni.“ Tehát itt is a sok kiadás miatti panasz. A kifejezések egyik része pláne azt sejteti, hogy ez összeget meg lehetne takarítani. Nem, azt semmi áron nem lehetne. Nem lehet akkor, midőn közoktatási kormá­nyunk ez intézményt fenntartja a törvény erejénél, a fejlődés szükségénél és oly ro­­konszenveinél fogva, hogy még másfajta intézetté átalakításába sem nyugodott bele sehol s­­em nálunk sem abba, hogy reális­kolává alakíttassák. A polgári iskola szükséges, mert az 1868-as törvény biztosítja és követeli s mert az életben tényleg fejlődik oly arányban, mint nálunk a közokatás bármely intézmé­nye. Itt tehát nem a polg.­iskolák megszün­tetéséről vagy átalakításáról, csupán fej­lesztéséről lehet szó,­­ erről van is. A miniszter úr még 1881. aug. 29-ről körren­deletet bocsátott ki a tanfelügyelőkhöz, hogy mikép­p mely iparág behozatalával lehetne a polgári és felsőbb népiskolákat ipartan­­műhelylye­l kibővíteni s egyszóval oly for­mán fejleszteni, mint az 1868-ki XXXVIII- ik törvényczikk óhajtja. Ily irányban az ügy városunkban is előkészítve s a minisz­ter úrhoz még 1881. végéről felterjesztve van s hirek nem is hiányoznak közelebb megjelenendő módosításokról. E szerint is a czikkecskében felhozott mulasztás vádja nem érheti sem a nemes város tanácsát, sem az iskolaszéket sem a keresk­­és iparbarát, sem a tanfelügyelőségek, sem az intézet tanári karát. Hogy pedig a nemes város eddig hiába költött volna? Talán nem. Ki óhajtaná s óhajtotta volna városunk ama tekintélyei közül, kik 1871-ben a polgári iskolát léte­sítették, városunkat haszontalanul költetni ! Ez nehéz vád, de tán enyhül, ha azt mon­dom, hogy ez intézmény, leszámítva a kí­sérletezés pár évét, folyton fejlődött és lel­kes tanári kara és elődöm és az oktatás iránt érdeklődő polgárok hozzájárulásával ala­pul szolgált az ipari és kereskedelmi szak­oktatás megindulásának s bizonyára alapul fog szolgálni s kell is szolgálnia a kolozs­vári szakipari oktatás megteremtésének is. Így állván a dolgok, nem tarthatjuk czél­­szerűnek a népszerűtlenítést oly tárgyban,a­melyben a siker minden reménye biztatja a mellette állókat s elidegenítheti azokat, kik jobb meggyőződést szerezni nem vesznek időt maguknak. Ferencz Zoltán, igazgató, rogai, mely szeretve tisztelt főnökét ilyes elhatározásra bírhatná. A tisztviselői kar egész bizalommal és odaadással szolgálja a várost szeretett főnökének vezetése alatt, kit a városi közönség egyhangú bizalma helyezett a városi ügyek és tisztviselői kar élére, s minekutánna a tisztviselői kar úgy látja, hogy a városi közönség e bizalma nem hogy megcsökkent volna, de sőt emel­kedett az alig 1­­ 2 évvel azelőtt megválasz­tott ősz első tisztviselője iránt, kinek a vá­rosi közügyek és érdekek ápolása a közigaz­gatás vezetése és az ügyek vitele körül kifejtett tapintatos, ernyedetlen buzgalmát és tevé­kenységét, épen a tisztviselői karnak volt és van alkalma folyvást tapasztalni: a tisztvi­selői kar kérve kéri a polgármester urat, hogy amennyiben netalán legtávolabbról is gondolt volna a visszalépésre, erre nézve az őt annyira tisztelő tisztviselői karnak nyilatkozni, s illetőleg az iránt megnyugtat­ni méltóztassék, hogy továbbra is megmarad a tisztviselő kar élén s azon a díszes állá­son, melyre őt a város polgárságának egy­hangú szavazata emelte s mit annak idején a tisztviselői kar is olyan őszinte örömmel fogadott. Erre a polgármester a meghatottságtól láthatóan meghatóan mondott köszönetet az előtte összegyűlt tisztviselőknek s a főkapi­tánynak felelve, kijelenté, hogy őt is meglepte a kérdéses hírlapi közlemény de egyúttal fájdalmasan is érintette, hogy épen olyan oldalról látszik ez a közle­mény kiindulni, amely oldalról annak ide­jén ő, ki a polgármesteri díszes állást soha sem áhítozta s nem kereste, a legnagyobb támogatásban részesült. Kijelenti továbbá, hogy ő legtávolabbról sem gondolt a visz­­szalépésre, nemcsak de tiszta, nyugodt lel­kiismerettel elmondhatja, hogy semmivel sem adott okot ily szándéklat föltevésére. Ő, va­lamint annak idején készséggel meghajolt a közakarat előtt, mely őt a polgármesterség­re szólította: azonképen megmarad a diszes paleton mindaddig, míg a tör­ény és köz­bizalom ott maradni feljogosít)..... Nemtelen rágalomnak nyilvánítja azon, bizonyos ol­dalról, ezélzatosan terjesztett hírt, mintha ő bárkinek, bármikor csak egy szóval is ígé­retet tett volna, hogy időközben, mielőtt a törvényes idő letelnék, vissza fog lépni. Ilyen nyilatkozatot ő soha még egy elejtett szóval sem tett, amit különben meg­tenni az ő részéről teljes erkölcsi lehetet­lenségnek kell hogy tartsanak mindazok, kik az ő szeplőtelen becsületben megfutott félszázados múltját ismerik. Ismételve köszöni tisztviselői kartársai­nak beléje helyezett bizalmát és nyilvánított szeretetét, mely oly édesen kárpótolja őt az ama tendentiosus hirleléssel egy napig oko­zott keserűségért s ismételve ígéretét és ki­jelentését, hogy visszalépésre nem is gon­dolt, biztosítja a tisztviselői kart, hogy míg a törvényes idő le nem jár s polgártársai közbizalma tőle el nem fordul, nem fordul, nem is fog semmiféle cselszövény pressiója alatt bőn szeretett városának szolgálatából kilépni. A szeretett ősz polgármester e szavait a megjelent tisztviselők kitörő s három­szor megújult éljenzéssel fogadták, mi fé­nyesen tanusította, hogy Minorich K. pol­gármester mennyire bírja Kolozsvár város tisztviselői karának őszinte szeretetét, elis­merését. Ezután a polgármester minden egyes tisztviselővel szívélyesen kezet szorítva, azok eltávoztak a tanácsteremből. Jól szintén nem sikerült , volt esze, hogy ne tekintse „tekintélyesének a klikket s „küldöttségének a pletykát. Mit is akar a klikk­­! Polgármestert választani. De hiszen a polgármesteri szék nem üres, a hat évi cyclus, csak két és fél év múlva telik le ; a pol­gármester nem készül lemondani, nincsen is oka rá; a polgármester nem hibázott, hogy el lehessen állásáról mozdítani; a polgármester nem beteg, hogy muunkakép­­telensége miatt visszalépésre gondoljon; panaszok nem merültek fel a polgármester ellen, fegyelmi vizsgálat nincsen ellene indítva . . . hogyan lehet ilyen körülmé­nyek között polgármesterválasztásról szó ? A gonoszsá­goknak minő tervezése veti itt előre árnyékát ? Valóban gyűlöletes szerepet vállal magára a klikk. (Ők fordlerozták Minorich Károlyt a polgármesteri szék­be. A­kik kifogásolták az öreg urat, azoknak azt felel­ték, hogy reversalis van a kezük között, a­melylyel bár­mely időben lemondathatják állásáról. Kiderült, hogy nem igaz; reversálist az öreg ur nem adott. De ők ha­zudtak, hogy adott. A város becsületével nem törődtek; mit bántak ők, hogy egy ilyen koholmány terjesztésével a város legtöbb hivatali állását gyalázzák meg ? Akkor megtették Minorichot­, mert ő rá volt szükségük. Most mást akarnak tenni mert másra van szükségük. Így bánnak a város érdekeivel és igy bánnak az­zal az emberrel, a­ki bízott bennük. Az önkormányzat elvei nem számítnak, a polgárság nyugalma nem jön te­kintetbe, a kiadás mely növekednék az oknélkü­li nyug­díjazás által, mindegy nekik. Fődolog a klikk-érdek. Lelkiismeretlenségük játékszernek tekint egy ha­zafias szolgálatban becsülettel megöszü­lt egyént s úgy szeretne bánni vele, mint egy koczkával, melyet szeszély szerint lehet ide-oda dobni. Nem sikerülvén a reversalis­ manőver, megteszik a polgármestert betegnek s h­íresztelni kezdik, hogy le­mondani készül. V­árosszerte terjed a hír; mindenki be­szélni kezd róla , jelölteket emlegetnek mindenfelé. Mi­­lyen jó alkalom, hogy megbomoljanak a függetlenségi párt egyetértő sorai! Milyen jó alkalom, hogy elked­vetlenedjék az üreg polgármester! Sem egyik, sem a másik nem történt meg. A vá­rosi bizottságnak azon tagjai, kik a függetlenségi elve­ket vallják, elhatározták, hogy üres pletykának tekintik a fölmerült hiteket, s a polgármester jelölés kérdése fölött, miután ezen állás nincsen üresedésben, egyszerűen napirendre térnek. A város tisztikara pedig megjelent testületileg Minorich polgármesternél, hogy felvilágosítást nyerjen a kósza hírek­ felöl . Minorich kijelentette, hogy neki sem oka, sem szándéka nincsen, megválni azon állástól, hová őt a közbizalom emelte s hol őt a közbizalom védelmezi. Az akna­munka tehát nem sikerült. A mi kis robbanás történt, az a klikket ütötte hátba. Konkolyt akartak hinteni, de a dudva nem talált talajt s m­agvát a szél a klikk szeme közé szórta.­­ A polgármesteri kérdéshez. Azzal a temlontipsus hírrel szemben, hogy ősz polgármesterünk leköszönni szán­dékoznék, a városi tisztviselői kar testüle­tileg megjelent tegnap (máj. 24.) délelőtt Minorich K. polgármester előtt Deák P. fő­kapitány vezetése alatt. A főkapitány úr a tisztviselői kar nevében kijelentette, hogy a tisztviselői kar egész meglepetéssel vett tudomást a kérdéses hírről, még­pedig annál nagyobb meglepetéssel, mivel a polgármes­ter úr mindnyájuk szerint ép erő­nek, egészségnek örvend, a legtávolabbról sem történt sem régebben, sem közelebb bár egyszerű e­élzás, mely arra engedett volna következtetni, hogy állásától megválni szán­dékozik. A tisztviselői kar a maga részéről nem is lát semmi olyan körülményt fenso-­­ ELLENZÉK Felsülés. Nincsen benne kétség, a klikk fegyvere meg volt töltve, az áldozat ki volt szemelve s a puska el lett süt­ve. Szerencsére a golyó csak a levegőn fúrt lyukat. A függetlenségi párt, melynek e lövés folytán meg kellett volna oszolni, együtt maradt abban a jó egyetértésben, mely kolozsvári vezérletét és eljárását még mindig jellemezte. Minorich Károly polgármester, kinek — szintén e lövés folytán­­­­ meg kellett volna betegedni, ép és egészséges, mint a makk. A golyó tehát nem talált sem itt, sem ott. Minden marad a régi rendes kerékvágásban. Az öreg Minorichnak nem gyengül meg egészsé­gi állapota akármennyire óhajtandó az klikk érdekekből, a függetlenségi párt nem száll a lépvesszőre, mint egy éhes czinege, bármilyen édesen szóljon a „hivóka“. Az intrika nem győzött, a terv neve­sült el s a klikk ala­posan kompromittálta magát megint. Tagjai járhatnak, kelhetnek „kör“-ből „társada­lomiba, „társadalomiból „klubiba, „klubiból farkas­­utczába; súghatnak-lónghatnak ,tetszés szerint; költhet­nek álhiteket felelősség nélkül ; rágalmazhatnak embere­ket titokban megtehetik egymást értelmes embernek, nagy szónoknak, kitűnő public­istának ; hirdethetik mély­séges tudományukat, kétkedhetnek patentírozott bölcses­ségükkel; háborítás nélkül gúnyolhatják a földmívest ostobának a polgári csikizeinek, a hozzájuk nem tarto­zó értelmiséget tudatlannak .... a választó közönség többsége, mely nem tartott velük a követválasztásnál, nem hallgatott rájuk a városi bizottsági tagok választá­sánál, nem segítette őket győzelemre a tanácsos­ válasz­­tásnál, ezentúl is tudni fogja kötelességét s nem engedi magát sem a kósza hirek terjesztése, sem alattomos cselszövények hálózata által hazafias útjáról letántorit­­tatni. Tehát csak járjanak, keljenek ; gyülésezzenek a farkasutczai tágas irodákban; csókolózzanak azzal a kit megmartak ; h­igyjék magukról, hogy körülöttük forog a világ; éljenek abban a képzelődésben, hogy övék a ha­talom és dicsőség.... mi nem zavarjuk meg érdekes munkájukban. Sőt akarjuk, hogy újra megtöltsék a farkas­­utczai kiegyezésben megtákolt Hintát s minden héten ki­süssenek egy ostobán nevetséges töltést. Ha ez a játék megfelel ízlésüknek, no a miénknek is megfelel, s örö­mest leszünk néző közönség, mert fölötte szeretjük a bo­hózatot komoly arczokkal, nehéz kosztümben. Rajta te­hát és folytassák tovább. Gyarm­athy Miklós alispánnal nem sikerült a manőver; volt esze, hogy ne dobja magát egy lejárt klikk karjai közé. Dr. Haller Károly egyetemi tanár­ MINDENFÉLE. Kolozsvár, május 25. — Az iimnanyi ünnep tegnap minden külső isteni tisztelet nélkül folyt le városunk­ban ; a zimankós hideg, szeles és esős idő miatt oltárok felállítására és körmenetre még gondolni sem lehetett a szabad ég alatt így a főtéri anyatemplom belsejében mutat­ta be a közönség vallási kegyelete áldo­zatát. — Teleki Sándor ezredes teg­napelőtt megérkezett. A­mennyire örültünk, hogy viszontláthatjuk a mi kedves ezre­desünket, és annyira nehezünkre esik hogy holnap elhagyja valásunkat. — Pályázat az iparom ifjak egy­letében. A helybeli iparos ijak egyletének legutóbbi választmányi ülésén egy pályázat lett elfogadva, mely élénk világot vet az ifjak szellemi munkálkodására is. A pályá­zati felhívás itt következik. „Pályázat! Van szerencsém a kolozsvári iparos ifjúsági egy­let összes tagjait értesíteni, hogy egyletünk választmánya általános pályázat tárgyául tűzte ki, a következő kérdést­­ Az iparos ifjúsági vándorgyűlések czélja és haszna, tekintettel az idén Bé­­k­é­s-G­y­u­lán megtartandó és m­un­kak­iállítással egybekötött ván­dorgyűlésre.“ A pályamunkák idegen kéz által íratva és jeligés levélkével ellát­va, július 25-i­g alulírotthoz intézendők. Az aránylag legjobb mű egy nyilvános, ün­nepélyes vasárnapi délutáni ülésnek lesz fel­olvasás tárgya. —■ Kolozsvárt 1883. május 25. Toros Tivadar e. titkár. — A városi bizottság országos függetlenségi párti tagjai közül, mintegy 35-en tegnap délután érte­kezletet tartottak a Vigadó kistermében, polgármester­ségre és dr. Haller K. jelölésére vonatkozólag a K. Közlöny által fölvetett kérdések megbeszélése végett. Az értekezletről, közleményeink nagy halmaza miatt, csak holnap hozhatunk részletes tudósítást. Torna vizsgálat. A helybeli ev. ref. fatanodák ifjúságának tornászati vizs­gálata holnap délután 5 órakor fog meg­tartatni a tomna­vivő intézet nyári helyisé­gében, miről a szülök és érdekeltek­­érte­­sittetnek. Hírek az egyetemről. — A jogi kar már megtette intézkedéseit a vizs­garend átalakítására nézve az uj sza­bályrendelet értelmében. — Az egyetemi ifjúság nevében ma (25-én) d. u. 3 óra­kor egy 5 tagú küldöttség (Fehér Sándor, Puskás Lajos, Tutsek Sándor, Varró Lász­ló, Lengyel József) következő bizalmi ad­­resst adta át dr. Haller Károly tanárnak : Ngos tanár úr! Az egyetemi ifjúság érte­sült azon városszerte elterjedt hírről, hogy Ngodat Kolozsvár sz. kir város polgársága a polgármesteri diszes hivatalnak óhajtja megnyerni, ürömmel töltötte el e hir mindnyá­junk kebelét, mert bizonyságául szolgál annak, hogy ama szeretet és bizalom, mely­­lyel mi Ngod iránt viseltetünk, túlterjed az egyetem falain és viszhangra talál egy egész város polgárságánál, örömmel fogad­tuk azért, mert ez uj, diszes állásában hű alkalma nyilvék Ngodnak, hogy önzetlen, buzgó tevékenységét, melylyel országos és városi közügyeinkben eddig is részt vett, majd fokozott mérvben gyakorolja hivata­lának díszére, Kolozsvár város polgársá­gának előnyére és gyarapodására. De az örömbe ürömcsepp vegyül, mely a fáj­dalom érzetét kelti fel bennünk: a pol­gármesteri hivatal elfoglalásával válni kel­­lene Ngodnak egyetemünktől, válni kellene az ifjúságtól. E veszteségnek csak kilátása is elegendő arra, hogy minden tőlünk ki­telhető eszközzel megkísértsük annak elhá­rítását. Hisz tudjuk mindnyájan, hogy Ngod az ifjúság legbuzgóbb pártfogója, kiben jó­akaratú barátot nyer mindenikü­nk minden időben; tétlenül nézzük tehát hogy ifjúsá­gunk e támaszától megfosztassék ? Tudjuk, hogy egy megtisztelő és díszes állástól­, kiterjedt, üdvös tevékenységi kör elfog­lalásától akarjuk visszatartani, azonban bizal­mat int belénk az a remény, hogy Ngod talán nem fog egyszerre szakítani azon ifjúság­gal, melynek nevelésében hosszú évek so­rán át fáradhatatlan tevékeny részt vett, ha látja azt, hogy az ifjúság folyton ren­­díthetetlen bizalommal, szeretettel viszonoz­za odaadó működését. Egész egyetemünk ér­zelmeit fejezzük ki midőn arra kérjük Ngodot. Na hagyja oda Ngod diszes helyét egy újabb kedvéért, maradjon meg e paleton, hol egy koronás király elismerése, tanártársainak tisztelete, az ifjúságnak bizalma és szerete­­te kiséri, folytassa működését ezentúl is ab­ban az irányban , melyben máig, legyen továbbra is hazai tudományunk egyik kivá­ló oszlopa, egyetemünk disze, tanáraink egyik legnépszerűbb, és legszeretettebb alak­ja számtalan évekig. Kolozsvárt 1883. máj. 21. — 230 aláirás.­­ Az egyetemi dalegy­­let hangversenynyel egybekötött tánczestélye f. hó 26-ikán, kedvezőtlen idő esetében a városi redouteban fog meg­tartatni. A hangverseny programmja a következő: 1. Schumann „Élj őseink hazája.“ 2. Káldy Gyula „Népdal egyveleg “ 3. Abt „Az éjhez“ (solo négyes). 4. Volkmann „Az erdőben.“ 5. Magyar népdalok. Kezdete fél nyolcz órakor. Jegyek válthatók az estély napján a nem­zeti szálloda 8. sz szobájában. 10. Kovács Gyula és­­ aradi Miklós a ma reggeli vonattal Szamosújvár­ra utaztak részt veendő egy jótékony­ hang­versenyen, ha az urambátyám vasúton nem késtek, mire e sorok napvilágot látnak ott lesznek a dalauzi hazájában. Hat csángó érkezett ma Kolozs­várra. Pancsováról jöttek Gy-Fehérvár fe­lé vasúton s mennek vissza Bukovinába, hogy rendezzék ügyeiket és hozzák el csa­ládjaikat is. Ezek még az első h­azatelepités­­kor jöttek volt haza s úgy látszik óvato­sak voltak és miután a visszaletelepedés előnyösségéről meggyőződtek, már most ed­digi otthonukban levő vagyonkájukat pén­zé teszik s családjaikat elhozzák az uj ha­zába. A tanácshoz ma utjuk tovább folyta­tására segélyért folyamodtak s kaptak is fejenkint 5 forintot, együtt 30 forintot. A neveik is ezek: Dávid Jóska, Kelemen Mihály, Daradics Ferencz, Nagy András, Hompot Antal és Márton, legifjabb köztük 21, a legidősebb 58 éves. Pancsova mellett a vizerőditési munkálatoknál már dolgoztak is és egy részük Nagy-Györgyfalván, a több Hertelendyfalván telepedett le. Mindnyájok­nak igazolványa van Nagy György kor­mánybiztostól. Holnap Deés­ felé utaznak to­vább Bukovinába. — Héti Ilon­k­­a. tegnapelőtt lépett föl másodszor a nyári színházban a Mili­­mári czímszerepében, ezúttal is nagyon cse­kély közönség előtt. A Vendég ezúttal is elég elismerésre méltó buzgósággal felelt meg szerepének, de minden törekvése mel­lett sem tudott, sem mélyebb benyomást, sem rosszabb hatást kelteni. Réti Ilon­k­­a­ egész játéka elég élénk s kifejező, csak az nagy baj és kár, hogy minden szava, moz­dulata, sőt minden pillantása csupa copia : copiája hol Blah­a Luizának, hol Pálmai Ilkának, de az ő eredetiségük, érzelembeli mélységük, az ő kifejezésbeli igazságuk és főleg drámai nevük nélkül. Szóval két föllé­pésével olyannak tanúsította magát Réti Ilon­a, a­­kinek helye lehet olyan nagyobb színháznál, ahol egy sőt két primadonna mellett kisegítőképen elférhet még egy-két segéd primadonna is , de a mi színpadunkon egymagára még a legszerényebb köve­telést is alig volna képes kielégítni. A k. a. úgy vesszük észre, még egészen kezdő, még pedig abból a fajtából mely még a jö­vőnek sem tud tenni valami nagyon biztató ígéreteket. Énekhangja elég rokonszenves volna, de teljesen fejletlen még és a gyön­gébbek közül való­­ egész hang regiszerében alig van egy-két teljes erejű, szépen kifej­lett hang, a többi inkább csak árnyéka az énekh­angnak, amilyenre a színpadnak szük­sége van. Mondják, szerződtetés a czélja e vendégszereplésnek. Mi a czélt, a két föllé­pésből ítélve, eltévesztettnek tartjuk. — S­álma­ v Ilka Olaszországba uta­zott, hol a nevezetesebb olasz színházakat fogja meglátogatni; június elején azonban már Bécsben lesz a népszínházi társulattal. — Ezután is következik egy havi szerződé­sileg kikötött szabadsága, melynek idejét Franczia­országban fogja eltölteni. — Stániki-H­im.vill és l’­gercs között a 62. számú őrháznál létesített Jege­nye nevű megállóhelyen folyó év június el­sejétől kezdve a 203 és 204 szám­i személy­­vonatok megállanak. — A róni kút liilikus fogy imná­r-inni „daltársulata“ június 3. a „redoute“ termében hangversenyt rendez. Kezdete d. u. 1 órakor. Jegyek előre válthatók : Stratzin­­ger Gusztáv papírkereskedésében (főtér) és a hangverseny délutánján a helyszínen. Má­jus 25. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: BARTHI III­­í­liÓS.

Next