Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-04-22 / 93. szám
Humbug. (A kolozsvári színház szervezése.) A Magyar Polgár méltatlan szédelgést visz véghez a kolozsvári színház ügyében. Korteseszközzé süllyeszti azt, amit minden pártérdek fölé kellene helyezni: egy nemzeti culturintézet kérdését. Említettük a múlt héten, hogy a belügyminiszter leküldte leiratát (a színházi választmányhoz), melyben a színház jövő szervezésével foglalkozik. A leirat (ezt is jeleztük) egész terjedelmében közöltetett a kormánylapokkal, de az Ellenzékkel nem. Tehát még ebből is pártkérdést csinálnak. Jól van. Csináljanak. Nem mi bánjuk meg. Azt sem mi keserüljük meg, ha a szinház intézői ellenséges magatartást foglalnak el az Ellenzékkel szemben. Hogy is mondja csak Shakspere (a Velenczei kalmárban) ? „Köszönöm zsidó, hogy erre megtanítottál!“ A szinház intézői mélységes titkot csinálnak abból is, hogy kiket szerződtettek. Persze, mert ez nem érdekli a közönséget. Igen, egy cseppet sem érdekli a közönséget. Értjük. A legjobb tagokat elbocsátották. Akiket a közönség kiválóan kedvelt: Gabányi, Szacsvayék, Mátrai. Elbocsátották, mert a szervezésnél nem a közönség óhajai és nyilvánított hajlamai az irányadók. Hiszen a közönségre úgy sem tartozik, hogy kik játszanak előtte. Hanem azért a miniszteri leiratot a kormánylapokkal közlötték. Olykorolykor egy-egy érdekes újdonsággal is szolgáltak nekik a szerződött új tagokról. Hjah ! Valamivel csak érdekessé kell tenni az úgyis unalmas, üres kormánypárti lapokat. Ez tehát pártérdek volt, ez pedig csak előbb való a színház érdekénél, mi a nagy közönség érdeklődésének fölkeltésében áll. Az Ellenzéket olvassa a közönség, azokat a lapokat pedig nem. Világos tehát, hogy a mi lapunktól el kell zárni minden érdekkeltő közleményt. Nos jól van. Veszszük tudomásul. S aszerint fogjuk irányozni magunkat. Ha a színháznál azt gondolják, hogy az Ellenzék támogatására, reklámcsinálására, jóakaratú közreműködésére , az Ellenzék háta mögött álló nagy közönségre nincs szüksége a kolozsvári színháznak, ám lássák! Mi is, a nagy közönség is tudni fogjuk, hogy mihez tartsuk magunkat. De nem erről akartunk szólani, hanem a M. Polgár humbugjáról. Midőn a télen Budapesten az enquéte megtartatott színházunk ügyében, akkor is homlokegyenest ellenkezőjét közölte olvasóival a M. Polgár, mint ami az enquéte következtében a valóságos megállapodás volt. Most igy tesz a miniszteri leirattal. Hozsannát zengedez annak, hanyatt vágja magát Tisza Kálmán bölcs és atyai gondoskodása előtt. És mi sül ki az egész leiratból ? Az, hogy 14 évig a választmány a maga emberségéből házilag képes volt kezelni a kolozsvári színházat, most pedig állítólag országossá lesz és miniszeri kézbe kerül, hát kiadják bérbe vállalkozónak. Hát ezt merészük önök valóban országossá tételnek nevezni ? Ugyan nem pirulnak így ámizni magukat? Országos! Országos az az állami az a szinház, melyet az ország, az állam építtetett vagy legalább államilag kezel, állami közegekkel és az állami budget terhére. De hová lesz akkor az állami, az országos jelleg, ha a szinházat bérbe adják? Igaz, azt felelhetik rá, hogy hát a fogyasztási adók is állami adók s mégis bérbe szokták adni. De hát csak nem akarják ilyen Geschiftté sülyeszteni egy műi intézet vezetését is ? Ha Tisza Kálmán valóban szivén hordja a kolozsvári szinház sorsát s ha helyesen fel tudja fogni egy ilyen intézet kulturális jelentőségét, egyszerűen azt mondta volna: Rosszul gazdálkodtatok. Kiveszem a színházat kezeitek közül. Kezeltetem én egy teljes financiális és morális felelősséggel felruházott igazgató által. A színház budgetjét fölveszem az országos költségvetésbe a budapesti színházak budget-éi sorában. Eként biztosítom a kolozsvári színház existentiáját, mert culturális és nemzeti missiója van az erdélyi részekben. Ha valódi jóakarattal és szakértelemmel akart volna intézkedni, így járt volna el. E helyett elhatározza, bérlőnek adni át s mégis fizetett igazgatót is kinevezni, sőt egy öttagú igazgatótanácsot. De hát mi akar lenni ez a gallimathiasz? Azt is olvassuk a M. Polgárban, hogy az intendánst teljes rendelkezési jog illetné a szerződtetések, a repertorie s általán az egész művezetés tekintetében. De hát akkor mi lesz a vállalkozó bérlőnek a joga? — mi marad neki? — hogy vállalkozhatik és mire? talán lámpagyújtásra és jegyszedésre ? Hiszen nem is félbolond, de valóságos őrült lenne az, aki ilyen föltételek alatt vállalkoznék egy színház kibérlésére, pláne hozzászámítva még azt is, hogy a bérlő köteles lenne összes, saját industriájával szerzett kellékeit, felszerelvényeit stb. ingyen az intézetnek engedni át. Aztán milyen kapcsolatba akarják hozni a budapesti színházzal ! Ez is nagyszerű. Úgyhogy három ösztöndíjat alapit a miniszter a sziniképezdénél s a szinész-ujonczok kötelesek lesznek a kolozsvári színházhoz szerződni. Ez a kapcsolat a budapesti és kolozsvári nemzeti szinház között. Valóban nagyszerű gondolat! Valóban határtalan bölcsesség és miniszteri atyáskodás! De hát mi akar ez ismét lenni? Bolonditni akarják az urak a nagyközönséget, föltételezvén arról, hogy még ilyen gyermekes schwindlin sem képes keresztül látni ? Hát mire az ilyen „kapcsolatbahozása a két intézetnek“ ? Mi lenne más, mint a budapesti intézet és tanárok protegáltjait a kolozsvári szinház nyakára tolni, hogy a kolozsvári „országos“ szinház iskolája legyen aztán a budapestinek. Köszönjük szépen! Ilyen összeköttetés annál kevésbbé kell nekünk, mert eddig is az egy Gabányin kívül egyetlen valamire való tehetséget nem kapott a kolozsvári szinház a szini-képezdéből. Tehetség nélküli protégékra pedig nincs szükségünk. De a legnagyszerűbb az egész kormánypárti szédelgésben az, hogy a választmány a miniszteri leiratot „hálás köszönettel“ fogadta, de azért újabb fölterjesztést intéz az ellen. Na hát akkor miért hálálkodik, ha nem tartja helyesnek a miniszteri intézkedést a legfőbb dologban: az intézet mikénti kezelését illetőleg? És ha az ellen szava lesz, hogy a kolozsvári nyugdíjalap az országosba olvasztassék bele, ami a leghallatlanabb Gazd.aságtalanság és méltatlanság volna, nemcsak de akkor valóban lesülyesztetnék a kolozsvári színház egyik vitális kérdésben valóban országosan vidékivé! És ilyen zűrzavaros valamivel, ilyen képtelen intézkedésekkel nem szégyenült mint valami dicső vivmánynyal és hallatlan bölcseséggel korteskedni! Hát már annyira vannak, hogy egy tisztán culturális kérdésből is nem pirulnak pártkérdést faragni ?In.féta által vezetett fél vad szerecsenek, ívrakel máig sem tudott elbánni a hatalmas angol haderő. Most ismét egy ilyen, csakhogy kisebb mrvű mészárlásról jött hír Európába. Mint Kairóból ápril 19-től jelentik, hírszerint Shendyben (egy alsóegyiptomi városban) a helyőrség és 300 ember élelem hiánya miatt hajóra szállt, remélve, hogy szerencsésen eljuthatnak Berberbe, útközben azonban a felkelők megtámadták és felkonczolták őket. Másfelől a meghódított ország pénzügyeivel is meggyűlt az angoloknak a bajuk. Az egyiptomi nép nyakára tolt pazarló alkirályai tömérdek adósságot csináltak (többi között az egyik egy fényes operaházat is építtetett a fővárosban.) Már most Egyiptomnak nincs elég jövedelme megfizetni ez adósságokat és még az ország kormányzására is juttatni pénzt. Most azon töri a fejét az angol kormány, hogy az érdekelt hitelezőket és a hatalmas képviselőit értekezletre hívja össze Londonban, melyen Egyiptom válságos pénzügyeit rendeznék. — Hajsza socialistákra. Az európai kormányok valóságos hajtóvadászatot tartanak az ú. n. socialistákra, mint valaha (a szent szövetség idején) a forradalmárokra. Most Párisból jelentik, hogy a köztársasági kormány a Sainte-Antoine külvárosban (a munkások által lakott városrész) több socialistát elfogatott külföldi hatalmak fölkérésére. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1884. április 22. Bolondgombák. A tavaszi napsugár bemosolyog hozzánk is az ablakon s azt kiáltja be teleszájjal, jöttek ki gyermekek : itt vagyok, ragyogok ! Aztán fellármázza az alvókat. Fák, füvek, virágok, ébredjetek, dugjátok ki rügyeiteket, hajtsatok uj lombot, uj virágot, hiszen tavasz van, áldott, szép tavasz! Dörgöljétek ki az álmot szemeitekből, reggel van, szép vasárnap reggel, megnyílt a természetnek temploma s a madarak már rákezdték a háladast! És erre a szóra ébredni kezd az alvó mező. A virágok kidugják rügyecskéiket, a halmokon zöldülni kezd a fű s a száraz, napos falak mellett megjelenik a sok, sok szabóbogár. Szegény szabóbogarak! A balgatagok kibújtak a földből s azt hiszik, hogy ebben az évben már nem is lesz a világon rosz gyermek, aki kocsiba fogja őket. Mert rosszak ám azok a gyermekek. A szegény, boldogtalan szabóbogárba, potrohába beleszúrnak egy szalmaszálat és igen meg vannak elégedve, ringatván magukat abban az illuzióban, hogy ők most ezt a bogarat szekérbe fogták. Épen, mint az a barát, aki ráült egy seprüre, a szájába fogott egy sárga répát s azt képzelte magáról, hogy ő most fekete rigó. Rosz hasonlat, de hát tavasz van, zöldség ideje s ibolya körözettel majd talán csak elcsúszik. Igen, a tegnap megérkezett a fecske is. Egy kicsi baja ugyan volt szegénykének, mert fészkét a télen a veréb foglalta el, de ma már rendén van minden. Van az utczán már elég, a fecske megbékült azzal a gondolattal, hogy ő neki uj fészket kell építeni, hozzá fogtak kettecskén s a boldogság tanyája pár nap múlva már készen lesz. Nagyon kevés kell nekik a boldogsághoz, egy marék sár, ami száraz állapotban — tegnap számítottam ki — alig nyom 21 latot. Az bőségben van az utczán s hogy máskép is bőségben legyenek, ad a természet szúnyogot meg dongót eleget. Még a mandurral sincs nekik bajuk, hiszen azon nincs hatalma a divatnak, akárhogyan erősködik is Páris a vörös frakkal. Ha megházasodom, én is vörös frakkot csináltatok, jeléül annak, hogy egy szociáldemokrata is követhet el bolondot s a bolondériák nem képezik alkotmányos kormányaink és koronásfők privilégiumait. Ki is szemeltem már, ki lesz a boldog, akit boldogítani fogok, ha ugyan kedve lesz megelégedni annyival, a mennyivel egy fecske-kisasszony megelégszik. Ott áll képzeletem előtt, mint egy megtestesült eszme, melyért meg kell halni ; mint egy zászló, melyet ki kell csavarni az ellenség kezéből ; mint egy vár, amit be kell venni, vagy egy menyország, a melyet meg kell érdemelni ! Ha nem érek ezért, vén legény maradok s összes vagyonomat, a mit idáig az angol bankban tőkésitettem, odatestálom a németnek, hadd szubventionálja kamataiból a Pester Lloydot. így lesz biz’ az szép angyalom, ha maga engem csak bolondit, de nem egyszersmind boldogit is. De még egyéb is megtörténhetik, elkezdek magához verseket írni*) , az Élet és Irodalom szerkesztője régi pajtásom, megteszi, hogy kiadja. Még a születésnapjára is írok, pedig azt maga szereti titkolni. Igen, holnap nevenapja van. Megpróbálom valamit írni — prózában. Hja, ez bizony nagyon nehéz dolog. Bolond idealista vagyok, mig maga nagyon is világi s igy attól félek, hogy jókedvű társaság nevetése fogja kisérni mindenik sorom. Félek ennek a társaságnak a megjegyzéseitől, félek. — „Szegény fiú“ — fognak mondani talán — „nem tud hódolni a kor divatos áramlatának s szivére apellál ürességek helyett.“ — „Bolond“, — mondaná a másik — „eszmékért rajong, melyek rég túlélték ma*) Ettől pedig az Isten őrizze meg! Szedő. Szabadkán a függetlenségi párt Mukits Ernő orsz. képviselőt egyhangúlag kiáltotta ki képviselőjelöltül, s e végből küldöttséget menesztett hozzá, felkérendő őt a jelöltség elfogadására. Mukits rövid, emelkedett, hazafias beszédben megköszönvén a nagyrabecsült bizalmat, kijelenté, hogy a jelöltséget nem fogadhatja el, aminek bővebb indoklását beszámoló beszéde alkalmával ígérte megtenni. E nyilatkozat fájdalmas benyomást gyakorolt a küldöttségre, amenynyiben Mukisban a függetlenségi párt egyik kiváló bajnokát veszítené el. Hiszik, hogy újabb felkérésre hajlandó lesz elfogadni a jelöltséget, különben más jelölt után kell nézni, minthogy küzdelem nélkül nem hajlandók átengedni a tért a kormánypártnak. A muraszombati kerületben Ernuszt Sándor, a németújvári kerület volt képviselője lép fel mérsékelt ellenzéki programmal. Kőszegen a függetlenségi párt nagy érdeklődés mellett tartott vasárnap gyűlést. A központi függetlenségi párt részéről jelen voltak Herman Ottó, Meszlény Lajos, Pázmándy Dénes képviselők. A gyűlés függetlenségi párti jelöltül Zichy Herman grófot kiáltotta ki. A jelölt programmbeszéde nagy hatást keltett. Németújvártt dr. Gróf József Székesfehérvári ügyvédet s a függetlenségi párt rendithetlen hívét, a fehérvári függőkör alapítóját és elnökét léptetik fel képviselőnek, ki vasárnap tartotta meg programmbeszédét. Székesfehérvártt is megindultak a választási mozgalmak..A függetlenségi pártagukat, hiszi hogy van e földön még ember ki bolondságait méltányolja, vár egy jobb jövőt, jobb emberekkel s az emberek keblében elrejtve, eltemetve ugyan, életben hiszi a lovagerények utolsó szikráját, mely kifejezésre jut a nőtiszteletben.“. . . Ez az úr vagy asszony már nem fejezhetné be szavait, közbe vágna a másik: — „Későn született, ezelőtt pár századdal többre vihette volna. Meghalt volna, mint Johannitter, vagy templárius a kereszt védelmében, Palestina mártyrvér szentelte földjén (és ezt gúnyosan ejtené ki) Szűzasszonyunk dicsőségére, s most egy mondával gazdagabb volna a gyermekmesék költészete, melyeket álmatlan kicsinyeiknek mesélnek a dadák.“ — „Hatást vadász“ — jegyzené meg az utolsó — „pedig az megősziti a hajat, azért nem vadászom én, hiszen ősz haj nélkül is eltemethetem ifjúságomat. És. . . És körülhordozná az elmélázott társaságon kiégett tüzü szemeit, keresve azt, amit ő nem vadász, hiszen a nélkül is eltemetheti ifjúságát. Na hát én igen le vagyok kötelezve előre is azon hölgyeknek és uraságoknak, kik kegyesek lennének megtenni szegény fiúnak, bolondnak, ki eszmékért rajong s szivére apellál, Johannitternek, templáriusnak, álmodozónak, holdkórosnak, kik nevemhez szeretnének fűzni egyet a szent legendák közül s végre megállapodnának abban, hogy az egész csak hatásvadászat; de hát mondom félek tőlük, azért csak szimplán kívánok magának egy szép névnapot. Gamin. ,r ÍKI» Ötödik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belkirály-utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimrendük. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre.......................16 frt. II Negyedévre ... 4 frt. Félévre............................8 frt. I| Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza, politikai és társadalmi napilap. Kolozsvár, kedd, április 22. 1884.-------- — KIADÓ-HIVATAL. • Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyilttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Politikai hirek. — Egyptom és Anglia. Az angoloknak meggyűlt a bajuk, mióta (tavaly) meghódították a Fáraók országát. Pár hónappal ezelőtt egy egész hadcsapatjukat konczolták fel déli Egyptomban (Szudánban) azu. Választási mozgalmak, lakosság nagy részvéte mellet szervezkedik. A hó 27-én lesz a nagy pártértekezlet, melyen képviselőjelölt fog kandidáltatni. A bihari választó kerület 48-as elvű polgárai a folyó év április hó 27-ikén tartják pártértekezletüket, melyen képviselőjelöltet is választanak. Makó városa Justh Gyula csanádmegyei tekintélyes földbirtokost lépteti fel függetlenségi programmal. Vasárnap tartották meg leirhatlan lelkesedéssel a jelölőgyűlést, melyen Justh Gyula nagyhatású programmbeszédet mondott, utánna pedig Mocsáry Lajos fejtegette a függetlenségi eszméket az összes jelen voltak nagy lelkesedése között. Makón a függetlenségi párt győzelme biztos."_I A főváros VII. kerületében vasárnap délelőtt tartotta az Eötvös-párt nagy alakuló gyűlését, mintegy másfél ezer választópolgár jelenlétében. Elnökül Fektor Ferencz választatott, ki rövid beszéddel elfoglalván helyét, ajánlotta a kerület jelöltjének Eötvös Károlyt. A jelen voltak nagy lelkesedéssel, hosszantartó éljenzéssel, egyhangúlag kikiáltották Eötvös Károlyt jelöltnek, s nyomban reá egy 15 tagból álló bizottságot küldöttek ki, hogy hívják meg Eötvös Károlyt a gyűlésbe. Rövid idő múlva megjelent Eötvös Károly és óriási éljenzéssel fogadtatott. Az elnök üdvözlő beszédére Eötvös igen nagy hatású beszéddel válaszolt, megköszönve a bizalmat és egyúttal kijelentve, hogy a jelöltséget elfogadja. Ezenkívül választott a gyűlés egy 50 és egy 400 tagú nagybizottságot, melyek után Eötvös lelkes éljenzése közben a pártgyűlés szétoszlott. „Dusmanu.“ így nevezi a szélsősködő román sajtó a magyart. Ez többet jelent az ellenségnél, mert azt „inimicu“-nak hívják. A dusmánban ellenállhatatlan gyűlöletet, rossz indulatot, engesztelhetetlenséget és régtől fogva viszálykodót egyszerre ért a román. Ez a név járta és járja máig is a magyarral szemben. Igen erőltetett különben az egész e forma mánia. A román nép semmit sem tud a dusmánságról. A vegyes falvakban békében élnek egymással román és magyar, a tiszta román falukban, a magyar földesurat igen nagyra becsülik és tisztelik, jobban, mint a pápát , ahol pedig tiszta románság van, ott nem szoktak beszélni soha gyűlölettel a magyarokról. A harcz és háború csak a felszínen van. Mint mikor a tó felszínét hullámzásba hozza a szél, s gyűrű gyűrű után keletkezik, hullám-hullámra tolul s ha partot ér, hagyott frecscsen egyet, aztán megszűnik. De alant nyugalom van. Az alsó rétegeket érintetlen hagyja e hullámzás, a szélnek pedig nincs annyi ereje, hogy azokat is forrongásba hozza. Megszoktuk már ezt az örökös hullámzást. A szél egyre fű, megszűnés nélkül én Dóra. Az Elain szerzőjétől. Amiea. YI. (Folytatás.) És most a kastélyban minden rózsaszínben látszott. Ronald boldognak érezte magát, mert a Valentin rábeszélő tehetségében teljesen bízott. A napok gyorsan tűntek, a bal napjára kitűzött idő közeledett. Lady Earle csudálkozott, hogy fia vajon mikor fog Charteris kisasszonynyal beszélni , és Valentin is csudálkozott, hogy az ifjú miért van mindig oldala mellett, miért tesz úgy gyakran, mint ha beszélni akarna, s hirtelen ismét visszahúzódik ? Ő hitte, hogy az ifjú szeretetét megnyerte, és ő is viszonozta, amennyire szeretni tudott. Ő nem volt egy tragédiás királyné, csak egy gyöngéden szerető leány, ki szerencséjére nem volt képes a szerelem magaslatát elérni, vagy a kétségbeesés mélységébe esni. Jó gondolattal viseltetett Ronald iránt; Lady Earle sokat beszélt volt fiáról Greenokban, és azt is tudta, hogy e házasságot a saját szülei is óhajtják. Amint jobban megismerte Ronaldot, a Valentin érdeklődése is nőttön nőtt, mert utolsó nagy hibáját kivéve, mi egész életére sötét árnyat vetett, Ronald igaz és becsületes volt. Tiszta szász az