Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)
1884-07-01 / 153. szám
Kolozsvárt 1884. Kossuthnál. Turin, június 28. — Az „Egyetértés“ után. __ Másodszori látogatásom alkalmával szóba kerültek elsősorban a választási kérdések. Kossuth épen az „Egyetértés“ czikkét olvasta, mely a választások eredményeit, a függetlenségi párt veszteségeit mérlegei. Ami a függetlenségi párt vesztegségeit illeti, bizony sajnálni lehet — úgymond — hogy sok oly jeles vezértagja a pártnak kimaradt. Helfy választása ép e napra volt kitűzve. Nagy kár volna, ha Helfy kibuknék. Nem nagy politikai érettségre mutat az, hogy oly képviselők, mint Helly, ki 15 év óta tiszta hazadsággal felel meg képviselői föladatának, kerület nélkül marad, míg ellenben oly emberek, kik nem odavalók, bejutnak a házba. (És itt sajnálatát fejezte ki, hogy a párt több jelese, kiket megnevezett, kimaradt, érdekkel tudakozódott egyes jelölteinek, elsősorban Csávolszky Lajos, pótválasztási kilátásai iránt, stb.) A választási mozgalmak megindultából K. azt sejtette, hogy a függetlenségi pártnak több jelöltje lesz. Csodálkozott a fölött, hogy csak 150 kerületben állított e párt jelöltet. (180 jelölt volt. Szerk.) A választási nehézségek és költségek kerülvén szóba, azt a kérdést vetette föl: nem-e volna helyesebb, ha minden község saját községházán szavazna? Nem-e keresbednének ezáltal az „alkotmányos kiadások“, nem volna-e ezáltal az u. n. „pressio“ szűkebb térre korlátozva stb. ? Előre bocsátó különben, hogy nézete szerint ez oly kérdés, mely érdemleges vitatást igényel, mert sokat lehet mellette is, ellene is felhozni. Az antiszemita-pártra térve Kossuth körülbelül így nyilatkozott: Az antiszemita-párt deuigue megvan, s vele, mint factorral, számolni kell. Ne bolygassuk most azt, hogy miféle eszközök által kerültek a házba. Tény az, hogy egy 17 tagú parlamenti pártot képeznek. Ez oly való jelenség, mely elől elzárkózni nem lehet. De mit kell velük tenni, az a kérdés. Vegyük elő az ő programmjukat, melyben több pontban felsorolták kívánságaikat. E programm egyes pontjai, — melyekre pontosan nem emlékszem — azt bizonyítják, hogy az antiszemitizmus nem egyéb gazdasági kérdésnél. A nevezett párt látni fogja, hogy „kívánságai“ közül ez vagy az a gazdasági érdekek szerint megoldható, részben teljesítve van, részben teljesíthető. Így például ami a külföldi zsidók tömeges bevándorlását illeti, bizony ezt senki sem óhajtja, mert olyan invázió, mely sem anyagi erőt, sem munkaerőt nem hoz az országba, nem használhat, hanem csak árt, de ez nem csak a zsidókra nézve áll. Ne eresszük be az oláhokat, vagy más e fajta népséget se, ha tömegesen, minden gazdasági és intellektuális erő nélkül akarja községeinket ellepni. Ez tehát nem zsidókérdés, hanem gazdasági kérdés. És így vagyunk e programm többi pontjaival is. Az antiszemitizmus nem szenvedélyen, nem osztálygyűlöleten alapszik , alapja tisztán és egyedül a gazdasági kérdésekben keresendő. Tudom, hogy az antiszemitizmus nagyon el van terjedve az országban. Minden ember, aki nálam megfordul, azt bizonyítja. Egy nagy vállalatnak az igazgatója, akivel összeköttetésben vagyok, e kérdésről szólva azt mondá : bizony, ha az úr (már mint én) hazajönne, ön volna az egyedüli szabadelvű ember az országban. Volt nálam nemrég egy baranyamegyei egyszerű földmíves ember. Megkérdeztem tőle, hogy náluk is megvan-e az antiszemitizmus és miért ? Bizony meg van, válaszold jámboran, mert a zsidók egyre vásárolják a birtokokat. Mindenütt így van ez ? — kérdem. A németeknél nincs, mondá. No lássa, itt a dolog veleje. A németek takarékosabbak, gazdaságosabbak és élelmesebbek, őket nem fonja be a zsidó, nem forgatja ki vagyonukból; míg ellenben a magyar ember néha bizony könnyelmű, nem bánja, ha 1—2 forinttal többet költ; több is veszett Budánál, gondolja magában, s ezt a könnyű gondolkozását, általában pedig bizonyos gazdasági előnyöket a zsidó hasznára tudja fordítani — és e miatt szidják. Itt Olaszországban, úgy Angliában, Francziaországban nincs, nem is lesz zsidókérdés, mert az olasz, az angol, a franczia ép oly élelmes, mint a zsidó és ép úgy ki tudja aknázni a gazdasági előnyöket, mint az. Hiába, nagyon anyagias kort élünk, a gazdasági kérdések dominálnak mindenütt és a gazdasági viszonyok bizonyos alakulása szülte az antiszemitizmust. Ha az antiszemita párt be fogja látni, hogy törekvése tulajdonképen nem egyéb, mint bizonyos gazdasági érdekek védelme, vagy reformja, és ha e védelmet igazán akarja, meg kell szűnnie továbbra is ,antiszemita pártnak lennie, és czélját reálisabb formában kell követnie, hogy más pártok is támogathassák. De ha e meggyőződése daczára is az osztály- és fajgyűlölet hirdetője marad, akkor erélyesebb eszközökkel kell ellene fellépni a kormánynak és a társadalomnak egyaránt. Beszéltünk a zsidók asszimilácziójáról. De mit tesznek Önök ez ügyben, kérdő Kossuth. Hisz a házassági kérdést is zsidókérdéssé fújták föl. Roszszul teszik, hogy ezt a kérdést a polgári házassággal ellentétbe helyezik. — Igen helyesen mondta Schlauch Lőrincz szatmári püspök egyik pásztorlevelében, hogy a papság az állam politikai dolgaiba nem avatkozik, hanem kötelességének tartja az állami törvények tiszteletben tartását hirdetni. Az államnak nem szabad magát e kérdésben a vallással ellentétbe helyezni. Pedig sok helyütt, például Olaszországban igy van. Itt csak az a házasság érvényes, mely a sindikus előtt köttetett. Ezenkívül persze szabadságában áll mindenkinek saját vallása szerint, saját papja előtt megesküdni. De a sindikushoz menni muszáj És ez intézkedés miatt nagyon sok Olaszországban a törvénytelen gyermekek, vagyis az oly gyermekek száma, kik csakis pap előtt kötött házasságból származnak. Ez nem helyes. A polgári házasságot be kell hozni, az bizonyos, de nem úgy, hogy mindenki a városi hatóság előtt esküdjön örök hűséget választottjának. A házassághoz az államnak is van köze, de a vallásnak is. Aki tehát bármi oknál fogva a polgári hatóság előtt esküszik, annak a házasságát érvényességi szempontból a vallásnak is el kell ismerni. De viszont az államnak érvényesnek kell tekinteni minden oly házasságot, mely a kellő formák között a pap előtt köttetett. A különböző vallásfelekezetek papjait csak arra kell kötelezni, hogy a náluk kötött házasságokat annak rendje és módja szerint a polgári hatóságnak is bejelentsék, hogy az állam — akár adózási, akár katonakötelezettségi vagy más szempontból — a maga jogait a házasokkal szemben szintén kereshess. A polgári házasságot tehát nem kell és nem szabad a vallással rideg ellentétbe helyezni. Visszatérve a közgazdasági és ipari thémákra Kossuth részletesen tudakozódott egyes iparágak állásáról és igen örült, haegyik-másik irányban kedvező értesítést szerzett Rendkívüli érdeklődést tanúsít minden életrevaló, fejlődésre képes kultur mozzanat iránt, mindent tud, a mi lapok által megtudható, s éles emlékező tehetséggel egyaránt emlékszik a lisztszállítás körül elkövetett szabálytalanságokra, mint egyes magánérdekű apróságokra. — Az iparegyletet — mondá — minden politikai színezet és czél nélkül alakítottam, nem is volt abban soha szó politikáról, de nem tagadhatom még sem, hogy az 1848 diki év vívmányaiban nagy része volt ez egyletnek is, mert az a polgár, az egyszerű iparos, a ki a Batthyányi és Teleky grófokkal ült egy asztal mellett s ezekilyen Earle Beatrice féle leányoknak az a különös, hogy ha egyszer megtanulnak szeretni, a saját akaratukról való teljes lemondás majdnem megható. Szerette volna vidám enyelgő szavakkal azt mondani, hogy elég engedélyt kapott egy éjszakára , de a tréfás szavakat nem tudta kimondani, s egyszerűen megígérte hogy akaratát teljesíteni fogja. Lord Earle nyájasan fogadta távozó vendégeinek üdvözletét, csodálkozva magában, hogy lord Airlie miért van mindig a sarkában. Végre megérkezett a várt pillanat, midőn az utolsó kocsi is kigördült az udvarból s a család egyedül maradt. Lady Earle azt mondta a két leánynak, hogy abált megbeszélni menjenek vagy egy fél órára az ő szobájába. Lionel búsulva, hogy ily hamar vége lett az estvének, a szobájába vonult. És ekkor Airlie Hubert lord Earlehez ment, azt kérdezve, hogy beszélhet-e tíz perczig vele. — Nem halaszthatjuk holnap reggelre ? kérdé Ronald mosolyogva, amint az óráját megnézte, nézze elmúlt két óra — Nem lehet, válaszoló lord Airlie Nem tudnék még egy éjszakát e nyugtalanságban tölteni. — Jöjjön hát velem, mondá a háziúr, a könyvtár felé vezetve az ifjút, hol a lámpák még nem voltak kioltva. — Mi a baj, kérdé kedélyesen, az izgatott szerelmes felé fordulva. — Talán meg kellene szavaimat válogatnom, mondá az ifjú, de én ahoz nem értek. Lord Earle, én szeretem Beatricet. Adja nekem feleségülkel társalgóit, vitatkozott, azokra az ezekkel való érintkezés nem volt hatás nélkül. A keleti kereskedelemről szólva részletesen fejtegette az ez irányban eddig történteket és szükségesnek tartó ügynököknek oly czélból való alkalmazását (lehetőleg a tervezett keleti múzeumnál), akik hazai iparosaink mintáival utazzanak keletre és ott szerezzenek nekik piaczot, állandó klientélát, ámbár — úgymond — ismételten hangsúlyoznom kell, hogy a hazai ipar fő törekvésének azt tartom, hogy intenzíve fejlődjék, saját piaczait hódítsa meg és szorítson ki lehetőleg mindent, ami külföldi. Ha azért például gyapot-iparunk nem lesz, nem igen bánom, mert nálunk gyapot nem terem; de ha gyapjú-iparunk nem volna és az otthon termelt gyapjú mindig külföldre vitetnék feldolgozás végett, hogy mint áru 100—150 százalékkal drágábban kerüljön vissza hozzánk, ez már öreg hiba volna. Különben is hozzá kell szoktatni a közönséget a hazaihoz, és nem szabad megengedni, hogy egyes jeles hazai gyárosok készítményeikre, csak azért, hogy a belföldön elkeljenek, külföldi vignettát ragasszanak. (E tekintetben, említem, sokat várhatunk a jövő évi országos kiállítástól.) _ Geléri Mór. Dóra. Az Elain szerzőjétől. Amica. XXX. (Folytatás.) — Most már mindenik keringő az enyém, mondá lord Airlie. És Beatrice, lord Earlevel még ma este beszélek. Szabad ? Igen, Beatrice megengedte. Kellemes volt oly hamar lekötve lenni, kellemes volt a magáénál erősebb akaratot találni, ő nem bánta, ha a világ szerelmüket mielőbb tudja. Csak azon csodálkozott, hogy lehet ily kimondhatatlanul boldog. Beatrice nem tudta, hogy a bál mint végződött, egy boldog álomnak tűnt fel az egész. Így tetszett, mintha a zene hangját, az emberek zaját álmában hallaná. Néha, midőn kedvese mellette állott, minden szebbnek s fényesebbnek tetszett előtte. Szive, lelke véghetetlen nyugalommal s örömmel voltak eltelve. És különös, hogy boldogságának ez édes órájában Fernely Hugó egyszer sem jutott eszébe. Semmi sem zavarta meg teljes boldogságát. A lady Earle oldala mellett állott midőn a vendégek egyenként jöttek búcsút mondani. S látta kedvesét atyjára várakozni. — Attól félek, mondá, hogy lord Earle még egy jó darab ideig el lesz foglalva. Pedig még ma éjjel beszélnem kell vele. Beatrice: Ígérd meg, hogy nem fekszel addig le, míg’ atyádnak a belegyezését meg nem nyerjük. A leány nem tudott ellentmondani. Az küldé. Lord Airlie soha sem felejtette el azt a kedves, piruló arczot, midőn Beatrice belépett s szemérmesen félig elfordult tőle. — Beatrice, mondá az atyja, a leányt karjai közzé szorítva, igaz-e a mit hallok ? Csakugyan Lord Airlienek adjalak ? — Igen papa, ha úgy tetszik, susogta a leány. — Nekem úgy tetszik, kiáltó atyja, Hubert, neked adom e megbecsülhetetlen drága kincset. Leányom szerelmét saját szavaiból ítéld meg. Első szerelme a tiéd ; tudom, hogy rajtad kívül nem szeretett mást soha. S midőn szívedre szorítod, meg lehetsz róla győződve, hogy más férfi soha sem érdekelte. Ugye Beatrice, igazat mondok ? — Igen, mondá a leány, egy pillanatig habozva, mert Fernely Hugó most megint eszébe jutott. — Holnap reggel, folytatá Lord Earle beszélői fogunk a jövőtökről, most mindnyájan fáradtak vagyunk. Reményem Airbe, hogy nyugodtan fogsz aludni ? — Hogyha ugyan alszom, volt a válasz. — Ismételem, mondá Lord Earle, hogy ha nekem kellett volna megválasztanom a kire Beatriceomat biztam, téged választottalak volna. Ne várakozz tovább, leányomat megköszönni. Van nekem arról néAz utolsó 24 óra alatt a helyzet kijavult, de nem is rosszabbul. Francziaországból érkező hírek nem jelzik a bbden terjedését, de szűnését sem. Azért természetes, hogy Anglia, Német-, Olasz-, Spanyolországok, Ausztria, Svájc és Magyaria, nagyban fegyverkezik a veszedelmeseljesség ellen. Minden ország igyekszik forgamát Francziaországgal korlátozni és integrárokat állít fel, így a magyar kereskedelmi miniszter a kholera tárgyában a kö- vetkező rendeletet bocsátotta ki : „A m. királyi bel- és pénzügyministerrel egyetértőleg, a kholerajárvány '*r hurczolásának megakadályozása végett ez-: nel elrendelem, hogy a rongyok, ócssi alattságok és ócska kötelek, használt egyneműek és viselt fehérneműek és ruházatok behozatala és átvitele Francziaországtt Algírból és Tunisból, amennyiben ezen ben a kereskedelem tárgyát képezik, úgy a váz határon át, mint vizen, a mai napit. kezdve, további intézkedésig tilos. Budapest 1884. június 30. A miniszter helyett: Malekovics s. k., államtitkár.* * * * A kholera fészke Francziaország, mint tudjuk, Toulon városa. E városia a franczia kormány egy hírneves szakember küldött: dr. Rochard-t, abból a czélból, hogy a vész színhelyéről szemlélet alapján tegyem jelentést. Dr. Rochard, a tengerészeti miniszterhez írásbeli jelentést küldött, amely szerint az ő Toulonba megérkezése óta a járvány áldozatainak száma naponként 8- 10 s az elhaltaké eddig 45. A tengerész kórházakban Toulonban és Saint Mandrinúsztak. Az ágak között gyenge szél lengedizett, a levelek mozogtak , a csillagos tinta kék ég és a szellő susogásának ünneplyes szépsége meghatották a leányt. A büszke, szenvedélyes szívbe nemesek gondolatok jöttek, a derék, a lovagias Gá. I párra gondolt, ki azt mondá, hogy életét n boldogságáért Elhatározta, hogy az este levő fényes jövőben igyekezni fog jelenni és Lilliánhoz hasonlítani. Aztán ismét kedvesére gondolt, s a rózsakertben töltött boldog félórára. Ablakából írhatta azt a helyet, a hold megvilágított! - Az a holdvilág hű képe volt életén, oly fényes, oly tiszta és oly homálytali Amint e gondolat agyában megszületett, egy árny vetődött a rószokra. Oda nézett, s egy magas férfi alakot látott a kis kertet elválasztó ösvényen lemenni. Az alak megállóit, hosszasan nézett fel az ablakokra, aztán megfordult, a park felé folytatta útját , eltűnt. Beatrice nem ijedt meg. Egy pillanatra csodálkozott, hogy ki lehet az éjjeli sétáló Talán valamelyik kertész, de nem sokáig töprenkedett felette. Egy holdvilágnál látótorny nem ijesztette meg. Az a langyos jég hamar megtette hatását. Szempillái most már igazán elnehezültek , s Beatrice ismét lefeküdt. Midőn felébredt, a nap fényesen sütött Egy illatos bokréta volt melléje letéve, melyen a harmatcseppek még most is ragyogtak, a virágok közzé egy kis összehajtó papiros volt szúrva; a levél e szavakat tartalmazta: Beatrice, a reggelizés előtt kijösz* néhány perczre a kertbe ? csak annyi időre jötj édesem, míg elmondod, hogy a tegnap' estve adott ígéreted nem álom. (Folyt. köv.) ELLENZÉK Helfy Ignácz bukása. Helfy Ignácz megbukott. Győrött és Baján. Megbukott nyílt csatában. Hogy ott sem hiányoztak ellene azeszközök, ez politikai közéletünkre nézve jellemző is, szomorú is, de azok nyílt ütközetek voltak, semmivel sem alantasabbak a fegyverrel vivottaknál, amelyeknél a fogás, az útvesztő megengedett mód: c’est la guerre! Másképen állott a kérdés Szent-Gotthárdon. Ott három versengő fél közül Helfynek jutott a legtöbb szavazat s a szűkebb választásban fel volt vetve a kérdés: helye van-e Helfynek a parlamentben, igen vagy nem? Fel volt vetve az a kérdés : szükséges-e a parlamentben az igazi ellenzék, igen vagy nem? És fel volt vetve a kérdés: van-e Tisza Kálmánban és pártjában annyi politikai tisztességtudás, hogy a szűkebb választás harczában a legális fegyvernek lejalitással, a diszkrécziónak ugyan avval feleljen? A harcz lezajlott, Helly megbukott s én, ki a viaskodásnak részese és szemtanúja voltam, mondhatom, hogy e harcz elég volt arra, hogy bennem a teljes megundorodást fölkeltse az ellen a rendszer és politikai iskola ellen, mely a szabadelvű czimet bitorolja s ellenkezőt cselekszik, tisztességről beszél, mikor kivetkőzött belőle! Nyílt ellenfele voltam Deák Ferencznek, a politikusnak — írott és élő szóval mondottam meg, hogy miért ? — De egy tulajdonságát becsültem, s ez az, hogy az igaz magyar ember tisztességtudása meg volt benne s ez indítottamarra is, hogy a véres mandátumot visszautasítsa. És lelkem legmélyéből fakad ma az a meggyőződésem, hogy Deák visszautasítja a szent-gotthárdi madátumot is, mert szennyes az — undorítóan szennyes! Sőt ezt utasítja inkább viszsza mint a véreset, mert azt a vért a szenvedély elemi hatalma ontotta, holott az a szenny, a hideg észszel számító korrupció, a depraváczió, az erkölcstelenség szülötte. Egy árva szóval sem kérdem, hogy azt az utolsó kenettel ellátott haldoklót, mily eszközökkel nyerték meg ? Nem kérdem, hogy a nyolcvan zsidóválasztóból miért szavazott hetvenhét Fackh Károlyra, kinek tábora antiszemita nótával vonult be, még azt is szó nélkül hagyom, hogy a kataszteri és megyei tisztviselőkből alakított kortesbad, mit mivelt pénzzel, borral, zsandárral a falvakon és a választás színhelyén. De az, hogy ott az egész fegyveres . Senkinek sem adnám szívesebben, válaszoló Ronald, de mit mond hozzá a leányom ? — Az ő ígéretét bírom, mondá az ifjú, s szive hangosan dobogott a boldogságtól, midőn a leány szavaira gondolt. — Hadd lássuk, mondá lord Earle. Csengetett, s a legényét Beatrice után hatalom úgy fogta föl — természetesen utasításra — a választási szabadságot, hogy a Rába hidját elzárja s a függetlenségi párt elnökének, ki a túlról jövő választókat át akarja vezetni, kérésére azt felelte:reitet ihn nieder!“ gázoljátok el! — hogy az 1047 függetlenségi választót naphosszat minden mozgástól elzárja, az 55 helységből álló kerületbe a kimenetet megtiltsa, lapatával, karddal megakadályozza ; de megengedje, hogy az ellenfél az egyes választót is külön vonaton szállítsa — ám egyeztesse ezt össze valaki a magyar ember tisztességtudásával — én nem bírom. Ám gyönyörködjék Tisza Kálmán és Radó Kálmán a „sikerben*, gyönyörködjék abban is, hogy választottjuk a fölhívást mint „birodalmi lovag* írta alá, hogy a magyar országgyűlésre szóló mandátum átvételénél ezrek hallatára a „Gott erhalte unser Kaiser“ dala zúgott a legújabb „szabadelvűség” táborában : teljék kedvük mindenben, ami nem tisztesség — ámde szerencsére ephemer is. Azok, akik tanúi voltak a harcznak, tudják mit jelentett az: Tisza Kálmán tábora teljesen föladta a politikai tisztességet s irtó harczot indított az ellenzék ellen ; elve mellé akasztotta a választás szabadságát — lelke rajta. Majd számolunk ! HERMAN OTTÓ: Egyptom ügye. Az európai konferenczia szombaton öszszeült Londonban s még idáig igen keveset tudhatunk működéséről. Csupán csak annyit, hogy az angol tervet Egyptom pénzügyi rendezésére elfogadta. Amit ezen tervből ez idő szerint tudni lehet, igen kevés s abban öszpontosul, hogy az egyptomi adókat jelentékeny öszszegig, mintegy 35—40 millió forintig leszállítsák. De egyidejűleg az egyptomi állampapírok kamatait s a szabadalmazott adósságot egy fél százalékkal csökkentsék. Ez az a pont, melynek a franczia kamara és a közvélemény ellent mondanak. Ferry és Waddington ezt mindenesetre tekintetbe kell vegyék. A tekintélyesebb franczia lapok összesen úgy fogják fel a miniszterelnök diadalát a franczia kamarában, hogy adott ígérete által kötve van. Még a „Repub. Francaise“ amely pedig igen nagy előzékenységgel szokott beszélni Jules Ferryről, még az is elismeri s szárazon jelenti ki, hogy az angolok által előterjesztett kamat leszállításba nem egyezhetnek bele. Ha ebből azt magyarázhatjuk ki, hogy a konferenczia tanácskozásai nem fognak simán lefolyni, azt is várhatjuk, hogy meglepetéseket is fog hozni. Bécsi és berlini tudósításai az angol lapoknak, határozottan ellene mondanak azon állításnak, hogy Oroszország is helyet követ el magának a nemzetközi ellenőrző bizottságban, a Neue Freie Presse párisi tudósítójának egy határozott jelentése azonban ezen hírt teljtartalmúlag fenntartja. Annyi minden esetre áll, hogy Szt.Pétervártt a konferenczia hatáskörét és tárgyalási programmját szélesbíteni s a franczia angol egyezmény egynémely pontját megváltoztatni óhajtanák. Ez okból a konferenczia Oroszország felől nagyobb meglepetéseket várhat, mint amilyet egyelőre sejtene valaki. Különben általában azt hiszik, hogy a konferenczia működése jól bele fog nyúlni a nyárba, mégpedig azon már fennebb említett hír alapján, hogy Oroszország nehézségeket készül csinálni, mely előre láthatólag a konferencziában képviselt hatalmak nem egyikénél támaszra találhat. Legalább a berliniNational Zeitung* orosz lapokból enunnciatiókat közöl, melyek a porta jogai mellett Egyiptommal szemben határozott mi halvány fogalmam, hogy egy hálás szerelmesnek mennyi mondani valója van. Jó éjt. * * * — Beatrice, mi történt ? Kérdé Lillian, midőn öltöző szobájukban egyedül voltak. — Alig tudom neked józan szavakkal elmondani, volt a válasz. Lord Airlie megkért, hogy legyek a felesége, — felesége , és én annyira szeretem! Büszkesége megtört, s Beatrice a Lillian vállára borulva, boldog könnyeket sirt. — Lillian, folytatá, én annyira szeretem őt, de nem reméltem hogy viszont szerettetem. Mivel érdemeltem, hogy ily boldog legyek ? A holdsugarak nem világítottak meg szebb képet mint, e két testvért, amint a Lillian szelíd arcza is nővére felibe hajolt. — Lilly, szeretem őt önmagáért, folytatá a leány, ő oly jó, oly nemes. Ha koldus volna, akkor is épen úgy szeretném, mint most. Lillian részvéttel hallgatta ömlengéseit egész addig, míg a sötét szemek elálmosodtak; ekkor jó éjt kívánva nővérének, a saját szobájába távozott. Beatrice végre egyedül volt, egyedül boldogságával s szerelmével. Oly izgatott volt,mintha szíve és agya sohasem akarna többé lecsöndesülni. Aludni akart, de nem tudott. A lord Airlie arczát látta, az ő hangja s szavai csengtek füleiben. Felkelt, rózsaszínű pongyoláját magára öltötte, azt gondolva, hogy a langyos lég f elálmosítja. A hosszú ablakot csendesen kinyitotta, és kinézett. Az éj csendes volt és világos ; a hold mint egy nagy fehér virág csüngött a sötét fák felett; a zöld pázsit, az alvó virágok, s a távolban csillogó tó ezüst fényben s állást foglalnak el, s azt hiszi, hogy teljes joggal s helyes alapon felteheti, hogy az orosz lapok ama nyilatkozataiban az orosz külügyi minisztérium felfogása nyilván Azon benső viszonynál fogva, melyben három nagyhatalom és Olaszország egy kis ház áll, alig gondolható, hogy Oroszország ide fordította volna az ügyeket, anéki hogy előbb eme hatalmakkal ne értekezet volna. Fel kell tehát tennünk, hogy Angijának szándéka a porta fenhatósági jogát egyszerűen eltekinteni, a többi hatalmainak beleegyezésére nem fog találni. De ép. inkább valószínűleg az fog történni, hogy a hatalmak a positív népjogi határozat álláspontjából kiindulva ítélik meg Egyeptem állami helyzetét. A konferenczia első üléséről a bécsi N. F. Pressének a következőket sürgönyzi Londonból: Az első ülés kizárólag formai fásokkal telt el s a tárgyalások szigorú titokban tartása kimondatott. Az orosz s olasz pénzügyi tanácsosok még erre a ülésre nem jelentek meg. Törökország aét küldött külön meghatalmazottakat, csak szultánnak két indirect képviselőjét. Ezenkívül egyedül Angliának van két képfigelője, Granville lord és Childers, a többi hitalmak mind csupán egy egy képviselőt küldtek, kik mellé külön tanácsosok adattak. A jövő ülés ideje még nincs megállapítva, miután a külügyi minisztérium előterjesztését előbb franczia nyelvre kell lefordítani, miután a franczia küldöttek nem bírják az angol nyelvet. Az »Observer“ által közölt program, a konferencziának sok tekintetben itegyezik meg a valósággal, mert Anglia és az unifikált államadósság kamatainak leszablátását indítványozza, s Francziaország ellenmond, mig a többi hatalmak a privilegiui, adósságok kamatainak leszállítását is ajánlják. — Valótlan az Observernek a adók leszállításáról hozott hire is, a mennyben az egyiptomi speciális meghatalmazottal javaslata úgy szól, hogy a földadó egyet vagy egy egész millióval leszállíttassék, ami körülbelül 4 milliót hajtana be. Julius I. Akholera.