Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-04-22 / 92. szám
Kolozsvárt 1885. tokrácziát is megbecsülik addig, amig vagyona van, de ha vagyona elzüllik, nem részesül többé azon becsületben és gyakran ép azok által gyaláztatik meg, a kik vagyonát elkaparták. (Igaz! ügy van a szélső baloldalon.) Ha az volt a czél, hogy a nemzet teste több tagra osztassák, hogy lehetetlenné tétessék az aristokrácziának a nemzet testébe való felolvadása, akkor a t. miniszterelnök úr és a főrendiház a czélt elérte, mert azáltal, hogy az elszegényedett aristokracziát magából kirekeszti, a kizárólagosság és az aritokrácziának egy szoros egészet képező testületben összecsoportosulása létesítve van. Még van e mellett egy másik czél amely czélt Magyarországon soha megtűrni és megszenvedni nem tudtak, mert mindig azt hitték Magyarországon, hogy a nemesség egy és ugyanazon jogokon alapszik, s a másik czél az, hogy egy külön aristokráczia teremtessék és az az aristokraczia, mely a főrendinek fogja magát nevezni, az lesz majd az udvarképes aristokraczia. (Úgy van a szélsőbalon.) A másik aristokráczia csak kegyelemből és türelemből fog az udvarnál megjelenhetni, a nemesség pedig egyszerűen el fog távolittatni. Nekünk, akik azt akarjuk, hogy Magyarország koronája ne egy társadalmi osztálynak befolyása alatt állhasson, hogy Magyarország királya ne csak egy társadalmi osztálynak nézeteit és érdekeit ismerje, hanem az egész nemzet érdekeivel megismerkedhessék és az egész nemzet akaratáról közvetlenül hallhasson, nekünk gátat kell vetnünk oly törvényjavaslatnak, amely külön udvarképes aristokrácziát akar megteremteni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A 3000 frtos főrendiházi tagok közt kik lesznek a túlnyomók? A nemzeti szellem, a nemzeti érdek fog ott érvényesülni ? Nem. Túlnyomó és állandó tagok lesznek a tidei kommisariusok, akik az elsőszülöttségi jognál fogva bírják roppant vagyonukat. A fidei kommisszum a magyar jogrenddel, a magyar családi és örökösödési joggal homlokegyenest ellenkező idegen institúció. Az elsőszülöttségi jogot Magyarország törvényhozásában az egész középkor barbár időszaka alatt nem voltak képesek meghonosítani. Az eddig magyarország jogéletében csak tűrt állapotot képviselt, nem volt törvényesítve. De ma, midőn a törvényjavaslat elfogadtatik és a tioei komissariusok állandósága a főrendiházban biztosíttatik, egy institucziónak, egy idegen örökösödési rendnek szolgálatába lépünk, azt törvényesítjük, annak törvényhozói jogfet adunk. (Igaz! Ügy van a szélső balon.) Magyarország törvényhozása eddig is szűk korlátok közt mozgott. A külpolitika, a hadügy kérdéseiben, valamint a fontosabb közgazdasági kérdésekben a közjogi kiegyezés folytán Magyarország nem birt önállósággal és függetlenséggel. És , midőn most a főrendiházban egy ekszklusiv arisztokrácziának nyújtják oda a hatalmat, melyet csak a theokráczia elveinek hódoló főpapság egészít ki akkor uraim, önök előkészítik azt, hogy Magyarország a társadalmi törvényhozás szabadságáról is lemondjon. A társadalmi törvényhozás pedig mi-s reánk, hogy a demokratikus és szabadelvű irányban fejlődjék, életkérdés és ha valaha veszedelmes volt az, hogy az arisztokráczia diadala által a társadalmi törvényhozás terén is újabb ellentállásra bátoríttassék, akkor annál veszedelmesebb most, midőn épen a polgári törvénykönyv megalkotása előtt állunk. Hisz a franczia forradalom összes elvei csak deklarácziókat és enuncziácziókat képeztek, nem voltak képesek azt a franczia nemzet életébe a guillotinnal sem átvenni, de a franczia polgári törvénykönyv, a Code Napoleon a franczia forradalom elveit átvezette az életbe, s azután a restaurációnak is kellett kímélni azokat. A forradalom emberei, a forradalom törekvései, a forradalom elvei megbukhattak kűn a politikai életben, de a társadalmi életben a Code Napoleon által fentartottak. És most azt akarják önök, hogy nemcsak Magyarországnak 48-ban elfogadott iránya semmisíttessék meg e törvényjavaslat elfogadása által, hanem azt, hogy a társadalmi törvényhozás terén is Magyarország visszautasíttassék 48 mögé, hogy a 48 előtti elveknek hódolva alkottassák meg Magyarország polgári törvénykönyve. Ha önök nem akarnak családi jogot és öröklési jogot, mely az egyenlőség elvétől van áthatva, ha úgy akarják, hogy polgári intézményeinken is az arisztokráczia kegyelmi bélyege legyen rányomva, úgy a mint e törvényjavaslat némely pontjaira, akkor igenis helyesen cselekszenek, ha a törvényjavaslatot elfogadják. De mi, kik az ellenkező iránynak vagyunk harczosai, vissza kell, hogy utasítsuk a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az arisztokráczia maga sem gondolja meg, mily veszélyes lépést tesz, mert a születési arisztokrácziának nem áll érdekében, hogy a czéltáblát, mely a plutokracziát éri egész Európaszerte, a nyakába akassza. (Felestés a szélsőbaloldalon.) Az arisztokrácziának érdekében az állna, hogy egy nemzet törekvéseinek vezéréül szegődjék, annak élén legyen, küzdelmeinek első harczosává váljék, nem pedig a nemzeti törekvések gátjául szolgáljon. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Nem áll érdekében, hogy a jelenlegi születési arisztokráczia egyszersmind plutokratikus színezetet nyerjen s ez alapon jogot gyakoroljon. Hisz tudva van mindenki előtt, hogy egész Európában a harcz már nem a születési arisztokraczia ellen foly a forradalmi elemek körében, hanem épen a plutokratikus elemek ellen. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És midőn az arisztokraczia 3000 frtos census alapján akar jogot gyakorolni, akkor a vagyon ellen fogja felhívni a nyugtalan elemeknek minden izgatását s az a gyűlölet, ez a megvetés, az az elszántság, mely annyi forradalom és zendülési kitörésekben nyilvánul egész Európában a nagy sociális forradalmi pártot tartja fenn, az Magyarországba is át lesz ültetve azonnal, mihelyt a plutokraczia diadalát ülik meg. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Nem gondolják meg azt sem, hogy midőn a vagyonhoz kötik a jogosultságot, s ennek alapján kitaszítják az arisztokráczia kebeléből a tehetséges arisztokratákat, megteremtik a proletár arisztokratákat, kikben mindaz a gőg és büszkeség, mely megvan a 3000 frtosokban, meg van, de gyakran több tehetséget ellepvén és tapasztalván magukban, azt kérdezik, hogy miért ne birjak én is azzal a joggal, melylyel a fideicommissumok csekély tehetségű urai bírnak, s akkor előállnak a Krapotkinok és Rochefortok, megkezdik a testvérek osztályharczát, az aknamunkát és a szocziális forradalmat még itt Magyarországon is azon arisztokráczia ellen, mely a plutokraczia szolgálatába szegődik (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Egységnek kellene lenni a nemzet testében. Arra kellene a törvényhozásnak törekednie, és az volt a mi mérsékelt álláspontfoglalásunknak is czélja, hogy a nemzetben ne tűrjünk kasztokat, hanem a kasztok közti űrt igyekezzünk áthidalni; az volt czélunk, midőn Irányi Dániel t. képviselőtársunk javaslatát beadta, hogy ne a külföldi demokrácziát kövessük, amelynek tendencziája az, hogy mindent ami kiemelkedik, leromboljon és a földszinével egyenlővé tegyen, hanem azt a példát kövessük, amely a magyar demokrácziának jellemvonása, hogy felfelé nivellál, hogy a mint 1848 ban kimondatott, nem a nemesség jogai szűnnek meg, hanem Magyarország népe a nemesség jogainak sánczai közé emeltetik fel. Akik azt akarják, hogy az intelligens, vagyonos középosztály a főrendiházban együtt foglaljon helyet az arisztokrácziával, áthidalást képezzen, hogy a kasztok közötti különbség a politikai életben ki legyen egyenlítve és az osztályharcz magva és bekövetkezése még ideje korán lehetetlenné legyen téve. (Tetszés balfelöl.) Nem úgy akartunk tenni mint azok, akik a meghódított várost lerombolják, és követ kövön nem hagynak , nem úgy mint Romának átalakítói tették, kik a régi épületeket föltöltötték és az uj pompás és díszes palotákat a régi szűk épületek tetejébe emelték. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) De az aristokraczia e törekvésünket visszautasította egész megfontolatlanul, mert ne higyye a t. ház azt, hogy a főrendiház csak a rabbit tetti ki az ajtón; kitette Magyarország összes intelligens és vagyonos középosztályát; mert a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslatának tendencziája az volt, amint Apponyi Albert gr. t. képviselőtársam kifejezte, hogy a nemzet középosztályának csúcsai oda behatoljanak és ott helyet foglaljanak. Nagyon meggondolatlan az az aristokráczia, amely kizárólagosságot akar magának teremteni akkor, amikor módja van a társadalom különböző osztályait saját érdekhálózatába vonni és saját szelídített törekvéseinek szövetségesévé tenni. (Igaz! Úgy van a szélsőbalon.) Igen természetes, hogy ha az a középosztály és az az intelligenczia, mely a főrendiházban visszautasíttatott, a főrendiházban a kizárólagos érdekek uralmát tapasztalja, mely uralomra a főrendiház e törvényjavaslat által szervezettnek látszik : ellenségévé fog válni az aristokrácziának és a válságokat. Magyarország társadalmi osztályokra való szakadozását csak elő fogja készíteni és siettetni. (Igaz! Úgy van a szélsőbalon.) Hisz annyira megy a rendi előítélet, hogy magát a czimet, mely :felsőház“ volt, nem fogadták el és megtartották a régi .főrendiház* czimet. Azt mondták: miféle manír valakit elkeresztelni ? Maga a név .főrendiház“ teljesen jellemzi a ház asztalán levő törvényjavaslatot. Ez a főrendeknek kizárólagosan a saját érdekükben hozott institucziójuk, amelylyel szemben a nemzet törekvését kellett volna a kormánynak képviselni és kellene az alsóháznak most megvédelmezni. (Vége követ.) Egy attentátum a magyarnyelv ellen. A görög keletiek zsinatja majd mindennap, minden gyűlésben szolgál az országnak egy kis" meglepetéssel. Ezen meglepetések közül az utolsó az, mely kiváló figyelmet érdemel. Hogy az érseket állásában szeretnék megingatni, hogy vissza lett utasítva az államsegély, az mind csak Kis Miska ahoz képest, ami az április 18 -i gyűlésében lefolyt. A dologság a következő : Tudomására jutott Pap N. úrnak az a körülmény, miszerint a magyar kormány az 1879-ki XVIII-ik törvényczikk szellemében azon nem magyar ajkú tanítóknak, kik a magyar nyelv tanítása körül maguknak érdemeket szereznek, jutalmakat oszt. Ezen jutalom néha 100 írt is. Pap ur nyughatatlan e miatt és Pap urban feltámad talán az irigység, talán a bosszú a magyarság iránt s talán az előszeretet Románia eszméivel s vagy ő tudja mi és nem bírja eltűrni ezen zsarnokoskodását a magyar kormánynak, melynél fogjva jutalmakat oszt , és fenyegetni kezdi a megjutalmazott román tanítókat, beadván a zsinathoz olynemű indítványt, mely felháborodásunkat kelti fel. Az indítvány nem más mint az, hogy azon tanítók ellen, akik jutalomban részesülnek , kereset alá vonassanak. Miért ? megmondja, mégpedig igen furcsán. Pap szerint (miféle madár lehet ?) nem szabad eredményt egy felekezeti tanítónak a magyar nyelvből felmutatni ! egy román tanítónak nem szabad buzgólkodni a magyar nyelv tanítása körül, mert aki ilyen buzgóságot felmutat, az megvonja a buzgóságot a többi előadott tantárgyaktól, szóval Papnak paedagogiai elvei szerint a magyar nyelvben elért siker veszélyezteti az egész iskolának minden többi tantárgyainak a sikerét. Halljátok e ti erdélyrészi béretek Papnak, a nagy paedagognak az ostobaságait ? Bizonyára hallják és Pap úr ezen otrombaságai után nagy ember lesz — Dobruzsában. A figyelemmel hallgatott indítvány bizottsághoz utasíttatott. Kiváncsiak vagyunk már most a bizottság véleményére és a zsinat határozatára. Talán lesz annyi belátása a vak szenvedélynek, hogy az ily indítványt sajnálattal leveszi a napirendről. Ilyen körülmények között, mit várhatunk mi a román tanítóktól ? Ha a zsinatban oly oly nemű indítványok komolyan elfogadtatnak és tárgyalás alá bocsáttatnak, hogy a magyar nyelvben elért eredmény, csak abusás, visszaélés lehet, s azok a tanítók, akik eredményt bírnak felmutatni, azok kereset alá vonatnak, ha ily nemű dolgok történnek ott fenn, vájjon egy ily szinódussal szemben nem-e a legnagyobb bizalmatlansággal kell viseltetnünk és oda működnünk, hogy azon egyház oly nagy mérvű alkotmánya megcsorbíttassék, elvonassék. A törvény eredményt követel, a szinódusban azt mondják : Tanító ! ha eredményt mutatsz fel vizsgálat alá veszlek ! Vájjon az efféle eljárás nem a törvény ellen lázit ? vájjon az oly szinódus, mely azt rendeli, hogy kiváló buzgóságot egy tantárgy körül sem kell tanusitni — bizalmat érdemel e ? A zsinat erélyesen kell, hogy ily kérdések ellen nyilatkozzék, mert alkotmányát veszélyezteti különben. Ez államban nem szabad testületnek lenni, mely ilyeneket hirdet, nem szabad megtűrni olynemű fészkeket, ahol magukat egyesek ily értelemben és irányban expectorálhassák. Román Miron bölcsen vezeti ugyan azon zsinatot, az egyház alkotmányának érdekében vissza kell hogy fojtson tehát minden olyan kísérletet, amely a zsinat ellen a közvélemény ellenszenvét felkeltheti, sürgősebb törvényhozási feladatainak is tartozik. Politikai hitvallása egyik alapta • hogy ami az ifjúságra nézve általános túrás szempontból a tanoda, ugyanaztelentőséggel és hivatással bírnak a hit A mezejére kilépett nemzedékre nézve villám politikai intézményei. Ezek az ily polgárok politikai iskolái, ezek teret fejlesztik és terjesztik a közszellemet aónak neki irányt. Ennélfogva önámitív tartja mindig az 1848-iki törvényhozó elveinek tovább fejlesztéséről ábrást, demokrácziáról vagy demokratikus dásról, amig ott áll intézményeink a főrendiház, a mely mind elneveit mind szervezeténél fogva a demokrata, szellem, a demokratikus irány merev novcziója gyanánt tűnik föl. (Helyeslés átlól.) De mivel a sürgősség motívumireform szükségességének érzetéből menti a törvényjavaslatban pedig főleg abbati alakban, amint a főrendiháztól ide is került nem reformot, hanem határ visszaesést látok, — annak czélszerű látására pedig semmi reményem nincs(EI- helyeslés balfelöl) legtanácsosabb, tartom, ha e kérdés ezúttal egyszerűen e.. tetnék. (Zajos helyeslés balfelől.) Nemirészt az eddigi vitában, mert a szenv, hozott javaslatok egyike sem bírta fedését , mert az a szomorú meggye, befolyásolta, hogy a fennforgó kérdés gyalása nem időszerű, hogy az eszméit áramlata, a mostani hangulat és nézetei reformkérdés helyes és kielégítő megó,sának nem kedvezők. Sokkal jobban táj volna a kormány, ha a szőnyeg a : a kérdést elnapolja, tekintettel különösem a fásult közömbösségre, melylyel aztal politikai és társadalmi átalakulást edményező kérdést országszerte fogadták.:.lyeslés balfelől.) Ha pedig a kérdést a tímány épen nem vélte elnapolhatnak,kor kötelessége lett volna az angol riválisok példáját követni, akik mindigszór, ha egy-egy olyan reform életbelejtésére vállalkoznak, a mely bizonyosztályok előítéleteibe, önző érdekeibe átkoz mindenekelőtt ama nagy alkotmányos talom szövetségét igyekeznek megnyeri melyet az ország közvéleményének űzünk. (Úgy van balfelől), ez lévén az egyben erkölcsi erő, amelynek segítségérel kiváltságos osztályok ellentállása legyeik. Igen, ha a kormány bármely ok fogva nem akarta a szőnyegen fogókét, elnapolni, akkor kötelessége lett volna fealább kísérletet tenni a nemzet apatiainak megtörésére, ma körül egyesíteni tömöríteni a liberalizmusnak még teljes ki nem halt, de szétszórt elemeit, a kísérletet kellett volna tennie, könyéli teremteni az országban s ennek szövegét, támogatását, melőtt a harc koch elvetette, a maga számára biztosítaná szés balfelöl.) A kormány azonban, illem, éppen az ellenkezőt tette. Eljitt hibás, végzetes volt mind elvi, mind trójai szempontból. (Halljuk!) Törvényiarata már eredeti alakjában túlságos czessiókat foglal magában a születési jogok iránt. Domináns eszméje volt, az alkotásnak arisztokratikus jelleget adó törvényjavaslat tehát már elvi tekinte leszállt az 1848-ik évi törvényhozás jaslatáról. Szelleme, iránya megdőlt mindazokra nézve, akik eddig azon ab ban éltek, hogy egyes apró, lényegi kérdésekben dönthet az opportunitás,de biztosítva van minden kétely, minden alkuvás, minden megtámadás ellen ( hogy állami szervezkedésünk kiindu pontja és iránya nem lehet más, mint“ (Élénk éljenzés a szélsőbalon.) A kormány ezzel az eljárásával * a szabadelvűek táborában is az önbizalmlanság s a csüggedés magvait szórta ,habár akaratlanul is, az ellenfél mai*1 hajtá a vizet s egy objektiv szemlélős a — ———————— azt bizony eltalálták, mind a kettőt leírta szép fehér papírra, legtöbbnyire éjjel. Ha nem is mutatta meg senkinek, azért úgy volt, s később meg is akarta mutatni, nemcak egy-kettőnek, de az egész világnak ! Egyelőre még csak titkon menegetett utat a virágos tornáczra, ott meggondolta, azután visszajött s idehaza a virágos szobájában megírta. Mert virágja volt neki mindenhol, mig ölebe, madara sohase volt. Az állatokat nem szerette folytonos és közvetlen közelében, ezek piszkot és zajt csinálnak, míg a virág hiszít és hallgat. Ezt kedveli az olyan, akinek a maga lelke igen sokat tud beszélni. VI. És a kisértés valóban erős kellett legyen. Egy kora őszi délelőtt Katinka nem távozott el sehova szobájából. Ott ült reggel óta az íróasztala előtt. Már nem itt ; a befejezett első mű szépen rendezett halomban eléje volt helyezve s fölötte a szerző két keze összefogva, — mintha imádkoznék. Hogy miként ment végbe ebben a rég létező költői szellem megszületése, látható aláköltése, azt majd a kritikusok dolga eldönteni. Katinka ismerőseinek laikus tömegében inkább arra kellett volna találkozzék valaki, hogy megsejtse, vájjon mi állhat megírva e féltve őrzött két-három kötetben? Annak lett volna nagy diadala, aki rájön a következtetésre, hogy mi állhatna más, mint az aranyos gyermekkor feledhetetlen, drága emlékei egyig. Mi más, minthogy Iván mennyire szerette Katinkát és Katinka milyen háládatlan tud lenni igaz szerelméért. És hogy aztán e miatt mind aketten mily teméntelent szenvedtek s végre mint bocsátottak meg kölcsönös nemességgel egymásnak s mint lettek leirhatatlanul boldogok egymás oldalán. De nem jött rá senki. Katinka még egyedül volt titkával. Támadottnak érezte magát. Úgy rémlett előtte, mintha valójában az egész, mondhatlan boldog élet már leélve elmaradt volna a háta mögött. És a múltból lassan átszállott látnok lelke a jövendőbe, a regényből a valóságba, hadd ékítse ki ezt is regévé. Látta a fejét ősz hajjal, hírnév s dicsőségtől környezetten; lábainál egy örökbuzgó arany forrás: a bő jutalom. Azután nézett, nézett a fénybe itt is sokáig — míg elvakult a káprázattól Sötétet látott és a sötétben egy rémképet, bús egyedüliségét. Érezte a lidércz nyomását. Nem tudott többé femnrepülni; magasságából úgy húzta vissza valami az elhagyott alantas világba: anyagi és lelki gazdagságának kincsterűje. Mihaszna, ha mindene volt, csak egy ember nem volt, akivel megossza mindenét!? És elkezdte kisérni lelki szemével, mint növi ki magát e hiány végtelen nyomorrá órahosszat küzdött rémeivel, hasztalan. Bizony hasztalan, mert ime az a Másik idézett lélek már eljött rajta segíteni. Megjelent mögötte, ahogy illik a jóakaró lelkekhez , elburkolva fehér lepelbe, szép nesztelen. Csupán a levélhordó prózai koczogása hallatszott. Nem ügyelt rá senki. De ő azért csak megnyitotta az ajtót , letette a levelet a legelőt ért bútordarabra s ismét visszavonult. Jó messze járhatott már ismét, tán úgy a tizedik háznál, midőn Katinka valahára elhatározta kiszakitni magát ábrándjaiból, fölállni s utánanézni, várjon melyik vidéki ismerősnője ir neki megint valami halovány, költészetnélküli csevegést, vagy köznapi pletykákat ? Amint azonban fölvette a levelet a kezébe — elsikoltotta magát. A fehér boríték tele volt nyomva postabélyeggel ; távol, ismeretlen tájáról a testvér hazának érkezett, rajta — Iván kézírása. Katinkának erejét vette az ámulat ; alig bírta tollkésével fölvágni a végzetét rejtő gyönge burkot. A levél pedig oly keveset tartalmazott, csak e néhány szót: Katinka ! Visszaemlékszik e még reám ? Meg tudna bocsátni ? Tudna-e szeretni engem még egyszer, csak úgy mint régen szeretett ? Kérem, feleljen e kérdésekre nekem azonnal. El nem képzelheti mily türelmetlen, mily őrült vágy ragadott meg egyszerre : megtudni, ha gondolkozik e valaha rólam s mint gondolkozik ? Iván, T. képviselőház. (Halljuk !) Ama percztől fogva, a mint alkotmányos életünk újra megindult véleménye mindig az volt, hogy a felsőház rendezése legfontosabb és leg-alant még oda volt jegyezve a czim a küldendő levélhez : egyéb semmi. De hisz’ a költő képzelmének ekkora alap elég egy új tündérvárat felépíteni. Katinka húszszor elolvasta mohón egymásután a pár sort. Mintha Iván szeme nézett volna rá közülök. És mennyi mindent mondott még ez a szem az írtakon kívül, mint ígérte épen azt, ami az imént a nőnek úgy hiányzott a költő világából. Hát ő mit írjon vissza gyorsan ? Bizony egy perczet sem habozott volna, csak ne reszketett volna egy óra múlva is oly igen a keze, ez az írásban gyakorlott kéz, hogy alig-alig tudja olvashatón létrehozni e semmivel sem hosszabb válaszban a mérhetlen biztatást : Kedves Iván ! Oh de még milyen jól emlékszem önre ! Vágyódom látni folytonosan, már hosszú évek óta. Nem én, maga kell megbocsásson nekem. Tudnám szeretni, ezerszer jobban, mint régen. Jöjjön hamar, hamar hozzám ! ! Katinka. VII. Ezzel kezdetét vette ismét egy új életszak. Katinka tovább irt szakadatlanul. Ha nem irt volna, tán meg kellett volna halnia, neki életelemévé vált már az írás. De nem regényt irt többé, hanem levelet. Legelőször kikeresett halommal álló levélpapírjai közül egyet, melynek felső bal szögletében a monogramm helyén egy gányos fecskemadár gunnyasztott. A papírra leírta mostani epedését Iván Elütött ez nagyon a holt regényt kürülbelől mint a mennyire elüt a Bí ! a holdvilágtól. Ám ő nem szándékozott de. Ivánnak e levelet, azért irta együtt olvashassák. Mit ért volna nem láthatja az Iván arczát olvasás?- - Katinka immár egy olyan lélekkéltát, amely nem fogadhat be félboldog**^ hanem az egész, a tökéletes után *" Másnap reggel meg más jelkép** pirt tett ki az asztalára. Ennekben egy pár fecske ült szelíden egy simulva. De ma előbb odaállott még 19^ be, mielőtt Íráshoz fogna. Valami eszébe , hogy Iván csaknem egy s hogy hét és fél éve nem látta őrnagyon megváltozott ő azóta kivid Az akkori vidor leányból lett egy költőnő, az akkori félig nyílt rózsáira hulló fél rózsa. Oh jaj ! Iván sohse heti a mostani Katinkát, ha azt» jól megőrizte az emlékében. És lassan kint elállta mindenidő szenvedés. Ez is elütött a múltkorit'1^ csak visszahúzta őt az égből a 1° ez a földön élőt akarta levinni a (Folyt. köv.) foil P jj f k, t ö 8 1. tt u k di 8i t| «»iór tő tü te is lé «a a s*i H *9 r vá. a Ur lat *as ELLENZÉK (360) Horváth Boldizsár beszéde. A képviselőhöz Ápril. 20-iki ülésén. (Bő kivonat.) Április 22.