Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-06-10 / 131. szám
^'\vwv 1,ELLENZŐT TÁRCZÁJA 1885. Junius 10. Hatodik évfolyam.13fl. ssBtim. SZERKESZTŐI IRODA: Felkirály-utcza 16. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉKI ELŐFIZETÉSI DIJA: \' Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva,„ erre.....................16 frt. II Negyedévre . . . 4 frt. Félévre.......................... 8 frt.] Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik a „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szerda, junius 10, 1885. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Tanúság. (Két czikk.) — I. A kinek Széchenyi az ő csodálatoserejével mondta meg a halhatatlm Ruckblickben : „Excellenz, sie stinlen nach Blut“ — az a prókátor, a ki Derét a magyar történelembe ép olyan mélyen véste be, mint Caraffa generált. Lipót császár, Kolonics bibornok és a többi gonosztevő — a bécsi csizmadiának e szerencsefia, ki a barrikádokról, hol a zsarnokságot üldözte, a kormányzói székbe ült, hogy a szabadinak minden parányát megfojtsa — dr. Bach Sándor báró, miután a hatalom gyilkával, a börtönök penészével és az akasztóiak kötelével pusztította Magyarországot tizenkét éven át ; az egykori mindenható miniszter, a bukása Dián Rómába zarándokoló mezítlábos vezeklő, a huszonhét év óta hallgató államférfi kilépett a homályból, hová a tepek gyűlölete kergette s a hol a feledés tartogatta az osztrák választók gyülekezete előtt megjelent mint követelt. Szerencsésen megbukott. De mit egy beszélgetéséből szájról-szájra ad a krónika, azzal érdemes foglalkozni. Magyarország ifjabb nemzedéke, épen azok, kik most gyürköznek neki, ám a közélet szekerét előbbre tolni és segítsenek, Bach Sándor bárót már csak ítéld szemtanuk hagyományainak tőreikéiből isménk. De bár nincsen még ámbavehetőleg megírva ama korszak történelme, annyit nemzetünk minden tagja tud, hogy Bach az osztrák ház egy régi álomképét, a politikai elméleteknek egy idétlen szörnyszülöttét, az öszirodalmi eszmét valósította volt meg évtizedre. Eszközei voltak: a terrorizmus, amely a növényvilágból a bitófát, az állatvilágból a spiczlit, az ásványvilágtul az ólmot és a börtönt használta fel, a némaság — melynek kedvéért megtiltatott a sajtónak, a szövetkezésig, a beszédnek és a gyülésezésnek ■abadsága; a bürokráczia — mélyít Csehországból, Ausztriából, Morváél, Galicziából, Sziléziából terelte le az ingyenélő jöttmentek seregét, gy megalkossa itt azt a rendszerét faragó, rubrikázó, németül beszélő, gallért viselő szivattyugép-telepet, a beczirker név alatt garázdálkodott és roszabb hírre tett szert a Rózsaőr bandájánál. Támogatta törekiben a Rückwärtsconcentrirung via felfedezője a k. k. glorreiche Armee. •'»oa» Az összbirodalmi eszme rövid foglalatja ez: politikailag és földrajzilag összeolvasztani mindazon országokat, melyeket a Habsburg fejedelmi ház birtokol. A birtoklási czím nem jön tekintetbe ; az országok történelmi egyénisége még kevésbé; a népek érdeke legkevésbé. Legyen az egész komplexumból egy ország, egyforma igazgatással, egyforma kormányzással, egyforma törvénykéréssel, egyetlen törvényhozással, egyetlen hadsereggel és egy császárral. Ezt az álmot álmodják Bécsben negyedfélszázad óta. Az álom papíron jól ütött ki. De az élet nehéz akadályokat gördített elébe s bebizonyította, hogy a népeket nem lehet úgy gyúrni, mint az agyagtésztát. Pedig fűhöz-fához kapaszkodtak. Annak idejében megpróbálták a katoliczizmussal,melynek kozmopolita természete nem ismer országhatárokat és faji külömbségeket. Csakhamar észre kellett venniök a magyar földnek azt a különös tulajdonságát, hogy fiain még az egyáz szolgálatában sem tud annyira erőt venni a transcendentális elmélkedés, hogy hazafiai kötelességükről meg tudjanak feledkezni. Megpróbálták aztán az elszegényítési törekvések legtalálékonyabb rendszereivel. Hanem hát itt is segítségünkre jött a jó anyaföld. Az eke nyomán megtermett a kalász, a legelőn meghízott a barom, a szőlő megadta a búfelejtőt. A német nem tudott kikoplaltatni. Ekkor intézményeinkre tette pusztító kezét II. József rendszere. Új táblákra osztotta az országot, eltörülte a vármegyét, nem respektálta törvényeinket, nem hívott össze országgyűlést, kutyába se vette a szent koronát és az azzal járó kötelességeket. A nemzet hallgatva tűrt, olykor duzzogott, később mozgolódni kezdett. A türelmetlenség zaja eljutott a törvénytelen uralkodó halálos ágyához. Amit tíz évig az összbirodalom hóbortjáról jóindulatúlag álmodott, egyetlen tollvonással meg kelle semmisítenie. Az utolsó próbát Bach Sándor báró tette meg. Neki sem sikerült. Hiában való volt a terrorizmus, az elnémítás, a bürokráczia és a szurony; sőt hiában rántották elé a legkárhozatosabb fegyvert, a nemzetiségek fölizgatását és a fajgyűlöletet, törekvésük hajótörést szenvedett a nemzet méltóságos türelmén — a néma gyászon, mit a magyar nők viseltek, a szótalan kitartáson, melylyel a hazafiak otthonukba vonultak, ott hagyva a közszolgálatot, mint ragályos fészket, melyet az ellenség keze megfertőztetett. BARTHA MIKLÓS: Idő a földtanban. Dr. Mosel Antaltól. (Vége.) ember tehát itt tanuja volt egy fauna kiszorításának épen úgy, mint‘“‘Jan Steenstrup dániai zoolog és praxis szép észlelései szerint az erdőismételt változásának. Észleletei ’lí' a kőkornak nyomai előfordulnak a ■Apókban, melyek egyszersmind elárulttezését egy terjedelmes tűz erdőnek,4 bronzkor maradványait tölgyek ki- T’r 8 manapság a bükk közönséges erdei Az ember kortársa volt az ^korszaknak és tanúja az élőlények 11 hathatós változásának, melyeket a f^séklet sokáig tartó és jelentékeny le- V4*a sok évszáz előtt okozott, és mi ^ének kétségtelen nyomait találjuk j; 1(feben, melyben az állatok és növények ‘ ** ia élő sok faja mellett a Mammut v ^ melyben északi állatok, mint a darvas és pézsmány Közép-Európának ' részében, és lefelé Magyarországig is Akkor jelenleg az északi tájakra tengeri fauna el volt terjedve a Ista01. mérsékelt szélességekben, és ha volna, hogy a mérő, amelyben emelkedik, azóta mindig egy ^ volt, akkor Lyell szerint azon ma-Ml, amelyben ott északi kagylók a henger tükre fölött találtatnak, U ^ 24.000 évet fölölelő közbeeső id következhetnek. * Áljunk el mindattól, amit még ^/PWrópai előfordulásokról mondani , vessünk egy pillantást a nagy erőlködésekre, melyeket Észak-Amerikában tettek, hogy a földszín utolsó változásainak korát meghatározzák. Az illető adatok legnevezetesebbikéhez és azokhoz, melyek daczára csodálatos eredményüknek, a legjobban indokolvák, a svájczi neves természetvizsgáló Agassiznak Florida félsziget feletti számításait lehet számítani. E félsziget központilag egymáskörül sorozott korallházakból áll, melyek közül csak egyik a másik után épülhetett föl, mivel azoknak a nyílt tenger hullámzatára van szükségük. Föltéve, hogy egy ily bárányház 75 láb mélységből egy évszázban egy lábat nő, és hogy minden egyes bárányház a szárazföldhöz 10 angol mérföldnyi pásztát ragaszt, ami elég magasan van véve , akkor csak a félsziget déli falának képződésére egy időszak lett volna szükséges mely 135.000 évnek felel meg. Ily hosszú idő alatt tehát itt minden lényeges természeti tünemény, e korállok minden külső életfeltétele semmit sem változott és a telepesek építéseiket háboríthatlanul folytathatták volna. Egy hasonló időrendkénti kísérletnek sokszor szóba hozott példája fűződik a Niagara zuhatagához. Tudvalevőleg e hatalmas vízzuhatag vezeti le az Eric-tónak vízfeleslegét az Ontarioba, mely a kanadai tavak legkisebbike. Az Eric, mely egyike az öt kanadai nagy beltavaknak, a felvidéken fekszik, amelyet egy hosszú meredek part választ el az Ontario mély sírjától. A Niagara nem zuhan le ezen meredek part előélén, hanem egy hegy zugban, mely a partot megszakítja. Kétségtelen, hogy a lezuhanó és a hegytől alámosó viz ereje ezen zugot lassanként rágta ki a kősziklában, hogy tehát az esés lassan az Eric felé viszszahátrál. A felvidéknek takarója özönvizi képződmény és ez is át van vágva ; az esés tehát ifjabb mint az özönvíz korszaka. Az angol geológ Ramsay más ismertető jelek nyomán valószínűvé tette, hogy a Niagara alámosó és kivágó hatását az özönvízi korszak végén kezdette meg, és ha meg lehetne határozni a mértéket, mely szerint a Niagara visszafelé megy, akkor birtokába jutnánk egy igen figyelemre méltó eszköznek, hogy az időt meghatározzuk, mely itt az özönvízi korszak vége óta eltelt. Bakeswell akkép vélekedik, hogy a Niagara visszalépése évenkint 3 lábat tesz, ami tekintve a hegyzug 35.000 láb hosszát, egy kort adna, amely körülbelül 11.700 évet foglal magában. Lyell, aki későbben látogatta meg a zuhatagot, megmutatta, hogy egy ily gyors hátrálás felvétele igen túlságos, és hogy legfölebb évenkint egy láb engedhető meg, ami 35.000 évet adna. Deson Ede geológ és nemcbetali akadémiai tanár, aki újra megvizsgálta a dolgot, azt találja, hogy ezen adat koránt sem felel meg a valóságnak. Ugyanis a zuhatag egy meglehetős jó rajzát 1678. évből találták meg, mely egy jezsuita missionáriustól Hennepin Lajos atyától ered ; ha Lyell feltevése, az évenkénti láb visszalépés, helyes volna, akkor a zuhatagnak Hennepin látogatásától fogva 183. lábra kellett volna visszalépni, és alakját egészen megváltoztatni. D’ Deson szerint Hennepin képe semmi lényeges eltérést sem mutat fel a mostani tájképtől, és azóta a visszalépés csak néhány lábbal engedhető meg. Deson úgy vélekedik, hogy az igazságot megközelíthetnénk, ha az évenkénti 3 láb visszalépés helyet egy évszázban csak 3 lábat vennénk. Ez arra mutatna, hogy az özönvízi korszak vége óta több mint egy millió esztendő telt el. Azonban ne tulajdonítsunk valami különös értéket ezeknek az egymástól messze eltérő adatoknak, noha azoknak még a legkissebbike is egy rendkívüli hosszú időszakra mutat. E sok évszáz mégis legelőbb az özönvízi korszak végére vezet, egy időpontra, amelyről még semmikép sem bizonyos, hogy az Északamerikában és Európában egyidejűleg történt meg. Hogy ez időszaknak körülbelüli tartamát illető kérdést fejtegethessük, térjünk vissza Európába. Feltéve, mondja Lyell újabb munkájában az ember koráról, hogy a föld lendülete fel és lefelé, összhangzólag a manapság legtöbbször megfigyelt számokkal, egy évszázban 2 és fél lábat tett légyen, akkor, ha az emelkedés és sülyedés időszaka között a nyugalom semmi szünetei sem állottak be, és semmi alárendelt ingások a nagy lendületeket félbe nem szakították, a lendületeknek, melyeken a Wales-grófság az özönvízi időszak alatt átesett, 180,000 évi időközre volt szükségük. E magas szám jogosultságát kifogásolni lehet, hogy ezen becsű egészen önkényű feltevésen alapszik, és hogy a föld lendületek Walesben akkor sokkal gyorsabb módon mehettek végbe. De egy más, egészen önálló sora a törvényeknek, ha nem is terel számokra, mégis arra mutat, hogy ott az özönvízi korszaknak rendkívül hosszú tartalma volt. Hegyeinkben a növények sok faja és az állatok jócska száma fordul elő, melyek Skandináviában és más északi tartományokban hasonlag találtatnak, a közbenfekvő földtájakon pedig hiányzanak, vagy csak szórványosan a magasabb hegyvonalakon p. o. Sudet és Yogesek hegyeiben találtatnak. Sok körülmény által igazoltan elfogadható, hogy ezen ma szétszórt növények a hideg özönvíz korszak tartalma alatt egy összefüggő területen voltak, és apránként, az éghajlat enyhülése, a szárazföld színváltozásai, és mérsékelt hőmérsékhet szokot növények által a mély síkba szorítva e posványos maradékokba feloszlottak. A ki tudja, hogy bizonyos növények mily lassan, lépésről-lépésre előhaladva a maguk elterjedési kerületüket kiszélesítik, meg fogja engedni, hogy bizony hosszú időszakra volt szükség, hogy e változások megtörténjenek. A fiatalabb Hooker, angol botanikus, fényes vizsgálatai a mi északi növényeink elterjedését illetőleg még egészen más tényekkel ismertetnek meg. Nem kevesebb mint 350 skandináviai növény találtatik elszigetelve a Himalája fennvidékén, és mivel a Himalájának semmi növénye sem terjed Skandináviáig, alig lehet kétségbe vonni, hogy a bevándorlás csak ezen egy irányban következett be, midőn valami más természeti változások az északi növényzetnek túlsúlyt adtak. 53 ilyen nem rég ausztráliai és újseelandi havas bérczein is találtattak, nem csekély bámulatára a természetvizsgálóknak, akik épen nem számítottak arra, hogy e magaslatokon oly távol hazájától még észak-európai betolakodó növények is találtassanak. Vájjon a növényvándorlás a maga útját Sibérián, Keletindián és Celebesen, mely az indiai szigetcsoport a legnagyobb szigete ; — vájjon az Alpokon, Kárpátokon, Kaukazuson, Kisázsián és Perzsián keresztül vette-e? vagy pedig mind a két főutat használták ? annyi bizonyos, hogy az idő elegendő volt arra, hogy lassú lépteiben a nagyobb szárazföldi vonalrészt bebarangolja, és hogy nem az idő, hanem földgömbünk méretei szabtak határt a növény költözésének. A tények bármely sorát követjük is, bármely tüneményektől kérünk is tanácsot, mindig kénytelenittetünk évezreket évezredre halmozni, melyekkel mégsem jutunk tovább, mint egy időbe, melyben a hegységek nagy vonalai már ugyanazok voltak mint ma, melyben a mai állatok és növények teje- Politikai hír. Eötvös Károly levele. A veszprémi kerület választóihoz Eötvös Károly a következő levelet intézte: A képviselőjelöltséget, melyet elvbarátaim bizalma e kerületben újra s most már ötödizben felajánlott, ezúttal nem fogadhatom el. Tudom, hogy hosszú múltnak nemes küzdelmei kötötték össze az én nevemet a veszprémi kerülettel. Érzem elhatározásom fontosságát s a rám háruló felelősség súlyát. Aggodalommal láttam, hogy az ellenzék igaz ügye pillanatnyilag nagy veszteséget szenved ezáltal s a 48-diki dicső eszmék lobogóját, mely nevem alatt nem egyszer lengett diadalmasan, e kerületben egyelőre félre kell tenni. Elhatározásom mégis változhatatlan. Mert a viszonyok ma kedvezőtlenek s az én erőm ma gyenge amaz eszmék képviselésére, melyek lelkemben élnek s melyek politikai megyőződésemet képezik. Gonosz áramlat uralkodik most a kormány és országgyűlés döntő köreiben, sőt bizonyos mérvig a közhangulatba is. Megyhunyászkodás a hatalom előtt, lelkesülés helyett élelmesség, hazafias polgári érdemek helyett a hivatali érdemek tisztelete, vak bámulása a születési és főrendi vakszerencsének, osztályversengés, felekezeti viszálykodás, a nép valódi érdekeinek föl sem vevése, a nép terhének könynyelmű szaporítása, személyek bámulása az elvek tisztelete helyett, a közerkölcsök romlása nem egy irányban , Íme ez most valódi jelleme napjainknak. Én ez áramlattal együtt úszni nem akarok, de ezt meggátolni nem tudom s szavam, ha a parlamentbe jutnék, siker nélkül hangzanék el ott. Sikertelen küzdelemhez semmi kedvem. Bizalmam rendületlen a jövőre, erőm se merült ki, de az én teendőm most pihenni és várakozni arra az időre, mely nekem és elvbarátaimnak meghozza vagy eszméink sikerét, vagy e siker érdekében a reményteljes küzdelemnek lehetőségét. íme okaim az országos politika mezejéről. De vannak okok itt helyben is, melyek tiltják nekem a képviselőjelöltség elfogadását. Egy év előtt meg volt nevem mellett a többség s akkor katonai véres erőszakkal tiporták szét a szegény népet, elvbarátaim lelkes táborát. A holtak és sebesültek boszulatlanul szenvedtek s a gonosztevőket el nem érte, sőt nem is kereste az igazságszolgáltatás karja. Én a népet ily gyalázatos erőszaknak többé kitenni nem akarom. Nem akarom kitenni a vesztegetésnek se. Vannak lelkes, községek, melyeknek férfiai becsületes honfiak magasztos önérzetével utasítanak el maguktól minden csábítást, minden megvesztegetést és minden megfélemlítést. Vannak községek, melyekben a becsület és meggyőződés nem eladó. Örök hálám és tiszteleten e községek iránt! De a kerület nagyobb részében — fájdalom — a szavazati többség egyszerű adás-vevés dolga. Aki többet átlérte, azé a többség. Én tisztelt választók, akármit beszél a vakhit, szegény ember vagyok. Nehéz mindennapi munkával keresem magam s családom kenyerét s őrzöm birtokom, őseimnek kisded örökségét. Se az országtól hivatalom, sem a kormánytól pártfogásom nincs, — nekem a szavazatok megvásárlására pénzem nem lehet. Én a kormány pénzével, a püspök pénzével, a káptalan pénzével versenyre nem kelhetek, magam és gyermekem koldussá nem tehetem. De ha százezreim volnának is, akkor sem mennék olyan vásárra, hol lelkiismeretet és politikai meggyőződést pénzen árulnak. Én népünk érdekében viaskodom én a 48-iki dicső eszméket és törekvéseket képviselem, én a nép erkölcsi megrontásának tettese lenni nem akarok. Ha a nép fölébred, megtalálja ingyen a maga emberét. Ha nem ébred föl, ha áruba bocsátja szavazatát, akkor ne panaszkodjék, hanem tűrje szomorú sorsát békességgel. Isten áldása velünk és imádott hazánkkal, írtam Litéren, 1885. évi junius hó 4 -én. Eötvös Károly: Magyar kulturegylet. Föl a lobogóval ! (v.) A nagy nemzeti ünnep érdekében foly a munka; az öttagú előkészítő bizottság tegnap egész délután tanácskozott Nagy Mór tanácsur elősülése mellett, s nagyjából kidolgozta az ünnep programmját Az egész jelentőségteljes mozgalom vezetésére 100 tagú bizottság alakíttatik, s ez a bizottság holnap délután 5 órakor tartja alakuló ülését a tanácsház nagytermében. A bizottság névsorát alább közöljük, de szükségesnek tartjuk itt külön is figyelmeztetni az illetőket a reájuk bízandó föladat nemzeti fontosságára, s eb-ből kifolyólag kérni, hogy az ülésen okvetlenül jelenjenek meg. Most az ő vállukra nehezedik a föladat megoldásának terhe ; tőlük, az ő igyekezetüktől, buzgóságuktól függ, hogy a kulturegylet közgyűlése valóban méltóságteljes és impozáns nemzeti demonstráczió legyen. Tegnap délután fél 5—8-ig tanácskozott az az öt tagú bizottság, mely dr. Nagy Mór tanács úrelnöklete alatt azon czélból küldetett ki, hogy a közelgő nagygyűlés napjának minél ünnepélyesebbé tételéről gondolkozzék. Jelen voltak az elnökön kívül: Bénes Ferencz, Tassai Gábor, Szokolay Kornél és Sándor József. A beható tanácskozás eredményét az alábbiakban foglaljuk össze. Elhatároztatott mindenek előtt, hogy egy 100 tagú bizottság alakíttassék, melynek tagjai dr. Haller Károly elnöklete alatt lennének : Albert Károly, dr. Baitner Hugó, Bak Lajos, Balázs József, Bányai József, Bartha Miklós, Benigni Sámuel, Bénél Ferencz, Bénél Kálmán, Biasini Domokos, Biró János, Biró Mihály, Bónis István, Böckel Károly, Bogdán István, dr. Czikmántori Ottó, Deák Albert, D. Deák József, Deáky Albert, Deézsi László, Ditrói József, Egedy Lajos, Elek Gyula, Esterházy László, Északy K., Ferenczi Á., Ferenczi I., Fischer Ákos, Eritz Árpád, Gajzágó Béla, Groisz Viktor, Gyarmathy Miklós, Hatsek Antal, Harmath István, Hatházy István, dr. Hegedűs István, Hétzei Lajos, ifj. Horovitz Samu, Háry Béla, Horváth Gyula, Horváth Lajos, Incze József, Kerekes József, Kertész Samu, Kilin Miklós, Kiss Sándor, Kolozsvári Albert, Korbuly József, Kovács János, Krasznay Mihály, Ruszkó István, Losonczi János, Lörinczy József, Magyary Mihály, Malonyai Dezső, Münsztermann Viktor, Merza Lajos, Márkovics Antal, Nagy Kálmán, Nagy Gábor, Nagy Lajos, dr. Nagy Mór, Nérey Ernő, Orbán József, Oriold József, Pál Ferencz, Pataki Sándor, Polcz Rudolf, Reményik Lajos, Régeni György, Rieger Imre, Salamon Antal, Sándor József, SámiLászló, Sigmond Ákos, Sipos Gábor, Sombori András, Somogyi István, Szabó István, Szarvassy György, doktor Szász Béla, Szász Gerő, ifj. Szász Károly, Széky Miklós, Szép András, Szilágyi Béla, Szokolay Kornél, Sztupjár Samu, Szüllő Árpád, gr. Teleki László, dr. Török István, Turcsányi Gyula Tassai Gábor, Várady Albert, Várady Károly, Vári Mózes, Vedress Gyula, dr. Veress Lajos, Virányi István, Vízi Endre, Vörös Sándor, dr. Weisz József. E bizottság a teendők sokasága és a határidő közelgése miatt már holnap, csütörtök d. u. 5 órára összehivatik, a városház tanácstermébe. E nagy bizottságból alkottatik meg egy állandó központi bizottság, mely dr. Haller Károly elnöklete, valamint Nagy Béla és Benigni Sámuel alelnökletek alatt, mihelyt a választmánytól megerősíttetnék, azonn .1 megkezdené működését , szervezné és vezetné az összes intézkedéseket s e czélból minden nap a városház tanácstermében 5—7-ig gyűlést tartana, a közgyűlés napján pedig permanensé válva intézkednék, hogy tagjai turnusonként felváltva a központi helyen tartózkodjanak. E központi bizottság jegyzőt, pénztárnokot és ellenőrt választva, megindítaná a költségek fedezésére szükséges gyűjtést, kedvezményes vasúti jegyekért folyamodna a magyar kir. államvasutak és a szamosvölgyi vasút igazgatóságához, közvetítené az úti jegyeket s az ünnepélyhez tartozó tudakozódásokat, nem különben eljárná Kolozsvár vendégszerető lelkes polgárait a város fellobogózását, kivilágítását s az elszállásolást illetőleg. Ebből a bizottságból a két alelnök vezetné a városnak kerületenkénti eljárását. Az alsó részben Benigni Sámuel, a felsőben Nagy Béla. Kerületek szerint, az eljárás elnökei volnának : I. Belmonostor : Deáky Albert, H. Külmonostor: Bányai József, III. Belközép: Bogdán István, IV. Külközép: Kilin Miklós, V. Kétvizköz Nagy Lajos. A másik városrészben : I. Belmonostor: Bénes Ferencz, II. Külmonostor : Bónis István, III. Belszén : Incze József, IV. Külszén : Somodi István, V. Hidelve: Sipos Gábor. Ez elnökök mellé tagok adatnának, kik polgártársaink fölkérését végeznék. A központi bizottság gondoskodik a másnemű albizottságokról is, melyek igy oszlanának meg: 1. Fogadó bizottság. Ez intézkedik a szükséges kocsikat illetőleg; a vonatok érkezésekor a vendégeknek elszál