Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)

1885-07-01 / 149. szám

Kolozsvárt 1885. takarékpénztárnak, 1 drb a kisegítő pénztárnak és 1 drb zárdafőnök főtiszt. Kozma Döme úrnak adatott át értékesítés végett. Az Erdélyrészi Közművelődési Egyesület Deés városi választmányától Deésen, 1885. junius 29-én. Fenyő Lajos id. elnök, dr. Bónis Árpád id. jegyző. Jegyzőkönyvi kivonat, felvétetett Deésen, 1885. június 24-én Hartman Ferencz hitközségi elöljáró elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésen, jelen voltak: Hirsch Lipót, Ordentlich Adolf, Schwartz Bernát, Roth Ferencz, Hirsch Jakab Moskovitz Mór, Feuerstein J. Goldstein Dávid, Händler Léb, Weinberger Herman, Weinberger Sámuel, Mendelsohn Jónás, Klärman Adolf, Farkas Benjamin, Weinberger Lázár, Kallus Jakab, Schlesinger Jakab, Rosman Samu, Feuerstein Farkas, Weisz Márton, Hirsch Móritz, Händler Ábrahám, Grossmann Dávid, Gerson Ábrahám. 1. Tárgy I. k. sz. 5685. Elnök a számosan megjelent tagok üdvözlése után előterjeszti a napirendre kitűzött Magyar Közművelődési Egylethez leendő csatlakozásra vonatkozólag, következő indítványát: Tekintve, hogy zsidó hitközségünk minden egyes tagja minden alkalommal igyekezett hazafias kötelességének megfelelni; a múlt évben is, még mielőtt a közművelődési egyesület mozgalma megindult, anyagi erejének megfeszítésével létesített magyar tannyelvű iskolájában a magyar nyelv terjesztését és hazafias érzelmek fejlesztését tűzte ki czéljául. Hitközségünk azon meggyőződéstől lévén áthatva, hogy a zsidó, legyen az orthodox vagy neológ vallási meggyőződésű — nemzetiségre nézve azonban Magyarországon nem lehet egyébb mint magyar — a mint a francziaországi zsidó franczia, a némethoni német, az angolországi angol, az olaszországi olasz, az oláhországi oláh, ugy Magyarhon zsidói magyarok. A zsidó külön nemzetiségre nem aspirál ; beleolvad azon nemzetbe, mely őt szívesen fogadja, személy- és vagyonbiztonságát védi és polgárilag egyenjogositja. Ettől áthatva és meggyőződve, hogy a magyar állameszme és magyar nemzet szilárdításában,a zsidó saját létének is biztosítását látja , felkéri a közgyűlést,hogy az erdélyrészi magyar közművelődési egylet magasztos eszméjét szellemileg és anyagilag pártolja. Indítványozza ennélfogva, hogy a hitközség — bár anyagi megfeszítéssel is — 100 forinttal az alapító tagok sorába lépjen és minden tag külön a közművelődési egyesületnek magasan lengő zászlója alá sorakozzék. Határozat: Az elnöki előterjesztés általános lelkesedéssel fogadva és áthatva a czél magasztosságától, az indítványt magáévá teszi: 5 év alatt évi 20 frtos részletekben fizetendő 100 frt mellett az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület alapító tagjai sorába lép a hitközség. Az évi 20 frtos részlet kifizetését helybeli pénztárnok által Klärmann Adolf urnát utalványozza. A gyűjtő ivet számos aláírásokra ajánlja. Az elöljáróság megbizatik e határozatot jegyzőkönyvi kivonatban a t. egylettel közölni. A deési orthodox izr. hitközség 1885. junius hó 24-én tartott közgyűléséből Hartman Ferencz izr. hitközségi elnök, Sachs Mór hitk. jegyző. A 257. számú gyüjtőiven : Alapitó tag: a deési izraelita hitközség 100 írttal. Rendes tagok : Hirsch Lipót, Klärman Adolf, Klein Ignácz, Moskovitz Mór, Mirsch Móricz kereskedő, Rottenberg Áron háztarj, Harthmann Ferencz bérlő, Ordentlich Adolf kereskedő, Fridmann László kers., Weinberger Lázár bérlő, Vaszerstrám Áron szabó, Harmik Leopold czipész, Heumann Farkas Csak névleg feleség. Az Elain szerzőjétől. Angolból fordította: Amica. XXX. (Folytatás.)(66) Filippa bosszankodva állott fel. — Vere, mondá, meguntam, nagyon meguntam ezt a tárgyat. Pedig nem kellene önzőnek lennem. Te előtted újdonság az egész, te minden újságtól el voltál zárva, mi előttünk ez már nagyon régi, elcsépelt történet. Lord Arleighgal épen e házasság miatt vesztünk össze és váltunk el, tehát képzelheted, hogy ez a tárgy mennyire kellemetlen előttem. — Jól van, nem szólok többet, csak annyit mondok Filippa, hogy nagyon sajnálom a dolgot, minden barátaink között Lord Arleighot szeretem legjobban , és én határozottan megtagadom, hogy vele rosz viszonyban legyek. Házassága az ő privát dolga, nem az enyém. — De mégsem lehetsz barátja annak a férfiúnak akit én nem akarok ismerni, válaszolá élénken Filippa. — Ha te ilyen világításba állítod a dolgot, akkor bizonnyal nem — válaszolá komolyan a herczeg. — Az ilyen dolgokban mindig kötelességemnek tartom téged megkérdezni, s olyan férfit, ki ellen kifogásod vagy ellenszenved van, nem fogok barátomnak nevezni. Tehát egy időre minden veszély el van hárítva; a herczeg,látva, hogy e tárgy a főségét bosszantja, szándékosan sohasem hozta fel. És ő sokkal igazibb gentleman volt, mint hogy arra gondoljon, hogy egy más nővel beszéljen olyan tárgyról, miről a saját feleségével nem beszélt ; tehát Lady Peters előtt sem említette fel soha. És ekkor a szép fiatal herczegnő előtt egy olyan új élet kezdődött, melyben régi barátjának nem volt része. Ha bosszúját megbánta, azt ő önmaga előtt sem árulta el. Ha szerette volna is gonosz tettét helyrehozni, önmaga előtt eltagadja. De amint az idő haladt, az emberek nagy változást láttak rajta; több részt vett a mulatságokban, a világ bolondságaiba jobban belemerült; a divatban elől ment, a vidám időtöltésekben tevékeny szerepet játszott. Szépségének a jellege is megváltozott. Mindig ragyogó szép volt, de most arczán és modorán valami különös nyugtalanság látszott; sötét szemei tévedezve merültek a távolba, mintha valamit keresnének, de nem találnának. Most is oly szellemes volt mint eddig, de kedélye változó lett és bizonytalan. Sokkal büszkébb volt mindig, mint hogy kaczér legyen, és az maradt most is. De többé a hódolatot és hízelgést nem kerülte; inkább tetszett az neki mint nem. De a legnagyobb változás az volt, hogy a Lord Arleigh nevét soha sem ejtette ki az ajkain. * Lord Arleigh teljesen visszavonult a nyilvános életből; azok a nagy remények, melyeket hozzá kötöttek, mind elenyésztek. A férfiak titokzatosan szólottak róla, az aszszonyok szomorú s őszinte részvéttel; azok akik eddig ismerték, nem ismerték többé. Lord Arleigh nem tért vissza Beechgroveba; úgy tetszett előtte, mintha nem tudná elviselni, hogy ismét lássa azt a helyet, hol a feleségétől elvált; úgy tetszett előtte, mintha az ősi lak némileg megszentségtelenítettett volna. Beechgrove a Chattertonné gondviselésére lett bízva, ki soha sem szűnt meg a dolgok különös állása felett csudálkozni. .Milyen különös házasság!“ mondó kezeit rémülve tartva fel, amint arra a a napra gondolt. Mert ő előtte az az esemény úgy tűnt fel, mintha ugyanazon a napon lakodalom és temetés történt volna. Azóta nem látta Lady Arleighot, de nem tudta elfelejteni azt a kedves szép fiatal arcot, mely az ősi lakban oly rövid ideig ragyogott. Lord Arleigh gondoskodott, hogy felesége mindennel el legyen látva amire szüksége van , nagy jövedelmet biztosított számára . Londonból lovakat, kocsikat küldött, s mindent amit a szive kívánhatott, ügyelt, hogy illő úri háztartása legyen. Mondhatott a világ róla bármit, de azt nem mondhatta, hogy a felesége iránt kellő tisztelettel és figyelemmel ne lett volna. Lord Arleigh nem élt a feleségével, soha sem látogatta meg, és soha sem beszélt róla, de világos volt, hogy sokkal mélyebb indokból nem tette mindezeket, mint amiről a világnak tudomása vagy csak sejtelme is lett volna. Koronként a családi ügyvéd ment le a Winnston házba, de Lord Arleigh nem ment soha. Azok, kik házassága után találkoztak vele, nagyon megváltozva találták. Még az arcza is megváltozott ; az őszinte, becsületes, nyílt tekintete, mely egykor kilátszott hívni és daczolni az egész világgal, eltűnt; olyan volt, mint aki egy titkot rejteget, egy olyan titkot mely ifjúságát elvette, életének az örömét elrabolta, szemeit elhomályositá, arczára redőltet, ajkai körül a gond kemény vonalait véste, hangjának a zenéjét elvette, s dúlt kedélyű, megtört, szomorú és szerencsétlen emberré tette. Voltak egy pár bizalmas barátai, olyan barátai, kik gyermekkora óta ismerték, ezek kérdezősködtek titkáról, kérték, hogy egész őszintséggel tudassa velük baját, mondták, hogy a megosztott bánat enyhülést ad , de szomorú mosolylyal csak a fejét rázta, s azt válaszolta, hogy az ő bánata nem olyan, mit meg lehessen osztani, vagy amiről beszélni lehessen. Néha egy egy jóindulatú öreg asszonyság, kinek magának is voltak fiai és leányai, és őt mint gyermeket és férfiút ismerte, vonta kérdőre. De ő soha és senkinek sem mondta meg bánatának az okát. — Köszönöm jóságokat, volt a válasz, de nem adhatok felvilágosítást. A társaság igyekezett e titkot felfedezni. Némelyek azt mondák, hogy Lady Arleigh elmebeteg, s Lord Arleigh csak az esküvőjük után fedezte fel e szerencsétlenségét. Mások azt mondták, hogy a fiatal asszony nagyon indulatos, s férje csak akkor vette észre, midőn hazafelé utaztak. Ezek voltak a legártatlanabb hírek , a többiek sokkal botrányosabbak voltak. Azt is mondták, hogy Lord Arleigh egy a felesége által elkövetett nagy bűnt fedezett fel. De az ilyen történeteket kevesen hitték ; azt mondták, hogy Lord Arleigh nem az az ember, aki ily borzasztó tévedésbe essék. Újabb események feledésbe hozták a régit, egy idő múlva az izgatottság és csodálkozás megszűnt; a társaság elfogadta azt a tényt, hogy Lord Arleigh szerencsése házasságot csinált, s elvált a feleségétől. Lord Arleigh külföldre utazott, s minden visszatért, olyan csendes fürdőhelybe keresett fel, hol nem ismerték sem őt, sem a történetét. Később Normandiába ment, s bánatának az emlékét a vidék festői szépségében igyekezett eltemetni. De miután mindent megtett, miáltal bánatos lelkét szórakoztathatta, mégis kénytelen volt elismerni, hogy ő nagyon szerencsétlen ember. * * * * * kereskedő, Svartz Bernát keresk., Kallus Jakab kersk., Bernád Simon czipész, Mendelsohn Jónás keresk., Lőw Lajos keresk., Klein Elek és Hochteil ker. Hendler Ábrahám mészáros, Fanelli Mózes rabbi. Pártoló tagok : Hirsch Jakab birt. Farkas Benjamin órás, Weinberger Herman bérlő, Stielfried Bernáth kér., Roth Ferenc vendéglős, Gerzohn Ábrahám magánzó. Levelek a kiállításra. IX. A székely házban. — Az „Ellenzék“ eredeti levele — Minden ember tudja, hogy az epigram írás nem Tóth Lőrincz urambátyámtól datálódik. Az szent igaz, hogy ő figyelme erős régi ember s még régibb idő óta kovácsol epigrammát, de még igazabb, hogy sok száz esztendővel Tóth Lőrincz urambátyám ,méhecskéinek s zümmögése előtt a székely atyafiak galambbugos, tulipános kapuján ott ékeskedtek a klasszikus epigrammszerű felírások. Nagy kár, hogy valaki extra nem vállalkozott e felírások összegyűjtésére. Mert ma már ezek is kezdenek kimenni a módiból. A galambbugos kapuk ritkábban épülnek, egyszerűbb, léczes kapukkal is beérik ma már s ezekre pedig ha fölírnak annyit, építette Péter András és neje Mihály Rebeka 1885-ben, az épen bőségesen elég. Régi düledező galambbugos kapukon olvashatod még a szép verset, mely a kiállítási székelyház kelleténél czifrább kapuján oly sok embert ölnt meg. „Ha istent s nemzeted szereted, betérhetsz. De álnok lélekkel föl s alá elmehetsz * Ez áll a nagy kapu fölött. A kis-kapu fölött pedig: „Isten segedelméből építette Sófalvi József nőjével Szappanos Annával 1885.“ Alább: .Béke a bemenőknek.* Sokan, nagyon sokan látogatják a székelyházat, de addig nem megy be senki, mig ez eredeti felírásokat el nem olvasták és föl nem jegyezték. Maga a trónörökös és neje, kik tudvalevőleg a napokban a székely házat is meglátogatták, mielőtt átléptek volna a kapun, elolvasták a mi rá van írva, s láthatólag gyönyörködének az egyenes, nyílt szivű felírásban. A székely ház érdekessége a kapunál kezdődik s nagy mértékben fokozódik benn a házban. Itt találjuk egy csomóban mindazt, a mi székelyországban a háztól kerül ki. A hires szőttesek, csergék, melyek száz esztendőnél is tovább tartanak, tartósság dolgában túltesznek a brassói csergések e fajta munkáin, a csinos, ízléses kézimunkák, faragványok, mind méltó tárgyai a műveit közönség bámulatának. Mind itt van egy helyen, amit a kiállítás nagy iparcsarnokában és a házi iparcsarnokban szétszórva találsz meg. Szőttesek Sepsi-Szentgyörgy, Székely- Keresztur, Sz.-Udvarhelyről, Csikmegyéből, festékesek érdekesnél érdekesebb figurákkal, a hires farsangi és pürkereczi védkendők, hímzések írott öltésekkel, katrinczák, csángó csergék. Aztán jőnek a torda-aranyosszéki kancsók, régi székely bokások, melyeknek rendkívül nagy a keletjük. (A trónörökös pár is vásárolt belőlük.) A specziális székelybotok borsikafából, s egy egész sereg művészi faragvány a hosszufalusi faragó iskolából meg a székelykeresztúri tanítóképzőből, gyermekjátékszerek a bánffyhunyadi játékszertanműhelyből. Különös figyelmet érdemel egy művészi kép keret, mely a hosszufalusi faragóiskolában készült, mely zászlókkal és Magyarország kifaragott czimerével ékeskedik. Nyilván a Kossuth képének van szánva s eddig bizonyára akadt is vevője. Sok dolgot adhatott készítőjének az a két névjegytartó is, mely faragott falevelekből, legyező módjára van összeállítva. Persze úgy a képkeret, mint e névjegytartók szerfölött drága dolgok, mindazonáltal, ha vevőjük akad is, nem fizethetik meg az illető fáradságát és idejét, s általában az efajta munkák alkalmasak kiállítási tárgynak, de nem arra, hogy ily munkával valaki megkereshesse a kenyerét. Nagyon érdekes egy két emeletes ékszer tartó is, melynek a tetején — igen elmésen — egy kakas őrködik. Van aztán több apró csinos munka, melyek kevesebb fáradságba kerülnek s melyeknek a kultiválása jövedelmezőség szempontjából igen ajánlatos ily tárgyak a hamu, szivar, toll, és tintatartók , más egyéb apróságok. Igen csinosak a tapló munkák is. Kiválnak ezek közt Demeter Dénesné taplótáskái kerettel és keret nélkül, selyemmel diszitve, melyek Székely-Udvarhelyrt készültek. A székelyház két szobából és ereszből áll, az eresz előtt pitvarral. Az egyik szobában a kiállítási tárgyak,a másikban a székelyházi bútorok s abban egy szövőszékkel, melyen akiállított“ székely asszony mutatja be a kiváncsiaknak a székely szőttes készítésének mesterségét. Beszédes, tűzről pattant aszszony, akinekitt is eltelik, de nyilván jobb szeretné otthon. Mert az mégis szörnyűséges állapot, hogy itt legyen a szép csempés kemencze, s ne lehessen oda tüzet rakni, puliszkát meg cziberét főzni. Az ám. Mert sok szép minden van e házban, de mit ér a szegény székely menyecskének, ha nem süthet, főzhet kedve szerint s mit nekünk is Budapesten felejtődött székelyeknek, ha nem nézhetünk be olykor-olykor egy kis puliszkára meg jó erdélyi tokányra? . . . Székely Huszár. ELLENZÉK (584) TANÜGY. Pót-tanfolyam. A „M. K.“ cz. Budapesten megjelenő lapban olvassuk, hogy Trefort minisztere nyárra is póttanfolyamot rendelt el a magyar nyelv tanulására, többek közt városunkban is. E rendelet intenciója előttünk a miniszter egy újabban kibocsátott, annak idején lapunkban ismertetett rendelete után, nagyon homályosnak tűnik fel. Későbben e dologra még visszatérünk, most csak annyit jegyzünk meg, hogy póttanfolyam elrendelésére vezető indokokat mi nem ismerünk, jó lenne tehát az illető miniszteri rendeletet megvilágosítani.* Közvizsgálatok. Mint lapunknak írják, vasárnap ismét két kolozsmegyei iskolában tartottak meg a vizsgálatok. Az újonan felállított györgyfalvi iskolában, hol Fekete Antal i. tanító vezetése mellett közepes sikert mutattak fel a növendékek, kik úgy szólva most részesülnek először rendszeres oktatásban. A vizsgálaton Váradi Károly tanfelügyelő is jelen volt. A magyar-valkói községi iskolánál szintén vasárnap folyt le a vizsgálat teljesen kielégítő eredménynyel, mivek előidézésében nagy része van Kocza János derék néptanítónak, ki fáradhatatlan buzgalommal munkált arra, hogy az ezen iskolánál pár évvel ezelőtt fennálló nyomorúságos állapotok megszűnjenek. A községi iskolák intézménye, melyet egy kiváló publicista a „népoktatás gyöngyének“ nevezett, ilyen derék munkásokat kíván.* A segesvári állami elemi iskolában, mint levelezőnk írja, f. hó 22 én tartatott meg az évi zárvizsgálat a legjobb sikerrel. A vizsgát megelőzőleg vasárnap, az unitárius vallású gyermekekkel Raffay Domokos ujszékesi unitárius lelkész tartott vallástani vizsgát, szép számú közönség előtt, közmegelégedésére. Ez nagy érdeme a tiszteletes urnak, annál is inkább, mert két mérföldről kell bejárnia Segesvárra, hogy a gyermekeket hetenkint egy órán át, a vallásos érzésben erősbítse. Hétfőn folyt le a teljes vizsga. A tanügy iránt érdeklődök, s azok közül, kik azért mentek oda, hogy a tanítási rendszert más iskolákkal összehasonlítsák, igen sokan jelentek meg, úgy hogy a nagyterem teljesen megtelt hallgatósággal. Mindenki teljesen megelégedve ment haza, mert oly szép szabatos vizsgát, mint amilyent a segesvári állami ellemi iskola tanítványai kiállottak, nem mindennap láthatunk. Az első osztályban a tannyelv német, mert a különböző anyanyelvű tanítványok között kellett egy központ, mely őket összehozza, mivel a tanítványok nagyobb része szász, kevés román s még kevesebb magyar. A második osztályban már vegyes a tannyelv: magyar és német, a harmadik osztályban pedig teljesen magyar. S a tanítók e rendszert oly szépen, fokozatosan viszik keresztül, hogy a gyermekek észre sem veszik, mialatt magyarul igen jól megtanulnak. Elismerés illeti az el. isk. igazgatóját, Rohn Nándort, Benedek Mihály, Jenne Ede tanítókat, Szepessy Hermin, Majorkovits Helén és Hollósy Tekla tanítónőket, mert hivatásuknak mindnyájan lelkiismeretesen feleltek meg. A vizsgákon Horváth László kir. tanfelügyelő elnökölt, ki ezen iskola megteremtése és felvirágzása körül érdemeket szerzett magának. * A nagy szebeni iskolák. — Saját tudósításunk. — Nagy-Szeben jun. 27. A vizsgák napjait éli városunk tanulóserege Több leány és fiúiskolában már befejezték a vizsgákat Az állami iskolák közül megcsendesedett az állami gyimnázium és a népiskolák épülete. Csend váltotta fel a két iskola utczáját, nem hallani a gyermek zsibajt. Tanítók és tanárok a szélrózsa minden iránnyába pihenésre távoznak. A lefolyt vizsgák közül a legnagyobb érdeklődés az állami népiskolák iránt mutatkozott. Erdélyrészünk ezen egyik legnagyobb fontosságú iskolájára büszke önérzettel tekinthetünk; ily szép hivatása nem sok iskolának van. Egész megyénkben ebből az iskolából kell kisugározni nemzeti nyelvünk terjedésének; ez van hivatva melegséget, életerőt adni, az idegen ajkú Julius 1. helyeken levő polgártársainkkal megértetni az I nyelvét s terjeszteni a haza és testvéri szeretett. A 10. folyt vizsgák bizonyságul szolgáltak arra nézve, hogy a lelkes tanítói testület derekasan megfelelt hivatásának A 16 tanerővel biró iskola teljes egy hétig tartó vá. Sgálatai alatt alkalmunk volt meggyőződni a 452 főrér izék értelmes és magyaros zamatu feleleteiből a szép élt, haladásról. Dicséretet érdemel az iskola egészséges születt és helyes pedagógiai rendszere ; nagy elismeréssel fel méltatnunk a két tanteremben kiállított rajz-, kis-,nn. és fiú- kézimunka dolgozatokat. A kézimunka has®., voltát mutatták a III. IV. fiú osztály szalmafonatal é, szalma díszítményei. Csinos és értékes lombfűrészelési tárgyakat készített az V. VI. fiú osztály, mely tárgyak ízléses késsítésüknél és hasznosságuknál fogva a munkatartó kitartó buzgalmát dicsérik. A városi iskolák felső osztályos növendékei, kik legnagyobb részben iparos pályán vernek már az iskolában megszerzik a kézi ügyességet ts munka kedvet. Az évi vizsgálatokat, 17 számból ének és szí. Való részletekből álló évi zárünnepély fejezte be f. k. 25-én d. u. az iskola udvarán; az ég erre a napra szépen kiderült. Impozáns ünnepély volt ez; az iskola 451 növendéke osztályonként sorba volt felállítva ; a közösség feszült figyelemmel és nagy érdeklődéssel hallgatta végig a működő növendékeket. Az ünnepély végén és növendéknek jutalomkönyveket adtak át, és felolvasták a megdicsért növendékek névsorát. Téglás István igazgató a jutalmak kiosztása után a növendékekhez szép beszédet intézett, figyelmeztette és intette őket, hogy a iskolában tanult szép, jó és nemes dolgokat tartsák az ártatlan szívekben. Az ünnepélyen ott voltak: dr. Brenneberg Mór főispán, Trauschenfels tanfelügyelő, Zágoni Gábor kir. közjegyző, Csányi és Vásárhelyi törvényszéki birák. A szép ünnepély azonban nem maradt folt nélkül. A tanítói testület előtt sem Trauschenfels tanfelügyelő, sem dr. Fölkel gondnoksági elnök nem fejezte ki az évi fáradságért elismerő köszönetét. Legyen megnyugodva a derék testület, hogy a jelen volt százain menő hallgatók egy szívvel mondanak hálát eredményes működéséért. Sok ily iskolát és derék tanítótestületet kívánunk a hazának. X. Y. Művészet és tudomány. * Az »Aranyember“ e hó 26-án kérett Szinte Gráczban. Mint a .B. Hirlap*-nak írják, a színház zsúfolásig megtelt és a közönség igen sokat tapsolt. * Nagy diadalünnepély lesz augusztus hó elején az országos kiállítás területén. Az ünnepély három napra fog terjedni. Az első napon a dalegyletek a kiállítási nagy zenecsarnokban közös díszhangversenyt adnak, melyben minden egylet egy két darabot énekel szabad választás szerint. A második napon ugyancsak a nagy zenecsarnokban az egyletek versenyt énekelnek tetszés szerint választott darabokkal a kiállítási orsz. bizottság által kitűzött értékes díjakra, a harmadik napon nagy összelőadást tartanak katonazenekar kíséret mellett, szabadban. Az ünnepély művészi rendezését Huber Károly orsz. dalárszövetségi karnagy vállalta magára. Az összelőadásra magyar zeneszerzők darabjai fognak kifizetni és a szerzőket fel fogják kérni, hogy szerzeményeiket személyesen dirigálják. Eddigelé : Erkel Ferencz, Liszt Ferenc, Huber Károly, Zimay László, Mihálovics Ödön és Hubay Jenőnek a dalegylet által már ismert és többször énekelt művei vannak kitűzve előadásra. * A párisi nagy operában legközelebb olasz strigione kezdi meg vendégszereplését, melynek csillaga, Patti Adelina egy estére 14,000 frankot kap. Hasoni pedig, a híres tenorista 6000 frankot, ugyancsak fő estére. Hogy e pénz és az egész vendégszereplő óta társulat költsége bejöjjön, a stagione impresáriójánal legalább 30—35.000 frank napi bevételre kell sumítlnia. A nagyváradi színkörben a múlt csütörtökön volt Ditróné asszony jutalomjátéka. Előadásra került az Aranyom- XXXI. Másfél év múlt már el, és Lord Arleigh még mindig távol tartotta magát a világtól. Április vége s szép fris tavaszi volt. A Norman szive Beechgroveba vágyából az ibolyáktól kék volt a hely, s a térügyei leomlottak , de oda nem mehetett,4 képtár kísérteties hely volt előtte , azonban Londonban sem tudott maradni. A bin*' pókból olvasta, hogy Hazlewood herczeg ' neje megérkeztek az idényre, hogy pompa' palotájukat újból bútoroztatták, hogy a ' herczegnő a nála levő mulatságok fényesváltozatossága által meg akarja a főváros* lepni. Lord Arleigh azt gondolta még ki hogy lehetetlen volna úgy maradni a "rosban, hogy velük ne találkozzék; márpedig ő elhatározta, hogy saját jószántó soha sem találkozik többé velük. De a sors másképen akarta. (Folyt, köv.)