Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)
1885-08-29 / 198. szám
Ivo!623 várt 1855. Összesen tehát 176. Ezekhez a mai napon táviratilag jelentkezett Tordáról 40 és Déésről 60 vendég, kik szintén holnap reggel érkeznek. * A Város díszítése serényen foly. Legszebben elkészült a belközép utcza. Itt majd minden házon lobog zászló. A többi utczákban valószínűleg reggel tűzik ki a lobogókat. Főképen azon a vonalon volna ez nagyon kívánatos, amerre a bevonulás fog történni, s ahol most még nagyon fogyatékos a zászlódísz. Az illető háztulajdonosok tegyék meg az utolsó pillanatban, ami lehető. A vasút ismét kitünteti magát. A pályaudvart bokrok, lombfüzérek díszítik, s a füzérek között magyar czimeres nemzeti szinü lampionok függenek. Az állomásépületen valami 80—100 kisebb nagyobb trikolor leng , az épületnek a pálya felöli falán pedig lombokból kirak- tva óriási betűkkel áll a felirás : Kolozsvár. A híd utcza elején a pályaház mögött diadalkapu fogadja a vendégeket ; a lombbal födött, városi s nemzeti czímerekkel és zászlókkal díszített díszkapu igen jól veszi ki magát. Prielle Kornélia úrasszonynál Nagy Mór tanács úr, Hóry Béla árvaszéki elnök és Turcsányi lelkész ma délelőtt küldöttségileg megjelentek az „E. M. K. E.“ id. választmánya nevében megköszönni, hogy szíves föllépni az Egyesület javára. A nagy művésznő szép beszéddel válaszolt a küldöttségnek, lelkesen ígérve, hogy testestül-lelkestül szolgálatára áll a nemzeti ügynek. Prielle Cornélia ma este lép föl az E. M. K. E. javára. Telepi Károly jeles festőnk még két festőtársával holnap érkezik városunkba. * Györffy Gyula képviselő ma megérkezett. * Az elszállásolási bizottság elnöke Turcsányi Gyula tisztelettel kéri az elszállásolási bizottság tagjait, hogy a vasúti indóháznál megjelenni szíveskedjenek, hogy a vendégek elszállásolását, közreműködésük által elősegítsék. * Kulturegyleti emléklapot készítenek nemzeti színházunk tagjai. Ebből közöljük mutatványképen a „Gyopár regéjét” mai tárczánkban. * Az isnnpélyre újabban adakoztak: A központban: Pap Kristóf 1 frt, Koncz László *2 frt, dr. Szamosy János 2 frt, Meizner jószágigazgató 10 frt, Id. Bodor Pál, 2 frt, Incze József nyug.adótárnok 1 frt, Id. Hirschfeld György 2 frt, Schultz és Farkas 2 frt, Kiss S.tolajgyáros 2 frt, Váradi Károly tanfelügyelő 2 frt dr. Abt Antal 2 frt, Fekete Pál tanácsos 5 frt, Somlyay László 2 frt, Boros György tanár 1 frt, Ransburg Janka 1 frt, dr Szabó Károly 1 frt, dr. Haller Károly 5 frt, Szacsvay Sándor 2 frt, Inczédy Samu 2 frt, Valaki 20 kr, Kornbauzer Farkas 1 frt 10 kr. Orbán József és Demjén Ágoston ivén: Orbán József 2 frt, Demjén Ágoston 2 frt, Simay Lukáts 3 frt, Hirsch Herman 1 frt, Wolff János 1 frt, Transylvania 2 frt. özv. Dobál Izsákné 5 frt. Szállást ajánlottak föl: Csiszér Károlybiró 1 személyre, Darvay és 1 szem. özv. Dobál Izsákné 2 szem. Dr. Czikraántori Ottó ivén: Pálffy Antal 2 frt, Dorgó Albert 10 frt, Geltch János 1, frt, dr. Bornemisza Leopold 5 frt. Harmathy István és Balázs József ivén szállást ajánlottak föl: Wertheim Samuné és Gajzágó István 1 — 1 személyre. Váradi Albert ivén: Kiss János (Sigmond gyár) 1 frt, Keresztes János 20 kr, Kilin Ferencz 1 frt, Herman János 30 kr, Szilágyi György 50 kr, Simon Jakab 20 kr, Weisz Sámuel 20 kr, Kiesz Mihály 50 kr, Párkányi György 20 kr, Herman Mihály 20 kr, Vas Zsigmondné 1 frt, Vas Jolán 1 frt, Szentgyörgyi Lajos 1 frt, Előd 1 frt, Lindner Gusztáv 2 frt, Rógeni György 60 kr, Várady Károly 50 kr, Tóth Tamás 50 kr, Benő Sándor 1 frt, Kozma József 2 frt, Fatter Péter 50 kr. Szállást ajánlottak fel: Barla Domokos 3 szem Márton József 1 szem, Héczey Lajos 1 szem, Várady Zsigmond 2 szem. Magyary Mihály Irén : Magyary Mihály 2 frt, Magyary Géza 1 frt, Magyary Gézáné 1 frt, Bosz Sámuel 40 kr. Szállást ajánlottak fel : Magyary Mihály és Magyary Géza 2—2 személyre Jeney Károly m. kir. pénzügyi tanácsos idén: Jeney Károly 1 frt 10 kr, Tóth Sándor 50 kr, Rasseó Imre 1 frt, Vas Géza 50 kr, Silling György 1 frt, Veszprémy Lajos 1 frt, Solymosy József 30 kr, Szamosfalvy Miklós 30 kr, Kocsvay Pál 30 kr, Mayr János 1 frt, Virányi István Irén: Virányi István 1 frt 10 kr, Vaszy István 1 frt, Végh Gyula 40 kr, Schilling Kálmán 1 frt, Aáron László 1 frt, Jancsó Sámuel 30 kr, Kápolnay László 30 kr, Almádi Zsigmond 10 kr, Krémőr 30 kr, Demjénné 30 kr, N. N. 20 kr, Hild Viktor 50 kr, Spitzhütti 1 frt, Leitner Lajos 50 kr, Heim Vilmos m. kir. dohánygyári igazgató ivén : Heim Vilmos 1 frt, Krampera János 30 kr, Konrád Lajos 30 kr, Hatházi Ferencz 30 kr, Illés István 30 kr, X. X. 30 kr, Y. Y. 20 kr, Pécsy János 30 kr, Fodor Károly 20 kr, Szup Károly 20 kr, Kraft Lipót 20 kr, Wéber Ferencz 20 kr, Liekoncz 40 kr, Winrich György 20 kr. 0. 30 kr. | * Az előértekezlet vasárnap délelött 11 órakor lesz a tanácsházon. Figyelmeztetjük tagtárcainkat, ne mulasZszák el megjelenni ezen az értekezleten, mert döntő fontossággal bír. Hóry Béla, egyesületünk buzgó pénztárnokának ivén aláiratkoztak. Béldi Kálmán gr. 100 frt. Dr. Nagy József megyei főorvos 100 frt, Ajtil Gyula joghallgató 100 frt. Özv. Nagy Péterné 100 frt, Hory Béla 100 frt. Rendes tagokat évi 5—5 írttal: Dr. Czikmántori Ottó ügyvéd és Münstermann Győző árv. sz. jegy. évi 2—2 írttal Kertész Samu megyei tisztv., Rettegi Miklós megyei tisztv., Csiszár Gyula megyei tiszv., Dalmai Géza bank. hivat., Bartha Gergely népbanki hivat., Demján István népbanki hiv., Incze Emil árvaszéki ülnök, Szarvady Károly árvaszéki ülnök, Székely János nyug. főmérnök, Varró Lászó közig. ig. gyakornok, Bogdánffy Sándor közig. gyak., Gönczy Dénes közig. gyak. Fritsch Árpád, Kis Lajos közig gyak., ifj. Gámenczy Márton közig. gyak., Deési Béla közig. írnok, Tóth János közig. irnok, Birla Domokos főszámvevő, Hankó Veres Károly pénzt. ellenőr, Kilyén Sámuel alszámvevő, Szabó Lajos pénzügyi irnok, Csergedi Ferencz megyei iktató, Bodor Antal ev. ref. igazg. tanácsosi titkár, Nagy Mór városi tanácsos, Tamási József tervszéki hiv. Walter Gusztáv, Schilling Kálmán, Domokos Antal, Háry Béláné, a hat évre 10 írttal: Somodi István ügyvéd. * RadvAnszky Réláné-Ti*za Ilona nraszony 1717. számú éve ma vissza érkezett. Aláírtak: Nemeskéri Kiss Miklós Vegheles 100 frt, Báró Radvánszky Bála, Zólyomm. főispánja 100 frt. Petriche dolta, őseinek szelleme jelent meg. Valóban szellem beszélt, a rossz szellem beszélt. Mindazonáltal megtartotta a Gyopárnak tett fogadását. Lelke nemességével, szellemével hóditá meg az idegen ellenségeket. Mámoros szerelemmel sietett kedveséhez vissza s már majdnem odaért, midőn hirtelen különös látvány tűnik szemébe. Mintha teste lelkét előzte volna meg, egy egészen hozzá hasonló alak szerelmesen átölelve tartja a boldog Gyopárt. Irtózatos haraggal kapott buzogányához s azt teljes erővel vágta a szerelmes párhoz. „Vessz el — ordított Magyar magánkívül — vessz el, ha szívem szakad is utánad!“ E pillanatban egy fájdalmas sikoltás és kárörvendő nevetés hangzott fel Magyar szavaira , midőn ez oda sietett, csak egyszerű gyopárt talál. Szép kedvese csakugyan virággá változott. Magyar keservesen kezdett zokogni; tudta már, hogy Gyopár őt igazán szerette és a rosz szellem volt az, aki hozzá hasonló alakot öltött, hogy megrontsa két szív igaz szerelmét. Mindhiába, nem segíthetett rajta. Könyörgött a jó szellemhez, hogy tegye e virágot hervadhatlanná. A jó szellem meghallgatta Magyar könyörgését, ki még sok ideig keblen hordozá a soha el nem hervadó gyopárt. És ma milyen jól illik e virágjelvény az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyle t u.k. Dávid királynéja. Mignontól. Angolból forditotta Antira- VII. (Folytatás.) (23) Gwendolin bámult egy kissé a czím felett, mely nem illette meg; visszahúzta kezét, s minden megjegyzés nélkül mamához fordult. Ritkán történt, hogy papával ilyen könnyedén bánjanak el. Mama bátortalanul nézett Gwendolinra ; azt hiszem, hogy annak nem gyermekes, de nagyon is nőies modora lehütötte; nem tudta magát feltalálni, hogy hogy fogadja leányát; bámulta e fiatal teremtésnek nyugalmát, félt megközelíthetetlennek látszó bájos, de hideg modorától, s mégis szerette volna e szép fiatal teremtést keblére ölelni. — Gwendolin, csókold meg namát, súgtam a fülébe; te oly finom, oly urias vagy, hogy mi közönséges emberek nem merünk hozzád nyalni. Nem kellett kétszer kérni ; kezdte lassanként tanulni úgy viselni magát, ahogy illet; kezdte megtanulni az élet nagy leczkéjét, beleadni megát sorsába. Odament mamához s kedves mosolylyal azt mondá : — Jó reggelt mama , csókoljon meg úgy, ahogy a másik leányát megcsókolta. A mama karjai rögtön átölelték Gwendolint. Ha féltékeny természetű lettem volna, ez a nagy melegség egy kissé visszatetszett volna. De e zöld szörnyetegből egy mákszemnyi sem volt a véremben. Örültem látni, hogy megváltozott háztartásunkban békességes kilátások voltak; jól esett tudni, hogy a mama szíve boldogabb, mint évek óta volt. Papa pompás kedélyében volt; az ízletesen készített vesepecsenye megnyerte tetszését. — Lady Gwendolin, jegyző meg méltósággal atyám,az önérzetes büszkeség hangján, maga egy tehetséges művészt lát maga előtt, olyan ismeretlen művészt, kit a hit, dicsőség még nem keresett fel, de kinek nevét az utókor ismerni fogja. — Én nem vagyok Lady Gwendolin, válaszoló testvérem hidegen. Ez volt egyedüli megjegyzése az atyám beszédére. — Ha nem az, de ennek kellene lennie, viszonzá atyám. S ha atyja hosszasabban él, most az volna. — De atyám meghalt; tehát mi haszna azt kívánni, hogy bár tovább élt volna? Azonban hangján érzett a bánat nyoma. Ha Norris százados élt volna, mily másképen alakul mindnyájunknak az élete ! Lehet, hogy Gwendolinnak is ugyanez jutott eszébe. Reggelizés után papa meghívta nővéremet, hogy látogassa meg a stúdióját . Van néhány olyan pompás dolgozatom, melyek jobbak mint hogy a közönségelibe tegyem, mondá , de ha velem jön, magának megmutatom. Remek művemet tegnap adtam el. Ha előre tudtam volna, hogy milyen ízlés és eleganczia költözik házunkhoz, megszemlélésére visszatartottam volna. . — Én is tudok festeni ! monda Gwen dolin élénken. És nagyon szeretek festeni ! Elhoztam magammal a festéket és ecseteimet, csak az állvány hiányzik , az igazán váratlan élvezet! Nagyobb változást emberi arczon képzelni sem tudtam, mint amilyen most a testvérem arczán volt; vidámabb és élénkebb már nem is lehetett volna, minden felleg eloszlott róla, még a hangja is vidámabbnak tetszett, mintha minden bajtól, aggodalomtól megszabadult volna. Végre talált valamit, ami érdeklődését lehéssen elfoglalja. Teljes átváltozását öröm volt látni; talán ez volt rendes modora, ilyenkor mily kedves tud lenni! Mama boldogabban végezte házi dolgait; én is megkönnyebbülve éreztem magam. Mennyit tűnődtem, hogy mivel szórakoztassuk testvéremet, és ime, papa kisegített bennünket! Öntudatlanul ő többet tett arra mint mi mindnyája, hogy testvérem életét kellemesebbé tegye. E reggeltől kezdve Gwendolin órákat töltött a papa stúdiójában, s dolgozott. Volt tehetsége és szeretete a művészet iránt , a apa el volt ragadtatva. Mindent elkövetett, hogy testvérem ízlését fejlessze, s némileg jó barátok, nagyon jó barátok lettek. Mindig feszesek és udvariasan illedelmesek voltak egymás iránt; kölcsönösen tanulmányozták egymás tetszését és ellenszenvét , de folytonos érintkezésük daczára nem lettek bizalmasabbak, sem kevésbé kimért illedelmesek. Barátságukat bármily feszes volt az, mama és én hálával fogadtuk. Soha sem kellett attól félni, hogy valami kellemetlenség legyen közöttük. Gwendolin észrevitte a papa gyarlóságait, de nem csinált nevetség tárgyat fenhéjázásából, ahogy egy idegen tette volna. A papa viszont Gwendolintól minden megjegyzést eltűrt. A Gwendolin megérkezéséig mama és én önkényt sohasem mentünk a papa rádiójába, mert ő azt nem engedte mist meg; de most gyakran bementünk maju, a képek kezük alatt nőttek. Testvérem iránti figyelméért papra is jobban ragaszkodtunk, és Gwendolin ukden nap jobban beletalálta magát helyetébe s a család tagja lett. De voltak idők, midőn daczára den igyekezetének, hogy ezt elrejtse, tam, hogy busult. Ámbár igyekezett új tévét kibékülni, mégis vágyott a régi !'1'Köztünk volt, de nem tartozott mi hozzám egy áttörhetetlen válaszfal látszott valaki. Közöttünk lenni. Mamámak az elsőszülöttje iránti szervete mindennap nőtt, valamint az envois. Gwendolinban véghetetlen sok megnyerés szeretetreméltó tulajdonság volt; arc modora ellenállhatatlanok voltak; elös®e rést és becsülést érdemelt azért, ahogy nyes és nehéz helyzetét tűrte, mert n*"’kára beláttam, hogy ő réája csakúgy nehéz megpróbáltatás volt helyzete, és ítéletének minden cselekedete jobban bele:*1 nyitotta. Volt olyan idő, midőn váratlanulfrtem meg, ilyenkor nehéz könnycsepp votak szempilláim, s ha kopogtatás leléptem a szobájába, sokszor bánatától sújtva találtam. De reá jött, hogy gém mennyire bnsit, hirtelen letörölte könnyeit, bánatát felre tette, s kedvesen erőltetett ajkaira. De ez a mosoly soha sem csalt meg; láttam hogy ■" Ha sirt és hallgatott, vagy mosoly, boldognak látszott, én már ismertem tudtam, hogy Gwendolinnak, a mi királynénknak a szívét bánat emészti. (Folyt. köv.) az E LLENZÉK (ZTG) vidh Horváth Gábor. K. Széplak 100 forint. Báró Jósika Andor 300 írttal, Br. Jósika Gyula 100 írttal, If. báró Jósika Andor 100 írttal. Aláírtak továbbá Nemeskéri Kiss István Véghetesről 10 írt rendes tagsági dijat és Tisza Lászlóné, a rendes tagsági dijat 50 írtban 30 esztendőre lefizetvén. Befizettetett ez összegből az első és második alapitó részéről pedig 60 frt. — A mint az ivet kiirtuk, Budapestről Tisza László küld 100 irtot a „szent ügynek*. * Petrovics György pékmester polgár társunk 100 írttal alapitó tag lett, úgyszintén Almási Ele Törökszentmiklósi földbirtokos 100 forinttal. * A hidelvei ref. egyházi énekkar Tóth Tamás ref. kántor utján 10 forintot küldött be. * A kolozsvári zsemléitársulat ifjúsági mint már tegnap irtuk, 100, az, az egyszáz írttal, mint alapitó jelentkezett. * Ranffy Cyörgy br. egyesületünk alapítója lett, s tegnap 500 irtot ez alapon befizetett. A br. Bánffy családból összesen 10 alapitója van egyesületünek. * Kovács Góbor mérnök urtól Segesvárról 10 irtot vettünk, az egylet rendes tagsági dijjába. Teleky József Bokából 5 frt 2 kr. küldött az egylet javára. Mindkét összeget átszolgáltatjuk rendeltetési helyére. Lajos napja a Szejkén. Kossuth Lajos nagy szellemének ez évben is mint mindenkor meghozták a Szejke fürdőn a hódolat és az emlékezet gyöngéd adóját. A fürdő vendégeket ugyan a szokottnál korábban kergette szét a zord, szeles idő úgy, hogy állandó fürdővendégeink 3—4 családra zsugorodtak össze, de azért a fürdőtulajdonos fölhívására igen díszes közönség sereglett össze vidékről és a közel Székely-Udvarhely városából, képviselve volt az ügyvédi kar Sabesi Ákos és Miskolczi Károly ügyvédek által, a tanári kar Bankó tanár által, a kereskedői osztályt Gergely János, Székely Dénes, Keresztesi Oszkár, régi honvédeink közül ott láttuk a többek közt Ugrón Gáspárt, Balló Andrást, Vitályos Eleket, s vendéglónk közt láttuk Szakács Pétert, Szepes Ferenczet stb. pár hivatalnok mellett képviselve volt Udvarhely város iparos osztálya is néhány kiválóbb tagja által, nagyobb részük azonban távolléte által tűnt ki, mintha érezték volna, hogy Szilágyi Virgil küldőinek nem illik a szeplőtelen hazafiság szentélyébe lépni. A Szejke ünnfepies színben pompázott, esó 25-én délután zászlódíszt öltött a Kossuthlak és a nagy vendéglő, este az épületek lámpadíszben tündököltek, szurok, mécsek és görügtüzek varázsfényt árasztottak az erdők lombjaira, röppentyűk löveltek a magasba, forgó napok s más tűzijátékok káprázatos fénye csillámlott, mig a mozsarak döreje megreszkettette a bérczeket, messzehangzólag hirdetve, hogy nagy emlékünnepet ülnek a Hargita alján. A vendéglő termei valóságos virág ketté voltak átalakítva, a falakat, tükröket virág girlandok disziték ; ott a nagy teremben Kossuth Lajos nagy hazánkfiának olajfestményü képét nemzeti szinü virágfüzérek keretelték körül. A nagyon sikerült banquetten nagy T alakú asztal volt díszesen felterítve, de jutott vendége a mellék asztaloknak is. Az első pohárköszöntőt Orbán Balázs mondotta. Kifejté, hogy e napot ünnepli a királyhágón túli rész minden városa minden jóra való községe, hibáztatja, hogy itt az erdélyi részekben, s fájdalom itt a Székelyföldön e nap megszentelése kevés helyen, Udvarhely megyében csak itt történik, de ép ez egyedülisége adja meg nagy erkölcsi nyomatékát, mert azzal a székelység a jelen dermedtsege közepette is életjelt ad magáról. Pedig a székelységnek nem szabadna közönyösnek lenni akkor a midőn a demokráczia nagyszerű diadaláról, a szabadság, testvériség és egyenlőség messiásáról van szó, hisz az ő és alkotmánya e nagy elveket már ezred év óta meggyökereztette közéletének terén, annak minden nyilvánulásában. Azt dicsőítjük e napon, ki a népboldogság ez alapelveit általánositá a magyar hazában, s azt, ami a székelyeknek régóta talizmánja volt, közkincsesé tette. Oh legyen áldva és dicsőítve az, aki 12 millió embert tett szabaddá és egyenjogú honpolgáré. Legyen áldva és dicsőítve az a látnok, ki a feledett és lesújtott nemzetet ismét nagygyá és dicsővé tette a világ előtt. Legyen áldva és dicsőítve az a martyr, ki közel 4 évtized óta eszi a szímüzetés keserű kenyerét, hogy bámulatkeltő jellemnagyságát is tündököltetve ne csak lángelméjének hatalmával és bűbájos szónoklatának varázsával , hanem hódolatot parancsoló terhetlenségével is fényt áradoztasson nemzetére. Nagy eltökélése és következetessége távol tartja hazájától, melynek hantjait önmegalázás és nagy múltja megtagadása nélkül nem érinthetik lábai. A hatalom a száműzetést a kitagadással súlyosbtja. Ő nemsokára elhagyja az Alpokat, a szabadság e nagyszerű jelképeit, melyek svárpátaiakri ermlékeztetve mintegy eszményi köteléket képeznének távol hazájával Tovább vándorol prometheusi kínjával a honvágynak. Megy Nápolyba, hol Nagy Lajos királyunk széthorda a magyar fegyverek dicsőségét s a melyet a magyar légió 6 század múlva ismét felelevenített, akkor amióta Gunbaldit segíti Olaszország szabadságának és egységének kivívásában, de minél inkább távozzék, annál közelebb jut a magyar nemzet szivéhez. Hadd dobbanjanak meg e napon a mi sziveink is ! Hadd teljenek el a hazaszeretet varázsával, a hit malattjával egy szebb jövő iránt, melynek szétbonthatlan alapját Kossuth Lajos véte meg s mely alapokra felfogjuk építeni hazánk függetlenségének győzelmi templomát, azt fel kell építenünk, mert csak igy van fennmaradás nemzetünkre. Éljen a mi megváltónk Kossuth Lajos. Körülböl ez volt foglalatja Orbán Balázs nagyhatású felköszöntöjének, a mire rázendité a zenekar a mozsarak durrogása közt „Kossuth Lajos azüzente a nótát, s erre felnyíltak a szirtek s szót adtak az eszmének az ajkok s a legszebb pohárköszöntök hangzottak el többnyire nagy hazánkfiát s az általa valósított nagy demokratikus eszméket és az általa képviselt függetlenséget érdeklőleg. Toasztot mondottak ily szellemben Sebesi Ákos és Miskolczy Károly ügyvédek, Bankó tanár és Balló András a vén honvéd. Midőn pedig az ünnepélyes banquette véget ért, s a társaság a kedélyes baráti kör terére lépett át, a székely mulatságokat jellemző élet és pohárköszöntők vették kezdetüket, melyben tagadhatlanul az elsőség Sebesy Ákos ügyvédet illeti, aki úgy látszik örökölte nagybátyja Sebesy Samu bátyánk ötletgazdagságát és egészséges humorát, amelylyel a mi kedves Samu bátyánk oly sok kedves és jó napokat okozott a régi jobb időkben, amikor még volt némi oka a vigságra, most a közösügyes nyomor melancholiája által elkomorított szegény székelynek. Végre Sebessy Ákos indítványára összegyűjtetett egy távirati üdvözletre szükséges összegecske, mely el is menesztetett Turinba, hadd tudja meg az értünk szenvedő nagy hazafi, hogy itt a Székelyföldül is vannak, kik hódoló tisztelettel és imádatszerü érzelmekkel említik nagy nevét s soha semmi körülmények az általa hirdetett nagy elvektől eltilt'' tatni nem engedik magukat. Egy a jelenlétük közt Rablás a havasok köz — Saját tudósítónktól. — Papolcz. mg. tég-t. Aug. 16 án, este 10 óra után öz,öt Vájna Dénesné, Adorján Klára urass.oji lakházának egy, a nappali mellett levő h. katlan belső szoba ablakán át, midőn a ce tédség tánc/.vigalmon volt, az asszony dig lefeküdt és álomba merült, a vasakat kihajtogatva, két férfi a belső nappali ,ifj. bába hatolt. Ottan különböző értéktár»?,, hát összeszedtek Ó3 a leveles ládáteltör?, abból mindennemű avas okmányt egy keltoliterrel biró űrtartalom zsákba belerakva megindultak vissza, a lámpát égve hagyva Azonban a tánczról szétnézni hazajött:,, rés, Török Samu, kinek a szokatlan?, lágitás különben is feltűnt, épen akkor bhaza, a midőn a tolvajok az ablakon is menekültek, az erdő felé menő gyűrnöd, kertben azonnal űzőbe vette őket, a toll első megbotolván a másik tolvaj átesett nita és kezéből az iományos zsákot kiejtett. Mire a tolvaj azt ott hagyva, a béres fdig ezzel beérve, elhagyták egymást.A vajok egy pálczát és egy kulcsot hagyn hátra. Béresünk, asszonyát felköltvén,átsu a visszavett zsákot és figyelmeztette a történtekre, ki kétségbeesve vett tudót azokról. De egyebet nem tehetvén, lefeksi: ágyába. Másnap a kovásznai csendőrség nyomozta a dolgot, de minden eredmény nélkül. A palotának igaz gazdája megkeni, de az asszony, habár talán gyanakszik valakire, nem mer feljelentést tenni. Nyilvánvaló dolog, hogy legalább egyik tolvaj teljesen ismeretes volt a baj, lévő tárgyakkal , sőt azt gyanítja mindaki, hogy a tolvajoknak nem az elvitt étszer, óra és ezüst evőeszköz kellett, hanei amaz avas okmányok elvitelire voltak felbérelve, mert tilönben mi értéke lehetett volna ama csilidi iratoknak, midőn azok között még a tékpapir sem volt s úgy abból elvivője, semmi haszon sem háromolhatott volna,de köt megtalálás esetén elárulta volna a tolvaj. Községünkben nagy föltűnést kelt: a tett és mindenki ujjal mutat reá a vrze s mindenesetre főtolvajra, s a mi tv, ezen tolvajlással egy bírósági tintviselőt és egy községi köteget hoznak szoros kapcsolatba. Állítólag a zsákot bevivő béres is tó mondotta több ízben, ő ugyan megismeria személyeket, kik a tolvajlást tették, le nem meri kiadni őket, mert meghagyda hogy hallgasson és ő fél tőlük. Levelezőnk újabban a következő rétiéteket közli velünk: Özv. Vajna Dénesné férje hall után, férje rokonaival folyton perben ül és áll máig is. A minta káros nő mocdja, több ízben kísértették meg az elvételét kezén lévő okmányoknak, hol szépszeri hol erőszakkal, de a kísérlet soha sem ■■ került. Most is azt hiszi, hogy a lopás ilyen természetű.