Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)

1885-08-29 / 198. szám

Ivo!623 várt 1855.­ Összesen tehát 176. Ezekhez a mai napon táviratilag jelentkezett Tordáról 40 és Déésről 60 vendég, kik szintén holnap reggel érkeznek. * A Város díszítése serényen foly. Leg­szebben elkészült a belközép utcza. Itt majd minden házon lobog zászló. A többi u­t­­czákban valószínűleg reggel tűzik ki a lobogókat. Főképen azon­­ a vonalon volna ez nagyon kívánatos, a­merre a bevonulás fog történni, s ahol most még nagyon fogyatékos a zászlódísz. Az il­lető háztulajdonosok tegyék meg az utolsó pillanatban, ami lehető. A vasút ismét ki­tünteti magát. A pályaudvart bokrok, lomb­­füzérek díszítik, s a füzérek között magyar czimeres nemzeti szinü lampionok függenek. Az állomásépületen valami 80—100 kisebb nagyobb trikolor leng , az épületnek a pá­lya felöli falán pedig lombokból kirak- t­va óriási betűkkel áll a felirás :­­ Kolozsvár. A híd­ utcza elején a pályaház­­ mögött diadalkapu fogadja a vendégeket ; a lombbal födött, városi s nemzeti czíme­­rekkel és zászlókkal díszített díszkapu igen jól veszi ki magát. Prielle Kornélia úrasszonynál Nagy Mór tanács úr, Hóry Béla árvaszéki elnök és Turcsányi lelkész ma délelőtt küldött­­ségileg megjelentek az „E. M. K. E.“ id. választmánya nevében megköszönni, hogy szíves föllépni az Egyesület javára. A nagy művésznő szép beszéddel válaszolt a kül­döttségnek, lelkesen ígérve, hogy testestül-lel­­kestül szolgálatára áll a nemzeti­ ügy­nek. Prielle Cornélia ma este lép föl az E. M. K. E. javára. Telepi Károly jeles festőnk még két festőtársával holnap érkezik városunkba. * Györffy Gyula képviselő ma megér­kezett. * Az elszállásolási bizottság elnöke Tur­csányi Gyula tisztelettel kéri az elszálláso­lási bizottság tagjait, hogy a vasúti indó­háznál megjelenni szíveskedjenek, hogy a vendégek elszállásolását, közreműködésük által elősegítsék. * Kulturegyleti emléklapot készí­tenek nemzeti színházunk tagjai. Ebből kö­zöljük mutatványképen a „Gyopár re­géjét” mai tárczánkban. * Az isnn­pély­re újabban ada­koztak: A központban: Pap Kris­tóf 1 frt, Koncz László *2 frt, dr. Sza­­mosy János 2 frt, Meizner jószágigazgató 10 frt, Id. Bodor Pál, 2 frt, Incze József nyug.­adótárnok 1 frt, Id. Hirschfeld György 2 frt, Schultz és Farkas 2 frt, Kiss S.tolaj­­gyáros 2 frt, Váradi Károly tanfelügyelő 2 frt dr. Abt Antal 2 frt, Fekete Pál ta­nácsos 5 frt, Somlyay László 2 frt, Boros György tanár 1 frt, Ransburg Janka 1 frt, dr Szabó Károly 1 frt, dr. Haller Ká­roly 5 frt, Szacsvay Sándor 2 frt, Inczédy Samu 2 frt, Valaki 20 kr, Kornbauzer Far­kas 1 frt 10 kr. Orbán József és Dem­­jén Ágoston ivén: Orbán József 2 frt, Demjén Ágoston 2 frt, Simay Lukáts 3 frt, Hirsch Herman 1 frt, Wolff János 1 frt, Transylvania 2 frt. özv. Dobál Izsákné 5 frt. Szállást ajánlottak föl: Csi­­szér Károly­­biró 1 személyre, Darvay és 1 szem. özv. Dobál Izsákné 2 szem. Dr. Czikra­ántori Ottó ivén: Pálffy Antal 2 frt, Dorgó Albert 10 frt, Geltch János 1, frt, dr. Bornemisza Leopold 5 frt. H­a­r­­mathy István és Balázs József ivén szállást ajánlottak föl: Wertheim Samuné és Gajzágó István 1 — 1 személyre. Váradi Albert ivén: Kiss János (Sigmond gyár) 1 frt, Keresztes János 20 kr, Kilin Ferencz 1 frt, Herman János 30 kr, Szilágyi György 50 kr, Simon Jakab 20 kr, Weisz Sámuel 20 kr, Kiesz Mihály 50 kr, Párkányi György 20 kr, Herman Mihály 20 kr, Vas Zsig­­mondné 1 frt, Vas Jolán 1 frt, Szentgyör­­gyi Lajos 1 frt, Előd 1 frt, Lindner Gusz­táv 2 frt, Rógeni György 60 kr, Várady Károly 50 kr, Tóth Tamás 50 kr, Benő Sándor 1 frt, Kozma József 2 frt, Fatter Péter 50 kr. Szállást ajánlottak fel: Barla Domokos 3 szem Márton Jó­zsef 1 szem, Héczey Lajos 1 szem, Várady Zsigmond 2 szem. M­a­g­y­a­ry Mihály Irén : Magyary Mihály 2 frt, Magyary Géza 1 frt, Magyary Gézáné 1 frt, B­osz Sámuel 40 kr. Szállást ajánlottak fel : Magyary Mihály és Magyary Géza 2—2 személyre J­e­n­e­y Károly m. kir. pénzü­gyi tanácsos idén: Jeney K­ároly 1 frt 10 kr, Tóth Sándor 50 kr, Rasseó I­mre 1 frt, Vas Géza 50 kr, Silling György 1 frt, Veszprémy Lajos 1 frt, Solymosy József 30 kr, Szamosfalvy Miklós 30 kr, Kocsvay Pál 30 kr, Mayr János 1 frt, Virányi István Irén: Virányi István 1 frt 10 kr, Vaszy István 1 frt, Végh Gyula 40 kr, Schilling Kálmán 1 frt, Aáron László 1 frt, Jancsó Sámuel 30 kr, Kápolnay László 30 kr, Almádi Zsigmond 10 kr, Krém­őr 30 kr, Demjénné 30 kr, N. N. 20 kr, Hild Viktor 50 kr, Spitzhütti 1 frt, Leitner La­jos 50 kr, H­e­i­m Vilmos m. kir. dohány­­gyári igazgató ivén : Heim Vilmos 1 frt, Krampera János 30 kr, Konrád Lajos 30 kr, Hatházi Ferencz 30 kr, Illés István 30 kr, X. X. 30 kr, Y. Y. 20 kr, Pécsy János 30 kr, Fodor Károly 20 kr, Szup Károly 20 kr, Kraft Lipót 20 kr, Wébe­r Ferencz 20 kr, Liekoncz 40 kr, Winrich György­­ 20 kr. 0. 30 kr. | * Az előértekezlet vasárnap dél­­elött 11 órakor lesz a tanácsh­ázon­.­­ Figyelmeztetjük tagt­árcainkat, ne­­ mulasZszák el megjelenni ezen az­­ értekezleten, mert döntő fontosság­­gal bír. Hóry Béla, egyesületünk buzgó pénztárnokának ivén aláiratkoztak. Béldi Kálmán gr. 100 frt. Dr. Nagy József me­gyei főorvos 100 frt, Ajtil Gyula joghall­gató 100 frt. Özv. Nagy Péterné 100 frt, Hory Béla 100 frt. Rendes tagokat évi 5—5 írttal: Dr. Czikmántori Ottó ügyvéd és Münstermann Győző árv. sz. jegy. évi 2—2 írttal Kertész Samu megyei tisztv., Rettegi Miklós megyei tisztv., Csiszár Gyu­la megyei tiszv., Dalmai Géza bank. hivat., Bartha Gergely népbanki hivat., Demján István népbanki hiv., Incze Emil árvaszéki ülnök, Szarvady Károly árvaszéki ülnök, Székely János nyug. főmérnök, Varró Lászó közig. ig. gyakornok, Bogdánffy Sándor közig. gyak., Gönczy Dénes közig. gyak. Fritsch Árpád, Kis Lajos közig gyak., ifj. Gám­enczy Márton közig. gyak., Deési Béla közig. írnok, Tóth János közig. irn­ok, Birla Domokos főszámvevő, Hankó Veres Károly pénzt. ellenőr, Kilyén Sámuel alszámvevő, Szabó Lajos pénzügyi irnok, Csergedi Fe­rencz megyei iktató, Bodor Antal ev. ref. igazg. tanácsosi titkár, Nagy Mór városi ta­nácsos, Tamási József tervszéki hiv. Walter Gusztáv, Schilling Kálmán, Domokos Antal, Háry Béláné, a hat évre 10 írttal: Somodi István ügyvéd. * RadvAnszky Réláné-Ti*za Ilona nras­zony 1717. számú éve ma vissza érke­zett. Aláírtak: Nemeskéri Kiss Miklós Vegheles 100 frt, Báró Radvánszky Bála, Zólyomm. főispánja 100 frt. Petriche dolta, őseinek szelleme jelent meg. Valóban szellem beszélt, a rossz szellem beszélt. Mindazonáltal megtartotta a Gyopár­nak tett fogadását. Lelke nemességével, szellemével hóditá meg az idegen ellensége­ket. Mámoros szerelemmel sietett kedveséhez vissza s már majdnem odaért, midőn hirtelen különös látvány tűnik szemébe. Mintha tes­te lelkét előzte volna meg, egy egészen hoz­zá hasonló alak szerelmesen átölelve tartja a boldog Gyopárt. Irtózatos haraggal kapott buzogányá­hoz s azt teljes erővel vágta a szerelmes párhoz. „Vessz el — ordított Magyar magánkí­vül — vessz el, ha szívem szakad is utánad!“ E pillanatban egy fájdalmas sikoltás és kárörvendő nevetés hangzott fel Magyar szavaira , midőn ez oda sietett, csak egy­szerű gyopárt talál. Szép kedvese csakugyan virággá változott. Magyar keservesen kezdett zokogni; tudta már, hogy Gyopár őt igazán szerette és a rosz szellem volt az, a­ki hozzá hasonló alakot öltött, hogy megrontsa két szív igaz szerelmét. Mindhiába,­­ nem segíthetett rajta. Könyörgött a jó szellemhez, hogy tegye e virágot hervadhatlanná. A jó szellem meg­hallgatta Magyar könyörgését, ki még sok ideig keblen hordozá a soha el nem herva­dó gyopárt. És ma milyen jól illik e virág­jelvény az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyle­ t u.k. Dávid királynéja. Mignontól. Angolból forditotta Antira- VII. (Folytatás.) (23) Gwendolin bámult egy kissé a czím felett, mely nem illette meg; visszahúzta kezét, s minden megjegyzés nélkül mamá­hoz fordult. Ritkán történt, hogy papával ilyen könnyedén bánjanak el. Mama bátor­talanul nézett Gwendolinra ; azt hiszem, hogy annak nem gyermekes, de nagyon is nőies modora lehütötte; nem tudta magát feltalálni, hogy hogy fogadja leányát; bá­multa e fiatal teremtésnek nyugalmát, félt megközelíthetetlennek látszó bájos, de hi­deg modorától, s mégis szerette volna e szép fiatal teremtést keblére ölelni. — Gwendolin, csókold meg n­amát, súgtam a fülébe; te oly finom, oly urias vagy, hogy mi közönséges emberek nem merünk hozzád nyalni. Nem kellett kétszer kérni ; kezdte lassanként tanulni úgy viselni magát, a­hogy illet; kezdte megtanulni az élet nagy leczkéjét, beleadni megát sorsába. Odament mamához s kedves mosoly­­lyal azt mondá : — Jó reggelt mama , csókoljon meg úgy, ahogy a másik leányát megcsókolta. A mama karjai rögtön átölelték Gwendolint. Ha féltékeny természetű lettem volna, ez a nagy melegség egy kissé visszatetszett volna. De e zöld szörnyetegből egy mák­­szemnyi sem volt a véremben. Örültem látni, hogy megváltozott háztartásunkban békességes kilátások voltak; jól esett tudni, hogy a mama szíve boldogabb, mint évek óta volt. Papa pompás kedélyében volt; az íz­letesen készített vesepecsenye megnyerte tetszését. — Lady Gwendolin, jegyző meg méltó­sággal atyám,az önérzetes büszkeség hangján, maga egy tehetséges művészt lát maga előtt, olyan ismeretlen művészt, kit a hit, dicső­ség még nem keresett fel, de kinek nevét az utókor ismerni fogja. — Én nem vagyok Lady Gwendolin, válaszoló testvérem hidegen. Ez volt egyedüli megjegyzése az atyám beszédére. — Ha nem az, de ennek kellene lennie, viszonzá atyám. S ha atyja hosszasabban él, most az volna. — De atyám meghalt; tehát mi hasz­na azt kívánni, hogy bár tovább élt volna? Azonban hangján érzett a bánat nyo­ma. Ha Norris százados élt volna, mily másképen alakul mindnyájunknak az élete ! Lehet, hogy Gwendolinnak is ugyanez ju­tott eszébe. Reggelizés után papa meghívta nővé­remet, hogy látogassa meg a stúdióját . Van néhány olyan pompás dolgo­zatom, melyek jobbak mint hogy a közönség­elibe tegyem, mondá , de ha velem jön, ma­gának megmutatom. Remek művemet tegnap adtam el. Ha előre tudtam volna,­­ hogy milyen ízlés és eleganczia költözik házunkhoz, megszemlélésére visszatartottam volna. . — Én is tudok festeni ! monda Gwen­ dolin élénken. És nagyon szeretek festeni ! Elhoztam magammal a festéket és ecseteimet, csak az állvány hiány­z­ik , az igazán várat­lan élvezet! Nagyobb változást emberi arczon kép­zelni sem tudtam, mint a­milyen most a testvérem arczán volt; vidámabb és élénkebb már nem is lehetett volna, minden felleg eloszlott róla, még a hangja is vidámabbnak tetszett, mintha minden bajtól, aggodalom­tól megszabadult volna. Végre talált vala­mit, ami érdeklődését lehésse­n elfoglalja. Teljes átváltozását öröm volt látni; talán ez volt rendes modora, ilyenkor mily kedves tud lenni! Mama boldo­gabban végezte házi dolgait; én is meg­könnyebbülve éreztem magam. Mennyit tű­nődtem, hogy mivel szórakoztassuk testvére­met, és ime, papa kisegített bennünket! Öntudatlanul ő többet tett arra mint mi mindnyáj­a, hogy testvérem életét kelleme­sebbé tegye. E reggeltől kezdve Gwendolin órákat töltött a papa stúdiójában, s dolgozott. Volt tehetsége és szeretete a művészet iránt , a apa el volt ragadtatva. Mindent elköve­tett, hogy testvérem ízlését fejlessze, s né­mileg jó barátok, nagyon jó barátok lettek. Mindig feszesek és udvariasan illedelmesek voltak egymás iránt; kölcsönösen tanulmá­nyozták egymás tetszését és ellenszenvét ,­­ de folytonos érintkezésük daczára nem let­tek bizalmasabbak, sem kevésbé kimért il­­­­ledelmesek. Barátságukat bár­mily feszes volt az,­­ mama és én hálával fogadtuk. Soha sem kellett attól félni, hogy va­­­­lami kellemetlenség legyen közöttük. Gwen­­­­dolin­ észrevi­tte a papa gyarlóságait, de­­ nem csinált nevetség tárgyat fenhéjázásá­­­­ból, a­hogy egy idegen tette volna. A pa­­­­pa viszont Gwendolintól minden megjegy­­­­zést eltűrt.­­ A Gwendolin megérkezéséig mama és én önkényt sohasem mentünk a papa rá­diójába, mert ő azt nem engedte mist meg; de most gyakran bementünk maju­, a képek kezük alatt nőttek. Testvérem iránti figyelméért papra is jobban ragaszkodtunk, és Gwendolin uk­den nap jobban beletalálta magát helye­tébe s a család tagja lett. De voltak idők, midőn daczára den igyekezetének, hogy ezt elrejtse, tam, hogy busult. Ámbár igyekezett új­­ tévét kibékülni, mégis vágyott a régi !'1'­­Köztünk volt, de nem tartozott mi hozzám­ egy áttörhetetlen válaszfal látszott valaki. Közöttünk lenni. Mamámak az elsőszülöttje iránti szerv­­ete mindennap nőtt, valamint az envo­is. Gwendolinban véghetetlen sok megnyer­és szeretetreméltó tulajdonság volt; arc modora ellenállhatatlanok voltak; elös®e rést és becsülést érdemelt azért, ahogy­­ nyes és nehéz helyzetét tűrte, mert n*"’­kára beláttam, hogy ő réája csakúgy­ nehéz megpróbáltatás volt helyzete, és ít­életének minden cselekedete jobban bele:*1 nyitotta. Volt olyan idő, midőn váratlanul­­fr­tem meg, ilyenkor nehéz könnycsepp vo­­tak szempilláim, s ha kopogtatás le­léptem a szobájába, sokszor bánatától­­ sújtva találtam. De reá jött, hogy gém mennyire bnsit, hirtelen letörölte kön­­nyeit, bánatát felre tette, s kedvesen­­ erőltetett ajkaira. De ez a mosoly soha sem csalt meg; láttam hogy ■" Ha sirt és hallgatott, vagy mosoly, boldognak látszott, én már ismertem tudtam, hogy Gwendolinnak, a mi királynénknak a szívét bánat emészti. (Folyt. köv.) az E­ LLENZÉK (ZTG) vidh Horváth Gábor. K. Széplak 100 fo­rint. Báró Jósika Andor 300 írttal, Br. Jósika Gyula 100 írttal, If­. báró J­ó­­s­ik­a Andor 100 írttal. Aláírtak továbbá Nemeskéri Kiss István Véghetesről 10 írt rendes tagsági dijat és Tisza Lászlóné, a rendes tagsági dijat 50 írtban 30 esztendő­re lefizetvén. Befizettetett ez összegből az első és második alapitó részéről pedig 60 frt. — A mint az ivet kiirtuk, Budapestről Tisza László küld 100 irtot a „szent ügynek*. * Petrovics György pékmester polgár társunk 100 írttal alapitó tag lett, úgyszin­tén Alm­ási Ele Törökszent­mikló­si föld­­birtokos 100 forinttal. * A hidelvei ref. egyházi énekkar Tóth Tamás ref. kántor utján 10 fori­ntot küldött be. * A kolozsvári zsemléitársu­lat if­júsági mint már tegnap irtuk, 100, az, az egyszáz írttal, mint alapitó jelentkezett. * Ranffy C­yörgy br. egyesületünk alapítója lett, s tegnap 500 irtot ez alapon befizetett. A br. Bánffy családból összesen 10 alapitója van egyesületünek. * Kovács Góbor mérnök urtól Seges­­várról 10 irtot vettünk, az egylet rendes tagsági dijjába. Teleky József Boká­ból 5 frt 2 kr. küldött az egylet javára. Mind­­két összeget átszolgáltatjuk rendeltetési he­lyére. Lajos napja a Szejkén. Kossuth Lajos nagy szellemének ez évben is mint mindenkor meghozták a Szejke fürdőn a hódolat és az emlékezet gyöngéd adóját. A fürdő vendégeket ugyan a szokottnál korábban kergette szét a zord, szeles idő úgy, hogy állandó fürdővendé­­geink 3—4 családra zsugorodtak össze, de azért a fürdőtulajdonos fölhívására igen dí­szes közönség sereglett össze vidékről és a közel Székely-Udvarhely városából,­ képvi­selve volt az ügyvédi kar Sabesi Ákos és Miskolczi Károly ügyvédek által, a tanári kar Bankó tanár által, a kereskedői osztályt Gergely János, Székely Dénes, Keresztesi Oszkár, régi honvédeink közül ott láttuk a többek közt Ugrón Gáspárt, Balló Andrást, Vitályos Eleket, s vendéglónk közt láttuk Szakács Pétert, Szepes Ferenczet stb. pár hivatalnok mellett képviselve volt Udvar­hely város iparos osztálya is néhány kivá­lóbb tagja által, nagyobb részük azonban távolléte által tűnt ki, mintha érezték vol­na, hogy Szilágyi Virgil küldőinek nem illik a szeplőtelen hazafiság szentélyébe lépni. A Szejke ünnfepies színben pompázott, e­só 25-én délután zászlódíszt öltött a K­o­s­­suthlak és a nagy vendéglő, este az épü­letek lámpadíszben tündököltek, szurok, mé­csek és görügtüzek varázsfényt árasztottak az erdők lombjaira, röppentyűk löveltek a magasba, forgó napok s más tűzijátékok káprázatos fénye csillámlott, mig a mozsa­rak döreje megreszkettette a bérczeket, messzehangzólag hirdetve, hogy nagy em­lékünnepet ülnek a Hargita alján. A vendéglő termei valóságos virág ketté voltak átalakítva, a falakat, tükrö­ket virág girlandok disziték ; ott a nagy teremben Kossuth Lajos nagy hazánk­fiának olajfestményü képét nemzeti szinü virágfüzérek keretelték körül. A nagyon sikerült banquetten nagy T alakú asztal volt díszesen felterítve, de jutott vendége a mellék asztaloknak is. Az első pohár­kö­szöntőt Orbán Balázs mondotta. Kifejté, hogy e napot ünnepli a királyhágón túli rész minden városa minden jóra való községe, hibáztatja, hogy itt az erdélyi részekben, s fájdalom itt a Székely­földön e nap meg­szentelése kevés helyen, Udvarhely megy­é­­ben csak itt történik, de ép ez egyedülisége adja meg nagy erkölcsi nyomatékát, mert azzal a székelység a jelen dermedt­sege közepette is életjelt ad magáról. Pedig a székelységnek nem szabadna közönyösnek lenni akkor a midőn a demokráczia nagy­szerű diadaláról, a szabadság, testvériség és egyenlőség messiásáról van szó, hisz az ő és alkotmánya e nagy elveket már ezred év óta meggyökereztette közéletének terén, annak minden nyilvánulásában. Azt dicsőítjük e napon, ki a nép­bol­dogság ez alapelveit általánositá a magyar hazában, s azt, a­mi a székelyeknek régóta talizmánja volt, közkincsesé tette. Oh legyen áldva és dicsőítve az, aki 12 millió embert tett szabaddá és egyenjogú honpolgáré. Le­gyen áldva és dicsőítve az a látnok, ki a feledett és lesújtott nemzetet ismét nagy­­gyá és dicsővé tette a világ előtt. Legyen áldva és­ dicsőítve az a martyr, ki közel 4 évtized óta eszi a szímüzetés keserű kenye­rét, hogy bámulat­keltő jellemnagyságát is tündököltetve ne csak lángelméjének hatal­mával és bűbájos szónoklatának varázsával , hanem hódolatot parancsoló terhetlenségé­­vel is fényt áradoztasson nemzetére. Nagy eltökélése és következetessége távol tartja hazájától, melynek hantjait önmegalázás és nagy múltja megtagadása nélkül nem érint­hetik lábai. A hatalom a száműzetést a ki­tagadással súlyosbtja. Ő nemsokára elhagyja az Alpokat, a szabadság e nagyszerű jelképeit, melyek svárpátaiakr­i ermlékeztetve mintegy eszmé­nyi köteléket képeznének távol hazájával Tovább vándorol prome­theusi kínjával a honvágynak. Megy Nápolyba, hol Nagy Lajos királyunk szét­horda a magyar fegy­verek dicsőségét s a melyet a magyar légió 6 század múlva ismét felelevenített, akkor a­mióta Gun­baldit segíti Olaszország sza­badságának és egységének kivívásában, de minél inkább távozzék, annál közelebb jut a magyar nemzet szivéhez. Hadd dobbanja­nak meg e napon a mi sziveink is ! Hadd teljenek el a hazaszeretet vará­zsával, a hit mala­ttjával egy szebb jövő iránt, melynek szétbonthatlan alapját Kos­suth Lajos véte m­eg s mely alapokra fel­fogjuk építeni hazánk függetlenségének győ­zelmi templomát, azt fel kell építenünk, mert csak igy van fennmaradás nemzetünk­­re. Éljen a mi megváltónk Kossuth Lajos. Körülb­­öl ez volt foglalatja Orbán Balázs nagyhatású felköszöntöjének, a mire rázendité a zenekar a mozsarak durrogása közt „Kossuth Lajos azü­zente a nótát, s erre felnyíltak a szirtek s szót ad­tak az eszmének az ajkok s a legszebb po­­hárköszöntök hangzottak el többnyire nagy hazánkfiát s az általa valósított nagy de­mokratikus eszméket és az általa képviselt függ­etlenséget érdeklőleg. Toasztot mondot­tak ily szellemben Sebesi Ákos és Miskol­­czy Károly ügyvédek, Bankó tanár és Bal­ló András a vén honvéd. Midőn pedig az ünnepélyes banquette véget ért, s a társa­ság a kedélyes baráti kör terére lépett át, a székely mulatságokat jellemző élet és pohár­­köszöntők vették kezdetüket, melyben ta­­gadhatlanul az elsőség Sebesy Ákos ügyvé­det illeti, a­ki úgy látszik örökölte nagy­bátyja Sebesy Samu bátyánk ötletgazdag­ságát és egészséges humorát, amelylyel a mi kedves Samu bátyánk oly sok kedves és jó na­pokat okozott a régi jobb időkben, a­mikor még volt némi oka a vigságra, most a közös­ügyes nyomor melancholiája által elkomorí­­tott szegény székelynek. Végre Sebessy Ákos indítványára összegyűjtetett egy táv­irati üdvözletre szükséges összegecske, mely el is menesztetett Turinba, hadd tudja meg az értünk szenvedő nagy hazafi, hogy itt a Székelyföldül is vannak, kik hódoló tiszte­lettel és imádatszerü érzelmekkel említik nagy nevét s soha semmi körülmények az általa hirdetett nagy elvektől eltilt'' tatni nem engedik magukat. Egy a jelenlétük közt Rablás a havasok köz — Saját tudósítónktól. — Papolcz. mg. tég-t. Aug. 16 án, este 10 óra után öz­,öt Vájna Dénesné, Adorján Klára urass.oji lakházának egy, a nappali mellett levő h. katlan belső szoba ablakán át, midőn a ce t­­édség tánc/.vigalmon volt, az asszony dig lefeküdt és álomba merült, a vasakat kihajtogatva, két férfi a belső nappali ,ifj. bába hatolt. Ottan különböző értéktár»?,, hát összeszedtek Ó3 a leveles ládát­­eltör?, abból mindennemű avas okmányt egy kel­­toliterrel biró űrtartalom zsákba belerakva megindultak vissza, a lámpát égve hagyva Azonban a tánczról szétnézni hazajött:,, rés, Török Samu, kinek a szokatlan?, lágitás különben is feltűnt, épen akkor b­­haza, a midőn a tolvajok az ablakon is menekültek, az erdő felé menő gyűrnöd, kertben azonnal űzőbe vette őket, a tol­l első megbotolván a másik tolvaj átesett ni­ta és kezéből az iományos zsákot kiejtett. Mire a tolvaj azt ott hagyva, a béres f­­dig ezzel beérve, elhagyták egymást.A­ vajok egy pálczát és egy kulcsot hagyn hátra. Béresünk, asszonyát felköltvén,átsu a visszavett zsákot és figyelmeztette a tör­ténte­kre, ki kétségbeesve vett tudót­ azokról. De egyebet nem tehetvén, lefeksi:­ ágyába. Másnap a kovásznai csendőrség nyo­mozta a dolgot, de minden eredmény nél­kül. A palotának igaz gazdája megkeni, de az asszony, habár talán gyanakszik­­ valakire, nem mer feljelentést tenni. Nyilvánvaló dolog, hogy legalább­­ egyik tolvaj teljesen ismeretes volt a baj, lévő tárgyakkal , sőt azt gyanítja mind­a­­ki, hogy a tolvajoknak nem az elvitt ét­szer, óra és ezüst evőeszköz kellett, hanei amaz avas okmányok elviteli­re voltak felbérelve, mert ti­­lönben mi értéke lehetett volna ama csili­­di iratoknak, midőn azok között még a tékpapir sem volt s úgy abból el­vivője, semmi haszon sem háromolhatott volna,de köt megtalálás esetén elárulta volna a tolvaj. Községünkben nagy föltű­nést kelt: a tett és mindenki ujjal mutat reá a vr­ze s mindenesetre főtolvajra, s a mi tv, ezen tolvajlással egy bírósági tint­­viselőt és egy községi köte­ge­t hoznak szoros kapcsolatba. Állítólag a zsákot bevivő béres is tó mondotta több ízben, ő ugyan megismeri­­a személyeket, kik a tolvajlást tették, le nem meri kiadni őket, mert meghagyda hogy hallgasson és ő fél tőlük. Levelezőnk újabban a következő rét­iét­eket közli velünk: Özv. Vajna Dénesné férje hall után, férje rokonaival folyton perben ül és áll máig is. A minta káros nő mocdja, több ízben kísértették meg az elvételét­­ kezén lévő okmányoknak, hol szépszeri hol erőszakkal, de a kísérlet soha sem ■■ került. Most is azt hiszi, hogy a lopás ilyen természetű.

Next